Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

860. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-07-11 15:52:33
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Valóság határán//

*Szavai egy pillanatra elakadnak, mikor megérzi az érintést, de hamar úrrá lesz rajta. Gyertyáért nem indul. Hasonlóval tán évekkel ezelőtt találkozott, vagy hónapom voltak? Nem emlékszik, az idő hömpölygő folyama eltakarít minden hordalékot elméjéből, csak remélni tudja, hogy nem gát képződik fel belőle, mely saját súlya alatt roppan egyszer szét.*
- Ugyan, dehogy! *Hárít rögtön busa fejét megrázva.* Szívesen teszem, s erős vagyok. *Hazudja, mert bár kívülről nem mutatja, bizony szemhéja el-elnehezül olykor, de nem hagyja magát, segíteni akar. Csendesen mesél a hegyi patakokról, melyeket olykor farönkök duzzasztottak fel, a csillogó vízfelszín fölé ugráló pisztrángokról, melyeket bocsok kergettek az erdei ösvény szélén, hol keresztezte a folyó, s a vékonyan kígyózó füstcsíkról az ősz első hideg heteiben, mikor még érzi az ember a füst illatát, s az első begyújtás melegének élményét.*
- Akkor érzi igazán mindenki, hogy érdemes az életre, s érdemes megélni azt... *Nézi a plafont, s a bugyogó levesre, s Kaiyko halk szuszogására eszmél fel. Hirtelen magához tér, s elcsendesül. ~ Elaludt... bár még úgyis forró, hagyom. ~ Beszéli meg magával, s lágy mosollyal simít végig a lány homlokán, a combján lévő vékony kezet lassan és óvatosan helyezi a lány arca mellé, aztán betakarja. Hagyja aludni. Sötét van már, ezért két gyertyát is meggyújt, ha Kaiyko megébred ne ijedjen meg. Szed neki levest is, mi még vastagon gőzölög, a kis asztalra helyezi, s visszaül a lány mellé és vár. Nem ébreszti fel a lányt. Csak, ha már elhűlt a leves.*


859. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-07-07 09:19:13
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Valóság határán//

- Szeretem, ha beszélsz *mondja, és a kezét Ortas combjára simítja. A karcos, mély zöngék megnyugtatják. Le is hunyja a szemét olykor. El tudna aludni. De nem szabad. Még nem. A kikötő zajai, a múlt árnyai mind a házikó falain kívül szorultak. Az idebent levessel tüsténkedő világát kitölti a béke. Elemi, mindent átjáró. Kaiyko nagyot sóhajt, mélyre szívja a tüdejébe ezt az érzést. Újra biztos talajt érez a lába alatt, amióta Ortas mellette van. Az élet örvényes árja nem csak úgy sodorja. Nem tudja abbahagyni a mosolygást, ahogy figyeli őt, és nem csak sápatag ajka mosolyog. Mosolyog a szeme, az egész lelke.*
- Biztosan nagyon *nedvesíti meg kissé kiszáradt száját* - elfáradtál. És még a levessel is bajlódnod kell. *Mindezt pedig őérte.* - Köszönöm.
*A lenyugvó nap fénye és Ortas hangja egészen elbágyasztja, pedig úgy próbál figyelni. Válaszai, kérdései mind ott vannak a nyelvén, mert semmire nem vágyik jobban, mint hogy beszélgessen Ortassal. De a szavakat meg is szólaltatni most annyira nehéznek tűnik.*
- Már alig várom, hogy megismerjem őket *suttogja csendesen, félálomban.* - Azt hiszem, alszom egy kicsit, míg az étel elkészül *mondja egy lélegzetnyivel az ébrenlét határa fölé bukkanva.* - Csak egy fertályórát. *Muszáj egy kicsit lehunynia a szemét, pedig szeretne ébren maradni, hogy Ortas ne érezze úgy, egyedül hagyja a feladattal. A kimerültség viszont egyszerűen ledönti az akaratát a szükségletek javára. Mire a mondat végére jut, elnyomja a mély, pihentető álom.*


858. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-07-03 16:52:55
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Valóság határán//

