Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-07 21:54:07
Üzenet elküldve: 2018-07-07 21:54:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ortas Hroops//
*Már éppen a Lyuk felé venné az irányt, amikor az ismerős szúrást érzi meg hátán. Nem fordul meg, megkeresve kié eme tekintet, csupán láthatatlanul kezébe veszi rongyai alatt tőrét. Kérges, mély énekhangokra mozdul meg hosszúkás füle, amit a másik akkor is észrevenne, ha vak volna. A lápi boszorkányra elmosolyodik. A kattanásra megáll. Ezer közül is felismeri a fegyver hangját.*
- Szerencsédre nem boszorka vagyok. *Fordul meg, kezeit továbbra is elbújtatva rongyai alatt.*
- Mit akarsz, mondd hát. *Hangja nem pimasz, nem türelmetlen. Nő létére hangja durvább, fenyegetőbb, még ha hanglejtése nem is. Túlzottan nem emeli fel a fejét, a gnóm csak kicsivel magasabb nála. Dra'ana arca hideg és komor, szemével hunyorgatva néz a másik vöröslőibe. Sosem bírta az erős napfényt, csakhogy a hunyorgását emiatt sokszor félreértették.*
A hozzászólás írója (Dra'ana Keeg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.07 21:55:34
*Már éppen a Lyuk felé venné az irányt, amikor az ismerős szúrást érzi meg hátán. Nem fordul meg, megkeresve kié eme tekintet, csupán láthatatlanul kezébe veszi rongyai alatt tőrét. Kérges, mély énekhangokra mozdul meg hosszúkás füle, amit a másik akkor is észrevenne, ha vak volna. A lápi boszorkányra elmosolyodik. A kattanásra megáll. Ezer közül is felismeri a fegyver hangját.*
- Szerencsédre nem boszorka vagyok. *Fordul meg, kezeit továbbra is elbújtatva rongyai alatt.*
- Mit akarsz, mondd hát. *Hangja nem pimasz, nem türelmetlen. Nő létére hangja durvább, fenyegetőbb, még ha hanglejtése nem is. Túlzottan nem emeli fel a fejét, a gnóm csak kicsivel magasabb nála. Dra'ana arca hideg és komor, szemével hunyorgatva néz a másik vöröslőibe. Sosem bírta az erős napfényt, csakhogy a hunyorgását emiatt sokszor félreértették.*
A hozzászólás írója (Dra'ana Keeg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.07 21:55:34
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-07 21:07:04
Üzenet elküldve: 2018-07-07 21:07:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Dra'ana Keeg//
*Kósza tekintettel néz a dokkok felé. A lakónegyed sötétsége nem köti le figyelmét, annál inkább egy hajóról érkező alak sötét tüneménye. Átható tekintettel messziről figyeli, s mosolytalan, rezzenéstelen és érzelemmentes arccal. Rövid gondolkodás után sétál közelebb, s karba tett kézzel vizslatja, anélkül, hogy megszólítaná. Vöröslő szemei igyekeznek elkapni a sötét nő tekintetét. Erős ifjú, ki e vidéken jár, nem kevés bátorságról tesz tanúbizonyságot. Ahogy a nő a mólokon esetleg közelebb ér, halk dallamot kezd énekelni, alvilági mély hangján:*
- Árnyékban járó, merre jársz, hogy lépteim követed? Hol a fény véget ér, s kezdődik a sötét. Árnyékban járó, karod tárt ki az érkező felé, s rettenet lelked fogadja őt, légyen az enyészeté. *Arca az ének alatt mit sem változik, marad olyan kifejezéstelen, amilyen volt, tán egyesek azt gondolhatják nem is képes mást mutatni magából. Ha a nő nem reagál közelebb lép:*
- Tán az ingovány nem elég már néked, lápi boszorka? *Kérdi meg, s közben a nőre mered.* Ritkán látni magamhoz hasonló rettenetet e vidéken, bár bizonyára a magunk fajtának is megvannak az... értékei. *Ismét lassan néhány lépést közelít, majd számszeríját helyezi készenlétbe, hangos kattanással felhúzza azt, de nem fogja rá a nőre.*
A hozzászólás írója (Ortas Hroops) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.07 21:07:59
*Kósza tekintettel néz a dokkok felé. A lakónegyed sötétsége nem köti le figyelmét, annál inkább egy hajóról érkező alak sötét tüneménye. Átható tekintettel messziről figyeli, s mosolytalan, rezzenéstelen és érzelemmentes arccal. Rövid gondolkodás után sétál közelebb, s karba tett kézzel vizslatja, anélkül, hogy megszólítaná. Vöröslő szemei igyekeznek elkapni a sötét nő tekintetét. Erős ifjú, ki e vidéken jár, nem kevés bátorságról tesz tanúbizonyságot. Ahogy a nő a mólokon esetleg közelebb ér, halk dallamot kezd énekelni, alvilági mély hangján:*
- Árnyékban járó, merre jársz, hogy lépteim követed? Hol a fény véget ér, s kezdődik a sötét. Árnyékban járó, karod tárt ki az érkező felé, s rettenet lelked fogadja őt, légyen az enyészeté. *Arca az ének alatt mit sem változik, marad olyan kifejezéstelen, amilyen volt, tán egyesek azt gondolhatják nem is képes mást mutatni magából. Ha a nő nem reagál közelebb lép:*
- Tán az ingovány nem elég már néked, lápi boszorka? *Kérdi meg, s közben a nőre mered.* Ritkán látni magamhoz hasonló rettenetet e vidéken, bár bizonyára a magunk fajtának is megvannak az... értékei. *Ismét lassan néhány lépést közelít, majd számszeríját helyezi készenlétbe, hangos kattanással felhúzza azt, de nem fogja rá a nőre.*
A hozzászólás írója (Ortas Hroops) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.07 21:07:59
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-07 21:03:45
Üzenet elküldve: 2018-07-07 21:03:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Már messziről látta a lakónegyed épületeit, de remélte, hogy az időnek fényében nem lesz itt annyi köznép, mint a nap közepén az elvárható. Ámbár tévedett, az emberek, sötételfek, törpék s még sok más faj éberen végzi apró cseprő dolgát. Kék szemével megenged magának végre egy kis bámészkodást, minek folyamán a szűkebb utcákba betekintve látja ám a negyed borúsabb felét. Itt-ott alvilági népek lépkednek csuklyájukkal az árnyékban, másutt örömlányokat lökdösnek ki bordélyokból, akik aztán térden csúszva könyörögnek. Szerencsejátékok, veszekedések. Minden van itt. Dra'na továbbra is feltűnésmentesen halad az utcákon, mely kiérve a kereskedelmi vonalról egyre szűkebb utcákhoz vezet. Megpillant egy igen karcos táblát, aminek pedig egy kocsma a gazdája. Messziről jött, de a helyi nyelvet beszélni, olvasni és írni megtanulta. Talán az egyetlen dolog, amit köszönhetett családjának. ~Rumos Rókalyuk. Megteszi.~*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-06 16:44:26
Üzenet elküldve: 2018-07-06 16:44:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Hideg tekintettel fürkészi a kalyibákat, majd az azokat követő kisebb-nagyobb házakat. Némelyik kőből készült épület falát megpaskolja, s elégedetten bólogat, na nem mintha építkezési tapasztalatokat szeretne bárkivel megosztani. Helyet akar, egy helyet hol kicsit megpihenhet, jóllehet fáradhatatlannak tartja magát, elméjének koncentráció és nyugalom kell. Ahogy elnézi a kikötő vérmocskos sötétségében ezt a nyugalmat pont megtudja majd kapni. Hal csobban messzebb a tengerben, melyre lustán odanéz, de szeme sem rebben, pedig nem apró jószág volt. Viharlámpájával bevilágít a sötétebb sarkokba, mintha keresne valamit, vagy valakit. Egyelőre nem találhatja, mert öles léptekkel továbbindul, csak néha torpan meg egy-egy újabb saroknál. Néhol azért messzebb lát csoportosulást, beszélgető embereket, de jöttére általában visszahúzódnak az árnyékba, mintha kétes üzleteket folytatnának. A férfi kinézete meglehetősen szokatlan és taszító lehet, arcára tapadt beazonosítatlan anyagok szinte kortalanná teszik, bár erőteljesen élete közepén járhat már.*
- Éhezem. *Érdekes módon szereti kimondani hangosan a szavakat. Talán úgy van vele, hogy ki néma, vagy fél, vagy megbízhatatlan. Ő egyiknek sem tartja magát, persze a saját érdekeit nézve. Magával szemben, mindig megbízható.*
- Közel már a cél. *Szívja meg orrát az éjszaka teteje felé fordítva, s fülét hangos tivornyázás hangjai ütik meg.*
- Éhezem. *Érdekes módon szereti kimondani hangosan a szavakat. Talán úgy van vele, hogy ki néma, vagy fél, vagy megbízhatatlan. Ő egyiknek sem tartja magát, persze a saját érdekeit nézve. Magával szemben, mindig megbízható.*
- Közel már a cél. *Szívja meg orrát az éjszaka teteje felé fordítva, s fülét hangos tivornyázás hangjai ütik meg.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-06 09:23:15
Üzenet elküldve: 2018-07-06 09:23:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Patkányokkal suttogó//
*A hely utcái soha nem néptelenek, most sem. Mindenütt figyelő szemek, figyelik egymást, figyelik az újakat. Még akkor is, ha kockázással múlatják az idejüket. A kockázás sokszor elfajul, a vesztes megvádolja a nyertest azzal, hogy cinkeli a kockáit, a nyertes ezt kikéri magának, aztán baráti csihipuhi veszi kezdetét, másnap pedig ugyanúgy a felborított hordó alján megy a kockázás.
