Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-18 20:21:44
Üzenet elküldve: 2026-05-18 20:21:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Néma gyereknek anyja sem érti a szavát, így ő sem tehet semmit azért, hogy a levesét oly koncentráltan kanalazó Garsin kérdéseire válaszokat adjon. Az egyetlenre viszont, amit végül mégis feltesz, ő is csak döbbenten, s legfőképp értetlenül tud felelni.*
- Ez nem én voltam…
*Nem úgy Dayaneer, aki sem a kíváncsiságát, sem pedig a véleményét nem rejti véka alá. Habár, míg a varázslatos pintynek köszönhetően a Dearthannal kapcsolatos kérdésekre a válaszadás egyelőre elmarad, ami talán jobb is így, addig a madár karmaiból az ölébe pottyanó pergamenen épp csak a nevét tudja elolvasni, amivel persze esze ágában sem volt összezavarni senkit sem, mikor a kreol nőszemély számára egészen ellenszenves hangsúllyal teszi fel újabb kérdését. Norileina nem olvassa hát tovább a tekercsen álló szavakat, hanem felnéz, s ha pillantásával is képes volna boszorkányságokra, akkor azok a meseszép, göndör fürtök bizonyára már lángolnának.*
- Ezt gondolod rólam? *kérdez vissza már-már támadó hangszínnel, és közben egy pillantást vet Niall felé is úgy, mintha csak azt kérdezné: „Tényleg ezt gondolja?” Tekintete aztán visszasiklik a nőre, hogy ha nem is tűzzel, legalább szavakkal megvédje magát.*
- Nem bántottam itt senkit. Meggyógyítottam őt is… *biccent Garsin irányába.* Mit kell még tennem ahhoz, hogy valahol ne csak egy probléma forrásának nézzenek engem? Persze, mikor csak itt ültem, mindannyiótoknak fontosabb volt bárki és bármi más, mint én. Most pedig, mikor bajt szimatoltok, rögtön Norileina a gond, igaz? *Fakad ki teljesen, miközben a végére már majdnem el is bőgi magát, de visszatartja a könnyeket.*
- Dearthant is megölhettem volna, amiért provokált, de visszafogtam magam. Tudod, miért tette? Azért, mert sürgetni akart. Bele akart szólni az én döntéseimbe, mert azt hitte, hogy megteheti, hogy ő mindenek felett áll. Ez is azzal az üggyel kapcsolatos. *Néz vissza végül a papírosra, amiről most már fel is olvassa a rajta álló üzenetet, miután kissé sikerült lenyugodnia.*
- „A baj dolgát meg kell vitatnunk. Abogr mester vár Téged a következő újhold estéjén a Mágustoronyban.” A baj… a baj egy különös tárgyhoz köthető. Egy gyémántba zárt, dobogó szívhez, ami azt hiszem, hogy egy régen legyőzött ork hadvezéré. Nem is hiszem, tudom, mert láttam őt a látomásaimban. Nálam volt ez a… fegyver. Az orkok fegyverként beszélnek róla. Meg is kellett ölnünk néhányat a mocsárban. Mikor visszafelé indultunk a vén mágustól, megtámadtak minket. *Határozott pillantásából ezúttal jut mindenkinek. Sorban Garsinnak, majd Niallnak és végül a benne kételkedő Dayaneernek.*
- Talán az én hibám, hogy ez a tárgy előkerült, de nem bajt hozok rátok, hanem a megoldást. Ezt tudom ígérni. A többi már rajtatok múlik, hogy hisztek-e nekem… *További részleteket nem említ, főleg nem a Vérkertben tett látogatásukról Dearthan és Nelira társaságában. Az nem tartozik senki másra, csak hármukra. Az is, hogy ott voltak, és az is, ami ott történt.*
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Néma gyereknek anyja sem érti a szavát, így ő sem tehet semmit azért, hogy a levesét oly koncentráltan kanalazó Garsin kérdéseire válaszokat adjon. Az egyetlenre viszont, amit végül mégis feltesz, ő is csak döbbenten, s legfőképp értetlenül tud felelni.*
- Ez nem én voltam…
*Nem úgy Dayaneer, aki sem a kíváncsiságát, sem pedig a véleményét nem rejti véka alá. Habár, míg a varázslatos pintynek köszönhetően a Dearthannal kapcsolatos kérdésekre a válaszadás egyelőre elmarad, ami talán jobb is így, addig a madár karmaiból az ölébe pottyanó pergamenen épp csak a nevét tudja elolvasni, amivel persze esze ágában sem volt összezavarni senkit sem, mikor a kreol nőszemély számára egészen ellenszenves hangsúllyal teszi fel újabb kérdését. Norileina nem olvassa hát tovább a tekercsen álló szavakat, hanem felnéz, s ha pillantásával is képes volna boszorkányságokra, akkor azok a meseszép, göndör fürtök bizonyára már lángolnának.*
- Ezt gondolod rólam? *kérdez vissza már-már támadó hangszínnel, és közben egy pillantást vet Niall felé is úgy, mintha csak azt kérdezné: „Tényleg ezt gondolja?” Tekintete aztán visszasiklik a nőre, hogy ha nem is tűzzel, legalább szavakkal megvédje magát.*
- Nem bántottam itt senkit. Meggyógyítottam őt is… *biccent Garsin irányába.* Mit kell még tennem ahhoz, hogy valahol ne csak egy probléma forrásának nézzenek engem? Persze, mikor csak itt ültem, mindannyiótoknak fontosabb volt bárki és bármi más, mint én. Most pedig, mikor bajt szimatoltok, rögtön Norileina a gond, igaz? *Fakad ki teljesen, miközben a végére már majdnem el is bőgi magát, de visszatartja a könnyeket.*
- Dearthant is megölhettem volna, amiért provokált, de visszafogtam magam. Tudod, miért tette? Azért, mert sürgetni akart. Bele akart szólni az én döntéseimbe, mert azt hitte, hogy megteheti, hogy ő mindenek felett áll. Ez is azzal az üggyel kapcsolatos. *Néz vissza végül a papírosra, amiről most már fel is olvassa a rajta álló üzenetet, miután kissé sikerült lenyugodnia.*
- „A baj dolgát meg kell vitatnunk. Abogr mester vár Téged a következő újhold estéjén a Mágustoronyban.” A baj… a baj egy különös tárgyhoz köthető. Egy gyémántba zárt, dobogó szívhez, ami azt hiszem, hogy egy régen legyőzött ork hadvezéré. Nem is hiszem, tudom, mert láttam őt a látomásaimban. Nálam volt ez a… fegyver. Az orkok fegyverként beszélnek róla. Meg is kellett ölnünk néhányat a mocsárban. Mikor visszafelé indultunk a vén mágustól, megtámadtak minket. *Határozott pillantásából ezúttal jut mindenkinek. Sorban Garsinnak, majd Niallnak és végül a benne kételkedő Dayaneernek.*
- Talán az én hibám, hogy ez a tárgy előkerült, de nem bajt hozok rátok, hanem a megoldást. Ezt tudom ígérni. A többi már rajtatok múlik, hogy hisztek-e nekem… *További részleteket nem említ, főleg nem a Vérkertben tett látogatásukról Dearthan és Nelira társaságában. Az nem tartozik senki másra, csak hármukra. Az is, hogy ott voltak, és az is, ami ott történt.*
1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-18 10:31:55
Üzenet elküldve: 2026-05-18 10:31:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//Érintve: A Szürke Légió - II. fejezet; Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Arcáról leolvasható az értetlenséggel vegyes kíváncsiság, Norileina válaszát hallgatva. Vajmi keveset tud Dearthan-ról, de a lány szavai sem fednek fel túl sokat. Amit viszont elárul.. nos, szolgált már olyan fickókkal, akiknek a józan esze csupán egy hajszálon függött, és ha őszinte akar lenni, nem volt vidám dolog. Reméli csak, hogy a Sellőháznál összekanalazott fickó valójában stabilabb mint ahogy azt a lány állítja, de e reménytől függetlenül is biztos benne, hogy fél szemét mindig rajta fogja tartani. Dayaneer hangot is ad a saját értetlenségének, s az elhangzó kérdéseket egy-egy alig láthatón apró biccentéssel követi, mintha csak maga is beállna mögéjük.
Újabb pillantást vet a pultnál ülőkre, sorra mindenkire. Az ifjú-leány arcán egy pillanatra elidőzik a tekintete. Szemlátomást neki is lennének kérdései, ám inkább úgy döntött, hogy a kanalat tartja a szájában. Talán ő csinálja jól, gondolja. Bármi is történik az életben, amit megevett, az már az övé. Azt nem veheti el tőle egy nagydarabb, fura erőkkel harcoló fickó, vagy egy hosszúkardos fekete lány, vagy valami bűbájos kismadár.
Nagyon közel kerül hozzá, hogy hirtelen támadt bosszúságában a pulthoz ne vágja a rongyot amivel az ónkupát dörgöli kitartón, mikor a madár által hozott üzenettel kezd bíbelődni annak címzettje. Egészen pontosan az üti meg a fülét, ahogy az felolvassa a saját nevét. Nori Leina. Akkor most mi az igazság?! Nori Leina, vagy Norileina? Hát hülyét kell kapni ettől, de tényleg!
Persze a rongy a kezében marad, továbbra is a kupát dörgöli vele, azután is, hogy a drótot átadta a wegtoreninek. Nem veszi észre, hogy Dayaneer csalódott lenne attól hogy nem veszi ki a kezéből a pipát, s hát eddig is magabiztos-önellátó képet adott magától a nő, így nem is feltételezi, hogy az lenne. Viszont ismét és sokadjára is egyetért az elhangzó kérdéssel. Nem különösebben bízik a varázslat semmilyen formájában sem.*
//Érintve: A Szürke Légió - II. fejezet; Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Arcáról leolvasható az értetlenséggel vegyes kíváncsiság, Norileina válaszát hallgatva. Vajmi keveset tud Dearthan-ról, de a lány szavai sem fednek fel túl sokat. Amit viszont elárul.. nos, szolgált már olyan fickókkal, akiknek a józan esze csupán egy hajszálon függött, és ha őszinte akar lenni, nem volt vidám dolog. Reméli csak, hogy a Sellőháznál összekanalazott fickó valójában stabilabb mint ahogy azt a lány állítja, de e reménytől függetlenül is biztos benne, hogy fél szemét mindig rajta fogja tartani. Dayaneer hangot is ad a saját értetlenségének, s az elhangzó kérdéseket egy-egy alig láthatón apró biccentéssel követi, mintha csak maga is beállna mögéjük.
Újabb pillantást vet a pultnál ülőkre, sorra mindenkire. Az ifjú-leány arcán egy pillanatra elidőzik a tekintete. Szemlátomást neki is lennének kérdései, ám inkább úgy döntött, hogy a kanalat tartja a szájában. Talán ő csinálja jól, gondolja. Bármi is történik az életben, amit megevett, az már az övé. Azt nem veheti el tőle egy nagydarabb, fura erőkkel harcoló fickó, vagy egy hosszúkardos fekete lány, vagy valami bűbájos kismadár.
Nagyon közel kerül hozzá, hogy hirtelen támadt bosszúságában a pulthoz ne vágja a rongyot amivel az ónkupát dörgöli kitartón, mikor a madár által hozott üzenettel kezd bíbelődni annak címzettje. Egészen pontosan az üti meg a fülét, ahogy az felolvassa a saját nevét. Nori Leina. Akkor most mi az igazság?! Nori Leina, vagy Norileina? Hát hülyét kell kapni ettől, de tényleg!
Persze a rongy a kezében marad, továbbra is a kupát dörgöli vele, azután is, hogy a drótot átadta a wegtoreninek. Nem veszi észre, hogy Dayaneer csalódott lenne attól hogy nem veszi ki a kezéből a pipát, s hát eddig is magabiztos-önellátó képet adott magától a nő, így nem is feltételezi, hogy az lenne. Viszont ismét és sokadjára is egyetért az elhangzó kérdéssel. Nem különösebben bízik a varázslat semmilyen formájában sem.*
1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-17 19:54:12
Üzenet elküldve: 2026-05-17 19:54:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Megannyi kérdés kavarog a Dearthanról előadott kis beszámoló kapcsán, a feketeség valahogy túlságosan is homályosan fogalmaz vele kapcsolatban. Képén tisztán látszik némi értetlenség, nem is áll szándékában leplezni, s miután néhány lélegzetvételnyi időre némán kivár, tanácstalanságának hangot is ad.*
- Miért akart megtámadni? *őszintén furcsállja, hogy a sebesülten felkarolt fickó ilyen harciasságot mutatna. Néhány napig puszta hálából legalább is véleménye szerint illő lett volna meghúznia magát, mielőtt kimutatja a foga fehérjét. Nelira már ilyen gyorsan elvette volna a józan eszét? Kinézi a szőkeségből, hogy akad ilyesfajta alávaló boszorkányság a tarsolyában.*
- És milyen erőkkel harcolt?
*Utóbbi kérdésben mintha egy leheletnyivel erősebben csendülve a követelés a válaszadásra. Ha holmi démonokkal dacol az a szerencsétlen, bajt hozhat a fejükre - márpedig a sötét erők nélkül is épp eléggé meg fog gyűlni a bajuk a Kikötővel.
A haragos pillantásokról valóban lemarad a bíbelődés közben, de ha rajtakapná sem tudná hova tenni. A kreol figyelmeztető szavai nem a fenyegetés szándékával csendültek, sokkal inkább tekint rá felebaráti jó tanácsként, elvégre jobb volna, ha Norileina bölcsebben válogatná meg, miket is kotyog el különös viszonyairól idegeneknek. Még ha Nelira kollégáiként valami bizalmasságot is feltételez köreikben, akkor sem biztos, hogy ezeket a szőkeség szívesen megosztotta volna velük, be kell látni, az elhangzottak mivolta meglehetősen kényes természetű.
Figyelmét azonban sokkal inkább leköti, ahogy Niall előhalássza kése tokjából azt a darab drótot. Arra számít, hogy matróza nagylelkű lovagiassággal felajánlja a pipája kipiszkálását, így hát némi csalódottsággal kénytelen tudomásul venni, hogy mindössze az eszköz kerül felkínálásra. A cukkoló megjegyzés ott várakozik az ajkain, de onnan már nem bucskázik tovább, az illetődöttség egyszerűen beléfojtja.*
- Yahm jahdeer! *suttogja orra alatt, miközben tekintete a semmiből előbukkanó pintyet követi, mindaddig míg az aprócska tekercs elejtése után köddé nem válik. A piszka csaknem ki is esik a kezéből, mikor már meglepett zöldjei nagyokat pislogva vizslatják a boszorkányt. Kell egy kis idő mire rendezi vonásait, s a gyanakvás új erővel tör rá.*
- Ugye nem hozol bajt ránk, Norileina?
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Megannyi kérdés kavarog a Dearthanról előadott kis beszámoló kapcsán, a feketeség valahogy túlságosan is homályosan fogalmaz vele kapcsolatban. Képén tisztán látszik némi értetlenség, nem is áll szándékában leplezni, s miután néhány lélegzetvételnyi időre némán kivár, tanácstalanságának hangot is ad.*
- Miért akart megtámadni? *őszintén furcsállja, hogy a sebesülten felkarolt fickó ilyen harciasságot mutatna. Néhány napig puszta hálából legalább is véleménye szerint illő lett volna meghúznia magát, mielőtt kimutatja a foga fehérjét. Nelira már ilyen gyorsan elvette volna a józan eszét? Kinézi a szőkeségből, hogy akad ilyesfajta alávaló boszorkányság a tarsolyában.*
- És milyen erőkkel harcolt?
*Utóbbi kérdésben mintha egy leheletnyivel erősebben csendülve a követelés a válaszadásra. Ha holmi démonokkal dacol az a szerencsétlen, bajt hozhat a fejükre - márpedig a sötét erők nélkül is épp eléggé meg fog gyűlni a bajuk a Kikötővel.
A haragos pillantásokról valóban lemarad a bíbelődés közben, de ha rajtakapná sem tudná hova tenni. A kreol figyelmeztető szavai nem a fenyegetés szándékával csendültek, sokkal inkább tekint rá felebaráti jó tanácsként, elvégre jobb volna, ha Norileina bölcsebben válogatná meg, miket is kotyog el különös viszonyairól idegeneknek. Még ha Nelira kollégáiként valami bizalmasságot is feltételez köreikben, akkor sem biztos, hogy ezeket a szőkeség szívesen megosztotta volna velük, be kell látni, az elhangzottak mivolta meglehetősen kényes természetű.
