Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-04 17:25:00
Üzenet elküldve: 2024-03-04 17:25:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Nori már valóban az igazak álmát alussza, mikor Mai megérkezik a szobába. Még egy kicsit sem mozdul meg, annyira kipurcant az intenzív este és a rengeteg alkohol után, így erős túlzás, hogy várta volna a barátnőjét. Valószínűleg most azt sem venné észre, ha a lány egész éjszaka nem lenne mellette.*
//Napváltás//
*Másnap reggel a már megszokott sajtkukacmozgása egyáltalán nem a kipihentségről árulkodik, sokkal inkább szenvedős és nyöszörgős.
Mikor sikerül összeszednie magát annyira, hogy nem forog körülötte a világ, és nem hullámzik a szoba mind a négy fala, akkor veszi észre Mait, ahogy mellette fekszik, és feje aranyosan az ő oldalához ér.*
- Hát itt vagy. Alszol? *Valamiért megnyugodva mosolyodik el, hogy nem veszett el az ő kis báránykája. Szól is hozzá, hátha ébren van már, közben pedig küzd azzal, hogy végre úgy is meg tudjon mozdulni, hogy ne fogja el azonnal a hányinger.*
- Azt a mocskos… *Mindkét kezével a fejét fogja, és közben magát átkozza, hogy miért kellett annyit innia tegnap este. Mondjuk, jó kérdés, hogy tényleg olyan sokat ivott-e, vagy csak a Haldrian-féle bor volt annyira borzasztó, hogy még a másnaposság is kétszer olyan kellemetlen miatta, mint általában.*
~Van a táskámban még egy varázsital, ami segíthet…~ *Pillant is a holmijai felé, de nem csak azért nem próbál meg akár négykézláb is elvergődni azért a bájitalért, mert jelen pillanatban felülni is képtelen, hanem kíváncsi, hogy Mai hogy fogja érezni magát a tegnapi után, miután felébredt. Lehet, hogy neki nagyobb szüksége lesz arra a főzetre, ő pedig majd megoldja azzal, hogy beledugja a fejét a tegnapi fürdővíz maradékába, hogy lehűtse magát, vagy valami ilyesmi. Már csak azért is, mert ideje megkeresni azt a Doki nevű elfet, és nem lenne jó, ha Mai-t egész úton istápolni kellene a másnaposság miatt.
Végül észreveszi, hogy a lány most már tényleg kinyitja a szemeit, ekkor sikerül egy újabb mosolyt erőltetnie magára.*
- Szia. Jól vagy? *Kérdezi őt rögtön. Ha tudna normálisan gondolkodni, talán még meg is lepődne a kérdésén, mert ez csak azt jelenti, hogy elkezdett tényleg törődni Mai-val. Vajon a vérkötelék teszi, vagy valami egészen más? Nori az előbbire tippelne, magától ő képtelen ennyire ragaszkodni valakihez.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.04 17:25:12
*Nori már valóban az igazak álmát alussza, mikor Mai megérkezik a szobába. Még egy kicsit sem mozdul meg, annyira kipurcant az intenzív este és a rengeteg alkohol után, így erős túlzás, hogy várta volna a barátnőjét. Valószínűleg most azt sem venné észre, ha a lány egész éjszaka nem lenne mellette.*
//Napváltás//
*Másnap reggel a már megszokott sajtkukacmozgása egyáltalán nem a kipihentségről árulkodik, sokkal inkább szenvedős és nyöszörgős.
Mikor sikerül összeszednie magát annyira, hogy nem forog körülötte a világ, és nem hullámzik a szoba mind a négy fala, akkor veszi észre Mait, ahogy mellette fekszik, és feje aranyosan az ő oldalához ér.*
- Hát itt vagy. Alszol? *Valamiért megnyugodva mosolyodik el, hogy nem veszett el az ő kis báránykája. Szól is hozzá, hátha ébren van már, közben pedig küzd azzal, hogy végre úgy is meg tudjon mozdulni, hogy ne fogja el azonnal a hányinger.*
- Azt a mocskos… *Mindkét kezével a fejét fogja, és közben magát átkozza, hogy miért kellett annyit innia tegnap este. Mondjuk, jó kérdés, hogy tényleg olyan sokat ivott-e, vagy csak a Haldrian-féle bor volt annyira borzasztó, hogy még a másnaposság is kétszer olyan kellemetlen miatta, mint általában.*
~Van a táskámban még egy varázsital, ami segíthet…~ *Pillant is a holmijai felé, de nem csak azért nem próbál meg akár négykézláb is elvergődni azért a bájitalért, mert jelen pillanatban felülni is képtelen, hanem kíváncsi, hogy Mai hogy fogja érezni magát a tegnapi után, miután felébredt. Lehet, hogy neki nagyobb szüksége lesz arra a főzetre, ő pedig majd megoldja azzal, hogy beledugja a fejét a tegnapi fürdővíz maradékába, hogy lehűtse magát, vagy valami ilyesmi. Már csak azért is, mert ideje megkeresni azt a Doki nevű elfet, és nem lenne jó, ha Mai-t egész úton istápolni kellene a másnaposság miatt.