A vörös porcelánbabát akkor is kiszúrnák, ha amaz nem húzná le direkt a csuklyát a fejéről.*
- Innye mán! Ki tévedt ide!
*Cuppogtat Riq irányába egy megtermett, húsos szájú fickó, erősen elkoszolódott ruháin egy még koszosabb kötényt visel, ami valaha talán fehér lehetett. Minden bizonnyal mészáros lehet, legalábbis a vérfoltos kötény erre enged következtetni. Többedmagával van, egy keskenyebb utca sarkán játszanak egy felborogatott hordón. Megáll most a kocka a vele szemben álló, pocakos polgár kezében, füttyent az is a lány irányába. A kicsit odébb álló, bőrvértet és másfél kezes kardot viselő, tagbaszakadt, hiányos fogú férfi élveteg vigyorral nézi csak a friss húst. Vigyora erősen hiányos, szeme alatt egy monokli múlóban. Ha Riq nem retten meg az őt stírölő polgárok füttyögésétől és beszólogatásától és lép gyorsan olajra, akkor foghíjas emberünk gyorsan szolgálatba helyezi majd magát.*
*A hely utcái soha nem néptelenek, most sem. Mindenütt figyelő szemek, figyelik egymást, figyelik az újakat. Még akkor is, ha kockázással múlatják az idejüket. A kockázás sokszor elfajul, a vesztes megvádolja a nyertest azzal, hogy cinkeli a kockáit, a nyertes ezt kikéri magának, aztán baráti csihipuhi veszi kezdetét, másnap pedig ugyanúgy a felborított hordó alján megy a kockázás.
A vörös porcelánbabát akkor is kiszúrnák, ha amaz nem húzná le direkt a csuklyát a fejéről.*
- Innye mán! Ki tévedt ide!
*Cuppogtat Riq irányába egy megtermett, húsos szájú fickó, erősen elkoszolódott ruháin egy még koszosabb kötényt visel, ami valaha talán fehér lehetett. Minden bizonnyal mészáros lehet, legalábbis a vérfoltos kötény erre enged következtetni. Többedmagával van, egy keskenyebb utca sarkán játszanak egy felborogatott hordón. Megáll most a kocka a vele szemben álló, pocakos polgár kezében, füttyent az is a lány irányába. A kicsit odébb álló, bőrvértet és másfél kezes kardot viselő, tagbaszakadt, hiányos fogú férfi élveteg vigyorral nézi csak a friss húst. Vigyora erősen hiányos, szeme alatt egy monokli múlóban. Ha Riq nem retten meg az őt stírölő polgárok füttyögésétől és beszólogatásától és lép gyorsan olajra, akkor foghíjas emberünk gyorsan szolgálatba helyezi majd magát.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-04 19:09:34
Üzenet elküldve: 2018-07-04 19:09:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
*A felvett, gyorsabb tempónak köszönhetően hamar visszaér a kikötő forgalmasabb és lényegesebb részébe. A part, azaz a nagyon víz közeli részek egyáltalán nem érdeklik. Megállás nélkül, lehetőségeihez mérten észrevétlenül siklik át a dokkokon, hogy mihamarabb a Lakónegyedbe érjen. Ha a forrásai nem csalnak, itt bukkanhat a leghamarabb azokba a lényekbe és emberekbe, akiket ő most keres.
Mivel jó maga új arcnak számít a környéken, számol azzal, hogy fel fognak rá figyelni. Főleg, hogy a negyedbe érve hátraveti eddig felhúzott csuklyáját, és fedetlen fővel, kibomlott vörös hajával, kényelmes tempóban vág neki a szélesebb sikátoroknak. A nagyon szűk átjárókba és utcákba nem megy be. Annyira azért ő sem hülye. Így is sokat kockáztat, de ezt a lépést már egy ideje megakarta tenni. Az, hogy a reménybeli tharg hajó megszerzése pont kapóra jött, csak a meggy szem a fagyi kehely tetején.
Olyan desszertet is régen evett. Ha ebből jól mászik ki, biztosan szerez majd egyet magának.*
Mivel jó maga új arcnak számít a környéken, számol azzal, hogy fel fognak rá figyelni. Főleg, hogy a negyedbe érve hátraveti eddig felhúzott csuklyáját, és fedetlen fővel, kibomlott vörös hajával, kényelmes tempóban vág neki a szélesebb sikátoroknak. A nagyon szűk átjárókba és utcákba nem megy be. Annyira azért ő sem hülye. Így is sokat kockáztat, de ezt a lépést már egy ideje megakarta tenni. Az, hogy a reménybeli tharg hajó megszerzése pont kapóra jött, csak a meggy szem a fagyi kehely tetején.
Olyan desszertet is régen evett. Ha ebből jól mászik ki, biztosan szerez majd egyet magának.*
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-06-24 12:14:48
Üzenet elküldve: 2018-06-24 12:14:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkert//
*Még a kertben maradt egy darabig, a kövön, amelynek gyakran látogatója. Kis idő után különös hangra lett figyelmes, melyet megérteni nem lehetett, talán valami régi, elfeledett nyelv lehet. Nem pontosan egy helyről hallotta, inkább minden irányból egyszerre, mintha ő lett volna az origója.
Nem félt, azt nem mondhatni, inkább tanácstalan volt. Aki a sötétség igaz szolgája, nemigen van félnivalója a sötétségtől magától.
Hirtelen a beszéd abbamaradt, és akkor erős szúrást érzett halántékán, mely fokozatosan tompult.
Egy darabig merengett ezen, vajh mi történhetett vele, majd elindult kifelé a Vérkertből, nagy eséllyel nem azért kapta ezt, hogy tovább ücsörögjön odabent.*
//Lakónegyed//
*A házak közé érvén grimaszolva végigsimít halántékán. A fájdalom már csak tompa, szívverésre lüktető, de az a háttérzaj, az a végeláthatatlan, magas hangú sípolás őrjítő. Vajon egy őrültet meg lehet jobban őrjíteni? Vajon ez most paradoxon, vagy egyszerű költői kérdés?
A lényeg az, hogy némán cammog a keskeny utcák közt, céltudatosan. Mivel a kikötőben él évek óta, nem fél attól, hogy megtámadnák fényes nappal, hiszen a kikötő polgára jó ideje, naponta jár és kel erre, meg arra.
Különösen csendes ez az utca. Nincs egy lélek sem, aki nyüzsögjön, csacsogjon, aminek Belrigor általában örül. De most, hogy ez a sípolás a fejében ül, vérét adná egy kis zsivajért.
Jobb híján valami baljós dallamot kezd fütyülni halkan, nem egy dal, amit régen hallott, nem is egy olyan dal, amit mostanában, ez inkább az egyszerű improvizáció szüleménye, egy olyan dallam, amit az ember egy temetőben, vagy egy olyan mezőn tudna elképzelni, ahol pár órája csata dúlt, és most varjak festik sötétre az eget a lakoma reményében.
Ahogy kiér a szűk utcából, már a nép is elő-előtűnik innen-onnan, így abbahagyja zenei tehetségének művelését, és átadja magát az emberi zsibongásnak, midőn a dokkok felé kanyarodva kissé megszaporázza a lépteit. Nem szereti fecsérelni az időt.
