Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 155 (3081. - 3092. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3092. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-02 15:57:33
Üzenet elküldve: 2025-05-02 15:57:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 306
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 306
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Megüti fülét a sóhaj, fel is tekint a férfi arcára, és látja azokat a vonásokat amiket nem szívesen lát a másikon. A kérdések ismét. Hiába figyelt fel magára, hogy már így is sokat kérdezett, mégis kicsúszott még egy kettő a száján. Így Grael utolsó "türelmes" válasza után már tényleg csendben marad. Hát tehet ő arról, hogy nevelőanyja még bátorította is abban, hogy kíváncsiságát kövesse? Igaz, az leginkább a könyvekből szerzett tudásra gondolta leginkább, de Szikra már régóta túlhaladt annál.*
-Az odú oldalán lógott, azt hiszem.
*Teszi hozzá még Grael gondolat menetéhez, hátha ezzel is segíti őt egy picit.
A kovácsműhelyben folytatott beszélgetésük alatt, Grael a vértekről is kiokosítja Szikrát. Amire a fehér hajú lányka csak bólogat okosan. Azonban az elengedhetetlen kérdések persze nem maradhatnak el. Amit Grael nagyon okosan képes megválaszolni. Legalább annyira mint Mai.*
-Nem értem, miért akarná ezeket bárki rosszra használni.
*Lehetne akár kérdés is, de tudván Grael már a végét járja a türelmének, inkább csak kijelenti, hogy a fegyverek koncepciója érthetetlen számára. A vágy, hogy bárki ártson valaki másnak, indok nélkül. A balesetek persze megtörténhetnek, azt tudja ő is. Elvégre, pont ő vágta meg Mait azon a napon mikor először találkoztak. Nem állt szándékban bántani a nőt, mégis megtette. Azóta pedig csak reméli, hogy megfizette már az árát Mainak.
Gondolat menetét a kovács visszaérkezése zavarja meg, aki megérkezett Grael rendelésével. A kardot a férfi kihúzva méricskéli. Szikra is hasonlóan tesz, bár nem osztozik abban az izgatottságban mint a másik. Számára ez is olyan penge mint az összes többi.
Ekkor viszont Grael hirtelen rá tereli a szót. A két férfi rászegezi tekintetét a lányra, aki ettől picit megszeppen. Mai híján, Grael mögé bújna, viszont erre esélye sincsen, mert már tessékeli is a bácsi elé.*
-Jó.
*Válaszolja halkan, és két lépést előre is tesz. A termetes alak, leguggol a lány elé. Felméri őt a szemével, majd karjait felé nyújtja.*
-Emeld fel a karjaidat így.
*Nyúl a vaskos kéz gyengéden a lány csuklójához, hogy azokat, mint egy madárnál, fesztávba helyezze. Szikra pedig csak túri, és igyekszik a parancsoknak megfelelni. A kovács egy mércével kezdi nézni a karok, a derék, és mell szélességet. Azonban mikor Szikra hóna alatt kezd el matatni a lány hirtelen összerándul egy kuncogással egyetemben. Amit még a kovács is megmosolyog.*
-Csikiz.
*Felei somolyogva a lányka, majd vissza erőlteti magára az előző pózt.*
-Meg is volnánk, jól mondta, tán még a fele se lesz az anyagnak.
*Nézi végig még egyszer a lányt, majd a számokat ismételve, amit a mérésről vett távozik vissza a pult mögé, hogy azokat leírja egy lapra.
Szikra pedig a mérés után, továbbra is a karjait kitárva ácsorog Grael előtt. Tekintetét a férfira emeli hátra bicsaklott fejjel.*
-Meddig maradjak így?
*Megüti fülét a sóhaj, fel is tekint a férfi arcára, és látja azokat a vonásokat amiket nem szívesen lát a másikon. A kérdések ismét. Hiába figyelt fel magára, hogy már így is sokat kérdezett, mégis kicsúszott még egy kettő a száján. Így Grael utolsó "türelmes" válasza után már tényleg csendben marad. Hát tehet ő arról, hogy nevelőanyja még bátorította is abban, hogy kíváncsiságát kövesse? Igaz, az leginkább a könyvekből szerzett tudásra gondolta leginkább, de Szikra már régóta túlhaladt annál.*
-Az odú oldalán lógott, azt hiszem.
*Teszi hozzá még Grael gondolat menetéhez, hátha ezzel is segíti őt egy picit.
A kovácsműhelyben folytatott beszélgetésük alatt, Grael a vértekről is kiokosítja Szikrát. Amire a fehér hajú lányka csak bólogat okosan. Azonban az elengedhetetlen kérdések persze nem maradhatnak el. Amit Grael nagyon okosan képes megválaszolni. Legalább annyira mint Mai.*
-Nem értem, miért akarná ezeket bárki rosszra használni.
*Lehetne akár kérdés is, de tudván Grael már a végét járja a türelmének, inkább csak kijelenti, hogy a fegyverek koncepciója érthetetlen számára. A vágy, hogy bárki ártson valaki másnak, indok nélkül. A balesetek persze megtörténhetnek, azt tudja ő is. Elvégre, pont ő vágta meg Mait azon a napon mikor először találkoztak. Nem állt szándékban bántani a nőt, mégis megtette. Azóta pedig csak reméli, hogy megfizette már az árát Mainak.
Gondolat menetét a kovács visszaérkezése zavarja meg, aki megérkezett Grael rendelésével. A kardot a férfi kihúzva méricskéli. Szikra is hasonlóan tesz, bár nem osztozik abban az izgatottságban mint a másik. Számára ez is olyan penge mint az összes többi.
Ekkor viszont Grael hirtelen rá tereli a szót. A két férfi rászegezi tekintetét a lányra, aki ettől picit megszeppen. Mai híján, Grael mögé bújna, viszont erre esélye sincsen, mert már tessékeli is a bácsi elé.*
-Jó.
*Válaszolja halkan, és két lépést előre is tesz. A termetes alak, leguggol a lány elé. Felméri őt a szemével, majd karjait felé nyújtja.*
-Emeld fel a karjaidat így.
*Nyúl a vaskos kéz gyengéden a lány csuklójához, hogy azokat, mint egy madárnál, fesztávba helyezze. Szikra pedig csak túri, és igyekszik a parancsoknak megfelelni. A kovács egy mércével kezdi nézni a karok, a derék, és mell szélességet. Azonban mikor Szikra hóna alatt kezd el matatni a lány hirtelen összerándul egy kuncogással egyetemben. Amit még a kovács is megmosolyog.*
-Csikiz.
*Felei somolyogva a lányka, majd vissza erőlteti magára az előző pózt.*
-Meg is volnánk, jól mondta, tán még a fele se lesz az anyagnak.
*Nézi végig még egyszer a lányt, majd a számokat ismételve, amit a mérésről vett távozik vissza a pult mögé, hogy azokat leírja egy lapra.
Szikra pedig a mérés után, továbbra is a karjait kitárva ácsorog Grael előtt. Tekintetét a férfira emeli hátra bicsaklott fejjel.*
-Meddig maradjak így?
3091. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-02 14:33:18
Üzenet elküldve: 2025-05-02 14:33:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Fáradtan sóhajt fel. Hiába mond el bármit, annyi nem elég. Soha nem érnek véget az újabb részletekre vonatkozó kérdések, egy végtelen spirál, egy ok és okozatok végtelen összefüggését kereső elme bújt el abban a kicsiny testben.*
- Nem testvérek, és abban túloznak, amit igaznak vélnek. *Mondja röviden, hátha ezzel nem ad újabb kíváncsi kérdéseket Szikra szájába. A következő mondatra pedig úgy tesz, mintha meg sem hallaná. Pont az a probléma, hogy vannak, akik szeretik az Arctalant, ráadásul minden túlzásával együtt, mely negatívan hat ki a halandók életére. Azt azonban mégsem fogja kimondani egy kislánynak, hogy van, akit nem szabad, sőt, egyenesen tilos szeretni.
Mielőtt belépnének a műhelybe, felpillant a nyikorgó táblára, melyre kis társa felhívja a figyelmét.*
- Egy cégér? Szóval van valahol egy jelkép, ami a rókát és a virágokat tartalmazza. Értem. ~Ha létezik, kell, hogy legyenek róla feljegyzések. Ha nem is itt, akkor az elfek között.~
*Érdemes lesz megjegyeznie ezt a részletet, el is raktározza magában, majd belép a lánnyal a műhelybe, ahol először beszédbe elegyedik a kováccsal, de utána már Szikrának mesél a fegyverekről, majd utána áttér a vértekre. Egy bőrvérttel ölni nem tud a lány, még véletlenül sem, viszont megvédheti őt a veszélytől. Nem csak más pengétől, hanem a furcsa, meggondolatlan kalandjai során egy rossz esés következtében szerzett sérüléstől is.*
- Meg, igen. *Válaszolja, a Tüske név megtartása ellen pedig nincs semmi ellenvetése. Aztán érkezik egy újabb, szintén nehéz kérdés, melyre jól meg kell gondolnia, hogy milyen választ ad. Végül így szól.*
- Sokféle oka lehet. Vannak, akik azért, hogy megvédjék vele magukat, és vannak, akik azért, hogy másokat védjenek meg vele olyanoktól, akik rossz célja használják ezeket a… tüskéket. *Miközben magyaráz, a kezébe akad egy, Szikra számára minden bizonnyal szintén érdekes szerkezet. Egy számszeríj, melyet Grael meg is próbál felhúzni, persze nyílvessző nincs benne.*
- Hm… *Ekkor érkezik vissza hozzá a kovács, aki egy jó hírrel szolgál, mert nála is van a kard, melyre mind kovácsa, mind forgatója büszke lehet majd a jövőben. Egy remekmunka, egy mestermű, egy ereklye.*
- Csodálatos. Köszönöm. Ezt is számolja hozzá! *Kihúzza tokjából az edzett, gyönyörűen megmunkált pengét, hogy megnézze magának. Tökéletes. Elégedetten csúsztatja vissza a tokba, majd kifizeti a fegyverek árát, régi kardjait pedig szintén a pultra helyezi.*
- Ezeket tartsa meg! Egyébként mondja, tud készíteni bőrvértet az ő méretében? Alkarvédőkkel együtt. Önnek kevesebb anyagba kerül, én viszont teljes árat fizetek érte. *Pillant a lányra, majd az asztalra csúsztat 70 aranyat, hogy kifizesse a Cilia Miritarnak szánt felszerelést.
*
- Nos, azt hiszem, hogy megoldható, de pontos méreteket kell vennem a lányról, ha megengedi. *Méri végig a kovács Szikrát is, Grael pedig közelebb is terelgeti őt a férfihez.*
- Engedd meg a bácsinak, hogy megmérjen téged, jó? *Mondja neki Grael biztatóan.*
*Fáradtan sóhajt fel. Hiába mond el bármit, annyi nem elég. Soha nem érnek véget az újabb részletekre vonatkozó kérdések, egy végtelen spirál, egy ok és okozatok végtelen összefüggését kereső elme bújt el abban a kicsiny testben.*
- Nem testvérek, és abban túloznak, amit igaznak vélnek. *Mondja röviden, hátha ezzel nem ad újabb kíváncsi kérdéseket Szikra szájába. A következő mondatra pedig úgy tesz, mintha meg sem hallaná. Pont az a probléma, hogy vannak, akik szeretik az Arctalant, ráadásul minden túlzásával együtt, mely negatívan hat ki a halandók életére. Azt azonban mégsem fogja kimondani egy kislánynak, hogy van, akit nem szabad, sőt, egyenesen tilos szeretni.
Mielőtt belépnének a műhelybe, felpillant a nyikorgó táblára, melyre kis társa felhívja a figyelmét.*
- Egy cégér? Szóval van valahol egy jelkép, ami a rókát és a virágokat tartalmazza. Értem. ~Ha létezik, kell, hogy legyenek róla feljegyzések. Ha nem is itt, akkor az elfek között.~
*Érdemes lesz megjegyeznie ezt a részletet, el is raktározza magában, majd belép a lánnyal a műhelybe, ahol először beszédbe elegyedik a kováccsal, de utána már Szikrának mesél a fegyverekről, majd utána áttér a vértekre. Egy bőrvérttel ölni nem tud a lány, még véletlenül sem, viszont megvédheti őt a veszélytől. Nem csak más pengétől, hanem a furcsa, meggondolatlan kalandjai során egy rossz esés következtében szerzett sérüléstől is.*
- Meg, igen. *Válaszolja, a Tüske név megtartása ellen pedig nincs semmi ellenvetése. Aztán érkezik egy újabb, szintén nehéz kérdés, melyre jól meg kell gondolnia, hogy milyen választ ad. Végül így szól.*
- Sokféle oka lehet. Vannak, akik azért, hogy megvédjék vele magukat, és vannak, akik azért, hogy másokat védjenek meg vele olyanoktól, akik rossz célja használják ezeket a… tüskéket. *Miközben magyaráz, a kezébe akad egy, Szikra számára minden bizonnyal szintén érdekes szerkezet. Egy számszeríj, melyet Grael meg is próbál felhúzni, persze nyílvessző nincs benne.*
- Hm… *Ekkor érkezik vissza hozzá a kovács, aki egy jó hírrel szolgál, mert nála is van a kard, melyre mind kovácsa, mind forgatója büszke lehet majd a jövőben. Egy remekmunka, egy mestermű, egy ereklye.*
- Csodálatos. Köszönöm. Ezt is számolja hozzá! *Kihúzza tokjából az edzett, gyönyörűen megmunkált pengét, hogy megnézze magának. Tökéletes. Elégedetten csúsztatja vissza a tokba, majd kifizeti a fegyverek árát, régi kardjait pedig szintén a pultra helyezi.*
- Ezeket tartsa meg! Egyébként mondja, tud készíteni bőrvértet az ő méretében? Alkarvédőkkel együtt. Önnek kevesebb anyagba kerül, én viszont teljes árat fizetek érte. *Pillant a lányra, majd az asztalra csúsztat 70 aranyat, hogy kifizesse a Cilia Miritarnak szánt felszerelést.
