Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-31 11:14:06
Üzenet elküldve: 2015-12-31 11:14:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Csak úgy, első gondolatra tényleg eléggé valószínűtlen a harcimacska páncélok megvásárlása, sőt előre kitervelve, a dolgot napok óta forralva is elég valószínűtlennek tartja ezt bárkitől. Talán most még csak pusztán azért, mert nem annyira járatos az artheniori leggazdagabbak szokásaiban, mint amennyire azt mutatni szokta. De annyi baj legyen, egyelőre senki sem várja el tőle, hogy megjósolja a macskapáncélokra való kereslet várható alakulását. Óvatos becsléssel nullát mondana rá, de így, hogy semmi tétje és csak magában, gondolatban teszi még könnyű, élesben bizonyára sokkal nehezebben menne. A kiállított mellvért fogdosása és nézegetése viszont annál könyebben megy, persze csak szigorúan azért, hogy megbizonyosodjon a anyag és a kivitelezés kivételes minőségéről. Igazi mestermunka, ez már biztos! Azért reméli, hogy nem tűnnek túlságosan illetlennek, nem szeretné, ha a kovács a kalapácsával kergetné ki őket a műhelyből, arra pedig már gondolni sem mer, hogy a derék mester azzal lássa el a bajukat.*
- Igaz, mi mást. De hol? És megengedik egyáltalán? *Mosolyogva ért egyet, de az aggályait is megosztja a másikkal. Ha Rhebossenek nincs ellenére a dolog, akkor neki miért is lenne? Már ugye, hogy a nő felpróbálja, ő maga nem szívesen tenné, biztos benne, hogy röhejes látványt nyújtana benne, meg aztán ez tényleg nem az ő mérete.*
- Mármint a ilyen páncélokra konkrétan? Vannak titkos záradékok, amikről csak ritkán és csak a kiválasztott keveseknek beszélünk. *Mondja lehetőleg minél meggyőzőbben. Mert ez ugye teljesen komoly, nincs benne semmi vicc, semmi tréfa.*
*Csak úgy, első gondolatra tényleg eléggé valószínűtlen a harcimacska páncélok megvásárlása, sőt előre kitervelve, a dolgot napok óta forralva is elég valószínűtlennek tartja ezt bárkitől. Talán most még csak pusztán azért, mert nem annyira járatos az artheniori leggazdagabbak szokásaiban, mint amennyire azt mutatni szokta. De annyi baj legyen, egyelőre senki sem várja el tőle, hogy megjósolja a macskapáncélokra való kereslet várható alakulását. Óvatos becsléssel nullát mondana rá, de így, hogy semmi tétje és csak magában, gondolatban teszi még könnyű, élesben bizonyára sokkal nehezebben menne. A kiállított mellvért fogdosása és nézegetése viszont annál könyebben megy, persze csak szigorúan azért, hogy megbizonyosodjon a anyag és a kivitelezés kivételes minőségéről. Igazi mestermunka, ez már biztos! Azért reméli, hogy nem tűnnek túlságosan illetlennek, nem szeretné, ha a kovács a kalapácsával kergetné ki őket a műhelyből, arra pedig már gondolni sem mer, hogy a derék mester azzal lássa el a bajukat.*
- Igaz, mi mást. De hol? És megengedik egyáltalán? *Mosolyogva ért egyet, de az aggályait is megosztja a másikkal. Ha Rhebossenek nincs ellenére a dolog, akkor neki miért is lenne? Már ugye, hogy a nő felpróbálja, ő maga nem szívesen tenné, biztos benne, hogy röhejes látványt nyújtana benne, meg aztán ez tényleg nem az ő mérete.*
- Mármint a ilyen páncélokra konkrétan? Vannak titkos záradékok, amikről csak ritkán és csak a kiválasztott keveseknek beszélünk. *Mondja lehetőleg minél meggyőzőbben. Mert ez ugye teljesen komoly, nincs benne semmi vicc, semmi tréfa.*
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-31 01:11:51
Üzenet elküldve: 2015-12-31 01:11:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy doktor naplója, a városban//
*A piac némi csalódással szolgált számára, hiszen még nem áll készen arra, hogy az alkímia alantas tudományába jobban bele ássa magát. Az áltudományok és az alkímia vékony jégen táncolnak. Egyszersmind a határ valódi tudomány és áltudomány között, mégis elengedhetetlen segéd. Ahogy nyugaton mondják. Az alkímia az orvoslás szolgálóleánya. Az a tudomány, amely nem kiszolgálja magát. amiben kell, hogy megmentsék az egyedet és ezért fontos kísérője mindennek. De, hogy önálló diszciplína legyen arról még nem hallott egészen idáig. Ez a város, rengeteg meglepetést hordoz magában. Számtalan új elemet. Olyan, mint ha nem lenne a világ része. Minden szabad, lehetőségek tára, furcsa tudományok hazája. Tehát egy másvilág!
A doktor elhagyja a piacot és a kovácsműhelyt ejti útba. Az ipar soha nem kötözze le kivétel, ha olyan eszközöket gyártanak le, amely számára fontos. Ekkor kedves és belátó, tenyerén hordozza a kovácsot. Legalább is ameddig el nem készül a megrendeléssel. Után már mit sem számít az egész. Már csak egy a sok közül a kovácslegény. Habár eddig minden eszközét, amely megmaradt a nyugat bukásából törp mérnökök alkották, most is inkább rábízná ezt az egészet, mint a satnya emberi kezekre. A doktor kedveli a törpöket és az orkokat is. Természetesen, nem a személyiségük, mint inkább a biológiai összetételük érintette meg a szívét. Lenyűgözi a fajtájuk ellenálló képessége és ha lehet szívesen kapcsolatba kerül velük. Az orkokkal inkább rabláncon, míg a törpökkel baráti csevejben, vagy beszédben.
A kovács látványa ezen, gondolatokat hozza felszínre benne. Ennek ellenére csöndesen halad előre, hogy a tisztást elérhesse, ahol egy kis nyugalmat vár a még csak épp megízlelt várostól. A műhelyt háta mögött hagyva egy erdőt pillant meg. Talán ez vezet, oda ahova már, oly régóta vágyakozik. De nem lehet benne teljesen biztos. Egy mód kínálkozik, ha ténylegesen utána jár. A gondolkodás mindig segít, de néha nem árt pusztán cselekedni, mindenféle terv és tervezés nélkül. Csak úgy elindulni és menni a magunk útján.*
*A piac némi csalódással szolgált számára, hiszen még nem áll készen arra, hogy az alkímia alantas tudományába jobban bele ássa magát. Az áltudományok és az alkímia vékony jégen táncolnak. Egyszersmind a határ valódi tudomány és áltudomány között, mégis elengedhetetlen segéd. Ahogy nyugaton mondják. Az alkímia az orvoslás szolgálóleánya. Az a tudomány, amely nem kiszolgálja magát. amiben kell, hogy megmentsék az egyedet és ezért fontos kísérője mindennek. De, hogy önálló diszciplína legyen arról még nem hallott egészen idáig. Ez a város, rengeteg meglepetést hordoz magában. Számtalan új elemet. Olyan, mint ha nem lenne a világ része. Minden szabad, lehetőségek tára, furcsa tudományok hazája. Tehát egy másvilág!
A doktor elhagyja a piacot és a kovácsműhelyt ejti útba. Az ipar soha nem kötözze le kivétel, ha olyan eszközöket gyártanak le, amely számára fontos. Ekkor kedves és belátó, tenyerén hordozza a kovácsot. Legalább is ameddig el nem készül a megrendeléssel. Után már mit sem számít az egész. Már csak egy a sok közül a kovácslegény. Habár eddig minden eszközét, amely megmaradt a nyugat bukásából törp mérnökök alkották, most is inkább rábízná ezt az egészet, mint a satnya emberi kezekre. A doktor kedveli a törpöket és az orkokat is. Természetesen, nem a személyiségük, mint inkább a biológiai összetételük érintette meg a szívét. Lenyűgözi a fajtájuk ellenálló képessége és ha lehet szívesen kapcsolatba kerül velük. Az orkokkal inkább rabláncon, míg a törpökkel baráti csevejben, vagy beszédben.
A kovács látványa ezen, gondolatokat hozza felszínre benne. Ennek ellenére csöndesen halad előre, hogy a tisztást elérhesse, ahol egy kis nyugalmat vár a még csak épp megízlelt várostól. A műhelyt háta mögött hagyva egy erdőt pillant meg. Talán ez vezet, oda ahova már, oly régóta vágyakozik. De nem lehet benne teljesen biztos. Egy mód kínálkozik, ha ténylegesen utána jár. A gondolkodás mindig segít, de néha nem árt pusztán cselekedni, mindenféle terv és tervezés nélkül. Csak úgy elindulni és menni a magunk útján.*
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-30 17:07:38
Üzenet elküldve: 2015-12-30 17:07:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Bizony furcsa egy vásárló lehet az, aki csak úgy, egy napfényes délelőttön puszta kíváncsiságból betér a Kovácsműhelybe, majd egy tucatnyi harcimacska-páncéllal és jóval könnyebb zsebekkel távozik. Rebosse, nem úgy mint nézelődő partnere ilyesfajta csábításnak szerencsére egyáltalán nincs kitéve. Cselédi fizetéséből jól eléldegél, de ezek a darabok bizonyosan túl busásak az ő erszényéhez. Meg hát macskája sincs.