*Valóban zavarban van és ez meglehetősen bosszantja. Nem sűrűn fordul vele elő, hogy valamit ne tudna megoldani, de most úgy érzi, hogy megtalálták a gyenge pontját. Az arcára száradt festéktől persze nem látszik vöröslő pírja, sőt, igyekszik mimikáját is csak afféle bosszankodó kifejezéssel árnyalni.*
- Ühm... igen, különleges... * ~ Amolyan mindent bele. ~ Gondolja, aztán lassan megnyugszik és a lányra mosolyog.*
- Nem volt kenyerem sohasem a főzés. *Egész felderül s feledteti vele zavarát a lány kedves mosolya.* A kedvedért viszont, akár ünnepekkor is megcsinálom. No... de csak pihenj... illetve... az instrukciókat mondhatod. *Jelzi, de máris a vásott konyhaszekrényekben kutat, szinte mindent kinyit, míg talál néhány zöldséget. Magában persze átkozódik, hogy milyen büszke volt a halra, persze semmi mást nem vett hozzá. Csak halat. Amíg a víz melegszik, a zöldségeknek kezd neki, de nem a rozoga asztalnál. Van kéznél veder és szék is, amit odahúzva Kaiyko mellé, közel a lányhoz tud dolgozni.*
- Tudod, hatokkal ezelőtt ez a... ez a helyzet eszembe nem jutott volna. *Szusszan fel.* Sokat beszélek... *Legyint zavartan mosolyogva, számára már ez a kettőnél több mondat is soknak tűnik, a korábbiakhoz képest. Hogy világi nyelven beszél, s magát nem egyes szám harmadik személyben jelzi, már fel sem tűnik számára. A víz hamarosan forr, s a zöldségek felkockázása, a kezdetleges és talált falapon könnyedén megy, így az útmutatásnak megfelelően a felaprított hozzávalót beleteszi, só, bors, ez még megy, és a többi egymás után. Ha bizonytalan, csak félénken a lányra néz, s a megerősítő biccentés után már bátrabban teszi bele.*
- Fedő... fedő... hol van a fedő... *Vakargatja a fejét.* Én is szaladok... össze-vissza. *Morogja, persze az elismerő szavak egy kicsit büszkeséggel is eltöltik. Olyankor mindig a lányra tekint, hogy nem csak _úgy_ mondja-e, de láthatóan Kaiyko őszinte. Ez elég. Miután a fedő is meglesz egy poros polcról, természetesen egy másikról, mint ahol az edény volt, odaül az ágyra és a lány kezét fogja sajátjába, aztán mosolyogva figyeli.*
- Kicsit jobb talán a színed. *Sóhajt fel csendesen.* Majd a leves... *Bólogat.* A napom? A dokkoknál akadt munka. Mindig keresnek. *Kezd bele.* Alkohollal teli ládákat cipeltem, szerintem csempész szállítmány volt. *Vonja meg a vállát.* Nem zargattak, mások sem. Hagytak dolgozni és rendesen kifizettek. *Kipillant az ablakon.* Elment a nap. *Mosolyodik el.*
- Tudod, ott... a Helyen. Ilyenkor általában horgászni mentünk, a napi munkákkal végeztem. Nagyon szerették. *Mondja, még mindig az ablakon bámulva keresve a lenyugvó nap fényét, aztán csak megrázza a fejét.*
- Keresnem kell gyertyát... *Állna fel, de Kaiyko kezét még fogja.*


857. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-07-01 21:40:48
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Valóság határán//

*Ha nem lenne ilyen bágyadt, már rég lecsitította volna Ortast. Így viszont csak nézi a kapkodó igyekezetet. Fáradt arcára kiül a szeretetteljes mosolygás.*
- Akkor ez nagyon különleges leves lesz *mondja. A hangja csendes és nyugodt. Olyan tónuson szól, ahogy az igazán idős emberek szoktak.* - És eztán ünnepekkor is rád marad majd ez a hagyomány *ingatja az ujját derűs fenyegetéssel, mely még hosszú-hosszú időt jósol nekik, míg Ortas igazán tökélyre viheti a levesét.*
- Ha találsz pityókát, hagymát, répát vagy bármi más zöldséget, az jó. Ha csak valamelyiket, már az is. Ha akadna egy kevés olaj vagy zsír, azon megpiríthatod a hagymát. Ha nem, az se baj. Akkor amíg megpucolod a belevalót, felteheted a vizet forrni. A lábos feléig elég is. *instruálja a férfit csendes, lassú szavaival. Attól függően, hogy mi áll rendelkezésre az egyszerű kis hajlékban, mindent türelmesen magyaráz. Hogy mit mekkorára és hogyan kell szelni, hogy mikor mi kerüljön a lábosba. A fűszerezés terén is a lehetőségek kereteit kell használniuk. Ha Ortas bizonytalan a fűszereket illetőleg, Kaiyko eligazítja egy gyors szemrevételezés vagy illat alapján, hogy melyik micsoda.
Közben nem felejti el a dicsérő szavakat a szakácsnak. Méltatja az illatot és Ortas remek készségét a dologhoz, akárhogy is megy neki, mindig talál valamit, amit pozitívan értékelhet.*
- Kallan mindig azt mondta, akkor jó, ha még szalad; mert ebből látszik, hogy sok benne az élet, ami majd mind belefő a levesbe *taglalja a habókos nomád hitvallását, amikor Ortasnak meggyűlik a baja néhány szétgurult zöldségkarikával.*
- Dobhatsz bele egy keveset a szárított halból is. Szépen kiadja majd az ízét. *Minél tartalmasabb lesz, annál hamarabb áll tőle talpra. Valószínűleg elsőre úgyis csak a levével tud majd megbirkózni, de Ortasra is ráfér egy kiadós vacsora. Ki tudja, evett-e rendesen, mióta eljött.*
- Most pedig rakj rá fedőt, hadd fődögéljen *mondja.* - Azért majd néha meg kell keverni. Ha majd minden megpuhult benne, félrehúzhatod a tűzről. De addig *simítja végig az ágy szélét* - ülj le mellém és mesélj. Milyen napod volt?

