Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

800. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-06 23:12:59
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//

*Számára a csend töprengő és érdeklődő figyelemmel teli. A vihar gyengén beszivárgó hangjai háttérbeli hangulatelemként húzódnak meg, nincs is jobb ilyenkor a meleg, száraz szoba kényelmében pihenni a hajótörő tenger hideg ölelése helyett, nem beszélve az elégedett fáradtságról. A jelzésértékű szorítás nem kerüli el a figyelmét. Nem az első utalás ez ma, ami ebbe az irányba mutat, ám ez nem a megfelelő pillanat, hogy akár csak szóba hozza. Talán nem is azt érti mögé a férfi, amit ő lát benne. A kalitka rácsai tán kezdenek föléje borulni, de az ajtó még nem zárult be.
Halványan cirógatja hüvelykujjával Ralas mellkasát, míg beszél és lelke megnyílik előtte. Valóban nagyon figyel rá, hiszen a vágyak és félelmek tárházába nyerhet betekintést a jövőben szorosan együttműködő partnerétől. A mutatott heget is megsimítja ujjaival és puhán felel.*
- Látom…
*Amint tekintetük újra találkozik, lágy melegséggel, ugyanakkor komolysággal néz rá. A nevek ismeretlenül koppannak tudatában, ám megjegyzi őket. Látja a fojtott dühöt, a fájdalmat, a szeretetvágyat, a félelmet. Kezd világosabbá válni első találkozásuk párbeszéde, s a gondolat, hogy véget akart vetni szenvedésének. No meg az, miért fontos neki annyira, hogy egy kissé magasabbra emelhesse a fejét kettősük férfitagjaként. Amint Ralas elhallgat, vesz egy mély levegőt ő is és úgy helyezkedik, hogy felkönyökölhessen mellé, és szembenézhessen vele. Gyengéden simítja félre a haját, közben elgondolkodón nézi az arcát. Odahajol hozzá, így részint mellkasára simul, puhán csókot lehel az arcára. Aztán a szemébe néz.*
- Köszönöm, hogy megosztottad velem. Látom, hogy sokat szenvedtél.
*Megsimogatja az arcát, közben különös kifejezés ül az szemeiben egy halvány mosoly fölött.*
- Nem vagy egyedül. És nem baj, ha változol. Ha ugyanolyan maradnál, nem változtatnál az életeden, nem igaz? Nem számít, hogy csibész vagy-e vagy sem, mi barátok leszünk.
*Csintalanabbá válik a mosolya és szemöldökeit huncutul emeli meg.*
- Olyan barátok, akik hébe-hóba ruhátlanul beszélik meg ügyeiket.
*Egy kicsit kuncog is, de aztán komolyabbá válik a derű.*
- Megígértem neked. Mindjárt az első nap, emlékszel? A barátaimmal mindig törődöm. Légy hát, aki lenni szeretnél!
*Újabb lomha csók az arcra, s így közel maradva suttog még.*
- Váltsd valóra az álmaid! Én segítek benne.


799. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-06 19:16:21
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Dörej hangzik fel, amint a hófehér tarajos hullám a mólónak csapódik. Vihar dúl a tengeren, s csak a lelkekben lakozik néma és szelíd csend. Vad táncot jár a szél, fuvallata erős fodrot hajt, akárha lepedő volna, mit reggel a mosásba dobnak az asszonyok a patak parton. Mintha egy féltékeny és heves nő lenne, hegyesen jeges karmaival barázdát váj a tenger felszínébe. Zam és Ralas a kinti mulatságból mit sem észlel, csak a kandallóból olykor kipattanó szikra hangja, s ahogy szárad a rádobott fahasáb énekel, lassú leheletük körtáncot jár mellkasuk felett, a szoba nem oly távoli mennyezete felé lejtve keringőjüket. Itt egy apró simítás, ott egy csendes cirógatás, talán egy-egy apró sóhaj is, mi most nem a szenvedély, csupán a béke néma hangja. Hogy ez a béke vihar előtti e, vagy inkább vihar utáni vízben úszó erdei tisztás békéje, még nem lehet tudni.*
- Gyakorlatias, vagy sem, előre kell gondolkodnom. *Mosolyodik el csendesen, s karja egy pillanatra erősebben szorítja magához Zammiriát. Ez az érzelem ereje, s a kezén egy pillanatra kidudorodó érben halkan csörgedező vér forró érintése. Szusszan egyet, mint ki nagy munkán van túl, s aprót helyezkedik. A folytatás se nem nehéz, se nem könnyű, nem érez mostanság már semmit, e kapcsán. A folytatás úgy indul, mintha meg sem szakadt volna, Zam jelzésére kósza mosoly a válasz és egy levegővétel:*
- Hamar elvette a szüzességem, gyerek voltam még. Nem volt erőszakos, nem volt gyengéd sem, gyakorlatias és egyenes. Persze fogalmam sem volt, hogy mit csinálok. *Sóhajt fel, s másik karját fele alá helyezi, tekintete a távolba réved, s szinte a plafonon látja kirajzolódni ifjúköri önmagát.*
- Elvett tőlem mindent lassan. Sokszor együtt voltunk, hetente többször is. Tanított. Nevelt, s közben lábbal tiporta minden célomat. Azt mondta felesleges. Elég, ha a testem eszköz, elég, ha azt használom, mit ő használ és jól megélek. *Kuncog fel.* Mondjuk, ez valamennyire igaz is volt, de ne szaladjunk előre. *Egy pillanatra oldalát fordítja Zam felé, de kezével úgy helyezkedik, ne nyomja meg a lányt.*
- Látod ezt itt? *Mutat egy közepes heget gerinc vonalán, mi eddig a bőr redőiben rejtőzött.* Csak a fényben látszik, de én sötétben dolgozom. *Kacag fel megint, aztán torkát köszörülve hallgat el.*
- Az első nap, mikor kiküldött az utcára... jól fésült voltam, tiszta és vidám. Mosolyogtam, azt hiszem így. *Mutat ajkán egy szelíd félmosolyt.* Azt hiszem talán négyen, vagy öten találtak meg néhány óra múlva, amint magamat kínáltam egy lánynak, talán, ha öt aranyért. Összevertek, a földön is rugdostak, azt mondták nem érek semmit... azt mondták, hogy az életem nem élet egy férfinak. Söpredéknek és semmirekellőnek hívtak, ki soha nem viszi majd semmire az életben. Végighúztak az utcán. *Szomorúan felkacag.* Ó, Zam, mily sokan voltak ott! Nem is hiszed el, az egyik pillanatban még kihalt minden, aztán már egy kurvát húznak az utcán félmeztelenül. Az a kurva én voltam... persze rövid időn belül elég véresen. Az egyik olyan volt, mint Sam. A másik rátarti hangja Jazére hajazott. *Fektében is megvonja a vállát.* Ez a két vendég, akiről beszéltem. Nem is hasonlítottak rájuk, mégis őket látom most ott mégis a plafonon. *Mosolyra húzódik az arca.*
- Az asszony összefoltozott. Jó csinálta meg kell hagyni. Bár hatokig nem mentem az utcára. Muja lettem és félős. Azt mondta ez azért volt, mert látták a célom. Ha szürke kisegér maradok, nem fog bántani senki. Most nézd meg... célom lett, s máris a nyakamon van az az öt ismét. *Ismét szusszan egyet.*
- Nem adom a Sellőt, Zam! Nem veszik el tőlem. Nem hiszek a két vendégnek, sem más elégedetlenkedőnek. Senkinek nem hiszek és nem tudok várni! Egyszerűen akkor sem tudtam! Nem miattad volt. Nem leszek szürke kisegér Zam! Soha nem leszek többet. És szarok az értetlenkedőkre! *Szorul meg egy pillanatra ismét a kéz a lányon.*
- Megváltozom. *Szól halkan.* A csibész, vagy kópé, nem biztos, hogy lesz már, el tudod ezt fogadni? *Halványan pillant a lányra.*
- A többiek most is ott dolgoznak egyedül... én meg inni járok! Hát milyen főnök az ilyen?! *Hajtja hátra a fejét és nevet a falnak.* Segíts! *Néz komoran a lányra.* Együtt megcsináljuk, Mady, Cassy, Khul, Khessi és a többiek jók abban, amit csinálnak. Be akarom mutatni őket! *De még nem mozdul, hátha akad kérdés, csak sóhaja jelzi a mondat végét.*


798. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-06 17:14:34
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//

*Nem zavarja a férfi csendessége, hiszen ő beszél, természetesnek veszi, hogy a másik hallgatja. A vigaszsimításra viszont titkon megrebben a tekintete. Egy pillanatnyi szünet után válaszol.*
- Ha lenne sors, nem lenne értelme küszködni. Egyébként pedig nincs baj. Mindennek van előnyös oldala is.
*Billenti meg a vállát kissé. Az üzleties reakció a feldúlt város kapcsán megmosolyogtatja. Felsandít.*
- A Sellőház gyakorlatias vezetője.
*Szavai nem gúnyosak, a megfigyelésekkel nem vitatkozik. A vezetőváltás negatív értékelésén meglepődik. Arra gondol, hogy első kézből szerzett élményei mondatják vele.*
- Szerintem is nehéz dolog, de sok múlhat azon, hogyan készítik elő. Neked nem volt időd felkészülni rá. És a személyzetnek sem. A változás mindig megkavarja a mélységet és a legtöbben gyanakodva fogadják. Pedig a jobbért változni kell.
*A zavar jelei és a magyarázkodás meglepi, nem azért hozta fel az egyoldalú döntést, hogy Ralasnak védekeznie kelljen. Arcát a finom gesztusra odafordítja, kihasználja a lehetőséget, hogy mélyen megmártózzon tekintete a férfi sajnálkozónak tetsző lélektükreiben. Voltak kétségei, ez tény. De már nem gondolja, hogy ez a szekér nélküle akar futni, hisz Ralas épp a kezét nyújtja, hogy felsegítse rá. A sóhajra elmosolyodik és csendesen várakozik. Valóban nem onnan indul a történet, ahonnan várja, ezért a derű fokozatosan alakul át mély figyelemmé.*
- Nem.
*Felel csendesen arra, hogy mesélte-e már a kezdeteket, bár a választ szinte feleslegesnek érzi, hiszen a férfi folytatja az elbeszélést, s ő minden szót meg akar jegyezni. Mikor megkérdezi, hogy elhiszi-e, hogy valahol szórakoztatta ez az életmód, gondolkodnia sem kell.*
- Igen. Azt hiszem, tudom, hogy érted.
*Feleli komolyan. A bizonygatásra, hogy nem akarja kihagyni, enyhén elmosolyodik, de a tekintete komoly marad. Hangja azonban puha, mint máskor.*
- Semmi baj. Elfogadtam a döntésed. Mesélj nyugodtan.
*Apró csókot lehel az arcára annak jeleként, hogy őszintén beszél.*
- Annyit, amennyit csak szeretnél. Végtelen az időnk.
*S most így a karjaiban, ruhátlanul összebújva a meleg fészekben, elrejtőzve a vihar elől tényleg úgy érzi, hogy az idő lelassul számukra. Bár e gondolat ijesztő is egyben, a biztonság illúzióját kelti, ami igen veszélyes, tekintve kapcsolatuk bonyolult természetét.*


797. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-06 16:47:27
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//

*Végig a mennyezetet nézve hallgat, mintha csupán a kimeredő szálkákat számolná, s Zammiria hangjának duruzsolására pihentetné magát. Nem szól közbe, hagyja, hogy a lány elmondja, amit gondol, s, mit szeretne elmondani, azt meghallgatja. Talán furcsa a csendesség, valójában azonban ez a csendes együttlét a leginkább pihentető számára. Apró beszélgetés, érdeklődés a másik iránt, még akkor is, ha tudja, hogy ez csak időleges és meghatározott időre szól. Tiltakozhatna, de nem fog. Vélhetően azzal csak jobban eltaszítaná magától a lányt, így élvezi, amíg még lehet, aztán majd csendesen vágyakozik utána. Így szólt a megállapodás, ettől többet nem enged. Bár, korábban említette már, most mégis megismétli, mert illőnek tartja, Zam derekán nyugvó keze lágyan simít végig a lányon, mintegy megnyugtatásként.*
- Sajnálom, hogy nem úgy alakult. Talán majd legközelebb.
*Fordul egy leheletnyit felé, s aprót biccent, mutatván, hogy bízik benne.*
- A sors rendelhette így, azzal pedig nem versenyezhetsz.
*Fűz még hozzá egy magvas gondolatot, valójában azonban maga sem hisz a sorsban, s a predesztinációban.*
- Kettészakadt a város? *Húzza fel a szemöldökét kérdő hangsúllyal.*
- Az rossz... viszont... akár új lehetőségeket is teremt számunkra, hiszen az emberek mulatságra éhesek és vidámságra vágynak, talán új üzletek is nyílnak. Hmmm.
*El is gondolkodik, persze nem akarja elterelni a szót, nem áll szándékában.*
- A vezetőváltás sosem jó. *Jegyzi meg kissé komoran.* Ezer év mire berendezkednek, mire elfogadják az újat, s a régi időket idéző oszlopok is elporladnak.
*Sok-sok információ, melyet meg kell emészteni, bár Ralas életében nem járt a kikötőn kívül, kivéve, ahonnan érkezett, a tengerről, valahonnan. Különösebben eddig nem is foglalkozott ezekkel a dolgokkal, azonban, most Zam kedvéért kivételt tesz. A kérdésre megáll a kéz a derékon, s érezhetően válik kissé feszültebbé, de csak addig, míg mosolyra nem húzódik a szája, bár ezt nem biztos, hogy Zam látja, viszont érezni, érezheti.*
- Nem kell a Vasbank, immár nem kell.
*Mondja halkan, kissé zavarban és mondhatni, hogy lelkifurdalással hangjában. Felelősnek érzi magát, nem ezt beszélték meg.*
- Az istenekre, dehogyis! Ennek semmi köze, ahhoz, hogy ki akartalak volna hagyni, vagy, hogy... vagy, hogy meggondoltam volna magam. *Kissé maga felé fordítja Zam arcát, ha tudja, hogy láthassák egymás tekintetét. Halkan felsóhajt.*
- Rendben. Kezdem az elején.
*Egy pillanatnyi tétovázás után, mely talán a szavak megfelelő csokorba való gyűjtéséről szól, végül belekezd a történetbe, nem feltétlenül onnan, ahonnan azt várják.*
- Hajóval érkeztem a kikötőbe, egyedül. Ezt mondtam már? *Kérdezi, de aztán rögtön folytatja is.* Nem emlékszem a szüleimre, arra sem, hogy volt-e testvérem. Arra sem, hogy a hajó honnan érkezett, talán egy szigetről, talán messzi városból, melyet itt nem is ismernek.
*Kissé megvonja vállát, majd halkan felkuncog.*
- Fogalmam sincs. *Ismét egy sóhaj.* Ahogy a mólon koppant a lábam, egy szakadt nadrágban és ingben álltam ott, egy teljesen idegen környezetben, minden nélkül. Egy asszony talált rám, néhány nap múlva, valamelyik szűk utcában. Megetetett.
*A beszéd egy kicsit gyorsul, de nem hangzik túlságosan idegesnek.*
- A többit... a többit talán már tudod... mindig ki akartam szakadni ebből a mérgező körből, megölt belülről, persze szórakoztatott is. Elhiszed ezt? *Kérdezi, bár valójában a pillanatnyi szünet csupán annak szól, hogy Zammiria is hozzáfűzhesse saját kérdéseit az eddigiekhez.*
- Ha akarsz kérdezz, hamarosan kilyukadok a Sellőhöz, de ne várj nagy csattanót, azonban semmi köze ahhoz, hogy mellőzni akarnálak. Ezt azonnal felejtsd el! *Hangja szigorúbbá válik, talán a szokottól is még jobban. Talán ez már a Sellő áldása, vagy átka.*


796. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-06 16:20:00
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Uhh, ha még tartalékolsz is, meghalok.
*Vágja rá és halkan nevet hozzá. Nem túl előkelő, ahogy próbálják összeszedni magukat, ő is érzi az öreges panaszhangok fonákságának derűjét. A felsegítést halvány, cinkos mosollyal fogadja, kezét kecsesen illeszti Ralas ujjaira. A hidegből visszamenekülve újult erővel csap le rá a fáradtság, főként a felkínált meleg kényelembe szegődve. A forgó gondolatok még ügyetlenül próbálnak összerendeződni, ám tolakodón lebegnek előtte, és bár nem sok kedve van hozzá, tudja, hogy foglalkoznia kell velük. Az ösztönök elcsitulnak, elméje tisztulni kezd, a józanság helyrebillen. Többé-kevésbé. A férfi előbb szedi össze magát, az út sikerességének kérdésén egy kissé összepréseli Zam az ajkait elégedetlensége jeleként. Másodjára kerül elő a téma, nem rekesztheti ki mindig belőle. Sóhajt egyet lemondón.*
- Nem úgy sült el, ahogy szerettem volna. Csak részben. Északra szerettem volna eljutni, hogy lássam, mi történt a lázadás után. De csak a thargokig jutottam. Hallottam ezt-azt, a város szó szerint és átvitt értelemben is kettészakadt, arculata jelentősen átalakult. Ám pontosan még mindig nem tudom, mi zajlik ott. Valami készül.
*Megigazítja magukon a takarót, még mindig hideg van.*
- Viszont a thargoknál is változás van, vezetőt cseréltek, ami lehet, hogy kihat a Vasbank érdekeire. Ha jól emlékszem, azt mondtad, az lehetne az egyik befektetőnk.
*Felsandít hunyorgón.*
- Bár az még a Sellő megvásárlása előtt volt… *Igyekszik elnyomni nyugtalanságát Rollen személye körül. Már megtörtént a dolog. A vádaskodásnak meg nincs értelme, nem mutatna előre, csak rombolná a kapcsolatot, ami úgyis komolyan terhelt lesz.*
- Gondolom, nem véletlenül döntöttél nélkülem. *Vagy csak reméli?*
- Szerettem volna elkerülni, hogy felkészületlenül ugorjunk bele a dologba. De ha már megtörtént, a hátrányt le kell küzdenünk mielőbb, hogy megerősödve kerüljünk ki belőle. Ehhez viszont szeretnék mindent tisztán látni, hogy segíteni tudjak. Ha gondolod, kezdd az elejéről…
*Elhallgat várakozón.*


795. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-06 15:48:20
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Halkan felnevet, fejét, még mindig a párnába fúrva, egészen mélyen Zam vállgödrében. Nem a szituáció és nem a kijelentés a vicces, egész egyszerűen talán ki lehet jelenteni, hogy megkönnyebbül. Maga sem tudja miért, de a feszültség az összes érintéssel együtt szakadt le válláról. Mindaz a hordozott teher, mindaz, mi napok óta kísértette, talán egy kicsit a Sellő vallomása és az azzal járó munkafeladatok leterhelését észre sem vette. Ismét felemeli fejét és a lányra néz:*
- Ha tudom, hogy jössz, tartalékolom az energiákat és nem pedig az ivászatra pazarolom. *Szélesebb mosoly íródik az arcra lágyan, majd a felhozott javaslatra határozottan bólint.*
- Értettem! *Vigyorodik el szemöldökét kissé felszalajtva homlokára és a búcsúcsók lehunyt szemmel történő kiélvezése után, annak rendje módja szerint már kászálódik is le a lányról, kisebb-fajta nyögések közepette, akárcsak a lánytól hallja, talán még össze is mosolyognak a kölcsönös hanghatásokra.*
- Egyetértek. *Jelenti ki kissé elkínzott, de valójában csillogó szemekkel és sugárzó arccal, mint aki történetesen tökéletesen elégedett az effajta fáradtsággal. Az ágy mellett apró meghajlás kíséretében nyújtja kezét, s, ha elfogadják, hát még fel is segíti a lányt, bármily groteszkül is nézzen ki az anyaszült meztelen szituáció. Bizonyára valami hasonló kép játszódhat le elméjében, mert még mindig vigyorog, mint a vadalma, sőt akkor is, amikor lassan a kandalló felé sétál. Holott tudja, hogy bizonyára még hátravan, egy sokkal nehezebb és megterhelőbb beszélgetés. Tulajdonlásról, eddigi feladatokról, konkrét személyzetről, a lány csapattagjainak invesztálásáról, egyéb lehetőségekről. Halkan fel is sóhajtva ad hangot ennek az érzésnek, míg kényelmesen egyik kezével a kandallópárkánynak támaszkodva, dob néhány hasábbal a már-már éppen csak pislákoló tűzre. Időközben Zammiria is végez az asztalnál, az előkészített teából mohón iszik, gyakorlatilag egyszerre az egészet.*
- Köszönöm. *Biccent.* Ez jól esett. *Mosolyodik el halványan, majd komótos mozdulattal hajtja fel kissé a takarót és bújik be a lány mellé, kezével enyhén jelezve, hogy Zam tarkója alá, mellkasát pihenésre ajánlja fel. Zam nyaka alatt átcsúsztatott keze lágyan ölelődik a lányra, a másikat feje alá téve, a plafont bámulja szelíd mosollyal arcán, kissé elgondolkodva.*
- Igen. Elkél a kandallótűz. *Válaszolja csendesen.* Sok idő eltelt, nem igaz? *Bár igazából fogalma sincs, hogy valójában mennyi elveszítette időérzékét, talán Zammiria a kérdés pontos értelmét sem érti.*
- Sok minden történt, többnyire az én hibámból. *Sóhajt fel, eszébe juttatva magának a két elégedetlen vendéget, a Vihar fiainak dorbézolását, Hytiát.* Veled minden rendben volt az úton? *Kérdezi egy pillanatra a lány arcára nézve.* Sikerült elérni, amit szerettél volna?
*Valóban kíváncsi, a kezdeti feszült pillanatokban sok minden nem derült ki, ahogyan valószínűleg a lánynak sem. Ezt szóvá is teszi:*
- Kérdezz te is. Mindenről beszámolok, őszintén. *Majd ismét a plafon apró repedéseibe fúrja tekintetét, füle olykor a szél zúgását figyeli.*
- Bele a közepébe. *Egészíti ki hirtelen, halk kuncogás után, mintha csak érezné a terelésre való késztetést, s oldani szeretne rajta a kétértelmű mondattal.*


794. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-06 15:10:56
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Messzire elkerüli mindenféle gondolat. Lényének csupasz ösztöne és az érzékek működnek csupán, a képeket készen villantva fel az elme ezúttal üresen kongó termeiben. Ritka kincs számára az önfeledtség ezen szintje. Már azt se tudja, melyikük hangját hallja, kinek a lihegése visszhangzik fülében. Mintha szédülne, félelemérzet nélkül. Ralas egészének elrablása és kiszipolyozása közben önmagát is elvesztette, feloldódott benne. Könnyűnek, mégis erőtlennek érzi magát, nem állja hát útját a borulásnak, összegabalyodva pihennek meg az ágy hűvösebbik felén levegőt szomjazón. Teste zsibong, különösen ölében érzi vérének lüktető zubogását, még mindig érzékeny a legfinomabb érintésre, az onnan kisugárzó energiák azonban már csitítják felkorbácsolt érzékeit, testét lassanként lehúzza a fáradtság. Nagyot és szárazon nyel, a zihálástól egészen kiszáradt a szája. Felmorran az utolsó, lecsengő csípőmozdulatokra és megsimogatja a ráboruló férfi hátát. Még mindig a történések hatása alatt van, s élvezi, hogy örökké zakatoló gondolatai dermedt csendbe álltak. Ralas melegsége körbefogja, titkon sugallja számára, hogy maradjon itt és így, mert még élvezni szeretné a ritka pillanatot. Ám nem tart sokáig. Gondoskodó érintés melege simul az arcára a hajtincs elsimításakor. Látja, hogy nehéz a mozdulat, de az akarat nagyobb. A tekintetét kereső szempárt először még tompa fényű pillantással fogadja, ám csók simul ajkaira, s a világ kizökken kellemes dermedtségéből. Mosolyra szaladnak az ajkak az elejtett főnök tréfán. Egy kicsit fáradt, de nagyon elégedett mosoly. Az értelem viszont ismét ott ül a gyertyafényben csillogó szembogarakban, a kattogás újult erővel lendül neki. A második csók valamivel átéltebb, szemeit is lehunyja hozzá, de már óvatosabban fogadja a rajongást, a moccanatlan szemkontaktust. Találgatja mélységeit. Ajkai szóra nyílnak, ám aztán összezárulnak. Végül mégis megszólal.*
- Ha tudom, hogy ilyen a fogadtatás, hamarabb jövök.
*Leheli puhán egy halvány, szemtelen mosollyal. A közbeékelt fűtésproblémán kiszakad belőle is a nevetés, s mivel lelke még könnyű és lebegő, a derűt is hosszabban élvezi, akár egy becsípett estén. Nem állnak össze gondolatai, hogy valami frappánsat találjon rá válaszként, ezért búcsúajándékként magához húzza egy hosszabb, hálás csókra.*
- Tiéd a tűz, enyém a tea. Mit szólsz?
*Persze mozdulni csak akkor fog, ha előbb a férfi is. És akkor se túl fürgén. Még nyög is hozzá.*
- Ezt át kellett volna gondolnom előbb. *Kecmereg mégis talpra, hacsak Ralasnak nincs más terve. Az asztalhoz érve tölt maguknak, egy kicsit még mindig remeg a keze és bizonytalannak érzi egyensúlyát. Csíp egy falatot az otthagyott ételből is. Először magának, aztán a férfinak. Utána leöblíti a torkát hideg teával. Valóban hűvös van, ezért karjait dörzsölve inkább visszabújik a takaró alá és odavárja Ralast is. Kérni se kell, hogy mellkasára tegye a fejét és bal tenyerét, a lábait pedig melegedni csúsztassa közelebb.*
- Csúnya egy idő van kint. Nem is emlékszem, mikor kezdődött.
*Hogy csak elodázni szeretné a komolyabb témákat, vagy még nem álltak össze a gondolatai, talán maga sem tudná teljesen pontosan eldönteni.*


793. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-06 14:33:50
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A szél, megannyi vad tájon átsöpört, s hullámokat korbácsoló ereje olykor a gondosan zárt ablaktáblákat is kissé megrezegteti csendesen, akárha ütemet akarna szolgáltatni. Persze a forró, lassan talán egyre kisebb lángon kandalló halovány fénye előtt összebújó párt ez érdekli a legkevésbé. Ralast bizonyosan, mert csak egy valaki ragadja meg figyelmét, egy valaki, kinek hófehér haját megérinteni, mint a felhő. Illatát érezni, mint a mező, s a sötét szempárban elveszni, soha nem csalódás. Persze e csodás szempárban elveszni már nehézkes úgy, hogy valaki korábban már a rabjává vált. Erősen szorítja le szemét, mintha nem akarná elengedni a pillanatot, amibe épp ketten szorultak. Szinte elképzeli, amint a szél a ház alá kap, s megforgatva emeli lassan a felhők közé. A gyomrából lefelé induló erőteljes érzést már tapasztalhatta, s most, talán még elemibb erővel jelentkezik.*
- Nem... nem érdekes... nem számít már... *Lihegi elgyötörten, s immár majdhogynem felülkerekednek rajta. Egy pillanatra megrémül, nem szeretné elveszíteni a kontrollt, bizony jól kézben tartják. Bár... ha ilyen erős kezekben lenni, valószínűleg soha nem bánja, hogy Zammiria uralma alá került, történjen bármi. A gondolat persze azért szöget üt a fejébe, ennyire lelke mélyébe még nem nézett, s most sem tud igazán. Keze nem csügged, s nem lassít, a bársonyos bőrön siklik tova, olykor a mellekbe markol, olykor pedig a combokba, néha Zam hátán jár, kedvesen, olykor pedig erővel, ujjaival végigszántva rajta. Persze legtöbbet azon a csodás fenéken időzik, de igyekszik nem ő irányítani, hagyja, hogy a lány tegye, megérdemli ennyi megértésért, mit ma kapott, legalábbis reméli, hogy kapni fog, s nem csak a vágy tüze oltotta el a gondolatokat. Persze Ralas fejében mindez szaggatott álomként tűnik fel, mert a kikötő vizén hajóznak ketten, s az éjszakai holdak sugara törik meg a víz tükrén. Szájuk csókra olvad össze, s csak ketten vannak, ők és a tenger, a lágy hullámzás csak segíti együttlétüket. Hangosan veszi orrán a levegőt, s jobb tenyere a lány arcára szorulva húzza őt magához, az utasításra pedig, azonnal reagál, s magához rántja, két karjába zárva a lányt. Szívük együtt dobban, a hangokat olykor felváltva, olykor kánonban éneklik. Ralasnak néhány mozdulat még szükséges a csúcsig, de csak néhány, néhány igen apró. A hirtelen érzéstől, a karjába zárt lánnyal együtt dől előre, csípőjét Zaméhoz szorítva, s szinte azonnal kezd teste is remegni. A kiszakadó forrósággal együtt távozik erejének utolsó morzsája is, de nem engedi el, ha Zam nem tart ellent, hát most rajta fekszik, lábai közé szorulva a lány ölének fogságában, feje a lányé mellett oldalt, füle a lányéhoz szorítva, ajka a takaróba fúródva, s nyögéseket hallatva, amint néhány elkeseredett mozdulatot tesz, hogy minden erejét kipréselje magából. Nem marad így. Ha van rá lehetősége, komoly arccal emeli fel fejét, s nézi le a lányra. Szemeit övéibe fúrja, ajkain halvány mosoly játszik. Csak remegő keze indul el, hogy néhány tincset félresöpörjön Zam arcáról. Egy apró csókot is ad neki, mielőtt megszólal.*- Nekem van a legjobb főnökasszonyom. *Szélesedik kissé a mosoly, s újabb csók követi.* Örülök, hogy hazatértél, Zammiria. *Nem mozdul, akárha a világ ideje fagyott volna be. Szemeit úgy tartja rajta, mintha attól tartana néhány pillanat múlva ismét a szoba közepén fekszik üveggel a kezében. Halkan felsóhajt, majd beleszuszog a lány nyakába. Hirtelen felnevet.*
- Tennem kéne a tűzre, mert befagy a fenekem. *Hangján jól hallatszik, hogy csak szöveg, maradna még, ha idefagyna is.*


792. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-06 13:12:37
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Elvigyorodik a csukott szemmel tett vallomáson, mennyit járt Ralas esze hasonló perceken, mint amit épp átélnek. Puhán, derűsen kérdez vissza.* - Szúrós szemekkel? Én…? Mikor...? *Persze tudja jól, hogy talán úgy egy órája sétált el a tőre mellől, s hangulata is az arcára lehetett írva. Most azonban bizonyosan nem látni olyan érzelmek nyomát, az önállósodott kezek simogatása, a nyelv forró, majd magára hagyottan hűvössé váló érintése bőrén egyre fokozza szenvedélyes hangulatát, nem beszélve az ajtóban kopogtató látogatóról. Nem váratja már soká, édes hevülettel fogadja, s Zam a kezek rásegítésétől gyorsan eszét veszti. A fel és le már inkább csak le és le szeretne lenni, egyre mélyebben, egyre inkább... együtt. Fülledt, kéjes hangok töltik be a szobát, melynek pusztán egy sarkának apró részletét használják éppen. Zam a mellét érő becézésre letekint, Ralas üstökébe markol és mozdulatot vált, hogy kevésbé szélesen, inkább gyorsan aprókat lökve dörgölőzzenek össze, ettől viszont már aprókat sikkant is a nyögések között. A lefelé húzó kezek alatt szinte parázslónak érzi a bőrét, a meleg tenyerek, a szorítás súrlódása édesen égetik. Kicsit helyezkedik, szélesebb terpeszbe húzza fel térdeit, s vadul kissé előre-hátra is mozog. A töredezett beszédre kába tekintettel néz le, az ő tudata sokkal mélyebbre süllyedt már, szinte állatias ösztön hajtja az egyesülésre. Talán fel se fogja, mit mond neki a férfi.*
- Szo… szoríts!
*Sikkant bele halkan az egyébként rövidnek mondható utasításba, ujjai pedig szintén erősen fognak, egészen kifehérednek, ezúttal a férfi vállain. A sikkantások sűrűbben tűzdelik meg a szuszogás és a nyögések kakofóniáját, Zam már nagyon közelinek érzi az eget, a csillagokat, s távoli, elterülő szőnyegnek a sötét tengert. Az erőszakos csókot lihegve fogadja, úgy érzi, menten belefullad, mégsem képes abbahagyni, inkább ölének mozgását rendezi át megint, hogy gyors, kisebb mozgással a megfelelő irányban fokozza a gyönyört mindkettejük számára. Elnyújtottan, majd gyorsan hangosodón nyögdécsel a legcsodásabb pillanat előtt, végül sikoltva szabadul fel a legnagyobb magasságokban a csókból és a feszültségből is, kiáltva néhány igent. Már csak a mohóság mozgatja a szinte fájdalmas, reszkető gyönyörűségben, s Ralas elégedetté tétele, ha még folytatná tovább.*


791. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-06 12:13:40
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Vigyorra huncut szemöldökemelgetés a válasz és természetesen egy halk, elkínzott sóhaj, mely bizonyára nem a fáradtság terhe alatt rogyadozó testeknek, sokkal inkább azok érintkezésének szól. A csók hevessége, bár meglepi, egyáltalán nincs ellenére, s elégedetten forrasztja ajkait a lányéra, aki kapva kap az alkalmon, hogy száját elbitorolja, persze ezt készséggel engedi át, s nyelvének apró játéka is beindul rögtön Zamét keresve. Hosszú lélegzetvétel az orron, nedves és kéjes találkozás a szájban, elégedett sóhaj, majd tompa cuppanás, amint elválnak végül. Szemlesütve dől a tarkóját kényeztető kezeknek, majd, ha tud, immár teljesen háttal a falnak, így csípőcsontja megemelkedhet, hogy még közelebb csusszanhasson.*
- Ezt örömmel hallom. Számtalan alkalommal magam alá gyűrtelek gondolatban, míg távol voltál. *Vigyorodik el, még mindig csukott szemmel.* Olyankor valahogy sosem néztél szúrós szemekkel. *Nevet fel, majd hirtelen játékba kezd alfelével, amit immár hangok is kísérnek, egyrészt az ő száját elhagyó tompa nyögések, másrészt pedig szerszámának a lány szeméremére kifejtett "csapásai" hangja, ami még ugyan óvatos játék csupán, mégis tökéletes előjele talán a folytatásnak. A férfi készen áll, erről Zam is meggyőződhet, akár kézzel, akár mással, immár nem számít... csak az együttlét forró öntudatlansága. Ahogy arca mellett suhan el a lányé, hogy aztán fülét vegye célba, maga is fordul, s leköveti a lány mozgását, kezét már nem tartja kordában, jobbja visszakúszik az egyik peckesen meredő halomra, balja pedig a lány derekán át, felfelé a bordák megett a háton, kissé igazítva a lányon, hogy előbb vállát, majd aztán tarkóját csókolja meg lágyan a gerincvonalán. Játékosan nyelve befut a fül alá és a nyak ívébe is, hogy aztán felfutva az arc mentén, a felső ajkat kezdje kényeztetni, amint a lány kiegyenesedik. Ha nem, hát marad a tarkó és a nyak, majd keze ismét a hófehér hajba fut. Megmerevedik, ahogy a nő is ezt teszi, nyakát oly szabadnak kínálja, hogy bármit tehetnének vele, a bársonyos nyelv szántása a végletekig korbácsolja vágyát, csípője önkéntelen megint csak emelkedik kissé, a nő őléhez szorítva magát. Ha rajta múlna hát leteperte volna már, csuklóját két kezével leszorítva az ágyhoz, egy kósza pillanatban még az is eszébe jut, hogy a két bokát valami módon az ágyhoz rögzítené, örökkön feltárva a lány ölét, s úgy hatolni beljebb, ameddig bírja szuflával. Aztán egy forró tekintet, s az egyébként meglehetősen kecsegtető gondolat a távolba vész, elveszik Zammiria sötétlő tekintetének tükrében, s az azt követő heves csókban megmártózva.*
- Együtt. *Leheli még az utolsó pillanatban, de már nem is emlékszik, csak a szó számít. Együtt. Emelkedik fel ismét, mert érzi már, hogy szabad az út.*
- Együtt. *Suttogja ismét, mikor már a ritmus elkezdődik.* Te és én. *Nyögi ki, ahogy Zammiria vállaiba támaszkodva megkezdi táncát, s mozgását immár derekára feszülő két kezével is segíti. Csak föl és le, csak föl és le, ez számít. Elkínzott tekintet és a vágyak beteljesülése, ez látható a szemében, ha volt is gondolata, melyet megosztani kívánt oly távol jár már, hogy két vágtával sem érni utol. Csak fel és le. Tekintete megakad a ruganyos mellek mozgásán és ugrándozásán, melyre közelebb hajol, s nyelvével az udvart megkeresve zárja ajkai közé, hogy nyelvének játéka se álljon meg. Keze jobban a lány csípőjére szorul, sőt, azután a fenekére téved, hogy abba markolva lefelé ívelő mozgás közben húzza magához is közelebb egy pillanatra, hogy minél alaposabban bejárhassa a lányt.*
- Ahhh... *Hangzik egy elfojtott nyögés, s feje oldalra billen, hogy ragadozó tekintete azt követően a lányéba fúródjon.* Ha az együtt... működésünk... ilyen... mély lesz, a világ... a világot megvá... megváltjuk. *Szerencsésnek érzi magát, egyrészt a pillanat miatt, másrészt a jelene és jövője miatt. Nem sokan mondhatják el, hogy egy ilyen lánnyal háltak egyáltalán, nemhogy többször egymás után, ráadásul hosszú együttműködésüket megpecsételvén. Ralasba visszatér az energia, ha parlagian akarna fogalmazni, ez bizony vad vágta lesz és hosszú, a korábbi együttlétnek köszönhetően buzog benne a vér. Ennek megfelelően keze gyorsabb mozgással húzza magára a lányt, de immár csak az egyik, a másik, a nyakát hátulról megragadva tapasztja erőszakkal a szájára Zamét. Ajkait, nyelvét akarja, az egészet akarja, mindent akarja, azt akarja, hogy lélegzetük keveredjen, hogy nyelvük egymásba fonódjon, hogy tüzes ölük mozgása örökké tartson. Mindent akar. S, tekintettel arra, hogy a minden számára jelenleg Zammiria... végtelenül elégedett.*


790. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-06 12:01:17
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Felkacag a csattanó fogakon, ám a derű másfajta emelkedettségbe billen vissza a másfajta manipulálásra, Ralas igazán ért a keblek nyelvén is. Elégedetten vigyorog az örökké felül levés gondolatára, ám az ágyban semmiképp nem szeretné. Az a csók hevesebbre sikerül, mint azt a férfi tervezi, Zamban csak úgy tombol a vágyakozó feszültség, kis híján elvágja a közbelépés a beszélgetés fonalát. Nagyon erős önuralomra van szüksége hozzá, hogy elszakadjon partnere ajkaitól és nyelvétől. Ajkai fényesen csillognak, tekintete ködös eleinte, de forrón lehelt szavai még a pozíciókról szólnak, s közben kezei érzékin simogatják a férfi nyakát, tarkóját.*
- Szó sem lehet róla! Imádom, amikor magad alá gyűrsz.
*Ralas aztán megint fontos dolgokat mond neki, s Zamnak nehezére esik visszatornáznia fegyelmezettségét, főként, hogy a férfi is mozdul csípőjével. Vágyik már érezni őt mindenütt, nem elegendőek a pillanatnyi, lopott örömök.*
- Türelmes leszek… hisz ismersz…
*Fut mosoly az ajkaira, s megint belekóstol a férfi fülcimpájába.*
- Kivéve talán most… hogy ennyire vágyom rád… *Vallja be töredelmesen, s körbekényezteti a férfi nyakát ajkaival, nyelvével.*
- Bált… igen…
*Szuszogja meggyőződés nélkül, mintha gondolatai közé nem ékelődne túl mélyen a felvetés. A rossz hírek szele hozzá is eljutott, de nem gondolta, hogy ez már Ralasszal esett meg, hiszen azt sem tudta, hogy már övé a Sellőház. Bal keze a férfi arcára simul és forrón néz a szemébe.*
- Megoldjuk.
*Hüvelykujja rásimít az állára, pillantása az ajkaira esik.*
- Együtt.
*Aztán csókra hajol, és szorosan átöleli Ralas nyakát. Hosszasan időz ajkainál, szenvedélyes, mély csókolózásba kezd, ölét pedig úgy igazítja, hogy végre teljesen magába fogadhassa a férfit. Folyamatosan mozog rajta, édes hullámokban, morranásokkal élvezve a gyönyör perceit, a lágy, nedves belső környezetnek keményen feszülő vendéget. Melleit, hasát hozzápréseli újra és újra Ralashoz, aztán egyik keze a hajába túr, belemarkol, s mozgása erősebbé, gyorsabbá válik. Ám ez hamarosan nem elég, ezért ajkait végül elszakítja, és a férfi vállaiban kapaszkodik meg. Nagyobb mozgásteret nyerve combjai megfeszítésével emelkedik és süllyed tovább vehemensen, már-már keményen, hangos nyögésekkel, mit a szuszogás és a sikamlós cuppogás neszei festenek alá. Mellei ritmikusan ringanak a heves mozdulatoktól, hacsak nem fogják őket szorosan. Eleinte Ralas arcát nézi egy domináns mélységi nőstény magabiztosságával és éhségével, mert itt bizony jól fogja lakatni magát, ezt a sok energiát le akarja vezetni partnerén. Szerencsére felfokozott hangulata miatt könnyebb a kedvére tenni, s közben remélhetőleg a férfi is örömét leli az erőszakosabb együttlétben. Később a fejét élvetegen hátraengedi, hosszú nyakát és torkát felfedve, innentől haja is erőteljesebben lebben a háta mögött. Zam teste szinte ég, az erőkifejtéstől még jobban felhevül, s mégis egyre vehemensebb, mert a felszabaduló kéjes érzések mindent átjárnak, s ő még többet akar a férfiból.*


789. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-06 00:24:40
 ÚJ
>Milhen Reyhael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kámorf//

*Érdeklődve szemlélődik, de nem csak az arcokat lesi árgus szemmel, hanem a lábbeliket is. Anyja mindig azt mondta, ha első ránézésre akar megtudni valakiről minél többet, nézze meg a cipőjét. Ez volt talán az egyetlen hasznos gondolata annak a rongynak.*
-Mit bámulsz?
*Rivall rá egy toprongyos kis kölyökre, ki érdeklődve figyelte egy ócska hordó mellől, ám a szóra inkább a futást választja. Sötéten elmosolyodik, egy pillanatra a gyerek után fordulva. Itt nincs miért kedvesnek lenni, vagy éppenséggel annak látszani. Tudja, hogy a Kikötő ezen negyedében jobb az óvatosság és a lapulás, ha csak nem akar felvágott torokkal, vagy egy bordélyban ébredni kábultan.
Kardja markolatáért nyúl, mindig megnyugtatja, ha ujjai körülölelhetik a szablyát. A mosoly viszont csakhamar lehervad arcáról. Helyét dühödt grimasz váltja, érzi, ahogy arcába szökik a vér. A kardnak hűlt helye. Sosem hagyná el... Meglopták.
Megtorpanva fordul körbe maga körül, a szablya súlyának hiánya bizony megrémíti. Sosem tartotta magát kifejezetten bátornak, szüksége lett volna a fegyverre.*
-Ezt nem hiszem el!
*Legszívesebben beleverné a fejét a falba, de helyette csak dühödten belerúg egy lécdarabba, mi messzire csúszik a sáros úton.
Ha lehet, a kezdeti vidám lendület egy szempillantás alatt elpárolgott belőle.*


788. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-05 22:16:29
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Zammal ellentétben Ralasban nem buzog az energia, inkább átadja magát az érzéseknek, s a forróságnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem áll lassan készen egy újabb együttlétre, pusztán engedve az utasításoknak lazítja el izmait, s hagyja, hogy a lány irányai szerint haladjanak tovább, ehhez elengedhetetlen, hogy hagyja magát mindenhol, minden téren.*
- Eskü! *Suttogja halkan, a lány orra felé harapva egyet, de nem érve el, csak csattintva egyet fogával, mint egy éhes ragadozó. Aztán persze felnevet ő is a szemforgatásra. Tekintete aztán visszatér a dús halmokra, s érzékien félrebiccentett fejjel játszik vele, egyre hevesebb mozdulatokkal érintve azt. Az arcot már kevésbé hevesen, pusztán szinte romantikusan simítja végig, felszisszenve és sóhajtva olykor a lassan beinduló mozdulatokon, a kapott szabad időben pedig Zammal együtt kuncogva a leendő titkos szoba igencsak igénykielégítő lehetőségein. Zam mocorgására immár alig tudja megállni, hogy ne markoljon fenekébe és rántsa közelebb, de a lány játszik, ő pedig hagyni akarja játszani, így csak elnyíló tekintettel veszi tudomásul, hogy a célról ismét lecsúsztak.*
- Természetesen, hiszen ez nem is működhetne másképp. De én azt sem bánom, ha mindig te vagy felül. *Kacsint felnevetve, ezzel is jelezve, hogy a jelenlegi pozíció igen kedvére való, s ezt megpecsételve, a lány fejének hátsó részéhez futva hajában ujjaival húzza kissé közelebb egy csókra, ami csattanva érhet véget.*
- Viszont megértőnek kell lenned... ah... az újakk... kkal... némelyikük érdekes és színes egyéniség, eleinte furcsa lehhh... lehet. *Nyögi ki végül talán sikeresen.* Bált kell szerveznünk Zam, minél hamarabb. *Emeli meg vágyakozva csípőjét, de csak egy pillanatra, aztán észbe kap, itt most nem ő a főnök.*
- Volt már elégedetlen vendég, nem akarok többet, máris hírek terjengenek a Sellőről. *Sóhajt fel, nem lehet tudni, hogy ez Zam közelségének, vagy csupán a híreknek szól, elképzelhető amúgy, hogy valójában mindkettőnek egyszerre édesen és keserűn.*


787. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-05 22:04:18
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A férfival együtt nevet, és hálásan veszi a gyönyör apró kóstolóit tőle.*
- Helyes. Ezt el is várom.
*Replikázik az ellazulásra képtelen rész példáján vigyorogva. A tárgyalás jól halad, már egészen a végkifejlet felé közelít. Ha nem így lenne, akkor se jósolna elhúzódást a dolognak, hiszen a hangulatuk egyre forróbb és epekedőbb. Zam érzi, hogy testét leírhatatlan mértékű energia tölti el, mely vadságra ösztökélné, ezért a gyengéd pillanatokért nagyon kell uralkodnia magán. A jutalomra való visszakérdezésre a hajfürtök közti izgalmas ujj-játék a válasz egy elsuttogott szóval.*
- Ezt…
*Az ígéretre a jó magaviseletről viszont látványosan égre emeli a pillantását.*
- Na persze… ismerlek már…
*Hunyorog jelzésértékűn a férfira, kinek kezei most is nyughatatlanok, lágyan simogatják Zam egyébként is érzékennyé vált halmait. Mélyen beszívja a levegőt lehunyt szemmel, és beledől az érintésbe hátrahajtott fejjel, ám aztán a büntetést is megpendíti. Mégis tovább hergeli Ralas, s ettől megint ragadozószerűvé válik tekintete. A mérleg nyelve a szenvedélyes vadság felé billen lassanként.
Mozdulatlansággal és lehunyt szemmel segíti arcvonásai végigsimítását. Bizalma kifejeződése ez is. A személyzet dolgát egyelőre megússza a férfi, bár közel járt egy kirobbanó vitához a beszélgetés. Arra, hogy kik kértek védelmi pénzt, választ végül nem kap, de a helyzet számlájára írja, hogy töredezetté válik a beszélgetés. Lesz még elég idejük erről a kellemetlen témáról beszélni, most fontosabb, hogy helyreálljon közöttük az összhang és a békesség. Bár az utóbbi kicsit nehezebb lesz, tekintve, hogy ha egy fertályóránál tovább tartózkodnak egy helyiségben, akkor általában összegabalyodnak. Még egy zsúfolt kocsmában is akár. Persze ebből a három alkalomból korai még ítélni a jövőt. Ha nap mint nap találkoznak, olykor bizonyára beszélgetni is fognak… remélhetőleg. Most erre egyre kevésbé van esély, a köd jótékony leple az ő elméjét is tompítja már, Ralas nyögéseitől és testének reakcióitól forr a vére, ajkát neki is be kell harapnia, hogy ne vesse még rá magát azonnal.*
- A szobánk…
*Csillan a tekintete vágyakozón, s az érmével kapcsolatos kifogásra cinkosan pillant. Ölének ritmikus tánca folytatódik. Még csak incselkedik, ingerel, még nem adja oda magát, csak sóhajokkal tűzdeli beszédét.*
- Elsősorban… én is azt vallom, hogy… ne hagyjuk ott a… tárgyalóasztalt, míg… nincs egyezség…
*Vigyorog, miközben lelki szemei előtt a tárgyalóasztal izgalmas helyszínként rajzolódik ki, amint nyomós érvekkel igyekeznek meggyőzni egymást. Valószínűleg leginkább arról, hogy butaság volt veszekedni. Nem bírja tovább, Ralas vállain megtámaszkodik, és egy kicsit engedi elmerülni magában. Lassan, de folyamatosan mozog rajta, sikamlósan, de nem túl mélyen összekapcsolódva vele. Ha próbálna is ezen változtatni partnere, feltolná magát, hogy megakadályozza, és emlékeztetné, hogy most ő diktál. Érzéki sóhajjal csusszan le ismét, másképp képtelen lezárni a beszélgetést. Ujjai megint stimulálón cirógatnak és hamarosan szorosan odasimul a férfi felsőtestéhez.*
- Egyszer te vagy felül… egyszer én… menni fog ez a döntésekben is.
*Kuncog és belecsíp óvatosan a fülébe.*
- Nem hiszem, hogy… gyakran bíznánk a véletlenre.
*Nyelvével kezd játszani a fülcimpán, a fülkagyló külső élén.*
- Csak ha egyikünk sem akar engedni…
*Ölével mocorog, hogy kényelmet találjon mindkettejük számára.*


786. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-05 14:08:49
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Szinte messzi tájakról jutnak el hozzá a lány szavai, mintha valahol a távoli hegységekből, vagy egy apró szigetről szólna hozzá. Teljesen átadja magát az érzésnek, s igyekszik minden pillanatot alaposan megragadni. Keze továbbra is a lány fenekén, olykor elernyed, olykor szorít, néha pedig fel-fel fut a gerinc mentén, azonban ezúttal már nem ujjbegyeivel játszik, tenyerével adja oda magát.*
- Oké... megpróbálom. *Sóhajt fel, s tényleg igyekszik elengedni a dolgokat, a feszültséget, persze Zam rajta mocorgó teste okozta érzéseket teljesen nem tudja kizárni, ugyan, ezt bőséggel az ellazulás számlájára írja, hiszen jól esik neki.*
- Nem is tudnám, mindenhol... *Kuncog fel, majd határozottan löki előrébb csípőjét egy pillanatra.*
- Például ott nem. Ébredezik. *Kuncog tovább, majd Zam arcát simítja meg kéz élével. Fejét hátrahajtja, hogy szabaddá váljon nyakának íve, válla, közben Zammal együtt nyög fel, immár ismét mezőn barangol, hol csodálatos a néma csend és a madárcsicsergés. A masszázsban elmerül, a csókok szinte égetik a bőrét, fejét enyhén félrebiccentve láttatja meg nyakát, s hagyja szabadon, tulajdonképpen kínálja magát, hogy Zam odaférhessen, s mikor csók csattan ott is, elégedetten sóhajt fel. Nem megy el a masszázs mellett sem, fejbőre izgatottan bizsereg, az ujjakkal együtt táncolnak az idegek, lassan nyugszanak meg, immár nem közvetítik a fájdalmat. Zam hajának érintése, a belefutó ujjak, nem csak a lány számára kellemesek. Ralas egyébként is mindig csodálta ezt a fehére hajzuhatagot, mely Zammiria egyik különleges éke, nem beszélve persze a rugalmas mellekről, a formás testről, s a húsos, dús sötétlő ajkakról. Mellkasán érzi, hogy a lány is lassan készen áll, két apró pontban kisebb szúrásra elégedetten morran fel, s immár nem tudja visszafogni nyögéseit sem.*
- Hmmm... főnökasszony, miféle jutalmat? *Vigyorodik el mélán és csendesen, fátyolos tekintettel figyelve a lány törődését, izzó ölében merevedő férfiasságát, csipőből igyekszik igazítani. Elnyílik a szeme a hirtelen megakasztott mozdulatra, s a vigyor az arcra fagy, de csak egy rövid időre. A büntetés kilátásba helyezésére ismét kuncognia kell, csak halkan, szinte némán, válla rázkódik meg enyhén. Jelen pillanatban képtelen elképzelni, hogy a lány bünteti őt, vagy, ha igen, akkor az valójában talán még a javára is válik, ettől függetlenül persze kószán bólint komoly arcot vágva. Persze Ralas, nem lenne Ralas egy kis fricska nélkül:*
- Ígérem, jó leszek. *Torzítja el hangját leheletvékonyan és bánatos, majd bűnbánó fejet vág, hogy aztán így nevessen fel, fejét ismét hátrahajtja, s miközben tenyerei a lány meredő melleire futnak, enyhe szorítást fejt ki azokra, lassan masszírozni kezd.*
- Uuuuhhhh... *Nyög fel az erőteljes nyomásra.* Oké, oké megértettem, megértettem! *Kapja el kezeit, s jelez ismét megadást, miközben lágyan mosolyodik el, majd a barangoló kezek ismét a mellekre térnek, melynek változásait beharapott alsó ajakkal és szemmel követi.*
- Mmmmm... *Morran, s karjait leengedi, hogy Zam hozzáférhessen. Kételen most a lány kényeztetésére koncentrálni, a feszülő izmain, pontokon kifejtett nyomás kellemesen ellazítja, a lány érti a dolgát, annyi bizonyos. Amint ujjai a nyakra érnek, fejét oldalra hajtja kissé, láthatóvá válik a lüktető ütőér, mely a vért immár lefelé pumpálja, távolodik a szoba, távolodik a kikötő, a Sellő, pedig szinte nem létezik már.*
- Igazából so-hokkal többen vannak. *Leheli szinte némán, belesóhajtva a mondatba.* De a háromnegyedét nem is ismerem, ők már ott voltak. Majd megismer... megismerjük őket... ah...
*Nyílik ki a szeme, s kezeivel ismét a lány arcát simítja végig. Ujjbegyét végigvezeti lágyan a szemhéjon át, az orrnyergen, majd orrcsúcson, s az ajkak ívén, élvezve a bőr selymes tapintását. Mikor megérzi a ritmusváltást, hazudna, ha azt mondaná felfogja a terelést, s a mondandó szelíd bevezetését kísérő kedves öltáncot. Zam, hol rácsusszan Ralasra, hol nem, a jelenlegi állapotában, akár már működhetne is a dolog, de a pozíció sokkal inkább előjátékra alkalmas. Kimondottan élvezi, s tudatáig lassan jutnak el a szavak, mit Zammira sugall számára. Ezek szerint nem tér haza üres kézzel, s hajlandó a cégbe társulni. Persze feltételekkel jár, de erről korábban már beszéltek. Nincsen rózsa tövis nélkül, de, ha a tövis ezzel a pillanattal jár, Ralas nem bánja, ha olykor meg is szúrja magát. Öle engedelmesen feszül a lányhoz, annak kalandozó kezei már sok területet bejártak már, Ralas ismét máshol jár, ettől függetlenül minden egyes szóra felfigyel és raktároz. Jóllehet pontosan így képzelte, bár bizonyára konfliktusokkal is jár majd. Nem baj. Akkor is megéri, ráadásul ő és a vezetés... ha rajta múlna minden pénzét a lányoknak adná, csak úgy, mert olyan kedve van.*
- Ah... aaaahhh... *Nyúlik el egy hosszabb nyögés, s a mellkasáról hasa felé közeledő puha ujjbegyek izzó nyomot hagynak, szinte felfelé tolná a csípőjét, hogy elérjék, de a lány ügyesen játszik, erre képtelen, bilincsei bezártak.*
- Töké... let... es... már megvan a szobánk helye is. *Mosolyodik el szorosra zárt szemekkel, keze erőtlenül indulna el felfelé, de csak a Zam csípőjéig jut el.*
- Ott... sokat vitázhatunk... *Kuncogásra sincs erő, immár vállai is hátradőlnek, s a mögötte lévő falnak támasztja meg.*
- Érme?! *Nyílik ki egy pillanatra a szem.* Hát a szerencsére bíznád... kedvesem? *Néz a lány szemébe.* Lesz konszenzus, anélkül nem megy... de persze... te vagy a főnök. *Ártatlan és félig meddig sikerült kacsintás, mielőtt a szem ismét lezárul.*


785. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-05 12:50:34
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Képtelen lenne figyelmen kívül hagyni a kezek barangolását, a férfiban ébredező vágy alant feszülő érzetét. Bizony egy-egy mély légvétel neki is elkél, hogy kitartson. Főképp, mikor összesimuló ölükhöz fut a férfi keze, s mással is váratlan nyomatékot ad jelenlétének. Akkor egyenesen felnyög és élvezettel morran egyet felszökő mosollyal. A férfi tapasztalhatja, hogy a viszonylag nyugodt felszín alatt komoly vihart korbácsol az ösztön, s bizony az idő már nedvesebbre fordult. Aztán Zam ravaszul elmosolyodik. Már várta a panaszt az ellazulás lehetetlenségéről.*
- Csak próbáld meg…
*Feleli halkan és puhán.*
- Egyébként nem kell mindenhol…
*Teszi hozzá kacéran. Ralas láthatja és érezheti, hogy Zam lassan előre dől, felnyögve még jobban rásiklik arra a feszültséggel gyülemlő, érzékeny testrészre felülről, mellei és haja érintik mellkasát, teste pedig közelről árasztja a meleget és a virágillatot. Ajkai baloldalon a vállat egészen érintőlegesen hintik csókkal.*
- Például itt…
*Leheli valamivel forróbban, hiszen egészen közel vannak egymáshoz. A következő csók a nyaktövet éri, közben kezeivel úgy masszíroz, hogy ne legyen útban.*
- És itt…
*Majd a nyak a harmadik pont, a fül alatt.*
- Meg itt is.
*Suttogja. Nem hagyja viszont, hogy közel tartsák, kissé felemelkedik, és újra visszaül a helyére. Ha kell, kezeivel tolva simítja végig Ralas karjait, hogy engedje. A megadást elégedetten veszi.*
- Bizony, most én vagyok a főnök.
*Ereszti le féloldalasan a vállát a mellkasát érő simogatás közben, és ölt határozott, csábos arckifejezést. A szemeit élvezettel lehunyja, és az állát felemeli, mikor a férfi ujjai a haján futnak át. Jólesőn ereszti ki a levegőt a száján keresztül. A kellemes bizsergés többfelé jelentkezik, a legfeltűnőbb hatás a hetykén előremutató mellein lehet.*
- Ha engedelmes leszel, akkor jutalmat kapsz.
*Fúrja ujjait érzéki finomsággal Ralas hajába, úgy ahogy egyszer már mutatta neki, miképpen lehet stimulálni az érzékeket a fejbőrön át. Ám aztán a mozdulat abbamarad, még mindig nem akarja elkezdeni.*
- Ellenben, ha nem fogadsz szót… akkor büntetést.
*Ekkor pedig ölét nyomja erősebben előre, mely reményei szerint csak sejlőn kellemetlen, épp annyira, hogy egy kis élt adjon szavainak, ám mellette valamennyire élvezetes is. A vendégséggel kapcsolatos kérdésen ő is kuncog.*
- Mindketten azok vagyunk.
*Simogatja meg az arcát is ujjai külső felével. Aztán jönnek a komolyabb témák, és a lazító masszírozás is előtérbe kerül az izgatás helyett. Kezei a vállcsúcsokat megtolják hátrafelé egy kissé, majd a karokon elindulnak, mert azok feszessége visszahat a vállakra, onnan pedig a gócpontokra, ezért igyekszik elérni, hogy az egyébként nagyon kellemes simogatásról letegyen a férfi egy időre. Ujjai egyre erősebben dolgoznak a feszült nyak és vállak táján, a tarkón, a nyaktőnél. A csapat említésére a mozdulattal megáll néhány pillanatra, mielőtt folytatja.*
- Kik?
*Arckifejezése immár komoly, tekintete figyelmes. Ralas szemei csukva vannak, de ő figyeli az érzelmeket az arcán. A tekintete megrebben titkon, mikor az alkalmazottakról esik szó, ezúttal a hangja nem olyan puha, viszont hitetlenkedő, miképp az arckifejezése is. A kezei megállnak ismét.*
- Három? Mindössze hárman maradtak az egész személyzetből?
*Úgy képzelte, néhányan elmentek, de a bejáratott csapat nagy része megmaradt. Ha efelől megnyugtatja a férfi, akkor folytatja a masszírozást, s ha Ralas tenyere a tervek szerint folytatja útját a hátán, akkor érezheti, ahogy Zam mély levegőt vesz és megkönnyebbülten fújja ki kellemes érintése alatt, melybe valahogy most beleborzong. Talán egy láthatatlan fuvallat érintette meg a szobában, mely beszökött a szélviharból a kéményen át, talán a tűz kezd kihunyni a kandallóban, hiszen ki tudja, mikor tettek rá utoljára? Persze az a tűz, mi kettejük között van, nem huny ki olyan könnyen. Zam újra kellemes élményekkel kezdi megajándékozni Ralast, ujjai simogatón futnak a vállon, a mellkason, tekintete ismét lágy és mély. Elgondolkodón hallgatja a záró szavakat. Mosolyféleség sejlik fel az arcán, mikor megtudja, hogy a férfi sokszor gondolt rá, de egyébként komolynak mondható. A hátsóját szorító kéz nagyon kellemesen érinti, önkéntelenül vágyat csihol a szemében. Kezeit megint a férfi arcához emeli és mindkét kezével végigsimít rajta a fül irányába. Érzékin folytatja az utat, mint korábban, és némiképp előre dől egy jóleső sóhajjal, hogy összedörgölőzzenek odalent. Közben végig a szemeibe néz.*
- Megpróbálhatjuk… az együttműködést…
*Az ujjai tovább cirógatják a fejét, néha a tarkóját, megérinti a nyakát is.*
- Segítek a pénz ügyében is. De akkor igazi társulást akarok.
*Úgy helyezkedik, hogy csípője állandó, lassú mozgásban lehessen, sőt, inkább combjai megfeszítésével emelkedik előre és süllyed hátra apránként, megfontoltan. Nem feltétlenül terelni akarja a férfi figyelmét, inkább jóllakatni mindkettejük vágyait épp csak annyira, hogy még befejezhessék a témát.*
- Közös döntéseket… ahh… s ha nem megy, akkor… mmm… dönt az érme.
*Eszébe jut valami, ezért megáll, és a férfi tekintetét keresi. Ha kell, az arcát kezével simítva fordítja maga felé.*
- És Ralas… te vagy a férfi, ez kétségtelen. De ezt nem használhatod fel arra, hogy vitát nyerj egy üzleti kérdésben. Vagy, hogy nélkülem dönts fontos dolgokban. Ha csak tanácsokat akarsz, az elején mondd meg, mert ha olyan mélyen belefolyok, mint te, akkor közös az egész. És ez gyakran nehéz lesz.


784. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-05 12:22:04
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Minden apró mozdulat a lány öléhez segíti egyre közelebb, vagy inkább távolítja el néhány percre. Ez a fajta intim együttlét máris kedvezően hat, s Ralas lassan éledezni kezd. Persze addig akad idő még beszélgetni, s, hogy Zam kedvére forgassa és irányítsa a dolgokat. Elégedetten nyög fel egy-egy furfangos mozdulat kapcsán, szinte magától is a lányhoz dörgölőzik, keze lassú útra kél, hogy minden apró porcikát felfedezzen. A bordaíveket, a mellek vonalát, a csípő játékát, a comb belső izmok érzetét. Megannyi csodálatos pillanat, s ehhez társul Zam érintése és gyengéd masszázsa is. Hirtelen felnevet, jóllehet halkan és kedvesen.*
- Egyébként nem tudom, hogy várhatod el így, hogy elengedjem magam, hiszen máris feszülök. *Kacsint a lányra, s kezével, forró combjai közé futtatja ujját, hogy igazítson egyet magán. Akaratlanul is megérint mindent, s szándékosan úgy igazít, hogy egy pillanatra a lányba jusson, majd vissza. Persze jelenlegi állapotában maximális élvezetet még nem nyújt, de a mozdulat egyébként is csupán huncut incselkedés volt részéről.*
- Hát akkor hagyom, s elmerülök benne. *Sóhajt fel mosolyogva, majd kissé hátradől és ujjainak hegyét felfuttatja a lány mellkasán át, hogy halántékán át hajába szaladjon, s így fogja meg két oldalról, gyengéden simogatva az érzékeny fejbőrt.*
- Haaah... *Sóhajt fel elégedetten, ahogy Zammiria a fején dolgozik. Rendkívül üdítő, egyben pihentető is, a párból árad az érzékiség és az odaadás. Mindent megtenne a lányért, mindent, mit ő kíván. Hiszi és érzi, hogy ez fordítva is igaz, s mi előtte áll, máris egy különösen izgalmas helynek és pillanatnak érzi. Végül sikerül elengednie magát, s függetlenül az összefonódó lábaktól, mely természetesen ettől függetlenül izgatóan hatnak rá, többször egymás után sóhajt fel, miközben szája mosolyra szalad ismét.*
- Nem tudom eldönteni, hogy kettőnk közül melyikünk a vendég, ha én is az vagyok, nem kevésbé vagyok elégedett. *Kuncog fel egy halvány pillanatra, hogy aztán ismét komolyra forduljon arca, s lehunyt szemén át csak érzéseire koncentráljon, amit a lány okoz neki. A kérdésre valóban elnyílik a szempár, igaz, csak halványan és hunyorogva.*
- Szinte már az első nap jött egy csapat. *Motyogja csendesen.* Védelmi pénzt követeltek. *Sóhajt fel, majd nyaka ívében ideg kezd játszani.* Esélyem sem volt normális kiszolgálást nyújtani, pedig már három alkalmazott is van. Oh... ezt csináld még, kérlek... el sem hiszem, hogy ezt bevezető gyanánt produkálod. *Nevet fel, majd keze a tarkón át, a lány hátára fut apránként, s immár teljes tenyérrel erőteljesebben simítja végig kezével.*
- Nagyon sokszor eszem... eszembe jutottál. Hiányoztál, te és és a gondolataid is... szükségem van rád a Sellőben Zammiria. *Csókra vágyna, de lusta megtörni a pillanatot, ezért csak kedvesen mosolyog.*
- Én nem birkózom meg egyedül a hellyel. *Rázza meg halványan a fejét, közben a lány kerekded fenekét fogja kézbe, s egy pillanatra megszorítja, majd elernyeszti, de ott pihenteti továbbra is.*


783. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-05 11:16:42
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A forróság ígéretére, mit fülébe súgnak, élvetegen elvigyorodik. Szinte már érzi, vágyja az emésztő lángokat. Különösen később, mikor a „kezeléshez” a férfi ölébe ül és bizalmasan simulnak egymáshoz, a legleheletnyibb akadály nélkül. Még csak egy csipke bugyi sem húzódik közöttük, valahol a szoba egyik sarkában hever már. Ha megmoccan vagy épp csak előredől, izgatón dörgölőznek össze. Zam természetesen a megfelelő pillanatokban beiktat efféle mozdulatokat a párbeszéd alatt. Jóllehet kényszerűségnek állítja be a testhelyzetet, valójában nagyon céltudatosan tesz most mindent. És ez még csak ki sem zárja a lehetőségét annak, hogy élvezze.*
- Az jó...
*Búgja a kijelentésre, mely szerint pusztán, ha így ülnek is, kellemesnek találja a férfi.*
- És ennél csak jobb lesz... neked csak élvezned kell... hagyd, hogy a kedvedre tegyek...
*Susog tovább halkan. A derekára fonódó kezek hevítik bőrét. Egy apró mozdulat odalent… mintha csak kénytelen lenne előre dőlni, egy kicsit helyezkedni, hogy ne okozzon kényelmetlenséget. Aztán vissza. Ez éppoly élmény, mint odafelé volt. A hasán cirógató ujjak kedveskedőn viszonozzák a figyelmességet, nehéz arra koncentrálnia, amit ő csinál. Látja, hogy az arcizmok még feszülnek, figyeli, mikor fut át rajtuk a legkisebb változás is. Ujjai nem maradnak sokáig a halántéknál sem, először végig akar dolgozni minden részt, hogy meginduljon a vérkeringés és bemelegedjen, lazuljon, ami csak lazulni tud. Tenyereinek alsó élét érinti most ugyanoda és csuklóból körözve nagyobb területen fejt ki nyomást egyszerre kéztövével. Azután ujjai a fejbőrt kezdik masszírozni, ezúttal nem olyan leheletfinoman, mint amikor a Rumosban igyekezett felkorbácsolni Ralas érzékeit, ezért vélhetően a hatás sem izgalom, hanem inkább nyugalom és megkönnyebbülés, esetleg felélénkülés lesz. A kevés elégedett vendég panaszára elmosolyodik és ez valószínűleg a hangján is érződik.*
- Ma találkoztál eggyel.
*Ha Ralas esetleg kinyitja a szemét, akkor beszédes tekintettel találkozhat. A masszírozó ujjak a nyakcsigolyák mentén dolgoznak tovább, majd a nyaktőnél és a vállon valamivel erősebben.*
- Mi volt a probléma? Mivel voltak elégedetlenek?
*Kérdezi tovább, s kezei már csúsznak is a tarkó felé, ahol ujjvégei mindkét oldalról masszíroznak. Itt is sok feszültség tud összegyűlni. Persze a férfi feje elsősorban az alkohol miatt fájhat most, ám egyre inkább kezd kibontakozni Zam előtt egy nehézségekkel terhelt időszak, melynek az alkohol tán csak következménye volt. Egy kicsit megint helyezkedik, s kellemesen összesúrlódnak. Aztán, ha épp csukva van Ralas szeme, akkor az ő tekintete elindul lefelé a mellkason, a hason át a csípő vonaláig. A világos bőr itt hamuszínre vált, s mély levegőt vesz, hátha sikerül megőriznie hidegvérét a pikáns látvány után, combjai között nem csak érezve, de látva is a meztelen testet. Érzi magában a változást, de akarata erősebb, mint bizsergő ágyéka vagy enyhén feszülő mellei, ezért tartja magát a beszélgetéshez, a férfi - többnyire lazító - kényeztetéséhez. Ujjainak külső felével simogatja meg az arcát lentről felfelé, s a munkát megint a homlok két szélén kezdi. Persze, azért csípője mozdul megint, és némán, jólesőn vesz mély levegőt.*


782. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-05 10:39:25
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Apránként fedezi fel ismét a lány testét, s lassan merül el a virágillat nyújtotta élvezetekben. Érzi olykor mellkasán, olykor pedig nyakán a lány selymes leheletét, szinte már csak ez elég a borzongáshoz. Sokszor állkapcsa is megszorul, hogy ne forduljon rá a lányra, szinte kényszeresen fogja vissza magát, hisz bár lélekben már régen kész, fizikailag teljesítőképessége még csak éledezőben. Az ölelő karokba magától bújik bele, s a lábai közé szoruló puha térd érintése férfiasságán már felébreszt néhány ideget, mik halk sóhajban törnek elő, s ez mind a finoman kényeztetett fülbe távozik, egy apró nyögés kíséretében. Kellemesen dörgölőzik a lányhoz, akár egy törleszkedő kandúr bújuk meg szinte ölében, fejét a lány vállgödrébe ejtve.*
- Tőlem tüzet kapsz, szépségem, égető tüzet. *Sziszegi a lány fülébe határozottan, de még gyenge és gyámoltalan, épp az imént alaposan megforgatták, s kifacsarták, a lány kezében van, szó szerint és képletesen is, most csak a szöveg a nagy, tettekként csupán apró simítások és a bőr felfedezése, néha egy-két csók, vagy a kecses halmok udvarának kényeztetése jelenik meg. Szinte érzi a megrebbenő és majdhogynem ijedt tekintetet a szavakra, s belemosolyog a lány vállába, persze csak halkan és némán, szinte biztos volt benne, hogy az elköteleződést jelentő mondatra Zammiria így reagál. Kényelmesen dől hátrébb, s hagyja, hogy halántékát érintsék az apró ujjak. A kifejtett nyomásra máris kedvezően reagál, s elégedetten csukja be szemét, majd felsóhajt.*
- Ez nagyon jó... *Leheli csendesen, s elkínzott arccal, ami azt illeti, bár túlzott, valóban igényli a törődést minden szempontból, s jólesik a kedves gondoskodás, főleg Zamtól. Halványan nyílik ki a meghatározhatatlan szín szempár, mely rögtön a lány fürkésző szemeibe fúródik, halvány mosoly kíséri, majd lagymatag és erőtlen készülődés. Kezét lefuttatja a lány térdei közé, s apró nyomással vegyített kedves simítással tolja el lábától, majd lassan felül, s hátát az odakészített párnának támasztja. Nem zavarja a meztelenség, sőt Zam testén is kedvtelve futtatja végig a tekintetét. Legbelül azt gondolja soha nem tudná megunni ezt a látványt, a tört fehér márvány színét, a bársony puhaságát, a mező illatát. Fejét hátradönti a falvédőnek, s félrebillentett fejjel figyeli a távolodó lányt. Háttal áll, s tekintettel arra, hogy domborulatainak kecses ívében veszik el figyelme, nem veszi észre az átfutó sötét tekinteteket. Szélesen mosolyog a lányra, ahogy visszafordul, s csak nyel egyet, mikor kezében meglátja a teát. Nagyon kiszáradt, Zam mindenre gondol.*
- Köszönöm. *Sóhajt fel, majd nagy kortyokban issza meg. Jól esik neki, majd a poharat letéve fájdalmas képet vágva vigyorodik el, s kezeit széttárva várja a lányt.*
- Ó! Igen? Nem is tudtam, hát, ha így kell, akkor így kell. *Bólogat hevesen, majd megigazítva lábát, s mindent, hogy kényelmes legyen, a lány meztelen testének derekára kanyarítva ujjait.*
- Ez már most igen kellemes... *Sóhajt fel, ahogy a lány öle, övéhez simul, szinte minden porcikáját érzi, a kezdődő ingerek szinte elvarázsolják, persze képesnek még nem képes másra, pusztán a szemére apró, játékos érintésére, s a forró szirmok ölelésére.*
- Értem. *Suttogja, s ismét nyel egyet, kényszeríti magát, hogy ne igazítsa meg magát lent, s rögtön a lányba furakodjon, ami jelenleg sikertelenségre van ítélve. Szemeit szorosan lehunyja, s a falnak támasztja fejét, így a hátrasimítás ellenételezése megvan, feje nem fordul el.*
- Ami azt illeti, igen. Nem gondoltam, hogy ez ennyi munkával és gyötrelemmel jár. *Suttogja csendesen, s közben a lány kecses derekát fogja továbbra is, hüvelykujjai viszont, hasára simulnak, s fel, s le cirógatják.* Eddig nem sok elégedett ügyféllel találkoztam.
*Fancsalodik el képe, s hangja szomorúvá válik. Persze egy-egy kósza mozdulat, Zam csalafinta érintése kedvező kárpótlás a gondolatokért, ezért hamarosan ismét mosoly ül arcán.*


781. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-05 10:19:50
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Kétségtelenül forr a vérük a másik iránt, ezernyi apró gesztussal adják-kapják a jelzéseket egymás között. A kóstolás témáját ő is tovább fejtegeti suttogón, mintha csak kettejük titkát osztanák meg.*
- Nem számítottam csalódásra. Biztos voltam benne, hogy finom falat vagy, csupán… nem tudtam várni.
*A fülét érő ingerektől teste megint kezd felélénkülni, erőtlenül hunyja le mégis a szemét, s keze kitérőt tesz, hogy a férfit magához ölelje. A hideg futkos a bőrén, le a nyakán át a vállain és egész felsőtestén, ám mindez jó értelemben. Vállai ellazulnak, karjában is gyengül az erő, s kellemesen ébredezik érdeklődése alant a folytatás iránt, amire ráerősít a hátsójára simuló kéz. Az ujjak humoros játékától mosolyra görbül a szája, de tekintetében ott marad sejlőn a vágy, mikor kinyitja szemeit. Ám most csak játszik, fenntartja a pikáns hangulatot, s figyeli, kiszolgálja Ralas fel-felbukkanó intimitásvágyát.*
- Hát még nekem…
*Sóhajtja a kóstolás eredményének pozitív visszajelzésére. Simító kezének hatását a szemkontaktusban keresi, összesimuló lábaiktól megint kellemes remegés fut át gyomortájon, s némi bizsergés ébred újra. Az incselkedésre magabiztos mosollyal felel.*
- Azt szeretem, ha forró.
*Ám korainak érzi még a csábítást, s különben is van egy kis dolguk. Megejti hát a témához való visszakanyarodást, de engedi a mellét érintő cirógatást, a bohókás csókon pedig felnevet. Tekintete figyelmesen követi a hangulatváltozást. Hiúsága sok simogatást kap ma, de óvatossága is ébredezni kezd, megfontolt nyugalommal állja a férfi tekintetét, egészen addig, míg meg nem kérdezi, miért ne lehetnének mindig együtt. Akkor megrebben a tekintete. Ám nem csattan fel. Még csak nem is szól, hiszen ma már elmondta álláspontját. A pillanatnyi feszültséget pedig a férfi állapotának témája felé tereli tovább. Halkan kuncog a megjátszott elesettségen, ám nem veszi komolytalannak az igényt. Egy kicsit köröz ujjaival a halántékán enyhe nyomást kifejtve, miközben maga is élvezi a simogatást az arcán. Aztán sóhajt.*
- Ez így nem jó, ehhez két kéz kell. És kérlek, ülj fel!
*Ha Ralas hallgat rá, akkor maga is felül és a párnát a falhoz támasztja.*
- Helyezkedj el kényelmesen! Hozok inni valamit.
*Kikászálódik az ágyból és az otthagyott vacsoránál használt poharakba tölt teát. S ha már ott van, átfutja a szerződést is. Megáll a kezében a kancsó és megnyúlik az arca. Újra átfutja, aztán rendezi az arckifejezését. Szerencsére az ágynak háttal áll, így feltehetően a férfi ebből nem észlelt semmit. Magával viszi a poharakat és az egyiket átnyújtja. A másikból maga iszik, aztán leteszi. Ellenőrzi, hogy Ralas elhelyezkedett-e megfelelően, s akár a poharat is megvárja, mielőtt visszakerül az ágyba titokzatos mosollyal.*
- A legjobb szemből csinálni, úgyhogy…
*Kezeit a férfi vállain támasztja meg és kényelmesen az ölébe helyezkedik. Már egészen magához tért, ezért tud uralkodni ösztönein annak ellenére, hogy milyen hatással van rá az intim érintkezés. Kezei Ralas vállairól a homlokához emelkednek és ujjai megtámaszkodnak kétoldalt a halántékon. Hüvelykujjai a homlok közepénél összeérnek, és lágyan indulnak oldalra, ellentétes irányban.*
- Szeretném, ha most lazítanál.
*Szól nagyon-nagyon puhán és mély nyugalommal.*
- A szemed is lehunyhatod, úgy kellemesebb. Engedd le a vállaid, ne legyen bennük feszültség...
*Érinti meg az említett részeket egy pillanatra. Hüvelykujjai aztán újra és újra középtől kifelé cirógatják lassan a homlokot, hol fentebb, hol lentebb. Egyszer-kétszer végig söprik a szemöldök felszínét is. Aztán a halántékon dolgozik tovább, de előbb ujjaival hátra fésüli Ralas haját a tarkója irányába, és kezei a fülei fölött támaszkodnak meg.*
- Nehéz napokon vagy túl?
*Kérdezi egészen halkan.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1324-1343