Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-08-07 22:04:07
Üzenet elküldve: 2017-08-07 22:04:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Átutazóban//
*Már vagy egy órája várja a sorát, hogy végre vele is foglalkozzon a tisztelt mester. Persze, lehet csak negyed órája csücsül a fegyverek közt, akkor is többnek tűnt a türelmetlen várakozásban. Megérkezése óta elég sok, és sokféle szerzet hagyta már el az asztalt, ami mögött a mesterember ügyel. Volt ideje és lehetősége szemügyre venni a kiakasztott tárgyakat is. Majdhogynem nyála csorgott a gyönyörűségtől, nem tudta merre kapja a fejét, mit nézzen, vizsgáljon először. *
~Amúgy is akartam venni új cuccokat, itt az alkalom, csak óvatosan az idővel~
*Már vagy egy órája várja a sorát, hogy végre vele is foglalkozzon a tisztelt mester. Persze, lehet csak negyed órája csücsül a fegyverek közt, akkor is többnek tűnt a türelmetlen várakozásban. Megérkezése óta elég sok, és sokféle szerzet hagyta már el az asztalt, ami mögött a mesterember ügyel. Volt ideje és lehetősége szemügyre venni a kiakasztott tárgyakat is. Majdhogynem nyála csorgott a gyönyörűségtől, nem tudta merre kapja a fejét, mit nézzen, vizsgáljon először. *
~Amúgy is akartam venni új cuccokat, itt az alkalom, csak óvatosan az idővel~
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-07-26 04:04:39
Üzenet elküldve: 2017-07-26 04:04:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*Quantall ide is ellátogat. Na persze nem azért, hogy eddig jól megszokott fegyvereit lecserélje hanem, hogy megéleztesse őket. Ezen kívül a lovát is megnézetné a kováccsal. Nem ért az állatokhoz, de nem kívánja lecserélni még Ábrándot. Nem is tudná. Ezért odafigyel rá meg azért is mert megkedvelte az állatot. Miközben a kovács a fegyvereit élezi aközben ő a többi kiállított fegyvert és páncélt nézegeti. Nem véletlenül ilyen híres ez a kovács. Valóban ért a szakmájához. Ha Quantall kicsit pénzesebb volna talán maga is rendelne valamit.*
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-07-24 22:15:06
Üzenet elküldve: 2017-07-24 22:15:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Az utolsó lépteket szinte futva teszi meg. Betolja a vaspántos deszka ajtót, és már a kovács barátjaként üdvözli. A tagbaszakadt férfiember szóval tartaná a lovagot, tekintve hogy "remek kard ez, de még milyen remek!" ha Soreyl nem állítaná le.*
-Bizony remek, csak végre kapjam vissza.
*Mondja félig tréfának szánva a dolgot. Ritkán udvariatlan, de ha pallosáról van szó akkor bármikor kardot ránt, már ha lenne.*
-Ott van a pulton.
*Érkezik a már nem annyira kedélyes válasz. Soreyl meghökkenve tapasztalja hogy kicsit összébb ment. Markolatán az indák ugyan megmaradtak, és keresztvasa továbbra is gyönyörű. Sőt! Karvédő kosarat is kapott. Igazi szépség lett belőle. Felemeli a szinte pehelykönnyűre varázsolt kardot, ami azonnal megszólal.*
~Hol voltál te barom?!~
*Képzeli a lovag a régi hangot fejében. Kénytelen elmosolyodnia.*
~Késtél! Azt hittem itt ez meg a rozsda.~
*Teszi még hozzá a célszerszám élesen. De még milyen élesen. Pengéje mintha utolérte volna nyelvezetét, mert hogy nyelve nincsen. A férfi felkacag. A kovács, aki a nevetést a munkája dicséreteként veszi, karba tett kézzel bólogat. Soreyl azonnal magára akasztja, és se szó se beszéd kilép a kovácstól. Persze az árat a pulton hagyja természetesen. És egy kis borravalót. Amint becsukja maga mögött a nagy ajtót, közli a hírt.*
-Én lettem a klánvezér.
*Egy szekundum csend*
~Mi a szent szar?~
*És azzal egy hosszabb történet elmesélése veszi kezdetét.*
*Az utolsó lépteket szinte futva teszi meg. Betolja a vaspántos deszka ajtót, és már a kovács barátjaként üdvözli. A tagbaszakadt férfiember szóval tartaná a lovagot, tekintve hogy "remek kard ez, de még milyen remek!" ha Soreyl nem állítaná le.*
-Bizony remek, csak végre kapjam vissza.
*Mondja félig tréfának szánva a dolgot. Ritkán udvariatlan, de ha pallosáról van szó akkor bármikor kardot ránt, már ha lenne.*
-Ott van a pulton.
*Érkezik a már nem annyira kedélyes válasz. Soreyl meghökkenve tapasztalja hogy kicsit összébb ment. Markolatán az indák ugyan megmaradtak, és keresztvasa továbbra is gyönyörű. Sőt! Karvédő kosarat is kapott. Igazi szépség lett belőle. Felemeli a szinte pehelykönnyűre varázsolt kardot, ami azonnal megszólal.*
~Hol voltál te barom?!~
*Képzeli a lovag a régi hangot fejében. Kénytelen elmosolyodnia.*
~Késtél! Azt hittem itt ez meg a rozsda.~
*Teszi még hozzá a célszerszám élesen. De még milyen élesen. Pengéje mintha utolérte volna nyelvezetét, mert hogy nyelve nincsen. A férfi felkacag. A kovács, aki a nevetést a munkája dicséreteként veszi, karba tett kézzel bólogat. Soreyl azonnal magára akasztja, és se szó se beszéd kilép a kovácstól. Persze az árat a pulton hagyja természetesen. És egy kis borravalót. Amint becsukja maga mögött a nagy ajtót, közli a hírt.*
-Én lettem a klánvezér.
*Egy szekundum csend*
~Mi a szent szar?~
*És azzal egy hosszabb történet elmesélése veszi kezdetét.*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-07-08 13:34:27
Üzenet elküldve: 2017-07-08 13:34:27
ÚJ
![>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/241_elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A város határában előveszi rejtett kését és az övére illeszti. Elvégre a városban nem szabad fegyvereket rejtegetni. Jobb ha mindenki látja. Vagyis, nem feltétlenül jobb, de egyel kevesebb ok amiért esetleg lecsukhatják.
Harmadjára is betér a kovácshoz, és úgy érzi ezzel az utolsó darabbal egy időre abbahagyja a fegyverkezését. Odabent illedelmesen köszön, majd átveszi az új íjat. A feliratra vonatkozó ötletéről sajnos kénytelen volt lemondani. A népek úgyse tudnak olvasni, ő meg akkor inkább nem fizet több pénzt a díszes arany betűkért. Meg aztán ha megint sötétben kell játszópajtást keresnie akkor nem is fogja őt látni senki, sem a fegyverét.
Próbálgatja az új játékszert. Kissé erős, talán el kéne kezdenie edzeni. A vékony karjai még nem tudják teljesen megfeszíteni az íjat, ezáltal messze nem tudja kiaknázni az abban rejlő lehetőségeket.
Mindenesetre megköszöni a munkát, a kovácsnak mint egy bónuszt átadja a korábbi fegyverét és boldogan távozik a mestertől. Alig várja az alkalmat amikor lehetősége lesz kipróbálni a szép új nyilakat és a szép új íjat. Már csak az a kérdés, kit, vagy mit kéne célba vennie mindezzel.*
Harmadjára is betér a kovácshoz, és úgy érzi ezzel az utolsó darabbal egy időre abbahagyja a fegyverkezését. Odabent illedelmesen köszön, majd átveszi az új íjat. A feliratra vonatkozó ötletéről sajnos kénytelen volt lemondani. A népek úgyse tudnak olvasni, ő meg akkor inkább nem fizet több pénzt a díszes arany betűkért. Meg aztán ha megint sötétben kell játszópajtást keresnie akkor nem is fogja őt látni senki, sem a fegyverét.