Figyelmét azonban sokkal inkább leköti, ahogy Niall előhalássza kése tokjából azt a darab drótot. Arra számít, hogy matróza nagylelkű lovagiassággal felajánlja a pipája kipiszkálását, így hát némi csalódottsággal kénytelen tudomásul venni, hogy mindössze az eszköz kerül felkínálásra. A cukkoló megjegyzés ott várakozik az ajkain, de onnan már nem bucskázik tovább, az illetődöttség egyszerűen beléfojtja.*
- Yahm jahdeer! *suttogja orra alatt, miközben tekintete a semmiből előbukkanó pintyet követi, mindaddig míg az aprócska tekercs elejtése után köddé nem válik. A piszka csaknem ki is esik a kezéből, mikor már meglepett zöldjei nagyokat pislogva vizslatják a boszorkányt. Kell egy kis idő mire rendezi vonásait, s a gyanakvás új erővel tör rá.*
- Ugye nem hozol bajt ránk, Norileina?
1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-16 00:05:37
Üzenet elküldve: 2026-05-16 00:05:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Mivel fogalma sincs a szóban forgó személyekről, egy kicsit nehéz követnie a "történetet". Mondjuk, hogy ez a Nelira akkor most férfi, vagy nő? Meg ha ez a Dearthan fickó rátámadt Norileinára, aki elvileg a legfontosabb ennek a Nelirának, akkor miért távozott mégis vele, fogadva a "legyeskedését"? Meg milyen nagyobb erőkkel harcolt a férfi?
Elég sok számára az értelmetlen részlet, vagy inkább épp hogy túl sok részlet hiányzik ahhoz, hogy bármi is értelmet nyerjen számára ebből a beszélgetésből.
Azért még figyel, de úgy érzi, olyasmikről van szó, amikből jobb kimaradnia. Meg amúgy sincs semmi köze ehhez a társasághoz, úgyhogy részéről eszi tovább a raguját, mintha itt sem lenne, csak néha pillant föl az arcokra.
A hirtelen támadt csivitelésre viszont határozottan fölkapja a fejét, a hang forrását keresve. Részéről egy egyszerű, összezavarodott madarat feltételez, akit ki kell majd innen hajtani, úgyhogy kezeivel ernyőzi az ételét, mielőtt még a madár riadalmában épp az ő táljába pottyantana bele.
Meglepetésére azonban az állat Norileina fejére pottyant oda, és még csak nem is ürüléket. Aztán huss, majd pukkanás és... eltűnik.
Garsin ajkai egy néma "Hű!"-t formáznak, s arcán látható a mágia iránti lelkesedés, ahogy egy ideig még a madár hűlt helyét bámulja.
Majd visszafordul Norileina felé, aki olvasni kezdi a tekercset, de mintha bizonytalan volna... Már veszi a levegőt, hogy fölajánlja a segítségét, de aztán még időben eszébe jut, hogy a lány varázshasználó, így pedig aligha van híján az olvasás képességének.*
- Ez milyen varázslat volt? - *Kérdi kíváncsian, mert egyik ágban sem tudná elhelyezni. A levél tartalma felől nem érdeklődik, nyilván semmi köze ehhez sem. Igazából hamarosan távozni készül, úgyhogy fölösleges is beleártania magát. Ezt az ételt még elfogyasztja, aztán ideje menni.*
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Mivel fogalma sincs a szóban forgó személyekről, egy kicsit nehéz követnie a "történetet". Mondjuk, hogy ez a Nelira akkor most férfi, vagy nő? Meg ha ez a Dearthan fickó rátámadt Norileinára, aki elvileg a legfontosabb ennek a Nelirának, akkor miért távozott mégis vele, fogadva a "legyeskedését"? Meg milyen nagyobb erőkkel harcolt a férfi?
Elég sok számára az értelmetlen részlet, vagy inkább épp hogy túl sok részlet hiányzik ahhoz, hogy bármi is értelmet nyerjen számára ebből a beszélgetésből.
Azért még figyel, de úgy érzi, olyasmikről van szó, amikből jobb kimaradnia. Meg amúgy sincs semmi köze ehhez a társasághoz, úgyhogy részéről eszi tovább a raguját, mintha itt sem lenne, csak néha pillant föl az arcokra.
A hirtelen támadt csivitelésre viszont határozottan fölkapja a fejét, a hang forrását keresve. Részéről egy egyszerű, összezavarodott madarat feltételez, akit ki kell majd innen hajtani, úgyhogy kezeivel ernyőzi az ételét, mielőtt még a madár riadalmában épp az ő táljába pottyantana bele.
Meglepetésére azonban az állat Norileina fejére pottyant oda, és még csak nem is ürüléket. Aztán huss, majd pukkanás és... eltűnik.
Garsin ajkai egy néma "Hű!"-t formáznak, s arcán látható a mágia iránti lelkesedés, ahogy egy ideig még a madár hűlt helyét bámulja.
Majd visszafordul Norileina felé, aki olvasni kezdi a tekercset, de mintha bizonytalan volna... Már veszi a levegőt, hogy fölajánlja a segítségét, de aztán még időben eszébe jut, hogy a lány varázshasználó, így pedig aligha van híján az olvasás képességének.*
- Ez milyen varázslat volt? - *Kérdi kíváncsian, mert egyik ágban sem tudná elhelyezni. A levél tartalma felől nem érdeklődik, nyilván semmi köze ehhez sem. Igazából hamarosan távozni készül, úgyhogy fölösleges is beleártania magát. Ezt az ételt még elfogyasztja, aztán ideje menni.*
1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-15 23:06:26
Üzenet elküldve: 2026-05-15 23:06:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Beszélgetésük során most először teljesen butának nézi a rövidhajú lányt. Hogy lehet az, hogy valakinek nem számít a szépség? Lehetetlen. Mai tudja a legjobban, hogy ő maga is mennyire szeret olykor a maga fekete valójában, szépen tetszelegni, ha épp nincs szüksége vértje védelmére, és arra, hogy egy csinos ruha ne akadályozza a mozgásban. Ráhagyja azonban a dolgot, nem próbálja meggyőzni róla, hogy nincs igaza.
Míg a Niall által feltett kérdésre válaszol, nem tűnik fel neki Garsin bizalmatlansága, így az étkezéssel törődő lányra nem is igazán fordít ekkor már több figyelmet. Dayaneer és Niall Dearthanról érdeklődő kérdéseit hallva azonban hol egyikre, hol másikra vetülnek barnái.*
- Rám akart támadni, de… nem kellett sok mindent tennem, hogy nyüszítve húzódjon vissza. Azonban ne becsüljétek alá! Nemrég bizonyította, hogy nála… sokkal nagyobb erőkkel is képes harcolni, ha nem pusztán indulatból cselekszik. Nem, biztos, hogy nem normális figura, de az nem baj. Ó, és szereti a macskákat. *Meséli el tapasztalatait őszintén a párosnak, de Dayaneer következő kijelentése kihozza a sodrából. A nő még nem tudja, hogy Norileina képes a tekintetével is felforralni ezt-azt, s most erre nem is kerül sor, de azt láthatja rajta, hogy mennyire zokon vette a hallottakat.*
~A te életedért aggódnék, ha rosszul bánsz Nelirával…~ *Hangosan csak azért nem mondja ki mindezt, mert megzavarja, hogy amaz közben már a pipájával bíbelődik, mintha rá egyáltalán nem is figyelne. Azonban megjegyezte, hogy a barátnőjének kinevezett kreolnak nem igazán tetszik az, hogy Nelira szereti őt, és hallgat rá.
Ekkor töri meg a taverna idilli hangulatát az oda nem illő csivitelés, melyre fel is kapja a tekintetét, de a kezdeti meglepettség után reagálni már nincs ideje a közeledő pintymadárra, csupán azt veszi észre, ahogy a pergamentekercs a homlokán landolva, s onnan legurulva az ölében köt ki.*
- Mi a…? *Vet egy-egy pillantást társaságának mindhárom tagja felé, hátha valamelyikük tudja, mi a fene folyik itt, de végül a kezébe veszi a tekercset és kioldja a bíborszínű szalagot. Még szerencse, hogy volt, ki megtanítsa olvasni, így már nem okoz neki -akkora- gondot nevének kibetűzése.*
- Nori… leina… *motyogja félhangosan, úgy, hogy a körülötte lévők is hallhatják, de utána már némán olvassa tovább az irományt, melynek tartalmáról egyelőre fogalma sincs, ám minden bizonnyal hamar kiderül, és értelmet nyer majd a számára.
Ami a boszorkányságot és varázsállatokat illeti, patkány ugyan, remélhetőleg, nem fog megjelenni, de a fekete bundájú, sárga-, gülüszemű macskájának, akit Dearthan is oly bájosan dajkált nemrégiben, valahol itt kell lennie. Már a fogadóban. Hisz a Vérkertbe tett látogatásuk előtt itt hagyta őt, de hogy merre kóricál, azt talán csak maga Sa'Tereth tudja. Az is lehet, hogy épp a Niall által már többször is meglátogatott konyhában dézsmálja a maradék, ízletes falatot.*
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Beszélgetésük során most először teljesen butának nézi a rövidhajú lányt. Hogy lehet az, hogy valakinek nem számít a szépség? Lehetetlen. Mai tudja a legjobban, hogy ő maga is mennyire szeret olykor a maga fekete valójában, szépen tetszelegni, ha épp nincs szüksége vértje védelmére, és arra, hogy egy csinos ruha ne akadályozza a mozgásban. Ráhagyja azonban a dolgot, nem próbálja meggyőzni róla, hogy nincs igaza.
Míg a Niall által feltett kérdésre válaszol, nem tűnik fel neki Garsin bizalmatlansága, így az étkezéssel törődő lányra nem is igazán fordít ekkor már több figyelmet. Dayaneer és Niall Dearthanról érdeklődő kérdéseit hallva azonban hol egyikre, hol másikra vetülnek barnái.*
- Rám akart támadni, de… nem kellett sok mindent tennem, hogy nyüszítve húzódjon vissza. Azonban ne becsüljétek alá! Nemrég bizonyította, hogy nála… sokkal nagyobb erőkkel is képes harcolni, ha nem pusztán indulatból cselekszik. Nem, biztos, hogy nem normális figura, de az nem baj. Ó, és szereti a macskákat. *Meséli el tapasztalatait őszintén a párosnak, de Dayaneer következő kijelentése kihozza a sodrából. A nő még nem tudja, hogy Norileina képes a tekintetével is felforralni ezt-azt, s most erre nem is kerül sor, de azt láthatja rajta, hogy mennyire zokon vette a hallottakat.*
~A te életedért aggódnék, ha rosszul bánsz Nelirával…~ *Hangosan csak azért nem mondja ki mindezt, mert megzavarja, hogy amaz közben már a pipájával bíbelődik, mintha rá egyáltalán nem is figyelne. Azonban megjegyezte, hogy a barátnőjének kinevezett kreolnak nem igazán tetszik az, hogy Nelira szereti őt, és hallgat rá.
Ekkor töri meg a taverna idilli hangulatát az oda nem illő csivitelés, melyre fel is kapja a tekintetét, de a kezdeti meglepettség után reagálni már nincs ideje a közeledő pintymadárra, csupán azt veszi észre, ahogy a pergamentekercs a homlokán landolva, s onnan legurulva az ölében köt ki.*
- Mi a…? *Vet egy-egy pillantást társaságának mindhárom tagja felé, hátha valamelyikük tudja, mi a fene folyik itt, de végül a kezébe veszi a tekercset és kioldja a bíborszínű szalagot. Még szerencse, hogy volt, ki megtanítsa olvasni, így már nem okoz neki -akkora- gondot nevének kibetűzése.*
- Nori… leina… *motyogja félhangosan, úgy, hogy a körülötte lévők is hallhatják, de utána már némán olvassa tovább az irományt, melynek tartalmáról egyelőre fogalma sincs, ám minden bizonnyal hamar kiderül, és értelmet nyer majd a számára.
Ami a boszorkányságot és varázsállatokat illeti, patkány ugyan, remélhetőleg, nem fog megjelenni, de a fekete bundájú, sárga-, gülüszemű macskájának, akit Dearthan is oly bájosan dajkált nemrégiben, valahol itt kell lennie. Már a fogadóban. Hisz a Vérkertbe tett látogatásuk előtt itt hagyta őt, de hogy merre kóricál, azt talán csak maga Sa'Tereth tudja. Az is lehet, hogy épp a Niall által már többször is meglátogatott konyhában dézsmálja a maradék, ízletes falatot.*
1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-15 12:10:17
Üzenet elküldve: 2026-05-15 12:10:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//Érintve: A Szürke Légió - II. fejezet; Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Bár látszólag minden figyelmét az ónkupa meg a rongy köti le, mi sem állhatna messzebb az igazságtól. Pillanatnyi időre ide-oda rebbenő tekintete és a kérdésekre-válaszokra hegyezett fülei jóvoltából remekül csipeget apró információkat innen is, onnan is. Azt még nem tudja, ezekkel mit kezd majd.
Aprót biccent az ifjú szavaira -nehezére esik leányként gondolnia rá-, bizony tényleg úgy van ahogy az mondja: a hosszú üstököt veszélyesen könnyű megragadni. Dayaneer vagy Norileina ezért is kerülhetne nagyon könnyen nagyon szorult helyzetbe; bár úgy sejti, hogy egyik sem hagyná, hogy bárki is karnyújtásnyi közelségbe kerüljön hozzá, ha felforrósodna a helyzet. Szemöldöke alól pislant fel, amikor a társaságot mutatósként bélyegzi a leány -na, csak sikerült!-, de egy pillanat alatt megegyezik magával abban, hogy ez valószínűleg rá nem lett értve. Ha éppen jobban is néz ki, mint egy lepényhal, az csak azért lehet, mert a Sellőházban igen alaposan kikefélték a körmei alját.
Figyelme akkor sem lankad, amikor a kissé aljas kérdésére Norileina halálos komolysággal válaszol. És ez a válasz meglepi kissé. Nem azért, mert nem bírja elképzelni, hogy egy asszony éppúgy szerethet egy másik asszonyt, mit egy férfit – hanem azért, mert Neliráról ezt nem gondolta volna. Bár miért is ne lehetne tényleg így? Az nem jelentene többet annál, minthogy a pulttündér nem veti meg az élvezetet, és nem érdekli, hogy ki-milyen mézescsuporba nyalakszik bele. A Dearthan-t illető szavak hallatán valami nagyon hasonló jut eszébe mint amit a wegtoreni ki is mond; ez utóbbi kap is egy gyors pillantást, aminek köszönhetően tekintete találkozik is azokkal a szép zöldekkel. Természetesen nem lát Dayaneer fejébe, de az övében olyasmi gondolat fogalmazódik meg, hogy talán épp az elesettség volt megjátszott, nem a nagykutyaság. Viszont ha így van, akkor mindenképp jobb fél szemét rajta tartania a fickón.
A Nelirát illető hozzászólással kapcsolatban nem tudná hová tenni a maga véleményét, mert sem a lányt nem ismeri túl régóta, sem a Varjúban nem szolgál túl régóta, sem azt a főnökasszonyt -Relael, jut eszébe a neve- nem ismeri túl régóta.. vagyis.. tulajdonképpen vele még a büdös életben nem is találkozott.
Újabb szemöldök alól vetett pillantásokkal térképezi fel a pult körül ülőket. Látja, hogy az ifjúnak tényleg ízlik az étel, és egy pillanatra az a fajta büszkeség-szerű érzés fut át rajta, mintha ő maga főzte volna az ételt, s nem csak tálalta volna azt. Látja azt is, ahogy a wegtoreni a pipájával bíbelődik, nem nehéz rájönnie, hogy mi történhetett. Látja azt is, hogy Norileina miképp bújik el szinte a pohara mögött.*
- Értem. *-mondja, szavát ez utóbbinak címezve-* De azért ne hordd le annyira! Végül-is nem maradtál itt egyedül, nem igaz? Ráadásul micsoda kompánia volnánk!
