Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-05 20:09:25
Üzenet elküldve: 2023-06-05 20:09:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Relael//
*Átveszi az italt, de meg nem köszöni, hiszen úgy véli, hogy igazából azért van rá szükség, hogy megvédhesse Relaelt. Egy ilyen gazdag nőszemélynek csekélység ez egy testőrért. Aztán a következőkre megcsóválja a fejét.*
-Egyszerű fehér, valami normális anyagból. A többit megoldom én magam. Elég jó vagyok varrásban meg ilyenekben. *Megvonja a vállát. Erre általában nagyon önérzetes, mert igazán csinos darabokat készített régebben, de most semmi kedve hencegni, még a végén plusz munkákat varrnak a nyakába. Szerencsére Agin sem volt képes megütni, így a beígért inget sem kell elkészítenie neki. Bólint, ahogy amaz egyébként biztosítja róla, hogy rend lesz a fogadóban. A visszavágó tényét megmosolyogja kissé és büszkévé teszi a személyzet, hogy nem vette el a kedvét egy olyan alapos elverés, amit kapott a kis ficsúr. Csak akkor szólal meg, amikor már kint vannak.*
-Jól jártál a kis köcsöggel. Ha nem hal meg, jó harcos lesz belőle egyszer. *Ennyi dicséretet ritkán kap tőle valaki. Míg a gyerekekkel foglalkozik a lány, a kalóz lehajtja az italt, majd amikor érzi a hatását, rögtön megnyújtóztatja a lábait. Akárhányszor ezeket az italokat használja, mindig elcsodálkozik. bezzeg mikor a tengeren voltak, ilyesmi nem volt és hetekig tartott felgyógyulnia egy-egy sérülésből. Azután elsétálnak az említett épületig, Leon pedig szemmel láthatóan úgy helyezkedik, hogy beláthassa a környéket. Az épület ablakait is vizslatja, ha egyáltalán van neki, hogy számíthat-e onnan bármi meglepőre.*
-Na mi legyen, Főnökasszony? *Kezét látványosan fegyverére teszi, de egyelőre semmi fenyegetőt nem tesz.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
*Átveszi az italt, de meg nem köszöni, hiszen úgy véli, hogy igazából azért van rá szükség, hogy megvédhesse Relaelt. Egy ilyen gazdag nőszemélynek csekélység ez egy testőrért. Aztán a következőkre megcsóválja a fejét.*
-Egyszerű fehér, valami normális anyagból. A többit megoldom én magam. Elég jó vagyok varrásban meg ilyenekben. *Megvonja a vállát. Erre általában nagyon önérzetes, mert igazán csinos darabokat készített régebben, de most semmi kedve hencegni, még a végén plusz munkákat varrnak a nyakába. Szerencsére Agin sem volt képes megütni, így a beígért inget sem kell elkészítenie neki. Bólint, ahogy amaz egyébként biztosítja róla, hogy rend lesz a fogadóban. A visszavágó tényét megmosolyogja kissé és büszkévé teszi a személyzet, hogy nem vette el a kedvét egy olyan alapos elverés, amit kapott a kis ficsúr. Csak akkor szólal meg, amikor már kint vannak.*
-Jól jártál a kis köcsöggel. Ha nem hal meg, jó harcos lesz belőle egyszer. *Ennyi dicséretet ritkán kap tőle valaki. Míg a gyerekekkel foglalkozik a lány, a kalóz lehajtja az italt, majd amikor érzi a hatását, rögtön megnyújtóztatja a lábait. Akárhányszor ezeket az italokat használja, mindig elcsodálkozik. bezzeg mikor a tengeren voltak, ilyesmi nem volt és hetekig tartott felgyógyulnia egy-egy sérülésből. Azután elsétálnak az említett épületig, Leon pedig szemmel láthatóan úgy helyezkedik, hogy beláthassa a környéket. Az épület ablakait is vizslatja, ha egyáltalán van neki, hogy számíthat-e onnan bármi meglepőre.*
-Na mi legyen, Főnökasszony? *Kezét látványosan fegyverére teszi, de egyelőre semmi fenyegetőt nem tesz.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-05 18:20:46
Üzenet elküldve: 2023-06-05 18:20:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Tompulás //
// Zárás //
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
*Ahogy kutatja a lányt, úgy konstatálja egyre idegesebben, hogy talán igazat mondott és nincs is nála hodaril. Mielőtt azonban felpillantana a mélységi fruskára, az nem átall úgy lábon rúgni, hogy még bele is jajdul, ahogy tomporán landol. Onnan pislog hullámzó mellkassal a kereket oldó sötételf felé. Nem feltétlen bánja a dolgot. Hisz valóban nem volt nála a sokat emlegetett kábítóanyagból, ez a tudat pedig megtisztítja a dühtől gondolatait.*
-Fuss csak! Ha legközelebb meglátlak, a tested cserélem anyagra a patkányoknál! *Kiáltja még utána, csak a miheztartás végett. Kifújja magát, majd lábát sűrűn masszírozva feltápászkodik. Nem okozott túlontúl nagy megrázkódtatást számára az eset sem lelkiekben, sem testileg. Azért mégis hoppon maradt, így szitkozódva igazítja meg ingét, hogy visszainduljon a Rumosba. Talán még egy szobát is kivesz, hogy kipihenje a mai napot. Igen csak hosszú volt.*
// Zárás //
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
*Ahogy kutatja a lányt, úgy konstatálja egyre idegesebben, hogy talán igazat mondott és nincs is nála hodaril. Mielőtt azonban felpillantana a mélységi fruskára, az nem átall úgy lábon rúgni, hogy még bele is jajdul, ahogy tomporán landol. Onnan pislog hullámzó mellkassal a kereket oldó sötételf felé. Nem feltétlen bánja a dolgot. Hisz valóban nem volt nála a sokat emlegetett kábítóanyagból, ez a tudat pedig megtisztítja a dühtől gondolatait.*
-Fuss csak! Ha legközelebb meglátlak, a tested cserélem anyagra a patkányoknál! *Kiáltja még utána, csak a miheztartás végett. Kifújja magát, majd lábát sűrűn masszírozva feltápászkodik. Nem okozott túlontúl nagy megrázkódtatást számára az eset sem lelkiekben, sem testileg. Azért mégis hoppon maradt, így szitkozódva igazítja meg ingét, hogy visszainduljon a Rumosba. Talán még egy szobát is kivesz, hogy kipihenje a mai napot. Igen csak hosszú volt.*
1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-05 10:32:41
Üzenet elküldve: 2023-06-05 10:32:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Partraszállás //
* Némi ide-oda kanyargás és sikertelen kísérlet után, némi elpottyantott apróért pár koldus felvilágosítja, hogy odaát van bizony egy Sellőház nevezetű intézmény, amit feltétlenül meg kell hogy látogasson, ha ételt, italt, dohányt és női testet szándékozik vásárolni.
És ugyebár hogyne szándékozna! Ha idegen földön jár az ember fia, az első hogy megismeri az ottani kultúrát. Ezt a legegyszerűbben úgy teheti meg, ha fogyasztja és élvezi annak javait.
Kanyarognak párat, majd ahogy fogynak a kalyibák és emelkedik a kaptató, meg is pillantja a környezetébe olyannyira nem illő épületet. Felcsillan a szeme. *
- Nahát, nahát, nahát! Csinos kis ékszerdoboz a kikötői szemétdombon, csodálatos!
* Tapsol párat izgatottan, majd lendületesen végigszáguld az ösvényen, lehagyva követőit. Most aztán várhatja be őket a kapuban. *
- Fiaim, ti itt maradtok sajnos.
* Fordul feléjük komoly és egyben rettentően megértő arccal. Meglapogatja az egyikük vállát. *
- Teysus nem teremtett bennünket egyformának.
* Sarkonperdül és belép. *
* Némi ide-oda kanyargás és sikertelen kísérlet után, némi elpottyantott apróért pár koldus felvilágosítja, hogy odaát van bizony egy Sellőház nevezetű intézmény, amit feltétlenül meg kell hogy látogasson, ha ételt, italt, dohányt és női testet szándékozik vásárolni.
És ugyebár hogyne szándékozna! Ha idegen földön jár az ember fia, az első hogy megismeri az ottani kultúrát. Ezt a legegyszerűbben úgy teheti meg, ha fogyasztja és élvezi annak javait.
Kanyarognak párat, majd ahogy fogynak a kalyibák és emelkedik a kaptató, meg is pillantja a környezetébe olyannyira nem illő épületet. Felcsillan a szeme. *
- Nahát, nahát, nahát! Csinos kis ékszerdoboz a kikötői szemétdombon, csodálatos!
* Tapsol párat izgatottan, majd lendületesen végigszáguld az ösvényen, lehagyva követőit. Most aztán várhatja be őket a kapuban. *
- Fiaim, ti itt maradtok sajnos.
* Fordul feléjük komoly és egyben rettentően megértő arccal. Meglapogatja az egyikük vállát. *
- Teysus nem teremtett bennünket egyformának.
* Sarkonperdül és belép. *
1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-04 22:23:40
Üzenet elküldve: 2023-06-04 22:23:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
*Ami azt illeti kissé türelmetlen, de ez abból fakad, hogy jól tudja milyen sok dolga lenne éppen, hány emberrel kellene beszélni, mennyi üzletet lebonyolítani, persze ez is egyike azoknak, s talán a legfontosabb a listáján. Nagy levegőt vesz, majd sóhajtva próbál megszabadulni a benne felgyűlt negatív érzésektől, és emlékeztetni magát, hogy most igazán fókuszálnia kell. Főleg mert nem csak a saját bőrét viszi vásárra, de Leonét is, meg a nehezen megszerzett kis fogadójáét, annak minden szerencsétlen alkalmazottjával együtt.*
- Hé, ti!