A tapogatásban nem fogja vissza magát, hiszen egy ilyen szép darabot nem elég csak szemmel megvizsgálni. Úgy van vele, nők egymás között -hiszen kétségtelenül női darab a kiállított mű- megengedhetnek ilyesmit. Mindazonáltal meglehetősen furcsa látványt nyújthat ez a két nézelődő, amint egy-egy kézben a vaskisasszony kosarait méregetik. Remélhetőleg senki sem vet rájuk furcsa pillantásokat és a Kovács sem ebrudalja ki a párost a merészségükért.*
- Hát mi mást? *Leheli, miközben csípőre tett kézzel, még inkább növekvő kíváncsisággal méregeti a páncélzatot. Természetesen felpróbálni. Felesleges volna mások (legyenek azok furcsa ízlésű uraságok vagy éhbérért küzdő szolgálólányok) véleményét kikérni az ügyben, ha maguk is megbizonyosodhatnak személyesen a darab használhatóságáról. Persze, csupán kísérleti jelleggel.
Úgy néz ki, mintha Svir enyhén zavarba jött volna az ötlettől, pedig nem is rá szabták a kicsiny, de annál szebben megmunkált portékát. Ettől függetlenül a férfi is megpróbálhatja magára ölteni, de valószínűleg nem sok sikerrel járna.*
- Óh, a kötelesség. A kalandorok becsületkódexének melyik pontja vonatkozik erre? *tárja ki tenyerét a kovácsmű felé, mely előtt még mindig szobroznak.*
*Bizony furcsa egy vásárló lehet az, aki csak úgy, egy napfényes délelőttön puszta kíváncsiságból betér a Kovácsműhelybe, majd egy tucatnyi harcimacska-páncéllal és jóval könnyebb zsebekkel távozik. Rebosse, nem úgy mint nézelődő partnere ilyesfajta csábításnak szerencsére egyáltalán nincs kitéve. Cselédi fizetéséből jól eléldegél, de ezek a darabok bizonyosan túl busásak az ő erszényéhez. Meg hát macskája sincs.
A tapogatásban nem fogja vissza magát, hiszen egy ilyen szép darabot nem elég csak szemmel megvizsgálni. Úgy van vele, nők egymás között -hiszen kétségtelenül női darab a kiállított mű- megengedhetnek ilyesmit. Mindazonáltal meglehetősen furcsa látványt nyújthat ez a két nézelődő, amint egy-egy kézben a vaskisasszony kosarait méregetik. Remélhetőleg senki sem vet rájuk furcsa pillantásokat és a Kovács sem ebrudalja ki a párost a merészségükért.*
- Hát mi mást? *Leheli, miközben csípőre tett kézzel, még inkább növekvő kíváncsisággal méregeti a páncélzatot. Természetesen felpróbálni. Felesleges volna mások (legyenek azok furcsa ízlésű uraságok vagy éhbérért küzdő szolgálólányok) véleményét kikérni az ügyben, ha maguk is megbizonyosodhatnak személyesen a darab használhatóságáról. Persze, csupán kísérleti jelleggel.
Úgy néz ki, mintha Svir enyhén zavarba jött volna az ötlettől, pedig nem is rá szabták a kicsiny, de annál szebben megmunkált portékát. Ettől függetlenül a férfi is megpróbálhatja magára ölteni, de valószínűleg nem sok sikerrel járna.*
- Óh, a kötelesség. A kalandorok becsületkódexének melyik pontja vonatkozik erre? *tárja ki tenyerét a kovácsmű felé, mely előtt még mindig szobroznak.*
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-30 16:18:37
Üzenet elküldve: 2015-12-30 16:18:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Svir a maga részéről azt is elképzelhetőnek tartja, hogy ezek csak a kovácsmester kísérleti darabjai, amik nem is konkrét megrendelésekre készültek, inkább csak mutatóba, hátha jön egy extravagáns ízlésű vásárló, akinek megtetszik az egyik szokatlan darab. A legtöbben valószínűleg alig néhány pillantást vetnek ezekre a furcsa csodákra, ők ketten viszont az igazi ínyencek közé tartoznak, már a sokadik perc óta szemezgetnek az érdekesebbnél érdekesebb darabok közül a szemükkel. Az erszényének tartalmát egyelőre nem érzi veszélyben, tudja jól, hogy egyikre sincsen szüksége. Haszontalan, de szép dolgokra pedig ritkán költ, csak alapos megfontolás vagy egy nagyon csábos mosoly után, amit egy nagyon csábos leányzó villant rá.
Kis idő elteltével az ő szeme is rátér az apróbb részletek vizsgálatára, erre az elején még egyszerűen nem volt képes, elég volt neki annyi, hogy egyáltalán létezik ilyen páncél is, ha ezt páncélnak lehet nevezni. Egyszerű ruhának azért mégsem ruha, páncélnak viszont túl keveset takar, és láthatóan még a kíváncsi tekintetek elől sem véd. Ez valami új, valami forradalmi! Valami olyan, amit nem fog egykönnyen kiverni a fejéből.*
- Ha tapogatni is szabad. *Hümmenti, aztán ő is megnézi közelebbről a páncél felső részét. Így talán, hogy nem egy hús-vér személy viseli még nem olyan nagyon illetlen, ha nem csak a szemükkel, de a kezükkel is megvizsgálják.*
- Különleges ízlésű uraságot vagy a szobalányokat? *Kérdi teljesen ártatlanul. Véleménye szerint inkább az uraságok lennének azok, akik az ilyet kipletykálják, de ők is csak szigorúan egymás között, mondjuk a fürdőház egyik gőzfürdőjében izzadva éppen Vagy egy zártkörű bálon, ahol csak és kizárólag ilyen öltözékbe bújt lányok szolgáknak fel.*
- Mármint felpróbálni? *Kérdez vissza. Reméli, erre vonatkozott a nő kérdésre és nem másra, különben igen kellemetlen helyzet állhatna elő. A háttérben tevékenykedő kovácsmesterre sandít, mintha csak azt próbálná meg kitalálni, mit szólna az úr egy ilyen furcsa kéréshez.*
- Itt helyben nem hinném. Talán valahol máshol. Pedig szívesen öhm... szóval biztosan nagyon izgalmas látvány lenne. Kalandorként megszegném a kötelességem, ha nem nézném meg, ha egyszer alkalom nyílik rá. *Súgja vissza. A kalapálás zajában éppen csak hallani lehet a szavait, de másnak nem is kell hallania.*
*Svir a maga részéről azt is elképzelhetőnek tartja, hogy ezek csak a kovácsmester kísérleti darabjai, amik nem is konkrét megrendelésekre készültek, inkább csak mutatóba, hátha jön egy extravagáns ízlésű vásárló, akinek megtetszik az egyik szokatlan darab. A legtöbben valószínűleg alig néhány pillantást vetnek ezekre a furcsa csodákra, ők ketten viszont az igazi ínyencek közé tartoznak, már a sokadik perc óta szemezgetnek az érdekesebbnél érdekesebb darabok közül a szemükkel. Az erszényének tartalmát egyelőre nem érzi veszélyben, tudja jól, hogy egyikre sincsen szüksége. Haszontalan, de szép dolgokra pedig ritkán költ, csak alapos megfontolás vagy egy nagyon csábos mosoly után, amit egy nagyon csábos leányzó villant rá.
Kis idő elteltével az ő szeme is rátér az apróbb részletek vizsgálatára, erre az elején még egyszerűen nem volt képes, elég volt neki annyi, hogy egyáltalán létezik ilyen páncél is, ha ezt páncélnak lehet nevezni. Egyszerű ruhának azért mégsem ruha, páncélnak viszont túl keveset takar, és láthatóan még a kíváncsi tekintetek elől sem véd. Ez valami új, valami forradalmi! Valami olyan, amit nem fog egykönnyen kiverni a fejéből.*
- Ha tapogatni is szabad. *Hümmenti, aztán ő is megnézi közelebbről a páncél felső részét. Így talán, hogy nem egy hús-vér személy viseli még nem olyan nagyon illetlen, ha nem csak a szemükkel, de a kezükkel is megvizsgálják.*
- Különleges ízlésű uraságot vagy a szobalányokat? *Kérdi teljesen ártatlanul. Véleménye szerint inkább az uraságok lennének azok, akik az ilyet kipletykálják, de ők is csak szigorúan egymás között, mondjuk a fürdőház egyik gőzfürdőjében izzadva éppen Vagy egy zártkörű bálon, ahol csak és kizárólag ilyen öltözékbe bújt lányok szolgáknak fel.*
- Mármint felpróbálni? *Kérdez vissza. Reméli, erre vonatkozott a nő kérdésre és nem másra, különben igen kellemetlen helyzet állhatna elő. A háttérben tevékenykedő kovácsmesterre sandít, mintha csak azt próbálná meg kitalálni, mit szólna az úr egy ilyen furcsa kéréshez.*
- Itt helyben nem hinném. Talán valahol máshol. Pedig szívesen öhm... szóval biztosan nagyon izgalmas látvány lenne. Kalandorként megszegném a kötelességem, ha nem nézném meg, ha egyszer alkalom nyílik rá. *Súgja vissza. A kalapálás zajában éppen csak hallani lehet a szavait, de másnak nem is kell hallania.*
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-30 01:10:59
Üzenet elküldve: 2015-12-30 01:10:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Fölmerül a kérdés, hogy vajon miért van ennyi minden kiállítva, miért nem viszik el a megrendelők az értékes portékákat. Egy kutyapáncél, de még a legapróbb darabok is biztosan egy vagyont érhetnek. Ezek nem csak az egyszerű kerti szerszámok, amikre Rhebosse számított. Itt bizony drága különlegességek vannak kitéve, hogy a betérők megcsodálhassák és gyönyörködhessenek bennük. Vagy, hogy megbotránkozzanak.