*Hangjából egyértelműen érződik, hogy ez utóbbi mondatát messze nem szánta komolyan. Elcsípi Dayaneer tekintetét, a pipára néz, majd vissza a szép zöld szemekbe. Kissé megcsóválja a fejét.*
- És mit láttál azon a Dearthan-fickón? *-fordul vissza Norileina felé, miközben lerakja a kupát-rongyot-* Normális figura? És miből gondolod, hogy csak játssza a nagykutyát?
*Övéhez nyúl, mozdulata nem sietős. Egy krimóban hirtelen kikapott tőr rossz fogadtatásra tud találni, márpedig ő most épp ezt teszi: tokjából előpattintja kését. Látszik rajta, hogy az nem harci célokat szolgál, ellenben remekül lehet vele kötelet vágni, nyársat hegyezni, hagymát és szalonnát szelni, kenyeret kockázni. De nem a tőr a lényeges. Azt le is rakja a pult alá. Ujjaival ismét a tőr tokjába nyúl, és az összevart bőr illesztése mellől előhúz egy darabka drótot. A jó ég sem tudná megmondani, hogy honnan zsákmányolta s mikor, és hogy mi célt szolgálhatott valaha; ő maga pont arra tartja, amire most a wegtoreninek fel is ajánlja: pipaszurkálónak.
A bő ujjnyi hosszú, vékony, kissé merevre húzott fémet Dayaneer felé kínálja, de tekintete most nem időzik el a telt ajkakon. Annál feljebb néz, valahová a plafon irányába, ahol betájolni kívánja a hirtelen madárhangot. Ez számára új itt, és nem is igen hiszi, hogy a Taverna rendes műsora lehet. Ezt a megérzését erősíti meg a jelenet, amivel a madárka egyenesen a feketehajú boszorkány számára kézbesít valamit.*
- Mi a pi… *-szűri fogai között meglepve. Hát tényleg boszorkány a lány?! Hiszen már az állatok is szolgálják őt! Tisztelet ide-vagy-oda, abban mégis egészen biztos, hogy ha következőnek egy megtermett patkány fog csűrdöngölőt járva egy darabka ételt hozni a feketehajúnak, akkor azt a patkányt bizony fel fogja rúgni. Mára már épp elég varázsos dolgot látott.*
//Érintve: A Szürke Légió - II. fejezet; Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Bár látszólag minden figyelmét az ónkupa meg a rongy köti le, mi sem állhatna messzebb az igazságtól. Pillanatnyi időre ide-oda rebbenő tekintete és a kérdésekre-válaszokra hegyezett fülei jóvoltából remekül csipeget apró információkat innen is, onnan is. Azt még nem tudja, ezekkel mit kezd majd.
Aprót biccent az ifjú szavaira -nehezére esik leányként gondolnia rá-, bizony tényleg úgy van ahogy az mondja: a hosszú üstököt veszélyesen könnyű megragadni. Dayaneer vagy Norileina ezért is kerülhetne nagyon könnyen nagyon szorult helyzetbe; bár úgy sejti, hogy egyik sem hagyná, hogy bárki is karnyújtásnyi közelségbe kerüljön hozzá, ha felforrósodna a helyzet. Szemöldöke alól pislant fel, amikor a társaságot mutatósként bélyegzi a leány -na, csak sikerült!-, de egy pillanat alatt megegyezik magával abban, hogy ez valószínűleg rá nem lett értve. Ha éppen jobban is néz ki, mint egy lepényhal, az csak azért lehet, mert a Sellőházban igen alaposan kikefélték a körmei alját.
Figyelme akkor sem lankad, amikor a kissé aljas kérdésére Norileina halálos komolysággal válaszol. És ez a válasz meglepi kissé. Nem azért, mert nem bírja elképzelni, hogy egy asszony éppúgy szerethet egy másik asszonyt, mit egy férfit – hanem azért, mert Neliráról ezt nem gondolta volna. Bár miért is ne lehetne tényleg így? Az nem jelentene többet annál, minthogy a pulttündér nem veti meg az élvezetet, és nem érdekli, hogy ki-milyen mézescsuporba nyalakszik bele. A Dearthan-t illető szavak hallatán valami nagyon hasonló jut eszébe mint amit a wegtoreni ki is mond; ez utóbbi kap is egy gyors pillantást, aminek köszönhetően tekintete találkozik is azokkal a szép zöldekkel. Természetesen nem lát Dayaneer fejébe, de az övében olyasmi gondolat fogalmazódik meg, hogy talán épp az elesettség volt megjátszott, nem a nagykutyaság. Viszont ha így van, akkor mindenképp jobb fél szemét rajta tartania a fickón.
A Nelirát illető hozzászólással kapcsolatban nem tudná hová tenni a maga véleményét, mert sem a lányt nem ismeri túl régóta, sem a Varjúban nem szolgál túl régóta, sem azt a főnökasszonyt -Relael, jut eszébe a neve- nem ismeri túl régóta.. vagyis.. tulajdonképpen vele még a büdös életben nem is találkozott.
Újabb szemöldök alól vetett pillantásokkal térképezi fel a pult körül ülőket. Látja, hogy az ifjúnak tényleg ízlik az étel, és egy pillanatra az a fajta büszkeség-szerű érzés fut át rajta, mintha ő maga főzte volna az ételt, s nem csak tálalta volna azt. Látja azt is, ahogy a wegtoreni a pipájával bíbelődik, nem nehéz rájönnie, hogy mi történhetett. Látja azt is, hogy Norileina miképp bújik el szinte a pohara mögött.*
- Értem. *-mondja, szavát ez utóbbinak címezve-* De azért ne hordd le annyira! Végül-is nem maradtál itt egyedül, nem igaz? Ráadásul micsoda kompánia volnánk!
*Hangjából egyértelműen érződik, hogy ez utóbbi mondatát messze nem szánta komolyan. Elcsípi Dayaneer tekintetét, a pipára néz, majd vissza a szép zöld szemekbe. Kissé megcsóválja a fejét.*
- És mit láttál azon a Dearthan-fickón? *-fordul vissza Norileina felé, miközben lerakja a kupát-rongyot-* Normális figura? És miből gondolod, hogy csak játssza a nagykutyát?
*Övéhez nyúl, mozdulata nem sietős. Egy krimóban hirtelen kikapott tőr rossz fogadtatásra tud találni, márpedig ő most épp ezt teszi: tokjából előpattintja kését. Látszik rajta, hogy az nem harci célokat szolgál, ellenben remekül lehet vele kötelet vágni, nyársat hegyezni, hagymát és szalonnát szelni, kenyeret kockázni. De nem a tőr a lényeges. Azt le is rakja a pult alá. Ujjaival ismét a tőr tokjába nyúl, és az összevart bőr illesztése mellől előhúz egy darabka drótot. A jó ég sem tudná megmondani, hogy honnan zsákmányolta s mikor, és hogy mi célt szolgálhatott valaha; ő maga pont arra tartja, amire most a wegtoreninek fel is ajánlja: pipaszurkálónak.
A bő ujjnyi hosszú, vékony, kissé merevre húzott fémet Dayaneer felé kínálja, de tekintete most nem időzik el a telt ajkakon. Annál feljebb néz, valahová a plafon irányába, ahol betájolni kívánja a hirtelen madárhangot. Ez számára új itt, és nem is igen hiszi, hogy a Taverna rendes műsora lehet. Ezt a megérzését erősíti meg a jelenet, amivel a madárka egyenesen a feketehajú boszorkány számára kézbesít valamit.*
- Mi a pi… *-szűri fogai között meglepve. Hát tényleg boszorkány a lány?! Hiszen már az állatok is szolgálják őt! Tisztelet ide-vagy-oda, abban mégis egészen biztos, hogy ha következőnek egy megtermett patkány fog csűrdöngölőt járva egy darabka ételt hozni a feketehajúnak, akkor azt a patkányt bizony fel fogja rúgni. Mára már épp elég varázsos dolgot látott.*
1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-14 20:54:39
Üzenet elküldve: 2026-05-14 20:54:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*A helyiségben tartózkodóak hirtelen éktelen csivitelésre lehetnek figyelmesek. Csak az istenek lehetnek a megmondói, vajon hol jutott be a pintymadár, de azt rögtön kiszúrhatják, hogy lábának karmai között egy aprócska pergamentekercset szorongat. Átsuhan a fogadótéren, hogy egyenesen Norileina kobakjára pottyantsa azt. Csipog még néhányat, tesz egy kört felettük, majd egy hangos pukkanással válik köddé, mintha sosem létezett volna.
Amennyiben Norileina kibontja a bíbor szalagot, mi a tekercset tartja, úgy rögtön kiszúrhatja a tulajdon nevét a papíroson.*
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*A helyiségben tartózkodóak hirtelen éktelen csivitelésre lehetnek figyelmesek. Csak az istenek lehetnek a megmondói, vajon hol jutott be a pintymadár, de azt rögtön kiszúrhatják, hogy lábának karmai között egy aprócska pergamentekercset szorongat. Átsuhan a fogadótéren, hogy egyenesen Norileina kobakjára pottyantsa azt. Csipog még néhányat, tesz egy kört felettük, majd egy hangos pukkanással válik köddé, mintha sosem létezett volna.
Amennyiben Norileina kibontja a bíbor szalagot, mi a tekercset tartja, úgy rögtön kiszúrhatja a tulajdon nevét a papíroson.*
1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-13 21:41:07
Üzenet elküldve: 2026-05-13 21:41:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Nem célozgatott ő aztán a senkire, amikor a felcicomázást emlegette. Hogy is olvashatna ilyesmit bárkire, amikor itt üldögél bordóra mázolt ajkakkal, megannyi aranyozott ékszerrel, aranyszállal hímzett selyemingben, a szemtelenül mély dekoltázsról nem is beszélve. Tőle aztán valaki kékre pingált hajjal, kopott frakkban is megjelenhetne, alig-alig akad olyan, amit ilyen szempontból túlzásnak gondolna. De tudja, hogy vannak akik, akik megbújni kívánnak. Akik azt szeretnék, hogy anélkül sétáljon el mellettük valaki, hogy felkapná a fejét, gondtalanul szeretnének belesimulni az egyszerű helyi járókelők közé, néha puszta érdektelenségből, néha megfontolt szándékból. Az az érzése valamiért, hogy a rövidhajú leány az utóbbiak táborát erősíti, de beletörődik a bosszantó ténybe, hogy pusztán csak spekulálgatni lesz lehetősége, ilyen rövid idő alatt aligha derülhetne ki bármi a különös vendégükről.
Ezzel szemben Norileina felfed valamennyit magából, amikor zavarosan ugyan, de előadja, milyen kötelék fűzi szeretett Nelirájukhoz. Nem tudja, hogyan is értelmezze elsőre a dolgot: puszta szeretetről lenne szó, netán szerelemről? Rettentően furcsának találja a lányt, de egyszerűen nem tudná pontosan megnevezni, hogy mi az oka...*
- Dearthan nagykutyát játszana? *a kezdeti zavart pillantásait egy széles mosolyra váltja majd ereget egy-két füstkarikát a levegőbe. Szeme sarkából Niallra sandít, elvégre ő volt ott vele, amikor szerencsétlen fickóra ráleltek. Sokkalta inkább tűnt egy ágrólszakadt kis kóbor ebnek, nehezen képzeli róla, hogy előadta volna itt bárkinek a nagyfiút. De aztán ki tudja? Annyira azért még nem ismerik a fickót.*
- Akkor Nelira karrierje nem lesz túl hosszú életű errefelé *jegyzi meg egykedvűen, közben egészen úgy tűnik, hogy eltömődött a csibukja szára, így fél szemmel vizsgálgatva pipáját próbálja felfedni a probléma helyét* - Ugyanis a főnökasszony jobb szereti, ha hallgatnak is rá a beosztottai *biccent fejével a Kígyófészek felé. Most csak puszta szórakozásból forgatja ki a feketeség szavait, de igazság szerint, ha Nelira valóban mindent megtenne ezért a boszorkányért, az tényleg könnyen válhat mindannyiuk számára problémássá. Csak akkor tudnak gondtalanul hajókázni a kikötői alvilág sötét hullámain, ha mind a megfelelő irányba eveznek.
Miután az isteneknek sem akar kidugulni a pipaszár, egy segélykérő pillantást vet a matróz felé, hátha akad nála valami piszka vagy tisztítószál. Majdnem biztos benne, hogy végignézte a szerencsétlenkedését és nem kell hozzáfűznie semmit a látottakhoz.*
*Nem célozgatott ő aztán a senkire, amikor a felcicomázást emlegette. Hogy is olvashatna ilyesmit bárkire, amikor itt üldögél bordóra mázolt ajkakkal, megannyi aranyozott ékszerrel, aranyszállal hímzett selyemingben, a szemtelenül mély dekoltázsról nem is beszélve. Tőle aztán valaki kékre pingált hajjal, kopott frakkban is megjelenhetne, alig-alig akad olyan, amit ilyen szempontból túlzásnak gondolna. De tudja, hogy vannak akik, akik megbújni kívánnak. Akik azt szeretnék, hogy anélkül sétáljon el mellettük valaki, hogy felkapná a fejét, gondtalanul szeretnének belesimulni az egyszerű helyi járókelők közé, néha puszta érdektelenségből, néha megfontolt szándékból. Az az érzése valamiért, hogy a rövidhajú leány az utóbbiak táborát erősíti, de beletörődik a bosszantó ténybe, hogy pusztán csak spekulálgatni lesz lehetősége, ilyen rövid idő alatt aligha derülhetne ki bármi a különös vendégükről.
Ezzel szemben Norileina felfed valamennyit magából, amikor zavarosan ugyan, de előadja, milyen kötelék fűzi szeretett Nelirájukhoz. Nem tudja, hogyan is értelmezze elsőre a dolgot: puszta szeretetről lenne szó, netán szerelemről? Rettentően furcsának találja a lányt, de egyszerűen nem tudná pontosan megnevezni, hogy mi az oka...*
- Dearthan nagykutyát játszana? *a kezdeti zavart pillantásait egy széles mosolyra váltja majd ereget egy-két füstkarikát a levegőbe. Szeme sarkából Niallra sandít, elvégre ő volt ott vele, amikor szerencsétlen fickóra ráleltek. Sokkalta inkább tűnt egy ágrólszakadt kis kóbor ebnek, nehezen képzeli róla, hogy előadta volna itt bárkinek a nagyfiút. De aztán ki tudja? Annyira azért még nem ismerik a fickót.*
- Akkor Nelira karrierje nem lesz túl hosszú életű errefelé *jegyzi meg egykedvűen, közben egészen úgy tűnik, hogy eltömődött a csibukja szára, így fél szemmel vizsgálgatva pipáját próbálja felfedni a probléma helyét* - Ugyanis a főnökasszony jobb szereti, ha hallgatnak is rá a beosztottai *biccent fejével a Kígyófészek felé. Most csak puszta szórakozásból forgatja ki a feketeség szavait, de igazság szerint, ha Nelira valóban mindent megtenne ezért a boszorkányért, az tényleg könnyen válhat mindannyiuk számára problémássá. Csak akkor tudnak gondtalanul hajókázni a kikötői alvilág sötét hullámain, ha mind a megfelelő irányba eveznek.
Miután az isteneknek sem akar kidugulni a pipaszár, egy segélykérő pillantást vet a matróz felé, hátha akad nála valami piszka vagy tisztítószál. Majdnem biztos benne, hogy végignézte a szerencsétlenkedését és nem kell hozzáfűznie semmit a látottakhoz.*
1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-11 22:50:02
Üzenet elküldve: 2026-05-11 22:50:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
- Mm, köszönöm. - *Fogadja a gyér ajánlatot, mert úgy tűnik, többet és jobbat a jelenlévők sem tudnak annál, mint amit már ő is fölfedezett munkák terén. Lehet mondjuk, hogy mégis túl válogatós. A kétkezi munkákat ugyan nem bánja, még az alantasabbakat sem, de fegyveresként már óvatosabban fogadna el bármilyen lehetőséget, mert az nyilvánvalóan nagyobb elköteleződés, ha valakinek már a kardját ajánlja. A viszonyok átlátása nélkül pedig könnyen hozhatna nagyon ostoba döntést is.
A Norileinától kapott bárdolatlan kérdés úgy tűnik, nem csak őt lepi meg. A Dayaneerként bemutatkozott nő még mintegy a védelmébe is veszi egy megjegyzéssel, amire a feketeségnek elég furcsa válasza van.
