Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

940. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-26 23:55:08
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Nirs//

-Ó, majd meglátod.
*Villannak zöldjei a férfira a válla felett, majd tovább húzza a Lakónegyed felé.*
-Ilyet biztosan nem láttál még a zord északon sem, Nirs Thargodrym.
*Menet közben felpillant az égre, a csillagok éppen csak pislákolnak még. A nap sem túl rég tűnt el a horizonton, van még idejük.
Kabátja zsebéből előkotorja a kis üvegcsét, majd az egész tartalmát egyszerre felhajtja. Most minden erejére szüksége lesz.*
-Bármit látsz is majd ott... És bármit hallasz is, ne avatkozz közbe. Megmutatom neked Urunk erejét, cserébe csak annyit kérek, hogy segíts.
*Torpan meg egy pillanatra, majd hátrafordul Nirshez, hogy belemélyessze tekintetét a borostyánsárga szempárba. Kezét gyengéden helyezi a fiú mellére, hangja pedig bársonyossá válik, éppen hogy csak nem suttogja a szavakat.*
-Mert ha felkel a nap... Lehet, hogy szükségem lesz védelemre. Vannak, akik nem szívelik a sötétséget, én pedig gyenge leszek megvédeni magam. Minden erőm felemészti majd az éj. De ne félj.
*Simítja végig kezét a férfi mellkasán, majd mosolyt erőltet arcára.*
-Ezek a sósvíztől habókos halászok még a lépésed nyomát is kerülni fogják. Gyere!
*Ragadja karon ismét a fiút, hogy ráfordítsa a fiút a sötét, girbe-gurba utcára, mi a Vérkert felé viszi őket.*


Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.

939. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-26 23:26:49
 ÚJ
>Anlendra Faejeon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Daesys Vaelyora//

*Tudatalattiját ismerős hang üti meg, de elsőre, sőt, másodikra sem nagyon tudja hova tenni, hisz a Lihanech-ben történt események jó pár évvel ezelőtt zajlottak le, és Anlendra még ma is csak alig-alig üti a felnőtt kort. Minél távolabbi emlékről van szó, annál haloványabban dereng a lány agyában. Jelenleg elsősorban örül neki, hogy nem találta el a rögtönzött, spontán fegyver, mi felé repült. Az első kérdésre ideje sincs reagálni, mert szinte egyből nyakába kapja a gyömbérszínű koronával rendelkező ismeretlen ismerőst. És ekkor esik le neki, hogy kivel is hozta össze az élet. *
~ Hihetetlen...~
- Daesys!
*Egyáltalában nem az az ölelkező típus, de miután felismeri a nálánál pár centivel magasabb, állandóan, és irigylésre méltóan lehengerlő energiával bíró lányt, önkéntelenül is megindulnak karjai, hogy viszonozzák az ölelést. *
- Régen, igen. El sem hiszem, hogy itt találkozunk!
* Egyből el is felejtette az őt ért atrocitást, nincs is oka emlékezni rá, hisz ennyire már ismeri Daesys-t, hogy ne szívja mellre az ilyesmit. *
~Három, vagy talán négy éve lehetett? ~
*Nem emlékszik pontosan, hisz az eltelt idő, és az azt övező intenzív történések kifakították a részleteket, de az a nap, amikor történt, élénken él benne, s valószínűleg fog is, amíg idő az idő. Sosem felejti el, ahogy a lány és bandája berobbant a városba, és egy balul elsült, kevéssé legális próbálkozás miatt menedékre szorultak. A kurtizánokra vonatkozó megjegyzésre, szokásától eltérően röviden elneveti magát. Nonszensz. *
- Sosem voltam rászorulva, hogy fizetnem kelljen!
*Daesys jelenlétében Anlendra automatikusan felveszi a magabiztos álcát, így szavai könnyedén csengenek az éjszaka puha sötétjében. *
- Valami történt... Igen, apám újból megházasodott, nekem meg nem volt maradásom. Hosszú történet.
*Az ölelésből már egy ideje kibújva, kíváncsian mered Daesysre. *
- És te? Csak nem erre laksz?


938. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-26 21:39:50
 ÚJ
>Daesys Vaelyora avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Anlendra Faejeon//

*Nyilvánvalóan jobban foglalkoztatja morcossága az elfogyott alkohol miatt, mint az, hogy éppen kit talál el az üveg, vagy annak egy kósza szilánkja. Különösebben ügyet sem vetne az elégedetlenkedésre, de ezúttal kivételt tesz, nem is ok nélkül, hiszen a hőbörgő hangja valahonnan olyan ismerős a számára. Nem is olyan módon ismerős, mint a Kikötő népének színes kavalkádja, hanem ténylegesen valaki a múltból, akinek hangja agyának hátsó szegletében valamit beindít. Csupán névhez, archoz, és úgy egyébként személyhez nem tudja ezt kötni, ezért kénytelen megfordulni, hogy szembesüljön az igazsággal.*
- És akkor?
*Szól még azért vissza, inkább reflexből, mint tényleges megfontolt akarattal. Homlokát ráncolva hunyorog, ahogy lassan előrébb lép, és próbálja emlékeiből összerakni a hiányos képet. Valami homályosan dereng neki.*
- An...
*Ezután pedig villámcsapás szerűen be is villan, arca egyértelműen felélénkül a sikernek hála.*
- Anlendra! De rég láttalak.
*Örül meg a lánynak, és habozás nélkül oda is lép, hogy megölelje, mert miért ne tenné? Egyébként is meglehetősen közvetlen típus, de Anlendra esetében nem csupán erről van szó, hanem közeli ismeretségről, és kivételesen jó viszonyról. Legalábbis Daesys részéről, aki örökké hálás lesz azért, mert egykoron kisegítette a bajból.*
- Mi szél hozott erre? Csak nem a nívós kurtizánok híre a Sellőházban?
*Egyébként őszinte meglepettség ül az arcán, hiszen Anlendra sosem olyan alkatnak tűnt a számára, aki a Kikötőhöz hasonló helyeken fordulna meg.*
- Talán valami történt?


937. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-25 22:50:10
 ÚJ
>Anlendra Faejeon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Daesys Vaelyora//

*Anlendra alig várja a színek havának beköszöntét, de addig is be kell érnie a fojtogatóan meleg levegővel, ami még estére sem enyhül. Kósza szellők után vágyódva lépdel egyébként céltalanul, gondolataiba mélyedve az utcán. Lenge anyagú, bő ujjú, térd fölé érő világosbarna tunikát visel, melynek szolid kivágása négyzet alakú. Haját a meleg miatt bozontos kontyba rendezte, melyből itt-ott kiáll egy engedetlen göndör tincs. Ez a fajta hajviselet kiemeli apró arcát, mely egyszerre finom vonalú, de határozott. Ezen kívül láttatni engedi a jó néhány ezüst karikát mindkét fülében, melyek egy határozottabb fejrázásra fojtott hangon csilingelnek. Melle előtt összefonja karjait, és mereven lába elé szegezi tekintetét, ami talán nem a legszerencsésebb taktika ezen a környéken. Ezt be is igazolja a hirtelen és túlságosan közel érzékelt éles üvegcsörömpölés.*
~ Mi a jó...!?~
* Az üveg Anlendra előtt elrepülve, a lány jobbján csapódik a földbe néhány centiméterrel a bokájától. A ripityára tört tárgy még egy pillanat tört részéig egyben maradva csúszik egy darabon mielőtt millió szilánkra pattan szét, s amíg végül megálljt nem parancsol neki egy függőleges felület, névlegesen egy nem éppen jó állapotban lévő épület fala. Mély elmélkedéséből felocsúdásra kényszerítette ez a kis intermezzo, de miután felfogta, hogy igazából valószínűleg senki nem tört életére, félig dühös sóhajjal, csípőre tett kézzel fordul az üveg-reptető feltett irányába. *
- Hé! Már elnézést, de majdnem eltaláltál!
*Tesz egy tétova lépést arrafelé, amerre az illetőt sejti, de az utca azon fele kissé árnyasabb minthogy egyből láthatná kivel is áll szemben. Pusztán remélni tudja, hogy nem egy nála háromszor nagyobb orgyilkossal fújta össze a nem létező nyári szellő. *


936. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-25 22:21:07
 ÚJ
>Daesys Vaelyora avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Anlendra Faejeon//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

- A picsába!
*Szalad ki a száján, ahogy emelgeti az üres üveget. Megfordítja fejjel lefelé, és egészen közelről nézi az üveg száját, azt remélve, hogy még maradt benne valami. Úgy tűnik igen, hiszen egy kósza csepp kezd el kitartóan duzzadni, Daesys pedig nyújtja is a nyelvét, hogy örömmel fogadja rajta a kis árvát. De sajnos ennyi akad csupán, ezzel kell beérni, persze nem adja fel. Még picit dühösen rázogatja, tenyerével csapkodja a rumosüveg alját, de semmi, kifújt. Még bele is kukucskál, egyik szemét lehunyva, a másikkal egyenesen annak az aljára pislog, hátha elbújt valahol ott egy kósza korty.*
- Meh.
*Húzza el a száját, és egy laza mozdulattal el is hajítja a tárgyat, nem törődve azzal, hogy kit talál el esetleg, vagy hol csattan szét. Csalódottan néz körbe, és láthatóan tanácstalan, azon töpreng, hogy merre induljon meg, hiszen jól szeretné érezni magát. Ma különösen, de minden olyan unalmasnak tűnik.*

A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.25 22:22:55


935. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-24 23:04:01
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//

*Mélyen hallgat, s akkor is csak busa feje billen el, mikor a nedves kendő, fejének oldalát éri. Halkan pottyannak a cseppek a dézsa fodrozódó vizébe, s nem harsogják túl a gyertya néhai apró sercegésének hangját. Az emlékek nehezek, mint mindig, de ezúttal nem a bosszú előjogát éltetik, csupán szavak. Régi, régi, ódon, metszőn kongó és mély szavak. Akárha a kútból szólnának, mintha elméjében téglafalakon pattognának, s egybemosódnának a jelennel. Érzései valóban hasonlatosak most a múlthoz, s kedve támad benne elmerülni, miképp Kaiyko mellkasának támasztani hátát kissé, legalább csak egy pillanatra. Érezni testének hőjét, adottságait, hallgatni csengő dallamos hangját, illatába bújni. Ortas nem a bújós fajta, sokan talán érzelemmentesnek és hidegnek tartanák, bár a lány már ettől jobban ismeri.*
- Mi kínban távozik, örökké kínban él, ahogyan az is, ki látta a végét, ki fogta, ki tartotta. *Búsan csengenek a szavak, de most nem érez semmit, csak a víz forróságát, s az apró, majd egyre erősebb érintéseket vállán. Halkan sóhajt fel, élvezi a törődést, akkor is, mikor vékony ujj írja a múlt egy szeletét hátára. Nem merevedik, nem is veszi rossz néven, csupán halvány szomorú derű jelenik meg ajkán, mi nem látható.*
- Kaiyko... *mondja csak úgy a lány szavai után.* mivel tán végződik. *Sóhajt el ismét, s egy pillanatra a válla felett néz hátra, csendes elfogadással. Talán némán telik el, a hátralévő néhány perc, akár egy fertályóra is, majd a fürdésnek vége, hisz minden jónak vége kell legyen egyszer. Maga is kiszáll, hevenyészetten áttörli magát, nyújtózik egyet, kellemes volt. Ekképp pillant fel a lányra, s bólint.*
- Igen, szerzek. Tán akad is itt valahol. *Pillant körbe a helyiségben, hol a lány már annyi mindent talált. Egy zsák mindenhol akad, kérdés milyen állapotban, bár egerekkel nem találkozott még. Kerülik azok is e helyet.*
- Öltözzünk fel és induljunk. *Egyezik bele, kedve van a sétához és valójában tudja, hogy a lánynak is jót tesz a kikötői levegő, nem rabságra született, bár olykor ezt gondolja róla. Ugyanúgy emlékei rabja, mint önnön maga. Mikor felöltözik kutatni megy, s az apró szekrényeket, a lóca mögötti részt, a polcok alját, s még kint is a ház oldalában is megnézi. Végül szerencsével jár, kettőt is talál.*
- Itt vannak, ezek jók lesznek. *Mutatja fel a két közepes méretű zsákot, nem tudja mennyi növény kell, de ha annyi akad, hát szerez még.* Fa lehetett benne. *Mondja csak úgy, s ha a lány elkészült, egy intéssel lép ki az ajtón. Csak, ha körbenéz, akkor hívja ki, miután megbizonyosodott arról, nincs veszély. Az idő kellemes, nem túl meleg, s hideg. A nap már nem jár magasan.*
- A dokkokhoz megyünk? *Kérdezi, csak annyit tud a Kétarcúról, mit imént meséltek róla.*


934. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-24 11:05:31
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//A valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//

- Tudom *mondja csendesen, míg a nedves kendővel végigsimít Ortas halántékán. Bár a szavak azt sugallják, szívességet tesz a férfinak, valójában erre a néhány bensőséges pillanatra neki is szüksége van. Ortas közelében nyugodtabb. És ha tehet érte valamit, az örömmel tölti meg a lelkét.
Figyelmesen, gonddal fürdeti a széles vállakat, az erőteljes hátat, a kemény munka edzette karokat. Leöblíti a haját, aztán a szappannal azt is meghabosítja egy kicsit, hogy aztán újra leöblítse.
Amikor Ortas megszólal, Kaiyko ajkára mosolygás kúszik, de ahogy a szavakat hallgatja, mosolya keserédessé fakul. Bár meg tudná állítani Ortas emlékezetét e szép emlékeknél. Tudja, hogy amennyire melengeti a szívét a családja emléke, annyira kegyetlenül fog egy pillanat múlva belé marni elvesztésük fájdalma. Átöleli a férfit és a halántékának dönti a homlokát.*
- Az élet csak egy pillanat *súgja.* - A szeretetük ott vár utána egy örökkévalóságon át. *Egy csendes sóhajjal a füle mellé csókol, s végigsimít a drága, marcona vonásokon.
Vékonyka ujjai nem állnak meg akkor sem, mikor végzett. Igyekszik kicsit kimasszírozni Ortas vállaiból a kikötői munka görcseit. Nem túl ügyes benne. Nem elég erős hozzá a keze. Mikor elfáradnak az ujjai, újra a kendőért nyúl és vizet csorgat Ortas bőrére. Áttörli újra, csak a kellemes érzés miatt, amit a törődés jelent.*
- Iria *mondja halkan, s ujja a férfi hátára rajzolja a név szép betűit.* - Minden jó lesz *mondja. Talán Ortasnak, talán Iriának a fátylon túl, talán magának.
Nem sietteti a fürdés végét. Addig maradnak a dézsában, ameddig csak kellemes. Ha Ortas kiszállt, Kaiyko is megmossa a haját és gyorsan lecsutakolja magát, míg a másik törülközik.*
- Szerzel zsákot a gyűjtéshez? *kérdi közben.* - És míg előkészíted a csónakot, én gyorsan kimosom még a ruhákat és kiterítem, hogy megszáradjanak. Kimehetnénk mihamarabb, hogy lássuk, van-e egyáltalán erre a Kétarcúból. Még nincs olyan meleg és jól is esne kimozdulni kicsikét *mondja, mielőtt rámordulnának, hogy korai lenne még megerőltetnie magát.*


933. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-23 22:29:25
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//

*Csendesen figyel, szeme sem rezdül, s egyszerű, kissé együgyű módján érdeklődve hallgatja a magyarázatot, olykor bólogat, olykor pedig hümment rá, a növényt magát nem ismerte, de nem is hallott róla. Nem csoda. Se nem gyógyító, se nem vajákos, nem foglalkozott soha csupán a növények számára hasznosítható fajtájával. Érdeklődve csillan a tekintet, még a fej is félrebiccen kissé, mikor zavart vél felfedezni. Nem tudja mire vélni, a magyarázatra magára nem is számít, így váratlanul is érik a mondatok.*
- Afro... *Szalad fel a szemöldöke és abban a pillanatban kezd eszeveszetten pakolászni. Ortas nem az a szégyenlős fajta, valójában eddig nem is tudta, hogy létezik hasonló énje, így meglehetősen váratlanul éri.* Értem... értem... *Hadarja talán kissé gyorsabban, mint a szokványos, valahogy ne is akaródzik erről a témáról beszélni, Kaiykoval régóta ismerik egymást, de talán mégsem olyan régen. ~ Csak ősidők óta... ~ A vízzel nincs annyi dolog, mint amire számított, s a dézsa is előkészítve már régen, csupán tölteni kell, és pótolni a fogyó meleg vizet, újabbat és újabbat feltenni, de hamar elkészül. A téma melegében, ha úgy tetszik, mintegy előkészítve a meztelenséget, s megalapozva a néma hallgatást. Pedig nincs oka rá, hogy szégyenkezzen, hisz ismeri a lányt... talán mindig is ismerte.*
- Jó. Körbenézek. *Egyezik bele hamar. Valóban számos helyet ismer már, ugyan rövid ideig tartózkodott itt, de tudja, hogy a Sellőházban talán szükség lehet rá, miképp mindig akad boldogtalan ember, ki boldogságra vágyik, főleg a kikötőben. Nem mozdul, miközben Kaiyko keresgél. Arca hangyányit felderül:*
- Nem tudtam, hogy ott van. *Mosolyodik el halványan, bár visszahúzná azt is mi rajta van, emiatt ismét enyhe pír szédeleg arca köré. A felszólításra még inkább, de szótlan szabadul meg ruhájától, s ereszkedik a vízbe. Nem szisszen fel, arca sem rezdül, bár kellemesen forró és pihentető. Első reakciója talán a meghökkenés, mi úgy hal el, akár egy dörej, a csendes nyári éjszakán, a dereka körén érkező lábak váratlanul érik, de a válasz, csupán egy elégedett sóhaj.*
- Nem kell ezt tenned... ugye tudod? Meg tudom mosdani magam is... *Szól csendesen, anélkül, hogy hátranézne, vagy legalábbis ellenőrizné, hogy a lány is ruhátlan érkezett e, bár érzi nagyon is jól. Ettől függetlenül fejét hátrahajtva tűri hajának, vállának érintését, hamarosan szeme is lecsukódik.*
- Iria is így csinálta. *Szalad ki a száján egy végeláthatatlan perc után.* Mikor a gyerekek már elaludtak... csak akkor. Addig nem. *Mélyen zeng a hangja, lágyan száll, mint, mikor valaki mesél.*
- Addig míg ki nem hűlt a víz. *Szalad mosolyra az ajka, hogy aztán utána ismét penge vékonyra simuljon.*


932. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-19 23:11:26
 ÚJ
>Komblard Silkton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ikta Crouren//

*Eredetileg úgy tűnt, jól ki fognak jönni egymással, de a buzgó válaszadási hullám abbamarad. Nem baj, ha a fickó hallgat, amikor épp nem kell beszélnie, de a kérdésekre illene reagálni. Azonban az első reakciója egy kérdés, ami igazából vagy a gyanút hivatott eloszlatni róla, vagy... Nem, nem akar túl kapkodva következtetéseket levonni.*
- Egyelőre én kérdezek, ha nincs hozzá közöd, mondd azt. Ne kérdéssel felelj a kérdésre, még akkor sem, ha az magában hordozza a választ. Írd fel, később még szükséged lehet erre a szabályra, úgy fest, gyorsan felejtesz.
*Ha már arra sem emlékszik, mi történt az éjjel, akkor aztán ki tudja, erre a beszélgetésre meddig fog. Valami zavar lehet az agyával. Persze a szerzetes még mindig nem akar ítélkezni.*
- Sajnos nem érem be akármilyen mágussal, de nem hinném, hogy csak a Sötét Nagyfőnök irányíthatna el ahhoz, aki nekem kell. Ha nem tudod, akkor viszont nem igazán látom értelmét a dolognak a továbbiakban...
*Azonban hirtelen a férfi lelkesedése megsorokszorozódik, miközben olyan érdekes dolgokat állít, miszerint Sa'Tereth őt hívja. Nevetséges gondolat, de a tény, hogy ilyen következtetésre jutott, azt jelenti, hogy cimborál a sötét oldallal. Kiváló túsz lehetne, emberi pajzs, vallatási alany... De Komblard nem tud eltekinteni a ténytől, hogy ez az alak hülye. Ha még kellene is a Sötét Nagyfőnöknek, akkor is legfeljebb bedobni a cápák közé. Semmiféle stratégiai előnyt nem biztosítana neki a félnótás, nem kerülne vele alkupozícióba, nem tudna meg tőle semmit, és nem utolsó sorban ha elmenne vele a Vérkertbe, akkor vajon Sa'Tereth habozna egy pillanatig lesújtani villámával csak azért, mert van egy foglya? Nem. A tökéletes katona, semmit nem ér az ellenség kezében, ő viszont bármikor maga elé kaphatja, ha repül a kilőtt nyílvessző.
~ Átkozott Sa'Tereth, megint túljártál az eszemen! ~
Talán ha kicsit a fickóval tartana, hátha tényleg a Vérkertbe megy... Csak amint kiderül, hogy nem kell a Főnöknek, onnantól megint bajok lesznek. Nem, túl sok kockázat a semmiért.*
- Figyelj, új dolgokat kell felírnod! Add át a Sötét Nagyfőnöknek, a fény küldötte keresi a zavargásokért felelős mágust, valamint a hölgydémont a polipcsápokkal, és... nagyjából ennyi. Ő úgyis tudja majd, hol keressen, ha bármelyikükről elcsepegtetne valamit. Lekötelezne vele, szolgálóit próbára tehetné, engem talán eltüntethetne, meg ilyenek... Főként csak szórakozhatna egy jót, miközben talán folyik a vér, nem tudom... Nem igazán hiszem, hogy meglepne valami ilyesmivel, de hátha. Nem tudom, hogy mennek arra a dolgok. Ami a feliratot illeti... igen, mostanság kerülhetett ide.
*Reméli, hogy a fickó megjegyezte a dolgokat, bár a lelke mélyén tudja, hogí erre vajmi kevés esély van. Vacak küldöncöt talált, de hát mindenki abból gazdálkodik, ami van.*
- Jó mulatást! Ne feledd az üzenetet!
*Ő maga pedig elindul a világítótoronyhoz, éjjel oly' szépen lehetett látni onnan az őrjöngő hullámokat, és talán ott megszállja az ihlet. Szép kilátás...
~ Csak tudnám, miért mindig a hülyékkel ver az ég. Mintha nem lenne elég bajom saját magammal... Utálom a szakállasokat! ~*


931. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-19 21:50:54
 ÚJ
>Ikta Crouren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Vakmerő

//Komblard Silkton//

~Hadd jártassa a száját. Mindig az ad információt, aki beszél.~
*Szemét forgatja az utcai látképen keresgélve a isteni színjáték folytatását, persze hallójáratai sem restek hallgatni a bőbeszédűt.*
~Nem vagyok beszédes típus? Ezt remekül eltaláltad... „Utánajárok”. Remek. Legalább nem akarsz a végtelenségig rám akaszkodni... „Este”? Valami történt este? Ez az alak este is itt volt, de most látja először ezeket a betűket? Akkor ma reggelre kerültek fel?~
- Valami történt az éjszaka folyamán?
*Valójában magának okozta a sérüléseket, de talán jobb is ha egy kérdéses hitűt meghagy a maga képzeletében. Ha tényleg a Sa'Tereth műve volt, márpedig valószínűleg az, akkor az a szolgájának szólt.*
- Ha a sötét úr területén akarsz varázslót fogni, akkor rossz helyen jársz. Próbálkozz a Vérkertben. Lassacskán indulhat is a vadászat.
*Az utolsó mondatot énekelgeti és kivillantja a Bestia vigyorát, aki a vérre szomjazik.*
- Bestia... A Bestia! *Végre kiszökött a torzan boldog arc ismeretsége.* Nekem szólt! Engem keres! Nem figyelmeztet, hanem hív!
*Világgá kürtöli a boldogságát és még ugrándozik is.*
- Szóval ez „Xurra” ma reggelre került fel?
~Lehet hogy nekem szól.~
*Ha a köpenyes válaszol, hát válaszol, ha nem, akkor nem.
Megindul ivót keresni, ott folyik legjobban az információ.
Ha a másik vele tart, akkor tartson, ellenkező esetben elköszön tőle egy „Szerencsés boszorkányvadászatot!”-tal.*


930. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-19 19:08:58
 ÚJ
>Komblard Silkton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ikta Crouren//

*A fickó a fejét rázza, ez jó hír. Mármint... az attól függ, kinek. Komblardnak kevésbé. Tippre a mélységi épp most kezdi beleásni magát valamibe, amihez nem sok köze lehet, legalábbis néhányan ezt így gondolják azok közül, akiknek beleszólása van a dologba.*
- Nem a beszédes típus, mi? Nem baj, így is megoldjuk *sóhajtja, bár azért jobban szereti, mikor nem csak ő beszél végig. A másik oldalról meg így övé lesz a színpad, ezt az állapotot is meg tudná szokni. Gyorsan mérlegeli, kezdhet-e így valamit a fickóval, vagy hogy érdekli-e egyáltalán, ha semmi köze a különös éjszakai jelenségekhez. Alapvetően ahol valami furcsa jelenség történik, ott szeret belegabalyodni, de ha már benne van valamiben, azt utálja lezáratlanul hagyni.*
- Szóval azt mondod, nem tudod, mit jelent? Én is most látom először, de majd utánajárok.
*Zárja le a dolgot, hiszen valami történik itt, van egy szó vagy név a kezükben, mi kell még? Ennyiből egy teljes hatalomátvételt le lehetne leplezni előre, és meg lehetne idejében állítani! Persze ilyesmiről biztos nincs szó, Sa'Tereth már úgyis főnök ezen a részen, nem kell megerőltetnie magát.*
- Attól függ. Ha van ennek bármi köze az estéhez, akkor hadd halljak mindent! Bár lehet, azzal kéne indítanom, neked van-e közöd hozzá? El is magyarázom, miért! Ha neked van valami közöd hozzá, azonban nem tudod, ki vagy mi az a Xurra, akkor Xurrának nincs köze az égi jelenségekhez, tehát számomra nincs jelentősége. Na, azt már tippre megmondom, hogy nem te csináltad, nem vagy te olyan nagy mágus. Akkor hát... Mi voltál te, valami véráldozat? Annak se túl jó, ha még itt vagy, de megmagyarázná a különös sebeket... Kinek kell hát lerónom tiszteletemet azokért a csodálatos égi jelenségekért?
*Egy sötételf mágus? Már a lehetőség is nevetséges. Soha eggyel se találkozott még, és ha ez a fickó lenne is itt az első, hát... nehezen hinné, hogy ekkora dolog tapad a kezéhez. Nem is hinné el. Ellenben ha bármi hasznossal tud szolgálni, akkor mindenki jól járhat... Ekkor jut eszébe, hogy a fickó részét picit elfelejtette a dologban, illene neki is ajánlania valamit a válaszokért cserébe.*
- Kapsz érte húsz aranyat. Vagy... tudod mit? Legyen ötven, ha hasznos dolgokat tudsz mondani. Annyit megér, ha találkozhatok a tegnap éjszakai dolgok mögött álló páratlan erejű varázshasználóval.


929. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-19 18:09:53
 ÚJ
>Ikta Crouren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Vakmerő

//Komblard Silkton//

*Szerencsére az idegen jobban fogadta a vigyoros benyomást, mint azt várta.
Borsódzik a háta az ismerős arcmimikától, de nem akar felszínre törni az a bizonyos emlék, ami talán most életet menthet. A gondolatai kiülnek az arcára, tisztán lehet bennük olvasni. Erőlködés után sem jut eszébe semmi, csak azaz ismerős érzés. Végeredménynek csak a fejét rázza tagadóan.*
- Xurra... *Ismételi a szót, amit eddig elvétve mindenhol látott. Csak a reggelre ért a városba, nem tudhatja, hogy mióta ékesíti a házak falait ez a szó.* Mi az a Xurra? *Próbál ő is valami információt morzsát szerezni. Valamit valamiért, de az elsőt adja a másik.*
~Valami varázslathoz rúnák? Vagy egy kikötői banda jelzi a területét?~
*Köpenyes fazon láthatólag otthonosabban mozog a korábbihoz hasonló jelenések olvasásában.
Megfordul a fejében, hogy mikkel szennyezhette a kezét, de nem jut eszébe más csak a Vérkertben talált holttest és az egyik szütyőjében hánykódó bordája. Mindenesetre az istenség nem gerjedne haragra egy kis tisztogatásért a területén. Ikta szerint.
Rövid töprengés után elkezdi kioldani először a bal, majd a jobb alkarvédőjét, felfedve az alattuk lévő friss égéseket, varos vágásokat és köztük meghúzódó megannyi heget.*
- Ilyenekre gondolsz?
*A levetett páncélok a földre hullnak. Nem kíván többet megosztani vele magáról. Ha túl sokat fecseg az később problémás lehet. Most is csak szükség viszi rá a tanács kikérdezésére.*


928. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-19 17:13:15
 ÚJ
>Komblard Silkton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ikta Crouren//