Még fiatal a nap, annyi mindent lehetne csinálni, hát miért vesztegesse idejét baktatással?*
*Még a kertben maradt egy darabig, a kövön, amelynek gyakran látogatója. Kis idő után különös hangra lett figyelmes, melyet megérteni nem lehetett, talán valami régi, elfeledett nyelv lehet. Nem pontosan egy helyről hallotta, inkább minden irányból egyszerre, mintha ő lett volna az origója.
Nem félt, azt nem mondhatni, inkább tanácstalan volt. Aki a sötétség igaz szolgája, nemigen van félnivalója a sötétségtől magától.
Hirtelen a beszéd abbamaradt, és akkor erős szúrást érzett halántékán, mely fokozatosan tompult.
Egy darabig merengett ezen, vajh mi történhetett vele, majd elindult kifelé a Vérkertből, nagy eséllyel nem azért kapta ezt, hogy tovább ücsörögjön odabent.*
//Lakónegyed//
*A házak közé érvén grimaszolva végigsimít halántékán. A fájdalom már csak tompa, szívverésre lüktető, de az a háttérzaj, az a végeláthatatlan, magas hangú sípolás őrjítő. Vajon egy őrültet meg lehet jobban őrjíteni? Vajon ez most paradoxon, vagy egyszerű költői kérdés?
A lényeg az, hogy némán cammog a keskeny utcák közt, céltudatosan. Mivel a kikötőben él évek óta, nem fél attól, hogy megtámadnák fényes nappal, hiszen a kikötő polgára jó ideje, naponta jár és kel erre, meg arra.
Különösen csendes ez az utca. Nincs egy lélek sem, aki nyüzsögjön, csacsogjon, aminek Belrigor általában örül. De most, hogy ez a sípolás a fejében ül, vérét adná egy kis zsivajért.
Jobb híján valami baljós dallamot kezd fütyülni halkan, nem egy dal, amit régen hallott, nem is egy olyan dal, amit mostanában, ez inkább az egyszerű improvizáció szüleménye, egy olyan dallam, amit az ember egy temetőben, vagy egy olyan mezőn tudna elképzelni, ahol pár órája csata dúlt, és most varjak festik sötétre az eget a lakoma reményében.
Ahogy kiér a szűk utcából, már a nép is elő-előtűnik innen-onnan, így abbahagyja zenei tehetségének művelését, és átadja magát az emberi zsibongásnak, midőn a dokkok felé kanyarodva kissé megszaporázza a lépteit. Nem szereti fecsérelni az időt.
Még fiatal a nap, annyi mindent lehetne csinálni, hát miért vesztegesse idejét baktatással?*
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-06-21 21:26:36
Üzenet elküldve: 2018-06-21 21:26:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kiköből//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Szedd a lábad taknyos!
*Ad egy atyai pofont a kezében dobozzal szaladó gyerkőcnek, de az nem áll meg. Az utolsó doboz is felpakolva a szekérre, a két, rozoga szekér elé befogott póniló idegesen mocorog.*
-Mindjárt itt vannak.
*Motyogja, mintha emlékeztetni akarná magát. Kesztyűs kezében idegesen egy kendőr gyűröget, majd a szekérhez bicegve felkapaszkodik rá. A közelből hangosodó, részeg kacaj hallatszik, idegesen néz hátra, majd a kölyökre esik a pillantása.*
-Ajánlom, húzz el innét.
*Indul el a rakomány nélküli szekér az öregemberrel. Véletlenül sem szeretné bevárni a patkányokat, ostor híján botjával ver néhányat oda a lovaknak.*
-Gyerünk a picsába már!
*Zavartan kémlel hátra, miközben ráfordul a kordé a Dokkokra. Hamar el kell tűnnie, ez nem kérdés. A lovakat nem adja.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Szedd a lábad taknyos!
*Ad egy atyai pofont a kezében dobozzal szaladó gyerkőcnek, de az nem áll meg. Az utolsó doboz is felpakolva a szekérre, a két, rozoga szekér elé befogott póniló idegesen mocorog.*
-Mindjárt itt vannak.
*Motyogja, mintha emlékeztetni akarná magát. Kesztyűs kezében idegesen egy kendőr gyűröget, majd a szekérhez bicegve felkapaszkodik rá. A közelből hangosodó, részeg kacaj hallatszik, idegesen néz hátra, majd a kölyökre esik a pillantása.*
-Ajánlom, húzz el innét.
*Indul el a rakomány nélküli szekér az öregemberrel. Véletlenül sem szeretné bevárni a patkányokat, ostor híján botjával ver néhányat oda a lovaknak.*
-Gyerünk a picsába már!
*Zavartan kémlel hátra, miközben ráfordul a kordé a Dokkokra. Hamar el kell tűnnie, ez nem kérdés. A lovakat nem adja.*
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-05-19 16:05:45
Üzenet elküldve: 2018-05-19 16:05:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
-Harminc arany.
*Veti oda rekedten a bőrvértes patkánynak, miközben a kopott asztalra helyezi a girbegurba kardot. Olcsó, minőségtelen fémöntvény, a legkevésbé sem időtálló. A fiatal férfi kiszámolja tarisznyájából a fizetséget és vigyorogva biccent felé.*
-Itt a jussod öreg. De ez most jó legyen. *Teszi le az aranyakat és emeli fel a hullámos kardot, megpörgetve kezében, mint aki ért hozzá.*
-Mint mindig.
*Intézi válaszként, besüllyesztve az aranyat a zsebébe. Nem mintha nem hozzá hoznák vissza a gyenge árut kovácsoltatni, nem maradt túl sok valamirevaló kovács a környéken.
Ezek a patkányok meg aztán főleg megérik a pénzt. Szánalmas fizetségért cserébe várják el a jó acélt, holott az aranyból, amit fizetnek még csak jónak mondható alapanyagra sem telik.
Biccent az új kardjával levegőben vagdalkozó, épp távozó patkány felé és visszagyömöszöli szájába a szivart.*
-Kis szaros. *Dörmögi az orra alatt és lehuppan a háromlábú, támlát nélkülöző székre.
Évtizedek óta üti a vasat és csupán egy kidőlt-bedőlt műhelyig jutott. A nyitott, lecsukható helyiség közvetlen a háza mellett helyezkedik el, ő maga pedig itt üldögél előtte a kihalt utcán, vevőre várva. Mázli, hogy mikor beütött a sötétség, a boltja a patkányok által őrzött területen maradt. Jó néhány utcával odébb ott vannak a fehér csuhások is, akik gyakran élettel mérik az áthaladást.
Sóhajtva néz fel a cégérre, ami nyikorogva himbálódzik a gyenge szélben és hirdeti a műhelyt: Krultog mester.*
~Mester. Idejét sem tudom, mikor olvasztottam minőségi acélt. Talán még az Őrség idejében.~
*Most leginkább a patkányoknak dolgozik, no meg néhány kósza vándornak. De hogy miket nem kérnek a helyi erők! Most a túlméretezett egykezes kardok mennek, de kértek már olyan buzogányt is, melybe késeket kellett olvasztania.
Rág még néhányat a parázsló szivaron, majd kiköpve azt feláll és becammog a helyiségbe.
Ütemesen, álmosan csattan a kovácskalapács az acélon, talán ebből már lesz valami.*
*Veti oda rekedten a bőrvértes patkánynak, miközben a kopott asztalra helyezi a girbegurba kardot. Olcsó, minőségtelen fémöntvény, a legkevésbé sem időtálló. A fiatal férfi kiszámolja tarisznyájából a fizetséget és vigyorogva biccent felé.*
-Itt a jussod öreg. De ez most jó legyen. *Teszi le az aranyakat és emeli fel a hullámos kardot, megpörgetve kezében, mint aki ért hozzá.*
-Mint mindig.
*Intézi válaszként, besüllyesztve az aranyat a zsebébe. Nem mintha nem hozzá hoznák vissza a gyenge árut kovácsoltatni, nem maradt túl sok valamirevaló kovács a környéken.
Ezek a patkányok meg aztán főleg megérik a pénzt. Szánalmas fizetségért cserébe várják el a jó acélt, holott az aranyból, amit fizetnek még csak jónak mondható alapanyagra sem telik.