Végül észreveszi, hogy a lány most már tényleg kinyitja a szemeit, ekkor sikerül egy újabb mosolyt erőltetnie magára.*
- Szia. Jól vagy? *Kérdezi őt rögtön. Ha tudna normálisan gondolkodni, talán még meg is lepődne a kérdésén, mert ez csak azt jelenti, hogy elkezdett tényleg törődni Mai-val. Vajon a vérkötelék teszi, vagy valami egészen más? Nori az előbbire tippelne, magától ő képtelen ennyire ragaszkodni valakihez.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.04 17:25:12
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-04 14:40:51
Üzenet elküldve: 2024-03-04 14:40:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Nem olyan buta ő, tudja, hogy mivel foglalkozik Alissäna, de azt is tudja, hogy ezért ma itt ők nem fizettek semmit. Legalábbis, ha Nori nem intézett valamit a háta mögött, amitől tényleg fogalma sem lehet, bár legjobb tudomása szerint Haldrian neki "tartozott” ezzel. Valahogy tényleg nem sikerült összerakni neki a képet, hogy nem csak úgy szívjóságból segédkezett olyan gondoskodással a fürdőzésben és a hangulatkeltésben. Ez megbocsátható Mainak, lévén elég ittas. Ezt a mennyiségű bort az ő kis törékeny teste csoda lett volna, ha minden probléma nélkül befogadja. Mosolyog a nőre, még mindig túl kedvesnek érzi őt, ami a kis világában nem sűrűn történik meg vele. Ha megtörténik, akkor is sejthető, hogy valami rossz fog következni közvetlenül utána, úgyhogy nem is akar nagyon beleereszkedni ebbe a simogató érzésbe. Pedig szívesen töltene vele még időt. A kacérkodásra elmosolyodik, majd látja, hogy barátnőjét magára hagyva megérkezik a félvér, aki tesz-vesz a pultban, mintha mi sem történt volna. Ezek azok a mozzanatok Mai számára, amik még szinte érthetetlenek. Egyik pillanatban kéjes sóhajok keverednek a levegő párájával, a másikban pedig a tökéletes semmi van körülöttük. Még a gondolatától is elfárad. Nem követi sokáig szemeivel a férfit, mert elszégyelli magát egy kicsit, hogy nemrég vele játszadozott, még ha nem is sokáig. A testiséggel még meg kell barátkoznia. *
- Nem vonz, megpróbáltam látod, de… nem. *Nem érzi ezt sem rossznak, sem pedig jónak. Talán abból a szempontból szerencsésebb, hogy éppen elég egy nem képviselőjétől szenvednie, nem kell még a másiktól is. *
- Tényleg nem? *Kissé kikerekedik a szeme, minden gondolata és hite szerint ez egy elkerülhetetlen érzés. Ő sem akarta, sőt, azt hitte nem is fogja megtapasztalni, mégis megtörtént. És éppen olyan csodálatos volt, mint amilyen fájdalmas most. Lehetett volna mondjuk hosszabb ideig jó, mint rossz. * - Ez igazából egy szép történet. Volt eleje és vége. Kerek. És így tényleg mindig veled marad. *Talán naiv, hogy ilyesmit képzel, de sokkal szebbnek hangzik ilyen szemszögből tekinteni az egészre. A bort végül félig megissza, majd úgy néz ismét a hosszúéletűre.* - Jobb lesz, ha a szerelem helyett inkább foglalkozok azzal, amiért valójában jöttem. *Mondata közben feláll a székből, időközben bepárásodott szemeit megtörli.* - Remélem, hogy még találkozunk, te tényleg nagyon kedves vagy. Akkor szívesen megkóstolom veled az eper bort is. *Fogalma sincs az indíttatására, de hirtelen megöleli Alissäná-t, persze ha hagyja, majd csak egy kicsi idő múlva engedi el. Ha valamire, akkor erre van most a legnagyobb szüksége.* - Szerintem már vár a barátnőm, nem hagyom tovább egyedül. Köszönök mindent. *Mosolyog, majd megfordul, hogy felkereshesse a szobát, ahol Nori már régen alszik. Azt a maradék italt még felhörpinti, hogy teljesen biztos fejfájással ébredjen, de ez is a holnapi Mai problémája lesz. Mikor végre beér az alvó feketeséghez, lerúgja bakancsát és bemászik az ágyba. Ameddig nem ficánkol nagyon, addig hozzábújik, és már csak reggel nyitja ki újra a szemeit.*
