Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-02-02 21:43:22
Üzenet elküldve: 2025-02-02 21:43:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Könnyű éjszakák//
*Határozottan bólint Mykael kérdésére.*
- Tudok, és szeretek is.
*Egészíti ki lelkes szavaivól. Reakciója valamivel hevesebb, mint amikor az éneklésről esett szó, így a fiatal férfi sejtheti, hogy Alissäna jobb kedveli a táncot mint műfaj az énekléssel szemben. Természetesen nem tervez rögtön táncra perdülni, ezen finomságokat inkább akkorra tartogatja, amikor végre kettesben lesznek.
Mykael óvatosan rásimítja kezét, mely nem kellemtlen számára, sőt, a gyengédséget a maga nyakatekert módján élvezi is. Könnyen enged a fiú akaratának, így a kurtizán oda lép, ahova éppen terelgetik őt.*
- Ó, igen, a fürdő!
*Kezével halántékára koppant jelezve, hogy teljesen kiment ez a fejéből a hegedűről való cseverészés közben.*
- Remekül hangzik. Máris előkészítek mindent, csak annyi kérdésem volna, hogy a szobádban szeretnél fürdőzni, vagy az erre kijelölt helységben?
*Türelmes mosolya arról árulkodik, hogy számára teljesen mindegy melyik mellett dönt Mykael. Alissänának azzal sem volna kivetnivalója, ha most itt a fogadótérben térdre kényszerítenék őt. Ennél sokkal nagyobb közönség előtt mutatkozott pőrén, s ami azt illeti most kifejezetten csendes is a taverna.*
- Persze vannak paravánok a dézsák között.
*Teszi még gyorsan hozzá, hátha ezen információ is segít a döntésben.*
*Határozottan bólint Mykael kérdésére.*
- Tudok, és szeretek is.
*Egészíti ki lelkes szavaivól. Reakciója valamivel hevesebb, mint amikor az éneklésről esett szó, így a fiatal férfi sejtheti, hogy Alissäna jobb kedveli a táncot mint műfaj az énekléssel szemben. Természetesen nem tervez rögtön táncra perdülni, ezen finomságokat inkább akkorra tartogatja, amikor végre kettesben lesznek.
Mykael óvatosan rásimítja kezét, mely nem kellemtlen számára, sőt, a gyengédséget a maga nyakatekert módján élvezi is. Könnyen enged a fiú akaratának, így a kurtizán oda lép, ahova éppen terelgetik őt.*
- Ó, igen, a fürdő!
*Kezével halántékára koppant jelezve, hogy teljesen kiment ez a fejéből a hegedűről való cseverészés közben.*
- Remekül hangzik. Máris előkészítek mindent, csak annyi kérdésem volna, hogy a szobádban szeretnél fürdőzni, vagy az erre kijelölt helységben?
*Türelmes mosolya arról árulkodik, hogy számára teljesen mindegy melyik mellett dönt Mykael. Alissänának azzal sem volna kivetnivalója, ha most itt a fogadótérben térdre kényszerítenék őt. Ennél sokkal nagyobb közönség előtt mutatkozott pőrén, s ami azt illeti most kifejezetten csendes is a taverna.*
- Persze vannak paravánok a dézsák között.
*Teszi még gyorsan hozzá, hátha ezen információ is segít a döntésben.*
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-02-02 10:22:55
Üzenet elküldve: 2025-02-02 10:22:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Könnyű éjszakák//
- Hmm... dobok, meg csörgők, mi?
*feleli, és kaján mosoly csúszik fel az arcára, miközben végignéz Alissäna sejtelmesen áttetsző ruházatán. Tudja, hogy mi van alatta, de attól még most is ugyanolyan hatásos.*
- Mesélték nekem, hogy ehhez a csörgéshez meg doboláshoz tánc is jár, igaz? Te is tudsz úgy táncolni?
*kérdi, de közben a hegedűt elkezdi elpakolni, ami talán megnyugtatja Lisszát: a zsoldos nem akar itt neki hegedűn vinnyogni valamit, amire wegtoreni módon kellene riszálnia magát. Inkább csak a szokásos kíváncsisága hajtja, amit persze most a téma fülledtsége is táplál.
A leány erről talán bőbeszédűbben mesél neki, ő pedig lelkesen hallgatja is, a fantáziája pedig szabadon szárnyal közben.
És ha úgy adódik, egy ponton a keze a lány csípőjére siklik, és ha nem hessegetik el onnan, akkor kicsit közelebb is vonja magához. Lissza bőréből puhaság, melegség és egzotikus illat árad, amit imád. Így végül így is szól.*
- Szó volt valami fürdőről. Meg hogy aztán meglátogatsz. Lehetne ez most? A fürdésben nem kell segítség, de azért hálás lennék, ha csatlakoznál.
*teszi hozzá.*
- Hmm... dobok, meg csörgők, mi?
*feleli, és kaján mosoly csúszik fel az arcára, miközben végignéz Alissäna sejtelmesen áttetsző ruházatán. Tudja, hogy mi van alatta, de attól még most is ugyanolyan hatásos.*
- Mesélték nekem, hogy ehhez a csörgéshez meg doboláshoz tánc is jár, igaz? Te is tudsz úgy táncolni?
*kérdi, de közben a hegedűt elkezdi elpakolni, ami talán megnyugtatja Lisszát: a zsoldos nem akar itt neki hegedűn vinnyogni valamit, amire wegtoreni módon kellene riszálnia magát. Inkább csak a szokásos kíváncsisága hajtja, amit persze most a téma fülledtsége is táplál.
A leány erről talán bőbeszédűbben mesél neki, ő pedig lelkesen hallgatja is, a fantáziája pedig szabadon szárnyal közben.
És ha úgy adódik, egy ponton a keze a lány csípőjére siklik, és ha nem hessegetik el onnan, akkor kicsit közelebb is vonja magához. Lissza bőréből puhaság, melegség és egzotikus illat árad, amit imád. Így végül így is szól.*
- Szó volt valami fürdőről. Meg hogy aztán meglátogatsz. Lehetne ez most? A fürdésben nem kell segítség, de azért hálás lennék, ha csatlakoznál.
*teszi hozzá.*
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-31 23:39:44
Üzenet elküldve: 2025-01-31 23:39:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
*Követi az elfet az istállóba. Van alkalma megcsodálni a lányt lovaglónadrágban is. Megszokta már, hogy ritkán látja a fogadó kisasszonyát ugyanabban a ruhában bármikor is, de nem rémlik neki, hogy látta már ily könnyed, már-már hétköznapi öltözékben.*
-Azt gondoltam, hogy a nemeseknek mind van. *Von vállat. Valóban volt benne egy ilyen gondolat. Meg hogy a cím mellé minden bizonnyal jár valami hintó is. Azzal mondjuk egyet tud érteni, hogy nem szerencsés az efféle hivalkodás a Kikötőben. Rosszabb esetben kirángatják a hintóból, jobb esetben pedig beszorul valami sikátorban.
Nyitná a száját hogy feleljen a határozott kijelentésre. Elvégre majdnem biztos, hogy elférnének azon a lovon ketten is, ha felkapaszkodna Relael mögé. Végül beharapja ajkait és lenyeli a választ. Pontosan tudja, hogy nem fogja meggyőzni az elfet.*
-Persze. Nincs elég hely. *Visszhangozza gépiesen a lódítást, miközben átnyújtja egyébként szerény cókmókját. Az elf is érezheti, hogy másfél váltás ruhánál aligha rejlik több benne. Beletörődik a kissé degradáló szerepébe, na meg abba, hogy a következő két napot kutyagolással tölti. Volt már rosszabb is.*
-Alissänától. *Hangjában nincs bosszúság, csupán pontosít. Szürke tekintete rebben csak egy pillanatra. Jól tudja, hogy Relael ugyanúgy tisztában van az általa oly kedvelt pillangó nevével, mint ő maga.*
-Sajnos nem tudtam, mert... *Megvakarja tarkóját, vajon hogy fejezze be mondandóját.*
-Elfoglalt. *Vágja ki magát végül.*
-De szóltam Ezméének, hogy köszönjön el a nevemben.
*Amennyiben Relael megindítja a menetet lován, úgy ő is szaporábbra fogja lépteit. Arthenior jó két napi járóföld, így alighanem valahol meg kell pihenniük féltávon.*
-Miért megyünk Artheniorba? *Bukik ki végül a kérdés, ami leginkább foglalkoztatta eddig is. Valahogy illik felkészítenie a nemest arra is, hogy ő bizony nem feltétlen szívesen látott vendég arra bizonyos körökben.*
*Követi az elfet az istállóba. Van alkalma megcsodálni a lányt lovaglónadrágban is. Megszokta már, hogy ritkán látja a fogadó kisasszonyát ugyanabban a ruhában bármikor is, de nem rémlik neki, hogy látta már ily könnyed, már-már hétköznapi öltözékben.*
-Azt gondoltam, hogy a nemeseknek mind van. *Von vállat. Valóban volt benne egy ilyen gondolat. Meg hogy a cím mellé minden bizonnyal jár valami hintó is. Azzal mondjuk egyet tud érteni, hogy nem szerencsés az efféle hivalkodás a Kikötőben. Rosszabb esetben kirángatják a hintóból, jobb esetben pedig beszorul valami sikátorban.
Nyitná a száját hogy feleljen a határozott kijelentésre. Elvégre majdnem biztos, hogy elférnének azon a lovon ketten is, ha felkapaszkodna Relael mögé. Végül beharapja ajkait és lenyeli a választ. Pontosan tudja, hogy nem fogja meggyőzni az elfet.*
-Persze. Nincs elég hely. *Visszhangozza gépiesen a lódítást, miközben átnyújtja egyébként szerény cókmókját. Az elf is érezheti, hogy másfél váltás ruhánál aligha rejlik több benne. Beletörődik a kissé degradáló szerepébe, na meg abba, hogy a következő két napot kutyagolással tölti. Volt már rosszabb is.*
-Alissänától. *Hangjában nincs bosszúság, csupán pontosít. Szürke tekintete rebben csak egy pillanatra. Jól tudja, hogy Relael ugyanúgy tisztában van az általa oly kedvelt pillangó nevével, mint ő maga.*
-Sajnos nem tudtam, mert... *Megvakarja tarkóját, vajon hogy fejezze be mondandóját.*
-Elfoglalt. *Vágja ki magát végül.*
-De szóltam Ezméének, hogy köszönjön el a nevemben.
*Amennyiben Relael megindítja a menetet lován, úgy ő is szaporábbra fogja lépteit. Arthenior jó két napi járóföld, így alighanem valahol meg kell pihenniük féltávon.*
-Miért megyünk Artheniorba? *Bukik ki végül a kérdés, ami leginkább foglalkoztatta eddig is. Valahogy illik felkészítenie a nemest arra is, hogy ő bizony nem feltétlen szívesen látott vendég arra bizonyos körökben.*
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-31 21:23:30
Üzenet elküldve: 2025-01-31 21:23:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Minden lelki erejét latba kell vetnie, hogy Haldrian kérdésére ne nevessen fel. Tudja, hogy a félvér nem sértődne meg rajta, ám ennyi jómodor még belé is szorult.*
- Nem kifejezetten.