*Int a közelben lévő gyerekek felé, közben pedig magára ölti üde mosolyát.*
- Tudnátok nekem segíteni? A Hálóköz 7 épületet keresem, és kaptok 20 kerek aranyat, ha megmondjátok, hogy hogyan találom meg.
*Úgy véli igencsak nagylelkű ennyi pénzzel, különösen Kikötői viszonylatban, reméli a helybéli gyerekek is így gondolják és segítenek neki. Lehajol, hogy nagyjából egy magasságban legyen a gyerekekkel, majd fojtott hangon még hozzá teszi.*
- De jaj nektek, ha hazudtok! Remek orrom van hozzá.
*Mutatóujjával az említett érzékszervét érinti meg ezzel is nyomatékosítva mondadóját. Talán a fenyegetés, vagy a jutalom ígérete miatt, de a gyermekek végül együttműködnek vele, az elf pedig tartva az adott szavát átad 15 aranyat a (Mesélő (Atlasz)) gyerekeknek.
Nem aggódik, hogy füllentésén rajta kapják, mert mire leszámolhatnák az aranyakat a gyerekek - ha egyáltalán tudnak számolni - már rég elvész a Lakónegyed utcái között, egészen addig, amíg végül a megadott címre meg nem érkezik.*
- Na, csak nem hazudtak a kis kölykök.
*Motyogja Leon felé, s egyelőre habozik, amíg kitalálja a látottak alapján, hogy mit is tegyenek.*
*Ami azt illeti kissé türelmetlen, de ez abból fakad, hogy jól tudja milyen sok dolga lenne éppen, hány emberrel kellene beszélni, mennyi üzletet lebonyolítani, persze ez is egyike azoknak, s talán a legfontosabb a listáján. Nagy levegőt vesz, majd sóhajtva próbál megszabadulni a benne felgyűlt negatív érzésektől, és emlékeztetni magát, hogy most igazán fókuszálnia kell. Főleg mert nem csak a saját bőrét viszi vásárra, de Leonét is, meg a nehezen megszerzett kis fogadójáét, annak minden szerencsétlen alkalmazottjával együtt.*
- Hé, ti!
*Int a közelben lévő gyerekek felé, közben pedig magára ölti üde mosolyát.*
- Tudnátok nekem segíteni? A Hálóköz 7 épületet keresem, és kaptok 20 kerek aranyat, ha megmondjátok, hogy hogyan találom meg.
*Úgy véli igencsak nagylelkű ennyi pénzzel, különösen Kikötői viszonylatban, reméli a helybéli gyerekek is így gondolják és segítenek neki. Lehajol, hogy nagyjából egy magasságban legyen a gyerekekkel, majd fojtott hangon még hozzá teszi.*
- De jaj nektek, ha hazudtok! Remek orrom van hozzá.
*Mutatóujjával az említett érzékszervét érinti meg ezzel is nyomatékosítva mondadóját. Talán a fenyegetés, vagy a jutalom ígérete miatt, de a gyermekek végül együttműködnek vele, az elf pedig tartva az adott szavát átad 15 aranyat a (Mesélő (Atlasz)) gyerekeknek.
Nem aggódik, hogy füllentésén rajta kapják, mert mire leszámolhatnák az aranyakat a gyerekek - ha egyáltalán tudnak számolni - már rég elvész a Lakónegyed utcái között, egészen addig, amíg végül a megadott címre meg nem érkezik.* - Na, csak nem hazudtak a kis kölykök.
*Motyogja Leon felé, s egyelőre habozik, amíg kitalálja a látottak alapján, hogy mit is tegyenek.*
1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-04 21:22:17
Üzenet elküldve: 2023-06-04 21:22:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Tompulás //
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
* Külső szemlélődő az elfojtott morgások hadából és kígyószerű sziszegésükből valószínűleg valami bagzó macskák párviadalára gondolhatnak legfeljebb.
Rekedtesen, vért bugyogva az orrán keresztül felröhög, majd már repül is neki valami falnak, amitől hangosan nyög egyet. Az ütéstől összegörnyed, de ennyi pofozkodástól már magához tért a kábulatból annyira, hogy képes legyen megrakadni az alkalmat. Hegyes szemfogaival belemar a vörös alkarjába. Még ránt is egyet rajta, ha teheti. Komoly ihletet kapott a macskás hasonlatból.
Van valami hihetetlenül mámorító a pusztakezes harcban. Ahogy a hús húst ér, tompa puffanással. Valami annyira ősi, ösztönös és állatias.
Runi egyébként is már csak a túlélésre játszik, abban mindig is a legjobb volt.
Vér ízét érzi a szájában, nem lehet tudni a sajátja, vagy a másiké. Matató mancsokat észlel a testén, sajnos nem olyasfélét, aminek a közeledését szívesen venné.
Ideje lelépni. Talán az őrült nőszemély eléggé el van foglalva a zsebeinek átkutatásával, és esélye nyílik a szökésre. Összerántja szétszaladó gondolatait a gyeplőjüknél fogva és erőteljeset rúg a másik térdkalácsa irányába. Célja, hogy kiugrassza a helyéről, de ha nem is sikerül, akkor is pokoli fájdalmat fog érezni a kalóz cafka.
Ha lehetőséget kap rá, elrugaszkodik a faltól, majd néhány botladozó lépés után botorkálva futásra kényszeríti magát, oldalát fogva. A hirtelen megjövő lendülettől pár méter után nekicsapódik egy oszlopnak, de visszapattanva már ered is tovább. Az egyenes út a legrövidebb, szokták mondani, de a legátláthatóbb is. Az oszlopot használva irányzéknak belekapaszkodik és éles kanyarral lendíti magát tovább. Rövidesen megbotolva négykézlábra esik.
Fejét kimerülten lógatva zihál egy sort, mielőtt összekotorná magát. Ha dobogó lábakat hall maga mögül, úgy dönt, inkább eltűnik szem elől. Oldalra néz és egy alacsony kerítést lát. Utolsó erejét összekaparva átlendíti magát rajta. Szabályosan átesik a deszkán, lehorzsolva amúgyis meggyötört testét. Igyekszik a lihegését visszafogni és nyugodtan feküdni.
Érzékeit megfeszítve fülel és közben hagyja, hogy teljesen elborítsa a fájdalom. *
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
* Külső szemlélődő az elfojtott morgások hadából és kígyószerű sziszegésükből valószínűleg valami bagzó macskák párviadalára gondolhatnak legfeljebb.
Rekedtesen, vért bugyogva az orrán keresztül felröhög, majd már repül is neki valami falnak, amitől hangosan nyög egyet. Az ütéstől összegörnyed, de ennyi pofozkodástól már magához tért a kábulatból annyira, hogy képes legyen megrakadni az alkalmat. Hegyes szemfogaival belemar a vörös alkarjába. Még ránt is egyet rajta, ha teheti. Komoly ihletet kapott a macskás hasonlatból.
Van valami hihetetlenül mámorító a pusztakezes harcban. Ahogy a hús húst ér, tompa puffanással. Valami annyira ősi, ösztönös és állatias.
Runi egyébként is már csak a túlélésre játszik, abban mindig is a legjobb volt.
Vér ízét érzi a szájában, nem lehet tudni a sajátja, vagy a másiké. Matató mancsokat észlel a testén, sajnos nem olyasfélét, aminek a közeledését szívesen venné.
Ideje lelépni. Talán az őrült nőszemély eléggé el van foglalva a zsebeinek átkutatásával, és esélye nyílik a szökésre. Összerántja szétszaladó gondolatait a gyeplőjüknél fogva és erőteljeset rúg a másik térdkalácsa irányába. Célja, hogy kiugrassza a helyéről, de ha nem is sikerül, akkor is pokoli fájdalmat fog érezni a kalóz cafka.
Ha lehetőséget kap rá, elrugaszkodik a faltól, majd néhány botladozó lépés után botorkálva futásra kényszeríti magát, oldalát fogva. A hirtelen megjövő lendülettől pár méter után nekicsapódik egy oszlopnak, de visszapattanva már ered is tovább. Az egyenes út a legrövidebb, szokták mondani, de a legátláthatóbb is. Az oszlopot használva irányzéknak belekapaszkodik és éles kanyarral lendíti magát tovább. Rövidesen megbotolva négykézlábra esik.
Fejét kimerülten lógatva zihál egy sort, mielőtt összekotorná magát. Ha dobogó lábakat hall maga mögül, úgy dönt, inkább eltűnik szem elől. Oldalra néz és egy alacsony kerítést lát. Utolsó erejét összekaparva átlendíti magát rajta. Szabályosan átesik a deszkán, lehorzsolva amúgyis meggyötört testét. Igyekszik a lihegését visszafogni és nyugodtan feküdni.
Érzékeit megfeszítve fülel és közben hagyja, hogy teljesen elborítsa a fájdalom. *
1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-03 15:58:15
Üzenet elküldve: 2023-06-03 15:58:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Tompulás //
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
*Elborult elmeállapota miatt meg sem érzi, ahogy a mélységi körmei combjaiba vájnak. Az már annál inkább, mikor a mélységi megfejeli. Ügyes mozdulat. Arcához kapva szédül le ellenfeléről négykézláb, de a bekapott ütés inkább dühítő, semmint fájdalmas.*
-Te hülye kis ringyó!
