Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-09 18:20:05
Üzenet elküldve: 2025-12-09 18:20:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Az utolsókat rúgja. Ha még egyetlen percet el kell töltsön ebben a magányos tébolyban, minden bizonnyal elhalálozik. De végül meghallgattatnak imái, s ekkor nyikordul az ajtó, amin belép a csodaszép wegtoreni és kit érdekel, hogy még kik. Azt a kreol bőrt, a megcsillanó szemeket nézni sokkal érdekesebb, mint a két mamlaszt. S ahogy annak vonalain tekint végig, el is felejti, hogy egy perce még mennyire unatkozott.*
- Mondd csak, Szépség.
*Persze Dayaneer felhívja a figyelmét arra, akivel nem tervezett foglalkozni. Úgy kukázhatták össze valahol így ránézésre, de aztán lehet, hogy olyasvalaki, akit Haldrian már említett, csak hát Nelira nem túl jó a nevek megjegyzésében. *
- Szerencsére valaki más igen jó bőrben van. *Harap rá ajkára, ami nem tudja elfojtatni vele a vigyorát.*
- Minden kóbormacskát megmentünk tán? *Pislog néhányat, természetesen nem ágál azellen, hogy gyógyító szerepben tetszelegjen. Nem kifejezetten arról híres, hogy szívjóságból segít meg másokat. Nem azért, mert rosszindulatú, hanem mert egyáltalán egy szemernyit sem érdekli az, hogy ki hogy van. Főleg az nem érdekli, akit nem ismer. A szerettei természetesen mások. Viszont Dayaneer aljas támadást indít ellene, melyre ölébe nyilalló édes fájdalom jelzi, hogy bármikor megadná magát a neki. És, ha azt kéri, hogy segítsen egy szerencsétlennek és neki pedig megvannak hozzá az eszközei, hát miért is ne tenné? Vágyittasan pillant végig a szép arcon, s szinte belebújik abba a kézbe, ami érinti. Ha bárki látta a tegnapi és reggeli akcióját, teljességgel látható, hogy miféle különbség van aközött, ha valakit csak hülyít, vagy valaki tényleg tetszik neki, sőt mi több: vágyja. Nincs ostoba megjegyzés, butácska mondatok vagy épp nagy szavak, kérdések, vagy teljesen felesleges dicséretek. Elmondja azt a smaragd írisz, hogy mennyire kellemeset lát. *
- Bízd csak rám. *Pillant még mindig megbabonázva a távolodó felé, majd hagyja, hadd libbenjenek tova. Közel sétál hát az ücsörgő elesetthez, majd kissé behajol, hogy amaz, ha egyáltalán lát valamit, hát pont kebleket lásson. Az mindenkit meggyógyít ugyanis. De legalábbis elfelejtik tőle, ha fáj.*
- Dearthan. Hát veled meg mi történt? *Kissé félrebiccenti a fejét, majd annak arcán simít végig, olyan puhán, mintha csak egy kis lepkeszárny lenne. Tüzetesen szeretne megnézni minden egyes sebesülést, hiszen nem mindegy, hogy miféle főzetet ad rá.*
- Úh. *Tekintete elárulja, hogy rettentő nagy lehet a baj. Persze nem az, de szereti megjátszani magát. Az anyag takarásából kibújtatott részek azért igencsak jelzik, hogy a zöld ital ha segít is, vállat nem tesz vissza a helyére. Másféle tudományra is szükség lesz. *
- Nincs aranyad? *Megingatja a fejét, majd nagyot sóhajt.* - Annyi baj legyen. Majd csak kitalálunk valamit, hogy te hogyan tudsz egyszer nekem segíteni. *Ujjacskája végigsiklik a vélhetően fájdalmas felkaron, majd szemérmetlenül kóstolja meg ujjbegyeivel, hogy mit rejt annak felsőruházata, már amennyi egy vérten át érezhető. Semmi más miatt nem teszi, csak nézni kívánja, hogy mikor szisszen fel a férfi, mikor rezzen, netán szorítja össze pilláit a fájdalomtól.*
- Ugyan van mivel helyrepofozzalak, csak az a gond, hogy az nem ugrasztja vissza a vállad. Amihez pedig segítség kellene. *Markon lesz az ő embere, de még nem kiált utána. *
*Az utolsókat rúgja. Ha még egyetlen percet el kell töltsön ebben a magányos tébolyban, minden bizonnyal elhalálozik. De végül meghallgattatnak imái, s ekkor nyikordul az ajtó, amin belép a csodaszép wegtoreni és kit érdekel, hogy még kik. Azt a kreol bőrt, a megcsillanó szemeket nézni sokkal érdekesebb, mint a két mamlaszt. S ahogy annak vonalain tekint végig, el is felejti, hogy egy perce még mennyire unatkozott.*
- Mondd csak, Szépség.
*Persze Dayaneer felhívja a figyelmét arra, akivel nem tervezett foglalkozni. Úgy kukázhatták össze valahol így ránézésre, de aztán lehet, hogy olyasvalaki, akit Haldrian már említett, csak hát Nelira nem túl jó a nevek megjegyzésében. *
- Szerencsére valaki más igen jó bőrben van. *Harap rá ajkára, ami nem tudja elfojtatni vele a vigyorát.*
- Minden kóbormacskát megmentünk tán? *Pislog néhányat, természetesen nem ágál azellen, hogy gyógyító szerepben tetszelegjen. Nem kifejezetten arról híres, hogy szívjóságból segít meg másokat. Nem azért, mert rosszindulatú, hanem mert egyáltalán egy szemernyit sem érdekli az, hogy ki hogy van. Főleg az nem érdekli, akit nem ismer. A szerettei természetesen mások. Viszont Dayaneer aljas támadást indít ellene, melyre ölébe nyilalló édes fájdalom jelzi, hogy bármikor megadná magát a neki. És, ha azt kéri, hogy segítsen egy szerencsétlennek és neki pedig megvannak hozzá az eszközei, hát miért is ne tenné? Vágyittasan pillant végig a szép arcon, s szinte belebújik abba a kézbe, ami érinti. Ha bárki látta a tegnapi és reggeli akcióját, teljességgel látható, hogy miféle különbség van aközött, ha valakit csak hülyít, vagy valaki tényleg tetszik neki, sőt mi több: vágyja. Nincs ostoba megjegyzés, butácska mondatok vagy épp nagy szavak, kérdések, vagy teljesen felesleges dicséretek. Elmondja azt a smaragd írisz, hogy mennyire kellemeset lát. *
- Bízd csak rám. *Pillant még mindig megbabonázva a távolodó felé, majd hagyja, hadd libbenjenek tova. Közel sétál hát az ücsörgő elesetthez, majd kissé behajol, hogy amaz, ha egyáltalán lát valamit, hát pont kebleket lásson. Az mindenkit meggyógyít ugyanis. De legalábbis elfelejtik tőle, ha fáj.*
- Dearthan. Hát veled meg mi történt? *Kissé félrebiccenti a fejét, majd annak arcán simít végig, olyan puhán, mintha csak egy kis lepkeszárny lenne. Tüzetesen szeretne megnézni minden egyes sebesülést, hiszen nem mindegy, hogy miféle főzetet ad rá.*
- Úh. *Tekintete elárulja, hogy rettentő nagy lehet a baj. Persze nem az, de szereti megjátszani magát. Az anyag takarásából kibújtatott részek azért igencsak jelzik, hogy a zöld ital ha segít is, vállat nem tesz vissza a helyére. Másféle tudományra is szükség lesz. *
- Nincs aranyad? *Megingatja a fejét, majd nagyot sóhajt.* - Annyi baj legyen. Majd csak kitalálunk valamit, hogy te hogyan tudsz egyszer nekem segíteni. *Ujjacskája végigsiklik a vélhetően fájdalmas felkaron, majd szemérmetlenül kóstolja meg ujjbegyeivel, hogy mit rejt annak felsőruházata, már amennyi egy vérten át érezhető. Semmi más miatt nem teszi, csak nézni kívánja, hogy mikor szisszen fel a férfi, mikor rezzen, netán szorítja össze pilláit a fájdalomtól.*
- Ugyan van mivel helyrepofozzalak, csak az a gond, hogy az nem ugrasztja vissza a vállad. Amihez pedig segítség kellene. *Markon lesz az ő embere, de még nem kiált utána. *
1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-08 20:51:16
Üzenet elküldve: 2025-12-08 20:51:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Az első intő jel: rejtélyes megmentői számára továbbra is névtelenek maradnak. Érzi, ahogy fejében lüktetni kezd a vér. Vagy csak nagyobb ütést kapott, mint hitte? Akárhogy is, jobban teszi, ha a két jómadár minden apró rezdülését szoros figyelemmel kíséri. Andalgásuk ideje alatt ezen kívül csak egy másik tevékenységre összpontosít: az útvonal memorizálására a Sellőtől a Hét Varjúnak nevezett fogadóig. Dayaneer kérdésére bólint. *
- Jól. Artheniorból. Mondjuk úgy a farkasok szalajtottak. *Enged meg magának egy kis tréfás élt. Elvégre már maga a kérdés nehezen komolyan vehető. Kísérői a tapasztalt nyomolvasók benyomását keltik, akik képesek a nem nyilvánvaló jeleket is gyorsan észrevenni és a megfelelő következtetéseket leszűrni. Biztos benne, hogy bármit is válaszolt volna erre a kérdésre, Dayaneer már rendelkezik a saját válaszával is. S bár sem a nő, sem a férfi természetét nem ismeri, nem feltételezné, hogy egyszerű csacsogáshoz támadna kedve bármelyiküknek is. Ahogy a wegtoreni után belép, máris egy szék, hokedli vagy akár egy sámli után néz, amire – a nyergét a földre dobva - le tudna telepedni. A csípős esti levegőről bemenekülve, csakhamar felmelegszik annyira, hogy testében a megannyi inger újult erővel tüzelni kezdjen. A szoba egyszer, majd még egyszer megfordul körülötte. Inkább behunyja szemét. Periférikusan próbál figyelni arra, amit Dayaneer mond, és biztos benne, hogy egy ponton a nevét is hallja, de a fülében erősödő sípolás egyszerre kiszorít minden más hangot. A kábulat felé vezető útról a vállát érő paskolás téríti le. Katonás feszességgel próbál felpattanni ültéből, aminek hatására a szeme előtt fényes foltok és csillagok kezdenek kergetőzni. Kisvártatva sikerül összeszednie magát annyira, hogy legalább a körülötte elhangzó mondatokra tudjon figyelni, így Dayaneer utolsó szavaira: „…csinálsz vele, amit csak akarsz.” Torkában mintha fűrészport érezne – nem is csoda, hiszen utoljára reggel ivott. Nyelne, de még ehhez is kevés a nyála, ezért csak megköszörüli a torkát. Az elhaladó nő után pislog majd egyből Niall felé úszik tekintete.*
- Hol keresselek benneteket? *Kérdezi a párostól, miközben még mindig a torkát köszörüli, ami így egy kicsit fenyegető hatást nyer.
Mikor kísérői távoznak, Nelira felé fordul. Dearthan egyértelműen a dulakodás nyomai láthatóak. Zilált és rendezetlen a ruházata, akárcsak a fizimiskája. Gyomorszája környékén az egyszerű, gyenge minőségű vért – valamint az aláöltözék is – felszakadt ott, ahol a ló patája eltalálta, míg jobb ingujjának szára lyukakkal és hasításokkal csipkézett. Életveszélyes sérülés nem látható rajta, noha jobb válla – már tartásából eredendően is – szemmel láthatóan nem áll természetes pozícióban.*
- A nevem Dearthan. Ezt azt hiszem már mondták. *A nyersvászon ing fűzőjét kissé megoldva, óvatosan félrehúzza az anyagot, hogy a ficam a jobb vállánál jobban kivehető legyen.* - Fizetni nem tudok… *Néz ismét Nelira szemébe.*
*Az első intő jel: rejtélyes megmentői számára továbbra is névtelenek maradnak. Érzi, ahogy fejében lüktetni kezd a vér. Vagy csak nagyobb ütést kapott, mint hitte? Akárhogy is, jobban teszi, ha a két jómadár minden apró rezdülését szoros figyelemmel kíséri. Andalgásuk ideje alatt ezen kívül csak egy másik tevékenységre összpontosít: az útvonal memorizálására a Sellőtől a Hét Varjúnak nevezett fogadóig. Dayaneer kérdésére bólint. *
- Jól. Artheniorból. Mondjuk úgy a farkasok szalajtottak. *Enged meg magának egy kis tréfás élt. Elvégre már maga a kérdés nehezen komolyan vehető. Kísérői a tapasztalt nyomolvasók benyomását keltik, akik képesek a nem nyilvánvaló jeleket is gyorsan észrevenni és a megfelelő következtetéseket leszűrni. Biztos benne, hogy bármit is válaszolt volna erre a kérdésre, Dayaneer már rendelkezik a saját válaszával is. S bár sem a nő, sem a férfi természetét nem ismeri, nem feltételezné, hogy egyszerű csacsogáshoz támadna kedve bármelyiküknek is. Ahogy a wegtoreni után belép, máris egy szék, hokedli vagy akár egy sámli után néz, amire – a nyergét a földre dobva - le tudna telepedni. A csípős esti levegőről bemenekülve, csakhamar felmelegszik annyira, hogy testében a megannyi inger újult erővel tüzelni kezdjen. A szoba egyszer, majd még egyszer megfordul körülötte. Inkább behunyja szemét. Periférikusan próbál figyelni arra, amit Dayaneer mond, és biztos benne, hogy egy ponton a nevét is hallja, de a fülében erősödő sípolás egyszerre kiszorít minden más hangot. A kábulat felé vezető útról a vállát érő paskolás téríti le. Katonás feszességgel próbál felpattanni ültéből, aminek hatására a szeme előtt fényes foltok és csillagok kezdenek kergetőzni. Kisvártatva sikerül összeszednie magát annyira, hogy legalább a körülötte elhangzó mondatokra tudjon figyelni, így Dayaneer utolsó szavaira: „…csinálsz vele, amit csak akarsz.” Torkában mintha fűrészport érezne – nem is csoda, hiszen utoljára reggel ivott. Nyelne, de még ehhez is kevés a nyála, ezért csak megköszörüli a torkát. Az elhaladó nő után pislog majd egyből Niall felé úszik tekintete.*
- Hol keresselek benneteket? *Kérdezi a párostól, miközben még mindig a torkát köszörüli, ami így egy kicsit fenyegető hatást nyer.