*- Nos, azt hiszem, hogy megoldható, de pontos méreteket kell vennem a lányról, ha megengedi. *Méri végig a kovács Szikrát is, Grael pedig közelebb is terelgeti őt a férfihez.*
- Engedd meg a bácsinak, hogy megmérjen téged, jó? *Mondja neki Grael biztatóan.*
3090. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-01 11:31:20
Üzenet elküldve: 2025-05-01 11:31:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 306
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 306
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Hát még számára. Válaszok, emlékek, és érzések nélkül. Mi másért szólítaná Mait anyjának, mert ez áll a legközelebb ahhoz az érzéshez amit hiányol mélyen legbelül. Mintha elméje küzdene a lehetséges borzalom felismerésétől, ezzel meggátolva a hozzáférést emlékeihez.
Grael válaszára elhúzza szomorkásan a száját. Csalódott, de nem a férfiban, csak reménykedik abban végre minden a helyére kerül.
Amit pedig az istenekről mond Grael, figyelmesen hallgatja, okos kis fejében forgatja a másik szavait, ahogy értelmezni próbálja.*
- Miben túloznak? Talán testvérek? Az árvaházban van egy testvér pár, ők is sokszor túloznak.
*Vonja meg a vállát picit értetlenül, furcsa egy páros, mert folyton veszekednek, mégis látta nem egyszer, hogy ha játékról van szó, úgy fognak össze mint senki más.*
- Talán ha szeretnék nem bántana senkit.
*Morfondírozik rajta egy picit, számára még azóta is érthetetlen az eredendő gonosz ötlete. Nem ezt látta a természetben, igaz ott más törvények diktálnak, mint a kétlábúak városaiban. Ekkor viszont egy apró hangra lesz figyelmes Szikra, mielőtt még belépnének. Egy halk nyikorgás. Fel is tekint a kovácsműhely falára, ahol meglátja a lógó fatáblát. A cégért.*
-Nézd Grael! Olyan, csak az én rókám van rajta a virággal, azt láttam még az emlékeimben.
*Mutat fel rá, ez is egy nyom, legalább is számára amin elindulhatnak majd nyomozásuk során.
Persze ezután követi is, ahogy megígérte a férfit, óvatosan nem nyúlva semmihez. Mindent a szemnek és semmit a kéznek. És azok a kis zöld szempárok fel alá járkálnak a helységben, az már biztos. Ha Trylnor láthatná azt amit most Ő. Vagy Rellan, ő biztosra értékelné a kovácsműhely gyönyöreit. Grael terelgetése miatt azonban nincs sok ideje nézelődni, és hamar a pultnál találják magukat.*
- Szép estét.
*Szólal fel bátortalanul a vékonyka kis hang. Sosem járt üzlethelyiségekben. Azt régen Grael neki megtiltotta, mert sokkalta veszélyesebb onnan szerezni bármit is, mint egy piactéri standról. Most viszont első kézből szemlélheti miért is mondta. Vaskos ajtók, magas ablakok, ha valaki itt csapdába csalná, nem lenne menekvés. Nem is hagyja el Graelt, hogy elcsámborogjon, viszont ha bátortalanul is, tanulmányozza a készletet. Kicsi és nagy tüskék, meg furcsa tüskék amik nem is élesek, hanem tompák, mintha egy labda lenne a vasrúd végén, azonban néhánynak mintha apróbb tüskéi lennének. Mint egy bogáncs.*
-Megvéd?
*Ismétli a férfi után, mindig is tudta, hogy Tüske nem játék, nem is használta sosem olyasmire. Viszont meglátva a különböző felszereléséket, így már érti mennyire nem játék ez az egész.*
-Tőr. Értem. De akkor is Tüske marad, az a neve.
*Tüskét nem csupán azért hívta úgy, mert ez ötlött a fejébe, hanem mert egy hasonló fejfájós pillanatban emlékezett rá, mikor a kezébe vette.*
-Grael.
*Néz végig a fegyverek és a vértezetek sorain, viszont egyetlen egy dolog jut csak eszébe. Miért? Miért van erre mind szükség.*
-Miért készítenek ilyeneket?
*Fordulnak vissza a zöldek a másikra választ várva.*
*Hát még számára. Válaszok, emlékek, és érzések nélkül. Mi másért szólítaná Mait anyjának, mert ez áll a legközelebb ahhoz az érzéshez amit hiányol mélyen legbelül. Mintha elméje küzdene a lehetséges borzalom felismerésétől, ezzel meggátolva a hozzáférést emlékeihez.
Grael válaszára elhúzza szomorkásan a száját. Csalódott, de nem a férfiban, csak reménykedik abban végre minden a helyére kerül.
Amit pedig az istenekről mond Grael, figyelmesen hallgatja, okos kis fejében forgatja a másik szavait, ahogy értelmezni próbálja.*
- Miben túloznak? Talán testvérek? Az árvaházban van egy testvér pár, ők is sokszor túloznak.
*Vonja meg a vállát picit értetlenül, furcsa egy páros, mert folyton veszekednek, mégis látta nem egyszer, hogy ha játékról van szó, úgy fognak össze mint senki más.*
- Talán ha szeretnék nem bántana senkit.
*Morfondírozik rajta egy picit, számára még azóta is érthetetlen az eredendő gonosz ötlete. Nem ezt látta a természetben, igaz ott más törvények diktálnak, mint a kétlábúak városaiban. Ekkor viszont egy apró hangra lesz figyelmes Szikra, mielőtt még belépnének. Egy halk nyikorgás. Fel is tekint a kovácsműhely falára, ahol meglátja a lógó fatáblát. A cégért.*
-Nézd Grael! Olyan, csak az én rókám van rajta a virággal, azt láttam még az emlékeimben.
*Mutat fel rá, ez is egy nyom, legalább is számára amin elindulhatnak majd nyomozásuk során.
Persze ezután követi is, ahogy megígérte a férfit, óvatosan nem nyúlva semmihez. Mindent a szemnek és semmit a kéznek. És azok a kis zöld szempárok fel alá járkálnak a helységben, az már biztos. Ha Trylnor láthatná azt amit most Ő. Vagy Rellan, ő biztosra értékelné a kovácsműhely gyönyöreit. Grael terelgetése miatt azonban nincs sok ideje nézelődni, és hamar a pultnál találják magukat.*
- Szép estét.
*Szólal fel bátortalanul a vékonyka kis hang. Sosem járt üzlethelyiségekben. Azt régen Grael neki megtiltotta, mert sokkalta veszélyesebb onnan szerezni bármit is, mint egy piactéri standról. Most viszont első kézből szemlélheti miért is mondta. Vaskos ajtók, magas ablakok, ha valaki itt csapdába csalná, nem lenne menekvés. Nem is hagyja el Graelt, hogy elcsámborogjon, viszont ha bátortalanul is, tanulmányozza a készletet. Kicsi és nagy tüskék, meg furcsa tüskék amik nem is élesek, hanem tompák, mintha egy labda lenne a vasrúd végén, azonban néhánynak mintha apróbb tüskéi lennének. Mint egy bogáncs.*
-Megvéd?
*Ismétli a férfi után, mindig is tudta, hogy Tüske nem játék, nem is használta sosem olyasmire. Viszont meglátva a különböző felszereléséket, így már érti mennyire nem játék ez az egész.*
-Tőr. Értem. De akkor is Tüske marad, az a neve.
*Tüskét nem csupán azért hívta úgy, mert ez ötlött a fejébe, hanem mert egy hasonló fejfájós pillanatban emlékezett rá, mikor a kezébe vette.*
-Grael.
*Néz végig a fegyverek és a vértezetek sorain, viszont egyetlen egy dolog jut csak eszébe. Miért? Miért van erre mind szükség.*
-Miért készítenek ilyeneket?
*Fordulnak vissza a zöldek a másikra választ várva.*
3089. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-01 09:00:03
Üzenet elküldve: 2025-05-01 09:00:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
- Nem tudom, Szikra. *Ismét röviden válaszol a kérdésre, de csak azért, mert magában már ő is azon töri a fejét, hogy mi lehet az oka annak, hogy valaki nem ismeri a szülei arcát. Vannak róluk emlékei. Ott van a gyűrű, a tőr, az álomképek, de az arc valahogy nincs. Rettentő furcsa.
Az istenekről mesél ezután a lánynak, és az első reakciójából arra tud következtetni, hogy a nevek már nem ismeretlenek az elf számára, és valamelyest megnyugvásra ad okot az, hogy nem Sa'Terethé az első, ami megragadja a figyelmét, hanem a másik kettőé.*
- Mi az az uhu? *Pillant felé, de akkor meg is pillantja a baglyos nyakláncot, és rögtön leesik neki a tantusz.* Á, értem. És igen, Teysust elképzelheted úgy, mint egy mérleget. Eeyr és Sa'Tereth mindketten túloznak valamiben, Teysus pedig ott van kettejük között, aki nem emelkedik ki semmiben, hanem az egyensúlyra törekszik. *Magyarázza, és közben már bólint a következő kérdésre. Sa'Tereth az Arctalan. Az erdőben látott szemek legendáját hallva ezúttal nem rökönyödik meg úgy, mint mikor a sötétség istenének gúnynevét hallotta abból a kis szájból. Ezt ő is inkább vadállatokkal azonosítja. Kissé elmosolyodik, mikor a rájuk aggatott furcsa neveiket hallja Szikrától.*
- Ő bánt másokat. Ezért nem szeretik. *Ennyit fűz még hozzá az istenek témájához, majd miután a lány lelkére kötötte, hogy odabent ne nyúljon semmihez, belép vele a kovácsműhelybe. Ott rengeteg féle-fajta „tüske” látványa tárul eléjük. Kicsik és nagyok, vékonyak és vastagok, könnyűek, nehezek, díszesek vagy egyszerűek. Kardok, fejszék, kalapácsok, íjak, pajzsok hada sorakozik fel a műhelyben.
Szikrát maga előtt terelgeti, hogy végig lássa mit csinál, úgy lépnek a kovácsmester elé.*
- Szép estét! Van rá esély, hogy elkészült a penge, amit rendeltem? Graelmhor Moreeth névre. *Kérdés nélkül az asztalra dob egy egészen súlyos zsákot, benne egy kis borravalóval. A kovács megvakarja a fejét, tűnődik egy keveset, majd így szól.*
- Várjon egy percet uram! Máris jövök. *Azzal eltűnik az épület hátsó részében, nekik pedig van idejük körülnézni. Grael kíváncsian fordul vissza Szikra felé.*
- Na, mit szólsz? Sokféle van belőlük, nem igaz? De tudod mi a jobb a tüskéknél? Az, ami megvéd tőlük. *A vértezetek irányába tereli a lányt, azok közül is egy egyszerű, könnyű bőrvért elé vezeti, ami persze akkora, hogy ha akarna el is bújhatna benne.*
- Ha valaki ilyet visel, akkor sokkal nehezebben tudod megvágni egy tüskével. A helyes szó egyébként a tüskére a fegyver vagy penge. Ha nagyobb akkor kard, ha kisebb, mint a tiéd, akkor tőr. *Kezd mesélni a vért előnyeiről és úgy alapjában a fegyverekről.*
- Nem tudom, Szikra. *Ismét röviden válaszol a kérdésre, de csak azért, mert magában már ő is azon töri a fejét, hogy mi lehet az oka annak, hogy valaki nem ismeri a szülei arcát. Vannak róluk emlékei. Ott van a gyűrű, a tőr, az álomképek, de az arc valahogy nincs. Rettentő furcsa.