*Sziszegi vissza. Nem tántorodik el tervétől, miszerint jó alaposan ellátja a nőstény baját, majd kifosztva otthagyja az elalélt testet a Rumos hazafelé tántorgó, ittas vendégeinek. Feleslegesen nem öl, ezért az oldalán lógó kard a hüvelyében marad. Helyette meglódul az alighanem feltápászkodni igyekvő sötételf felé, hogy a szűk sikátor kőfalának öklelje. Annak rendje és módja szerint öklözi ismét gyomorszájba az ébenhajú mélységi fruskát, ha teheti.*
-Hova tetted?! *Köpi a szavakat Darunia képébe. Mohón kíméletlenül kezdi kutatni szabad kezével a nőstény ruháit, miközben baljával a falnak igyekszik szegezni. Lepillant, így figyelme ugyan lankad, de reméli, hogy az illuminált állapotú, falnak csapott mélységi nem tanúsít gyors ellenállást. Aranyat keres, na meg a hodarilt, hisz nem sejti, hogy utóbbi csak az ő elméjében létezik.*
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
*Elborult elmeállapota miatt meg sem érzi, ahogy a mélységi körmei combjaiba vájnak. Az már annál inkább, mikor a mélységi megfejeli. Ügyes mozdulat. Arcához kapva szédül le ellenfeléről négykézláb, de a bekapott ütés inkább dühítő, semmint fájdalmas.*
-Te hülye kis ringyó!
*Sziszegi vissza. Nem tántorodik el tervétől, miszerint jó alaposan ellátja a nőstény baját, majd kifosztva otthagyja az elalélt testet a Rumos hazafelé tántorgó, ittas vendégeinek. Feleslegesen nem öl, ezért az oldalán lógó kard a hüvelyében marad. Helyette meglódul az alighanem feltápászkodni igyekvő sötételf felé, hogy a szűk sikátor kőfalának öklelje. Annak rendje és módja szerint öklözi ismét gyomorszájba az ébenhajú mélységi fruskát, ha teheti.*
-Hova tetted?! *Köpi a szavakat Darunia képébe. Mohón kíméletlenül kezdi kutatni szabad kezével a nőstény ruháit, miközben baljával a falnak igyekszik szegezni. Lepillant, így figyelme ugyan lankad, de reméli, hogy az illuminált állapotú, falnak csapott mélységi nem tanúsít gyors ellenállást. Aranyat keres, na meg a hodarilt, hisz nem sejti, hogy utóbbi csak az ő elméjében létezik.*
1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-03 14:43:01
Üzenet elküldve: 2023-06-03 14:43:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Tompulás //
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
* Runiban kettős érzés bujkál. Egyrészt jó neki, mert ha nem lenne ennyire beszívva, sokkal jobban fájna, mint most. Másrészt rossz, mert nem tudja normálisan kontrollálni a mozdulatait és esélye sincs a hathatós visszatámadásra.
Nem szégyen a futás, de marha hasznos. Szóval, ha már most ki nem belezheti a vörös ribancot, akkor egyelőre megpróbál elmenekülni. Majd később... Felmarkol egy követ és hozzávágja.
Kap egyet az oldalába, mire nagy hörrenéssel csuklik össze. Ilyenkor mindig sajnálja, hogy mennyi energiát elcseszett, hogy idáig felkecmeregjen. Olyan hiábavaló érzés. Mire a kurvája ráül, addigra igazán begőzöl. *
- Hogy dögölnél meg...
* Hangja csak alig hallható sziszegés, a felrepedt szájának és a sajgó tüdejének köszönhetően. Hegyes körmeit belevájja a másik combjaiba.
Elkezdi dobálni a testét a súly alatt, de érzi, hogy nem megy ez annyira, mintha józanul tenné. Inkább felhagy vele. Keményen megveti a sarkát a földön és felfelé lódítja a csípőjét. Ha sikerül előrebillentenie támadóját, nem rest elésietve lefejelni azt.
Az ötlet jó, annyit legalább elérhet vele, hogy alaposan összekeni a vérével az ábrázatát. Persze Runi is megszédül közben. *
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
* Runiban kettős érzés bujkál. Egyrészt jó neki, mert ha nem lenne ennyire beszívva, sokkal jobban fájna, mint most. Másrészt rossz, mert nem tudja normálisan kontrollálni a mozdulatait és esélye sincs a hathatós visszatámadásra.
Nem szégyen a futás, de marha hasznos. Szóval, ha már most ki nem belezheti a vörös ribancot, akkor egyelőre megpróbál elmenekülni. Majd később... Felmarkol egy követ és hozzávágja.
Kap egyet az oldalába, mire nagy hörrenéssel csuklik össze. Ilyenkor mindig sajnálja, hogy mennyi energiát elcseszett, hogy idáig felkecmeregjen. Olyan hiábavaló érzés. Mire a kurvája ráül, addigra igazán begőzöl. *
- Hogy dögölnél meg...
* Hangja csak alig hallható sziszegés, a felrepedt szájának és a sajgó tüdejének köszönhetően. Hegyes körmeit belevájja a másik combjaiba.
Elkezdi dobálni a testét a súly alatt, de érzi, hogy nem megy ez annyira, mintha józanul tenné. Inkább felhagy vele. Keményen megveti a sarkát a földön és felfelé lódítja a csípőjét. Ha sikerül előrebillentenie támadóját, nem rest elésietve lefejelni azt.
Az ötlet jó, annyit legalább elérhet vele, hogy alaposan összekeni a vérével az ábrázatát. Persze Runi is megszédül közben. *
1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-03 14:06:15
Üzenet elküldve: 2023-06-03 14:06:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Tompulás //
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
*A düh függönyén keresztül némi elégedettség is megtalálja útját érzéseihez, mikor meghallja a tompa reccsenést és a fröccsenő vért. Mint mindig, mikor ily egyértelműen nála az erőfölény. Nincs ez mindig így, őt is ruházták már meg kiadósan, nem is egyszer. Talán épp ezért olyan finom érzés, mikor ő fogja a gyeplőt.
Ráérősen tűri vállai mögé skarlát fürtjeit, miközben a feltápászkodni igyekvő mélységit fixírozza maga előtt.*
-Na nem. A hozzád hasonló, hazug kormosoknak a földön a helye! *Igyekszik jókorát rúgni az oldalába, mielőtt rámászna a derekára. Ha ez nem elegendő hozzá, hogy a lány megforduljon, hát a sötét hajzuhatagba kapaszkodva rántja oldalra. Ez a rész a legjobb. Itt tudja kiadni a lelkén ücsörgő haragot a leginkább.
Ha csak nem képes letaszítani magáról a mélységi, ökleivel veszi célba az amúgy csinos pofit. Ez utóbbi megállapítást is csak most konstatálja, de feltett szándéka tenni róla, hogy a közeljövőben ez megváltozzon.
bumm. bumm. bumm. Mindkét öklét használja a művelethez. Alaposan kiszeretné kloffolni a mélységi ábrázatát, minden dühét beleadja. A legkevésbé sem érinti meg semmiféle vinnyogás vagy jajveszékelés.*
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
*A düh függönyén keresztül némi elégedettség is megtalálja útját érzéseihez, mikor meghallja a tompa reccsenést és a fröccsenő vért. Mint mindig, mikor ily egyértelműen nála az erőfölény. Nincs ez mindig így, őt is ruházták már meg kiadósan, nem is egyszer. Talán épp ezért olyan finom érzés, mikor ő fogja a gyeplőt.
Ráérősen tűri vállai mögé skarlát fürtjeit, miközben a feltápászkodni igyekvő mélységit fixírozza maga előtt.*
-Na nem. A hozzád hasonló, hazug kormosoknak a földön a helye! *Igyekszik jókorát rúgni az oldalába, mielőtt rámászna a derekára. Ha ez nem elegendő hozzá, hogy a lány megforduljon, hát a sötét hajzuhatagba kapaszkodva rántja oldalra. Ez a rész a legjobb. Itt tudja kiadni a lelkén ücsörgő haragot a leginkább.
Ha csak nem képes letaszítani magáról a mélységi, ökleivel veszi célba az amúgy csinos pofit. Ez utóbbi megállapítást is csak most konstatálja, de feltett szándéka tenni róla, hogy a közeljövőben ez megváltozzon.
bumm. bumm. bumm. Mindkét öklét használja a művelethez. Alaposan kiszeretné kloffolni a mélységi ábrázatát, minden dühét beleadja. A legkevésbé sem érinti meg semmiféle vinnyogás vagy jajveszékelés.*
1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-03 13:49:45
Üzenet elküldve: 2023-06-03 13:49:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Tompulás //
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
* A nő szavai elég komoly függőségre utalnak, ahol semmiféle észérv nem hat már. Az elméjét beburkoló puha ködön keresztül figyeli a dühtől eltorzult arcot és arra gondol, lehet most kinyírják. Ami elég vicces lenne, tekintve hogy tényleg nincs nála több hodaril. *
- Mondtam, hogy...
* Szinte lassítva észleli a lendülő öklöt. Tudja, hogy ez bizony fájni fog. És a mostani hasznavehetetlen reflexeire egyáltalán nem hagyatkozhat. *
~ Picsába már. ~
* Érkezik a gyomros, amitől elakad a lélegzete és keserű epeízt érez a torkában. Az arcába érkező erős ütéstől egy pillanatra elmegy a látása, hallása, meg úgy mindene. Sajnos nem sokáig élvezheti ezt az áldásos állapotot. Előbb a látása tér vissza, csúszkáló szemekkel próbál fókuszt találni. A fülébe éles zúgás hasít bele, majd tompán hallani véli az eszelős kiáltást. Míg újratanul lélegezni, a fájdalomérzete is visszatér, valószínűleg eltört az orra.
