Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

700. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-25 08:21:26
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Kap egy kis időt, hogy feleszméljen. Kellemes a csend és a mozdulatlanság is. A közös erőfeszítéseknek köszönhetően ismét meleg az ágy, elölről a lány, hátulról a kandallóban pattogó tűz melegíti. Nem akar megmozdulni. Így akarna maradni, főleg annak tudatában, hogy Zam valószínűleg elmegy, hisz említette, hogy elintéznivalója van. Úgy szorítja magához, minta csak az utolsó alkalom lenne, bár tudat alatt reméli, hogy ez nem így van. Békésen simít végig a lány begörbített hátán, sóhajtva, félig lehunyt pillái mögött tudomásul véve a késztetést a változtatásra, persze kárpótlásul a hosszú és szenvedélyes, néma csókkal megelégedve mosolyodik el, s enged a helyváltoztatásra bíró késztetésnek. Engedelmesen dől hátra, két kezével, Zam testén futva végig alulról felfelé, elmerülve a csók ízében, s csendes morranással tudomásul véve, hogy vége, aztán arcára szelíd és kedves mosoly ül. A féloldalas ölelést természetesen megkapja a lány.*
- Nem is engedtelek volna. *Szalad szélesebbre az a mosoly, aztán keze ismét Zam haját simítja végig, majd felkarjára dőlve, cirógatja Zam arcát, szemeiben elmélyedve.*
- Szükségem is van rád. Ami azt illeti nem vagyok oly nyugodt ezzel az egésszel kapcsolatosan. A kikötő olykor nagyon megy, de van, hogy nagyon kihalt. *Osztja meg gondolatait a lánnyal.*
- Persze korántsem biztos, hogy a miénk lesz, de minél hamarabb, annál jobb. *Céloz arra, hogy nem a türelmességéről híres. Persze magában már eldöntötte, hogy holnap próbát tesz. Csak egy egészen kicsit, vajon mennyit kérhetnek érte? Ígéretet tett, szóval bizonyára nem fogja megvenni. Csak egy apró kérdés, abba még nem halt bele senki. Magában ezt rögtön nyugtázza is, egyben meg is győzi, emiatt bizonyára Zam nem fog rá megharagudni. ~ Neeem... biztos nem, hiszen csak egy kérdés. ~ Bólintana, de az feltűnő lenne, így elengedi a gondolatot.*
- Viszont... ebből kiindulva jóval elegánsabb kabát kellene, nem csak oly egyszerű. *Mondja csendesen, még mindig a lány hajával játszva.* A pult mögött is jól kell mutassak, hiszen végtére is, portéka leszek jómagam is. *Vigyorodik el.* Majd beárazol. *Itt már egy kissé felnevet, aztán elkomolyodik.*
- Lesz, aki velünk akar majd dolgozni? Vagy ketten maradunk? *Kérdezi máris továbbgondolva az imént megkezdett témát.* Szervezésben nem vagyok túl jó. Bár... talán akad néhány könyv erről is. *Fut végig tekintete az egyik könyvekkel megrakott polcon.*


699. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-24 18:00:50
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Nem tudja eldönteni, milyen mértékben hat a férfira és mekkora hányadban szedi össze magát saját elhatározásból, de szemének villanása jelzi, hogy visszatért magabiztossága, s csak ez a fontos. Tervezni, s gondolni a kudarccal fontos dolog, de ez a pillanat nem erről szól. Valahol persze büszke is, hisz nem egy ostoba fickó mellé szegődik, aki azt hiszi, egy efféle szórakozóhely magát tartja fenn, hisz mindig lesz, ki vágyja a mámort és a különféle élvezeteket. Jelenleg ő is épp ezzel próbálkozna, ha valaki végre hagyná...
Egy-két perc kell, míg visszatalálnak a hangulathoz, ugyanakkor új színezetet nyert az együttlét, mely afféle titkos fogadalom megpecsételésévé vált. Közelebb és közelebb vágyik, térdei halkan surrannak feljebb a gyűrt lepedőn, hogy még jobban nyisson, bal keze lenyúl és befurakszik a férfi alá, hogy szemrevaló, feszes hátsójába kapaszkodva is húzza magához, vagy legalábbis a gesztust megtegye. Aztán megelégszik tempójukkal, és inkább simogatásra indul vele. Felindultan szuszog, pillái félig leeresztve pihennek, tekintete elködösül, miképp elméje is tompul.
Először nem is érti, mire törekszik a férfi, bódultan emeli fejét. Aztán, mikor sikerül felülnie, olyan gyönyört fakaszt, hogy megfordul Zammiriával a szoba, önkéntelen moccannak ajkai, erőtlenül leheli ki a szót.*
- Istenem...
*Átöleli Ralas nyakát, és úgy helyezkedik, hogy ne kelljen tovább megtámasztania. Felfedezi az új pozíció lehetőségeit és határait, amelyben a leginkább az tetszik neki, hogy újra két keze lett. Igaz, ezt nagyrészt arra használja fel, hogy Ralasnak kényelmet adjon, mikor kezeit nem csak támaszra használja, aminek nagyon örül. Különösen akkor érezni tetszését, mikor tenyere fenéktájon jár. Hamar összecsiszolódnak most is, Zam olykor kissé hátradől nagy beleéléssel, fejét is hátrahajtja, hegyesen meredő melleinek, karcsú nyakának látványát kínálva. Egyik ilyen alkalom után kifejezetten a nyakához húzza Ralast, persze maga is visszadől hozzá. Szerettett volna úgy örömet szerezni neki, hogy tulajdonképpen a férfinak semmit nem is kellett volna tenni, de így ennek most más az üzenete, s talán nem is baj. Újabb fogadalmukhoz jobban illik a közös erőfeszítés. 50-50. Tán ez fordult meg a férfi fejében is, bár valahogy sosem hagyja magára Zamot.
Fokozódó örömeik céltudatosan kapaszkodnak fölfelé, Zam öltánca közben olykor azt se tudja, hol van, már nem a koncentrált figyelem, hanem a kéjes élvezet ösztöne vezérli, ha nem is oly habzsolón, mint máskor. Veríték gyöngyözik bőrén, különösen ott, ahol a férfival gyakran összeérnek, ölének heve eléri határát. Bizony már nagyon közel jár a végéhez, ezt hangjának magassá válása tükrözi, meg-megránduló alteste szinte küzd a gyönyör fájdalma ellen. Zam szokásához híven ismét magasabb hatalmak suttogó fohászába fog, míg végül érzi, hogy Ralas is felkészül, emelkedett hangulatban préseli magát hozzá, leginkább ott, ahol már így is mélyen összekapcsolódtak. Alteste megfeszül az édes örömtől, vállai megrázkódnak, aztán egész testében remegve engedi el magát. Karjai Ralas nyakát ölelik épp, szédülő fejét a nyaka mellé hajtja, homlokának támaszt keresve. Zihálva veszi a levegőt, de bele is nevet halkan, felszabadultan. Nem akarja megzavarni a pillanat törékeny meghittségét, ezért nem szólal meg, csak egyik keze kezdi simogatni a férfi hátát, s megnyugvón vesz egy mély levegőt.
A szoba levegője azonban nem elég meleg ahhoz, hogy sokáig kellemesnek érezzék, amint a hevesség múlni kezd, így fejét felemeli és lágy csókba kezdve finoman tolni kezdi a férfit hátra, egyik kezével közben kitámasztva, hogy ne kelljen őt is megtartania. Ha nincs ellenére, akkor ezt a csókolózást folytatja is még egy kis ideig fölötte, rajta maradva, levezetésként. Túlzásba persze nem kíván esni, hagyni akarja kényelemben pihenni Ralast, ezért visszacsusszan mellé, ahol volt, mielőtt belekezdett az egészbe. A takarót felhúzza magukon, és persze a féloldali ölelésre is igényt tart. Jólesőn támasztja meg a fejét a férfi mellkasán és elédetetten szusszan. Kis idővel később halkan megszólal.*
- Ma már nincs kedvem hazamenni. Baj?
*Tudja, hogy nem az, mégis, legalább emlékezteti mindkettejüket rá, hogy nem tartoznak össze úgy, ahogy az iménti percek éreztették.*


698. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-24 15:29:08
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Együtt sóhajt vele, s ha hangja erősödik, az övé is, mintha egy lenne a test, s egy a lélek. Szavaira tétován, s elnyúlva az ágyon, kifeszített lábbal tolja fel és fel magát, miközben a Zammiriát hallgatja. Nem szól közbe, néha elnyújtott levegővételt hallgat. Valóban érzékeny kissé, azonban ez az érzékenység most jól esik, minden porcikájával itt van, csak azok az átkozott aggodalmak ne kínoznák. Persze a hajába túró kezek és a kedves szavak minden kételyét hamarosan eloszlatják. Fojtottan felnyög, s két kezével erősen húzza magához a lányt, hogy füle alatt csókolja meg, hangja sajátja mellett duruzsol, s mikor szétválnak beleremeg Zam mozdulataiba, ágyéka forró és készséggel halad előre útján.*
- Egy... gyütt... *Ennyit képes kinyögni, mielőtt Zammiria ráfigyelő határozott szemei végül megnyugtatják. Tétován biccent, majd kezei beindulnak, s egyik a lány fenekéig fut, míg a másikkal ujjbeggyel cirógatja végig begörbített hátát.*
- Hát szeress... *Határozottan villan meg a tekintet, ez már tulajdonképpen védjegyévé vált, s két kezével a lány csípőjét megragadva mozdul tovább. Ütemes lökések, melyek összhangban mozognak a lányéval. Nem sieti el, nem is gyorsít, mindezt rábízza Zamra. Két csípőt fogó tenyere persze jelez egy-egy mozdulatnál, olykor fenékre futnak simítva. Elnyújtott nyögéssel fúrja hátra fejét a párnába, de nem elég a csókból, így a lány arcát fogja meg két kézzel, hogy azzal húzza magához. Ő is a lány lelkét akarja, bár még tudat alatt, sajátját valószínűleg mára már odaadta, s fizetség gyanánt elegendő volt a kedves szó és a támogatás. Hevesen csókolja, kezei a hajába futnak, miközben fokozza csípőjének lágy emelkedését. Lélegzetvételei szaporodnak, miképp sóhajai is, egyre gyakrabban dől hátra. Hirtelen, ha teheti bal kézzel átöleli a lányt, s jobb karjával mereven az ágyon támaszt meg, hogy ülő helyzetbe tornássza magát. Nehéz nagyon, főleg, hogy száját pillanatra sem akarja elengedni magától. A mozdulattól esélyesen teljesen a lányba hatol, s mi eddig talán sejthető határ volt, most teljesen eléri. Másik keze továbbra is teljesen átöleli a lányt, jobb kezét hagyja támaszként, míg amaz a tarkójánál fogva húzza a szájához Zamét, hogy lehunyt szemmel csókolja, ahol csak éri, az ajkán, az arcán, a nyakán, füle alatt, mit mindig annyira szeretett. Nem csak csípője mozdul lágyan, kezével is lök olykor egyet magán, fizikai határokat is feszeget, persze ebben Zam is segíthet. Ha az egyensúly megvan, két kézzel vonja magához, de ezúttal szelíden cirógatva hátát, apró nyelvheggyel érintve mellkasát. Nem szól már, nincs rá szó. Elég a tudat és a lét, elég, hogy Zam vele van, s érezheti őt. Az éjszaka hűvössége, s lelke felszínének fodrozódása lassan alábbhagy, s ismét csak nyílt víztükör. Mozdulatai kecsesek és fennköltek, nem vadak, vagy láncukat tépni akaró vadállatias mozgás, csupán forrón ölelő együttlét. A lassabb mozdulatok hosszabb időt adnak talán mindkettejüknek, miképp a korábban elcsattanó hevesebb játék, most van idő kiteljesedni. A hangok is szelídebbek, bár Ralas nyögései szaporábbak és vehemensebbek. Sokszor nyitja ki a szemét, hogy lássa nem álmodik e, ha kiderülne, hogy igen, hát nem akarna felébredni. Így van ez akkor is, mikor lassú remegés fut végig előbb lábán, majd mellkasán, szinte fázósan bújik oda a lányhoz, ki érezheti erőteljesebb ölelését. Ismét időzíteni akar, de nem tudja sikerül-e, az összhang megvan, így talán igen. Persze ez Zamon múlik, akinek mint mindig, most sem akar csalódást okozni. Magát már szabályozni nem tudja, hát csókban akar megfulladni, s ismét a lány arcára téve tenyerét húzza magához ajkait. Azokat a sötéten vöröslő, bársonyos ajkakat, melyeknél édesebb nincs a világon. Mozdul ameddig kell, azonban hamarost szemeire fátyol kerül, végig a lányt nézi, miközben egész testében remegve megy el, ezúttal nem fogva vissza magát. Halk sóhaj csupán, majd, míg alábbhagy a remegés nem fekszik el, úgy marad, s öleli a lányt, ahogyan bírja, némán és mozdulatlanul. Csak egy szó jut eszébe, s a lány vállai felett a falvédőt nézve hallgatja el.*


697. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-24 14:37:36
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Ralas férfiasan lágy keze érinthetné már akárhol az öröm forrását keresve, mellé nem tudna nyúlni, ezért tán épp a változatosság a legjobb a választás, hogy Zam beleremegjen. Ha minden sikerül, a végén valóban nem a Sellőt költözteti Ralas a lakásába, hanem fordítva. Igazság szerint Zam gondolatban már egy kanapét is odatolt a kandalló elé, persze a szőnyeg helyét meghagyva, de tényleg sokban hasonlít majd erre a lakásra, hiszen nem sok minden hiányzik innen. Bár, ez a hely valahogy mindig más zugban lesz a szívében. Meglehet, hogy fog még találkozót kérni itt a férfitól.
Apránként változtat ujjai útján, fogásának erején ő is, hiszen ilyen ínyencek igyekeznek kerülni a monotonitást. Erőt viszont inkább masszírozás gyanánt visz bele, nem akkor, mikor elmozdul a keze, s ebbe Ralas mozdulatait is bele kell kalkulálnia. Különös óvatosságának oka, hogy vad együttléten vannak túl, nem tudni, nem maradt-e utána némi érzékenység. Még nála sem múlt el nyomtalanul, de neki mégis könnyebb dolga van. Ahogy hozzá-hozzáérnek egymáshoz, egyre minden alkalom felajzza testét és leharap egy jókora adagot türelméből.
Azt gondolta, megmaradnak egysoros tréfáinknál, nem hitte, hogy visszatérnek komoly témáikhoz, s így már bánja, hogy belekezdett. Már épp feloldódna a férfi melegségében, megfontoltan enged az érzelmességnek, ezért az érte nyúló szavak kizökkentik, összeugrik tőle a gyomra. Ralas kiismerte már, vagy csak könnyen olvas benne, erről tanúskodnak győzködő szavai, így valószínűleg nem lepődik meg, hogy Zam szemeiben aggodalmat talál. Rendes körülmények között nem lenne így, de épp nehezen koncentrál, képtelen most elrejteni. Szeretne hinni a férfi szavaiban, de az is nagyon nehéz. Megfordul a fejében, hogy jobb lenne tán most azonnal elszökni tőle, míg nem láncolja magához. Ám az önző gondolat tovasuhan a józanság egy apró csillanása után, amit némi nyugalom követ. A csók engesztelését elfogadja, a feszült gócot gyomortájon kellemes remegés oldja fel. Vállai is ellazulnak ismét lassanként, s egyetértésben helyezkedik át a folytatáshoz.
A forróság újabb hulláma önti el, kezét felhúzza ő is, és teljes testével Ralashoz simul egy remegő sóhajjal. Némiképp gyámoltalanra sikerül, de valóban elgyengül a férfi karjaiban. Hiába van felül, a férfi irányít most, ő pedig odaadón felel rá. Feszes mellei buján törleszkednek partnere mellkasához, hasát a hasához nyomja, érezni akarja mindenhol izmai minden apró megfeszülését, beleremeg ölének minden moccanásába, amit elégedett, halk nyögések és újabb, remegő sóhajok kísérnek. Olyan sok feszültség gyűlt össze a testében, hogy minden apró oldódás gyönyörűségnek számít. Lágy vonaglásával továbbra is hozzápréselődik Ralashoz, s kezdi tőle elveszteni az eszét. Meglepően messziről kell hát üzlettársának visszahoznia az üzletasszonyt. Nem is boldog tőle. A terelés nem válik be, nem elégszik meg az akaratlagos szenvedéllyel, sőt, inkább bosszantja.*
- Ralas…
*Suttogja melegen, s beletúr a hajába szabad kezével. Csípője képtelen szünetet tartani, de tulajdonképpen nem is baj. Beszéde szaggatott, szuszogó.*
- A Sellő… maga a Kikötő… egy ékszerdoboz, sőt… egy csillogó szirén… messziről csalja magához… áldozatait… újra... meg újra… Nekünk csak… vigyázni kell rá… dédelgetni és…
*Itt hangosabban felnyög, mert Ralas épp mélyebbre tolja magát.*
- Meghálálja nekünk… különben is… ha képesek vagyunk megszerezni… akkor mindenre… képesek vagyunk…
*A férfi füléhez hajol és finoman kényeztetni kezdi.*
- De ha… ha minden… összeomlik is… én itt leszek neked… és újrakezdjük… ígérem...
*Most ő tolja erősebben és mélyebbre ölét többször egymás után, aztán kicsit feltolja magát ismét, s itt megáll. Fejét felemeli, és most ő keresi Ralas tekintetét. Megsimogatja az arcát és kedves mosollyal, de forró tekintettel néz rá.*
- Csodálatos férfi vagy, Ralas… de túl sokat beszélsz most. Úgyhogy ssssssh…
*Simogatja meg ajkát ujjával, s mellé csábosan mosolyog.*
- Most szeretni akarlak…
*Sóhajtja még halkan, szinte félszegen, mielőtt szájával tapasztja be a férfiét, és szorosan magához öleli a nyakát. Akaratosan mozdul rajta ismét, de mégis szeretettel, pedig tudja, hogy a tűzzel játszik, ha így viselkedik. Most különös módon mégis erre vágyik, amivel még önmagát is meglepi. Szorosan érezni akarja Ralast egész testében, mintha lelke fázósan szeretne átbújni az övéhez.*