*Nem olyan buta ő, tudja, hogy mivel foglalkozik Alissäna, de azt is tudja, hogy ezért ma itt ők nem fizettek semmit. Legalábbis, ha Nori nem intézett valamit a háta mögött, amitől tényleg fogalma sem lehet, bár legjobb tudomása szerint Haldrian neki "tartozott” ezzel. Valahogy tényleg nem sikerült összerakni neki a képet, hogy nem csak úgy szívjóságból segédkezett olyan gondoskodással a fürdőzésben és a hangulatkeltésben. Ez megbocsátható Mainak, lévén elég ittas. Ezt a mennyiségű bort az ő kis törékeny teste csoda lett volna, ha minden probléma nélkül befogadja. Mosolyog a nőre, még mindig túl kedvesnek érzi őt, ami a kis világában nem sűrűn történik meg vele. Ha megtörténik, akkor is sejthető, hogy valami rossz fog következni közvetlenül utána, úgyhogy nem is akar nagyon beleereszkedni ebbe a simogató érzésbe. Pedig szívesen töltene vele még időt. A kacérkodásra elmosolyodik, majd látja, hogy barátnőjét magára hagyva megérkezik a félvér, aki tesz-vesz a pultban, mintha mi sem történt volna. Ezek azok a mozzanatok Mai számára, amik még szinte érthetetlenek. Egyik pillanatban kéjes sóhajok keverednek a levegő párájával, a másikban pedig a tökéletes semmi van körülöttük. Még a gondolatától is elfárad. Nem követi sokáig szemeivel a férfit, mert elszégyelli magát egy kicsit, hogy nemrég vele játszadozott, még ha nem is sokáig. A testiséggel még meg kell barátkoznia. *
- Nem vonz, megpróbáltam látod, de… nem. *Nem érzi ezt sem rossznak, sem pedig jónak. Talán abból a szempontból szerencsésebb, hogy éppen elég egy nem képviselőjétől szenvednie, nem kell még a másiktól is. *
- Tényleg nem? *Kissé kikerekedik a szeme, minden gondolata és hite szerint ez egy elkerülhetetlen érzés. Ő sem akarta, sőt, azt hitte nem is fogja megtapasztalni, mégis megtörtént. És éppen olyan csodálatos volt, mint amilyen fájdalmas most. Lehetett volna mondjuk hosszabb ideig jó, mint rossz. * - Ez igazából egy szép történet. Volt eleje és vége. Kerek. És így tényleg mindig veled marad. *Talán naiv, hogy ilyesmit képzel, de sokkal szebbnek hangzik ilyen szemszögből tekinteni az egészre. A bort végül félig megissza, majd úgy néz ismét a hosszúéletűre.* - Jobb lesz, ha a szerelem helyett inkább foglalkozok azzal, amiért valójában jöttem. *Mondata közben feláll a székből, időközben bepárásodott szemeit megtörli.* - Remélem, hogy még találkozunk, te tényleg nagyon kedves vagy. Akkor szívesen megkóstolom veled az eper bort is. *Fogalma sincs az indíttatására, de hirtelen megöleli Alissäná-t, persze ha hagyja, majd csak egy kicsi idő múlva engedi el. Ha valamire, akkor erre van most a legnagyobb szüksége.* - Szerintem már vár a barátnőm, nem hagyom tovább egyedül. Köszönök mindent. *Mosolyog, majd megfordul, hogy felkereshesse a szobát, ahol Nori már régen alszik. Azt a maradék italt még felhörpinti, hogy teljesen biztos fejfájással ébredjen, de ez is a holnapi Mai problémája lesz. Mikor végre beér az alvó feketeséghez, lerúgja bakancsát és bemászik az ágyba. Ameddig nem ficánkol nagyon, addig hozzábújik, és már csak reggel nyitja ki újra a szemeit.*
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-03 22:57:45
Üzenet elküldve: 2024-03-03 22:57:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Nem egészen érti Mai visszakérdezését, elvégre nem titok, hogy mi az ő foglalkozása, de a lányon látható, hogy jelenleg nem forognak túl gyorsan a fogaskerekei, ezért Alissäna sem tulajdonít ennek túl sok jelentőséget.*
- Ó, de kis édes vagy.
