Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 83 (1641. - 1660. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1660. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-02 10:18:41
Üzenet elküldve: 2025-11-02 10:18:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csecsebecse//
*Talán már az öltözéke is elég ahhoz, hogy látható legyen, nem egy úrihölggyel van dolga, bár a kikötői utcákon talán jobb volna egy leheletnyivel többet takaró göncben sertepertélnie. Persze van mivel megvédenie magát, de azért nem lenne boldog, ha harcba kéne szállnia valami söpredékkel. *
- Bizonyára. *Szerinte pedig a legerkölcsösebből is ki lehet hozni bármit, ha megfelelő kezek közé kerül, de nem fejti ki. Látszólag a fiú még nem konyít az ilyesmihez, ami egyébként érdeklődéssel tölti el a lányt, hiszen megrontani valakit nem is rossz feladat, de már sok lenne a jóból.*
- Csak ne bámulj meg senkit, az talán elég lesz. Mondjuk nagyon ne is kerülj minden tekintetet, mert akkor meg azt hiszik sunnyogsz. *Felnevet, ráeszmél, hogy nem feltétlenül ő a legjobb, aki tanácsot adhat.* - Csak legyél természetes! *Mondja az ősi bölcsességet, ami néha a legnagyobb bajok forrása. Mert kinek mi a természetes ugye. De mit is törődik ő mások testi épségével? *
- A Világítótoronynál vannak őrök, akikkel némi aranyért lehet gyakorlatozni is, azt mesélték. Talán először a szalmabábuk helyett vívjál velük.
*Újabb tanács, Nelira ma igen jótékonykodó formában van, a végén még állja az első adag ételt is. Persze nem lehet ennyire jótét lélek, mert akkor ő nem fog megélni.
A mellette lévő székre mutat, hogy üljön csak le a szalmahalmok bérkardja. Olyan kis aranyos, aranyosabb, mint a tegnapi részeg vörös, meg kellene tartani. Talán még itt is akadna neki némi munka, de túl új ahhoz, hogy maguk közé csalja. Egy kérdést majd megér Haldriantól, ha már ő Relael jobbkeze.*
- Kit érdekel, hogy mi az elegáns, ha meg kell magad, vagy a szeretteidet védeni? *Vonja fel a szemöldökét. Ő a világ legnagyobb természetességével itatna mérget azzal a gyógyítóval például, aki megbántotta Relt. Nem teketóriázna.
Felkacag a másik tudatlanságán, de jókedvűen, nem lefitymálóan. *
- Faluszélen nem főznek ilyet, csak pálinkát mi? Fú, hát annyi fajta van! Amit már említettem, van, ami sebeket gyógyít, van, ami a tanulásban, gondolkodásban segít. Hmm.. akkor az erődet is tudja növelni, meg még azt a szép arcodat is szebbé tudja tenni. Mind-mind más színűek és mindegyikből lehet gyengét és erőset is készíteni. Ú, a kedvencem! Van, ami méregtelenít, a lila. Ha nagyon részeg vagy is hasznos. De ezek csak amolyan alapok. Tudod, a határ a csillagos ég. Ha feltett szándékod mágussá válni, de semmit nem konyítasz hozzá, hát arra is van elméletileg. Még nem kevertem olyat.
*Bólogat az árakra vonatkozóan.*
- Eljöttél ide arany nélkül? Azért remélem kapartál össze valamennyit, mert még a végén el kell vállalj minden szart.
*Talán már az öltözéke is elég ahhoz, hogy látható legyen, nem egy úrihölggyel van dolga, bár a kikötői utcákon talán jobb volna egy leheletnyivel többet takaró göncben sertepertélnie. Persze van mivel megvédenie magát, de azért nem lenne boldog, ha harcba kéne szállnia valami söpredékkel. *
- Bizonyára. *Szerinte pedig a legerkölcsösebből is ki lehet hozni bármit, ha megfelelő kezek közé kerül, de nem fejti ki. Látszólag a fiú még nem konyít az ilyesmihez, ami egyébként érdeklődéssel tölti el a lányt, hiszen megrontani valakit nem is rossz feladat, de már sok lenne a jóból.*
- Csak ne bámulj meg senkit, az talán elég lesz. Mondjuk nagyon ne is kerülj minden tekintetet, mert akkor meg azt hiszik sunnyogsz. *Felnevet, ráeszmél, hogy nem feltétlenül ő a legjobb, aki tanácsot adhat.* - Csak legyél természetes! *Mondja az ősi bölcsességet, ami néha a legnagyobb bajok forrása. Mert kinek mi a természetes ugye. De mit is törődik ő mások testi épségével? *
- A Világítótoronynál vannak őrök, akikkel némi aranyért lehet gyakorlatozni is, azt mesélték. Talán először a szalmabábuk helyett vívjál velük.
*Újabb tanács, Nelira ma igen jótékonykodó formában van, a végén még állja az első adag ételt is. Persze nem lehet ennyire jótét lélek, mert akkor ő nem fog megélni.
A mellette lévő székre mutat, hogy üljön csak le a szalmahalmok bérkardja. Olyan kis aranyos, aranyosabb, mint a tegnapi részeg vörös, meg kellene tartani. Talán még itt is akadna neki némi munka, de túl új ahhoz, hogy maguk közé csalja. Egy kérdést majd megér Haldriantól, ha már ő Relael jobbkeze.*
- Kit érdekel, hogy mi az elegáns, ha meg kell magad, vagy a szeretteidet védeni? *Vonja fel a szemöldökét. Ő a világ legnagyobb természetességével itatna mérget azzal a gyógyítóval például, aki megbántotta Relt. Nem teketóriázna.
Felkacag a másik tudatlanságán, de jókedvűen, nem lefitymálóan. *
- Faluszélen nem főznek ilyet, csak pálinkát mi? Fú, hát annyi fajta van! Amit már említettem, van, ami sebeket gyógyít, van, ami a tanulásban, gondolkodásban segít. Hmm.. akkor az erődet is tudja növelni, meg még azt a szép arcodat is szebbé tudja tenni. Mind-mind más színűek és mindegyikből lehet gyengét és erőset is készíteni. Ú, a kedvencem! Van, ami méregtelenít, a lila. Ha nagyon részeg vagy is hasznos. De ezek csak amolyan alapok. Tudod, a határ a csillagos ég. Ha feltett szándékod mágussá válni, de semmit nem konyítasz hozzá, hát arra is van elméletileg. Még nem kevertem olyat.
*Bólogat az árakra vonatkozóan.*
- Eljöttél ide arany nélkül? Azért remélem kapartál össze valamennyit, mert még a végén el kell vállalj minden szart.
1659. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-01 18:02:39
Üzenet elküldve: 2025-11-01 18:02:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Csecsebecse//
* A válasz inkább igazolta azt a feltételezést, amire először gondolt Markon. A lány nem egy erkölcsös hölgy. *
- Hát, mondjuk egy erkölcsös hölgy. * Mondja értetlenül a vidéki fiú. Aki, ilyen helyet nem is igazán hallott eddig. De ugye, a városi népek mások, bár kíváncsi lenne egy meztelen női testre már, de tudja idővel lesz majd valaki, akivel szerelmesen össze tud majd bújni, ahogy azt mesélték neki az öregek. *
- Nem tudom, hogy lehetne rosszul nézni. * Mondja szintén értetlen arccal a zsoldos. Meg magára nézve, nem is nagyon van nála olyan, ami értékes lehet. *
- Nincs olyan értékem, ami nem fegyver lenne. Azt meg ugye, csak használat után adom. * Vonja meg a vállát Markondenten. Nem igazán érzi, hogy itt bárkinek is célja lenne őt bántani. De persze kitudja.
A bátorsága hamar egy érintést is szül kettejük között. Nem egy romatikus érintést, de egy baráti váll lökést mindenképpen. *
- Hát igen, jöhet az a sárkány is. A kezemben van az a karót törő mozdulat, amivel a csontja is eltörne annak a fenevadnak. * Mondja büszkén az ifjú harcos. Aki nem is sejti, hogy a jókedv forrása a nem létező harci tudása. *
- Nem szeretnék idegen helyen részeg lenni. Azonban, éhes már vagyok. Kíváncsi vagyok milyen itt a birkapörkölt. * Mondja mosolyogva a zsoldos, a fogadó bejáratánál. A városőrök ostobák a lány szerint és ezt egy olyan példával támasztotta alá, amiből csak sértődés szűrődik ki, de az ostobaság nem. *
- Hát még ilyet. Hogy a te szemed még az apró dolgokat is kiszúrja. * Mondja nevetve a zsoldos. Hát, ez egy olyan részlet, ami szintén kiolvasható a sorok között.
A csalfa szempárok, történetéhez Markon már nem akar mit hozzá fűzni. Mindkettejük, útja a csábos szemek miatt a Hét Varjú Tavernába csalta. Markondenten pedig tudja az ő csalogató szempárja már rutinosan csalja ide az eltévedt utazókat és kalandorokat. *
- Ez hasznos tudomány. És igen, a megvetett mérgek is hasznosak tudnak lenni. Nem elegáns ugyan, de kétségtelenül a fegyver mérgek hatékonyak. * Mereng el a zsoldos a lehetőségeken, amiket a lány felvázol neki. Meg is akad még egy érdekes dolgon. *
- Nocsak. A gyógyító ital is nagyon hasznos. Ha meg tudom fizetni, ilyet mindenképpen kérek majd tőled. * Csap le azonnal erre a lehetőségre. Hiszen, a szakmája sok sebet ígér számára. És nem mindegy, hogy egy mély seb hogyan forr be a csinos pofiján. Markondenten pedig hiú annyira, hogy nem egy irdatlan ronda nagy sebbel akarja hirdetni kardforgató tudományát. *
- Ugyan, egy rántottát is nehezen sütök ki, nemhogy egy mérget. Amit lehet nem is sütni, hanem főzni kell... * Legyint a zsoldos. *
- Inkább az érdekel, mivel milyen célt lehet elérni. Maradjunk csak a hatékonyság vonalánál. * Mondja céltudatosan a vidéki harcos. *
- Nyolc arany? Hát ha enni is akarok, akkor jobb, ha pár napon belül munkát találok. * Összegzi a lehetőségeit Markondenten rövid számolás után. Mert ha enni is akar, akkor a jelenlegi pénze jó, ha egy hatig kitart. *
A hozzászólás írója (Markondenten Landiran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.01 18:36:24
* A válasz inkább igazolta azt a feltételezést, amire először gondolt Markon. A lány nem egy erkölcsös hölgy. *
- Hát, mondjuk egy erkölcsös hölgy. * Mondja értetlenül a vidéki fiú. Aki, ilyen helyet nem is igazán hallott eddig. De ugye, a városi népek mások, bár kíváncsi lenne egy meztelen női testre már, de tudja idővel lesz majd valaki, akivel szerelmesen össze tud majd bújni, ahogy azt mesélték neki az öregek. *
- Nem tudom, hogy lehetne rosszul nézni. * Mondja szintén értetlen arccal a zsoldos. Meg magára nézve, nem is nagyon van nála olyan, ami értékes lehet. *
- Nincs olyan értékem, ami nem fegyver lenne. Azt meg ugye, csak használat után adom. * Vonja meg a vállát Markondenten. Nem igazán érzi, hogy itt bárkinek is célja lenne őt bántani. De persze kitudja.
A bátorsága hamar egy érintést is szül kettejük között. Nem egy romatikus érintést, de egy baráti váll lökést mindenképpen. *
- Hát igen, jöhet az a sárkány is. A kezemben van az a karót törő mozdulat, amivel a csontja is eltörne annak a fenevadnak. * Mondja büszkén az ifjú harcos. Aki nem is sejti, hogy a jókedv forrása a nem létező harci tudása. *
- Nem szeretnék idegen helyen részeg lenni. Azonban, éhes már vagyok. Kíváncsi vagyok milyen itt a birkapörkölt. * Mondja mosolyogva a zsoldos, a fogadó bejáratánál. A városőrök ostobák a lány szerint és ezt egy olyan példával támasztotta alá, amiből csak sértődés szűrődik ki, de az ostobaság nem. *
- Hát még ilyet. Hogy a te szemed még az apró dolgokat is kiszúrja. * Mondja nevetve a zsoldos. Hát, ez egy olyan részlet, ami szintén kiolvasható a sorok között.
A csalfa szempárok, történetéhez Markon már nem akar mit hozzá fűzni. Mindkettejük, útja a csábos szemek miatt a Hét Varjú Tavernába csalta. Markondenten pedig tudja az ő csalogató szempárja már rutinosan csalja ide az eltévedt utazókat és kalandorokat. *
- Ez hasznos tudomány. És igen, a megvetett mérgek is hasznosak tudnak lenni. Nem elegáns ugyan, de kétségtelenül a fegyver mérgek hatékonyak. * Mereng el a zsoldos a lehetőségeken, amiket a lány felvázol neki. Meg is akad még egy érdekes dolgon. *
- Nocsak. A gyógyító ital is nagyon hasznos. Ha meg tudom fizetni, ilyet mindenképpen kérek majd tőled. * Csap le azonnal erre a lehetőségre. Hiszen, a szakmája sok sebet ígér számára. És nem mindegy, hogy egy mély seb hogyan forr be a csinos pofiján. Markondenten pedig hiú annyira, hogy nem egy irdatlan ronda nagy sebbel akarja hirdetni kardforgató tudományát. *
- Ugyan, egy rántottát is nehezen sütök ki, nemhogy egy mérget. Amit lehet nem is sütni, hanem főzni kell... * Legyint a zsoldos. *
- Inkább az érdekel, mivel milyen célt lehet elérni. Maradjunk csak a hatékonyság vonalánál. * Mondja céltudatosan a vidéki harcos. *
- Nyolc arany? Hát ha enni is akarok, akkor jobb, ha pár napon belül munkát találok. * Összegzi a lehetőségeit Markondenten rövid számolás után. Mert ha enni is akar, akkor a jelenlegi pénze jó, ha egy hatig kitart. *
A hozzászólás írója (Markondenten Landiran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.01 18:36:24
1658. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-01 16:26:44
Üzenet elküldve: 2025-11-01 16:26:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csecsebecse//
*Döbbenten néz a férfire. Miért ne nézné meg bárki szívesen ama helyet?*
- Persze, hogy megnézném. Ki ne akarná? *Ingatja meg a fejét. Nem igazán hiszi el, hogy valaki legalább titkon ne leselkedne, vagy próbálna ki egy gyönyörűséget, aki ott végzi szolgálatát.
A másik nagyon új lehet itt, a falvakban biztos nem leselkedett rá még veszély, hacsak nem letaposta valaki a kukoricáját. Elképzeli, ahogy vasvillával kerget egy rossz gyereket. Ki is ül tekintetére, hogy milyen mókásat látott fejben.*
- Hát például, hogy egy rossz nézés miatt kiszúrják a szemed, vagy egy túl drága csecsebecse miatt meglopnak. És az a jobbik eset. Na de, bérkard barátom, neked nincs mitől félned. *Aztán csakhamar kiderül, hogy de. Van mitől félnie. Szalmabábun gyakorolni biztos sokat fejleszt az erőnléten, de az aligha támad vissza. Próbál persze nem nevetni. Mindenki elkezdte valahol.*
- Megvédenél a sárkányoktól is, tudom én! *Vállával kissé megböki a férfit, majd felsóhajt.*
- Az ágyadat ugyan nem. De remek jó rumunk és birkapörköltünk van. Azt felszolgálhatom neked, bár ma nem én szeretnék a pultban állni. *Kissé szomorúan biggyeszti az ajkát, azért nem a legkedveltebb elfoglaltsága a munka. Megteszi, mert muszáj, hiszen abból tud magának megannyi varázsitalt venni, vagy növényt, amit kedvére kotyvaszthat.
Belöki végül az ajtót, s a söntésig haladva duruzsol. Ha Haldrian még arra lebzsel és megpillantja, nem rest küldeni felé egy alig észrevehető kacsintást, csak a miheztartás végett. *
- Nagyon okos vagy te, de ők akkor is ostobák. És szemetek. Azért akartak cellába dugni, mert megláttam egyet a folyóba hugyozni és megjegyeztem, hogy kicsi a farka. *Vállat von.* - Na és aztán, hát nem kellene mutogatni, akkor nem jegyzi meg az ilyet senki. Na de elintéztem végül, nem lett baj. *Halkan beszél, ez a kis történet nem tartozik vendégseregre. Nem mintha tolonganának. A bókra csak pilláit rebegteti, mintha nem csinálna titkot abból, hogy ez volt a terve. Persze nem remél sok aranyat, na meg szereti a társaságot is. Főleg, ameddig szórakoztatják, s nem válnak unalmassá, ami Neliránál hamar bekövetkezik.*
- Alkímia, főzetek, gyógykészítmények, mérgek… *Rá is harap az ajkára.* - Mármint érted, jó azokat is felismerni. Sosem tudhatod. *Nem tálalna ki arról, hogy kedvelt elfoglaltsága a méregkeverés, de ha már elszólta magát, megpróbálja jobb színben feltüntetni az egészet.* - Mit meséljek mégis? A receptjeim? Azt nem adom ám ingyen. De van néhány italom, ha megsérülnél, akkor azonnal begyógyítja a sebeid. Talán azt adhatok el neked. Na de most gondolom szoba kellene. 8 arany. Nem drága és kényelmes az ágy. *A pult elé ül, mint aki így is tiltakozik a munka ellen, persze ha az óriásasszony ezen felbuzdulva eltűnik a dolgára, akkor muszáj lesz beállnia.*
*Döbbenten néz a férfire. Miért ne nézné meg bárki szívesen ama helyet?*
- Persze, hogy megnézném. Ki ne akarná? *Ingatja meg a fejét. Nem igazán hiszi el, hogy valaki legalább titkon ne leselkedne, vagy próbálna ki egy gyönyörűséget, aki ott végzi szolgálatát.
