Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

900. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-03 20:34:09
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Wrexan//

*S a kikötőben olykor feltámadó nyugati szél, ismét egy érdekes társaságot fújt össze. A férfiban benne van Pirtianes erőssége, különlegessége és szenvedése is, bár el sem tudja képzelni, hogy egy olyan városban, hol ilyen keménykezű diktatúra van, hogyan lehet élni. Egy pillanattal később azonban gondolatban legyint, hisz, ha Artheniorban egyetlen uralkodó adná a parancsokat, a kikötőben valószínűleg semmit sem tudnának róla az egyszerű emberek. Nekik mindegy, hogy milyen irányítás van, csak élnek egyik pillanatról a másikra.*
- Köszönöm. *Bólint mosolyogva, s kényelmesen hátradőlve futtatja végig tekintetét a szobán. Régen járt itt, ezt mindig megjegyzi többször is. A dézsa a sarokban. Elhanyagolta, talán felhasználhatná a lakást valamire.*
- Jelenleg három... nem, négy sötételf van a csapatomban. Akad két félelf és három ember. Színes társaság, elkél még egy színes társ. *Utal a férfira.* Mindnyájan különböző sorsokból, különböző életúttal, s tudod, ez teszi különlegessé a mi kis csapatunkat, még, ha össze is kell csiszolódnunk alaposan. *Kuncog fel, majd kissé megköszörüli a torkát.*
- Párban fogtok dolgozni, még eldöntjük, hogy kit adunk melléd. Tapasztalatom szerint kettesben sokkal gyorsabban megy a munka, ha már többen vannak, akkor több a beszéd, mint az érdemi cselekvés. *Ráncolja homlokát, miközben tervez.*
- Jelenleg edzőterem építése van reményeim szerint folyamatban, ha úgy van, ott fogsz kezdeni. A szünetekben takarítanod kell, s szobánként jár majd egy fertályóra pihenés. Kapsz egy saját szobát, s ruhát, mit használhatsz, ha akarsz, továbbá ingyen kosztot és kvártélyt. *Felemeli a poharát és megtekinti benne a tiszta vizet.*
- Szabadidőd is lesz, azt szeretném, ha jórészt tanulásra használnád, fejleszd magad és érdeklődj. *Hangja immár határozottabb, akárha a férfi már munkába is állna.*
- Az első nap lesz a legkönnyebb, utána viszont nem foglak hagyni, erre készülj. *Hogy miért döntött így? Akkor ismerszik meg leginkább az ember, hogyha a határait feszegeti, s egy ekkora birtok megszerzése, rendbetétele sokkal nagyobb kihívás lesz, mint kitakarítani egy istállót.*
- Hallottál már a Sellőházról? *Kérdezi komoly tekintettel felpillantva. Akkor kezdődjön.*


899. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-03 19:24:49
 ÚJ
>Komblard Silkton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

- Biztos, hogy erre volt... *dörmögi a bajsza alatt, miközben arra lesz figyelmes, hogy hajnalodik. A felkelő nap sugarai mindig némi negatív árnyalatot csempésznek az arcvonásaiba, hiszen innentől kezdve a fény uralkodik a sötétség felett, és mi értelme küzdeni valamiért, ha az már a miénk? A démonok nem járnak a világosban, legalábbis szerinte. Tudása természetesen zömével saját teóriáin és elképzelésein alapul, ő maga aligha olvasott olyan írást, amit valami igazi démonvadász hullájának köpenyében találtak. Még arról sincs tudomása, hogy ilyenek léteznének, éppen ezért olyan elégedett a saját könyvtárával. Azzal a könyvtárral, ami csak a fejében létezik, melynek minden könyvét ő maga írta önnön vérével. Senkinek nincs ilyen könyvtára a világon...
Unottan pörgeti a fabotot a kezében, miközben benézi nagyjából a harmadik balost, így noha nem ellenkező irányba halad, mint amerre a Róka van, de megnehezíti a saját dolgát annak megtalálását illetően. Persze erről neki fogalma sincs, bár gyanúasan ismeretlen neki a környék, de ezt letudja annyival, hogy rég járt már itt. És ha tudná is, hogy el van tévedve, mint a tehén a vágóhídon, hát érdekelné az őt? Kocsmából lehet itt épp elég, azok mindenfelé vannak. Legfeljebb nem egy olyan előkelő helyet talál, mint a Róka, de hát nem inni megy, csak információért. Pusztán felelősségtudatból gurít majd le néhány sört, vagy amit ott adnak.
~ Azt hiszem, közeledem. ~
Egyre távolabb ér a Rókától, közben pedig azon tűnődik, azért ennyi jó van a világosságban, hogy legalább tovább lát az orránál az ember. Eeyr fénye vezetheti majd el oda, ahová jutnia kell. Az már más kérdés, hogy Eeyr fénye, meg úgy általában a fény nem elég ahhoz, hogy tájékozódási érzékének hiányosságait pótolja.*


898. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-03 18:32:18
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Vakmerő

//Ralas //

* Nem gondolta volna, hogy egyszer majd egy ilyen pompás lakás erkélyéről a tengert fogja nézni. Valószínűleg kinevette volna azt aki neki ilyet marhaságokat hordott volna össze. És lám, most itt van. Menet közben még megejt magának egy helyeslő gondolatot. ~ Úgy legyen. ~ Figyelmesen végig hallgatja, amit leendő munka adója mond.*
– Alkalmazkodás, eszembe vésem.* Válaszolja és pohár után nyúl. A vizet kortyolva, rájön, hogy bizony jól beszél a férfi.*
– Milyen igazad van. Eddig ebbe bele se gondoltam.* Mondja meglepődve. Most már tiszta a dolog számára. Vagy megtanul írni és olvasni vagy egy megbízható emberrel megy el szerződést kötni. A Zammiriát leíró résznél egyetértően bólogat.*
– Tudom. A többség azt hiszi, hogy elvetemült népség, de ez nem feltétlen igaz. Én is ismertem nem egy sötételfet, akik nagyon rendesek voltak.* Közben a vizes palackért nyúl, hogy töltsön még egy pohárral magának. Iszik egy kicsit és utána válaszol.*
– Elhiszem, mivel te is elég érdekes vagy.


897. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-03 10:50:12
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//

*Lassan beszívott levegő orron át, apró sóhaj, mely kiengedi a feszültséget, s elengedi a történteket, csak egy pillanat, de mégis felemelő és megnyugtató. Már amennyire persze zaklatott lelküknek elegendő lehet ennyi. Hasonlóképp érez, mint a lány. E zűrzavaros és egyre bonyolultabb világban semmi sem esik jobban, mint, hogy az élet apró, hétköznapi teendőire koncentrálhatnak. Egy üres világ, melyben csak ketten élnek, s köröttük csak a legszükségesebb dolgok. Apró varródoboz, egy tépett ing, melegedő leves illata, s a mindig ablakon bekukkantó napsugár. Közel van már, oly közel, aztán mégis mindig valami közbejön. Most a kíváncsiság és a félsz, melyben szerencsére Kaiyko is partnernek látszik.*
- Csak akkor, ha te is. Egyedül nem mennék, akkor inkább elfelejtem. *Mormogja csendesen, s állja a lány tekintetét. Nem próbál meg belőle olvasni, nem szükséges. Őszinteségük megtörhetetlen egymás iránt, talán már csak egy dolog van, melyet még egyikük sem mondott ki. A leves hamarosan ismét az asztalon gőzölög, s miután szétválnak a csendes beszélgetés folytatódhat, immár evés közben. Ortas mindkettejüknek mer, függetlenül attól, hogy vidéken ez nem az ő dolga lenne, de ettől sokkal több íratlan szabályt felrúgtak már ők ketten.*
- Jártam már széntóföldek közelében, közöttük haladtam el, mikor errefelé tartottam, mielőtt veled találkoztam volna, ott van a puszta közelében... *Tudja, hogy ez kevés, de szeretné elmondani, s míg a kanál szájához közelít jótékonyan elhallgat, csak egy korty után folytatja.*
- Milyen útmutatásra gondolsz? Újabb csontok? *Villan meg kissé zavartan a tekintete, nem biztos benne, hogy ismét átélné, nehéz volt és nem csak neki, a lány pedig gyenge.* Neked pihenned kell, igen! *Bólint, utalva a felépülésre.* Néhány napot itt kell töltenünk, nem sietünk sehová, a leves még holnap kitart, de táplálóbb is kell. Hús. Az ad erőt. *Kanalazik tovább, s kettejük aurája lassan a kikötő sós csendjében olvad össze, hogy végleg és elszakíthatatlanul eggyé váljon életük. Közös emlékek, közös történelem, közös sors és közös jövő.*


896. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-03 00:04:29
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Wrexan//

*Nehéz témát feszeget, ráadásul nem is beszélte még meg társával, de minden bizonnyal, ha Wrexant megismeri, ha nem is elsőre, Zammiriát is megfogja majd a férfi egyszerűsége és hűsége, elhivatottsága. Látszólag a kezdeti ijedtség ellenére bizony közös nevezőre találnak, s az adott válaszok egyre inkább jellemzik személyiségét. Ha előre gondolhatott volna, s valaki megkérdni, sohasem gondolja, hogy egy hasonló kaliberű emberrel hozza össze a sors, de ha már így alakult, hát nem is ágál ellene. Immár ülve hallgatja végig a közeledő férfi válaszát.*
- Biztos vagyok abban, hogy nem csalódom benned, ennyi beszélgetés után ez már bőséggel kiderült. *Emeli meg vízzel teli poharát, s Wrexanét, látva a férfi szándékát, saját magával szemben helyezi el, s tölti meg.*
- Tudom, hogy elsőre úgy tűnik máris sokat kérek tőled. De sokan vagyunk, s mindnyájan segítőkészek. Tudnod kell, hogy egy kikötői csapatot toborozni sohasem egyszerű dolog. Megannyi érzelem, s megannyi személyiség, nem tudhatod, hogy ki mit vár el tőled. Alkalmazkodni kell, s ez lesz az első leckéd. *Csak egy intés, mellyel jelzi, hogy a pohár immár csak Wrexanra vár, majd maga is iszik még egy kortyot.*
- Olvasni nagyszerű dolog. De nem ez a lényeg. Aki tanítód lesz, türelmet kell mutasson, s kedvességet. Kényszerrel nem megy semmi. Egy dolog azt gondolni, hogy az olvasás csupán a műveltségiek kiváltsága, de gondold el, ha szerződést szeretnének aláíratni veled, s egyedül vagy... egyetlen írás, s máris másé a birtok. Ezt nem engedhetjük meg. *Úgy beszél, mintha máris kettejük ügye lenne az egész, de valahol így is van. Sokkal jobb érzés segíteni és a kikötőben Ralasnak ez a szándéka. Hogy Wrexan nem idevalósi? Teljesen mindegy, valahol el kell kezdeni.*
- A társam, Zammiria. Ugyanolyan főnök, mint én. *Kezdi a bemutatást.* Gyönyörű, majd látni fogod, s mélységi létére tisztesség, becsület és kedvesség szorult bele. Tölts magadnak, ha kívánod még. *Int a kancsó víz felé.* Egy darabig itt leszünk, azt akarom, hogy felkészült légy, érdekes népek az én társaim. *Mosolyodik el, s ismét poharat emel, kissé elönti a büszkeség.*


895. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-02 19:55:59
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Vakmerő