A hozzászólás írója (Kaiyko Di'Arie) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.01 21:49:27


856. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-30 08:52:03
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Valóság határán//

*Majdnem azt lehetne mondani, hogy Ortas ara is kissé felhőtlenné válik, ami a rászáradt festéktől és komor tekintettől persze nehezen észrevehető. De határozottan megkönnyebbül most, hogy ismét együtt vannak, s lakásuk felé haladnak. Még, ha az oly rozzant és szegényes is. Mosolyogva bólintva köszöni meg, hogy az ajtót kinyitják számára, s a vásárolt holmit a hadilábon álló asztalra helyezi, majd ismét a lány felé fordul.*
- Ez esetben itt maradok. A pénzünk elég lesz, csak az odaútra kell, élelem kitart egy darabig. *Összegzi, talán csak magának, hogy mindenre gondolt-e, s közben segítő keze a lányba karolva vezeti az ágy felé.*
- Igen. *Fordul, de tekintetébe immár az aggodalom ráncai vegyülnek. A reszkető kézre fonódik sajátja.*
- Ne erőltesd meg magad... segítek! *Suttogja, s, ha engedik lefekteti a lányt.* Kaiyko! *Emelkedik meg kissé a hangja.* Maradj velem! *A fáradtság, az oly gonosz és alattomos fáradtság mindig ilyenkor támad.*
- Leves! Hát persze, az istenekre de balga vagyok! *Kap a fejéhez, akár egy feledékeny kamasz.* Talán akad némi zöldség valahol. *Idegesen feláll, s keresgélni kezd, majd hirtelen visszatérdel.*
- Főzök, főzök, te csak pihenj! *Érdekes az élet, mi korábban épp ellentettje volt, most fordítva hálálja meg. Ortas lép a gondoskodó szerepbe, de számára ez ismeretlen szerepkör, mégis azt érzi, hogy akarja és nem szeretne elveszni benne.*
- És... és nem kell holnap indulni, teljesen mindegy hol vagy velem... *A halk vallomás közben ellenőrzi, a tűz még parázslik, így ideje, hogy ismét felizzon, vizet, s edényt vesz, aztán elbizonytalanodik.*
- Kaiyko... mondanád... mondanád, hogy mit csináljak? *Zavartan süti le a szemét, mi rá szintén nem jellemző, öklei idegesen összeszorulnak a tehetetlenségtől, feszült, néma káromkodás hagyja el torkát. ~ Pont, mikor segítenem kellene. ~ Gondolja, majd a lány törékeny testére, a fáradt tekintetekre néz.* Én még sohasem főztem. *Szalad ki belőle egy halk vallomás, s fejét rázza meg, egyik ökle, az asztalon puffan tompán.*


855. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-28 18:36:50
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt


//Valóság határán//

*Nagyon megkönnyebbül, amikor Ortas nem utasítja el a segítségét. Tudja, persze, hogy tudja, hogy alig több jelképesnél, amivel könnyít a terhén, de akkor is sokat jelent.
Szereti, amikor a férfi a szigetről beszél. Amikor így beszél róla, és örül a szíve, amikor elhallgatván is tovább látja azokat a boldog fényeket a szemében, az arca kemény vonásai közt megbújva. Őt is mosolyra hívja a bizakodásával. Kaiykónak ezek a sáros sikátorok pont olyan szépek sétára, mint egy virágokkal tűzdelt nyári rét. Ha Ortassal és a bizakodásával sétál, az a lelkében bármit virágba borít. A fejét a férfi karjának dönti, ahogy haladnak. Gyengesége most nem tűnik olyan szégyellnivalónak. Van, aki támogassa, akire rábízhatja magát.*
- Persze, hogy szeretem *mosolyodik el a férfi elkomorodó arcát látva. Meg is simítaná azt a bozontossá vadult bajuszszélet, hogy nyugodtan engedje csak vissza a száj szegletébe a felhőtlen derűt, de félúton lebágyad a mozdulat. Túl nagy erőfeszítésnek bizonyul hirtelen.* - De remélem, te is.
*Belegondolva, Kaiyko egyáltalán nem válogatós. Érdekes is volna így, hogy két katonaember mellett nőtt fel. Talán csak az édességgel áll hadilábon egy kicsit. Bár nem töltött túl sok időt az Aquista kúriában, de a süteményeket, amikkel ott kínálták meg egy alkalommal, émelygősen töménynek és édesnek találta. De lehet, hogy csak azért esett rosszul, mert akkor is elég rossz bőrben volt.*
- Ha ott vagy, talán én is jobban alszom majd *mondja. Már a viskóban is sokat jelentett, hogy Ortas ott volt. Bizonyára kevesen osztanák ezt a véleményt a férfira pillantva, de a számára az a vad képet festő arc, a reszelős hang kedvesebb a világon bárkinél.
A kalyibához érve kibontakozik Ortas karjából. Kinyitja neki az ajtót, hogy előre mehessen a sok vásárolt holmival. Nyújtja neki a nála lévő butykosokat is, de utána máris megkapaszkodik és inkább leül az ágy szélére, nehogy megtántorodjon. A kupáért nyújtózik, hogy igyon egy kicsit, de üresen találja, hiszen amikor felébredt kiitta az egészet.*
- Töltenél nekem egy kis vizet? *szusszan. Nyújtaná a poharat Ortas felé, de az erőtlenség úgy elönti, hogy ülve alig bírja megtartani magát.*
- Ortas, én nem hiszem, hogy holnap... *a hangja suttogássá, kimondatlan gondolatfoszlányokká esik a mondat végére. Féloldalasan nekidől a falnak, s már-már úgy tűnik álomba ájul, amikor egy nagyobb levegővel újra résnyire nyílnak a szinte teljesen lezáródott pillák.* - A szárított hal nem fog menni *ismeri be.* - Leves. Attól összeszedem magam *motyogja maga elé. Sajnos nem az első alkalom, hogy ennyire messzire hajszolta magát az aszkézisben.*


854. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-26 14:36:08
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Valóság határán//

*Feszült, s gyomrában csak nő az idegesség. A hangok irányába indulva lépteit gyorsítja, s a távolban megpillantva a lány alakját, látja a tőle nem messze feltűnő, majd hozzá egyre közelebb érő alakot is. Fogai csikordulnak össze, állkapcsa megfeszül, miképpen keze is az oldalára függesztett sarlón, mit előhúzva a fény táncol rajta csendesen és hidegen. Hang nélkül közeledik, s csak akkor nyugszik meg kissé, mikor Kaiyko látszólag nem sérül, csak láthatóan gyenge és fáradt. A fickó eltűnt, így a sarló ismét helyén nyugodhat meg.*
- Semmi baj, Kaiyko. *Ajánlja fel karjait ölelésre, s vigasznak.* De nem kóborolhatsz el egyedül. Ez az én világom, veszélyes hely. De a szigeten jó lesz majd, meglásd! *Bizakodik máris, s ha teheti ujjával saját tekintetére irányítja a lányét. Nem esik nehezére mosolyogni, a másik szemében ülő fakó lángok nem akarnak lobogni, Kaiyko még láthatóan gyenge, pihennie kell.*
- Ne... vagy hát... *Annyira szeretné, annyira akarja. A batyuból kivéve két kisebb butykost a kezébe ad.* Így... így már nem lesz nehéz, most induljunk vissza. *A lány mellett kezd csendesen sétálni, olykor a távolt, olykor a lába előtti területet szemléli, láthatóan szoknia kell ismét a társaságot, s ha nem a kikötőben lennének, ez az egész felérne egy csendes sétával, mezítláb, a virágokkal terített, szénaillatú mezőn. De nem ott vannak, talán hamarosan odakerülnek.*
- Nézd, miket vettem! *Mutatja fel sorban a vásárfiát.* Ennek már elégnek kell lennie, remélem szereted a halat. *Komorodik el kissé.* Csupán az volt, de szárított, hosszú ideig eláll. *Néz fel, a közeledő lakás felé.*
- Legalább egy napot aludnod kell... de nem hagylak már magadra, másra nincs szükségünk. *Ígéri meg szigorúan.* Magam sem tudom, mikor aludtam utoljára, így a hosszú evezőút előtt én is azt tervezem. *Bólint, mélyen ülő, bús tekintetét a lányra emelve.* Utána elindulunk. *Sóhajt fel, úgy, mintha mást sem várna jobban, mintha egy új élet reménye kecsegtetné.*


853. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-26 10:59:34
 ÚJ
>Shanneira Dalnareon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Nagy nehezen végül sikerül rávennie magát, hogy felálljon az asztaltól. Nem volt könnyű megállni egy korsó sörnél, de feltehetőleg nem értékelnék túlzottan, ha már eleve spiccesen állítana be a Sellőbe. Most nagyon szüksége van a munkára és szívesebben őrködne egy kuplerájban, mint rakodna a kikötőben, úgyhogy mindenképpen jól kell viselkednie.
Miközben ismét a lakónegyed szagos utcáit rója, artikulálatlan kiabálás üti meg a fülét, elhaladva pedig a sikátor mellett, ahonnan a hang érkezett, egy pár pillanatra két részeg férfi verekedésének lehet szemtanúja. Vagyis hát inkább csak verekedés akarna lenni a történet, de úgy be vannak rúgva, hogy jóformán el sem érnek egymásig, csak dülöngélgetve káromkodnak, néha-néha megindul egy erőtlen ütés a levegőbe. Shan a mókás látványon halkan kuncog, szívesen maradna még nézni őket, de hát dolog van, így folytatja útját a Sellőház felé.*

A hozzászólás írója (Shanneira Dalnareon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.26 11:00:30


852. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-25 14:36:08
 ÚJ
>Shanneira Dalnareon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Unottan pipázgatva sétál a szűk utcákon. Ma is megállapítja, hogy a hely ugyanolyan lepratanya, mint amilyen tegnap is volt, nem történt csoda egy éjszaka alatt és változott át valami puccos városi gazdagnegyeddé. Na és persze az a fura, semmihez sem hasonlítható szag sem tűnt el.
Egészen lassan, ráérősen lépeget, úgy, hogy menet közben el tudja szívni maradék dohányát, ahogy pedig végez, el is süllyeszti pipáját a többi holmija közé.
Még köp egy kiadós, férfias adagot a földre majd mintha mi sem történt volna, fütyörészve folytatja útját a jó öreg Rumos felé, hogy legurítson valami undorító szeszt.*

A hozzászólás írója (Shanneira Dalnareon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.25 14:40:23


851. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-24 06:33:11
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Hát... Nagyon úgy tűnik, hogy igazak a hírek: Wegtorenben új szelek fújnak. Itt bőséggel forognak a pletykák. Átfedik egymást, leleplezik egymást. Akinek van füle az ilyesmihez jó eséllyel tudja kirostálni közülük az értékeset. Összesen 63 aranyat áldoz tudakozódásra /Mesélő (Hádész)/. Néhány érme ide, néhány ital oda. Sosem túl nagy adomány, de nem is túl kicsi, mert az általában nem csinál jó üzletet, aki egyszerre kíváncsi és zsugori.
A céh ügyei sosem voltak a kirakatban. Talán ez az egyetlen dolog, ami megmaradt belőle elmúlásában is. Sejthetne emögött akarva elterjesztett híresztelést is, de ennek eléggé ellentmond, hogy a céhmester és Kyross hulláját is elég látványos közszemlén búcsúztatták el hivataluktól a gyilkosaik. Hathatós módja, hogy mindenki tudtára adják: a Főnix Háza végleg hamvába holt. Ez pedig már kicsit se friss hír.
A kérdezősködés viszont egyben lehetőséget is kínál. Lehetőséget arra, hogy elkerüljön egy gyomrot próbáló hajóutat az ég tudja hova.*


850. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-23 22:34:34
 ÚJ
>Rolgen Rhaavos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Oly hangosan üti a sarkát a kőhöz menet közben, ahogy csak bírja. Fülrepesztő füttyszó kíséri útján, nehezen kivehető dallammal, de csakhamar hangos csörömpölésbe torkollik.*
-Az áldóját pajtás, nem tudsz vigyázni?
*Nem néz az illetőre, az sem igazán érdekli, hogy férfi-e vagy leány, kit dobozostul-mindenestül sikerült felborítania.*
-Nézz az orrod elé pupák!
*Teszi még hozzá, csak úgy a mihezartás végett, majd folytatja a dalt ahol abbamaradt, hol borízű hangján, hol füttyszóval toldva meg azt.
Egész jókedve kerekedett itt a Rumosban. Az, hogy az az átokfajzat feldobta a talpát, csak a hab a tortán. Mióta nem flangálnak városőrök a Kikötőben, egészen kivirágzott a hely. Lássuk, a Sellő is magához tért-e.*



849. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-23 19:56:18
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Valóság határán//