A furcsa páncéldarab annyira lefoglalja a figyelmét, hogy nem is tűnik fel neki, Svir milyen szemeket mereszt rá. A lányon a meglepettség és a derű vegyes érzelmei váltakoznak immár, és a kidolgozást, a díszítést kezdi csodálni mosolyogva. Igazán aprólékos munka. Nem véletlen, hiszen érzékeny pontokon támasztja meg viselője testét.*
- Az már egyszer biztos! *nevet fel futólag a férfire pillantva, majd kezét végighúzza a fémen. Hideg viselet lehet, nem vitás.*
- Gondolja? *Fura és perverz egy uraság lehet az ilyen. Igaz ami igaz, ez a két szó általában pontosan leírja az uraságokat. A lánynak meg sem fordul a fejében, hogy akár még a mellette álló, kucsmába bújt úriember is lehet, aki ilyesmire ad le rendelést. Micsoda fejet vághat a kovács, mikor hasonló tervekkel állnak elébe! Pironkodva verheti a vasat, a műhelyét máris forróbbnak érzékelvén.*
- Én azt nem tudhatom, meg kéne egyet kérdezni. *Fordul mosolyogva, felhúzott szemöldökkel Svirhez. Egy apró lélegzetvételnyi ideig csendben áll, majd leesik neki a tantusz. Hiszen ő is egy szobalány! Vagyis ha nem is pontosan szobalány, lakáj, felszolgáló, takarítónő, meg ki tudja még éppen mi ami munka akad a mágusok házában.
Szája enyhén szétnyílik, döbbenten mered a másikra, majd a döbbent arckifejezés lassan vigyorba fordul. Közelebb hajol Svirhez és incselkedően súgja oda neki.*
- Gondolja, hogy lehetne…? *Merész gondolatok ezek, de Rhebosse elég kalandvágyó egy teremtés, még ha első ránézésre a férfi talán nem is így gondolta.
Visszafordul a páncélegyütteshez és méregeti egy darabig. Talán nem is az ő mérete. És egyébként is, hűvös van már ilyen balgaságokhoz...*
*Fölmerül a kérdés, hogy vajon miért van ennyi minden kiállítva, miért nem viszik el a megrendelők az értékes portékákat. Egy kutyapáncél, de még a legapróbb darabok is biztosan egy vagyont érhetnek. Ezek nem csak az egyszerű kerti szerszámok, amikre Rhebosse számított. Itt bizony drága különlegességek vannak kitéve, hogy a betérők megcsodálhassák és gyönyörködhessenek bennük. Vagy, hogy megbotránkozzanak.
A furcsa páncéldarab annyira lefoglalja a figyelmét, hogy nem is tűnik fel neki, Svir milyen szemeket mereszt rá. A lányon a meglepettség és a derű vegyes érzelmei váltakoznak immár, és a kidolgozást, a díszítést kezdi csodálni mosolyogva. Igazán aprólékos munka. Nem véletlen, hiszen érzékeny pontokon támasztja meg viselője testét.*
- Az már egyszer biztos! *nevet fel futólag a férfire pillantva, majd kezét végighúzza a fémen. Hideg viselet lehet, nem vitás.*
- Gondolja? *Fura és perverz egy uraság lehet az ilyen. Igaz ami igaz, ez a két szó általában pontosan leírja az uraságokat. A lánynak meg sem fordul a fejében, hogy akár még a mellette álló, kucsmába bújt úriember is lehet, aki ilyesmire ad le rendelést. Micsoda fejet vághat a kovács, mikor hasonló tervekkel állnak elébe! Pironkodva verheti a vasat, a műhelyét máris forróbbnak érzékelvén.*
- Én azt nem tudhatom, meg kéne egyet kérdezni. *Fordul mosolyogva, felhúzott szemöldökkel Svirhez. Egy apró lélegzetvételnyi ideig csendben áll, majd leesik neki a tantusz. Hiszen ő is egy szobalány! Vagyis ha nem is pontosan szobalány, lakáj, felszolgáló, takarítónő, meg ki tudja még éppen mi ami munka akad a mágusok házában.
Szája enyhén szétnyílik, döbbenten mered a másikra, majd a döbbent arckifejezés lassan vigyorba fordul. Közelebb hajol Svirhez és incselkedően súgja oda neki.*
- Gondolja, hogy lehetne…? *Merész gondolatok ezek, de Rhebosse elég kalandvágyó egy teremtés, még ha első ránézésre a férfi talán nem is így gondolta.
Visszafordul a páncélegyütteshez és méregeti egy darabig. Talán nem is az ő mérete. És egyébként is, hűvös van már ilyen balgaságokhoz...*
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-30 00:15:48
Üzenet elküldve: 2015-12-30 00:15:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Annyi itt a néznivaló, hogy észre sem veszik, hogy milyen kicsi helyre zsúfolták be ezt a sok mindent. Az érdekesebb, de meg nem vásárolt darabok száma bizonyára egyre csak nő, a műhelyt viszont csak nem fogják holmi kutyapáncélok és mindenfelé hajlított pengéjű fegyverek jobb kiállíthatósága miatt bővíteni. Ha majd Svir hatalmas és gazdag ember lesz, akkor biztos fenntart majd egy termet csak az ilyesmiknek, hogy annak a kellő rendje és megfelelő módja szerint mutogathassa azt a látogatóba érkező érdeklődőknek.*
- Ugye? *Csak ennyit kérdez vissza, aztán fenemód elégedett fejjel élvezi a nő reakcióját a furcsa páncélra. Természetesen tagadja, hogy bármiféle szándékosság is lett volna abban, hogy többek között ebbe a darabba is belebotlanak a mai napon, semmi köze hozzá, ő is csak most látja először.*
- Ott tényleg nem sok haszna lenne. De az is igaz, hogy rendesen megnézné mindkét fél azt, aki ilyenben merészkedik ki oda. Remek módszer a figyelem elterelésére. *Egy ideig élvezettel szemléli a páncélt és a megrökönyödött Rhebosset, aztán folytatja.*
- Bizonyosan valamelyik szokatlan ízlésű uraság csináltatta a szeretőjének, hogy ebben csigázza őt fel. Legalábbis nem hinném, hogy a szobalányoknak készült, hogy utána ebben töröljék a port. Vagy gondolja, hogy szívesen felpróbálnák? *Rhebossera sandít. A maga részéről kétli az igenlő választ, de kíváncsi a nő véleményének további részleteire a dologgal kapcsolatban.*
*Annyi itt a néznivaló, hogy észre sem veszik, hogy milyen kicsi helyre zsúfolták be ezt a sok mindent. Az érdekesebb, de meg nem vásárolt darabok száma bizonyára egyre csak nő, a műhelyt viszont csak nem fogják holmi kutyapáncélok és mindenfelé hajlított pengéjű fegyverek jobb kiállíthatósága miatt bővíteni. Ha majd Svir hatalmas és gazdag ember lesz, akkor biztos fenntart majd egy termet csak az ilyesmiknek, hogy annak a kellő rendje és megfelelő módja szerint mutogathassa azt a látogatóba érkező érdeklődőknek.*
- Ugye? *Csak ennyit kérdez vissza, aztán fenemód elégedett fejjel élvezi a nő reakcióját a furcsa páncélra. Természetesen tagadja, hogy bármiféle szándékosság is lett volna abban, hogy többek között ebbe a darabba is belebotlanak a mai napon, semmi köze hozzá, ő is csak most látja először.*
- Ott tényleg nem sok haszna lenne. De az is igaz, hogy rendesen megnézné mindkét fél azt, aki ilyenben merészkedik ki oda. Remek módszer a figyelem elterelésére. *Egy ideig élvezettel szemléli a páncélt és a megrökönyödött Rhebosset, aztán folytatja.*
- Bizonyosan valamelyik szokatlan ízlésű uraság csináltatta a szeretőjének, hogy ebben csigázza őt fel. Legalábbis nem hinném, hogy a szobalányoknak készült, hogy utána ebben töröljék a port. Vagy gondolja, hogy szívesen felpróbálnák? *Rhebossera sandít. A maga részéről kétli az igenlő választ, de kíváncsi a nő véleményének további részleteire a dologgal kapcsolatban.*
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-29 21:00:39
Üzenet elküldve: 2015-12-29 21:00:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Ahogyan a férfi, Rhebosse is teljesen belefeledkezik a nézelődésbe. Őt inkább az emberi formára szabott páncélzatok, meg fegyverek érdeklik. Annyi minden, megannyi értékes áru látható csak úgy kipakolva! ~Nem félnek a betörőktől?~
Lassan a mutatott páros páncélzat felé sétál és elgondolkodik, vajon milyen állatoknak készítették. Meg, hogy vajon minek? Egy csatalóra még van értelme páncélt rakni, sőt egy pónira is, hiszen az alacsonyabb fajok nem is tudnának megülni egy magas telivér paripát mikor harcba indulnak. De hogy egy kutyának, vagy bármi egyébnek miért kéne ilyesmi, arra nem tud rájönni a lány. Hacsak nem mutatóba készül csupán; ez esetben a vörös mérhetetlen sajnálatot érez szegény párák iránt, akiket nehéz vértezetben parádéztatnak mindenféle nyomósabb indok nélkül, saját szórakozásra. Hallott már róla, hogy léteznek versenyek is, ahol mindenki bemutatja a kis kedvencét, meg hogy milyen trükköket tud. Meglehet lovagi tornákat is rendeznek a kis négylábúaknak, és ahhoz kell ez a cicoma.*
- Azt kérdeztem keresünk-e val… *válaszolna a korábbi kérdésre, de közben tekintete a mutatott darabra csúszik és hirtelen el is áll a szava attól amit lát.*
- Nos… *köszörüli meg a torkát.* Azt… Azt hiszem, ennek nem… Nem sok hasznát venni a csatatéren. *fejét oldalra fordítja, úgy próbálja megérteni, mégis kinek jutna eszébe egy ilyen… együttest elkészíttetni, vagy elkészíteni. Ha bárki ezt fölveszi, a létfontosságú szervei kivétel nélkül veszélynek vannak kitéve. ~Talán valamit még rá kéne venni? Valami páncéltunikát?~ Morfondírozik a lány, de az ötlet valószínűtlennek tűnik.*
