// Só és füst //
*Shan igencsak ráérősre veszi lépteit, ahogy a lakónegyedben haladnak, s ennek nagyrészt az az oka, hogy átkozottul kikezdte a nyereg hátulja a seggét. Néha-néha úrihölgyhöz méltóan meg is dörzsöli magának, de hát ez aztán nem a legmodortalanabb dolog, amit a Kikötő valaha látott, elég ehhez csak oldalra sandítani, ahol valamelyik fogatlan matróz jókora turhával ajándékozza meg az anyaföldet. Ó igen, máris otthon érzi magát, épp csak pár satu részeg tengerész hiányzik még, akik faltól falig közlekednek, de vélhetőleg nem kell sokat sétálniuk, hogy belefussanak egybe.
Merrin hirtelen annyi feladatot ró rá, nem is tudja hol kezdje, hangosan kifújva a levegőt igyekszik felidézni az itt töltött időket. Nem is oly egyszerű tekintve, hogy jó pár éve nem is járt már erre, s a bordélyőrködése előtt is inkább úton volt, vagy épp a hegy nyugati oldalán*
- Túl sok izgalmas dologgal nem fogok tudni szolgálni *ismeri be vállát vonva, de erre talán valamelyest a félvér is számíthatott. Nyilván nem kellett volna idáig jönniük, ha már tőle megtudhatna mindent a férfi, Shan leginkább a helyismeretével és az erejével lesz útitársa segítségére, de hát ha jól értette, egyébként is ezért hozta éppen őt magával.*
- Amerre látsz most minden a Patkányoké. Akadnak jelentéktelen helyi bandák még itt-ott, de általában hamar szövetségre kényszerülnek a rágcsálókkal, amelyik meg nem... hát... *elhúzza torka előtt az ujját, de a dokksor díszei után talán ezt különösebben nem is szükséges részleteznie a másiknak. Állával a Vámház irányába bök.*
- Ott rendezték be a főhadiszállásukat, régen a artheniori Kikötői Őrségé volt *árulja el egybe ezzel a régmúltidők egyik fő helyi tényezőjét.* - Azoknak is akadt vaj bőven a fülük mögött, de amíg itt voltak legalább kordában voltak tartva ezek az itteni kedves baráti körök.
*Ahogy lépdelnek tovább az új taverna utcája előtt egy pillanatra megtorpan*
- Errefelé elvileg kinyitott egy új fogadó és azt beszélik valami városi nemes kisasszonyka a tulaj *jókedvűen, de mégis némi gúnnyal horkan fel* - Ezek az előkelő népségek úgy tűnik néha tényleg nem tudják, mihez kezdjenek a pénzükkel meg az idejükkel.
*Az, hogy még áll és működik a taverna azt sejteti, hogy ők sem ápolhatnak rossz viszonyt a helyi urakkal.
Aztán indul is, közben fejét - meg néha farát - vakarászva morfondírozik, mit lehetne még elmondani.*
- Amarra valami kegyhely van *mutat az egyik irányba* - A háború után az Arctalan híve kezdtek el járni oda, azóta bűzös mocsár és halálszag lengi körül *átfut egy kis undorodó grimasz az arcán. Gyermekként még sokat játszottak arrafelé, most meg minden helyi úgy kerüli, mint a tüzet* - De meglepően sok vizet nem zavarnak ezek a bolond szektások.
*Lassan elérik a bordély épületét is, a zsoldos pedig önkénytelenül is halványan elmosolyodik a nosztalgiára. Átkozottul régen nem járt már bent, kíváncsi vajon hozzányúltak-e a berendezéshez azóta*
- A Sellőház új tulaja szintén a Patkányok embere *talán ezt már említette korábban, de annyit pofázott az ide úton, nem is csoda, ha elfelejtette* - De ezek után ez bizonyára nem lep meg.
*Hacsak a férfi nem tartóztatja, akkor folytatja is útját a kupleráj felé*