Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-28 14:06:19
Üzenet elküldve: 2019-12-28 14:06:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kóbor és Kócos//
*Xurra szinte röpköd a boldogságtól, hogy lesz neki taligája. Azok a nyavalyás rákok most aztán pisloghatnak majd! A mélységi kölyök nem olyan, aki véka alá rejtené az örömét (vagy bármiféle más érzelmét), úgyhogy most ugrándozik meg szaladozik, mint egy bepörgött kiskecske.*
- Taliga, taliga, taliga, TA-LÍ... galiga! *Ilyen és ehhez hasonló változó ritmusú és tagolású és dallambéli vállalhatatlanságú szösszenetekkel szórakoztatja magát és persze Balarickot út közben.*
- És szerzünk sört is? *kérdi, mert úgy érzékeli, mintha visszafelé kanyarodnának, de az igazat megvallva neki még nincs kedve visszamenni.* - Nem bapsört, hanem olyan magátólbuborékosat, amit a kocsmában adnak *bólogat tudálékosan.*
- Egyből még nem lehet baj *mondja a sokat hallott mondatot, amiből természetesen egyenesen következik, hogy egyet nem is nagyon szokás inni.* - És a kocsmában szerezhetnél új kulcsszaftokat is.
*Xurra magában már el is tervezte, hogy majd nagyvonalúan meghívja Balarickot. Elvégre előrelátó volt és jól felpakolt indulás előtt. Az más kérdés, hogy Xurra és a kocsmárosok többsége alapvetően egészen más értelmezési síkon mozognak annak kapcsán, hogy mi képez cserealapnak megfelelő értéket. A mélységi kislány ilyen szempontból nem igazán hajlik a társadalmi normák és princípiumok nyomásának, akármilyen összeráncolt szemöldök alól, akármilyen szúrós pillantással kapja is a határozott rámutatásokat. Egy fejetlen madártetem az érték! Egy szép keményre aszott krumpli az is érték! Egy kopott fémdarab se rossz mondjuk, de az egyszerűen érthetetlen, hogy egyesek miért akarnak belőle annyit. Vannak különböző félék (főleg itt a Kikötőben), de őszintén, eléggé egy kaptafára készül mind. Nem fér a fejébe, mi tetszik ezeken a pénzeken annyira mindenkinek. Erről eszébe is jut valami.*
- Ha a hátukra ragasztanánk egy aranyat, széthordanák őket? *kérdi tűnődve.* - A rákokat! *Aztán a bökkenő miatt elkezdi vakarni a tarkóját.* - Van egyáltalán olyan ragacs, amit nem lehet lefeszegetni meg a víz se viszi le?
*Azért az mindjárt mókásabb lenne, ha a kocsmában elkezdenének rákok hátára rögzített anyanyakkal fizetni.*
- Tudsz olyat csinálni nekem?
*Xurra szinte röpköd a boldogságtól, hogy lesz neki taligája. Azok a nyavalyás rákok most aztán pisloghatnak majd! A mélységi kölyök nem olyan, aki véka alá rejtené az örömét (vagy bármiféle más érzelmét), úgyhogy most ugrándozik meg szaladozik, mint egy bepörgött kiskecske.*
- Taliga, taliga, taliga, TA-LÍ... galiga! *Ilyen és ehhez hasonló változó ritmusú és tagolású és dallambéli vállalhatatlanságú szösszenetekkel szórakoztatja magát és persze Balarickot út közben.*
- És szerzünk sört is? *kérdi, mert úgy érzékeli, mintha visszafelé kanyarodnának, de az igazat megvallva neki még nincs kedve visszamenni.* - Nem bapsört, hanem olyan magátólbuborékosat, amit a kocsmában adnak *bólogat tudálékosan.*
- Egyből még nem lehet baj *mondja a sokat hallott mondatot, amiből természetesen egyenesen következik, hogy egyet nem is nagyon szokás inni.* - És a kocsmában szerezhetnél új kulcsszaftokat is.
*Xurra magában már el is tervezte, hogy majd nagyvonalúan meghívja Balarickot. Elvégre előrelátó volt és jól felpakolt indulás előtt. Az más kérdés, hogy Xurra és a kocsmárosok többsége alapvetően egészen más értelmezési síkon mozognak annak kapcsán, hogy mi képez cserealapnak megfelelő értéket. A mélységi kislány ilyen szempontból nem igazán hajlik a társadalmi normák és princípiumok nyomásának, akármilyen összeráncolt szemöldök alól, akármilyen szúrós pillantással kapja is a határozott rámutatásokat. Egy fejetlen madártetem az érték! Egy szép keményre aszott krumpli az is érték! Egy kopott fémdarab se rossz mondjuk, de az egyszerűen érthetetlen, hogy egyesek miért akarnak belőle annyit. Vannak különböző félék (főleg itt a Kikötőben), de őszintén, eléggé egy kaptafára készül mind. Nem fér a fejébe, mi tetszik ezeken a pénzeken annyira mindenkinek. Erről eszébe is jut valami.*
- Ha a hátukra ragasztanánk egy aranyat, széthordanák őket? *kérdi tűnődve.* - A rákokat! *Aztán a bökkenő miatt elkezdi vakarni a tarkóját.* - Van egyáltalán olyan ragacs, amit nem lehet lefeszegetni meg a víz se viszi le?
*Azért az mindjárt mókásabb lenne, ha a kocsmában elkezdenének rákok hátára rögzített anyanyakkal fizetni.*
- Tudsz olyat csinálni nekem?
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-28 09:04:38
Üzenet elküldve: 2019-12-28 09:04:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Yeza csak mosolyog a bárdon, aki valószínűleg már ezerszer lefutotta a kört, hogy elmagyarázza, ő inkább csak kobzos, mint dalnok. De most, ezeregyedszer se jön be a szabadkozás. Sajnálatos módon az ilyen helyzetekbe a nőknek szokása beleakaszkodni és ragaszkodni a tökéletlenség megindító bájához. Olyan ez, mint a macskamenta egy cirmosnak. Szerencsére Eooghan nem makacsolja meg magát és beadja a derekát, ahogy az ilyen helyzetekben nagyon is ajánlatos. Ahogy Yeza elnézi a félvér morfondírozó képét, úgy sejti, talán már épp azon gondolkodik, milyen dallal is örvendeztesse meg. Ez pedig mosolyt csal a lány arcára is.
Andalgó sétájuk végül lassan visszaér a fogadóhoz. Yeza felpillant az ablakok sorára.*
- Bár biztosra veszem, hogy fel tudnád dobni őket ~kizárt, hogy ezeket bárki fel tudná dobni két emelet magasra~, félek, túl ügyetlen vagyok, hogy elsőre elkapjam őket. És ha túl sokáig vacakolunk velük, még észrevesznek *sóhajt. Kifogásba mártja a vétóját az ötletre. Lehet, hogy egyszerűbben be tudnák csempészni a kilopott pokrócokat, ha egymást ölelve csak egyszerűen kettőjük közé fognák őket, míg a söntés előtt elslisszolnak. Épp felvezetné ezt a variációt, amikor az egyik nyitott ablakból megüti a fülét a wegtoreni dialektus. Yeza azonnal a falhoz lapul, önkéntelenül is magával húzva a bárdot. Ha Eooghan szóra nyitná a száját, a vörös mindjárt ráteszi az ujját, hogy csendre intse. Néhány szívdobbanás után az ablak bezáródik felettük és Yeza feszültsége is oldódik egy kicsit.*
- Azt hiszem, el kell halasztanunk azt a részt, amikor lenyűgözöl a daloddal *suttogja. Mosolyog, de a finom mimika mögött, a derűt mímelő barna szemek csillogás mélyén ott lapul a rettegés.* - És sajnos a pokrócok ügye is rád marad. *Egy nagyon hosszúnak tűnő pillanatig csak néz bele Eooghan szemébe, aztán közel hajol és édesen megcsókolja az igricet.*
- Mennem kell *leheli.* - De látjuk még egymást. *Jobbja megsimítja a félvér finom vonásait. Ott van a nyelvén, hogy kimondja ~ha mégis eltűnnék, nyár derekán, egy szép, buja éjszakán azért énekeld el azt a dalt nekem. Ott fent a szirtnél, ahol végtelenbe bámulva megadja magát a lélek a reménynek.~ A kérés kimondatlan marad. Az ő fajtájának az emléke elillan, mint a virágillat. Így van rendjén.*
- Köszönöm a társaságot *mondja, s egy újabb mosollyal lerázza magáról a nehéz gondolatokat. A pokróc, meg a negyed üveg lőre is a bárdhoz kerül, Yeza pedig elillan, mint egy kusza álom ébredéskor.
Az istállóban hamar eloldja a hátast és lóra is kap mindjárt, hogy eltűnjön a kikötőre ereszkedett éjszakában.*
*Yeza csak mosolyog a bárdon, aki valószínűleg már ezerszer lefutotta a kört, hogy elmagyarázza, ő inkább csak kobzos, mint dalnok. De most, ezeregyedszer se jön be a szabadkozás. Sajnálatos módon az ilyen helyzetekbe a nőknek szokása beleakaszkodni és ragaszkodni a tökéletlenség megindító bájához. Olyan ez, mint a macskamenta egy cirmosnak. Szerencsére Eooghan nem makacsolja meg magát és beadja a derekát, ahogy az ilyen helyzetekben nagyon is ajánlatos. Ahogy Yeza elnézi a félvér morfondírozó képét, úgy sejti, talán már épp azon gondolkodik, milyen dallal is örvendeztesse meg. Ez pedig mosolyt csal a lány arcára is.
Andalgó sétájuk végül lassan visszaér a fogadóhoz. Yeza felpillant az ablakok sorára.*
- Bár biztosra veszem, hogy fel tudnád dobni őket ~kizárt, hogy ezeket bárki fel tudná dobni két emelet magasra~, félek, túl ügyetlen vagyok, hogy elsőre elkapjam őket. És ha túl sokáig vacakolunk velük, még észrevesznek *sóhajt. Kifogásba mártja a vétóját az ötletre. Lehet, hogy egyszerűbben be tudnák csempészni a kilopott pokrócokat, ha egymást ölelve csak egyszerűen kettőjük közé fognák őket, míg a söntés előtt elslisszolnak. Épp felvezetné ezt a variációt, amikor az egyik nyitott ablakból megüti a fülét a wegtoreni dialektus. Yeza azonnal a falhoz lapul, önkéntelenül is magával húzva a bárdot. Ha Eooghan szóra nyitná a száját, a vörös mindjárt ráteszi az ujját, hogy csendre intse. Néhány szívdobbanás után az ablak bezáródik felettük és Yeza feszültsége is oldódik egy kicsit.*
- Azt hiszem, el kell halasztanunk azt a részt, amikor lenyűgözöl a daloddal *suttogja. Mosolyog, de a finom mimika mögött, a derűt mímelő barna szemek csillogás mélyén ott lapul a rettegés.* - És sajnos a pokrócok ügye is rád marad. *Egy nagyon hosszúnak tűnő pillanatig csak néz bele Eooghan szemébe, aztán közel hajol és édesen megcsókolja az igricet.*
- Mennem kell *leheli.* - De látjuk még egymást. *Jobbja megsimítja a félvér finom vonásait. Ott van a nyelvén, hogy kimondja ~ha mégis eltűnnék, nyár derekán, egy szép, buja éjszakán azért énekeld el azt a dalt nekem. Ott fent a szirtnél, ahol végtelenbe bámulva megadja magát a lélek a reménynek.~ A kérés kimondatlan marad. Az ő fajtájának az emléke elillan, mint a virágillat. Így van rendjén.*
- Köszönöm a társaságot *mondja, s egy újabb mosollyal lerázza magáról a nehéz gondolatokat. A pokróc, meg a negyed üveg lőre is a bárdhoz kerül, Yeza pedig elillan, mint egy kusza álom ébredéskor.