Próbálgatja az új játékszert. Kissé erős, talán el kéne kezdenie edzeni. A vékony karjai még nem tudják teljesen megfeszíteni az íjat, ezáltal messze nem tudja kiaknázni az abban rejlő lehetőségeket.
Mindenesetre megköszöni a munkát, a kovácsnak mint egy bónuszt átadja a korábbi fegyverét és boldogan távozik a mestertől. Alig várja az alkalmat amikor lehetősége lesz kipróbálni a szép új nyilakat és a szép új íjat. Már csak az a kérdés, kit, vagy mit kéne célba vennie mindezzel.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-07-03 18:42:52
Üzenet elküldve: 2017-07-03 18:42:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A megbeszélteknek megfelelően ismét itt van és kéri a jussát. Sajnos a tegnapi kalandja nem végződött olyan fényesen mint végződhetett volna, de azért nem panaszkodhat, hisz ő lőtt és nem őt lőtték, ami nyilat meg elpazarolt azt most ugye mind pótolni fogja. Sőt, olyan nyilakat kap kézhez amikkel egy a korábbihoz hasonló eset már sokkal kényelmesebben megoldható. Hisz ki ne akarna olyan lövedékeket amiktől az áldozat, előbb vagy utóbb ugyebár, de meghal. Meghal és nem küzd tovább, nem tervezgeti a meggyilkolását, nem áll ellent. Ez az ötlet már önmagában is fantasztikus, olyasmi amit örömmel támogat, már amíg nem feléje fordul egy efféle borzalmas nyílhegy.
Kifizeti a lövedékeket, majd elkezd alkudni egy új, szebb fajta íjra, noha pénzének hiánya miatt fogalma sincs még arról miként is fogja kifizetni a teljes összeget. Különösebben nem aggódik, ha elég pofátlan az ember akkor néhanapján akár jó dolgok is történhetnek vele. És a jó dolog lehet akár némi pénz is ami csak úgy magától belevándorol egy szerencsés elf zsebébe.*
Kifizeti a lövedékeket, majd elkezd alkudni egy új, szebb fajta íjra, noha pénzének hiánya miatt fogalma sincs még arról miként is fogja kifizetni a teljes összeget. Különösebben nem aggódik, ha elég pofátlan az ember akkor néhanapján akár jó dolgok is történhetnek vele. És a jó dolog lehet akár némi pénz is ami csak úgy magától belevándorol egy szerencsés elf zsebébe.*
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-06-23 08:43:14
Üzenet elküldve: 2017-06-23 08:43:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Egész szép napja volt melynek végeztével egy kis mellékesre, és egy új dobótőrre is szert tett. Hát idejét érzi annak, hogy meglepje magát valami széppel. Ha íjásztudása nem is oly kiemelkedő mint azt egy elftől várná az átlag polgár, attól még az ezen irányú fegyverek az érdeklődési körébe tartoznak. Leginkább azért tartoznak oda mert egy gyáva alak és mert ezekkel az eszközökkel messze maradhat a harc véresebbik oldalától. A mostani bevételeiért is meg kellett szenvednie egy kisebb vágással.
Belépve a kovácsműhelybe rögtön szétnéz, rámosolyog egy egy szép bárdra és a bárd sima pengéjéből visszamosolygó másik Adakver Erethlionra. Ám amikor a vásárlásra kerül a sor egyedül az olcsóbb muníció az ami szóba kerül nem a csillogó csodafegyverek.*
Belépve a kovácsműhelybe rögtön szétnéz, rámosolyog egy egy szép bárdra és a bárd sima pengéjéből visszamosolygó másik Adakver Erethlionra. Ám amikor a vásárlásra kerül a sor egyedül az olcsóbb muníció az ami szóba kerül nem a csillogó csodafegyverek.*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-06-22 14:08:35
Üzenet elküldve: 2017-06-22 14:08:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon... hol is tartottunk? Szóval nagyon régen járt a kovácsnál. Talán akkor, mikor először jött Artheniorba, annak már legalább négy éve. Egy sötételf vezette el a kikötőből a városba, és azóta is itt éli az életét. A kikötőt már meglátogatta, még mielőtt kitört volna ott az általános pánik, és mindent beterített a sötétség és a mocsok. Akkor sem voltak túl jó tapasztalatai, majdnem kirabolták... Mit majdnem, kirabolták, levetkőztették, megszégyenítették! Az egyetlen szerencséje, hogy a hideg, csontos testét senki sem találja vonzónak, így intim atrocitást még nem kellett elszenvednie. Nem is akar erre gondolni, elhessegeti a baljós árnyakat, és kedves mosollyal az arcán lép be a kovácshoz. Nem tudja, pontosan mit keres, lehet nem is fog várásrolni, de körbenéz, hátha megragadja valami a tekintetét.*
-Szép napot, kis hölgy! Segíthetek valamiben? *Mosolyog rá a kovács dús szakálla alól.*
-Nem... Nem köszönöm, csak körbenézek.
*A férfi bólint, majd visszatér a munkájához, addig Nolie alaposan megvizsgálja a kiállított fegyvereket és felszereléseket. Szablyák, tőrök, kardok, kések, mind éles, félelmetes penge, amitől csak feltörnek a rossz emlékek. Szinte mindhez volt már szerencséje, de egyik alkalommal sem az ő kezében voltak. Sokkal inkább benne... Na, de már megint rossz dolgokon gondolkodik. Keresnie kéne egy fegyvert, ami nem túl nagy, nem túl nehéz, könnyen tudja forgatni, használni, és meg is tudja védeni magát vele. Egy apró tőr kéne, egy egyszerű penge, amit bármikor elő tudna húzni, amikor szüksége van rá. Nem kéne félnie, mikor egyedül sétál az erdőben, mikor sietve átvág a szegénynegyeden vagy amikor a kikötőben akad dolga. Lenne egy fegyver, amivel megvédhetné magát, és legalább lenne esélye megúszni a dolgot. Nem sokkal több, mint fegyver nélkül, annyira azért nem ért hozzá, de biztonságérzetet adna. Viszont hiába nézelődik, nem lát számára megfelelőt. Kissé csalódottan csóválja a fejecskéjét a gazdag kínálat előtt állva; pont olyan nincs, amire neki szüksége lenne.*
-Köszönöm, viszlát!
*Búcsúzik a kovácstól, majd kilép a piactérre, hogy onnan folytassa útját.*
-Szép napot, kis hölgy! Segíthetek valamiben? *Mosolyog rá a kovács dús szakálla alól.*
-Nem... Nem köszönöm, csak körbenézek.
*A férfi bólint, majd visszatér a munkájához, addig Nolie alaposan megvizsgálja a kiállított fegyvereket és felszereléseket. Szablyák, tőrök, kardok, kések, mind éles, félelmetes penge, amitől csak feltörnek a rossz emlékek. Szinte mindhez volt már szerencséje, de egyik alkalommal sem az ő kezében voltak. Sokkal inkább benne... Na, de már megint rossz dolgokon gondolkodik. Keresnie kéne egy fegyvert, ami nem túl nagy, nem túl nehéz, könnyen tudja forgatni, használni, és meg is tudja védeni magát vele. Egy apró tőr kéne, egy egyszerű penge, amit bármikor elő tudna húzni, amikor szüksége van rá. Nem kéne félnie, mikor egyedül sétál az erdőben, mikor sietve átvág a szegénynegyeden vagy amikor a kikötőben akad dolga. Lenne egy fegyver, amivel megvédhetné magát, és legalább lenne esélye megúszni a dolgot. Nem sokkal több, mint fegyver nélkül, annyira azért nem ért hozzá, de biztonságérzetet adna. Viszont hiába nézelődik, nem lát számára megfelelőt. Kissé csalódottan csóválja a fejecskéjét a gazdag kínálat előtt állva; pont olyan nincs, amire neki szüksége lenne.*
-Köszönöm, viszlát!