Mikor kísérői távoznak, Nelira felé fordul. Dearthan egyértelműen a dulakodás nyomai láthatóak. Zilált és rendezetlen a ruházata, akárcsak a fizimiskája. Gyomorszája környékén az egyszerű, gyenge minőségű vért – valamint az aláöltözék is – felszakadt ott, ahol a ló patája eltalálta, míg jobb ingujjának szára lyukakkal és hasításokkal csipkézett. Életveszélyes sérülés nem látható rajta, noha jobb válla – már tartásából eredendően is – szemmel láthatóan nem áll természetes pozícióban.*
- A nevem Dearthan. Ezt azt hiszem már mondták. *A nyersvászon ing fűzőjét kissé megoldva, óvatosan félrehúzza az anyagot, hogy a ficam a jobb vállánál jobban kivehető legyen.* - Fizetni nem tudok… *Néz ismét Nelira szemébe.*
1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-06 21:33:48
Üzenet elküldve: 2025-12-06 21:33:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Ösztönszerű bizalom? Hit? Kétségbeesés? Egyszerű ostobaság? Mi vehet rá valakit, akit már meggyötört kissé az Élet, hogy ennyire gyorsan és fenntartások nélkül helyezze életét mások kezébe? Értéktelennek tartja azt, vagy új élményekkel töltené fel inkább? Vagy annyira öntelt, hogy úgy gondolja: több, nagyobb baj már nem érheti? Ezek a valódi kérdések, nem az, hogy szőke vagy barna sört igyon-e az ember.
A maga részéről nem tartja magát veszélyesnek Dearthan-ra nézve (talán Dayaneer-t sem, de hát őt sem ismeri még annyira, hogy ezt magabiztosan kijelenthesse), ahogy a férfit sem tartja annak saját magára tekintve. Talán túl gyorsan ítél, de a holmija súlya alatt bicegő alakról nem feltételezne alattomosságot. Persze van amit furának tart, de nem teszi egyelőre szóvá. Nem tiszte faggatózni. Később, talán.
Borostás arcán egy pillanatra mosoly terül el ahogy Dayaneer szépfiúnak nevezi a férfit, de mintha csak véletlenül tenné, elfordul amíg ezt elrejti. Ha emlékei nem csalnak előző estéről, a wegtoreni egyszer őt is így nevezte, majd addig kóstolgatta-próbálgatta, mígnem megtalálta azt a nevet, amit előszeretettel használ mostanra. Úgy sejti, higy Dearthan is erre a sorsra jut majd. Előre engedi az ajtóban mindkettejüket, s harmadikként lép be, zárva a sort. Az ajtó mellett hátával a falnak dől, karjait összefonja maga előtt. Feleslegesnek érzi kényelembe helyezni magát, hiszen tudja, hogy nem maradnak sokáig. Inkább csak innen figyeli szinte derűsen, ahogy Dayaneer körbedongja Nelirát, előadva neki, hogy miben is lenne rá szükség. Különben tényleg kíváncsi, hogy a szőke lány mit kezd a helyzettel; s nemkülönben arra is, hogy tényleg jól emlékezett-e arra, hogy az az alkímiáról beszélt a vigyori pasassal. Mekkora blama lenne, ha tévedne..!
A wegtoreni pillantását egy egészen apró szemöldökemeléssel reagálja le, nahát, tényleg rá lesz verve a dolog, ha tévedett. A szemöldöke aztán még feljebb kúszik, látva hogy a döngicsélésből szinte cicázás lesz. Eszébe jut az előző este, és egy egészen új indok arra, hogy az miért érhetett olyan véget, amilyet.
Halkan hümmögve merül gondolatai közé, nem is igen figyel, így az oldalába bökő könyök -legyen bármennyire is gyengéd- váratlanul éri. Szinte felhorkant művi méltatlankodással, majd ellöki magát a faltól, mutatóujjával barátságosan szalutálást szimulál Nelira és Dearthan felé, majd Dayaneer után fordul-lép.*
- Élvezed, hm? *-kérdezi a wegtorenitől, ahogy mellé zárkózik-* Hogy csak így utasítgatsz?
*Félvigyorral csettint egyet.*
*Ösztönszerű bizalom? Hit? Kétségbeesés? Egyszerű ostobaság? Mi vehet rá valakit, akit már meggyötört kissé az Élet, hogy ennyire gyorsan és fenntartások nélkül helyezze életét mások kezébe? Értéktelennek tartja azt, vagy új élményekkel töltené fel inkább? Vagy annyira öntelt, hogy úgy gondolja: több, nagyobb baj már nem érheti? Ezek a valódi kérdések, nem az, hogy szőke vagy barna sört igyon-e az ember.
A maga részéről nem tartja magát veszélyesnek Dearthan-ra nézve (talán Dayaneer-t sem, de hát őt sem ismeri még annyira, hogy ezt magabiztosan kijelenthesse), ahogy a férfit sem tartja annak saját magára tekintve. Talán túl gyorsan ítél, de a holmija súlya alatt bicegő alakról nem feltételezne alattomosságot. Persze van amit furának tart, de nem teszi egyelőre szóvá. Nem tiszte faggatózni. Később, talán.
Borostás arcán egy pillanatra mosoly terül el ahogy Dayaneer szépfiúnak nevezi a férfit, de mintha csak véletlenül tenné, elfordul amíg ezt elrejti. Ha emlékei nem csalnak előző estéről, a wegtoreni egyszer őt is így nevezte, majd addig kóstolgatta-próbálgatta, mígnem megtalálta azt a nevet, amit előszeretettel használ mostanra. Úgy sejti, higy Dearthan is erre a sorsra jut majd. Előre engedi az ajtóban mindkettejüket, s harmadikként lép be, zárva a sort. Az ajtó mellett hátával a falnak dől, karjait összefonja maga előtt. Feleslegesnek érzi kényelembe helyezni magát, hiszen tudja, hogy nem maradnak sokáig. Inkább csak innen figyeli szinte derűsen, ahogy Dayaneer körbedongja Nelirát, előadva neki, hogy miben is lenne rá szükség. Különben tényleg kíváncsi, hogy a szőke lány mit kezd a helyzettel; s nemkülönben arra is, hogy tényleg jól emlékezett-e arra, hogy az az alkímiáról beszélt a vigyori pasassal. Mekkora blama lenne, ha tévedne..!
A wegtoreni pillantását egy egészen apró szemöldökemeléssel reagálja le, nahát, tényleg rá lesz verve a dolog, ha tévedett. A szemöldöke aztán még feljebb kúszik, látva hogy a döngicsélésből szinte cicázás lesz. Eszébe jut az előző este, és egy egészen új indok arra, hogy az miért érhetett olyan véget, amilyet.
Halkan hümmögve merül gondolatai közé, nem is igen figyel, így az oldalába bökő könyök -legyen bármennyire is gyengéd- váratlanul éri. Szinte felhorkant művi méltatlankodással, majd ellöki magát a faltól, mutatóujjával barátságosan szalutálást szimulál Nelira és Dearthan felé, majd Dayaneer után fordul-lép.*
- Élvezed, hm? *-kérdezi a wegtorenitől, ahogy mellé zárkózik-* Hogy csak így utasítgatsz?
*Félvigyorral csettint egyet.*
1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-05 17:09:14
Üzenet elküldve: 2025-12-05 17:09:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Dearthan keveset habozik és végül nem is ágál az ellen, hogy párosuk a tavernába kísérje. Bár a kikötőben megforduló, kifejezetten rosszarcú alakok között Niall és Daya jelenléte üdítőnek hathat, azért talán érdemes lett volna a fickónak jobban megrágni a helyzetet. Az óvatosság errefelé igencsak fontos erény, de mintha szerencsétlenül járt hősünkből kiveszett volna az életösztön. Erről csak részben árulkodik, hogy aggódó édesanyai intelmekkel szembeszállva idegenekkel áll szóba, a többi jel már kifogásolható állapotán, s emlékezetes sellőházi performanszán megmutatkozott. Fel is merül a wegtoreniben rögvest egy kérdés, melyet nem rest a férfinak szegezni már sétájuk végén, a Varjú bejárata előtt állva.*
- Te nem vagy idevalósi Szépfiú, jól gondolom? *Azzal már nyikordul is az ajtó, s tekintete rögvest a szépséges szőkeséget keresi, aki még nem tudja, de hamarosan pesztonkává léptetik elő. Ahogy zöld pillantásai megállapodnak a leányon, máris sejti, hogy ez a szerepkör most igazán kedvére valónak ígérkezik.*
- Nelira drágám! *köszön széles, negédes vigyorral* - Sajnos még nem végeztünk *folytatja összevont szemöldökkel, mint aki mélységesen restelli, hogy így magára hagyták a kiüresedett fogadóban* - A segítségedre lenne viszont szükségünk.
*Ellép az útból, hogy az esetlegesen mögötte álldogáló új vendégüket szemre tudja vételezni, s közben barátian megpaskolgatja a férfi vállát*
- Ő itt Dearthan, mint láthatod, nincs túl jó bőrben *biggyeszti le műsajnálattal alsó ajkát majd együttérzőn pillant a barna szemekbe. Ha nem lenne ilyen ramaty állapotban, egyébként egészen jóvágású fickó lenne, most azonban vélt sármját bőszen elnyomja a hányattatott sors* - Azt beszélik *itt egyértelműen Niallra pillant* - Hogy jártas vagy az alkímiában. Talán van valami itókád, ami segíthetne pórul járt barátunkon.
*Az urakat egy rövid időre maga mögött hagyva lépdel Nelirához, hogy bizalmasabban folytathassa. Ha a leány engedi, óvatosan nyúl felé, s egy szőke tincset finoman a füle mögé simít.*
- Kérlek kapard össze kicsit, hadd tapasztalja meg, milyen a Varjak példás vendégszeretete. *ujjával kicsit megemeli a fehér állacskát, hogy aztán kecsegtetően duruzsolhassa a folytatást* - Aztán azt csinálsz vele, amit csak akarsz.
*Megcirógatja még ujjával a rózsaszín ajkat, aztán már pördül is a hátramaradt férfiak felé. Visszalépdel Niall mellé, aki noszogatva bök oldalba gyengéden könyökével*
- Mi pedig induljunk dolgunkra, Tengerész.
*Dearthan keveset habozik és végül nem is ágál az ellen, hogy párosuk a tavernába kísérje. Bár a kikötőben megforduló, kifejezetten rosszarcú alakok között Niall és Daya jelenléte üdítőnek hathat, azért talán érdemes lett volna a fickónak jobban megrágni a helyzetet. Az óvatosság errefelé igencsak fontos erény, de mintha szerencsétlenül járt hősünkből kiveszett volna az életösztön. Erről csak részben árulkodik, hogy aggódó édesanyai intelmekkel szembeszállva idegenekkel áll szóba, a többi jel már kifogásolható állapotán, s emlékezetes sellőházi performanszán megmutatkozott. Fel is merül a wegtoreniben rögvest egy kérdés, melyet nem rest a férfinak szegezni már sétájuk végén, a Varjú bejárata előtt állva.*
- Te nem vagy idevalósi Szépfiú, jól gondolom? *Azzal már nyikordul is az ajtó, s tekintete rögvest a szépséges szőkeséget keresi, aki még nem tudja, de hamarosan pesztonkává léptetik elő. Ahogy zöld pillantásai megállapodnak a leányon, máris sejti, hogy ez a szerepkör most igazán kedvére valónak ígérkezik.*
- Nelira drágám! *köszön széles, negédes vigyorral* - Sajnos még nem végeztünk *folytatja összevont szemöldökkel, mint aki mélységesen restelli, hogy így magára hagyták a kiüresedett fogadóban* - A segítségedre lenne viszont szükségünk.
*Ellép az útból, hogy az esetlegesen mögötte álldogáló új vendégüket szemre tudja vételezni, s közben barátian megpaskolgatja a férfi vállát*
- Ő itt Dearthan, mint láthatod, nincs túl jó bőrben *biggyeszti le műsajnálattal alsó ajkát majd együttérzőn pillant a barna szemekbe. Ha nem lenne ilyen ramaty állapotban, egyébként egészen jóvágású fickó lenne, most azonban vélt sármját bőszen elnyomja a hányattatott sors* - Azt beszélik *itt egyértelműen Niallra pillant* - Hogy jártas vagy az alkímiában. Talán van valami itókád, ami segíthetne pórul járt barátunkon.
*Az urakat egy rövid időre maga mögött hagyva lépdel Nelirához, hogy bizalmasabban folytathassa. Ha a leány engedi, óvatosan nyúl felé, s egy szőke tincset finoman a füle mögé simít.*
- Kérlek kapard össze kicsit, hadd tapasztalja meg, milyen a Varjak példás vendégszeretete. *ujjával kicsit megemeli a fehér állacskát, hogy aztán kecsegtetően duruzsolhassa a folytatást* - Aztán azt csinálsz vele, amit csak akarsz.
*Megcirógatja még ujjával a rózsaszín ajkat, aztán már pördül is a hátramaradt férfiak felé. Visszalépdel Niall mellé, aki noszogatva bök oldalba gyengéden könyökével*
- Mi pedig induljunk dolgunkra, Tengerész.
1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-03 20:56:57
Üzenet elküldve: 2025-12-03 20:56:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az annyi bajnak annyi baja van…//
*Kiürült az egész Taverna. Mennyire utálta, hogy bájcsevegnie kell néhány aranyért, most pedig hogy hiányzik neki! Megszokta, hogy nincs egyedül. Az utóbbi esztendőben folyton egy hangbuborékban élt, hiszen Rív folyton körülötte lebzselt és be nem állt a szája. Itt pedig valahogy mindig a félvérbe botlik, néha egész nagyot esik, egyenesen bele az ölébe. Most bezzeg nincs itt. De a szépséges wegtoreni is visszatérhetne azzal, akinek már megint elfelejtette a nevét. Unalmában jobbhíján poharakat kocogtat, nagy gondot fordítva arra, hogy muzsikát komponáljon az azok vastagsága miatt változatos hangokból. Ez sem köti le sajnos egy fertályóránál tovább. Felkapja a fejét egy csörrenésre, de talán csak az óriásasszony sertepertél valahol. Tőle távol. Lemondóan sóhajt fel, mire eszébe jut, hogy olyan régóta nem szólalt meg, hogy talán megnémult.*
- Haaaaa! Haaa!