*Egy gyöngéd mosollyal hálálja meg a dicsérő szavakat. Mindig jól esnek neki, elvégre valóban igyekszik megfelelni, hiszen ez határozza meg az értékét. Legalábbis régen így volt, s ezt annyira belenevelték fiatal lányként, hogy képtelen ettől a mérgező mentalitástól szabadulni.*
- Olyan édes, hogy mindjárt megzabállak.
*Egészíti ki szavait egy kis könnyed kacérkodással, ami elengedhetetlen a vele való társalgás során. Idő közben Haldrian is felbukkant, ami nem kerüli el figyelmét, ámbár nem törődik a fattyúval. Nem sértettségből fakad mindez, csupán most figyelmét Mainak szenteli, akinek társaságát nem mellesleg élvezi is.*
- Nem? Akkor cseppet sem vonz a női közelség?
*Nem veszi szívére, hogy Mai örül, hogy végül közeledésük a maga módján ártatlan maradt. A borozgatáshoz pedig nem csupán szexuális érdeklődés dukál, hanem a szerelmi élet kibeszélése is, amiben Alissänának sosem volt része, így most is improvizálnia kell.*
- Ó a sajgó szív!
*Teátrális sóhajjal fejezi ki együttérzését Mai fájdalma iránt.*
- Az isteneknek hála, sosem volt benne részem.
*Poharába bámul, kicsit belebambul a bor vörös felszínén megcsillanó fényekbe. Mainak igaza van, ez csak hátráltatná őt. Sorstársai nem mindig voltak képesek felülemelkedni ezeken az érzéseken, s ezeknek szinte sosem lett szép vége.*
- Egyszer kedveltem valakit. Még régen.
*Teszi még hozzá óvatosan.*
- De sajnos ember volt, szóval megöregedett és végelgyengülésben eltávozott.
*Mind tekintete, mind pedig hanglejtése közömbös marad, ámbár jól tudja, hogy az ilyesfajta történetek sokakat lehangolnak, ezért gyorsan korrigálni próbál.*
- De az emlékeimben tovább él, szóval amíg én élek, addig ő is velem.
*Bátorkodik megérinteni Mai felkarját, hogy vigasztalóan megsimítsa azt.*
- Ugyan ugyan, most így gondolod, de ha elzárkózol a fájdalom elől, akkor a boldogság elől is. Emellett sokat fog ez tanítani neked, s ezáltal sokat fogsz fejlődni. Most persze nem így véled, de majd később hálás leszel érte.
*Maihoz hasonlóan az édes italba kortyol, ami számára is kellemes. Nincs ellenére az ehhez hasonló finomság, a bódító szereket csupán azért nem kedveli, mert muszáj mindig észnél lennie.*
- Igen, ilyennek, bár a kedvencem az eperbor. Azt kellene egyszer megkóstolnod.
*Nem egészen érti Mai visszakérdezését, elvégre nem titok, hogy mi az ő foglalkozása, de a lányon látható, hogy jelenleg nem forognak túl gyorsan a fogaskerekei, ezért Alissäna sem tulajdonít ennek túl sok jelentőséget.*
- Ó, de kis édes vagy.
*Egy gyöngéd mosollyal hálálja meg a dicsérő szavakat. Mindig jól esnek neki, elvégre valóban igyekszik megfelelni, hiszen ez határozza meg az értékét. Legalábbis régen így volt, s ezt annyira belenevelték fiatal lányként, hogy képtelen ettől a mérgező mentalitástól szabadulni.*
- Olyan édes, hogy mindjárt megzabállak.
*Egészíti ki szavait egy kis könnyed kacérkodással, ami elengedhetetlen a vele való társalgás során. Idő közben Haldrian is felbukkant, ami nem kerüli el figyelmét, ámbár nem törődik a fattyúval. Nem sértettségből fakad mindez, csupán most figyelmét Mainak szenteli, akinek társaságát nem mellesleg élvezi is.*
- Nem? Akkor cseppet sem vonz a női közelség?
*Nem veszi szívére, hogy Mai örül, hogy végül közeledésük a maga módján ártatlan maradt. A borozgatáshoz pedig nem csupán szexuális érdeklődés dukál, hanem a szerelmi élet kibeszélése is, amiben Alissänának sosem volt része, így most is improvizálnia kell.*
- Ó a sajgó szív!
*Teátrális sóhajjal fejezi ki együttérzését Mai fájdalma iránt.*
- Az isteneknek hála, sosem volt benne részem.