//Ralas //

* Nagy kő esik le a szívéről, amikor kiderül, hogy Ralas nem erőlteti a dolgot. Sőt mintha tetszene is neki a válasz. *
– Úgy teszek. Biztos, hogy hasznomra lesz a munka minden téren.* A hivatalnok kérdésre egyetértően bólint.*
– Ha meg lesz a pénz, akkor majd meglátjuk, hogy mi lesz. Az még odébb van. Igyekezni fogok, hogy ne kelljen csalódnod bennem.* Az irányítással kapcsolatban elgondolkodik, mielőtt elmondja a véleményét.*
– Más fajokkal, nincs semmi bajom. A csapatvezetésre viszont nem tudok, mit mondani. Nem próbáltam még, de ha arra osztasz be, akkor csinálni fogom. * Megnyugtatják, hogy nem fog bonyolult lenni a dolog. Titkon örül neki és fél is tőle. Nem szeretne egy egyszerű munkában kudarcot vallani. A papírt gondosan elcsomagolja és a táskájába süllyeszti. Az ivásnak ő is örülne már, mert már elégé ki van tikkadva. Ő is bemegy és helyet foglal az asztal mellett. Ha van rá lehetősége, akkor a férfival szemben helyezkedik el. Az olvasásra kibukik belőle egy értetlen kérdés.*
– Én olvasni? * Aztán egy pillanat múlva már határozottabban kezd el beszélni.* Miért is ne. A tudós népek is sokat olvasnak azt hallottam. Hátrányom nem származik belőle.


894. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-02 18:51:17
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Wrexan//

*Egyetért. A kikötő, s a mellette lustán imbolygó tenger számtalan lehetőséget tartogat, csak az nem tud élelmet szerezni, aki nem akar. Bővelkedik halban, s munka is akad, jóllehet nem épp olyan állás, amiben könnyedén öregszik meg az ember. Pontosabban igen, de túlságosan is hamar. Jelenleg nála is akad munkahely, így adódik a lehetőség az ifjúnak is, de ami ezután hangzik el, azon meglepődik. Először legalábbis, utána sokkal inkább néz elismerően.*
- Ez becsületreméltó. *Biccent.* Lám, miből lesz a cserebogár, mások a te helyedben kapva kapnának az ajánlaton, de te nem, te egyedül szeretnéd. *Ismét a tenger felé fordul.*
- Így lesz akkor Wrexan, a munkát fordítsd lelked és tested erősítésére. *Egy pillanatra odafordul, mikor átveszi a papírost, s futólag áttekinti. Valóban egy birtokról szóló tulajdoni lap, azonban a további fejtegetésre már homlokát ráncolja.*
- Nem tudom... a városban most nem igen találsz hivatalnokot, kérdés, hogy el tudod e egyáltalán intézni, de ez még legyen a jövő, remélem tartalmas lesz az együttműködésünk. *Ismét felpillant, s látszik, hogy agytekervényei megint csak beindulnak.*
- Hogyan viszonyulsz az emberekhez, elfekhez, egyéb szerzetekhez? Ha úgy adódik, tudnál akár egy csapatot is irányítani? *Kérdezi. Ha egyszerű családból származik, bizonyára sohasem volt erre lehetősége, de lát benne némi határozottságot, ami akár alkalmassá is teheti.*
- Ne gondolj bonyolult dologra. *Legyint, majd ismét sejtelmes mosoly ül az arcára. Lassan visszaadja a pergament, majd befelé biccent a szobába.* Menjünk be, megszomjaztam! *Mondja, majd elindul befelé.*
- Olvasni viszont fontos lenne megtanulnod, könnyen átverhetnek. *Vonja meg a vállát.* S, ezt a sok csodát meg nem is ismerheted meg sosem, talán van rá emberem, aki kitaníthatna, lenne hozzá kedved? *Kérdezi, majd két poharat helyez az asztalhoz és a kamrából egy üveg vizet vesz elő.*
- Csak víz. *Függetlenül attól, hogy a férfi bejön-e, vagy sem, maga helyet foglal az asztalnál, így is értik egymást, nem nagy szobáról van szó.*


893. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-02 18:05:48
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Vakmerő

//Ralas //

* A dohos szagot lassan felváltja a tiszta enyhén sós levegő.*
– Elhiszem, mert az éhség nagy úr. Mondjuk ennyiből rosszabb a városban, mert itt csak akad valami mindig.* Biccent a fejével a tenger felé A rendezett szobából kilépnek az erkélyre, hogy itt folytassák a beszélgetést.*
– Talán meglehet.* Válaszolja, mert tényleg nem talál rá logikus magyarázatot.*
– A másik épület, ennél jobb? Mert nekem már ez is maga a luxus. * Aztán jön a lényeg, a munka. Az eleje még tetszik is a fiúnak. Rendes és kemény munka. De mikor a pénzbeli segítségre tér, akkor kénytelen ellenkezni vele.*
– Nagyon kérlek ne tedd! Egyedül szeretném megkeresni az árát. Fordítsd azt a pénzt a saját álmod megvalósítására. Nekem nem baj, ha nehéz vagy esetleg megalázó a munka.* Reméli, hogy a másik megérti és nem akar, majd ellenkezni. Arra, hogy mennyi meg, hogy hol van még ő se tudja a választ. De előkaparja a papirost és átadja Ralasnak.*
– Én nem tudok olvasni, szóval nem sokra megyek vele. A hivatalnok nem tudta megmondani az árát, de azt mondta, hogy utána néz majd. Meg még arra is figyelmeztettet, hogy akár ötezer aranyba is fájhat. Annyit tudok róla, hogy elég távol esik mindentől és elképzelhető, hogy némi felújításra lesz szüksége. Talán ez majd csökkent az árán.* Ha Ralas megnézi a papírt, akkor láthatja rajta, hogy tényleg ez a tulajdon lapja egy földnek. A földnek az elhelyezkedése is rajta, van de ahhoz, hogy ezt meghatározza a hivatali nyilvántartás is kéne.*


892. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-02 17:14:16
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Wrexan//