*Adja ki a kellemes kis hangocskát, próbára téve hangszálait, majd felnevet. Nem némult meg. Aztán már-már hisztérikusan hangzik egy újabb sóhaj. Nem akar unatkozni. Mégis kit zargasson fel? Azt a Markont? Vagy Yvont? Talán meghalt, mert nem látta lejönni a szobából azóta se. Vagy csak épp nem állt a söntés környékén, mikor eliszkolt. Csak szólt volna az a csodálatos és hatalmas asszony, ha hullát talál egy ágyban. Vagy csak simán eltünteti? Talán akkor össze kellene vele barátkoznia. Mindenesetre hamar a téboly küszöbén találja magát, ha végre nem nyit be valaki, aki szórakoztatja. Lefelé biggyesztett ajkaival tölt magának egy jókora kupányi almabort. Iszogatás közben az ajtó felé pislatgat, csupán a helyét változtatja. Hol a pult mögött, hol előtt, hol azon ücsörögve, de várja a megváltást.*
*Kiürült az egész Taverna. Mennyire utálta, hogy bájcsevegnie kell néhány aranyért, most pedig hogy hiányzik neki! Megszokta, hogy nincs egyedül. Az utóbbi esztendőben folyton egy hangbuborékban élt, hiszen Rív folyton körülötte lebzselt és be nem állt a szája. Itt pedig valahogy mindig a félvérbe botlik, néha egész nagyot esik, egyenesen bele az ölébe. Most bezzeg nincs itt. De a szépséges wegtoreni is visszatérhetne azzal, akinek már megint elfelejtette a nevét. Unalmában jobbhíján poharakat kocogtat, nagy gondot fordítva arra, hogy muzsikát komponáljon az azok vastagsága miatt változatos hangokból. Ez sem köti le sajnos egy fertályóránál tovább. Felkapja a fejét egy csörrenésre, de talán csak az óriásasszony sertepertél valahol. Tőle távol. Lemondóan sóhajt fel, mire eszébe jut, hogy olyan régóta nem szólalt meg, hogy talán megnémult.*
- Haaaaa! Haaa!
*Adja ki a kellemes kis hangocskát, próbára téve hangszálait, majd felnevet. Nem némult meg. Aztán már-már hisztérikusan hangzik egy újabb sóhaj. Nem akar unatkozni. Mégis kit zargasson fel? Azt a Markont? Vagy Yvont? Talán meghalt, mert nem látta lejönni a szobából azóta se. Vagy csak épp nem állt a söntés környékén, mikor eliszkolt. Csak szólt volna az a csodálatos és hatalmas asszony, ha hullát talál egy ágyban. Vagy csak simán eltünteti? Talán akkor össze kellene vele barátkoznia. Mindenesetre hamar a téboly küszöbén találja magát, ha végre nem nyit be valaki, aki szórakoztatja. Lefelé biggyesztett ajkaival tölt magának egy jókora kupányi almabort. Iszogatás közben az ajtó felé pislatgat, csupán a helyét változtatja. Hol a pult mögött, hol előtt, hol azon ücsörögve, de várja a megváltást.*
1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-17 12:09:35
Üzenet elküldve: 2025-11-17 12:09:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jaj a legyőzötteknek//
*Apró pöccintő mozdulatot tesz ujjaival a levegőbe, mintha csak Dayaneer szavait szeretné elűzni: az újra előkerülő, fél-sértő kifejezést a kikötői mivoltára, illetve azt, hogy a nőnek igaza lenne Nelira dolgában. Igen, persze: a szőkeség férfi szemmel nézve valóban vonzó. Épp ott és úgy kerek ahol kell, és épp ott és úgy lapos, ahol kell. Bármelyik volt matróztársa a Csukáról bármikor felkérné őt egy „táncra”, és ne legyünk hazugok: ő maga is megtette volna ezt örömmel – néhány évvel ezelőtt. Mostanra azonban, mikorra a kor hozta finnyásság ily' módon eluralkodott rajta, nehezen hozza izgalomba két olyan comb, amelynek közét valószínűleg épp az imént permetezte meg valaki.*
- Szóval velük..? *-halkan sóhajtva fordítja tekintetét vissza Nelira felé, majd tovább a konyha irányába, mintha az ajtó lapján átlátva megpillanthatná mögötte a nagyhangú nagy-asszonyt. Szöget üt fejében a gondolat, hogy ha Nelira és Ezmeer az, aki beoszthatja az idejét amíg dolgozik, akkor kettejük közül Nelira inkább csak kérheti -hiszen egy időben érkeztek ide-, míg Ezmeer az, aki utasíthatja. Hja, a rangidősséghez való ragaszkodást nehezen engedi el még most is, talpa alatt a szárazfölddel. Viszont hol helyezkedik el a képben Dayaneer? Visszafordul a wegtoreni felé. Hiszen most, hogy végiggondolja amiket eddig tőle hallott, a nő valójában soha nem tett utalást arra, hogy ő is felette állna a Taverna rangsorában. Tűnődve fut végig tekintete a nő arcán, egy pillanatra elidőzik az ajkainál, majd tekintete lejjebb siklik a nyakon, egész a kulcscsont textilen átsejlő árnyáig, majd vissza az ibrisztekintethez.-* Rendben, értelek.
*Pedig dehogy érti, férfiember a nőt nagyjából soha nem értheti. Ha tudná, hogy Dayaneer mennyit gondol a férfiúi mivoltára és igényeire, a tegnap estére és arra, amit tegnap este érzett; nos, amellett hogy az az említett férfiúi mivoltát legyezgetné, épp annyira értetlenül is állna előtte. Hiszen ha a wegtoreninek ennyire fontos az egészsége -fogalmazzunk így, mert így szebben hangzik-, akkor lám, állna elébe a gondoskodásának. Viszont még most sem biztos benne, hogy a nőnek egyáltalán szándéka-e ilyesmi, vagy csupán prédájával játszó kamasz macskaként derül rajta.*
- M-hm. *-válaszolja Dayaneer visszakérdezésére rezzenéstelen arccal, miközben legalábbis abban biztosnak érzi magát, hogy miért lepődött meg ezen a nő. A Sellőbe általában nem fürödni járnak a férfiak. Ám a Sellőben, a legtöbb köz-fürdőtől ellentétben, becsülettel kitakarítják a dézsákat, és tényleg tiszta vízzel töltik fel őket utána. Ha más nem, már ez indokolja azt a summát, amit el is kérnek ezért. De: -* Van amiért megéri.
*Vállat von, pedig belülről borzong kicsit attól a látványtól, ahogy a wegtoreni lehúzta a maradék italát. Ő most gondolni sem tud arra, hogy ilyet csináljon. Tekintete leplezés nélkül, de nem tolakodóan fut végig a nő alakján ahogy feláll és magára kanyarítja a kabátját, és nem is mozdul meg addig, amíg a wegtoreni hozzá nem szól néhány szót az indulással kapcsolatosan. Féloldalasan, nem is derűsen de sokkal inkább cinikusan elvigyorodik. Lám, bár úgy fest hogy a nő nem áll felette, mégis megpróbál felé kerekedni. Ha nem fájna a fene, talán halkan nevetne is a dolgon.
Feláll, kiürült poharát egy egyszerű „köszönöm” kíséretében beljebb tolja a pulton, majd matrózokra jellemző, kissé dülöngélő járásával maga is az ajtó felé veszi az irányt, hogy odakint utolérje önjelölt felettesét.*
*Apró pöccintő mozdulatot tesz ujjaival a levegőbe, mintha csak Dayaneer szavait szeretné elűzni: az újra előkerülő, fél-sértő kifejezést a kikötői mivoltára, illetve azt, hogy a nőnek igaza lenne Nelira dolgában. Igen, persze: a szőkeség férfi szemmel nézve valóban vonzó. Épp ott és úgy kerek ahol kell, és épp ott és úgy lapos, ahol kell. Bármelyik volt matróztársa a Csukáról bármikor felkérné őt egy „táncra”, és ne legyünk hazugok: ő maga is megtette volna ezt örömmel – néhány évvel ezelőtt. Mostanra azonban, mikorra a kor hozta finnyásság ily' módon eluralkodott rajta, nehezen hozza izgalomba két olyan comb, amelynek közét valószínűleg épp az imént permetezte meg valaki.*
- Szóval velük..? *-halkan sóhajtva fordítja tekintetét vissza Nelira felé, majd tovább a konyha irányába, mintha az ajtó lapján átlátva megpillanthatná mögötte a nagyhangú nagy-asszonyt. Szöget üt fejében a gondolat, hogy ha Nelira és Ezmeer az, aki beoszthatja az idejét amíg dolgozik, akkor kettejük közül Nelira inkább csak kérheti -hiszen egy időben érkeztek ide-, míg Ezmeer az, aki utasíthatja. Hja, a rangidősséghez való ragaszkodást nehezen engedi el még most is, talpa alatt a szárazfölddel. Viszont hol helyezkedik el a képben Dayaneer? Visszafordul a wegtoreni felé. Hiszen most, hogy végiggondolja amiket eddig tőle hallott, a nő valójában soha nem tett utalást arra, hogy ő is felette állna a Taverna rangsorában. Tűnődve fut végig tekintete a nő arcán, egy pillanatra elidőzik az ajkainál, majd tekintete lejjebb siklik a nyakon, egész a kulcscsont textilen átsejlő árnyáig, majd vissza az ibrisztekintethez.-* Rendben, értelek.
*Pedig dehogy érti, férfiember a nőt nagyjából soha nem értheti. Ha tudná, hogy Dayaneer mennyit gondol a férfiúi mivoltára és igényeire, a tegnap estére és arra, amit tegnap este érzett; nos, amellett hogy az az említett férfiúi mivoltát legyezgetné, épp annyira értetlenül is állna előtte. Hiszen ha a wegtoreninek ennyire fontos az egészsége -fogalmazzunk így, mert így szebben hangzik-, akkor lám, állna elébe a gondoskodásának. Viszont még most sem biztos benne, hogy a nőnek egyáltalán szándéka-e ilyesmi, vagy csupán prédájával játszó kamasz macskaként derül rajta.*
- M-hm. *-válaszolja Dayaneer visszakérdezésére rezzenéstelen arccal, miközben legalábbis abban biztosnak érzi magát, hogy miért lepődött meg ezen a nő. A Sellőbe általában nem fürödni járnak a férfiak. Ám a Sellőben, a legtöbb köz-fürdőtől ellentétben, becsülettel kitakarítják a dézsákat, és tényleg tiszta vízzel töltik fel őket utána. Ha más nem, már ez indokolja azt a summát, amit el is kérnek ezért. De: -* Van amiért megéri.
*Vállat von, pedig belülről borzong kicsit attól a látványtól, ahogy a wegtoreni lehúzta a maradék italát. Ő most gondolni sem tud arra, hogy ilyet csináljon. Tekintete leplezés nélkül, de nem tolakodóan fut végig a nő alakján ahogy feláll és magára kanyarítja a kabátját, és nem is mozdul meg addig, amíg a wegtoreni hozzá nem szól néhány szót az indulással kapcsolatosan. Féloldalasan, nem is derűsen de sokkal inkább cinikusan elvigyorodik. Lám, bár úgy fest hogy a nő nem áll felette, mégis megpróbál felé kerekedni. Ha nem fájna a fene, talán halkan nevetne is a dolgon.
Feláll, kiürült poharát egy egyszerű „köszönöm” kíséretében beljebb tolja a pulton, majd matrózokra jellemző, kissé dülöngélő járásával maga is az ajtó felé veszi az irányt, hogy odakint utolérje önjelölt felettesét.*
1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-16 13:42:06
Üzenet elküldve: 2025-11-16 13:42:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jaj a legyőzötteknek//
//Kicsit Nelira//
- Mindig igazam van, mahrūd *mutatja be nagyképű incselkedéssel, milyen is a makulátlan wegtoreni akcentus, de most ennél jobban nem gúnyolódik a férfi kiejtésén. Úgy sejti éppen eleget fogja még élezni rajta a nyelvét a nap folyamán.
Bár nagy jelenetet nem rendez a kéretlen becenév miatt, azért egyértelműen látszik, hogy a kelleténél talán hevesebben reagál. Nem Niall az első, aki így nevezi, viharos múltjában gyakran felbukkanó, legtöbbször gúnyosan előadott elnevezés, kifejezetten rossz élmények kapcsolódnak hozzá, nem szeretné őket feleleveníteni magában. Ha most egy pillanat erejéig eszelősnek kell tűnnie, ahhoz hogy ezt elkerülje... nos, ez egy olyan ár, amit hajlandó megfizetni érte.*
- Nem én osztom ki a szerepeket, Szépfiú *vonja meg a vállát, mintha mindenki számára egyértelmű volna, ki számít kisökörnek netán vadembernek - utóbbinál, ha egy nyugatit kérdez az ember, jóformán bármelyik kikötői lakos.
A meghívás szót ugyan erős túlzásnak érzi, most nem köt bele, elvégre sokkal jobban szeretné, hogy a férfi vele tartson, minthogy itt maradjon. A tegnap este függvényében tévesen feltételezhetné az ember, hogy ennek türelmetlen testi, netán szentimentális okai vannak, a valóság viszont az, hogy bármennyire is patinás, jóhírű intézmény is a Sellőház, azért nem feltétlenül biztonságos egy magafajtának ellátogatni oda egyedül. Nőként, wegtoreniként, de leginkább Bíborkéz Dayaneerként.
Szerencsére a tengerész önnön kérdését a józan paraszti ész segítségével gyorsan megválaszolja, így a kreolnak nem kell felvilágosítania arról, milyen munkák is várhatnak rá egy fogadóban. Itt, a szárazföldön egy tengerész tudását aligha lehet kamatoztatni, főleg nem egy elsőtisztjét. Ott kell segítenie, ahol tud.*
- Ezmeerrel és Nelirával érdemes majd beszélned erről. *talán úgy tűnhet nagy szája miatt, de ilyenekben nem ő dirigál. Azt, hogy neki mit kell tennie, pontosan tudja és ennyi egyelőre neki elég is.
Dohánya a végét járja, szív még egy mélyet, szemöldöke finoman emelkedik meg, ahogy Niall elmondja, mi is érdekli igazán a Sellőházban. Hogy milyen kifejezés ül ennek hallgatása közben az arcán? Kétkedés netán illetődöttség? Kicsit talán mindkettő. Ugyan melyik ereje teljében lévő férfit érdekli egy bordélyban a fürdő? Ha előző este nem érezte volna épp a tenyere alatt az izgatott vágyakozását, most bizonyosan azt hinné, hogy titokban valami felkent Eeyr pap.*
- A... fürdőjük? *kérdez még vissza, de választ valójában nem vár. Gondosan kiütögeti a maradék hamut csibukjából, megtisztogatja és elpakolja majd egy határozott mozdulattal küldi gallér mögé söre maradékát. Másnapos gyomra kissé összerándul a váratlan szeszmennyiségtől, erről csak egy aprócska grimasz árulkodik*
- Sokat is fogsz fizetni érte, ne aggódj *a Kikötőhöz képest a bordély árai egészen borsosak, nem hiába nem lett a törzshelye.