- Én nem… Nem hiszem, hogy valami kényelmes. *Vált nézést a másik oldalra döntve fejét. Nehezen találja a szavakat, igencsak mély hatást gyakorol rá a különleges darab. A férfinek igaza volt, tényleg lehet érdekességeket találni. Furcsaságokat.*
*Ahogyan a férfi, Rhebosse is teljesen belefeledkezik a nézelődésbe. Őt inkább az emberi formára szabott páncélzatok, meg fegyverek érdeklik. Annyi minden, megannyi értékes áru látható csak úgy kipakolva! ~Nem félnek a betörőktől?~
Lassan a mutatott páros páncélzat felé sétál és elgondolkodik, vajon milyen állatoknak készítették. Meg, hogy vajon minek? Egy csatalóra még van értelme páncélt rakni, sőt egy pónira is, hiszen az alacsonyabb fajok nem is tudnának megülni egy magas telivér paripát mikor harcba indulnak. De hogy egy kutyának, vagy bármi egyébnek miért kéne ilyesmi, arra nem tud rájönni a lány. Hacsak nem mutatóba készül csupán; ez esetben a vörös mérhetetlen sajnálatot érez szegény párák iránt, akiket nehéz vértezetben parádéztatnak mindenféle nyomósabb indok nélkül, saját szórakozásra. Hallott már róla, hogy léteznek versenyek is, ahol mindenki bemutatja a kis kedvencét, meg hogy milyen trükköket tud. Meglehet lovagi tornákat is rendeznek a kis négylábúaknak, és ahhoz kell ez a cicoma.*
- Azt kérdeztem keresünk-e val… *válaszolna a korábbi kérdésre, de közben tekintete a mutatott darabra csúszik és hirtelen el is áll a szava attól amit lát.*
- Nos… *köszörüli meg a torkát.* Azt… Azt hiszem, ennek nem… Nem sok hasznát venni a csatatéren. *fejét oldalra fordítja, úgy próbálja megérteni, mégis kinek jutna eszébe egy ilyen… együttest elkészíttetni, vagy elkészíteni. Ha bárki ezt fölveszi, a létfontosságú szervei kivétel nélkül veszélynek vannak kitéve. ~Talán valamit még rá kéne venni? Valami páncéltunikát?~ Morfondírozik a lány, de az ötlet valószínűtlennek tűnik.*
- Én nem… Nem hiszem, hogy valami kényelmes. *Vált nézést a másik oldalra döntve fejét. Nehezen találja a szavakat, igencsak mély hatást gyakorol rá a különleges darab. A férfinek igaza volt, tényleg lehet érdekességeket találni. Furcsaságokat.*
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-29 18:49:02
Üzenet elküldve: 2015-12-29 18:49:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Ha az első részen még nem is láttak igazi különlegességeket, már itt is feltűnhet – és fel is tűnik – nekik, hogy nem csak fegyverek és páncélok alkotják a kovácsműhely kínálatát. De attól még, mert valami nem fegyver vagy páncél egy kovácsműhelyben még nem lesz rögtön különleges, ahogy attól sem veszti el a különlegességet, hogy a fentebb említett két kovácsáru valamelyike.
Menet közben a háta mögé pillant, hogy tudja, melyik kovácsárukon csodálkozik éppen Rhebosse. Valljuk be, van mit nézni még a külső részeken is, ott, ahol Svir van pedig már-már sok is a nézni, vizsgálni való különlegesség. Példának okáért nagyon jót mulat, amikor a csatalovakra készített vértek mellett meglátja először a pónik, majd a lovakkal egyáltalán semmiféle rokonságon nem mutató állatok páncéljait is. A kutyákra készült még hagyján, de a macskákra szabott, nagyon díszes, drágakövekkel is kirakott darabot már igazán túlzásnak tartja.*
- Hogy mi? *Kérdez vissza. Kicsit elkalandozott, de ennyi érdekes portéka láttán ez nem is csoda. Azt is nehéz megállni, hogy ne próbálja ki egyiket-másikat, ahogy Rhebosse is nézegetni kezdte azt a kesztyűt. Igaz, a pónipáncél kipróbálására azért olyan nagyon nem nagy a kísértés.*
- Szinte biztos vagyok, hogy azokat Moonxylwery úrnő csináltatta a két kedvencének. *Jegyzi meg Rhebossenak két nagyobbacska, de a pónik páncéljainál kisebb darabra mutatva.*
- Azt viszont el nem tudom képzelni, ki készíttethette. *Mondja elkerekedett szemekkel egy páncélnak kinéző, de nagyon keveset takaró darabra mutatva. Olyasmi, mint az itt szintén kiállított erényövek és a szó legszorosabb értelmében vett mellvértek kombinációja.*
*Ha az első részen még nem is láttak igazi különlegességeket, már itt is feltűnhet – és fel is tűnik – nekik, hogy nem csak fegyverek és páncélok alkotják a kovácsműhely kínálatát. De attól még, mert valami nem fegyver vagy páncél egy kovácsműhelyben még nem lesz rögtön különleges, ahogy attól sem veszti el a különlegességet, hogy a fentebb említett két kovácsáru valamelyike.
Menet közben a háta mögé pillant, hogy tudja, melyik kovácsárukon csodálkozik éppen Rhebosse. Valljuk be, van mit nézni még a külső részeken is, ott, ahol Svir van pedig már-már sok is a nézni, vizsgálni való különlegesség. Példának okáért nagyon jót mulat, amikor a csatalovakra készített vértek mellett meglátja először a pónik, majd a lovakkal egyáltalán semmiféle rokonságon nem mutató állatok páncéljait is. A kutyákra készült még hagyján, de a macskákra szabott, nagyon díszes, drágakövekkel is kirakott darabot már igazán túlzásnak tartja.*
- Hogy mi? *Kérdez vissza. Kicsit elkalandozott, de ennyi érdekes portéka láttán ez nem is csoda. Azt is nehéz megállni, hogy ne próbálja ki egyiket-másikat, ahogy Rhebosse is nézegetni kezdte azt a kesztyűt. Igaz, a pónipáncél kipróbálására azért olyan nagyon nem nagy a kísértés.*
- Szinte biztos vagyok, hogy azokat Moonxylwery úrnő csináltatta a két kedvencének. *Jegyzi meg Rhebossenak két nagyobbacska, de a pónik páncéljainál kisebb darabra mutatva.*
- Azt viszont el nem tudom képzelni, ki készíttethette. *Mondja elkerekedett szemekkel egy páncélnak kinéző, de nagyon keveset takaró darabra mutatva. Olyasmi, mint az itt szintén kiállított erényövek és a szó legszorosabb értelmében vett mellvértek kombinációja.*
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-29 16:13:44
Üzenet elküldve: 2015-12-29 16:13:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Felderítés //
* A barbár viszonylag gyorsan rálel a kovácsműhelyre. Talán a józan ész, talán az álom vezéreli, hogy most félretéve a büszkeséget, valamilyen vértet vásároljon magának. Természetesen nem fog vaskos vasakat magára aggatni, azt meghagyja a pöffeszkedő lovagoknak. Szemei megakadnak a falra kiakasztott fegyvereken. Kardok, bárdok és lándzsák. Mind remekül sikerült, legalábbis a barbár szerint. Ekkor éri a hang a háta mögül. Megperdülve egy hozzá képest alacsony, ám jókötésű férfit lát, kovácskötényben. Rövid, ám annál lényegretörőbb megbeszélés következik, aminek a végén a kovács egy igen érdekes, valamilyen vastagbőrű bőréből készített mellvértet ajánl, aminek természetesen hátrésze is van. Kriag végül rábólint a dologra, ám várnia kell, mert a vértet még hozzá kell mérni. A hacos szerencséjére akad egy, amely alá még fel is tud öltözni. Kriag elégedetten teszi le a kellő mennyiségű aranyat, majd távozik. *
* A barbár viszonylag gyorsan rálel a kovácsműhelyre. Talán a józan ész, talán az álom vezéreli, hogy most félretéve a büszkeséget, valamilyen vértet vásároljon magának. Természetesen nem fog vaskos vasakat magára aggatni, azt meghagyja a pöffeszkedő lovagoknak. Szemei megakadnak a falra kiakasztott fegyvereken. Kardok, bárdok és lándzsák. Mind remekül sikerült, legalábbis a barbár szerint. Ekkor éri a hang a háta mögül. Megperdülve egy hozzá képest alacsony, ám jókötésű férfit lát, kovácskötényben. Rövid, ám annál lényegretörőbb megbeszélés következik, aminek a végén a kovács egy igen érdekes, valamilyen vastagbőrű bőréből készített mellvértet ajánl, aminek természetesen hátrésze is van. Kriag végül rábólint a dologra, ám várnia kell, mert a vértet még hozzá kell mérni. A hacos szerencséjére akad egy, amely alá még fel is tud öltözni. Kriag elégedetten teszi le a kellő mennyiségű aranyat, majd távozik. *
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-26 22:00:59
Üzenet elküldve: 2015-12-26 22:00:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A lány újra bólint. Egy kovács nem csak fegyverkészítéssel foglalkozik, rengeteg más dologgal is. Vegyük például a korábban említett szerszámokat. Aztán ott vannak a patkók is. Arthenioron belül is rengeteg lovat látni, és aki el szándékozik utazni a városból, az is jobb, ha beszerez egy megbízható hátast. A lószerszámok készítése biztosan jó üzlet. Arról is hallott már a lány, hogy némely mesterember gyönyörű dísztárgyakat, kerítéseket készít. Persze busás áron, de azért szívesen megnézne egyet-kettőt ezekből a különlegességekből. Vajon Svir is erre gondol?