A másik nagyon új lehet itt, a falvakban biztos nem leselkedett rá még veszély, hacsak nem letaposta valaki a kukoricáját. Elképzeli, ahogy vasvillával kerget egy rossz gyereket. Ki is ül tekintetére, hogy milyen mókásat látott fejben.*
- Hát például, hogy egy rossz nézés miatt kiszúrják a szemed, vagy egy túl drága csecsebecse miatt meglopnak. És az a jobbik eset. Na de, bérkard barátom, neked nincs mitől félned. *Aztán csakhamar kiderül, hogy de. Van mitől félnie. Szalmabábun gyakorolni biztos sokat fejleszt az erőnléten, de az aligha támad vissza. Próbál persze nem nevetni. Mindenki elkezdte valahol.*
- Megvédenél a sárkányoktól is, tudom én! *Vállával kissé megböki a férfit, majd felsóhajt.*
- Az ágyadat ugyan nem. De remek jó rumunk és birkapörköltünk van. Azt felszolgálhatom neked, bár ma nem én szeretnék a pultban állni. *Kissé szomorúan biggyeszti az ajkát, azért nem a legkedveltebb elfoglaltsága a munka. Megteszi, mert muszáj, hiszen abból tud magának megannyi varázsitalt venni, vagy növényt, amit kedvére kotyvaszthat.
Belöki végül az ajtót, s a söntésig haladva duruzsol. Ha Haldrian még arra lebzsel és megpillantja, nem rest küldeni felé egy alig észrevehető kacsintást, csak a miheztartás végett. *
- Nagyon okos vagy te, de ők akkor is ostobák. És szemetek. Azért akartak cellába dugni, mert megláttam egyet a folyóba hugyozni és megjegyeztem, hogy kicsi a farka. *Vállat von.* - Na és aztán, hát nem kellene mutogatni, akkor nem jegyzi meg az ilyet senki. Na de elintéztem végül, nem lett baj. *Halkan beszél, ez a kis történet nem tartozik vendégseregre. Nem mintha tolonganának. A bókra csak pilláit rebegteti, mintha nem csinálna titkot abból, hogy ez volt a terve. Persze nem remél sok aranyat, na meg szereti a társaságot is. Főleg, ameddig szórakoztatják, s nem válnak unalmassá, ami Neliránál hamar bekövetkezik.*
- Alkímia, főzetek, gyógykészítmények, mérgek… *Rá is harap az ajkára.* - Mármint érted, jó azokat is felismerni. Sosem tudhatod. *Nem tálalna ki arról, hogy kedvelt elfoglaltsága a méregkeverés, de ha már elszólta magát, megpróbálja jobb színben feltüntetni az egészet.* - Mit meséljek mégis? A receptjeim? Azt nem adom ám ingyen. De van néhány italom, ha megsérülnél, akkor azonnal begyógyítja a sebeid. Talán azt adhatok el neked. Na de most gondolom szoba kellene. 8 arany. Nem drága és kényelmes az ágy. *A pult elé ül, mint aki így is tiltakozik a munka ellen, persze ha az óriásasszony ezen felbuzdulva eltűnik a dolgára, akkor muszáj lesz beállnia.*
1657. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-01 02:30:40
Üzenet elküldve: 2025-11-01 02:30:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Meglepően mélyen alszik, s álmai is roppant könnyűek. Persze nem csodálkozik rajta különösebben. A hosszas önmegtartóztatás után végre sikerült megkönnyebbülnie, hála újdonsült csaposuknak, aki nem csak mutatós, de kellően cserfes is hozzá, hogy mulattassa.
Felül az ágyban s hagyja, hogy az álom utolsó morzsáit is felőrölje az ébredés, mielőtt ruháiért nyúlna. Még csak arra sem veszi a bátorságot, hogy egy reggeli polírozással jutalmazza magát. Elvégre ki tudja, mit hoz a nap?
Felöltözik, kisebb nehézségek árán, ujjai segítségével rendbe szedi rakoncátlan, sötét fürtjeit, majd nagyot nyújtózva felkászálódik a vendégtérbe.
Korai az óra, gyakorlatilag még senki sincs ébren. Amennyiben nem számolja persze Ezméét, az óriásasszonyt, akinek elégedetlen dünnyögését több helyiség távolságból is jól hallja.
Szerez magának valami étket a konyhából, merít egy fakorsónyi vizet, majd helyet foglal egy asztal mellett. Csak néha sandít a szobák irányába. Meri remélni, hogy újdonsült csaposuk hamar előkerül és nem lécelt le idő előtt. Nehéz lenne eltagadni, hogy a szőkeség feldobta a hely hangulatát, s nem csupán jelenlétével.
Szórakozottan tapogatja ki erszényét. A tegnap este betévedt férfiú aranya vígan csörren zsebében, ez pedig széles, roppant elégedett mosolyt költöztet arcára. Nekifog a reggelinek, s hagyja, hogy gondolatainak örvénye magával ragadja.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.01 02:37:33
Felül az ágyban s hagyja, hogy az álom utolsó morzsáit is felőrölje az ébredés, mielőtt ruháiért nyúlna. Még csak arra sem veszi a bátorságot, hogy egy reggeli polírozással jutalmazza magát. Elvégre ki tudja, mit hoz a nap?
Felöltözik, kisebb nehézségek árán, ujjai segítségével rendbe szedi rakoncátlan, sötét fürtjeit, majd nagyot nyújtózva felkászálódik a vendégtérbe.
Korai az óra, gyakorlatilag még senki sincs ébren. Amennyiben nem számolja persze Ezméét, az óriásasszonyt, akinek elégedetlen dünnyögését több helyiség távolságból is jól hallja.
Szerez magának valami étket a konyhából, merít egy fakorsónyi vizet, majd helyet foglal egy asztal mellett. Csak néha sandít a szobák irányába. Meri remélni, hogy újdonsült csaposuk hamar előkerül és nem lécelt le idő előtt. Nehéz lenne eltagadni, hogy a szőkeség feldobta a hely hangulatát, s nem csupán jelenlétével.
Szórakozottan tapogatja ki erszényét. A tegnap este betévedt férfiú aranya vígan csörren zsebében, ez pedig széles, roppant elégedett mosolyt költöztet arcára. Nekifog a reggelinek, s hagyja, hogy gondolatainak örvénye magával ragadja.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.01 02:37:33
1656. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-24 12:36:32
Üzenet elküldve: 2025-10-24 12:36:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
* Tényleg elkényezteti. Ezen a ponton azonban nem hátrálhat meg. Bár ő maga mondta, hogy a szántóvégi kereskedéseiből nem szedte meg magát annyira, mint azt szerette volna, de az aranyakat csak költi is költi; Nelira talán azt hihetné, hogy Yvon csak szerénykedett, és valójában több ezer arany van a zsebében. Persze most már, ha lenne se lenne, így talán örülhet is, hogy nincs; de ha lett volna, és úgy nem lenne, annak végképp nem örülne – míg, ha lenne, és még meglenne, az elég lenne mindenre. De nincs, és nem is volt. Azért az alakításával többé-kevésbé meg van elégedve. Még egy buksi simogatást is kap. A gyönyörű nő szívesen látja máskor is, ennél több nem is kell most a részegnek. Persze a csapos dolga, hogy bevonzza és megtartsa a vendégeket, szépen is nézne ki, ha azt mondaná Yvonnak, hogy többet nem jöhet ide inni. Annyira azért nem csapta szét magát. Ahhoz viszont eléggé, hogy már semmire se reagáljon. Arcán bárgyú vigyorral támolyog fel Nelira segítségével az emeletre. Kedve lenne véletlenül megbotlani és pont a nőre esni, de minden lapját nem játszhatja el egyetlen este alatt. Ráadásul nem is érzi úgy, hogy ezzel olyan sokat nyerne, így megmarad egy kósza gondolatnak. Amikor odaérnek, megkapaszkodik az ajtófélfában, és körülnéz odabent. Nincsenek hatalmas igényei, de azért megnézi magának a helyet, azon gondolkodik, hogy vajon több napra is kibérelje-e majd a szobát vagy másnap már megelégszik majd az istállóval is. Habár végleges döntést úgyis csak holnap kell hoznia, az alkoholtól bűzlő Yvon úgy állapítja meg, hogy a szoba már nem egy királyi lakosztály, jó lesz arra a pár napra vagy pár hatra, amíg nem talál jobb (és hosszú távon kifizetődőbb) megoldást. Eközben Nelira a kulccsal babrál, majd búcsúzóra fogja. A kedves érintésbe még a talpa is belebizsereg. *
– Máris mész? * Kérdezi kissé csalódottan. Nem mintha sokkal többre (vagy akár ennyire) számított volna. *
– Hát jól van, drágám. Nem felejtem el! De aztán nehogy valami szőrös fél-ork legyen reggel a pult mögött! * Egy másik csinos embernőt még csak elfogadna, de persze csak és kizárólag Nelirával lenne igazán megelégedve. Ha a nő távozik, úgy borul rá az ágyára, mint egy hulla. *
* Tényleg elkényezteti. Ezen a ponton azonban nem hátrálhat meg. Bár ő maga mondta, hogy a szántóvégi kereskedéseiből nem szedte meg magát annyira, mint azt szerette volna, de az aranyakat csak költi is költi; Nelira talán azt hihetné, hogy Yvon csak szerénykedett, és valójában több ezer arany van a zsebében. Persze most már, ha lenne se lenne, így talán örülhet is, hogy nincs; de ha lett volna, és úgy nem lenne, annak végképp nem örülne – míg, ha lenne, és még meglenne, az elég lenne mindenre. De nincs, és nem is volt. Azért az alakításával többé-kevésbé meg van elégedve. Még egy buksi simogatást is kap. A gyönyörű nő szívesen látja máskor is, ennél több nem is kell most a részegnek. Persze a csapos dolga, hogy bevonzza és megtartsa a vendégeket, szépen is nézne ki, ha azt mondaná Yvonnak, hogy többet nem jöhet ide inni. Annyira azért nem csapta szét magát. Ahhoz viszont eléggé, hogy már semmire se reagáljon. Arcán bárgyú vigyorral támolyog fel Nelira segítségével az emeletre. Kedve lenne véletlenül megbotlani és pont a nőre esni, de minden lapját nem játszhatja el egyetlen este alatt. Ráadásul nem is érzi úgy, hogy ezzel olyan sokat nyerne, így megmarad egy kósza gondolatnak. Amikor odaérnek, megkapaszkodik az ajtófélfában, és körülnéz odabent. Nincsenek hatalmas igényei, de azért megnézi magának a helyet, azon gondolkodik, hogy vajon több napra is kibérelje-e majd a szobát vagy másnap már megelégszik majd az istállóval is. Habár végleges döntést úgyis csak holnap kell hoznia, az alkoholtól bűzlő Yvon úgy állapítja meg, hogy a szoba már nem egy királyi lakosztály, jó lesz arra a pár napra vagy pár hatra, amíg nem talál jobb (és hosszú távon kifizetődőbb) megoldást. Eközben Nelira a kulccsal babrál, majd búcsúzóra fogja. A kedves érintésbe még a talpa is belebizsereg. *
– Máris mész? * Kérdezi kissé csalódottan. Nem mintha sokkal többre (vagy akár ennyire) számított volna. *
– Hát jól van, drágám. Nem felejtem el! De aztán nehogy valami szőrös fél-ork legyen reggel a pult mögött! * Egy másik csinos embernőt még csak elfogadna, de persze csak és kizárólag Nelirával lenne igazán megelégedve. Ha a nő távozik, úgy borul rá az ágyára, mint egy hulla. *
1655. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-22 17:10:29
Üzenet elküldve: 2025-10-22 17:10:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
*Persze, hogy a világon semmi terve nincsen. Illetve csak terve van, de hogy hogyan segíti magát hozzá a céljai eléréseihez, azt nem tudhatja. Talán ha mindenki olyan új itt, felajánlhatná neki, hogy alkalomadtán bemutatja Relaelnek, hátha tud valamit prezentálni felé, ami hasznos, de nem merészkedik ilyen vizekre, amíg csak egy részeges idetévedőt lát benne, nagy szavakkal. Kicsit amolyan szerencsétlennek tűnik. Olyan kóbor kiskutyának, aki bőszen ugat, de ha elered az eső, netán villámlik és mennydörög, akkor behúzza azt a - vélhetően - apró farkát és reszketni kezd. Egészen elmosolyodik a gondolatmenetre. Kis farkakból jutott már elég, nem kívánja ezt is megnézni. De az ásítást látja, s ha lehet, még inkább felfelé görbül a szája. Be lehet zárni és végre nyugovóra térni mindenkinek. *
- Dehogy féltek én egy ilyen bátor kereskedőt. *Még egyszer végigpásztázza a vöröst a smaragdszín szemeivel, de akkor sem rebbenne, ha odaböfögne elé egy embereset. Látott ő már eleget, de kedves, hogy próbálja elnyomni.*
- Elkényeztetsz, Yvon! *El is teszi a jussát, nem fog ágálni ellene. Ha számolna egy kicsit, talán még elégedett is lenne, eleget szórt el rá a kis hantás.* - Ilyen vendégeket mindig szívesen látok. *Kacsint egyet, aztán tűnődve néz körbe. Talán az a két perc, amíg felkíséri, nem veszélyezteti az ivót. Az óriásnő úgyis félkézzel bánna el azokkal, akik a söntés mögé próbálnának menni, amíg ő nem vigyázza. A gyönyörű wegtoreni és társa is helyiek, így bátran lép egy nagyot a másik felé, majd ha befejezte az ételt, s fel is áll, beletúr a hajába. A mozdulat talán van olyan kedves, mintha tényleg a kiskutyát simogatna, de egy részeg aligha hiszi, hogy azért kapta, mert így tekint rá.*
- Gyere, biztos nagyon húz már az ágy.
*Szerencséjére igen közel a lépcsőhöz van az a szoba. Kedve lenne odavezetni, ahol Haldriannal kéjelgett, de ennyire még ő sem gonosz. Ha már senki nem gondoskodik a kereskedőről, csúf lenne belefektetni abba, amiről ő gondoskodott.
Nem engedi ám lezuhanni a lépcsőről, igen erős ő, ha arról van szó, na meg semmi kedve nincs férfiakat felnyalábolni, ha aláhullnak. Így hát ha minden jól megy felérnek és kinyitja neki a szobaajtót, majd a belső oldalának kulcslyukába dugja a kulcsot, még a végén elveszíti néhány négyzetméteren.*
- Na feküdj le, te bátor kereskedő! Reggelire várlak. Nem ám elsunnyogni.
*Ha módja van végigsimít játékosan Yvon arcélén, majd sarkon is fordul, hogy mielőbb újra lent tudja magát.*
*Persze, hogy a világon semmi terve nincsen. Illetve csak terve van, de hogy hogyan segíti magát hozzá a céljai eléréseihez, azt nem tudhatja. Talán ha mindenki olyan új itt, felajánlhatná neki, hogy alkalomadtán bemutatja Relaelnek, hátha tud valamit prezentálni felé, ami hasznos, de nem merészkedik ilyen vizekre, amíg csak egy részeges idetévedőt lát benne, nagy szavakkal. Kicsit amolyan szerencsétlennek tűnik. Olyan kóbor kiskutyának, aki bőszen ugat, de ha elered az eső, netán villámlik és mennydörög, akkor behúzza azt a - vélhetően - apró farkát és reszketni kezd. Egészen elmosolyodik a gondolatmenetre. Kis farkakból jutott már elég, nem kívánja ezt is megnézni. De az ásítást látja, s ha lehet, még inkább felfelé görbül a szája. Be lehet zárni és végre nyugovóra térni mindenkinek. *
- Dehogy féltek én egy ilyen bátor kereskedőt. *Még egyszer végigpásztázza a vöröst a smaragdszín szemeivel, de akkor sem rebbenne, ha odaböfögne elé egy embereset. Látott ő már eleget, de kedves, hogy próbálja elnyomni.*
- Elkényeztetsz, Yvon! *El is teszi a jussát, nem fog ágálni ellene. Ha számolna egy kicsit, talán még elégedett is lenne, eleget szórt el rá a kis hantás.* - Ilyen vendégeket mindig szívesen látok. *Kacsint egyet, aztán tűnődve néz körbe. Talán az a két perc, amíg felkíséri, nem veszélyezteti az ivót. Az óriásnő úgyis félkézzel bánna el azokkal, akik a söntés mögé próbálnának menni, amíg ő nem vigyázza. A gyönyörű wegtoreni és társa is helyiek, így bátran lép egy nagyot a másik felé, majd ha befejezte az ételt, s fel is áll, beletúr a hajába. A mozdulat talán van olyan kedves, mintha tényleg a kiskutyát simogatna, de egy részeg aligha hiszi, hogy azért kapta, mert így tekint rá.*
- Gyere, biztos nagyon húz már az ágy.
*Szerencséjére igen közel a lépcsőhöz van az a szoba. Kedve lenne odavezetni, ahol Haldriannal kéjelgett, de ennyire még ő sem gonosz. Ha már senki nem gondoskodik a kereskedőről, csúf lenne belefektetni abba, amiről ő gondoskodott.
Nem engedi ám lezuhanni a lépcsőről, igen erős ő, ha arról van szó, na meg semmi kedve nincs férfiakat felnyalábolni, ha aláhullnak. Így hát ha minden jól megy felérnek és kinyitja neki a szobaajtót, majd a belső oldalának kulcslyukába dugja a kulcsot, még a végén elveszíti néhány négyzetméteren.*
- Na feküdj le, te bátor kereskedő! Reggelire várlak. Nem ám elsunnyogni.
