- És mondja csak, ezek a legjobb minőségű árui?*Kérdezi, kritikusan méregetve egy kardot.*
- Igen uram, ennél jobb acélt még Pirtianesben sem találhatna!~Meghiszem azt!~*Mosolyog magában miközben az eddig vizsgált kardot visszahelyezi a fegyverállványra. Az artheniori kovácsműhely előterében áll a kováccsal egyetemben. Kardot szeretne vásárolni magának. Már rég megunta, hogy az öreg lovagtól kapott régi kardja folyamatosan beszorul a hüvelyébe és semmit se tud tenni ellene, ezáltal, ha példának okáért egy rablóbanda törne rá az úton, legfeljebb a hüvelyébe szorult kard lapjával taníthatná móresre az oktondi bagázst.*~És az nem lenne elég méltó egy lovaghoz~*Bölcselkedik magában. Az előtér falaira különböző fegyvereket akasztottak fel díszítés gyanánt. A teremben emellett számos kész, szépen megmunkált páncél is helyet kapott. Még mindig nem biztos a vásárlási szándéka, az összes kiállított kard gyönyörű, de mégsem az igazi.*~Nekem nem díszkard kell, hanem olyan, amit kiváló minőségű acélból kovácsoltak és többször is megedzették.~*Gondolja bosszúsan, majd udvariasan ezt kérdezi.*
- Esetleg akad olyan darab, amit egy lovagnak tudna ajánlani?
- Természetesen akad uraságodnak megfelelő, ha meg tudja fizetni!~Hejj, azzal bizony gondok lesznek~*Gondolja, de azért csak azt feleli.*
- Megfizetem, ne féljen!
- Akkor, nincsen gond.*Feleli kissé megnyugodva a mesterember.*- Kovácsolhatok a lovagúrnak egy neki megfelelő kardot. De mégis, milyen hosszú legyen a pengének a hossza?
- Úgy három láb lenne a megfelelő.
- És a markolat? Valamilyen díszítést talán?
- Nem, köszönöm, elég, ha a kard jó szolgálatot tesz, mikor kivonom a hüvelyéből, viszont szeretném, ha az acél többszörösen edzett és hajlított lenne.
- Meglesz uram, meglesz. *A kovács - széles vigyorral az arcán - így szól.*- Hát, én akkor neki is kezdenék a munkának! Pár óra múlva jöhet is a kardjáért!
- Köszönöm kovácsuram! Itt fogok várni!*Kiált a már távolodó kovács után.*~Várok és unatkozom.~*Teszi hozzá, csak úgy magában. A műhely előtt a csatamén unottan álldogál, nem mutat különösebb érdeklődést senki iránt, ám mikor egy szakadt rongyokba burkolózó, bűzös alak a kantárszárának csomójával kezd bíbelődni, azt már nem nézi jó szemmel. Hirtelen odakap és hatalmasat harap a botcsinálta lótolvaj kezébe. A csavargó inkább meglepetésében, mint fájdalmában olyat kiált, hogy az utcában lődörgő tömeg egy emberként kapja a fejét az artikulátlan hang irányába. A kovácsműhely előterének langyos melegében és félhomályában Lorcaen már repül is gondolatban az álmok édes világa felé, hosszú napja volt, mikor rettentő rikoltás szakítja ki lelkét az álmok indái közül. Felpattan, kardjához nyúl.*~Mi a fene történt már megint?~*A műhely előtt már kisebb nézősereg verődött össze a földön fetrengő koldus körül, mire Lorcen a helyszínre érkezik.*
- Mégis mi történt itt?*Kérdezi meg a műhely ajtajához legközelebb álló járókelőt.*
- Valamijen ló megharapta eztet a cimborát e. Aztat hiszem, hogy megpóbálta ellopni, aztán ráfázott az biza, ha én mondom. A Miska amúgycsem egy észlény!*Hogy így fényderült a dolgokra világosan látta, hogy szét kell oszlatni a tömeget, mielőtt még nagyobb csődületet okoz ez a váratlan esemény.*~Még a városi őrséget is ide csődítenék nekem, aztán kapnék egy szép kis bírságot. Már csak az hiányozna!~*Ám alig gondolja vég e kép a dolgokat, mikor egyszer csak oszlani kezd a bámészkodók serege, a pórul járt tolvajnak meg hűlt helyét találja csak.*~Na, az a szerencsétlen fickó, biztosan összekapta magát és már messze jár.~*Lovához lép és egy almát varázsol elő köpönyege alól.*
- Ez a tied, öregharcos.*A paripa élvezettel majszolja a nem várt jutalmat, Lorcaen pedig visszavonul a műhely langyos, félhomályos melegébe. Leül egy lócára és ébren, virrasztva várja, hogy készen legyen az új kardja, melyet remélhetőleg még sokáig fog forgatni.*