Csak néhány pillanata adódik, hogy körülnézzen a különleges fegyverek által díszített előtérben. Van bent jó pár fejsze meg kard és Rhebosse eltöpreng, vajon használva is voltak-e a falon lógó remekművek, vagy csak a mester keze munkáját hirdetik.
Mielőtt Svir ott hagyhatná a díszes kiállítóterem elejében, utána is siet. Ez az egész nagyon a férfire vall. Csakis a különlegessel éri be.*
- Esetleg keresünk valami konkrétat? *Érdeklődik, miközben elhaladnak egy díszes páncéling mellett. Hozzá illó páncélkesztyű hever a vállán. Rhebosse egy pillanatra fölkapja, nézegeti a nehéz darabot amely egyértelműen egy nagyobb tenyérre lett méretezve, mint amilyen neki van. Majd vissza is hajítja, mielőtt bárki rajtakapná.*
*A lány újra bólint. Egy kovács nem csak fegyverkészítéssel foglalkozik, rengeteg más dologgal is. Vegyük például a korábban említett szerszámokat. Aztán ott vannak a patkók is. Arthenioron belül is rengeteg lovat látni, és aki el szándékozik utazni a városból, az is jobb, ha beszerez egy megbízható hátast. A lószerszámok készítése biztosan jó üzlet. Arról is hallott már a lány, hogy némely mesterember gyönyörű dísztárgyakat, kerítéseket készít. Persze busás áron, de azért szívesen megnézne egyet-kettőt ezekből a különlegességekből. Vajon Svir is erre gondol?
Csak néhány pillanata adódik, hogy körülnézzen a különleges fegyverek által díszített előtérben. Van bent jó pár fejsze meg kard és Rhebosse eltöpreng, vajon használva is voltak-e a falon lógó remekművek, vagy csak a mester keze munkáját hirdetik.
Mielőtt Svir ott hagyhatná a díszes kiállítóterem elejében, utána is siet. Ez az egész nagyon a férfire vall. Csakis a különlegessel éri be.*
- Esetleg keresünk valami konkrétat? *Érdeklődik, miközben elhaladnak egy díszes páncéling mellett. Hozzá illó páncélkesztyű hever a vállán. Rhebosse egy pillanatra fölkapja, nézegeti a nehéz darabot amely egyértelműen egy nagyobb tenyérre lett méretezve, mint amilyen neki van. Majd vissza is hajítja, mielőtt bárki rajtakapná.*
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-26 21:35:45
Üzenet elküldve: 2015-12-26 21:35:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Van rosszabb is ugyan a kakukkfű ízű halálnál – a büdös sajtos vagy romlott halas például – de tényleg elég szörnyű így is ahhoz, hogy senkinek se kívánja. Elég szemtelen dolog is, hogy ott az íz, de csak az íz és semmi más, semmi tényleg ehető. Rémes lehet pont így éhenhalni.*
- Biztosan vannak portékáik a kard-pajzs-sisak-páncél vonalon túl is. Különleges fegyverek, különleges vértek, ilyesmik. Igazi ínyenceknek, gondolom. *Ha van is konkrét tudomása ilyesmikről, akkor sem mondja, inkább úgy tesz, mint aki csak hallott ezt-azt és természeténél fogva rémesen kíváncsi lévén most mindenképpen a dolgok végére szeretne járni. Befelé menet maga elé engedi Rhebosset, itt tényleg nem kell attól félni, hogy egy baltát állítanak az arcukba.*
- Lássuk csak, talán ott hátul találunk egyet s mást. *Mondja, miután az első néhány pillantása semmi érdekeset, semmi a figyelmükre méltót nem talál a bejárathoz közeli pultok portékái között.*
*Van rosszabb is ugyan a kakukkfű ízű halálnál – a büdös sajtos vagy romlott halas például – de tényleg elég szörnyű így is ahhoz, hogy senkinek se kívánja. Elég szemtelen dolog is, hogy ott az íz, de csak az íz és semmi más, semmi tényleg ehető. Rémes lehet pont így éhenhalni.*
- Biztosan vannak portékáik a kard-pajzs-sisak-páncél vonalon túl is. Különleges fegyverek, különleges vértek, ilyesmik. Igazi ínyenceknek, gondolom. *Ha van is konkrét tudomása ilyesmikről, akkor sem mondja, inkább úgy tesz, mint aki csak hallott ezt-azt és természeténél fogva rémesen kíváncsi lévén most mindenképpen a dolgok végére szeretne járni. Befelé menet maga elé engedi Rhebosset, itt tényleg nem kell attól félni, hogy egy baltát állítanak az arcukba.*
- Lássuk csak, talán ott hátul találunk egyet s mást. *Mondja, miután az első néhány pillantása semmi érdekeset, semmi a figyelmükre méltót nem talál a bejárathoz közeli pultok portékái között.*
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-26 20:59:50
Üzenet elküldve: 2015-12-26 20:59:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Maga is tud számtalan szebb halálnemet az éhenhalás helyett. És ha már ízt is kérhet hozzá, korántsem kakukkfűvel menne a túlvilágra. Talán inkább valamiféle gyümölcsöt választana. Vagy netán mézet, úgy igazán édes volna a halál.
A férfivel oldalán battyog a Kovácsműhely felé.*
- Különlegességeket? *Kérdez vissza. Nem tudja elképzelni, hogy az évszak miben befolyásolná a kovácsokat. Talán jó időben a népek többet szeretnek csatázni és jobban fogy a hosszúkard. Esetleg a parasztoknak mindenféle időszaknak megfelelő szerszámokat és földművelőeszközöket kínálnak akciósan. De hogy vajon télen mi a sláger-áru, arról fogalma sincs a vörösnek.
Mikor odaérnek az épülethez, Rhebosse leválik Svir karjáról és ha csak a férfi nem siet előre, benyit a vékony faajtón. A karavánpihenőben szívesebben haladt mögötte, hiszen teljesen ismeretlen volt számára a terep. És valljuk be, veszélyes is. Néha még mindig furcsa érzés fogja el, ha a Hermelin kidobólegényeinek tekintete eszébe jut. Artheniorban azonban sokkal magabiztosabban mozog a lány, így félelem nélkül lép be a Kovácsműhelybe. Pedig közel s távol itt található a legnagyobb felhalmozott fegyvermennyiség, szóval ha valaki esetleg az életére akarna törni, itt ezernyi ötletet meríthetne hozzá. A lány szerencséjére nem tudhat magának olyan ellenségeket, akik arra vetemednének, hogy egy ilyen helyen lesben állva várjanak rá.*
*Maga is tud számtalan szebb halálnemet az éhenhalás helyett. És ha már ízt is kérhet hozzá, korántsem kakukkfűvel menne a túlvilágra. Talán inkább valamiféle gyümölcsöt választana. Vagy netán mézet, úgy igazán édes volna a halál.
A férfivel oldalán battyog a Kovácsműhely felé.*
- Különlegességeket? *Kérdez vissza. Nem tudja elképzelni, hogy az évszak miben befolyásolná a kovácsokat. Talán jó időben a népek többet szeretnek csatázni és jobban fogy a hosszúkard. Esetleg a parasztoknak mindenféle időszaknak megfelelő szerszámokat és földművelőeszközöket kínálnak akciósan. De hogy vajon télen mi a sláger-áru, arról fogalma sincs a vörösnek.
Mikor odaérnek az épülethez, Rhebosse leválik Svir karjáról és ha csak a férfi nem siet előre, benyit a vékony faajtón. A karavánpihenőben szívesebben haladt mögötte, hiszen teljesen ismeretlen volt számára a terep. És valljuk be, veszélyes is. Néha még mindig furcsa érzés fogja el, ha a Hermelin kidobólegényeinek tekintete eszébe jut. Artheniorban azonban sokkal magabiztosabban mozog a lány, így félelem nélkül lép be a Kovácsműhelybe. Pedig közel s távol itt található a legnagyobb felhalmozott fegyvermennyiség, szóval ha valaki esetleg az életére akarna törni, itt ezernyi ötletet meríthetne hozzá. A lány szerencséjére nem tudhat magának olyan ellenségeket, akik arra vetemednének, hogy egy ilyen helyen lesben állva várjanak rá.*
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-26 20:27:58
Üzenet elküldve: 2015-12-26 20:27:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*A két penge éles csendülése mintha éket vert volna a koponyájába. Az érzés kiül a képére is, utólag már bármennyire is tenne ellene. Megrázza a fejét, mint egy betalált maflás után, de határozottan nem tetszik neki, amit hall. Mindazonáltal le kell nyelnie a tényt, hogy a nősténynek igaza van. Ha szigorúan vesszük, minden joga megvolna egy plusz napot felszámoljon. Az igazság viszont egy hím önérzetével szemben nem mindig elég. Bár Kharasshi szeme néhány zavart pislantásra rebben, mégis saját védelmére kel.*
- Most sem vagyok kevesebb, mint máskor *szisszeni.* - A fejfájásom meg a saját ügyem.
