*Egyelőre semmi más nem jut eszébe, amit a piacon beszerezhetne. Rövid ideig ólálkodik még a standok között, de mivel bájital kotyvasztásba nem akar belefogni, és több kacattal sem akarja gazdagítani gyűjteményét, inkább csendesen odébb áll.
Úticéljának következő állomása az az épület, melynek ablaknyílásain forró levegő ömlik ki, és megremegteti a környező lebegőt, ahogy felszáll az ég felé. Kalapács és fémes csengés zaja kíséri a látványt, egyértelművé téve, milyen neves intézmény előtt toporog a kíváncsiskodó.
Nem is teketóriázik sokat, határozott mozdulattal taszítja be az ajtót, majd Bron belép a helységbe.
Izzadságszagú levegő és szemet hunyorgásra késztető meleg csapja arcon. Kell néhány pillanat, amíg hozzászokik a szoba légköréhez, közvetlenül ez után felsejlik előtte a pazar berendezés. Valamint négy alak, akik jelenleg úgy tűnik, szintén idebent tartózkodnak.*
- Adj' isten!
*Köszön a illedelmesen a kovácsnak és a három egybegyűltnek (Daleilor, Borsovád, Darel). Még egy kurta biccentéssel is megtoldja üdvüzlését, lássák, kivel állnak szemben, azután lassú, megfontolt léptekkel elkezdi körüljárni az előteret.
Mindent jó alaposan átnéz, a legtöbb pengés fegyvert kézbe is veszi egy alapos áttanulmányozásra. Látszik rajta, hogy keres valamit, de kérdezni nem kérdez semmit. Elvan ő egyedül is, ha akad itt olyan cumó, amire korábban fente a fogát, majd megtalálja. Ha pedig nem, akkor felesleges holmi kérdezősködéssel belekontárkodni a kedélyes csevejbe.
Így kerül kezébe az a markolattal egybekovácsolt dobókés, aminek hegye alá külön ólomsúlyt kalapáltak. Éle nincs túl sok, de maga a fegyver elég hosszú, legalábbis hajítófegyverhez képest, megvan legalább három tenyérnyi. Nézegeti, forgatja ujjai között, de végül nem nyeri el tetszését. Visszahelyezi a tartójára.
Míg tovább nézelődik, őszintén kételkedik benne, hogy talál majd valami használhatót. Tulajdonképpen saját fegyverei már vannak, de sosem tudni, mikor újíthat be egy-egy ravaszabb példányt.
Hagyja a dobókéseket, továbbáll néhány lépéssel. Rábukkan még egy érdekesebb darabra, ez is kés, de rövidebb pengékkel. Pengékkel, ugyanis kettő mered elő az egykezes markolatból, az elején és a végén.
Fejét ingatja, forgatja, felpróbálja alkarjára. Akár a nők holmi ruhákat.
Kisvártatva ezt is visszatesz eredeti helyére. Nem, ez sem lesz jó. Ha sokat kellene mozogni, már akadályozná a dupla penge.
Oldalt néz, hogyan állnak a többiek, akik előtte jöttek be. Hátha tud ihletet meríteni.*