*Ha módja van végigsimít játékosan Yvon arcélén, majd sarkon is fordul, hogy mielőbb újra lent tudja magát.*
1654. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-22 13:07:47
Üzenet elküldve: 2025-10-22 13:07:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
* Megkapja az ételt és neki is lát. A szépség (Yvon nagy örömére) továbbra is szóval tartja. Most egy praktikusabb kérdéssel áll elő, amire a férfi sem tudja a választ, de ennek nem adja jelét. *
– Egy cseppet se aggódj miattam! Megélek én a jég hátán is. Bevallom, egyszerűbb lett volna, ha a te szobádban aludhattam volna, amíg nincs saját lakásom, de így is megoldom. * Vigyorodik el. Ezután nagyot ásít. Lassan ő is lefejeli az asztallapot, ha így folytatja. Étvágya azonban van, és abban bízik, hogy a késői vacsora legalább felébreszti valamennyire. Úgyhogy tovább eszik, de még így sem jut ér a végére, amikor ismét hatalmasat kell ásítania. Kezét a szája elé teszi, és félig nyitva tartott szemekkel néz fel Nelirára. *
– Igazán kielégítő volt a szolgáltatás. ~ Bár lehetne kielégítőbb is… ~ * Azzal lerak még 10 aranyat Nelira Dykai elé.
*
– Megmutatnád, melyik a szobám? Félő, hogy egyedül félúton el– * Ismét szája elé teszi a kezét, ezúttal egy böfögést tart vissza ezzel. *
– Eltévednék. Vagy elaludnék. Mindegy melyik. * A taverna elég kihaltnak tűnik, hogy Nelira magára tudja hagyni a pultot egy percre. Vagy akár fél órára is, ha már ott tartunk. Kitolja a széket, és meglepődve tapasztalja, hogy milyen egyenetlen a padló, meg úgy az egész világ. Alig lehet rajta egyenesen megállni! Egyelőre a pultra kapaszkodik, hogy nagyjából egyenesen álljon, de ha el kell indulnia a szoba felé – akár a nővel együtt, akár egyedül –, az már nehézkesebb küldetés lesz. *
* Megkapja az ételt és neki is lát. A szépség (Yvon nagy örömére) továbbra is szóval tartja. Most egy praktikusabb kérdéssel áll elő, amire a férfi sem tudja a választ, de ennek nem adja jelét. *
– Egy cseppet se aggódj miattam! Megélek én a jég hátán is. Bevallom, egyszerűbb lett volna, ha a te szobádban aludhattam volna, amíg nincs saját lakásom, de így is megoldom. * Vigyorodik el. Ezután nagyot ásít. Lassan ő is lefejeli az asztallapot, ha így folytatja. Étvágya azonban van, és abban bízik, hogy a késői vacsora legalább felébreszti valamennyire. Úgyhogy tovább eszik, de még így sem jut ér a végére, amikor ismét hatalmasat kell ásítania. Kezét a szája elé teszi, és félig nyitva tartott szemekkel néz fel Nelirára. *
– Igazán kielégítő volt a szolgáltatás. ~ Bár lehetne kielégítőbb is… ~ * Azzal lerak még 10 aranyat Nelira Dykai elé.
*– Megmutatnád, melyik a szobám? Félő, hogy egyedül félúton el– * Ismét szája elé teszi a kezét, ezúttal egy böfögést tart vissza ezzel. *
– Eltévednék. Vagy elaludnék. Mindegy melyik. * A taverna elég kihaltnak tűnik, hogy Nelira magára tudja hagyni a pultot egy percre. Vagy akár fél órára is, ha már ott tartunk. Kitolja a széket, és meglepődve tapasztalja, hogy milyen egyenetlen a padló, meg úgy az egész világ. Alig lehet rajta egyenesen megállni! Egyelőre a pultra kapaszkodik, hogy nagyjából egyenesen álljon, de ha el kell indulnia a szoba felé – akár a nővel együtt, akár egyedül –, az már nehézkesebb küldetés lesz. *
1653. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-22 10:31:42
Üzenet elküldve: 2025-10-22 10:31:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Hogy a Kikötő mennyire nem számít nagy helynek, azt remekül mutatja az, hogy a sebtiben felidézett néhány hajóács közül Dayaneer is felismer egyet. Ez persze tényleg nem meglepő; a hajóácsok nem csupán az új hajók megalkotásában vállalnak szerepet, de a meglévők karbantartásában is. És valóban ezért ismeri fel a nő is a nevet az elmondása alapján. Az említett hajó neve talán ismerős neki, de nem tudja hová tenni hirtelenjében. Abban sem biztos, hogy egyáltalán mikor, vagy milyen körülmények között hallhatott róla. Ha nem felejti el, talán majd utána érdeklődik a dokkok környékén - tényleg nem árt, ha az ember többet tud arról, akivel együtt fog dolgozni, ugye. Persze erősen fenn áll az a lehetőség, hogy holnap reggelre már elfelejti azt, hogy utána akar kérdezni a Fekete Szhyllának, sőt, valószínű az is, hogy a hajó neve ismét puha homályba merül majd, az elfogyasztott italoknak hála. Ráadásul figyelmét el is tereli a dologról a történet amit Dayaneer előad, és az, ahogyan előadja azt. Halkan felnevet az anekdota végét hallva, és bólint is párat mellé.*
- Igen, ez egészen Moah-ra jellemző! *-és talán egyszerre érti ezt arra, amiről a történet szólt, és arra, ahogy a nő színészkedett kicsit hozzá. Derűsen és kedvtelve fut végig tekintete a wegtorenin, tetszik neki az, hogy Dayaneer nem ódzkodik attól, hogy alkalmasint bolondozzon kicsit.*
- Hm, igen, *-mosolya kissé másabb árnyalatú lesz, és odafigyel rá, hogy míg beszél, azokba a szép zöld szemekbe nézzen, ne máshová-* és én pedig szívesen megnézném, amit meg lehet.
*Neki már nem megy olyan jól az ártatlan arckifejezés előcsalása. Közrejátszik ebben az ital is, és az, hogy magában számba veszi mindazt, amit szívesen megnézne.
Ahogy korábban sem tette, most sem veszi magára a nő gúnyolódását, amikor az a pohárköszöntőjét másolja-túlozza. Inkább csak derül rajta, kissé gunyoros félmosolyra húzott szájjal. Előbb-utóbb úgy is megcsíp valamit a nőn, amire lecsapva viszonozza majd neki ezt. Kíváncsi, hogy mennyire ízlik majd akkor a dolog a wegtoreninek.
Ám inkább elhagyja a viszonzáson való gondolkodást Dayaneer töprengő megállapítására. Meglepett sóhajt hallat, amiben egyértelműen semmi őszinteség sincs, *
- Nahát, akár kér ember is?! *-visszhangozza a kapott hírt-* Még ha szűkösen is.. ezzel együtt sem hangzik rosszul, nem ám!
*A wegtoreni utolsó szavai egészen csábítóvá teszik számára a fogadótérből visszavonulás ötletét. Még akkor is, ha a nő pultnál megesett figyelmeztetése -"az én szolgáltatásaim nem olyan jellegűek"- óta ott motoszkál benne az, hogy most igazából talán nem történik több némi ártalmatlan flörtölésnél, és hogy valóban csak a szoba lesz megmutatva számára. De a Dayaneer szemében fel-felvillanó fura szikra azért mégis nyitva hagyja a lehetőségét, hogy talán mégsem csak szórakozásból hárfáznak egymás idegein. Kicsivel több rumot ivott ahhoz éhgyomorra, hogy ezt magabiztosan meg tudja állapítani.*
- Nos, ha előre mennél, örömmel követnélek. *-fogalma sincs róla, hogy épp azt mondja ki hangosan, amiben Dayaneer már eddig is biztos volt magában.*
*Hogy a Kikötő mennyire nem számít nagy helynek, azt remekül mutatja az, hogy a sebtiben felidézett néhány hajóács közül Dayaneer is felismer egyet. Ez persze tényleg nem meglepő; a hajóácsok nem csupán az új hajók megalkotásában vállalnak szerepet, de a meglévők karbantartásában is. És valóban ezért ismeri fel a nő is a nevet az elmondása alapján. Az említett hajó neve talán ismerős neki, de nem tudja hová tenni hirtelenjében. Abban sem biztos, hogy egyáltalán mikor, vagy milyen körülmények között hallhatott róla. Ha nem felejti el, talán majd utána érdeklődik a dokkok környékén - tényleg nem árt, ha az ember többet tud arról, akivel együtt fog dolgozni, ugye. Persze erősen fenn áll az a lehetőség, hogy holnap reggelre már elfelejti azt, hogy utána akar kérdezni a Fekete Szhyllának, sőt, valószínű az is, hogy a hajó neve ismét puha homályba merül majd, az elfogyasztott italoknak hála. Ráadásul figyelmét el is tereli a dologról a történet amit Dayaneer előad, és az, ahogyan előadja azt. Halkan felnevet az anekdota végét hallva, és bólint is párat mellé.*
- Igen, ez egészen Moah-ra jellemző! *-és talán egyszerre érti ezt arra, amiről a történet szólt, és arra, ahogy a nő színészkedett kicsit hozzá. Derűsen és kedvtelve fut végig tekintete a wegtorenin, tetszik neki az, hogy Dayaneer nem ódzkodik attól, hogy alkalmasint bolondozzon kicsit.*
- Hm, igen, *-mosolya kissé másabb árnyalatú lesz, és odafigyel rá, hogy míg beszél, azokba a szép zöld szemekbe nézzen, ne máshová-* és én pedig szívesen megnézném, amit meg lehet.
*Neki már nem megy olyan jól az ártatlan arckifejezés előcsalása. Közrejátszik ebben az ital is, és az, hogy magában számba veszi mindazt, amit szívesen megnézne.
Ahogy korábban sem tette, most sem veszi magára a nő gúnyolódását, amikor az a pohárköszöntőjét másolja-túlozza. Inkább csak derül rajta, kissé gunyoros félmosolyra húzott szájjal. Előbb-utóbb úgy is megcsíp valamit a nőn, amire lecsapva viszonozza majd neki ezt. Kíváncsi, hogy mennyire ízlik majd akkor a dolog a wegtoreninek.
Ám inkább elhagyja a viszonzáson való gondolkodást Dayaneer töprengő megállapítására. Meglepett sóhajt hallat, amiben egyértelműen semmi őszinteség sincs, *
- Nahát, akár kér ember is?! *-visszhangozza a kapott hírt-* Még ha szűkösen is.. ezzel együtt sem hangzik rosszul, nem ám!
*A wegtoreni utolsó szavai egészen csábítóvá teszik számára a fogadótérből visszavonulás ötletét. Még akkor is, ha a nő pultnál megesett figyelmeztetése -"az én szolgáltatásaim nem olyan jellegűek"- óta ott motoszkál benne az, hogy most igazából talán nem történik több némi ártalmatlan flörtölésnél, és hogy valóban csak a szoba lesz megmutatva számára. De a Dayaneer szemében fel-felvillanó fura szikra azért mégis nyitva hagyja a lehetőségét, hogy talán mégsem csak szórakozásból hárfáznak egymás idegein. Kicsivel több rumot ivott ahhoz éhgyomorra, hogy ezt magabiztosan meg tudja állapítani.*
- Nos, ha előre mennél, örömmel követnélek. *-fogalma sincs róla, hogy épp azt mondja ki hangosan, amiben Dayaneer már eddig is biztos volt magában.*
1652. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-21 20:48:43
Üzenet elküldve: 2025-10-21 20:48:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Hogy Niall mennyire tűnik tehetősnek arra csupán a talányosan felhúzott szemöldöke és leheletnyit gúnyos, méregető pillantása válaszol. De hát jelen helyzetben vajmi keveset számít, hogy mennyi pénzt feltételez róla bárki is. Sokkal inkább lefoglalja, hogy az elhangzó nevek hallatán arcokat próbál felidézni, de most valahogy átkozottul nehezen megy neki, csak a macskák és kutyák emelgetésére ugrik be neki valami.*
- Moah! Igen! *csettint is egyet a felismerésre, s ugyan nem a legsebesebben, de sikerült felidéznie néhány emlékképet az áccsal kapcsolatban, sok-sok évvel ez előttről* - Egyszer javította a Fekete Szhyllát *józanul nem emlegetné a hajó nevét, de a szesz sokat oldott az elővigyázatosságán* - Rohadtul el volt már ázva. Odaszögelte a sapkáját az egyik fedélzeti deszkához *csaknem elkuncogja magát, ahogy felidézi a megkopott jelenetet, hosszú ideje nem jutott már eszébe ez a történet* - Mikor szóvá tettem, hogy biztosan jó lesz-e ez így, azt felelte "Naccságos" *torzítja el hangját és túlozza el a kikötői akcentust, mely valószínűleg inkább csak a nyugati fülnek ilyen feltűnő. Na nem mintha a wegtoreniek olyan tisztán beszélnék a közös nyelvet.* - "Így legalább mindig tudom hova tettem" *göcögi el magát halkan a végére.
Az, hogy kupeci értékbecslésének eredménye miféle hatással van a férfiúi önbecsülésre most nem igazán érdekli, annyira már magabiztosra itta magát, hogy tudja, egy szavába kerülne, s spicces tengerésze máris lelkesen kísérné vissza a szobájába. Ezt a gondolatot erősítik a Nelirához intézett szavak is, melyet mosolyogva hallgat végig, de már ebben is egyértelműen villan valami kevélység. Mintha dölyfös zöldjei sűrűn egyetértenének azzal, micsoda kiváló társasággal is szolgál asztaltársa számára.*
- Akad itt látnivaló bőven *tesz rá egy lapáttal az elhangzottakra, de még a szeme se rebben, arcátlanul ledér ártatlansággal ejti a szavakat, mintha az félreérthetetlen volna.*
- Skālla! *utánozza a borzasztó kiejtést és az öblös férfias hangot, de bármennyire is próbálja tartani magát, belekuncog. A hírhedt Bíborkéz Dayaneer, kinek nevét néhol matrózrémmesékbe foglalják, az alkohol áldásos hatásaink köszönhetően egyre ártalmatlanabbnak tűnik. Mintha semmi köze nem lenne ahhoz a kegyetlen némberhez, aki állítólag puszta kézzel tépte le másodtisztje fülét, amiért megpróbálta meglopni. Most egyébként, ha akarna se tudna ilyen műveleteket végrehajtani, ahhoz már a teste nem engedelmeskedik eléggé, az egyelőre enyhe, de még jóleső szédelgésből ítélve egy nagyon hirtelen mozdulat azért már kibillentené az egyensúlyából. Nem bírja már úgy a rumot, ahogy egykoron.*
- Annál jóval szélesebbek, akár... *motyog kicsit magában, mintha csak kalkulálna valamit* - Kettő ember is elférhet rajta, igaz, elég szűkösen. *biggyeszti le ajkait a "sajnálatos" hírt közölve* - De akár megtekintheted a saját szemeddel is, lassan ideje lenne lepihenni...
*Olyan szende sóhajjal adja elő, mint valami tudatlan kamaszleány, aki nincs tisztában a diszkréten hívogató utalgatásaival.
Tekintete lopva Nelirára és a vöröskére téved, úgy érzi meg kell bizonyosodnia távozása előtt arról, hogy a szőkeség egyedül is megbirkózik szemmel láthatóan ittas vendégükkel.*
*Hogy Niall mennyire tűnik tehetősnek arra csupán a talányosan felhúzott szemöldöke és leheletnyit gúnyos, méregető pillantása válaszol. De hát jelen helyzetben vajmi keveset számít, hogy mennyi pénzt feltételez róla bárki is. Sokkal inkább lefoglalja, hogy az elhangzó nevek hallatán arcokat próbál felidézni, de most valahogy átkozottul nehezen megy neki, csak a macskák és kutyák emelgetésére ugrik be neki valami.*
- Moah! Igen! *csettint is egyet a felismerésre, s ugyan nem a legsebesebben, de sikerült felidéznie néhány emlékképet az áccsal kapcsolatban, sok-sok évvel ez előttről* - Egyszer javította a Fekete Szhyllát *józanul nem emlegetné a hajó nevét, de a szesz sokat oldott az elővigyázatosságán* - Rohadtul el volt már ázva. Odaszögelte a sapkáját az egyik fedélzeti deszkához *csaknem elkuncogja magát, ahogy felidézi a megkopott jelenetet, hosszú ideje nem jutott már eszébe ez a történet* - Mikor szóvá tettem, hogy biztosan jó lesz-e ez így, azt felelte "Naccságos" *torzítja el hangját és túlozza el a kikötői akcentust, mely valószínűleg inkább csak a nyugati fülnek ilyen feltűnő. Na nem mintha a wegtoreniek olyan tisztán beszélnék a közös nyelvet.* - "Így legalább mindig tudom hova tettem" *göcögi el magát halkan a végére.