*Poharába bámul, kicsit belebambul a bor vörös felszínén megcsillanó fényekbe. Mainak igaza van, ez csak hátráltatná őt. Sorstársai nem mindig voltak képesek felülemelkedni ezeken az érzéseken, s ezeknek szinte sosem lett szép vége.*
- Egyszer kedveltem valakit. Még régen.
*Teszi még hozzá óvatosan.*
- De sajnos ember volt, szóval megöregedett és végelgyengülésben eltávozott.
*Mind tekintete, mind pedig hanglejtése közömbös marad, ámbár jól tudja, hogy az ilyesfajta történetek sokakat lehangolnak, ezért gyorsan korrigálni próbál.*
- De az emlékeimben tovább él, szóval amíg én élek, addig ő is velem.
*Bátorkodik megérinteni Mai felkarját, hogy vigasztalóan megsimítsa azt.*
- Ugyan ugyan, most így gondolod, de ha elzárkózol a fájdalom elől, akkor a boldogság elől is. Emellett sokat fog ez tanítani neked, s ezáltal sokat fogsz fejlődni. Most persze nem így véled, de majd később hálás leszel érte.
*Maihoz hasonlóan az édes italba kortyol, ami számára is kellemes. Nincs ellenére az ehhez hasonló finomság, a bódító szereket csupán azért nem kedveli, mert muszáj mindig észnél lennie.*
- Igen, ilyennek, bár a kedvencem az eperbor. Azt kellene egyszer megkóstolnod.
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-02 18:09:02
Üzenet elküldve: 2024-03-02 18:09:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Talán mindkettejüknek jobb, ha Haldrian nem sejt semmit Nori sötét múltjáról vagy az ugyanolyan sötét személyiségéről. Ha a lányok épp az őrültebbik énjével hagyták volna őt egyedül, akkor lehet, hogy nem csak az alsó ajka vérezne most szegénynek, de ezúttal szerencséje volt.
Arra a megjegyzésre, hogy a következő alkalomért már fizetnie kell, csak halvány, sokat sejtető mosollyal reagál először, majd válaszol.*
- Azt hiszem, hogy megtettem mindent azért, hogy megfizessem a részemet, még ha nem is aranyban. Megkaptad Mai-t is ajándékba.
*Ő meg Alissäná-t, mondhatná a férfi. Igazából Nori is tudja, hogy a mai üzlettel ő és Mai jártak a legjobban, bármennyire is próbálja most bizonygatni, hogy még ők tettek szívességet azzal, hogy egy kicsit könnyítettek Haldrian vágyain.*
- Na, hess innen! *Legyez is kezeivel, hogy most már tényleg ideje az ajtó felé vennie az irányt, de Haldrian még egyszer visszafordul, csak nem tudja abbahagyni a dumálást. Mondjuk az, amit mond, valamennyire felkelti Nori érdeklődését.*
- A munka mindig jól jön. Átgondolom, kösz.
*Elsődlegesen az a terve, hogy visszakíséri Mai-t a városba. Azt még nem tudja, hogy utána mi fog történni, de ha újra a kikötőbe rendeli a sors, elképzelhető, hogy többet is meg akar majd tudni a taverna nagyasszonyáról, és arról a munkalehetőségről, amit a félvér említ.
Miután Haldrian végre távozik, Nori tényleg hamar kidől az ágyban, és nem kell hozzá sok idő, hogy el is nyomja az álom. Így őt másnap reggelig már biztosan nem látják a fogadótérben, hacsak nem jönnek fel hozzá, és nem ébresztik fel valamiért.*
*Talán mindkettejüknek jobb, ha Haldrian nem sejt semmit Nori sötét múltjáról vagy az ugyanolyan sötét személyiségéről. Ha a lányok épp az őrültebbik énjével hagyták volna őt egyedül, akkor lehet, hogy nem csak az alsó ajka vérezne most szegénynek, de ezúttal szerencséje volt.
Arra a megjegyzésre, hogy a következő alkalomért már fizetnie kell, csak halvány, sokat sejtető mosollyal reagál először, majd válaszol.*
- Azt hiszem, hogy megtettem mindent azért, hogy megfizessem a részemet, még ha nem is aranyban. Megkaptad Mai-t is ajándékba.
*Ő meg Alissäná-t, mondhatná a férfi. Igazából Nori is tudja, hogy a mai üzlettel ő és Mai jártak a legjobban, bármennyire is próbálja most bizonygatni, hogy még ők tettek szívességet azzal, hogy egy kicsit könnyítettek Haldrian vágyain.*
- Na, hess innen! *Legyez is kezeivel, hogy most már tényleg ideje az ajtó felé vennie az irányt, de Haldrian még egyszer visszafordul, csak nem tudja abbahagyni a dumálást. Mondjuk az, amit mond, valamennyire felkelti Nori érdeklődését.*
- A munka mindig jól jön. Átgondolom, kösz.