A kései felé kap, de rájön hogy azok bizony nincsenek ott, ahol lenniük kellene. A mámor burkán keresztül valamiféle harag kezd növekedni benne. A drágalátos késeire, na, arra kurva érzékeny. Az ő kicsikéi...
A pofonoktól és a cseperedő dühtől valamennyire kitisztul a feje. Átfordul és négykézlábra küzdi magát. *
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
* A nő szavai elég komoly függőségre utalnak, ahol semmiféle észérv nem hat már. Az elméjét beburkoló puha ködön keresztül figyeli a dühtől eltorzult arcot és arra gondol, lehet most kinyírják. Ami elég vicces lenne, tekintve hogy tényleg nincs nála több hodaril. *
- Mondtam, hogy...
* Szinte lassítva észleli a lendülő öklöt. Tudja, hogy ez bizony fájni fog. És a mostani hasznavehetetlen reflexeire egyáltalán nem hagyatkozhat. *
~ Picsába már. ~
* Érkezik a gyomros, amitől elakad a lélegzete és keserű epeízt érez a torkában. Az arcába érkező erős ütéstől egy pillanatra elmegy a látása, hallása, meg úgy mindene. Sajnos nem sokáig élvezheti ezt az áldásos állapotot. Előbb a látása tér vissza, csúszkáló szemekkel próbál fókuszt találni. A fülébe éles zúgás hasít bele, majd tompán hallani véli az eszelős kiáltást. Míg újratanul lélegezni, a fájdalomérzete is visszatér, valószínűleg eltört az orra.
A kései felé kap, de rájön hogy azok bizony nincsenek ott, ahol lenniük kellene. A mámor burkán keresztül valamiféle harag kezd növekedni benne. A drágalátos késeire, na, arra kurva érzékeny. Az ő kicsikéi...
A pofonoktól és a cseperedő dühtől valamennyire kitisztul a feje. Átfordul és négykézlábra küzdi magát. *
1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-03 13:02:28
Üzenet elküldve: 2023-06-03 13:02:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Tompulás //
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
*A hodaril erejét már magába szívta a mélységi, így leginkább csak halovány szédülés jut számára osztályrészül. Karba font kezekkel nézi végig, miképp próbálja Darunia visszanyerni önuralmát, miközben a szavakra lehervad arcáról a vigyor.*
-Nem hiszek neked. HAZUDSZ! *A felé intézett jelzőre nem reagál. Kimondottan enyhe azokhoz képest, amik élete során érték.
Ökölbe szorult kezekkel indul el a lassan feltápászkodó mélységi felé. Régi ismerősként üdvözli a hirtelen düh hullámait, mi úgy csap át elméje felett, mint a háborgó tenger az alacsony sziklákon. Hagyja, hogy a vörös köd magáévá tegye gondolatait és átadja magát az érzésnek. Képes lenne ilyenkor bárminek és bárkinek nekimenni, mérettől és hovatartozástól függetlenül.*
-Ezt magadnak köszönd, mélységi szuka! *Azzal a lendülettel indul útjára balja, hogy erőből vágja gyomron a nőt, ha csak nem elég gyors hozzá, hogy kikerülje. Persze ezzel nem elégszik meg, jobb ökle már a kormos képe felé tart, ahogy az ráfekszik baljára. Nem gondolja, hogy jelen állapotában képes lenne "áldozata" megfelelő védekezésre, de lepték már meg nem egyszer.*
-HOL VAN?!
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
*A hodaril erejét már magába szívta a mélységi, így leginkább csak halovány szédülés jut számára osztályrészül. Karba font kezekkel nézi végig, miképp próbálja Darunia visszanyerni önuralmát, miközben a szavakra lehervad arcáról a vigyor.*
-Nem hiszek neked. HAZUDSZ! *A felé intézett jelzőre nem reagál. Kimondottan enyhe azokhoz képest, amik élete során érték.
Ökölbe szorult kezekkel indul el a lassan feltápászkodó mélységi felé. Régi ismerősként üdvözli a hirtelen düh hullámait, mi úgy csap át elméje felett, mint a háborgó tenger az alacsony sziklákon. Hagyja, hogy a vörös köd magáévá tegye gondolatait és átadja magát az érzésnek. Képes lenne ilyenkor bárminek és bárkinek nekimenni, mérettől és hovatartozástól függetlenül.*
-Ezt magadnak köszönd, mélységi szuka! *Azzal a lendülettel indul útjára balja, hogy erőből vágja gyomron a nőt, ha csak nem elég gyors hozzá, hogy kikerülje. Persze ezzel nem elégszik meg, jobb ökle már a kormos képe felé tart, ahogy az ráfekszik baljára. Nem gondolja, hogy jelen állapotában képes lenne "áldozata" megfelelő védekezésre, de lepték már meg nem egyszer.*
-HOL VAN?!
1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-02 09:39:34
Üzenet elküldve: 2023-06-02 09:39:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Tompulás //
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
* Évei során épp elég életuntságot és kiégettséget gyűjtött magába ahhoz, hogy ne érdekelje semmi az ég adta világon. A büszkeség az első, ami a porba hullt.
Most már csak ellétezget, néha vállal valami melót, és függőségről függőségre ugrándozik. Mint egy buzgó méhecske, virágról virágra.
Ajkán üdvözült és meglehetősen bódult mosollyal várja a vörös közeledését, testének végigsimítását. Halkan dorombol hozzá. Észre sem veszi, hogy pár késétől megszabadítják. Előrenyújtja a kezét, hogy felsegítsék, majd nyugalmas kis mosolyát elég gyorsan lehervasztják a képéről. Miután kellőképpen megszemlélte a másik talpát, az apró fekete-fehér pontocskákat szemléli pár pillanatig. Megrázza a fejét, mire a világ vészesen kibillen a tengelyéből és ellódul oldalirányban. Félkönyéken megtámaszkodik míg kitisztul a látása, és közben próbálja értelmezni az ingerült szóáradatot. *
- Elcseszett... az biztos.
* Heherészik párat rekedten, majd kiköp egy adag vért. Elnémul és most kapcsol, szóval elég durcás arcot ölt magára. Elvégre, most rúgták arcba. *
- Hoda... ril?
* Lassan forognak a kerekei. *
- Ez igazán könnyű lesz, ugyanis épp most szívtad el.
* Nyögve megkísérel feltápászkodni. *
- Ribanc.
* Teszi hozzá a békesség kedvéért. *
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
* Évei során épp elég életuntságot és kiégettséget gyűjtött magába ahhoz, hogy ne érdekelje semmi az ég adta világon. A büszkeség az első, ami a porba hullt.
Most már csak ellétezget, néha vállal valami melót, és függőségről függőségre ugrándozik. Mint egy buzgó méhecske, virágról virágra.
Ajkán üdvözült és meglehetősen bódult mosollyal várja a vörös közeledését, testének végigsimítását. Halkan dorombol hozzá. Észre sem veszi, hogy pár késétől megszabadítják. Előrenyújtja a kezét, hogy felsegítsék, majd nyugalmas kis mosolyát elég gyorsan lehervasztják a képéről. Miután kellőképpen megszemlélte a másik talpát, az apró fekete-fehér pontocskákat szemléli pár pillanatig. Megrázza a fejét, mire a világ vészesen kibillen a tengelyéből és ellódul oldalirányban. Félkönyéken megtámaszkodik míg kitisztul a látása, és közben próbálja értelmezni az ingerült szóáradatot. *
- Elcseszett... az biztos.
* Heherészik párat rekedten, majd kiköp egy adag vért. Elnémul és most kapcsol, szóval elég durcás arcot ölt magára. Elvégre, most rúgták arcba. *
- Hoda... ril?
* Lassan forognak a kerekei. *
- Ez igazán könnyű lesz, ugyanis épp most szívtad el.
* Nyögve megkísérel feltápászkodni. *
- Ribanc.
* Teszi hozzá a békesség kedvéért. *
1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-01 21:49:37
Üzenet elküldve: 2023-06-01 21:49:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Tompulás //
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
-Én már csak ilyen vagyok. *Reagálja le a megjegyzést csak a színjáték kedvéért, miközben átveszi az ujjhegynyire fogyott csikket. Alaposan beleszív, és rögtön megállapítja; ez bizony hodaril. És milyen kár, hogy az egészet magába tolta már a kormos.
Faarccal tűri füle mögé a kósza, vörös fürtöket, miközben bevárja a billegő mélységit. Ismeri az állapotát, sőt, valamelyest irigyli is. Valósággal pang már az ilyen minőségi áru után.*
-Idevalósi. *Feleli, habár ahogy elnézi a földön fekvő lányt, már meg sem kellene játszania magát. Valóságos élvezet így látni egy sötételf nőstényt. Levetkőzve a büszkeséget és a pöffeszkedést. Nevetséges látvány annak, aki ismeri a fajtáját.
Körbepillant az üres sikátorban, majd rövid hezitálás után Daruniához lép. Dobog a szíve az izgalomtól. Nincs kétsége afelől, hogy a kábítószer hatása nélkül veszélyes ellenfél lehetne a mélységi. Talán még meg is gondolná az egészet. Most azonban nem több könnyű prédánál.