Az istállóban hamar eloldja a hátast és lóra is kap mindjárt, hogy eltűnjön a kikötőre ereszkedett éjszakában.*
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-26 19:29:56
Üzenet elküldve: 2019-12-26 19:29:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
* Bubbo nem ellenkezik és a szemetet seperc alatt elintézik. Szóba is kerülnek a méltán híres kalóz kincsek is.*
- Hát szerintem se lenne jó választás ide dugni. Egy kevésbé lakot szigeten szinte esélytelen, hogy valaki megtalálja. Itt meg látod, hogy bármi közbe jöhet. Na meg itt feltűnő is lenne ha valaki elkezdene ásni csak úgy.* Válaszolja és aztán folytatódhat tovább a munka. Kezdődhet az alap kirakása kőből.*
- Na akkor most következik az amiről beszéltem neked. Te hozzol a szedett kövekből én meg megfaragom őket és beteszem a helyükre. Majd szólok, ha már sok a kő és akkor majd nekiállhatsz mészkövet törni. Van itt egy nagy dézsa, abba kell raknod az apróra tört meszet. Minél porosabb annál jobb, de azért nem baj, ha marad benne darabka. Azt, hogy milyen módszert használ a töréshez már rád bízom. Na kezdjünk neki!* Mondja ha nincs kérdés. Az óriásnak talán, most ez nem lesz megerőltető, mert olyan három vagy nég talicskányi munka után, már lesz elég köve Elgnek, hogy kényelmesen dolgozhasson. A legalsó sor még könnyen is megy, mert oda nem nagyon kell faragni a köveket. Kirakja körbe az első sort némi faragás után. Persze ha nagyon megcsappan a kő mennyisége, akkor felszól az óriásnak, hogy hozzon még neki. Sőt a sor felénél már nem is szól fel, hanem maga hozza le az anyagot, mert jobban is halad a vártnál. Ha a dézsa kellően megtelt mészporral, akkor elmagyarázza a következő lépést.*
- Na most menjünk és vigyük ezt le. Én a kövekkel szórakozok, addig te egy jó ujjnyi vastagságban szórd meg a már lerakott köveket, ezzel a porral. Úgy látom, hogy az első sorral hamar megleszek, de csak azért, mert nem kell nagyon faragnom. Szóval te most csak a meszet törjed! Segítek lehozni, ha már van elég, de utána már neked kell tovább vinned. Ha már szórtál ki belőle úgyis könnyebb lesz.* Szerinte nem olyan vészes a teher, hogy ne birkózna meg vele a társa. Ha Elgroon kirakta ez első sort, akkor nekikezd majd még követ lehozni, amíg a másik dolgozik.*
* Bubbo nem ellenkezik és a szemetet seperc alatt elintézik. Szóba is kerülnek a méltán híres kalóz kincsek is.*
- Hát szerintem se lenne jó választás ide dugni. Egy kevésbé lakot szigeten szinte esélytelen, hogy valaki megtalálja. Itt meg látod, hogy bármi közbe jöhet. Na meg itt feltűnő is lenne ha valaki elkezdene ásni csak úgy.* Válaszolja és aztán folytatódhat tovább a munka. Kezdődhet az alap kirakása kőből.*
- Na akkor most következik az amiről beszéltem neked. Te hozzol a szedett kövekből én meg megfaragom őket és beteszem a helyükre. Majd szólok, ha már sok a kő és akkor majd nekiállhatsz mészkövet törni. Van itt egy nagy dézsa, abba kell raknod az apróra tört meszet. Minél porosabb annál jobb, de azért nem baj, ha marad benne darabka. Azt, hogy milyen módszert használ a töréshez már rád bízom. Na kezdjünk neki!* Mondja ha nincs kérdés. Az óriásnak talán, most ez nem lesz megerőltető, mert olyan három vagy nég talicskányi munka után, már lesz elég köve Elgnek, hogy kényelmesen dolgozhasson. A legalsó sor még könnyen is megy, mert oda nem nagyon kell faragni a köveket. Kirakja körbe az első sort némi faragás után. Persze ha nagyon megcsappan a kő mennyisége, akkor felszól az óriásnak, hogy hozzon még neki. Sőt a sor felénél már nem is szól fel, hanem maga hozza le az anyagot, mert jobban is halad a vártnál. Ha a dézsa kellően megtelt mészporral, akkor elmagyarázza a következő lépést.*
- Na most menjünk és vigyük ezt le. Én a kövekkel szórakozok, addig te egy jó ujjnyi vastagságban szórd meg a már lerakott köveket, ezzel a porral. Úgy látom, hogy az első sorral hamar megleszek, de csak azért, mert nem kell nagyon faragnom. Szóval te most csak a meszet törjed! Segítek lehozni, ha már van elég, de utána már neked kell tovább vinned. Ha már szórtál ki belőle úgyis könnyebb lesz.* Szerinte nem olyan vészes a teher, hogy ne birkózna meg vele a társa. Ha Elgroon kirakta ez első sort, akkor nekikezd majd még követ lehozni, amíg a másik dolgozik.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-26 15:15:36
Üzenet elküldve: 2019-12-26 15:15:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Boszorkánykonyha építése//
*Tetszett neki a kirándulás a hegyekben, amikor kőért mentek. Lihanech nyugati oldalán is sűrű erdőség húzódik, a tetején sziklacsipkével, bár nem értette soha, mit jelent pontosan, és mire jó, hiszen vagy nagyon nehéznek, vagy nagyon törékenynek kell lennie. A lényeg, hogy a hegyeket szereti. Masszív, erőt sugárzó látványt nyújtanak.
Elgroon könnyedén szót ért vele, egyszerű iránymutatásai alapján Bubboval hatékonyan dolgoznak össze. Az időjárás kegyes hozzájuk, bár az alapozás és falazás csak most kezdődik, így remélhetőleg még sokáig kitart. Nem teljesen újdonság Bubbo számára az építés ezen fázisa sem, és szerencsére az erőmunka esik inkább rá, a precizitás a vezetőé.*
- Jól van, főnök, akkó' jön a szemét.
*Alig néhány perc alatt szét tudják szórni a kiásott darabokat. Erről Bubbonak eszébe jutnak a mendemondák, amiket a kikötőről és annak környékéről beszélnek.*
- Úgy hallottam, kalózok járnak erre, nem találtunk mégse elföldelt kincset. Bár azt mondják, a szigetekre mennek ásni.
*Riogatni próbálták, hogy majd jól besorozzák matróznak egy törvényen kívüli hajóra, ahol szüzeket kell dézsmálni, meg rakományt rabolni. Vagy fordítva. Őt azonban némi ártatlan kíváncsiságon felül, vagyis hogy miképp festhetnek a kalózok, nem érdekli a dolog.*
*Tetszett neki a kirándulás a hegyekben, amikor kőért mentek. Lihanech nyugati oldalán is sűrű erdőség húzódik, a tetején sziklacsipkével, bár nem értette soha, mit jelent pontosan, és mire jó, hiszen vagy nagyon nehéznek, vagy nagyon törékenynek kell lennie. A lényeg, hogy a hegyeket szereti. Masszív, erőt sugárzó látványt nyújtanak.
Elgroon könnyedén szót ért vele, egyszerű iránymutatásai alapján Bubboval hatékonyan dolgoznak össze. Az időjárás kegyes hozzájuk, bár az alapozás és falazás csak most kezdődik, így remélhetőleg még sokáig kitart. Nem teljesen újdonság Bubbo számára az építés ezen fázisa sem, és szerencsére az erőmunka esik inkább rá, a precizitás a vezetőé.*
- Jól van, főnök, akkó' jön a szemét.
*Alig néhány perc alatt szét tudják szórni a kiásott darabokat. Erről Bubbonak eszébe jutnak a mendemondák, amiket a kikötőről és annak környékéről beszélnek.*
- Úgy hallottam, kalózok járnak erre, nem találtunk mégse elföldelt kincset. Bár azt mondják, a szigetekre mennek ásni.
*Riogatni próbálták, hogy majd jól besorozzák matróznak egy törvényen kívüli hajóra, ahol szüzeket kell dézsmálni, meg rakományt rabolni. Vagy fordítva. Őt azonban némi ártatlan kíváncsiságon felül, vagyis hogy miképp festhetnek a kalózok, nem érdekli a dolog.*
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-22 13:16:52
Üzenet elküldve: 2019-12-22 13:16:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kóbor és Kócos//
*Ha ilyen tempóban halad a félreértések tisztázása, akkor a nap végére egy kimondottan rossz előrehaladási eredményt kell elkönyvelnie. Fél szemmel és fél füllel rajta tartja figyelmét Xurrán, aki nem meglepő módon felfedező útra indul a szobában, amíg Mordik mesterrel tisztázza a teendőket. A váratlan felkiáltásra érdeklődve pillant mind ő, mind az ácsmester a kislány irányába. Balarick éppen elkezdené fejben listába gyűjteni az pro és kontra érveket a "miért is kell egy kislánynak talicska" kérdéskörben, ami nem is haladt rosszul, amikor a válasz bővebb kifejtést kap. Ez már így felvet néhány kérdést. Nem sokat, nem furcsábbakat, amik amúgy is elő szoktak fordulni Xurra és az élet egymásra hatásakor. A két felnőtt néhány lélegzetvételnyi szünetet tart, valószínűleg a kissé berozsdásodott fantáziaszekérre tart némileg több időbe felpakolni az indokolatlan mennyiségű rákot. De aztán sikerül. Mordik mesternek is. Felvonja szemöldökét, Balarickra néz. Balarick félmosolyra húzza száját, és megvonja vállát. Akkor ez el is van rendezve.*
- Szóval kell egy gyerekméretű talicska. Meg gyerekágy, meg egy ládika, ami befér az ágy alá, és egy szekrény, lehetőleg fiókos.
*A fél-elf férfi felsorolja a dolgokat, Mordik mester meg hümmögve ismét előveszi a mérőszalagot és némi papirost, írószerszámmal, elkezd jegyzetelni, időnként a kislányra sandítva.*
- Kicsit szeleburdinak tűnik, biztosan halászinasnak akarod adni?
- Nem akarok én igazán semmit se tőle, se a jövőjétől* sóhajtja könnyedén az egyszerű hazugságot Balarick, mert azért csak-csak felmerült benne a preparátorsegéd és az alkimista inas mint szakma gondolata a kislány számára. De inkább visszatartja magát attól, hogy bármibe is beleélje magát. Xurra csapongó lélek, ráadásképp gyerek. Lehet maholnap ismét felszívódik, és többé nem látja.*
- Kamu *közli tömören és egyszerűen a konklúziót Mordik mester. Nem ma kezdte a szakmáját. Nem az ácsmesterséget, a másikat, ami ahhoz kell, hogy eladja a portékáját.* - Akinek nincsenek tervei valakivel, az nem költ rá, pláne nem ilyen állandóság felé mutató nagy lomokra. De tudom, milyen vagy, alkimista. Jó vevő, aki rendben fizet. Úgyhogy megtarthatod a titkaidat, tudom, hogy nem vagy nagy fecsegő.
*Balarick kissé félrebillenti fejét, majd aprót biccent, elég ennyi. Amíg Mordik körmöl, számol, addig ő oldaltáskájába nyúl, és elkezd az asztalra rakosgatni néhány felcímkézett üvegcsét, és pár krémes vagy poros tégelyt. Mindegyik becsomagolva, használati utasítással. Nagyjából egyszerre fejezi be a pakolást Mordikkal, aki csak szó nélkül átadja neki a megrendelést tartalmazó cetlit. Balarick gyorsan átfutja pillantásával, majd bólint. Cserébe átadja az asztalra pakolt dolgok listáját. Mordik mester szintúgy hümmögve átnézi.*
- Rendben vagyunk.
- Szerintem is. Ismét köszönök mindent *válaszol Balarick* - Mikor jöhetek vissza a dolgokért?
*Mordik mester tűnődik egy keveset a válasz előtt.*
- Két nap. Inkább délelőtt.
- Rendben.
*Ezzel Balarick indul is a kijárat felé, Xurrának jelezve, hogy végeztek ezen a helyen. Hagy időt a kislánynak, hogy felzárkózzon, remélhetőleg nem vert le semmit, bár itt mégiscsak fából készült dolgok vannak, nem üveg vagy értékesebb tárgyak. Nagy bajt nem okozhat. Még nem lépi át a küszöböt, amikor a férfi hangja egy barátságos felhanggal vállon veregeti:*
- Figyelj csak, alkimista. Nincsen ám baj a szülővé válással. Fárasztó, de izgalmas kaland. Ráférne az életedre egy kis móka, nem?