Biccent az új kardjával levegőben vagdalkozó, épp távozó patkány felé és visszagyömöszöli szájába a szivart.*
-Kis szaros. *Dörmögi az orra alatt és lehuppan a háromlábú, támlát nélkülöző székre.
Évtizedek óta üti a vasat és csupán egy kidőlt-bedőlt műhelyig jutott. A nyitott, lecsukható helyiség közvetlen a háza mellett helyezkedik el, ő maga pedig itt üldögél előtte a kihalt utcán, vevőre várva. Mázli, hogy mikor beütött a sötétség, a boltja a patkányok által őrzött területen maradt. Jó néhány utcával odébb ott vannak a fehér csuhások is, akik gyakran élettel mérik az áthaladást.
Sóhajtva néz fel a cégérre, ami nyikorogva himbálódzik a gyenge szélben és hirdeti a műhelyt: Krultog mester.*
~Mester. Idejét sem tudom, mikor olvasztottam minőségi acélt. Talán még az Őrség idejében.~
*Most leginkább a patkányoknak dolgozik, no meg néhány kósza vándornak. De hogy miket nem kérnek a helyi erők! Most a túlméretezett egykezes kardok mennek, de kértek már olyan buzogányt is, melybe késeket kellett olvasztania.
Rág még néhányat a parázsló szivaron, majd kiköpve azt feláll és becammog a helyiségbe.
Ütemesen, álmosan csattan a kovácskalapács az acélon, talán ebből már lesz valami.*
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-05-08 18:44:53
Üzenet elküldve: 2018-05-08 18:44:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Sötétedik már, mikor a kövezett utcákon a régi házak közé fordul. Az óriás és a feketemágus nélkül nem kelt akkora feltűnést és ami azt illeti, elég sok hasonszőrű alak lézeng az utcákon.
Befordul egy keskenyebb utcába, ahol a többinél valamivel nagyobb épületek magasodnak.* ~A Kikötő krémje.~ *Vigyorodik el és sietősre fogja lépteit.
Már szinte eléri az utca végét, mikor halvány pislákolásra lesz figyelmes az egyik nagyobb építmény ablakából.
Hamar átmászik a nem túl magas kőkerítésen, átvág a szűk kis kerten és benyit az ajtón. Benyitna, de a faajtó bizony zárva.
Hatalmasat rúg az ajtóba, hogy az dörrenve vágódik ki kiszakítva a zárat is a helyéből. Átcsörtet az előszobán és a fényforrás felé veszi az irányt.
Egy idős pár földbegyökerezett lábbal mered rá a konyhában, alighanem vacsora közben érte őket.
A szája elé teszi mutatóujját, jelezvén, hogy maradjanak csendben. Az ijedt öregember halkan helyezi az asztalra a levesestálat és ül le felesége mellé.
Lassan az asztalhoz lép, van ideje megszemlélni a régi kúria lakóit.
Apró, vékony termetű öregember, haja alig, azonban fehér szakálla igen csak ápolt. Terebélyes felesége szoknyában és hajhálóban, bizonyára korán fekvő típus. Igen csak jól öltözött mindkettő a helyi viszonyokhoz képest.
Lerogy velük szemben az asztalhoz, de továbbra is szótlan az újdonsült asztaltársaság. Maga elé veszi a levesesfazekat és a szájához emelve inni kezdi. Nem érdekli az állán lecsurgó tetemes levesmennyiség, az ízletes húsleves hamar eltűnik a tálból. Mikor a végére ért, elismerően bólint az asszonyság felé és visszahelyezi az üres fazekat.
Az asztalra könyököl és gondolataiba mélyedve bámulja a szemben ülő idős házaspárt. Csendben szemléli a félelemtől és döbbenettől falfehér arcokat, ijedten összenéző öregeket.
Nagyot sóhajt, két kezével hajába túr, majd arcát kezeibe temetve csendben rázkódni kezd. Az elmúlt évek keserve, az eltékozolt élet és a megannyi, lelkét terhelő bűn az, ami rázza. A zokogás majd egy percig tart, nagyot fúj, kitörli szeméből a gyengeség jeleit és szakállán végigsimítva az ölében landol a keze.
Az öregember lassan felemelkedik ültéből, mintha csak menni készülne. A karját megragadva rántja vissza az eddigi pozícióba, majd a még mindig sápadt arcokra mered.*
-Köszönöm a vacsorát. Rég ettem hasonlót. *Dörmögi tagoltan, majd öve felé nyúl.*
-Tudja... *Kezdene bele az idős férfi, de a mondatot már sosem tudja befejezni.
Megtántorodik, és a falnak esve lecsúszik a padlóra. Hörögve, levegőért kapkodva nyúlkál torka felé, melyből egy apró kés áll ki. A markolat mellett mélyvörös vér spriccel, beterítve a férfi ruháját apró, pirosló cseppekkel.
Egy néma pillanatig az életben lévők farkasszemet néznek, majd velőtrázó üvöltés mellett ugrik fel a nő az asztaltól, hogy az ajtó felé rohanjon.
Megfontolt mozdulattal előhúzza a bárdot és sötét vigyor kíséretében feje felé emelve két kézzel engedi útjára, hogy az rövid úton a kiszemelt hátába álljon. Amaz orra bukik és hiába kúszna tovább a nagyszobába, a hátából kitépett bárd újra lesújt.
Szuszogva lépdel fel a pincéből, a nehéz, vasalt csizmák döngenek az ódon falépcsőkön. A konyhába érve lenéz a kis öregre, majd elmosolyodik. Végül csak kisikerült piszkálnia a nyakából a kést, de túl már nem élte a dolgot.
Elteszi a kést, az öreg lábát megragadva lehúzza azt is és lelöki a pincébe a nő mellé. Fütyörészve zárja rájuk az ajtót a kulccsal, amit a fogason talált és a bejárati ajtóhoz sétál. Sosem értett igazán az effajta munkához, de a zárat egész szépen rendbe szedte. Kisebb nehézségek árán elfordítja a kulcsot és a zár megnyugtatóan kattan.
Könnyed léptekkel, még mindig fütyörészve felmegy az emeletre, befekszik a nagy, baldachinos ágyba és elnyomja a mély, álomtalan sötétség.*
*Sötétedik már, mikor a kövezett utcákon a régi házak közé fordul. Az óriás és a feketemágus nélkül nem kelt akkora feltűnést és ami azt illeti, elég sok hasonszőrű alak lézeng az utcákon.
Befordul egy keskenyebb utcába, ahol a többinél valamivel nagyobb épületek magasodnak.* ~A Kikötő krémje.~ *Vigyorodik el és sietősre fogja lépteit.
Már szinte eléri az utca végét, mikor halvány pislákolásra lesz figyelmes az egyik nagyobb építmény ablakából.
Hamar átmászik a nem túl magas kőkerítésen, átvág a szűk kis kerten és benyit az ajtón. Benyitna, de a faajtó bizony zárva.
Hatalmasat rúg az ajtóba, hogy az dörrenve vágódik ki kiszakítva a zárat is a helyéből. Átcsörtet az előszobán és a fényforrás felé veszi az irányt.
Egy idős pár földbegyökerezett lábbal mered rá a konyhában, alighanem vacsora közben érte őket.
A szája elé teszi mutatóujját, jelezvén, hogy maradjanak csendben. Az ijedt öregember halkan helyezi az asztalra a levesestálat és ül le felesége mellé.
Lassan az asztalhoz lép, van ideje megszemlélni a régi kúria lakóit.
Apró, vékony termetű öregember, haja alig, azonban fehér szakálla igen csak ápolt. Terebélyes felesége szoknyában és hajhálóban, bizonyára korán fekvő típus. Igen csak jól öltözött mindkettő a helyi viszonyokhoz képest.
Lerogy velük szemben az asztalhoz, de továbbra is szótlan az újdonsült asztaltársaság. Maga elé veszi a levesesfazekat és a szájához emelve inni kezdi. Nem érdekli az állán lecsurgó tetemes levesmennyiség, az ízletes húsleves hamar eltűnik a tálból. Mikor a végére ért, elismerően bólint az asszonyság felé és visszahelyezi az üres fazekat.
Az asztalra könyököl és gondolataiba mélyedve bámulja a szemben ülő idős házaspárt. Csendben szemléli a félelemtől és döbbenettől falfehér arcokat, ijedten összenéző öregeket.