Az istenekről mesél ezután a lánynak, és az első reakciójából arra tud következtetni, hogy a nevek már nem ismeretlenek az elf számára, és valamelyest megnyugvásra ad okot az, hogy nem Sa'Terethé az első, ami megragadja a figyelmét, hanem a másik kettőé.*
- Mi az az uhu? *Pillant felé, de akkor meg is pillantja a baglyos nyakláncot, és rögtön leesik neki a tantusz.* Á, értem. És igen, Teysust elképzelheted úgy, mint egy mérleget. Eeyr és Sa'Tereth mindketten túloznak valamiben, Teysus pedig ott van kettejük között, aki nem emelkedik ki semmiben, hanem az egyensúlyra törekszik. *Magyarázza, és közben már bólint a következő kérdésre. Sa'Tereth az Arctalan. Az erdőben látott szemek legendáját hallva ezúttal nem rökönyödik meg úgy, mint mikor a sötétség istenének gúnynevét hallotta abból a kis szájból. Ezt ő is inkább vadállatokkal azonosítja. Kissé elmosolyodik, mikor a rájuk aggatott furcsa neveiket hallja Szikrától.*
- Ő bánt másokat. Ezért nem szeretik. *Ennyit fűz még hozzá az istenek témájához, majd miután a lány lelkére kötötte, hogy odabent ne nyúljon semmihez, belép vele a kovácsműhelybe. Ott rengeteg féle-fajta „tüske” látványa tárul eléjük. Kicsik és nagyok, vékonyak és vastagok, könnyűek, nehezek, díszesek vagy egyszerűek. Kardok, fejszék, kalapácsok, íjak, pajzsok hada sorakozik fel a műhelyben.
Szikrát maga előtt terelgeti, hogy végig lássa mit csinál, úgy lépnek a kovácsmester elé.*
- Szép estét! Van rá esély, hogy elkészült a penge, amit rendeltem? Graelmhor Moreeth névre. *Kérdés nélkül az asztalra dob egy egészen súlyos zsákot, benne egy kis borravalóval. A kovács megvakarja a fejét, tűnődik egy keveset, majd így szól.*
- Várjon egy percet uram! Máris jövök. *Azzal eltűnik az épület hátsó részében, nekik pedig van idejük körülnézni. Grael kíváncsian fordul vissza Szikra felé.*
- Na, mit szólsz? Sokféle van belőlük, nem igaz? De tudod mi a jobb a tüskéknél? Az, ami megvéd tőlük. *A vértezetek irányába tereli a lányt, azok közül is egy egyszerű, könnyű bőrvért elé vezeti, ami persze akkora, hogy ha akarna el is bújhatna benne.*
- Ha valaki ilyet visel, akkor sokkal nehezebben tudod megvágni egy tüskével. A helyes szó egyébként a tüskére a fegyver vagy penge. Ha nagyobb akkor kard, ha kisebb, mint a tiéd, akkor tőr. *Kezd mesélni a vért előnyeiről és úgy alapjában a fegyverekről.*
3088. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-04-30 20:49:09
Üzenet elküldve: 2025-04-30 20:49:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 306
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 306
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*A türelem sosem volt az ő kenyere, az ösztönöket követő élet stílus volt ennek az oka. Amióta a Rezidencián lakik, kérik tőle folyton, hogy legyen türelemmel. Néha napján sikerül is. Az óvó kezek és figyelő szempárok között pedig megengedheti magának, hogy szertelenebbül tud viselkedni, mert így legalább nem végzetes egy döntés következménye, jobb körülmények között. Tudván, számíthat valaki ha valami bajba sodorja magát, vagy esetleg megsérül.*
- Uhum, jól van.
*Válaszolja már nyugodtabb hangnemben. Nem szeretné, hogy az Ő Maija ágynak dőljön napokra. Nem mintha Anviel nénivel nem jönne ki, de Maival sokkal önfeledtében érzi magát, elevenebbnek.
Az ő kis fénye majd sokaknak fog segíteni a rosszabb időszakokban, ezt már most is láthatják sokan akik egy kis időt töltenek társaságában. A sötétség pedig sosem lesz számára ellenfél, mert ismeri sőt előnyösnek találja a sötétségben rejtőző lehetősék kihasználását
Lehuppanva a földre, szoknya igazítgatás után rögtön rajzolásba is kezd. Aminek hála, Grael jobban átlátja a helyzetét.*
-Lehet. De akkor miért látom őket így? Miért nem emlékszem az arcukra?
*Kérdezi, mert sajnos ötlete sincsen, miért látja így ezt a számára két fontos személyt ilyen állapotban. Hiszen, ha Maira, vagy Graelre vagy akárki másra kell emlékeznie, pontosan tudja az arcukat, a ruhájukat sőt még azt is akár milyen ékszert hordtak. De ezek ketten, olyanok amilyenek.
A tömeg pedig nem is annyira rémisztő számára, mert inkább tűnik egy elmosott masszának kezekkel és lábakkal mint olyan arctalannak amit Grael lát az ő fejében. Bár jobban belegondolva, lehet rémisztő a látvány, csak Szikra szokott hozzá az idők alatt.
Engedelmesen csak bólint és szapora léptekkel követi Graelt a köves utcákon. Aminek viszont jobban örül, hogy kérdéseire végre valamilyen választ is kap, nem csak azt, hogy legyen türelemmel és majd megkapja.*
-Eeyr. *Morzsolgatja a szót.* Ez van az uhumba is írva. Teysusról meg Alesiantól hallottam, azt mondta ő az egyensúlyt szereti. Talán egy mérleg lehet?
*Teszi fel bugyuta kis kérdését az istenség felől, és elképzelése lehet nem is áll annyira távol a valóságtól.*
-Sa'tereth az arctalan? Láttam néha szemeket az erdőben, de azok szerintem csak négylábúak voltak. Settenek meg Szúrósak, meg Vonyítók, meg minden más.
*A gondolat azonban tovább viszi, hallott már gonoszokról a rezidencián olvasott mesekönyvekben. Gonosz boszorkák, varázslók, mostohák, és sosem értette miért tették azt amit. Számára mindig furcsa volt, hogy ők születetten gonoszak, pedig olyan érzése van, hogy minden okkal történik, ha meglök egy követ akkor az azért kezd el gurulni mert Ő lökte meg. A gonoszok is azért gonoszak, mert lehet valaki bántotta őket.*
-Miért gonosz? Ki bántotta őt?
*Kérdez ismét, mert mi mást tehetne, ez ismét egy újdonság neki, és tudja, hogy Graelt mindig kikészíti a kérdéseivel. Hamar rá is jön, hogy megint sokat beszél. Ráébredve, magába is folytja a szót, mire feleszmél már csak a szenes levegő érzete ébreszti fel arra, hogy megérkeztek.*
-Uhum.
*Bólint hevesen, és hátra rakja karjait tenyereit egymásba fonva, hogy ő akkor nem fog semmit se megfogdosni, amíg azt nem mondják. Majd kiderül meddig fog ez tartani.*
*A türelem sosem volt az ő kenyere, az ösztönöket követő élet stílus volt ennek az oka. Amióta a Rezidencián lakik, kérik tőle folyton, hogy legyen türelemmel. Néha napján sikerül is. Az óvó kezek és figyelő szempárok között pedig megengedheti magának, hogy szertelenebbül tud viselkedni, mert így legalább nem végzetes egy döntés következménye, jobb körülmények között. Tudván, számíthat valaki ha valami bajba sodorja magát, vagy esetleg megsérül.*
- Uhum, jól van.
*Válaszolja már nyugodtabb hangnemben. Nem szeretné, hogy az Ő Maija ágynak dőljön napokra. Nem mintha Anviel nénivel nem jönne ki, de Maival sokkal önfeledtében érzi magát, elevenebbnek.
Az ő kis fénye majd sokaknak fog segíteni a rosszabb időszakokban, ezt már most is láthatják sokan akik egy kis időt töltenek társaságában. A sötétség pedig sosem lesz számára ellenfél, mert ismeri sőt előnyösnek találja a sötétségben rejtőző lehetősék kihasználását
Lehuppanva a földre, szoknya igazítgatás után rögtön rajzolásba is kezd. Aminek hála, Grael jobban átlátja a helyzetét.*
-Lehet. De akkor miért látom őket így? Miért nem emlékszem az arcukra?
*Kérdezi, mert sajnos ötlete sincsen, miért látja így ezt a számára két fontos személyt ilyen állapotban. Hiszen, ha Maira, vagy Graelre vagy akárki másra kell emlékeznie, pontosan tudja az arcukat, a ruhájukat sőt még azt is akár milyen ékszert hordtak. De ezek ketten, olyanok amilyenek.
A tömeg pedig nem is annyira rémisztő számára, mert inkább tűnik egy elmosott masszának kezekkel és lábakkal mint olyan arctalannak amit Grael lát az ő fejében. Bár jobban belegondolva, lehet rémisztő a látvány, csak Szikra szokott hozzá az idők alatt.
Engedelmesen csak bólint és szapora léptekkel követi Graelt a köves utcákon. Aminek viszont jobban örül, hogy kérdéseire végre valamilyen választ is kap, nem csak azt, hogy legyen türelemmel és majd megkapja.*
-Eeyr. *Morzsolgatja a szót.* Ez van az uhumba is írva. Teysusról meg Alesiantól hallottam, azt mondta ő az egyensúlyt szereti. Talán egy mérleg lehet?
*Teszi fel bugyuta kis kérdését az istenség felől, és elképzelése lehet nem is áll annyira távol a valóságtól.*
-Sa'tereth az arctalan? Láttam néha szemeket az erdőben, de azok szerintem csak négylábúak voltak. Settenek meg Szúrósak, meg Vonyítók, meg minden más.
*A gondolat azonban tovább viszi, hallott már gonoszokról a rezidencián olvasott mesekönyvekben. Gonosz boszorkák, varázslók, mostohák, és sosem értette miért tették azt amit. Számára mindig furcsa volt, hogy ők születetten gonoszak, pedig olyan érzése van, hogy minden okkal történik, ha meglök egy követ akkor az azért kezd el gurulni mert Ő lökte meg. A gonoszok is azért gonoszak, mert lehet valaki bántotta őket.*
-Miért gonosz? Ki bántotta őt?
*Kérdez ismét, mert mi mást tehetne, ez ismét egy újdonság neki, és tudja, hogy Graelt mindig kikészíti a kérdéseivel. Hamar rá is jön, hogy megint sokat beszél. Ráébredve, magába is folytja a szót, mire feleszmél már csak a szenes levegő érzete ébreszti fel arra, hogy megérkeztek.*
-Uhum.
*Bólint hevesen, és hátra rakja karjait tenyereit egymásba fonva, hogy ő akkor nem fog semmit se megfogdosni, amíg azt nem mondják. Majd kiderül meddig fog ez tartani.*
3087. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-04-30 20:06:53
Üzenet elküldve: 2025-04-30 20:06:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*S épp ezek a veszélyes érzések azok, melyek miatt Mai, és valahol ő is meg akarja védeni Szikrát a világtól, és a benne rá leselkedő borzalmaktól. Becsülendő, hogy úgy érzi, az egész világot legyőzheti, és egy szép napon talán így is lesz, de még nem áll rá készen. Egyáltalán nem. Idő van, ez igaz, éppen ezért nem szabad sietni. Fokozatosan, lépésről lépésre kell haladni. Az a fontos, hogy mindig, minden egyes apró mozzanatot ő irányítson, hogy ne érje meglepetés.*
- Nem, nem beteg. ~Már nem.~ Ne aggódj! *Nyugtatja meg a lányt Mai állapotát illetően, akitől egészen kedves, hogy rögtön gondolt erre az eshetőségre. Ha majd egyszer felnő, biztos benne, hogy másokon is sokat tud majd segíteni. Ezért is mondta, hogy neki a fény való, és nem az a sötétség, melyben ő is jár.
Leteszi a lányt a földre, ami rögtön hasznosnak is bizonyul, hisz a kérdésére így ábrákkal is tud válaszolni.*
- Szóval kettő, és olyanok, mint mi. Értem. ~A szülei volnának?~ Nem hiszem, hogy valóban arctalanok lennének… *továbbra is a hideg rázza a szóhasználattól, de most él vele.* Csak nem emlékszel rá, hogy milyen volt nekik. Azt hiszem, hogy az arcuk nem a valóságban ilyen, csak a te kis fejedben. *Mondja el a véleményét, de amit Szikra ezután kér tőle, hogy képzeljen el egy egész tömeget így, az felér egy valódi rémtörténettel. Ezek után már nem csodálja, hogy szerencsétlen állandóan rosszat álmodik miattuk. Meg is rázza a fejét, mert akaratlanul is elképzelte a képet.*
- Menjünk! *Mondja inkább, és tovább kíséri a kis elfet az úton, míg végül meg nem érkeznek a kovácsműhely bejárata elé. Közben pedig kap egy új kérdést is, amit talán itt az ideje rendesen megválaszolni neki.*
- Az istenek miatt. Közülük hárman a legismertebbek. Eeyr, Teysus és Sa'Tereth. Az utóbbit szokták Arctalannak nevezni, mert azok, akik arról számoltak be, hogy látták, a legtöbben csak árnyak közt megbúvó szemekről beszéltek, arca nem volt. Azonban Sa'Tereth egy rossz isten, gonosz dolgokat művel. Az arctalan szóról pedig akaratlanul is mindenki rá gondol, és akkor megijednek. Érted? *Néz le kis társára, fürkészi zöldjeit, majd a kovácsműhely ajtajára pillant.*
- Akkor most bemegyünk. Nem nyúlhatsz semmihez, csak ha én azt mondom, és úgy, ahogy mondom. Rendben? *Szögezi le a szabályokat, mielőtt benyitna.*
*S épp ezek a veszélyes érzések azok, melyek miatt Mai, és valahol ő is meg akarja védeni Szikrát a világtól, és a benne rá leselkedő borzalmaktól. Becsülendő, hogy úgy érzi, az egész világot legyőzheti, és egy szép napon talán így is lesz, de még nem áll rá készen. Egyáltalán nem. Idő van, ez igaz, éppen ezért nem szabad sietni. Fokozatosan, lépésről lépésre kell haladni. Az a fontos, hogy mindig, minden egyes apró mozzanatot ő irányítson, hogy ne érje meglepetés.*
- Nem, nem beteg. ~Már nem.~ Ne aggódj! *Nyugtatja meg a lányt Mai állapotát illetően, akitől egészen kedves, hogy rögtön gondolt erre az eshetőségre. Ha majd egyszer felnő, biztos benne, hogy másokon is sokat tud majd segíteni. Ezért is mondta, hogy neki a fény való, és nem az a sötétség, melyben ő is jár.