Az, hogy kupeci értékbecslésének eredménye miféle hatással van a férfiúi önbecsülésre most nem igazán érdekli, annyira már magabiztosra itta magát, hogy tudja, egy szavába kerülne, s spicces tengerésze máris lelkesen kísérné vissza a szobájába. Ezt a gondolatot erősítik a Nelirához intézett szavak is, melyet mosolyogva hallgat végig, de már ebben is egyértelműen villan valami kevélység. Mintha dölyfös zöldjei sűrűn egyetértenének azzal, micsoda kiváló társasággal is szolgál asztaltársa számára.*
- Akad itt látnivaló bőven *tesz rá egy lapáttal az elhangzottakra, de még a szeme se rebben, arcátlanul ledér ártatlansággal ejti a szavakat, mintha az félreérthetetlen volna.*
- Skālla! *utánozza a borzasztó kiejtést és az öblös férfias hangot, de bármennyire is próbálja tartani magát, belekuncog. A hírhedt Bíborkéz Dayaneer, kinek nevét néhol matrózrémmesékbe foglalják, az alkohol áldásos hatásaink köszönhetően egyre ártalmatlanabbnak tűnik. Mintha semmi köze nem lenne ahhoz a kegyetlen némberhez, aki állítólag puszta kézzel tépte le másodtisztje fülét, amiért megpróbálta meglopni. Most egyébként, ha akarna se tudna ilyen műveleteket végrehajtani, ahhoz már a teste nem engedelmeskedik eléggé, az egyelőre enyhe, de még jóleső szédelgésből ítélve egy nagyon hirtelen mozdulat azért már kibillentené az egyensúlyából. Nem bírja már úgy a rumot, ahogy egykoron.*
- Annál jóval szélesebbek, akár... *motyog kicsit magában, mintha csak kalkulálna valamit* - Kettő ember is elférhet rajta, igaz, elég szűkösen. *biggyeszti le ajkait a "sajnálatos" hírt közölve* - De akár megtekintheted a saját szemeddel is, lassan ideje lenne lepihenni...
*Olyan szende sóhajjal adja elő, mint valami tudatlan kamaszleány, aki nincs tisztában a diszkréten hívogató utalgatásaival.
Tekintete lopva Nelirára és a vöröskére téved, úgy érzi meg kell bizonyosodnia távozása előtt arról, hogy a szőkeség egyedül is megbirkózik szemmel láthatóan ittas vendégükkel.*
1651. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-20 16:24:15
Üzenet elküldve: 2025-10-20 16:24:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
*Úgy fest, hogy kedvelni fogja ezt a helyet. Már csak bele kell szoknia abba, hogy itt nem hagyhatja faképnél azt, akivel már nincs kedve beszélgetni. Talán jobban át kellett volna gondolni ezt a vállalást, de végtére is nem azért szegődött Relael mellé, hogy állandóan pultoljon. Majd, ha terhessé válik, egyszerűen csak visszatér a legkedveltebb elfoglaltságához.
A párost kiszolgálja, de csupán egy megjegyzésre futja feléjük, nem tartaná fel őket. Mindenkinek járt ugyanis egy kis magánszféra. Bár szívesen megfigyelné mi bontakozik ki a kettős között, főleg, mert igencsak kíváncsi milyen természet is a wegtoreni. Majd kideríti, nem esik kétségbe, úgyis csak a kebleit takargatja a másik elől, na vele ilyet aligha tehetne. Fel is derül az arca a gondolatra.
A konyhából visszatérve már nem olyan őszinte a mosoly, habár kezd megbékélni a helyzetével. Elnézve ugyanis Yvont, nem bírja már soká. Kicsit összezavarja, hogy most akkor a pult, vagy az asztal, de ha már kikapta a kezéből a pörköltet, hát majd odaviszi, ahová akarja.*
- Egészségedre!
*Ha amaz teliszájjal beszél, hát akkor az a fajta, akit szóval lehet tartani étkezés közben.*
- Ha attól olyan finom, akkor már pontosan tudhatod, hogy kihez kell jönnöd legközelebb is. *Vonja meg a vállát egy játékos vigyorral. Addig még ő sem merészkedne, hogy beleköpjön valaki ételébe, bár biztosan ki lehet ezt is vívni nála. Mérgezni egyébként is jobban szeret, de azért ahhoz sokkal több borsot kellene az orra alá törnie a vörösnek, vagy ténylegesen féltékenynek kellene legyen. *
- Ideérkeztél a nagy terveiddel, Yvon. Hol fogod kezdeni? Hol fogsz egyáltalán lakni?
*Ha kérdezte is, nem emlékszik, de a másik ittas, úgyhogy valószínűleg ő sem. Viszont ha csendben marad, akkor állva képes lenne elaludni.*
*Úgy fest, hogy kedvelni fogja ezt a helyet. Már csak bele kell szoknia abba, hogy itt nem hagyhatja faképnél azt, akivel már nincs kedve beszélgetni. Talán jobban át kellett volna gondolni ezt a vállalást, de végtére is nem azért szegődött Relael mellé, hogy állandóan pultoljon. Majd, ha terhessé válik, egyszerűen csak visszatér a legkedveltebb elfoglaltságához.
A párost kiszolgálja, de csupán egy megjegyzésre futja feléjük, nem tartaná fel őket. Mindenkinek járt ugyanis egy kis magánszféra. Bár szívesen megfigyelné mi bontakozik ki a kettős között, főleg, mert igencsak kíváncsi milyen természet is a wegtoreni. Majd kideríti, nem esik kétségbe, úgyis csak a kebleit takargatja a másik elől, na vele ilyet aligha tehetne. Fel is derül az arca a gondolatra.
A konyhából visszatérve már nem olyan őszinte a mosoly, habár kezd megbékélni a helyzetével. Elnézve ugyanis Yvont, nem bírja már soká. Kicsit összezavarja, hogy most akkor a pult, vagy az asztal, de ha már kikapta a kezéből a pörköltet, hát majd odaviszi, ahová akarja.*
- Egészségedre!
*Ha amaz teliszájjal beszél, hát akkor az a fajta, akit szóval lehet tartani étkezés közben.*
- Ha attól olyan finom, akkor már pontosan tudhatod, hogy kihez kell jönnöd legközelebb is. *Vonja meg a vállát egy játékos vigyorral. Addig még ő sem merészkedne, hogy beleköpjön valaki ételébe, bár biztosan ki lehet ezt is vívni nála. Mérgezni egyébként is jobban szeret, de azért ahhoz sokkal több borsot kellene az orra alá törnie a vörösnek, vagy ténylegesen féltékenynek kellene legyen. *
- Ideérkeztél a nagy terveiddel, Yvon. Hol fogod kezdeni? Hol fogsz egyáltalán lakni?
*Ha kérdezte is, nem emlékszik, de a másik ittas, úgyhogy valószínűleg ő sem. Viszont ha csendben marad, akkor állva képes lenne elaludni.*
1650. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-20 10:58:14
Üzenet elküldve: 2025-10-20 10:58:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Halk, meglepett hümmögést hallat, ahogy a wegtoreni csizmaorra bök egyet a lábán. Felvont szemöldökkel néz a nőre, majd arckifejezése kissé elgondolkodóvá válik annak szavai nyomán. Ha jobban belegondol, Dayaneer nem mond ökörséget. Ha nem is a Hét Varjú.. nos.. segédjeként? Akármijeként fog rengeteg pénzt félretenni, a téli időszak a szárazföldön meglepően jó lehetőségeket tud nyújtani. A hajók java része nem megy ki az ilyentájt szeszélyessé váló vizekre, ami azt jelenti, hogy nagyobb lesz a nyüzsgés a környéken. Ez pedig tényleg kihasználható. Egy kis ügyeskedés itt, pár sikeres fogadás ott.. Nem is rossz kilátások! Ajkaira egy pillanatra elismerő biggyesztés ül, mintegy köszönetképp az ötletért; de azért kissé megrázza a fejét.*
- Egy karavellát?! Hát ennyire gazdagnak nézek ki? *-elvigyorogja magát-* Féleszű hajóács? Csak a dokksor jobbra eső oldalán tudok vagy hármat. Ott van Flookeh, állítólag a Thargoktól jött. Őszintén nem tudom, hogy a thargoknak mi közük van a hajózáshoz, de elhiszem neki ezt. Aztán ott van Moah, akinek az a rengeteg kutyája meg macskája van. Na meg Andryws, de tőle inkább nem vennék semmit, a legutóbbi hajója is elsüllyedt.
*Legyint.*
- De értem, mire gondolsz. Ha már úgy jött ki a lépés, hogy szárazra kényszerültem, akkor tényleg ki is használhatom a dolgot.
*Dayaneer szinte hidegen méregető tekintetétől egy pillanatig kissé kényelmetlenül érzi magát. Mintha épp azt vizsgálná a nő, hogy rabszolgaként mennyit érne a Tűz Városában. Gyorsan elhessenti magától ezt az érzést, és mikor felvont szemöldökkel szólal meg, hangja nem is árulkodik futó érzéséről.*
- Nem taszító, *-ismétli a vizsgálat eredményét, szinte a nyelvén forgatva a szavakat-* hát, lehetne rosszabb is.
*Hátra dől székén ahogy Nelira megérkezik az italokkal, biccentéssel köszöni meg az elé rakott kupicát. A megjegyzésre kíváncsian néz fel a szőke arcélére, követi tekintetét Dayaneer irányába, majd vissza az újdonsült pultosra. Megpróbál elnyomni egy felkívánkozó vigyort.*
- Igen, nekem valóban kiváló társaság jutott. *-hogy szavai a két nő közül melyiknek szólnak valójában – nos, ezt döntse el ki-ki saját maga.
És ha már feljött a kiváló társaság – a cím birtokosának érdeklődő tekintete nem kerüli el a figyelmét miközben a szobáról, és holmi szobában töltött időről beszél. Magában el is raktározza ezt a benyomást, ám nem felejti el megjegyezni azt sem, hogy már épp elég italon vannak túl ahhoz, hogy túl könnyedén értsen félre akár jelentéktelen apróságokat is. De talán pont ettől izgalmas már a dolog – mit ért vajon félre, és félreért-e egyáltalán bármit?*
- Így van! *-bólint, komoly arckifejezése alól elő-előremegő mosollyal-* Körbevezetni, megmutatni amit érdemes látni, ilyesmi.
*Hiszen csak két felnőtt ember beszélget, komoly hangnemben, arról, hogy hogyan is zajlik a szoba elfoglalása. Na jó, talán valamennyi komolytalanság is van itt. Felemeli saját rumos kupicáját, Dayaneer felé emeli, *
- Skālla! *-mondja nem túl szép wegtoreni kiejtésével, majd a nő példáját követve húzóra eltűnteti a szeszt. Nyelőcsöve és gyomra szinte azonnal felmelegszik tőle, és a kissé zsongító érzés a fejébe is beköltözni tűnik.*
- Jobb szárny. *-bólint rá, ahogy megjegyzi magának a dolgot.-* Nem puccosak.
*Próbál továbbra is komoly arcot vágni.*
- Hm, és ha már kényelmesek, mondd, Dayaneer, *-erősen próbál nem vigyorogni-* ugye szélesebbek is kicsivel, mint azok a priccsek, amik a hajókon vannak?
*Halk, meglepett hümmögést hallat, ahogy a wegtoreni csizmaorra bök egyet a lábán. Felvont szemöldökkel néz a nőre, majd arckifejezése kissé elgondolkodóvá válik annak szavai nyomán. Ha jobban belegondol, Dayaneer nem mond ökörséget. Ha nem is a Hét Varjú.. nos.. segédjeként? Akármijeként fog rengeteg pénzt félretenni, a téli időszak a szárazföldön meglepően jó lehetőségeket tud nyújtani. A hajók java része nem megy ki az ilyentájt szeszélyessé váló vizekre, ami azt jelenti, hogy nagyobb lesz a nyüzsgés a környéken. Ez pedig tényleg kihasználható. Egy kis ügyeskedés itt, pár sikeres fogadás ott.. Nem is rossz kilátások! Ajkaira egy pillanatra elismerő biggyesztés ül, mintegy köszönetképp az ötletért; de azért kissé megrázza a fejét.*
- Egy karavellát?! Hát ennyire gazdagnak nézek ki? *-elvigyorogja magát-* Féleszű hajóács? Csak a dokksor jobbra eső oldalán tudok vagy hármat. Ott van Flookeh, állítólag a Thargoktól jött. Őszintén nem tudom, hogy a thargoknak mi közük van a hajózáshoz, de elhiszem neki ezt. Aztán ott van Moah, akinek az a rengeteg kutyája meg macskája van. Na meg Andryws, de tőle inkább nem vennék semmit, a legutóbbi hajója is elsüllyedt.
*Legyint.*
- De értem, mire gondolsz. Ha már úgy jött ki a lépés, hogy szárazra kényszerültem, akkor tényleg ki is használhatom a dolgot.
*Dayaneer szinte hidegen méregető tekintetétől egy pillanatig kissé kényelmetlenül érzi magát. Mintha épp azt vizsgálná a nő, hogy rabszolgaként mennyit érne a Tűz Városában. Gyorsan elhessenti magától ezt az érzést, és mikor felvont szemöldökkel szólal meg, hangja nem is árulkodik futó érzéséről.*
- Nem taszító, *-ismétli a vizsgálat eredményét, szinte a nyelvén forgatva a szavakat-* hát, lehetne rosszabb is.
*Hátra dől székén ahogy Nelira megérkezik az italokkal, biccentéssel köszöni meg az elé rakott kupicát. A megjegyzésre kíváncsian néz fel a szőke arcélére, követi tekintetét Dayaneer irányába, majd vissza az újdonsült pultosra. Megpróbál elnyomni egy felkívánkozó vigyort.*
- Igen, nekem valóban kiváló társaság jutott. *-hogy szavai a két nő közül melyiknek szólnak valójában – nos, ezt döntse el ki-ki saját maga.
És ha már feljött a kiváló társaság – a cím birtokosának érdeklődő tekintete nem kerüli el a figyelmét miközben a szobáról, és holmi szobában töltött időről beszél. Magában el is raktározza ezt a benyomást, ám nem felejti el megjegyezni azt sem, hogy már épp elég italon vannak túl ahhoz, hogy túl könnyedén értsen félre akár jelentéktelen apróságokat is. De talán pont ettől izgalmas már a dolog – mit ért vajon félre, és félreért-e egyáltalán bármit?*
- Így van! *-bólint, komoly arckifejezése alól elő-előremegő mosollyal-* Körbevezetni, megmutatni amit érdemes látni, ilyesmi.
*Hiszen csak két felnőtt ember beszélget, komoly hangnemben, arról, hogy hogyan is zajlik a szoba elfoglalása. Na jó, talán valamennyi komolytalanság is van itt. Felemeli saját rumos kupicáját, Dayaneer felé emeli, *
- Skālla! *-mondja nem túl szép wegtoreni kiejtésével, majd a nő példáját követve húzóra eltűnteti a szeszt. Nyelőcsöve és gyomra szinte azonnal felmelegszik tőle, és a kissé zsongító érzés a fejébe is beköltözni tűnik.*
- Jobb szárny. *-bólint rá, ahogy megjegyzi magának a dolgot.-* Nem puccosak.
*Próbál továbbra is komoly arcot vágni.*
- Hm, és ha már kényelmesek, mondd, Dayaneer, *-erősen próbál nem vigyorogni-* ugye szélesebbek is kicsivel, mint azok a priccsek, amik a hajókon vannak?
1649. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-19 22:09:41
Üzenet elküldve: 2025-10-19 22:09:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Dayaneer az első pillanattól kezdve, hogy a Tretil szárnyai alá került, szívósan és bosszantóan makacs kitartással masírozott a kitűzött céljai felé. Az élet lehetőséget adott neki arra, hogy egy taknyos kis utcai zsebmetszőnél több legyen, s jóformán minden döntésével ennek az esélynek igyekszik adózni, még akkor is, ha időnként ehhez kénytelen bemocskolni a kezét. Sohasem volt szokása persze tovább nyújtózkodni, mint ameddig az a bizonyos takaró ér, nem a romantikus balladákban gyakran felcsendülő bárkiből bármi lehet eszmény önkényes nagykövete, viszont úgy tapasztalta, hogy az ember sokat el tud érni akarattal. Niall vágyát egyáltalán nem találja elképzelhetetlennek, éppen ezért nem nagyon tudja hova tenni ezt a lemondó kishitűséget.*
- Ugyan, Matróz *böki meg lábát bátorítóan az asztal alatt csizmája orrával* - Dolgozol egy kicsit, elvégzel némi mellékest és talán már jövőre veszel egy kisebb karavellát attól a féleszű hajóácstól... *nyelvével végigsimít sietve ajkán, mint aki keresi a szavakat, de nem sikerül meglelnie* - Hogy is hívják? Tudod te, melyikre gondolok!
*Három-négyezer aranyért már biztosan pofás ladikot tudna venni, na persze nem mintha azt olyan kevés pénz lenne. Ha valamire azonban kiváló a Kikötő, az az ügyeskedés, megkérdőjelezhető moralitású aprócseprő munkákból össze lehet kuporgatni egészen figyelemre méltó összegeket. Csak a jó helyen kell keresni és a jó embereket megtalálni.
A talán költőinek szánt kérdésre felsóhajtva szaladnak végig zöldjei elemzően, tetőtől talpig a férfin, mint ahogy egy kupec méreget valami szélsebesként előadott csődört a tarun-napi vásárban.*
- Nos, az biztos, hogy nem taszító *jut végül megállapításra, de oly tényszerű és száraz, nehéz volna akár még csak esetlen bókként is elkönyvelni. Egyszerű kalmári értékbecslés.
Nelira úgy tűnik olyannyira nem kívánja minduntalan udvarló vendégük társaságát - egy nő a legtöbbször gyorsan átlát egy kizárólag férfiak számára előadott színészi játékon -, hogy egy pillanat alatt előttük terem az újabb két kupica rum. Jobban belegondolva egyébként lehet nem villámgyors a jelenet, de a wegtoreni érzékei kezdenek igencsak tompává válni. El is gondolkodik azon, hogy a smaragd pillantásokban, s a Niallnak intézett szavakban valóban dereng némi huncut csábítás, vagy már a bőszen munkálkodó szesz hiteti el vele, hogy minden rajta időző tekintet vetkőzteti. Arra jut, hogy nem lehet annyira részeg, ha még efféle kételyek merülnek fel benne.
