Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

400. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-25 16:42:16
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//Az információ//

*A Kikötő megannyi baljós, sötét sikátora közül pont ezt az egyet megtalálni igen nehéz feladat komoly helyismeret nélkül. A sikátoron belül egy megjelölt, meglazult téglát meglelni szinte lehetetlen, hacsak nem tudja valaki, hogy mit kell keresni. Annak a figurának, aki most kihúzza a karcolt téglát és inge alá rejti a kis csomagot, majd már el is tűnik az utcán, mégis azonnal sikerült. Nyilván tudta, hogy mit és hol kell keresnie. De vajon ki ez a rejtélyes figura? Mi volt a csomagban? Lesz-e folytatása a kis közjátéknak? Hány éves a kapitány? Talán sosem tudja meg senki...*


399. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-22 15:02:23
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Idya, Are//

*Norit, mintha teljesen kicserélték volna abban a pillanatban, mikor megkapta az isteni ajándékot. A félénk, engedelmes kislány eltűnt, helyét egy elszánt, vérre szomjazó személyiség veszi át. Idya így már nagyobb hasznát veheti, mint eddig, de az is biztos, hogy nehezebben is fogja kénye-kedve szerint irányítani a feketeséget. Ilyen az élet, valamit valamiért.*
- Megtisztelve? Nos, igen, de nem általad. Csak egy eszköz voltál, hogy megkaphassam, amit akarok. A félisten megjelenése viszont a legmegtisztelőbb dolog, ami valaha történt az életemben. Idya, nem bánhatsz úgy velem többé, mint egy rühes kutyával. Hűséget fogadtam neked, és cserébe tiszteletet várok el. Ne nézz egy buta libának.
*Tör ki belőle az őszinteség, de hát a sötétségnek szánt lelkek ritkán palástolják valódi gondolataikat, Idya pedig pont azt szeretné, hogy Nori engedje át magát ennek a bizonyos sötétségnek, s pont mint az előbb, ennek kellemetlen mellékhatásai lehetnek.*
- Ne aggódj! *Vigyorodik el.* Nem akarom elnyomni a gonoszt, épp ellenkezőleg. *Karjára néz, amelyikben a vipera végigfutott.* Sőt, ki akarok próbálni valamit. A Vérkertben azt hiszem rájöttem valami érdekesre, csak szükségem van hozzá egy áldozatra.
*Jelzi úgy finoman, hogy szüksége lenne majd néhány szabad órára, mikor "vadászni" mehet.*
- Aregeort jó érzés lenne piszkálni, de nem fogom az orrára kötni, hogy jobb vagyok nála. Majd rájön.
*Nem fecseg tovább, de nem is tehetné sokáig, hisz hamarosan megérkeznek a raktárhoz. Miután a tündér kinyitja az ajtót, besurran mögötte, majd az utcáról jövő fény meg is szűnik, mikor a rozoga vasajtó záródik is mögöttük.*
- Hali! *Integet Arénak mosolyogva, és bár valóban nem köt semmit az orrára, azt azért láthatja a férfi, hogy valami megváltozott benne. Nem tudja, Idya mennyit mesélt róla a mágusnak, de ha tud a lelkében élő számos személyiségről, akkor nem lepheti meg Aregeort.*
- Alszunk. A legszebb szó, amit ma hallottam tőled, tündérke. Ha már korán reggel felkeltettetek.
*Dobja le kardját és egyéb cuccait a földre, majd helyet foglal a pokrócokból összerakott ágyféleségén, és rögtön hátra is dől, illetve dőlne, ha nem jönne rá, hogy idegesíti a fűző, így azt még kioldja előtte, és csak utána nyúlik el.*Í
- Ne hisztizz már! Nem áll jól neked. *Fűzi hozzá Aregeor kiakadásához, hogy őt miért nem viszik magukkal.* Úgy tűnik, Idya engem jobban szeret.
*Vigyorodik el, főleg, mikor a kocsmában kapott puszira gondol, aminek miértjére ez idáig még nem jött rá.*


398. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-22 07:36:06
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Idya, Nori//

*Aregeor otthon tartózkodik, amikor a lányok hazajönnek.
Az elmúlt napokban azt csinálta, amit a konok mágusok zöme csinál. Fellapozta a könyvét és hosszasan elemezgette, fejtegette és gondolkodott rajta. Van is min, hiszen az iratai, amiket megvásárolt és lemásolt nagyon érdekesek.*
-Nektek is szép napot! *morrantja oda, de tekintetét fel sem emeli a könyvéről. Aztán ahogy Idya mondata halad tovább, becsukja könyvét és a tündérre pillant.*
-Tényleg? No fene! *grimaszol.* -Hát miért nem tudtuk ezt korábban? *tárja szét a kezét.* -Így egészen más szemmel nézek rájuk!
*Eddig agyatlan felföldi barbár csürhének tartotta őket, akik koszosak és büdösek, de így, hogy foglalkoztatnak embervadászokat és jól meg is fizetik őket, fordult a kocka!*
~Tehát van bennük spiritusz! Ez tetszik!~
-Héj, na ne már! Miért nem mehetek veletek?! *kérdezi kissé felháborodva.* -Én is akarok munkát, kell a zsold. Le vagyok égve. Vigyetek magatokkal!


397. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-21 14:30:55
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Nori//

*Sokkal jobban alakultak a dolgok, mint amire számított. Yillith készségesen teljesítette minden kérését, ami nem meglepő, mégis csak Idyáról van szó, de mégsem hitte volna, hogy ennyit ér neki egyetlen áldozat. Valami húzódhat a háttérben, amiről nem tud, de nem is érdekli. Vészjósló vigyorral az arcán, színpadiasan meghajol a démon előtt, majd elindul vissza a Lakónegyed felé, rájuk fér az alvás.*
-Remélem megtisztelve érzed magad, hogy elvittelek a félisten színe elé. *Mondja hátra sem fordulva Norinak.* Nem jelenik meg akárkinek, és akiben nem bújik meg a kegyetlen sötétség, az a Vérkertbe sem teheti be a lábát. De benned meglátta azt, amit olyan bőszen próbálsz tagadni. *Hirtelen megtorpan, megpördül a tengelye körül, egyenesen a mélybarna szemekbe néz.* Ne akard elnyomni a gonoszt, az éltet minket. És a viperát.
*Teszi hozzá vigyorogva. Hamar elérik a kis, rozoga épületet, ám mielőtt bemennének, váltanak még pár szót.*
-Arének egy szót se. Mostantól szerepet játszunk, míg a feladatot be nem végeztük.
*Nem mondja el, pontosan mire gondol, erre már a lánynak kell rájönnie. A tündér azzal is bőven megelégszik, ha nem fog feleslegesen fecsegni, és mindig hozzá alkalmazkodik.
Benyit az ajtón, majd be is reteszeli maguk mögött.*
-Nem maradunk sokáig. *Pillant a férfira, miközben lepakolja a holmiját a szekrénybe.* Alszunk, aztán holnap átmegyünk a Thargokhoz. Pénzre van szükségem, és elvileg meglepően jól fizetik a zsoldosokat, embervadászokat. *Elvigyorodik.* Addig tartsd a frontot, nyalj be néhány isteni entitásnak, meg amiket még szoktál.
*A Vérkertben való kirándulás jót tett neki. Már nem reszket a keze, mikor a kivégzésre gondol. Na eddig sem a félelemtől reszketett, sokkal inkább a vágytól, hogy jeges ujjai egy forró nyakra fonódhassanak. Majd talán egyszer... Előbb a munka, aztán a szórakozás.*


396. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-19 09:45:27
 ÚJ
>Uriden Harrives avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Az információ//

*Éppen eleget ücsörgött a Rumosba, hogy kifújja magát a legutóbbi kis munkája után. A pálinkáját már megitta és kellőképpen felmelegedett, hogy útra tudjon kelni. Nem is vár sokáig, hamar felpattan a székéből és távozik a helyről.
Amint kilép az ajtón, a lakónegyed felé veszi az irányt. Az idő már javában a késő délutáni napszakban van és így a nap lassan a horizont alá bukik. A halászok és a rakodó munkásos szép számmal hömpölyögnek az utcán és igyekeznek elvégezni a még hátralévő munkájukat a sötétség beállta előtt. A városban nyugalom honol, néha belefutni pár járőr osztagba, akik ruhája, ha nem is olyan impozáns mint annak idején a városi őrségnek, de még is mutat valami szervezettséget. Habár meg kell jegyezni egyre nagyobb szervezettséget mutat, ahogy az idő halad előre.
Uriden átvág a tömegen és gyors léptekkel halad a célja irányába, amely egy teljesen átlagos sikátor. A kisebb forgatagból egy szempillantás alatt leválik és máris a sötét, büdös kis utcácskába találja magát. Kopott barna köpenye alól előveszi a gondosan becsomagolt és össze hajtogatott papirosokat tartalmazó bőr zacskót és az egyik ház falának tégláját kilazítja, majd kiveszi és a keletkezett üregbe behelyezi a csomagot. Ezután sietve visszarakja a követ és egy kis kaviccsal finoman, de láthatóan megkarcolja, hogy a kapcsolata láthassa, van valami a számára.
Amikor az egész művelettel végzett körbe tekint, hogy van e valaki, aki figyeli, vagy bármit látott volna. Egy pár pillanatig időzik még, utána kisétál a tömegbe és elvegyül a forgatagban, lépteit pedig otthona felé veszi, hogy át vehesse barna gúnyáját.*