*Felel kurtán, miután egy torokköszörüléssel megtalálja legudvariasabb hangját.*
- Hozd azt is, megnézzük.
*Nem sok esélyt lát arra, hogy bármivel jobb volna az az ing Haldrian többi ruhájánál, de egy próbát megérhet. Magában már el is határozza, hogy az utazásra megteszi az is, ami van a fattyún, de Artheniorba érve legalább egy valamirevaló inget vesz neki. Ennyi jutalom a kis tolvajnak is jár azok után mennyire készségesen teljesíti minden kérését.*
*Elhagyja a termet és saját szobája felé veszi az irányt. Nem gondolta, hogy ilyen hamar útra kelnek, ezért nem gondoskodott arról, hogy össze pakolja saját holmijait.
Arra számít, hogy nem fogadja őt senki, s Denjaar már útnak indult, ehelyette a férfi ágyán horpaszt. Kibújik cipőjéből, hogy halk léptekkel osonhasson át a szobán. Mivel mindig mással van elfoglalva, ezért ruhái között némi rendetlenség uralkodik, ez megnehezíti dolgát, s valamelyest lassítja is a folyamatot.
Rövidesen szoknyáját lovaglónadrágja váltja fel, haját összefonja és egy ingbe bújik bele, melyet egy fűzővel tesz valamivel csinosabbá. Gondosan ügyel arra, hogy ne hangoskodjon, még a levegőt is óvatosan, lassan fújja ki. Utoljára elhalad az ágy mellett, vet egy pillantást a Wegtorenire. Erős késztetést érez arra, hogy megérintse. Jól esne végig simítani a szakállas arcon, és a forró testhez bújni. Nem tudja megmagyarázni mi az oka annak, hogy ilyen szép szemének a harcos, s bár mutatós és tekintélytparancsoló jelenség, de egyedinek aligha mondaná. Számára valamiért mégis különleges, s azon kapja magát, hogy nem csak szoknyája alatt mozgatja meg Denjaar társasága.
Hosszúszárú csizmáját felhúzza és nehéz szívvel távozik. A fűzőt az ajtó előtt köti meg, hogy addig se kelljen egy légtérben lennie szeretőjével, mert jól tudja milyen könnyen elgyengül.*
*Rövidesen találkoznak a fogadótérben, ahol még sebtében iszik néhány korty vizet, s kulacsát megtölti finom borral, mielőtt a kinti néhány férőhelyes istálló felé sietne és egy karmozdulattal ösztökéli a fiút is erre.*
- Honnan lenne hintónk, Haldrian?
*Megmosolyogtatja a felvetés.*
- Tán akad neked egy kölcsönbe?
*Összekészített holmijaival teli zsákját egy gerendára teszi, amíg lova felszerszámozásába kezd. Ugyan az állatot megsimogatja, de ez is valamelyest szükségszerűnek tűnik. Az engedelmesség kötelező eleme.*
- Egy hintót sosem tudnál megengedni magadnak, plusz a Kikötőben nem túl szerencsés az ilyesfajta figyelemfelkeltés, nemde? Ezt már csak te tudod a legjobban.
*Gyorsan végez, így a fiú aligha unhatja el magát.*
- Nincs elég hely kettőnknek, így te sétálni fogsz.
*Nem lát ezzel problémát, ezért kimondani sem okoz nehézséget számára.*
- Azokat add ide, felkötöm a nyeregre.
*Karjával a félvér esetleg összepakolt ruháira mutat, miközben saját zsákját erősíti a nyereg egyik felére.*
- Elköszöntél már a kis ... *Keresi a megfelelő kifejezést Alissänára, s közben azt is fontolóra veszi, hogy ezúttal mennyire fogalmazzon durván.* kurvától.
*Marad a jól bevált titulusnál, szeme sarkából pedig diszkréten, lopva vizsgálja Haldrian arcát, hogy ezúttal is kielemezhesse a fattyú reakcióját.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.31 21:29:14
*Minden lelki erejét latba kell vetnie, hogy Haldrian kérdésére ne nevessen fel. Tudja, hogy a félvér nem sértődne meg rajta, ám ennyi jómodor még belé is szorult.*
- Nem kifejezetten.
*Felel kurtán, miután egy torokköszörüléssel megtalálja legudvariasabb hangját.*
- Hozd azt is, megnézzük.
*Nem sok esélyt lát arra, hogy bármivel jobb volna az az ing Haldrian többi ruhájánál, de egy próbát megérhet. Magában már el is határozza, hogy az utazásra megteszi az is, ami van a fattyún, de Artheniorba érve legalább egy valamirevaló inget vesz neki. Ennyi jutalom a kis tolvajnak is jár azok után mennyire készségesen teljesíti minden kérését.*
*Elhagyja a termet és saját szobája felé veszi az irányt. Nem gondolta, hogy ilyen hamar útra kelnek, ezért nem gondoskodott arról, hogy össze pakolja saját holmijait.
Arra számít, hogy nem fogadja őt senki, s Denjaar már útnak indult, ehelyette a férfi ágyán horpaszt. Kibújik cipőjéből, hogy halk léptekkel osonhasson át a szobán. Mivel mindig mással van elfoglalva, ezért ruhái között némi rendetlenség uralkodik, ez megnehezíti dolgát, s valamelyest lassítja is a folyamatot.
Rövidesen szoknyáját lovaglónadrágja váltja fel, haját összefonja és egy ingbe bújik bele, melyet egy fűzővel tesz valamivel csinosabbá. Gondosan ügyel arra, hogy ne hangoskodjon, még a levegőt is óvatosan, lassan fújja ki. Utoljára elhalad az ágy mellett, vet egy pillantást a Wegtorenire. Erős késztetést érez arra, hogy megérintse. Jól esne végig simítani a szakállas arcon, és a forró testhez bújni. Nem tudja megmagyarázni mi az oka annak, hogy ilyen szép szemének a harcos, s bár mutatós és tekintélytparancsoló jelenség, de egyedinek aligha mondaná. Számára valamiért mégis különleges, s azon kapja magát, hogy nem csak szoknyája alatt mozgatja meg Denjaar társasága.
Hosszúszárú csizmáját felhúzza és nehéz szívvel távozik. A fűzőt az ajtó előtt köti meg, hogy addig se kelljen egy légtérben lennie szeretőjével, mert jól tudja milyen könnyen elgyengül.*
*Rövidesen találkoznak a fogadótérben, ahol még sebtében iszik néhány korty vizet, s kulacsát megtölti finom borral, mielőtt a kinti néhány férőhelyes istálló felé sietne és egy karmozdulattal ösztökéli a fiút is erre.*
- Honnan lenne hintónk, Haldrian?
*Megmosolyogtatja a felvetés.*
- Tán akad neked egy kölcsönbe?
*Összekészített holmijaival teli zsákját egy gerendára teszi, amíg lova felszerszámozásába kezd. Ugyan az állatot megsimogatja, de ez is valamelyest szükségszerűnek tűnik. Az engedelmesség kötelező eleme.*
- Egy hintót sosem tudnál megengedni magadnak, plusz a Kikötőben nem túl szerencsés az ilyesfajta figyelemfelkeltés, nemde? Ezt már csak te tudod a legjobban.
*Gyorsan végez, így a fiú aligha unhatja el magát.*
- Nincs elég hely kettőnknek, így te sétálni fogsz.
*Nem lát ezzel problémát, ezért kimondani sem okoz nehézséget számára.*
- Azokat add ide, felkötöm a nyeregre.
*Karjával a félvér esetleg összepakolt ruháira mutat, miközben saját zsákját erősíti a nyereg egyik felére.*
- Elköszöntél már a kis ... *Keresi a megfelelő kifejezést Alissänára, s közben azt is fontolóra veszi, hogy ezúttal mennyire fogalmazzon durván.* kurvától.
*Marad a jól bevált titulusnál, szeme sarkából pedig diszkréten, lopva vizsgálja Haldrian arcát, hogy ezúttal is kielemezhesse a fattyú reakcióját.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.31 21:29:14
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-30 00:48:33
Üzenet elküldve: 2025-01-30 00:48:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Könnyű éjszakák//
*Elnézi a valóban megviselt hangszert, melyhez hasonlót ugyan látott már, de hegedűhöz nem igen volt szerencséje. Ami azt illeti a hangzása nem is kifejezetten tetszetős számára, de betudja annak, hogy Mykaelnek még gyakorolnia szükséges a megfelelő hangok megszólaltatásához.*
- Örülök, hogy sikerrel jártál.
*Nyugtázza a beszerzőút sikerességét. Mosolya ugyan töretlen, de magában kissé bosszús. Ezúttal semmi kedve most dalolászni és tanítgatni, így ez alól igyekszik ügyesen kibújni.*
- A wegtoreni dalok javarésze főleg ritmus, melyet csörgőkkel, dobokkal és hasonló hangszerekkel játszanak. Nem tudom mennyire lenne alkalmas erre.
*Óvatosan megigazgatja ruhája pántját.*
- De töprengek majd rajta, hátha eszembe jut valami. Úgy hiszem Krultos úr alkalmasabb lenne egyébként erre a feladatra, ő bizonyosan több dalt ismer.
*Arról nincs tudomása, hogy Mykael és Denjaar ismerik-e egymást, de Denjaar egykori parancsnoki titulusa végett úgy véli nem ismeretlen az ő neve.*
*Elnézi a valóban megviselt hangszert, melyhez hasonlót ugyan látott már, de hegedűhöz nem igen volt szerencséje. Ami azt illeti a hangzása nem is kifejezetten tetszetős számára, de betudja annak, hogy Mykaelnek még gyakorolnia szükséges a megfelelő hangok megszólaltatásához.*
- Örülök, hogy sikerrel jártál.
*Nyugtázza a beszerzőút sikerességét. Mosolya ugyan töretlen, de magában kissé bosszús. Ezúttal semmi kedve most dalolászni és tanítgatni, így ez alól igyekszik ügyesen kibújni.*
- A wegtoreni dalok javarésze főleg ritmus, melyet csörgőkkel, dobokkal és hasonló hangszerekkel játszanak. Nem tudom mennyire lenne alkalmas erre.
*Óvatosan megigazgatja ruhája pántját.*
- De töprengek majd rajta, hátha eszembe jut valami. Úgy hiszem Krultos úr alkalmasabb lenne egyébként erre a feladatra, ő bizonyosan több dalt ismer.