Garsin elgondolkodva emeli fel a szemöldökét, hogy vajon hogyan akarna a másik elrejtőzni ilyen feltűnően? Talán az erős smink alatt olyan nyomok vannak a testén, amiket elfedne? Vagy így próbálja magát felismerhetetlenné tenni, hogy múltja szereplői ne találhassák meg?
Nem valószínű, hogy rákérdezne, de még a szándékát is elvágja, mikor Norileina fűz még hozzá egy megjegyzést. Tanácsot. Vagy bármi is legyen ez...*
- A hosszú haj csak gonddal jár. Annál fogva könnyebb rángatni az embert. Egyetlen haszna a szépség, az meg nekem nem számít. - *Válaszolja őszintén, bár elég sokrétű oka volt annak, hogy pár éve megvált a hajától, ezek kétségtelenül köztük voltak.*
- Bár ilyen mutatós társaságban gondolom ezt nehéz elképzelni. - *Jegyzi meg egy önironikus-incselkedő félmosollyal nézve szét a társaságon, mert valahol tényleg mulatságosnak tartja, hogy milyen szép, vagy épp jóképű, jó kiállású emberek közé keveredett, akik láthatóan adnak a külsőségekre.*
- Na meg megvan a maga haszna is, ha fiatal férfinek néznek. - *Vonja vállát, de ezt nem fejti most ki, már így is eleget beszélt, és úgy gondolja, erről lehet elképzelésük a többieknek is.
Aztán a Niall nevezetű fickó intéz egy kérdést Norileinához, ami tartalmát tekintve kellően kellemetlennek tűnik ahhoz, hogy szándékosságot véljen mögötte. Ő pedig nem bánja, hogy a figyelem lekerül róla.
Vissza is tér az evéshez, és mint kiderül, Niall nem mondott nagyot, tényleg elég ízletes a ragu.
Épp arra gondol, hogy kár, hogy a kicsiknek nem tud vinni belőle haza, meg hogy ő is megpróbálhatna legalább hetente egyszer valami finomabbat összehozni nekik, de... aztán szórakozott gondolatait visszahúzza a beszélgetés.
Igyekszik az evést nem félbehagyni, hogy ne legyen túl feltűnő a figyelme, meg zavara.
Ez a Norileina, meg amit és ahogyan beszél, kísértetiesen emlékeztetni kezdik egy bizonyos illetőre...
Nagyot nyel. És közben reméli, hogy csak véletlen a hasonlóság.*
- Mm, köszönöm. - *Fogadja a gyér ajánlatot, mert úgy tűnik, többet és jobbat a jelenlévők sem tudnak annál, mint amit már ő is fölfedezett munkák terén. Lehet mondjuk, hogy mégis túl válogatós. A kétkezi munkákat ugyan nem bánja, még az alantasabbakat sem, de fegyveresként már óvatosabban fogadna el bármilyen lehetőséget, mert az nyilvánvalóan nagyobb elköteleződés, ha valakinek már a kardját ajánlja. A viszonyok átlátása nélkül pedig könnyen hozhatna nagyon ostoba döntést is.
A Norileinától kapott bárdolatlan kérdés úgy tűnik, nem csak őt lepi meg. A Dayaneerként bemutatkozott nő még mintegy a védelmébe is veszi egy megjegyzéssel, amire a feketeségnek elég furcsa válasza van.
Garsin elgondolkodva emeli fel a szemöldökét, hogy vajon hogyan akarna a másik elrejtőzni ilyen feltűnően? Talán az erős smink alatt olyan nyomok vannak a testén, amiket elfedne? Vagy így próbálja magát felismerhetetlenné tenni, hogy múltja szereplői ne találhassák meg?
Nem valószínű, hogy rákérdezne, de még a szándékát is elvágja, mikor Norileina fűz még hozzá egy megjegyzést. Tanácsot. Vagy bármi is legyen ez...*
- A hosszú haj csak gonddal jár. Annál fogva könnyebb rángatni az embert. Egyetlen haszna a szépség, az meg nekem nem számít. - *Válaszolja őszintén, bár elég sokrétű oka volt annak, hogy pár éve megvált a hajától, ezek kétségtelenül köztük voltak.*
- Bár ilyen mutatós társaságban gondolom ezt nehéz elképzelni. - *Jegyzi meg egy önironikus-incselkedő félmosollyal nézve szét a társaságon, mert valahol tényleg mulatságosnak tartja, hogy milyen szép, vagy épp jóképű, jó kiállású emberek közé keveredett, akik láthatóan adnak a külsőségekre.*
- Na meg megvan a maga haszna is, ha fiatal férfinek néznek. - *Vonja vállát, de ezt nem fejti most ki, már így is eleget beszélt, és úgy gondolja, erről lehet elképzelésük a többieknek is.
Aztán a Niall nevezetű fickó intéz egy kérdést Norileinához, ami tartalmát tekintve kellően kellemetlennek tűnik ahhoz, hogy szándékosságot véljen mögötte. Ő pedig nem bánja, hogy a figyelem lekerül róla.
Vissza is tér az evéshez, és mint kiderül, Niall nem mondott nagyot, tényleg elég ízletes a ragu.
Épp arra gondol, hogy kár, hogy a kicsiknek nem tud vinni belőle haza, meg hogy ő is megpróbálhatna legalább hetente egyszer valami finomabbat összehozni nekik, de... aztán szórakozott gondolatait visszahúzza a beszélgetés.
Igyekszik az evést nem félbehagyni, hogy ne legyen túl feltűnő a figyelme, meg zavara.
Ez a Norileina, meg amit és ahogyan beszél, kísértetiesen emlékeztetni kezdik egy bizonyos illetőre...
Nagyot nyel. És közben reméli, hogy csak véletlen a hasonlóság.*
1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-11 18:44:54
Üzenet elküldve: 2026-05-11 18:44:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Élénken hallgatja, ahogy az általa meggyógyított leány mesélni kezd magáról, s arról, mihez ért, de hozzászólni nem igazán tud, csupán a Nialltól kapott vizet kortyolgatja közben. Amikor a téma a Sellőházat érinti, egy emlék jut eszébe, nem olyan régi, de már nem tudná eldönteni, hogy jó-e vagy rossz. Akkor történt ugyanis, hogy a boszorkánysága rosszul sült el, a varázslata visszaütött, melynek következtében majd egy hatig ágynak dőlt. Mindez a Sellőházban történt. Amiért annyira nem rossz emlék, az barátnője gondoskodása, akivel együtt töltötték éppen itt, a Hét Varjúban az aznap előtti éjszakát. Haldrian tudna róla mesélni. Szinte el is veszik az emlékek útvesztőjében, ezért is marad olyan hangtalan mindaddig, míg ki nem pattan a fejéből a kegyetlenül őszinte kérdése a „kölyök” felé. Ha van is vele probléma, ő azt nem érti, csupán érzékeli, hogy a válaszok némileg furcsák, már-már gorombák a megítélése szerint.*
- A festékekre gondolsz? *kérdez vissza először Dayaneerre pillantva.* Nekem ez fontos, szükségem van rá, hogy elrejtőzhessek *mondja, talán kissé ellentmondásba keveredve, hisz az erős, fekete rúzs és szemfesték miatt inkább feltűnő látványnak bizonyul általában, hacsak nem épp a koromsötét éjszakában fut össze valakivel.*
- Ha legalább a hajad hosszabb lenne, már el tudnám dönteni, hogy melyik vagy *mondja aztán Garsinnak, talán továbbra sem túl udvariasan, de ugyanolyan őszintén. Csak segíteni akar, de nem gondol bele, hogy szavaival esetleg többet árthat, mint amennyi jót tehet.
Tekintetét végül Niall irányába kapja, mert onnan hallja a nevét. Alaposan végigméri a csapost. Lehet, hogy bosszú, talán csak véletlen, de úgy tűnik, ő sem ússza meg a faggatózás rosszabbik oldalát. Sőt, a matróz azonnal bogarat ültet a fülébe, s ha eddig el is felejtette, most elkezd haragudni Nelirára, amiért így magára hagyta.*
- Nelira a társam. Szeretjük egymást *vallja be kertelés nélkül, értse mindenki, ahogy akarja.* Az a fickó… Dearthan. Nagykutyát játszik, de csak ugat, nem harap. *Rövid, néhány pillanatnyi időre elhallgat, mert azt azért továbbra sem lehet elvenni a férfitől, hogy néhány órával ezelőtt kiállta Sa'Tereth félistenének próbáját, neki mégis más cseng a fülében. Yillith szavai, miszerint neki kell vezetni őt is, és a szőkeséget is.*
- Nelira csak rám hallgat. A vérét adná értem, ha kellene, és én is érte. Ez… olyan különleges kötelék köztünk, amit ti nem érthettek, és ne is akarjatok érteni! *néz körbe jelentőségteljesen a társaságon. Többet nem kíván elárulni a meglehetősen furcsa kapcsolatukról.*
- Abban viszont igazad van, hogy jól faképnél hagyott. Majd számon is kérem rajta, ha visszajön… *Ezzel a poharáért nyúl, hogy a vízivásba meneküljön a rá szegeződő, minden bizonnyal kíváncsi tekintetek elől.*
*Élénken hallgatja, ahogy az általa meggyógyított leány mesélni kezd magáról, s arról, mihez ért, de hozzászólni nem igazán tud, csupán a Nialltól kapott vizet kortyolgatja közben. Amikor a téma a Sellőházat érinti, egy emlék jut eszébe, nem olyan régi, de már nem tudná eldönteni, hogy jó-e vagy rossz. Akkor történt ugyanis, hogy a boszorkánysága rosszul sült el, a varázslata visszaütött, melynek következtében majd egy hatig ágynak dőlt. Mindez a Sellőházban történt. Amiért annyira nem rossz emlék, az barátnője gondoskodása, akivel együtt töltötték éppen itt, a Hét Varjúban az aznap előtti éjszakát. Haldrian tudna róla mesélni. Szinte el is veszik az emlékek útvesztőjében, ezért is marad olyan hangtalan mindaddig, míg ki nem pattan a fejéből a kegyetlenül őszinte kérdése a „kölyök” felé. Ha van is vele probléma, ő azt nem érti, csupán érzékeli, hogy a válaszok némileg furcsák, már-már gorombák a megítélése szerint.*
- A festékekre gondolsz? *kérdez vissza először Dayaneerre pillantva.* Nekem ez fontos, szükségem van rá, hogy elrejtőzhessek *mondja, talán kissé ellentmondásba keveredve, hisz az erős, fekete rúzs és szemfesték miatt inkább feltűnő látványnak bizonyul általában, hacsak nem épp a koromsötét éjszakában fut össze valakivel.*
- Ha legalább a hajad hosszabb lenne, már el tudnám dönteni, hogy melyik vagy *mondja aztán Garsinnak, talán továbbra sem túl udvariasan, de ugyanolyan őszintén. Csak segíteni akar, de nem gondol bele, hogy szavaival esetleg többet árthat, mint amennyi jót tehet.
Tekintetét végül Niall irányába kapja, mert onnan hallja a nevét. Alaposan végigméri a csapost. Lehet, hogy bosszú, talán csak véletlen, de úgy tűnik, ő sem ússza meg a faggatózás rosszabbik oldalát. Sőt, a matróz azonnal bogarat ültet a fülébe, s ha eddig el is felejtette, most elkezd haragudni Nelirára, amiért így magára hagyta.*
- Nelira a társam. Szeretjük egymást *vallja be kertelés nélkül, értse mindenki, ahogy akarja.* Az a fickó… Dearthan. Nagykutyát játszik, de csak ugat, nem harap. *Rövid, néhány pillanatnyi időre elhallgat, mert azt azért továbbra sem lehet elvenni a férfitől, hogy néhány órával ezelőtt kiállta Sa'Tereth félistenének próbáját, neki mégis más cseng a fülében. Yillith szavai, miszerint neki kell vezetni őt is, és a szőkeséget is.*
- Nelira csak rám hallgat. A vérét adná értem, ha kellene, és én is érte. Ez… olyan különleges kötelék köztünk, amit ti nem érthettek, és ne is akarjatok érteni! *néz körbe jelentőségteljesen a társaságon. Többet nem kíván elárulni a meglehetősen furcsa kapcsolatukról.*
- Abban viszont igazad van, hogy jól faképnél hagyott. Majd számon is kérem rajta, ha visszajön… *Ezzel a poharáért nyúl, hogy a vízivásba meneküljön a rá szegeződő, minden bizonnyal kíváncsi tekintetek elől.*
1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-11 05:40:09
Üzenet elküldve: 2026-05-11 05:40:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Csupán saját pipája szára mellől elővibráló majdnem-vigyorával válaszol Dayaneer figyelmeztetésére. Úgy véli, hogy kezd ráérezni arra, hogy mivel tudja mozgásban tartani a kreol lány fantáziáját. Ha más nem, legalább annyira, hogy újabb és újabb csipkelődést váltson ki belőle. Hiszen már ez is több, mint a semmi, nem igaz?
A feketehajú arcát fürkészi egy futó pillanatig ahogy az ismét bemutatkozik. Norileina. Akkor nem Nori Leina? Hiszen kicsit korábban így mondta a nevét! Eh.. zavaros. Úgy dönt, hogy ha meg kell szólítania, akkor majd úgy mondja ki a nevét ahogy most legutóbb hallotta. Legfeljebb kijavítják – nagy ügy.
Látszólag fél füllel hallgatja az ifjú válaszát amit a wegtoreni kérdésére ad, miközben továbbra is az ónkupát dörgölgeti, mintha csak valami füst nélküli lángból álló szellemet akarna előcsalni belőle. Szájzugai egy pillanatra ismét felkunkorodnak ahogy a helyi bandák kerülnek szóba, majd elismerőn biccent egy alig láthatót az írás-olvasás dolgára. Azon töpreng, hogy az ifjonc tényleg valami apród-féle lehet.*
- Hogyne tudnék! *-biccent rá Norileina sután előadott kérdésére. Vizet a Kikötőben – bármikor! Jó, mondjuk aligha tengervizet kér a feketehajú. Lerakja a rongyot és az ónkupát, ez utóbbit átcseréli arra, amit kicsit korábban dörgölt tisztára. Ezt egy kendővel letakart kancsóból vízzel tölti, majd a lány elé állítja.-* Parancsolj!
*Ezután ismét az ónkupáért nyúl, de a rongy megáll a kezében az újabb kérdést hallva. Részéről az ifjonc akár egy kitömött sassal is parádézhatna a fején, amíg szépen viselkedik a Varjúban. A Kikötőben amúgy sem szokás megkérdezni senki fia-borját arról, hogy miért fordul épp női- vagy férfisegg után. (Erről eszébe jut az Intézőnél tett korábbi látogatásuk, és a gondolattól önkéntelenül is aprót szippant gyújtatlan pipájából.) Dayaneer szavait hallva kissé oldalra biccenti a fejét. Magában igazat ad neki. A fény felé tartja az ónkupát, hogy ellenőrizze a dörzsölgetés eredményét.*
- Na és te, Norileina? *-szólal meg mintegy mellékesen-* Te honnan ismered Nelirát? És mit értettél az alatt, hogy a tiéd? Hiszen ha jól láttam,
*Leengedi a kupát, nyíltan a feketehajú lányra néz.*
- volt körülötte legyeskedés nem kevés, és nem is egyedül távozott. Nem is veled. Hát hogy van ez akkor?
*Csupán saját pipája szára mellől elővibráló majdnem-vigyorával válaszol Dayaneer figyelmeztetésére. Úgy véli, hogy kezd ráérezni arra, hogy mivel tudja mozgásban tartani a kreol lány fantáziáját. Ha más nem, legalább annyira, hogy újabb és újabb csipkelődést váltson ki belőle. Hiszen már ez is több, mint a semmi, nem igaz?
A feketehajú arcát fürkészi egy futó pillanatig ahogy az ismét bemutatkozik. Norileina. Akkor nem Nori Leina? Hiszen kicsit korábban így mondta a nevét! Eh.. zavaros. Úgy dönt, hogy ha meg kell szólítania, akkor majd úgy mondja ki a nevét ahogy most legutóbb hallotta. Legfeljebb kijavítják – nagy ügy.