//Aktív képesség: Elvegyülés//


395. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-18 15:44:16
 ÚJ
>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A Rend útja//

*Hallja a hangot és a felé cuppogó lépteket, érzi az elkerülhetetlen következményt. A katona lerántja a lábánál fogva, szíve sajdul, mikor a leány teste mellette ér földet. Feltérdel, megmarkolja a katona ruháját, magához húzza és ordítva rivall rá.*
-Te idióta barom! Nem tudom, él-e de ha halott lesz mikor visszaérünk, úgy Te is követed!
*Majd felsegíti, és a férfit magával húzva iramododik társai után.*


394. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-18 15:24:05
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//A Rend útja//

*Ahogy mászik fölfelé a létrán, a sötételf hangját hallja.*
-Mi az átkot csinálsz?! Azonnal gyere vissza és állj be a sorba! Szedjétek le a létráról!
*Ha nem lenne teljesen egyértelmű, hogy mit csináljon, az egyik katona kardját eltéve megragadja és lerántja a fél kézzel kapaszkodó férfit. Ő is és a lány teste is a csatorna nedves, iszamós alján landolnak. A katona letérdel melléjük, közben kardot húz. Így most részben takarásban vannak a nyilaktól, de félő, hogy lemaradnak a többiektől, akik természetesen nem állnak meg az előrenyomulással. Ez a Molthiert visszarántó katonát is idegesíti.*
-Gyerünk már! Mire vársz? *Sziszegéséből félelemmel vegyes dühöt érezhet ki a férfi.*


393. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-18 15:12:47
 ÚJ
>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A Rend útja//

*Ahogy a leány eldől, Molthier már lenn is terem.
Az utolsó néhány létrafokot kihagyva ugrik le, csizmája nagyot csattan a vizenyős talajon.
Rég volt hasonló helyzetben, de azoknál az ostromoknál legalább tudta, ki az ellenség. Higgadtságot próbál magára erőltetni, hogy felmérhesse a káoszt. Gyorsan fejébe húzza sisakját, majd a nőhöz lehajolva körbetekint.
Ciraték lassan haladnak előre, pajzsok mögé bújva. Nem tudja, hogy a leány él-e vagy hal, azonban semmiképp sem nem akarja itt hagyni. A vállára kapja a leányt, rogyasztott térdel feláll, majd a létrához fordul. Tudja, hogy ezzel az ő életét is kockára teszi, de egyik karjával megragadja a létrát, másik karjával szorosan átkarolva Iharát mászik vissza.*


392. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-18 14:20:19
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//A Rend útja//

*A lány amolyan "na végre" pillantással nyugtázza, hogy Molthier előre engedte a csatornába. Fürgén kapaszkodik lefelé a létrán, a férfi a nyomában. Így jól láthatja, ahogy leér, hallhatja a halk loccsanást a lány csizmája alatt, most nincs sok víz, elég száraz a csatorna. Aztán hallhatja azt a furcsa kis puffanást is és láthatja, ahogy a fáklyák fényében a lány szeme elkerekedik, kezét tétován emeli a melléből kiálló kurta nyílvesszőre, aztán csak sóhajt egyet és eldől oldalra. A következő pillanatban már Molthier is a csatornában van, azon a helyen, ahol az előbb a lány állt. Körülötte mindenki pajzsát magasra emelve igyekszik menedéket keresni a szórványosan érkező nyilak elől. Cirat maga is egyik katonájának pajzsa mögé húzódva igyekszik felmérni a terepet, aztán a sötétség felé int.*
-Arra! Gyerünk, zártan! *Azzal bal kézzel megfogja az előtte pajzsot tartó katona vállát, jobb kezével markolva pallosát és léptüket összehangolva megindulnak a sötétségbe, a többiek követik. Ketten is elteszik kardjukat, hogy fegyver helyett a fáklyát tartsák a pajzs fedezékében és követik a lovagot. A nyilak folyamatosan jönnek, minden tíz szívdobbanásra koppan valamelyik pajzson vagy körülöttük a köveken egy acél hegy.*


391. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-18 01:48:13
 ÚJ
>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A Rend útja//