*Arról nincs tudomása, hogy Mykael és Denjaar ismerik-e egymást, de Denjaar egykori parancsnoki titulusa végett úgy véli nem ismeretlen az ő neve.*
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-25 17:49:52
Üzenet elküldve: 2025-01-25 17:49:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Könnyű éjszakák//
*Egy hegedű hangolása mással össze nem téveszthető hangokkal jár. A húrok feszegetése, a pengetés, a vonó hangja ahogy végigcsúszik a húrokon - nem is azért, hogy megszólaltassa a hangot, csak amúgy mellékesen. Mivel nem látott senki a fogadóban, így nem is kérdezte meg, hogy zavar-e ezzel bárki. Alissäna azonban hamar előkerül és lelkes érdeklődést mutat legújabb szerzeménye iránt.*
- Igen, de szerencsém is volt. Egy matróztól vettem. Kissé fura hangja van, gondolom emiatt fehér poros izé miatt.
*mutatja a hangszeren a kicsapódott só nyomát. Nem ismervén a tengert, ő nem tudja, hogy ez micsoda és miért van ott, de azt már látta, hogy le lehet szedni. majd gondja lesz rá.*
- De amúgy elég jó hangszer, csak kicsit lestrapált. De engem az nem zavar.
*feleli terjengősen, ahogy ő szokta.*
- Megint kezdhetek dalokat gyűjteni.
*teszi hozzá, majd a lányra sandít.*
- Te ismersz valamit Wegtorenből, valami szórakoztatót?
*kérdi aztán. Hátha szerencséje lesz.*
*Egy hegedű hangolása mással össze nem téveszthető hangokkal jár. A húrok feszegetése, a pengetés, a vonó hangja ahogy végigcsúszik a húrokon - nem is azért, hogy megszólaltassa a hangot, csak amúgy mellékesen. Mivel nem látott senki a fogadóban, így nem is kérdezte meg, hogy zavar-e ezzel bárki. Alissäna azonban hamar előkerül és lelkes érdeklődést mutat legújabb szerzeménye iránt.*
- Igen, de szerencsém is volt. Egy matróztól vettem. Kissé fura hangja van, gondolom emiatt fehér poros izé miatt.
*mutatja a hangszeren a kicsapódott só nyomát. Nem ismervén a tengert, ő nem tudja, hogy ez micsoda és miért van ott, de azt már látta, hogy le lehet szedni. majd gondja lesz rá.*
- De amúgy elég jó hangszer, csak kicsit lestrapált. De engem az nem zavar.
*feleli terjengősen, ahogy ő szokta.*
- Megint kezdhetek dalokat gyűjteni.
*teszi hozzá, majd a lányra sandít.*
- Te ismersz valamit Wegtorenből, valami szórakoztatót?
*kérdi aztán. Hátha szerencséje lesz.*
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-24 20:56:27
Üzenet elküldve: 2025-01-24 20:56:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Könnyű éjszakák//
*Meglehetősen eseménytelenül telik napja, s régebben ezt bizonyosan hamar megunta volna, de most határozottan örül ennek. Ritkán van lehetősége lelkével törődni, jellemzően csak testére van ideje figyelni, s arra is leginkább azért, mert muszáj. Mindig makulátlannak, illatosnak és simának kell lennie, mely nem kevés időt, energiát és aranyat emészt fel minden áldott nap.
Talán néhány vendég kupáját kellett csak megtöltenie, a bevétel igen karcsú lesz, de szerencséjére a Kisasszonyt ezt nem foglalkoztatja különösebben, így hát elmélkedik. Felkönyökölve álmodozik, elképzel egy másik életet, megvizsgálja, hogy most hogyan is van ő a saját bőrében. Ezúttal Haldrian sem zavarja ebben. Kedveli a fattyút, és talán picit hiányzik is neki amikor nem legyeskedik körülötte, ugyanakkor fárasztó is minduntalan elutasítani töretlenül próbálkozásait. Fellélegzik.
Észre sem veszi miként teli az idő körülötte. Lelke békével telik meg ebben a mocskos, legkevésbé sem békés környezetben, mégis biztonságban érzi magát.
Alissäna jelen van, de aligha látszik, hiszen nem akar látható lenni. A pult egyik távoli zugában ül egy széken, s mivel ő aprócska, itt pedig minden tekintélyes méretű - mintha Ezmeere tervezték volna, aki éppen olyan elengedhetetlen tartozéka a Hét Varjúnak, mint a nyikorgó deszkák -, így csak némi szerencsével észrevehető, ahogy felocsúdva nyújtózkodik a hang irányába. Kíváncsi zöldjei hamar felismerik Mykaelt. A fiú érkeztével az ajtó melletti ablakok egyikére siklik tekintete, ahonnan ráeszmél mennyire elszaladt ez a nap, s a nap már utolsó nyalábaival melengeti és világítja be a fogadótér szélső asztalait.
Lassan feltápászkodik helyéről és megmutatja magát a fiúnak, aki újdonsült szerzeményével kezd el ismerkedni. Lassú, puha léptekkel kerüli meg a pultot és egy szelíd mosollyal arcán közelíti meg a zsoldost. Kicsit keserű, hogy csendjének vége szakadt, de nem lehet telhetetlen. Kipihent és feltöltődött.*
- Úgy látom sikerrel jártál.
*Tekintete gyors pillantást vet a hangszerre, majd ezt követően vissza vándorol Mykael arcára.*
- Nehéz volt beszerezni?
*Ujjait összefűzve pihenteti karjait maga előtt, s vár türelmesen, hogy utasítsák, esetleg megkérjék. Diszkréten igyekszik felmérni a másik hangulatát, s esetleg apróbb rezdüléseiből kitalálni a fiatal férfi igényeit.*
- Vajon olyan jó azért, mint a régi?
*Meglehetősen eseménytelenül telik napja, s régebben ezt bizonyosan hamar megunta volna, de most határozottan örül ennek. Ritkán van lehetősége lelkével törődni, jellemzően csak testére van ideje figyelni, s arra is leginkább azért, mert muszáj. Mindig makulátlannak, illatosnak és simának kell lennie, mely nem kevés időt, energiát és aranyat emészt fel minden áldott nap.
Talán néhány vendég kupáját kellett csak megtöltenie, a bevétel igen karcsú lesz, de szerencséjére a Kisasszonyt ezt nem foglalkoztatja különösebben, így hát elmélkedik. Felkönyökölve álmodozik, elképzel egy másik életet, megvizsgálja, hogy most hogyan is van ő a saját bőrében. Ezúttal Haldrian sem zavarja ebben. Kedveli a fattyút, és talán picit hiányzik is neki amikor nem legyeskedik körülötte, ugyanakkor fárasztó is minduntalan elutasítani töretlenül próbálkozásait. Fellélegzik.
Észre sem veszi miként teli az idő körülötte. Lelke békével telik meg ebben a mocskos, legkevésbé sem békés környezetben, mégis biztonságban érzi magát.
Alissäna jelen van, de aligha látszik, hiszen nem akar látható lenni. A pult egyik távoli zugában ül egy széken, s mivel ő aprócska, itt pedig minden tekintélyes méretű - mintha Ezmeere tervezték volna, aki éppen olyan elengedhetetlen tartozéka a Hét Varjúnak, mint a nyikorgó deszkák -, így csak némi szerencsével észrevehető, ahogy felocsúdva nyújtózkodik a hang irányába. Kíváncsi zöldjei hamar felismerik Mykaelt. A fiú érkeztével az ajtó melletti ablakok egyikére siklik tekintete, ahonnan ráeszmél mennyire elszaladt ez a nap, s a nap már utolsó nyalábaival melengeti és világítja be a fogadótér szélső asztalait.
Lassan feltápászkodik helyéről és megmutatja magát a fiúnak, aki újdonsült szerzeményével kezd el ismerkedni. Lassú, puha léptekkel kerüli meg a pultot és egy szelíd mosollyal arcán közelíti meg a zsoldost. Kicsit keserű, hogy csendjének vége szakadt, de nem lehet telhetetlen. Kipihent és feltöltődött.*
- Úgy látom sikerrel jártál.
*Tekintete gyors pillantást vet a hangszerre, majd ezt követően vissza vándorol Mykael arcára.*
- Nehéz volt beszerezni?
*Ujjait összefűzve pihenteti karjait maga előtt, s vár türelmesen, hogy utasítsák, esetleg megkérjék. Diszkréten igyekszik felmérni a másik hangulatát, s esetleg apróbb rezdüléseiből kitalálni a fiatal férfi igényeit.*
- Vajon olyan jó azért, mint a régi?
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-17 12:53:45
Üzenet elküldve: 2025-01-17 12:53:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* Zsoldosként ritkán kell tudnia, hogy mi is igazából a „küldetés” körülményei. A célpont és a helyszín bőven elég volt mindig is! Bár az is igaz, hogy eddig nem ő volt az, aki értesült az ilyen dolgokról. Amióta elvált megszokott cimboráitól, azóta szeret jobban informált lenni. A vak bizalom, amit kiérdemeltek, az egykori bajtársakkal együtt kerültek a feledés homályába. Ugyan talált magának új bajtársakat a hollók társaságában, de még messze vannak ettől a bizonyos vak bizalomtól. Bár ez biztos kölcsönös! Talán a kikötői bagázs, nem is szeretne bizalomra építeni, inkább csak engedelmességre, amit, ha megfizetnek, azt meg is kapják.
Meg is kapja a várva várt választ. Bár nem pont erre számított, valahogy mégse lepődik meg ezen olyannyira. Azon jobban, hogy kedves főnökük él ezek szerek használatával, vagy tovább értékesíti. Neki aztán édes mindegy, bár nem nézte volna ki belőle. Bár ha belegondol, hogy hol is vannak…
Amint eltűnik az utolsó tojást is, a tányért visszaviszi a konyhába. Ideje nincs elmosogatni, de lehet, hogy csak kedve, szóval csak otthagyja a többi között. Végeztével kisétál a többiekhez. *
- Akkor mutasd az utat!
* Zsoldosként ritkán kell tudnia, hogy mi is igazából a „küldetés” körülményei. A célpont és a helyszín bőven elég volt mindig is! Bár az is igaz, hogy eddig nem ő volt az, aki értesült az ilyen dolgokról. Amióta elvált megszokott cimboráitól, azóta szeret jobban informált lenni. A vak bizalom, amit kiérdemeltek, az egykori bajtársakkal együtt kerültek a feledés homályába. Ugyan talált magának új bajtársakat a hollók társaságában, de még messze vannak ettől a bizonyos vak bizalomtól. Bár ez biztos kölcsönös! Talán a kikötői bagázs, nem is szeretne bizalomra építeni, inkább csak engedelmességre, amit, ha megfizetnek, azt meg is kapják.
Meg is kapja a várva várt választ. Bár nem pont erre számított, valahogy mégse lepődik meg ezen olyannyira. Azon jobban, hogy kedves főnökük él ezek szerek használatával, vagy tovább értékesíti. Neki aztán édes mindegy, bár nem nézte volna ki belőle. Bár ha belegondol, hogy hol is vannak…
Amint eltűnik az utolsó tojást is, a tányért visszaviszi a konyhába. Ideje nincs elmosogatni, de lehet, hogy csak kedve, szóval csak otthagyja a többi között. Végeztével kisétál a többiekhez. *
- Akkor mutasd az utat!