A félkomoly jelzők mosolyt csalnak az arcára.*
- Ilyennel se gyakran vádolnak *fűzi hozzá halkan majd karjait összefonva, a székben ismét hátrébb dőlve várja, miképp is sikerül ezt az ígéretes gondolatot folytatni. Szemöldöke halvány illetődöttséggel ível a vallomás erejéig, nem várt az őszinteség, ám néhány szóval később már vissza is térnek a homályos utalgatások jól bejáratott terepére. Ajkára harapva fojt el egy megmutatkozni kívánó mosolyt, s hamarosan rendezve vonásait egyetértően bólogat. Mintha ki se hallotta volna azt az egy fokkal egyértelműbben csendülő félmondatot.*
- Természetesen illő az új kollégát körbevezetni, magam is így értettem. *szól mintha soha, semmiféle hátsószándéka nem lett volna, csupán a meleg vendégszeretet és kötelességtudat dolgozna benne. Jut is eszébe dolgozhatna benne jóval több rum is!*
- Fenékig, Tengerész! *emeli a kupicát, s hajtja is föl hamarost, a grimasz hiánya pedig árulkodik már arról, hogy lehet már nem lesz szüksége többre. Legalább is nem volna bölcs*
- Ha emlékeim nem csalnak a jobb szárnyban nagyon sok még az üres szoba. *fogalmaz úgy, mintha legalább egy kastélyról beszélnének, nem pedig valami mezei félkör folyosóról* - Nem túl puccosak, de az ágyak kényelmesek. *vonja meg vállát ártatlanul*
*Dayaneer az első pillanattól kezdve, hogy a Tretil szárnyai alá került, szívósan és bosszantóan makacs kitartással masírozott a kitűzött céljai felé. Az élet lehetőséget adott neki arra, hogy egy taknyos kis utcai zsebmetszőnél több legyen, s jóformán minden döntésével ennek az esélynek igyekszik adózni, még akkor is, ha időnként ehhez kénytelen bemocskolni a kezét. Sohasem volt szokása persze tovább nyújtózkodni, mint ameddig az a bizonyos takaró ér, nem a romantikus balladákban gyakran felcsendülő bárkiből bármi lehet eszmény önkényes nagykövete, viszont úgy tapasztalta, hogy az ember sokat el tud érni akarattal. Niall vágyát egyáltalán nem találja elképzelhetetlennek, éppen ezért nem nagyon tudja hova tenni ezt a lemondó kishitűséget.*
- Ugyan, Matróz *böki meg lábát bátorítóan az asztal alatt csizmája orrával* - Dolgozol egy kicsit, elvégzel némi mellékest és talán már jövőre veszel egy kisebb karavellát attól a féleszű hajóácstól... *nyelvével végigsimít sietve ajkán, mint aki keresi a szavakat, de nem sikerül meglelnie* - Hogy is hívják? Tudod te, melyikre gondolok!
*Három-négyezer aranyért már biztosan pofás ladikot tudna venni, na persze nem mintha azt olyan kevés pénz lenne. Ha valamire azonban kiváló a Kikötő, az az ügyeskedés, megkérdőjelezhető moralitású aprócseprő munkákból össze lehet kuporgatni egészen figyelemre méltó összegeket. Csak a jó helyen kell keresni és a jó embereket megtalálni.
A talán költőinek szánt kérdésre felsóhajtva szaladnak végig zöldjei elemzően, tetőtől talpig a férfin, mint ahogy egy kupec méreget valami szélsebesként előadott csődört a tarun-napi vásárban.*
- Nos, az biztos, hogy nem taszító *jut végül megállapításra, de oly tényszerű és száraz, nehéz volna akár még csak esetlen bókként is elkönyvelni. Egyszerű kalmári értékbecslés.
Nelira úgy tűnik olyannyira nem kívánja minduntalan udvarló vendégük társaságát - egy nő a legtöbbször gyorsan átlát egy kizárólag férfiak számára előadott színészi játékon -, hogy egy pillanat alatt előttük terem az újabb két kupica rum. Jobban belegondolva egyébként lehet nem villámgyors a jelenet, de a wegtoreni érzékei kezdenek igencsak tompává válni. El is gondolkodik azon, hogy a smaragd pillantásokban, s a Niallnak intézett szavakban valóban dereng némi huncut csábítás, vagy már a bőszen munkálkodó szesz hiteti el vele, hogy minden rajta időző tekintet vetkőzteti. Arra jut, hogy nem lehet annyira részeg, ha még efféle kételyek merülnek fel benne.
A félkomoly jelzők mosolyt csalnak az arcára.*
- Ilyennel se gyakran vádolnak *fűzi hozzá halkan majd karjait összefonva, a székben ismét hátrébb dőlve várja, miképp is sikerül ezt az ígéretes gondolatot folytatni. Szemöldöke halvány illetődöttséggel ível a vallomás erejéig, nem várt az őszinteség, ám néhány szóval később már vissza is térnek a homályos utalgatások jól bejáratott terepére. Ajkára harapva fojt el egy megmutatkozni kívánó mosolyt, s hamarosan rendezve vonásait egyetértően bólogat. Mintha ki se hallotta volna azt az egy fokkal egyértelműbben csendülő félmondatot.*
- Természetesen illő az új kollégát körbevezetni, magam is így értettem. *szól mintha soha, semmiféle hátsószándéka nem lett volna, csupán a meleg vendégszeretet és kötelességtudat dolgozna benne. Jut is eszébe dolgozhatna benne jóval több rum is!*
- Fenékig, Tengerész! *emeli a kupicát, s hajtja is föl hamarost, a grimasz hiánya pedig árulkodik már arról, hogy lehet már nem lesz szüksége többre. Legalább is nem volna bölcs*
- Ha emlékeim nem csalnak a jobb szárnyban nagyon sok még az üres szoba. *fogalmaz úgy, mintha legalább egy kastélyról beszélnének, nem pedig valami mezei félkör folyosóról* - Nem túl puccosak, de az ágyak kényelmesek. *vonja meg vállát ártatlanul*
1648. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-18 14:03:33
Üzenet elküldve: 2025-10-18 14:03:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
* Yvon még Neliránál is válogatósabb, legalábbis ezt szeretné hinni. Pontos elképzelései vannak arról, milyen lenne a tökéletes nő, de olykor hajlandó lejjebb adni igényeiből, hiszen a tökéletességet örökké hajszolhatná, akkor sem találná meg. Rossz nyelvek szerint túlságosan is hajlandó lenne leadni az igényeit – például mielőtt elindult volna Artheniorból, egy mélységi vajákost kívánt meg, holott korábban cseppet sem érdekelték az ilyen egzotikumok. Talán nem a külcsín a legfontosabb, ami számít neki. Ha lett volna akkoriban pénze, úgy hiszi, össze is jöhetett volna a sötételffel, de úgy már nem is kellett neki annyira. Nelira se kéne neki, ha kapna egy konkrét árajánlatot. Kivéve persze, ha jóval az elképzelt összeg alatt kaphatná meg őt. Röviden tehát: Yvon még maga sem biztos benne, hogy mit akar igazából, de legalább próbálkozik, hiszen gondolkodással nem jutna messzire.
A nő szavai elgondolkodtatják.
~ Hát mégiscsak érdeklem? ~ Próbál nem látványosan meglepődni. Úgy érzi, valami nagy bölcsességet tanult most Nelirától, és elhatározza, hogy ha legközelebb erre jár – márpedig fog rá okot találni –, akkor újra bepróbálkozik nála, de majd úgy tesz, mintha nem azt tenné. Elméletben nagyon jól hangzik az ötlet, abban nem biztos, gyakorlatba hogyan fogja átültetni ezt, de majd rögtönöz, mint mindig. Amíg magában ezen rágódik, addig a taverna többi vendégének is jut egy kis figyelem a szépséges csapos részéről. Azért nem lesz féltékeny emiatt, viszont álmos annál inkább. A kívülről jövő zajok egyre elmosódnak, kedve lenne most rögtön elhány– mármint elaludni. Arra eszmél fel, hogy ismét öklendeznie kell. Ő azonban továbbra is állja a sarat. Nagy levegőt vesz, lent tartja a gyomorsavat és a piát, ahol annak a helye van.
A nő mond valamit a füllentésekről, meg az ünnepségekről. Nem akar védekezésbe átmenni, de azért megmagyarázza a dolgot. Nem mintha Nelira számon kérné, inkább játékos csipkelődésnek érződik. *
– Egyszeri eset volt! Mármint többszöri, de ugyanazzal a lánnyal. Egek! Már te is féltékenykedsz? * Elvigyorodik, mert persze viccnek szánta csak a feltételezést. A sokadik kupica rum, és a többszöri elutasítás után végre kezdi igazán elengedni magát. Most már tényleg nem akar sokáig maradni. Fáradt, részeg és félelmetesnek érzi, hogy valódi arcát mutatja a nőnek, aki több ízben is visszautasította már. Legszívesebben elsüllyedne, majd másnap új emberként, tiszta lappal lépni be újra a taverna ajtaján. Az idő kerekét azonban még a legnagyobb mágusok sem tudják visszatekerni. Talán még az istenek sem. Úgyhogy kénytelen egyelőre a jelenben maradni a gondolataival és szorongásával.
Nemsokára Nelira visszatér egy tál étellel. Összeszalad a nyál a szájában. *
– Ide vele! * Nyúl is érte, majd megköszörüli torkát. *
– Mármint köszönöm, jó lesz az asztalnál. Szépségem. * Odahúz a feneke alá egy széket, és ha megkapja a vacsoráját, egyből el is kezdi falni. *
– Remélem, nem attól ilyen finom, hogy beleköptél. * Mondja teli szájjal. Bár ezen a ponton az se érdekelné túlzottan. Az már inkább, ha mérget is kevert volna hozzá a "gyógító", de annyira csak nincs elege Yvonból. Reméli. *
* Yvon még Neliránál is válogatósabb, legalábbis ezt szeretné hinni. Pontos elképzelései vannak arról, milyen lenne a tökéletes nő, de olykor hajlandó lejjebb adni igényeiből, hiszen a tökéletességet örökké hajszolhatná, akkor sem találná meg. Rossz nyelvek szerint túlságosan is hajlandó lenne leadni az igényeit – például mielőtt elindult volna Artheniorból, egy mélységi vajákost kívánt meg, holott korábban cseppet sem érdekelték az ilyen egzotikumok. Talán nem a külcsín a legfontosabb, ami számít neki. Ha lett volna akkoriban pénze, úgy hiszi, össze is jöhetett volna a sötételffel, de úgy már nem is kellett neki annyira. Nelira se kéne neki, ha kapna egy konkrét árajánlatot. Kivéve persze, ha jóval az elképzelt összeg alatt kaphatná meg őt. Röviden tehát: Yvon még maga sem biztos benne, hogy mit akar igazából, de legalább próbálkozik, hiszen gondolkodással nem jutna messzire.
A nő szavai elgondolkodtatják.
~ Hát mégiscsak érdeklem? ~ Próbál nem látványosan meglepődni. Úgy érzi, valami nagy bölcsességet tanult most Nelirától, és elhatározza, hogy ha legközelebb erre jár – márpedig fog rá okot találni –, akkor újra bepróbálkozik nála, de majd úgy tesz, mintha nem azt tenné. Elméletben nagyon jól hangzik az ötlet, abban nem biztos, gyakorlatba hogyan fogja átültetni ezt, de majd rögtönöz, mint mindig. Amíg magában ezen rágódik, addig a taverna többi vendégének is jut egy kis figyelem a szépséges csapos részéről. Azért nem lesz féltékeny emiatt, viszont álmos annál inkább. A kívülről jövő zajok egyre elmosódnak, kedve lenne most rögtön elhány– mármint elaludni. Arra eszmél fel, hogy ismét öklendeznie kell. Ő azonban továbbra is állja a sarat. Nagy levegőt vesz, lent tartja a gyomorsavat és a piát, ahol annak a helye van.
A nő mond valamit a füllentésekről, meg az ünnepségekről. Nem akar védekezésbe átmenni, de azért megmagyarázza a dolgot. Nem mintha Nelira számon kérné, inkább játékos csipkelődésnek érződik. *
– Egyszeri eset volt! Mármint többszöri, de ugyanazzal a lánnyal. Egek! Már te is féltékenykedsz? * Elvigyorodik, mert persze viccnek szánta csak a feltételezést. A sokadik kupica rum, és a többszöri elutasítás után végre kezdi igazán elengedni magát. Most már tényleg nem akar sokáig maradni. Fáradt, részeg és félelmetesnek érzi, hogy valódi arcát mutatja a nőnek, aki több ízben is visszautasította már. Legszívesebben elsüllyedne, majd másnap új emberként, tiszta lappal lépni be újra a taverna ajtaján. Az idő kerekét azonban még a legnagyobb mágusok sem tudják visszatekerni. Talán még az istenek sem. Úgyhogy kénytelen egyelőre a jelenben maradni a gondolataival és szorongásával.
Nemsokára Nelira visszatér egy tál étellel. Összeszalad a nyál a szájában. *
– Ide vele! * Nyúl is érte, majd megköszörüli torkát. *
– Mármint köszönöm, jó lesz az asztalnál. Szépségem. * Odahúz a feneke alá egy széket, és ha megkapja a vacsoráját, egyből el is kezdi falni. *
– Remélem, nem attól ilyen finom, hogy beleköptél. * Mondja teli szájjal. Bár ezen a ponton az se érdekelné túlzottan. Az már inkább, ha mérget is kevert volna hozzá a "gyógító", de annyira csak nincs elege Yvonból. Reméli. *
1647. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-17 17:01:50
Üzenet elküldve: 2025-10-17 17:01:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
//Ahol a varjak várnak//
*Ő pedig csak reméli, hogy a Kikötőben nem olyan prűdök a lányok. Persze nem kívánja mindegyiket megkóstolni, esetleg csak képzeletben. Ha úgy is tűnik, hogy szabadosabb, szeret ínyenc maradni. A férfiakkal más a helyzet, velük engedékenyebb, bár csak azért, mert olykor tőlük kapja meg azt, amire tényleg szüksége van. Persze van egy határ. A határ éppen Yvonnál húzódik meg. Nem mondhatná, hogy csúf, s talán, ha nagyon megerőltetné magát még humoros is lehetne, de a világon semmit nem tud neki adni néhány csillogó érménén kívül. Az pedig vajmi kevés. Ha neves kereskedővé válik, talán még a pulton túl is szóba elegyedik vele, de addig csupán az erszénye tartalmának végéig szólhat a barátságuk. *
- Ha épp nekik volna esélyük, biztos nem gondolkodnék a csuhán. *Mondja egy játékos mosollyal az ajkán.* - De majd, ha legközelebb jössz és nem kínálgatod, talán pont akkor fog kelleni. Pont azért. *Nyilván nem, de a visszatérő vendég az jó vendég. Viszont már annyiszor hallotta, hogy mi lesz a másikból, hogy nem szeretne újból válaszolni rá. Éppen jókor jön a szépséges Dayaneer rendelése, így hát azzal kezd foglalatoskodni, majd persze elteszi Yvon aranyát is. Miközben tölt, végig fülel a történetre. Már az első pár mondatnál ásítani volna kedve, a gyerek rész pedig egyáltalán nem hatja meg. Van neki elég baja, nem képzeli bele magát szegény gyermekét egyedül nevelő nő helyzetébe. Ő is azt csinálja ugyanis. Mondjuk Artheniorban hagyta és nem is a sajátja, de ettől még felelősséget vállalt érte. Ez pedig bőven elég neki. Ha valakit sajnálni akar az saját maga lesz. Így sem teszi. Persze kicsit összeszorul a szíve Rív miatt, de nem sokáig szokott a rossz érzéseknek áldozni.*
- Jó sok ünnepség lehet ott, ha nem csak egyszer sikerült elcsábítania. *Próbál nem kuncogni.* - Persze hogy jobb így. *Vonja meg végül a vállát.* - Bár, mintha az rémlett volna, hogy egyszerre egy nőnek csapod a szelet. Hmm. *Megfogja a két kupicát, majd a wegtoreni és a tengerész asztalához igyekszik, s csak a válla mögött néz vissza a vörösre.*
- Csiszolj még a füllentésen és talán egyszer bedőlök neked. Hozom a vacsorád, Yvon.
*Természetesen jól megnézi magának újfent a nőt, mikor az asztalukra helyezi a poharakat. Nehéz betelni a szemeivel, meg azzal az ékszerrel, ami annak orrában csillog.*
- Egészségetekre. Irigylem a társaságod. *Mondja halkan, már Niall felé fordulva, de persze jókedvűen. Annak biztosan jobb jutott, mint épp neki. Tova is libben a konyha irányába, ügyelve rá, hogy máshoz ne kelljen szólnia, amíg el nem intézi a pörkölt dolgát.
Ha még ott falatozik a félvér, már teljességgel levetve maszkját dől az asztalnak csípőjével.*
- Ha tovább fáraszt, nem lesz erőm átszökni hozzád éjjel.
*Nevet fel, hogyan is hagyhatná, hogy érdeklődését veszítse a másik? Persze hamar oda is lép az ételhez, hogy merjen egy adagot a vendégnek, na meg krumplit is szedjen hozzá. Magához képest egészen ügyesen sikerült tálalnia, na nem cifrázza. Lakjon jól, aztán hagyja végre békén. Végül Yvon mellett köt ki, majd egy üres asztal felé tekint.*
- Asztalnál ennél, vagy tegyem a pultra, Édes?