Lehajol hozzá ajkai között a rövidke csikkel, s ha csak nem ellenkezik, gyengéden végigsimítja kezét a lány felsőtestén. Egészen övéig halad így, hogy megszabadítsa fegyvereitől. Akár sikerül, akár nem, kezét nyújtja felé, hogy felsegítse. Azonban az utóbbi művelet elmarad. Helyette csizmája talpa találkozhat kellő erő kíséretében a mélységi nőstény ábrázatával, hogy rövid úton lökje vissza a törmelékbe.*
-Mi vagy Te? Valami elcseszett orgyilkos?! *Hangja remeg az eddig elfojtott, s most felszínre törő izgalomtól. Egyrészt az oly nagyon vágyott anyag ígérete, másrészt mindig izgalomba hozta, ha fölébe kerekedhetett másoknak. Talán kompenzálás.
Lehajol az illuminált sötételfhez, majd hátratúrja vörös sörényét és vigyorral arcán felegyenesedik. Elpöcköli a nullára fogyott dohányt és lepillant a mélységire.*
-Mondom, mi lesz. Előadod nekem a többi hodarilt, ami nálad van, meg az erszényedet. Cserébe nem rúgom szét a kormos segged. ÉRTED, amit beszélek?
A hozzászólás írója (Tirä Rhigs) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.01 21:59:49
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
-Én már csak ilyen vagyok. *Reagálja le a megjegyzést csak a színjáték kedvéért, miközben átveszi az ujjhegynyire fogyott csikket. Alaposan beleszív, és rögtön megállapítja; ez bizony hodaril. És milyen kár, hogy az egészet magába tolta már a kormos.
Faarccal tűri füle mögé a kósza, vörös fürtöket, miközben bevárja a billegő mélységit. Ismeri az állapotát, sőt, valamelyest irigyli is. Valósággal pang már az ilyen minőségi áru után.*
-Idevalósi. *Feleli, habár ahogy elnézi a földön fekvő lányt, már meg sem kellene játszania magát. Valóságos élvezet így látni egy sötételf nőstényt. Levetkőzve a büszkeséget és a pöffeszkedést. Nevetséges látvány annak, aki ismeri a fajtáját.
Körbepillant az üres sikátorban, majd rövid hezitálás után Daruniához lép. Dobog a szíve az izgalomtól. Nincs kétsége afelől, hogy a kábítószer hatása nélkül veszélyes ellenfél lehetne a mélységi. Talán még meg is gondolná az egészet. Most azonban nem több könnyű prédánál.
Lehajol hozzá ajkai között a rövidke csikkel, s ha csak nem ellenkezik, gyengéden végigsimítja kezét a lány felsőtestén. Egészen övéig halad így, hogy megszabadítsa fegyvereitől. Akár sikerül, akár nem, kezét nyújtja felé, hogy felsegítse. Azonban az utóbbi művelet elmarad. Helyette csizmája talpa találkozhat kellő erő kíséretében a mélységi nőstény ábrázatával, hogy rövid úton lökje vissza a törmelékbe.*
-Mi vagy Te? Valami elcseszett orgyilkos?! *Hangja remeg az eddig elfojtott, s most felszínre törő izgalomtól. Egyrészt az oly nagyon vágyott anyag ígérete, másrészt mindig izgalomba hozta, ha fölébe kerekedhetett másoknak. Talán kompenzálás.
Lehajol az illuminált sötételfhez, majd hátratúrja vörös sörényét és vigyorral arcán felegyenesedik. Elpöcköli a nullára fogyott dohányt és lepillant a mélységire.*
-Mondom, mi lesz. Előadod nekem a többi hodarilt, ami nálad van, meg az erszényedet. Cserébe nem rúgom szét a kormos segged. ÉRTED, amit beszélek?
A hozzászólás írója (Tirä Rhigs) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.01 21:59:49
1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-01 16:34:21
Üzenet elküldve: 2023-06-01 16:34:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Tompulás //
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
* Ha meg is lepődik a bólintásra, nem mutatja. Magában megállapítja, hogy elég fura ez a mai nap, még be sem sötétedik, de már kétszer meghúzzák. Vagy van valami a levegőben, vagy sokaknak a beszívott félrészeg mélységi nőstény az ideálja.
Önmagán derülve elmosolyodik, ami kissé szokatlan látvány lehet a kivillanó szemfogakkal és az ajkai közül lógó spanglival. *
- Te aztán nem vesztegeted az időt.
* Károgó kuncogással ered a nyomába, ismét átlépve a földön fekvőn. Na jó, lehet egy kicsit rá is lépett.
A fénybe kilépve ismét hunyorognia kell, fél kezét a szeme elé tartja, míg a falba kapaszkodik. Bizonytalan léptekkel követi a vöröst, ki tudja merre. Neki aztán mindegy, a lényeg hogy a végén jól meg legyen... Amit akar. Felé nyújtja a csikket. *
- Kérsz?
* Letaglózza hirtelen jött udvariassága, gyorsan ki is röhögi saját magát. *
- Innen is, onnan is.
* Vonja meg a vállát, nem tudna konkrét helyet belőni. *
- Ne rohanj már úgy.
* Jelen állapotában alig tartja a lépést, na meg nehezen igazodik ki a csőlátásával. Mintha minden sokkal messzebb lenne a szokottnál. Bitang egy cuccot kaphatott, nem azt az agyonkevert mocskot amit mindenki szív. Ritkaság.
Elhaladva a nő mellett, lágyan megérint egy rőt hajtincset. Bebotorkál a düledező viskók soraiba, majd nekitámaszkodik az egyik romos falnak egy szusszanásnyi időre. *
- Te viszont idevalósi vagy.
* Félig kérdezi is talán. Támaszkodás közben a fal nagy reccsenéssel adja meg magát, így Runi nagy porfelhővel kísérve eltűnik a törmelékben egy pillanat alatt. *
- Hoppácska. Máris levettél a lábamról.
* Felhúzza magát, félig ülő helyzetbe. *
- Tulajdonképpen, itt is nyugodtan rám mászhatsz.
* Elgondolkozik, és roppantmód csábítóan a könyökére támaszkodik hátul. Na tessék, íme a Romhalmazok Királynője, személyesen. *
- Vagy én másszak inkább rád? Fasza, megoldható, de előbb húzz fel.
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
* Ha meg is lepődik a bólintásra, nem mutatja. Magában megállapítja, hogy elég fura ez a mai nap, még be sem sötétedik, de már kétszer meghúzzák. Vagy van valami a levegőben, vagy sokaknak a beszívott félrészeg mélységi nőstény az ideálja.
Önmagán derülve elmosolyodik, ami kissé szokatlan látvány lehet a kivillanó szemfogakkal és az ajkai közül lógó spanglival. *
- Te aztán nem vesztegeted az időt.
* Károgó kuncogással ered a nyomába, ismét átlépve a földön fekvőn. Na jó, lehet egy kicsit rá is lépett.
A fénybe kilépve ismét hunyorognia kell, fél kezét a szeme elé tartja, míg a falba kapaszkodik. Bizonytalan léptekkel követi a vöröst, ki tudja merre. Neki aztán mindegy, a lényeg hogy a végén jól meg legyen... Amit akar. Felé nyújtja a csikket. *
- Kérsz?
* Letaglózza hirtelen jött udvariassága, gyorsan ki is röhögi saját magát. *
- Innen is, onnan is.
* Vonja meg a vállát, nem tudna konkrét helyet belőni. *
- Ne rohanj már úgy.
* Jelen állapotában alig tartja a lépést, na meg nehezen igazodik ki a csőlátásával. Mintha minden sokkal messzebb lenne a szokottnál. Bitang egy cuccot kaphatott, nem azt az agyonkevert mocskot amit mindenki szív. Ritkaság.
Elhaladva a nő mellett, lágyan megérint egy rőt hajtincset. Bebotorkál a düledező viskók soraiba, majd nekitámaszkodik az egyik romos falnak egy szusszanásnyi időre. *
- Te viszont idevalósi vagy.
* Félig kérdezi is talán. Támaszkodás közben a fal nagy reccsenéssel adja meg magát, így Runi nagy porfelhővel kísérve eltűnik a törmelékben egy pillanat alatt. *
- Hoppácska. Máris levettél a lábamról.
* Felhúzza magát, félig ülő helyzetbe. *
- Tulajdonképpen, itt is nyugodtan rám mászhatsz.
* Elgondolkozik, és roppantmód csábítóan a könyökére támaszkodik hátul. Na tessék, íme a Romhalmazok Királynője, személyesen. *
- Vagy én másszak inkább rád? Fasza, megoldható, de előbb húzz fel.