*Balarick megtorpan, de nem felel. Kisvártatva ismét int egyet, majd szándéka szerint Xurrával kettesben továbbindulnak a keményebb feladat felé, a ruhaszerzéshez.*
A hozzászólás írója (Balarick Benwell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.22 13:19:24
*Ha ilyen tempóban halad a félreértések tisztázása, akkor a nap végére egy kimondottan rossz előrehaladási eredményt kell elkönyvelnie. Fél szemmel és fél füllel rajta tartja figyelmét Xurrán, aki nem meglepő módon felfedező útra indul a szobában, amíg Mordik mesterrel tisztázza a teendőket. A váratlan felkiáltásra érdeklődve pillant mind ő, mind az ácsmester a kislány irányába. Balarick éppen elkezdené fejben listába gyűjteni az pro és kontra érveket a "miért is kell egy kislánynak talicska" kérdéskörben, ami nem is haladt rosszul, amikor a válasz bővebb kifejtést kap. Ez már így felvet néhány kérdést. Nem sokat, nem furcsábbakat, amik amúgy is elő szoktak fordulni Xurra és az élet egymásra hatásakor. A két felnőtt néhány lélegzetvételnyi szünetet tart, valószínűleg a kissé berozsdásodott fantáziaszekérre tart némileg több időbe felpakolni az indokolatlan mennyiségű rákot. De aztán sikerül. Mordik mesternek is. Felvonja szemöldökét, Balarickra néz. Balarick félmosolyra húzza száját, és megvonja vállát. Akkor ez el is van rendezve.*
- Szóval kell egy gyerekméretű talicska. Meg gyerekágy, meg egy ládika, ami befér az ágy alá, és egy szekrény, lehetőleg fiókos.
*A fél-elf férfi felsorolja a dolgokat, Mordik mester meg hümmögve ismét előveszi a mérőszalagot és némi papirost, írószerszámmal, elkezd jegyzetelni, időnként a kislányra sandítva.*
- Kicsit szeleburdinak tűnik, biztosan halászinasnak akarod adni?
- Nem akarok én igazán semmit se tőle, se a jövőjétől* sóhajtja könnyedén az egyszerű hazugságot Balarick, mert azért csak-csak felmerült benne a preparátorsegéd és az alkimista inas mint szakma gondolata a kislány számára. De inkább visszatartja magát attól, hogy bármibe is beleélje magát. Xurra csapongó lélek, ráadásképp gyerek. Lehet maholnap ismét felszívódik, és többé nem látja.*
- Kamu *közli tömören és egyszerűen a konklúziót Mordik mester. Nem ma kezdte a szakmáját. Nem az ácsmesterséget, a másikat, ami ahhoz kell, hogy eladja a portékáját.* - Akinek nincsenek tervei valakivel, az nem költ rá, pláne nem ilyen állandóság felé mutató nagy lomokra. De tudom, milyen vagy, alkimista. Jó vevő, aki rendben fizet. Úgyhogy megtarthatod a titkaidat, tudom, hogy nem vagy nagy fecsegő.
*Balarick kissé félrebillenti fejét, majd aprót biccent, elég ennyi. Amíg Mordik körmöl, számol, addig ő oldaltáskájába nyúl, és elkezd az asztalra rakosgatni néhány felcímkézett üvegcsét, és pár krémes vagy poros tégelyt. Mindegyik becsomagolva, használati utasítással. Nagyjából egyszerre fejezi be a pakolást Mordikkal, aki csak szó nélkül átadja neki a megrendelést tartalmazó cetlit. Balarick gyorsan átfutja pillantásával, majd bólint. Cserébe átadja az asztalra pakolt dolgok listáját. Mordik mester szintúgy hümmögve átnézi.*
- Rendben vagyunk.
- Szerintem is. Ismét köszönök mindent *válaszol Balarick* - Mikor jöhetek vissza a dolgokért?
*Mordik mester tűnődik egy keveset a válasz előtt.*
- Két nap. Inkább délelőtt.
- Rendben.
*Ezzel Balarick indul is a kijárat felé, Xurrának jelezve, hogy végeztek ezen a helyen. Hagy időt a kislánynak, hogy felzárkózzon, remélhetőleg nem vert le semmit, bár itt mégiscsak fából készült dolgok vannak, nem üveg vagy értékesebb tárgyak. Nagy bajt nem okozhat. Még nem lépi át a küszöböt, amikor a férfi hangja egy barátságos felhanggal vállon veregeti:*
- Figyelj csak, alkimista. Nincsen ám baj a szülővé válással. Fárasztó, de izgalmas kaland. Ráférne az életedre egy kis móka, nem?
*Balarick megtorpan, de nem felel. Kisvártatva ismét int egyet, majd szándéka szerint Xurrával kettesben továbbindulnak a keményebb feladat felé, a ruhaszerzéshez.*
A hozzászólás írója (Balarick Benwell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.22 13:19:24
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-19 06:48:34
Üzenet elküldve: 2019-12-19 06:48:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kóbor és Kócos//
*A felnőttek beszélgetése néha nagyon érdekes tud lenni, de a legtöbbször azért borzasztóan unalmas, meg még érthetetlen is. Főleg olyankor szokott abszolút elcsúszni az egész, amikor ilyen szemekkel néznek rá, mint most Balarick. Ez a "ezt nem kellett volna hallania" vagy az "atya ég, vajon érti, miről van szó?" nézés. Pedig aztán a legtöbb felnőtt valószínűleg nagyon meglepődne, ha az ilyesmibe trükközés nélkül beavatnák. Xurra jó eséllyel sokkal közelebbről ismeri az elmúlás minden régióját, mint azt a kora indokolná. Ehhez hozzávéve, hogy egy tűzvész martalékává lett árvaházban élte le az élete nagy részét, méghozzá ignorálva azt a tényt, hogy a tűz megrágott és megemésztett nagyjából mindent és mindenkit körülötte, továbbá, hogy szemetet eszik és kóbor állatokkal beszélget és hogy jelenleg is épp egy fejetlen madár van az ingujjában, nos, nem túl biztos lábakon álló feltételezés, hogy pont a koporsókról való diskurzus töri össze apró (de felettébb groteszk) lelkivilágát. Sajnos ez utóbbi miatt nem tudja értékelni Balarick ettől való óvását se, pedig igazán kedves dolog tőle.
Xurra pedig előzékenyen húzza ki magát a méricskéléshez, ami az alkimista heves tiltakozására végül félbemarad. Ebben már túl sok a csűrés-csavarás Xurra türelméhez, úgyhogy inkább kicsusszan a beszélgetés részvételi halmazából és nekiindul felfedezni a helyiségben. A faragványok és a félkész holmik annyira nem kötik le, de a szerszámok már annál inkább. Csak az utolsó kérdés zökkenti ki az elmélyedt nézelődésből.*
- Taliga! *vágja rá, azt a hatást keltve, mintha a látszat ellenére egészen addig pontosan figyelt volna. Az ilyesmi a legtöbbekben kényelmetlen érzést ébreszt. Pont úgy, mintha azt mondanák, hogy valaki egész este nézte őket alvás közben. Jó, ez utóbbit Xurra szokta is csinálni, de nem mondja el az illetőknek. Izgő-mozgó természetét ismerve amúgy is nehéz volna elhinni róla az ilyesmit. Pedig aztán de.*
- Olyan kerékkel, ami bírja a macskakövet is meg a homokot is meg a sarat és a gödröket! *tördeli a kezét izgatottan.* - És, és bele kell férnie *gyorsan kiszámolja az ujjain (természetesen a maga különc módján, amiből csak sejthető, hogy az ujjai mozgatásának számoláshoz van köze, de hogy miképp, az eléggé talányos)* - legalább tizenharmincszáz ráknak! *Igen, annyi talán elég lesz. Nem akar sokat fordulni. Mert a zseniális terve szerint a kikötőből az összes rákot deportálja Artheniorba. Úgy már sokkal kevesebb baj lesz velük És ami baj lesz velük, az is az ottaniak dolga lesz már.*
*A felnőttek beszélgetése néha nagyon érdekes tud lenni, de a legtöbbször azért borzasztóan unalmas, meg még érthetetlen is. Főleg olyankor szokott abszolút elcsúszni az egész, amikor ilyen szemekkel néznek rá, mint most Balarick. Ez a "ezt nem kellett volna hallania" vagy az "atya ég, vajon érti, miről van szó?" nézés. Pedig aztán a legtöbb felnőtt valószínűleg nagyon meglepődne, ha az ilyesmibe trükközés nélkül beavatnák. Xurra jó eséllyel sokkal közelebbről ismeri az elmúlás minden régióját, mint azt a kora indokolná. Ehhez hozzávéve, hogy egy tűzvész martalékává lett árvaházban élte le az élete nagy részét, méghozzá ignorálva azt a tényt, hogy a tűz megrágott és megemésztett nagyjából mindent és mindenkit körülötte, továbbá, hogy szemetet eszik és kóbor állatokkal beszélget és hogy jelenleg is épp egy fejetlen madár van az ingujjában, nos, nem túl biztos lábakon álló feltételezés, hogy pont a koporsókról való diskurzus töri össze apró (de felettébb groteszk) lelkivilágát. Sajnos ez utóbbi miatt nem tudja értékelni Balarick ettől való óvását se, pedig igazán kedves dolog tőle.
Xurra pedig előzékenyen húzza ki magát a méricskéléshez, ami az alkimista heves tiltakozására végül félbemarad. Ebben már túl sok a csűrés-csavarás Xurra türelméhez, úgyhogy inkább kicsusszan a beszélgetés részvételi halmazából és nekiindul felfedezni a helyiségben. A faragványok és a félkész holmik annyira nem kötik le, de a szerszámok már annál inkább. Csak az utolsó kérdés zökkenti ki az elmélyedt nézelődésből.*
- Taliga! *vágja rá, azt a hatást keltve, mintha a látszat ellenére egészen addig pontosan figyelt volna. Az ilyesmi a legtöbbekben kényelmetlen érzést ébreszt. Pont úgy, mintha azt mondanák, hogy valaki egész este nézte őket alvás közben. Jó, ez utóbbit Xurra szokta is csinálni, de nem mondja el az illetőknek. Izgő-mozgó természetét ismerve amúgy is nehéz volna elhinni róla az ilyesmit. Pedig aztán de.*
- Olyan kerékkel, ami bírja a macskakövet is meg a homokot is meg a sarat és a gödröket! *tördeli a kezét izgatottan.* - És, és bele kell férnie *gyorsan kiszámolja az ujjain (természetesen a maga különc módján, amiből csak sejthető, hogy az ujjai mozgatásának számoláshoz van köze, de hogy miképp, az eléggé talányos)* - legalább tizenharmincszáz ráknak! *Igen, annyi talán elég lesz. Nem akar sokat fordulni. Mert a zseniális terve szerint a kikötőből az összes rákot deportálja Artheniorba. Úgy már sokkal kevesebb baj lesz velük És ami baj lesz velük, az is az ottaniak dolga lesz már.*
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-16 19:26:45
Üzenet elküldve: 2019-12-16 19:26:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
* Kövük van, mert az elmúlt napokban kerített rá sort, hogy a közeli hegyről hozzanak maguknak belőle.*
- Bizony. Véső és kalapács első sorban. Ezek a legfontosabbak.* Mondja neki és aztán nekilát a munka felvázolásához.*
- Először a szemetet dobjuk bele a ház alapjának az aljába. Nem egy kupacba ám, hanem szépen egyenletesen. Csak a kemény dolgokat. Üveg, vas, kő. Aztán majd aztán meg te hordod lefelé a követ nekem én meg vésem és rakom sorba. Ha sok követ hozol le, akkor a maradék idődben majd törj nekem össze mészkövet porrá. Az fog neked menni könnyedén. Én lerakom a köveket és megszóróm mészporral. Aztán meg egy kevés vizet öntünk rá majd. Ezt kell addig csinálni, amíg elérjük a földszintet. A pince sajnos nem lesz ilyen egyszerű. Ott nem megyünk fel a földszintig, mivel boltívet kell építeni és oda már kőtégla fog kelleni. De az még messze van. Na haladjunk!* Fejezi be a beszédet és indul meg a szemét halom felé. Ez nem egy bonyolult dolog, mert elég csak bedobálni fentről. Annyira sok időbe se fog telni ez kettejüknek.*
* Kövük van, mert az elmúlt napokban kerített rá sort, hogy a közeli hegyről hozzanak maguknak belőle.*
- Bizony. Véső és kalapács első sorban. Ezek a legfontosabbak.* Mondja neki és aztán nekilát a munka felvázolásához.*
- Először a szemetet dobjuk bele a ház alapjának az aljába. Nem egy kupacba ám, hanem szépen egyenletesen. Csak a kemény dolgokat. Üveg, vas, kő. Aztán majd aztán meg te hordod lefelé a követ nekem én meg vésem és rakom sorba. Ha sok követ hozol le, akkor a maradék idődben majd törj nekem össze mészkövet porrá. Az fog neked menni könnyedén. Én lerakom a köveket és megszóróm mészporral. Aztán meg egy kevés vizet öntünk rá majd. Ezt kell addig csinálni, amíg elérjük a földszintet. A pince sajnos nem lesz ilyen egyszerű. Ott nem megyünk fel a földszintig, mivel boltívet kell építeni és oda már kőtégla fog kelleni. De az még messze van. Na haladjunk!* Fejezi be a beszédet és indul meg a szemét halom felé. Ez nem egy bonyolult dolog, mert elég csak bedobálni fentről. Annyira sok időbe se fog telni ez kettejüknek.*
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-16 16:55:21
Üzenet elküldve: 2019-12-16 16:55:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Boszorkánykonyha építése//
*A tanult szerzetek se tudhatnak mindent, Bubbo ezért annyiban hagyja a dolgot. Talán majd egyszer megkérdezi a fehér vitorlásokat, hány napi távolságra szoktak kimerészkedni, és milyen ott a világ. Bizony estére még az ő ereje is megfogyatkozik, egy bőséges vacsora után úgy alszik, mint akit fejbe kólintottak. Az ágy nem egészen rá van méretezve, ezért össze kell húznia magát, de ez nem zavarja, megszokott már rosszabb dolgokat is. Lassanként kezdi megismerni a személyzetet, ahogy egyre többször jönnek vele szembe, és kezd a kikötő otthonossá válni. Apró kincseket gyűjtöget a parti fövenyen húgának egyik szabad estéjén, hogy nyakláncot fűzhessen a kagylókból, tengeri csillagokból.