*Búcsúzik a kovácstól, majd kilép a piactérre, hogy onnan folytassa útját.*
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-06-19 13:51:10
Üzenet elküldve: 2017-06-19 13:51:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*Sorely kellemes mosollyal nyugtázza, hogy a dolgok a legnagyobb rendben mennek. Nem is mehetnének jobban. Látja, hogy a két új társa jól megértik egymást, és ez örömmel tölti el. Talán Vick majd segít neki teljesen elsimítani a határokat Bó és a többiek között, hogy teljes értékű lehessen a csapatmunka. Alig várja, hogy átérjenek a hatalmas otthont jelentő fémkapun. Ha tudná, sejtené Vick érzéseit, akkor rögtön újra belefogna a mesébe. A férfi számára sem a világ föle jutott eddigi élete során, de Vadvéd biztonságot jelentő falai mögött megnyerte a nyugalmat, és a szépet. Olykor naivnak tűnhet ugyan a férfi, vagy valami barátságos butácska kutyához szokták hasonlítani, de bizony vicsorgott vissza rá az élet jó párszor. De nincs szükség további felesleges szószaporításra, mindenki rábólintott az útra. Soreyl pedig Bó házának meglátogatására teszi ugyan ezt.*
-Rendben. Menjünk.
*Mondja és eztán engedelmesen követi a hatalmas óriást minden lépésével.*
*Sorely kellemes mosollyal nyugtázza, hogy a dolgok a legnagyobb rendben mennek. Nem is mehetnének jobban. Látja, hogy a két új társa jól megértik egymást, és ez örömmel tölti el. Talán Vick majd segít neki teljesen elsimítani a határokat Bó és a többiek között, hogy teljes értékű lehessen a csapatmunka. Alig várja, hogy átérjenek a hatalmas otthont jelentő fémkapun. Ha tudná, sejtené Vick érzéseit, akkor rögtön újra belefogna a mesébe. A férfi számára sem a világ föle jutott eddigi élete során, de Vadvéd biztonságot jelentő falai mögött megnyerte a nyugalmat, és a szépet. Olykor naivnak tűnhet ugyan a férfi, vagy valami barátságos butácska kutyához szokták hasonlítani, de bizony vicsorgott vissza rá az élet jó párszor. De nincs szükség további felesleges szószaporításra, mindenki rábólintott az útra. Soreyl pedig Bó házának meglátogatására teszi ugyan ezt.*
-Rendben. Menjünk.
*Mondja és eztán engedelmesen követi a hatalmas óriást minden lépésével.*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-06-19 13:24:04
Üzenet elküldve: 2017-06-19 13:24:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*Soreyl végre megérti, hogy a világ nem mindenkinek van tele csupa jósággal és széppel, így nehéz hinni egy ismeretlen szavának, még ha olyan sorsszerű is a találkozásuk időpontja, mintha az égiek küldték volna a férfit Velsienek. Szavai ezúttal kevésbé magasztosak, de sokkal jobban esnek a lánynak, és ezúttal elegek is, hogy félre tegye az aggályait.*
~Olyan őszinteség árad a szeméből, amit nem lehet eljátszani. Nem hazudik.~
*A dicsérő szavakon egy leheletnyit elmosolyodik, majd Bó büszke kiegészítésén még jobban és helyeslőn bólint az óriásnak.*
~Bó jó és tiszta. Nem hagyná, hogy rosszra forduljanak a dolgok, ha pedig mégis, együtt vissza tudunk jönni a városba a legsűrűbb erdőn keresztül is.~
*Béke, és nyugalom. Már Velsie sem vágyik másra, elég volt az erőszakból. Idő kell, hogy visszanyerje az erejét, és a lelki egyensúlyát, hogy újra igazi harcos amazon lehessen, aki képes érzelmek nélkül, racionális döntéseket hozni. Ezzel elég is neki az érvekből, meghozza a végleges döntését és ettől máris jobban érzi magát. Megnyugtató a tudat, hogy az embernek végre van valami célja az életben, ami nem a napról napra, vagy percről percre élés. Bó persze felkapja fejét a méhek említésére, amin Velsie megint elmosolyodik.*
-Lesznek zümik.
*Mondja az óriásnak, közben pedig kiderül, hogy más is fültanúja volt a lelkesítő beszédnek, így Soreyl is megkaphatja amire vágyott, amit az is bizonyít, hogy másodjára már sokkal vidámabban lép ki a kovács ajtaján. Kérdésére Bó tőle szokatlan sebességgel válaszol, Velsie pedig bár nem biztos, hogy egyre gondolnak, egyetért vele.*
-Én indulásra kész vagyok, de Bónak talán volna mit összeszedni otthonról. Ha elkísérjük, akkor utána indulhatunk is akár. Még van egy két óra napnyugtáig.
*Bó felé fordul és kérdés helyett inkább kérést intéz felé.*
-Vigyél haza, hozzád, kérlek!
*Soreyl végre megérti, hogy a világ nem mindenkinek van tele csupa jósággal és széppel, így nehéz hinni egy ismeretlen szavának, még ha olyan sorsszerű is a találkozásuk időpontja, mintha az égiek küldték volna a férfit Velsienek. Szavai ezúttal kevésbé magasztosak, de sokkal jobban esnek a lánynak, és ezúttal elegek is, hogy félre tegye az aggályait.*
~Olyan őszinteség árad a szeméből, amit nem lehet eljátszani. Nem hazudik.~
*A dicsérő szavakon egy leheletnyit elmosolyodik, majd Bó büszke kiegészítésén még jobban és helyeslőn bólint az óriásnak.*
~Bó jó és tiszta. Nem hagyná, hogy rosszra forduljanak a dolgok, ha pedig mégis, együtt vissza tudunk jönni a városba a legsűrűbb erdőn keresztül is.~
*Béke, és nyugalom. Már Velsie sem vágyik másra, elég volt az erőszakból. Idő kell, hogy visszanyerje az erejét, és a lelki egyensúlyát, hogy újra igazi harcos amazon lehessen, aki képes érzelmek nélkül, racionális döntéseket hozni. Ezzel elég is neki az érvekből, meghozza a végleges döntését és ettől máris jobban érzi magát. Megnyugtató a tudat, hogy az embernek végre van valami célja az életben, ami nem a napról napra, vagy percről percre élés. Bó persze felkapja fejét a méhek említésére, amin Velsie megint elmosolyodik.*
-Lesznek zümik.
*Mondja az óriásnak, közben pedig kiderül, hogy más is fültanúja volt a lelkesítő beszédnek, így Soreyl is megkaphatja amire vágyott, amit az is bizonyít, hogy másodjára már sokkal vidámabban lép ki a kovács ajtaján. Kérdésére Bó tőle szokatlan sebességgel válaszol, Velsie pedig bár nem biztos, hogy egyre gondolnak, egyetért vele.*
-Én indulásra kész vagyok, de Bónak talán volna mit összeszedni otthonról. Ha elkísérjük, akkor utána indulhatunk is akár. Még van egy két óra napnyugtáig.
*Bó felé fordul és kérdés helyett inkább kérést intéz felé.*
-Vigyél haza, hozzád, kérlek!
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-06-18 17:08:52
Üzenet elküldve: 2017-06-18 17:08:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*Vick esze úgy vág mint a borotva. Ezt bár már többször bizonyította, most is csak megerősíti, mikor egy szempillantás alatt válaszol a neki szegezett kérdésre, majd tovább fordulva maga is feltesz egy igen cifrát a harcos úrnak. Elismerően pillant a gyors észjárású nő felé. Bár már megszokhatta, hogy mindenkinek gördülékenyebben forognak a fogaskerekei mint neki, valamiért mégis dicséret illeti őt, amiért nem feledkezik meg a melákról, még ha kicsit nehéz is vele. Visszahallja a nevét a kérdésből, amiért külön odafigyel a válaszra, és bár sok mindent nem ért belőle, a lényeg megmarad. Van elég nagy szoba. Bár ezzel soha nem volt gondja, szerencsére még nem volt összetűzése a vadakkal, zavartalanul elalszik egy tábortűz mellett egyedül, ha pedig arról van szó, hipp-hopp felhúz magának egy viskót. Amennyire hitvány beszélgetőpartner ő, olyan jó mesterember, ha másért nem, minimum azért, mert az olyan cölöpöket, amiket mások ketten cipelnek, abból ő kettőt kap fel a vállára.*
-Bó is tud.