Leteszi a lányt a földre, ami rögtön hasznosnak is bizonyul, hisz a kérdésére így ábrákkal is tud válaszolni.*
- Szóval kettő, és olyanok, mint mi. Értem. ~A szülei volnának?~ Nem hiszem, hogy valóban arctalanok lennének… *továbbra is a hideg rázza a szóhasználattól, de most él vele.* Csak nem emlékszel rá, hogy milyen volt nekik. Azt hiszem, hogy az arcuk nem a valóságban ilyen, csak a te kis fejedben. *Mondja el a véleményét, de amit Szikra ezután kér tőle, hogy képzeljen el egy egész tömeget így, az felér egy valódi rémtörténettel. Ezek után már nem csodálja, hogy szerencsétlen állandóan rosszat álmodik miattuk. Meg is rázza a fejét, mert akaratlanul is elképzelte a képet.*
- Menjünk! *Mondja inkább, és tovább kíséri a kis elfet az úton, míg végül meg nem érkeznek a kovácsműhely bejárata elé. Közben pedig kap egy új kérdést is, amit talán itt az ideje rendesen megválaszolni neki.*
- Az istenek miatt. Közülük hárman a legismertebbek. Eeyr, Teysus és Sa'Tereth. Az utóbbit szokták Arctalannak nevezni, mert azok, akik arról számoltak be, hogy látták, a legtöbben csak árnyak közt megbúvó szemekről beszéltek, arca nem volt. Azonban Sa'Tereth egy rossz isten, gonosz dolgokat művel. Az arctalan szóról pedig akaratlanul is mindenki rá gondol, és akkor megijednek. Érted? *Néz le kis társára, fürkészi zöldjeit, majd a kovácsműhely ajtajára pillant.*
- Akkor most bemegyünk. Nem nyúlhatsz semmihez, csak ha én azt mondom, és úgy, ahogy mondom. Rendben? *Szögezi le a szabályokat, mielőtt benyitna.*
3086. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-04-08 19:00:04
Üzenet elküldve: 2025-04-08 19:00:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
- Egy tőrrel a kezedben egy vérengző ostoba picsának gondoltalak volna, nem csak sima ostoba picsának. *Állapítja meg, hogy mi lett volna a véleménye Mairól, ha nem csak úgy beállít hozzá idegesen, hanem egy tőrrel a kezében fenyegeti meg. Igen, határozottan ezt gondolta volna róla.
Mikor meghallja, hogy miért nem látta eddig soha a lány tőrét, és, hogy hol tartja azt a hétköznapokban, gonoszan vigyorodik el, megköszörüli a torkát, és újra megszólal.*
- Akkor most Arthenior törvényeinek értelmében a tőrödet elkobzom, és a Városi Tanácsnak fizetendő kétszáz arany összegű büntetés megfizetésére kötelezlek, amiért megszegted a fegyverviselés szabályait. *Adja elő tettetett komolysággal, de ahogy már többször említette, ő nem tud jól színészkedni, így az a kaján vigyor hamar visszakúszik a képére, ahogy Mai reakcióját várja.
Bárhogy is alakul, őt utána hosszú időre elveszíti a lány, míg a kováccsal mélybe menő eszmefuttatást végez a mesterkardokról, és arról, hogy melyik volna számára a megfelelő penge. Talán nem is olyan meglepő, hogy Artheinor városának őreként a választása az Artheniori Mesterkardra esik, melyért végül nem is ezer, hanem ezerötven aranyat tesz le a mester elé előlegként, remélve, hogy a borravaló majd gyorsabb munkára ösztönzi a kovácsot.
Miután az üzlet megköttetett, ő visszafordul a társához, és kíváncsian méri végig, mikor észreveszi rajta azt a dühöt, amit először nem is igazán ért, hogy honnan jöhetett, de hamar választ kap az okára anélkül, hogy hangosan meg kellene kérdeznie.*
- Most már tudom. Én nem ismerem a húgodat, sem azt, hogy mennyi pénze van, de ha te szívesen adtad neki azt a házat, akkor számít egyáltalán, hogy meg tudta-e volna venni magának? Ha meg szerinted nem érdemli meg, akkor dobd ki onnan a francba, és kész! *Részéről ő nem csinálna ebből morális kérdést, helyette drasztikus megoldáshoz folyamodna most is, ahogy mindig. Ha Naráról lenne szó, vagy leszarná, hogy mit kezd a saját pénzével, vagy páros lábbal rúgná ki a lakásából. E kettő közül választana.*
- Az viszont jobban aggaszt, hogy van nála egy mesterkard. Túl veszélyes. *A fejét csóválja. Eszébe jut, hogy megkérje rá Mait, hogy vegye el tőle a fegyvert, és hozza el neki, vagy egyszerűen csak rejtse el előle, de a rémálom átok után nem vállalna ekkora kockázatot.
Arra újra csak a fejét rázza, hogy Mai ostoba volna. Most épp pont nem gondolt ilyesmire.*
- Mindegy, menjünk haza! A meglepetésekből már nekem is elég volt. *Maguk mögött hagyva a kovácsműhelyt, ő valóban hazafelé indul, de hamar rá kell eszmélnie, hogy a hercegnő még mindig árnyékként követi őt.*
- Ha jól tudom, neked egyik haza sem erre van… *Pillant gyanúsan a mellette gyaloglóra.*
- Egy tőrrel a kezedben egy vérengző ostoba picsának gondoltalak volna, nem csak sima ostoba picsának. *Állapítja meg, hogy mi lett volna a véleménye Mairól, ha nem csak úgy beállít hozzá idegesen, hanem egy tőrrel a kezében fenyegeti meg. Igen, határozottan ezt gondolta volna róla.
Mikor meghallja, hogy miért nem látta eddig soha a lány tőrét, és, hogy hol tartja azt a hétköznapokban, gonoszan vigyorodik el, megköszörüli a torkát, és újra megszólal.*
- Akkor most Arthenior törvényeinek értelmében a tőrödet elkobzom, és a Városi Tanácsnak fizetendő kétszáz arany összegű büntetés megfizetésére kötelezlek, amiért megszegted a fegyverviselés szabályait. *Adja elő tettetett komolysággal, de ahogy már többször említette, ő nem tud jól színészkedni, így az a kaján vigyor hamar visszakúszik a képére, ahogy Mai reakcióját várja.
Bárhogy is alakul, őt utána hosszú időre elveszíti a lány, míg a kováccsal mélybe menő eszmefuttatást végez a mesterkardokról, és arról, hogy melyik volna számára a megfelelő penge. Talán nem is olyan meglepő, hogy Artheinor városának őreként a választása az Artheniori Mesterkardra esik, melyért végül nem is ezer, hanem ezerötven aranyat tesz le a mester elé előlegként, remélve, hogy a borravaló majd gyorsabb munkára ösztönzi a kovácsot.
Miután az üzlet megköttetett, ő visszafordul a társához, és kíváncsian méri végig, mikor észreveszi rajta azt a dühöt, amit először nem is igazán ért, hogy honnan jöhetett, de hamar választ kap az okára anélkül, hogy hangosan meg kellene kérdeznie.*
- Most már tudom. Én nem ismerem a húgodat, sem azt, hogy mennyi pénze van, de ha te szívesen adtad neki azt a házat, akkor számít egyáltalán, hogy meg tudta-e volna venni magának? Ha meg szerinted nem érdemli meg, akkor dobd ki onnan a francba, és kész! *Részéről ő nem csinálna ebből morális kérdést, helyette drasztikus megoldáshoz folyamodna most is, ahogy mindig. Ha Naráról lenne szó, vagy leszarná, hogy mit kezd a saját pénzével, vagy páros lábbal rúgná ki a lakásából. E kettő közül választana.*
- Az viszont jobban aggaszt, hogy van nála egy mesterkard. Túl veszélyes. *A fejét csóválja. Eszébe jut, hogy megkérje rá Mait, hogy vegye el tőle a fegyvert, és hozza el neki, vagy egyszerűen csak rejtse el előle, de a rémálom átok után nem vállalna ekkora kockázatot.
Arra újra csak a fejét rázza, hogy Mai ostoba volna. Most épp pont nem gondolt ilyesmire.*
- Mindegy, menjünk haza! A meglepetésekből már nekem is elég volt. *Maguk mögött hagyva a kovácsműhelyt, ő valóban hazafelé indul, de hamar rá kell eszmélnie, hogy a hercegnő még mindig árnyékként követi őt.*
- Ha jól tudom, neked egyik haza sem erre van… *Pillant gyanúsan a mellette gyaloglóra.*
3085. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-04-08 16:56:22
Üzenet elküldve: 2025-04-08 16:56:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 952
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 952
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Valóban nem tartott sokáig a készülődés, de mit tehet a félelf, ha adott a ruházata, amit fel kell vennie? Ha ez a rezidencián történt volna és ott állna a szekrénye előtt, bizony sokkal több időt ölelt volna fel a művelet. A maga módján engedelmes is, természetesen azért, mert iszonyúan kíváncsi arra, hogy mit hall majd összegként. Nem érdekli őt más vagyona, de bosszantó, hogy azt hitte szükséget szenved Nori, miközben talán simán ki tudta volna magának fizetni a lakást. A kezességében az sem utolsó szempont, hogy jól esik neki, hogy még egy kis ideig a férfi társaságában lehet, na de ezt ugyanúgy nem vallaná be, mint a másik azt, hogy kíváncsi rá.
Nem olyan szörnyű az út, minden lépéssel, mintha kezdene visszajönni az ereje. Persze érzi, hogy fáradt és hogy nem a legbiztosabb a lába alatt a talaj, de szüksége van erre. Lassacskán meg is érkeznek a műhelyhez, ahol ugyan rengeteg az érdekesség, de mégsem ruhák, hogy túlzottan lekösse.*
- Van egy tőröm. *Mosolyodik el.* - A táskám mélyén. *El is fordítja az arcát, nem akarja látni a szemforgatást. Minek is legyen előtérben fegyvere, ha szerinte még egy kisgyermek sem hinné el, hogy tudja használni?*
- Grael, ha megláttál volna tőrrel a kezemben, az ismeretségünk első pillanatában is kiröhögtél volna. A legjobb esetben is akkor tudnék vele sérülést okozni, ha megbotlok és ráesek valakire.
*Neki ott a mágia, bár nem használja túl sűrűn, legutóbb fejlődött annyit, hogy ne lehessen problémája, ha csak nem tömik be a száját, vagy kötik le a kezét. Kéz nélkül nemhogy varázsolni nem tudna, hanem szúrni sem a pengével. Feleslegesnek érzi, de ettől még elkezd nézelődni. Nem is tudna mit tenni, hiszen a másik mintha órákat töltene el azzal, hogy diskurál a kováccsal. Elmosolyodik viszont azon, hogy ezért cserébe egyszer magával viszi a piacra. A bámészkodásból és a végtelen unalomból végül kirántja a végre meghallott összeg. Akárhogy számol, az kétezer arany. Kétezer arany volt majdnem a két lakás együtt. Alig tudja visszatartani a dühét, aztán már nem is próbálkozik vele. Most kedve lenne vásárolni. Akkor talán elmúlna ez az érzés, ha az ő markát is ütné valami igen díszes csecsebecse. Valami, ami inkább ékszer, mint fegyver, de azért éles.
Az is feltűnik neki, hogy a férfinek nem okoz gondot a pultra tenni azt a rengeteg aranyat. Magában hümment egyet, hiszen nem gondolta volna, de nem is az ő dolga. Ettől még foglalkoztatja. Mikor kilépnek, akkor fordul felé.*
- Tudtad, hogy vettem Norinak egy lakást? A másik mellettem, az az övé. Hatokon át hallgattam, hogy milyen szörnyű vagyok, hogy nem tartom be az ígéretem, csak mert nem azonnal kapta meg. Alig akarta kifizetni a fogadók árát, azt is nekem kellett esetenként. Feledékeny, de azt is gondoltam, hogy lehet, hogy csupán nem tudja megtenni. Erre kiderül, hogy a mesterkardjára mégiscsak futotta. Érhet még ma meglepetés? *Hirtelen fordul a másik felé és felmutatja a mutatóujját.* - És ne mond, hogy ostoba vagyok, mert én is tudom. *Dühöng, majd a léptei mintha elfelejtették volna, hogy valójában igen gyenge. És azt is, hogy hol lakik, mert Grael háza felé veszi az irányt, bár nem is volna jó ötlet a rezidenciára menni így este. Reggel már sokkal több ereje lesz. *
*Valóban nem tartott sokáig a készülődés, de mit tehet a félelf, ha adott a ruházata, amit fel kell vennie? Ha ez a rezidencián történt volna és ott állna a szekrénye előtt, bizony sokkal több időt ölelt volna fel a művelet. A maga módján engedelmes is, természetesen azért, mert iszonyúan kíváncsi arra, hogy mit hall majd összegként. Nem érdekli őt más vagyona, de bosszantó, hogy azt hitte szükséget szenved Nori, miközben talán simán ki tudta volna magának fizetni a lakást. A kezességében az sem utolsó szempont, hogy jól esik neki, hogy még egy kis ideig a férfi társaságában lehet, na de ezt ugyanúgy nem vallaná be, mint a másik azt, hogy kíváncsi rá.