Mi tagadás, nem bánja, hogy az alap kiásásának a végére érnek, egész pofás, többszintes gödör lett. Leszúrja az ásót a földhalom mellé, és csípőre tett kezekkel áll Elgroon oldalára, mikor beavatja a következő teendőkbe.*
- Jól van, főnök. Belejövünk a zsaluba is!
*Nevet fel.*
- Na, aztán ahhoz más szerszámok kellenek, igaz-e? Hozom a talicskát, abba belepakolhatjuk.
*Az ásókat, csákányokat, lapátokat letisztogatja, majd összegyűjti, és a többi szerszámhoz tolja. Nem először lát ilyet, de mivel régen többen csinálták, neki mindig egyszerű utasításokat adtak. Most nagyobb a felelősség.*
*A tanult szerzetek se tudhatnak mindent, Bubbo ezért annyiban hagyja a dolgot. Talán majd egyszer megkérdezi a fehér vitorlásokat, hány napi távolságra szoktak kimerészkedni, és milyen ott a világ. Bizony estére még az ő ereje is megfogyatkozik, egy bőséges vacsora után úgy alszik, mint akit fejbe kólintottak. Az ágy nem egészen rá van méretezve, ezért össze kell húznia magát, de ez nem zavarja, megszokott már rosszabb dolgokat is. Lassanként kezdi megismerni a személyzetet, ahogy egyre többször jönnek vele szembe, és kezd a kikötő otthonossá válni. Apró kincseket gyűjtöget a parti fövenyen húgának egyik szabad estéjén, hogy nyakláncot fűzhessen a kagylókból, tengeri csillagokból.
Mi tagadás, nem bánja, hogy az alap kiásásának a végére érnek, egész pofás, többszintes gödör lett. Leszúrja az ásót a földhalom mellé, és csípőre tett kezekkel áll Elgroon oldalára, mikor beavatja a következő teendőkbe.*
- Jól van, főnök. Belejövünk a zsaluba is!
*Nevet fel.*
- Na, aztán ahhoz más szerszámok kellenek, igaz-e? Hozom a talicskát, abba belepakolhatjuk.
*Az ásókat, csákányokat, lapátokat letisztogatja, majd összegyűjti, és a többi szerszámhoz tolja. Nem először lát ilyet, de mivel régen többen csinálták, neki mindig egyszerű utasításokat adtak. Most nagyobb a felelősség.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-16 13:42:04
Üzenet elküldve: 2019-12-16 13:42:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
* Bubbon látszik az értetlenség, ezért Elg inkább ráhagyja. Aztán esznek, pihennek és újra dolgoznak. A szemét dolgot is megtárgyalják. Az se baj, ha nem teljesen érti a másik, mert előbb vagy utóbb meglátja, hogy mi van. Most az óriás olyat kérdez tőle, amire még se tudja a választ.*
– Ez jó kérdés. Nem tudom, de egy biztos, hogy nagyon nagy.* A munka tovább folytatódik. Bubbó néha fütyörészik vagy énekelget, amíg Elgroon csöndben hallgatja ezen tevékenységeket. Lassan leszáll az éjszaka is. Mikor már kellően besötétedik, akkor az építész kiadja a parancsot a hazatérésre. Szép kényelmesen vissza baktatnak a Sellőbe és mindenki megy a maga dolgára. Reggel pedig újra kezdik a munkát. Az ásás hosszú és fáradságos munka. Több több, mint egy hat eltelik mire végre odajutnak, hogy végre elkészülnek vele. A munka egyre csak lassult, ahogy haladtak előre benne. Szükségük lett egy rámpára is, amit Bubbo ácsolt össze nekik. A homok hegyük is egyre csak nőt, ahogyan a kis szemét kupac is. Azért Elg vigyázott arra is, hogy ne hajszolják túl magukat. Hatonta egyszer beiktatott egy pihenő napot is. Ilyenkor nem dolgoztak, csak pihenték a fáradt izmokat. Az ásás végét, már az óriás fejezi be, mert amíg ő a földet hordja, addig Elgron a pincéhez csinálja a zsalut fából. A közös munka meghozza a gyümölcsét. Elg büszkén áll a reggeli kissé ködös időben és a kettejük munkáját szemléli.*
– Na Bubboru ezzel megvagyunk. Ma már nem ásunk semmit. A mai nappal új munkába fogunk kezdeni. Megcsináljuk az alapot. A pince részénél az alap lesz a fal is. Ott sajnos nehezebb lesz a munka egy kicsit, mert a zsalut folyamatosan emelni kell, majd ahogy haladunk. Ezért is hagyjuk ezt a végére.* Mondja el a másiknak nagy vonalakban. Az se baj, ha nem érti teljesen,, mert látni fogja, amikor majd csinálják.*
* Bubbon látszik az értetlenség, ezért Elg inkább ráhagyja. Aztán esznek, pihennek és újra dolgoznak. A szemét dolgot is megtárgyalják. Az se baj, ha nem teljesen érti a másik, mert előbb vagy utóbb meglátja, hogy mi van. Most az óriás olyat kérdez tőle, amire még se tudja a választ.*
– Ez jó kérdés. Nem tudom, de egy biztos, hogy nagyon nagy.* A munka tovább folytatódik. Bubbó néha fütyörészik vagy énekelget, amíg Elgroon csöndben hallgatja ezen tevékenységeket. Lassan leszáll az éjszaka is. Mikor már kellően besötétedik, akkor az építész kiadja a parancsot a hazatérésre. Szép kényelmesen vissza baktatnak a Sellőbe és mindenki megy a maga dolgára. Reggel pedig újra kezdik a munkát. Az ásás hosszú és fáradságos munka. Több több, mint egy hat eltelik mire végre odajutnak, hogy végre elkészülnek vele. A munka egyre csak lassult, ahogy haladtak előre benne. Szükségük lett egy rámpára is, amit Bubbo ácsolt össze nekik. A homok hegyük is egyre csak nőt, ahogyan a kis szemét kupac is. Azért Elg vigyázott arra is, hogy ne hajszolják túl magukat. Hatonta egyszer beiktatott egy pihenő napot is. Ilyenkor nem dolgoztak, csak pihenték a fáradt izmokat. Az ásás végét, már az óriás fejezi be, mert amíg ő a földet hordja, addig Elgron a pincéhez csinálja a zsalut fából. A közös munka meghozza a gyümölcsét. Elg büszkén áll a reggeli kissé ködös időben és a kettejük munkáját szemléli.*
– Na Bubboru ezzel megvagyunk. Ma már nem ásunk semmit. A mai nappal új munkába fogunk kezdeni. Megcsináljuk az alapot. A pince részénél az alap lesz a fal is. Ott sajnos nehezebb lesz a munka egy kicsit, mert a zsalut folyamatosan emelni kell, majd ahogy haladunk. Ezért is hagyjuk ezt a végére.* Mondja el a másiknak nagy vonalakban. Az se baj, ha nem érti teljesen,, mert látni fogja, amikor majd csinálják.*
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-15 18:07:16
Üzenet elküldve: 2019-12-15 18:07:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Valahogy érzi a levegőben, hogy itt valami furcsa hullámokat váltott ki a vörösből, bár nem tudja, hogy ez most neki jó vagy sem. Aztán végül arra gondol, ha semmi sértő vagy bosszús nem jön ki a száján, akkor az csak jó dolog lehet. Ennyiben hagyja. Megkönnyebbüléssel hallja, hogy a másiknak nincs ellenére a kísérgetése, nem mintha szükségét érezné, inkább csak megint az motoszkál benne, hogy jobban érezné magát, már csak a tudattól is, hogy nincs egyedül a szobában. Amint belekarol a nő, kapja is fel a saját pokrócát meg a kardot a földről, hogy indulhassanak vissza. Az már fel sem merül benne, hogy a lova miatt is muszáj a fogadóig elvergődnie Yezának, csupán a töretlen vonzereje számlájára írja a dolgot. Csak ezután, miután elindultak érkezik a kétkedő mondat, mi szerint a nő nem tartja jó ötletnek, hogy egy helyiségben tartózkodjanak éjszakára. ~Na szép, talán jobb lenne, ha a lovászfiút hívnám fel magamhoz, hogy ne legyek egyedül? ~ Fel is kacag, bár próbálja leplezni és egy bonyolultra sikerült tüsszentésnek álcázni a dolgot. ~ Ennyire haragudna rám? ~ Néha fél szemmel a másik irányába sandít, úgy sétálnak egymás mellett. Majd a nő maga dobja neki a segítséget, ez ismét valami furcsa reménykedést kelt, mintha szeret- nem szeret szirmokat tépkedne egy elcseszett virágmezőn. Azt már fel se meri hozni, hogy esetleg még neki is járna valami, az elvesztett káposztáért cserébe, megelégszik azzal, hogy furcsa módon, de az lesz most, amit szeretne. Tehát végül is egy szobába keveredik ismét a nővel, ha csak a következő dalig vagy viharig is.*
-Valami különös oknál fogva mindenki azt hiszi, akinek lantja van az énekelni is tud hozzá. *Szélesedik a mosolya, mikor pedig beszél, Yeza felé fordul léptében.*
-De pont ezért is már megszoktam. Legyen, az sem áll már távol tőlem. *Adja be a derekát, ennyi baja legyen az egészből. Közben pörgeti a fejében a válogatást, melyik lenne alkalmas erre a helyzetre. Egyértelmű, hogy a vörös attól tart, hogy megint összegabalyodnak, és ismét csak nem kapja meg, amit szeretne, mint ahogy elpanaszolta már. ~Ha rámászok, akkor meg tuti megint ott hagyna, talán egyelőre jobb lenne a békesség. ~ Adja fel a dolgot magában, hiszen ha valami nem megy és erőltetik, akkor az végérvényesen el fog törni, a végletek pedig sose jók. Így csak sétálnak visszafelé békésen.*
-Én feldobom őket, te meg az ablakban elkapod. Mit szólsz? *Mert az nem várhatja el, hogy a nő kezdje el hajigálni felfelé a nehéz pokrócokat. Valóban talán megszólnák érte őket, de ebből ő nem csinált volna ügyet.*
*Valahogy érzi a levegőben, hogy itt valami furcsa hullámokat váltott ki a vörösből, bár nem tudja, hogy ez most neki jó vagy sem. Aztán végül arra gondol, ha semmi sértő vagy bosszús nem jön ki a száján, akkor az csak jó dolog lehet. Ennyiben hagyja. Megkönnyebbüléssel hallja, hogy a másiknak nincs ellenére a kísérgetése, nem mintha szükségét érezné, inkább csak megint az motoszkál benne, hogy jobban érezné magát, már csak a tudattól is, hogy nincs egyedül a szobában. Amint belekarol a nő, kapja is fel a saját pokrócát meg a kardot a földről, hogy indulhassanak vissza. Az már fel sem merül benne, hogy a lova miatt is muszáj a fogadóig elvergődnie Yezának, csupán a töretlen vonzereje számlájára írja a dolgot. Csak ezután, miután elindultak érkezik a kétkedő mondat, mi szerint a nő nem tartja jó ötletnek, hogy egy helyiségben tartózkodjanak éjszakára. ~Na szép, talán jobb lenne, ha a lovászfiút hívnám fel magamhoz, hogy ne legyek egyedül? ~ Fel is kacag, bár próbálja leplezni és egy bonyolultra sikerült tüsszentésnek álcázni a dolgot. ~ Ennyire haragudna rám? ~ Néha fél szemmel a másik irányába sandít, úgy sétálnak egymás mellett. Majd a nő maga dobja neki a segítséget, ez ismét valami furcsa reménykedést kelt, mintha szeret- nem szeret szirmokat tépkedne egy elcseszett virágmezőn. Azt már fel se meri hozni, hogy esetleg még neki is járna valami, az elvesztett káposztáért cserébe, megelégszik azzal, hogy furcsa módon, de az lesz most, amit szeretne. Tehát végül is egy szobába keveredik ismét a nővel, ha csak a következő dalig vagy viharig is.*
-Valami különös oknál fogva mindenki azt hiszi, akinek lantja van az énekelni is tud hozzá. *Szélesedik a mosolya, mikor pedig beszél, Yeza felé fordul léptében.*
-De pont ezért is már megszoktam. Legyen, az sem áll már távol tőlem. *Adja be a derekát, ennyi baja legyen az egészből. Közben pörgeti a fejében a válogatást, melyik lenne alkalmas erre a helyzetre. Egyértelmű, hogy a vörös attól tart, hogy megint összegabalyodnak, és ismét csak nem kapja meg, amit szeretne, mint ahogy elpanaszolta már. ~Ha rámászok, akkor meg tuti megint ott hagyna, talán egyelőre jobb lenne a békesség. ~ Adja fel a dolgot magában, hiszen ha valami nem megy és erőltetik, akkor az végérvényesen el fog törni, a végletek pedig sose jók. Így csak sétálnak visszafelé békésen.*
-Én feldobom őket, te meg az ablakban elkapod. Mit szólsz? *Mert az nem várhatja el, hogy a nő kezdje el hajigálni felfelé a nehéz pokrócokat. Valóban talán megszólnák érte őket, de ebből ő nem csinált volna ügyet.*
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-14 23:01:18
Üzenet elküldve: 2019-12-14 23:01:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Boszorkánykonyha építése//
- Ahha...