*Válaszol pajkosan, amivel párhuzamosan megragadja a nadrágszíját, és feljebb igazítja a pantallót, amit a nehéz szerszámok egyre csak lefelé húznak. Kicsit el is téved a gondolatai közt, hisz még az építkezés is felmerült, bár ha értette volna a szövegkörnyezetet, egész más irányba terelődnek a gondolatok, így viszont boldogan képzeli el, ahogy segédkezik Vadvéd építésénél. Legközelebb már csak a méhek szó üti meg a fülét, akkor csatlakozik vissza a beszélgetésbe.*
-Igen.
*Válaszol, bár maga sem tudja mire. Csak meghallotta a méheket, és most örül. Eztán csak bólint arra, mikor Soreyl elkönyveli, hogy új társakra lelt.*
-Itt ne.
*Válaszol a feltett kérdésre, hisz egyértelműen butaság lenne a piactéren, a kovácsműhely előtt aludni, mikor van egy kitűnő viskója a városon kívül. Kifejtésre ugyan nem kerül sor, hisz az ő fejében ez egészen egyértelmű.*
*Vick esze úgy vág mint a borotva. Ezt bár már többször bizonyította, most is csak megerősíti, mikor egy szempillantás alatt válaszol a neki szegezett kérdésre, majd tovább fordulva maga is feltesz egy igen cifrát a harcos úrnak. Elismerően pillant a gyors észjárású nő felé. Bár már megszokhatta, hogy mindenkinek gördülékenyebben forognak a fogaskerekei mint neki, valamiért mégis dicséret illeti őt, amiért nem feledkezik meg a melákról, még ha kicsit nehéz is vele. Visszahallja a nevét a kérdésből, amiért külön odafigyel a válaszra, és bár sok mindent nem ért belőle, a lényeg megmarad. Van elég nagy szoba. Bár ezzel soha nem volt gondja, szerencsére még nem volt összetűzése a vadakkal, zavartalanul elalszik egy tábortűz mellett egyedül, ha pedig arról van szó, hipp-hopp felhúz magának egy viskót. Amennyire hitvány beszélgetőpartner ő, olyan jó mesterember, ha másért nem, minimum azért, mert az olyan cölöpöket, amiket mások ketten cipelnek, abból ő kettőt kap fel a vállára.*
-Bó is tud.
*Válaszol pajkosan, amivel párhuzamosan megragadja a nadrágszíját, és feljebb igazítja a pantallót, amit a nehéz szerszámok egyre csak lefelé húznak. Kicsit el is téved a gondolatai közt, hisz még az építkezés is felmerült, bár ha értette volna a szövegkörnyezetet, egész más irányba terelődnek a gondolatok, így viszont boldogan képzeli el, ahogy segédkezik Vadvéd építésénél. Legközelebb már csak a méhek szó üti meg a fülét, akkor csatlakozik vissza a beszélgetésbe.*
-Igen.
*Válaszol, bár maga sem tudja mire. Csak meghallotta a méheket, és most örül. Eztán csak bólint arra, mikor Soreyl elkönyveli, hogy új társakra lelt.*
-Itt ne.
*Válaszol a feltett kérdésre, hisz egyértelműen butaság lenne a piactéren, a kovácsműhely előtt aludni, mikor van egy kitűnő viskója a városon kívül. Kifejtésre ugyan nem kerül sor, hisz az ő fejében ez egészen egyértelmű.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-06-18 16:43:48
Üzenet elküldve: 2017-06-18 16:43:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
~Na végre, lesz valami.~
*Fut át az agyán, mikor belép a Kovácsműhelybe. Mióta meglopták, azóta tervezett eljönni ide. Nincs egy darab fegyvere se, ami baj. Nem akar ő senkit sem megölni - csak megöletni, de ez most lényegtelen -, de még egy ártatlan tündérnél, vagy hatalmas óriásnál is jó, ha van valami, amivel meg tudja védeni magát.
Mondjuk, ha dühös rá egy elf, mert megverte miatt egy ork. Magában elneveti magát, ez legalább mulattatja Zhorackot. De nem is húzza tovább az időt, inkább hatalmas szemekkel kezdi el figyeli az árut, és azon gondolkozik, hogy mit válasszon magának.*
*Fut át az agyán, mikor belép a Kovácsműhelybe. Mióta meglopták, azóta tervezett eljönni ide. Nincs egy darab fegyvere se, ami baj. Nem akar ő senkit sem megölni - csak megöletni, de ez most lényegtelen -, de még egy ártatlan tündérnél, vagy hatalmas óriásnál is jó, ha van valami, amivel meg tudja védeni magát.
Mondjuk, ha dühös rá egy elf, mert megverte miatt egy ork. Magában elneveti magát, ez legalább mulattatja Zhorackot. De nem is húzza tovább az időt, inkább hatalmas szemekkel kezdi el figyeli az árut, és azon gondolkozik, hogy mit válasszon magának.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-06-17 20:32:23
Üzenet elküldve: 2017-06-17 20:32:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*Soreyl nem a következetesség embere. Megvan a magához való esze, még ha olykor igen csak gyerekes is. Mostanában kezd felderengeni benne, hogy mennyi aggodalom, kétely, és félnivaló lelhet a mondandójában. Ahogy ez hasadt személyiségében megmutatkozik, arra Perchipfell fele azonnal lecsap.*
~Gondolj bele barátom. Egy ember a kocsmában, odahajol hozzád, hatalmas kardal, páncéllal, sörrel a kezében, és csupa bizalomgerjesztő ajánlattal. Egekig magasztal mindent, magát is kicsit, majd elmegy a kovácshoz, és becsalja őket az erdőbe, miközben fűt fát ígér, és nem tud mutatni belőle semmit. Rábólintanál?~
*A pallos szavai meghatják Soreylt. Legalábbis ráébresztik a dolgokra, így kicsit összeszedi magát. Felemeli a fejét, és kicsit őszintébb, kissé meghunyászkodó hangon mondja.*
-Tudom, hogy nehezen lehet nekem elhinni ennyi szépet, és jót. De tényleg ezek várnak rátok Vadvédben.
*Kezdi szépen a nagyobb monológját. A fontosabb szavakat kihangsúlyozza, és Bóra tekint közben. Legalábbis a Bónak fontos szavakat. "Föld, ágy, béke, segítség." Bele sem gondolt, hogy nem mindenki olyan naiv mint ő, akinek egy varázsló gnóm nő, azt mondja hogy gyere, és ő megy. Ezen a gondolaton kicsit félmosolyra húzza a szája szélét.*
-Van föld, kényelmes ágy amiben bárki elfér, Bónak megfelelő szoba, ha kell én magam leszek nektek segítség bármiben. Segítettem felépíteni azt a helyet, és értetek most rögtön vállalom a kezességet. Nem eshet bajotok. Bár Vick tud magára vigyázni úgy hiszem.
*Próbál tréfálni. Mind e mellett mindig is tisztelte a csatahajadonokat. Van valami tiszteletreméltó bennük. Valami rejtelmes dolog, amit csak ők tudhatnak.*
-Az őrségbe is kell ember, és sok vadat nem csak íjjal lehet levadászni. És ott a kiképzés. Olyan harcossá válhat az ember amilyenné csak akar. Bárki aki segít nekünk, vagy velünk él, és nem ellenünk az ételt, békét és nyugalmat kap cserébe. Nincs díja. Mit kezdenénk a pénzel az erdő közepén?