Látszólag fél füllel hallgatja az ifjú válaszát amit a wegtoreni kérdésére ad, miközben továbbra is az ónkupát dörgölgeti, mintha csak valami füst nélküli lángból álló szellemet akarna előcsalni belőle. Szájzugai egy pillanatra ismét felkunkorodnak ahogy a helyi bandák kerülnek szóba, majd elismerőn biccent egy alig láthatót az írás-olvasás dolgára. Azon töpreng, hogy az ifjonc tényleg valami apród-féle lehet.*
- Hogyne tudnék! *-biccent rá Norileina sután előadott kérdésére. Vizet a Kikötőben – bármikor! Jó, mondjuk aligha tengervizet kér a feketehajú. Lerakja a rongyot és az ónkupát, ez utóbbit átcseréli arra, amit kicsit korábban dörgölt tisztára. Ezt egy kendővel letakart kancsóból vízzel tölti, majd a lány elé állítja.-* Parancsolj!
*Ezután ismét az ónkupáért nyúl, de a rongy megáll a kezében az újabb kérdést hallva. Részéről az ifjonc akár egy kitömött sassal is parádézhatna a fején, amíg szépen viselkedik a Varjúban. A Kikötőben amúgy sem szokás megkérdezni senki fia-borját arról, hogy miért fordul épp női- vagy férfisegg után. (Erről eszébe jut az Intézőnél tett korábbi látogatásuk, és a gondolattól önkéntelenül is aprót szippant gyújtatlan pipájából.) Dayaneer szavait hallva kissé oldalra biccenti a fejét. Magában igazat ad neki. A fény felé tartja az ónkupát, hogy ellenőrizze a dörzsölgetés eredményét.*
- Na és te, Norileina? *-szólal meg mintegy mellékesen-* Te honnan ismered Nelirát? És mit értettél az alatt, hogy a tiéd? Hiszen ha jól láttam,
*Leengedi a kupát, nyíltan a feketehajú lányra néz.*
- volt körülötte legyeskedés nem kevés, és nem is egyedül távozott. Nem is veled. Hát hogy van ez akkor?
1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-10 20:53:42
Üzenet elküldve: 2026-05-10 20:53:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
- A kivétel erősíti a szabályt *zárja is le ennyivel a feleslegesen elnyúlt diskurzust. Norileina bizonyára magától is pontosan jól tudja, hogy nem megszokott látvány errefelé.*
- A helyedben vigyáznék a nyelvemre, Harven *szól csibukkal teli szájjal, ajka sarkában persze ott játszik egy kis mosoly* - Van, amire nem sajnálom a pénzt. *A jó rumon, dohányon, a szaftos információkon kívül a kivételesen emlékezetes szórakozás lehetősége pontosan ezek közé tartozik. Aztán ki tudja? Lehet, hogy matróza valójában megkérdőjelezhetetlen őstehetség, aztán a végén még az előadása felkerül a taverna állandó szolgáltatásai közé... De lehet, hogy nem szívesen osztozkodna a páratlan lehetőségen.
Sajnos a Kölyök ajánlata már sokkal kevésbé vonzó. A felsorolt feladatokra már bőven akad emberük, s még ha a korábbiakon felül további jószándékú könyörületből mégiscsak felajánlana neki valamit, nos, azzal bizony óhatatlanul is beszerveződne egy rossz szájízzel emlegetett helyi bandába. Manapság azonban nem olyan könnyű elkerülni ezt errefelé, tekintve, hogy szinte minden a Patkányok kezében van.*
- Ha valami kevésbé lepukkant helyen akarsz dolgozni, javaslom kérdezősködj a Sellőházban *a Rumosba is mehetne akár, de az nem kölyköknek való hely. Még olyannak sem, aki egy kicsit tudja forgatni a kardot.* - De lent a dokkoknál is mindig keresnek rakodókat.
*A karavánkíséretnél azért jócskán alantasabb feladatokat fog kapni, de a szavaiból úgy veszi ki, hogy ezzel hellyel-közzel tisztában is van.
A felajánlott aranyakat egy nyájas mosoly kíséretében veszi át és teszi félre egy erszénybe - ez nem az, amit saját használatra tart, nem rakná csak úgy zsebre a tavernának járó aranyat.
Már az utolsókat szippantja nem színig töltött pipájából, amikor egy szippantásnyit csaknem félrenyel a boszorkány igencsak nyers egyenességgel előadott kérdésére. Kénytelen néhányszor megköszörülni a torkát, lapos pillantásokat vet Niall felé, majd nem bírja ki, hogy ne fűzzön hozzá valamit.*
- Nem minden leány cicomázza fel magát *persze itt azért egyértelműen ennél többről van szó, érzi, hogy a kölyök fiúsabb megjelenése mögött van valamifajta szándékoltság. Hogy ezt praktikusságból vagy kényelemből teszi, az egyelőre nem világos előtte - sőt, talán mindegy is.*
- A kivétel erősíti a szabályt *zárja is le ennyivel a feleslegesen elnyúlt diskurzust. Norileina bizonyára magától is pontosan jól tudja, hogy nem megszokott látvány errefelé.*
- A helyedben vigyáznék a nyelvemre, Harven *szól csibukkal teli szájjal, ajka sarkában persze ott játszik egy kis mosoly* - Van, amire nem sajnálom a pénzt. *A jó rumon, dohányon, a szaftos információkon kívül a kivételesen emlékezetes szórakozás lehetősége pontosan ezek közé tartozik. Aztán ki tudja? Lehet, hogy matróza valójában megkérdőjelezhetetlen őstehetség, aztán a végén még az előadása felkerül a taverna állandó szolgáltatásai közé... De lehet, hogy nem szívesen osztozkodna a páratlan lehetőségen.
Sajnos a Kölyök ajánlata már sokkal kevésbé vonzó. A felsorolt feladatokra már bőven akad emberük, s még ha a korábbiakon felül további jószándékú könyörületből mégiscsak felajánlana neki valamit, nos, azzal bizony óhatatlanul is beszerveződne egy rossz szájízzel emlegetett helyi bandába. Manapság azonban nem olyan könnyű elkerülni ezt errefelé, tekintve, hogy szinte minden a Patkányok kezében van.*
- Ha valami kevésbé lepukkant helyen akarsz dolgozni, javaslom kérdezősködj a Sellőházban *a Rumosba is mehetne akár, de az nem kölyköknek való hely. Még olyannak sem, aki egy kicsit tudja forgatni a kardot.* - De lent a dokkoknál is mindig keresnek rakodókat.
*A karavánkíséretnél azért jócskán alantasabb feladatokat fog kapni, de a szavaiból úgy veszi ki, hogy ezzel hellyel-közzel tisztában is van.
A felajánlott aranyakat egy nyájas mosoly kíséretében veszi át és teszi félre egy erszénybe - ez nem az, amit saját használatra tart, nem rakná csak úgy zsebre a tavernának járó aranyat.
Már az utolsókat szippantja nem színig töltött pipájából, amikor egy szippantásnyit csaknem félrenyel a boszorkány igencsak nyers egyenességgel előadott kérdésére. Kénytelen néhányszor megköszörülni a torkát, lapos pillantásokat vet Niall felé, majd nem bírja ki, hogy ne fűzzön hozzá valamit.*
- Nem minden leány cicomázza fel magát *persze itt azért egyértelműen ennél többről van szó, érzi, hogy a kölyök fiúsabb megjelenése mögött van valamifajta szándékoltság. Hogy ezt praktikusságból vagy kényelemből teszi, az egyelőre nem világos előtte - sőt, talán mindegy is.*
1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-09 20:52:41
Üzenet elküldve: 2026-05-09 20:52:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Dayaneer kétkedő, jelentőségteljes pillantását állja, sőt, kicsit mintha még vissza is fürkészne, a nő szándékait és gondolatait kutatva.
Nem beszél azonban többet, mert igazat mondani itt nem akar, de hazugságba belegabalyodni sem, úgyhogy kihasználja, hogy engedik szabadulni a mélyebb válasz alól.
A derűsebb hangulattal körülvéve, a nő szemeibe nézve pedig közben azon gondolkodik, hogy az itt összegyűlt kis társaság vajon mennyire kényszerül hasonló színjátékra és óvatosságra, mint amit ő szükségesnek érez a Kikötőben, s hogy vajon őket is kínozza-e, hogy nem mernek itt bízni senkiben?
Számára kimerítő, mások talán lubickolnak ebben a világban...*
- Amihez épp kell. - *Kezd bele a válaszba suhanchoz méltó nyegleséggel, vagy épp tanácstalansággal.*
- Mostanában a dokkoknál vállalom el, amit tudok. Rakódómunkák, takarítás, javítások, halpucolás... amit éppen megfizetnek. Nem vagyok válogatós, de jó volna valami biztosabb munka. Értek még a kardforgatáshoz is, talán arra is volna igény, de az életemet most szándékosan nem kockáztatnám, meg belekeveredni sem akarok semmibe. Annyira épp nem látom át most a helyzetet, inkább nem szerveződnék be tudatlanul valami helyi bandába. - *Ismeri be, és nem is sejti, hogy épp egy ilyen helyi banda tagjaival beszélget.*
- Írni, olvasni, számolni is tudok... - *Fűzi hozzá, de befejezetlenül hagyja a mondatot, mert ez aztán tényleg olyasmi, aminek nem tudja, hol venné hasznát. Ami eszébe jutna, azok mind bizalmi munkák, így nem gondolja, hogy egyik napról a másikra rá bíznák, vagy hogy kapcsolatok nélkül egyáltalán tudomására jutna, hogy embert keresnek egy ilyen posztra.
De hát ezért is vetette föl most ezt a témát. Nem feltétlenül itt szeretne elhelyezkedni a tavernában, de itt bizonyára sokan megfordulnak, talán valaki mondott valamit, ami munkát ígérhet a számára és az itt dolgozók emlékeznek rá.
Úgyhogy válasza után nem nagy lelkesedéssel, de azért bizakodó várakozással néz Dayaneer-re, hátha eszébe jut valami, ahol hasznát látnák.
Később aztán, a fizetés dolgában igen nagylelkűen bánnak vele, amit őszintén nem ért, különösen egy tavernában. Összerakta, hogy Norileinának vannak itt ismeretségei, így a felé tett engedményeket érti, de ő maga csak egy egyszerű vendég itt.*
- Köszönet, a készséges szolgálatért is. - *Nyújtja Bíborkéz Dayaneernek a pénzt, és szándékosan nem felszolgálást mond, mert elsősorban nem az ételért és italért hálás. A nő 30 aranyat számolhat a markában.
Garsin úgy számolta, ez elég kell legyen, hogy az étel mellett a szeszt is fedezze és még némi borravalót is magában foglaljon.
Bár lehet inkább Niall markába mehetett volna a pénz, mert a munka érdemi részét ő végzi, de Dayaneer volt épp jelen, meg a "főnöknek" is ő tűnik, hát így alakult.
Egész szórakoztató, ahogy a pultos-páros egymást ugratja, valamint a kibontakozó beszélgetés is. Be semmiképpen nem csatlakozik, csak hallgatja őket, miközben csipeget és várja, hogy hűljön a ragu. Közben leveszi most már a kámzsát a fejéről, mert úgy mégiscsak könnyebb lesz enni és a ruhadarabot is tisztán tartani, meg idebent elég meleg is van. Lelapult rövid haját még át sem túrja, hogy a küllemén javítson, igényessége erre nem tér ki. Jobban zavarja, hogy a kezei koszosak és maszatosak, de legalább a piszok és vér javát lemosta a varázsvíz, csak az ő tisztasági elvárásainak nem felel meg ez az állapot. Lopva megdörzsölgeti, meg kabátja ujjába törölgeti magát, de hamar föladja.
A bemutatkozókört figyelemmel követi, de nem érzi, hogy be kellene csatlakoznia kívülállóként, vagy hogy bárki is kíváncsi volna az ő nevére. Hisz ő csak egy vendég itt. Persze, ha felé fordulnak pillantások, amik másról árulkodnának, ő sem marad néma. Egyébként magát kicsit kivonva a beszélgetésből merül el az étkezésben, vagyis most már néha bele is mártogatja a kenyeret a raguba, hogy legalább így ehessen már belőle.
Mikor a Niallként bemutatott férfi biztatja az evésre, majd pedig még extra fűszerezést is kínál, elmosolyodik.*
- Úgy lesz, köszönöm. - *Az arca nem arról árulkodik, mintha teljesen komolyan venné az ajánlatot, de azért láthatóan értékeli. Az ajánlatot, vagy a poént.
A szakácsot dicsérő szavakon fölbátorodva pedig már bele is kanalaz a raguba. Nem teljesen egyértelmű, hogy a kanalat azért ejti vissza és köpi majdnem ki a tartalmát, mert még mindig túl forró az étel, vagy mert ennyire meglepte Norileina neki szegezett kérdése.
Tekintete mindenesetre felé fordul, miközben jobb híján kézfejébe törli a száját. Aztán meg a másik kettőre is odanéz, mielőtt válaszolna. De végül válaszol.*
- Úgy tűnik, ilyen ábrázattal születtem. - *Mondja tudálékosan, anélkül, hogy igazán bármit is mondana.*
*Dayaneer kétkedő, jelentőségteljes pillantását állja, sőt, kicsit mintha még vissza is fürkészne, a nő szándékait és gondolatait kutatva.
Nem beszél azonban többet, mert igazat mondani itt nem akar, de hazugságba belegabalyodni sem, úgyhogy kihasználja, hogy engedik szabadulni a mélyebb válasz alól.
A derűsebb hangulattal körülvéve, a nő szemeibe nézve pedig közben azon gondolkodik, hogy az itt összegyűlt kis társaság vajon mennyire kényszerül hasonló színjátékra és óvatosságra, mint amit ő szükségesnek érez a Kikötőben, s hogy vajon őket is kínozza-e, hogy nem mernek itt bízni senkiben?
Számára kimerítő, mások talán lubickolnak ebben a világban...*
- Amihez épp kell. - *Kezd bele a válaszba suhanchoz méltó nyegleséggel, vagy épp tanácstalansággal.*
- Mostanában a dokkoknál vállalom el, amit tudok. Rakódómunkák, takarítás, javítások, halpucolás... amit éppen megfizetnek. Nem vagyok válogatós, de jó volna valami biztosabb munka. Értek még a kardforgatáshoz is, talán arra is volna igény, de az életemet most szándékosan nem kockáztatnám, meg belekeveredni sem akarok semmibe. Annyira épp nem látom át most a helyzetet, inkább nem szerveződnék be tudatlanul valami helyi bandába. - *Ismeri be, és nem is sejti, hogy épp egy ilyen helyi banda tagjaival beszélget.*
- Írni, olvasni, számolni is tudok... - *Fűzi hozzá, de befejezetlenül hagyja a mondatot, mert ez aztán tényleg olyasmi, aminek nem tudja, hol venné hasznát. Ami eszébe jutna, azok mind bizalmi munkák, így nem gondolja, hogy egyik napról a másikra rá bíznák, vagy hogy kapcsolatok nélkül egyáltalán tudomására jutna, hogy embert keresnek egy ilyen posztra.
De hát ezért is vetette föl most ezt a témát. Nem feltétlenül itt szeretne elhelyezkedni a tavernában, de itt bizonyára sokan megfordulnak, talán valaki mondott valamit, ami munkát ígérhet a számára és az itt dolgozók emlékeznek rá.
Úgyhogy válasza után nem nagy lelkesedéssel, de azért bizakodó várakozással néz Dayaneer-re, hátha eszébe jut valami, ahol hasznát látnák.
Később aztán, a fizetés dolgában igen nagylelkűen bánnak vele, amit őszintén nem ért, különösen egy tavernában. Összerakta, hogy Norileinának vannak itt ismeretségei, így a felé tett engedményeket érti, de ő maga csak egy egyszerű vendég itt.*
- Köszönet, a készséges szolgálatért is. - *Nyújtja Bíborkéz Dayaneernek a pénzt, és szándékosan nem felszolgálást mond, mert elsősorban nem az ételért és italért hálás. A nő 30 aranyat számolhat a markában.
Garsin úgy számolta, ez elég kell legyen, hogy az étel mellett a szeszt is fedezze és még némi borravalót is magában foglaljon.Bár lehet inkább Niall markába mehetett volna a pénz, mert a munka érdemi részét ő végzi, de Dayaneer volt épp jelen, meg a "főnöknek" is ő tűnik, hát így alakult.