*A néma, feszült várakozás. Molthier már jól ismeri azokból az időkből, mikor zsoldosként szolgált. Egy-egy várostrom vagy rajtaütés előtt minden óra úgy telt, mintha egy emberöltőig várakoznának ott.
Csak Ihara töri meg a csendet egy-egy érdeklődő mondattal a többiek felé. Molthier megmosolyogja, a lány ismeretlenül is a szívéhez nő aranyló mosolyával és az ide nem illő kedvességével. Úgy érzi, a leányban igazán ragyoghat az Úrnő lángja. Szívesen megkérdezné, hogy ugyan mit keres itt, hogy miként találkozott Eeyr-el és hogyan lett e őrség vezetője, hiszen annyira nem illik közéjük.
Kivágódik az ajtó, feszülten figyel. Cirat ront be, felderítők érkeznek. Sóhajt. Ha valahol nem szívesen harcolna, az a csatorna. Eeyr fénye ott csak lelkükben világít, a lenti sötétség pedig ellenfeleiket szolgálja.
Kinyitják a csapóajtót és sorban lemásznak Cirat után. Ihara bárhogy ügyködik, nem jut le a többiek miatt. Mikor már csak ketten vannak, a lány ránéz. Molthier jelzi karjával, hogy menjen előtte nyugodtan, követni fogja. Ezt nem lovagiasságból teszi, valamiért nem igazán bízik a leány harci képességeiben, szeretné óvni. Ha valaki, Ő majd igyekszik megvédeni a hátát. Akiben látszólag ily módon ott van az Úrnő szeretete, annak nem eshet bántódása míg ő ott van.
Szorosan lemászik Ihara után majd hagyja, hogy elnyelje a csatorna sötétje.*


A hozzászólás írója (Molthier Glothus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.18 01:49:23


390. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-17 21:09:34
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//A Rend útja//

*Talán két órája ücsörögnek a helyiségben. Nehéz megmondani, mennyi idő telt el, mióta Molthier érkezett, hiszen a monotóniát csak néha töri meg egy-egy megmozgatott váll, vagy egy rövid séta egy korty vízért, egy falat ételért. A többiek szótlanul ülnek, fáradtnak látszanak, nyilván már régóta szolgálatban vannak. Csak a lány kezdeményez időnként párszavas beszélgetést, mikor egy-egy kérdéssel ellenőrzi a többiek éberségét. Ilyenkor mindig jut egy kedves mosoly is a kérdezettnek, aztán visszatelepszik köréjük a csak a fáklyák sercegése által megtört csend.

Aztán hirtelen kivágódik a bejárati ajtó. Mindenki fegyvert rántva pattan fel, bizonyítva, hogy nincs probléma az éberséggel, de persze onnan csak barát érkezik, meg is torpannak a fegyvert tartó kezek. Az érkező is sejtheti, milyen hatást vált ki, mert az ajtóban megáll, kivár egy pillanatot, amíg a jelenlévők beazonosítják. Cirat az. A pillanat letelik, a fegyverek leereszkednek és a lovag beszélni kezd.*
-Felderítők érkeznek vissza. A megfigyelők szerint üldözik őket. Eléjük megyünk. Már intézkedtem, hogy váltsanak Titeket. Most utánam! *Molthierre néz, egy pillanatra elgondolkozik, aztán bólint.* Te is jössz.
*Azzal már lép is a csapóajtóhoz. Az egyik katona kinyitja neki, a lovag pedig a fém létrára lép és aláereszkedik a sötétségbe. A többiek habozás nélkül követik, de Molthier elcsíphet néhány ideges összenézést, látszik, a katonák harca, vészre számítanak és nem örülnek neki. Sorban mindenki követi a lovagot. Ihara többször is lépne a létrához, de valahogy mindenki elé lép, mikor indulna, így Molthier és a lány marad utolsónak. A szép arcon már ott van némi bosszúság, szinte kihívó kérdéssel pillant Molthierre, hogy mehet-e, vagy még Ő is elé kerül a sorban.*


389. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-14 22:47:47
 ÚJ
>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A Rend útja//