*Feleli bizalmatlanul a szemtapasztásra, az ilyen érthetetlen fordulatokat nehezen emészti meg, de végül hamar feledi a dolgot, hiszen végre jön az ennivaló. Akkor pedig nem sok helye marad a fölösleges gondolatoknak. Valójában a fürdés dolga is szokatlan közlékenységnek számít nála. Vállat von, nem zavarja, hogy a világ egy részét nem érti, nem érzi, hogy emiatt baj lenne vele, vagy egy körömpiszoknyit bánkódnia kellene miatta.
A kacatok felhasználásán összevonja ugyan a szemöldökét töprengőn, hiszen minek kiásni, ha visszatemetik, de azért Elgroon a főnök, mert jobban tudja az ilyesmit. Mindössze egyetlen dolgot szűr le, ami az ő felfogóképességi szintjén amúgy pozitív velejárónak tűnik.*
- Csak jobb, ha nem csúnyítja a kertet.
*Idővel rámpára is szükségük lesz, ahogy kezdik mélyíteni, szélesíteni a gödröt, ezt ő szívesen elkészíti. A munka egyhangú, több napot, tán hatot is felölel majd, s mivel Bubbo ritkábban szórakoztatja magát filozofálással, hamar ritmust keres a csákánynak és az ásónak. Visszatérnek a kocsmanóták, időnként megáll inni és a tengerre néz, melyen kisebb-nagyobb hullámok szaladnak habos taréjjal. Más ez, mint a tó.*
- Millyen hosszú ez a víz?
*Teszi fel egyszer a kérdést izzadt homlokát törölgetve alkarjával.*
- Ahha...
*Feleli bizalmatlanul a szemtapasztásra, az ilyen érthetetlen fordulatokat nehezen emészti meg, de végül hamar feledi a dolgot, hiszen végre jön az ennivaló. Akkor pedig nem sok helye marad a fölösleges gondolatoknak. Valójában a fürdés dolga is szokatlan közlékenységnek számít nála. Vállat von, nem zavarja, hogy a világ egy részét nem érti, nem érzi, hogy emiatt baj lenne vele, vagy egy körömpiszoknyit bánkódnia kellene miatta.
A kacatok felhasználásán összevonja ugyan a szemöldökét töprengőn, hiszen minek kiásni, ha visszatemetik, de azért Elgroon a főnök, mert jobban tudja az ilyesmit. Mindössze egyetlen dolgot szűr le, ami az ő felfogóképességi szintjén amúgy pozitív velejárónak tűnik.*
- Csak jobb, ha nem csúnyítja a kertet.
*Idővel rámpára is szükségük lesz, ahogy kezdik mélyíteni, szélesíteni a gödröt, ezt ő szívesen elkészíti. A munka egyhangú, több napot, tán hatot is felölel majd, s mivel Bubbo ritkábban szórakoztatja magát filozofálással, hamar ritmust keres a csákánynak és az ásónak. Visszatérnek a kocsmanóták, időnként megáll inni és a tengerre néz, melyen kisebb-nagyobb hullámok szaladnak habos taréjjal. Más ez, mint a tó.*
- Millyen hosszú ez a víz?
*Teszi fel egyszer a kérdést izzadt homlokát törölgetve alkarjával.*
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-12 15:10:17
Üzenet elküldve: 2019-12-12 15:10:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
* A Professzor köszöni, hogy a kalóz ilyen őszinte vele. Kicsit meg is lepődik Svonrt, mikor a másik felkacag. Úgy tűnik, hogy a legénység majd csak később érkezik még meg.*
- Aha értem én. Akkor majd a tengeren összeszokunk.* Örült volna ha már az út előtt megismeri a legénységet, de ha nem hát nem. Aztán az eddigi könnyed csevegés megváltozik. Az elf elkomorodik és aztán megejt neki pár fontos dolgot.*
- Nos ne aggódjon kérem! Amíg a hajon vagyunk, addig az én felelősségem mindenki élete. Az én feladatom, hogy épségben partot érjünk. Végül is ezért fizet. Márpedig ha ilyen kevés legénységgel kell elindulni, akkor minden kéz számít.* A lehető legkomolyabban beszélt a férfi. Ha valami történik a tengeren azt neki kell megoldania. A szárazon már más a helyzet. Azt meghagyja más problémájának. Lassan áthaladnak a lakónegyeden és mint egy varázsszóra a hely el is kezd felélénkülni.*
//Toborzás//
* A Professzor köszöni, hogy a kalóz ilyen őszinte vele. Kicsit meg is lepődik Svonrt, mikor a másik felkacag. Úgy tűnik, hogy a legénység majd csak később érkezik még meg.*
- Aha értem én. Akkor majd a tengeren összeszokunk.* Örült volna ha már az út előtt megismeri a legénységet, de ha nem hát nem. Aztán az eddigi könnyed csevegés megváltozik. Az elf elkomorodik és aztán megejt neki pár fontos dolgot.*
- Nos ne aggódjon kérem! Amíg a hajon vagyunk, addig az én felelősségem mindenki élete. Az én feladatom, hogy épségben partot érjünk. Végül is ezért fizet. Márpedig ha ilyen kevés legénységgel kell elindulni, akkor minden kéz számít.* A lehető legkomolyabban beszélt a férfi. Ha valami történik a tengeren azt neki kell megoldania. A szárazon már más a helyzet. Azt meghagyja más problémájának. Lassan áthaladnak a lakónegyeden és mint egy varázsszóra a hely el is kezd felélénkülni.*
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-12 11:19:15
Üzenet elküldve: 2019-12-12 11:19:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
-Köszönöm. Az őszinteség fontos a mi munkánkban.
*Mondja a kereklencsés professzor, miközben feljebb tolja hosszú orrán a szemüveget. Kellemesen végighallgatta a történetet Ám mikor az kerül szóba, hogy ő a legénységgel aludna kicsit felkacag.*
-A legénység még nincs itt fiam. Bérelt matrózok azok. Csak holnap után reggelre jönnek.
*Mondja, majd kedves mosollyal fojtatja.*
-De értékelem az igyekezetedet.
*Ezután lassan elkomolyodik arca, hangja, és hogy nyomatékosítsa mondandóját, még lépésein is lassít az öreg.*
-Más.
*Tereli a témát.*
-Az út nem lesz veszélytelen fiam. Ha egyvalamit kérhetek. Én emberéletekért felelek mikor elindul ez az expedíció. Kérlek. Ne kíméld a hajót, ha arról van szó.
*Mondja, és lassan átérnek a dokkokhoz. Mögöttük, mintha felélénkülne a lakónegyed éjszakai élete. Megjelennek a járókelők, előmásznak az utcamacskák. Mintha csak arra vártak volna, hogy a Professzor elmenjen a kerületből.*
//Toborzás//
-Köszönöm. Az őszinteség fontos a mi munkánkban.
*Mondja a kereklencsés professzor, miközben feljebb tolja hosszú orrán a szemüveget. Kellemesen végighallgatta a történetet Ám mikor az kerül szóba, hogy ő a legénységgel aludna kicsit felkacag.*
-A legénység még nincs itt fiam. Bérelt matrózok azok. Csak holnap után reggelre jönnek.
*Mondja, majd kedves mosollyal fojtatja.*
-De értékelem az igyekezetedet.
*Ezután lassan elkomolyodik arca, hangja, és hogy nyomatékosítsa mondandóját, még lépésein is lassít az öreg.*
-Más.
*Tereli a témát.*
-Az út nem lesz veszélytelen fiam. Ha egyvalamit kérhetek. Én emberéletekért felelek mikor elindul ez az expedíció. Kérlek. Ne kíméld a hajót, ha arról van szó.
*Mondja, és lassan átérnek a dokkokhoz. Mögöttük, mintha felélénkülne a lakónegyed éjszakai élete. Megjelennek a járókelők, előmásznak az utcamacskák. Mintha csak arra vártak volna, hogy a Professzor elmenjen a kerületből.*
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-11 21:11:18
Üzenet elküldve: 2019-12-11 21:11:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kóbor és Kócos//
*Meglepően zökkenőmentes az indulás. Balarick naivan máris besorolja eme eseményt a megszokott és általános címkék alá. Sebaj, majd jobban fog neki fájni egy második alkalom. Nem tűnik fel neki semmi a kölyök magánakciójából, és az a néhány kacat talán jobb is, ha a házon kívül veszik el valahol, mintha érthetetlen és váratlan helyeken egyszer csak felbukkan. A húsleveses kondér alján, vagy gyanúsabb pozíciókban. Xurra kérdése jogos, és néhány sarokkal később választ is kap rá, az ácsmester háza nincsen messze szerencsére, de Balaricknak útközben komoly számolni valója akad: az időzítés ugyanis nagyon fontos eme esetben.*
- Kezdetnek néhány bútort. Ahova pakolhatod a kaca... a dolgaidat. A fontos dolgaidat. Meg a gyerkőcös titkaidat. Azokat ágy alatt szokás tartani általában. Szóval kell ágy. Meg szekrény. Fiókos. Sok fiókos. Arról nem is akarok tudni, amíg nem bűzölög. Mindegy. Miért is bűzölögne, igaz?