Nem olyan szörnyű az út, minden lépéssel, mintha kezdene visszajönni az ereje. Persze érzi, hogy fáradt és hogy nem a legbiztosabb a lába alatt a talaj, de szüksége van erre. Lassacskán meg is érkeznek a műhelyhez, ahol ugyan rengeteg az érdekesség, de mégsem ruhák, hogy túlzottan lekösse.*
- Van egy tőröm. *Mosolyodik el.* - A táskám mélyén. *El is fordítja az arcát, nem akarja látni a szemforgatást. Minek is legyen előtérben fegyvere, ha szerinte még egy kisgyermek sem hinné el, hogy tudja használni?*
- Grael, ha megláttál volna tőrrel a kezemben, az ismeretségünk első pillanatában is kiröhögtél volna. A legjobb esetben is akkor tudnék vele sérülést okozni, ha megbotlok és ráesek valakire.
*Neki ott a mágia, bár nem használja túl sűrűn, legutóbb fejlődött annyit, hogy ne lehessen problémája, ha csak nem tömik be a száját, vagy kötik le a kezét. Kéz nélkül nemhogy varázsolni nem tudna, hanem szúrni sem a pengével. Feleslegesnek érzi, de ettől még elkezd nézelődni. Nem is tudna mit tenni, hiszen a másik mintha órákat töltene el azzal, hogy diskurál a kováccsal. Elmosolyodik viszont azon, hogy ezért cserébe egyszer magával viszi a piacra. A bámészkodásból és a végtelen unalomból végül kirántja a végre meghallott összeg. Akárhogy számol, az kétezer arany. Kétezer arany volt majdnem a két lakás együtt. Alig tudja visszatartani a dühét, aztán már nem is próbálkozik vele. Most kedve lenne vásárolni. Akkor talán elmúlna ez az érzés, ha az ő markát is ütné valami igen díszes csecsebecse. Valami, ami inkább ékszer, mint fegyver, de azért éles.
Az is feltűnik neki, hogy a férfinek nem okoz gondot a pultra tenni azt a rengeteg aranyat. Magában hümment egyet, hiszen nem gondolta volna, de nem is az ő dolga. Ettől még foglalkoztatja. Mikor kilépnek, akkor fordul felé.*
- Tudtad, hogy vettem Norinak egy lakást? A másik mellettem, az az övé. Hatokon át hallgattam, hogy milyen szörnyű vagyok, hogy nem tartom be az ígéretem, csak mert nem azonnal kapta meg. Alig akarta kifizetni a fogadók árát, azt is nekem kellett esetenként. Feledékeny, de azt is gondoltam, hogy lehet, hogy csupán nem tudja megtenni. Erre kiderül, hogy a mesterkardjára mégiscsak futotta. Érhet még ma meglepetés? *Hirtelen fordul a másik felé és felmutatja a mutatóujját.* - És ne mond, hogy ostoba vagyok, mert én is tudom. *Dühöng, majd a léptei mintha elfelejtették volna, hogy valójában igen gyenge. És azt is, hogy hol lakik, mert Grael háza felé veszi az irányt, bár nem is volna jó ötlet a rezidenciára menni így este. Reggel már sokkal több ereje lesz. *
3084. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-04-07 23:12:56
Üzenet elküldve: 2025-04-07 23:12:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Sokáig nem kell várnia a lányra, hogy elkészüljön, legalábbis jóval kevesebbet, mint egy hercegnőre szokás, az egyszer biztos, ráadásul még az utasításait is követi. Ha mindig így viselkedne, ő lehetne az engedelmesség mintaképe, de hát ismeri már ő a félvér hercegnő másik énjét is, pont úgy, ahogy ő is az övét. Kedve támadna felnevetni rajta, hogy mennyire mélyen megismerték már egymást úgy, hogy valójában egyikük sem volt kíváncsi a másikra. Legalábbis, ha megkérdeznék róla, ő biztosan azt mondaná, hogy nem volt az. Hogy mi az igazság? Talán ez, talán valami más.
Ezek a gondolatok cikáznak elméjében, miközben maguk mögött hagyják a szebb napokat is megélt házikót, és kézen fogva ugyan nem, de egymás társaságában járják a szürke utcákat, ahol a hideg időnek köszönhetően kevesen járnak. Leginkább csak azok, akik munkából igyekeznek hazafelé egy fárasztó nap után.
A kovácsműhely nincs messze, talán észre sem veszik, s már azon kapják magukat, hogy belépnek a műhely ajtaján, mely a szélcsengőt meglökve csilingelő hangon tudatja az odabent tartózkodókkal: vendég érkezett. Grael köszön, de nem lép rögtön a mesterhez, az állványokra kihelyezett kardokat, baltákat és pajzsokat kezdi el nézegetni.*
- Neked van fegyvered, Mai? Remélem, nem azt akarod mondani nekem, hogy átvágtál az ingoványon fegyver nélkül. Tudom, hogy veled volt a… húgod, de akkor is. *A naplóból sok minden kiderült a számára a lányról, néhány gondolat még arról is, hogy van némi köze a mágiához, de legyen szó bárkiről, aki a város határain kívül merészkedik, nem szokott fegyver nélkül elindulni, Mainál azonban még nem látott soha.*
- Bár, abból, amit eddig elmondtál, arra következtetek, hogy bánni nem tudsz vele, de azt szokták mondani, ha félnek tőled, az nagyrészt abból adódik, hogy van fegyvered, nem abból, hogy tudod-e használni. *Mindenesetre abban biztos, hogy szerinte szüksége van a félvérnek fegyverre, ám lehet, hogy megint csak a kardok iránti rajongása beszél belőle.
Végül csak odalép a kovácsmesterhez, és határozott tekintettel néz a szemeibe.*
- Graelmhor Moreeth, városőrség. Azért jöttem, hogy érdeklődjek a mesterkardok elérhetőségéről. Remélem nincs rá szükség, hogy bizonyítsam, miért is fontos nekem a megfelelő felszerelés. *A kovács először gyanakodva méri végig a férfit, de utána hosszas beszélgetésbe elegyednek, Mai számára talán unalmasan, hosszan, részletekbe menően, de egy mondat azért megragadhatja a figyelmét, az, amely az árról szól.*
- Ezer aranyat kérek előlegben érte, a másik ezret az elkészülte után. Olcsóbban ne is álmodjon róla! Nem alku tárgya. *Grael nem hazudott, valóban egy ház árát kérik el a különleges fegyverért, és ez alól még a városőrség tagja sem élvez kivételt. A férfi is hosszasan gondolkozik, mielőtt meghozná a döntését, de végül leteszi az előlegnek szánt aranyat az asztalra, ami a mellette álló lány számára még egy dolgot elárul. Graelnek is van pénze bőven.*
*Sokáig nem kell várnia a lányra, hogy elkészüljön, legalábbis jóval kevesebbet, mint egy hercegnőre szokás, az egyszer biztos, ráadásul még az utasításait is követi. Ha mindig így viselkedne, ő lehetne az engedelmesség mintaképe, de hát ismeri már ő a félvér hercegnő másik énjét is, pont úgy, ahogy ő is az övét. Kedve támadna felnevetni rajta, hogy mennyire mélyen megismerték már egymást úgy, hogy valójában egyikük sem volt kíváncsi a másikra. Legalábbis, ha megkérdeznék róla, ő biztosan azt mondaná, hogy nem volt az. Hogy mi az igazság? Talán ez, talán valami más.
Ezek a gondolatok cikáznak elméjében, miközben maguk mögött hagyják a szebb napokat is megélt házikót, és kézen fogva ugyan nem, de egymás társaságában járják a szürke utcákat, ahol a hideg időnek köszönhetően kevesen járnak. Leginkább csak azok, akik munkából igyekeznek hazafelé egy fárasztó nap után.
A kovácsműhely nincs messze, talán észre sem veszik, s már azon kapják magukat, hogy belépnek a műhely ajtaján, mely a szélcsengőt meglökve csilingelő hangon tudatja az odabent tartózkodókkal: vendég érkezett. Grael köszön, de nem lép rögtön a mesterhez, az állványokra kihelyezett kardokat, baltákat és pajzsokat kezdi el nézegetni.*
- Neked van fegyvered, Mai? Remélem, nem azt akarod mondani nekem, hogy átvágtál az ingoványon fegyver nélkül. Tudom, hogy veled volt a… húgod, de akkor is. *A naplóból sok minden kiderült a számára a lányról, néhány gondolat még arról is, hogy van némi köze a mágiához, de legyen szó bárkiről, aki a város határain kívül merészkedik, nem szokott fegyver nélkül elindulni, Mainál azonban még nem látott soha.*
- Bár, abból, amit eddig elmondtál, arra következtetek, hogy bánni nem tudsz vele, de azt szokták mondani, ha félnek tőled, az nagyrészt abból adódik, hogy van fegyvered, nem abból, hogy tudod-e használni. *Mindenesetre abban biztos, hogy szerinte szüksége van a félvérnek fegyverre, ám lehet, hogy megint csak a kardok iránti rajongása beszél belőle.
Végül csak odalép a kovácsmesterhez, és határozott tekintettel néz a szemeibe.*
- Graelmhor Moreeth, városőrség. Azért jöttem, hogy érdeklődjek a mesterkardok elérhetőségéről. Remélem nincs rá szükség, hogy bizonyítsam, miért is fontos nekem a megfelelő felszerelés. *A kovács először gyanakodva méri végig a férfit, de utána hosszas beszélgetésbe elegyednek, Mai számára talán unalmasan, hosszan, részletekbe menően, de egy mondat azért megragadhatja a figyelmét, az, amely az árról szól.*
- Ezer aranyat kérek előlegben érte, a másik ezret az elkészülte után. Olcsóbban ne is álmodjon róla! Nem alku tárgya. *Grael nem hazudott, valóban egy ház árát kérik el a különleges fegyverért, és ez alól még a városőrség tagja sem élvez kivételt. A férfi is hosszasan gondolkozik, mielőtt meghozná a döntését, de végül leteszi az előlegnek szánt aranyat az asztalra, ami a mellette álló lány számára még egy dolgot elárul. Graelnek is van pénze bőven.*
3083. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-02-11 13:21:53
Üzenet elküldve: 2025-02-11 13:21:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Rég járt már itt. Mikor belép akkor ha lát valakit annak az irányába biccent, majd tekintete körbejárja a helyet. Megannyi gyilokszerszám van itt amikkel a legváltozatosabb módokon képes ember, embernek az életét elvenni. A páncélok se kevésbé békés találmányok hisz azok is abból a célból készültek, hogy megvédjen akkor ha harcba vonulsz. Hogy mégis miért van mégis itt a remete? A különböző íjakat és nyilakat nézi meg magának. Igaz nincs sok pénze, de ha lát valamit akkor legalább elképzelése lesz, hogy mire szeretne gyűjtögetni. Hátha lát valamit ami javít a vadászatok során a sikerén. Ha már az ereje nem a régi hátha egy jobb fegyver segít neki, hogy úgy lőjön mint régen. Meg ez kicsit el is tereli a gondolatait az elmúlt napok történéseiről.*
3082. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-01-27 19:32:04
Üzenet elküldve: 2025-01-27 19:32:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Rorkirt ugyan hőn szeretett fegyvere még sosem hagyta cserben, azt azonban könnyedén felismeri hogyha ismét kalandozni támadna kedve, akkor nem jönne rosszul egy másodlagos fegyverzet sem, egy olyan amit nem annyira félt. Például egy kisebb fejsze, amivel akár még fát is tudna aprítani ha nagyon úgy hozná a szükség, vagy akár szívfájdalom nélkül el tudná hajítani, hisz nem bánkódna amiatt hogy esetleg ott kell hagynia egy szerencsétlenül járt tetemben. Úgyhogy talán a kovácsnál talál valami nem túl drága holmit ami erre a célra tökéletes lesz számára.*
3081. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-01-18 07:42:30
Üzenet elküldve: 2025-01-18 07:42:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Nehéz a dolga az ember lányának, ha nincs munkája, de pénzre van szüksége. Nézzük csak a lehetőségeket. Lehetne járni az utcákat elszórt aranyérmék után kutatva, de ha ezt tenné, megőszülne, mire összegyűlik annyi, amennyire szüksége van. Kéregethetne is akár, de azt meg fog a franc, hát nem koldus ő, saját otthona is van, úgy kapta. Megölhetne másokat a pénzükért, de félő, hogy akkor meg új otthonba költöztetnék, de a priccs nem olyan kényelmes, mint az ágya, és a rácsos ablak sem tetszik neki, na meg a kötél sem a legszebb ékszer a nyakban. Fogynak a lehetőségek, és kezd megijedni attól, hogy ha pénzt akar szerezni, akkor bizony dolgoznia kell.