*Bárhogy próbálkozik, nem úgy tűnik, hogy ki tudja húzni magát. És mint a pórázon rángatott eb, mikor a gazdája kezébe mar, ő is pánik szülte ellenállásban támaszt ki a kérdezősködéssel szemben.*
- Megmondtam! Jól vagyok *vicsorít a nőstényre. A fakó szemekben féktelen indulat lobban, de csak egy pillanatra, mert Kharasshi horkanva fordul el és leszegett fejjel morog tovább.* - Mit kell ennyit lovagolni egy kis másnaposságon... *Persze tudja jól, hogy túl messzire ment és hogy most nincs abban a helyzetben, hogy ellenálljon. Meg-megfeszülő állkapcsa árulkodik róla, hogy mennyire sarokba szorítva érzi magát. Hiába próbál úgy tenni, mint aki csak nézelődik és a "hitvány" portékán háborog.
Nagyon szeretné, ha a nőstény most egyszerűen sarkon fordulna és kifelé venné az irányt, hogy kisomfordálhasson a nyomában anélkül, hogy rá kellene néznie. A szentségit is! Most átkozottul jó volna egy nyelet pálinka!*
*A két penge éles csendülése mintha éket vert volna a koponyájába. Az érzés kiül a képére is, utólag már bármennyire is tenne ellene. Megrázza a fejét, mint egy betalált maflás után, de határozottan nem tetszik neki, amit hall. Mindazonáltal le kell nyelnie a tényt, hogy a nősténynek igaza van. Ha szigorúan vesszük, minden joga megvolna egy plusz napot felszámoljon. Az igazság viszont egy hím önérzetével szemben nem mindig elég. Bár Kharasshi szeme néhány zavart pislantásra rebben, mégis saját védelmére kel.*
- Most sem vagyok kevesebb, mint máskor *szisszeni.* - A fejfájásom meg a saját ügyem.
*Bárhogy próbálkozik, nem úgy tűnik, hogy ki tudja húzni magát. És mint a pórázon rángatott eb, mikor a gazdája kezébe mar, ő is pánik szülte ellenállásban támaszt ki a kérdezősködéssel szemben.*
- Megmondtam! Jól vagyok *vicsorít a nőstényre. A fakó szemekben féktelen indulat lobban, de csak egy pillanatra, mert Kharasshi horkanva fordul el és leszegett fejjel morog tovább.* - Mit kell ennyit lovagolni egy kis másnaposságon... *Persze tudja jól, hogy túl messzire ment és hogy most nincs abban a helyzetben, hogy ellenálljon. Meg-megfeszülő állkapcsa árulkodik róla, hogy mennyire sarokba szorítva érzi magát. Hiába próbál úgy tenni, mint aki csak nézelődik és a "hitvány" portékán háborog.
Nagyon szeretné, ha a nőstény most egyszerűen sarkon fordulna és kifelé venné az irányt, hogy kisomfordálhasson a nyomában anélkül, hogy rá kellene néznie. A szentségit is! Most átkozottul jó volna egy nyelet pálinka!*
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-26 18:43:34
Üzenet elküldve: 2015-12-26 18:43:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*A talán sokak által nem éppen pozitív felsorolásra szinte mit sem reagál. Olyasmik ezek, amikre sok mindenki költ, mit tagadja, egy részére maga is költ. Illetve kiad aranyat olyasmikért, amire más csak a szemeit forgatná, vagy értetlenkedne. Ezt nem fogja felróni, habár ha tényleg csak ez az, amire a hím elkótyavetyéli az ég tudja honnan szerzett tallérjait, az elég szomorú. Hogy finoman fogalmazzon.
A fegyver válogatás közben elhangzó panaszra azonban végre a mélységire villannak a skarlát szemek. Éppen egy hosszúkardot nézegetett, ami egy rövidkard mellett hevert. Mindkét fegyvert kézbe veszi, tesz fele néhány körkörös mozdulatot, mintha a súlyozásukat, forgathatóságukat tanulmányozná, majd szinte teljes erőből egymáshoz üti a két acélt, mintha csak egy csata közepén a találkoznának a pengék. A hangos csörrenésre a mester is odanéz mogorván, de vissza is tér a munkájához, amint látja, hogy a problémás vevő leteszi a kardokat.
És szúrós szemmel néz a másik mélységire.*
- Hát hogyne, bizonyára sokra mennék ma veled, ha a fejed előbb hasad ketté, minthogy az ellenség kardja eltalálná. *Morog egy sort.* Ne aggódj, azért fogsz kelleni, mert harcos vagy, de igazán kíváncsi vagyok, mi vitt rá, hogy az első napon másnaposságtól szédelegve kerülj elő. És örülj, hogy ezért nem számolok fel egy napot. *Közelebb lépve Kharasshihoz szinte ingerülten sziszegi csak a szavakat.*
- Nem gondolkozol, valami az eszedet vette, és tudni akarom, mi és mennyire, hogy aszerint számoljak, mennyire vagy használható. Mehetünk is, irány a Pegazus.
*A talán sokak által nem éppen pozitív felsorolásra szinte mit sem reagál. Olyasmik ezek, amikre sok mindenki költ, mit tagadja, egy részére maga is költ. Illetve kiad aranyat olyasmikért, amire más csak a szemeit forgatná, vagy értetlenkedne. Ezt nem fogja felróni, habár ha tényleg csak ez az, amire a hím elkótyavetyéli az ég tudja honnan szerzett tallérjait, az elég szomorú. Hogy finoman fogalmazzon.
A fegyver válogatás közben elhangzó panaszra azonban végre a mélységire villannak a skarlát szemek. Éppen egy hosszúkardot nézegetett, ami egy rövidkard mellett hevert. Mindkét fegyvert kézbe veszi, tesz fele néhány körkörös mozdulatot, mintha a súlyozásukat, forgathatóságukat tanulmányozná, majd szinte teljes erőből egymáshoz üti a két acélt, mintha csak egy csata közepén a találkoznának a pengék. A hangos csörrenésre a mester is odanéz mogorván, de vissza is tér a munkájához, amint látja, hogy a problémás vevő leteszi a kardokat.
És szúrós szemmel néz a másik mélységire.*
- Hát hogyne, bizonyára sokra mennék ma veled, ha a fejed előbb hasad ketté, minthogy az ellenség kardja eltalálná. *Morog egy sort.* Ne aggódj, azért fogsz kelleni, mert harcos vagy, de igazán kíváncsi vagyok, mi vitt rá, hogy az első napon másnaposságtól szédelegve kerülj elő. És örülj, hogy ezért nem számolok fel egy napot. *Közelebb lépve Kharasshihoz szinte ingerülten sziszegi csak a szavakat.*
- Nem gondolkozol, valami az eszedet vette, és tudni akarom, mi és mennyire, hogy aszerint számoljak, mennyire vagy használható. Mehetünk is, irány a Pegazus.
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-25 10:01:59
Üzenet elküldve: 2015-12-25 10:01:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Néhány utcányi csend, semmibe csorgó lehetőségek kínos feszengésben végigvárt halála. Örvendetes nagylelkűség a sorstól. A mihasznaság kényelme még kitart, de teljességét kissé megbontják a nőstény szavai. Kharasshi már nagyon jól ismeri ezt a kígyónyelvű puhatolózást. Az agyafúrt kis szuka ott a kastélynál olyan iskolapéldába illően kötötte meg vele, s rántotta két vállra, hogy a hímet még mindig eszi a fene miatta.*
- Italra *vonja meg a vállát* - szajhákra, kártyára, tubákra *morogja a féligazságokat. Rossz szokásait mindenféle szégyenérzet nélkül szórja sorba.
Már ahogy közelednek, tudja, hogy a fejfájása nem fog lelkesedni ezért az úti célért. Belépve forgatja is a szemét minden nyavalyás kalapácscsapásra, de kénytelen megbékélni a helyzettel. A nőstényke válogat. Ráérősen. Hogy a fene essen bele!
A felhívásra, hogy akár ő is kereshet valami magának tetszőt ez idő alatt, csak fenntartásoktól telve sandít körbe. Ő a pallosát semmire le nem cserélné, ajánlgassanak neki hétélű, törhetetlen mesterkardot vagy a kénköves pokol egy formára kovácsolt darabját. Viszont egy fenésre talán rábízná a kovácsra. Persze nem itt hagyva a fegyvert, legfeljebb úgy, hogy ha ő maga szúrós szemmel figyelheti végig az egész műveletet. De ez sem létszükség. A pengéire és a hátasára mindig gondot visel. Kiváló fenőkövei vannak, s maga is el tudja végezni, amit kell.*
- Elbeszélgetünk? *kérdez vissza olyasmi hangsúllyal, amiből sejthető, hogy a nyúzásnak is jobban örülne.* - Azt hittem, kardnak kellek *hozza fel egy magafajta mélységi legpraktikusabb felhasználási módját, ami elég egyértelműnek tűnt, már, amikor megegyeztek.* - Nem társalkodónőnek *dünnyögi kelletlenül az orra alatt.