*Elsődlegesen az a terve, hogy visszakíséri Mai-t a városba. Azt még nem tudja, hogy utána mi fog történni, de ha újra a kikötőbe rendeli a sors, elképzelhető, hogy többet is meg akar majd tudni a taverna nagyasszonyáról, és arról a munkalehetőségről, amit a félvér említ.
Miután Haldrian végre távozik, Nori tényleg hamar kidől az ágyban, és nem kell hozzá sok idő, hogy el is nyomja az álom. Így őt másnap reggelig már biztosan nem látják a fogadótérben, hacsak nem jönnek fel hozzá, és nem ébresztik fel valamiért.*
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-02 15:47:22
Üzenet elküldve: 2024-03-02 15:47:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Nem a legjobb emberismerő, sosem gondolná, hogy Norit ily sötét múlt üldözi. Sőt! A "vipera eledele" megnevezést is csak valami perverz szójátéknak gondolja.
Azért megkönnyebbül, ahogy amaz egy könnyed csók kíséretében elengedni. Szórakozottan masszírozza meg csuklóit, majd felül az ágyon. Elnézi, ahogy Nori öltözködik, nem is szól közbe, legalábbis nem azonnal. Ami azt illeti, ő is elégedett.*
-Persze, hogy az vagy. *Hagyja helyben a dolgot somolyogva, majd ő is felkászálódik, hogy ruhái után nyúljon. Hisz Nori parancs formájában, de kifejtette, hogy pihenni óhajt. A másik megjegyzésre felhorkan. Hogy Alissäna a "barátnője" lenne? Nehéz elképzelni, de azért simogatja hiúságát a feltételezés.*
-Naná! Meg is keresem. *Még ruháját igazgatva lép az ajtóhoz, hogy kívánságának eleget téve magára hagyja az emberlányt.*
-De ha legközelebb szoba kell, akkor fizetned kell. *Vigyorodik el. Megragadja a kilincset, de még hátrafordul válla felett.*
-Vagy munka... De akkor a Nagyasszonyt kell keresnetek. Még nem tért vissza. *Vállat von. Ki tudja, talán hasznosak lehetnek. És ő is szerezhet jó pontot az ajánlással.
//Kicsit Alissäna, Mai//
Elégedett ábrázattal tér vissza a fogadótérbe. Ott is találja az Alissäna - Mai párost, méghozzá igen kedélyesen cseverészve. Azon felül, hogy szívesen szóba elegyedne a párossal, nem óhajt zavarni, így csak tesz-vesz a pult mögött, s leszedegeti az elhasznált poharakat. Azért vet szeme sarkából Alissäna felé egy pillantást - nem csak Nori ültetett bogarat a fülébe. Valóban kissé furcsállja, ahogy otthagyta őt. Ugyanakkor a kéj hevében nem tűnt fel neki a dolog. Ezt a beszélgetést azonban meghagyja kettőjüknek, későbbre.
Mai dolgán nem agyal túl sokat; szendébb fajtának nézi, a habitusát tekintve igazán Myynára emlékezteti. Olyan fajta, aki nem az ilyen "kalandokat" keresi, csupán bontogatja szárnyait. El is morzsol egy vigyort a gondolaton, vajon a fehérhajú szolgálólány milyen reakciót szolgáltatott volna hasonló helyzetben.*
*Nem a legjobb emberismerő, sosem gondolná, hogy Norit ily sötét múlt üldözi. Sőt! A "vipera eledele" megnevezést is csak valami perverz szójátéknak gondolja.
Azért megkönnyebbül, ahogy amaz egy könnyed csók kíséretében elengedni. Szórakozottan masszírozza meg csuklóit, majd felül az ágyon. Elnézi, ahogy Nori öltözködik, nem is szól közbe, legalábbis nem azonnal. Ami azt illeti, ő is elégedett.*
-Persze, hogy az vagy. *Hagyja helyben a dolgot somolyogva, majd ő is felkászálódik, hogy ruhái után nyúljon. Hisz Nori parancs formájában, de kifejtette, hogy pihenni óhajt. A másik megjegyzésre felhorkan. Hogy Alissäna a "barátnője" lenne? Nehéz elképzelni, de azért simogatja hiúságát a feltételezés.*
-Naná! Meg is keresem. *Még ruháját igazgatva lép az ajtóhoz, hogy kívánságának eleget téve magára hagyja az emberlányt.*
-De ha legközelebb szoba kell, akkor fizetned kell. *Vigyorodik el. Megragadja a kilincset, de még hátrafordul válla felett.*
-Vagy munka... De akkor a Nagyasszonyt kell keresnetek. Még nem tért vissza. *Vállat von. Ki tudja, talán hasznosak lehetnek. És ő is szerezhet jó pontot az ajánlással.