Ezen gondolatmenet végén jut el addig, hogy kénytelen lesz munkát keresni. Szerencséje van, mert abban az istállóban, ahol Árnyékot is elszállásolta, rögtön ajánlanak neki egy lehetőséget már csak azért is, mert amióta ott van a lova, nem fizetett nekik egy árva aranyat sem. Mondjuk ez szokása, de ezúttal meg is tapasztalja a következményeit. A tulajdonossal való egyezségük szerint ledolgozza azt, amivel tartozik nekik, a különbözetet pedig megtarthatja fizetésként.
Így telnek el hosszú napok még hosszabb munkaórákkal, és minél több van már mögötte belőle, annál jobban megbánja, hogy vállalkozott erre. Legfőképp akkor, mikor az istálló takarítása során megtudja, hogy a lovak nem is szobatiszták. Legszívesebben elmenekülne, csak az a baj, hogy a drága munkaadója megfenyegette, ha nem dolgozik, és nem is fizet, márpedig, ha nem keres pénzt, akkor nem tud fizetni, szintén a rácsos ablak rossz oldalán fog kikötni. ~Hát bassza meg! Mocsok.~
Mindegy. Eltelt, túl van rajta, és most itt áll a kovácsműhely bejárata előtt tömött erszénnyel, hogy végre átvehesse a szenvedés okán jól megérdemelt jutalmát. Mégis csak jobb ez így, mint a büntetés, de akkor sem biztos, hogy ezt tovább fogja csinálni. Majd még eldönti. Most inkább határozottan belöki a műhely ajtaját, és a kovácsmester elé lépked, akitől megrendelte a különleges pengét.*
- Üdv! Megjöttem a kardomért. *Ennyit mond csupán, és az asztalra ejti a súlyos, aranyérmékkel teli zsákocskát, amire a kovács csak meglepetten pislog néhányat.*
- Azt hittem, már sosem jössz el érte, és kárba vész a drága alapanyag. *Nyilván ez nem igaz. Nori nem ért a kereskedelemhez, így eleve jóval többet tudott lehúzni róla, mint amennyit egy dörzsölt alkudozó fizetett volna a kardért, ráadásul, ha a lány nem jelentkezett volna, akkor a már előre elkért előleg is nála maradt volna, és eladhatta volna másnak a fegyvert újra elkérve a teljes árat. Szóval valójában nem örül neki, hogy megjelent a fruska, de hát az üzlet az üzlet, így egy pár percre eltűnik, majd hamarosan visszatér, kezében a ritka különlegességgel.*
- Parancsolj! De aztán óvatosan! Az ilyesmi nem kislányoknak való. *Nori morog egy sort, de szemei boldogan csillognak, ahogy kihúzza a pengét a tokjából, és látja, érzi, tudja, hogy ez a darab egyáltalán nem hasonlítható azokhoz a fegyverekhez, amikkel eddig dolga volt. Ez valami más, valami sokkal jobb.*
- Kösz! Imádni fogom. Ezt meg tartsd! Nekem már nem kell. *Vigyorog a lány, a pengét visszacsúsztatja a tokba, a csontból készült, ütött-kopott tőrét pedig az asztalra dobja és ott hagyja, majd megpördül tengelye körül, és nemes egyszerűséggel távozik a műhelyből. Megérte. Így már biztos, hogy megérte a nem szobatiszta lovakkal eltöltött minden kínkeserves óra.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.18 07:45:15
Ezen gondolatmenet végén jut el addig, hogy kénytelen lesz munkát keresni. Szerencséje van, mert abban az istállóban, ahol Árnyékot is elszállásolta, rögtön ajánlanak neki egy lehetőséget már csak azért is, mert amióta ott van a lova, nem fizetett nekik egy árva aranyat sem. Mondjuk ez szokása, de ezúttal meg is tapasztalja a következményeit. A tulajdonossal való egyezségük szerint ledolgozza azt, amivel tartozik nekik, a különbözetet pedig megtarthatja fizetésként.
Így telnek el hosszú napok még hosszabb munkaórákkal, és minél több van már mögötte belőle, annál jobban megbánja, hogy vállalkozott erre. Legfőképp akkor, mikor az istálló takarítása során megtudja, hogy a lovak nem is szobatiszták. Legszívesebben elmenekülne, csak az a baj, hogy a drága munkaadója megfenyegette, ha nem dolgozik, és nem is fizet, márpedig, ha nem keres pénzt, akkor nem tud fizetni, szintén a rácsos ablak rossz oldalán fog kikötni. ~Hát bassza meg! Mocsok.~
Mindegy. Eltelt, túl van rajta, és most itt áll a kovácsműhely bejárata előtt tömött erszénnyel, hogy végre átvehesse a szenvedés okán jól megérdemelt jutalmát. Mégis csak jobb ez így, mint a büntetés, de akkor sem biztos, hogy ezt tovább fogja csinálni. Majd még eldönti. Most inkább határozottan belöki a műhely ajtaját, és a kovácsmester elé lépked, akitől megrendelte a különleges pengét.*
- Üdv! Megjöttem a kardomért. *Ennyit mond csupán, és az asztalra ejti a súlyos, aranyérmékkel teli zsákocskát, amire a kovács csak meglepetten pislog néhányat.*
- Azt hittem, már sosem jössz el érte, és kárba vész a drága alapanyag. *Nyilván ez nem igaz. Nori nem ért a kereskedelemhez, így eleve jóval többet tudott lehúzni róla, mint amennyit egy dörzsölt alkudozó fizetett volna a kardért, ráadásul, ha a lány nem jelentkezett volna, akkor a már előre elkért előleg is nála maradt volna, és eladhatta volna másnak a fegyvert újra elkérve a teljes árat. Szóval valójában nem örül neki, hogy megjelent a fruska, de hát az üzlet az üzlet, így egy pár percre eltűnik, majd hamarosan visszatér, kezében a ritka különlegességgel.*
- Parancsolj! De aztán óvatosan! Az ilyesmi nem kislányoknak való. *Nori morog egy sort, de szemei boldogan csillognak, ahogy kihúzza a pengét a tokjából, és látja, érzi, tudja, hogy ez a darab egyáltalán nem hasonlítható azokhoz a fegyverekhez, amikkel eddig dolga volt. Ez valami más, valami sokkal jobb.*
- Kösz! Imádni fogom. Ezt meg tartsd! Nekem már nem kell. *Vigyorog a lány, a pengét visszacsúsztatja a tokba, a csontból készült, ütött-kopott tőrét pedig az asztalra dobja és ott hagyja, majd megpördül tengelye körül, és nemes egyszerűséggel távozik a műhelyből. Megérte. Így már biztos, hogy megérte a nem szobatiszta lovakkal eltöltött minden kínkeserves óra.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.18 07:45:15
3080. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-12-14 17:21:44
Üzenet elküldve: 2024-12-14 17:21:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Nem tudja, hogy mi vár rá a közeljövőben. A démon azt mondta, hogy Mardrei asszonyt a városőrség fogja a Krenkataurba szállítani. Azt maga is tudja, hogy egy börtön, és azt is, hogy a városőrök körében képzett harcosok is megtalálhatók. Ha arra kerül a sor, hogy ki akarja szabadítani az öreg némbert a fogságukból, akkor valószínűleg elkerülhetetlen a vérontás. Ha így lesz, nem támaszkodhat csak és kizárólag a varázslataira, a fegyvereiben is bíznia kell. Ezért látogatja meg az arthenior-i kovácsműhelyt. Évekkel ezelőtt járt már itt. Itt készíttette a hosszúkardot is, ami azóta hű társa, és megbízható partnernek bizonyult az ellen az elf ellen folytatott élet-halál harcban is, amiből végül ő jött ki győztesnek. Igaz, ott volt vele Nolie és Clion is, s míg az utóbbit hamar harcképtelenné tette az íjász, addig a kis tündérnek valószínűleg a saját életét is köszönheti. Akkor még nem volt annyira jó, mint most.
Belép a műhelybe, és amint talál valakit, akivel beszélhet, elmagyarázza neki, hogy mit akar. Megéleztetni a meglévő fegyvereit, és kiegészíteni a vértezetét minimum egy alkarvédővel. Persze, ha már itt van, akkor egy kicsit legelteti is a szemét a tetszetősebbél tetszetősebb pengéken. Eljöhet még az idő, mikor nem éri már be egy egyszerű karddal és csontból készült tőrrel.*
Belép a műhelybe, és amint talál valakit, akivel beszélhet, elmagyarázza neki, hogy mit akar. Megéleztetni a meglévő fegyvereit, és kiegészíteni a vértezetét minimum egy alkarvédővel. Persze, ha már itt van, akkor egy kicsit legelteti is a szemét a tetszetősebbél tetszetősebb pengéken. Eljöhet még az idő, mikor nem éri már be egy egyszerű karddal és csontból készült tőrrel.*
3079. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-11-16 17:59:46
Üzenet elküldve: 2024-11-16 17:59:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Pajzs javítás reményében//
*Szerencséjére elég rátermett kovácsmestert talál, a páncélzatok és védőfelszerelések avatott mesterét. Tőle először is azt tudja meg, hogy régi pajzsa menthetetlen, mert a közepén átfutó repedés bármikor megadhatja magát.
De aztán azt is meglátja, hogy a mester nem csak kiváló felszereléseket gyárt, de képes ezeket a vevő igényeire alakítani. Neki is kezd, hogy elmagyarázza az ő sajátos igényét, aminek hallatán a kovácsmester szemöldöke felszalad a homlokára.
Hozzá a legtöbben azért jönnek, hogy felszerelésüket látványosra, cifrára, csicsásra változtatják. Erre jön ez a zsoldos és azt mondja:*
- Minőségi acél körpajzsot akarok, de olcsó fával legyen fedve, mintha csak egy ósdi fapajzs lenne!
Acél alkarvédőkre lenne szükségem, meg lábszárvédőkre, és még combvédőkre is. De mind legyen ósdi bőrrel bevonva, hogy ne tűnjön se újnak, se erősnek!
Ja, és vennék egy olyan brigantint. De az is nézzen ki egy vacak bőrvértnek!
*A kovácsmester vakarja egy ideig a fejét, tán hülyének nézi a fiút, bár van logika a kérés mögött. Végül oszt, szoroz, és végül a következőket közli:
Egy minőségi kerek acélpajzs alapból 140 arany, de hogy így be legyen burkolva fával, az további 40 aranyba fog fájni.
Két acél alkarvédő, az annyi, mint 80 arany;
két acél combvédő, az még 80 arany;
két acél lábszárvédő, még 80 arany;
Hogy mindezek legyenek bevonva olcsó bőrrel, hogy bőr védőfelszerelésnek látsszanak? Az nem nagy kunszt, még 20 arany.
Na és akkor ott van még a brigantin, ami még 180 aranyba fáj. Nézzen ki öreg bőrvértnek? Nem gond, ezek után ezt már ingyen is leamortizálják picit.
Borsos összeg, és a kovácsmester úgy sorolja az összegeket, hogy ki se nézi a rongyos külsejű zsoldosból, hogy annak akár csak a brigantinra meglenne a pénze. Annál nagyobbat néz, amikor Mykael sorra fizeti ki az összegeket: 140 aranyat egy minőségi körpajzsért; 80-80 aranyat minden pár acél alkarvédőért, lábszárvédőért, combvédőért; és még 180 aranyat a brigantinért.
Aztán mindezeken felül fizet még 60 aranyat a kovácsmesternek azért, hogy a körpajzsot fával, a páncéllapokat bőrrel vonja be.
Ezzel hirtelen jó sok munkát adott a kovácsmesternek. Nem is lesz meg egyhamar, így miután mindent kifizetett, abban marad a mesterrel, hogy majd másnap veszi át.
Mykael azonban ezek után még sokáig nem távozik: figyeli a mestert a munkája során, még akkor is, amikor nem az ő felszerelését készíti. És közben kérdez. Láthatóan lebilincselőnek tartja a szakmabéli tudást és próbálja megérteni, mit miért csinál a kovácsmester. Egy ideig nem is bosszantja ezzel a mestert, főleg, mert hébe-hóba még be is segít neki a munkában (odébb cipel ezt-azt, ha megkérik). Aztán, amikor már kezd idegesítő lenni a jelenléte és a folyamatos kérdései, már ő dönt úgy, hogy inkább hagyja dolgozni a kovácsot.*
*Szerencséjére elég rátermett kovácsmestert talál, a páncélzatok és védőfelszerelések avatott mesterét. Tőle először is azt tudja meg, hogy régi pajzsa menthetetlen, mert a közepén átfutó repedés bármikor megadhatja magát.