*A kissé elkalandozó szóáradatnak a megérkezés vet véget, és Balarick beigazolódó sanda gyanúja, hogy bizony rossz az időzítés. Kicsit korábban, vagy sokkal később kellett volna megérkezzenek. A nyitott ablaktámlák, és udvarra teregetett ruhák ugyanis arra engednek következtetni, hogy az ács felesége már elment hazulról. Az pedig kimondottan furcsa hatással van a derék ácsmesterre. Viszont visszafordulni már késő, ugyanis a kopogás előbb történt meg, mintsem a környezet feltérképezése. Balarick éppen fordulna a kislány felé, hogy mondjon még gyorsan valamit, amikor nagy slunggal kitárul az ajtó, és egy megtermett, pirospozsgás arcú, ravaszkás tekintető, kopaszodó férfi áll előttük. Kis hunyorgás után roppant mód megörülve veregeti vállon az alkimistát, hogy amaz majd az ajtófélfának esik.*
- NOHISZEN! Az alkimista! Balarick barátom, hát látod, hiába van benned egy kenetnyi a hosszú fülűekből, azért csak nem élhetsz te sem örökké! Örülök, hogy végre rászántad magad. Amilyen rossz bőrben vagy, talán nem is húzod ki addig, amíg elkészülök. Nah, állj egyenesen, húzd ki szépen magad.
*Időközben beráncigálták a fél-elfet a takaros előszobába, ami egyúttal a műhely előtere is. Ahogy egy megszállott ácsmesternél szokás, mindenütt kellékek, félkész faragványok, deszkák, félkész székek, hintalovak, komódok vannak. Csak onnan eldönthető, hogy mi képezi a munkafolyamat, és mi a magánélet részét, hogy némelyik bútoron ott figyel egy csipkés terítő vagy gyümölcsös tál.*
- Nem, félreértesz, Mordik mesterem. Jól vagyok. Nem azért jöttem, hogy...
- Ó! *formál egyetlen meglepett hangot a másik pozsgás arca, majd gyanakodva az alkimista környékére sandít, Xurrát szemlélve meg.*
- ÓÓÓ! *kontráz rá illemtudó bólogatással, de a következő levegővétellel máris folytatja.*
- Ilyen dolog ez, bizony. A kölykök aztán még ritkábban maradnak meg. Nagyon rendes dolog tőled, hogy elhoztad, amilyen kis nyeszlett, biztosan nem kell majd nagy neki. Ha átalakítom egy kicsit az asszony almás ládáját, máris meglehet jövő hét elejére. Kibírja addig, ugye? Olyan kis furcsa a szeme.
- NEM! *kiált fel Balarick, egyúttal seszínű hajába is túrva. Ez talán meghozza a józan ész régóta halogatott belépőjét.* Nem koporsóért jöttünk. Senki sem haldoklik, Mordik uram. Az almás ládákból meg már amúgy is több van a portámon a kelleténél.
*Balarick kifújja magát. Várja a reakciót, és reméli, hogy Xurra nem ijedt meg, és nem fogta fel a dolgok lényegét. persze, amilyen peches, biztosan most fog élesen csillogni a pici lány elméje. Hogy is lehetne ezt egyszerűen elmagyarázni? Nos, ha a pénzéhség kis, elesett jószág lenne, akkor Mordiknak lenne a környék legnépesebb állatmenhelye. Mondjuk olyan feleséggel, ami neki jutott, ez nem is annyira meglepő. Az asszony jelenlétében szerencsére visszafogja magát, de semmilyen más esetben nem könnyű eltántorítani attól, hogy a legjövedelmezőbb, legdrágább trendben utazzon, ami itt is, mint sok más helyen: a koporsókészítés.*
- Biztos vagy benne, Balarick? *kérdi azért gyanakvón egy utolsó próbálkozásként. Az alkimista türelmesen nemet int fejével, az ácsmester pedig nem tudja tagadni csalódottságát. Úgy tűnik, ki kell még faragjon pár olcsón kelendő székecskét és asztalt, mielőtt megveheti asszonykájának a legújabb hermelinszőrös csizmát. Micsoda világ! Az itteni jótét polgárok a temetésen kívül alig költenek már a szeretteikre.*
- Jól van, jól van *morogja borostás képpel a padlónak, ami elmosódott morajlás teljes mértékben egyenértékű a "kivárom, kivárom" mantrával.*
- Akkor most mi kéne?
*Meglepően zökkenőmentes az indulás. Balarick naivan máris besorolja eme eseményt a megszokott és általános címkék alá. Sebaj, majd jobban fog neki fájni egy második alkalom. Nem tűnik fel neki semmi a kölyök magánakciójából, és az a néhány kacat talán jobb is, ha a házon kívül veszik el valahol, mintha érthetetlen és váratlan helyeken egyszer csak felbukkan. A húsleveses kondér alján, vagy gyanúsabb pozíciókban. Xurra kérdése jogos, és néhány sarokkal később választ is kap rá, az ácsmester háza nincsen messze szerencsére, de Balaricknak útközben komoly számolni valója akad: az időzítés ugyanis nagyon fontos eme esetben.*
- Kezdetnek néhány bútort. Ahova pakolhatod a kaca... a dolgaidat. A fontos dolgaidat. Meg a gyerkőcös titkaidat. Azokat ágy alatt szokás tartani általában. Szóval kell ágy. Meg szekrény. Fiókos. Sok fiókos. Arról nem is akarok tudni, amíg nem bűzölög. Mindegy. Miért is bűzölögne, igaz?
*A kissé elkalandozó szóáradatnak a megérkezés vet véget, és Balarick beigazolódó sanda gyanúja, hogy bizony rossz az időzítés. Kicsit korábban, vagy sokkal később kellett volna megérkezzenek. A nyitott ablaktámlák, és udvarra teregetett ruhák ugyanis arra engednek következtetni, hogy az ács felesége már elment hazulról. Az pedig kimondottan furcsa hatással van a derék ácsmesterre. Viszont visszafordulni már késő, ugyanis a kopogás előbb történt meg, mintsem a környezet feltérképezése. Balarick éppen fordulna a kislány felé, hogy mondjon még gyorsan valamit, amikor nagy slunggal kitárul az ajtó, és egy megtermett, pirospozsgás arcú, ravaszkás tekintető, kopaszodó férfi áll előttük. Kis hunyorgás után roppant mód megörülve veregeti vállon az alkimistát, hogy amaz majd az ajtófélfának esik.*
- NOHISZEN! Az alkimista! Balarick barátom, hát látod, hiába van benned egy kenetnyi a hosszú fülűekből, azért csak nem élhetsz te sem örökké! Örülök, hogy végre rászántad magad. Amilyen rossz bőrben vagy, talán nem is húzod ki addig, amíg elkészülök. Nah, állj egyenesen, húzd ki szépen magad.
*Időközben beráncigálták a fél-elfet a takaros előszobába, ami egyúttal a műhely előtere is. Ahogy egy megszállott ácsmesternél szokás, mindenütt kellékek, félkész faragványok, deszkák, félkész székek, hintalovak, komódok vannak. Csak onnan eldönthető, hogy mi képezi a munkafolyamat, és mi a magánélet részét, hogy némelyik bútoron ott figyel egy csipkés terítő vagy gyümölcsös tál.*
- Nem, félreértesz, Mordik mesterem. Jól vagyok. Nem azért jöttem, hogy...
- Ó! *formál egyetlen meglepett hangot a másik pozsgás arca, majd gyanakodva az alkimista környékére sandít, Xurrát szemlélve meg.*
- ÓÓÓ! *kontráz rá illemtudó bólogatással, de a következő levegővétellel máris folytatja.*
- Ilyen dolog ez, bizony. A kölykök aztán még ritkábban maradnak meg. Nagyon rendes dolog tőled, hogy elhoztad, amilyen kis nyeszlett, biztosan nem kell majd nagy neki. Ha átalakítom egy kicsit az asszony almás ládáját, máris meglehet jövő hét elejére. Kibírja addig, ugye? Olyan kis furcsa a szeme.
- NEM! *kiált fel Balarick, egyúttal seszínű hajába is túrva. Ez talán meghozza a józan ész régóta halogatott belépőjét.* Nem koporsóért jöttünk. Senki sem haldoklik, Mordik uram. Az almás ládákból meg már amúgy is több van a portámon a kelleténél.
*Balarick kifújja magát. Várja a reakciót, és reméli, hogy Xurra nem ijedt meg, és nem fogta fel a dolgok lényegét. persze, amilyen peches, biztosan most fog élesen csillogni a pici lány elméje. Hogy is lehetne ezt egyszerűen elmagyarázni? Nos, ha a pénzéhség kis, elesett jószág lenne, akkor Mordiknak lenne a környék legnépesebb állatmenhelye. Mondjuk olyan feleséggel, ami neki jutott, ez nem is annyira meglepő. Az asszony jelenlétében szerencsére visszafogja magát, de semmilyen más esetben nem könnyű eltántorítani attól, hogy a legjövedelmezőbb, legdrágább trendben utazzon, ami itt is, mint sok más helyen: a koporsókészítés.*
- Biztos vagy benne, Balarick? *kérdi azért gyanakvón egy utolsó próbálkozásként. Az alkimista türelmesen nemet int fejével, az ácsmester pedig nem tudja tagadni csalódottságát. Úgy tűnik, ki kell még faragjon pár olcsón kelendő székecskét és asztalt, mielőtt megveheti asszonykájának a legújabb hermelinszőrös csizmát. Micsoda világ! Az itteni jótét polgárok a temetésen kívül alig költenek már a szeretteikre.*
- Jól van, jól van *morogja borostás képpel a padlónak, ami elmosódott morajlás teljes mértékben egyenértékű a "kivárom, kivárom" mantrával.*
- Akkor most mi kéne?
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-11 16:16:51
Üzenet elküldve: 2019-12-11 16:16:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
* Elgroon sóhajt egyet és kisegíti a másikat.*
- Csak néz fel az égre és meglátod, hogy máris ebédre jár az idő.* Bubbo fürdésre vonatkozó kérdését végül is megérti.*
- Te nálad ez igaz is, de mások nem úszkálnak annyit, mint te.* Hát nem egyszerű olyan dolgokat elmagyaráznia, ami másoknak természetes. Jelenleg nem is igyekszik, hogy tovább győzködje az óriást.*
-Ne aggódj talán majd egyszer megérted! Most inkább egyél!* Nem kell nagyon biztatni erre mert eszik ám rendesen és aztán meg jó mélyen el is alszik. Na, de a ház nem épül fel ha egész délután pihengetnek, így hát Elg felkelti, mikor elérkezik az idő. Mikor a másik is munkaképessé válik, újra folytatják amit elkezdtek. Van ahol könnyebb és van ahol nehezebb. Egy jó kereskedő az biztos szerezne pár aranyat a kiásott szemét eladásából. Van itt minden is a földben. Üvegtől a rozsdás karddarabokon át a koszos rongyokig. Ez ne könnyíti meg a munkájukat.*
- A szilárd törmeléket ne hord messzire! A javát, majd berakjuk az alap alá. Ott nem lesz útban és még némi haszna is lesz.* A munka lassan halad, de halad. A felső rétegek után majd a törmelék úgy is megfogyatkozik. Akkor már csak a földhordása lesz a legbabrásabb munka.*
* Elgroon sóhajt egyet és kisegíti a másikat.*
- Csak néz fel az égre és meglátod, hogy máris ebédre jár az idő.* Bubbo fürdésre vonatkozó kérdését végül is megérti.*
- Te nálad ez igaz is, de mások nem úszkálnak annyit, mint te.* Hát nem egyszerű olyan dolgokat elmagyaráznia, ami másoknak természetes. Jelenleg nem is igyekszik, hogy tovább győzködje az óriást.*
-Ne aggódj talán majd egyszer megérted! Most inkább egyél!* Nem kell nagyon biztatni erre mert eszik ám rendesen és aztán meg jó mélyen el is alszik. Na, de a ház nem épül fel ha egész délután pihengetnek, így hát Elg felkelti, mikor elérkezik az idő. Mikor a másik is munkaképessé válik, újra folytatják amit elkezdtek. Van ahol könnyebb és van ahol nehezebb. Egy jó kereskedő az biztos szerezne pár aranyat a kiásott szemét eladásából. Van itt minden is a földben. Üvegtől a rozsdás karddarabokon át a koszos rongyokig. Ez ne könnyíti meg a munkájukat.*
- A szilárd törmeléket ne hord messzire! A javát, majd berakjuk az alap alá. Ott nem lesz útban és még némi haszna is lesz.* A munka lassan halad, de halad. A felső rétegek után majd a törmelék úgy is megfogyatkozik. Akkor már csak a földhordása lesz a legbabrásabb munka.*
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-11 10:57:50
Üzenet elküldve: 2019-12-11 10:57:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Boszorkánykonyha építése//
- Hogy tapasszam? Meg minek?