Nagyot sóhajt, két kezével hajába túr, majd arcát kezeibe temetve csendben rázkódni kezd. Az elmúlt évek keserve, az eltékozolt élet és a megannyi, lelkét terhelő bűn az, ami rázza. A zokogás majd egy percig tart, nagyot fúj, kitörli szeméből a gyengeség jeleit és szakállán végigsimítva az ölében landol a keze.
Az öregember lassan felemelkedik ültéből, mintha csak menni készülne. A karját megragadva rántja vissza az eddigi pozícióba, majd a még mindig sápadt arcokra mered.*
-Köszönöm a vacsorát. Rég ettem hasonlót. *Dörmögi tagoltan, majd öve felé nyúl.*
-Tudja... *Kezdene bele az idős férfi, de a mondatot már sosem tudja befejezni.
Megtántorodik, és a falnak esve lecsúszik a padlóra. Hörögve, levegőért kapkodva nyúlkál torka felé, melyből egy apró kés áll ki. A markolat mellett mélyvörös vér spriccel, beterítve a férfi ruháját apró, pirosló cseppekkel.
Egy néma pillanatig az életben lévők farkasszemet néznek, majd velőtrázó üvöltés mellett ugrik fel a nő az asztaltól, hogy az ajtó felé rohanjon.
Megfontolt mozdulattal előhúzza a bárdot és sötét vigyor kíséretében feje felé emelve két kézzel engedi útjára, hogy az rövid úton a kiszemelt hátába álljon. Amaz orra bukik és hiába kúszna tovább a nagyszobába, a hátából kitépett bárd újra lesújt.
Szuszogva lépdel fel a pincéből, a nehéz, vasalt csizmák döngenek az ódon falépcsőkön. A konyhába érve lenéz a kis öregre, majd elmosolyodik. Végül csak kisikerült piszkálnia a nyakából a kést, de túl már nem élte a dolgot.
Elteszi a kést, az öreg lábát megragadva lehúzza azt is és lelöki a pincébe a nő mellé. Fütyörészve zárja rájuk az ajtót a kulccsal, amit a fogason talált és a bejárati ajtóhoz sétál. Sosem értett igazán az effajta munkához, de a zárat egész szépen rendbe szedte. Kisebb nehézségek árán elfordítja a kulcsot és a zár megnyugtatóan kattan.
Könnyed léptekkel, még mindig fütyörészve felmegy az emeletre, befekszik a nagy, baldachinos ágyba és elnyomja a mély, álomtalan sötétség.*
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-04-02 00:28:40
Üzenet elküldve: 2018-04-02 00:28:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Kikötői balhé//
//Valóság//
*Ketten már gond nélkül emelik meg Vaszív masszív testét, nem utolsósorban Atehaner hirtelen jött erejének köszönhetően. Gyanús, hogy a fél-elf egyedül is elbírná az orkot. Mindenesetre sikerül meglépniük az üldözésükre indulók elől, aminek örülhetnek, mert a hangok egyre dühösebbek. Sejthető, hogy társaik lemészárolása nem derítette jobb kedvre a Patkányokat. Azt mindenesetre láthatja Atehaner és Meronnan is, hogy több szemtanú látta, milyen irányba távoztak. Biztosra vehetik, hogy a Kikötő népe ezek után nem sok jót fog gondolni a Vérkertről és azokról, akik a környékén ólálkodnak.*
//Másik valóság//
//Vaszív//
*Mintha a szél maga is lángból állna, úgy perzsel. Elszabadult, féktelenül pusztító erdőtüzekhez hasonlíthatná, ha átélt már ilyesmit. Furcsa mód a forróság most mégis jól esik, mintha természetes közegébe került volna. Ahol kifolyt, fellángol a vér és a húsán, bőrén nyitott sebek összehegednek, a fájdalom eltűnik, ereje visszatér. Úgy tűnik, még időben. Hatalmas termetű óriás toppan elé. Öltözéke durva anyagú, fekete szövet zubbony és nadrág, melyen mindenütt lángvörös rúnák izzanak, mintha maga a szövet parázslana. Páncélt nem visel, de kezében meztelen pallost tart, melynek pengéje szintén éjfekete. Vaszív, ha lepillant, láthatja, hogy csizmát sem hord, meztelen talppal áll a talajon, ami pedig maga is hamu és alatta izzó parázs. Az óriás az orkra emeli tekintetét, melynek feketéjében sárgás-vöröses fényekkel táncol a körülöttük lángoló világ.*
-Hódolj és szolgám leszel. Szegülj ellen és eltiporlak.
*Hangja szenvtelen, mint aki puszta tényeket közöl. Pallosa, mint a szavak szótlan nyomatékosítója, pihen gazdája jobb vállán.*
//Valóság//
*Ketten már gond nélkül emelik meg Vaszív masszív testét, nem utolsósorban Atehaner hirtelen jött erejének köszönhetően. Gyanús, hogy a fél-elf egyedül is elbírná az orkot. Mindenesetre sikerül meglépniük az üldözésükre indulók elől, aminek örülhetnek, mert a hangok egyre dühösebbek. Sejthető, hogy társaik lemészárolása nem derítette jobb kedvre a Patkányokat. Azt mindenesetre láthatja Atehaner és Meronnan is, hogy több szemtanú látta, milyen irányba távoztak. Biztosra vehetik, hogy a Kikötő népe ezek után nem sok jót fog gondolni a Vérkertről és azokról, akik a környékén ólálkodnak.*
//Másik valóság//
//Vaszív//
*Mintha a szél maga is lángból állna, úgy perzsel. Elszabadult, féktelenül pusztító erdőtüzekhez hasonlíthatná, ha átélt már ilyesmit. Furcsa mód a forróság most mégis jól esik, mintha természetes közegébe került volna. Ahol kifolyt, fellángol a vér és a húsán, bőrén nyitott sebek összehegednek, a fájdalom eltűnik, ereje visszatér. Úgy tűnik, még időben. Hatalmas termetű óriás toppan elé. Öltözéke durva anyagú, fekete szövet zubbony és nadrág, melyen mindenütt lángvörös rúnák izzanak, mintha maga a szövet parázslana. Páncélt nem visel, de kezében meztelen pallost tart, melynek pengéje szintén éjfekete. Vaszív, ha lepillant, láthatja, hogy csizmát sem hord, meztelen talppal áll a talajon, ami pedig maga is hamu és alatta izzó parázs. Az óriás az orkra emeli tekintetét, melynek feketéjében sárgás-vöröses fényekkel táncol a körülöttük lángoló világ.*
-Hódolj és szolgám leszel. Szegülj ellen és eltiporlak.