//Kicsit Alissäna, Mai//
Elégedett ábrázattal tér vissza a fogadótérbe. Ott is találja az Alissäna - Mai párost, méghozzá igen kedélyesen cseverészve. Azon felül, hogy szívesen szóba elegyedne a párossal, nem óhajt zavarni, így csak tesz-vesz a pult mögött, s leszedegeti az elhasznált poharakat. Azért vet szeme sarkából Alissäna felé egy pillantást - nem csak Nori ültetett bogarat a fülébe. Valóban kissé furcsállja, ahogy otthagyta őt. Ugyanakkor a kéj hevében nem tűnt fel neki a dolog. Ezt a beszélgetést azonban meghagyja kettőjüknek, későbbre.
Mai dolgán nem agyal túl sokat; szendébb fajtának nézi, a habitusát tekintve igazán Myynára emlékezteti. Olyan fajta, aki nem az ilyen "kalandokat" keresi, csupán bontogatja szárnyait. El is morzsol egy vigyort a gondolaton, vajon a fehérhajú szolgálólány milyen reakciót szolgáltatott volna hasonló helyzetben.*
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-01 21:10:46
Üzenet elküldve: 2024-03-01 21:10:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Valójában tényleg rendben van minden. Egy dolog nincs, amit az ital erősített fel benne és még csak ki sem adhatta magából igazán. Ezt leszámítva sok mindent megtapasztalt a mai napon, talán olyanokat is, amiket naiv kis lelke nem is akart feltétlenül, de minden hozzájárul a fejlődéséhez. Tapasztalni pedig fontos. Ha ezt másnak kellene mondania, akkor megtenné. Mással kapcsolatban egyébként is mindig sokkal okosabb.*
- Munka? *Eltűnődik egy kicsit. Azonnal kirakóst próbál összerakni a fejében, de most nem megy még az sem, hogy másokat fejtegessen. Valószínű a nőnek nincs is erre szüksége, pontosan azért jó abban, amit csinál, mert nem akar mélyen belegondolni. Azért Mai eddig eljut a gondolatmenetben, de nem firtatja. Valamiért nagyon szimpatikus neki a hosszúéletű, csak az agya nem dolgozik úgy, ahogyan kéne.* - Pedig nagyon jól esett, amilyen voltál. *Neki csak a fürdőzés jutott ugyan, s akkor nem mondta, talán mert belül meg volt rettenve, de kellett a finom bátorítás és a gondoskodás.* - De nem bánom, hogy ennyiben maradtunk. *Nevet fel halkan és figyeli a műveletet, hogyan tölti ki neki az Alissäna a bort, aminek már talán a színe is bizalomgerjesztőbb, bár csak az első korty után fog neki feltűnni, hogy mi az igazi különbség.*
- Köszönöm.
*Veszi el a nedűt, amire úgy lehet szervezetének semmi szüksége nincs, de ez sem érdekli jelenpillanatban. A kérdés és a kijelentés viszont egy kicsit megdöbbenti.*
- Én nem akarok szomorú lenni, mert kaptam nagyon sok jót, például ma is. De valamit nem kaptam meg és ez tényleg elszomorít. Voltál már szerelmes? *Nézi ismét a zöld szemeket, de most látszik csak rajta igazán mennyire fiatal és tapasztalatlan, legalábbis ezen a téren.* - Buta kérdés, téged biztos akadályozna. Sőt, úgy tűnik ez mindenkit csak akadályoz. Soha többé nem leszek az. *Majd erre emeli fel a poharát, amit csak szeretne komolyan gondolni. Ha sikerül a koccintás, akkor belekortyol végre, majd a szemei tágra nyílnak a felismeréstől.*
- Hát ezért fintorgott mindenki. Ilyennek kell lennie a jó bornak? Jaj, de keveset tudok még. *A szomorúság a szemeiből egy kicsit eltűnik és helyette felkacag, de olyan igazán beletörődően és kedvesen. Előtte áll jó esetben egy egész élet és minden nap valami újra kell rádöbbenjen.*
*Valójában tényleg rendben van minden. Egy dolog nincs, amit az ital erősített fel benne és még csak ki sem adhatta magából igazán. Ezt leszámítva sok mindent megtapasztalt a mai napon, talán olyanokat is, amiket naiv kis lelke nem is akart feltétlenül, de minden hozzájárul a fejlődéséhez. Tapasztalni pedig fontos. Ha ezt másnak kellene mondania, akkor megtenné. Mással kapcsolatban egyébként is mindig sokkal okosabb.*