1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-04-13 09:10:20
Üzenet elküldve: 2023-04-13 09:10:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Fejvadászok //
*Végül a csipet-csapat úgy dönt, hogy nem kockáztatnak, hanem megpróbálnak olajra lépni. Ez gyanúsan könnyen megy. Azok a férfiak lassan kapcsolnak, mire feleszmélnek, már ugraniuk kell félre, hogy nehogy felborítsák őket a lovak. Haragos kiabálást lehet hallani hátulról, de megúszták. Egyelőre. Az erődégig már mondhatni könnyen megy az út, de azért igyekezniük nem árt. A kis félvér olyan gyenge, hogy talán egyedül le is hullana a lóról. Ukrom szintén nincs a legjobb formájában, de neki még így is több esélye van a túlélésre. Ellátás kell, de leginkább egy orvosra lenne szükség Ezek hiányában azzal kell beérniük, amijük van. A lány kötése már lassan csak jelképes. Hatalmas vörös paca éktelenkedik rajta. Ez a lovaglás nem éppen jött nekik jól, de legalább, már nem az a legfőbb gond, hogy mindenkit lemészárolnak.*
*Végül a csipet-csapat úgy dönt, hogy nem kockáztatnak, hanem megpróbálnak olajra lépni. Ez gyanúsan könnyen megy. Azok a férfiak lassan kapcsolnak, mire feleszmélnek, már ugraniuk kell félre, hogy nehogy felborítsák őket a lovak. Haragos kiabálást lehet hallani hátulról, de megúszták. Egyelőre. Az erődégig már mondhatni könnyen megy az út, de azért igyekezniük nem árt. A kis félvér olyan gyenge, hogy talán egyedül le is hullana a lóról. Ukrom szintén nincs a legjobb formájában, de neki még így is több esélye van a túlélésre. Ellátás kell, de leginkább egy orvosra lenne szükség Ezek hiányában azzal kell beérniük, amijük van. A lány kötése már lassan csak jelképes. Hatalmas vörös paca éktelenkedik rajta. Ez a lovaglás nem éppen jött nekik jól, de legalább, már nem az a legfőbb gond, hogy mindenkit lemészárolnak.*
1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-04-07 12:09:21
Üzenet elküldve: 2023-04-07 12:09:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A félvér súlya hosszútávon talán nehezítené a helyzetet, de Ukrom segítőmancsa megkönnyíti a helyzetüket. A trió gyorsan halad még ha eszméletlen is egy közülük. Az istenek valahol kedveznek nekik, de ez bármikor változhat, az élet mindig is több oldalt mutatott feléjük, hol szerencsével gazdagon, valamikor pedig minden lépésük következményekkel járt.
Az emberek zöme szerencsére nézelődés nélkül vonul tovább, így mikor a lány hangját hallja valahol megkönnyebbül. ~ Strapa bíróbb ez a kis taknyos mint amennyire látszik. ~ Enyhe mosoly húzódik maszkos arcán, majd Illidary jelenlétére lesz figyelmes. *
- Ideje volt, vedd át.
* Mondja neki, majd segíti a lányt feladni a lóra. Nincs sok idejük nagytanácsot tartani a következő lépésről, hisz már a háttérből felhangzik '' Hé ti ott! '' *
- Ukrom mögém, és kapaszkodj!
* Jegyzi meg, majd felpattanva megvárja a sérült társát is, de utána azonnal lovát elindítja, hogy mihamarabb hátra hagyhassák ezt a lehangoló helyet. 2 Fejjel gazdagabban, de mégse tudták teljesíteni tökéletesen a megbízást. *
* A félvér súlya hosszútávon talán nehezítené a helyzetet, de Ukrom segítőmancsa megkönnyíti a helyzetüket. A trió gyorsan halad még ha eszméletlen is egy közülük. Az istenek valahol kedveznek nekik, de ez bármikor változhat, az élet mindig is több oldalt mutatott feléjük, hol szerencsével gazdagon, valamikor pedig minden lépésük következményekkel járt.
Az emberek zöme szerencsére nézelődés nélkül vonul tovább, így mikor a lány hangját hallja valahol megkönnyebbül. ~ Strapa bíróbb ez a kis taknyos mint amennyire látszik. ~ Enyhe mosoly húzódik maszkos arcán, majd Illidary jelenlétére lesz figyelmes. *
- Ideje volt, vedd át.
* Mondja neki, majd segíti a lányt feladni a lóra. Nincs sok idejük nagytanácsot tartani a következő lépésről, hisz már a háttérből felhangzik '' Hé ti ott! '' *
- Ukrom mögém, és kapaszkodj!
* Jegyzi meg, majd felpattanva megvárja a sérült társát is, de utána azonnal lovát elindítja, hogy mihamarabb hátra hagyhassák ezt a lehangoló helyet. 2 Fejjel gazdagabban, de mégse tudták teljesíteni tökéletesen a megbízást. *
1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-04-06 18:30:50
Üzenet elküldve: 2023-04-06 18:30:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Gyors léptékben kacskaringózva halad a halk utcákon. Nos, nem feltétlenül a próbatételre kapott idő miatt, hanem a naplemente sürgeti ennyire. Azt pontosan jól tudja, hogy ez a környék mennyire veszélyes tud lenni éjszaka. Ő pedig a tárgyalóasztalnál sokkal nagyobb eséllyel pályázik a győzelemre, mint nyílt terepen. Bár, most az előbbiben sem remekelt a Sellőházban. Még mindig azon kattog az agya, hogy ronthatta el ezt az egészet ennyire.*
~Talán túlbecsülöm a saját képességeimet?~ *jut eszébe ez az opció is. Merlana életének vagy inkább túlélésének az alapja az ösztönei mellett mindig is az volt, hogy minden történés után számba veszi a miérteket, még akkor is, ha ez olyan beismeréssel jár, hogy valamiben még fejlődnie kell.*
~Na jó, akkor vegyük számításba, mi lesz most?~
*Vagy nekiáll elvegyülni a tömegben és magát koldusnak tettetve megszerezni a pénzt a bájitalra, aztán egyszerűen megvenni azt. Nem, ez nem jó. Ő pénzt akar, és ha sikerült pénzt szereznie, akkor már nem fogja azon törni magát, hogy segítsen annak a nyomorult orknak. Mit is gondolt? Hogy majd az ilyesfajták becsületesen munkát adnak neki? Ehh... buta ötlet volt az egész.
A legjobb, ha jó messzire megy innen. Mondjuk Artheniorba. Előfordulhat, hogy akkor kicsúszik a megszabott időből, de semmi kötelezettsége nincs, hogy valaha is újra látnia kelljen azt a rondaságot. Már, ha nem jön utána és kutatja fel őt még a világ végén is. Amennyiben így lesz, azzal Wruzto elismeri, hogy szüksége van rá.
Gyors lépteit futólépésekre váltja. Eszébe jut, hogy minél előbb a dokkokhoz kell érnie, hátha el tud csípni még egy szekeret, ami Artheniorba viszi őt.*
~Talán túlbecsülöm a saját képességeimet?~ *jut eszébe ez az opció is. Merlana életének vagy inkább túlélésének az alapja az ösztönei mellett mindig is az volt, hogy minden történés után számba veszi a miérteket, még akkor is, ha ez olyan beismeréssel jár, hogy valamiben még fejlődnie kell.*
~Na jó, akkor vegyük számításba, mi lesz most?~
*Vagy nekiáll elvegyülni a tömegben és magát koldusnak tettetve megszerezni a pénzt a bájitalra, aztán egyszerűen megvenni azt. Nem, ez nem jó. Ő pénzt akar, és ha sikerült pénzt szereznie, akkor már nem fogja azon törni magát, hogy segítsen annak a nyomorult orknak. Mit is gondolt? Hogy majd az ilyesfajták becsületesen munkát adnak neki? Ehh... buta ötlet volt az egész.
A legjobb, ha jó messzire megy innen. Mondjuk Artheniorba. Előfordulhat, hogy akkor kicsúszik a megszabott időből, de semmi kötelezettsége nincs, hogy valaha is újra látnia kelljen azt a rondaságot. Már, ha nem jön utána és kutatja fel őt még a világ végén is. Amennyiben így lesz, azzal Wruzto elismeri, hogy szüksége van rá.
Gyors lépteit futólépésekre váltja. Eszébe jut, hogy minél előbb a dokkokhoz kell érnie, hátha el tud csípni még egy szekeret, ami Artheniorba viszi őt.*
1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-04-04 20:16:55
Üzenet elküldve: 2023-04-04 20:16:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Lovak patájától zeng az éjszaka, hisz hangjukat aligha lehetne csitítani. A hatalmas fekete lován üget a cél felé, míg az inkább figyelmesen próbál haladni, hogy még véletlenül se fogják meg. ~ Csak legyenek ott! Nagyon remélem, hogy... ~ Gondolatát aligha tudja befejezni, hisz társai az út közepénél össze is futnak vele.
Lovakat már fordítja is meg, hogy a még véletlenül se az ellenkező irányba indulhassanak el. *
- Túlságosan gyorsan terjed a pletyka.
* Mondja, majd nyergeket leellenőrizve már pattan fel a nyeregbe. *
- Adjátok fel a lányt.
* S már nyújtja is két kezét a lány felé, és ha segítenek neki feladni, akkor nem rest magához fogni. Árvánk sérüléseit kerülve óvatosan magához fogja, mintha egy porcelán babát akarna csak babusgatni, majd magához szorítja, hogy testének hőjét át adhassa a lánynak. Figyelmes lesz szavaira, így nem tudja elrejteni bújtatott mosolyát. Sajnos ez csak néhány ezred másodpercig tarthat hisz üldözőik kiáltására kapják fel a fejüket. Illidary csak bólint, majd ha másik páros ráült társának lovára, már adja ki is az utasítást. *
- Ne álljatok meg!
* Mondja, majd amilyen óvatosan fordította meg őket, olyan gyorsan indította vágtában páncélozott lovát. Szilaj hosszú dús, kifésült farkáról és fekete páncélzatáról ismerhető meg. Erős és szilaj járásáról kapta nevét, így nem tántorítja vissza még a harc heve sem. Páncélzatát fekete hollók és szarvasok borítják, néhol egy kígyót láthatunk rajta, de csak ha közelről szemléljük. Most talán nincs itt az ideje, hogy részletesen megmutathassa bámulatosan erős társát, így az úton neki indul, hogy üldözőieket mihamarabb lehagyhassák. Már elmondta társainak a találkozóhelyet, így nem fog tovább egy másodpercet sem várakozni. Most már csak az isteneken múlik, hogy miképp alakul az éjszaka vége. Lesz még egy újabb napfelkeltéjük? Vagy talán az élet megbünteti tettükért a kalandor bérgyilkosokat? Ezt már csak a világ döntheti el. *
* Lovak patájától zeng az éjszaka, hisz hangjukat aligha lehetne csitítani. A hatalmas fekete lován üget a cél felé, míg az inkább figyelmesen próbál haladni, hogy még véletlenül se fogják meg. ~ Csak legyenek ott! Nagyon remélem, hogy... ~ Gondolatát aligha tudja befejezni, hisz társai az út közepénél össze is futnak vele.