*Hangja szenvtelen, mint aki puszta tényeket közöl. Pallosa, mint a szavak szótlan nyomatékosítója, pihen gazdája jobb vállán.*
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-04-01 10:36:52
Üzenet elküldve: 2018-04-01 10:36:52
ÚJ
![>Ildhaw a Jós [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11171_1525951649_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy egyenlőség napja//
//Nyílt//
*A vérkertben töltött órák erővel töltik el, s valami megmagyarázhatatlan jelenségre lesz figyelmes.*
~ Talán csak a szél, vagy varázslat? ~ *gondolja magában, majd útját a lakónegyed felé veszi. A változásokat csak apránként veszi észre magán. Külsőleg látszólag nem változik, de mégis úgy érzi, valami más. Ő lett valami más. Korábbi groteszk testfelépítésébe keveredik valami szikárság, valami egyenesség.*
~ Talán még magasabb is lettem picit. ~ *Gondolja, majd széles mosollyal arcán sétál büszkén immár a vályogházak között. Hirtelen önbizalommal telített és motivált lesz, azt érzi megnyerő külsejének egyszerűen senki sem tud ellenállni.*
- Gyönyörű vagyok! Köszönöm! *Kiált az ég felé, s délcegen néz körbe, hátha valaki meghallotta.*
- Gyertek a közelembe, barátaim! *Arcára a megnyerő mosoly mellé, kissé gonosz arckifejezés is vegyül.* - Imáim meghallgatásra találtak! *Útját a város felé veszi, immár nem a kikötő mocskában akar fetrengeni, hanem a gazdagnegyedbe kívánkozik. Szinte kivirul, ahogy megindul, hercegnek, uralkodónak érzi magát, hiszi és tudja, hogy gyakorlatilag mindenkit meggyőzhet mindenről.*
- Szolgákat kell szereznem magamnak, amíg el nem tűnik a varázslat! És végre ehetek egy jót! *Ildhaw, jelenleg főnemes, a gazdagnegyed felé tart, s nincs férfi, vagy nő, ki ellenállni tudna sármjának, vagy bájainak.*
//Nyílt//
*A vérkertben töltött órák erővel töltik el, s valami megmagyarázhatatlan jelenségre lesz figyelmes.*
~ Talán csak a szél, vagy varázslat? ~ *gondolja magában, majd útját a lakónegyed felé veszi. A változásokat csak apránként veszi észre magán. Külsőleg látszólag nem változik, de mégis úgy érzi, valami más. Ő lett valami más. Korábbi groteszk testfelépítésébe keveredik valami szikárság, valami egyenesség.*
~ Talán még magasabb is lettem picit. ~ *Gondolja, majd széles mosollyal arcán sétál büszkén immár a vályogházak között. Hirtelen önbizalommal telített és motivált lesz, azt érzi megnyerő külsejének egyszerűen senki sem tud ellenállni.*
- Gyönyörű vagyok! Köszönöm! *Kiált az ég felé, s délcegen néz körbe, hátha valaki meghallotta.*
- Gyertek a közelembe, barátaim! *Arcára a megnyerő mosoly mellé, kissé gonosz arckifejezés is vegyül.* - Imáim meghallgatásra találtak! *Útját a város felé veszi, immár nem a kikötő mocskában akar fetrengeni, hanem a gazdagnegyedbe kívánkozik. Szinte kivirul, ahogy megindul, hercegnek, uralkodónak érzi magát, hiszi és tudja, hogy gyakorlatilag mindenkit meggyőzhet mindenről.*
- Szolgákat kell szereznem magamnak, amíg el nem tűnik a varázslat! És végre ehetek egy jót! *Ildhaw, jelenleg főnemes, a gazdagnegyed felé tart, s nincs férfi, vagy nő, ki ellenállni tudna sármjának, vagy bájainak.*
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-29 20:40:58
Üzenet elküldve: 2018-03-29 20:40:58
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
*Amint hozzáér a patkányhoz az azonnal meghal, mintha Atehaner képes lenne bárkit érintésre megölni. Reméli, hogy ez nem így van, mert akkor nem segíthet az orkot elvinni.*
- Rendben, akkor majd helyette téged foglak feláldozni az oltáron. Na, mit szólsz hozzá?
*Mondja sóhajtva, majd a társai mellé lép, és megpróbál az ork szabad hóna alá nyúlni, hátha elbírják ketten.*
- Tudod, azért lettem mágus, mert az ilyesmiben nem remekelek.
*Így most már jó lenne, ha mind a ketten elhúznák a csíkot a Vérkertbe, nem szeretne itt pusztulni.*
*Amint hozzáér a patkányhoz az azonnal meghal, mintha Atehaner képes lenne bárkit érintésre megölni. Reméli, hogy ez nem így van, mert akkor nem segíthet az orkot elvinni.*
- Rendben, akkor majd helyette téged foglak feláldozni az oltáron. Na, mit szólsz hozzá?
*Mondja sóhajtva, majd a társai mellé lép, és megpróbál az ork szabad hóna alá nyúlni, hátha elbírják ketten.*
- Tudod, azért lettem mágus, mert az ilyesmiben nem remekelek.
*Így most már jó lenne, ha mind a ketten elhúznák a csíkot a Vérkertbe, nem szeretne itt pusztulni.*
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-29 20:01:14
Üzenet elküldve: 2018-03-29 20:01:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
-Hagyd már azt a marhát!
*Rivall rá a patkányt rángató mágusukra, mikor Vaszív a földre roskad. Egyedül nem bírja a behemótot, mégpedig innen hamar fel kell szívódni. A közeledő ordítozás talán a végüket jelenti, ebből a helyzetből aligha dumálják magukat ki.*
-El kell jutnunk abba az Vérkertbe. Méghozzá az orkkal.
*Címezi Atehanernek és fordul ismét Vaszív felé, igyekszik a hóna alá nyúlni megint. Csak remélni meri, hogy a mágus is így tesz majd a másik oldalról megtámogatva Vaszívot. A legkevésbé sincs ínyére jelenlegi helyzetük és a sötétség istenével való lehetséges találkozás sem. Mit kell adniuk vajon az ork életéért?*
-Siessünk. *Szusszan a mágus felé, miközben igyekszik átvetni a súlyos kart a vállán. Ha nem jutnak ki innen időben, talán sosem fognak.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.29 20:01:55
-Hagyd már azt a marhát!
*Rivall rá a patkányt rángató mágusukra, mikor Vaszív a földre roskad. Egyedül nem bírja a behemótot, mégpedig innen hamar fel kell szívódni. A közeledő ordítozás talán a végüket jelenti, ebből a helyzetből aligha dumálják magukat ki.*
-El kell jutnunk abba az Vérkertbe. Méghozzá az orkkal.
*Címezi Atehanernek és fordul ismét Vaszív felé, igyekszik a hóna alá nyúlni megint. Csak remélni meri, hogy a mágus is így tesz majd a másik oldalról megtámogatva Vaszívot. A legkevésbé sincs ínyére jelenlegi helyzetük és a sötétség istenével való lehetséges találkozás sem. Mit kell adniuk vajon az ork életéért?*
-Siessünk. *Szusszan a mágus felé, miközben igyekszik átvetni a súlyos kart a vállán. Ha nem jutnak ki innen időben, talán sosem fognak.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.29 20:01:55
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-28 06:28:53
Üzenet elküldve: 2018-03-28 06:28:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
*A külvilágot szinte alig érzékeli, tekintete előtt a világ csak egy apró szeletkéje tűnik fel, az előtte lévő út a Vérkertbe. Ujjai közt gyorsan folyik el sűrű, fekete vére, bár azt érzi, minden erejével szorítja a szörnyű sebet, valójában erőtlenül tapasztja tenyerét a sebre. Egyre gyengül.
Valaki érkezik mellé, nem érdekli, ellenség vagy barát. Ha ellenség, akkor úgyis itt a vég, ha barát, akkor talán segíteni fog, de lehet, hogy sorsára hagyják. Bölény biztosan nem hagyná sorsára, de ő eltűnt. Meglepi a Király hangja, szürke arccal néz a férfire, aki támogatni kezdi. Lábai összeakadnak, ahogy már emelni sem tudja és a mázsánál is súlyosabb test előre hanyatlik. A páncél súlya csak sokszorozza a tehetetlen zuhanást, a talaj gyorsan érkezik. Válaszolni sincs ereje, amikor elveszti az eszméletét. Amikor a földre érkezik, már nincs magánál. Innentől a sorsra a Vérúr és a társai kezében van. Ketten talán sikerül elrángatni őt a Vérkertbe. De ha meg is teszik, ki tudja, hogy Sa'Tereth vagy Khunezk meg tudja-e gyógyítani vagy hagyják elvérezni, hogy vére az oltárt erősítse?
Ezek a kérdések számára már nem bírnak értelemmel.
Felperzselt földön áll, kiszáradt, pikkelyes talajon, körülötte a lángba borult égen fekete, szakadozott szélű fellegeket kerget a síró szél.
Még mindig vérzik, de nem érdekli, mintha itt nem volna értelme az életnek vagy a halálnak.
Büszkén, felemelt állal áll, körülötte ropog, remeg a világ, az égen lila villámok cikáznak.*
*A külvilágot szinte alig érzékeli, tekintete előtt a világ csak egy apró szeletkéje tűnik fel, az előtte lévő út a Vérkertbe. Ujjai közt gyorsan folyik el sűrű, fekete vére, bár azt érzi, minden erejével szorítja a szörnyű sebet, valójában erőtlenül tapasztja tenyerét a sebre. Egyre gyengül.
Valaki érkezik mellé, nem érdekli, ellenség vagy barát. Ha ellenség, akkor úgyis itt a vég, ha barát, akkor talán segíteni fog, de lehet, hogy sorsára hagyják. Bölény biztosan nem hagyná sorsára, de ő eltűnt. Meglepi a Király hangja, szürke arccal néz a férfire, aki támogatni kezdi. Lábai összeakadnak, ahogy már emelni sem tudja és a mázsánál is súlyosabb test előre hanyatlik. A páncél súlya csak sokszorozza a tehetetlen zuhanást, a talaj gyorsan érkezik. Válaszolni sincs ereje, amikor elveszti az eszméletét. Amikor a földre érkezik, már nincs magánál. Innentől a sorsra a Vérúr és a társai kezében van. Ketten talán sikerül elrángatni őt a Vérkertbe. De ha meg is teszik, ki tudja, hogy Sa'Tereth vagy Khunezk meg tudja-e gyógyítani vagy hagyják elvérezni, hogy vére az oltárt erősítse?