*Rögvest bájolgásba kezd, ha már el kell viselje, legalább dobjon még egy kis borravalót.*
//Ahol a varjak várnak//
*Ő pedig csak reméli, hogy a Kikötőben nem olyan prűdök a lányok. Persze nem kívánja mindegyiket megkóstolni, esetleg csak képzeletben. Ha úgy is tűnik, hogy szabadosabb, szeret ínyenc maradni. A férfiakkal más a helyzet, velük engedékenyebb, bár csak azért, mert olykor tőlük kapja meg azt, amire tényleg szüksége van. Persze van egy határ. A határ éppen Yvonnál húzódik meg. Nem mondhatná, hogy csúf, s talán, ha nagyon megerőltetné magát még humoros is lehetne, de a világon semmit nem tud neki adni néhány csillogó érménén kívül. Az pedig vajmi kevés. Ha neves kereskedővé válik, talán még a pulton túl is szóba elegyedik vele, de addig csupán az erszénye tartalmának végéig szólhat a barátságuk. *
- Ha épp nekik volna esélyük, biztos nem gondolkodnék a csuhán. *Mondja egy játékos mosollyal az ajkán.* - De majd, ha legközelebb jössz és nem kínálgatod, talán pont akkor fog kelleni. Pont azért. *Nyilván nem, de a visszatérő vendég az jó vendég. Viszont már annyiszor hallotta, hogy mi lesz a másikból, hogy nem szeretne újból válaszolni rá. Éppen jókor jön a szépséges Dayaneer rendelése, így hát azzal kezd foglalatoskodni, majd persze elteszi Yvon aranyát is. Miközben tölt, végig fülel a történetre. Már az első pár mondatnál ásítani volna kedve, a gyerek rész pedig egyáltalán nem hatja meg. Van neki elég baja, nem képzeli bele magát szegény gyermekét egyedül nevelő nő helyzetébe. Ő is azt csinálja ugyanis. Mondjuk Artheniorban hagyta és nem is a sajátja, de ettől még felelősséget vállalt érte. Ez pedig bőven elég neki. Ha valakit sajnálni akar az saját maga lesz. Így sem teszi. Persze kicsit összeszorul a szíve Rív miatt, de nem sokáig szokott a rossz érzéseknek áldozni.*
- Jó sok ünnepség lehet ott, ha nem csak egyszer sikerült elcsábítania. *Próbál nem kuncogni.* - Persze hogy jobb így. *Vonja meg végül a vállát.* - Bár, mintha az rémlett volna, hogy egyszerre egy nőnek csapod a szelet. Hmm. *Megfogja a két kupicát, majd a wegtoreni és a tengerész asztalához igyekszik, s csak a válla mögött néz vissza a vörösre.*
- Csiszolj még a füllentésen és talán egyszer bedőlök neked. Hozom a vacsorád, Yvon.
*Természetesen jól megnézi magának újfent a nőt, mikor az asztalukra helyezi a poharakat. Nehéz betelni a szemeivel, meg azzal az ékszerrel, ami annak orrában csillog.*
- Egészségetekre. Irigylem a társaságod. *Mondja halkan, már Niall felé fordulva, de persze jókedvűen. Annak biztosan jobb jutott, mint épp neki. Tova is libben a konyha irányába, ügyelve rá, hogy máshoz ne kelljen szólnia, amíg el nem intézi a pörkölt dolgát.
Ha még ott falatozik a félvér, már teljességgel levetve maszkját dől az asztalnak csípőjével.*
- Ha tovább fáraszt, nem lesz erőm átszökni hozzád éjjel.
*Nevet fel, hogyan is hagyhatná, hogy érdeklődését veszítse a másik? Persze hamar oda is lép az ételhez, hogy merjen egy adagot a vendégnek, na meg krumplit is szedjen hozzá. Magához képest egészen ügyesen sikerült tálalnia, na nem cifrázza. Lakjon jól, aztán hagyja végre békén. Végül Yvon mellett köt ki, majd egy üres asztal felé tekint.*
- Asztalnál ennél, vagy tegyem a pultra, Édes?
*Rögvest bájolgásba kezd, ha már el kell viselje, legalább dobjon még egy kis borravalót.*
1646. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-17 09:21:19
Üzenet elküldve: 2025-10-17 09:21:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
- Mint beszerző. *-értőn bólint a pontosítást hallva. Így már azért jobban el tudja képzelni, hogy mi lehet a nő szerepe a Hét Varjúban. Legalábbis – hogy mi lehet a szerepe a felszínen. Arra vonatkozóan ugyanis van egy sejtése, hogy Dayaneer nem csak a rum- és almaborkészletért felel. Persze hogy mi mást csinálhat, arról fogalma sincs. Elképzelése.. nos, ha a pletykákra akar alapozni, akkor igen, vannak elképzelései. De tartja magát ahhoz, hogy nem a pletykákra alapozva akarja meghatározni magában a nőt, hanem az alapján, amit tapasztal és lát belőle.
És legyünk őszinték, van mit látni. Nem csak a szép zöld szemeket, hanem mindazt, amit nem tud idejében elrejteni a megigazgatott fodros ingnyak, ahogy a wegtoreni az asztalra könyököl. Annyira még nem részeg hogy alja kötélverő módján bámulja a pillanatnyi időre felvillanó bőrt, de gyors mozdulattal le-föl cikázó szemei azért látták azt. És szerencsére annyira még nem részeg, hogy idiótaként vigyorogjon a látványtól. Sőt, képes egészen úgy tenni, mint aki nem is látott semmit.*
- Törne.. *-sóhajtja a szót némi lemondással. Jorgen valószínűleg tényleg most kürtölheti az egész Kikötőt tele valami hülyeséggel, aminek a valósághoz ugyan nincs sok köze, de ahhoz mégis elég, hogy tényleg ne akarják felvenni egyik hajóra sem. Márpedig ha egyik hajóra sem veszik fel, akkor nehezen lehet belőle előbb-utóbb kapitány. A gondolattól kissé megint rossz ízű lesz a szája, így kiissza maradék almaborát, de most még azt sem érzi elég finomnak. A kártyán elnyerésre csak megbillenti fejét – valóban, talán nem is kellett volna sok, hogy a hajó tényleg az övé legyen. A szerencse útján vagy máshogy – ki tudja? A legénység egy része már így is az ő pártját fogta. Persze nem elegen ahhoz, hogy amikor kipattant a vitája a Csuka kapitányával, akkor mellé állhattak volna.*
- Nem is értem, miért nem vagy lenyűgözve. Pedig olyan megnyerő fickó vagyok, nem? *-azért csak elvigyorodik. Lehet, hogy nem nyűgözte le Dayaneert az eddig szűkszavúan mért történeteivel, de azt nagyon is jól érzékeli, hogy a nő figyelme az övé. Hogy ez ténylegesen neki szól, vagy annak a ténynek, hogy a wegtoreni csupán minél több információt kíván kipiszkálni belőle.. nos, hiúságát jobban legyezgetné az első verzió, de valószínűbbnek tartja a másodikat. Ezt erősíti meg számára a megeredő nyelvre vonatkozó megjegyzés is. Azért kár.. de még messze a nap vége.
Tekintete ottmarad Dayaneer mosolyán egy hosszú pillanatig míg az rendel, majd mire a nő visszafordul felé, már a poharát babrálja, és annak a peremét vizsgálgatja. Onnan néz vissza a wegtorenire ahogy az ismét hozzá szól.*
- Kedves és figyelmes vagy. *-válaszolja szinte lágy hangon, gyanúsan ártatlan arccal. Talán csak a szeme árulja el, hogy belül nevet.-* De azt hiszem nem titok, hogy az este végén egyébként is megkértelek volna, hogy tarts velem.
*Megrándulnak a szájzugai, ahogy az ártatlan maszk repedezik az arcán.*
- Hiszen, tudod, ami a szobában töltött időt illetné.. Még azt sem tudom, hogy egyáltalán hol van az a szoba. *-a maszk lehullik, már nyíltan vigyorog, szinte játékosan. Meglehet, hogy a komoly, érett férfi maszkja is kapott egy ütést?
Elengedi a poharat, hátradől és a pult felé sandít, figyeli, hogy mikor ér ki Dayaneer rendelése. Még egy kupica rum – nem árt meg. Azon a ponton pedig már úgy is túl van, hogy a legnagyobb jóindulattal is józannak tartsa magát.*
- Mint beszerző. *-értőn bólint a pontosítást hallva. Így már azért jobban el tudja képzelni, hogy mi lehet a nő szerepe a Hét Varjúban. Legalábbis – hogy mi lehet a szerepe a felszínen. Arra vonatkozóan ugyanis van egy sejtése, hogy Dayaneer nem csak a rum- és almaborkészletért felel. Persze hogy mi mást csinálhat, arról fogalma sincs. Elképzelése.. nos, ha a pletykákra akar alapozni, akkor igen, vannak elképzelései. De tartja magát ahhoz, hogy nem a pletykákra alapozva akarja meghatározni magában a nőt, hanem az alapján, amit tapasztal és lát belőle.
És legyünk őszinték, van mit látni. Nem csak a szép zöld szemeket, hanem mindazt, amit nem tud idejében elrejteni a megigazgatott fodros ingnyak, ahogy a wegtoreni az asztalra könyököl. Annyira még nem részeg hogy alja kötélverő módján bámulja a pillanatnyi időre felvillanó bőrt, de gyors mozdulattal le-föl cikázó szemei azért látták azt. És szerencsére annyira még nem részeg, hogy idiótaként vigyorogjon a látványtól. Sőt, képes egészen úgy tenni, mint aki nem is látott semmit.*
- Törne.. *-sóhajtja a szót némi lemondással. Jorgen valószínűleg tényleg most kürtölheti az egész Kikötőt tele valami hülyeséggel, aminek a valósághoz ugyan nincs sok köze, de ahhoz mégis elég, hogy tényleg ne akarják felvenni egyik hajóra sem. Márpedig ha egyik hajóra sem veszik fel, akkor nehezen lehet belőle előbb-utóbb kapitány. A gondolattól kissé megint rossz ízű lesz a szája, így kiissza maradék almaborát, de most még azt sem érzi elég finomnak. A kártyán elnyerésre csak megbillenti fejét – valóban, talán nem is kellett volna sok, hogy a hajó tényleg az övé legyen. A szerencse útján vagy máshogy – ki tudja? A legénység egy része már így is az ő pártját fogta. Persze nem elegen ahhoz, hogy amikor kipattant a vitája a Csuka kapitányával, akkor mellé állhattak volna.*
- Nem is értem, miért nem vagy lenyűgözve. Pedig olyan megnyerő fickó vagyok, nem? *-azért csak elvigyorodik. Lehet, hogy nem nyűgözte le Dayaneert az eddig szűkszavúan mért történeteivel, de azt nagyon is jól érzékeli, hogy a nő figyelme az övé. Hogy ez ténylegesen neki szól, vagy annak a ténynek, hogy a wegtoreni csupán minél több információt kíván kipiszkálni belőle.. nos, hiúságát jobban legyezgetné az első verzió, de valószínűbbnek tartja a másodikat. Ezt erősíti meg számára a megeredő nyelvre vonatkozó megjegyzés is. Azért kár.. de még messze a nap vége.
Tekintete ottmarad Dayaneer mosolyán egy hosszú pillanatig míg az rendel, majd mire a nő visszafordul felé, már a poharát babrálja, és annak a peremét vizsgálgatja. Onnan néz vissza a wegtorenire ahogy az ismét hozzá szól.*
- Kedves és figyelmes vagy. *-válaszolja szinte lágy hangon, gyanúsan ártatlan arccal. Talán csak a szeme árulja el, hogy belül nevet.-* De azt hiszem nem titok, hogy az este végén egyébként is megkértelek volna, hogy tarts velem.
*Megrándulnak a szájzugai, ahogy az ártatlan maszk repedezik az arcán.*
- Hiszen, tudod, ami a szobában töltött időt illetné.. Még azt sem tudom, hogy egyáltalán hol van az a szoba. *-a maszk lehullik, már nyíltan vigyorog, szinte játékosan. Meglehet, hogy a komoly, érett férfi maszkja is kapott egy ütést?
Elengedi a poharat, hátradől és a pult felé sandít, figyeli, hogy mikor ér ki Dayaneer rendelése. Még egy kupica rum – nem árt meg. Azon a ponton pedig már úgy is túl van, hogy a legnagyobb jóindulattal is józannak tartsa magát.*
1645. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-16 19:41:51
Üzenet elküldve: 2025-10-16 19:41:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Sejtette, hogy a kis gúnyos megnevezése nem fogja különösebben szíven ütni kedves asztaltársát, de ha igazán őszinte akarna lenni magához, márpedig a szesz miatt most igazán az önmagával szemben, akkor kissé csalódott a haloványka reakció miatt. Milyen jó lett volna látni, hogy kicsit felhúzza magát, egy dühödt kis villanást a kékekben, még ha nem is rendez belőle jelenetet. Sajnos néha szereti bosszantani a férfiakat, de a tengerész okosabb annál, minthogy felüljön az aprócska hergelésnek. Nagy kár, így kénytelen az egészet a fantáziájára bízni.
Van valami abban az elgondolkodó hümmentésben, ami miatt a kereskedő fejében hirtelen megfordul, hogy talán hallott már valamit ittlétével kapcsolatban a férfi. Puszta paranoia lenne? Mindenesetre megállapítja, hogy okosabb lesz a továbbiakban is ködösen fogalmazni, ha szóba kerül a múltja.*
- Mint beszerző *javítja ki a megnevezést, elvégre jelen körülmények között a kupec nem annyira helytálló. Egyelőre csak szeretett Kisasszonya kedvében járva keresi a megfelelő minőségű árukat a tavernába, az már teljesen más kérdés, hogy mik az ennél távolabb mutató céljai.* - De igen, így is fogalmazhatunk. *int lemondóan, nem úgy tűnik, mint aki túlságosan egyetért, de túl szövevényes lenne most ebbe belemenni. Nincsenek még olyan bizalmas viszonyban, na meg egyébként is sokkal jobban érdekli a kis tengerésze története.
Miután az utolsó slukkot is elszívta pipájából és felhajtotta bora maradékát, bizonyságot adva érdeklődéséről, szórakozottan túlozva könyököl fel az asztalra és támasztja meg állát. Tudva, hogy az asztal fölé hajolva keblei túlságosan elterelhetik ivócimborája figyelmét, ismét rutinosan igazítja meg a selyeminget, aztán pillantása kizárólag a férfié. A rege eleje épp olyan, mint bármelyik szegényebb kikötői kölyök életútja - a helyieknek nincs túl sok lehetősége a tisztességes munkára, a tengerészkedés még a jobbak közé tartozik. Persze a tengerészség, mint oly, igazán sokféle lehet, s igazán szeretnek ezzel a szóval takarózni a nyíltvízi haramiák. Végtére is sokkal szebben hangzik, mint a kalóz, a csempész, az emberkereskedő vagy a kincsvadász, köreiben néha így is ismeri fel a hasonszőrűeket: aki egy sejtelmes mosoly kíséretében csak amolyan tengerésznek mondja magát, az nyilvánvalóan címeres gazember. Niall azonban nem járt térdig a mocsokban, mint a cím legtöbb birtoklója, egészen tisztességes utat járt be... hacsak... Azért a kis fordulaton megemeli szemöldökét és elvigyorogja magát.*
- Nocsak-nocsak! A kis Niall a halasvödörből kapitányi rangra törne! *nem csendül gúny a hangjában, inkább kedélyes elismerés. Maga is rendkívül törekvő alkat, így igencsak rokonszenvet érez a hasonszőrűekkel - néhány ilyen szerencsétlen helyzetben vetélytársakká kell válni, de a tengerész esetében nem valószínű, hogy ugyanazokra a babérokra törnek.*
- Pedig még egy-két kártyázás és elnyerhetted volna a ladikot az öregtől. *egy kis undorítóan édes hang azt sutyorogja a fülébe, hogy a férfi ennél szélsőségesebb megoldásokra gondolt, de ez inkább csak amolyan pajzán képzet, ami lehet, hogy nagyon távol áll a valóságtól.
A kénytelen elismerés előcsalogat belőle egy színpadias sóhajt.*
- Belátom, ez nem volt olyan borzalmasan unalmas. *kezd neki a pipája tisztításának, miután a maradék hamut csizmája sarkán kiütögeti belőle* - Azért ne bízd el magad, még nem vagyok lenyűgözve *teszi hozzá pimaszul, miközben felpillant műveletei közben.* - De néhány kupica még és úgyis jobban megered a nyelved.
*Igazán nem szeretné megzavarni a vörhenyes és lánykájuk cseverészését, de már épp itt az ideje, hogy újabb kör töménnyel tompítsák az egyébként sem túl ép elméjüket.*
- Nelira édesem! Tudnál hozni még két rumot nekünk? Majd beteszem a kasszába. *ölti legkedvesebb mosolyát, még csak nem is olyan művi, mint amit egyébként magára szokott erőszakolni a kereskedői bájolgás jegyében. Őszinte az öröm, ez pedig bizony az alkoholnak köszönhető. Szeme sarkából ezután Niallra néz és halkan hozzáteszi*
- Ne aggódj Tengerész, eltámogatlak a szobádig, ha nem bírnád. *toldja meg egy játékos kacsintással, s megtisztított pipája hamarosan ismét elmerül a bordó kabát zsebében. Sokáig úgysem fog ott árválkodni.*
*Sejtette, hogy a kis gúnyos megnevezése nem fogja különösebben szíven ütni kedves asztaltársát, de ha igazán őszinte akarna lenni magához, márpedig a szesz miatt most igazán az önmagával szemben, akkor kissé csalódott a haloványka reakció miatt. Milyen jó lett volna látni, hogy kicsit felhúzza magát, egy dühödt kis villanást a kékekben, még ha nem is rendez belőle jelenetet. Sajnos néha szereti bosszantani a férfiakat, de a tengerész okosabb annál, minthogy felüljön az aprócska hergelésnek. Nagy kár, így kénytelen az egészet a fantáziájára bízni.