Persze, nem azért morcoskodik, mert annyira vágyná a vérontást vagy a másokkal való összeakaszkodást, mint utasított verőember. Nem fűlik hozzá a foga, hogy beszélgetésbe elegyedjen ezzel nőszeméllyel. Olyan dolgokat húz ki belőle, amikről egyáltalán nem akarna beszélni és ez határtalanul dühíti.*
*Néhány utcányi csend, semmibe csorgó lehetőségek kínos feszengésben végigvárt halála. Örvendetes nagylelkűség a sorstól. A mihasznaság kényelme még kitart, de teljességét kissé megbontják a nőstény szavai. Kharasshi már nagyon jól ismeri ezt a kígyónyelvű puhatolózást. Az agyafúrt kis szuka ott a kastélynál olyan iskolapéldába illően kötötte meg vele, s rántotta két vállra, hogy a hímet még mindig eszi a fene miatta.*
- Italra *vonja meg a vállát* - szajhákra, kártyára, tubákra *morogja a féligazságokat. Rossz szokásait mindenféle szégyenérzet nélkül szórja sorba.
Már ahogy közelednek, tudja, hogy a fejfájása nem fog lelkesedni ezért az úti célért. Belépve forgatja is a szemét minden nyavalyás kalapácscsapásra, de kénytelen megbékélni a helyzettel. A nőstényke válogat. Ráérősen. Hogy a fene essen bele!
A felhívásra, hogy akár ő is kereshet valami magának tetszőt ez idő alatt, csak fenntartásoktól telve sandít körbe. Ő a pallosát semmire le nem cserélné, ajánlgassanak neki hétélű, törhetetlen mesterkardot vagy a kénköves pokol egy formára kovácsolt darabját. Viszont egy fenésre talán rábízná a kovácsra. Persze nem itt hagyva a fegyvert, legfeljebb úgy, hogy ha ő maga szúrós szemmel figyelheti végig az egész műveletet. De ez sem létszükség. A pengéire és a hátasára mindig gondot visel. Kiváló fenőkövei vannak, s maga is el tudja végezni, amit kell.*
- Elbeszélgetünk? *kérdez vissza olyasmi hangsúllyal, amiből sejthető, hogy a nyúzásnak is jobban örülne.* - Azt hittem, kardnak kellek *hozza fel egy magafajta mélységi legpraktikusabb felhasználási módját, ami elég egyértelműnek tűnt, már, amikor megegyeztek.* - Nem társalkodónőnek *dünnyögi kelletlenül az orra alatt.
Persze, nem azért morcoskodik, mert annyira vágyná a vérontást vagy a másokkal való összeakaszkodást, mint utasított verőember. Nem fűlik hozzá a foga, hogy beszélgetésbe elegyedjen ezzel nőszeméllyel. Olyan dolgokat húz ki belőle, amikről egyáltalán nem akarna beszélni és ez határtalanul dühíti.*
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-24 18:41:47
Üzenet elküldve: 2015-12-24 18:41:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*A csődört immár ő vezetve hagyja maga mögött a Piactér nyüzsgését. Borús hangulata némileg enyhül, amint egy csendesebb, és felszíniektől kevésbé mentes környezetbe érnek. Általában tolerálja őket, de most nagyon nagyon elege van az összesből. Frusztrációjától egy fáradt sóhajjal szabadul meg.*
- No és ha nem eltört kupicás poharakra költöd az aranyakat, akkor mire vered el? *Pillant végül a mélységire. Ó, nem feledkezett meg arról, hogy az óra bizony ketyeg, és hogy ezt neki ki kell használnia. Az előkészületekkel azonban még nem végzett teljesen, így az első nap lazábbra sikeredik, mint szeretné. Habár egy másnaposságtól meggyötört mélységivel talán jobb is, ha nem vág neki egyből következő vállalkozásának, habár a mostani incidensek után cseppet sem biztos benne, hogy egyáltalán meg fogja érni a beleölt energiát és fáradtságot.
Ügye azonban most ettől teljesen független is lehet, de annak sem árt. Léptei ugyanis a kovács műhelyéhez vezeti a párosukat. Nem mintha külön kínozni akarná Kharasshit, de ha volt olyan botor, hogy pont az előző este igya matt részegre magát, viselje következményeit, amik most folyamatos kalapálás formájában.
Belépve aprót biccent a mesternek, majd rögtön el is kezdi szemügyre venni a portékát. Elsőnek egy olyan kardot vesz kézbe, amit Lichanechben látott már néhányszor, és mindig is kíváncsi volt rá. A hullámos penge a vizek hullámait idézi, és aki kellő ügyességgel forgatja, nagyon csúnya sérüléseket tud okozni vele. De hamar le is teszi.*
- Nyugodtan nézz szét, van annyi időnk, hogy te is vásárolja valamit. *Fordul Kharasshi felé.* Vagy ha úgy jobb, készülj lelkiekben, hogy utána a Pegazusba megyünk. Elbeszélgetünk egy jót. *Villant egy széles mosolyt a hímre.* Másnap pedig hajnalban indulunk.
*A csődört immár ő vezetve hagyja maga mögött a Piactér nyüzsgését. Borús hangulata némileg enyhül, amint egy csendesebb, és felszíniektől kevésbé mentes környezetbe érnek. Általában tolerálja őket, de most nagyon nagyon elege van az összesből. Frusztrációjától egy fáradt sóhajjal szabadul meg.*
- No és ha nem eltört kupicás poharakra költöd az aranyakat, akkor mire vered el? *Pillant végül a mélységire. Ó, nem feledkezett meg arról, hogy az óra bizony ketyeg, és hogy ezt neki ki kell használnia. Az előkészületekkel azonban még nem végzett teljesen, így az első nap lazábbra sikeredik, mint szeretné. Habár egy másnaposságtól meggyötört mélységivel talán jobb is, ha nem vág neki egyből következő vállalkozásának, habár a mostani incidensek után cseppet sem biztos benne, hogy egyáltalán meg fogja érni a beleölt energiát és fáradtságot.
Ügye azonban most ettől teljesen független is lehet, de annak sem árt. Léptei ugyanis a kovács műhelyéhez vezeti a párosukat. Nem mintha külön kínozni akarná Kharasshit, de ha volt olyan botor, hogy pont az előző este igya matt részegre magát, viselje következményeit, amik most folyamatos kalapálás formájában.
Belépve aprót biccent a mesternek, majd rögtön el is kezdi szemügyre venni a portékát. Elsőnek egy olyan kardot vesz kézbe, amit Lichanechben látott már néhányszor, és mindig is kíváncsi volt rá. A hullámos penge a vizek hullámait idézi, és aki kellő ügyességgel forgatja, nagyon csúnya sérüléseket tud okozni vele. De hamar le is teszi.*
- Nyugodtan nézz szét, van annyi időnk, hogy te is vásárolja valamit. *Fordul Kharasshi felé.* Vagy ha úgy jobb, készülj lelkiekben, hogy utána a Pegazusba megyünk. Elbeszélgetünk egy jót. *Villant egy széles mosolyt a hímre.* Másnap pedig hajnalban indulunk.