*Mosolyodik el.*
-Nem vehetjük meg a fákat vagy a méheket. Jóravaló lényeknek látszotok.
*Mondja zárásképp a monológját, amire valószínűleg Bó már nem hallgat, vagy figyel.*
-És nagyon örülök ha velem tartotok.
*És bólint. Furcsa nyikorgás hallatszik mögötte. Az ajtóban a kovács áll, aki finoman közli, hogy meggondolta magát, majd lerángatja Perchit a hátáról.*
-Aki ilyen szép szavalatot ad elő a társainak, az megérdemli hogy tökéletes kardja legyen.
*Mondja a kovács. Azt is megmondja mikorra jöjjön érte. Szerencsére Soreyl mindig magánál tartja a hosszú kardját, így az lesz támasza a hazaúton. A férfi nagyon megörül a dolognak, és lélekben elbúcsúzik Perchitől.*
~Legalább addig lesz társaságom, míg nem leszel velem barátom.~
*Gondolja magában, mire keserű cinizmus formájában érkezik a válasz.*
~Meghiszem azt.~
*Néhány perc az egész, és már indulhatnak is előre az erdőbe. Már egészen beesteledett, így muszáj feltennie a kérdést, persze egyszerűbben, mert persze Bó véleménye is döntő.*
-Itt alszunk, vagy az erdőben?
*Soreyl nem a következetesség embere. Megvan a magához való esze, még ha olykor igen csak gyerekes is. Mostanában kezd felderengeni benne, hogy mennyi aggodalom, kétely, és félnivaló lelhet a mondandójában. Ahogy ez hasadt személyiségében megmutatkozik, arra Perchipfell fele azonnal lecsap.*
~Gondolj bele barátom. Egy ember a kocsmában, odahajol hozzád, hatalmas kardal, páncéllal, sörrel a kezében, és csupa bizalomgerjesztő ajánlattal. Egekig magasztal mindent, magát is kicsit, majd elmegy a kovácshoz, és becsalja őket az erdőbe, miközben fűt fát ígér, és nem tud mutatni belőle semmit. Rábólintanál?~
*A pallos szavai meghatják Soreylt. Legalábbis ráébresztik a dolgokra, így kicsit összeszedi magát. Felemeli a fejét, és kicsit őszintébb, kissé meghunyászkodó hangon mondja.*
-Tudom, hogy nehezen lehet nekem elhinni ennyi szépet, és jót. De tényleg ezek várnak rátok Vadvédben.
*Kezdi szépen a nagyobb monológját. A fontosabb szavakat kihangsúlyozza, és Bóra tekint közben. Legalábbis a Bónak fontos szavakat. "Föld, ágy, béke, segítség." Bele sem gondolt, hogy nem mindenki olyan naiv mint ő, akinek egy varázsló gnóm nő, azt mondja hogy gyere, és ő megy. Ezen a gondolaton kicsit félmosolyra húzza a szája szélét.*
-Van föld, kényelmes ágy amiben bárki elfér, Bónak megfelelő szoba, ha kell én magam leszek nektek segítség bármiben. Segítettem felépíteni azt a helyet, és értetek most rögtön vállalom a kezességet. Nem eshet bajotok. Bár Vick tud magára vigyázni úgy hiszem.
*Próbál tréfálni. Mind e mellett mindig is tisztelte a csatahajadonokat. Van valami tiszteletreméltó bennük. Valami rejtelmes dolog, amit csak ők tudhatnak.*
-Az őrségbe is kell ember, és sok vadat nem csak íjjal lehet levadászni. És ott a kiképzés. Olyan harcossá válhat az ember amilyenné csak akar. Bárki aki segít nekünk, vagy velünk él, és nem ellenünk az ételt, békét és nyugalmat kap cserébe. Nincs díja. Mit kezdenénk a pénzel az erdő közepén?
*Mosolyodik el.*
-Nem vehetjük meg a fákat vagy a méheket. Jóravaló lényeknek látszotok.
*Mondja zárásképp a monológját, amire valószínűleg Bó már nem hallgat, vagy figyel.*
-És nagyon örülök ha velem tartotok.
*És bólint. Furcsa nyikorgás hallatszik mögötte. Az ajtóban a kovács áll, aki finoman közli, hogy meggondolta magát, majd lerángatja Perchit a hátáról.*
-Aki ilyen szép szavalatot ad elő a társainak, az megérdemli hogy tökéletes kardja legyen.
*Mondja a kovács. Azt is megmondja mikorra jöjjön érte. Szerencsére Soreyl mindig magánál tartja a hosszú kardját, így az lesz támasza a hazaúton. A férfi nagyon megörül a dolognak, és lélekben elbúcsúzik Perchitől.*
~Legalább addig lesz társaságom, míg nem leszel velem barátom.~
*Gondolja magában, mire keserű cinizmus formájában érkezik a válasz.*
~Meghiszem azt.~
*Néhány perc az egész, és már indulhatnak is előre az erdőbe. Már egészen beesteledett, így muszáj feltennie a kérdést, persze egyszerűbben, mert persze Bó véleménye is döntő.*
-Itt alszunk, vagy az erdőben?
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-06-17 14:28:14
Üzenet elküldve: 2017-06-17 14:28:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*Bó láthatóan megrág alaposan körül jár minden gondolatot, és minden érvet, amiből bizonyára sok van, noha a lány a feléről sem tud. Velsie már épp elkönyveli magában, hogy biztosan nemleges lesz a válasz és a magyarázaton töri a melák a fejét, mikor nagy sokára mégis válaszol. Határozottan és egyértelműen, éppen mikor Soreyl kissé fancsali arccal kilép a kovácstól. Nyilván nem találta meg a számítását, mert kardja még mindig nála van, noha fényesebben csillog, újabb fegyvert pedig nem tart a kezében. A lány azonban nem jut el odáig, hogy rákérdezzen bármire, mert a páncélos, és az óriás is megbombázza a maga módján a kérdésével. Egy pillanatig egyikről a másikra tekint, majd egyetlen gondolatnyi hezitálás nélkül felel Bónak előbb.*
-Megyek.
*Csak egyszerűen, lényegre törően, de örömmel és megkönnyebbüléssel az arcán, mert úgy érzi végre van célja, és van mire koncentrálnia. Talán, ha olyan ez a hely, amilyennek Soreyl leírja, akkor új élete is elkezdődhet végre. Az említettre fordítva figyelmét elgondolkodik mit is kérdezhetne még. Ezúttal a gyakorlati kérdésekre esik a választása.*
-Említetted, hogy vannak saját szobáitok, akár Bó méretére is. És Banya csodás főztjét is az egekbe magasztaltad, de... mibe kerül ez a nagyvonalú ellátás annak, aki csak a harchoz ért?
*Elbizonytalanodik, de végül bevallja mi aggasztja.*
-Én nem igazán tudok vadászni, és nem értek sem az állatokhoz, sem a földmunkához. Hogy lehetnék én így hasznos tagja a klánnak?
*Őszintén fél attól, hogy az a bárki jöhet inkább azokra vonatkozik, akik valóban hasznosak lehetnek a csapatnak. Nem szeretne senkinek a terhére lenni, de azt még kevésbé szeretné, hogy ha alkalmatlannak bizonyulna, akkor kitegyék, hogy az erdő közepén boldoguljon ahogy tud.*
~Elég volt a menekülésből!~
*Bó láthatóan megrág alaposan körül jár minden gondolatot, és minden érvet, amiből bizonyára sok van, noha a lány a feléről sem tud. Velsie már épp elkönyveli magában, hogy biztosan nemleges lesz a válasz és a magyarázaton töri a melák a fejét, mikor nagy sokára mégis válaszol. Határozottan és egyértelműen, éppen mikor Soreyl kissé fancsali arccal kilép a kovácstól. Nyilván nem találta meg a számítását, mert kardja még mindig nála van, noha fényesebben csillog, újabb fegyvert pedig nem tart a kezében. A lány azonban nem jut el odáig, hogy rákérdezzen bármire, mert a páncélos, és az óriás is megbombázza a maga módján a kérdésével. Egy pillanatig egyikről a másikra tekint, majd egyetlen gondolatnyi hezitálás nélkül felel Bónak előbb.*
-Megyek.