Felkecmereg a székből, magára ölti tengerészkabátját, s még mielőtt az ajtó felé venné az irányt, még odaszól Nelirának.*
- Átnézünk a Sellőházba, van egy kis dolgom, ha netán Relael kisasszony időközben betoppanna, kérlek üzenjetek *Nem sok esélyt lát rá persze, de sohasem lehet tudni.*
- Na kapkodd magad bordélyok gyöngye *szól még Niallhoz aztán elhagyja a tavernát*
//Kicsit Nelira//
- Mindig igazam van, mahrūd *mutatja be nagyképű incselkedéssel, milyen is a makulátlan wegtoreni akcentus, de most ennél jobban nem gúnyolódik a férfi kiejtésén. Úgy sejti éppen eleget fogja még élezni rajta a nyelvét a nap folyamán.
Bár nagy jelenetet nem rendez a kéretlen becenév miatt, azért egyértelműen látszik, hogy a kelleténél talán hevesebben reagál. Nem Niall az első, aki így nevezi, viharos múltjában gyakran felbukkanó, legtöbbször gúnyosan előadott elnevezés, kifejezetten rossz élmények kapcsolódnak hozzá, nem szeretné őket feleleveníteni magában. Ha most egy pillanat erejéig eszelősnek kell tűnnie, ahhoz hogy ezt elkerülje... nos, ez egy olyan ár, amit hajlandó megfizetni érte.*
- Nem én osztom ki a szerepeket, Szépfiú *vonja meg a vállát, mintha mindenki számára egyértelmű volna, ki számít kisökörnek netán vadembernek - utóbbinál, ha egy nyugatit kérdez az ember, jóformán bármelyik kikötői lakos.
A meghívás szót ugyan erős túlzásnak érzi, most nem köt bele, elvégre sokkal jobban szeretné, hogy a férfi vele tartson, minthogy itt maradjon. A tegnap este függvényében tévesen feltételezhetné az ember, hogy ennek türelmetlen testi, netán szentimentális okai vannak, a valóság viszont az, hogy bármennyire is patinás, jóhírű intézmény is a Sellőház, azért nem feltétlenül biztonságos egy magafajtának ellátogatni oda egyedül. Nőként, wegtoreniként, de leginkább Bíborkéz Dayaneerként.
Szerencsére a tengerész önnön kérdését a józan paraszti ész segítségével gyorsan megválaszolja, így a kreolnak nem kell felvilágosítania arról, milyen munkák is várhatnak rá egy fogadóban. Itt, a szárazföldön egy tengerész tudását aligha lehet kamatoztatni, főleg nem egy elsőtisztjét. Ott kell segítenie, ahol tud.*
- Ezmeerrel és Nelirával érdemes majd beszélned erről. *talán úgy tűnhet nagy szája miatt, de ilyenekben nem ő dirigál. Azt, hogy neki mit kell tennie, pontosan tudja és ennyi egyelőre neki elég is.
Dohánya a végét járja, szív még egy mélyet, szemöldöke finoman emelkedik meg, ahogy Niall elmondja, mi is érdekli igazán a Sellőházban. Hogy milyen kifejezés ül ennek hallgatása közben az arcán? Kétkedés netán illetődöttség? Kicsit talán mindkettő. Ugyan melyik ereje teljében lévő férfit érdekli egy bordélyban a fürdő? Ha előző este nem érezte volna épp a tenyere alatt az izgatott vágyakozását, most bizonyosan azt hinné, hogy titokban valami felkent Eeyr pap.*
- A... fürdőjük? *kérdez még vissza, de választ valójában nem vár. Gondosan kiütögeti a maradék hamut csibukjából, megtisztogatja és elpakolja majd egy határozott mozdulattal küldi gallér mögé söre maradékát. Másnapos gyomra kissé összerándul a váratlan szeszmennyiségtől, erről csak egy aprócska grimasz árulkodik*
- Sokat is fogsz fizetni érte, ne aggódj *a Kikötőhöz képest a bordély árai egészen borsosak, nem hiába nem lett a törzshelye.
Felkecmereg a székből, magára ölti tengerészkabátját, s még mielőtt az ajtó felé venné az irányt, még odaszól Nelirának.*
- Átnézünk a Sellőházba, van egy kis dolgom, ha netán Relael kisasszony időközben betoppanna, kérlek üzenjetek *Nem sok esélyt lát rá persze, de sohasem lehet tudni.*
- Na kapkodd magad bordélyok gyöngye *szól még Niallhoz aztán elhagyja a tavernát*
1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-13 19:33:48
Üzenet elküldve: 2025-11-13 19:33:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Csecsebecse//
* A konyhai fennforgás végül lecsillapodik és vidéki zsoldos levonja a maga következtetéseit a történtekből. Azonban, a kért pörköltöt végül megkapja, de a hozzá tartozó köret, vagy kenyér nem ér el hozzá. Legalábbis elsőre. De, kap egy ígéretet, hogy mindjárt kap. *
- Köszönöm! * Mondja elégedetten mosolyogva. Szerencsére a kenyér nem olyan, amiben a köpet ne látszana, így elégedetten látja, hogy a reklamációja nem vonzott be kellemetlen, adalékot a kihozott ételben. A mosolya ismét felcsillan és most már meg is kóstolja az ételt. *
- Igen, kifejezeten finom köszönöm. * Mondja a zsoldos és nem igazán tudja eldönteni, hogy ennyire éhes és ezért esik jól neki az étel, vagy tényleg jó. Mindenesetre azt mondja, amit éppen érez, a szavaiban egy szem valótlan nincs.
Kap egy szobakulcsot is, így a pihenésre is van némi reménye a közeljövőben. Markon kap simítást és még kacsintást is. Mind, egy kacér lánytól. Kellemes érzései vannak ettől. Azonban, valami bizalmatlan érzése is támad. Amiatt, amit a konyhából hallott és a mélyre hajolva szedett pörköltből következtetést levont. *
- Igen, azt hiszem jól esne egy kis lazítás. A seggem már kitörte a nyereg, jót tesz majd egy kis pihenés egy puha ágyban. * Ért egyet a javaslattal a vidéki zsoldos. A lány is elkezd dolgozni ebben pedig Markon nem akarja zavarni. *
- Sok dologban segíthetsz! * Mondja mosolyogva, félig felnézve a pörkölt evésből. A mondat elején és a végén persze egy-egy kanállal eszik az elé rakott ételből. Persze, mindig harap hozzá kenyeret is. Végül, a pörkölt és a kenyér is elfogy. Markon pedig most már tényleg pihenne. Így, megköszi az ételt és megkeresi a szobáját. *
* A konyhai fennforgás végül lecsillapodik és vidéki zsoldos levonja a maga következtetéseit a történtekből. Azonban, a kért pörköltöt végül megkapja, de a hozzá tartozó köret, vagy kenyér nem ér el hozzá. Legalábbis elsőre. De, kap egy ígéretet, hogy mindjárt kap. *
- Köszönöm! * Mondja elégedetten mosolyogva. Szerencsére a kenyér nem olyan, amiben a köpet ne látszana, így elégedetten látja, hogy a reklamációja nem vonzott be kellemetlen, adalékot a kihozott ételben. A mosolya ismét felcsillan és most már meg is kóstolja az ételt. *
- Igen, kifejezeten finom köszönöm. * Mondja a zsoldos és nem igazán tudja eldönteni, hogy ennyire éhes és ezért esik jól neki az étel, vagy tényleg jó. Mindenesetre azt mondja, amit éppen érez, a szavaiban egy szem valótlan nincs.
Kap egy szobakulcsot is, így a pihenésre is van némi reménye a közeljövőben. Markon kap simítást és még kacsintást is. Mind, egy kacér lánytól. Kellemes érzései vannak ettől. Azonban, valami bizalmatlan érzése is támad. Amiatt, amit a konyhából hallott és a mélyre hajolva szedett pörköltből következtetést levont. *
- Igen, azt hiszem jól esne egy kis lazítás. A seggem már kitörte a nyereg, jót tesz majd egy kis pihenés egy puha ágyban. * Ért egyet a javaslattal a vidéki zsoldos. A lány is elkezd dolgozni ebben pedig Markon nem akarja zavarni. *
- Sok dologban segíthetsz! * Mondja mosolyogva, félig felnézve a pörkölt evésből. A mondat elején és a végén persze egy-egy kanállal eszik az elé rakott ételből. Persze, mindig harap hozzá kenyeret is. Végül, a pörkölt és a kenyér is elfogy. Markon pedig most már tényleg pihenne. Így, megköszi az ételt és megkeresi a szobáját. *
1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-13 10:35:41
Üzenet elküldve: 2025-11-13 10:35:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jaj a legyőzötteknek//
*Torokhangon, röviden és halkan nevet fel, mintha csak azt mondaná hogy "háh!", Dayaneer szavaira válaszul.*
- Dhāru! *-továbbra is borzasztó kiejtésével villantja meg wegtoreni szókincsének újabb darabját. "Bolond!" Rengeteg ilyen és ehhez hasonló kifejezést ismer a Wegtoreni útjainak köszönhetően. Egy épkézláb mondatot nem tudna összetenni, de az ilyen kifejezések, amik nevetés közben hangzanak el egy egymást könyökkel lökdöső társaságban, ezek úgy ragadtak rá, mint a kosz.-* Aztán lehet, hogy igazad van.
*Nincs értelme a kiürült pohár mögé rejtenie a vigyorát, így hát nyíltan vállalja azt. Hogy ráfanyalodna-e Nelirára vagy sem, azt maga sem tudná megmondani. Bár felettébb jól esne számára is némi léha időtöltés, pláne Dayaneer múlt esi gonoszkás játéka után; ha teheti, mégis ínyére való társat választana ehhez. Ez az igényesség -jó, legyen, nevezzük finnyásságnak- is a korral jön, ugyanúgy, mint az, hogy valaki a fehér- vagy a vörösbort szereti-e.
A nő megkeményedő tekintete meglepi, és egy pillanatra nem is igen érti hogy mi váltotta ki ezt. Az elhangzó szavak aztán persze megértetik vele a dolgot. Komoly arcot ölt maga is, de belül kicsit azért nevet - hiszen végül csak talált egy apró pontot a wegtorenin, amit megpiszkálva bosszanthatja őt. Hogy milyen sűrűn fog élni pont ezzel, azt még nem tudja - a nő tekintete és hangsúlya semmi jót nem ígér, és ettől egy pillanatra hajlamos lenne elhinni a róla hallott pletykákat is.*
- Tehát már nem csak vadember vagyok, de kisökör is..? *-színpadiasan, megadón sóhajt. Az elhangzó kérdésre-kérésre csupán engedékenyen bólint. Nem ez a dolog az, amin veszekedni kíván.
A pillanatnyi feszültség hamar fel is oldódik, ahogy Dayaneer a maga részéről le is zárja témát. Szórakozottan babrálja pipáját ahogy a kérdésére adott választ hallgatja.*
- Erre-arra. M-hm. *-dünnyögi az orra alatt értőn. Nahát, tehát a Kupec kupeckodni tervez! Még ha nehezen is, de megállja, hogy hangosan kimondja ezt a gondolatát.-* Ó? Micsoda meghívás!
*Szájzugaiba komisznak tűnő félmosoly ül, majd körbefordítja tekintetét a pulton és a konyhaajtón át a vendégtéren.*
- Talán nincs rám szükség, ha jól nézem. Bár *-kissé töprengőn összevonja szemöldökeit-* azt sem tudom, igazából miben tudnék segíteni. Talán csak nem krumplit kell pucolnom, ugye?!
*Dayaneerre néz.*
- Bár a munka az munka. Meg kell csinálni, és kész. *-vállat von-* De a Sellőházat tényleg nem szívesen hagynám ki. Nem azért,
*Kissé megemeli mutatóujját, mintha csak így akarná elvágni a wegtoreni előre sejtett diadalmas fricskáját a Sellőkel kapcsolatban.*
- hanem mert piszkosul jó a fürdőjük. Sokat megadnék most egy dézsa forró vízért..!
*Torokhangon, röviden és halkan nevet fel, mintha csak azt mondaná hogy "háh!", Dayaneer szavaira válaszul.*
- Dhāru! *-továbbra is borzasztó kiejtésével villantja meg wegtoreni szókincsének újabb darabját. "Bolond!" Rengeteg ilyen és ehhez hasonló kifejezést ismer a Wegtoreni útjainak köszönhetően. Egy épkézláb mondatot nem tudna összetenni, de az ilyen kifejezések, amik nevetés közben hangzanak el egy egymást könyökkel lökdöső társaságban, ezek úgy ragadtak rá, mint a kosz.-* Aztán lehet, hogy igazad van.
*Nincs értelme a kiürült pohár mögé rejtenie a vigyorát, így hát nyíltan vállalja azt. Hogy ráfanyalodna-e Nelirára vagy sem, azt maga sem tudná megmondani. Bár felettébb jól esne számára is némi léha időtöltés, pláne Dayaneer múlt esi gonoszkás játéka után; ha teheti, mégis ínyére való társat választana ehhez. Ez az igényesség -jó, legyen, nevezzük finnyásságnak- is a korral jön, ugyanúgy, mint az, hogy valaki a fehér- vagy a vörösbort szereti-e.
A nő megkeményedő tekintete meglepi, és egy pillanatra nem is igen érti hogy mi váltotta ki ezt. Az elhangzó szavak aztán persze megértetik vele a dolgot. Komoly arcot ölt maga is, de belül kicsit azért nevet - hiszen végül csak talált egy apró pontot a wegtorenin, amit megpiszkálva bosszanthatja őt. Hogy milyen sűrűn fog élni pont ezzel, azt még nem tudja - a nő tekintete és hangsúlya semmi jót nem ígér, és ettől egy pillanatra hajlamos lenne elhinni a róla hallott pletykákat is.*
- Tehát már nem csak vadember vagyok, de kisökör is..? *-színpadiasan, megadón sóhajt. Az elhangzó kérdésre-kérésre csupán engedékenyen bólint. Nem ez a dolog az, amin veszekedni kíván.