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-16 15:24:39
Üzenet elküldve: 2015-12-16 15:24:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Feldobódott hangulatban érkezik a kovácsműhelyhez a piactér felől. Lelkesen fütyörészik amint beér a kovácsműhely legnagyobb részébe. A piactéri kuzinja távozáskor még megígérte neki, hogy a széket egy héten belül elkészíti és le is szállítja, ez a hír lelkesíti fel igazán. Ezt a feladatát kipipálhatja de még a nagybácsinak nem sikerült megvenni az ajándékát amit nézegetet neki. Boldogan idézi emlékeiben a nagybácsit akivel annak idején sokat építgettek fából és keményebb faragott kövekből. Tőle tanulta az építészet szakmáját amit hobbi szinten azóta is űz, legalább is a tervezés részét. Most ezzel a tervező szemmel nézi végig tüzetesen a kovácsműhely helyiségeit amelyek persze nem mind nyilvánosak, ezért csak a nyilvános részekbe sétál be és néz végig. A kiállított fegyvereket a gnóm újra végignézi nagy alapossággal. A rövidkardoknál állapodik meg csakúgy mint legutóbb.*
- Mondja kérem egy Wegtoreni mesterkardot milyen áron mérnek manapság. *teszi fel kíváncsian a kérdést mit sem sejtve annak valódi áráról. A kovács munka közben megáll egy pillanatra és gnómot tetőtől talpig végigméri majd kissé elhúzza a száját.*
- Önnek talán megfizethetetlen. *vágja kissé tapintatlan feleletét a gnómnak majd mikor látja, hogy kicsit talán erős volt igyekszik javítani valamicskét a helyzeten.*
- Már ha nem akar egy egész vagyont elkölteni arra a kardra. Nyolcszáz aranyért készítek magának egyet. *Kiegészítve már nem is hangzik annyira modortalanul a dolog. Szó mi szó sokan nem tudják felmérni, hogy egy ilyen kard elkészítése nem kevés hozzáértést, minőségi alapanyagot és még több gondos munkát igényel. Ezt Zin sem tudta így fájdalmasan hasít belé a hatalmas összeg elhangzása. ~De jó lett volna pedig egy ilyen kard!~ Nem ért a fegyverek készítéséhez és láthatóan árukhoz sem de a minőség megkülönböztetés az igen jó képessége. A többi karddal összevetve a mesterkardok látványosan jobb hatást keltenek, nem csoda, hogy olyan borsos áron mérik őket.*
- Az valóban nem kevés pénz. Azt hiszem később visszanézek akkor. Köszönöm a segítségét. *megdöbbenését végül lereagálja a kovács felé s bár nem a másik hibája, hogy ennyi a kard ára mégiscsak elszomorodik. ~Pedig egy ilyen Wegtoreni pengét még én is elhordtam volna az övemen.~ Nincs mit tenni valami más ajándékot kell néznie. Végül elköszön a kovácstól és elhagyja annak műhelyét.*
*Feldobódott hangulatban érkezik a kovácsműhelyhez a piactér felől. Lelkesen fütyörészik amint beér a kovácsműhely legnagyobb részébe. A piactéri kuzinja távozáskor még megígérte neki, hogy a széket egy héten belül elkészíti és le is szállítja, ez a hír lelkesíti fel igazán. Ezt a feladatát kipipálhatja de még a nagybácsinak nem sikerült megvenni az ajándékát amit nézegetet neki. Boldogan idézi emlékeiben a nagybácsit akivel annak idején sokat építgettek fából és keményebb faragott kövekből. Tőle tanulta az építészet szakmáját amit hobbi szinten azóta is űz, legalább is a tervezés részét. Most ezzel a tervező szemmel nézi végig tüzetesen a kovácsműhely helyiségeit amelyek persze nem mind nyilvánosak, ezért csak a nyilvános részekbe sétál be és néz végig. A kiállított fegyvereket a gnóm újra végignézi nagy alapossággal. A rövidkardoknál állapodik meg csakúgy mint legutóbb.*
- Mondja kérem egy Wegtoreni mesterkardot milyen áron mérnek manapság. *teszi fel kíváncsian a kérdést mit sem sejtve annak valódi áráról. A kovács munka közben megáll egy pillanatra és gnómot tetőtől talpig végigméri majd kissé elhúzza a száját.*
- Önnek talán megfizethetetlen. *vágja kissé tapintatlan feleletét a gnómnak majd mikor látja, hogy kicsit talán erős volt igyekszik javítani valamicskét a helyzeten.*
- Már ha nem akar egy egész vagyont elkölteni arra a kardra. Nyolcszáz aranyért készítek magának egyet. *Kiegészítve már nem is hangzik annyira modortalanul a dolog. Szó mi szó sokan nem tudják felmérni, hogy egy ilyen kard elkészítése nem kevés hozzáértést, minőségi alapanyagot és még több gondos munkát igényel. Ezt Zin sem tudta így fájdalmasan hasít belé a hatalmas összeg elhangzása. ~De jó lett volna pedig egy ilyen kard!~ Nem ért a fegyverek készítéséhez és láthatóan árukhoz sem de a minőség megkülönböztetés az igen jó képessége. A többi karddal összevetve a mesterkardok látványosan jobb hatást keltenek, nem csoda, hogy olyan borsos áron mérik őket.*
- Az valóban nem kevés pénz. Azt hiszem később visszanézek akkor. Köszönöm a segítségét. *megdöbbenését végül lereagálja a kovács felé s bár nem a másik hibája, hogy ennyi a kard ára mégiscsak elszomorodik. ~Pedig egy ilyen Wegtoreni pengét még én is elhordtam volna az övemen.~ Nincs mit tenni valami más ajándékot kell néznie. Végül elköszön a kovácstól és elhagyja annak műhelyét.*
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-16 10:23:53
Üzenet elküldve: 2015-12-16 10:23:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Anor//
*Tényleg messziről jött ez a kis tündér, de nem ért egyet az óriással. Ő teljesen normális, mint a többi lény ezen a földön, csak ezek a hatalmas lények nem illenek a képbe. A tanácsra viszont ismét meg kell ráznia a fejét, sajnos nem tudja megtenni hogy elfelejti ezt a népet, meg kell ismernie őket hogy segíteni tudjon Erdőnek.*
- Pont ezért vagyok rátok kíváncsi. Miért szálltok szembe a világgal, hisz megad mindent? Miért akartok többet vagy mást?
*Elindul persze vezetője után de még visszanézeget útközben, óvatosan nehogy nekimenjen valaminek. Félelmetesek neki ezek a méretek, az anyagok többsége pedig ismeretlen, vagy csak annak látszik a megmunkálása végett. Pislogni se nagyon pislog annyira megnéz magának mindent. Még így sem marad le, egész szorosan tipeg Anor után, nem hiányzik neki hogy megint valami kellemetlen helyzetbe kerüljön.*
*Tényleg messziről jött ez a kis tündér, de nem ért egyet az óriással. Ő teljesen normális, mint a többi lény ezen a földön, csak ezek a hatalmas lények nem illenek a képbe. A tanácsra viszont ismét meg kell ráznia a fejét, sajnos nem tudja megtenni hogy elfelejti ezt a népet, meg kell ismernie őket hogy segíteni tudjon Erdőnek.*
- Pont ezért vagyok rátok kíváncsi. Miért szálltok szembe a világgal, hisz megad mindent? Miért akartok többet vagy mást?
*Elindul persze vezetője után de még visszanézeget útközben, óvatosan nehogy nekimenjen valaminek. Félelmetesek neki ezek a méretek, az anyagok többsége pedig ismeretlen, vagy csak annak látszik a megmunkálása végett. Pislogni se nagyon pislog annyira megnéz magának mindent. Még így sem marad le, egész szorosan tipeg Anor után, nem hiányzik neki hogy megint valami kellemetlen helyzetbe kerüljön.*
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-15 13:12:48
Üzenet elküldve: 2015-12-15 13:12:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Hás//
*Anor csak kellemesen mosolyog.*
- Fura egy szerzet vagy te, jó messziről jöhettél. Ha még nem láttál embert, jobb, ha meg sem ismersz minket. Annyira eltávolodtunk a természettől, hiszen láthatod...
*A férfi rátámaszkodik egy korlátra, úgy bámul az izzó széndarabok közé.*
- Az ember azt hiszi megszelídítheti az elemeket. Aztán persze a természet mindig válaszol a törekvésekre.
*Otthagyja a tűzhelyet és a másik kijárat felé indul.*
- Kövess! Mutatok még néhány dolgot.
*Útjuk a piactér felé vezet, ahol a férfi azt kívánja megmutatni, hogy kereskednek a városban.*
*Anor csak kellemesen mosolyog.*
- Fura egy szerzet vagy te, jó messziről jöhettél. Ha még nem láttál embert, jobb, ha meg sem ismersz minket. Annyira eltávolodtunk a természettől, hiszen láthatod...
*A férfi rátámaszkodik egy korlátra, úgy bámul az izzó széndarabok közé.*
- Az ember azt hiszi megszelídítheti az elemeket. Aztán persze a természet mindig válaszol a törekvésekre.
*Otthagyja a tűzhelyet és a másik kijárat felé indul.*
- Kövess! Mutatok még néhány dolgot.
*Útjuk a piactér felé vezet, ahol a férfi azt kívánja megmutatni, hogy kereskednek a városban.*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-14 20:24:36
Üzenet elküldve: 2015-12-14 20:24:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Anor//
*Nincs szükség rá hogy közelebb intse magához Anor, így is igyekszik a lehető legközelebb maradni. Megbámulja a hatalmas épületet, de nem is tervezett semmihez sem hozzáérni, így szorgosan bólogat az intésre. A hőség nem riasztja el, de mindenképpen meglepetésként éri és bele is borzong hirtelen. A fegyvereket ő egyszerű dísznek nézi, sosem látott még senkit harcolni és alapvetően idegen tőle a gondolat is hogy ilyenekkel viaskodnának ezek az óriások. Tátott szájjal bámészkodik, mellkasa előtt felhúzott kezekkel hogy még véletlenül se érinthessen semmit forgolódása közben, szárnyacskáit is szorosan a hátára lapítja.*
- És minek ez nektek?
*Ez az amit még mindig nem tud hová tenni. Erdő megad mindent amire szükség van, minek csinálnak ilyen dolgokat ezek a nagyra nőtt lények?*
- Miért nem elég a fa és a kő? Miért nem a föld alá ástok üreget? Miért hord mindenki különböző dolgokat magán?
*Közben persze egy pillantást sem vet kísérőjére, sokkal izgalmasabb minden mást végignézni.*
*Nincs szükség rá hogy közelebb intse magához Anor, így is igyekszik a lehető legközelebb maradni. Megbámulja a hatalmas épületet, de nem is tervezett semmihez sem hozzáérni, így szorgosan bólogat az intésre. A hőség nem riasztja el, de mindenképpen meglepetésként éri és bele is borzong hirtelen. A fegyvereket ő egyszerű dísznek nézi, sosem látott még senkit harcolni és alapvetően idegen tőle a gondolat is hogy ilyenekkel viaskodnának ezek az óriások. Tátott szájjal bámészkodik, mellkasa előtt felhúzott kezekkel hogy még véletlenül se érinthessen semmit forgolódása közben, szárnyacskáit is szorosan a hátára lapítja.*
- És minek ez nektek?
*Ez az amit még mindig nem tud hová tenni. Erdő megad mindent amire szükség van, minek csinálnak ilyen dolgokat ezek a nagyra nőtt lények?*
- Miért nem elég a fa és a kő? Miért nem a föld alá ástok üreget? Miért hord mindenki különböző dolgokat magán?
*Közben persze egy pillantást sem vet kísérőjére, sokkal izgalmasabb minden mást végignézni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3047-3066