*Megütközik a különös fordulaton. Az óriásbendő igényein felröhög.*
- Az már igaz, főnök!
*A fürdéssel kapcsolatos kérdése a Sellőház miatt ötlött fel benne, azt hallotta, hogy külön épületet rendeztek be erre. Bizalmatlanul fintorog az időtöltés kifejezésén.*
- Hát… nem mondom, a kánikulában jó belefetrengeni a tóba. De annyira nem vagyok oda a vízér`. Munka közben sokat vagyok ott, minek külön fürdeni?
*Von vállat.*
- Elég csak megtapicskolni. A nők lebezséje meg nekem nem köll.
*Bármi legyen is az. Úgy gondolja, az is valami szokás a gazdagoknál. Mind fizikailag, mind mentálisan elfárad az étkezés végére, ezért egészséges férfióriás módjára szortyogja át a pihenőidőt. Jó főnök ez az Elgroon. Mikor keltegetni kezdik, nehezen ébred, álmatagon dörgöli meg az arcát, aztán nagyokat nyújtózik, és még benéz a kosárkába néhány falat után. Csak úgy az útra. Iszik, aztán beleköp megint a tenyerébe és az ásóért nyúl.*
- Na, kapjuk ki ezt a pincét!
*Meglepően hamar bemelegszik a munkába. Akadnak nagyobb kövek, törött eszközök, még szakadt harisnya is. Ezek külön kupacban gyűlnek a földhányás mellett.*
- Hogy tapasszam? Meg minek?
*Megütközik a különös fordulaton. Az óriásbendő igényein felröhög.*
- Az már igaz, főnök!
*A fürdéssel kapcsolatos kérdése a Sellőház miatt ötlött fel benne, azt hallotta, hogy külön épületet rendeztek be erre. Bizalmatlanul fintorog az időtöltés kifejezésén.*
- Hát… nem mondom, a kánikulában jó belefetrengeni a tóba. De annyira nem vagyok oda a vízér`. Munka közben sokat vagyok ott, minek külön fürdeni?
*Von vállat.*
- Elég csak megtapicskolni. A nők lebezséje meg nekem nem köll.
*Bármi legyen is az. Úgy gondolja, az is valami szokás a gazdagoknál. Mind fizikailag, mind mentálisan elfárad az étkezés végére, ezért egészséges férfióriás módjára szortyogja át a pihenőidőt. Jó főnök ez az Elgroon. Mikor keltegetni kezdik, nehezen ébred, álmatagon dörgöli meg az arcát, aztán nagyokat nyújtózik, és még benéz a kosárkába néhány falat után. Csak úgy az útra. Iszik, aztán beleköp megint a tenyerébe és az ásóért nyúl.*
- Na, kapjuk ki ezt a pincét!
*Meglepően hamar bemelegszik a munkába. Akadnak nagyobb kövek, törött eszközök, még szakadt harisnya is. Ezek külön kupacban gyűlnek a földhányás mellett.*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-10 21:31:52
Üzenet elküldve: 2019-12-10 21:31:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*Elhagyják a zajos helyet és a csöndes utcákat róják. Meg kell hagynia a kalóznak, hogy jó iramot diktál a másik a korához képest. Igazán kihalt most az utca, ezért lépéseik hangja messze szál. Nem telik bele sok idő és az ő kedves kis madárkája is megjelenik. Éppen a vállán landol és onnan néz rájuk nagyon okosan. Svornt megsimogatja és aztán belekezd a mesélésbe, mert a munka adója roppant kíváncsi néhány részletre.*
- Ha tudni akarja, hát legyen! Nem titok a dolog, szóval mindegy nekem, hogy tovább adja vagy sem. Talán jobb ha az elején kezdem nagy léptekben. Utca kölyök voltam Wegtorenben, de miután megmentettem egy kalózkapitány bőrét magához vett a hajójára. Volt tehetségem, mert hamar beletanultam a dologba. Jó éveim voltak, de aztán meghalt a kapitány és valamiért engem választottak meg újnak. Javarészt abból éltünk, hogy megadóztattuk a kereskedő hajókat. Könnyű pénz volt az, bár megesett, hogy olyan ügyeink is voltak, amik vért követeltek, de ritkán. Sajnos ez a kis lázadás rányomta a bélyegét a tengeri kereskedelemre is. Kevesebb hajó és több védelem. Csak ki kellet volna várni, amíg vissza áll a régi rend. Viszont az én drága első tisztem titokban ellenem áskálódott. Több zsákmány meg egyéb ígéretekre mindig talál jelentkezőt. aztán egy nap fellázadt és egymást gyilkoltuk a hajón. Mi húztuk a rövidebbet. Nekem is oda lett a szemem meg a kezem is. De a tenger szeret engem, mert mielőtt nyilvánosan felkoncoltak volna egy vihar lecsapott ránk és én a tengerbe estem. Egy üres dobozba kapaszkodva sodrottam ki egy szigetre, ahol a kannibálok majdnem felfaltak. Végül egy hajót amit a vihar sodort oda felvett és idehozott. Eddig kitartott a szerencsém, remélem nem most fog elhagyni. Na meg a madárkám is sokat segített, mert ha nem lenne akkor már én se.* Ezzel befejezi a mesélést. Talán egy kicsit hosszúra sikerült, de mindent érintett. A hajóra meg a legénységre lenne pár szava.*
- Értem én. Talán az lenne a legjobb, ha én már a körükben tölteném az éjszakát. Egy pár sör meg egy kis kockázás összehozná a bandát. Azért az erős kézről is fogok gondoskodni. Nem ütközöm még egyszer olyan hibába, amibe legutóbb. Az élet jó tanár. Kegyetlen, de jól megtanít.* Kíváncsi, hogy ez az egész mit vált ki az elfből. Megértené ha nem bízna benne és még csak nem is hibáztatná.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.10 21:38:53
//Toborzás//
*Elhagyják a zajos helyet és a csöndes utcákat róják. Meg kell hagynia a kalóznak, hogy jó iramot diktál a másik a korához képest. Igazán kihalt most az utca, ezért lépéseik hangja messze szál. Nem telik bele sok idő és az ő kedves kis madárkája is megjelenik. Éppen a vállán landol és onnan néz rájuk nagyon okosan. Svornt megsimogatja és aztán belekezd a mesélésbe, mert a munka adója roppant kíváncsi néhány részletre.*
- Ha tudni akarja, hát legyen! Nem titok a dolog, szóval mindegy nekem, hogy tovább adja vagy sem. Talán jobb ha az elején kezdem nagy léptekben. Utca kölyök voltam Wegtorenben, de miután megmentettem egy kalózkapitány bőrét magához vett a hajójára. Volt tehetségem, mert hamar beletanultam a dologba. Jó éveim voltak, de aztán meghalt a kapitány és valamiért engem választottak meg újnak. Javarészt abból éltünk, hogy megadóztattuk a kereskedő hajókat. Könnyű pénz volt az, bár megesett, hogy olyan ügyeink is voltak, amik vért követeltek, de ritkán. Sajnos ez a kis lázadás rányomta a bélyegét a tengeri kereskedelemre is. Kevesebb hajó és több védelem. Csak ki kellet volna várni, amíg vissza áll a régi rend. Viszont az én drága első tisztem titokban ellenem áskálódott. Több zsákmány meg egyéb ígéretekre mindig talál jelentkezőt. aztán egy nap fellázadt és egymást gyilkoltuk a hajón. Mi húztuk a rövidebbet. Nekem is oda lett a szemem meg a kezem is. De a tenger szeret engem, mert mielőtt nyilvánosan felkoncoltak volna egy vihar lecsapott ránk és én a tengerbe estem. Egy üres dobozba kapaszkodva sodrottam ki egy szigetre, ahol a kannibálok majdnem felfaltak. Végül egy hajót amit a vihar sodort oda felvett és idehozott. Eddig kitartott a szerencsém, remélem nem most fog elhagyni. Na meg a madárkám is sokat segített, mert ha nem lenne akkor már én se.* Ezzel befejezi a mesélést. Talán egy kicsit hosszúra sikerült, de mindent érintett. A hajóra meg a legénységre lenne pár szava.*
- Értem én. Talán az lenne a legjobb, ha én már a körükben tölteném az éjszakát. Egy pár sör meg egy kis kockázás összehozná a bandát. Azért az erős kézről is fogok gondoskodni. Nem ütközöm még egyszer olyan hibába, amibe legutóbb. Az élet jó tanár. Kegyetlen, de jól megtanít.* Kíváncsi, hogy ez az egész mit vált ki az elfből. Megértené ha nem bízna benne és még csak nem is hibáztatná.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.10 21:38:53
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-10 15:57:33
Üzenet elküldve: 2019-12-10 15:57:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
//Toborzás//
-Szóval lázadás...
*Kezdi sejtelmesen a professzor, szinte azonnal, hogy becsukódott mögöttük a Sellő ajtaja. Tekintetét nem emeli rá, és közben egy egészen ütemes tempót diktál. Kissé érezhető, hogy fittebb, mint amilyennek látszik. A lakónegyed, esti, kihalt utcáit tapossák az elhangzó mondatok alatt. Üres minden. Feltűnően néptelen.*
-Tudod, én szeretem tudni, hogy kik dolgoznak a kezem alá Svornt.
*Mondja, kicsit hidegen, miközben a hideg szellő miatt összegombolja barna kabátját.*
-Természetesen köztünk marad a dolog, de szeretném, ha mesélnél még erről a kis incidensről.
*Mondja, és megigazítja kalapját a fején. Nem áll meg. Az szűk utcák, kis sikátorok macskái is kerülik a léptüket. Még mielőtt a másik válaszba kezdhetne, megtoldja a maga mondandóját még, mellékesen.*
-A Topáz... Egy maroknyi matrózzal megyünk csupán, szóval minden posztra egy ember lesz. Össze kel őket fogni. Szeretném, ha ma átvizsgálnád a hajót. Felkészítettem az indulásra, de ha valami elkerülte volna a figyelmemet még beszereztetem holnap.
*Mondja, hogy miért hozta el. Természetesen ez egy igazán másodlagos ok. Valójában az indítéka a beszélgetés, és a két másik kettesben hagyása volt. Kicsit szokják egymást. Nem akar belső ellentéteket az úton.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
//Toborzás//
-Szóval lázadás...
*Kezdi sejtelmesen a professzor, szinte azonnal, hogy becsukódott mögöttük a Sellő ajtaja. Tekintetét nem emeli rá, és közben egy egészen ütemes tempót diktál. Kissé érezhető, hogy fittebb, mint amilyennek látszik. A lakónegyed, esti, kihalt utcáit tapossák az elhangzó mondatok alatt. Üres minden. Feltűnően néptelen.*
-Tudod, én szeretem tudni, hogy kik dolgoznak a kezem alá Svornt.
*Mondja, kicsit hidegen, miközben a hideg szellő miatt összegombolja barna kabátját.*
-Természetesen köztünk marad a dolog, de szeretném, ha mesélnél még erről a kis incidensről.
*Mondja, és megigazítja kalapját a fején. Nem áll meg. Az szűk utcák, kis sikátorok macskái is kerülik a léptüket. Még mielőtt a másik válaszba kezdhetne, megtoldja a maga mondandóját még, mellékesen.*
-A Topáz... Egy maroknyi matrózzal megyünk csupán, szóval minden posztra egy ember lesz. Össze kel őket fogni. Szeretném, ha ma átvizsgálnád a hajót. Felkészítettem az indulásra, de ha valami elkerülte volna a figyelmemet még beszereztetem holnap.
*Mondja, hogy miért hozta el. Természetesen ez egy igazán másodlagos ok. Valójában az indítéka a beszélgetés, és a két másik kettesben hagyása volt. Kicsit szokják egymást. Nem akar belső ellentéteket az úton.*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-08 09:44:23
Üzenet elküldve: 2019-12-08 09:44:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kóbor és Kócos//
*A megevés célú felhasználást firtató kérdésre Xurra csak összecsücsöríti a száját és megemeli a vállait. Már megtanulta, hogy az ilyen esetekben jobb nem felelni mindjárt, hanem kivárásra játszani, mert becsapós lehet a kérdés. Mindenesetre az így is leolvasható a képéről, hogy igazából nem zárkózik el a felvetés elől. Lényeg a lényeg, az övé lesz az egész madár (a fejét leszámítva ugyebár, mert az valamiért eleve nem képezte a csomag részét).