De aztán azt is meglátja, hogy a mester nem csak kiváló felszereléseket gyárt, de képes ezeket a vevő igényeire alakítani. Neki is kezd, hogy elmagyarázza az ő sajátos igényét, aminek hallatán a kovácsmester szemöldöke felszalad a homlokára.
Hozzá a legtöbben azért jönnek, hogy felszerelésüket látványosra, cifrára, csicsásra változtatják. Erre jön ez a zsoldos és azt mondja:*
- Minőségi acél körpajzsot akarok, de olcsó fával legyen fedve, mintha csak egy ósdi fapajzs lenne!
Acél alkarvédőkre lenne szükségem, meg lábszárvédőkre, és még combvédőkre is. De mind legyen ósdi bőrrel bevonva, hogy ne tűnjön se újnak, se erősnek!
Ja, és vennék egy olyan brigantint. De az is nézzen ki egy vacak bőrvértnek!
*A kovácsmester vakarja egy ideig a fejét, tán hülyének nézi a fiút, bár van logika a kérés mögött. Végül oszt, szoroz, és végül a következőket közli:
Egy minőségi kerek acélpajzs alapból 140 arany, de hogy így be legyen burkolva fával, az további 40 aranyba fog fájni.
Két acél alkarvédő, az annyi, mint 80 arany;
két acél combvédő, az még 80 arany;
két acél lábszárvédő, még 80 arany;
Hogy mindezek legyenek bevonva olcsó bőrrel, hogy bőr védőfelszerelésnek látsszanak? Az nem nagy kunszt, még 20 arany.
Na és akkor ott van még a brigantin, ami még 180 aranyba fáj. Nézzen ki öreg bőrvértnek? Nem gond, ezek után ezt már ingyen is leamortizálják picit.
Borsos összeg, és a kovácsmester úgy sorolja az összegeket, hogy ki se nézi a rongyos külsejű zsoldosból, hogy annak akár csak a brigantinra meglenne a pénze. Annál nagyobbat néz, amikor Mykael sorra fizeti ki az összegeket: 140 aranyat egy minőségi körpajzsért; 80-80 aranyat minden pár acél alkarvédőért, lábszárvédőért, combvédőért; és még 180 aranyat a brigantinért.
Aztán mindezeken felül fizet még 60 aranyat
a kovácsmesternek azért, hogy a körpajzsot fával, a páncéllapokat bőrrel vonja be.Ezzel hirtelen jó sok munkát adott a kovácsmesternek. Nem is lesz meg egyhamar, így miután mindent kifizetett, abban marad a mesterrel, hogy majd másnap veszi át.
Mykael azonban ezek után még sokáig nem távozik: figyeli a mestert a munkája során, még akkor is, amikor nem az ő felszerelését készíti. És közben kérdez. Láthatóan lebilincselőnek tartja a szakmabéli tudást és próbálja megérteni, mit miért csinál a kovácsmester. Egy ideig nem is bosszantja ezzel a mestert, főleg, mert hébe-hóba még be is segít neki a munkában (odébb cipel ezt-azt, ha megkérik). Aztán, amikor már kezd idegesítő lenni a jelenléte és a folyamatos kérdései, már ő dönt úgy, hogy inkább hagyja dolgozni a kovácsot.*
3078. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-11-13 21:11:19
Üzenet elküldve: 2024-11-13 21:11:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Pajzs javítás reményében//
*Nem is olyan rég volt, hogy legutóbb itt járt. Akkor kapott egy rakás olyan holmit, aminek a többségére végső soron nem volt szüksége, viszont még ép volt a körpajzsa, amire nagyon is nagy szüksége volt. És lenne még mindig. Csakhogy a pajzs hatalmas ütést kapott és azóta csoda, hogy egyben van.
Mykael most azért jött el a Kovácsműhelybe, hogy ezt rendbe rakassa, vagy esetleg egy újat vegyen helyette. Bár ő nem szeret új dolgokat venni. Szívesebben használná tovább azt, amilye van, feltéve, hogy sikerül ismét használhatóvá tenni. Egy pajzson mégis csak az ember élete múlhat.*
*Nem is olyan rég volt, hogy legutóbb itt járt. Akkor kapott egy rakás olyan holmit, aminek a többségére végső soron nem volt szüksége, viszont még ép volt a körpajzsa, amire nagyon is nagy szüksége volt. És lenne még mindig. Csakhogy a pajzs hatalmas ütést kapott és azóta csoda, hogy egyben van.
Mykael most azért jött el a Kovácsműhelybe, hogy ezt rendbe rakassa, vagy esetleg egy újat vegyen helyette. Bár ő nem szeret új dolgokat venni. Szívesebben használná tovább azt, amilye van, feltéve, hogy sikerül ismét használhatóvá tenni. Egy pajzson mégis csak az ember élete múlhat.*
3077. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-11-09 19:54:18
Üzenet elküldve: 2024-11-09 19:54:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A bőr dolga//
*Mindent elmond, elejétől a végéig. Nem veszik el a részletekben, de kellő alapossággal adja a kovács tudtára, mit is óhajt a tretilbőrrel kezdeni. Szerencsére visszajáró vendég, nem ez az első alkalom, hogy itt jár. Alighanem könnyedén felismerik. A kívánalmait nem sieti el. Van egy olyan sejtése, hogy a tretilbőrből kidolgozott bőrvért nem lesz olcsó mulatság és bizonyára időigényes folyamat lesz. Ugyanakkor becsapná magát, ha azt állítaná, hogy nem izgatott a dolog miatt. Azóta vágyik egy ilyen holmira, hogy először látott valakit hasonlóban küzdeni a Wegtoreni Nagy Aréna homokján. Nem sokat konyít a bestiavértekhez, de abból, amit látott... Hamarosan kiderül, igaza van-e.*
*Mindent elmond, elejétől a végéig. Nem veszik el a részletekben, de kellő alapossággal adja a kovács tudtára, mit is óhajt a tretilbőrrel kezdeni. Szerencsére visszajáró vendég, nem ez az első alkalom, hogy itt jár. Alighanem könnyedén felismerik. A kívánalmait nem sieti el. Van egy olyan sejtése, hogy a tretilbőrből kidolgozott bőrvért nem lesz olcsó mulatság és bizonyára időigényes folyamat lesz. Ugyanakkor becsapná magát, ha azt állítaná, hogy nem izgatott a dolog miatt. Azóta vágyik egy ilyen holmira, hogy először látott valakit hasonlóban küzdeni a Wegtoreni Nagy Aréna homokján. Nem sokat konyít a bestiavértekhez, de abból, amit látott... Hamarosan kiderül, igaza van-e.*
3076. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-08-19 19:21:05
Üzenet elküldve: 2024-08-19 19:21:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
- Hmh… *Halványan mosolyodik el a bizalom kérdésére. Ahhoz még Orthus-nak is nagyon sokat kell tennie, hogy a bizalmába fogadja őt. Merlana a férfivel szemben is egyre nagyobb arcot enged meg magának, ahogy a társadalmi különbségeket jelképező olló zárul kettejük között, még akkor is, ha ez a folyamat nagyban annak köszönhető, hogy ő Morthimer hátán kapaszkodik egyre feljebb és feljebb. Ennek ellenére sok mindent nem mutatott még magából a másik azon kívül, hogy gazdag és mire képes az ágyban. Bizalmat pedig nem lehet csillogó aranyérmékkel megvásárolni, legalábbis nem mindenhol.
A következő felajánlás azonban teljesen más vizekre evezi a beszélgetést, Merlana továbbra sem tudja hová tenni a hirtelen jövő, nagyvonalú meghívást. Valami változhatott Orthus háza tájékán, de vajon mi?*
- Áh, szóval ilyen jól haladnak az építkezések az új negyedben? Így már értem. *A magyarázat látszólag felnyitja a szemét. Azért meri a férfi meghívni őt a jelenlegi otthonába, mert utána úgysem ott fog lakni, így végtére is semmivel sem másabb a hely a kettejük vonatkozásában, mint a Pegazus. Egyelőre csupán ennyire engedi következtetni a rendelkezésére álló információ.
Kedvesen viszonozza Orthus zavart mosolyát, mikor rájön, hogy talán szerencsétlen lovat nem lenne célszerű kikötözve az utcán hagyni. Apró hiba ez ugyan, de arra pont elég, hogy Merlana egyre biztosabb legyen abban, más gondolatok kötik le a kereskedő figyelmét. Felettébb érdekes. Egyre kíváncsibb, hogy mi járhat a fejében.*
- Élvezi, hogy kíváncsivá tesz, majd pedig titokzatoskodik, jól sejtem? *Kérdése főként az ajánlattal elhúzott mézesmadzagra, majd annak nem részletezésének szánja, de csak főként. Fű alatt már azon ügyeskedik, hogy valahogy mélyebbre ásson a férfi elméjének útvesztőjében.
Közben kecsesen lépked mellette, a piac irányába. Nem óhajt felülni a lóra, bár talán nem ártana egy kicsit gyakorolnia, mielőtt útnak indul majd a kikötőbe, de azt megteheti majd a saját lovával is.*
- Hmh… *Halványan mosolyodik el a bizalom kérdésére. Ahhoz még Orthus-nak is nagyon sokat kell tennie, hogy a bizalmába fogadja őt. Merlana a férfivel szemben is egyre nagyobb arcot enged meg magának, ahogy a társadalmi különbségeket jelképező olló zárul kettejük között, még akkor is, ha ez a folyamat nagyban annak köszönhető, hogy ő Morthimer hátán kapaszkodik egyre feljebb és feljebb. Ennek ellenére sok mindent nem mutatott még magából a másik azon kívül, hogy gazdag és mire képes az ágyban. Bizalmat pedig nem lehet csillogó aranyérmékkel megvásárolni, legalábbis nem mindenhol.
A következő felajánlás azonban teljesen más vizekre evezi a beszélgetést, Merlana továbbra sem tudja hová tenni a hirtelen jövő, nagyvonalú meghívást. Valami változhatott Orthus háza tájékán, de vajon mi?*
- Áh, szóval ilyen jól haladnak az építkezések az új negyedben? Így már értem. *A magyarázat látszólag felnyitja a szemét. Azért meri a férfi meghívni őt a jelenlegi otthonába, mert utána úgysem ott fog lakni, így végtére is semmivel sem másabb a hely a kettejük vonatkozásában, mint a Pegazus. Egyelőre csupán ennyire engedi következtetni a rendelkezésére álló információ.
Kedvesen viszonozza Orthus zavart mosolyát, mikor rájön, hogy talán szerencsétlen lovat nem lenne célszerű kikötözve az utcán hagyni. Apró hiba ez ugyan, de arra pont elég, hogy Merlana egyre biztosabb legyen abban, más gondolatok kötik le a kereskedő figyelmét. Felettébb érdekes. Egyre kíváncsibb, hogy mi járhat a fejében.*
- Élvezi, hogy kíváncsivá tesz, majd pedig titokzatoskodik, jól sejtem? *Kérdése főként az ajánlattal elhúzott mézesmadzagra, majd annak nem részletezésének szánja, de csak főként. Fű alatt már azon ügyeskedik, hogy valahogy mélyebbre ásson a férfi elméjének útvesztőjében.
Közben kecsesen lépked mellette, a piac irányába. Nem óhajt felülni a lóra, bár talán nem ártana egy kicsit gyakorolnia, mielőtt útnak indul majd a kikötőbe, de azt megteheti majd a saját lovával is.*
3075. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-08-19 12:24:38
Üzenet elküldve: 2024-08-19 12:24:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
- Természetesen tiszteletben tartom a döntését és a tapasztalatát. Azt pedig helyeslem, hogy nem adja a bizalmat könnyedén. De talán egyszer még az is eljön.
*feleli Orthus. Szavai szokatlanul csenghetnek Merlana fülének. Talán eléggé ahhoz, hogy rájöjjön: Orthus nyílt utcán, kavargó tömegben nem fog vele nyíltan beszélni megállapodásuk részleteiről és a kettejük közötti üzleti kapcsolatról. Amiket mondott, azok inkább az utcának szólnak, még akkor is, ha történetesen senki se figyel.
Amikor az otthonára terelődik a szó, így felel.*
- Természetesen megértem, ha ez a kérés szokatlan és netán túl bizalmaskodó. Azonban lenne az Ön számára egy ajánlatom, amely érinti az otthonomat. Mármint, a jelenlegi otthonomat a Polgárnegyedben. Ugyanis nemsokára új helyre költözöm.
*teszi hozzá, ezzel talán kellően felcsigázva Merlana érdeklődését. Ráadásul nem is a levegőbe beszél, olyan ajánlatban gondolkodik, amit még az se baj, ha mások is meghallanak.*
- De a részletekről majd később váltanánk szót. Egyelőre örömömre szolgál, ha segítségére lehetek a válogatásban.