Egész szórakoztató, ahogy a pultos-páros egymást ugratja, valamint a kibontakozó beszélgetés is. Be semmiképpen nem csatlakozik, csak hallgatja őket, miközben csipeget és várja, hogy hűljön a ragu. Közben leveszi most már a kámzsát a fejéről, mert úgy mégiscsak könnyebb lesz enni és a ruhadarabot is tisztán tartani, meg idebent elég meleg is van. Lelapult rövid haját még át sem túrja, hogy a küllemén javítson, igényessége erre nem tér ki. Jobban zavarja, hogy a kezei koszosak és maszatosak, de legalább a piszok és vér javát lemosta a varázsvíz, csak az ő tisztasági elvárásainak nem felel meg ez az állapot. Lopva megdörzsölgeti, meg kabátja ujjába törölgeti magát, de hamar föladja.
A bemutatkozókört figyelemmel követi, de nem érzi, hogy be kellene csatlakoznia kívülállóként, vagy hogy bárki is kíváncsi volna az ő nevére. Hisz ő csak egy vendég itt. Persze, ha felé fordulnak pillantások, amik másról árulkodnának, ő sem marad néma. Egyébként magát kicsit kivonva a beszélgetésből merül el az étkezésben, vagyis most már néha bele is mártogatja a kenyeret a raguba, hogy legalább így ehessen már belőle.
Mikor a Niallként bemutatott férfi biztatja az evésre, majd pedig még extra fűszerezést is kínál, elmosolyodik.*
- Úgy lesz, köszönöm. - *Az arca nem arról árulkodik, mintha teljesen komolyan venné az ajánlatot, de azért láthatóan értékeli. Az ajánlatot, vagy a poént.
A szakácsot dicsérő szavakon fölbátorodva pedig már bele is kanalaz a raguba. Nem teljesen egyértelmű, hogy a kanalat azért ejti vissza és köpi majdnem ki a tartalmát, mert még mindig túl forró az étel, vagy mert ennyire meglepte Norileina neki szegezett kérdése.
Tekintete mindenesetre felé fordul, miközben jobb híján kézfejébe törli a száját. Aztán meg a másik kettőre is odanéz, mielőtt válaszolna. De végül válaszol.*
- Úgy tűnik, ilyen ábrázattal születtem. - *Mondja tudálékosan, anélkül, hogy igazán bármit is mondana.*
1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-09 10:19:55
Üzenet elküldve: 2026-05-09 10:19:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Válaszul csupán nevetgél egy keveset Dayaneer feltételezésén. Ha tudná, hogy a feketeség olykor még saját magát is képes elfelejteni, nemhogy másokat…
A fegyverekkel kapcsolatos eszmecserébe végül mindannyian beszállnak, a téma pedig specializálódik a hosszúkardokra, illetve a hivatásos kardforgatókra. Nori végül sejtelmesen elvigyorodik, és hüvelykujjával a hátára erősített tokban pihenő fegyver felé mutat.*
- Ez sem egyszerű rövidkard… *Nem vitatkozni kíván a másik hozzáértésével, csupán ellenpéldákat szolgáltat. Arról már nem is beszél, hogy a kikötőben nem mindenki kalóz, matróz vagy haramia. Egyik kategóriába sem tudná besorolni például magát sem.
Hogy az általa meggyógyított pára mihez ért, arra ő is nagyon kíváncsi, pontosan azóta, hogy Dayaneer feltette neki a kérdést, így élénken figyel is a válaszra, ezt követően fejti csak ki a csapos és barátnője közti kapcsolatáról szóló feltételezését. Válasszal a nő szolgál hosszabban, de azért muris, ahogy az elején egymás után mondják ki az „ikrek” szót, különböző hangsúllyal, mintha ezzel is csak egymásra reagáltak volna. Ahogy a neveket hallja, először Niall irányába, majd Dayaneer felé pillant, hát végre rendesen is megismerhette őket.*
- Norileina. *Mutatkozik be újra, mintha nem tette volna már meg ezt korábban. Nos, azt már elfelejtette. Sőt, ha kérdeznék, talán azt sem tudná magabiztosan elmesélni, hogy miképp is került Niall társaságába, mielőtt beszédbe elegyedtek volna ők négyen, de nem is számít már. Most jut eszébe az is, hogy a neki kikészített rumot ő még meg sem itta, pedig már mindenki más ivott az ő tiszteletére. Fogja hát most a kupicát, és leönti a tartalmát a torkán. Az égető érzés egyszerre borzalmas és jóleső, de hát a rumot pont ezért szeretik. Talán.*
- Lehet… *Bólint végül Dayaneer szavaira, ezek szerint egyszerűen csak nem futottak össze még sosem.*
- Vizet is tudsz adni a só és bors mellé? Mármint helyette. *Fejezi ki aztán furcsán Niall felé az igényét egy pohár italra, amiben nincs semmiféle alkohol. Bármi is a válasz, ezt követően Garsin felé fordul, hát csak nem gondolhatja, hogy a másik páros után ő majd megússza a boszorkány fura kérdéseit.*
- És te? Hogy tudsz egyszerre fiú és lány is lenni, hm? *Arcán nem látszik a humornak nyoma sem, olyan, mintha tényleg véresen komolyan kérdezné.*
*Válaszul csupán nevetgél egy keveset Dayaneer feltételezésén. Ha tudná, hogy a feketeség olykor még saját magát is képes elfelejteni, nemhogy másokat…
A fegyverekkel kapcsolatos eszmecserébe végül mindannyian beszállnak, a téma pedig specializálódik a hosszúkardokra, illetve a hivatásos kardforgatókra. Nori végül sejtelmesen elvigyorodik, és hüvelykujjával a hátára erősített tokban pihenő fegyver felé mutat.*
- Ez sem egyszerű rövidkard… *Nem vitatkozni kíván a másik hozzáértésével, csupán ellenpéldákat szolgáltat. Arról már nem is beszél, hogy a kikötőben nem mindenki kalóz, matróz vagy haramia. Egyik kategóriába sem tudná besorolni például magát sem.
Hogy az általa meggyógyított pára mihez ért, arra ő is nagyon kíváncsi, pontosan azóta, hogy Dayaneer feltette neki a kérdést, így élénken figyel is a válaszra, ezt követően fejti csak ki a csapos és barátnője közti kapcsolatáról szóló feltételezését. Válasszal a nő szolgál hosszabban, de azért muris, ahogy az elején egymás után mondják ki az „ikrek” szót, különböző hangsúllyal, mintha ezzel is csak egymásra reagáltak volna. Ahogy a neveket hallja, először Niall irányába, majd Dayaneer felé pillant, hát végre rendesen is megismerhette őket.*
- Norileina. *Mutatkozik be újra, mintha nem tette volna már meg ezt korábban. Nos, azt már elfelejtette. Sőt, ha kérdeznék, talán azt sem tudná magabiztosan elmesélni, hogy miképp is került Niall társaságába, mielőtt beszédbe elegyedtek volna ők négyen, de nem is számít már. Most jut eszébe az is, hogy a neki kikészített rumot ő még meg sem itta, pedig már mindenki más ivott az ő tiszteletére. Fogja hát most a kupicát, és leönti a tartalmát a torkán. Az égető érzés egyszerre borzalmas és jóleső, de hát a rumot pont ezért szeretik. Talán.*
- Lehet… *Bólint végül Dayaneer szavaira, ezek szerint egyszerűen csak nem futottak össze még sosem.*
- Vizet is tudsz adni a só és bors mellé? Mármint helyette. *Fejezi ki aztán furcsán Niall felé az igényét egy pohár italra, amiben nincs semmiféle alkohol. Bármi is a válasz, ezt követően Garsin felé fordul, hát csak nem gondolhatja, hogy a másik páros után ő majd megússza a boszorkány fura kérdéseit.*
- És te? Hogy tudsz egyszerre fiú és lány is lenni, hm? *Arcán nem látszik a humornak nyoma sem, olyan, mintha tényleg véresen komolyan kérdezné.*
1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-07 13:11:58
Üzenet elküldve: 2026-05-07 13:11:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Míg a konyhában volt, csupán a beszűrődő hangokat hallgatta fél füllel, s most, hogy ismét a pult mögött áll, próbálja gyorsan összerakni fejben, hogy miről maradt le eddig. Úgy sejti, hogy semmi különösről. Egy ónkupát talál végül a pult mögött, kíváncsi, hogy a ronggyal mennyire tudja majd kifényesíteni. Sosem csinált ilyet.*
- Hm? *-néz laposan a wegtoreni felé, aki szokása szerint úgy piszkálja őt, mint ahogy egy kíváncsi gyerek bökdösi bottal a mohás sziklát, hogy lássa: az végül megmozdul-e.-* Gondolod? Táncolni még nem is láttál pedig. Mondjuk az feláras dolog.
*Elvigyorogja magát egy pillanatra, addig fogai között tartja meg tömött-gyújtatlan pipáját. Talán ez az a pillanat, amikor elhatározza, hogy csakazértse' fogja hagyni, hogy a kreol lány az idegeire menjen.
Szinte meghökkenve néz fel a kupáról Norira, ahogy a lány egész érdekes váddal illeti Dayaneer-el alkotott párosukat.*
- Ikrek..? *-halk dörmögése visszhangozza az ugyancsak megvádolt wegtoreni hangját. Érdekes gondolat! Ha van is a nő és maga között bármi hasonlóság, hát az a felszín alatt lesz. Mondjuk azzal nem ért egyet, hogy mindig tudná, hogy Dayaneer mikor-mire hogyan fog reagálni. Hát lehet ezt tudni bármikor is egy nő esetén..?! Úgy fest, hogy végül Nori is rájön, hogy aligha egy méh gyümölcsei lennének a kreol nővel, és ezt ez utóbbi meg is erősíti. Apró, megerősítő „ühüm”-el támasztja alá az ismeretségük rövidségére vonatkozó állítást, majd két ujjal, hanyagul szalutál a vendégek felé, ahogy be is mutatják őt nekik. Próbál nem törődni azzal az enyhe szívtájéki szúrással, amit a neve mögé biggyesztett titulus vált ki belőle. Inkább dörzsöli tovább a kupát, mintha az a kupa tehetne bármiről is az életben.*
- Egyél bátran, *-pislant az ifjúra, aki egyelőre a kenyérrel próbálja megtölteni a gyomrát-* Ezmee kifejezetten jól főz.
*Végül csak eszébe jutott a nagydarab nő neve!*
- Aztán ha kéne még só vagy bors, akkor szóljál nyugodtan. *-ha már felszolgálónak született, úgy is illene viselkednie, nem igaz?*
*Míg a konyhában volt, csupán a beszűrődő hangokat hallgatta fél füllel, s most, hogy ismét a pult mögött áll, próbálja gyorsan összerakni fejben, hogy miről maradt le eddig. Úgy sejti, hogy semmi különösről. Egy ónkupát talál végül a pult mögött, kíváncsi, hogy a ronggyal mennyire tudja majd kifényesíteni. Sosem csinált ilyet.*
- Hm? *-néz laposan a wegtoreni felé, aki szokása szerint úgy piszkálja őt, mint ahogy egy kíváncsi gyerek bökdösi bottal a mohás sziklát, hogy lássa: az végül megmozdul-e.-* Gondolod? Táncolni még nem is láttál pedig. Mondjuk az feláras dolog.
*Elvigyorogja magát egy pillanatra, addig fogai között tartja meg tömött-gyújtatlan pipáját. Talán ez az a pillanat, amikor elhatározza, hogy csakazértse' fogja hagyni, hogy a kreol lány az idegeire menjen.
Szinte meghökkenve néz fel a kupáról Norira, ahogy a lány egész érdekes váddal illeti Dayaneer-el alkotott párosukat.*
- Ikrek..? *-halk dörmögése visszhangozza az ugyancsak megvádolt wegtoreni hangját. Érdekes gondolat! Ha van is a nő és maga között bármi hasonlóság, hát az a felszín alatt lesz. Mondjuk azzal nem ért egyet, hogy mindig tudná, hogy Dayaneer mikor-mire hogyan fog reagálni. Hát lehet ezt tudni bármikor is egy nő esetén..?! Úgy fest, hogy végül Nori is rájön, hogy aligha egy méh gyümölcsei lennének a kreol nővel, és ezt ez utóbbi meg is erősíti. Apró, megerősítő „ühüm”-el támasztja alá az ismeretségük rövidségére vonatkozó állítást, majd két ujjal, hanyagul szalutál a vendégek felé, ahogy be is mutatják őt nekik. Próbál nem törődni azzal az enyhe szívtájéki szúrással, amit a neve mögé biggyesztett titulus vált ki belőle. Inkább dörzsöli tovább a kupát, mintha az a kupa tehetne bármiről is az életben.*
- Egyél bátran, *-pislant az ifjúra, aki egyelőre a kenyérrel próbálja megtölteni a gyomrát-* Ezmee kifejezetten jól főz.
*Végül csak eszébe jutott a nagydarab nő neve!*
- Aztán ha kéne még só vagy bors, akkor szóljál nyugodtan. *-ha már felszolgálónak született, úgy is illene viselkednie, nem igaz?*
1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-06 18:53:51
Üzenet elküldve: 2026-05-06 18:53:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Norileina zavart kis felelete sejtelmes mosolyt csal az arcára.*
- Hidd el, Szépségem, ha találkoztál eggyel, azt nem felejtenéd el ilyen könnyen *Be kell látni, hogy a népe, nos, meglehetősen feltűnő. Ha nem épp kinézetben, akkor heves természetben, nem az a fajta, aki könnyedén beleolvad akár a kikötői miliőbe. Pedig talán ez az a pontja a keletnek, ami a legközelebb áll a hegy túloldalához.
Niall piszkálódásnak szánt szavai egyáltalán nem húzzák fel, sőt, még egy azokon felbuzduló sürgető pillantást is megejt felé, mint egy valódi, szüntelenül dirigáló kapitány. Ennél sokkal jobban zavarja, hogy éppen neki kívánják bemutatni a Kikötő veszélyeit, szemöldöke leheletnyit meg is emelkedik, ahogy a fekete hajúra pillant.*
- Itt mindenki hord fegyvert *biccent nyomatékosítva a sajátja felé* - Rövidkardot, szablyát, tőrt... a hosszúkard nem a kalózok, matrózok vagy kikötői haramiák fegyvere, hanem azoké, akik tanulják is forgatni *itt már jelentőségteljesebben néz a sihederre, s bár tekintetében játszik némi kétkedés a válasz hallatán, arra megjegyzést nem tesz. Éppen elég számára, hogy nem tűnik a Viharfiak, Velasco'rrák vagy éppen a Tretil kémjének, minden más dolog pedig szinte lényegtelen most*
- Mihez értesz? *teszi fel inkább a kérdést, bár nem biztos, hogy túl sok mindent tud kezdeni a kölyökkel. Olyanok, akik takarítanak, felszolgálnak és karbantartanak már jócskán akadnak a tavernában, a fegyveres erő az, amelynek rettentően híján vannak. Amióta Ettvallder és Leon felszívódott, Agin pedig... nos, hosszú ideje vannak már tényleges védelem nélkül itt, ami a közelmúlt eseményeinek fényében nem éppen a legbölcsebb. Nem forgatja ugyan maga sem olyannyira ügyetlenül a szablyát, de nagy bajban lennének, ha kizárólagosan az ő harci képességeire alapoznának.
A feles dolgára csak legyint egyet, miközben újabb kanyargó füstbodrot fúj a levegőbe, zöldjei pedig máris az étellel visszatért tengerészt kutatják. Kétségtelenül szórakoztatja a pincérkedése látványa, sőt, meg kell hagyni, mintha találna is valami vonzót a bizonytalanságában.*
- Felszolgálónak születtél, Matróz *rág a csibuk szárára aztán a boszorkány barna tekintetét kutatja*
- Ikrek *ízlelgeti meglepetten a szót, de hamar némi göcögés váltja fel, s egy halovány fejcsóválás* - A látszat igencsak csalóka, nem olyan régóta ismerjük egymást.
*Tény és való, hogy az első pillanattól kezdve van közöttük valami megmagyarázhatatlan összhang, amit leginkább a tengeri életnek tulajdonít, na meg az éles nyelveknek.*
- Ő ott Niall Harven... mindenes *bizonytalanul teszi hozzá a titulust, egyelőre még nem forrta ki magát a dolog* - Az én nevem pedig Dayaneer, én vagyok a taverna kupece.