Ezek a kérdések számára már nem bírnak értelemmel.
Felperzselt földön áll, kiszáradt, pikkelyes talajon, körülötte a lángba borult égen fekete, szakadozott szélű fellegeket kerget a síró szél.
Még mindig vérzik, de nem érdekli, mintha itt nem volna értelme az életnek vagy a halálnak.
Büszkén, felemelt állal áll, körülötte ropog, remeg a világ, az égen lila villámok cikáznak.*
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-25 23:04:19
Üzenet elküldve: 2018-03-25 23:04:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Kikötői balhé//
//Meronnan segítene//
//Bukott "Erő" próba//
//Bukott "Kitartás" próba//
*Meronnan hiába nyúl a nagydarab ork hóna alá, nem elég erős ahhoz, hogy érdemi segítségére legyen. Pedig Vaszívnek erre nagy szüksége lenne, mert a vére az új seben keresztül gyorsan fogy. Látása egyre inkább beszűkül, homályosul. Azt még észleli, hogy gyorsan közeledik a talaj, de saját testének puffanását már csak távolról hallja, érezni meg végkép nem érzi. Vaszív a vérveszteség miatt elájul.
Az utca kiürült, mindenki elmenekült vagy elbújt, de körülöttük felbolydult a Kikötő, a sípszóra egyre erősödő ordítozás felel. Nem kétséges, hogy perceken belül elárasztják a környéket a társaik segítségére siető zsoldosok, akik hangulatán biztosan nem segít, hogy társaik halottak vagy súlyosan sebesültek. Vagy szörnyű látomásokkal vannak megátkozva. A sötét mágiával megbűvölt férfi első reakciója Atehaner támadására is a vakrémület, így a sötét bőrű varázslónak van lehetősége végre hajtani, amit akar és megragadja az időközben elcsendesült zsoldost. A felhasított oldalú férfi azonban az első érintésre felborul, minden életereje elhagyta a vérével együtt a szörnyű seben keresztül, amit Meronnan ejtett rajta. Így viszont semmi nem akadályozza Atehanert, hogy kereket oldjon, ha akar, vagy kisegítse Meronnant az ork cipelésében, ha képes erre. Ketten együtt talán el tudják vonszolni a nagy testet.*
//Meronnan segítene//
//Bukott "Erő" próba//
//Bukott "Kitartás" próba//
*Meronnan hiába nyúl a nagydarab ork hóna alá, nem elég erős ahhoz, hogy érdemi segítségére legyen. Pedig Vaszívnek erre nagy szüksége lenne, mert a vére az új seben keresztül gyorsan fogy. Látása egyre inkább beszűkül, homályosul. Azt még észleli, hogy gyorsan közeledik a talaj, de saját testének puffanását már csak távolról hallja, érezni meg végkép nem érzi. Vaszív a vérveszteség miatt elájul.
Az utca kiürült, mindenki elmenekült vagy elbújt, de körülöttük felbolydult a Kikötő, a sípszóra egyre erősödő ordítozás felel. Nem kétséges, hogy perceken belül elárasztják a környéket a társaik segítségére siető zsoldosok, akik hangulatán biztosan nem segít, hogy társaik halottak vagy súlyosan sebesültek. Vagy szörnyű látomásokkal vannak megátkozva. A sötét mágiával megbűvölt férfi első reakciója Atehaner támadására is a vakrémület, így a sötét bőrű varázslónak van lehetősége végre hajtani, amit akar és megragadja az időközben elcsendesült zsoldost. A felhasított oldalú férfi azonban az első érintésre felborul, minden életereje elhagyta a vérével együtt a szörnyű seben keresztül, amit Meronnan ejtett rajta. Így viszont semmi nem akadályozza Atehanert, hogy kereket oldjon, ha akar, vagy kisegítse Meronnant az ork cipelésében, ha képes erre. Ketten együtt talán el tudják vonszolni a nagy testet.*
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-25 19:13:48
Üzenet elküldve: 2018-03-25 19:13:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Valami gond van a negyedben, ezért nem akar sok időt itt tölteni, továbbra is csak az árnyékokat használja, s megbújik a sötét sarkokban. A sűrűn épített deszka és vályogházak sűrűjében bolyongva keresi célját, mely úgy érzi húzza maga felé, s mintha vérszagot is érezne. Arra pedig bizony felkapja az orrát, s magasan szimatol a levegőbe.*
~ Valahol régen áldozhattak. ~ *A doktor könyveiből kissé kiokosította magát, így azt gondolja, hogy érzékei nem csalják meg. A lakónegyeden keresztül immár a másik irányba fordul, a sör ízénél fontosabbnak érzi a vér ízét. Mindenesetre, ha ez nem sikerül, marad a patkány a szegénynegyedben. A gondolatra már összefut a nyál szájában, nem is emlékszik mikor evett utoljára egy jót. Nem sokat gondolkodik az árnyékban, a nap ugyan magasan jár, de a házak közötti sikátorokban gyorsan lehet haladni. Már amennyire ezt tempóval bírja. Elég jól szedi apró lábait, s ezidáig elkerül mindent és mindenkit. A szűk utcákon folyó szenny nem igazán zavarja, véleménye szerint inkább elvegyül, belőle sem árad ettől kedvezőbb illat, legalább nem tánik fel senkinek.*
~ Jobban feltűnne, ha orchidea illatot árasztanék a környéken. ~ *Kuncog magában cinikusan. De célja immár ott van előtte, csak el kell érni. Néhány utolsó pár sarok és besurran a kertbe.*
~ Valahol régen áldozhattak. ~ *A doktor könyveiből kissé kiokosította magát, így azt gondolja, hogy érzékei nem csalják meg. A lakónegyeden keresztül immár a másik irányba fordul, a sör ízénél fontosabbnak érzi a vér ízét. Mindenesetre, ha ez nem sikerül, marad a patkány a szegénynegyedben. A gondolatra már összefut a nyál szájában, nem is emlékszik mikor evett utoljára egy jót. Nem sokat gondolkodik az árnyékban, a nap ugyan magasan jár, de a házak közötti sikátorokban gyorsan lehet haladni. Már amennyire ezt tempóval bírja. Elég jól szedi apró lábait, s ezidáig elkerül mindent és mindenkit. A szűk utcákon folyó szenny nem igazán zavarja, véleménye szerint inkább elvegyül, belőle sem árad ettől kedvezőbb illat, legalább nem tánik fel senkinek.*
~ Jobban feltűnne, ha orchidea illatot árasztanék a környéken. ~ *Kuncog magában cinikusan. De célja immár ott van előtte, csak el kell érni. Néhány utolsó pár sarok és besurran a kertbe.*
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-19 00:34:47
Üzenet elküldve: 2018-03-19 00:34:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
*Nem sikerül elvennie a fegyvert a megátkozottól, ráadásul az végez is a már kiütött társával. Pont azt csinálja, amit nem kellene.*
~Jellemző!~
*Mikor harcolnia kellene nem harcol, mikor nem kellene, akkor pedig igen, már csak ilyen a Vérmágus szerencséje.
Az egész nem úgy sül el, ahogyan akarta, és ez iszonyúan dühíti. Nem akarta, hogy mészárlás legyen, felesleges halál, így már lemondhat arról, hogy szövetséget kössön a Patkányokkal.
Vaszív megsérül, "Király" pedig támogatni kezdi.*
- Arra vidd!
*Bök az egyik irányba, majd azzal a lendülettel megragadja az egyik életben lévő, szenvedő patkányt, azt, amelyik a legkészségesebbnek tűnik, ha kell, tőrt fog a nyakához, és viszi/rángatja azt is a Vérkertbe.*
*Nem sikerül elvennie a fegyvert a megátkozottól, ráadásul az végez is a már kiütött társával. Pont azt csinálja, amit nem kellene.*
~Jellemző!~
*Mikor harcolnia kellene nem harcol, mikor nem kellene, akkor pedig igen, már csak ilyen a Vérmágus szerencséje.
Az egész nem úgy sül el, ahogyan akarta, és ez iszonyúan dühíti. Nem akarta, hogy mészárlás legyen, felesleges halál, így már lemondhat arról, hogy szövetséget kössön a Patkányokkal.