*mondja, majd kissé meglepetten nézi, hogy Merlana miért nem indul el. Aztán észbekap, hogy bizony, ő bérlóval érkezett ide, és képes lett volna csak úgy hátrahagyni. Vétkes figyelmetlenség még akkor is, ha Orthus figyelmét a korábbi bosszúsága, a lány utazásának híre, illetve közelgő megbeszélésük az otthonában egyaránt leköti. Már-már zavart mosollyal fordul vissza a ló kantárjáért, de visszaülni már nem akar rá, így kantárszáron vezeti. Esetleg segít Merlanának felülni a hátasra, ha a leány szeretné.*
- Természetesen tiszteletben tartom a döntését és a tapasztalatát. Azt pedig helyeslem, hogy nem adja a bizalmat könnyedén. De talán egyszer még az is eljön.
*feleli Orthus. Szavai szokatlanul csenghetnek Merlana fülének. Talán eléggé ahhoz, hogy rájöjjön: Orthus nyílt utcán, kavargó tömegben nem fog vele nyíltan beszélni megállapodásuk részleteiről és a kettejük közötti üzleti kapcsolatról. Amiket mondott, azok inkább az utcának szólnak, még akkor is, ha történetesen senki se figyel.
Amikor az otthonára terelődik a szó, így felel.*
- Természetesen megértem, ha ez a kérés szokatlan és netán túl bizalmaskodó. Azonban lenne az Ön számára egy ajánlatom, amely érinti az otthonomat. Mármint, a jelenlegi otthonomat a Polgárnegyedben. Ugyanis nemsokára új helyre költözöm.
*teszi hozzá, ezzel talán kellően felcsigázva Merlana érdeklődését. Ráadásul nem is a levegőbe beszél, olyan ajánlatban gondolkodik, amit még az se baj, ha mások is meghallanak.*
- De a részletekről majd később váltanánk szót. Egyelőre örömömre szolgál, ha segítségére lehetek a válogatásban.
*mondja, majd kissé meglepetten nézi, hogy Merlana miért nem indul el. Aztán észbekap, hogy bizony, ő bérlóval érkezett ide, és képes lett volna csak úgy hátrahagyni. Vétkes figyelmetlenség még akkor is, ha Orthus figyelmét a korábbi bosszúsága, a lány utazásának híre, illetve közelgő megbeszélésük az otthonában egyaránt leköti. Már-már zavart mosollyal fordul vissza a ló kantárjáért, de visszaülni már nem akar rá, így kantárszáron vezeti. Esetleg segít Merlanának felülni a hátasra, ha a leány szeretné.*
3074. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-08-19 12:07:25
Üzenet elküldve: 2024-08-19 12:07:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
*Túlságosan tart Orthus véleményétől, miközben magával azt próbálja elhitetni, hogy egyáltalán nem számít. Na, de tényleg? Miért is érez így? Nem a férfi rabszolgája ő, hogy minden mozdulatáról be kelljen számolnia, csak néhány dologban fogadott neki engedelmességet, és az, hogy mikor, hová mehet nem tartozik közéjük. Talán nem is magától Orthus-tól tart, hanem attól, hogy elveszítheti a nagy reményekkel kecsegtető lehetőségét.
Kifejezetten meglepi, mikor a színvallása után Orthus nem kezd vele kiabálni, nem ellenzi az utat, sőt, egy rossz szót sem szól, csak helyesel, hogy jól teszi, ha alaposan felkészül a kikötői látogatásra.*
- A kikötőben nem ígérhetem meg, hogy nem kerülök bajba, de ha igen, akkor is meg fogom oldani. Éveket éltem ott túl sokkal fiatalabb koromban, kevesebb tapasztalattal is. A bizalom, mint olyan pedig tudja jól, hogy számomra nem létezik. Teljes mértékben még Ön iránt sem, ezért sem akartam elmondani, hogy mire készülök.
*Egy halvány, játékos mosolyt megenged magának. Szereti cibálni az oroszlán bajszát, most például azzal, hogy az Orthus iránt érzett bizalmát is megkérdőjelezhetőnek tekinti. Mégis, azért meri ezt így nyíltan kimondani, mert biztos benne, hogy a kereskedő is hasonló hozzáállással éli az életét.
Azt, hogy kiről kinek fog említést tenni, inkább megtartja magának. Az intelmet elraktározza magában, nem reagál rá egy szót sem. Ha eljön az ideje, pontosan tudni fogja, hogy miről szólhat és miről nem.
A férfi tovább beszél, s olyasmit mond, amire Merlana egyáltalán nem számított, hogy meg fog történni. Nem csak most nem, a közeli, de még a távoli jövőben sem.*
- Jól értettem, hogy az otthonába? Miért oda? *Nem érti. Orthus eddig annyira titkolni akarta a kettejük kapcsolatát, most meg a nyílt utcán sétálgat vele, és az otthonába is meghívja. Mi változott? Valóban ennyit jelentene, hogy egy csoport emberből már egy-kettő bólogatna, hogy ismeri Merlana Naerice nevét?*
- Köszönöm a megtiszteltetést! *válaszol végül csak ennyit a csodálkozó kérdések után.* Előbb azonban intézzük el a piacot! Valóban nagy segítségemre lesz, ha velem van. Nem csak az árak miatt, hanem úgy hiszem, Ön a lovakhoz is jobban ért, lévén mindig azzal jár. Könnyebb lesz kiválasztani a számomra megfelelőt. A felszerelésem holnapra elkészül, majd vissza kell jönnöm érte, de azt már megoldom magam is.
*Ha már lovak, nem indul még el a Piactér irányába, feltételezi, hogy Orthus nem kívánja itt hagyni egy póznához kötözve.*
*Túlságosan tart Orthus véleményétől, miközben magával azt próbálja elhitetni, hogy egyáltalán nem számít. Na, de tényleg? Miért is érez így? Nem a férfi rabszolgája ő, hogy minden mozdulatáról be kelljen számolnia, csak néhány dologban fogadott neki engedelmességet, és az, hogy mikor, hová mehet nem tartozik közéjük. Talán nem is magától Orthus-tól tart, hanem attól, hogy elveszítheti a nagy reményekkel kecsegtető lehetőségét.
Kifejezetten meglepi, mikor a színvallása után Orthus nem kezd vele kiabálni, nem ellenzi az utat, sőt, egy rossz szót sem szól, csak helyesel, hogy jól teszi, ha alaposan felkészül a kikötői látogatásra.*
- A kikötőben nem ígérhetem meg, hogy nem kerülök bajba, de ha igen, akkor is meg fogom oldani. Éveket éltem ott túl sokkal fiatalabb koromban, kevesebb tapasztalattal is. A bizalom, mint olyan pedig tudja jól, hogy számomra nem létezik. Teljes mértékben még Ön iránt sem, ezért sem akartam elmondani, hogy mire készülök.
*Egy halvány, játékos mosolyt megenged magának. Szereti cibálni az oroszlán bajszát, most például azzal, hogy az Orthus iránt érzett bizalmát is megkérdőjelezhetőnek tekinti. Mégis, azért meri ezt így nyíltan kimondani, mert biztos benne, hogy a kereskedő is hasonló hozzáállással éli az életét.
Azt, hogy kiről kinek fog említést tenni, inkább megtartja magának. Az intelmet elraktározza magában, nem reagál rá egy szót sem. Ha eljön az ideje, pontosan tudni fogja, hogy miről szólhat és miről nem.
A férfi tovább beszél, s olyasmit mond, amire Merlana egyáltalán nem számított, hogy meg fog történni. Nem csak most nem, a közeli, de még a távoli jövőben sem.*
- Jól értettem, hogy az otthonába? Miért oda? *Nem érti. Orthus eddig annyira titkolni akarta a kettejük kapcsolatát, most meg a nyílt utcán sétálgat vele, és az otthonába is meghívja. Mi változott? Valóban ennyit jelentene, hogy egy csoport emberből már egy-kettő bólogatna, hogy ismeri Merlana Naerice nevét?*
- Köszönöm a megtiszteltetést! *válaszol végül csak ennyit a csodálkozó kérdések után.* Előbb azonban intézzük el a piacot! Valóban nagy segítségemre lesz, ha velem van. Nem csak az árak miatt, hanem úgy hiszem, Ön a lovakhoz is jobban ért, lévén mindig azzal jár. Könnyebb lesz kiválasztani a számomra megfelelőt. A felszerelésem holnapra elkészül, majd vissza kell jönnöm érte, de azt már megoldom magam is.
*Ha már lovak, nem indul még el a Piactér irányába, feltételezi, hogy Orthus nem kívánja itt hagyni egy póznához kötözve.*
3073. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-08-18 21:52:13
Üzenet elküldve: 2024-08-18 21:52:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
*Szótlanul kíséri Merlanát az úton, a lány magától is beszédessé válik. Látszik, hogy valami feszélyezi, de a beszámolója dolgai haladásáról jó elővezetés hozzá. Orthus nem szól közbe, csak bólogat figyelmesen.
Amikor aztán Merlana kiböki, hogy a kikötőbe készül, felszalad a szemöldöke. Az ilyesmi nem annyira hétköznapi dolog. De ugyanakkor nincsenek olyan kapcsolatban, hogy egy ilyen döntéshez Orthus jóváhagyása kellene. Majdnem, de nem.*
- Nos...
*kezd bele, majd el is hallgat.*
- Jól tette, hogy előkészül egy ilyen útra. Figyeljen oda, hogy ne keveredjen semmi gondba. Úgy tudom, régi ismerősei között akadnak kétes alakok is. Ne hozza magát olyan helyzetbe, hogy ezek visszaélhessenek a bizalmával, vagy veszélybe sodorják azt a szép jövőt, amit megálmodott magának!
*tanácsolja amolyan bölcs mentor módjára, s mivel a beszélgetésüket senki nem hallgatja nagy érdeklődéssel, hozzáteszi.*
- És semmiképpen se tegyen említést rólam és más, artheniori ismerőseiről. A Kikötő és városunk kapcsolata... feszült. Lehet, hogy az sodorja bajba, ha kimondja valakinek a nevét.
*aztán még ennyit mond.*
- Természetesen szívesen elkísérem a Piactérre, és ha kívánja, segítségére leszek a válogatáskor. Ugyanakkor szeretném megkérni, hogy miután ott végzett, fogadjon ... vagy nem is. Inkább szeretném meghívni otthonomba, hogy tovább egyeztessünk a zenei pályájáról.
*Ami ugye egy teljesen másmilyen megbeszélés lesz kettejük között, ahogy azt Merlana sejtheti is. Az érdekes csak az lehet a számára, hogy Orthus a légyottot nem a Pegazusba, hanem a saját otthonába szervezi. A férfi immáron nem tekint semleges terepként a Pegazus fogadóra. Azok után nem, amiről Bogozus úrral beszélt. Kénytelen lesz új helyet találni Merlanának, ahol kedvére látogathatja. De most nem ér rá keresgélni, a leányzó társaságát azonban vágyja. Neki is nagy szüksége van már némi kikapcsolódásra, amit Merlana meg is tud neki adni, egyezségük szerint.*
*Szótlanul kíséri Merlanát az úton, a lány magától is beszédessé válik. Látszik, hogy valami feszélyezi, de a beszámolója dolgai haladásáról jó elővezetés hozzá. Orthus nem szól közbe, csak bólogat figyelmesen.
Amikor aztán Merlana kiböki, hogy a kikötőbe készül, felszalad a szemöldöke. Az ilyesmi nem annyira hétköznapi dolog. De ugyanakkor nincsenek olyan kapcsolatban, hogy egy ilyen döntéshez Orthus jóváhagyása kellene. Majdnem, de nem.*
- Nos...
*kezd bele, majd el is hallgat.*
- Jól tette, hogy előkészül egy ilyen útra. Figyeljen oda, hogy ne keveredjen semmi gondba. Úgy tudom, régi ismerősei között akadnak kétes alakok is. Ne hozza magát olyan helyzetbe, hogy ezek visszaélhessenek a bizalmával, vagy veszélybe sodorják azt a szép jövőt, amit megálmodott magának!
*tanácsolja amolyan bölcs mentor módjára, s mivel a beszélgetésüket senki nem hallgatja nagy érdeklődéssel, hozzáteszi.*
- És semmiképpen se tegyen említést rólam és más, artheniori ismerőseiről. A Kikötő és városunk kapcsolata... feszült. Lehet, hogy az sodorja bajba, ha kimondja valakinek a nevét.
*aztán még ennyit mond.*
- Természetesen szívesen elkísérem a Piactérre, és ha kívánja, segítségére leszek a válogatáskor. Ugyanakkor szeretném megkérni, hogy miután ott végzett, fogadjon ... vagy nem is. Inkább szeretném meghívni otthonomba, hogy tovább egyeztessünk a zenei pályájáról.
*Ami ugye egy teljesen másmilyen megbeszélés lesz kettejük között, ahogy azt Merlana sejtheti is. Az érdekes csak az lehet a számára, hogy Orthus a légyottot nem a Pegazusba, hanem a saját otthonába szervezi. A férfi immáron nem tekint semleges terepként a Pegazus fogadóra. Azok után nem, amiről Bogozus úrral beszélt. Kénytelen lesz új helyet találni Merlanának, ahol kedvére látogathatja. De most nem ér rá keresgélni, a leányzó társaságát azonban vágyja. Neki is nagy szüksége van már némi kikapcsolódásra, amit Merlana meg is tud neki adni, egyezségük szerint.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3073-3092