*Csak egyszerűen, lényegre törően, de örömmel és megkönnyebbüléssel az arcán, mert úgy érzi végre van célja, és van mire koncentrálnia. Talán, ha olyan ez a hely, amilyennek Soreyl leírja, akkor új élete is elkezdődhet végre. Az említettre fordítva figyelmét elgondolkodik mit is kérdezhetne még. Ezúttal a gyakorlati kérdésekre esik a választása.*
-Említetted, hogy vannak saját szobáitok, akár Bó méretére is. És Banya csodás főztjét is az egekbe magasztaltad, de... mibe kerül ez a nagyvonalú ellátás annak, aki csak a harchoz ért?
*Elbizonytalanodik, de végül bevallja mi aggasztja.*
-Én nem igazán tudok vadászni, és nem értek sem az állatokhoz, sem a földmunkához. Hogy lehetnék én így hasznos tagja a klánnak?
*Őszintén fél attól, hogy az a bárki jöhet inkább azokra vonatkozik, akik valóban hasznosak lehetnek a csapatnak. Nem szeretne senkinek a terhére lenni, de azt még kevésbé szeretné, hogy ha alkalmatlannak bizonyulna, akkor kitegyék, hogy az erdő közepén boldoguljon ahogy tud.*
~Elég volt a menekülésből!~
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-06-16 15:06:01
Üzenet elküldve: 2017-06-16 15:06:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*Sokat gondolkozott a problémám, mármint többet, mint amennyit általában egy nap összesen szokott, mégsem tud egyértelmű választ adni. Újabb keserves másfél perc alatt majdnem végleges elhatározásra jut az olyan érven nyomán, mint, hogy a földből már szinte semmi nincs, a műhely a bunkóé, a ház meg egy olyan viskó, aminél külömbet felhúz három nap alatt. Nem is beszélve a bunkó meg a zümik égető hiányáról, a keserű szomszédságról és a zaklató őrökről. Végeredményben a gondolatmenetnek egyetlen kézzel fogható eredménye van: semmi öröme nincs a városban már hónapok óta. Így pedig teljesen felesleges itt megragadni. Bár vadvéd fogalma még kissé ködös neki, képzeletében egyenesen egy kisebb faluként él, de ha tudná az igazat is egyértelműen hangzana fel a válasz a lovag kiléptével együtt.*
-Igen.
*Sokáig tartott, mire megszülte a választ, most pedig rögtön meg is bombázza őt nevezett Soreyl egy sor bár érthető, mégis zavaróan összefüggéstelen szóval. Ezt, úgy dönt az óriás, figyelmen kívül hagyja, mert hát ez a taktika a legtöbbször beválik.*
-És te?
*Kérdi mosolyogva vizslatva a nőt, mielőtt még a másik férfit megszólítaná.*
*Sokat gondolkozott a problémám, mármint többet, mint amennyit általában egy nap összesen szokott, mégsem tud egyértelmű választ adni. Újabb keserves másfél perc alatt majdnem végleges elhatározásra jut az olyan érven nyomán, mint, hogy a földből már szinte semmi nincs, a műhely a bunkóé, a ház meg egy olyan viskó, aminél külömbet felhúz három nap alatt. Nem is beszélve a bunkó meg a zümik égető hiányáról, a keserű szomszédságról és a zaklató őrökről. Végeredményben a gondolatmenetnek egyetlen kézzel fogható eredménye van: semmi öröme nincs a városban már hónapok óta. Így pedig teljesen felesleges itt megragadni. Bár vadvéd fogalma még kissé ködös neki, képzeletében egyenesen egy kisebb faluként él, de ha tudná az igazat is egyértelműen hangzana fel a válasz a lovag kiléptével együtt.*
-Igen.
*Sokáig tartott, mire megszülte a választ, most pedig rögtön meg is bombázza őt nevezett Soreyl egy sor bár érthető, mégis zavaróan összefüggéstelen szóval. Ezt, úgy dönt az óriás, figyelmen kívül hagyja, mert hát ez a taktika a legtöbbször beválik.*
-És te?
*Kérdi mosolyogva vizslatva a nőt, mielőtt még a másik férfit megszólítaná.*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-06-15 21:46:08
Üzenet elküldve: 2017-06-15 21:46:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*Bólintással köszöni meg a kalauzolást, és el is mosolyodik kissé.*
-Mindjárt jövök.
*Mondja, és eltűnik a fémpántokkal körbefont tölgyfaajtó mögött. A műhely falait mustrálja mikor rászól a nagydarab férfi.*
-Mit akar kérem?
*Soreyl kissé meghökken. Elfordul, majd vissza, és közelebb sétál a pulthoz. Leteszi Perchit az asztalra és érdeklődik régi beszélgetésükről. Nemleges választ kap. Érdekes, hogy a kovács milyen tapasztalt emberismerő. Csak az arra méltóaknak ajánl fel bizonyos dolgokat. A férfi már egészen elszomorodik mikor bátorító hátba veregetést kap.*
-Nem sokára barátom. Már nem kell sokat várnod.
*Mondja karcos hangján, és felnevet. Azért a rutinmunkákat elvégzi. Megnézi a páncélját, és Perchipfell éleit dolgozza meg kissé. Ráfért már. Nem telik bele egy fertály órába míg bent van, és a kinti beszélgetésből semmit sem hall. Mikor kilép, semmi sem változott rajta, csak kissé kedvtelenebb, de amint meglátja a párost szinte újra régi hevében áll meg előttük.*
-Nos? Kérdezzetek? Jöhet bárki. De gondolom van kérdés.
*A tőmondatokon marad, még ha most illetlenül is hangzik a szájából most így. Válaszokra felkészülten áll a többiek előtt.*
*Bólintással köszöni meg a kalauzolást, és el is mosolyodik kissé.*
-Mindjárt jövök.
*Mondja, és eltűnik a fémpántokkal körbefont tölgyfaajtó mögött. A műhely falait mustrálja mikor rászól a nagydarab férfi.*
-Mit akar kérem?
*Soreyl kissé meghökken. Elfordul, majd vissza, és közelebb sétál a pulthoz. Leteszi Perchit az asztalra és érdeklődik régi beszélgetésükről. Nemleges választ kap. Érdekes, hogy a kovács milyen tapasztalt emberismerő. Csak az arra méltóaknak ajánl fel bizonyos dolgokat. A férfi már egészen elszomorodik mikor bátorító hátba veregetést kap.*
-Nem sokára barátom. Már nem kell sokat várnod.
*Mondja karcos hangján, és felnevet. Azért a rutinmunkákat elvégzi. Megnézi a páncélját, és Perchipfell éleit dolgozza meg kissé. Ráfért már. Nem telik bele egy fertály órába míg bent van, és a kinti beszélgetésből semmit sem hall. Mikor kilép, semmi sem változott rajta, csak kissé kedvtelenebb, de amint meglátja a párost szinte újra régi hevében áll meg előttük.*
-Nos? Kérdezzetek? Jöhet bárki. De gondolom van kérdés.