*A riadalom, amit a keze okoz, alig lepi meg. Alapvetően azt vallja, hogy az ijed meg ennyire, akinek vaj van a füle mögött, viszont a korábbi jelenet után lehet, ő is bizalmatlan lenne a világgal szemben. Ezek után a mosoly mér eléggé erőltetettnek tűnik, viszont így is majdnem bemos neki egyet. Alapvető megoldás arra, ha valakit megszál valami. Az orr betörésére talán vigyorog tovább, akkor valami megszállta, és nem érdekli az általa megszállt test. Ha a vigyorgás abbamarad, akkor vagy csak szórakozott, vagy a hirtelen fájdalom hatására eszéhez tért. Viszont itt szerencsére egészen egyértelmű, hogy miről van szó.*
- Hülye vagy te, nem egy *jegyzi meg az átlátszó dumára. Ők lehetnek egyek, de Komblard nem kíván csatlakozni a műsorhoz. A fickó hamar összekapja magát, és válaszol a feltett kérdésre, ami kiváló, ritkán akad ilyen jó beszélgetőpartnere.*
- Biztos? Ne az öregasszonyokra gondolj, inkább arra a gusztustalan vigyorra, esetleg valami szagra, amit éreztél közben... Valami furcsa érzés talán. Nem arra vagyok kíváncsi, a vén szipirtyókkal találkoztál-e már, hanem azzal a dologgal, ami rajtuk keresztül rád vigyorgott. Esetleg valami hasonló rémálom mostanság?
*Hagyja picit levegőhöz jutni a férfit, de azért szemeivel szüntelenül körbetekintget, nehogy egyéb vigyorgó öregek prédájává váljanak. Ekkor pillantja meg néhány helyen a különös feliratot.*
- Xurra... *olvassa enyhén hunyorogva, mert némelyik betű mintha nem stimmelne. Valami másmilyen, démoni nyelv betűje lenne? Majd figyelme újra új kedvenc beszélgetőtársára terelődik, és tudtára hozza, amit róla megállapított.*
- Te vagy besaraztad valamivel a kezedet, vagy épp most igyekszel. De elnézve azokat démoni vigyorokat, tudnám javasolni a visszavonulást. Nem szégyen az. Kivéve persze, ha van bármi közöd az éjszakai különös jelenségekhez, mert akkor a visszavonulás előtt szeretnék tudni mindent.
*Xurra... Miféle lény lehet? Talán nem is egy lény, inkább valami szó démoni nyelven, mint mondjuk a halál? Rettegjetek? Valaki olyannal kéne beszéljen, aki jobban ért ezekhez a dolgokhoz, ilyet azonban nem ismer. Nem mellesleg senkit nem ismer. Egy dolgot tud: tegnap még nem voltak itt a feliratok, ezek ama ominózus éjjelen kerültek ide, mikor ő is kint csatangolt, és a kikötőt elborította a gonosz. Akkor valami tényleg elszabadult itt... Ha csak belegondol, hogy kis híján talán ő is belerohant a színtiszta sötétség fizikai megtestesülésébe... Örülhet, hogy még él.*


927. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-19 12:58:05
 ÚJ
>Ikta Crouren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Vakmerő

//Komblard Silkton//

*Indulna az útjára, de egy kéz hátulról marasztalja. Az elmúlt percek a vigyori banyákkal elegendő volt, hogy egy váratlan érintés is a frászt hozza rá. Talán még sikított is egy kicsit, talán csak az fejében játszódott le a hang, de biztosan jelét adta a meglepődésnek.
Fordítja a fejét, hogy megtalálja a kéz gazdáját, és újra felfesti magára az előző erőltetett vigyort.*
~Lehet hogy még nem ért véget a korábbi jelenség?~
*Fülig érő mosollyal fordul a idegen alakhoz.*
- Mi mind egyek vagyunk.
*Böki ki a kellően szektásnak hangzó mondatot. Szemrevételezi a köpenyest és a boldogság lefagy az arcáról. A csuklya alól nem egy elborultan vidám szempár néz kifelé, de a kinézete más értelemben furcsa. Mintha csak arra várna, hogy mindent, amit a szövet takar, felfedjen az utca járókelőinek és gyönyörködjenek a testében.*
- Először láttam őket.
*Nem bélyegezi ártalmasnak, de furának kellően fura. Most megütött normális modorral próbálja javítani az eltékozlott első benyomást.*


926. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-17 20:24:49
 ÚJ
>Xurra Xhul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Legsötétebb éj - aznap este//

*Valami van a levegőben, ezt minden porcikájában érzi a kis mélységi. Izgatottan gyűrögeti Rog ujjait, miközben ide-oda szaladozik.*
- Itt az idő *susmorogja maga elé, aztán kissé felbátorodva is megismétli.* - Itt az idő, Rogarr! Itt az idő, hogy a környék megismerje a nevemet! *Feltüzelten csap a levegőbe Rog alkarjával, illetve, ha úgy vesszük Rogarr egészével, mert hogy ismeretségük kezdete óta sose volt több egy alkarnál.
Azzal Xurra el is indul, hogy megvalósítsa a nagy tervet. Hajnalra pedig a Kikötő lakói is részesei lehetnek ennek a megvalósulásnak, mégpedig olyan formában, hogy házfalakon, rozoga budikon, széthagyott ládákon, talyigákon, utcakövön, öregebb kóbor ebeken és békésebb természetű macskákon egyaránt olvashatják a fehérrel mázolt kinyilatkoztatást: XUЯЯA.*


925. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-17 19:31:55
 ÚJ
>Komblard Silkton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ikta Crouren//

*Ahogy újból beleveti magát a kikötő sajátos módon vidám világába, eltökéli, hogy ezúttal valami jobb helyet talál magának arra, hogy információkat szerezzen. Ezúttal nem hagyja, hogy valami hölgy csak úgy kizökkentse, elterelje a figyelmét, vagy ilyenek. A Vérkert éppen ezért még várhat, ott ugyanis csak ez várna rá, ahogy a szerencséjét ismeri. Így pedig épp elkezdene gondolkodni a következő lépésen, mikor egy enyhén horrorisztikus jelenet tárul eléje. Néhány öreg, akik valami borzalmasan groteszk, széles vigyorral merednek egy mélységire, aki talán még ezeknél is undorítóbb arckifejezéssel válaszol nekik. Az egész olyan természetellenesen hat, hogy semmi kétsége nem marad azt illetően, hogy itt valami készül. Majd az egész jelenet már el is tűnik egy pillanat múlva, az öregek elindulnak, a mélységit viszont nem akarja útjára engedni, így hát oda is sétál hozzá.*
- Hé! *pisszent oda neki, ha kell, meg is paskolja a vállát picit, majd halkan folytatja* Mi volt ezekkel az öregasszonyokkal?
*Valószínűleg a fickó is közéjük tartozik, de amíg nem tudja, kik azok az ők, addig nem akar elhamarkodott következtetéseket levonni. A legfontosabb az lenne, hogy legalább valamelyik felét szemmel tartsa a jelenségnek, és mivel az öregeknek hűlt helye van csak mostanra, ezt az alakot kéne lekötnie picit. Ha nincs is semmi köze a kísérteties jelenséghez, akkor lehet, épp most szemelték ki áldozatnak. Azt nem kockáztatja, hogy ebben az esetben megmentené, vagy akár megpróbálná, mert hát élet védelme ide vagy oda, azért van egy határ, amin túl már inkább iszik egy jó teát egy fogadóban, de nem viszi vásárra a bőrét.*
- Látta már őket korábban?


924. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-15 12:41:11
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//A valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//

*Annyira kedves neki Ortas ezen oldala, annyi szeretetet gyújt benne, hogy szinte csikar a mellkasa, hogy megölelje. Nem teszi, csak tördeli a kezét, igyekezve elrejteni a mosolygását, nehogy még valóban megbántsa vele a férfit.*
- Nem, nem eleség *rázza meg a fejét.* A yadanok szerint ez... irye *kicsit gondolkodik rajta, mi a nomádok szavának helyes megfelelője.* - Szent. *Némi aggodalom suhan át rajta, hiszen nem tudja biztosan, hogy itt is megél-e. Figyeli Ortas ügyködését a dézsával meg a vízzel, közben pedig igyekszik pontosan felidézni mindent, amit a Kétarcúról tud.*
- A szárított levelek füstje nyugtató, pihentető álmot hoz. Kallan törzsében betegek felett égetik és olyankor, ha valaki zaklatott lelkébe békét kell hozzanak. Temetéseken is szokás a halotti máglyára szórni *magyarázza.* - A virága *szégyellősen harapja be az ajkát és a szemét lesütve a ruhája ráncaival kezd babrálni* - az egészen... más. *Kallan mindig nagy hangon és szabadosan beszélt ezekről a dolgokról. Főleg, ha derűs kedvében volt vagy jobban felöntött a garatra. Olyankor persze Narr bácsikája mindig rámorrant. Volt hogy egyszer a derékszíjával pirongatta ki a kunyhóból emiatt és reggelig be se eresztette, úgyhogy kint aludt a széna közt. Ha Narr bácsikáján múlott volna, Kaiyko gyermek marad, míg világ a világ. De Kallan más volt. Ő nem próbálta elzárni előle a tényt, hogy bizony változik. Ha ő nincs ott, amikor a teste visszavonhatatlanul átlépett a gyermekkor küszöbén, biztos kétségbeesik. Aznap Kallan zavarta el Narr bácsikáját. Beküldte a városba. Pontos listát adott, mi mindenre lesz szüksége Kaiykonak. Vizet melegített, fürdőt készített neki. Saját kezével mosta ki a vérpecsétes ruhácskát. Aztán elmentek a dombtetőre. Tüzet raktak és Kallan mesélt, míg a holdak a hegyek mögé buktak. Akkor nem úgy mesélt, mint egy katona. Nem volt kajánság a hangjában. Úgy mesélt, mint egy yadan csontvető, aki elmondja mindama titkokat a világ dolgairól, amit Kaiykónak tudnia kell.*
- Afrodiziákum *mondja.* - Frissen tűzre dobva feléleszti a test szikráját. *Felpillant Ortasra, hogy érti-e mire gondol, aztán mindjárt el is pislogja bátorságát és kapkodva igyekszik szinte mentegetni a növénykét.* - Szokás nászi ágy mellé rakni ajándékba. Ilyenkor kanócra fűzik és gyertyát mártanak belőle. A termése az, amiből italt erjesztenek. Erős, bódító hatása van. Megnyitja a határt a lét érméjének másik oldalára. A sámánok is ezzel élnek, ha látomásban keresnek választ.
*Fogalma sincs, milyen hely lehet itt, ahol ilyesmit használnának. Talán valami füvesember vagy ispotály.*
- Esetleg majd... körbekérdezhetnél *vonja meg a vállát bizonytalanul.* - Én nem ismerem a kikötőt. Egyáltalán *mondja, miközben keres valamit, amiben meg lehet majd törülközni. Keresgélés közben az ágy alatt felfedez egy ládát. Ágyiruha és néhány viseltes, de tiszta holmi van belenyomorgatva.*
- Nézd! *derül fel. Az ingek ujját valószínűleg fel kell majd tűrni, ahogy a nadrág szárát is, de bőségre Ortas méretének saccolja. Vannak vastag vászonlepedők is, amit mindjárt oda is készít a dézsa mellé, ahogy egy kisebb kendőt is a mosdáshoz.*
- Előbb te *mondja Ortasnak, mikor elkészül a vízzel és ebből nem enged. Elfordul, hogy a férfi levetkezhessen. Míg a vízbe ereszkedik, Kaiyko eligazgatja az ágyat és letakarja.*
- Később kimosom a koszos ruhákat. Amilyen melegen süt a nap délidőben, hamar megszáradnak *mondja, aztán elcsendesedik. Egy kicsit bizonytalanul indul a keze, de lassan kioldja az övét és maga is kibújik a ruhájából. A dézsa nem túl nagy, de Kaiyko olyan törékeny, olyan vékonyka hogy csoda, hogy a víz megemelkedik tőle, mikor finoman Ortas mögé csusszan. A lábát előre ügyeskedi a férfi dereka mellett, hogy ne kelljen miatta nagyon előre csúsznia. A kezébe veszi a kendőt, a vízbe meríti és Ortas loboncát félretűrve nekilát, hogy megmossa a férfi hátát meg a tarkóját meg a haját is. Persze csak ha engedi.*


923. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-14 15:17:49
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//