*Feleslegesnek találja külön kihangsúlyozni, hogy a hely bizony nem az övék, egyértelműen kiderülhet a címekből*
- Legutóbb bizonyára elkerültük egymást.
*Norileina zavart kis felelete sejtelmes mosolyt csal az arcára.*
- Hidd el, Szépségem, ha találkoztál eggyel, azt nem felejtenéd el ilyen könnyen *Be kell látni, hogy a népe, nos, meglehetősen feltűnő. Ha nem épp kinézetben, akkor heves természetben, nem az a fajta, aki könnyedén beleolvad akár a kikötői miliőbe. Pedig talán ez az a pontja a keletnek, ami a legközelebb áll a hegy túloldalához.
Niall piszkálódásnak szánt szavai egyáltalán nem húzzák fel, sőt, még egy azokon felbuzduló sürgető pillantást is megejt felé, mint egy valódi, szüntelenül dirigáló kapitány. Ennél sokkal jobban zavarja, hogy éppen neki kívánják bemutatni a Kikötő veszélyeit, szemöldöke leheletnyit meg is emelkedik, ahogy a fekete hajúra pillant.*
- Itt mindenki hord fegyvert *biccent nyomatékosítva a sajátja felé* - Rövidkardot, szablyát, tőrt... a hosszúkard nem a kalózok, matrózok vagy kikötői haramiák fegyvere, hanem azoké, akik tanulják is forgatni *itt már jelentőségteljesebben néz a sihederre, s bár tekintetében játszik némi kétkedés a válasz hallatán, arra megjegyzést nem tesz. Éppen elég számára, hogy nem tűnik a Viharfiak, Velasco'rrák vagy éppen a Tretil kémjének, minden más dolog pedig szinte lényegtelen most*
- Mihez értesz? *teszi fel inkább a kérdést, bár nem biztos, hogy túl sok mindent tud kezdeni a kölyökkel. Olyanok, akik takarítanak, felszolgálnak és karbantartanak már jócskán akadnak a tavernában, a fegyveres erő az, amelynek rettentően híján vannak. Amióta Ettvallder és Leon felszívódott, Agin pedig... nos, hosszú ideje vannak már tényleges védelem nélkül itt, ami a közelmúlt eseményeinek fényében nem éppen a legbölcsebb. Nem forgatja ugyan maga sem olyannyira ügyetlenül a szablyát, de nagy bajban lennének, ha kizárólagosan az ő harci képességeire alapoznának.
A feles dolgára csak legyint egyet, miközben újabb kanyargó füstbodrot fúj a levegőbe, zöldjei pedig máris az étellel visszatért tengerészt kutatják. Kétségtelenül szórakoztatja a pincérkedése látványa, sőt, meg kell hagyni, mintha találna is valami vonzót a bizonytalanságában.*
- Felszolgálónak születtél, Matróz *rág a csibuk szárára aztán a boszorkány barna tekintetét kutatja*
- Ikrek *ízlelgeti meglepetten a szót, de hamar némi göcögés váltja fel, s egy halovány fejcsóválás* - A látszat igencsak csalóka, nem olyan régóta ismerjük egymást.
*Tény és való, hogy az első pillanattól kezdve van közöttük valami megmagyarázhatatlan összhang, amit leginkább a tengeri életnek tulajdonít, na meg az éles nyelveknek.*
- Ő ott Niall Harven... mindenes *bizonytalanul teszi hozzá a titulust, egyelőre még nem forrta ki magát a dolog* - Az én nevem pedig Dayaneer, én vagyok a taverna kupece.
*Feleslegesnek találja külön kihangsúlyozni, hogy a hely bizony nem az övék, egyértelműen kiderülhet a címekből*
- Legutóbb bizonyára elkerültük egymást.
1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-05 22:14:03
Üzenet elküldve: 2026-05-05 22:14:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Egy alig-mosollyal válaszol arra, mikor kiderül, hogy "kölyöknek" lett szólítva. Semmi szokatlan. Nem is igyekszik kijavítani, ahogy azt sem, mikor sihederek közé sorolják. Ha elmondaná, hogy tán már húsz is elmúlt, a végén még számon kérnék rajta a sima képét, aztán magyarázkodhatna. Persze, mindig benne van a pakliban, hogy maguktól is rájönnek, vagy legalább megsejtik a nemét, aztán ki zavartan, ki tapintat nélkül, esetleg inkább egy beszólással rákérdez. Ő meg vagy válaszol őszintén, vagy megkerüli a választ, a helyzettől függően.*
- Úgy vol...? - *Kérdezne vissza, de Nori nála határozottabban és gyorsabban hangoztatja a véleményét a témában. És egyet kell vele értenie. Igazából keveseket lát errefelé fegyver nélkül mászkálni, ahogy a páncél sem számít ritkaságnak megfigyelése szerint.
Úgyhogy fejét Norileina felé billentve és vállát vonva fejezi ki, hogy osztja a feketeség véleményét. Azért a feltett kérdésre még válaszol.*
- Nem. Mostanában karavánokat, kereskedőket kísértem. - *Mond egy féligazságot, ha már meg kell indokolnia fegyveres voltát.*
- De most egy időre azt hiszem, még itt tartanak családi ügyek, meg ezek a hírek az orkokról. Úgyhogy ha tudtok valami munkát, hogy addig se kopjon föl az állam, csupa fül vagyok. - *Használja ki az alkalmat, ha már egy tavernában van, ahol mindenféle hírek összegyűlnek. Az esetleges munkalehetőségek pedig legalább annyira érdeklik, mint az ork fenyegetés. Ez utóbbi futólagos említésénél viszont külön figyelmet szentel az arcoknak, hátha valamelyikük többet is hallott, mint amennyit a kikötői népek maguk között beszélnek.
Sejtése a pultos-hölgy származásáról beigazolódik, boszorkány-jótevője válasza meg kissé furcsa, de nem kérdez rá, úgy véli, majd mások megteszik helyette, ha ők is különösnek találják.*
- Jöhet az is. - *Mondja a kenyér dolgára.*
- Köszönöm. - *Teszi hozzá, még mielőtt az "ugráltatott" fickó rá is megorrolna és beleköpne a ragujába. Szerencsére arról fogalma sincs, hogy egy kis köpet a legkevesebb testnedv, ami miatt aggódnia kellene, úgyhogy egész jó étvággyal néz elébe az ételnek.*
- Volt még az a szesz is. - *Emlékezteti Dayaneert, közben meg már a kabátja belső zsebében túr, feltehetően az aranyak után.
Talán mire Niall visszatér az étellel, már túl is estek a fizetésen.*
- Köszönöm. - *Foglal helyet is most már, mert úgy kényelmesebbnek ígérkezik az evés. És csak ahogy leül tudatosítja, hogy mennyire zsibbadtnak és gyengének érzi magát. Ez meg most már elgondolkodtatja, hogy mitől is lehet, de végül csak vesz egy mély levegőt, meg megdörzsöli az arcát, aztán a tányér fölé hajol.
Ami biztatóan forró ételt rejt magában... Gyakorlatiasan inkább nem nagyon nézi egy ilyen helyen, hogy mik is az összetevők, csak bízik benne, hogy a forralás semlegesített mindent, amitől esetleg gyomorrontást kaphatna. Ha meg mégis valami ízletes lesz a kanalán, az kellemes meglepetés lesz.
Míg a ragu hűl, addig a kenyérből tépked és eszeget, egyébként csendben figyeli a beszélgetést, amit most Nori visz tovább, a pultos-páros felé irányítva a figyelmet.*
*Egy alig-mosollyal válaszol arra, mikor kiderül, hogy "kölyöknek" lett szólítva. Semmi szokatlan. Nem is igyekszik kijavítani, ahogy azt sem, mikor sihederek közé sorolják. Ha elmondaná, hogy tán már húsz is elmúlt, a végén még számon kérnék rajta a sima képét, aztán magyarázkodhatna. Persze, mindig benne van a pakliban, hogy maguktól is rájönnek, vagy legalább megsejtik a nemét, aztán ki zavartan, ki tapintat nélkül, esetleg inkább egy beszólással rákérdez. Ő meg vagy válaszol őszintén, vagy megkerüli a választ, a helyzettől függően.*
- Úgy vol...? - *Kérdezne vissza, de Nori nála határozottabban és gyorsabban hangoztatja a véleményét a témában. És egyet kell vele értenie. Igazából keveseket lát errefelé fegyver nélkül mászkálni, ahogy a páncél sem számít ritkaságnak megfigyelése szerint.
Úgyhogy fejét Norileina felé billentve és vállát vonva fejezi ki, hogy osztja a feketeség véleményét. Azért a feltett kérdésre még válaszol.*
- Nem. Mostanában karavánokat, kereskedőket kísértem. - *Mond egy féligazságot, ha már meg kell indokolnia fegyveres voltát.*
- De most egy időre azt hiszem, még itt tartanak családi ügyek, meg ezek a hírek az orkokról. Úgyhogy ha tudtok valami munkát, hogy addig se kopjon föl az állam, csupa fül vagyok. - *Használja ki az alkalmat, ha már egy tavernában van, ahol mindenféle hírek összegyűlnek. Az esetleges munkalehetőségek pedig legalább annyira érdeklik, mint az ork fenyegetés. Ez utóbbi futólagos említésénél viszont külön figyelmet szentel az arcoknak, hátha valamelyikük többet is hallott, mint amennyit a kikötői népek maguk között beszélnek.
Sejtése a pultos-hölgy származásáról beigazolódik, boszorkány-jótevője válasza meg kissé furcsa, de nem kérdez rá, úgy véli, majd mások megteszik helyette, ha ők is különösnek találják.*
- Jöhet az is. - *Mondja a kenyér dolgára.*
- Köszönöm. - *Teszi hozzá, még mielőtt az "ugráltatott" fickó rá is megorrolna és beleköpne a ragujába. Szerencsére arról fogalma sincs, hogy egy kis köpet a legkevesebb testnedv, ami miatt aggódnia kellene, úgyhogy egész jó étvággyal néz elébe az ételnek.*
- Volt még az a szesz is. - *Emlékezteti Dayaneert, közben meg már a kabátja belső zsebében túr, feltehetően az aranyak után.
Talán mire Niall visszatér az étellel, már túl is estek a fizetésen.*
- Köszönöm. - *Foglal helyet is most már, mert úgy kényelmesebbnek ígérkezik az evés. És csak ahogy leül tudatosítja, hogy mennyire zsibbadtnak és gyengének érzi magát. Ez meg most már elgondolkodtatja, hogy mitől is lehet, de végül csak vesz egy mély levegőt, meg megdörzsöli az arcát, aztán a tányér fölé hajol.
Ami biztatóan forró ételt rejt magában... Gyakorlatiasan inkább nem nagyon nézi egy ilyen helyen, hogy mik is az összetevők, csak bízik benne, hogy a forralás semlegesített mindent, amitől esetleg gyomorrontást kaphatna. Ha meg mégis valami ízletes lesz a kanalán, az kellemes meglepetés lesz.
Míg a ragu hűl, addig a kenyérből tépked és eszeget, egyébként csendben figyeli a beszélgetést, amit most Nori visz tovább, a pultos-páros felé irányítva a figyelmet.*
1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-05 19:24:14
Üzenet elküldve: 2026-05-05 19:24:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Ha a puszta logika működését vesszük alapul, akkor Norileina titokzatossága nem igazán lepheti meg társaságát. A sötétség maga is titokzatos, az éj pedig koromfekete, pontosan úgy, ahogy a lány maga is fekete. Minden bizonnyal valami ilyesfajta magyarázattal állna elő, ha magyarázatot követelnének tőle, de kétségkívül bölcs döntés lehet, hogy ezt senki nem teszi.
Kisvártatva már a kreol bőrű barátnője által kiejtett furcsa hangzású szavak kötik le a figyelmét. Fogalma sincs róla, mit jelenthet az, hogy „Marduk”, de szerencsére Dayaneer hamar lefordítja nekik. A két lány beszélgetése közben a tekintetét kapkodja ide-oda, arra nézve, aki épp beszél, hozzászólni azonban csak a saját tapasztalatai alapján tud.*
- Aki nem hord hasonlókat itt a kikötőben, az bolond. Már legalább egy pengét. Na, nem, mintha csak fegyverrel lehetne ölni… *Észre sem veszi, hogy ezzel mintegy akaratlanul is ráerősített azokra a talányokra, hogy mire képes még a boszorkánysága, illetve a főzetei által. Ha már boszorkány a megszólításból egészen hamar tud asszociálni arra, hogy hozzá szóltak. Úgy tűnik magáénak érzi a titulust. Habár miért ne érezné? Hisz ő mondta először magáról. A kérdésre először a fejét rázza, utána érkezik csupán a válasz.*
- Á, Wegtoren… Nem hiszem, vagy nem tudom. Lehet, hogy csak nem emlékszem… *Túr fekete tincsei közé kissé zavartan. A hangulathoz egyébként még inkább hozzátesz a kis matróz-kapitány színjáték is, még halkan kuncog is rajta egy sort. A csapos mondandóját egyébként most ő is képes volt kikövetkeztetni annak ellenére, hogy e szavak is egész érdekesen hangzottak.
Az ifjú apród, már ha tényleg az lehet barátnője következtetése alapján, újra a tartozással hozakodik elő, mire ő már unottan sóhajt fel, ebből már amaz tudhatja is a véleményét. Mindig csak a tartozások… Hagyjuk már! Az anyagias világ úgyis csupán a gazdagok őrült játéka, amiért nekik sem volt gyerekszobájuk, csak nem merik bevallani, mert az szégyen. Szólni azonban inkább nem szól semmit. Hangját akkor hallhatják újra, mikor jó étvágyat kívánva tengerész-csaposuk is visszatér az étekkel.*
- Na, de akkor meséljetek már ti is, ti kik vagytok? *pillant Dayaneer, majd Niall felé.* Most komolyan… Úgy viselkedtek egymással, mintha… nem tudom, ikertestvérek lennétek, akik együtt nőttek fel. Mintha minden szóra, mozdulatra tudnátok, mit fog reagálni a másik. Mondjuk annyira nem is hasonlítotok… De amúgy is, ha a tiétek ez a hely, miért nem láttalak itt titeket eddig? *Tény, hogy az az eddig egy korábbi alkalmat jelenthet az elmúlt jó pár hat óta, de az most mellékes, ahogy Nori számára legtöbbször minden részlet az, kivéve, melyeknek valahogy épp sikerül megragadnia a fantáziáját. Két új ismerősének különös dinamikája például pont ilyen.*
*Ha a puszta logika működését vesszük alapul, akkor Norileina titokzatossága nem igazán lepheti meg társaságát. A sötétség maga is titokzatos, az éj pedig koromfekete, pontosan úgy, ahogy a lány maga is fekete. Minden bizonnyal valami ilyesfajta magyarázattal állna elő, ha magyarázatot követelnének tőle, de kétségkívül bölcs döntés lehet, hogy ezt senki nem teszi.
Kisvártatva már a kreol bőrű barátnője által kiejtett furcsa hangzású szavak kötik le a figyelmét. Fogalma sincs róla, mit jelenthet az, hogy „Marduk”, de szerencsére Dayaneer hamar lefordítja nekik. A két lány beszélgetése közben a tekintetét kapkodja ide-oda, arra nézve, aki épp beszél, hozzászólni azonban csak a saját tapasztalatai alapján tud.*
- Aki nem hord hasonlókat itt a kikötőben, az bolond. Már legalább egy pengét. Na, nem, mintha csak fegyverrel lehetne ölni… *Észre sem veszi, hogy ezzel mintegy akaratlanul is ráerősített azokra a talányokra, hogy mire képes még a boszorkánysága, illetve a főzetei által. Ha már boszorkány a megszólításból egészen hamar tud asszociálni arra, hogy hozzá szóltak. Úgy tűnik magáénak érzi a titulust. Habár miért ne érezné? Hisz ő mondta először magáról. A kérdésre először a fejét rázza, utána érkezik csupán a válasz.*
- Á, Wegtoren… Nem hiszem, vagy nem tudom. Lehet, hogy csak nem emlékszem… *Túr fekete tincsei közé kissé zavartan. A hangulathoz egyébként még inkább hozzátesz a kis matróz-kapitány színjáték is, még halkan kuncog is rajta egy sort. A csapos mondandóját egyébként most ő is képes volt kikövetkeztetni annak ellenére, hogy e szavak is egész érdekesen hangzottak.