A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.24 14:40:58


696. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-24 08:54:33
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Többször elkapja a lány pillantását, s nem is kerüli el, tekintetét mélyen a szemébe fúrja, s hasonló vágyakozás talál viszonzásra, Ralas csupán az időt húzza, bár már nem sokáig, érzi ő, hogy mindketten készen állnak bármire. Halkan sóhajt fel, gondolatai minduntalan a Sellőre és a rejtett szobára terelődnek közben. Kezével óvatosan játszik, halk sóhajok közepette furakszik egyre beljebb, de kint is elidőzik, amennyiben úgy látja, az Zamnak kedvesebb. Vajon merre indul a páros kapcsolata? Saját, külön bejáratú szoba, melyről csak ketten tudnak. Immár padlás, kilátással a kikötőre, dézsa és szőnyeg, mintha pusztán a férfi lakását terveznék meg a Sellő tetejére. Oly különleges volna ez a hely? Vélhetően az, mindkettejük számára. Bal keze a fölé hajoló lány jobb hóna alatt nyúl át, hogy hátára simulva húzza őt közelebb magához, s a leomló haj függönyén keresztül csodálja meg újfent. A haj jótékony, minden mást elzár, mi körülötte van, így csak az ajakra, az orra, a szemekre, s a szelíd, vágyakozó mosolyra tud koncentrálni- A némaság is sok mindent elmond, amit megszakít persze egy-két hangosabb nyögés immár, hogy Zam keze is megtalálja útját. Felfelé és lefelé, lassan és érzelmesen. Önkéntelenül belemozdul ő is a mozdulatba, e kapcsán már a lány öléhez ér többször is, mire tekintete tágra nyíl, s a csókot kérő lányt készséggel kiszolgálja.*
- Ó, hát eddig nem volt nyilvánvaló? *Egy méla szünetben megenged magának egy színészi kérdést, mert persze a valóság nem ez, s egy apró nevetés után, míg a lány nyakába és állára csókol, s kezét hajába futtatja, megmondja az igazságot:*
- Szükségem van rád. Nélküled elvesznék ott... talán már máshol is. *Halkan sóhajt fel, s eddig a lány ölében munkálkodó kezének egy ujja, hasán és a kebleken keresztül felfut a lány állcsúcsáig, hogy azzal késztesse arra, hogy a szemébe nézzen:*
- De semmi kényszer Zammiria és semmi elköteleződés, megtanultam a leckét, ne félj tőlem. *Nem mintha ez így lenne, de rá kell erősíteni, még akkor is, ha maga sem hiszi el, amit mond. Ismét elmerül egy csókban, orrán hosszan szívja be a levegőt, s szinte felfalná ismét a lányt. Aprót jelez gerince, csak egy kósza felfelé ívelő támadás, miközben jobb keze ismét a lány öle felé fut, de csak azért, hogy férfiasságára ráfogja igazítsa el. Csak utalás az apró kéznek, mi játékosságával eddig kényeztető érzékiséggel dolgozott. Ha a mozdulat sikerül, immár mindkét keze a lányt karolja át, s húzza magára, hogy a keblek mellkasához dörzsölődjenek. Lassú mozdulatokkal kezdeményez, s eleinte nem is hatol túl mélyre. Nem akar most játszani, meghagyja a helyzetet egy kedves és kellemes együttlétnek, minden hajsza és erőszak nélkül. Ritmusa lágy és óvatos, bár azt már az első mozdulatnál érzi, hogy akadályokba kevéséé ütközik, testük szinte egybeolvad.*
- Gondolod... hogy... sikerülhet? *Kérdezi hirtelen, míg néhány nyögés között megrázza magát és észhez tér.* Egy... kicsit... aggódom... *Vallja be feszültségét, bár ez a mozdulatait nem akadályozza.*
- Lesz vajon forgalmunk? Lesz szakácsunk? Lesz ki szállást kérjen? *Meg is akad, s úgy marad a lányban, csak a sötét szempárba fúrt tekintetén látszik most valódi aggodalma, meg is rázza egy kissé fejét bocsánatkérőn.*
- Ne haragudj... akarlak... *Leheli a lánynak, s ismét mozdul lassan, magabiztosan, kissé gyorsabb tempóval, hogy az iménti közjáték feledhető legyen, két keze szorosabban húzza magára a lányt, mint valaha, ujjai erősebben szorulnak selymes bőrbe, szinte kétségbeesetten és elesetten belekapaszkodva. Ajka beleszív a nyakba, s aprót harap ívébe. Szája hirtelen szólásra nyílik feltekintve, de aztán csak folytatja tovább útját némán, olykor az ajkak szélére, olykor az állra csókolva.*


695. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-23 10:34:09
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Vigyorra szalad a szája a kiegészítést hallva elképzelt találkahelyükről. Vagy tán már nem is igazán arról esik szó. Lehet, hogy fogja még gyűlölni önkéntes börtönét, de jelenleg szórakoztatja ez a fantáziálás.
A kedvét könnyű volt meghozni, s már korábban foglalkoztatni kezdte az összebújás lehetősége, mint ahogy nyilvánvalóvá tette, azon kívül elég sok figyelmesség érte azóta. Nem érheti hát túl nagy meglepetésként a kíváncsi ujjakat a lelkes, elfogadó, nedves környezet. A kézcsere új élményeket hoz, fokozza az édes feszültséget, s a kábaságot a holdfény színű fürtök alatt, hiszen a felszabaduló kéz simogató útja is mohó várakozást csillapít, bármerre jár. Zam nem bánja, hogy olyan nyughatatlan mindkettő, nincs a testének olyan pontja, mely akár egyetlen percre szívesen nélkülözi pajkos melegségüket. Lúdbőrzik a cirógatástól, a borzongás egy része keblein csúcsosodik ki.
A terelés oly szelíd, mintha félénk jószág bizalmát keresné, s bár Zam most a legkevésbé sem az, a gesztus célt ér nála. Örömmel csusszanna akár rögtön Ralas ölébe, ám nem szomorkodik a másféle tervek miatt. Bal lábát átcsúsztatja hát a férfi másik lába fölött is, majd élvezettel kerül fölébe, karját továbbra partnere nyaka alatt hagyva. Szoros lesz ugyan a hely, de így könnyebb egyensúlyoznia fél kézen. Állát felszegi és kéjesen felnyög az alant elmerülő ujjak felvillanyozó mozdulatától, aztán lehajtja fejét, hogy vágyakozón Ralas szemébe nézhessen egy pillanatra legalább. Haja részint előre hull, bal keze immár saját combjai között nyúl a férfi érzékeny területeihez a becézés viszonzása érdekében. Puhán futnak ujjai a vérbő részen, elégedetten tapintva forró szilárdságát. Most az ujjbegyek sem hűvösek, hiszen eddig is járták a meztelen test felszínét. Lágyan kulcsolódnak, eleinte lassú mozgással ingerelnek, kerülik a dörzsölődést.
Zam eközben enged az ajkak akaratának is, mellkasát helyezi közelebb, s homorítja hátát. Ösztönösen kissé a csípője is mozdulni kezd, hogy ölét tolja előre a figyelmesen munkálkodó kézre, hasa belapul egy igen kellemes örömhullámtól, amibe bele is sóhajt, s kissé szorosabbra vonja ujjait odalent.*
- Már... már kezdem érteni... miért akarsz... engem... magad fölé...
*Félig motyogja, félig lihegi rekedten, majd megnedvesíti hirtelen kiszáradt ajkait, s próbál csókot kérni megint, ezúttal is sokat időzve a férfi szájában. Támaszkodó karját kintebb húzza annyira Ralas feje alól, hogy tarkója alá a keze kerüljön, azt masszírozza, s tartson ellen akaratos csókjának.*


694. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-23 09:00:24
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Aaaa... forró fészek. *Nyújtja el felszisszenve a szót, mert a lány térde is kínos magasságokba emelkedik. Mindig is imádta bújósságát, ilyenkor általános énjét háttérbe szorítja, s valóban átadja magát. Torkát megköszörülve dönti hátra ismét fejét, hogy a hűvös párnákkal próbálja lehűteni magát, a mozdulatok nem hevesek, s nem megerőltetőek, így a kimelegedés nem veszélyezteti, mégis jólesik, főleg az egyre inkább helyezkedő lánnyal mellkasán. Nem köntörfalaz, igaz csak játszik, de keze körbejárják a nedvesedő ajkakat, s néhol békésen fúrnak bele, ismét meghatározott pontokat keres, bár ez hátulról nem egyszerű, ott talán csak azt nézi meg, hogy vajon a lány mennyire felkészült egy ismételt együttlétre. Van egy olyan érzése, hogy sikerrel jár, akkor elégedett mosollyal, de érzékiségtől plafonra tekintő szemekkel veszi tudomásul. Bár ugyanazt javasolta, mégis heves és türelmetlen bólogatásba kezd a kijelentésre:*
- Igen... igazad lehet, kedvesem! *Hagyja jóvá, s a lány hasfala alatt játszó jobb keze fut a lány lábai közé hirtelen egy elkínzott nyögéssel. Nem akar az élre törni, élvezi az elnyújtott gyönyört, így nem vág a közepébe, mi imént hátul volt felfedezés, most elölről is az, persze lábait önkéntelenül is távolabbra teszi egymástól, hogy a várva várt érintésnek kedvezőbb felületet adhasson. Végszónak is beillik, mert szinte azonnal forrnak össze fullasztó és édes csókban, melynek mámorító erejébe beleborzong. A szájában játszó apró és kissé érdes nyelv sajátjába kapaszkodva kényezteti, persze hamar viszonzásra talál, miképp eleddig hátul kutató keze is felfut a lány hátán. Testét akarja érezni, ezért teljes tenyerével erőteljesebben simítja végig, miközben másik keze a lány melleire fut ismét, hogy ott találjon kapaszkodót. Váltogatja, mintha nem találná helyét a teljes testfelületet érő simítás után hamar visszatalál eredeti helyére.*
- Í-így... lesz... *Nevet fel kényszeredetten, persze tekintete teljesen másról árulkodik, mert fűti a szenvedély a lány iránt. A szíve vadul kalapál, ki akar ugrani a helyéről.* Sose... sajnáld... én sem teszem!
*Szalad mosolyra a száj, mielőtt a lány hóna alá nyúlva tessékeli egy kicsit jobban magár. Nem akar továbblépni, hiszen az apó ujjbegy épp most érinti meg ott, ahol a legjobban várja már, epekedve és meredeken, lüktetve. Meghagyja még a kéznek, mit játszani akar, pusztán a lány kebleit vonná magára, s ha Zam fölé térdepel, bal keze átkarolja őt, a jobb viszont ismét öléhez fut, hogy mutatóujjával csusszanjon beljebb, úgy két ujjbegy erejéig, miközben többi ujja sem tétlen, kívülről találnak rá a megfelelő pontokra. Zamnak elég helye marad még így arra, hogy a keze is elférjen, a szavak helyét lassan felváltják Ralas sóhajai, s kezének mozgása, mi a lány fenekéről a gerincvonal mentén lágyan a vállakra, majd onnan vissza a fenékre fut. Ha eléri, ajkai már Zam kebleit keresik, s kissé előrehajtott fejjel nyelvét halványan előbujtatva kér belőle, bár az is elképzelhető, hogy apró incselkedő harapás is születik, hisz a férfi most már szinte bekebelezné a fölé hajoló lányt.*


693. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-23 04:20:10
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Kedvére való a meghittség, ami visszaköltözik közéjük, hisz elküldte pihenni a szigorú üzletasszonyt. Helyette felszínre kerül a nő, hogy elsimítsa a viszályt és gyógyítsa a karcolásokat, a saját érdekében éppúgy, mint a kapcsolat épségéért. Talán ez a szándék vezérli Ralast is a csendesebb gyengédség felé, talán maga vágyik rá, ám az biztos, hogy Zamot leveszi vele a lábáról. Persze azok az akaratos mozdulatok vadítóan hatnak rá, mint mindig, az incselkedő tévutaktól eltérő színezetben. Cinkosan mosolyodik el a kilátást megoldó ötleten, azonnal felrémlik előtte egy hangulatos, félköríves ablak, mely feltárja előttük a kikötő éjjeli fényeit, vagy a nap utolsó fénypászmáit, amint elnyeli a határtalan tenger.*
- Zseniális ötlet. Akár egy fészek... melegebb is, mint a pince...
*Akkor pedig nincs szükség túl sok ruhára. Kettejük közül majdnem biztosnak véli, ki a fázósabb, ha csak egy leheletnyivel is. A kikövetelt csókot vérpezsdítőnek találja, szuszogása utána izgatottabb lesz, részint ezért, részint a lent diszkréten puhatolózó kéz miatt. Amint végre céljához ér vele a férfi, Zam nyögve megfeszül, s még inkább rákapaszkodik combjára, saját combját egész az ágyékáig felhúzza, megérintve felébredt férfiasságát.
Egy kicsit ugyan még felszínre kacsint az üzletasszony, de szinte azonnal meg is gondolja magát felvetésében.*
- Talán jobb, ha senki más nem tud róla. Legyen csak a miénk...
*Tetszik neki, hogy sikert arat fürdőzős ötlete, s bár megmosolyogja az önkéntelen reakciót, nem tűnik úgy, hogy a hangulat rovására menne. A férfi szinte félszegnek ható javaslatán a mosoly megértővé szelídül.*
- Ráér.
*Suttogja puhán, leereszkedő pillákkal a csók előtt, melybe hamarosan belenyög, hiszen közben igen érzékeny ponton becézik. Nyelve lányan játszik Ralaséval, egyre jobban beleélve magát. Jobb keze, melyen eddig csak támaszkodott, besurran a férfi nyaka alá alkarig, ujjai tétován cirógatják a vállát, nyakát. Így jobban fölé tud hajolni, bár csípője megmarad egyelőre oldaltámaszban, hogy Ralas mindenhogyan hozzáférjen, ahol épp tervezi. Felmorran a huncut ujjak ügyes játékában, s kicsit felemeli a fejét, de csókokat lehel partnere arcára, míg beszél.*
- Sajnálom...
*Suttogja puhán, s cirógató balja céltudatosan, de lassan lecsusszan ágyékig.*
- Tudom... azt mondtad... egy hétig hagyjalak...
*Először ő is körbesimogatja, aztán egyetlen ujjhegyét futtatja végig az érzékeny területen.*
- Legközelebb... tényleg ki kell tenned az ágyadból... ha biztosra akarsz menni...
*Mosoly fut át ajkain.*


692. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-22 23:10:51
 ÚJ
>Lesha, a Száműzött avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Úton//

*Lesha felébred. Egy akolban aludt, immár nem először az elmúlt hatok során. A kikötőben ez volt a legkézenfekvőbb alvóhely, ami a méreteit tekintve érthető és hát az arany sem veti fel éppen, a vándor lét nemigen jár anyagi javakkal. Nyújtózkodik egy párat, zizeg a szalma a pokróc alatt, nyögve ül fel.*
~ Oh, elfeküdtem a hátam, a csudába, majd kiropogtatom. ~
*Ültében kimászik a fekhelyről, mert ha felállna, megfejelné a tartógerendát. Egyik kezében maga után húzza prémpalástját, a másik kezében lándzsáját markolja. Ahogy kikecmereg az akolból, magára is kanyarítja a palástját. Szippant egyet a levegőből, ami egy kicsit sem hajaz a hegyvidékire. Bár most tél lévén nem annyira szagos a kikötő, de a halszagot még mindig nem tudta teljes egészében megszokni. Ficánkolós érzés költözik ismét a hosszú lábaiba. Leshának megint mennie kell, és különös érzés ficereg a mellkasában is.*
~ Fú, azt hiszem a lábaimat is elfeküdtem, ahogy zsizsegnek, mintha ezer hangya szaladgálna rajtuk. ~
*Az óriás lány nem is tanakodik magában, csak keze ügyébe kapja szeretett lándzsáját és elindul.*


691. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-22 23:08:15
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Bizony furcsa játékot űz olykor az élet, s megannyi tüzes sziporkát enged meg még egy ilyen havas és hideg éjszakán is. Főleg két ilyen szereplőjének, mint Zammiria és Ralas, sötételf és ember, mondhatni páratlan páros, hol soha nem számított mindez, s a világ kegyetlen ordítását bár tudják, de soha nem hallották. Az utcára lassan álmot sző a hűvös mindent átjáró szél, mi tenger sós illatát hozza, de nem a szobába, nem a csukott ablakon keresztül. Oda nem érhet el, hol forróság lappang a mélyben, s kitörni készülő vulkán, hol a kandallóban pattogó fa parazsa pusztán fénylő kánonként kísér az éjszakában. Az erkélyen vastagodó hó puhaságával pusztán Ralas érintése vetekedhet, mert ezúttal korábbi karcossága és hevessége kevésbé látott lágyságra vált. Ez illik, nem több, de nem is kevesebb. Zam mozdulata bár apró csupán, mégis hívogatóan édes és kellető, mit a férfi nem rest azonnal kihasználni, ujjai akárha hangszert éreznének, kedves harmóniát diktálnak az éjjel, s érzelmesen kutatnak, lágy simításokkal célra törve, közelebb és közelebb. Természetesen nem a férfi lenne a férfi, ha nem nyújtaná el a muzsikát, így még mindig csak a szélén egyensúlyozik, bár olykor azért ad ízelítőt a jövőből. Talán, hogy a múltat feledje? A feszültséget, a vitát, vagy, hogy megpecsételje fülledt szerződésüket? Nem.
~ Érezlek. Kellesz. ~ Bár csak sóhaj hallik, szavak nem, s a lábán felfutó, majd közibük furakodó puha melegségre így reagál, száján a hirtelen jött érzelem aztán persze mosollyá szelídül. Nehéz megfékezni a másik kezet, mi Zam mellkasán játszik, de még óvatos, még nem törtető, nem heves, inkább felfedező, ami a csúcsokra tör. Mintha idomár volna, s hagyja vadmacskájának érzelmes kínzását a nyakán, jóllehet Ralas minden, csak nem idomár, hisz készséggel aláveti magát mindezeknek.*
- Akár... lehet is... padlásszoba... *Nyög fel, s bal keze önkéntelenül is a lány csípőjéről fenekére szorul, kissé bőrébe süppesztve óvatosan ujjait.* Ez esetben a mennyezeten lenne csapó... csapóajtó, s fent a kilátás. *Csak sikerül kimondania, bár a szavak egyre nehezebben formálódnak ajkain, főleg, hogy kitörő örömmel fogadja Zammiriát, bár előtte tekintetét a lány szemeibe mélyeszti, s komoly arccal, addig kebleket kutató kézzel húzza magához, hajába fúrva ujjait. A csók nem hosszú bár, de heves, megannyi szikra pattogását éli át újból és újból, a csók végeztével karja átöleli a lányt, miközben bal keze érezteti jelenlétét, bár csak picit és óvatosan, nagyon-nagyon lassan.*
- Takarító. Eherre neehem gondoltam. *Leheli halkan, s ujjaival immár megmártózik az élvezetekben, míg jobb keze a lány hasfalára, majd onnan egyre lejjebb fut, incsenként haladva, de töretlenül a forróság irányába. Persze a saját magában zubogó vér forróságát sem képes már rejteni, de nem is akarja igazán, lassan már keresi gazdáját. A dereka tájékán, s hasfala alá csúszó érintésekbe bele-belefeszül, koncentrációja kihagy, légzése nehezül, majd szaporábbra vált minden egyes mozdulatnál.*
- A dézsa! *Emelkedik meg egy pillanatra hangja.* Igaz! Ki nem hagynálak... a dézsát! A dézsát! Ki nem hagynám a dézsát! *Nevet fel zavarában eme ékes elszólásra, mi reményei szerint nem teszi tönkre a játékot, talán csak kissé megfűszerezi.*
- Talán... *Néz a lányra egy pillanatra, s csókért nyújtózik.* Talán ezt... megbeszélhetjük egy picit később is, nem gondolod? Csúnya részletek... hisz oly hosszú még az este... Zam... oly hosszú... *Aprót nyel mielőtt reményi szerint a lány nyelvét befogadja, s ujjai már megtalálták kedvenc helyüket, minden oldalról igyekeznek lágyan kényeztetni. Nem sieti el, a holdak még magasan járnak, s hófelleg borítá az éjszakai égboltot, egy csillag sem figyel. Csak ők vannak, gyertyák halvány fénye alatt, kandalló pattogása közben, merész álmokat szőnek kettesben. Talán bizonytalan a jövő, de egy dolog biztos. Ez a pillanat, melybe olyan jó beleolvadni.*


690. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-22 22:25:47
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A célja ugyan a figyelemelterelés, ám nem azzal a szándékkal, hogy tisztességtelen előnyhöz jusson vele. Legalábbis ezúttal. Pusztán kikapcsolódást keres, esetleg némi megerősítést viszonyukban, egy cseppnyi ráhatást talán. Túl sok minden jár a fejében, egy kicsit félre akarja tenni, hogy lelke helyrebillentése után friss szemmel és alkalmazkodó nyitottsággal nézzen rá új helyzetére. Ebben a pillanatban csupán egy dolog foglalkoztatja, maga Ralas.
Oly kevés is elég tőle, hogy vágyait felébressze, még olyan intenzív este után is, mint amit együtt átéltek. Pedig azt gondolta, azután már moccanni sem lesz ereje, kedvét pedig elnyomja a jóllakottság. S lám, most újra éhesen kóstolgat.
Bár a férfi nem láthatja még, Zam tekintetébe mohóság költözik, s egy ragadozó magabiztossága. Kellemes bizsergést kelt Ralas puhatolózó érintése, mely ekkor még csak környékezi kebleit, a hajába surranó ujjakra viszont egyenesen a nyakába sóhajt. Pedig hamar túlszárnyalja a gerincén futó simogatás, amitől most már igen komolyan összezavarodik szívverése, ölében pedig várakozó feszültség támad. Elégedett nyögéssel feljebb tolja magát, térdét átcsúsztatja Ralas combján, alsó lábszára az ö lábai közé furakodik. Így a férfi keze messzebbre érhet, mint előre gondolta.*
- Koccintás... persze.
*Zökken vissza játékukhoz. A felkínált nyakat alaposan bejárja, mondhatni, nem ereszti prédája torkát. Aztán orrával furakszik a távolabbi fül tövéhez, mélyen magába szippantva a férfi bőrének egyéni, izgató illatát, majd finoman veszi fülcimpáját ajkai közé, nyelvével játszik rajta, s végül elengedi.*
- Ahogy kívánod.
*Szuszogja vidoran, mikor a szőnyeget is elhelyezték a kandallóval együtt. S egészen finoman, beleéléssel harapdálni kezdi a fülét.*
- Kár, hogy ilyen kilátás ott nem lehet.
*Teszi hozzá még valamivel később. Kebleinek újbóli megkörnyékezése kissé kizökkenti a játékból, szereti a gyomrán átfutó remegést, ami a nyomában jár. Az újabb tétel felvezetésére valóban felemeli a fejét.*
- Valóban? Hiányzik még valami?
*A gyorsan érvelő válaszra olyan arcot ölt, mint aki előtt épp megvilágosodik egy homályos részlet.*
- Igazad van, a pihenés fontos.
*Érzéki lágysággal simít végig Ralas homlokán ujjhegyeivel, miközben mosolyog résnyire nyitva tartott szemmel.*
- Akár többször is.
*Suttogja forrón, s feljebb húzza a lábát. A megoldáson elvigyorodik ő is és bólint.*
- Az megoldaná a problémát.
*A tekintete elmélyül, amint Ralas a melléhez ér, újabb energiákat szabadítva fel a rejtett mélységekből. Mélyen szívja be Zam a levegőt, egy kicsit lassabban pislog egyet, miközben lúdbőrzik az ujjak játékától. Végighallgatja a zárt szoba ötletét, s megfontolásra veszi. Legalábbis megpróbálja, a kényeztetéstől ugyanis kicsit megosztott a figyelme. Keble hálásan veszi a törődést, Zam enyhén beledől, aztán megkívánja partnere ajkait, de időt is próbál nyerni. Ennek ellenére nem szánja a csókot feltétlenül hosszúnak.*
- Nem is tudom...
*Sóhajt fel aztán. A hasán járó kéz bizsergető érzést kelt, amit azonnal cirógató ujjakkal viszonoz hasonló módon. Megint ráhajol a férfi nyakára, ám ezúttal a közelebb eső oldalt kezdi finoman harapdálni.*
- Jobb lenne. De valakinek úgyis rendben kell tartania. S talán jobb, ha a rejtekajtókat nem ismeri.
*Cirógató keze lejjebb siklik a has alá, majd lassan felfelé és kifelé, így partnere derekán, oldalán halad.*
- Feltölti tüzelővel, friss gyertyát készít, elmosogatja a használt kristálypoharakat, ágyneműt cserél, fürdővizet hoz...
*Örül, hogy végre beleveheti a fürdődézsát a képbe.*
- Bár ha azt mondod, megosztozunk a feladatokon, megoldhatjuk mi is...
*Eddigre a keze megint leér csípőtájra, s onnan tovább, a comb felé tart.*
- Azt hiszem, tényleg egy egész szobát berendeztünk magunknak.
*Vigyorodik el.*

A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.22 22:33:35


689. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-22 17:21:51
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Vigyorog a tiltakozásra, még így csukott szemmel, az élvezetek kereszttüzében is meg megindul szája oldalirányba, persze aztán hamar visszaáll, egy-egy hirtelen kapott levegővételtől.*
- A pénz! Á... értem... *Nyel egyet, miközben Zam egyre több helyen díjazza érintéssel.* Milyen rafinált! *Dicséri meg az ötletet felnevetve, ami halk nyögésbe fullad, ahogy hajtincsei közé kecses ujjak fúrnak, s lágyan cirógatják fejbőrét. Ebben a pillanatban már hajlamos lenne elfelejteni mindent, s kósza ígéretekbe bocsátkozni, persze ettől azért ő is koncentráltabb a hasonló helyzetekben, így figyelme cseppet sem lankad. Sőt, inkább keze változtat erősséget és útvonalat, immár egyre többször fut be Zam karja alá, keblei oldalához, több és több területet meghódítva. Másik keze eddig teste mellett pihent, de most ő is a lány hajába túr lágyan és szelíden, míg nyakát hátravetve tűri a zakatoló szívdobogását és a bőréhez dörzsölődő hamuszínt. Kihagy egy pillanatra lélegzete bőrének erőteljesebb csókjára, bizonyára megmarad egy darabig a hely, de egyáltalán nem bánja, sőt, szinte maga fúrja be fejét hátra, hogy a lánynak minél több felfedezhető területet adjon. Élvezi a hűvösséget, mi fejét körbeöleli, de nem annyira, mint a forróságot, ami elölről támad.*
- Hmmmm... mmm... *Fullad bele a töprengésbe ismét egy kósza nyögéssel.* A bárszekrény kiváló ötlet. Hiszen az egyezségre koccintani kell, nem igaz? *Szalad fel csukott szeme felett a szemöldök, s mosolyra húzódik szája. Keze immár a gerinc vonalán fut lefelé, s áttér a kellemesen ívelő csípőről, a hasonlóan ívelt fenékre, hogy a találkozásnál fusson hirtelen egy halványat lejjebb. Nem ér messzire, de azért próbálkozik, hogy valami módon a combok hátsó részét is elérje, ha mással nem, hát csak apró ujjbegyeivel egy pillanatra.*
- Aaaaaa szőnyeg nagyon fontos, igen. *Harapja be alsó ajkát.* Szigorúan a kandalló előtt, ehhez ragaszkodom. *Igyekszik határozott ember benyomását kelteni, közben jobb keze immár a lány mellkasára fut, ahol egy pillanatra keblei között végigfuttatott mutatóujjal megtámaszkodik jelzésértékűen és érintőlegesen, mielőtt a keblek alól elindulva járná körbe a vonulatot.*
- Persze... másra is szükség lehet... *Nyitja tágra hirtelen szemét, ha Zammiria fölé hajol, akkor bele is néz az övéibe, hogy aztán gyorsan hadarja el.* Mert egy ilyen tárgyalás ugye rettentő hosszúra nyúlhat, bizony pihenni kell közben. *Megáll, mintha csak gondolkodna, s a mellek körül körző kéz, hirtelen rátalál az egyikre.*
- Egy ágy! *Vágja ki magát.* Bizony, az kell nekünk! Egy ágy. Hogy ez eddig nem jutott eszembe! *Vigyorodik el.*
- Az ajtónak zárhatónak kell lennie, sőt az lenne a legjobb, ha nem is lenne ajtó, csak egy rejtek bejáró. Ha a szobám és a tiéd között lenne egy-egy. *Kezdi ujjaival Zam keblei apró kis udvarát óvatosan kényeztetni, míg nem érzi a megfelelő reakciót, hogy aztán a hasfalon nyugtassa meg kezét egy pillanatra. Emellett persze a másik sem pihen, keres és kutat, de valamilyen módon, még szándékosan nem talál rá a helyes útra.*


688. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-22 15:51:15
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Azt mondod?
*Kuncog halkan a vádra, de a helyzettel való visszaélést eszébe se jut tagadni. Az már inkább megfordul a fejében, hogy vajon hányszor és melyik végén lesz hasonló felállásnak. A megosztott vezetés nem egyszerű dolog. Az üzleti kapcsolat már most meg van terhelve bizonyos érzésekkel, s ha a férfi közelében fog munkálkodni, ez vélhetően fokozódik majd.
A feszültség mindkettejükben munkálkodik, ám nem a kívánatos fajta, ez olyan, amit egy nyomasztó teher kelt. Tán nem is egy. Képlékeny a halványan elképzelt jövő, még sok erőt kell megmozgatniuk hozzá, hogy sikerüljön. És ha megvan, akkor kezdődik csak az igazi próbatétel: vajon hogy állják meg a helyüket a Sellő élén és hogy jönnek ki egymással, ha már nagyobb tétek forognak kockán, mint egy kabát. Ám ez még távoli probléma, nem is szabad olyan messzire nézni. Meglehet, hogy az egészből semmi nem lesz, ezért először csak az a fontos, hogy meglegyen a Sellő. A felelősség súlyát még ráérnek megszokni, ahogy a kalitka rácsait is. Talán példát kellene vennie üzlettársa kalandvágyó hozzáállásából.
Zam elszánta magát, hogy a jelen felé fordulva oldja a hangulatot, s Ralas megfelelő partner ebben is. Sajnos túlontúl az. Reakciói, s a kedveskedés viszonzása serkentően hat Zam fantáziájára és hangulatára. Tán csak finom, alig-érintéssel cirógatja meg, az egész testét bejárja a kellemes borzongás, jóleső érzéssel leheli ki a levegőt. Incselkedésük folytatódik, ám az ellenérvet igyekszik semlegesíteni egy újabb vigyor után.*
- Ezért javasoltam, hogy azt a helyiséget használjuk, ahol a pénzt zárjuk el. Azt bizonyára nem adnánk ki.
*Feleli duruzsolva a tarkójára hajoló mozdulat alatt. Csókjai melegebbé válnak, ujjai belefúrnak Ralas puha hajfürtjeibe, míg a tarkóra nem futnak. Ott finoman tovább cirógatnak ujjvégei. A megegyezés kérdésében most igyekszik nem túl komolyan elmerülni, így csak mosolyog rajta, mit tűztek ki a végső döntés meghozásaként. Persze ő se gondolja, hogy mindenen a végletekig vitáznának majd, de előfordulhat, hogy nagyon másként látnak egy fontos kérdést, amiben úgy érzik majd, nem engedhetnek.
Amint Ralas hátrahajtja a fejét, Zam nem tud ellenállni felfedett nyakának, ajkaival hol súrolva, hol csókra megállva halad az álla alatt, kitérőt téve a torok felé. Ha ezt megengedik, száját kissé jobban nyitva hajol rá, s miközben összezárja ajkait, halkan cuppanó hanggal kissé beszívja, s mindjárt elengedi bőrét. Izgalmasnak találja a lehetőséget - amennyiben megkapja - hogy ílyen érzékeny helyre engedik, ami fizikailag is nagyon könnyen sebezhető.*
- Nos, rendben...
*Leheli melegen, s újra felfelé halad az állcsúcs felé, majd tovább a nyaka másik oldalára, de végig alulról csókolva, s kissé még hátrébb tolva a párnába Ralas fejét. Mindezt persze nem nagy erővel, ehhez az ő együttműködésére is szükség van, a kezét pedig elveszi a tarkója alól.*
- Mit szeretnél még a szobába? Esetleg... egy bárszekrényt?
*Incselkedik tovább és elvigyorodik.*
- Vagy egy szőnyeget?
*Keze most a férfi mellkasát, vállát simogatja.*


687. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-22 12:33:53
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Lehet, hogy nem teljesen engedelmesen, de a húzásnak engedve végül összebújnak az ágyban. Kellemesnek érzi az érintést, melegnek és puhának, talán Zam orra hideg egy kicsit, de ez természetes. Halványan mosolyodik el, s a lány hajába csókol egy aprót. Érzi a felhúzódó lábakat, kényelmesen fészkeli bele magát, bár céltalan, talán kissé önkéntelen mozdulat volt, most mégis jólesik neki az effajta támogatás. Az este múlásával feszültsége egyre nő, bár ezt esze ágában nincs megmutatni, ahogyan bizonytalanságát sem. Ezért hát, így összesimulva nem is érzi magát egyedül a harcban, Zammiria szavaitól pedig jobb kedvre derül, még, ha az este nem is folytatódott olyan mód, mint korábban. Merengő gondolataiból éles csípésszerű játékos fájdalom szakítja ki, mely kapcsán a lányt átkaroló keze önkéntelenül is magához szorítja a lányt:*
- Héj! Ez nem ér, visszaélsz a helyzeteddel! *Nevet fel jóízűen, majd engedelmesen hagyja el magát, hogy a kéz végigsimíthassa, szemét lehunyva tűri a kényeztetést. Apró pettyek jelennek meg bőrén, ahogy beleborzong, Zam mozdulatai bizsergetően kellemesek, szája önkéntelen mosolyban marad, hogy aztán lassan felsóhajtson.*
- Azt hiszem ebben meg tudunk egyezni... *Nyög fel vigyorogva, s Zamot átkaroló keze indul vándorútra a lányvállától lefelé, oldalán, egészen derekáig. Csak ujjbegyeivel cirógatja, épp hogy csak hozzáér, talán keze nem oly hűvös, a szobát kellemesen melegíti a frissen megpakolt kandalló, a parázs kellemes pattogó hangját kölcsönözve a beszélgetésnek.*
- Ó, de nem csak a fenntartás... hiszen akkor azt a szobát nem tudjuk kiadni, az bizony költséges lehet... nem is tudom... *Évődik játékosan, majd fejét kissé hátrahajtva csókolja meg a lány tarkóját, miközben ő a férfi nyakán ejt vándorutat. A száj mozdulását így kiválóan érzi, s ő maga is vigyorogni kezd.*
- Nem hiszem... hogy a megegyezés kapcsán lennének problémáink... *Sóhajtja kissé fejét megrázva, s kezét a lány csípőjén nyugtatva.* De amúgy igen... ha kell, hát érmét dobunk fel. De gondolod, hogy két szék és egy asztal elég lesz oda? *Nevet fel, s fejét hátradöntve felsóhajtva hunyja le szemét. Sokkal nyugodtabbnak érzi magát, mint korábban, egyedül bár határozott és céltudatos kijelentéseket tett korábban, Zamnak és magának is, nem biztos, hogy belevágott volna. Így segítséggel már más. Így minden más. Már nem egyedül van.*


686. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-21 20:31:53
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Oly friss a kapcsolat, hogy szinte tréfának hat az a grandiózus tervezgetés, amibe fogtak. Viszonyuk gazdagsága tán a fények és árnyak játéka csupán, hiszen hasonlóképp egymás kiegészítői, mégis hol kimondva, hol kimondatlanul, mindketten komolyan veszik a másikat. A behavazódó Sellőben eközben hordószám fogy a bor, az elhasznált szépségek testüket kínálják, s bizonyára érdektelenül vállat vonnának csak a két névtelen senki szárnypróbálgató álmain.
Elutasításnak tűnik, mikor aggodalmait félresöprik, s valóban nehezményezi kissé a könnyelmű ígéretet, hiszen nem csak a saját bőrével játszik a férfi. Némi szigor csillan a tekintetében, de gyorsan el is tűnik, elvégre az utánajárást saját kíváncsiságára is elvégezheti. Ralasnak még csak nem is kell tudnia róla, s ha nem derül ki semmi, egy "ugye megmondtam" elviselésére sem kényszerül.
A részesedés elhangzásakor még a lélegzete is eláll, ajkai résnyire elnyílnak. Ha nem veszi tréfának, akkor is kétféleképp tudja úgy értelmezni, hogy ne tessék neki a dolog. Vagy a pénz felével kell beszállnia, vagy épp magára alkudik. Ilyen gáláns ajánlatot véleménye szerint nem tesz senki csak úgy. Így hát Zam gyomra is görcsbe rándul a feszültségtől, csak más okból. Hideg haragot érez, s nem csak azért, mert kedve ellen van az ajánlat, hanem azért is, mert nem biztos, hogy visszautasíthatja. Túl kecsegtető, lehet, hogy a Vadász csapdájába önként kell besétálnia, és ez még bosszantóbb. Némi dacot észre lehet venni rajta.
A rejtett zugok és átjárók emlegetése azonban csökkentik indulatait. Ugyan Ralast alig ismeri, s néha reménytelenül könnyelműnek tűnik, mindig emlékezteti rá, mit is keres itt egyáltalán. S az nem a fürdővíz. Bár tény, hogy vele még a langyos vízben ázás is kellemes tud lenni. Tehetséges, intelligens társat lát benne, aki folyton új oldaláról mutatkozik meg.
A kérdést azonban az egyenlő részesedésről még nem döntötte el, épp belső konfliktusát éli, ezért fél szívvel enged a húzásnak. Tán Ralas számított rá, hogy Zam félreérthetőnek találja a helyzetet, mert szavai ezt a görcsöt igyekeznek oldani. Nem is olyan sikertelenül. Bár nem azért, mert Zam elhinne mindent, amit hall, hanem mert erre hivatkozhat a későbbiekben, s könnyebb lesz érvényt szereznie neki. Ettől megkönnyebbül. Persze nem csak ezért kezdi kellemesebben érezni magát. Ezt felismerve rájön arra, hogy megint túlzottan belefeszül a helyzetbe, s kizökkenés gyanánt arcát úgy fordítja, hogy finoman belecsíphessen Ralas fülébe.*
- Hát hogyne...
*Suttogja aztán évődőn ugyanoda, s most már ellazultan simul a férfira oldalról a takaró alatt. Ezúttal ő húzza fel a térdét, de kevésbé távolságtartón. Felülre eső keze karolón siklik át Ralas mellkasán, s végül a nyak túloldalán köt ki, mint ahol épp lusta csókokat hagy.*
- Csak a pénz... akkor a titkos szobánk lehet a lelakatolt pénzes szekrény bejáratánál.
*Folytatja a lusta csókokat.*
- Egy asztal... két szék... és a pénz... megspóroljuk a szoba fenntartási költségeit...
*Belevigyorog Ralas nyakába.*
- De... mit tegyünk, ha nem tudunk megegyezni egy kérdésben? Feldobunk egy Érmét?


685. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-21 13:41:13
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Ralas arca kiismerhetetlenül szegeződik a lányra, s a bájos mosoly mögötti tartalmak nehezen követhetők, miképp az érintések célzatai is. Lehet, hogy csupán bárdolatlan próbálkozás, hogy az est kissé jobbra forduljon a kezdeti feszültség után, lehet, hogy immár más, bár a férfi sem tudná eldönteni, ha megkérdeznék róla. Ezt már sokszor önkéntelenül is megállapította magában. Az egészre viszont egy biztosan jellemző, az pedig Zammiria komoly és megfontolt véleményei, melyhez Ralas kissé talán hirtelen, olykor bohókás megjegyzései társulnak. Nem valami nagy előretervező, annyi bizonyos. Tény, hogy rendelkezik megtakarítással, de az is tény, hogy ettől, akár jóval több is lehetne. A rengeteg könyv és az ital helyett fordíthatta volna másra, vagy megőrizhette volna, akkor most feleennyi töprengésbe nem kerülne az egész. Persze Ralas, akkor nem Ralas lenne, s elképzelhető, hogy Zammiria sem találná oly izgalmas társaságnak. A kiszámítható sohasem az. Ralas pedig minden, csak nem kiszámítható.*
- Barátaid... *Engedelmesen tűri homlokát ért kényeztetést, s lágyan elmosolyodik rá. ~ Újabb trükk. ~ Kezdi a lány kiismerni őt, ahogyan gyenge pontjait is, igaz, jól tudja, hogy Zam tisztában van vele, ezt a természetet nehéz megzabolázni, ha pedig teljesen szabadjára engedi, annak beláthatatlan következményei lesznek. A simítás előzékenyen előre jelzi a komoly mondatok súlyát, amire Ralas megvonja a vállát, s slendriánul kacsintva elmosolyodik:*
- Majd megoldom. *Az is biztos, hogy minden türelemre szükség van. De az is, hogy Ralas kívülről komolytalannak és játékosnak tűnik, belülről azért tisztában van helyzetének és terveinek súlyával. Mindenki másképp dolgozza fel ezeket. Ahogyan a némán ajkaira puhán ülő csókra is beleborzong csukott szemmel, majd élvezettel tűri a hozzá kissé közelebb kúszó lány halványan derengő bőrének illatát. A virágillat ezúttal gyengébb, de olyannyira Zamhoz kötötte már, hogy akkor is érezné, ha nem volna a lányon. ~ A tündöklő orchidea... ~ *
- Ötven százalék. A fele megillet. *Bólint féloldalasan fekve, de nem mosolyog, arcára most a helyzet komolysága nyomja bélyegét, bár tény, hogy combjai a lány combjai közvetlen közelében megálltak, ezúttal nincs szükség terelésre, vagy vezeklésre nem azt a célt szolgálja.* Lesz egy hely. Csak arra a célra, amire kell. Sok épület van, sok hellyel. Kiválaszthatod a legjobbat, ami az üzlettől ugyan távol van, de könnyen megközelíthető, akár lépcsőn, akár létrán, akár titkos alagúton, mit kiásunk, ha szükséges. Rendben lesz így Zammiria? *Kérdezi a szavakat lehelve, majd hátára fekszik, s, ha a lány engedi, eddig feje alatt lévő kezét a lány nyaka alá fúrja, s odahúzza magához kedvesen, hogy míg ő hátán fekszik, a lány fél-oldalvást bújhasson hozzá, ha akar. Hideg az este, szükség van a melegre.*
- Tudom, hogy nagy fába vágtam a fejszém, de megoldunk, együtt mindent megoldunk. Azt is tudom, hogy azt gondolod, magamhoz akarlak láncolni, de ne érezd így. *Szívja be a lány hajának illatát.* Szabad vagy, mint a madár, ha menni akarsz hát mész, nekem nem tartozol beszámolási kötelezettséggel. Így egyeztünk meg, ehhez tartom magam. *Görcsbe rándul a gyomra kissé, de fogai közt préseli ki a szavakat.* Nekem csak a pénz számít, s, hogy céljaim legyenek, hogy bebiztosítsam magam. Csupán kölcsönös együttműködés. *Vigyorodik el. Hát persze, hogy nem igaz. Ha mindent nem is, de ezt már biztosan tudja. De mást nem közvetít, mást nem mond. Ralas kegyes hazugsága talán méltó helyen ülnek meg az elmében, hogy bizonyos zavart eloszlassanak. Aztán, hogy mi lesz a szenvedéssel, az már megint egy másik kérdés. Ralas abban is kitűnő.*


684. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-21 04:42:49
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Félig leereszti pilláit az orrát célzó, futó, puha érintés alatt. Lehet, hogy egyszer még megfizeti az árát engedékenységének, de ennek csak az idő a megmondhatója. Most csak remélni tudja, hogy Ralas a pillanat élvezetének hódol, és nem veszi túl komolyan. Nem tervezett ilyen bonyolult estét, csupán egy futó látogatást a méretvételhez. Arra persze számított, hogy erős kísértés fogja érni, nem is kötötte ki maga számára, hogy ellenáll neki, a fogadtatás még így is felülmúlta várakozásait. Az pedig, hogy a Sellőt felkínálják neki, még mindig hihetetlen.
A szoba kérdése és az átmeneti tréfálkozás után komolyabb vizekre eveznek. Érdeklődve figyeli a változást Ralas viselkedésében, kezdi meggyőzni arról, hogy legalább egy kicsit átérzi a helyzet súlyát. S arról is, hogy nem puszta szeszélyből vonja be a dologba, komolyabban számít a segítségére, mint hogy döntsön a drapériák színéről.
Megrebben a tekintete, mikor elhangzik, hogy a Sellő harmadára futja a pénzéből. Az önmagában se kevés. Ugyanakkor jelen esetben elégnek sem mondható, és nehéz bizalmat szavazni a történtek után. A kedveskedő testkontaktus jelzi számára, hogy ezt valószínűleg Ralas is tudja. A józan óvatosságot legalalább nem élből utasítja el, bár érezni benne a türelmetlen tettvágyat. S Zamnak valahogy az a megmagyarázhatatlan érzése támad, mintha a férfi előre engesztelni próbálná gyengéd gesztusaival.*
- Talán. Nekem is vannak barátaim.
*Suttogja halkan a pénzforrás kérdésére. Hátrasimítja Ralas haját teljes tenyerével, úgy véli, szüksége van most erre a melegségre. Főként annak fényében, amit mondani szándékozik.*
- Nem csak a pénz előkerítése lehet fontos. A Sellő a Kikötő legfelkapottabb helye. Tudod például, milyen érdekeltségek húzódnak a háttérben? Vagy ha valaki tényleg szemet vetett rá, nem lenne jobb mérlegelni, hogy ujjat akarsz-e húzni vele? Persze nem biztos, hogy bármi is kiderül pont ezekből az üzleti titkokból, de ha nem teljesen vakon mész oda, már az is előnyt jelenthet.
*A társaira vonatkozó válasz előtt elmosolyodik.*
- Nem tudom előre, mit fognak szólni. De ismersz már. Könnyen barátkozom. És te is.
*Puha csókot hint az ajkaira lehunyt szemmel. Aztán megint a karjára támasztja a fejét valamivel közelebb hozzá, majd elgondolkodón néz a férfi arcára. Még mindig nem érti, miért nem akarja magának megtartani a vezetést, de semmiképp nem kérdezne rá újból. Talán ez a csalétek, amit neki szán.*
- Szóval... azt mondod, az üzlet egy része csak az enyém lenne?
*Nem biztos benne, hogy a korábban elhangzott ígéret a pince titkára itt is érvényben marad-e. Már pedig ez nagyon fontos részlet, amit előre tudnia kell.*


683. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-20 13:44:38
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

- Majd elnevezzük közösen! *Mosolyodik el lágyan, s orrát finoman a lányéhoz próbálja dörgölni egy pillanatra. Láthatóan egy hullámhosszon vannak most és ez ide, vagy oda, de jóleső érzéssel tölti el. Csendes az este, s bár korábban bizony hangosra sikeredett, most valahogy a nyugalom szigete, itt a hóesés függönye alatt megbúvó kis fészek, a kandalló tüzének lágy fénypászmái között. Halkan és jóízűen nevet fel az enyhén cinikus dicséretre, amit persze szívesen fogad, hogy aztán megfelelő színészi alakítással vágjon komoly arcot, s fejezze ki háláját.*
- Köszönöm, megtisztelsz. *A végét igyekszik nem elnevetni, mert valóban fontos Zam véleménye, főleg, hogy óriási slamasztikába próbálja belerángatni a nőt, legalábbis egy kiforrott csehó átvétele bizony nem kevés szakértelmet kíván. Ralas hiába próbál úgy tenni, mintha ez cseppet sem zavarná, belül valójában rettenetesen őrlődik, s ha csak rágondol az üzletkötésre ökölbe rándul a gyomra.*
- Ismerek pár embert. *Néz a Zam mögötti falvédőre egy pillanatra, s egy kissé aztán oldalvást. Egészen pontosan balra. Ez talán jelezheti, hogy milyen emberekről van szó, s azt is, vajon belülről miért rágja a feszültség.*
- Valóban van némi megtakarításom, de azt gondolom talán, ha a harmadára elég. A többit kipótoltatom. Megoldom. Bízz bennem. *Bólint, aztán feje alá támasztott kezét kinyújtva egyenesen előre, felkarjára fekszik kényelmesen, s lábát Zamméhoz tolja, majd lágyan kezdi cirógatni térdével puha combjait. Halkan felsóhajt, s szemeit lehunyva gondolkodik el a lány szavain.*
- Tartok attól, hogy megelőznek. Nem hiszem, hogy nekem jutott egyedül eszembe a gondolat, hogy szert tegyek a Sellőre. Itt a kikötőben pedig minél gyorsabban lép az ember annál jobb. De... végül is várhatok... talán. *Ez utóbbi mondat kevésbé volt határozott, mint szerette volna.*
- Milyen információra gondolsz? *Hunyorít, s nyitja ki félig szemeit, hogy a lányéba fúrja.* Van tipped honnan kerítsünk pénzt? *Kérdezi halkan, s felül lévő kezével egy apró hajtincset simít ki, a lány hamuszín homlokáról.* Ravasz vagy főnök, nagyon ravasz. *Nevet fel.*
- A csapatod... gondolod, hogy benne lennének? Gondolod, hogy el tudják képzelni az életüket egy szórakoztató helyen? Sok mindenkire lesz szükségünk, ha tényleg beindul. *Összegzi magában a további terveket, mintha máris az övék lenne a hely. Szeretne ezen túl lenni, mondhatni görcsösen ragaszkodik az elképzeléseihez. Inkább, mint a szirt és a mélység. Bár az is lehetséges, hogy pont most egyensúlyoz a meredély szélén, elég csak egy rossz mozdulat, egy apró rezdülés, s azonnal lezuhan.*


682. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-20 08:18:05
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Nehéz elbírni ezzel a sok újdonsággal, a percenként változó hangulattal, alkalmazkodó képessége ellenére is. Ralast érzelmessége kiszámíthatatlanná teszi, sok dolgot kell még megfejtenie vele kapcsolatban. A viharos pillanatok lecsillapodnak, de az érzelmesség sem sokkal jobb, egyre szorosabbá kezd fonódni kapcsolatuk, ami sosem volt célja. Egyelőre mégis belemegy. Egy kis gyengédség belefér és voltaképpen jóleső egy olyan este után, mint a mai. Figyelembe véve, mit jelent a férfi számára ezekben az időkben, és mit jelenthet Ralas neki a jövőben, igyekszik engedékeny lenni. Idővel úgyis megkopik majd a rajongás, akkor pedig kiegyensúlyozott üzleti kapcsolatot alakíthatnak ki. A nagyképűnek nevezett névválasztáson számonkérőn emeli meg szemöldökeit.*
- Nicsak, ki beszél!
*Aztán enyhülten vállat von egy apró mosollyal, hiszen a férfi is hasonlóképp tesz.*
- Azt mondtad, te szeretnéd elnevezni, nem ragaszkodom hozzá.
*Szerencsére Ralas könnyedén belemegy a javaslatába a köztes helyszínnel, s abba, amit jelképez. Ha már aranykalitkát akar neki építeni, Zam legalább akar egy reteszt belülre. Nem lenne szerencsés, ha a férfi ki akarná sajátítani magának. A gyakorlatias gondolaton elismerőn felderül az arca.*
- Elismerem, nem vagy reménytelen eset.
*Nem érezte kényelmetlennek a közelséget, de tény, hogy könnyebb így folytatni, elterelő gondolatok nélkül. Oldalra fekszik, a fejét a karján pihenteti. Előkerül a türelmetlenség, ami viszont óvatossá teszi, zárkózott arckifejezést ölt és gondolkodóba esik. Ez így túl gyors, túl hirtelen. Még abban sem biztos, pontosan milyen szerepet szán neki a férfi, de komoly elköteleződésnek ígérkezik mindenképp. Időre van szüksége, hogy átgondolja, no meg egyeztetnie is kell róla, azonban a lehetőséget sem kívánja elszalasztani felesleges húzódozással. A végén még tényleg egyedül vág bele Ralas. De vajon tényleg meg tudja tenni? Az arckifejezése elég elszánt, s nem is részeg, hogy ne vegye elég komolyan a szándékát. Egy kis neheztelés ül ki az arcára. Csendesen szólal meg.*
- Ha ez ilyen könnyen megy neked...akkor tényleg elég rútul becsaptál.
*Aztán sóhajt.*
- Azt viszont mindenképpen ajánlanám, hogy még ne rohanjunk ajtóstul a házba. Szerezhetnénk előbb némi információt. Ebben segíthetek neked.


681. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-19 20:18:34
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*A megrettenő tekintet még mulattatja is kissé, bár kétség nem férhet hozzá, hogy utána megkönnyebbült még jobban tetszik neki. Nem is akarja túlzásba vinni, békülésnek szánja, azt meg nem lehet egy végeláthatatlan csiklandozással kivitelezni. Így amikor végül megnyugszik, s a lány arcát simítja végig, homokán és haján pihenteti tekintetét. Könyökén támaszkodik, hogy teljes testsúlyával ne nehézkedjen a lányra.*
- Akkor jó. *Bólint szelíd mosollyal, a lány szemeibe fúrt őszinte tekintettel.* Az jó. *Ismétli meg, nyomatékosításképpen. Lehunyja szemét az ajkak közeledtére, s kellemesen merül el az édes, mondhatni érzelmes csókban, bizsergetően érinti. Nem gondolkodik azon, hogy van-e szándéka ezzel, pusztán ingere támad az ajkak ízére. Bár az a kérdés felmerül benne, vajon mással is így volna? Ha más feküdne alatta és nem Zammiria? Érzi a szenvedélyt, de valóban nem figyelemelterelés volt, s nem vágykeltő, vagy fokozó. Csak egy csók.*
- Zammiria Csókja! Hmmm... Egy... kicsit nagyképű... de tetszik. *Nevet fel, s tekintete máris a másik bocsánatáért esedezik, nem bírja ki, hogy ne piszkáljon oda a magas labdákra.* Nagyon kifejező. *Néz a lány szemébe, arcát belefekteti a simogató hüvelykujj gazdája kezébe.*
- Értem mire gondolsz, természetesen rendben van. *Mondja csendesen.* Három szoba. Kissé költséges ugyan egy szobát csak erre tartani, de majd kitaláljuk közösen, hogyan legyen. *Gondolkodik máris üzletszerűen és gyakorlatiasan, rögtön ki is húzza magát, csak úgy fektében.*
- Látod? Ééééén, előre gondolkodom. *Vigyorodik el, aztán lehengeredik a lányról, s mellé fekszik, bizonyára kényelmetlen volt már így. Oldalára fordul, kezére támasztja a fejét, majd szabad kezével Zam hajával kezd játszani.*
- Ha megveszem. Királyi életünk lesz. *Folytatja halkan.* Mit szólnál hozzá, hogyha reggel felkelünk és rögtön elmegyünk oda? *Szinte máris ugrana, ha nem meztelen lenne, valószínűleg egy percig sem várna tovább, ez látszik is arcán, gondolatai jelenleg csak a Sellő körül forognak.*
- Odamegyünk. Ajánlatot teszünk, beszerezzük a pénzt és kész! *Kezével Zam haját elengedve egy felszálló, üvegből kilőtt pezsgőboros dugót imitál.* Aztán ünneplés.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1324-1343