A pillanatnyi feszültség hamar fel is oldódik, ahogy Dayaneer a maga részéről le is zárja témát. Szórakozottan babrálja pipáját ahogy a kérdésére adott választ hallgatja.*
- Erre-arra. M-hm. *-dünnyögi az orra alatt értőn. Nahát, tehát a Kupec kupeckodni tervez! Még ha nehezen is, de megállja, hogy hangosan kimondja ezt a gondolatát.-* Ó? Micsoda meghívás!
*Szájzugaiba komisznak tűnő félmosoly ül, majd körbefordítja tekintetét a pulton és a konyhaajtón át a vendégtéren.*
- Talán nincs rám szükség, ha jól nézem. Bár *-kissé töprengőn összevonja szemöldökeit-* azt sem tudom, igazából miben tudnék segíteni. Talán csak nem krumplit kell pucolnom, ugye?!
*Dayaneerre néz.*
- Bár a munka az munka. Meg kell csinálni, és kész. *-vállat von-* De a Sellőházat tényleg nem szívesen hagynám ki. Nem azért,
*Kissé megemeli mutatóujját, mintha csak így akarná elvágni a wegtoreni előre sejtett diadalmas fricskáját a Sellőkel kapcsolatban.*
- hanem mert piszkosul jó a fürdőjük. Sokat megadnék most egy dézsa forró vízért..!
1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-12 20:32:53
Üzenet elküldve: 2025-11-12 20:32:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jaj a legyőzötteknek//
*Fiatal vendégük végül megkapja az áhított birkapörköltet, s hála az isteneknek nem csinál nagy ügyet az előbbi jelenetből. A kreol nem attól tartott, hogy netán szegény fiú megbotránkozik, az ilyesmire a környéken azért szem nem igazán rebben, ennél bőven cifrábbakat is lát az ember. Látta azonban a kardforgatón, hogy kifejezetten élvezi a szőkeség társaságát, a férfiúi hiúság pedig mocsok sérülékeny dolog, arra készült talán megorrol a leányra a történtekért. Aztán se Leon, se Ettvallder nincs a láthatáron, hogy helyretegyenek egy kellemetlenkedő vendéget. Fel is merül benne, hol a francban lehetnek, és egyáltalán minek tartják őket, ha állandóan kolbászolnak?
Niall figyelő pillantásait követve maga is végigméri Nelirát, ha nem lenne épp elfoglalva a fiúval vélhetőleg egyből ki is szúrná pimaszul nézelődő párosukat, bár úgy sejti, sokkalta inkább élvezné a figyelmet, mint feszélyezné. Akad benne némi hosszúéltűekre jellemző éteri báj - valószínűleg a világos tónusok teszik -, mely ad valami igencsak különleges fűszert a pimasz ledérségének. Bár maga is inkább a szilaj déli szépség híve, a frivol-szende jellem elkalandozó pajzán gondolataiban valahogy kóstolóra hívja. Hiába, ez az átkozott másnaposság tényleg felébreszti az ellustult vágyakat. A tengerésztől érkező bókszerű megjegyzés ezzel nem tud most versenyre kelni, az utalás úgy kikerüli most, mint tűzdémon a tömjénfüstöt, az egészből legfeljebb annyit szűr le, hogy kollégája milyen piszkosul válogatós.*
- Ugyan *legyint, de továbbra is halkan beszél* - Ráfogna a combodra és még két napig háton aludnál. *álnokság fénye villan szemében, ahogy piájába szív, hangjában azonban teljes hitetlenség hallatszik. Jól ismeri a tengerészeket, akad azért közöttük egy-két régi cimborája, s bizony pontosan tudja, hogy több hatnyi hajóút után aztán az ember fia nem válogat ennyit. Sőt, igazság szerint az ember lánya sem.
A megnevezésre felvonja a szemöldökét, ez már bizony tegnap sem tetszett neki, itt az ideje, hogy elejét véve a további bosszankodásnak ezt most egyértelműen a másik értésére adja. Tekintetéből egy hűvös jelenet erejéig elillan a játékosság, az ibriszpillantások ellentmondást nem tűrve fúródnak a kékekbe, a komoly, rezzenéstelen arc körül fodrozódó füstbodrok adnak valami baljós nyomatékot megváltozott jelenlétének. Halkan szól, hangja ingathatatlanul higgadt.*
- Dayaneer *javítja ki a férfit, mintha csupán ártatlan nyelvbotlásnak vélné* - Semmi "Kupec" *hangsúlyozza a megnevezést épp csak egy leheletnyi undorral majd finom fenyegetéssel kérdez vissza* - Értjük egymást, Tengerész? Amit szabad Sa'Terethnek, nem szabad a kisökörnek.
*Aztán egyik pillanatról a másikra lazul tartása, s gondtalan cseverészéssel folytatja egy korty sör után*
- Átnézek a Sellőházba *igazítja meg a kis aranykarikát ujjával az orrában* - Egy régi ismerősöm gyakran megfordul arrafelé, jó lenne vele összefutni *látszólag részleteket nem szándékozik most megosztani a másikkal* - Meg akarom kérdezni esetleg nincs-e szükségük erre-arra, mindig jól jön egy kis arany meg szívesség *az utolsó szónál sejtelem dereng fel a halvány félmosolyban* - Ha itt nincs szükség segítségre csatlakozhatsz. Hátha ott akad az esetedből is.
*Fiatal vendégük végül megkapja az áhított birkapörköltet, s hála az isteneknek nem csinál nagy ügyet az előbbi jelenetből. A kreol nem attól tartott, hogy netán szegény fiú megbotránkozik, az ilyesmire a környéken azért szem nem igazán rebben, ennél bőven cifrábbakat is lát az ember. Látta azonban a kardforgatón, hogy kifejezetten élvezi a szőkeség társaságát, a férfiúi hiúság pedig mocsok sérülékeny dolog, arra készült talán megorrol a leányra a történtekért. Aztán se Leon, se Ettvallder nincs a láthatáron, hogy helyretegyenek egy kellemetlenkedő vendéget. Fel is merül benne, hol a francban lehetnek, és egyáltalán minek tartják őket, ha állandóan kolbászolnak?
Niall figyelő pillantásait követve maga is végigméri Nelirát, ha nem lenne épp elfoglalva a fiúval vélhetőleg egyből ki is szúrná pimaszul nézelődő párosukat, bár úgy sejti, sokkalta inkább élvezné a figyelmet, mint feszélyezné. Akad benne némi hosszúéltűekre jellemző éteri báj - valószínűleg a világos tónusok teszik -, mely ad valami igencsak különleges fűszert a pimasz ledérségének. Bár maga is inkább a szilaj déli szépség híve, a frivol-szende jellem elkalandozó pajzán gondolataiban valahogy kóstolóra hívja. Hiába, ez az átkozott másnaposság tényleg felébreszti az ellustult vágyakat. A tengerésztől érkező bókszerű megjegyzés ezzel nem tud most versenyre kelni, az utalás úgy kikerüli most, mint tűzdémon a tömjénfüstöt, az egészből legfeljebb annyit szűr le, hogy kollégája milyen piszkosul válogatós.*
- Ugyan *legyint, de továbbra is halkan beszél* - Ráfogna a combodra és még két napig háton aludnál. *álnokság fénye villan szemében, ahogy piájába szív, hangjában azonban teljes hitetlenség hallatszik. Jól ismeri a tengerészeket, akad azért közöttük egy-két régi cimborája, s bizony pontosan tudja, hogy több hatnyi hajóút után aztán az ember fia nem válogat ennyit. Sőt, igazság szerint az ember lánya sem.
A megnevezésre felvonja a szemöldökét, ez már bizony tegnap sem tetszett neki, itt az ideje, hogy elejét véve a további bosszankodásnak ezt most egyértelműen a másik értésére adja. Tekintetéből egy hűvös jelenet erejéig elillan a játékosság, az ibriszpillantások ellentmondást nem tűrve fúródnak a kékekbe, a komoly, rezzenéstelen arc körül fodrozódó füstbodrok adnak valami baljós nyomatékot megváltozott jelenlétének. Halkan szól, hangja ingathatatlanul higgadt.*
- Dayaneer *javítja ki a férfit, mintha csupán ártatlan nyelvbotlásnak vélné* - Semmi "Kupec" *hangsúlyozza a megnevezést épp csak egy leheletnyi undorral majd finom fenyegetéssel kérdez vissza* - Értjük egymást, Tengerész? Amit szabad Sa'Terethnek, nem szabad a kisökörnek.
*Aztán egyik pillanatról a másikra lazul tartása, s gondtalan cseverészéssel folytatja egy korty sör után*
- Átnézek a Sellőházba *igazítja meg a kis aranykarikát ujjával az orrában* - Egy régi ismerősöm gyakran megfordul arrafelé, jó lenne vele összefutni *látszólag részleteket nem szándékozik most megosztani a másikkal* - Meg akarom kérdezni esetleg nincs-e szükségük erre-arra, mindig jól jön egy kis arany meg szívesség *az utolsó szónál sejtelem dereng fel a halvány félmosolyban* - Ha itt nincs szükség segítségre csatlakozhatsz. Hátha ott akad az esetedből is.
1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-11 21:27:52
Üzenet elküldve: 2025-11-11 21:27:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csecsebecse//
*A varjakkal már csupán annyit törődik, amennyit muszáj: ha jelzést lát, hát kiszolgálásra kész, de nem vizslatja a kettőst, így hát elkerüli az is a figyelmét, ahogy Niall szemei immáron másképpen szegeződnek rá. Ha látná sem okozna benne semmit, tán csak kecsesebben mozdulna, de a férfiak kevéssé érdeklik, ha nem lát bennük hasznot. Hogy közönséges volna, olykor meglehet, de ha mozdulatai folyvást tükrözik is, hogy túlontúl kacér, ettől még aligha felelne meg e vádaknak. Szabadszájú és igen tüzes, olykor szeszélyes, s félelmet nem ismerő, de megfelelő helyzetben megfelelően is képes viselkedni. Nos, e tavernában senki nem várhatja el tőle, hogy eltartott kisujjal iszogassa a csésze teáját, így hát adja magát. Azt a Nelirát, aki szereti a szépet, a figyelmet és nemmellesleg kefélni.
Markon elé teszi az ételt, s amaz mintha nem lenne túl csacsogós kedvében, ügyet sem vet kis füllentésére, máris kenyeret akar. Pedig szívesen leült volna és hallgatta volna, hogy milyen finom pörköltet rittyentett össze, s bár cseppet sem övé az érdem, de azért learatta volna az óriásasszony babérjait, ha már olyan csúnyán bánt vele. És most mehet hozzá vissza, hogy friss karéj kenyérrel szolgáljon a vendégnek.*
- Máris hozom, Nagyfiú. *Mosolyog kedvesen, majd tova is libben, s ismét eltűnik a konyhában, bár mikor már nem látják léptei egyetlen leheletnyivel félszegebbek. Ki akarna ugyanis egy felé reppenő seprűvel találkozni? Térül-fordul, majd meg is kapja a zsoldos a pékárut.*
- Remélem ízlik. *Mondja egy kacsintás kíséretében, majd megkapja a szobája kulcsát is az ifjú.*
- Ezt elfelejtettem odaadni. Ha megpihennél a hosszú utad után, csak bátran.
*Simít végig annak vállán, de úgy dönt nem ül le. Megannyi pohárka van, amit el kell lögybölnie, vagy csak megunta a reggeli mókázást és éjjelre tartalékol.*
- Ha szükséged van rám, csak szólj.
*Azzal a söntés mögé igyekszik, ahonnan fél szemmel még leellenőrzi, hogy Haldrian vajon hetedhét országon is túl van-e már, vagy még mindig ápolt kis kezét vizsgálgatja. Ha nem szólítják meg, egy darabig csendbe burkolódzva törölget és rendezgeti a pultot.*
*A varjakkal már csupán annyit törődik, amennyit muszáj: ha jelzést lát, hát kiszolgálásra kész, de nem vizslatja a kettőst, így hát elkerüli az is a figyelmét, ahogy Niall szemei immáron másképpen szegeződnek rá. Ha látná sem okozna benne semmit, tán csak kecsesebben mozdulna, de a férfiak kevéssé érdeklik, ha nem lát bennük hasznot. Hogy közönséges volna, olykor meglehet, de ha mozdulatai folyvást tükrözik is, hogy túlontúl kacér, ettől még aligha felelne meg e vádaknak. Szabadszájú és igen tüzes, olykor szeszélyes, s félelmet nem ismerő, de megfelelő helyzetben megfelelően is képes viselkedni. Nos, e tavernában senki nem várhatja el tőle, hogy eltartott kisujjal iszogassa a csésze teáját, így hát adja magát. Azt a Nelirát, aki szereti a szépet, a figyelmet és nemmellesleg kefélni.
Markon elé teszi az ételt, s amaz mintha nem lenne túl csacsogós kedvében, ügyet sem vet kis füllentésére, máris kenyeret akar. Pedig szívesen leült volna és hallgatta volna, hogy milyen finom pörköltet rittyentett össze, s bár cseppet sem övé az érdem, de azért learatta volna az óriásasszony babérjait, ha már olyan csúnyán bánt vele. És most mehet hozzá vissza, hogy friss karéj kenyérrel szolgáljon a vendégnek.*
- Máris hozom, Nagyfiú. *Mosolyog kedvesen, majd tova is libben, s ismét eltűnik a konyhában, bár mikor már nem látják léptei egyetlen leheletnyivel félszegebbek. Ki akarna ugyanis egy felé reppenő seprűvel találkozni? Térül-fordul, majd meg is kapja a zsoldos a pékárut.*
- Remélem ízlik. *Mondja egy kacsintás kíséretében, majd megkapja a szobája kulcsát is az ifjú.*
- Ezt elfelejtettem odaadni. Ha megpihennél a hosszú utad után, csak bátran.
*Simít végig annak vállán, de úgy dönt nem ül le. Megannyi pohárka van, amit el kell lögybölnie, vagy csak megunta a reggeli mókázást és éjjelre tartalékol.*
- Ha szükséged van rám, csak szólj.
*Azzal a söntés mögé igyekszik, ahonnan fél szemmel még leellenőrzi, hogy Haldrian vajon hetedhét országon is túl van-e már, vagy még mindig ápolt kis kezét vizsgálgatja. Ha nem szólítják meg, egy darabig csendbe burkolódzva törölget és rendezgeti a pultot.*
1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-11 11:43:03
Üzenet elküldve: 2025-11-11 11:43:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jaj a legyőzötteknek//
//Kicsit még mindig Csecsebecse//
*Ahogy a víz vége felé kezd érni a pohárban, a sós íz úgy lesz egyre töményebb. Mintha csak a tengerből inna, leszámítva az alga- és halíz hiányát. Mégsem emiatt kezd köhögni ivás közben, hanem Dayaneer válaszán támad nevethetnékje.*
- A vendégekért, *-nyögi kissé rekedtesen, miközben ujjháttal letörli álláról a vízcseppeket-* és a nem vendégekért!