*A tőmondatokon marad, még ha most illetlenül is hangzik a szájából most így. Válaszokra felkészülten áll a többiek előtt.*
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-06-14 19:53:55
Üzenet elküldve: 2017-06-14 19:53:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*Soreyl is lehúzza az utolsó kortyot, és elindulnak a kovács felé. Velsie első kérdésére elég ködös választ kap, amitől kissé visszahőkölve, bizalmatlanul összehúzza a szemét.*
~Ez meg mit jelentsen? Ha a szívem a helyén van? Az ENYÉM a helyén van, de honnan tudjam, hogy a tiétek is?~
*Mióta véget ért a kiképzése, szívvel-lélekkel szolgálta a vezéreket, akiket követett, mégsem segített aznap senki rajta. Mégsem váltották meg a rabságból, mikor elkapta az a legalja társaság. Ő mindent megtett a csapatért, a társaiért, a vezérért, ők mégis magára hagyták a pokolban vergődni, mint valami pótolható jelentéktelen holmit.*
~Nem vagyok benne biztos, hogy minden helyzetben segít, ha a szívemre hallgatok...~
*Szájában összegyűlik a keserű harag, és a pulzusa úgy felgyorsul, hogy szinte hallható a szívverése. Belülről feszíti ez az érzés, és szinte már úgy érzi felrobban. Kívülről persze nem sok látszik, csupán az összeráncolt homlok az elrévedő tekintet fölött, és a kard markolatára kulcsolódó, lassan elfehéredő ujjak. Végül azonban elrendezi magában, és nem hasonlítja a venárokat korábbi társaihoz, hiszen nem ismeri még őket, a tiszta lap pedig mindenkinek jár. Így sóhajt egyet és figyelmét megint Soreylnek és meséjének szenteli, míg meg nem érkeznek a kovácshoz. Bó lecövekel az ajtó mellett, és Velsie is mellé lép.*
-Én is várok.
*Jelenti ki egyszerűen, hogy az óriás is megértse. Aztán már nem szól semmit, csak mikor a páncélos belép a kovácshoz, akkor fordul az órás felé, és ha az épp nem figyel rá, finoman megérinti a karját, hogy magára vonja a tekintetét.*
-Jössz Vadvédbe?
*Kérdezi röviden, hiszen tudja, hogy a férfinek itt valahol a városban otthona, földje, és persze zümijei vannak, amikhez valószínűleg ragaszkodik. Velsie azonban titkon reméli, hogy kedves, jámbor új barátja velük tart. Bó egyszerűsége és nyugalma őt is megnyugtatja, amire nagy szüksége van manapság.*
*Soreyl is lehúzza az utolsó kortyot, és elindulnak a kovács felé. Velsie első kérdésére elég ködös választ kap, amitől kissé visszahőkölve, bizalmatlanul összehúzza a szemét.*
~Ez meg mit jelentsen? Ha a szívem a helyén van? Az ENYÉM a helyén van, de honnan tudjam, hogy a tiétek is?~
*Mióta véget ért a kiképzése, szívvel-lélekkel szolgálta a vezéreket, akiket követett, mégsem segített aznap senki rajta. Mégsem váltották meg a rabságból, mikor elkapta az a legalja társaság. Ő mindent megtett a csapatért, a társaiért, a vezérért, ők mégis magára hagyták a pokolban vergődni, mint valami pótolható jelentéktelen holmit.*
~Nem vagyok benne biztos, hogy minden helyzetben segít, ha a szívemre hallgatok...~
*Szájában összegyűlik a keserű harag, és a pulzusa úgy felgyorsul, hogy szinte hallható a szívverése. Belülről feszíti ez az érzés, és szinte már úgy érzi felrobban. Kívülről persze nem sok látszik, csupán az összeráncolt homlok az elrévedő tekintet fölött, és a kard markolatára kulcsolódó, lassan elfehéredő ujjak. Végül azonban elrendezi magában, és nem hasonlítja a venárokat korábbi társaihoz, hiszen nem ismeri még őket, a tiszta lap pedig mindenkinek jár. Így sóhajt egyet és figyelmét megint Soreylnek és meséjének szenteli, míg meg nem érkeznek a kovácshoz. Bó lecövekel az ajtó mellett, és Velsie is mellé lép.*
-Én is várok.
*Jelenti ki egyszerűen, hogy az óriás is megértse. Aztán már nem szól semmit, csak mikor a páncélos belép a kovácshoz, akkor fordul az órás felé, és ha az épp nem figyel rá, finoman megérinti a karját, hogy magára vonja a tekintetét.*
-Jössz Vadvédbe?
*Kérdezi röviden, hiszen tudja, hogy a férfinek itt valahol a városban otthona, földje, és persze zümijei vannak, amikhez valószínűleg ragaszkodik. Velsie azonban titkon reméli, hogy kedves, jámbor új barátja velük tart. Bó egyszerűsége és nyugalma őt is megnyugtatja, amire nagy szüksége van manapság.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-06-14 15:38:32
Üzenet elküldve: 2017-06-14 15:38:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*Szinte még egy gondolatot sem tud megrágni alaposan az ajtóban állva, máris mellette terem Vick meg a páncélos fickó - aki talán Soreyl, talán nem - és indulásra készen várják, hogy a nagy melák mutassa az utat. Több se kell neki, a küszöbön kilépve máris nyargal előbb a főtéren, majd a szegénynegyeden végül a piactéren át, egész a kovácsig.Lassú, nehéz léptekkel baktat, bár a rövid lábúaknak így is nehéz lehet tartani a tempót, ha csak nem szólnak rá, de gyakori hátra pillantásokkal bizonyosodik meg arról, hogy nem hagyta el a követőit. Emellett túl sok mindenre nem is tud már figyelni, eléggé leköti az agykapacitását, hogy észben tartsa, nem egyedül van. Szabad gondolatai mind a társasága megléte körül forognak, így ha el is hangzott valami az úton, vajmi kevés esély van arra, hogy megütötte az óriás fülét.
A kovácsműhely előtt megáll, és megvárja, hogy a két társa utól érje őt, ha esetleg elhúzott volna a piac tömegében, bár amilyen hatékony úttörő a melák, ha mögé sorol a két fegyveres, könnyű szerrel tudják tartani a lépést, már ha elég szaporán teszik ezt.*
-Itt.
*Mutat az épületre, ami már messziről egyértelműen az intézmény, amit keresnek. A cégér egyértelműen kovácsot sejtet, ráadásul ez Bónak szemmagasságban lóg, így éppen, hogy csak nem veri ki vele a szemét, mikor az ajtó mellé áll.*
-Várok.
*Teszi az egyértelmű kijelentést. Mindig olyan kényelmetlenül érzi magát odabent, bár szerencsére a saját szerszámait maga is tudja karbantartani, illetve elkészíteni, néha bekényszerül ide is. A felszabadult agykapacitásával újra a nevezett Vadvéden kezd el gondolkodni, és a munkalehetőséggel, amit ott kínálnának. Koszt és kvártély kevés, annál több kell az óriásnak. Társaság, segítők, meg egy talpalatnyi föld, amit nem vesz el a város kénye kedve szerint, holmi adótartozás miatt. Erre bizonyára ki fog térni, mielőtt elszánja magát az indulásra, bár legrosszabb esetben is néhány óra az út nyugatra. Pici ez a világ, és mivel az óriás még nem volt messzebb, nem is létezik azon túl semmi. Szóval hipp-hopp megjárja oda is, és vissza, ha nem jön össze a számítása.*
*Szinte még egy gondolatot sem tud megrágni alaposan az ajtóban állva, máris mellette terem Vick meg a páncélos fickó - aki talán Soreyl, talán nem - és indulásra készen várják, hogy a nagy melák mutassa az utat. Több se kell neki, a küszöbön kilépve máris nyargal előbb a főtéren, majd a szegénynegyeden végül a piactéren át, egész a kovácsig.Lassú, nehéz léptekkel baktat, bár a rövid lábúaknak így is nehéz lehet tartani a tempót, ha csak nem szólnak rá, de gyakori hátra pillantásokkal bizonyosodik meg arról, hogy nem hagyta el a követőit. Emellett túl sok mindenre nem is tud már figyelni, eléggé leköti az agykapacitását, hogy észben tartsa, nem egyedül van. Szabad gondolatai mind a társasága megléte körül forognak, így ha el is hangzott valami az úton, vajmi kevés esély van arra, hogy megütötte az óriás fülét.