*Becsukja az ajtót, majd egy hangyányit elfintorodva azonnal az erkélyajtóhoz siet, s kitárja. Állott és porszagú bent a levegő, mintha ezer éve nem járt volna erre senki, pedig csak néhány napja volt, mikor legutóbb itt múlatta idejét. Szerencsére azóta összapakolt, Zammiria is segített neki, egyébként a férfi szétdobált, üres üvegeket és poharakat talált volna, meglehetősen rendezetlen képet festve a szobáról. Most azonban nem így van. Mikor már érzi, hogy kellemes levegő kezd beáramlani, akkor fordul Wrexan felé.*
- Itt a kikötőben csupán egy sóhaj volt még, az emberek sóhaja, néha egy-egy nagyobb fuvallatt semmi több, de a városba már az orkán erejével érkezett meg. Sokra képes az elégedetlenség, ha nem elégítik ki az akaratot, akár csak egy fél zsák rizzsel, vagy néhány szem zöldséggel. *Mondja csendesen, s tekintve, hogy Wrexan beszéd közben az erkély felé indul, maga is így tesz, elférnek kint ketten. Jóllehet astal és székek nincsenek, de tökéletesen alkalmas arra, hogy egy kellemes beszégletést ejtsenek meg, a tenger festői látványában gyönyörködve, a korláton pihentetett, elől összekulcsolt kezekre támaszkodva.*
- Ez nagyon céltalanul hangzik. *Mosolyodik el, hallva a fiú történetét, a papírdobozról és a kilátástalan jvőről.* De bejött, tán tényleg isteni hatalmak vezéreltek hozzád. *Kuncog fel, tetszett neki az előző téma.* És igen, itt éltem, de a másik épületet még nem is láttad. *Mondja mosollyá szelidítve a kuncogást.* Egyékbént nagyon szeretem ezt a helet, nuygodt, csendes, jó a levegő, tökéletes arra, ha gondolkodni, vagy tanulni szeretnék, mert a tanulás nagyon fontos! *Emeli fel ujját, mintegy előkészítve a továbbiakat.*
- Akkor ital nélkül ugyan, de tegyük rendbe a dolgokat. *Fordul meg, s immár oldalával könyököl a korlátra, teljes testtel a férfi felé fordulva.*
- Felfogadlak téged, s alkalmazlak. Ha rendesen végzed a dolgod, becsületes leszel és szerény, ha hallgatsz rám, akkor a birtokod árának felét én fogom kifizetni. A másik felét viszont a fizetésedből és egyéb dolgaidból kell megteremteni. *Pillant ismét a kikötő felé, mintha csak ott látná a majorságot, a sok állatot és a végeláthatatlan fűvel szegélyezett szántóföldeket.*
- Mennyi lenne a birtok kiváltása? Ezer, kétezer? Fontos részletek, melyet mindenek előtt tisztáznunk kell! *Bólint komolyan.* Kezdjük azzal, hogy eleinte piszkos és nehéz munkákat fogsz végezni, sokat és unalmasakat. De van egy ötletem, mi kapcsán az is lehet, hogy a terveid változni fognak a későbbiekben. *Mosolyodik el kissé sejtelmesen az orra alatt.* Ez még maradjon az én titkom, ráadásul meg kell beszélnem még valakivel, de úgy, hogy te is ott leszel. *Biccent.*
- Szóval? Mennyi az az annyi? Mennyire lenne szükséged? *Kérdezi.* Ha ezt tisztáztuk, kezdj el nekem arról beszélni, hogyha már tiéd a birtok, akkor mihez kezdesz majd vele? Amúgy... merre is található? *Ejti állát kezébe, nem emlékszik, hogy erről beszéltek volna.*


891. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-02 14:18:44
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Vakmerő

//Ralas //

* Na egy gonddal legalább kevesebb. Nem kell a jövőjén rágódnia. Közben felfelé sétálnak az öreg házban. Ahogy hallatszik az élet pezseg. Éneklés, gyerek sírás, kiabálás, szinte már hiányoztak ezek neki. Meglepő számára, hogy innen indult a lázadás.*
– Érdekes. Mondjuk nem tudom milyen volt itt az élet a lázadás előtt, de a városon nagyon látszik a dolog. Itt nem mondanám.* Mielőtt belépnek az ajtón még végig hallgatja az indoklását Ralasnak a furcsa kérdésre. A szobába érve válaszol neki.*
– Nekem nincs mit takargatnom. Ha rosszul tudok hazudni és ez igaz az érzéseim elrejtésére is. Így hát meg se próbálom elrejteni őket, pedig néha nem ártana. Mellesleg csak, hogy tud ott a kikötőben nem járt semmi a fejemben. Csak néztem magam elé és vártam, hogy reggel legyen. Vártam, hogy jöjjön valaki akitől munkát kérhetek. Nem is gondoltam volna, hogy pont te leszel az a valaki. Egy átlagos alakra vártam egyszerű ruhában. Ha nem szólsz hozzám, már az is lehet, hogy nem is emlékeznék rád. Talán már ládákat pakolnék valahol.* Közben megint eszébe jut a Vérkert és nagyot nyelve folytatja.* De az is meglehet, hogy amilyen együgyű vagyok, hogy valaki azon a kövön ontotta volna ki a vérem. Ha a vágyaimra vagy kíváncsi, hát legyen. Én csak nyugalomra vágyom. Egy nyugodt helyen élni és dolgozni a napi betevőért. De lehet, hogy ez az apám álma, amit én örököltem. Amíg nem állt elő a birtok dologgal addig csak úgy simán dolgoztam, úgy mint a többiek. Azt tettem amit a többiek és nekem az elég is volt.* A szobát gondosan szemléli meg.*
– Te itt éltél? Ez egy igazi kis palota. * Mondja megbabonázva. Az erkélyre is kimegy ha van rá módja. Ott állva gyönyörködik a látványban. Az italra vonatkozó kérdés rántja vissza.*
– Nem szoktam alkoholt inni. Őszintén még soha nem is ittam a vízen kívül mást. Inkább ha költeni kellett, akkor ételre költöttem a pénzt. A teát meg a betegek szokták inni. Én nem érzem magam betegnek.* Nem is rajong nagyon azért a rosszízű italért. Nem érti, hogy miért inná meg azt bárki, ha nem muszáj.*


890. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-02 07:56:41
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//

*Jólesik most Ortas ölelésébe burkolózni. Ilyenkor valóban bizonyossággá tud szilárdulni a remény, hogy minden rendben lesz.
Kaiyko figyelme nem akad meg a félbehagyott mondaton. Gondolatai már a dobozka, a tű meg a cérna körül járnak. A homlokára kapott csók egy kicsit meglepi, de a meglepetés szinte azonnal kellemes, kedves érzéssé bomlik. Mosolyt csal az arcára. Főleg amiatt, hogy ilyen természetes kis adalékként érkezett, mintha régi, megszokott dolog lenne köztük. Szereti a gondolatot, hogy így legyen. Sosem érzett még ilyesmit. Olyasmibe csöppent, amit eddig még csak távolról látott. Mintha egy történet szereplőjének életét élné, ami egy kicsit furcsa, nagyon hihetetlen, de teljesen valóságos. És nagyon-nagyon boldoggá teszi.
Ortas ingét varrni a kis házikóban, miközben ő levest melegít... Szerény kis idill, de Kaiyko számára az egész világot magába foglalja.
Ortas kérdése egy kicsit visszarebbenti az érzésből, ami oly kellemesen ölelte körül. Mellkasában aggodalom kezd mocorogni.*
- Azt szeretnéd? *kérdi kissé bizonytalanul. Most, hogy a felvetés kimondatott, rá kell ébrednie, hogy őbenne is mocorog ez a késztetés, de ő jóval félszegebb ezzel kapcsolatban. Tekintetét Ortasra függeszti, de pár szívdobbanás után gyorsan visszakapja inkább az ingre és sebtében folytatja az öltögetést. Nem akarja elbizonytalanítani a másikat, mert őt is megragadta az a sugallat. Viszont azt érzi, hogy ez a gondolat valamiképp mégis idegen tőle.*
- Ha... *kezdi tétován, de továbbra se néz fel.* - Ha meg... ha megkeressük *mondja.* - Útmutatás kell. Nem tudni, milyen földek azok. *Felpillant Ortasra.* - És össze kellene szednem magam előbb egy kicsit.


889. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-01 21:57:13
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Wrexan//

*A hallot szavakra kissé büszkén, de szerényen mosolyodik el, mintha most említette volna, hogy valami hőstettet hajtott végre, s megdicsérik, jóllehet csupán egy hely, mi túlélt sok mindent, s olykor gondoskodó keze is kezelésbe vette. A fa ajtó persze végletekig egyszerű, s a lépcső is nyikorog, azonban az elmondottak alapján Wrexannak ettől jóval rosszabb emlékei vannak.*
- Nem is kell belegondolnod. *Nevet fel halkan.* Azon a hídon elég, ha akkor mész át. *Reagál az évekre, s zárul mosolyra a száj, miközben az itt ott pókhálós lépcsőházban sétálnak felfelé. Nagyot reccsen egy-egy deszka, úgy látszik ősöreg már a hely, s kevesen is lakják, mert nincs nyüsgés. Innen-onnan persze hallatszik gyemreksírás, másfelől hangos, öblös kiabálás és veszekedés zaja. Egyik lakásból éneklés, gyönyörű hangja van a lánynak.*
- Itt az első emeleten, messzire látni az erkélyről, a kikötőben nem gyakoriak a magas házak. *Bólint, miközben már a kulcsot vadássza a zsebében, mindig magánál tartja, soha sem tudhatja, hogy mikor tér ide vissza.* Ritkábban járok erre, a munka nem engedi, majd megtudod miért. Az a vicces, hogya lázadás innen indult. *Szusszan fel.* Állítólag. De tudod, ez olyan, mint egy tűz a tarlón. Először csak apró láng, aztán egyre több területet ölel fel, majd belekap mindenbe, mit lát, de addigra a kiindulási ponton csupán egy fekete foltot hagy. Na, itt még azt sem. A lázadás arra volt jó, hogy az emberek megbecsüljék a kikötőt, és hatalmat kapjanak a patkányok. Megszokták már, nem volt újdonság. *Vonja meg a vállát, majd egy ajtó előtt megáll.*
- Megérkeztünk. *Szól közbe, miközben a fiú a természetről mesél, s a meglepett visszakérdezésre ismét elmosolyodik.*
- Azt mondják, hogy az emberhez a lelkén át vezet az út. Itt a kikötőben mindenki alabástrom, maga a megközelíthetetlenség, azt gondolják, ha arcukra nincsenek érzelmek írva, akkor sokkal védettebbek, de ez butaság. *Legyint, majd egy kis kulcszörgés után belöki az ajtót, de még mielőtt belépne, befejezi mondandóját.*
- Takargatják magukat, jelmez mögé bújnak, a kiismerhetetlenség fátylát feszítik magukra... de ez a fátyol bizony átlátszó. *Komorodik el.* S, csak azt láttatja, hogy félnek, félnek az ismeretlentől, az idegentől, a tengertől... mindentől. Én nem ilyen vagyok. Ha kell nevetek, ha akarom ölelek, s ha úgy van ölni fogok. Mindenki fontos, hát magamat is fontosnak tartom. Így látom helyesnek. Ezért vagyok kíváncsi a vágyaidra, s, hogy mi járt a fejedben, mikor azon a koszos dobozon üldögéltél egyedül a kikötőben, Wrexan. Pusztán kíváncsiság.
*Belöki az ajtót, s a férfi immár beléphet. Szemben rögtön az erkélyre nyíló ajtót láthatja, mellette tágas ablakkal. Bal oldali falon egy kis kandalló, melyet rég jártak át már a lángok. Jobb oldalon, a szemben lévő falnál a sarokban ágy, az ajtó falán egy étkező asztal. Falipolcok, s még a kandaló párkányon is pergamenek, de rendezett sorban, nem rendezetlen. Jobbra még nyílik egy ajtó, vélhetően a kamra lehet, az csukva van.*
- Italt? Teát? *Kérdezi, miközben belépnek, s egy laza mozdulattal az asztalra dobja a kezdetleges kulcsot.*


888. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-07-31 21:46:42
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Vakmerő

//Ralas //

* Túl vannak azon az átkozott helyen. Kezd megnyugodni, de azért az emlék az elméjébe éget. Közben fény derül Ralas életkorára is.*
– Huszonnyolc.* Ismétli el.* Tíz év hosszú idő, inkább meg se próbálok belegondolni, hogy mivé válhatok annyi idő alatt.* Válaszolja, aztán megáll és visszanéz. A furcsa színű köd hívogatóan gomolyog. Mintha őt hívogatná, csábító dolgokat ígérve, amiért csak egy kis áldozatot kér. Gyorsan lerázza magáról a fejében kavargó gondolatokat, mire végig fut rajta a hideg. Visszafordul, hogy folytassa az útját a házak felé. A köd pedig csak gomolyog tovább. Igyekszik visszaterelni a gondolatait. A felhívás segít is neki ebben.*
– Ott laktál? Nem néz ki rosszul. * Mondja elismerően. Végig hallgatja a tudnivalókat a helyről.*
– Őszintén szólva, nem rossz. Ahogy Artheniort elnéztem, ez most luxusnak mondható. A lázadás elkerülte a helyet? * Kis szünetet tart a válaszra várva, majd folytatja a beszédet.* Fura egy hely ez. Egyik pillanatról a másikra változik meg.* Neki is tetszik amit lát, mivel otthon sokkal rosszabb körülmények között élt. Az itteni város meg eléggé le van amortizálva.*
– Igen szeretem a természetet. Tegnap este is a tengerben gyönyörködtem. Még soha nem láttam azelőtt, de már csak ezért megérte lejönnöm. Mi vonz a leginkább? Hova akarsz ezzel kilyukadni? Miért fontos ez?* Hirtelenjében nem is tudna válaszolni a kérdésre.*
– Te mindig olyan kérdéseket teszel fel, amit mások soha nem kérdeznének meg. És ez összezavar engem.* Mondja neki, és a hangjából tényleg kiérződik a zavara. Aztán észbe kap és szabadkozni kezd.*
– Sajnálom. Nem szoktam ilyen lenni. Csak kizökkentem a megszokott életemből és még sok nekem ez.* Mondja bocsánatkérően. A házban furcsa, de számára egyáltalán nem kellemetlen szag fogadja. Ralast előre engedve halad a lépcső felfelé.*


887. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-07-31 20:35:39
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Wrexan//

*Már csak menet közben válaszol. Valóban zavarja a hely, sőt legszívesebben ezzel kezdené a takarítást, túl sok szenvedés fűződik hozzá, túl sok vér és túl sok fájdalom. Egy hely, ennyit egész egyszerűen nem érdemel, s azok sem, akik látják. Wrexan csendesen nyugtázza a hallottakat, láthatóan a vérkert hatása alá kerül, holott ez régen szép volt, nagyon szép. Maga is kereshetné a logikát, de az istenek célját nem ismerheti, s nem is keresi, nincs dolga vele, ezért nem bolygatja. A magasabb hatalmak döntései sokszor a messzi múltba, vagy a távoli jövőbe nyúló következmények útján történnek, miket halandó nem érthet meg. Saját gondolkodását természetesen csak viccből fordította erre, ezért is volt a kérdő hangsúly, ennek jelzéseként fel is kuncog.*
- Sehol, Wrexan, sehol. *Persze ezt már a vérkertet elhagyva mondja, nem őrült, s nem félkegyelmi, mint elődei közül sokan mások. Kihívva egy idegen entitás haragját, csak, hogy láthassuk... na annak nincs értelme és nincs benne egyelőre üzlet sem.*
- Mindjárt ott vagyunk, Wrexan, csak türelem. *Inti az ifjút, bár nyilván a vérkert hatása érezteti még magát, ezért nem feddi meg. A lakónegyed düledező viskói, néhol takaros faházai közti kis kavicsos utcácskáján járva, azért ő is fellélegezve hallgatja a kölyök történetét. Fiatal, szemtelenül fiatal, jóllehet ez látszott is rajta, bár Ralas sem mondja öregnek, még csak idősnek sem magát. Nem változik az arca akkor sem, mikor a hölgyekről beszél, van ilyen, előfordul, Pirtianesben főként, a sötételf lakta negyedekben ki tudja ez hogyan működik?*
- Huszonnyolc forró évszakot láttam már, pontosabban ez a huszonnyolcadik. *Biccent mosolyogva.* Nem vagyok sokkal idősebb, talán hasonló leszel, mire eltelik az a tíz esztendő. *Azt is hozzá akarja fűzni, hogy szűz, már bizonyára nem, de nem akarja zavarba hozni. A Sellőház kósza falai között ritkán adatik ilyen friss hús, s az sem sokáig. Persze nem fogja odavetni, ettől a lányai is sokkal kulturáltabbak. De abban szinte biztos, hogy Wrexan számára akad majd szemrevaló teremtés, na nem mintha adná bármelyiket is. Hisz dolgozni jön.*
- Talán innen már látod. *Mutat előre egy takaros kis erkélyre a távolban, az első többszintes épület az utcában.* Ez a rész már inkább a középszerű polgároké. Ugyan a sors sanyarú, de mégsem olyan szörnyű, mint az elején. Direkt laknak közelebb a vízhez, hisz főként a dokkokban és a hajókon dolgoznak éjt, nappallá téve. Aki hosszú ideig kuporgat, vagy jobban fizető munkája van, az itt élhet. *Széttárja a kezét.* Üdv a világomban Wrexan! *Mosolyog fel, s láttatja a zsindelytetős, fából készült, dupla ablakos egyszerű, deszkából és rönkökből épített házakat. Némelyik persze saras, sőt, akad olyan is, melyet a vízen úszó uszadékfából építettek. Változatos és vegyes a kép, de Ralason látszik, hogy számára szemet gyönyörködtető.*
- Szereted a természetet, Wrexan? A napot, a holdakat, az erdőt, a tengert? Mi vonz a leginkább? *Kérdezi, miközben az épülethez érnek, ahol egy tömött faajtót belökve, immár a nyikorgó lépcsőn haladnak felfelé. Enyhe dohszag és a kikötő erősebb sós levegőjének illata keveredik, sőt, az egyik lakásban, mintha zöldséglevest főznének.*


886. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-07-31 09:22:07
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Narancssárgán izzik még a napkorong az égen, mikor felébred. Nyújtózva tolja félre a rongyokat, melyeken a nappalt töltötte, majd felülve szórakozottan körbekémlel a viharvert szobában. A maradék sózott hús reggel jót tett a gyomrának, idejét sem tudta már, mikor evett utoljára. Annyi minden vonta el a figyelmét, hogy saját magára jutott a legkevesebb idő.
A tegnap éjjeli kudarc nem szegte kedvét, elvégre először csinált hasonlót. Ez a feketemágia magasiskolája, s mint olyan, nem könnyű végrehajtani. Naiv volt, számítania kellett volna rá… Nem várt azonban órákig, hogy kinyílnak-e vajon a szemek, rögtön tudta, hogy nem sikerült. Érezte. Ma éjjel azonban megint megpróbálja. Addig fogja csinálni, míg nem sikerül… Elvégre a bukásból lehet a legjobban okulni. Rá pedig még rengeteg okulás vár s alighanem bukás is.
Kezébe veszi hát újra a rúnákkal gazdagon farigcsált botot és a kúriából kilépve ismét csak a Vérkert felé veszi az irányt. A nehezebbik utat járja, de afelől nincs kétsége, hogy a helyeset.*


885. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-07-31 00:12:34
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Összehúzott szemekkel fürkészi végig a kihalt Vérkertet. Hallott már lépteket, látott már víziókat, de ez más… Ez most valóságos volt. Látja a legördülő vércseppet az oltáron, tán maga a Vérúr egy szolgája kíván szót váltani vele. Azonban ha van halandó, ki várathatja őket, az Ő. Hamarosan ugyanis többet kapnak majd tőle, mint remélni merik.
Ezen a gondolaton elmosolyodik, majd megfordulva folytatja útját a Lakónegyed felé. Tompán dobban a Vérkert süppedő talaján a bot vége lépésenként, szinte hipnotikus a ritmikus lassúsága. Pihennie kell, legalább néhány órácskát, mielőtt belekezd… Mert ha egyszer elkezdi, hát nem hagyhatja abba. Nem hagyhatja abba, míg csillag van az égen, nem hagyhatja abba, míg le nem köszön a hold és nem váltja fel a fény.
A kidőlt-bedőlt, öreg kúria a Lakónegyed szélén, ahol legutóbb is meghúzta magát, szerencsére most is üresen áll. Túl közel visz az út a Vérkerthez, nem jár erre más, csak a sötétséget keresők. Bevackolja hát magát a szobába, hogy lehunyhassa szemét néhány órára s elmerül az édes feketeségben.*



884. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-07-30 19:54:01
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//

*Megrökönyödve néz. Tehát Kaiyko további vörös szemű állatokat is ismer, amiket csak gyűjtőnéven szellemállatoknak hívnak. ~ Beteg dolgok ezek... ~ Gyomra összeszorul, jóllehet még iménti zihálása viseli meg, mi lassan csitul, ahogy a lánnyal beszélget. Jelenleg inkább felejteni akar, s Kaiykoval ellentétben a jóscsontokat, a látott képet űzi ki fejéből. De az a valami. Akár föld az esőt vonzza, vagy magas fa a villámot. Hogy ez kíváncsisága, vagy tényleges vonzalom... nem tudja megítélni.*
- Jó... *Mondja kissé bizonytalanul, s fogadja a lány karjait, kissé maga elé meredve töprengőn.* Nem árthat... Nem árthat. *Ortas keze ellenben lassan ökölbe szorul, éppenséggel pont az, melyről ujját ajánlotta fel, magabiztosan és erőszakosan.*
- Semmi sem árthat... épp ezért... *Kezdené, de aztán abbahagyja, míg tétován magára pillant, s elmosolyodik.*
- Igaz, a ruha... így nem mehetek. *Önkéntelenül fordul, hogy a lány homlokára apró csókot kínáljon, nem erőteljeset, s nem csattanósat, csak épp egy érintést, de észre sem veszi, máris indul tovább, hogy a kis dobozt megkeresse. Abban az apró csókban benne volt minden, s az első érintéstől, elszakadásáig az utolsó rossz érzés is elpárolgott belőle, mint egyetlen csepp víz a tűző napon.*
- Megvan. *Nyugtázza elégedetten, s némi zörgés után előhalássza az apró fadobozt. Pántja nehezen nyílik, persze azért nem kell magát megerőltetnie, megette már az idő, s rozsdája lágy, barna fényben csillan meg az ablakon beszűrődő fényben. Útközben az inget is felveszi, s megvárja míg a lány az asztalhoz ül, hogy aztán elé helyezze, nyitva a kis dobozt, egyszerű módon a szakadt inget.*
- Melegítek, Kaiyko, melegítek. *Pillant a tűzhely felé, s a már-már kialvó parazsat leheletével szítja fel, hogy a lábas fölé kerülhessen. Ismét gondolatok rohanják meg, s szinte kiszalad a száján.*
- Ne nézzük meg? A... a földeken vár ránk... földeken... *Kérdezi félszegen, lába toporog, mintha máris indulna, belsejét mardosó kíváncsiság lassan gyűrűzik fel. Ha gonosz megöli, ha jó, Kaiykonak adja, ennyi tervnek éppen elég, s míg melegszik a leves, bőven akad megbeszélnivaló.*


883. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-07-30 12:47:19
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//

*Egy kicsit összezavarodik Ortas megjegyzése miatt a nyulakról. Hirtelen nem tudja hová tenni, aztán lassan azért eltalál hozzá az összefüggés.*
- A nyulaknál *mondja megvilágosodva.* - Igen, a fehéreknél valóban. De az a többi állatnál is így van. Kallan úgy hívta őket: szellemállatok. A pataknál a nagy tölgy környékén láttam én is. Egy mókust. Teljesen fehéret. A szeme piros volt. Kallan szerint ezek az állatok halva születtek volna, de túl nagy volt bennük az élni akarás. Átnyomakodtak a lét szövetén erőnek erejével, akkor is, ha az elrendelés nem adta nekik az élők színeit.
*A vörös szem és az űr, Tail, valaminek a hiánya. Kaiyko fejében lassan körvonalazódik a szellemállat alakja. Nem a zaklatott álmok okozója, de lehet kapocs felé. Ha a jóscsontokat így meggyötörte, ha el akarná érni, bölcsebb lenne egy ilyen közvetítőn keresztül. De egyelőre minden porcikája azt súgja, hogy inkább maradjon távol ettől a dologtól, bármi legyen is ez.*
- Dehogynem *vágja rá, szinte azonnal.* - Megyünk. Ahogy elterveztük. Ketten *nyúl a férfi kezéért.* - Amint egy kicsit összeszedtem magam.
*Ő is átkarolja Ortast. Nem jó ilyen zavartnak látnia. Valahol magát hibáztatja. Ha erősebb lenne, már rég elindulhattak volna. Talán ott, a szigeten el se érte volna őket ez a lidércnyomás.*
- Nem számít, mi az *dönti fejét Ortas vállának.* - Nem árthat nekünk. *A hangjában nem a biztos meggyőződés ül, inkább csak a szilárd elhatározás, a hit abban, ami nekik adatott azzal, hogy egymásra találtak.*
- Ott a kis dobozban láttam tűt *sóhajt. Igyekszik lerázni a feszültséget szülő gondolatokat.* - Megvarrom az ingedet, míg melegítesz egy kis levest. *Elmosolyodik. Igyekszik lelket önteni Ortasba is. Sajnos sem a tű sem a cérna nem finom munkára való, de igyekszik majd mindent megtenni a pórul járt ruhadarabért.*


882. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-07-29 19:46:45
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

"-Bűzlesz a fénytől."
*A mondat még sokáig visszhangzik fülében, még akkor is, mikor már rég maga mögött hagyta a Csatornát. Végigsimít ujjaival a karján, mibe a fekete madáralak égett a templomnál. Az emlékek már rég elhalványultak arról a keserves estéről, de a madáralak nem. De ő most majd megmutatja. Hisz képes lehet rá, a hogyanját már tudja. Hogy van-e elég ereje hozzá, az hamarosan kiderül.
A kőből épült, takaros házakat szép lassan felváltják a kidőlt-bedőlt kalyibák és a gondozatlan, gazos kertek. Lekerül hátáról a rúnákkal szabdalt fabot, csak hogy a következő pillanatban nagyot koppanjon vége a macskaköves úton. Szórakozottan pillant az öreg kúria felé elhaladtában. A bedeszkázott ablakok mögül már nem szűrődik fény. Tán tovább álltak, tán már nem is élnek, kik korábban itt vertek tanyát.
Apró, önelégült mosoly suhan át arcán, ahogy megpillantja a távolban a Vérkertet. Hosszú éjszaka lesz.*


881. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-07-28 17:00:33
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//

*Tekintete oda, s vissza jár kel, a lány ujja, a pohár, emlékei és a jóscsontok felett.*
- Hüllők... *Húzza el morogva a száját, miután kicsit összeszedi magát, a lány hangja megnyugtatja.* Hidegvérű, csúszó-mászó teremtmények, Ortas evett már kígyót. *Nem veszi észre személyiségének és mondatainak hirtelen változását, ezért nem is tulajdonít különösebb jelentőséget neki.*
- Macska és róka... de egyik sem vörös, vöröset eddig a nyúlnál láttam. *Mondja töprengőn, igyekezve segíteni Kaiyko elmélkedését.* Ortas nem fél a nyulaktól! *Csattan fel, s egyenesedik ki feszülten, mint, akit csaláson kaptak, persze azt elégedetten figyeli, ahogyan a lány már ujját áztatja. Ismét mozdulna, de hirtelen csitítják, mire egy pillanatra meghökken és megmerevedik, de hagyja, hogy nedvesség érje csukott szemhéját, halkan felsóhajt. Kellemes érzés, hűvös, gyengéd, érzelmes, csukott szemei függönyén keresztül a vörös pupilla nem látszik immár.*
- Földekre hív? *Mondja még mindig lehunyt szemekkel, amit csak akkor nyit ki ismét, mikor újra vízben csobban az ujj.*
- Mindenhol földek vannak, milyen földek? Akkor nem megyünk szigetre ketten? *Kérdezi, de semmi él nincs a hangjában.* Ortas nem kíváncsi természet... *Megzavarodik.*
- Ortas... én... _én_ nem vagyok...! Mi történik velem?! *Huppan le hirtelen, kissé megzuhanva, arcán a kétkedés, s az izzás, mint amikor valamit nem ért, de csak néhány pillanatig, talán míg a lányban ismét nőni kezd a kétely, hogy Ortas elszabadul.*
- Valami történik velünk, Kaiyko... Árnyékban járó az? *Teszi fel kérdést, míg kissé közelebb húzódik, hogy a lány mellé ülhessen, s oldalról átkarolhassa, keze szüntelen jár felkarján, ahogyan csapongó gondolatai is.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1324-1343