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-17 11:58:07
Üzenet elküldve: 2025-01-17 11:58:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
*Bár inkább csak froclizásnak szánta a beszerzőutat illető szavait, úgy fest, hogy Ettvallder fantáziáját megmozgatta vele. Legszívesebben elnevetné magát. Még hogy álca a beszerzőút..? Nem, ebben kételkedik. Akkor Dayaneer nem csak ilyen esetlegesen válogatná meg az útitársait.
Lomha pillantással követi lae'Natar útját a fogadótérben ahogy belép a megtermett fickóval. Ez utóbbit néhány gyors szemvillanással jobban felméri, de mivel fogalma sincs róla hogy ki lehet, és ahhoz sincs sok köze hogy a nő mit akar a fickóval, nem foglalkozik velük sokat.
Inkább visszafordítja arcát Dayaneer felé, és tessék, kisvártatva igazolást is nyernek a gondolatai. Azok is, amik a beszerzendő árura-, és azok is, amik a beszerzőút titkosságára vonatkoznak. Halkan szusszant válaszul a szavakra. Ördögvigyor és hodaril.. jó sok arany rejlik bennük, de mocsok dolog tud lenni mind a kettő. Mondjuk a szesz is, ha mértéktelenül isszák. De hát sajnos néha pont az kell az embernek, amivel mérgezi magát.*
- Jártam már Szántóvégen. *-hümment eltűnődve-* Szeretik az egyszerű dalokat, amikre tudnak táncolni. Jófajta zöldséget termesztenek ott. És igen, valóban kitűnő a pöfékelnivalójuk is.
*Többi ott végzett megfigyelését, ami elsősorban a leányokra és azok ilyen-olyan hajlandóságára vonatkozik, a hölgytársaságot figyelembe véve megtartja magának.*
- Miért is ne..? Rég jártam arra. Ha el kell vetődnünk oda, talán nem is lesz rossz. *-azt túlzás lenne állítani hogy egészen felélénkült a gondolattól, de legalábbis már kíváncsibb. Dayaneer szurkálódó szavaira sem morcosnak szánt pillantással felel, hanem inkább egy szakáll alatt elhúzódó mézes-mázos mosollyal.-* Dehogy nyavalygok én, Commandarᶉa. Hiszen egészen tűkön ülök. Hát nem látszik?!
*Ha más nem, a vigyorba váltó mosoly legalábbis látványos. Hát jó..! Ha egyszer így hozta a sors vagy a véletlen, akkor élvezni fogja a kiruccanást, ha a fene fenét is eszik.*
*Bár inkább csak froclizásnak szánta a beszerzőutat illető szavait, úgy fest, hogy Ettvallder fantáziáját megmozgatta vele. Legszívesebben elnevetné magát. Még hogy álca a beszerzőút..? Nem, ebben kételkedik. Akkor Dayaneer nem csak ilyen esetlegesen válogatná meg az útitársait.
Lomha pillantással követi lae'Natar útját a fogadótérben ahogy belép a megtermett fickóval. Ez utóbbit néhány gyors szemvillanással jobban felméri, de mivel fogalma sincs róla hogy ki lehet, és ahhoz sincs sok köze hogy a nő mit akar a fickóval, nem foglalkozik velük sokat.
Inkább visszafordítja arcát Dayaneer felé, és tessék, kisvártatva igazolást is nyernek a gondolatai. Azok is, amik a beszerzendő árura-, és azok is, amik a beszerzőút titkosságára vonatkoznak. Halkan szusszant válaszul a szavakra. Ördögvigyor és hodaril.. jó sok arany rejlik bennük, de mocsok dolog tud lenni mind a kettő. Mondjuk a szesz is, ha mértéktelenül isszák. De hát sajnos néha pont az kell az embernek, amivel mérgezi magát.*
- Jártam már Szántóvégen. *-hümment eltűnődve-* Szeretik az egyszerű dalokat, amikre tudnak táncolni. Jófajta zöldséget termesztenek ott. És igen, valóban kitűnő a pöfékelnivalójuk is.
*Többi ott végzett megfigyelését, ami elsősorban a leányokra és azok ilyen-olyan hajlandóságára vonatkozik, a hölgytársaságot figyelembe véve megtartja magának.*
- Miért is ne..? Rég jártam arra. Ha el kell vetődnünk oda, talán nem is lesz rossz. *-azt túlzás lenne állítani hogy egészen felélénkült a gondolattól, de legalábbis már kíváncsibb. Dayaneer szurkálódó szavaira sem morcosnak szánt pillantással felel, hanem inkább egy szakáll alatt elhúzódó mézes-mázos mosollyal.-* Dehogy nyavalygok én, Commandarᶉa. Hiszen egészen tűkön ülök. Hát nem látszik?!
*Ha más nem, a vigyorba váltó mosoly legalábbis látványos. Hát jó..! Ha egyszer így hozta a sors vagy a véletlen, akkor élvezni fogja a kiruccanást, ha a fene fenét is eszik.*
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-14 21:01:49
Üzenet elküldve: 2025-01-14 21:01:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
*Szórakoztatónak találja a kontrasztot a két férfi lelkesedése - vagy épp inkább annak hiánya között, s már látja is maga előtt, hogy vélhetőleg kaotikus dinamikát fog eredményezni hármasuknál. Hogy ez az elvégzendő feladat hátrányára, netán előnyére fog válni, az majd elválik.
Ettvalder szemtelenül fiatal és tettre késznek tűnő zsoldos, úgy feltételezi róla, bizonyára ég a keze, hogy újra alkalmat találjon arra, hogy kardot rántson. Daya azonban épp abban bízik, hogy kis kiruccanásuk alkalmával erre nem lesz szükség, még ha a fattyúcska így talán nem fogja olyan izgalmasnak találni a feladatot.
Az ajtó nyikordulása megüti fülét, noha látványos kíváncsisággal nem kapja a hang irányába tekintetét. Laposan sandít az érkezőkre, feltűnést kerülő pillantásai azonban hosszan követik a párost. A kisasszonnyal érkező férfit már korábban is látta itt, már akkor is valahonnan ismerős volt neki... Elég nagydarab fickó, talán wegtoreni zsoldos lenne? Az istenekre... Khaan már biztos megmondta volna egy pillantásból!
Drága társai konspirálása a beszerző körút céljáról csal egy finom, hamiskás mosolyt az arcára. Álcázott akcióról szó sincsen persze, bár esett már olyan a történelemben, hogy jóval simlisebb ügyet egyszerű üzleteléssel próbált elfedni, de ez most nem az az alkalom. Jóval egyszerűbb, ha úgy tetszik unalmasabb az ügy, na de azért mégsem krumpli vagy répabeszerzésről van szó. A felvetésre meg is emeli szemöldökét Vicar fele, egy amolyan "ugyan kérlek" nézés kíséretében.
Nem áll szándékában titkolózni, felesleges is volna, így le is rántja a leplet az esetleges szántóföldeki kirándulásuk okáról.*
- A Kisasszony ördögvigyort és hodarilt rendelt, utóbbit pedig információim alapján Szántóvégen termesztenek. *Bár őszintén nem ismeri túl jól a falvakat arrafelé, biztos forrásból tudja, hogy néhány paraszt foglalkozik ezzel a növénnyel.* - Ha nem kapunk a Kikötőben, úgy kénytelen leszünk ellátogatni arrafelé.
*Még évekkel ezelőtt, amikor a Kikötő Arthenior fennhatósága alá tartozott, az ember lépten-nyomon belebotlott hodaril függőkbe, sokat imbolyogtak esténként az utcákon vagy ücsörögtek kábán sötét sikátorokban. Mostanság nem igazán találkozott ilyennel, mondjuk egy ideje nem is nézett szét alaposan a környéken. Látványos csökkenésük jelentheti, hogy a hiánycikk mostanság, vagy hogy irdatlanul felment az ára, hamarosan azonban úgyis szembesülni lesznek kénytelenek a helyzettel.*
- Ha befejezted az evést *emeli tekintetét Ettvallderre* - És Dalnok uram is túl van már a reggeli nyavalygáson, akkor akár indulhatunk is.
*Szórakoztatónak találja a kontrasztot a két férfi lelkesedése - vagy épp inkább annak hiánya között, s már látja is maga előtt, hogy vélhetőleg kaotikus dinamikát fog eredményezni hármasuknál. Hogy ez az elvégzendő feladat hátrányára, netán előnyére fog válni, az majd elválik.
Ettvalder szemtelenül fiatal és tettre késznek tűnő zsoldos, úgy feltételezi róla, bizonyára ég a keze, hogy újra alkalmat találjon arra, hogy kardot rántson. Daya azonban épp abban bízik, hogy kis kiruccanásuk alkalmával erre nem lesz szükség, még ha a fattyúcska így talán nem fogja olyan izgalmasnak találni a feladatot.
Az ajtó nyikordulása megüti fülét, noha látványos kíváncsisággal nem kapja a hang irányába tekintetét. Laposan sandít az érkezőkre, feltűnést kerülő pillantásai azonban hosszan követik a párost. A kisasszonnyal érkező férfit már korábban is látta itt, már akkor is valahonnan ismerős volt neki... Elég nagydarab fickó, talán wegtoreni zsoldos lenne? Az istenekre... Khaan már biztos megmondta volna egy pillantásból!
Drága társai konspirálása a beszerző körút céljáról csal egy finom, hamiskás mosolyt az arcára. Álcázott akcióról szó sincsen persze, bár esett már olyan a történelemben, hogy jóval simlisebb ügyet egyszerű üzleteléssel próbált elfedni, de ez most nem az az alkalom. Jóval egyszerűbb, ha úgy tetszik unalmasabb az ügy, na de azért mégsem krumpli vagy répabeszerzésről van szó. A felvetésre meg is emeli szemöldökét Vicar fele, egy amolyan "ugyan kérlek" nézés kíséretében.
Nem áll szándékában titkolózni, felesleges is volna, így le is rántja a leplet az esetleges szántóföldeki kirándulásuk okáról.*
- A Kisasszony ördögvigyort és hodarilt rendelt, utóbbit pedig információim alapján Szántóvégen termesztenek. *Bár őszintén nem ismeri túl jól a falvakat arrafelé, biztos forrásból tudja, hogy néhány paraszt foglalkozik ezzel a növénnyel.* - Ha nem kapunk a Kikötőben, úgy kénytelen leszünk ellátogatni arrafelé.