*Tűnődőn figyeli a lányt, bús tekintetéből nem lehet kiolvasni azt sem, hogy megnyugtatta volna, ahogyan mást sem. Ortas visszatér szokványos medrébe, s hideg tekintetet ölt fel, bár a lány már ismerheti annyira, hogy tudja, ez nem neki szól, Ortas ilyen. Nem fél attól, hogy a lányt elragadná bármi, hisz ott lesz, vigyázni fog rá, még akkor is, ha jelenleg nem tudja, milyen ellen kell küzdeni, s ki, vagy mi próbálja meg Kaiyko lelkét magának tudni. A férfi egyszerűségében rejlik az ereje, semmit sem gondol túl, aggodalmas kérdései csupán annak tudhatóak be, hogy a lány már közelebb áll szívéhez, mint bárki már e világon. Természetes, hogy félti, akkor is, ha nyugtatni próbálják. Nem sóhajt fel, csak a végszóra kissé közelebb lépve szemléli meg az eredményt. Kaiykoval ellentétben, nem elégedetlen a látvánnyal, kicsit sem. Ajkán halvány mosoly jelenik meg.*
- Szép. *Biccent, majd úgy fordul, hogy az inget fel lehessen adni rá, s mihelyst rajta van, vállán rántva egyet igazítva rajta húzza ki magát. Megfordul, s a fentről lefelé haladó gombolkodó kezet figyelve, hagyja, hogy felöltöztessék, akár egy asszony az urát, háborúba indulás előtt. A majdnem felcsattanó kuncogásra felszalad homlokára a szemöldöke, de neki is ajka rándul, butaságot mondott volna talán? Tudja, hogy igen, zavartan vakarja meg állát.*
- Jól van, akkor nappal. *Duzzog kicsit, aztán Kaiyko kisegíti.* Khm... pedig azt hittem. *Pedig dehogy hitte, inkább félrenéz kicsit, majd zavartan tenni, venni kezd. Ortas nem harcos, csak a szíve az, világéletében földeken dolgozó családapa volt, míg el nem ragadta a sötétség. A gondolat eszébe jut, nem kellemes az emlék, összehúzza szemöldökét.*
- Eladjuk? Vigyük olyan helyre, ahol használni tudják, de én nem tudok tárgyalni, neked kell. *Mormogja enyhülten, ehhez végre hozzá tud szólni.*
- Mit tud az a növény? Eleség is? Vagy csak isszák? *Nem ismeri, de ezen az úton el tudnak indulni, bár az is elképzelhető, hogy megint csak butaságot mondott, ami okot adhat arra, hogy derüljenek rajta. Igyekszik hasznossá tenni magát. Az asztal már tiszta, így a dézsáért indul.*
- Fürödjünk. *Mondja mogorván, mielőtt a lány még válaszol.* Teszek fel vizet. *S intézkedni kezd, persze figyelme még mindig Kaiykoé.*

A hozzászólás írója (Ortas Hroops) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.14 15:43:50


922. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-12 15:53:44
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Ahogy a dokkok irányából elindul a vámház irányába a távolból már észleli az épületet, de végül meggondolja magát és irányt változtat. Nem is gondolja úgy, hogy talán a legjobb lenne a számára a helyi vezetéssel egyeztetni, inkább a felhívásnak tenne eleget, amely a szakmájának megfelelően lett kikiáltva. Ezért a városkán kell átvágnia, vagyis a lakónegyeden.
Kezében egy fekete táska tele jogi és könyvelési táblákkal, amely a munkájához elengedhetetlen. Így halad lassan a házak között. Ahogy megszemléli magának a területet, nincs elragadtatva, hiszen a házak a só és a tengeri szellő hatására néhol romosak, vagy mállanak. Ennek ellenére még mindig elszántan lépked előre. A távolban egy csehóra lesz figyelmes, amely talán a keresett épület lehet. Még egyszer felidézi a hirdetést lelki szemei előtt, hogy végig gondolja valóban jó helyen jár e és végül bátor és határozott iránnyal közelíti meg a kiszemelt célpontot.*


921. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-12 11:46:08
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//

*Az aggodalmas kérdésre csak elmosolyodik.*
- Nem lesz semmi baj *mondja.* - De ez most más lesz, mint a jóscsontokkal. Azok csak sugallnak. A tűz túloldalán viszont jóval védtelenebb a lélek. A tiéd nem *teszi hozzá.* - Csak az enyém.
*Elharapja a cérnát és kissé megrázza az összefoltozott inget. Egy kicsit elégedetlen vele, mert sokkal alaposabb szeretett volna lenni, de leginkább sokkal szebb munkát szeretett volna vele végezni, de ahhoz ez a vastag tű és ez a durva cérna nem túl jó. Szétnyitva tartja Ortasnak, hogy könnyen bele tudjon bújni, aztán egy apró mozdulattal nógatja, hogy forduljon. Szemügyre veszi, hogy nem hagyott-e ki valami szakadást, de úgy tűnik, ha nem is lett túl mutatós, a célnak megfelel. Ha a férfi megfordult, gondosan össze is gombolja az inget rajta és lesimítja a ráncokat az anyagról.* - Így *mosolyodik el a látványon. Öltöztetni őt, olyan kedves feladat. Igazából bármi, amit érte tehet. Különös érzés. Ennyire erősen még a két veterán iránt se munkált benne ilyesmi.*
- Dehogy. *Megrázza a fejét, de a kezét is a szája elé kell kapnia, mert nem akarja kinevetni Ortast, de önkéntelenül kívánkozik ki belőle a kuncogás.* - Éjjel semmit se fogsz látni. *Lehet, hogy még így is épp elég nehéz lesz megtalálni a növényt, de az est leszálltával valószínűleg csak úgy menne, ha pontosan tudják, hol keressék.* - Nem tiltott *jegyzi meg, hátha amiatt merült fel az éjszakai begyűjtés.* - De... elmegyek veled, ha szeretnéd. Csak... egy kicsit félek a csónaktól *vallja be szégyellősen. Úgyis kiderült volna előbb-utóbb, hiszen egy szigetre készülnek.* - Viszont ha sikerrel járunk, nem kell többet a dokkokhoz menned munkáért. Amit a Kétarcúért kapunk, annak elégnek kell lennie. Mindenre. Feltéve, hogy találunk rá vevőt *sóhajt. Nem is olyan egyszerű ez. Nem megoldhatatlan, de egy kicsit sok még a ha.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1336-1355