Lovakat már fordítja is meg, hogy a még véletlenül se az ellenkező irányba indulhassanak el. *
- Túlságosan gyorsan terjed a pletyka.
* Mondja, majd nyergeket leellenőrizve már pattan fel a nyeregbe. *
- Adjátok fel a lányt.
* S már nyújtja is két kezét a lány felé, és ha segítenek neki feladni, akkor nem rest magához fogni. Árvánk sérüléseit kerülve óvatosan magához fogja, mintha egy porcelán babát akarna csak babusgatni, majd magához szorítja, hogy testének hőjét át adhassa a lánynak. Figyelmes lesz szavaira, így nem tudja elrejteni bújtatott mosolyát. Sajnos ez csak néhány ezred másodpercig tarthat hisz üldözőik kiáltására kapják fel a fejüket. Illidary csak bólint, majd ha másik páros ráült társának lovára, már adja ki is az utasítást. *
- Ne álljatok meg!
* Mondja, majd amilyen óvatosan fordította meg őket, olyan gyorsan indította vágtában páncélozott lovát. Szilaj hosszú dús, kifésült farkáról és fekete páncélzatáról ismerhető meg. Erős és szilaj járásáról kapta nevét, így nem tántorítja vissza még a harc heve sem. Páncélzatát fekete hollók és szarvasok borítják, néhol egy kígyót láthatunk rajta, de csak ha közelről szemléljük. Most talán nincs itt az ideje, hogy részletesen megmutathassa bámulatosan erős társát, így az úton neki indul, hogy üldözőieket mihamarabb lehagyhassák. Már elmondta társainak a találkozóhelyet, így nem fog tovább egy másodpercet sem várakozni. Most már csak az isteneken múlik, hogy miképp alakul az éjszaka vége. Lesz még egy újabb napfelkeltéjük? Vagy talán az élet megbünteti tettükért a kalandor bérgyilkosokat? Ezt már csak a világ döntheti el. *
1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-04-04 15:46:59
Üzenet elküldve: 2023-04-04 15:46:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hiénák//
//zárás//
*Húsz perc alatt kint vannak a Vérkertből. A házak között ugyan nincs sokkal világosabb, de Baarcas itt már boldogul egyedül, szóval az ork elengedi a nyakát. Visszakíséri a batárjához, és útbaigazítást is ad neki, hogy legközelebb könnyen odataláljon a kerthez.*
- Két hat múlva akkor hozol egy listát, nevekkel, címekkel, rövid leírással. Én meg adok egyet cserébe az építőanyagokról. Éjszakánként valamelyik mulatóban biztos megtalálsz. Ha mégse, akkor a Sellőházban hagyjad ott a listádat, aztán a magamét majd eljuttatom hozzád Artheniorba.
*A biztonság kedvéért kér egy címet a kufártól, ahol legrosszabb esetben üzenetet hagyhat a számára, és felírja egy bőrkötéses kis könyvbe. Semmilyen fényforrást nem vesz igénybe hozzá.
Ha maradtak még nyitott kérdések, akkor leegyezteti őket a nagydarab emberrel, aztán jó utat kívánva elköszön tőle. Egy gazos, vaksötét köz felé veszi az irányt. Kisvártatva már a lépteit sem lehet hallani, csak a kesernyés füstszag marad utána.*
//Hiénák//
//zárás//
*Húsz perc alatt kint vannak a Vérkertből. A házak között ugyan nincs sokkal világosabb, de Baarcas itt már boldogul egyedül, szóval az ork elengedi a nyakát. Visszakíséri a batárjához, és útbaigazítást is ad neki, hogy legközelebb könnyen odataláljon a kerthez.*
- Két hat múlva akkor hozol egy listát, nevekkel, címekkel, rövid leírással. Én meg adok egyet cserébe az építőanyagokról. Éjszakánként valamelyik mulatóban biztos megtalálsz. Ha mégse, akkor a Sellőházban hagyjad ott a listádat, aztán a magamét majd eljuttatom hozzád Artheniorba.
*A biztonság kedvéért kér egy címet a kufártól, ahol legrosszabb esetben üzenetet hagyhat a számára, és felírja egy bőrkötéses kis könyvbe. Semmilyen fényforrást nem vesz igénybe hozzá.
Ha maradtak még nyitott kérdések, akkor leegyezteti őket a nagydarab emberrel, aztán jó utat kívánva elköszön tőle. Egy gazos, vaksötét köz felé veszi az irányt. Kisvártatva már a lépteit sem lehet hallani, csak a kesernyés füstszag marad utána.*
1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-04-04 10:10:53
Üzenet elküldve: 2023-04-04 10:10:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Árvánk kezdi visszanyerni az eszméletét. Ami egyrészt jó, mert életben van. Másrészt viszont iszonyatos fájdalmat érez, már nem csak a hátán és az oldalán, de a bal szeme alatt is. Nem elég, hogy megnyesték, hátba döfték, de valaki meg is ütötte? Mindez pedig mikor történt? Ugyanis a holló hajú lány semmire sem emlékszik. A történtek kutatása helyett, inkább az egyértelműre összpontosít. Arra, amit lát. Illetve érez. Valakik cipelik.*
- Hová megyünk?
*Kérdezi nyöszörögve. Hátha valamelyik málhás lesz kedves felvilágosítani őt. Aztán eszébe jut, hogy neki kötelességei vannak az ételért és az ágyért cserébe, ami adatott.*
- A leves...! A raguleves!
*Elméje valahol az árvaház konyháján jár. Persze nem kötelességtudatból igyekszik megfőzni azt a levest. Lily, amikor csak teheti kerül az olyan dolgokat, amiket muszáj megcsinálni. Ellenben, mikor ragulevest készít, tudja, hogy azt a legkisebbek is mind be fogják lapátolni. A tudat pedig, hogy mindenki jóllakik, valamiért melegséggel tölti meg a szívét.*
- Eresszetek!
*Horkan fel, hogy abban a pillanatban erőtlenül ernyedjen is össze. Minden mozdulat borzalmas fájdalommal rúg vissza. Így aztán hamar fel is adja a ficánkolást. Tehetetlenségében inkább megpróbálja kitalálni, hogy hová igyekszik őt vinni ez a két alak. Pillog jobbra is, balra is, de sehogy sem ismerős a környék. Na meg sötét is van. Mit tehet ilyenkor az elf lánya? Várja az éjszakai szárnyast, azzal a bizonyos réz alkatrészel. Helyette viszont két ló érkezik, egyiken egy ismerős arccal. Vagyis maszkkal. De ne lovagoljunk szavakon! Mondjuk Lily, semmin sem szeretne lovagolni, ellenben a hordozói öleléséből szívesen szabadulna.*
- ILL..! ILLID...! Eh... Frász...
*Fájdalmasan felnyög. Úgy tűnik, a kiáltozás még nem megy a félvérnek. Ahogy jelen pillanatban azzal sincs tisztában, hogy a maszkos nevét sem lenne szabad híresztelni. Az meg elég közel ér ahhoz, hogy árvánk erőtlenül nyögdécselve folytathassa. Hiszen lehet bármekkora kín, akármilyen fájdalom, Lily száját nem állítja meg.*
- Segíts!
*Pillant fel a mélységire.*
- Ezek nem engednek a konyhába. Pedig tudod, mi lesz, ha nem leszek kész ebédig.
*Ekkor kékjei elkerekednek és egész arcára kiül, hogy erősen töri a fejét.*
- Vagy most elraboltak? Azért jöttél, hogy megments?
*Próbál egy hálás mosolyt erőltetni magára. Ám ezzel csak azt éri el, hogy az arca is sajogni kezd.*
- Szerintem meg is vertek. Mindenem fáj.
*Jelenti ki, mintha ezt nem tudná már az egész utca. Nem is próbál mocorogni, sem ellenkezni. Hagyja, hogy tegyenek vele, amit csak akarnak. Amíg a hollóember itt van, rossz dolog nem történhet. Ugye?*
*Árvánk kezdi visszanyerni az eszméletét. Ami egyrészt jó, mert életben van. Másrészt viszont iszonyatos fájdalmat érez, már nem csak a hátán és az oldalán, de a bal szeme alatt is. Nem elég, hogy megnyesték, hátba döfték, de valaki meg is ütötte? Mindez pedig mikor történt? Ugyanis a holló hajú lány semmire sem emlékszik. A történtek kutatása helyett, inkább az egyértelműre összpontosít. Arra, amit lát. Illetve érez. Valakik cipelik.*
- Hová megyünk?
*Kérdezi nyöszörögve. Hátha valamelyik málhás lesz kedves felvilágosítani őt. Aztán eszébe jut, hogy neki kötelességei vannak az ételért és az ágyért cserébe, ami adatott.*
- A leves...! A raguleves!
*Elméje valahol az árvaház konyháján jár. Persze nem kötelességtudatból igyekszik megfőzni azt a levest. Lily, amikor csak teheti kerül az olyan dolgokat, amiket muszáj megcsinálni. Ellenben, mikor ragulevest készít, tudja, hogy azt a legkisebbek is mind be fogják lapátolni. A tudat pedig, hogy mindenki jóllakik, valamiért melegséggel tölti meg a szívét.*
- Eresszetek!