Már a nyelvén van, hogy visszakérdezzen, hogy mi az a repraprálás, de túlságosan felcsigázza, hogy sok fontos intézni valójuk van... mármint hogy nekik így ketten együtt és külön kiemelve, hogy fontos! Gyermeki lelkesedését egyelőre nem felhőzi be az a tapasztalat, hogy ilyesmivel már párszor pofára esett. Balarick dolgai sokszor érdekesnek tűnnek és majd' megveszik érte, hogy belefolyjon, de ez általában csak addig tart, amíg megengedik neki. Arról meg nem is beszélve, ha rábízzák és elvárják, hogy megcsináljon valamit. Balarick a legtöbb dologban nagyon földhözragadt. Így volt a betűkkel is. Xurrának hiába voltak mindenre újító, felforgató ötletei, Balarick mindig kiábrándítóan unalmasan ragaszkodott az ortodox vonalhoz. De amikor végül a félvér feladta a küzdelmet az oktatásában, annyira már nem is voltak érdekesek az újítások, úgyhogy Xurra inkább keresett magának más elfoglaltságot. Az meg végképp összekavarodott a fejében az ötleteivel, hogy melyik betű hogyan meg merre.
Természetesen a kis mélységit is bevonzza a nagy feladatokhoz való összekészülődés hangulata, úgyhogy úgy tesz, ahogy egy gyereknek a bevésődött ösztönei diktálják: utánoz. Kicsit azért suttyomban, mert Balarick általában nem szereti az ilyen önállóskodást (legtöbbször mondjuk nagyon jó okkal). Xurra jobb híján csomót köt az eddig funkciótlan ingujj végére és abba kezdi el halmozni a nagy feladathoz szerinte szükséges holmikat. Elsőnek a fejetlen madártetemet, aztán a teljesen összeaszalódott krumplit, amit még korábban talált a kredenc alatt, mikor a macskát abajgatta, aztán még egy marék gombot egy felügyelet nélkül hagyott dobozból és egy kiskanalat is, hátha baj lesz.
Amikor Balarick pillantása rá fordul, feltűnésmentesen a háta mögé húzza a kezeit, hogy ne legyen feltűnő a megpakolt ingujj. Xurrának nagyon megy az ártatlan képpel való vigyorgás. Amúgy kifejezetten lelkes, szóval az elindulás nagyjából zökkenőmentesen történik.*
- És milyen dolgokat szerzünk nekem? *érdeklődik. Már ez a "szerzünk" is olyan izgalmas. Az is lehet, hogy lopni fognak? Xurra csinált már olyat, de valahogy nem érezte jól magát tőle. Idővel aztán rájött, hogy sokkal egyszerűbb elérni, hogy a vágyott dolog már ne kelljen az addigi tulajdonosának. Ennek elérésében persze sokat segít, ha Xurra megtapogatja vagy megnyalja az adott holmit. Mondjuk nem mindennél jön be, de azért próbálkozni lehet.*
- Szerzünk nekem saját taligát? Karimás kalapot, meg rágódohányt, hogy szép sárgák legyenek a fogaim, mit a matrózoknak? *Később majd szeretne egy gereblyét, egy üveg szakállolajat és egy kalózhajót is, de erre egyelőre még nem tér rá (mert még a végén telhetetlenséggel vádolnák), majd csak miután Balarick bezörgetett az ács ajtaján. Pánikszerű hirtelenséggel egészíti ki a listát. Nem akarja ugyanis, hogy precíz felsorolás hiányában maradjon esetleg ki valami.*
*A megevés célú felhasználást firtató kérdésre Xurra csak összecsücsöríti a száját és megemeli a vállait. Már megtanulta, hogy az ilyen esetekben jobb nem felelni mindjárt, hanem kivárásra játszani, mert becsapós lehet a kérdés. Mindenesetre az így is leolvasható a képéről, hogy igazából nem zárkózik el a felvetés elől. Lényeg a lényeg, az övé lesz az egész madár (a fejét leszámítva ugyebár, mert az valamiért eleve nem képezte a csomag részét).
Már a nyelvén van, hogy visszakérdezzen, hogy mi az a repraprálás, de túlságosan felcsigázza, hogy sok fontos intézni valójuk van... mármint hogy nekik így ketten együtt és külön kiemelve, hogy fontos! Gyermeki lelkesedését egyelőre nem felhőzi be az a tapasztalat, hogy ilyesmivel már párszor pofára esett. Balarick dolgai sokszor érdekesnek tűnnek és majd' megveszik érte, hogy belefolyjon, de ez általában csak addig tart, amíg megengedik neki. Arról meg nem is beszélve, ha rábízzák és elvárják, hogy megcsináljon valamit. Balarick a legtöbb dologban nagyon földhözragadt. Így volt a betűkkel is. Xurrának hiába voltak mindenre újító, felforgató ötletei, Balarick mindig kiábrándítóan unalmasan ragaszkodott az ortodox vonalhoz. De amikor végül a félvér feladta a küzdelmet az oktatásában, annyira már nem is voltak érdekesek az újítások, úgyhogy Xurra inkább keresett magának más elfoglaltságot. Az meg végképp összekavarodott a fejében az ötleteivel, hogy melyik betű hogyan meg merre.
Természetesen a kis mélységit is bevonzza a nagy feladatokhoz való összekészülődés hangulata, úgyhogy úgy tesz, ahogy egy gyereknek a bevésődött ösztönei diktálják: utánoz. Kicsit azért suttyomban, mert Balarick általában nem szereti az ilyen önállóskodást (legtöbbször mondjuk nagyon jó okkal). Xurra jobb híján csomót köt az eddig funkciótlan ingujj végére és abba kezdi el halmozni a nagy feladathoz szerinte szükséges holmikat. Elsőnek a fejetlen madártetemet, aztán a teljesen összeaszalódott krumplit, amit még korábban talált a kredenc alatt, mikor a macskát abajgatta, aztán még egy marék gombot egy felügyelet nélkül hagyott dobozból és egy kiskanalat is, hátha baj lesz.
Amikor Balarick pillantása rá fordul, feltűnésmentesen a háta mögé húzza a kezeit, hogy ne legyen feltűnő a megpakolt ingujj. Xurrának nagyon megy az ártatlan képpel való vigyorgás. Amúgy kifejezetten lelkes, szóval az elindulás nagyjából zökkenőmentesen történik.*
- És milyen dolgokat szerzünk nekem? *érdeklődik. Már ez a "szerzünk" is olyan izgalmas. Az is lehet, hogy lopni fognak? Xurra csinált már olyat, de valahogy nem érezte jól magát tőle. Idővel aztán rájött, hogy sokkal egyszerűbb elérni, hogy a vágyott dolog már ne kelljen az addigi tulajdonosának. Ennek elérésében persze sokat segít, ha Xurra megtapogatja vagy megnyalja az adott holmit. Mondjuk nem mindennél jön be, de azért próbálkozni lehet.*
- Szerzünk nekem saját taligát? Karimás kalapot, meg rágódohányt, hogy szép sárgák legyenek a fogaim, mit a matrózoknak? *Később majd szeretne egy gereblyét, egy üveg szakállolajat és egy kalózhajót is, de erre egyelőre még nem tér rá (mert még a végén telhetetlenséggel vádolnák), majd csak miután Balarick bezörgetett az ács ajtaján. Pánikszerű hirtelenséggel egészíti ki a listát. Nem akarja ugyanis, hogy precíz felsorolás hiányában maradjon esetleg ki valami.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-07 23:47:02
Üzenet elküldve: 2019-12-07 23:47:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kilépve elsőnek a Lakónegyedre ér, amit alig egy órája hagytak maguk mögött a mélységivel. A kis vászontarisznyájában van minden ami kell. Szén, papír, és egy kendő. A tegnap éjszaka után vágyja a kreativitást, vágyja a művészetet, amit ő maga űzhet, így egy régi hobbiához tér vissza: A rajzoláshoz. Persze nem a lakónegyed házait veszi sorra, hanem az Ernuss által leírt, elmesélt, és felmagasztalt világítótornyot. Eddig ugyan rendbe is volna, ha legalább égtáji fogalma lenne, hogy merre keresse. Egy tizenéves fiú visz valami dobozt visz a kezében, és eléggé kínlódik vele. Nem nagyon mer LAzyarra nézni, és ahogy a lány nézi a remegő fiúcska arcát, azt vonja le belőle, hogy a szemkontaktus kerülése teljesen normális a kikötőben egy gyermekmunkásnál. Sőt erény. Persze ez nem marad így sokáig, mert a töretlen antifakasszemet a lány megnyeri azzal, hogy kedvesen odaszól a fiúnak, mikor az egészen mellé ér.*
-Szia!
*Az pedig annyira megijed a hirtelen hangtól, legyen az bármilyen lágy, hogy a láda a kezéből a lábára pottyan, ezzel nem kis fájdalmat okozva a gyermeknek, amivel kevésbé törődik. Hamar térdre vetve magát tépi fel a kis faláda tetejét, hogy vajon minden épségben van e, amit a dokkokhoz kell vinnie. Pechére nincs. Lazyar zöldes írisze azonnal kiszúrja, hogy az ijedségben okozott kár, hatalmas bajt okozhat a fiúnak, ugyanis az mintha lassan elpityeredne.*
-Kérlek ne haragudj, nagyon sajnálom.
*Mondja LAzyar, miközben finoman megsimogatja a gyermek fejét.*
-Mi dolgod volt velük a tiéd volt?
*Kérdezi őszinte megbánással a lány amire egy gyenge hang akadozott válasza érkezik alulról.*
-Nem ez hagyaték. Az öreg Nayerni hagyta a fogadóban, és most viszem a férjének a hajóra. Engem bíztak meg. De én még csak inanstanonc vagyok. Nem bírom el. A férje meg fog fojtani.
*Mondja egyre jobban rettegve, ám már közben érzi a hátán a kellemes tenyerek megnyugtató simogatását, ahogy lehajol hozzá a lány.*
-Ne félj. kössünk egy egyességet.
*Ajánlja fel a lány a kisfiúnak a dolgot.*
-Te megmutatod nekem merre van a világítótorony, én pedig beszélgetek azzal az öreggel. Jó?
*A kedves mosoly, és az anyai hang, meghozza a hatását. A gyermek az orrát a ruhája ujjába törli egyelten lenge mozdulattal, és felpattan.*
-Rendben. Köszönöm.
*Majd összecígeli magát, amiben Lazyar is segít, és elindulnak a kikötő felé*
-Szia!
*Az pedig annyira megijed a hirtelen hangtól, legyen az bármilyen lágy, hogy a láda a kezéből a lábára pottyan, ezzel nem kis fájdalmat okozva a gyermeknek, amivel kevésbé törődik. Hamar térdre vetve magát tépi fel a kis faláda tetejét, hogy vajon minden épségben van e, amit a dokkokhoz kell vinnie. Pechére nincs. Lazyar zöldes írisze azonnal kiszúrja, hogy az ijedségben okozott kár, hatalmas bajt okozhat a fiúnak, ugyanis az mintha lassan elpityeredne.*
-Kérlek ne haragudj, nagyon sajnálom.
*Mondja LAzyar, miközben finoman megsimogatja a gyermek fejét.*
-Mi dolgod volt velük a tiéd volt?
*Kérdezi őszinte megbánással a lány amire egy gyenge hang akadozott válasza érkezik alulról.*
-Nem ez hagyaték. Az öreg Nayerni hagyta a fogadóban, és most viszem a férjének a hajóra. Engem bíztak meg. De én még csak inanstanonc vagyok. Nem bírom el. A férje meg fog fojtani.
*Mondja egyre jobban rettegve, ám már közben érzi a hátán a kellemes tenyerek megnyugtató simogatását, ahogy lehajol hozzá a lány.*
-Ne félj. kössünk egy egyességet.
*Ajánlja fel a lány a kisfiúnak a dolgot.*
-Te megmutatod nekem merre van a világítótorony, én pedig beszélgetek azzal az öreggel. Jó?
*A kedves mosoly, és az anyai hang, meghozza a hatását. A gyermek az orrát a ruhája ujjába törli egyelten lenge mozdulattal, és felpattan.*
-Rendben. Köszönöm.
*Majd összecígeli magát, amiben Lazyar is segít, és elindulnak a kikötő felé*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824