Van valami abban az elgondolkodó hümmentésben, ami miatt a kereskedő fejében hirtelen megfordul, hogy talán hallott már valamit ittlétével kapcsolatban a férfi. Puszta paranoia lenne? Mindenesetre megállapítja, hogy okosabb lesz a továbbiakban is ködösen fogalmazni, ha szóba kerül a múltja.*
- Mint beszerző *javítja ki a megnevezést, elvégre jelen körülmények között a kupec nem annyira helytálló. Egyelőre csak szeretett Kisasszonya kedvében járva keresi a megfelelő minőségű árukat a tavernába, az már teljesen más kérdés, hogy mik az ennél távolabb mutató céljai.* - De igen, így is fogalmazhatunk. *int lemondóan, nem úgy tűnik, mint aki túlságosan egyetért, de túl szövevényes lenne most ebbe belemenni. Nincsenek még olyan bizalmas viszonyban, na meg egyébként is sokkal jobban érdekli a kis tengerésze története.
Miután az utolsó slukkot is elszívta pipájából és felhajtotta bora maradékát, bizonyságot adva érdeklődéséről, szórakozottan túlozva könyököl fel az asztalra és támasztja meg állát. Tudva, hogy az asztal fölé hajolva keblei túlságosan elterelhetik ivócimborája figyelmét, ismét rutinosan igazítja meg a selyeminget, aztán pillantása kizárólag a férfié. A rege eleje épp olyan, mint bármelyik szegényebb kikötői kölyök életútja - a helyieknek nincs túl sok lehetősége a tisztességes munkára, a tengerészkedés még a jobbak közé tartozik. Persze a tengerészség, mint oly, igazán sokféle lehet, s igazán szeretnek ezzel a szóval takarózni a nyíltvízi haramiák. Végtére is sokkal szebben hangzik, mint a kalóz, a csempész, az emberkereskedő vagy a kincsvadász, köreiben néha így is ismeri fel a hasonszőrűeket: aki egy sejtelmes mosoly kíséretében csak amolyan tengerésznek mondja magát, az nyilvánvalóan címeres gazember. Niall azonban nem járt térdig a mocsokban, mint a cím legtöbb birtoklója, egészen tisztességes utat járt be... hacsak... Azért a kis fordulaton megemeli szemöldökét és elvigyorogja magát.*
- Nocsak-nocsak! A kis Niall a halasvödörből kapitányi rangra törne! *nem csendül gúny a hangjában, inkább kedélyes elismerés. Maga is rendkívül törekvő alkat, így igencsak rokonszenvet érez a hasonszőrűekkel - néhány ilyen szerencsétlen helyzetben vetélytársakká kell válni, de a tengerész esetében nem valószínű, hogy ugyanazokra a babérokra törnek.*
- Pedig még egy-két kártyázás és elnyerhetted volna a ladikot az öregtől. *egy kis undorítóan édes hang azt sutyorogja a fülébe, hogy a férfi ennél szélsőségesebb megoldásokra gondolt, de ez inkább csak amolyan pajzán képzet, ami lehet, hogy nagyon távol áll a valóságtól.
A kénytelen elismerés előcsalogat belőle egy színpadias sóhajt.*
- Belátom, ez nem volt olyan borzalmasan unalmas. *kezd neki a pipája tisztításának, miután a maradék hamut csizmája sarkán kiütögeti belőle* - Azért ne bízd el magad, még nem vagyok lenyűgözve *teszi hozzá pimaszul, miközben felpillant műveletei közben.* - De néhány kupica még és úgyis jobban megered a nyelved.
*Igazán nem szeretné megzavarni a vörhenyes és lánykájuk cseverészését, de már épp itt az ideje, hogy újabb kör töménnyel tompítsák az egyébként sem túl ép elméjüket.*
- Nelira édesem! Tudnál hozni még két rumot nekünk? Majd beteszem a kasszába. *ölti legkedvesebb mosolyát, még csak nem is olyan művi, mint amit egyébként magára szokott erőszakolni a kereskedői bájolgás jegyében. Őszinte az öröm, ez pedig bizony az alkoholnak köszönhető. Szeme sarkából ezután Niallra néz és halkan hozzáteszi*
- Ne aggódj Tengerész, eltámogatlak a szobádig, ha nem bírnád. *toldja meg egy játékos kacsintással, s megtisztított pipája hamarosan ismét elmerül a bordó kabát zsebében. Sokáig úgysem fog ott árválkodni.*
1644. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-15 22:56:26
Üzenet elküldve: 2025-10-15 22:56:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
– Ugyan, én egyszerre csak egy hölgynek udvarolok. * Legyint egyet, de azért ő is odapillant. A széles csípőjű nő nem az esete, és ahogy látja, már van is társasága. Üdítő frissességgel hat, amikor Nelira leveti maszkját, így most már nyíltan beszélhetnek. Yvon legalábbis így értelmezi. Még azt se bánja, hogy ilyen csúnya vádakkal illeti őt a nő. Vagy csak már nincs ereje magyarázkodni. Keserédesen elvigyorodik, talán maga is rájön valamire egy pillanat erejéig, de aztán jó mélyre elássa. Nem a mély gondolatoknak van itt az ideje most. *
– Nem tudtam, hogy a Kikötőben ilyen prűdök a lányok. * Megvonja a vállát. *
– Vagy csak a nőverő, iszákos banditáknak van itt esélyük, akik miatt csuklyát kell húznod az utcán?! * Utal vissza Nelira korábbi szavaira, ezzel jelezve, hogy figyel ő, nem csak a piára. Ezután következik egy kis önfényezés, hátha a csapos annyira beleun a sok beszédbe, hogy végül mégiscsak elfogadja az ajánlatát. *
– Lehet, nem vagyok a legtalpraesettebb és most még a leggazdagabb sem– * Jól megnyomja a „most még”-et. * – De annál kitartóbb vagyok! Meglásd, egy nap én leszek a Kikötő leggazdagabbja! * Témát váltanak, de mielőtt a történetét kezdené ecsetelni, megrendeli a vacsorát, hiszen annak úgyis kell egy kis idő, míg elkészül. *
– Legyen hát birkasült vagy birkaprökölt vagy mi a fene. Tessék, itt a tíz aranyad. * Újra belenyúl vészesen laposodó zsebébe ~ Mikor költöttem ennyit el?! ~ és belehelyezi a 10 aranyat Nelira Dykai markába, ügyelve arra, hogy ha alkalom adódik rá, közben finoman megérintse a puha kézfejet. A kérdésre is válaszol. Nem szívesen beszél erről, de most már eleget ivott, és csaknem esélytelennek látja a dolgot Nelirával. Nem gondolkodik sokat, csak beszél. *
– Hosszú történet, de megpróbálom rövidre fogni, nehogy elásítsd magad! Hát szóval, az úgy volt, hogy Szántásháton laktam már vagy egy éve, a drága egyetlenemmel. Jó-jó, nem az egyetlenemmel, és ez volt a baj. Nem volt semmiféle szerelem, de tudod, milyenek a falusi ünnepségek, így hát véletlenlenül félreléptem. Egy párszor. * Megvakarja a tarkóját, arca ismét kezd elvörösödni. Talán mégsem kéne ilyenekről mesélnie egy idegennek. De aztán arra gondol, hogy ha soha semmit nem mesélne idegeneknek, mindenki idegen maradna számára, és akkor soha semmit nem mesélni senkinek. *
– Volt tehát ez a homokhegyi fruska, aki elcsábított, pedig tudta, hogy otthon vár a barátném. Meg is mondtam neki, hogy többet nem találkozunk, így is lett. Boldogan éltem volna hátralévő életem, ha pár hónapra rá meg nem vádol azzal, hogy én ejtettem teherbe! * Nagyot fúj, a feszültsége nagyobb a szomorúságánál, de még a részegségénél is. Látszik a szemén, hogy nagyon bánja a dolgot, de legfőképp ideges, hogy ilyennel meg merték vádolni. Persze elképzelhető, hogy igaza volt, de úgy képzeli, hogy az a szajha azóta legalább nyolc másik férfival is összefeküdt – miért épp ő igya meg a levét? *
– Tehát röviden ez. Persze Brumgilda nem hitt nekem, azt mondta, fel is út, le is út. * Nagyot sóhajt, majd ismét vállat von. *
– Talán jobb is volt így. Másképp ott öregedtem volna meg a szántóföldön, mint valami zsellér. Meg persze veled se találkoztam volna! * Teszi hozzá már csak a miheztartás végett, bár az igazat megvallva, tényleg kezd egyre szimpatikusabb lenni neki a nő. Felcsillan a szeme, amikor felnéz. ~ És egyre szebb is! ~ Ha már ennyi aranyat ráköltött, legyen is jó társasága az ivásban. És készítsen finom vacsorát! Széles mosoly ül ki az arcára. Rájön, hogy ha valamikor, most aztán felesleges magában tartania az ilyen gondolatait, hiszen simán foghatja a rumra, amiből megivott már egy párat. *
– Nocsak, hisz' te egyre gyönyörűbb vagy!
– Ugyan, én egyszerre csak egy hölgynek udvarolok. * Legyint egyet, de azért ő is odapillant. A széles csípőjű nő nem az esete, és ahogy látja, már van is társasága. Üdítő frissességgel hat, amikor Nelira leveti maszkját, így most már nyíltan beszélhetnek. Yvon legalábbis így értelmezi. Még azt se bánja, hogy ilyen csúnya vádakkal illeti őt a nő. Vagy csak már nincs ereje magyarázkodni. Keserédesen elvigyorodik, talán maga is rájön valamire egy pillanat erejéig, de aztán jó mélyre elássa. Nem a mély gondolatoknak van itt az ideje most. *
– Nem tudtam, hogy a Kikötőben ilyen prűdök a lányok. * Megvonja a vállát. *
– Vagy csak a nőverő, iszákos banditáknak van itt esélyük, akik miatt csuklyát kell húznod az utcán?! * Utal vissza Nelira korábbi szavaira, ezzel jelezve, hogy figyel ő, nem csak a piára. Ezután következik egy kis önfényezés, hátha a csapos annyira beleun a sok beszédbe, hogy végül mégiscsak elfogadja az ajánlatát. *
– Lehet, nem vagyok a legtalpraesettebb és most még a leggazdagabb sem– * Jól megnyomja a „most még”-et. * – De annál kitartóbb vagyok! Meglásd, egy nap én leszek a Kikötő leggazdagabbja! * Témát váltanak, de mielőtt a történetét kezdené ecsetelni, megrendeli a vacsorát, hiszen annak úgyis kell egy kis idő, míg elkészül. *
– Legyen hát birkasült vagy birkaprökölt vagy mi a fene. Tessék, itt a tíz aranyad. * Újra belenyúl vészesen laposodó zsebébe ~ Mikor költöttem ennyit el?! ~ és belehelyezi a 10 aranyat Nelira Dykai markába,
ügyelve arra, hogy ha alkalom adódik rá, közben finoman megérintse a puha kézfejet. A kérdésre is válaszol. Nem szívesen beszél erről, de most már eleget ivott, és csaknem esélytelennek látja a dolgot Nelirával. Nem gondolkodik sokat, csak beszél. *– Hosszú történet, de megpróbálom rövidre fogni, nehogy elásítsd magad! Hát szóval, az úgy volt, hogy Szántásháton laktam már vagy egy éve, a drága egyetlenemmel. Jó-jó, nem az egyetlenemmel, és ez volt a baj. Nem volt semmiféle szerelem, de tudod, milyenek a falusi ünnepségek, így hát véletlenlenül félreléptem. Egy párszor. * Megvakarja a tarkóját, arca ismét kezd elvörösödni. Talán mégsem kéne ilyenekről mesélnie egy idegennek. De aztán arra gondol, hogy ha soha semmit nem mesélne idegeneknek, mindenki idegen maradna számára, és akkor soha semmit nem mesélni senkinek. *
– Volt tehát ez a homokhegyi fruska, aki elcsábított, pedig tudta, hogy otthon vár a barátném. Meg is mondtam neki, hogy többet nem találkozunk, így is lett. Boldogan éltem volna hátralévő életem, ha pár hónapra rá meg nem vádol azzal, hogy én ejtettem teherbe! * Nagyot fúj, a feszültsége nagyobb a szomorúságánál, de még a részegségénél is. Látszik a szemén, hogy nagyon bánja a dolgot, de legfőképp ideges, hogy ilyennel meg merték vádolni. Persze elképzelhető, hogy igaza volt, de úgy képzeli, hogy az a szajha azóta legalább nyolc másik férfival is összefeküdt – miért épp ő igya meg a levét? *
– Tehát röviden ez. Persze Brumgilda nem hitt nekem, azt mondta, fel is út, le is út. * Nagyot sóhajt, majd ismét vállat von. *
– Talán jobb is volt így. Másképp ott öregedtem volna meg a szántóföldön, mint valami zsellér. Meg persze veled se találkoztam volna! * Teszi hozzá már csak a miheztartás végett, bár az igazat megvallva, tényleg kezd egyre szimpatikusabb lenni neki a nő. Felcsillan a szeme, amikor felnéz. ~ És egyre szebb is! ~ Ha már ennyi aranyat ráköltött, legyen is jó társasága az ivásban. És készítsen finom vacsorát! Széles mosoly ül ki az arcára. Rájön, hogy ha valamikor, most aztán felesleges magában tartania az ilyen gondolatait, hiszen simán foghatja a rumra, amiből megivott már egy párat. *
– Nocsak, hisz' te egyre gyönyörűbb vagy!
1643. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-15 15:59:18
Üzenet elküldve: 2025-10-15 15:59:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
*Na végre már. Szereti a nevetést. Már kezdte azt hinni, hogy humora sincs sok a vörösnek, nemcsak aranya. Bár még mindig nem panaszkodhat, egész sokat megszerzett annak erszényéből és még csak zsebet metszenie sem kellett. Talán majd Haldrian orra alá dörgöli, persze csak amolyan játékból. *
- Senki másnak? Pedig van itt még szép női szem, ami gyönyörködhetne benne. *Pislant Daya felé, persze nem engedné oda Yvont, még a végén rossz néven venné. Akkor pedig elbukná az esélyét, hogy ő mutasson neki valamit, ha esetleg úgy hozza az élet. *
- De csak viccelek ám, kíváncsi voltam mennyire vagy merész. *Legyint egyet. Játszhatna tovább, kínos helyzetbe is hozhatná, de nem sok értelme lenne. Vagy csak fárad a szőkeség is. Nem hibába… ő is hosszú utat tett meg, s máris munkába állt.
A történetre azért próbál figyelni. Bár nem egy romantikakedvelő, még hallhat valami piszkosat. De úgy fest ez nem az a nap.*
- Tudod, ha belépsz egy ivóba és máris a farkadat kínálgatod, nem biztos, hogy éppen azt kapod, amit most itt felsoroltál. *Mondja nagy bölcsen.*
- Na de most már meséld csak el, hogyan törték össze a szíved? *Úgyis itt fog karattyolni még egy darabig, hátha mégis hall valami mulatságosat.
Ki is tölt egy újabb kupicát, de szigorúan egyet. Nem kívánja már a rumot, az aranyat sokkal inkább. Yvon elé teszi, majd újból megtámaszkodik kissé, csak hogy láthassa mi az, ami közé ma éjjel nem dughatja a fejét.*
- Birkapörkölt. Csak tíz arany és egész finom. *Nem mintha fogalma lenne róla, de reméli. Bár ennyi ital után, ami minden bizonnyal jócskán a másik fejébe szállt, úgy lehet bármi jól esne. Talán Nelirának meg az esne jól, ha részegen, eltelítődve felmenne végre aludni a társalkodója.*
*Na végre már. Szereti a nevetést. Már kezdte azt hinni, hogy humora sincs sok a vörösnek, nemcsak aranya. Bár még mindig nem panaszkodhat, egész sokat megszerzett annak erszényéből és még csak zsebet metszenie sem kellett. Talán majd Haldrian orra alá dörgöli, persze csak amolyan játékból. *
- Senki másnak? Pedig van itt még szép női szem, ami gyönyörködhetne benne. *Pislant Daya felé, persze nem engedné oda Yvont, még a végén rossz néven venné. Akkor pedig elbukná az esélyét, hogy ő mutasson neki valamit, ha esetleg úgy hozza az élet. *
- De csak viccelek ám, kíváncsi voltam mennyire vagy merész. *Legyint egyet. Játszhatna tovább, kínos helyzetbe is hozhatná, de nem sok értelme lenne. Vagy csak fárad a szőkeség is. Nem hibába… ő is hosszú utat tett meg, s máris munkába állt.
A történetre azért próbál figyelni. Bár nem egy romantikakedvelő, még hallhat valami piszkosat. De úgy fest ez nem az a nap.*
- Tudod, ha belépsz egy ivóba és máris a farkadat kínálgatod, nem biztos, hogy éppen azt kapod, amit most itt felsoroltál. *Mondja nagy bölcsen.*
- Na de most már meséld csak el, hogyan törték össze a szíved? *Úgyis itt fog karattyolni még egy darabig, hátha mégis hall valami mulatságosat.
Ki is tölt egy újabb kupicát, de szigorúan egyet. Nem kívánja már a rumot, az aranyat sokkal inkább. Yvon elé teszi, majd újból megtámaszkodik kissé, csak hogy láthassa mi az, ami közé ma éjjel nem dughatja a fejét.*
- Birkapörkölt. Csak tíz arany és egész finom. *Nem mintha fogalma lenne róla, de reméli. Bár ennyi ital után, ami minden bizonnyal jócskán a másik fejébe szállt, úgy lehet bármi jól esne. Talán Nelirának meg az esne jól, ha részegen, eltelítődve felmenne végre aludni a társalkodója.*
1642. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-15 11:17:15
Üzenet elküldve: 2025-10-15 11:17:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Hogy mi szítja jobban az érdeklődését: a megivott rum és bor, vagy a tény, hogy az elmúlt hatokat a Csukán töltötte; esetleg a Dayaneer felől szinte tapinthatóan áramló gunyoros-játékos nőiesség - ezt nem tudná megválaszolni. És ez talán nem is lényeges igazán, amíg gondolatai egyenesek tudnak maradni, és nem ragadtatja magát meggondolatlan megjegyzésre vagy mozdulatra. De enyhén ittas úriemberség ide-vagy-oda, tagadhatatlanul kedvére való a wegtoreni társasága. És abban viszont egészen biztos, hogy emögött az érzés mögött vállt vállnak vetve áll a selyeming által sejtetett látvány, és a nő eszességről vallón csípős nyelve egyaránt.