-Molthier vagyok, a Fényt szolgálom.
*Biccent Ciratnak. A lovag első benyomásra vérbeli katonának tűnik. Volt zsoldos, látott már hasonló tiszteket, parancsnokokat. Azonban Ciratban van valami más is. Látszik, hogy tűzbe menne azért, amiben hisz és tán harcostársaiért is. Ugyan Molthier már benne jár a korban és megélt egy s mást, de Cirat még ellenfeleként is tiszteletet parancsolna.
Ahogy elindulnak, némán hallgatja a lovagot, majd biccentéssel jelzi, hogy megértette. Ugyan rengeteg kérdése lenne, de szónak itt most nincs helye.
Átkelnek az udvaron, Molthiert már nem lepi meg, hogy ismét lefelé vezet útjuk.
Egy igencsak megerősített ajtón belépve egy kisebb szobában találják magukat jó néhány őr és egy rendkívüli szépségű nő társaságában. Az első megérzése az, hogy a nő valami gyógyító lehet itt.
Cirat a nőhöz intézett szavaiból hamar kiderül, hogy téved. Eközben Molthier tekintete a csapóajtóra téved, amely nyilván a csatornába vezet. Így már érthető az őrség. Cirat elmegy, a nő pedig Molthierre mosolyog, majd bemutatkozik. Visszamosolyog, de szeme mint mindig, most is hideg marad.* ~Ez a rendkívül tiszta teremtés nem tűnik sem tisztnek, sem katonának. Szavai sem erre utalnak. Ugyan mi dolga lehet itt?~ *Hamar kiderül, hogy tippje jó volt, valóban a csatornába vezető utat őrzik. Ugyan kissé túlzónak érzi Ihara szavait a csatornával kapcsolatban, feladatát komolyan veszi.*
-Szólítsatok kérlek Molthiernek.
*Ihara felé fordítja tekintetét.*
-Jártam lenn, igaz, csak rövid utat tettem meg idefelé jövet. Az Úrnő hozott ide és okkal, ha bármikor e ajtó védelmében kell elesnem, úgy vállalom. Remélem hasznát tudjátok venni kardomnak.
*Molthier az asztalhoz lép, iszik egy kortyot a kulacsból, majd leül az üres székre és a csapóajtót fixírozza.*


388. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-14 21:37:15
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//A Rend útja//

*A kapun belépve Molthier tágas teremben találja magát. Régen ez egy módosabb kereskedő bálterme lehetett. Persze azért nem kell hatalmas helyiségre gondolni, elvégre a Kikötő Lakónegyedének közepén állt a ház, de az alapvetően helyhiánnyal küzdő, lakásokból erődített Várban fényűzően tágasnak tűnik ez a terem. Közepén nagy, ovális faasztal, egyszerűségében is szép. Az asztal nagy részét most térképek foglalják el, melyek fölé több katona forma humanoid is görnyed. Éppen megegyezhetnek valamiben, mert többen is kifelé indulnak. Kifelé menet csak bólintanak Molthiernek, mint ahogy azoknak szoktak, akiket nem ismernek, de feltételezik, hogy nem állhat messze az elveiktől, ha idáig beengedték. A terem hamar ürül, Molthier hamar kettesben marad egy sötételffel. Ahogy oly sokakat itt, a Várban, Őt is tetőtől talpig kobminált vért fedi, hátára csatolva karcsú pallos emlékezteti a nézelődőt, hogy a férfi halálos veszélyt jelenthet szinte bárkire. Oldalán egy másfél kezes kard, övén tőr és néhány, bennük ki tudja, mi kotyog. A férfi fajának szép példánya, mozgásában még ennyi fémmel a testén is van valami sötét elegancia, valami könnyedség. Fekete tekintete ráérősen és látszólag érdektelenül pásztázza végig Molthiert, aztán anélkül, hogy jelét adná bármilyen véleménynek, bólint a férfinek.*
-Üdv a Várban! A nevem Cirat, a Fény lovagja vagyok és így engedelmességgel tartozol nekem és azoknak, akiket föléd jelölök ki.
*Megvárja Molthier bemutatkozását, aztán rezzenéstelen arccal bólint.*
-Üzenték, hogy alám rendeltek. Jó. Mindenek előtt látni szeretném, tudlak-e használni. Elsősorban fegyelemre és engedelmességre van szükségünk, ha hatékonyan akarunk harcolni. Kövess!
*Azzal elindul kifelé, az udvar felé. Közben beszél.*
-Normális esetben hosszas próbáknak kellene, hogy alávessünk, hogy alkalmas vagy-e az Úrnő fényének befogadására. De messze még az idő, amit majd normálisnak hívhatunk, a háború pedig folyton rendelkezésünkre áll, hogy próbára tegyük azokat, akik az Úrnő fényét áhítják.
*Közben átérnek az udvaron, elhaladnak egy kovács műhely mellett, majd egy ajtón az épületben haladnak tovább. Megint lefelé tartanak, míg végül egy valószerűtlenül vastag, vasalt ajtón lépnek be. Odabent egy fáklyákkal megvilágított szobában fél tucat állig felfegyverkezett katona meg egy fehér köpenyes nő ücsörög egy csapóajtó fölött, de úgy, mintha egy sárkány barlangot őriznének. Érkeztükre felpillantanak, majd felállnak és alázattal biccentenek a sötételf felé, aki viszonozza a köszöntést.*
-Ihara! Ez a férfi magától jött és már bizonyította, hogy lelkében ott a fény. Látni akarom, hogy a szívében és az izmaiban is ott lakik-e! Itt hagyom neked, töltse ki veletek az őrséget. Ha lementek, vigyétek! Ha az Úrnő akarja, túléli.
*A nő bólint. Nagyon szép arca van, gyönyörű kék szemekkel és egészen világos szőke hajjal, ami hosszú lehet kibontva, de most szoros kontyba van tűzve. Bólint Cirat szavaira, aztán kedvesen rámosolyog Molthierre. A lovag megy, a lány pedig helyet mutat a férfinek egy üres széken maga mellett.*
-Ahogy hallhattad, a nevem Ihara. Űrnőnk papnője vagyok és ezen a szolgálaton most én parancsolok. *Kissé bocsánatkérően pillant Molthierre, mintha szégyellné, amit mond.* Szóval amit mondok neked, azt gondolkodás nélkül, azonnal meg kell tenned, különben... szóval azonnal, bármit, rendben? *Aztán a csapóajtóra mutat.* A Csatornába vezet. Gondolom, nem kell mondanom, milyen fontos itt őrködni. Most nem várunk senkit vissza, szóval nyugalmas szolgálatnak ígérkezik, de bármikor történhet valami rendkívüli, szóval légy résen! Ha baj van, pillanatokon múlik az életünk.
*A fal mellett vastag faasztal, rajta kulacs, cipók meg szárított hús. A lány arrafelé int.*
-Ha megéhezel, egyél, ha megszomjazol, igyál, de a szemed mindig az ajtón legyen!


387. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-11 14:34:32
 ÚJ
>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A Rend útja//

*Molthier megtisztítja tőrét az egyik földön fekvő zsákruhájában, majd elrakja.*
-Molthier. *Fogadja el Botrodan jobbját.*
-A mi felelősségünk, hogy csak az arra méltóak szolgálhassák az Úrnőt és teljesíthessék akaratát. Köszönettel tartozom, hogy rávezettél erre.
*Körbejáratja a tekintetét, biccent, majd elindul kifelé a teremből. Sietősen szeli át a fáklyákkal megvilágított pincehelyiséget.*
~Botrodannak igaza van. Jobban meg kell válogatnom, kit is hozok magammal az Úrnő színe elé. Ezeknek a falusiaknak a nagy része kalandvágyból vagy az új élet reményében tartott velem, nem égett bennük Eeyr lángja.~
*Kiérve a pincéből a nyüzsgő udvaron találja magát. Úgy tűnik, központi hely lehet. Néhányan ládákat, hordókat cipelnek vagy tornyoznak fel épp, az udvar másik felében fehér ruhás katonák gyakorlatoznak. Molthier mosolyogva lép az egyik szemlélődő, egyébként igen magas katonához.
-Molthier vagyok. Cirat lovagot keresem, ha jól tudom a Harcok Termében találom. Útba tudnál igazítani?
*A férfi végigméri Molthiert, majd válaszol.
-Üdv néked Testvér. Taitos vagyok, az egyik kiképzőtiszt. Örül a szívem, ha új arcokat láthatok itt. Hát még karddal.
*Felnevet, majd int, hogy kövesse.
Egy magas fakapuhoz kíséri, kinyitja, majd előreengedi Molthiert. Itt egy hosszú, fáklyákkal megvilágított folyosón átvágva ismét egy kétszárnyú kapuhoz érnek, ám ez már vas.*
-Itt is volnánk, a Harcok Terme. A Fény vigyázza utad Molthier.
*Taitos kopog, kinyitja az egyik kaput, beengedi Molthiert majd óvatosan becsukja mögötte.*



386. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-11 11:12:34
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//A Rend útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A jelen lévők (már aki nincs megkötözve) elégedetten bólintanak, míg a többiek (akik meg vannak kötözve) rémülten hallgatnak el a bugyborékoló hangokra. Őket a katonák megragadják és egy oldal ajtón keresztül elhurcolják valahova. A feketébe öltözött férfi mosolyogva nyújt kezet Molthiernek.*
-A nevem Botrodan. Én felelek azért, hogy aki ide kerül, az igazat mondjon és azt hiszem, nagyképűség nélkül állíthatom, hogy jó vagyok a munkámban.
*Gonoszul elvigyorodik és elismerően megveregeti a férfi vállát.*
-Azt hiszem, remekül meg fogjuk érteni egymást. Eeyr igaz hívének látszol a tetteid alapján. Most menj! Nekem azt mondták, ha méltó vagy rá, küldjelek Cirat lovaghoz. A Harcok Termében találod. Érdeklődj bárkitől, akivel találkozol út közben és útba fog igazítani.


385. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-10 12:03:25
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Idya, Are//

*Kissé kezd elege lenni ebből a napból. Irány a világítótorony, majd menjünk a kocsmába, rohanjunk vissza a világítótoronyhoz, játsszunk életveszélyes játékokat, majd rögtön jöjjünk is haza. Neki ez túl mozgalmas, de nem tehet ellene semmit.
Idya előtt lép be a raktárba, hogy a tündér bezárhassa maga mögött az ajtót. Csendesen int Aregeornak, majd a fal mellett a földön foglal helyet, hogy egy picit pihenjen.*
- Választhattál, hogy megnézed-e, mi van arra a cetlire írva. Nem lehetsz felháborodva.
*Közli az elffel, mert miért is tudna csendben maradni, mikor Aregeorról van szó. Ők ketten nagyon egymásra találtak, legalábbis abban, hogy mindig a fogást keressék a másikon. Nincs ezzel baj, legalább nem hagyják kialudni egymásban azt a bizonyos tüzet. Az idegesség sokszor szül meggondolatlan tetteket, így mindannyian előbb lesznek képesek a gyilkolásra, ha arra kerül a sor.*
- Szétválunk azért, hogy megint azt mondhasd, előttünk jársz. Inkább ez kezd unalmas lenni.
*Folytatja a piszkálódást, amíg felpattan a földről, és magához veszi a fegyvereit, ahogy Idya kérte. Talán csak öt-tíz perce ül a földön, ami bőven kevés a pihenésre, morcos is lesz egy kicsit miatta.*
- Máris megyünk? Korán keltettetek, és egész nap megállás sincs...
*Sóhajt, majd még Aregeor kérésére idegeskedik még egyet magában. Még hogy pénzt. Nemrég vette el tőle az övét a tündér. Ha most abból az elf markába is kerül néhány aranyérme, azt nem fogja szó nélkül hagyni.*


384. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-10 08:18:35
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Idya, Nori//

*Szerencsére egy ideig békén hagyták a hölgyikék, ám mikor nyílik az ajtó mégis megforgatja szemeit. A kérdésre leteszi a könyvet és kajánul elmosolyodik.*
-Már megint egy lépéssel előttetek. *tettetett ásítás.* -Lassan kezd unalmas lenni. *nyújtózik, mint egy kismacska.
Az agresszív kérdés kicsit váratlanul éri, de túlságosan erős jellem ahhoz, hogy bárminemű változás látszódjon arckifejezésén. Ahhoz ennél több kell.*
-Ja, igen, a küldetés! Majd elfelejtettem... *kopogtatja meg fejét majd megcsóválja. Látszólag igen szórakozott az elf, mint aki bolondgombát evett, vagy valami jó minőségű bódító szert fogyasztott.*
-Most erre mit mondjak? He? Hiszen azzal, hogy megmutattad a nevet, én is felkerültem a bukás eseti halállistára. Ha meg olyan biztos lennél magadban, nyilván nem mutattad volna meg a cetlit. Csak ennyi, remélem elég lesz.
*Persze nem hülye, sőt, nagyon is agyafúrt. Tudja, hogy csak kihasználni akarja mágikus képességeit a tündér, de ez nem újdonság. Így éldegélnek ők hármasban, segítik egymást, amíg valaki célt nem ér. Aregeor is folyton kihasználja a tündért, kezdve azzal, hogy ingyen lebzsel itt.*
-Ugyanakkor... *tűnődik.* -Ha kicsit szétválunk, az nem árthat. Úgyis van még időnk. Szimatoljatok körül kettesben, én boldogulok egyedül is. Jó vadászatot! *int búcsút a hölgyeknek, ami nála azt jelenti, hogy marad a fenekén és döglik még kicsit.*
-Apropó, tündérkém. *néz Idyara.* -Megdobhatnál egy kis pénzzel. Egy százas elég lesz.


383. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-09 21:28:35
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Nori, Are//

*Nem sokat beszélgetnek a romos raktárhoz vezető úton. A lány kérdéseit, megjegyzéseit szó nélkül hagyja, felesleges lenne bármit is hozzáfűznie. A nyilvánvalón nincs mit megbeszélni, azt pedig még ő sem tudja, kivel találkoznak a Vérkertben. Már épp ideje lenne, hogy maga Sa'Tereth fogadja lelkes hívét, aki nem csak saját vérét áldozta érte, de minden kioltott lelket az ő kegyeire bízott. És ha szükséges, még Norit is felajánlaná neki, habár erre kis eséllyel lenne szükség. A kikötő mocskos berkein belül biztos akad épp elég áldozati bárány, kár lenne egy tehetséges démonkáért.
A viskóhoz érve betolja az ajtót, mivel látja, hogy a lánc nincs rajta, és úgy tűnik, belülről sem reteszelték el, ám amint benn van, ezt nem rest pótolni.*
-Jól mulattál nélkülünk?
*Teszi fel a költői kérdést, miközben az egyik kis polcra dobja a táskáját, és a ruháit előkaparva elkezd öltözködni. A fal felé fordulva veti le a megszokott vászont, majd szárnyait leköti a fekete sállal jó szorosan, hogy ne zavarja majd munka közben. Erre jön rá a szegénynegyedi találkozásra vett összeállítás: rakott szoknya, harisnya és blúz, a haját egy csontszilánkkal tűzi fel.*
-Are? *Fordul a férfi felé.* Tudsz bármi olyat mondani, amiért érdemes magammal vinnelek a küldetésre, vagy csak láb alatt lennél?
*A kérdés agresszív, még ha szavai üresen is csengenek. Nem akar feleslegesen még egy emberre figyelni, miközben az életük a tét. Noriban bízik, hogy a toronynál történtek kicsit helyrerázták, és habár a bizalom oda, legalább a félelmét táplálta. Most még nem értékelheti, de egy napon hálás lesz neki érte. Idya tisztában van a világ működésével, és a kis feketeséget is ismeri annyira, hogy segíthessen neki, ha akar. Ha...*
-Vedd magadhoz a fegyvereidet! Vadászni megyünk!
*Ő is felcsatol mindent az övére, bepakolja a táskájába a mérget, élelmet, vizet és néhány rongyot, majd átveti a nyakán.*


382. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-08 19:17:45
 ÚJ
>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A Rend útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A teremben körbenézve Molthier azonnal rájön, mi vár rá. Sejtette, hogy nem mindegyik falusi fog megfelelni, de titkon remélte.
Az alak beszédére szinte nem is figyel, tudja, milyen feladatot rónak rá. Érzi, ahogy elméje kiürül, gondolatisága elhagyja.
Komor arccal, jéghideg tekintettel mered a beszélő fekete alakra. Mikor az abbahagyja a beszédet, a térdeplőkre pillant.*
-Az erős szív próbája. *dörmögi alig hallhatóan.
Figyelmen kívül hagyja a felé nyújtott kést, a reszkető falusiakhoz lép, majd a három, még zsákkal eltakartnak végigsimítja a feje búbját.
Tisztában van vele, hogy a 3 testvérből kettőn, illetve a leány testvérén nincsen zsák.
Megfordul, végigjáratja tekintetét a páncélosokon, majd dörgő hangon a falusiakhoz fordul.*
- Hitem bennetek hiábavalónak bizonyult. Lelketek az Úrnőnek ajánlottátok, ötötök ígéretét teljesítettnek nyilvánítom.
*A falusiak mögé lép, előhúzza tőrét, majd villámgyors mozdulattal teszi az első hitetlen torkához a tőrt. Vér fröccsen, test dől el élettelen. A mozdulatot még négyszer ismétli meg, mígnem elnémul a terem.*




381. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-08 18:01:28
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Idya, Nori//

*Idővel végül elunja merengését a toronynál és hazasétál.*
~Haza... milyen különös.~
*A retkes, mocskos kis menedék, ami még raktárnak is csak erős jóindulattal szolgálna olyan, mint egy patkánylyuk. Mégis, Aregeor jól érzi magát benne.*
~Kicsivel nagyobb, mint a legutóbbi cellám. A társaim pedig most nők. Az is valami!~
*A menedékben aztán begubózik az egyik sarokba és felnyitja a könyvét. Mindig, mikor ezt teszi, mosoly ül ki arcára.*
~Döbbenetes. A többi söpredék nem is sejti, milyen papírok birtokában vagyok.~
*Aregeor imádja csemegézni ezt a könyvet, így nem csoda, ha most is a fölött gubbaszt. Amíg a lányok haza nem térnek, addig lesz egy kis nyugta, de ha megérkeznek, akkor biztosan egyfolytában fecsegnek majd, így az elf addig igyekszik kihasználni a pillanatnyi csendet, amíg van erre módja.*
~Hozhatnának valami kaját...~


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1324-1343