*Még évekkel ezelőtt, amikor a Kikötő Arthenior fennhatósága alá tartozott, az ember lépten-nyomon belebotlott hodaril függőkbe, sokat imbolyogtak esténként az utcákon vagy ücsörögtek kábán sötét sikátorokban. Mostanság nem igazán találkozott ilyennel, mondjuk egy ideje nem is nézett szét alaposan a környéken. Látványos csökkenésük jelentheti, hogy a hiánycikk mostanság, vagy hogy irdatlanul felment az ára, hamarosan azonban úgyis szembesülni lesznek kénytelenek a helyzettel.*
- Ha befejezted az evést *emeli tekintetét Ettvallderre* - És Dalnok uram is túl van már a reggeli nyavalygáson, akkor akár indulhatunk is.
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-11 18:19:53
Üzenet elküldve: 2025-01-11 18:19:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Könnyű éjszakák//
*A nap már lebukóban van a horizonton és az árnyékok helyét lassan átveszi a sötétség odakinn, mire visszatér a kikötői csatangolásból. Nem üres kézzel érkezik, egy fekete hegedűtokot cipel a hóna alatt. Kopott, sós víz tajtékától koszos fekete fadoboz, de formája semmi kétséget nem hagy afelől, hogy minek a tárolására szánják.
Mykael elégedett az üzlettel. Na nem mintha meg tudná ítélni, hogy jó árat fizetett-e a hangszerért. Nincs érzéke a pénzhez. De azt kapta, amit akart, és neki ez a fontos igazán. Habár elvileg éppen ezért vett hangszert, és tanul tetoválni, mert ezekkel is némi mellékkeresetre akar szert tenni, valójában nem sokat vacakol annak kiszámításával, hogy ezek a kiadások mikor térülnek meg.
Viszont örül neki, hogy sikerült pótolnia azt a vonóst, ami a Wegtoreni kalmárban maradt hátra. Még mindig bosszús a gondolatra, és szívesen kitekerne emiatt egy vörös hajjal keretezett nyakacskát. De talán lesz még rá alkalom. Most egy teljesen másik kecses nyakacska jobban izgatja, de azt nem szorongatni akarja.
Amikor belép, nem lát először bent senkit - talán ez idő tájt éppen a konyhában vannak, vagy csak az ő szeme káprázik -, ezért egyelőre lehuppan egy székre, előkapja a hegedűt meg a vonóját, és próbálgatja a hangokat, meghúzza-ereszti a húrokat, hogy rendesen felhangolja a hangszert.*
*A nap már lebukóban van a horizonton és az árnyékok helyét lassan átveszi a sötétség odakinn, mire visszatér a kikötői csatangolásból. Nem üres kézzel érkezik, egy fekete hegedűtokot cipel a hóna alatt. Kopott, sós víz tajtékától koszos fekete fadoboz, de formája semmi kétséget nem hagy afelől, hogy minek a tárolására szánják.
Mykael elégedett az üzlettel. Na nem mintha meg tudná ítélni, hogy jó árat fizetett-e a hangszerért. Nincs érzéke a pénzhez. De azt kapta, amit akart, és neki ez a fontos igazán. Habár elvileg éppen ezért vett hangszert, és tanul tetoválni, mert ezekkel is némi mellékkeresetre akar szert tenni, valójában nem sokat vacakol annak kiszámításával, hogy ezek a kiadások mikor térülnek meg.
Viszont örül neki, hogy sikerült pótolnia azt a vonóst, ami a Wegtoreni kalmárban maradt hátra. Még mindig bosszús a gondolatra, és szívesen kitekerne emiatt egy vörös hajjal keretezett nyakacskát. De talán lesz még rá alkalom. Most egy teljesen másik kecses nyakacska jobban izgatja, de azt nem szorongatni akarja.
Amikor belép, nem lát először bent senkit - talán ez idő tájt éppen a konyhában vannak, vagy csak az ő szeme káprázik -, ezért egyelőre lehuppan egy székre, előkapja a hegedűt meg a vonóját, és próbálgatja a hangokat, meghúzza-ereszti a húrokat, hogy rendesen felhangolja a hangszert.*
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-09 09:19:32
Üzenet elküldve: 2025-01-09 09:19:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* A kikötőben sosincs unalom! Legalábbis egyszer sem volt még hiány az izgalomból. Olyan hű de sokszor ugyan nem fordult meg, de azalatt a nem kevés idő alatt, amit itt töltött, azalatt megtanulta, hogy a legjelentéktelenebb küldetések is átalakulhatnak, valami érdekesebbé. Nem szabad alábecsülni a kikötőt! Bár a városban sem volt hiány semmiből, itt azért mégis otthonosabban érzi magát a sok fafejű mellett. Régi cimborái jutnak eszébe, mikor még Wegtorenben húzták az igát.
Összefonja kezeit a mellkasa előtt. Elvégre igazat szólt a zenész. Bár nem mondhatni, hogy a bajt fogják keresni, de az nem jelenti azt, hogy a baj nem fogja megtalálni őket. Olybá tűnik, hogy a bárd is a saját bőrén tanulta meg, hogy miként működnek a dolgok. *
- Igaz! De nem is rosszalkodni megyünk. Hacsak a beszerző út nem egy álca.
* Egy sunyi pillantás kíséri az utolsó szavakat a nő felé, majd tekintete átvándorol az épp érkező párosra. Úgy tűnik vezetőjük tért vissza a főhadiszállásukra. Szorosan mellette az alak, akivel elindult. Jobban felméri magának a harcos alkatot, de csak a szeme sarkából intéz egy-két pillantást, az elég neki. Miután eltűnnek a lépcsők mögött, akkor figyelme újra a csapaté. *
- Ki tudja? Egy fogadóban az a jó, ha minden van! Ám engem jobban érdekelnek a kikötő kincsei! Itt minden sarkon lehet találni valamit, ami máshol nem. Legalábbis remélem!
* A kikötőben sosincs unalom! Legalábbis egyszer sem volt még hiány az izgalomból. Olyan hű de sokszor ugyan nem fordult meg, de azalatt a nem kevés idő alatt, amit itt töltött, azalatt megtanulta, hogy a legjelentéktelenebb küldetések is átalakulhatnak, valami érdekesebbé. Nem szabad alábecsülni a kikötőt! Bár a városban sem volt hiány semmiből, itt azért mégis otthonosabban érzi magát a sok fafejű mellett. Régi cimborái jutnak eszébe, mikor még Wegtorenben húzták az igát.
Összefonja kezeit a mellkasa előtt. Elvégre igazat szólt a zenész. Bár nem mondhatni, hogy a bajt fogják keresni, de az nem jelenti azt, hogy a baj nem fogja megtalálni őket. Olybá tűnik, hogy a bárd is a saját bőrén tanulta meg, hogy miként működnek a dolgok. *
- Igaz! De nem is rosszalkodni megyünk. Hacsak a beszerző út nem egy álca.
* Egy sunyi pillantás kíséri az utolsó szavakat a nő felé, majd tekintete átvándorol az épp érkező párosra. Úgy tűnik vezetőjük tért vissza a főhadiszállásukra. Szorosan mellette az alak, akivel elindult. Jobban felméri magának a harcos alkatot, de csak a szeme sarkából intéz egy-két pillantást, az elég neki. Miután eltűnnek a lépcsők mögött, akkor figyelme újra a csapaté. *
- Ki tudja? Egy fogadóban az a jó, ha minden van! Ám engem jobban érdekelnek a kikötő kincsei! Itt minden sarkon lehet találni valamit, ami máshol nem. Legalábbis remélem!
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-08 23:43:35
Üzenet elküldve: 2025-01-08 23:43:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
*A teája már elfogyott, s kihasználva a délelőtti csendet tovább gyakorolta az írást, melynek következtében helyenként tintás lett keze. Alissäna éppen ennek eltüntetésével bíbelődik, finom, apró kezeit alaposan dörzsölgeti egy meleg vízzel teli tálka felett a pult takarásában. Gyöngéden jár el, részben azért, mert igenis megérdemli sokszor meggyötört teste, hogy kedves legyen vele, másrészt nem engedheti meg magának a testi hibákat.
Csendes perceiből, illetve óráiból a sokáig csukott ajtó ezúttal kinyílik. A kurtizán néhány másodpercnyi késleltetést követően pillant fel, s gyorsan realizálja, hogy a Kisasszony, valamint Krultos úr tértek vissza. Legszebb mosolyát varázsolja arcára, amivel némán üdvözli a párost. Hangos köszöntéssel nem bajlódik, elvégre nem óhajtja csevegésüket ezzel megszakítani, s egyébként is úgy látja, hogy nem kifejezetten érdeklődnek iránta. Ezt nem is bánja túlzottan, mert a páros egyik tagját sem szívleli igazán, ellenben kellőképpen féli mindkettejüket.
Míg ideje engedte köntösét is leváltotta szokásos lenge, enyhén átlátszó ruhájára, mely egyszerre fedi el és mutatja meg alakját. Kedveli, hogy olyan szabadon mozoghat benne, s azt is, hogy mennyire megragadja mások figyelmét a fekete lepelen átsejlő formái. A részletek viszont így sem szűrődnek át, elég teret engedve a fantáziának.
Barackfa fésűjével igazgatja el hosszú tincseit, de a látszat ellenére erősen figyel, s készenlétben várakozik, hogy szükséges bárkinek bármiben segédkeznie. Időnként gondolatai elkalandoznak azon, hogy örömmel jutalmazná meg magát egy szép kézitükörrel és díszesen megmunkált fésüvel.*
*A teája már elfogyott, s kihasználva a délelőtti csendet tovább gyakorolta az írást, melynek következtében helyenként tintás lett keze. Alissäna éppen ennek eltüntetésével bíbelődik, finom, apró kezeit alaposan dörzsölgeti egy meleg vízzel teli tálka felett a pult takarásában. Gyöngéden jár el, részben azért, mert igenis megérdemli sokszor meggyötört teste, hogy kedves legyen vele, másrészt nem engedheti meg magának a testi hibákat.
Csendes perceiből, illetve óráiból a sokáig csukott ajtó ezúttal kinyílik. A kurtizán néhány másodpercnyi késleltetést követően pillant fel, s gyorsan realizálja, hogy a Kisasszony, valamint Krultos úr tértek vissza. Legszebb mosolyát varázsolja arcára, amivel némán üdvözli a párost. Hangos köszöntéssel nem bajlódik, elvégre nem óhajtja csevegésüket ezzel megszakítani, s egyébként is úgy látja, hogy nem kifejezetten érdeklődnek iránta. Ezt nem is bánja túlzottan, mert a páros egyik tagját sem szívleli igazán, ellenben kellőképpen féli mindkettejüket.
Míg ideje engedte köntösét is leváltotta szokásos lenge, enyhén átlátszó ruhájára, mely egyszerre fedi el és mutatja meg alakját. Kedveli, hogy olyan szabadon mozoghat benne, s azt is, hogy mennyire megragadja mások figyelmét a fekete lepelen átsejlő formái. A részletek viszont így sem szűrődnek át, elég teret engedve a fantáziának.