Vaszív megsérül, "Király" pedig támogatni kezdi.*
- Arra vidd!
*Bök az egyik irányba, majd azzal a lendülettel megragadja az egyik életben lévő, szenvedő patkányt, azt, amelyik a legkészségesebbnek tűnik, ha kell, tőrt fog a nyakához, és viszi/rángatja azt is a Vérkertbe.*
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-19 00:08:34
Üzenet elküldve: 2018-03-19 00:08:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Basszameg.
*Tépi ki a fegyvert a patkányból és néz Vaszívre, aki elindul az ellenkező irányba. Jól láthatóan komoly a sérülése, aligha menti meg bármilyen kötszer.
Körbenéz, tekintetével a mágust keresi. Szép kis ramazurit hagytak, de Vaszívot elnézve nincs mód rá, hogy tovább lebzseljenek itt.*
-Mutasd az utad abba Vérkertbe. *Mormogja halkan a mágusnak. Csak remélni meri, hogy Vaszív kibírja addig. Magának még sosem volt szerencséje eljutni a sötétség fészkébe, ennél jobb alkalom tán nem is kell. Ekkor éles sípszót hallani a házak közül, ez még inkább sietségre sarkalja.*
-Hé.
*Hamar utoléri az orkot és a csatabárdot elrakva a hóna alá nyúlva támogatja, meggyorsítva ezzel a tempót.*
-Ha megdöglesz, odaadlak a vérbratyódnak.
*Nem hinné, hogy az ork humoros kedvében van, de talán ez Vaszív esetében a sérüléstől független állapot.*
-Sietni kell.
*Néz hátra Atehanerre, biccentéssel jelezve, hogy menjen eléjük.
A királyi beszédét a néphez úgy tűnik, el kell ódázni. Még egyszer hátranéz a mocsokra, amit a hátuk mögött hagytak.* ~Egy biztos, most már nyugodtan rájuk aggathatnák a "Kikötői Mészárosok" címet.~
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Basszameg.
*Tépi ki a fegyvert a patkányból és néz Vaszívre, aki elindul az ellenkező irányba. Jól láthatóan komoly a sérülése, aligha menti meg bármilyen kötszer.
Körbenéz, tekintetével a mágust keresi. Szép kis ramazurit hagytak, de Vaszívot elnézve nincs mód rá, hogy tovább lebzseljenek itt.*
-Mutasd az utad abba Vérkertbe. *Mormogja halkan a mágusnak. Csak remélni meri, hogy Vaszív kibírja addig. Magának még sosem volt szerencséje eljutni a sötétség fészkébe, ennél jobb alkalom tán nem is kell. Ekkor éles sípszót hallani a házak közül, ez még inkább sietségre sarkalja.*
-Hé.
*Hamar utoléri az orkot és a csatabárdot elrakva a hóna alá nyúlva támogatja, meggyorsítva ezzel a tempót.*
-Ha megdöglesz, odaadlak a vérbratyódnak.
*Nem hinné, hogy az ork humoros kedvében van, de talán ez Vaszív esetében a sérüléstől független állapot.*
-Sietni kell.
*Néz hátra Atehanerre, biccentéssel jelezve, hogy menjen eléjük.
A királyi beszédét a néphez úgy tűnik, el kell ódázni. Még egyszer hátranéz a mocsokra, amit a hátuk mögött hagytak.* ~Egy biztos, most már nyugodtan rájuk aggathatnák a "Kikötői Mészárosok" címet.~
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-18 23:08:47
Üzenet elküldve: 2018-03-18 23:08:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Aktív képesség: Vérszomj//
*Minden tökéletesen alakul, a csapás hatótávolságába lépni és pajzzsal védeni-támadni jó ötletnek bizonyul. Az orkfajzat elsöprő erejével a védekezés felér egy támadással, így a rátámadó patkányt viharként löki hátra és ellenfele a kikötő kövén csattan.
Ám figyelmetlen volt, tovább kellett volna lépnie előre, mert így egy másik támadó találja el. Sajnos a Király nem volt elég gyors, hogy leszerelje a másikat, így az eltalálja őt a nyakán. Érzi ahogy elönti a páncél alatt a vér, de azt is érzékeli, hogy Meronnan bevégzi, amit korábban kellett volna. Komoly sebet kapott, ezt érzi, de ami számára is meglepetés, ez nem rémiszti meg és kárhoztatja mozdulatlanságra. A düh és a harag perzselő tűzként önti el tagjait és üvöltő dúvadként vicsorog. A kőre kerülő férfi után lép, meg sem várja, míg akár csak esélye volna a felállásra, lélegzetvételnyi szünetre, a harci fokost teljes erővel vágná bele a fejébe, ha sikerül.
Aztán, ahogy jött a harag, úgy múlik el és ő rádöbben, hogy vérzik. Élete sűrűn folyik el és áztatja át a ruháját a vért alatt. Jobbjából kihullik a fokos, minden erejével a sebre szorítja tenyerét és Sa'Terethez imádkozik, hogy kitartson a vérszomj, míg visszaér a Vérkertbe.
A lelkét adta a Vérúrnak és most a vérét is érte hullatta. Nem törődik a Királlyal vagy Atehanerrel, mennie kell, mert csak Khunezkben és a Vérúrban bízik, hogy meg tudják menteni. A kormos biztos nem tud gyógyítani, csak sebeket okozni tud, foltozni nem. Hátrahagyja fegyverét, társait, ha akarják és végeztek, majd követik, ha még életben találják.
Vonszolja magát és egyre nő benne a félelem, hogy hibázott és ezért a hibáért most megfizet. Pedig ő még élni akar, szolgálni és dicsőséget szerezni. A Vérúrnak és magának. Nem érdekli, ha élőhalottként is tér vissza, ha csak sötét szellem lesz, de még tenni akar. Ám reméli, hogy kitart még egy kicsit, legalább, amíg az oltárhoz ér.
Jól követhető vércsíkot húz, de semmi más nem érdekli, csak kibírni, kibírni az oltárig.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Aktív képesség: Vérszomj//
*Minden tökéletesen alakul, a csapás hatótávolságába lépni és pajzzsal védeni-támadni jó ötletnek bizonyul. Az orkfajzat elsöprő erejével a védekezés felér egy támadással, így a rátámadó patkányt viharként löki hátra és ellenfele a kikötő kövén csattan.
Ám figyelmetlen volt, tovább kellett volna lépnie előre, mert így egy másik támadó találja el. Sajnos a Király nem volt elég gyors, hogy leszerelje a másikat, így az eltalálja őt a nyakán. Érzi ahogy elönti a páncél alatt a vér, de azt is érzékeli, hogy Meronnan bevégzi, amit korábban kellett volna. Komoly sebet kapott, ezt érzi, de ami számára is meglepetés, ez nem rémiszti meg és kárhoztatja mozdulatlanságra. A düh és a harag perzselő tűzként önti el tagjait és üvöltő dúvadként vicsorog. A kőre kerülő férfi után lép, meg sem várja, míg akár csak esélye volna a felállásra, lélegzetvételnyi szünetre, a harci fokost teljes erővel vágná bele a fejébe, ha sikerül.
Aztán, ahogy jött a harag, úgy múlik el és ő rádöbben, hogy vérzik. Élete sűrűn folyik el és áztatja át a ruháját a vért alatt. Jobbjából kihullik a fokos, minden erejével a sebre szorítja tenyerét és Sa'Terethez imádkozik, hogy kitartson a vérszomj, míg visszaér a Vérkertbe.
A lelkét adta a Vérúrnak és most a vérét is érte hullatta. Nem törődik a Királlyal vagy Atehanerrel, mennie kell, mert csak Khunezkben és a Vérúrban bízik, hogy meg tudják menteni. A kormos biztos nem tud gyógyítani, csak sebeket okozni tud, foltozni nem. Hátrahagyja fegyverét, társait, ha akarják és végeztek, majd követik, ha még életben találják.
Vonszolja magát és egyre nő benne a félelem, hogy hibázott és ezért a hibáért most megfizet. Pedig ő még élni akar, szolgálni és dicsőséget szerezni. A Vérúrnak és magának. Nem érdekli, ha élőhalottként is tér vissza, ha csak sötét szellem lesz, de még tenni akar. Ám reméli, hogy kitart még egy kicsit, legalább, amíg az oltárhoz ér.
Jól követhető vércsíkot húz, de semmi más nem érdekli, csak kibírni, kibírni az oltárig.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824