*És szavait alátámasztandó nyílik a konyha ajtaja, hogy azon az imént hallott hang gazdája lépjen ki és sündörögjön arrébb. Míg a legényt követi tekintetével, nem minden epésség nélkül gondol arra, hogy legalább valakinek jól telik az ideje eme címeres intézmény teteje alatt. Eltolja maga elől kiürült poharát, szeme sarkából követi a konyhából előlépő Nelirát, és egy pillanatra átfut a fején, hogy milyen szerencse, hogy nem kért abból az ételből. Igen pikáns fűszerezése lehet.
Érzékeli Dayaneer mozdulatát ahogy a nő közelebb húzódik, s mintegy mellékesen biccenti úgy oldalra a fejét, hogy füle közelebb kerüljön a nő szájához. A wegtoreni szavaira előbb szemöldökei egymás felé rándulnak, majd a homloka irányába, s úgy pislant a zöld szemek felé.*
- Úgy gondolod? *-kérdez vissza hasonlóan halkan, hangjában tőle szokatlan hangsúllyal. Tekintetét feje mozdítása nélkül fordítja vissza Nelira felé, és mintha csak először látná, felméri a szőkeséget. Valóban szemrevaló teremtés, ám a viselkedése leginkább egy igen közönséges nőére hajaz. Kissé elhúzza száját, majd fejét ismét Dayaneer felé biccenti.-* Lehet. Ki tudja?
*Vállat von.*
- Bár egyáltalán nem az esetem. *-megránduló szemöldöke mond szája helyett többet is arról, hogy viszont éppen kit tartana esetének, ha úgy lenne hogy úgy lenne. Szája viszont a következőket mondja, halvány mosollyal: -* Na és amúgy sem hiszem, hogy Ezmee megtűrne engem a konyhában. Abból amit eddig láttam belőle, szerintem személyes sértésnek venné, ha egyáltalán levegőt mernék venni odabent.
*Visszaegyenesedik ültében, ujjai közé veszi pipáját, de csak forgatja.*
- És mi a terved mára, Kupec? *-kérdezi, hangsúlyából ítélve mellékesen. Pedig igazából tényleg kíváncsi - neki magának egyelőre nincs itt kifejezett dolga, noha ha keresne, valószínűleg találna feladatot. Sőt, az a "ha" valószínűleg "amikor" kell hogy legyen nem is olyan sokára, tekintve, hogy a koszt és a kvártély egyaránt munkája fejében jár neki.*
//Kicsit még mindig Csecsebecse//
*Ahogy a víz vége felé kezd érni a pohárban, a sós íz úgy lesz egyre töményebb. Mintha csak a tengerből inna, leszámítva az alga- és halíz hiányát. Mégsem emiatt kezd köhögni ivás közben, hanem Dayaneer válaszán támad nevethetnékje.*
- A vendégekért, *-nyögi kissé rekedtesen, miközben ujjháttal letörli álláról a vízcseppeket-* és a nem vendégekért!
*És szavait alátámasztandó nyílik a konyha ajtaja, hogy azon az imént hallott hang gazdája lépjen ki és sündörögjön arrébb. Míg a legényt követi tekintetével, nem minden epésség nélkül gondol arra, hogy legalább valakinek jól telik az ideje eme címeres intézmény teteje alatt. Eltolja maga elől kiürült poharát, szeme sarkából követi a konyhából előlépő Nelirát, és egy pillanatra átfut a fején, hogy milyen szerencse, hogy nem kért abból az ételből. Igen pikáns fűszerezése lehet.
Érzékeli Dayaneer mozdulatát ahogy a nő közelebb húzódik, s mintegy mellékesen biccenti úgy oldalra a fejét, hogy füle közelebb kerüljön a nő szájához. A wegtoreni szavaira előbb szemöldökei egymás felé rándulnak, majd a homloka irányába, s úgy pislant a zöld szemek felé.*
- Úgy gondolod? *-kérdez vissza hasonlóan halkan, hangjában tőle szokatlan hangsúllyal. Tekintetét feje mozdítása nélkül fordítja vissza Nelira felé, és mintha csak először látná, felméri a szőkeséget. Valóban szemrevaló teremtés, ám a viselkedése leginkább egy igen közönséges nőére hajaz. Kissé elhúzza száját, majd fejét ismét Dayaneer felé biccenti.-* Lehet. Ki tudja?
*Vállat von.*
- Bár egyáltalán nem az esetem. *-megránduló szemöldöke mond szája helyett többet is arról, hogy viszont éppen kit tartana esetének, ha úgy lenne hogy úgy lenne. Szája viszont a következőket mondja, halvány mosollyal: -* Na és amúgy sem hiszem, hogy Ezmee megtűrne engem a konyhában. Abból amit eddig láttam belőle, szerintem személyes sértésnek venné, ha egyáltalán levegőt mernék venni odabent.
*Visszaegyenesedik ültében, ujjai közé veszi pipáját, de csak forgatja.*
- És mi a terved mára, Kupec? *-kérdezi, hangsúlyából ítélve mellékesen. Pedig igazából tényleg kíváncsi - neki magának egyelőre nincs itt kifejezett dolga, noha ha keresne, valószínűleg találna feladatot. Sőt, az a "ha" valószínűleg "amikor" kell hogy legyen nem is olyan sokára, tekintve, hogy a koszt és a kvártély egyaránt munkája fejében jár neki.*
1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-10 20:56:26
Üzenet elküldve: 2025-11-10 20:56:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Csecsebecse//
//Kicsit még Jaj a legyőzötteknek//
* A konyha zajokra felfigyeltek páran. A Borostás fickó vette a poént. A pörkölttél bizony lehet mélyre kellett hajolni. *
- A lényeg, hogy hozzanak hozzá kenyeret, vagy tésztát. Magában eléggé tömény lenne. * Mondja egyszerűen. A kreol nő, azonban nem érti a tréfát, egészen addig meg sem szólal, amíg a konyhai botrány el nem ül. A mondandóra nincs igazán mit mondania, ha így van jó, ha nem mai napra az is. Így, csak biccent egyet.
A konyhából kiszivárgó félvér odébb megy majd leül, nem igazán foglalkozik vele. Előkerül Nelira is, aki az étel lerakása után azonnal egy feles rummal nyugtatja magát. Pedig még csak reggel van és nem hiszi, hogy a földekre indul dolgozni. Ez így, nem igazán járja feléjük vidéken. Azonban Markon még nem igazán érti a városi dolgokat. Lehet itt akkor is isznak reggel, ha nem kemény fizikai munkába kezdenek. Fura hely, fura szokásokkal. De talán, idővel megismeri ezeket a szokásokat. *
- Köszönöm. * Köszöni meg az ételt. *
- Kenyeret kérhettek hozzá? * Teszi fel a kérdést. Mielőtt a másik lehuppanna mellette. Ha kap kenyeret, ha nem, elkezdi enni, hiszen éhes. Valójában mindegy is, hogy milyen a pörkölt, jobbat úgyse kap ma. Így, elkezdi enni. *
//Kicsit még Jaj a legyőzötteknek//
* A konyha zajokra felfigyeltek páran. A Borostás fickó vette a poént. A pörkölttél bizony lehet mélyre kellett hajolni. *
- A lényeg, hogy hozzanak hozzá kenyeret, vagy tésztát. Magában eléggé tömény lenne. * Mondja egyszerűen. A kreol nő, azonban nem érti a tréfát, egészen addig meg sem szólal, amíg a konyhai botrány el nem ül. A mondandóra nincs igazán mit mondania, ha így van jó, ha nem mai napra az is. Így, csak biccent egyet.
A konyhából kiszivárgó félvér odébb megy majd leül, nem igazán foglalkozik vele. Előkerül Nelira is, aki az étel lerakása után azonnal egy feles rummal nyugtatja magát. Pedig még csak reggel van és nem hiszi, hogy a földekre indul dolgozni. Ez így, nem igazán járja feléjük vidéken. Azonban Markon még nem igazán érti a városi dolgokat. Lehet itt akkor is isznak reggel, ha nem kemény fizikai munkába kezdenek. Fura hely, fura szokásokkal. De talán, idővel megismeri ezeket a szokásokat. *
- Köszönöm. * Köszöni meg az ételt. *
- Kenyeret kérhettek hozzá? * Teszi fel a kérdést. Mielőtt a másik lehuppanna mellette. Ha kap kenyeret, ha nem, elkezdi enni, hiszen éhes. Valójában mindegy is, hogy milyen a pörkölt, jobbat úgyse kap ma. Így, elkezdi enni. *
1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-10 20:14:48
Üzenet elküldve: 2025-11-10 20:14:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jaj a legyőzötteknek//
//Kicsit még mindig Csecsebecse//
*Elgondolkodva hümment a válaszon, mintha nem értené a kis célzást, csak arra gondolna, bizonyára Niall ízületei fájhatnak már a sok éves fedélzeti munkától.*
- Vagy úgy *szól, s halvány pimasz félmosolyát még időben elrejti egy ajkáról felszálló füstbodor.
Tengerészünkkel ellentétben a wegtoreninek puszta szórakozásból szokása igencsak tehetséges duruzsolással előadni piszkos kis fantáziáinak részleteit felkészületlen füleknek. A férfi nagy szerencséjére - vagy épphogy szerencsétlenségére? - nem ered meg a nyugati nyelv, s így következményét sem kénytelen pironkodva rejtegetni. Jól tudja, a macskajajos testet néha legalább annyira kínozza a sóvárgás, mint a spicceset, ha épp nem jobban.
Csak a szemét forgatja az ártatlannak beállított bölcsességre, mielőtt sörébe kortyolna, szóra sem méltatja. Egyébként is jobban lefoglalják a felfordulás hangjai, melyek a konyhából érkeznek. Úgy tűnik nem csak ő feltételezett csibészséget a dolog mögé, vendégük, kinek füle elől rejteni próbálta szavait hasonló háborús indokra célozgat, mely kénytelenül vigyort kanyarit az ő arcára is.*
- Látja Uram, itt már csak ilyen kiváló a kiszolgálás *próbálja némi viccelődéssel elütni a valahol kellemetlen közjáték élét* - Mindent a vendégekért!
*Még szerencse, hogy nem fordult meg a fejében a heves magyarázkodás az üzlet javítása érdekében, ugyanis ahogy a félvér kivágódik a konyhaajtón és átsuhan a fogadótéren, valahogy majdnem kitör belőle a kuncogás. De csak majdnem! Kényszerítve magát harap pipája szárára és már fordítja is el tekintetét a kósza pillantások elől. Szív is gyorsan egy nagyot a parázsló dohányból, egy-két köhintéssel pedig sikeresen rendezi vonásait, bár ahogy Niallra sandít kerülgeti megint kissé a nevetési inger.
Mire a szőkeség kilibben a pörkölttel már ügyesen leküzdi a kényszert, s még akkor sem görbül felfelé a szája, mikor fél füllel hallja az átlátszóan hazug magyarázatot. Neki aztán nem áll érdekében a leány üzletét rontani, bár tudja, van olyan ügyes, hogy pár pillanat alatt visszahódítja a vendégük figyelmét.
Inkább közelebb hajol a tengerészhez - akinek még mindig kissé szúrós szeszszaga van, de ezt most nem teszi szóvá kegyesen -, hogy halkan szóljon hozzá.*
- Látod-látod, megéri majd Nelirának segíteni a konyhában. *emögött semmiféle rossz szándék nem húzódik, még csak nem is viccel. Úgy adja elő, mint kecsegtető ajánlat, hogy a férfi kedve megjöjjön majdani munkájához, s a szőkeség is jól járjon a szorgos segítséggel. Hogy végül a tengerésznek kijár-e olyan megtisztelő figyelem, mint Haldriannak, majd a leány eldönti. Úgy sejti, hogy a jutalom lehetőségétől drága kiéhezett matrózuk valószínűleg lelkesebben veti majd bele magát a munkába.*
//Kicsit még mindig Csecsebecse//
*Elgondolkodva hümment a válaszon, mintha nem értené a kis célzást, csak arra gondolna, bizonyára Niall ízületei fájhatnak már a sok éves fedélzeti munkától.*
- Vagy úgy *szól, s halvány pimasz félmosolyát még időben elrejti egy ajkáról felszálló füstbodor.
Tengerészünkkel ellentétben a wegtoreninek puszta szórakozásból szokása igencsak tehetséges duruzsolással előadni piszkos kis fantáziáinak részleteit felkészületlen füleknek. A férfi nagy szerencséjére - vagy épphogy szerencsétlenségére? - nem ered meg a nyugati nyelv, s így következményét sem kénytelen pironkodva rejtegetni. Jól tudja, a macskajajos testet néha legalább annyira kínozza a sóvárgás, mint a spicceset, ha épp nem jobban.
Csak a szemét forgatja az ártatlannak beállított bölcsességre, mielőtt sörébe kortyolna, szóra sem méltatja. Egyébként is jobban lefoglalják a felfordulás hangjai, melyek a konyhából érkeznek. Úgy tűnik nem csak ő feltételezett csibészséget a dolog mögé, vendégük, kinek füle elől rejteni próbálta szavait hasonló háborús indokra célozgat, mely kénytelenül vigyort kanyarit az ő arcára is.*
- Látja Uram, itt már csak ilyen kiváló a kiszolgálás *próbálja némi viccelődéssel elütni a valahol kellemetlen közjáték élét* - Mindent a vendégekért!
*Még szerencse, hogy nem fordult meg a fejében a heves magyarázkodás az üzlet javítása érdekében, ugyanis ahogy a félvér kivágódik a konyhaajtón és átsuhan a fogadótéren, valahogy majdnem kitör belőle a kuncogás. De csak majdnem! Kényszerítve magát harap pipája szárára és már fordítja is el tekintetét a kósza pillantások elől. Szív is gyorsan egy nagyot a parázsló dohányból, egy-két köhintéssel pedig sikeresen rendezi vonásait, bár ahogy Niallra sandít kerülgeti megint kissé a nevetési inger.