Barackfa fésűjével igazgatja el hosszú tincseit, de a látszat ellenére erősen figyel, s készenlétben várakozik, hogy szükséges bárkinek bármiben segédkeznie. Időnként gondolatai elkalandoznak azon, hogy örömmel jutalmazná meg magát egy szép kézitükörrel és díszesen megmunkált fésüvel.*
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-06 20:10:41
Üzenet elküldve: 2025-01-06 20:10:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Relael könnyed habitusa megmosolyogtatja. Nem jeleskedik emberismeretben, de a szembetűnő különbséget még ő is konstatálja az elf nemesen bekövetkezett változáson, mióta először a tavernába tette a lábát.*
-Wegtorenben kirakatba rakják a lehetőségeket. Itt ajtók és paravánok mögött zajlik. Csak kérned kell, megteszik itt is mindazt.
*A következőkre csak szórakozottan hümment. Megszokta már a végleteket a lánytól és azt is sejteni véli, hogy félig komolyan is beszél.*
-El tudnálak képzelni madamként. *Pillant szeme sarkából a lányra, miközben megérkeznek a fogadó elé. Elhaladtában vet egy pillantást az istállóra is egy deszkarésen keresztül. Csak az ő, és Relael lova áll ott.
Rögtön körbehordozza tekintetét a fogadótéren, ahogy belépnek. Régi berögződés ez. Olykor talán óvatlannak vagy vakmerőnek tűnik, de ez csupán a látszat.
Csupán egy asztal zajos, de mindhármukat betudja Relael emberének. A pult mögött Alissäna bíbelődik. Valahogy megnyugtató jelenség itt, az immáron rendezett fogadótérben. Az apró, törékeny alkata és megfontolt nyugalma valahogy azt sugallja ebben a sajátos miliőben, hogy minden a legnagyobb rendben. Megállja, hogy szokásához híven kedélyesen froclizza a kurtizánt, helyette végighúzza ujjait túlnőtt szakállán, majd Relaelre pillant.*
-Most óhajtod a jutalmad, vagy később? *Szavai ugyan szándékosan sokat sejtetőek, de egyébként valóban a nyírásra gondol.*
*Relael könnyed habitusa megmosolyogtatja. Nem jeleskedik emberismeretben, de a szembetűnő különbséget még ő is konstatálja az elf nemesen bekövetkezett változáson, mióta először a tavernába tette a lábát.*
-Wegtorenben kirakatba rakják a lehetőségeket. Itt ajtók és paravánok mögött zajlik. Csak kérned kell, megteszik itt is mindazt.
*A következőkre csak szórakozottan hümment. Megszokta már a végleteket a lánytól és azt is sejteni véli, hogy félig komolyan is beszél.*
-El tudnálak képzelni madamként. *Pillant szeme sarkából a lányra, miközben megérkeznek a fogadó elé. Elhaladtában vet egy pillantást az istállóra is egy deszkarésen keresztül. Csak az ő, és Relael lova áll ott.
Rögtön körbehordozza tekintetét a fogadótéren, ahogy belépnek. Régi berögződés ez. Olykor talán óvatlannak vagy vakmerőnek tűnik, de ez csupán a látszat.
Csupán egy asztal zajos, de mindhármukat betudja Relael emberének. A pult mögött Alissäna bíbelődik. Valahogy megnyugtató jelenség itt, az immáron rendezett fogadótérben. Az apró, törékeny alkata és megfontolt nyugalma valahogy azt sugallja ebben a sajátos miliőben, hogy minden a legnagyobb rendben. Megállja, hogy szokásához híven kedélyesen froclizza a kurtizánt, helyette végighúzza ujjait túlnőtt szakállán, majd Relaelre pillant.*
-Most óhajtod a jutalmad, vagy később? *Szavai ugyan szándékosan sokat sejtetőek, de egyébként valóban a nyírásra gondol.*
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-06 18:31:55
Üzenet elküldve: 2025-01-06 18:31:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
- Túl elnéző vagy. Látszik, hogy nem nemesek között nőttél fel.
*Felsóhajt. Még visszaemlékeznie is áfraztó, hogy milyen körülményes volt annak a sok buta szabálynak és igénynek megfelelni. Mintha mindig tojáshéjakon kellene lépkednie.
Denjaar replikájára röviden felnevet. A férfi még a társaságában sem mutatkozik kevésbé büszkének, sőt, talán még inkább megmutatkozik a krultosi méltóságérzete.*
- Nem kell aggódnod, vénemberként is ráülnék az arcodra.
*Saját megjegyzésén is kacarászik röviden. Még egy utolsó pillantást vet megjelenésére, ami majdhogynem kifogástalan, leszámítva az arcán éktelenkedő vörös foltot, valamint még enyhén vizes haját. Reményei szerint nem fog rövid sétájuk alatt megfázni, de emiatt most nem is aggódik. Denjaar társaságában nehéz az aggodalomra figyelnie.*
- Olyan, mint a Gazdagnegyed.
*Feleli röviden, s mivel immáron mindketten készen állnak az indulásra, ezért nem is habozik tovább. Míg átsétálnak az impozáns épületen, addig hallgat, szívélyesen mosolyog, s ha találkoznak a tündérükkel, akkor udvariasan elköszön tőle. Csupán az épületből kiérve folytatja mondandóját.*
- Annak minden előnyével, és hátrányával együtt.
*Relael imádja a szemet gyönyörködtető dolgokat, valamint a kényelmet, s mindkettőt kifogástalanul kiszolgálja a Sellőház. Ugyanakkor nem bízik ebben a világban. Minden mosoly, minden előzékenység sekélyes és hazug, mint amilyen ő maga is.*
- Hosszútávon meglehetősen unalmas és ingerszegény. Feltételezem Wegtorenben sokkal...mozgalmasabbak ezek a messze földön híres intézmények.
*Szépen, komótosan baktat Denjaar mellett, elvégre semmi konkrét teendője nincs, a Kikötőben a wegtoreni mellett nem sok félnivalója akad, valamint örömmel élvezi ki partnere társaságát és szükség esetén el is nyújtja, ahogy legutóbb is tette.*
- Lehet majd megveszem.
*Tűnődik hangosan.*
- Vagy felégetem. Még nem döntöttem el.
*Relael még csak nem is sejti válaszai mennyire árulkodóak jellemét illetően. Végletes gondolkodásán túl megmutatkozik vakmerősége, valamint birtoklási vágya. Ha már megvetette lábát ezen a vidéken, akkor bizony a megtűrt szerepével nem óhajtja beérni, idővel az egésze uralni óhajtja, s úgy érzi van elég kitartó ahhoz, hogy ezt véghez is tudja vinni.*
- Túl elnéző vagy. Látszik, hogy nem nemesek között nőttél fel.
*Felsóhajt. Még visszaemlékeznie is áfraztó, hogy milyen körülményes volt annak a sok buta szabálynak és igénynek megfelelni. Mintha mindig tojáshéjakon kellene lépkednie.
Denjaar replikájára röviden felnevet. A férfi még a társaságában sem mutatkozik kevésbé büszkének, sőt, talán még inkább megmutatkozik a krultosi méltóságérzete.*
- Nem kell aggódnod, vénemberként is ráülnék az arcodra.
*Saját megjegyzésén is kacarászik röviden. Még egy utolsó pillantást vet megjelenésére, ami majdhogynem kifogástalan, leszámítva az arcán éktelenkedő vörös foltot, valamint még enyhén vizes haját. Reményei szerint nem fog rövid sétájuk alatt megfázni, de emiatt most nem is aggódik. Denjaar társaságában nehéz az aggodalomra figyelnie.*
- Olyan, mint a Gazdagnegyed.
*Feleli röviden, s mivel immáron mindketten készen állnak az indulásra, ezért nem is habozik tovább. Míg átsétálnak az impozáns épületen, addig hallgat, szívélyesen mosolyog, s ha találkoznak a tündérükkel, akkor udvariasan elköszön tőle. Csupán az épületből kiérve folytatja mondandóját.*
- Annak minden előnyével, és hátrányával együtt.
*Relael imádja a szemet gyönyörködtető dolgokat, valamint a kényelmet, s mindkettőt kifogástalanul kiszolgálja a Sellőház. Ugyanakkor nem bízik ebben a világban. Minden mosoly, minden előzékenység sekélyes és hazug, mint amilyen ő maga is.*
- Hosszútávon meglehetősen unalmas és ingerszegény. Feltételezem Wegtorenben sokkal...mozgalmasabbak ezek a messze földön híres intézmények.
*Szépen, komótosan baktat Denjaar mellett, elvégre semmi konkrét teendője nincs, a Kikötőben a wegtoreni mellett nem sok félnivalója akad, valamint örömmel élvezi ki partnere társaságát és szükség esetén el is nyújtja, ahogy legutóbb is tette.*
- Lehet majd megveszem.
*Tűnődik hangosan.*
- Vagy felégetem. Még nem döntöttem el.
*Relael még csak nem is sejti válaszai mennyire árulkodóak jellemét illetően. Végletes gondolkodásán túl megmutatkozik vakmerősége, valamint birtoklási vágya. Ha már megvetette lábát ezen a vidéken, akkor bizony a megtűrt szerepével nem óhajtja beérni, idővel az egésze uralni óhajtja, s úgy érzi van elég kitartó ahhoz, hogy ezt véghez is tudja vinni.*
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-04 11:30:34
Üzenet elküldve: 2025-01-04 11:30:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
- Na ja, olyasmi, de igazából meg lehet szokni. Amikor először tetováltak, nem értettem, miért olyan népszerű dolog ez. Veszettül fájt. De segített a kence, hamar elmúlt a fájdalom, egy-két nap után már nem is emlékeztem rá. A tetoválás viszont ott volt rajtam. Most, amikor másodszor mentem, megint arra számítottam, hogy veszettül fog fájni. És sajog is most, frissen. De már tudom, mire számíthatok és így sokkal elviselhetőbb. Szóval, hozzá lehet edződni, ha van miért.
*feleli dagályosan, mint szokása. Aztán megnyugtatja Alissänát.*
- Ne aggódj, nem merészkednek azok ilyen lakott vidékre. Tengerpartra meg mégúgy nem, szerintem. Nekünk is nagyon mélyre kellett menni az erdőbe, olyan vidékre, ahol nem járt már senki ember fia, ki tudja, hogy mióta. Más állatokat is láttunk, azok meg úgy bámultak ránk, mint akik sose láttak még két lábon járó népeket. Szóval errefelé a legnagyobb fenyegetés, amire az égből számíthatsz, az egy kiadós sirálypottyantás.
*feleli vigyorogva. Ő is érzi, hogy ideje már továbbindulni, ezért így szól.*
- Na, lepakolom a holmimat a szobámban, aztán csatangolok még egyet. Alig várom az estét.