Dayaneer továbbra is kétértelmű megjegyzésre válaszul szabad kezével apró mozdulatot tesz: tenyerét felfelé fordítva kissé megemeli kezét, "csak tessék", jelenti a mozdulat. A szemében felvillanó nevetéssel párosítva ez a gesztus is éppannyira kétértelmű tud lenni, mintha csak megszólalt volna.
A nevetés helyét aztán meglepődés veszi át egy pillanatra a wegtoreni szó hallatán. A nő jól sejtette: nem ismeretlen előtte a kifejezés, a Tűz Városában volt, hogy hallotta már, ahogy -sokszor nem túl kedvesen- így nevezték azokat, akik a Kikötőből érkeztek oda. Csupán a szó mellé kapott pimasz mosoly miatt nem veszi magára a dolgot. Aprót hunyorint, jelezvén hogy azért érti a szándékot, és beleegyező bólintással ismeri el, hogy valójában tényleg az: kikötői proli.*
- Az. *-fűzi még hozzá röviden és tömören. A kapott kérdésre születő válaszát az aromás füsttel együtt forgatja szájában, de türelmesen kivárja míg Dayaneer megválaszolja a kérdést, amit ő kapott. Egyszerű, ősi üzlet ez: valamit valamiért. Hiszen nem csak a wegtoreni kíváncsi az asztaltársára, ez fordítva is igaz.
A nő szavai valamennyit alátámasztanak abból, amit korábban hallott róla. Azt, amiről nem beszél, azt mellé tudja tenni a többi pletykából. Hogy mennyire igaz és kerek így a történet? Mellékes. A maga részéről megadja az esélyt annak, hogy a történetek valóságtartalma próbára legyen téve.*
- M-hm, *-hümment a pipa ajkával fogai között, majd a kékesen gomolygó füsttel együtt érkeznek szavai is-* mint kupec. Ha nem is úgy, ahogy eredetileg tervezted, de végül csak a kereskedelmet próbálod fellendíteni.
*Bár arról hirtelen fogalma sincs, hogy mivel kereskedhet egy Taverna akkora léptékben, hogy saját kupec kell hozzá. De hát biztos van még ott pár dolog ezzel kapcsolatban, amit Dayaneer nem osztott meg vele. Nem hibáztatja érte.
A pipa fejébe néz, annak korábban félig töltött gyomrában már az illatos dohány legalja parázslik csak. Finoman ráfúj, a szálak hevesebben izzanak fel a bőséges légáramtól.*
- Szóval, hogy miért a Csuka? *-az üzlet az üzlet. Cserekereskedelmük ráeső részét illendő törlesztenie.-* Jó történet, de ki fogsz nevetni.
*Felnéz a pipából, kényelmesebben helyezkedik el a székben. Ó, azok a zöld szemek! Csak úgy vonzzák a tekintetét.*
- Kölyökkorom óta dolgozom hajókon. Mindenfélén. Legalulról kezdtem, fedélzeti munkásként, abból lettem matróz, végül fedélzetmester. Azt hiszem akkor kaptam vérszemet. Biztos ismered, csúnya betegség, nincs rá gyógymód. *-finom, gunyoros mosoly-* Harmadtiszt egy fregatton voltam. Nem sokáig, ha őszinte akarok lenni. Másodtiszt már a Csukán lett belőlem, ahogy már kitalálhattad, első tiszt is. Ezek persze szinte francot sem jelentettek azon a hajón. Gondolom rájössz, hogy mi lett volna a következő lépés, amit terveztem.
*Jobb szemöldöke kissé megrándul, egy pillanatra szinte kihívó fény csillan tekintetében.*
- A Csuka egy unalmas hajó, unalmas utakkal, unalmas munkákkal. De attól még jó hajó. Ha nem Joren irányítaná, még jobb is lehetne. *-aprót szippant a pipából, de abban már kihunyt a parázs, nem jut füsthöz.-* Szóval, így lett pont a Sárga Csuka.
*Az asztallap aljának kocogtatja a pipát, hogy kiverje belőle az elhamvadt dohányt.*
- És ez talán annyira nem is volt unalmas történet, hm?
*Hogy mi szítja jobban az érdeklődését: a megivott rum és bor, vagy a tény, hogy az elmúlt hatokat a Csukán töltötte; esetleg a Dayaneer felől szinte tapinthatóan áramló gunyoros-játékos nőiesség - ezt nem tudná megválaszolni. És ez talán nem is lényeges igazán, amíg gondolatai egyenesek tudnak maradni, és nem ragadtatja magát meggondolatlan megjegyzésre vagy mozdulatra. De enyhén ittas úriemberség ide-vagy-oda, tagadhatatlanul kedvére való a wegtoreni társasága. És abban viszont egészen biztos, hogy emögött az érzés mögött vállt vállnak vetve áll a selyeming által sejtetett látvány, és a nő eszességről vallón csípős nyelve egyaránt.
Dayaneer továbbra is kétértelmű megjegyzésre válaszul szabad kezével apró mozdulatot tesz: tenyerét felfelé fordítva kissé megemeli kezét, "csak tessék", jelenti a mozdulat. A szemében felvillanó nevetéssel párosítva ez a gesztus is éppannyira kétértelmű tud lenni, mintha csak megszólalt volna.
A nevetés helyét aztán meglepődés veszi át egy pillanatra a wegtoreni szó hallatán. A nő jól sejtette: nem ismeretlen előtte a kifejezés, a Tűz Városában volt, hogy hallotta már, ahogy -sokszor nem túl kedvesen- így nevezték azokat, akik a Kikötőből érkeztek oda. Csupán a szó mellé kapott pimasz mosoly miatt nem veszi magára a dolgot. Aprót hunyorint, jelezvén hogy azért érti a szándékot, és beleegyező bólintással ismeri el, hogy valójában tényleg az: kikötői proli.*
- Az. *-fűzi még hozzá röviden és tömören. A kapott kérdésre születő válaszát az aromás füsttel együtt forgatja szájában, de türelmesen kivárja míg Dayaneer megválaszolja a kérdést, amit ő kapott. Egyszerű, ősi üzlet ez: valamit valamiért. Hiszen nem csak a wegtoreni kíváncsi az asztaltársára, ez fordítva is igaz.
A nő szavai valamennyit alátámasztanak abból, amit korábban hallott róla. Azt, amiről nem beszél, azt mellé tudja tenni a többi pletykából. Hogy mennyire igaz és kerek így a történet? Mellékes. A maga részéről megadja az esélyt annak, hogy a történetek valóságtartalma próbára legyen téve.*
- M-hm, *-hümment a pipa ajkával fogai között, majd a kékesen gomolygó füsttel együtt érkeznek szavai is-* mint kupec. Ha nem is úgy, ahogy eredetileg tervezted, de végül csak a kereskedelmet próbálod fellendíteni.
*Bár arról hirtelen fogalma sincs, hogy mivel kereskedhet egy Taverna akkora léptékben, hogy saját kupec kell hozzá. De hát biztos van még ott pár dolog ezzel kapcsolatban, amit Dayaneer nem osztott meg vele. Nem hibáztatja érte.
A pipa fejébe néz, annak korábban félig töltött gyomrában már az illatos dohány legalja parázslik csak. Finoman ráfúj, a szálak hevesebben izzanak fel a bőséges légáramtól.*
- Szóval, hogy miért a Csuka? *-az üzlet az üzlet. Cserekereskedelmük ráeső részét illendő törlesztenie.-* Jó történet, de ki fogsz nevetni.
*Felnéz a pipából, kényelmesebben helyezkedik el a székben. Ó, azok a zöld szemek! Csak úgy vonzzák a tekintetét.*
- Kölyökkorom óta dolgozom hajókon. Mindenfélén. Legalulról kezdtem, fedélzeti munkásként, abból lettem matróz, végül fedélzetmester. Azt hiszem akkor kaptam vérszemet. Biztos ismered, csúnya betegség, nincs rá gyógymód. *-finom, gunyoros mosoly-* Harmadtiszt egy fregatton voltam. Nem sokáig, ha őszinte akarok lenni. Másodtiszt már a Csukán lett belőlem, ahogy már kitalálhattad, első tiszt is. Ezek persze szinte francot sem jelentettek azon a hajón. Gondolom rájössz, hogy mi lett volna a következő lépés, amit terveztem.
*Jobb szemöldöke kissé megrándul, egy pillanatra szinte kihívó fény csillan tekintetében.*
- A Csuka egy unalmas hajó, unalmas utakkal, unalmas munkákkal. De attól még jó hajó. Ha nem Joren irányítaná, még jobb is lehetne. *-aprót szippant a pipából, de abban már kihunyt a parázs, nem jut füsthöz.-* Szóval, így lett pont a Sárga Csuka.
*Az asztallap aljának kocogtatja a pipát, hogy kiverje belőle az elhamvadt dohányt.*
- És ez talán annyira nem is volt unalmas történet, hm?
1641. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-14 21:16:00
Üzenet elküldve: 2025-10-14 21:16:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Úgy tűnik a parázs kis évődés mindkettejük kedvére van, legalább is Niall pimaszul sejtető válaszából ezt sikerül kihámoznia a wegtoreninek. Tudja, hogy nem téved, az ilyesmiben sohasem szokott. Egy nőnek igazán nem jelent kihívást felfedezni a fel-felvillanó vágyódást a spicces férfitekintetben, s valahogy az a tapasztalata, hogy a világos pillantások egyébként is jóval árulkodóbbak. Nehezebben olvas az ember leánya egy fekete szempárban, ügyesebben rejtőzködik benne az óhaj.*
- Mind ezt mondja, kedvesem *Hogy a tengerészekre érti? Pakoló személyzetre? Férfiakra? Azt bizony megtartja magának. Sejtelmes mosolyát egy korty bor mögé rejti.* - Majd meglátjuk.
*Minden nyelet szesszel egyre csak dagad benne a pökhendi gondolat, hogy valószínűleg csak egy szavába kerülne, s a tengerész lelkesen kísérné is át a szobájába, hogy az amolyan rátarti kijelentéseit tettekre váltsa. Aprócska hatalom, aminek közönséges bujasága kellemesen borzongatja hevült bőrét. Persze a tudat, hogy hosszú hatokon halszagú matrózokkal hánykódó tengerészek általában az első női mosolyra ugranak, azért némileg a földön tartja.*
- Az unalmas is megteszi.
*Ahogy kérdésére őszintének tűnő felelet érkezik, elnyúlik arcán egy aprócska félmosoly, mit hamar el is rejt egy ajkáról felszálló füstbodor. Volt egy sejtése a választ illetően, de azért megadta magában a lehetőséget, hogy tengerésze valami izgalmasabbal rukkol elő. Sebaj, a bor serényen munkálkodik, ilyen apróság nem szegi kedvét.*
- Mahrūd *hangzik el az ítélet, amolyan megállapító egyetértésként, s ugyan a nyugati szót manapság már nem koptatják annyira, Niall biztosan hallotta már, ahogy wegtoreniek így is referálnak a kikötőiekre. Általában sértő megnevezésként használják, a pimasz mosolyból sejthető, hogy van is mögötte némi játékosan hergelő szándék* - Nincsen abban semmi szégyen, vannak rosszabbak a halasvödörnél. Már csak azt nem értem... miért pont a Sárga Csuka? *kissé fanyalgó kifejezés fut végig arcán. Elvégre az ember ritkán álmodik arról, hogy a világ legunalmasabb kereskedőhajóján tengesse napjait, de nem kizárt, hogy csak mindenkibe több kalandvágyat lát bele, mint ami valójában ott van.
Sejtette ugyan, hogy a kérdését rögvest vissza is kapja, de valójában még nem gondolta át, hogyan is kellene felelnie. Bármennyire is kellemes a tengerész társasága, végtére is idegen, ostoba dolog volna részletekbe bonyolódnia. Érzi azt a szemtelen bizsergést, ahogy a szesz megereszteni kívánja a nyelvét, de elővigyázatosan visszafogja magát.*
- Évekig dolgoztam egy igencsak neves kalmárnak *Bár Cressyst elég erős túlzásokkal lehetne kupecnak nevezni, ha az alvilági hatalmától és kétes ügyleteitől eltekintünk, talán ez áll a legközelebb a valósághoz* - Miután Arthenior a Holtak háborúja után levette a kezét a városról, az volt a tervünk, hogy ismét fellendítjük a tengeri kereskedelmet a Kikötő és Wegtoren között, ezért jöttem ide. *pöffent elgondolkodva egy kis füstkarikát a levegőbe. Valahogy látszik a tűnődő pillantásán, hogy igazán sok történést fog most átugrani az egyszerűség, no meg a diszkréció kedvéért.* - Végül az a terv befuccsolt és itt ragadtam. Hogy is hagyhatnám magam mögött ezeket a húgy és halszagú utcákat, nem igaz? *Gúnyolódása ellenére azért nem tűnik úgy, hogy utálná ezt a helyet, az már csak az ő titka, mennyire kegyetlenül tudja mardosni a honvágy.* - Itt tudtam magam hasznossá tenni. *mutat körbe pipája szárával*
*Úgy tűnik a parázs kis évődés mindkettejük kedvére van, legalább is Niall pimaszul sejtető válaszából ezt sikerül kihámoznia a wegtoreninek. Tudja, hogy nem téved, az ilyesmiben sohasem szokott. Egy nőnek igazán nem jelent kihívást felfedezni a fel-felvillanó vágyódást a spicces férfitekintetben, s valahogy az a tapasztalata, hogy a világos pillantások egyébként is jóval árulkodóbbak. Nehezebben olvas az ember leánya egy fekete szempárban, ügyesebben rejtőzködik benne az óhaj.*
- Mind ezt mondja, kedvesem *Hogy a tengerészekre érti? Pakoló személyzetre? Férfiakra? Azt bizony megtartja magának. Sejtelmes mosolyát egy korty bor mögé rejti.* - Majd meglátjuk.
*Minden nyelet szesszel egyre csak dagad benne a pökhendi gondolat, hogy valószínűleg csak egy szavába kerülne, s a tengerész lelkesen kísérné is át a szobájába, hogy az amolyan rátarti kijelentéseit tettekre váltsa. Aprócska hatalom, aminek közönséges bujasága kellemesen borzongatja hevült bőrét. Persze a tudat, hogy hosszú hatokon halszagú matrózokkal hánykódó tengerészek általában az első női mosolyra ugranak, azért némileg a földön tartja.*
- Az unalmas is megteszi.
*Ahogy kérdésére őszintének tűnő felelet érkezik, elnyúlik arcán egy aprócska félmosoly, mit hamar el is rejt egy ajkáról felszálló füstbodor. Volt egy sejtése a választ illetően, de azért megadta magában a lehetőséget, hogy tengerésze valami izgalmasabbal rukkol elő. Sebaj, a bor serényen munkálkodik, ilyen apróság nem szegi kedvét.*
- Mahrūd *hangzik el az ítélet, amolyan megállapító egyetértésként, s ugyan a nyugati szót manapság már nem koptatják annyira, Niall biztosan hallotta már, ahogy wegtoreniek így is referálnak a kikötőiekre. Általában sértő megnevezésként használják, a pimasz mosolyból sejthető, hogy van is mögötte némi játékosan hergelő szándék* - Nincsen abban semmi szégyen, vannak rosszabbak a halasvödörnél. Már csak azt nem értem... miért pont a Sárga Csuka? *kissé fanyalgó kifejezés fut végig arcán. Elvégre az ember ritkán álmodik arról, hogy a világ legunalmasabb kereskedőhajóján tengesse napjait, de nem kizárt, hogy csak mindenkibe több kalandvágyat lát bele, mint ami valójában ott van.
Sejtette ugyan, hogy a kérdését rögvest vissza is kapja, de valójában még nem gondolta át, hogyan is kellene felelnie. Bármennyire is kellemes a tengerész társasága, végtére is idegen, ostoba dolog volna részletekbe bonyolódnia. Érzi azt a szemtelen bizsergést, ahogy a szesz megereszteni kívánja a nyelvét, de elővigyázatosan visszafogja magát.*
- Évekig dolgoztam egy igencsak neves kalmárnak *Bár Cressyst elég erős túlzásokkal lehetne kupecnak nevezni, ha az alvilági hatalmától és kétes ügyleteitől eltekintünk, talán ez áll a legközelebb a valósághoz* - Miután Arthenior a Holtak háborúja után levette a kezét a városról, az volt a tervünk, hogy ismét fellendítjük a tengeri kereskedelmet a Kikötő és Wegtoren között, ezért jöttem ide. *pöffent elgondolkodva egy kis füstkarikát a levegőbe. Valahogy látszik a tűnődő pillantásán, hogy igazán sok történést fog most átugrani az egyszerűség, no meg a diszkréció kedvéért.* - Végül az a terv befuccsolt és itt ragadtam. Hogy is hagyhatnám magam mögött ezeket a húgy és halszagú utcákat, nem igaz? *Gúnyolódása ellenére azért nem tűnik úgy, hogy utálná ezt a helyet, az már csak az ő titka, mennyire kegyetlenül tudja mardosni a honvágy.* - Itt tudtam magam hasznossá tenni. *mutat körbe pipája szárával*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1811-1830