Mire a szőkeség kilibben a pörkölttel már ügyesen leküzdi a kényszert, s még akkor sem görbül felfelé a szája, mikor fél füllel hallja az átlátszóan hazug magyarázatot. Neki aztán nem áll érdekében a leány üzletét rontani, bár tudja, van olyan ügyes, hogy pár pillanat alatt visszahódítja a vendégük figyelmét.
Inkább közelebb hajol a tengerészhez - akinek még mindig kissé szúrós szeszszaga van, de ezt most nem teszi szóvá kegyesen -, hogy halkan szóljon hozzá.*
- Látod-látod, megéri majd Nelirának segíteni a konyhában. *emögött semmiféle rossz szándék nem húzódik, még csak nem is viccel. Úgy adja elő, mint kecsegtető ajánlat, hogy a férfi kedve megjöjjön majdani munkájához, s a szőkeség is jól járjon a szorgos segítséggel. Hogy végül a tengerésznek kijár-e olyan megtisztelő figyelem, mint Haldriannak, majd a leány eldönti. Úgy sejti, hogy a jutalom lehetőségétől drága kiéhezett matrózuk valószínűleg lelkesebben veti majd bele magát a munkába.*
1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-10 17:54:55
Üzenet elküldve: 2025-11-10 17:54:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csecsebecse//
//Konyha, majd fogadótér//
*Ijedten ugrik neki az asztalnak, ahogy suhint a seprűnyél. Bár nem őt célozták, igen kevés híja volt, hogy betaláljon. A kemény fa helyett viszont a bútor okoz neki fájdalmat, s ennek hangot adva szisszen fel. Csupán keblét kell megigazítania, mert csak épphogy tette el őket, majdnem kisetek a helyéről.*
- Jaj már, na!
*Néz az óriásasszonyra, majd elvigyorodik.*
- Egy irdatlan kelés van a golyóin, azt vizsgáltam! Tudod, gyógyítok néha, de ezen nem segítenek a főzeteim, huh, ha láttad volna.
*Hazudja szemérmetlenül, majd neki is áll, hogy merjen egy jó adagnyi pörköltöt, s mellé szedjen a remélhetőleg friss krumpliból is. Őt nem űzi el egykönnyen egy óriásasszony, bár félelmetes, meg kell hagyni.*
- Megyek már, de kint éheznek! Tudod, sok aranyat kerestem, majd a borravalóból neked is jut ám.
*Próbálja menteni a menthetőt, de mivel ég a lába alatt a talaj, hát ki is libben, félkezében tartva a fatálat, másikkal pedig szoknyáját igazgatja. Végigtekint a vendégseregen, majd ajka újra felfelé görbül. Semmi szégyellnivalója nincs. Nem tett ő semmi rosszat. Persze látja a fél-elfet, aki arrébb sunnyogott, hozzá lenne pár keresetlen szava. Ott hagyta a pácban. Máris forralja a bosszúját, de nem ma fogja véghez vinni. Majd, amikor amaz nem számít rá. Egy csípőspaprikás kéz, ami utat tör a nadrágjába, hogy kellemetlen tegyen kedvére az fiúnak, tán megteszi.
Na de most Markonnal kell törődnie. Már nem tervez sokáig bájcsevegni, és pultolni sem, viszont a nagy ijedtségre csak kellene egy rum. Le is teszi az asztalra az étket, majd mutatja ujjacskájával, hogy egy pillanat. A söntés mögé lép, s fel is hajt egy kupicával.*
- Huh. Ezt a vad nőt. Kedvelem. *Mormogja orra alatt, bár nem olyan halk, hogy senki meg ne hallhassa. Eztán visszaül a zsoldos mellé.*
- Na milyen? Jó meleg, ugye? Haldrian tudna mesélni. Ugyanis véletlenül a kondérhoz ért, Jól megégette magát.
*Nem azért hazudik, mert van mit takargatnia, csupán… csak.*
//Konyha, majd fogadótér//
*Ijedten ugrik neki az asztalnak, ahogy suhint a seprűnyél. Bár nem őt célozták, igen kevés híja volt, hogy betaláljon. A kemény fa helyett viszont a bútor okoz neki fájdalmat, s ennek hangot adva szisszen fel. Csupán keblét kell megigazítania, mert csak épphogy tette el őket, majdnem kisetek a helyéről.*
- Jaj már, na!
*Néz az óriásasszonyra, majd elvigyorodik.*
- Egy irdatlan kelés van a golyóin, azt vizsgáltam! Tudod, gyógyítok néha, de ezen nem segítenek a főzeteim, huh, ha láttad volna.
*Hazudja szemérmetlenül, majd neki is áll, hogy merjen egy jó adagnyi pörköltöt, s mellé szedjen a remélhetőleg friss krumpliból is. Őt nem űzi el egykönnyen egy óriásasszony, bár félelmetes, meg kell hagyni.*
- Megyek már, de kint éheznek! Tudod, sok aranyat kerestem, majd a borravalóból neked is jut ám.
*Próbálja menteni a menthetőt, de mivel ég a lába alatt a talaj, hát ki is libben, félkezében tartva a fatálat, másikkal pedig szoknyáját igazgatja. Végigtekint a vendégseregen, majd ajka újra felfelé görbül. Semmi szégyellnivalója nincs. Nem tett ő semmi rosszat. Persze látja a fél-elfet, aki arrébb sunnyogott, hozzá lenne pár keresetlen szava. Ott hagyta a pácban. Máris forralja a bosszúját, de nem ma fogja véghez vinni. Majd, amikor amaz nem számít rá. Egy csípőspaprikás kéz, ami utat tör a nadrágjába, hogy kellemetlen tegyen kedvére az fiúnak, tán megteszi.
Na de most Markonnal kell törődnie. Már nem tervez sokáig bájcsevegni, és pultolni sem, viszont a nagy ijedtségre csak kellene egy rum. Le is teszi az asztalra az étket, majd mutatja ujjacskájával, hogy egy pillanat. A söntés mögé lép, s fel is hajt egy kupicával.*
- Huh. Ezt a vad nőt. Kedvelem. *Mormogja orra alatt, bár nem olyan halk, hogy senki meg ne hallhassa. Eztán visszaül a zsoldos mellé.*
- Na milyen? Jó meleg, ugye? Haldrian tudna mesélni. Ugyanis véletlenül a kondérhoz ért, Jól megégette magát.
*Nem azért hazudik, mert van mit takargatnia, csupán… csak.*
1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-10 16:47:25
Üzenet elküldve: 2025-11-10 16:47:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csecsebecse//
//Konyha, majd fogadótér//
*Azt meg kell hagyni, kellően meghozta a szőkeség a kedvét a sellőházi vizithez. Sokat ígérőek a szavak, ráadásul hála a tegnapi vendégnek, még némi arany is lapul a zsebében. Az Intézőt pedig majd elkerüli valahogy. Elvégre az álcázás nagymestere, vagy mi.
Az élcelődéseket a világért sem venné magára. Már csak azért sem, mert megkapta, amit akart, és ez most neki a legfontosabb.*
-Naná, hogy nem. Hogyis... *Nagyzolását ezúttal el kell halasztania, mert hirtelen kitárul az ajtó és nem más áll ott, mint a jelenleg házisárkányként funkcionáló Ezméé.*
-Ez nem az, aminek látszik! *Hátrébb lépve igyekszik felrángatni nadrágját, egyúttal betűrni elalélt kolbászát, mielőtt a seprű nyele elérné.
Határozottan ügyes, ha le kell lécelni valahonnan, úgyhogy kamatoztatja képességét és kifúrja magát Ezméé mellett. Tapasztalatból tudja, hogy az óriásasszony néhány nap múlva talál mást témát a dühöngésre, úgyhogy különösebben nem aggasztja, hogy rajtakapta a konyhában. Nelira pedig kellő eszközökkel bír, hogy bármilyen helyzetből kivágja magát, így őt sem kell féltenie.
Amint kiért a fogadótérbe, ráncba szedi elzilálódott öltözékét, hátrasimítja sötét loboncát, majd mintha mi sem történt volna, peckesen vág keresztül a fogadótéren. Felszegi állát, de a tekinteteket biztos, ami biztos, kerüli. Egy néhány órácskára talán nem árt felszívódni. Talán felkeresi Bütyköst, hátha van valami újságolni valója. Egyelőre azonban nem óhajt feltűnően távozni, helyette ledobja magát egy félreeső asztalhoz, hogy körmeit kezdje műértő szemmel vizslatni.*
//Konyha, majd fogadótér//
*Azt meg kell hagyni, kellően meghozta a szőkeség a kedvét a sellőházi vizithez. Sokat ígérőek a szavak, ráadásul hála a tegnapi vendégnek, még némi arany is lapul a zsebében. Az Intézőt pedig majd elkerüli valahogy. Elvégre az álcázás nagymestere, vagy mi.
Az élcelődéseket a világért sem venné magára. Már csak azért sem, mert megkapta, amit akart, és ez most neki a legfontosabb.*
-Naná, hogy nem. Hogyis... *Nagyzolását ezúttal el kell halasztania, mert hirtelen kitárul az ajtó és nem más áll ott, mint a jelenleg házisárkányként funkcionáló Ezméé.*
-Ez nem az, aminek látszik! *Hátrébb lépve igyekszik felrángatni nadrágját, egyúttal betűrni elalélt kolbászát, mielőtt a seprű nyele elérné.
Határozottan ügyes, ha le kell lécelni valahonnan, úgyhogy kamatoztatja képességét és kifúrja magát Ezméé mellett. Tapasztalatból tudja, hogy az óriásasszony néhány nap múlva talál mást témát a dühöngésre, úgyhogy különösebben nem aggasztja, hogy rajtakapta a konyhában. Nelira pedig kellő eszközökkel bír, hogy bármilyen helyzetből kivágja magát, így őt sem kell féltenie.
Amint kiért a fogadótérbe, ráncba szedi elzilálódott öltözékét, hátrasimítja sötét loboncát, majd mintha mi sem történt volna, peckesen vág keresztül a fogadótéren. Felszegi állát, de a tekinteteket biztos, ami biztos, kerüli. Egy néhány órácskára talán nem árt felszívódni. Talán felkeresi Bütyköst, hátha van valami újságolni valója. Egyelőre azonban nem óhajt feltűnően távozni, helyette ledobja magát egy félreeső asztalhoz, hogy körmeit kezdje műértő szemmel vizslatni.*
1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-10 13:11:46
Üzenet elküldve: 2025-11-10 13:11:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jaj a legyőzötteknek//
//Kicsit még mindig Csecsebecse//
*Hogy hízelegni akarna, vagy Dayaneer hiúságát legyezgetni, az erős túlzás lenne. Ez utóbbit pláne nem áll szándékában, hiszen az önhitt pillantások és gesztusok nem kerülik el a figyelmét. Persze azt sem lehet állítani, hogy amit tesz, amögött nincs egy kis számító szándék; egyelőre még csak finoman, de kitartóan próbál úgy helyezkedni a nő látóterében -képletesen értve-, hogy szem előtt maradjon. A tegnap esti homályos ígéret épp eléggé sarkallja erre.*
- Hm? *-talányosan vállat von Dayaneer értetlen-ártatlan kérdésére válaszul, és szinte közömbösen néz bele poharába.-* Hát, hogy nem tudtam csak háton feküdni.
*Szemérmes-e vagy sem; ennél részletesebben nem kíván belemerülni a témába. Legalábbis nem itt és nem most, és nem úgy, hogy egy vendég mellett ülnek a pultnál. Hiszen ez, mint ahogy arról ki lett oktatva, nem a Rumos Rókalyuk.
Dayaneer válasza a visszakérdésre tökéletesen semlegesre sikerül, és nem is árul el semmit arról, hogy a nő milyen érzésekkel zárta az előző estét. Persze nem valami pátoszos történetre várt, nem, az túlzás is lett volna; de mindenesetre érdekes lett volna hallania, hogy a wegtoreni kaparta egy kicsit a falat önként választott magányában. De ezek szerint a forgó szoba épp eléggé lefoglalta őt.*
- Pedig egy forgó szoba sem rosszabb, mint a nyárközépi viharok odakint. *-kicsit oldalra billenti a fejét, és próbál annyira ártatlan arcot vágni, mint akinek fogalma sincs arról, hogy márpedig egy alapos beitókázás igenis tud rosszabb lenni.
Sok ideje nincs ezen töprengeni, a konyha felől maga is meghallja az oda-nem illő hangokat, és önkéntelenül is Dayaneer tekintetét keresi. Egy pillanatra összeakad azokkal a zöldekkel, majd a konyha felé fordul, ahogy a wegtoreni a hangját kieresztve érdeklődik a helyzetről. Nem akarja elkiabálni a dolgot, de úgy sejti, hogy valakinek nagyon is rendben van odabent a dolga. A gondolattól szájzugába költözik egy mosoly árnyéka, majd ez csírázásnak indulva vigyorrá terebélyesedik, ahogy a vendég csak elcsípi Dayaneer halk megjegyzését, és válaszol is rá.*
- Mélyen. *-bólint, és vigyorát pohara mögé rejti amíg kortyol-* De legalább, gondolom, finom az a pörkölt. Ha már ennyit kell dolgozni vele?!
//Kicsit még mindig Csecsebecse//
*Hogy hízelegni akarna, vagy Dayaneer hiúságát legyezgetni, az erős túlzás lenne. Ez utóbbit pláne nem áll szándékában, hiszen az önhitt pillantások és gesztusok nem kerülik el a figyelmét. Persze azt sem lehet állítani, hogy amit tesz, amögött nincs egy kis számító szándék; egyelőre még csak finoman, de kitartóan próbál úgy helyezkedni a nő látóterében -képletesen értve-, hogy szem előtt maradjon. A tegnap esti homályos ígéret épp eléggé sarkallja erre.*
- Hm? *-talányosan vállat von Dayaneer értetlen-ártatlan kérdésére válaszul, és szinte közömbösen néz bele poharába.-* Hát, hogy nem tudtam csak háton feküdni.
*Szemérmes-e vagy sem; ennél részletesebben nem kíván belemerülni a témába. Legalábbis nem itt és nem most, és nem úgy, hogy egy vendég mellett ülnek a pultnál. Hiszen ez, mint ahogy arról ki lett oktatva, nem a Rumos Rókalyuk.