*teszi hozzá mosolyogva, majd úgy is tesz, ahogy megbeszélte. Ha Haldrian adott neki kulcsot, akkor azt felnyalábolja, ha nem, akkor Lissza biztos ad neki egyet. Felesleges a megpakolt hátizsákját is magával cipelnie a Kikötőbe.
Miután letette a felszerelését, ismét visszatér a fogadótérbe. Odaint Alissänának, de valószínűleg a leányzó mostanra már elmerült a feladatában és nem is tartja már a korábbi bájos formáját. De ez Mykaelt egyáltalán nem zavarja. Sőt, imponál neki, ha azt látja, hogy az örömlány a kedvéért, a legjobb formáját hozta korábban.
Hamarosan záródik mögötte az ajtó, ő pedig megindul, csatangolni a móló környékén.*
- Na ja, olyasmi, de igazából meg lehet szokni. Amikor először tetováltak, nem értettem, miért olyan népszerű dolog ez. Veszettül fájt. De segített a kence, hamar elmúlt a fájdalom, egy-két nap után már nem is emlékeztem rá. A tetoválás viszont ott volt rajtam. Most, amikor másodszor mentem, megint arra számítottam, hogy veszettül fog fájni. És sajog is most, frissen. De már tudom, mire számíthatok és így sokkal elviselhetőbb. Szóval, hozzá lehet edződni, ha van miért.
*feleli dagályosan, mint szokása. Aztán megnyugtatja Alissänát.*
- Ne aggódj, nem merészkednek azok ilyen lakott vidékre. Tengerpartra meg mégúgy nem, szerintem. Nekünk is nagyon mélyre kellett menni az erdőbe, olyan vidékre, ahol nem járt már senki ember fia, ki tudja, hogy mióta. Más állatokat is láttunk, azok meg úgy bámultak ránk, mint akik sose láttak még két lábon járó népeket. Szóval errefelé a legnagyobb fenyegetés, amire az égből számíthatsz, az egy kiadós sirálypottyantás.
*feleli vigyorogva. Ő is érzi, hogy ideje már továbbindulni, ezért így szól.*
- Na, lepakolom a holmimat a szobámban, aztán csatangolok még egyet. Alig várom az estét.
*teszi hozzá mosolyogva, majd úgy is tesz, ahogy megbeszélte. Ha Haldrian adott neki kulcsot, akkor azt felnyalábolja, ha nem, akkor Lissza biztos ad neki egyet. Felesleges a megpakolt hátizsákját is magával cipelnie a Kikötőbe.
Miután letette a felszerelését, ismét visszatér a fogadótérbe. Odaint Alissänának, de valószínűleg a leányzó mostanra már elmerült a feladatában és nem is tartja már a korábbi bájos formáját. De ez Mykaelt egyáltalán nem zavarja. Sőt, imponál neki, ha azt látja, hogy az örömlány a kedvéért, a legjobb formáját hozta korábban.
Hamarosan záródik mögötte az ajtó, ő pedig megindul, csatangolni a móló környékén.*
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-04 08:36:47
Üzenet elküldve: 2025-01-04 08:36:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
- Hm.. *-dünnyög az orra alá, Dayaneer válaszát hallva-* Annyi még talán menne.
*Megdörgöli öklével állát, elgondolkodva pislog párat, amíg Ettvallder-t figyeli. A szalonspicces elmélkedés áll hozzá a legközelebb, és legyünk őszinték, az a legkényelmesebb is néha. Egy kíséret tagjának lenni viszont..? Hát, volt már jobb feladata. Igaz: rosszabb is.*
- Csak azt tartsa észben a mélyre becsült kolléga, *-vet egy kaján pillantást előbb a szigorú zöld szemek, majd a szinte izgatottnak tűnő fehér üstökű férfiú irányába-* hogy a kikötőben néha nem csak a levegő halszagú. Amivel csak arra célzok, természetesen, hogy nem árt észnél lenni. Nemde?
*Somolyogva vállat von. Nem az ő dolga, hogy Ettvallder kivel és miféle párbajba keveredik. Az legyen Dayaneer problémája, ha már -úgy fest- önjelölt vezető lett belőle. Végül lassan bólint.*
- Legyen, meggyőztetek. *-mondja, hangjában annyi őszinte izgalommal, hogy amögött még a világ legkisebb egere sem tudna elbújni.-* Abból sosem születnek jó történetek, hogy valaki csak a pultot támasztja. Bár… hm.
*Kissé oldalra biccenti a fejét, amíg elgondolkodva hallgatja társai beszélgetését. No igen – egy helyben ülni veszettül kényelmes, de olykor ugyanannyira veszélyes is tud lenni. Ennyi erővel akár kezdhetne is magával valamit. Miért is ne? Legalább nem unatkozik. Mert ha unatkozik, akkor hajlamos előbb sörért, majd rumért nyúlni. És ha poharazni kezd, akkor jaj a vége. Macskajaj. Brr!*
- A Szántóföldeken..? *-pislant Ettvallder-re-* Például krumplit, meg répát. De ha jól sejtem..
*Dayaneer felé fordul a tekintete, elgondolkodva húzza össze a szemét. Beszerzőút a Szántóföldeket is érintve..? Ó nem, érzése szerint a szépszemű lány nem krumplit meg répát akarna venni arrafelé. És ugyan, mi teremhet egynémely falu földjein, ami érdekelhet valakit, aki előszeretettel tömködi meg a pipáját? Na, ugyan mi?*
- ..kedves főnökasszonyunk nem épp a kamrát gazdagítaná. *-nem kérdez rá, hogy téved-e. Sejti a választ. Zavarná? Nem. Köze? Nem sok. Részesedne? Naná.*
- Hm.. *-dünnyög az orra alá, Dayaneer válaszát hallva-* Annyi még talán menne.
*Megdörgöli öklével állát, elgondolkodva pislog párat, amíg Ettvallder-t figyeli. A szalonspicces elmélkedés áll hozzá a legközelebb, és legyünk őszinték, az a legkényelmesebb is néha. Egy kíséret tagjának lenni viszont..? Hát, volt már jobb feladata. Igaz: rosszabb is.*
- Csak azt tartsa észben a mélyre becsült kolléga, *-vet egy kaján pillantást előbb a szigorú zöld szemek, majd a szinte izgatottnak tűnő fehér üstökű férfiú irányába-* hogy a kikötőben néha nem csak a levegő halszagú. Amivel csak arra célzok, természetesen, hogy nem árt észnél lenni. Nemde?
*Somolyogva vállat von. Nem az ő dolga, hogy Ettvallder kivel és miféle párbajba keveredik. Az legyen Dayaneer problémája, ha már -úgy fest- önjelölt vezető lett belőle. Végül lassan bólint.*
- Legyen, meggyőztetek. *-mondja, hangjában annyi őszinte izgalommal, hogy amögött még a világ legkisebb egere sem tudna elbújni.-* Abból sosem születnek jó történetek, hogy valaki csak a pultot támasztja. Bár… hm.
*Kissé oldalra biccenti a fejét, amíg elgondolkodva hallgatja társai beszélgetését. No igen – egy helyben ülni veszettül kényelmes, de olykor ugyanannyira veszélyes is tud lenni. Ennyi erővel akár kezdhetne is magával valamit. Miért is ne? Legalább nem unatkozik. Mert ha unatkozik, akkor hajlamos előbb sörért, majd rumért nyúlni. És ha poharazni kezd, akkor jaj a vége. Macskajaj. Brr!*
- A Szántóföldeken..? *-pislant Ettvallder-re-* Például krumplit, meg répát. De ha jól sejtem..
*Dayaneer felé fordul a tekintete, elgondolkodva húzza össze a szemét. Beszerzőút a Szántóföldeket is érintve..? Ó nem, érzése szerint a szépszemű lány nem krumplit meg répát akarna venni arrafelé. És ugyan, mi teremhet egynémely falu földjein, ami érdekelhet valakit, aki előszeretettel tömködi meg a pipáját? Na, ugyan mi?*
- ..kedves főnökasszonyunk nem épp a kamrát gazdagítaná. *-nem kérdez rá, hogy téved-e. Sejti a választ. Zavarná? Nem. Köze? Nem sok. Részesedne? Naná.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-03 08:23:33
Üzenet elküldve: 2025-01-03 08:23:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* Ettvalldernek is van egy két gondolata a csapatról. Főleg a többiek moralitását és elkötelezettségüket kérdőjelezné meg. Elvégre az ember igazi énje csak akkor bújik elő, ha igazán nagy húr feszül a nyaka köré. Annak ellenére, hogy a zenészből nem nézné ki, hogy emelt fővel osztogatná és állna a pofonokat, egész ügyesen helytállt. *
~ Gwuff futam? ~
* A meglepettség elég könnyedén leolvasható a félvér arcáról. Bár ez hamar elismerő bólogatássá változik, miközben folytatja a tojások elpusztítását. Tökéletes időtöltésnek hangzik. Egy ilyen versenyre egyszer biztos benézne, bár fogadni már nehezebben venné rá a lelke, ugyanis biztos bunda az egész. *
- Daliásan, mint egy lovag fehér lovon! Bár be kell érnünk a fehér hajammal, de a hatás hasonló lesz!
* Talán kicsit túlságosan is izgatott a közeledő kirándulásukra. Bár miért ne lenne? Elvégre vagy zökkenőmentesen beszereznek mindent, vagy megint belevetik magukat az oroszlán szájába. Talán a jövő bizonytalansága jobban mosolyra készteti, mintsem valami előre megírt forgatókönyv.
Közben hallgatva Dayaneer sajátos véleményét a kikötői helyzetről, egy pohár vízért nyúl. Bár sosem figyelt fel erre –valljuk be, eddig nemigen kellett erre figyelni– de ha az illető egy kicsit jobban belegondol, mindenhol így működik a világ. Valahol csak a kard beszél, valahol csak a pénz, és valahol felváltva. *
- Kardból nem lesz hiány! * Bök a megbízható társára az oldalán. * De a szántóföldek? Mégis mit találhatunk ott?
* Ettvalldernek is van egy két gondolata a csapatról. Főleg a többiek moralitását és elkötelezettségüket kérdőjelezné meg. Elvégre az ember igazi énje csak akkor bújik elő, ha igazán nagy húr feszül a nyaka köré. Annak ellenére, hogy a zenészből nem nézné ki, hogy emelt fővel osztogatná és állna a pofonokat, egész ügyesen helytállt. *
~ Gwuff futam? ~
* A meglepettség elég könnyedén leolvasható a félvér arcáról. Bár ez hamar elismerő bólogatássá változik, miközben folytatja a tojások elpusztítását. Tökéletes időtöltésnek hangzik. Egy ilyen versenyre egyszer biztos benézne, bár fogadni már nehezebben venné rá a lelke, ugyanis biztos bunda az egész. *
- Daliásan, mint egy lovag fehér lovon! Bár be kell érnünk a fehér hajammal, de a hatás hasonló lesz!