*Idegen ez a hely. A hangok, a szagok, a távolból fel-felharsanó kurjantások. Sosem gondolta volna, hogy Arthenior tűnjön otthonosabbnak valaminél. Bár fülledt meleg van, maga köré fonja a karjait. Kíváncsisága csak azért tudja ilyen messze noszogatni, mert az esőtől felázott ösvények, melyek a kalyibák közt kanyargóznak, felettébb kihaltak. Jócskán össze is rezzen, amikor hirtelen mégis szembe találja magát egy vizenyős-sárga szempárral. Beesett arcú, foghíjas férfi néz vele szembe, de nem sokáig. Kaiyko azonnal visszahőköl és megszaporázza lépteit visszafelé. Csak most tűnik fel neki, mennyire egyformák ezek a viskók. Mindegyik nélkülözésből épült és pont ugyanazokat a szedett-vedett jegyeket hordozza. Egyre kétségbeesettebben keresi a visszafelé vezető utat és Ortas ideiglenes szállását. Az izgalom nem tesz jót neki. Máris kóvályog a feje és ha nem lenne elég a zavarodottság, a léptei ettől még tétovábbá válnak.*
- Ortas *sóhajt fel, ahogy meghallja az ismerős hangot. Megkönnyebbült mosollyal indul el a férfi felé, de mikor elé ér, lesüti a szemét.* - Én csak... kellett egy kis levegő. *Kezét mindjárt Ortas tenyerébe bujtatja.* - Nem ismerem ki magam itt *vallja be, egyszersmind magát korholva. Szégyelli magát, amiért csak gondot okoz. Haszontalan koloncnak érzi magát. Annak pedig sosem szerette magát érezni.*
- Hadd segítsek *nyúl a batyu felé, amit Ortas a vállán cipel. Érzi, hogy mennyire gyenge még, de akkor is rosszul viseli a tétlenséget.* - Biztosan elfáradtál.


848. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-23 13:57:56
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Valóság határán//

*Bár gondolatai bizony máris a lakás felé irányítanák, mégsem hazatér először. Gondoskodnia kell magukról, hogy az utuk, legalább ebből a szempontból ne legyen veszélyesebb. A partra kihúzott csónakot már ellenőrizte, megvan, a föveny rejtekén, nádastól és hínártól körbeölelt helyen, az evezővel. Mielőtt hazaindulna, összeszámolva saját pénzét, Kaiyko által adott aranyat, s a munkával szerzett összeget, elégedetten bólint. Ennyi talán elegendő lesz, már csak alkalmas helyet kellene találni, ahol bevásárolhat. Szükség lesz élelmiszerre, bőrbutykosokra a vízhez, pléd akad a házban is. Ha már odaértek, ott lesz szerszám, mivel a hajlékot megjavíthatja, de az élelem pótlásához vadászniuk kell, a vizet pedig patakról hordani. Nehéz lesz, de nem kivitelezhetetlen, főleg Kaiykoval. A kikötői árusok serege nem mondható nagynak, sőt, tulajdonképpen alig-alig akadnak. Szárított hal a fő árucikk, de bőrbutykost is talál. így halból bevásárol, biztonság kedvéért rögtön három napra valót, emellett vesz két butykost is, melyet tiszta vízzel töltet meg. Ebben a víz nem poshad meg, a hal pedig bírni fogja. Egy szakadt sátorponyvát is vásárol, hogy akadjon árnyékuk. Miután minden szükséges dolgot összekészített, batyuba köt, az árusnak (Mesélő (Hádész)nak adja az aranyat, egészen pontosan 175-öt. Vállára csapja a batyut, majd elindul vissza. . A lakónegyedi ház nincs messze, mégis sietősre fogja lépteit, hiszen jó néhány órát távol volt. Az ajtót belökve hamar az ágy felé fordul, melyet üresen talál. Azonnal hevesebben kezd dobogni szíve, batyuval a vállán lép ki az utcára, hol amilyen messze csak tud, körbenéz. A távolban egy lassan haladó alakot vesz szemügyre, ki bizonytalanul lépeget.*
- Kaiyko! Kaiyko! *Tölcsért formálva kezéből kiált az alak felé. Nem lehet benne bizonyos, hogy a lány az.* Meg kell találjam, lehet láz vitte el... *Feszült és ideges. Lehet a lány arra sem emlékezett, hogy elköszönt tőle, ő nem orvos, nem tudja megállapítani, hogyha baj van. Persze abban szinte biztos, hogy érezné... mindig érzi. Ahogy most azt is, hogy a lány áll tőle nem olyan messze a távolban.*


847. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-23 00:09:32
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*A korhadó fapadlóba karistolt furcsa jelek többsége már ő előtte is itt volt, de mióta itt tölti éjszakáit, csak szaporodnak. Serényen ismételgeti a sötétség istenének tanait, hol tőrével, hol körmével kaparva őket a málló gerendák barázdái közé.*
-És a végtelen éj eléri a végtelen pusztát...
*Rebegi földig hajolva, vadul karistolva a padlóba a feliratot. A tőr végül csattan a padlón, ő pedig összegörnyedve hajol előre, kezei között a nyakában lógó fekete nap medált szorongatva. Halkan, de annál hevesebben suttog a furcsa nyelven. A nem értő fülnek tán elfnek tűnhet a beszéd, de sokkal erőteljesebb, sokkal ősibb.
Végül hirtelen hallgat el, a beálló, éjfekete csöndben csupán a saját zihálását hallani. Érzi. Érzi, ahogy nő a hatalma, úgy válik egyre kevesebbé.
Remegő kézzel nyúl a tőr után, hogy ismét a zsebébe rejthesse a fegyvert. A verejtéktől csatakos hajához nyúl, mi hajdan oly fényesen és élettől duzzadva omlott derekára, most lelapulva és tincsekbe ragadva teszi ugyanezt. És... Egyre sötétebb. Egy ideig szórakozottan forgatja kezében a tincset, majd nagyot sóhajt és feltápászkodik a földről. Leszállt az éj, neki pedig ideje indulnia.*


846. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-22 18:47:19
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Valóság határán//

*Az ablakra feszített rongyok rojtjai közt kíváncsian furakszik be a fény, s ahogy egyre magasabbra kúszik a nap, melege is egyre inkább megreked a viskóban. Áporodott, nehéz, fülledt levegő áll meg odabent. Az esővel érkezett friss hűvös mintha csak álmában didergette volna. Mindjárt a vízért nyúl, ahogy felül az ágyon. Kiissza az egész kupát. Gyűrögeti a kezében egy darabig a takaró vásott szélét, aztán elhatározza magát és végül mégis csak felkel. Előbb elrendezi maga után az ágyat, aztán a rozoga ajtóhoz óvakodik. Bölcsebb lenne idebent maradni. Biztonságosabb. De muszáj friss levegőt kortyolnia. Mindig rosszul viselte a bezártságot. Először csak résnyire nyitja az ajtót, aztán arasznyira. Vár egy kicsit, de odakint nincs mozgolódás. Ez valamelyest felbátorítja és óvatosan kimerészkedik. Egy darabig még fogja az ajtót. Biztonságérzetet ad. Nem mintha lenne rajta zár, vagy bármi. Talán egy rozoga fa retesz.
Nem járnak erre. Arra fentebb látni egy keresztutcát, amin van némi mozgolódás, de erre csak patkányok és sirályok veszekednek az utcára öntött szeméten.
Nem távolodik el túlzottan a kalyibától, de azért egy kicsit körülnéz. Furcsa a számára a sirályok hangja. Egész bizarr kakofóniába olvad az éles kiáltások sokasága, a vijjogások és az a rövidebb trilla, ami leginkább a kacsák hápogására emlékezteti. Túl élesnek találja a hangjukat. A varjak is elég zajos társaság, de ezek a tengeri madarak rajtuk is túltesznek.
Egy kicsit azért kezd aggódni, bár nem tudná pontosan megmondani, Ortas milyen rég ment el.*


845. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-22 15:38:47
 ÚJ
>Vic Shabaron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ernuss//

*Bár némileg sérti a férfi lekezelő hangneme, be kell látnia, hogy teljesen jogos. Hibázott, nem is kicsit, így nem csodálkozik, hogy a mélységi szemében aligha tűnik többnek egy ostoba tolvajlánynál. Így hát csendben marad, inkább arra fordítja idejét, hogy tanulmányozza a "barátját". Külsőre egyszerű, az a tőr is, amit az imént rá szegezett, mentes minden felesleges giccstől, de kétségtelenül kiváló darab, nem olcsó piaci holmi.*
~Miféle szerzet vagy te, és mit akarsz tőlem?~
*Csendben, nyugodtan lépked, fejét határozottan felszegi, és egyenesen előre néz. Bármilyen helyzetbe is kerül, a büszkeségét és tartását semmiképp nem adná fel. Talán ezért nem menekült el, és nem is könyörgött kegyelemért.*
~Egyszer még ez lesz a vesztem.~
- Megtudhatnám a neved? Ha tényleg arra kárhoztattam, hogy egy ideig melletted maradjak, leegyszerűsítené a dolgokat, ha én is a neveden szólíthatnálak, Mélységi.


844. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-22 15:24:18
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Vic//

*Úgy tűnik, a nő nem ficánkol és nem tesz semmilyen ellenlépést, így Ernussnak sem kell semmilyen komolyabb fizikai atrocitással élnie.*
- Üdv, Vic! *köszönti hidegen a nőt, miközben elindul vele határozottan a Sellőház felé. A tőrt elteszi, mert hát... nem túl jó az utcán úgy sétálni, hogy közben egy fegyvert szegez valakinek a derekához, azért Ernuss sem teljesen bolond. Ennek ellenére a finom kacsót nem engedi el.*
- Tudod, nem is lett volna baj a meséddel, ha az ablakon keresztül engem bámultál volna, nem a zárat.
*Ha ez feltűnt volna Vicnek, sokkal logikusabb magyarázatot is kitalálhatott volna, lehet, még a férfit is át tudta verni. Vagy akár futásnak eredhetett volna, Ernuss annyira nem szívbajos, hogy utánarohanjon és számonkérje. De ha már így alakult...*
- Mit mondasz, van munkád? Nem, hát persze, hogy nincs. Miért kellene betörnöd egy házba, ha lenne? Csak hogy lásd, milyen kedves vagyok, szerzek neked egyet. Mit szólsz?
*Persze a kérdés inkább költői, és a hangjából is erősen kihallani az iróniát.*


843. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-22 15:15:33
 ÚJ
>Vic Shabaron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ernuss//

*Legszívesebben hangosan kinevetné saját magát, ha kívülállóként végignézné ezt a szituációt.*
~Remek, Vic, ezt megint jól megcsináltad. Értelmesebb kifogás nem jutott az eszedbe?~
*Megtehetné, hogy kitér a férfi mozdulatai elől, hiszen kisebb, vékonyabb termet, talán még sikerülne is elfutnia. De ha nem sikerül... Akkor valószínű nem javítana nem túl fényes helyzetén, és a mélységi se kedvelné jobban.*
~Talán ha kirúgnám a lábát...~
*Kétségtelen, hogy a másik tudja azt a tőrt használni, amit az oldalához tart.*
~Szükségem van még a beleimre, szóval inkább veszteg maradok.~
*Mielőtt azonban elindulna, még felnéz újdonsült "társára", és megereszt egy szemtelen mosolyt.*
- Gyermekkori álmom vált most valóra, köszönöm szépen, idegen. Ha már ilyen közel kerültünk egymáshoz, engedd meg, hogy bemutatkozzam. Vic vagyok, és hidd el, talpig becsületes és megbízható.
*Ezzel arra akar célozni, hogy a másik nyugodtan elrakhatja a tőrt, sőt, el is engedheti, nem csinálna még egyszer ekkora hülyeséget.*
~Ha ebből kikerülök, többet nem megyek mélységiek közelébe, az biztos.~


842. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-22 11:59:57
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Vic//

*Becsukja maga mögött az ajtót, és be is zárja egy gyors, egyszerű és rutinos mozdulattal. Nem mondhatni, hogy úgy dugta el tőrét a háta mögé, hogy a nő semmiképpen se jöhessen rá, hogy mi történik. Egyszerűen csak egyik kezét a háta mögé tette.*
- Kíváncsi *ismétli.*
~Ennyire őrült kifogással ki képes előrukkolni? Ez nem Arthenior.~
- Nos, akkor most megnézhetsz egyet nagyon közelről.
*A nő felé lép, megragadja a karját - legalábbis nagyon próbálkozik -, és a tőrt az oldalához szorítja, de úgy, hogy a penge ne tegyen kárt az idegenben.*
- Nem foglak bántani, csupán hagyom, hogy közelebbről is megnézz. Na indulj el szépen arra! *bök a fejével az egyik irányba.*


841. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-21 18:34:30
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Valóság határán//

*Elgondolkodva tekint az elhangzott szavak után, a bágyadt fekete szempárra, s a szinte suttogó szavak fülébe, majd onnan elméjébe férkőznek. Persze, hogy messzire nyúlik vissza, a történet nem onnan kezdődött, ahonnan egyesek sejthetnék, sokkal mélyebben húzódnak gyökerei, akár egy ősöreg tölgynek, háborítatlanul az erdő közepén. Nehéz persze mindezt megérteni, vagy egyáltalán felfogni, de nem tulajdonít neki jelentőséget, ami egyszerűen úgy van, az úgy van. Érzi az erszényen feszülő sajátján a másik kezét. Halkan sóhajt fel, s ajka puhán érinti a lány homlokát, búcsúképpen. Bár az elhangzó szavak vigasztalják némiképp, ahogyan a bátorító mosoly is már-már cselekvésre sarkallja tétovázik, lába földbe gyökerezik, nehezen indul. Ismét sóhaj hagyja el ajkait, s a takaró alá befészkelő lány látványa, szeretetteljes csillogást ültet el szemében, majd hirtelen a tekintet hideggé válik, s az arcél megfeszül. Nem gyengülhet el... most nem.*
- Sietek vissza. *Simít végig a vállon, s igazít egyet a felhúzott takarón. Utoljára még dob néhány gallyat és egy-egy nagyobb fát is a tűzre, ellenőrzi az ablakok zártságát, egy tele kupa vizet odakészít egy kis sámlin az ágy mellé.*
- Aludj csak, kedvesem. *Mondja, az ajtón betekintve, még mielőtt fejét is kihúzza az utcára, majd elindul. Immár nem torpan meg, a Kaiyko által elmondottakat is figyelembe véve, nyitott szemmel jár. Koldulni nem akar, nem kenyere és soha nem is volt az, a dokkok irányába lép, hogy esetleg ládarakodásból, vagy a halászoknak nyújtott segítségből nyerhessen némi aranyat.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1324-1343