*Horkan fel, hogy abban a pillanatban erőtlenül ernyedjen is össze. Minden mozdulat borzalmas fájdalommal rúg vissza. Így aztán hamar fel is adja a ficánkolást. Tehetetlenségében inkább megpróbálja kitalálni, hogy hová igyekszik őt vinni ez a két alak. Pillog jobbra is, balra is, de sehogy sem ismerős a környék. Na meg sötét is van. Mit tehet ilyenkor az elf lánya? Várja az éjszakai szárnyast, azzal a bizonyos réz alkatrészel. Helyette viszont két ló érkezik, egyiken egy ismerős arccal. Vagyis maszkkal. De ne lovagoljunk szavakon! Mondjuk Lily, semmin sem szeretne lovagolni, ellenben a hordozói öleléséből szívesen szabadulna.*
- ILL..! ILLID...! Eh... Frász...
*Fájdalmasan felnyög. Úgy tűnik, a kiáltozás még nem megy a félvérnek. Ahogy jelen pillanatban azzal sincs tisztában, hogy a maszkos nevét sem lenne szabad híresztelni. Az meg elég közel ér ahhoz, hogy árvánk erőtlenül nyögdécselve folytathassa. Hiszen lehet bármekkora kín, akármilyen fájdalom, Lily száját nem állítja meg.*
- Segíts!
*Pillant fel a mélységire.*
- Ezek nem engednek a konyhába. Pedig tudod, mi lesz, ha nem leszek kész ebédig.
*Ekkor kékjei elkerekednek és egész arcára kiül, hogy erősen töri a fejét.*
- Vagy most elraboltak? Azért jöttél, hogy megments?
*Próbál egy hálás mosolyt erőltetni magára. Ám ezzel csak azt éri el, hogy az arca is sajogni kezd.*
- Szerintem meg is vertek. Mindenem fáj.
*Jelenti ki, mintha ezt nem tudná már az egész utca. Nem is próbál mocorogni, sem ellenkezni. Hagyja, hogy tegyenek vele, amit csak akarnak. Amíg a hollóember itt van, rossz dolog nem történhet. Ugye?*
1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-04-03 16:29:14
Üzenet elküldve: 2023-04-03 16:29:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Fejvadászok //
*Kevésbé súlyozza le a lány az orkot, mint amennyire gondolta volna - ez azt jelenti, hogy többet kéne ennie, és azt, hogy akár ki is kerülhetnek ebből egy darabban. Az útirányra lenyeli Ukrom átkait, és rövidet bólintva indulásra ösztökéli Syndrát - nem a legláthatatlanabb útvonal, de legalább nem kell Darkhot keresgélniük, ha sikeresen a hátuk mögött tudják majdani üldözőiket - egyenesen belé kéne ütközniük, ha minden jól megy. Így összeszorított fogakkal haladni kezd, a szürkebőrű jobbja és az elf balja lefoglalva Lily megtartásával, de másképpen majdnem sietősen.
Torkában dobog a szíve, ahogy a falak mellé húzódva teszik a szokásosnál jóval feszültebb, megfontolt lépéseket. Minden egyes, mellettük elhaladó személytől a legrosszabbat sejti, Syndra láthatja is, ahogy egy pillanatra szoborrá fagy egy vadidegen matróz észrevételétől. Egy-kettőre felismer még a Rókalyukból, de nem tudja, melyik pofa tartozik az ork haramia csoportjához. Reméli, a volt bajnok köre nem olyan széles, hogy a város végéig kiterjedjen.
Jelenleg hátrafelé nézni sem tud, így azzal sem képes megnyugtatni magát, vagy bizonyítani félelmeit, hogy követik e őket, s milyen messziről. A percek kínzó lassúsággal telnek el, minden méter egy örökkévalóságnak érződik. Az egyetlen jó dolog jelenleg, hogy végre levette mancsát a mély nyaki sebről, ami úgy néz ki, nem ereszt már egy megfontolni valót, köszönettel Syndrának. De az nem azt jelenti, hogy ugrálgatni fog ezután kezdeni, vagy akár rohangálni, az kéne még, hogy ezután felszakadjon. Nem ostoba ő.
Leheletnyi mocorgást érzékel jobb karjánál, amire meglepetten kapja fejét Lilly irányába. Ennek örül is, mert ez azt jelenti, hogy a lányka életben van, de fintorog is rá, mert a lehető legrosszabb pillanatban és állapotban térne vissza az éberek világába. A látókör sem lehet valami gyönyörű neki, ha egyáltalán a szemeit már fel tudja nyitni. Ha tehetné, a mai napra, vagy éjszakára még kíméletből kiütné.
Ezen sokat ugyan nem tud latolgatni, ugyanis most a járókelői lépteknél jóval hangosabbakat hall maguk előtt: patadobogást. Minden rosszra készen kapja is fel a fejét, s két lovat vél kirajzolódni a sötétből. Két lovat, egyiken egy arctalan-formátlan figurával.*
~ Végre..! ~ *Nem kell Ukromot ösztönözni, hogy Darkh felé siessenek a fél-elf lány testével. A köszönés az ő részéről elmarad, mikor már az orvgyilkos férfi egyik paripája mellett meghallja az ismeretlen kiáltást. Csak igaza lett!*
- Tűnés! *Kevés idejük van eldönteni, mit tegyenek most, de Ukrom még összeszorított fogain keresztül is jól hallhatóan megadja véleményét a két köpenyesnek. Ha az ő terve mellett döntenek, nem rest segíteni lóra küldeni Lilyt, vagy az egyik holló partnereként, vagy ő maga elé, ahogy a másik kettő dönt, nem ő vette a lovakat. Azzal mindenesetre tisztában van, hogy az ifjú nincs abban a helyzetben hogy stabilan a nyeregben maradjon, így valakinek arra is fog kelleni figyelnie. Megteszi, amit fog kelleni.*
*Kevésbé súlyozza le a lány az orkot, mint amennyire gondolta volna - ez azt jelenti, hogy többet kéne ennie, és azt, hogy akár ki is kerülhetnek ebből egy darabban. Az útirányra lenyeli Ukrom átkait, és rövidet bólintva indulásra ösztökéli Syndrát - nem a legláthatatlanabb útvonal, de legalább nem kell Darkhot keresgélniük, ha sikeresen a hátuk mögött tudják majdani üldözőiket - egyenesen belé kéne ütközniük, ha minden jól megy. Így összeszorított fogakkal haladni kezd, a szürkebőrű jobbja és az elf balja lefoglalva Lily megtartásával, de másképpen majdnem sietősen.
Torkában dobog a szíve, ahogy a falak mellé húzódva teszik a szokásosnál jóval feszültebb, megfontolt lépéseket. Minden egyes, mellettük elhaladó személytől a legrosszabbat sejti, Syndra láthatja is, ahogy egy pillanatra szoborrá fagy egy vadidegen matróz észrevételétől. Egy-kettőre felismer még a Rókalyukból, de nem tudja, melyik pofa tartozik az ork haramia csoportjához. Reméli, a volt bajnok köre nem olyan széles, hogy a város végéig kiterjedjen.
Jelenleg hátrafelé nézni sem tud, így azzal sem képes megnyugtatni magát, vagy bizonyítani félelmeit, hogy követik e őket, s milyen messziről. A percek kínzó lassúsággal telnek el, minden méter egy örökkévalóságnak érződik. Az egyetlen jó dolog jelenleg, hogy végre levette mancsát a mély nyaki sebről, ami úgy néz ki, nem ereszt már egy megfontolni valót, köszönettel Syndrának. De az nem azt jelenti, hogy ugrálgatni fog ezután kezdeni, vagy akár rohangálni, az kéne még, hogy ezután felszakadjon. Nem ostoba ő.
Leheletnyi mocorgást érzékel jobb karjánál, amire meglepetten kapja fejét Lilly irányába. Ennek örül is, mert ez azt jelenti, hogy a lányka életben van, de fintorog is rá, mert a lehető legrosszabb pillanatban és állapotban térne vissza az éberek világába. A látókör sem lehet valami gyönyörű neki, ha egyáltalán a szemeit már fel tudja nyitni. Ha tehetné, a mai napra, vagy éjszakára még kíméletből kiütné.
Ezen sokat ugyan nem tud latolgatni, ugyanis most a járókelői lépteknél jóval hangosabbakat hall maguk előtt: patadobogást. Minden rosszra készen kapja is fel a fejét, s két lovat vél kirajzolódni a sötétből. Két lovat, egyiken egy arctalan-formátlan figurával.*
~ Végre..! ~ *Nem kell Ukromot ösztönözni, hogy Darkh felé siessenek a fél-elf lány testével. A köszönés az ő részéről elmarad, mikor már az orvgyilkos férfi egyik paripája mellett meghallja az ismeretlen kiáltást. Csak igaza lett!*
- Tűnés! *Kevés idejük van eldönteni, mit tegyenek most, de Ukrom még összeszorított fogain keresztül is jól hallhatóan megadja véleményét a két köpenyesnek. Ha az ő terve mellett döntenek, nem rest segíteni lóra küldeni Lilyt, vagy az egyik holló partnereként, vagy ő maga elé, ahogy a másik kettő dönt, nem ő vette a lovakat. Azzal mindenesetre tisztában van, hogy az ifjú nincs abban a helyzetben hogy stabilan a nyeregben maradjon, így valakinek arra is fog kelleni figyelnie. Megteszi, amit fog kelleni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1660-1679