* Talán kicsit túlságosan is izgatott a közeledő kirándulásukra. Bár miért ne lenne? Elvégre vagy zökkenőmentesen beszereznek mindent, vagy megint belevetik magukat az oroszlán szájába. Talán a jövő bizonytalansága jobban mosolyra készteti, mintsem valami előre megírt forgatókönyv.
Közben hallgatva Dayaneer sajátos véleményét a kikötői helyzetről, egy pohár vízért nyúl. Bár sosem figyelt fel erre –valljuk be, eddig nemigen kellett erre figyelni– de ha az illető egy kicsit jobban belegondol, mindenhol így működik a világ. Valahol csak a kard beszél, valahol csak a pénz, és valahol felváltva. *
- Kardból nem lesz hiány! * Bök a megbízható társára az oldalán. * De a szántóföldek? Mégis mit találhatunk ott?
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-02 20:50:45
Üzenet elküldve: 2025-01-02 20:50:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
*Ahhoz, hogy akadna talán Vicarnál alkalmasabb ember is kíséretre, valójában kétség sem férhet. Egy feszültebb pillanatban sokkal jobban jön egy kard, mint egy lant, kevés harcot nyertek még meg eddig homályos balladákkal. De be kell látni, egy bárd kísérő is bőven jobb a semminél, egy kezelhetetlen kalóznál pedig messzemenően jobb, még akkor is, ha más ezen meglátásával nem feltétlenül értene egyet.
Nyilvánvaló, hogy a férfinak nem fűlik hozzá a foga, de nem azért vannak itt, hogy egész nap szalonspiccesen elmélkedjenek az élet nagy dolgain egy sör és egymás társaságában.
Bármennyire is bosszantotta tegnap, az ifjú Agin lenne a megfelelő választás, de ő nem tért vissza a tegnapi kilovaglása óta. Lehet leitta magát valahol a nagy izgalmakra, és menet közben nekik kell majd felkanalazniuk valamelyik sikátorból.*
- Daliásan álldogálni kell mellettem nyitott szemmel és füllel, amíg intézkedem. *feleli kurtán, továbbra sem említve azt a fránya cipekedést, még a végén az a maradék kedve is elszállna, már ha létezik olyan.
Dereske már sokkal lelkesebb, pipájával felé is bök, miközben a dalnokot figyeli, mint valami vándorszíni igazgató, aki épp ezt a karaktert keresi a darabjához.*
- Látod igazán példát vehetnél Ettvalderről *némi színpadias korholás csendül hangjában* - Csak úgy szomjazza a halszagú kikötői miliőt! *egyértelmű bár túlzás, de a félvérben valóban nagyobb hajlandóság.
Bár a keleti városokban nevelkedetteknek talán anarchiának tűnhet a Kikötőben fennálló viszonyrendszer, de ugyanúgy megvannak a saját törvényei, noha pecséttel ellátott papírosokra felvetve aligha találná meg az ember.*
- Egy fő szabály van *emeli ujját, miközben az ügyködő félvérre pillant* - Hogy mindig az hozza a szabályt, akinél a nagyobb kard van, vagy a több arany.
*Wegtoren egész is hasonlóan működik, talán épp ezért ismerte ki magát olyan gyorsan errefelé annak idején. Szerencsére a beilleszkedés jóval zökkenőmentesebb, ha befolyásos barátokkal rendelkezik az ember, márpedig azoknak jó ideig nem volt híján.*
- Az is lehet, hogy kénytelenek leszünk ellátogatni a Szántóföldekre. Meglátjuk hogy alakul.
*Ahhoz, hogy akadna talán Vicarnál alkalmasabb ember is kíséretre, valójában kétség sem férhet. Egy feszültebb pillanatban sokkal jobban jön egy kard, mint egy lant, kevés harcot nyertek még meg eddig homályos balladákkal. De be kell látni, egy bárd kísérő is bőven jobb a semminél, egy kezelhetetlen kalóznál pedig messzemenően jobb, még akkor is, ha más ezen meglátásával nem feltétlenül értene egyet.
Nyilvánvaló, hogy a férfinak nem fűlik hozzá a foga, de nem azért vannak itt, hogy egész nap szalonspiccesen elmélkedjenek az élet nagy dolgain egy sör és egymás társaságában.
Bármennyire is bosszantotta tegnap, az ifjú Agin lenne a megfelelő választás, de ő nem tért vissza a tegnapi kilovaglása óta. Lehet leitta magát valahol a nagy izgalmakra, és menet közben nekik kell majd felkanalazniuk valamelyik sikátorból.*
- Daliásan álldogálni kell mellettem nyitott szemmel és füllel, amíg intézkedem. *feleli kurtán, továbbra sem említve azt a fránya cipekedést, még a végén az a maradék kedve is elszállna, már ha létezik olyan.
Dereske már sokkal lelkesebb, pipájával felé is bök, miközben a dalnokot figyeli, mint valami vándorszíni igazgató, aki épp ezt a karaktert keresi a darabjához.*
- Látod igazán példát vehetnél Ettvalderről *némi színpadias korholás csendül hangjában* - Csak úgy szomjazza a halszagú kikötői miliőt! *egyértelmű bár túlzás, de a félvérben valóban nagyobb hajlandóság.
Bár a keleti városokban nevelkedetteknek talán anarchiának tűnhet a Kikötőben fennálló viszonyrendszer, de ugyanúgy megvannak a saját törvényei, noha pecséttel ellátott papírosokra felvetve aligha találná meg az ember.*
- Egy fő szabály van *emeli ujját, miközben az ügyködő félvérre pillant* - Hogy mindig az hozza a szabályt, akinél a nagyobb kard van, vagy a több arany.
*Wegtoren egész is hasonlóan működik, talán épp ezért ismerte ki magát olyan gyorsan errefelé annak idején. Szerencsére a beilleszkedés jóval zökkenőmentesebb, ha befolyásos barátokkal rendelkezik az ember, márpedig azoknak jó ideig nem volt híján.*
- Az is lehet, hogy kénytelenek leszünk ellátogatni a Szántóföldekre. Meglátjuk hogy alakul.
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-02 16:59:09
Üzenet elküldve: 2025-01-02 16:59:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
*Alissäna ezúttal nem sokat tud hozzátenni a beszélgetéshez, ennek ellenére továbbra is éberen figyel, hiszen rengeteg új információt gyűjthet be. Kurtizán mivolta ellenére - vagy pont emiatt -, szeret mindenről tudni, legalább felületesen, hiszen akkor elégedettek a társaságával, ha érdekes tényekkel tudja szórakoztatni a jelenlévőket.*
- Ez egészen úgy hangzik mint egy igen lassú kínzás.
*Teszi még hozzá szórakozottan, s mosolyával igyekszik tompítani szavai élét, nehogy véletlenül meglátásával megbántsa Mykaelt.
A tretil történetét hallgatva is éber marad, bár már nehezebben fókuszál, figyelme időnként elrebben másfelé.*
- Rendkívül kalandosnak hangzik. Nekem sosem lenne merszem ilyesmihez.
*Vallja be saját gyávaságát, mintha bárki is az ellenkezőjét feltételezte volna. Természetesen ezzel megjegyzéssel is Mykaelék bátorságát óhajtja méltatni, mely úgy sejti igazán hízelgő lesz a fiatal harcos számára.*
- Nem túl megnyugtató, hogy akár egy nyugodt utazás során is repkedhetnek ilyen szörnyű bestiák fölöttünk.
*Fáradt sóhaja némileg túlzás lehet, már csak azért is, mert nem túl gyakran mozdul ki a Hét Varjúból, s amikor igen, akkor sem szokott dolga lenni bármiféle veszéllyel.*
- Kíváncsi leszek rá.
*Hagyja ennyiben, s mellé szokásos pajkos mosolyával nyomatékosítja szavait.*
- Rendben. Akkor egy meleg fürdő később.
*Mutatóujjával halántékára bök, jelezve, hogy emékezetébe véste az óhajt. Nem tartja tovább szóval a fiatal férfit, így amaz nyugodtan távozhat a kikötői csatangolására. Amint hátat fordít neki Mykael, vagy elhagyja a fogadóteret - tehát a pillangó biztosan kikerül a fiú látóteréből -, Alissäna arcán pihenő szívélyes mosolya is rögvest lehervad. Eddig a papírokon pihentetett keze is mozdul, hogy maga elé húzza, s lustán pislogva elkezdhesse friss szemmel tanulmányozni korábbi gyakorlatozását.*
A hozzászólás írója (Alissäna Lucthel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.02 17:01:14
*Alissäna ezúttal nem sokat tud hozzátenni a beszélgetéshez, ennek ellenére továbbra is éberen figyel, hiszen rengeteg új információt gyűjthet be. Kurtizán mivolta ellenére - vagy pont emiatt -, szeret mindenről tudni, legalább felületesen, hiszen akkor elégedettek a társaságával, ha érdekes tényekkel tudja szórakoztatni a jelenlévőket.*
- Ez egészen úgy hangzik mint egy igen lassú kínzás.
*Teszi még hozzá szórakozottan, s mosolyával igyekszik tompítani szavai élét, nehogy véletlenül meglátásával megbántsa Mykaelt.
A tretil történetét hallgatva is éber marad, bár már nehezebben fókuszál, figyelme időnként elrebben másfelé.*
- Rendkívül kalandosnak hangzik. Nekem sosem lenne merszem ilyesmihez.
*Vallja be saját gyávaságát, mintha bárki is az ellenkezőjét feltételezte volna. Természetesen ezzel megjegyzéssel is Mykaelék bátorságát óhajtja méltatni, mely úgy sejti igazán hízelgő lesz a fiatal harcos számára.*
- Nem túl megnyugtató, hogy akár egy nyugodt utazás során is repkedhetnek ilyen szörnyű bestiák fölöttünk.
*Fáradt sóhaja némileg túlzás lehet, már csak azért is, mert nem túl gyakran mozdul ki a Hét Varjúból, s amikor igen, akkor sem szokott dolga lenni bármiféle veszéllyel.*
- Kíváncsi leszek rá.
*Hagyja ennyiben, s mellé szokásos pajkos mosolyával nyomatékosítja szavait.*
- Rendben. Akkor egy meleg fürdő később.
*Mutatóujjával halántékára bök, jelezve, hogy emékezetébe véste az óhajt. Nem tartja tovább szóval a fiatal férfit, így amaz nyugodtan távozhat a kikötői csatangolására. Amint hátat fordít neki Mykael, vagy elhagyja a fogadóteret - tehát a pillangó biztosan kikerül a fiú látóteréből -, Alissäna arcán pihenő szívélyes mosolya is rögvest lehervad. Eddig a papírokon pihentetett keze is mozdul, hogy maga elé húzza, s lustán pislogva elkezdhesse friss szemmel tanulmányozni korábbi gyakorlatozását.*
A hozzászólás írója (Alissäna Lucthel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.02 17:01:14
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1811-1830