Az ifjú apród, már ha tényleg az lehet barátnője következtetése alapján, újra a tartozással hozakodik elő, mire ő már unottan sóhajt fel, ebből már amaz tudhatja is a véleményét. Mindig csak a tartozások… Hagyjuk már! Az anyagias világ úgyis csupán a gazdagok őrült játéka, amiért nekik sem volt gyerekszobájuk, csak nem merik bevallani, mert az szégyen. Szólni azonban inkább nem szól semmit. Hangját akkor hallhatják újra, mikor jó étvágyat kívánva tengerész-csaposuk is visszatér az étekkel.*
- Na, de akkor meséljetek már ti is, ti kik vagytok? *pillant Dayaneer, majd Niall felé.* Most komolyan… Úgy viselkedtek egymással, mintha… nem tudom, ikertestvérek lennétek, akik együtt nőttek fel. Mintha minden szóra, mozdulatra tudnátok, mit fog reagálni a másik. Mondjuk annyira nem is hasonlítotok… De amúgy is, ha a tiétek ez a hely, miért nem láttalak itt titeket eddig? *Tény, hogy az az eddig egy korábbi alkalmat jelenthet az elmúlt jó pár hat óta, de az most mellékes, ahogy Nori számára legtöbbször minden részlet az, kivéve, melyeknek valahogy épp sikerül megragadnia a fantáziáját. Két új ismerősének különös dinamikája például pont ilyen.*
1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-05 11:59:24
Üzenet elküldve: 2026-05-05 11:59:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Fogai közé szorítja pipáját, de nem vesz példát az időközben leülő wegtoreniről. Bőven lesz még ideje felizzítani a dohányt. Inkább kényelmes mozdulattal támaszkodik meg tenyereivel a pulton, és úgy hallgatja a csevegést, mint akinek semmi más dolga nincs az életben. Bár tulajdonképpen tényleg nincs is sok dolga most. Bal-esetes vendégük részben megválaszolja Nori kérdését, magában aprót biccent. Persze a pontos választ Dayaneer adja meg végül. A legtöbb ilyen kifejezést maga is ismeri, sőt, kicsivel talán többet is, hiszen elég sokszor megfordult már a Tűz városában. Beszéli is a nyelvet, noha olyan okádék kiejtéssel, mintha kavicsokkal a szájában próbálná megformálni a szavakat.
A raguval történő kínálásra végül csak a finom faggatás alá vont legény.. leány.. hm.. ifjonc csap le. Felegyenesedik a pultról, hogy eleget tegyen vendéglátói feladatainak. A mozdulat közben éri Dayaneer utasítása. Lustának tűnő, lapos pillantást vet a nő felé, rögtön találkozik is tekintete a pimasz vigyorral. Szemöldökei előbb a homloka felé rezzennek, majd egymás irányába; a közéjük gyűrődő árok szónál is ékesebben válaszol vissza.
Fedélköz takarítás, gondolja. Ez is csak olyan, mint a fedélköz kitakarítása. Valakinek meg kell csinálni, de aki megnyeri magának a dolgot, számíthat arra, hogy társai jót szórakoznak majd a rovására. A wegtoreni le sem tagadhatja, hogy maga is sok időt töltött hajón. És ahogy a fedélköz takarítását is kussban csinálta végig, úgy most is csöndben látja el a feladatát. Hiszen a kínált ragunak egy porciójára számíthat maga is a munkáért cserébe, és van egy ágya is amiben alhat. Már ez is több, mint amire amúgy számíthatna a Kikötőben, miután otthagyta a Csukát. Aprót, bosszankodót szipog azért, majd kissé színpadias mozdulattal meghajtja fejét a kreol felé.*
- Ay'-ay', capitãn. *-mondja, hangjába úgy keveredik bele egy leheletnyi szarkazmus, mint a pipafüst a levegőbe az orra előtt. Az utolsó pillantás amit a nő felé vet mielőtt a konyha felé indulna, szavai ellenére valami olyasmit üzen, hogy „ne szokj túlságosan hozzá”.
A konyhába betérve még mindig egyedül találja magát, a nagydarab asszonyság valahol máshol kereshet magának valamit, amin zsörtölődhet. Bár nem különösebben járatos ebben a konyhában -vagy úgy a konyhákban, egyébként-, megpróbálja feltalálni magát. ~Mit tenne most Nelira?~, kérdezi magától. A fehérhajú lány valószínűleg ügyesebben forog itt. Hirtelen eszébe ötlik a gyanúja a minapról, miszerint Nelira és Árbocpolír haverja mit művelhettek a ragu felett, és belevigyorog a konyha békéjébe. Jó, talán mégsem fogja azt csinálni, amit Nelira. És talán a rá eső adagra sem tart inkább igényt a raguból. Öblös fatányért kerít, bőségesen mer belőle az ételből. Egy tiszta kendőbe hanyagul becsomagol egy cipókát, ha már a wegtoreni ezt emlegette, és kerít egy szarukanalat is. A tálat a tenyerére veszi ~…a francba, de forró, hogy csinálják ezt a fogadósok?, nem értem…~, szabad kezébe fogja a kenyeret és a kanalat, majd vállával nyitva az ajtót visszalép a fogadóterembe.
A tányért az ifjú előtt a pultra teszi ~…navégre, azt hittem leég a tenyerem, a francba, hogy csinálják ezt a fogadósok?...~, mellé a kanalat és a becsomagolt veknit. Ez utóbbihoz vagy hozzányúl a vendég, vagy nem. Rajta áll majd.*
- Jó étvágyat! *-mondja az ilyenkor szokásosan elhangzó kívánságot, majd -épp, mint egy szakértő pultos- újra a törölgetőrongyáért nyúl, és egy pohárhoz, amit dörzsölgethet vele.*
*Fogai közé szorítja pipáját, de nem vesz példát az időközben leülő wegtoreniről. Bőven lesz még ideje felizzítani a dohányt. Inkább kényelmes mozdulattal támaszkodik meg tenyereivel a pulton, és úgy hallgatja a csevegést, mint akinek semmi más dolga nincs az életben. Bár tulajdonképpen tényleg nincs is sok dolga most. Bal-esetes vendégük részben megválaszolja Nori kérdését, magában aprót biccent. Persze a pontos választ Dayaneer adja meg végül. A legtöbb ilyen kifejezést maga is ismeri, sőt, kicsivel talán többet is, hiszen elég sokszor megfordult már a Tűz városában. Beszéli is a nyelvet, noha olyan okádék kiejtéssel, mintha kavicsokkal a szájában próbálná megformálni a szavakat.
A raguval történő kínálásra végül csak a finom faggatás alá vont legény.. leány.. hm.. ifjonc csap le. Felegyenesedik a pultról, hogy eleget tegyen vendéglátói feladatainak. A mozdulat közben éri Dayaneer utasítása. Lustának tűnő, lapos pillantást vet a nő felé, rögtön találkozik is tekintete a pimasz vigyorral. Szemöldökei előbb a homloka felé rezzennek, majd egymás irányába; a közéjük gyűrődő árok szónál is ékesebben válaszol vissza.
Fedélköz takarítás, gondolja. Ez is csak olyan, mint a fedélköz kitakarítása. Valakinek meg kell csinálni, de aki megnyeri magának a dolgot, számíthat arra, hogy társai jót szórakoznak majd a rovására. A wegtoreni le sem tagadhatja, hogy maga is sok időt töltött hajón. És ahogy a fedélköz takarítását is kussban csinálta végig, úgy most is csöndben látja el a feladatát. Hiszen a kínált ragunak egy porciójára számíthat maga is a munkáért cserébe, és van egy ágya is amiben alhat. Már ez is több, mint amire amúgy számíthatna a Kikötőben, miután otthagyta a Csukát. Aprót, bosszankodót szipog azért, majd kissé színpadias mozdulattal meghajtja fejét a kreol felé.*
- Ay'-ay', capitãn. *-mondja, hangjába úgy keveredik bele egy leheletnyi szarkazmus, mint a pipafüst a levegőbe az orra előtt. Az utolsó pillantás amit a nő felé vet mielőtt a konyha felé indulna, szavai ellenére valami olyasmit üzen, hogy „ne szokj túlságosan hozzá”.
A konyhába betérve még mindig egyedül találja magát, a nagydarab asszonyság valahol máshol kereshet magának valamit, amin zsörtölődhet. Bár nem különösebben járatos ebben a konyhában -vagy úgy a konyhákban, egyébként-, megpróbálja feltalálni magát. ~Mit tenne most Nelira?~, kérdezi magától. A fehérhajú lány valószínűleg ügyesebben forog itt. Hirtelen eszébe ötlik a gyanúja a minapról, miszerint Nelira és Árbocpolír haverja mit művelhettek a ragu felett, és belevigyorog a konyha békéjébe. Jó, talán mégsem fogja azt csinálni, amit Nelira. És talán a rá eső adagra sem tart inkább igényt a raguból. Öblös fatányért kerít, bőségesen mer belőle az ételből. Egy tiszta kendőbe hanyagul becsomagol egy cipókát, ha már a wegtoreni ezt emlegette, és kerít egy szarukanalat is. A tálat a tenyerére veszi ~…a francba, de forró, hogy csinálják ezt a fogadósok?, nem értem…~, szabad kezébe fogja a kenyeret és a kanalat, majd vállával nyitva az ajtót visszalép a fogadóterembe.
A tányért az ifjú előtt a pultra teszi ~…navégre, azt hittem leég a tenyerem, a francba, hogy csinálják ezt a fogadósok?...~, mellé a kanalat és a becsomagolt veknit. Ez utóbbihoz vagy hozzányúl a vendég, vagy nem. Rajta áll majd.*
- Jó étvágyat! *-mondja az ilyenkor szokásosan elhangzó kívánságot, majd -épp, mint egy szakértő pultos- újra a törölgetőrongyáért nyúl, és egy pohárhoz, amit dörzsölgethet vele.*
1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-04 22:04:26
Üzenet elküldve: 2026-05-04 22:04:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*A dohányos szelence hamarosan ismét a markában landol a pult takarásában, egy aprócska, jelentéktelen érintés kíséretében. Jobban örült volna valami megszokott élcelődésnek, de legfeljebb majd kiengeszteli őt a tengerész azzal, hogy hagyja Dayaneert kedvére élezni a nyelvét rajta a nap maradék részében. Bár valószínűleg - dohány ide vagy oda - ezt egyébként is megtette volna. A jótékonykodást azonban mára mindenképpen befejezte, az is kész csoda, hogy eddig ilyen nagy vendégszeretettel viseltetett az érkezők felé a sikertelen kis megbeszélése után. Minden kedélyes megnyilvánulása ellenére alattomosan fortyog a dolog az elméje egy eldugott zugában, kérdés, hogy meddig sikerül háttérbe szorítani. Feltehetőleg néhány kupica rumig.
Norileina zavarát nem igazán tudja hova tenni, eleinte még úgy tűnt, hogy vágyik valamelyest a figyelmükre. Ezt szándékozott nagylelkűen megadni számára a kurta pohárköszöntővel, de most mégis mintha ódzkodna a helyzettől, amit kieszközölt. Különösebb figyelmet azonban nem fordít a dologra, nem az ő feladata Nelira ismerőseinek szövevényes gondolatvilágát kibogozni, ennyire azért nem érdekli ez az egész.*
- "Kölyök" *fordítja sietve egy szinte elnézést kérő pillantás kíséretében. Hajlamos megfeledkezni magáról és alkalomadtán egy kis hazait keverni a közös nyelvbe, bár az a tapasztalata, hogy a Kikötőben egyébként többnyire ismerik a gyakrabban használt kifejezéseket. Nem is meglepő, hogy a fiatalabb lányka be is tudja azonosítani a perzselő nyugat nyelvét, elvégre állítása szerint itt nőtt fel*
- Az itteni sihederek ritkán járnak sodronyingben vagy viselnek hosszúkardot *magyarázza a tippelése okát, miközben Niallhoz hasonlóan maga is előkeresi pipáját* - Valamiféle apród vagy?
*A pult mögül előlépve most az egyik széken foglal helyet, közel a szedett-vetett társasághoz, hogy nyugodalmasan megtömködhesse ő is a pipáját.*
- Wegtoreni, igen *erősíti meg az ifjú szavait, s némi mosolygással fogadja Norileina bókjait* - Nem találkoztál még nyugatival, Boszorkány?
*Hamarosan fűszeres pipafüst pöffen a levegőbe, mélyet szívva a dohány már kissé kaparó ízéből igyekszik kiélvezni a nyugalom gyorsan illanó pillanatát.*
- Hozz neki egy tállal, Matróz *pipaszájára rágva vigyorodik el, ahogy a férfira sandít, kétségtelenül szereti ugráltatni. Nem csak őt, hanem úgy bárkit, egyszerűen a vérében van.*
- Tíz aranyért áruljuk, de még öt aranyért egy vekni kenyeret is kaphatsz hozzá *magyarázza a kölyöknek, közben arrébb hessegetve egy füstfodrot az orra elől*
*A dohányos szelence hamarosan ismét a markában landol a pult takarásában, egy aprócska, jelentéktelen érintés kíséretében. Jobban örült volna valami megszokott élcelődésnek, de legfeljebb majd kiengeszteli őt a tengerész azzal, hogy hagyja Dayaneert kedvére élezni a nyelvét rajta a nap maradék részében. Bár valószínűleg - dohány ide vagy oda - ezt egyébként is megtette volna. A jótékonykodást azonban mára mindenképpen befejezte, az is kész csoda, hogy eddig ilyen nagy vendégszeretettel viseltetett az érkezők felé a sikertelen kis megbeszélése után. Minden kedélyes megnyilvánulása ellenére alattomosan fortyog a dolog az elméje egy eldugott zugában, kérdés, hogy meddig sikerül háttérbe szorítani. Feltehetőleg néhány kupica rumig.
Norileina zavarát nem igazán tudja hova tenni, eleinte még úgy tűnt, hogy vágyik valamelyest a figyelmükre. Ezt szándékozott nagylelkűen megadni számára a kurta pohárköszöntővel, de most mégis mintha ódzkodna a helyzettől, amit kieszközölt. Különösebb figyelmet azonban nem fordít a dologra, nem az ő feladata Nelira ismerőseinek szövevényes gondolatvilágát kibogozni, ennyire azért nem érdekli ez az egész.*
- "Kölyök" *fordítja sietve egy szinte elnézést kérő pillantás kíséretében. Hajlamos megfeledkezni magáról és alkalomadtán egy kis hazait keverni a közös nyelvbe, bár az a tapasztalata, hogy a Kikötőben egyébként többnyire ismerik a gyakrabban használt kifejezéseket. Nem is meglepő, hogy a fiatalabb lányka be is tudja azonosítani a perzselő nyugat nyelvét, elvégre állítása szerint itt nőtt fel*
- Az itteni sihederek ritkán járnak sodronyingben vagy viselnek hosszúkardot *magyarázza a tippelése okát, miközben Niallhoz hasonlóan maga is előkeresi pipáját* - Valamiféle apród vagy?
*A pult mögül előlépve most az egyik széken foglal helyet, közel a szedett-vetett társasághoz, hogy nyugodalmasan megtömködhesse ő is a pipáját.*
- Wegtoreni, igen *erősíti meg az ifjú szavait, s némi mosolygással fogadja Norileina bókjait* - Nem találkoztál még nyugatival, Boszorkány?
*Hamarosan fűszeres pipafüst pöffen a levegőbe, mélyet szívva a dohány már kissé kaparó ízéből igyekszik kiélvezni a nyugalom gyorsan illanó pillanatát.*
- Hozz neki egy tállal, Matróz *pipaszájára rágva vigyorodik el, ahogy a férfira sandít, kétségtelenül szereti ugráltatni. Nem csak őt, hanem úgy bárkit, egyszerűen a vérében van.*
- Tíz aranyért áruljuk, de még öt aranyért egy vekni kenyeret is kaphatsz hozzá *magyarázza a kölyöknek, közben arrébb hessegetve egy füstfodrot az orra elől*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1860-1879