Dayaneer válasza a visszakérdésre tökéletesen semlegesre sikerül, és nem is árul el semmit arról, hogy a nő milyen érzésekkel zárta az előző estét. Persze nem valami pátoszos történetre várt, nem, az túlzás is lett volna; de mindenesetre érdekes lett volna hallania, hogy a wegtoreni kaparta egy kicsit a falat önként választott magányában. De ezek szerint a forgó szoba épp eléggé lefoglalta őt.*
- Pedig egy forgó szoba sem rosszabb, mint a nyárközépi viharok odakint. *-kicsit oldalra billenti a fejét, és próbál annyira ártatlan arcot vágni, mint akinek fogalma sincs arról, hogy márpedig egy alapos beitókázás igenis tud rosszabb lenni.
Sok ideje nincs ezen töprengeni, a konyha felől maga is meghallja az oda-nem illő hangokat, és önkéntelenül is Dayaneer tekintetét keresi. Egy pillanatra összeakad azokkal a zöldekkel, majd a konyha felé fordul, ahogy a wegtoreni a hangját kieresztve érdeklődik a helyzetről. Nem akarja elkiabálni a dolgot, de úgy sejti, hogy valakinek nagyon is rendben van odabent a dolga. A gondolattól szájzugába költözik egy mosoly árnyéka, majd ez csírázásnak indulva vigyorrá terebélyesedik, ahogy a vendég csak elcsípi Dayaneer halk megjegyzését, és válaszol is rá.*
- Mélyen. *-bólint, és vigyorát pohara mögé rejti amíg kortyol-* De legalább, gondolom, finom az a pörkölt. Ha már ennyit kell dolgozni vele?!
1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-10 12:56:45
Üzenet elküldve: 2025-11-10 12:56:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Jaj a legyőzötteknek//
//Kicsit még mindig Csecsebecse//
* A vidéki zsoldos végül magára maradt, egy ígérettel, hogy itt bizony ehető marhapörköltöt kap.
Bambán nézelődik a környezetére, ami zajlik ugyan, de nem történik olyasmi, ami rá tartozna. Így a pohár alján lévő negyed nyeltnyi borra néz. Azon tanakodik magában, hogy érdemes-e meginnia. Vagy hagyja inkább veszni? Olyan mocsok savanyú és keserű lőre volt, hogy talán egy szép rókát dobna a pult tövébe, az meg hát, vidéken is udvariatlanság. Amit elédraknak és alkohol, ráadásul ajándékba, azt bizony illik lent tartani, akár mennyire is pusztulat, amivel tukmáltak. Ez amolyan alkohol becsület, a régi rutinos ivók tanítása szerint. Így talán, majd akkor issza majd meg, amikor már a még talán finom pörkölt kicsit kibélelte a gyomrát.
A pörkölt ugyan nem érkezik, de valami hangzavarra felfigyel a konyha felől. A mellette ülő nő sem igazán biztatja semmi jóval.
Ha pedig már a nő megszólította, akkor oka is lett, hogy ránézzen ismét, amit picit ki is használ, mivel ilyen szép kreol bőrű nő nem igazán volt a faluban, ahol felnőtt. * ~ Vajon mindenhol ilyen szép színe van? ~ * Mereng el egy kósza, de pajzán pillanatra. *
- Hát, lehet már csak a kondér alján van és mélyen bele kell nyúlni. * Mondja egy csalfa mosoly kíséretében. Mert efféle behajlási műveletek, olykor más műveleteket is maga után vonhat. Legalábbis, a pajzán mesékben, amit az öregek néha meséltek az unokáknak, amikor a szüleik nem hallották, mit is mesélnek a legfiatalabb nemzedéknek. Vajon miért van az, hogy minden nagyszülő unokát akar? *
//Kicsit még mindig Csecsebecse//
* A vidéki zsoldos végül magára maradt, egy ígérettel, hogy itt bizony ehető marhapörköltöt kap.
Bambán nézelődik a környezetére, ami zajlik ugyan, de nem történik olyasmi, ami rá tartozna. Így a pohár alján lévő negyed nyeltnyi borra néz. Azon tanakodik magában, hogy érdemes-e meginnia. Vagy hagyja inkább veszni? Olyan mocsok savanyú és keserű lőre volt, hogy talán egy szép rókát dobna a pult tövébe, az meg hát, vidéken is udvariatlanság. Amit elédraknak és alkohol, ráadásul ajándékba, azt bizony illik lent tartani, akár mennyire is pusztulat, amivel tukmáltak. Ez amolyan alkohol becsület, a régi rutinos ivók tanítása szerint. Így talán, majd akkor issza majd meg, amikor már a még talán finom pörkölt kicsit kibélelte a gyomrát.
A pörkölt ugyan nem érkezik, de valami hangzavarra felfigyel a konyha felől. A mellette ülő nő sem igazán biztatja semmi jóval.
Ha pedig már a nő megszólította, akkor oka is lett, hogy ránézzen ismét, amit picit ki is használ, mivel ilyen szép kreol bőrű nő nem igazán volt a faluban, ahol felnőtt. * ~ Vajon mindenhol ilyen szép színe van? ~ * Mereng el egy kósza, de pajzán pillanatra. *
- Hát, lehet már csak a kondér alján van és mélyen bele kell nyúlni. * Mondja egy csalfa mosoly kíséretében. Mert efféle behajlási műveletek, olykor más műveleteket is maga után vonhat. Legalábbis, a pajzán mesékben, amit az öregek néha meséltek az unokáknak, amikor a szüleik nem hallották, mit is mesélnek a legfiatalabb nemzedéknek. Vajon miért van az, hogy minden nagyszülő unokát akar? *
1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-10 11:43:17
Üzenet elküldve: 2025-11-10 11:43:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jaj a legyőzötteknek//
//Kicsit még mindig Csecsebecse//
*Dayaneer talán már első pillantásra olyan nőnek tűnik, aki nem igazán fogad el segítséget, főleg nem egy férfitól. Büszke teremtés, kár is volna tagadni, de az ilyesfajta apróságoktól azért nem fosztja meg magát. Az efféle gesztusok, főleg komolyabb tárgyalások alatt, néha jóval többek puszta udvariasságnál. Könnyed, súlytalan hízelgés, amihez az ajánlattevőnek még nem kell igazán megalázkodnia, de eteti a wegtorenihez hasonlóak hiúságát. Van is valami önelégültség a pillantásában, ahogy a pipájával ügyködő férfit vizslatja, az, pedig, hogy visszahallja a korábban másikra aggatott csípős címkéjét, meg is mosolyogtatja. Átlátszóan fojtja sörhabos korty mögé.
Udvariasként előadott, de nyilvánvalóan aljas kérdésére valóban dacra számít, valahol ott hibázhatja el, hogy magából indul ki. Fordított helyzetben a sértettség bizonyosan nem sarkallná őszinteségre, ebben úgy tűnik nem hasonlítanak a tengerésszel. Az viszont már az ő ostobasága, hogy saját magát szorítja sarokba felütéseivel, melyeket a kreol nem rest rögvest lecsapni.*
- Hogy? *teljesen értetlenül kérdez vissza, mint akinek fogalma sincsen, mire is célozgat Niall, s ez csak részben alattomosság. Az igazság az, hogy néhány mozzanatot leszámítva egészen homályos számára, mi is történt a Kígyófészekben, bár biztos benne, hogy a matróz túl szemérmes ahhoz, hogy ezt kifejtse. Legalább is úgy biztosan nem, hogy igazán élvezetes legyen hallgatni.*
- Már amennyire pihenni lehet egy forgó szobában *feleli némi grimasszal, és visszagondolva kicsit bánja, hogy így felöntött a garatra, kész csoda, hogy a szesz benne maradt.
Épp kortyol a söréből, mikor egy meglehetősen érdekes férfihang hallatszik a konyháról, s rögvest Niall tekintetét keresve próbálja meg kiolvasni, ő is hallotta-e vagy csak képzelődik.
Felelnie sem kell azonban a pillantásoknak, az óriás rikkantása ad valamiféle választ.*
- Yahm jahdeer! *a hangját nem emeli meg csak az ajtó felé kapja tekintetét, de jóval hangosabban folytatja* - Ezmeer, minden rendben?
*Hirtelen nem is tudja, mire gondoljon, bár némi elképzelése akad azért, tekintve, hogy Haldriant látta korábban bevonulni hátra. Persze lehet, hogy csak rosszmájú spekuláció.*
- Úgy tűnik ez a birkapörkölt szedés nem is olyan egyszerű. *halkan teszi hozzá a férfi felé fordulva, nehogy a vendégük meghallja.*
//Kicsit még mindig Csecsebecse//
*Dayaneer talán már első pillantásra olyan nőnek tűnik, aki nem igazán fogad el segítséget, főleg nem egy férfitól. Büszke teremtés, kár is volna tagadni, de az ilyesfajta apróságoktól azért nem fosztja meg magát. Az efféle gesztusok, főleg komolyabb tárgyalások alatt, néha jóval többek puszta udvariasságnál. Könnyed, súlytalan hízelgés, amihez az ajánlattevőnek még nem kell igazán megalázkodnia, de eteti a wegtorenihez hasonlóak hiúságát. Van is valami önelégültség a pillantásában, ahogy a pipájával ügyködő férfit vizslatja, az, pedig, hogy visszahallja a korábban másikra aggatott csípős címkéjét, meg is mosolyogtatja. Átlátszóan fojtja sörhabos korty mögé.
Udvariasként előadott, de nyilvánvalóan aljas kérdésére valóban dacra számít, valahol ott hibázhatja el, hogy magából indul ki. Fordított helyzetben a sértettség bizonyosan nem sarkallná őszinteségre, ebben úgy tűnik nem hasonlítanak a tengerésszel. Az viszont már az ő ostobasága, hogy saját magát szorítja sarokba felütéseivel, melyeket a kreol nem rest rögvest lecsapni.*
- Hogy? *teljesen értetlenül kérdez vissza, mint akinek fogalma sincsen, mire is célozgat Niall, s ez csak részben alattomosság. Az igazság az, hogy néhány mozzanatot leszámítva egészen homályos számára, mi is történt a Kígyófészekben, bár biztos benne, hogy a matróz túl szemérmes ahhoz, hogy ezt kifejtse. Legalább is úgy biztosan nem, hogy igazán élvezetes legyen hallgatni.*
- Már amennyire pihenni lehet egy forgó szobában *feleli némi grimasszal, és visszagondolva kicsit bánja, hogy így felöntött a garatra, kész csoda, hogy a szesz benne maradt.
Épp kortyol a söréből, mikor egy meglehetősen érdekes férfihang hallatszik a konyháról, s rögvest Niall tekintetét keresve próbálja meg kiolvasni, ő is hallotta-e vagy csak képzelődik.
Felelnie sem kell azonban a pillantásoknak, az óriás rikkantása ad valamiféle választ.*
- Yahm jahdeer! *a hangját nem emeli meg csak az ajtó felé kapja tekintetét, de jóval hangosabban folytatja* - Ezmeer, minden rendben?
*Hirtelen nem is tudja, mire gondoljon, bár némi elképzelése akad azért, tekintve, hogy Haldriant látta korábban bevonulni hátra. Persze lehet, hogy csak rosszmájú spekuláció.*
- Úgy tűnik ez a birkapörkölt szedés nem is olyan egyszerű. *halkan teszi hozzá a férfi felé fordulva, nehogy a vendégük meghallja.*
1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-10 09:15:28
Üzenet elküldve: 2025-11-10 09:15:28
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csecsebecse//
//Konyha//
*Ezmee mint mindig, most is a fogadóban tesz-vesz. A koszos ágyneműket már lecserélte, egyelőre egy kupacba gyűjtve ledobta a fürdőben, s majd ha éppen ráviszi a lélek akkor el is mossa őket. Visszatérne a kedvenc helyére, a konyhába, ami elsőszámú menedéke. Ott bent mellette aligha fér el bárki is - igaz sosem igyekszik összehúzni sem magát -, de ha bárki nyugalmának megzavarására tenne kísérletet, akkor bizony nem túl kedves pillantása is elég riasztó lenne.
Hallása nem olyan jó, mint szeretné, de még így is meghallja a pult mögé érve a visszafogott sóhajokat. Felsejlik benne, hogy patkánnyal már régen volt dolgunk, s meglehetősen furcsa hangja van a kis dögnek. Fel is kapja seprűjét, hogy majd annak nyelével bevégezhesse a bestiát, de egészen más látvány fogadja biztonságos zugában.*
- Hogy nem sül le a pofátokról a bőr!
*Rikkantja feldúltan. Orrlyukai a dühtől kitágulnak, s bizony erős késztetést érez, hogy oda sózzon. Márpedig a két ifjú sem állt ellen a késztetésnek, így neki miért kellene. Lendül is hát a seprű, amellyel elsősorban az idegesítő Haldriant célozza, de ha Nelira nem figyel, akkor ő is kaphat.*
- Takarodjatok kifelé! És örüljetek ha a naccságának nem mondom el! Pfej!
*Köpni lenne kedves, de Relael lenevelte róla, meg egyébként is neki kellen feltakarítania, ezért csak imitál, ezzel is hangot adva undorának.*
//Konyha//
*Ezmee mint mindig, most is a fogadóban tesz-vesz. A koszos ágyneműket már lecserélte, egyelőre egy kupacba gyűjtve ledobta a fürdőben, s majd ha éppen ráviszi a lélek akkor el is mossa őket. Visszatérne a kedvenc helyére, a konyhába, ami elsőszámú menedéke. Ott bent mellette aligha fér el bárki is - igaz sosem igyekszik összehúzni sem magát -, de ha bárki nyugalmának megzavarására tenne kísérletet, akkor bizony nem túl kedves pillantása is elég riasztó lenne.
Hallása nem olyan jó, mint szeretné, de még így is meghallja a pult mögé érve a visszafogott sóhajokat. Felsejlik benne, hogy patkánnyal már régen volt dolgunk, s meglehetősen furcsa hangja van a kis dögnek. Fel is kapja seprűjét, hogy majd annak nyelével bevégezhesse a bestiát, de egészen más látvány fogadja biztonságos zugában.*
- Hogy nem sül le a pofátokról a bőr!
*Rikkantja feldúltan. Orrlyukai a dühtől kitágulnak, s bizony erős késztetést érez, hogy oda sózzon. Márpedig a két ifjú sem állt ellen a késztetésnek, így neki miért kellene. Lendül is hát a seprű, amellyel elsősorban az idegesítő Haldriant célozza, de ha Nelira nem figyel, akkor ő is kaphat.*
- Takarodjatok kifelé! És örüljetek ha a naccságának nem mondom el! Pfej!
*Köpni lenne kedves, de Relael lenevelte róla, meg egyébként is neki kellen feltakarítania, ezért csak imitál, ezzel is hangot adva undorának.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1811-1830