A kovácsműhely előtt megáll, és megvárja, hogy a két társa utól érje őt, ha esetleg elhúzott volna a piac tömegében, bár amilyen hatékony úttörő a melák, ha mögé sorol a két fegyveres, könnyű szerrel tudják tartani a lépést, már ha elég szaporán teszik ezt.*
-Itt.
*Mutat az épületre, ami már messziről egyértelműen az intézmény, amit keresnek. A cégér egyértelműen kovácsot sejtet, ráadásul ez Bónak szemmagasságban lóg, így éppen, hogy csak nem veri ki vele a szemét, mikor az ajtó mellé áll.*
-Várok.
*Teszi az egyértelmű kijelentést. Mindig olyan kényelmetlenül érzi magát odabent, bár szerencsére a saját szerszámait maga is tudja karbantartani, illetve elkészíteni, néha bekényszerül ide is. A felszabadult agykapacitásával újra a nevezett Vadvéden kezd el gondolkodni, és a munkalehetőséggel, amit ott kínálnának. Koszt és kvártély kevés, annál több kell az óriásnak. Társaság, segítők, meg egy talpalatnyi föld, amit nem vesz el a város kénye kedve szerint, holmi adótartozás miatt. Erre bizonyára ki fog térni, mielőtt elszánja magát az indulásra, bár legrosszabb esetben is néhány óra az út nyugatra. Pici ez a világ, és mivel az óriás még nem volt messzebb, nem is létezik azon túl semmi. Szóval hipp-hopp megjárja oda is, és vissza, ha nem jön össze a számítása.*
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-06-10 14:41:17
Üzenet elküldve: 2017-06-10 14:41:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A műhely nem sokban különbözik az amon ruadhi kohótól. Az elfnek legalábbis. Van menne tűz is, fém is, fegyverek is. Csak a kovács néz ki máshogy. Egy kicsit.
Nem szívesen vinné be magával a kutyát, ezért kint helyezkedik el, amíg meg tudja szólítani a kovácsot. Ki kötni sem szeretné, nem tudja mennyire tudják elédesgetni az állatot, még nem ismeri, és nem is szoktak annyira össze. A szabad óráiban a Vashegyen majd betanítja pár ismeretlen megtámadására alkalmazható trükkre.
Amint tud váltani egy pár szót a helyi fegyverkészítővel el is mondja mi lenne a kérése. Nem sok, egy egyszerű penge csupán, egy rövid kard, ami testhez álló lenne a nő számára. Nem nagy harcos, de majd az is ki alakul, mint minden. Dolgozik a fenti műhelyben, megizmosodik, megtanul mesterien kardozni, beidomítja a kutyát és senki nem lesz aki az útjába álljon. Ez a terv.*
Nem szívesen vinné be magával a kutyát, ezért kint helyezkedik el, amíg meg tudja szólítani a kovácsot. Ki kötni sem szeretné, nem tudja mennyire tudják elédesgetni az állatot, még nem ismeri, és nem is szoktak annyira össze. A szabad óráiban a Vashegyen majd betanítja pár ismeretlen megtámadására alkalmazható trükkre.
Amint tud váltani egy pár szót a helyi fegyverkészítővel el is mondja mi lenne a kérése. Nem sok, egy egyszerű penge csupán, egy rövid kard, ami testhez álló lenne a nő számára. Nem nagy harcos, de majd az is ki alakul, mint minden. Dolgozik a fenti műhelyben, megizmosodik, megtanul mesterien kardozni, beidomítja a kutyát és senki nem lesz aki az útjába álljon. Ez a terv.*
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-06-06 16:02:23
Üzenet elküldve: 2017-06-06 16:02:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Megérkezik a kovácsműhelybe, hogy átvegye az utolsó fegyverét, amit lerendelt a kovácsnál. Mondhatni, hogy saját magának adja a kilincset, annyit jár ide a napokban, de tehet róla? Ha nem kellene minden egyes darabért visszajárkálni, hanem mondjuk ha azt mondaná, hogy kérek három fegyvert, akkor azt átvehesse egyszerre, ne egyesével. Na mindegy. Ez van, ezt kell szerezni. Igazából nehéz munkát nem adott a mesternek, hiszen neki nincsenek meg a képességei ahhoz, hogy egy komolyabb fegyverrel az oldalán járjon. De beéri kevesebbel is, mint oly sokan mások.*
-Jó napot, mester! *köszönti a kovácsot.* -Igen, már megint én...
*Persze a kovácsnak mindegy, csak legyen rendelés és kifizessék az előleg után fennmaradó részt.
Aregeor végignéz a kardon, párszor megforgatja a maga esetlen módján, aztán elteszi a kardhüvelybe, nehogy megvágja még itten saját magát.*
-Meg kell mondjam, igazán elégedett vagyok a munkájával. Látszik, hogy nem kezdő.
*Így nyugodt szívvel fogja kifizetni az összeg másik felét.*
-Viszlát! Egy ideig valószínűleg nem fogjuk látni egymást. Addig is minden jót és sok vevőt kívánok. *búcsúzik, majd úgy távozik, hogy alaposan szétnéz. Tényleg hosszú időre vesz búcsút a kovácsműhelytől. Mire legközelebb jön majd, addigra talán a kovács már nem is fog emlékezni az ábrázatára.*
-Jó napot, mester! *köszönti a kovácsot.* -Igen, már megint én...
*Persze a kovácsnak mindegy, csak legyen rendelés és kifizessék az előleg után fennmaradó részt.
Aregeor végignéz a kardon, párszor megforgatja a maga esetlen módján, aztán elteszi a kardhüvelybe, nehogy megvágja még itten saját magát.*
-Meg kell mondjam, igazán elégedett vagyok a munkájával. Látszik, hogy nem kezdő.
*Így nyugodt szívvel fogja kifizetni az összeg másik felét.*
-Viszlát! Egy ideig valószínűleg nem fogjuk látni egymást. Addig is minden jót és sok vevőt kívánok. *búcsúzik, majd úgy távozik, hogy alaposan szétnéz. Tényleg hosszú időre vesz búcsút a kovácsműhelytől. Mire legközelebb jön majd, addigra talán a kovács már nem is fog emlékezni az ábrázatára.*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-06-04 23:41:29
Üzenet elküldve: 2017-06-04 23:41:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Sikerült a piacon Idyaval mindent megbeszélniük, így hamar vissza is tér a kovácsműhelybe, ahol vélhetően már átveheti a kért fegyvert.
Nagy tervei vannak, így nem szeretne sokáig időzni, viszont elképzelhető, hogy megválik majd a mágusbottól is. Noha egy vásáron vette, nem fogja sajnálni. Sajnos igen feltűnő a bot, így kevésbé van lehetősége elvegyülni, állandóan rakosgatni meg pakolgatni nem szeretné. Csak a nyűg lenne vele.
Belépve a műhelybe azonnal a kovácsot keresi. Ha az esetleg dolgozik, akkor sem hagy neki nyugtot, hiszen neki máris kell a fegyvere!
Többet fizetett ki a tőrért, de így kapni fog egy nemes acél tőrt, aminek markolata fekete, a közepében pedig besüllyesztve díszeleg egy méregzöld smaragdkő. Már alig várja, hogy kezébe fogja és megcsodálhassa.*
Nagy tervei vannak, így nem szeretne sokáig időzni, viszont elképzelhető, hogy megválik majd a mágusbottól is. Noha egy vásáron vette, nem fogja sajnálni. Sajnos igen feltűnő a bot, így kevésbé van lehetősége elvegyülni, állandóan rakosgatni meg pakolgatni nem szeretné. Csak a nyűg lenne vele.
Belépve a műhelybe azonnal a kovácsot keresi. Ha az esetleg dolgozik, akkor sem hagy neki nyugtot, hiszen neki máris kell a fegyvere!
Többet fizetett ki a tőrért, de így kapni fog egy nemes acél tőrt, aminek markolata fekete, a közepében pedig besüllyesztve díszeleg egy méregzöld smaragdkő. Már alig várja, hogy kezébe fogja és megcsodálhassa.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3047-3066