- Munka? *Eltűnődik egy kicsit. Azonnal kirakóst próbál összerakni a fejében, de most nem megy még az sem, hogy másokat fejtegessen. Valószínű a nőnek nincs is erre szüksége, pontosan azért jó abban, amit csinál, mert nem akar mélyen belegondolni. Azért Mai eddig eljut a gondolatmenetben, de nem firtatja. Valamiért nagyon szimpatikus neki a hosszúéletű, csak az agya nem dolgozik úgy, ahogyan kéne.* - Pedig nagyon jól esett, amilyen voltál. *Neki csak a fürdőzés jutott ugyan, s akkor nem mondta, talán mert belül meg volt rettenve, de kellett a finom bátorítás és a gondoskodás.* - De nem bánom, hogy ennyiben maradtunk. *Nevet fel halkan és figyeli a műveletet, hogyan tölti ki neki az Alissäna a bort, aminek már talán a színe is bizalomgerjesztőbb, bár csak az első korty után fog neki feltűnni, hogy mi az igazi különbség.*
- Köszönöm.
*Veszi el a nedűt, amire úgy lehet szervezetének semmi szüksége nincs, de ez sem érdekli jelenpillanatban. A kérdés és a kijelentés viszont egy kicsit megdöbbenti.*
- Én nem akarok szomorú lenni, mert kaptam nagyon sok jót, például ma is. De valamit nem kaptam meg és ez tényleg elszomorít. Voltál már szerelmes? *Nézi ismét a zöld szemeket, de most látszik csak rajta igazán mennyire fiatal és tapasztalatlan, legalábbis ezen a téren.* - Buta kérdés, téged biztos akadályozna. Sőt, úgy tűnik ez mindenkit csak akadályoz. Soha többé nem leszek az. *Majd erre emeli fel a poharát, amit csak szeretne komolyan gondolni. Ha sikerül a koccintás, akkor belekortyol végre, majd a szemei tágra nyílnak a felismeréstől.*
- Hát ezért fintorgott mindenki. Ilyennek kell lennie a jó bornak? Jaj, de keveset tudok még. *A szomorúság a szemeiből egy kicsit eltűnik és helyette felkacag, de olyan igazán beletörődően és kedvesen. Előtte áll jó esetben egy egész élet és minden nap valami újra kell rádöbbenjen.*
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-01 20:18:57
Üzenet elküldve: 2024-03-01 20:18:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Nem biztos Mai válaszának őszinteségében, de nem firtatja a témát, s megelégszik azzal, amit kap. Azt érzékeli, hogy nagy érzések munkálnak a másikban, ámbár ezt betudja annak, hogy láthatóan a fejébe szállt az ital, s az bizony sok olyat kihozhat az emberből, ami egyébként a lélek mélyén pihen.*
- Oh értem.
*Valójában nem igazán érti, de elég jól hazudik ahhoz, hogy elhitesse ezt Maival. Emellett persze igyekszik is, elvégre a még számára idegen lány olyan kedvesnek tűnik, megkockáztatná, hogy felébreszti benne a mélyen szunnyadó védelmezőösztönt is.
A felé intézett kérdésnek nem örül, de arca meg sem rezdül. Gyorsan improvizál.*
- Már nem volt rám szükség. Minden szépen haladt előre, ahogy kellett, én csak az előkészületekben segítettem.
*A kutató tekintetet hiába keres, nem talál semmit Alissäna zöldjeiben. A pillangó látszólag őszinte, ugyanakkor válasza érzékelhetően közömbös, talán mesterkélt is.*
- Számomra ez nem jelent semmit, csupán munka. Abból pedig akad bőven a tavernában.
*Karjait széttárva prezentálja a fogadóteret, ami most ugyan üres, de ilyenkor is éppen elég munkával látja el őket.*
- Ha óhajtod.
*Magabiztos léptekkel indul két pohárért, amiket a hordók egyikénél meg is tölt. Rövidesen visszatér az italokkal, amiknek már az illata is árulkodik arról, hogy a kurtizán nem fukarkodott, s a finom tharg almaborral lepte meg magukat.*
- Csak nem bánatra kívánod ezt gyógyírnak?
*A poharát megemelve invitálja koccintásra Mait. Fejét oldalra billentve egy hosszú pillanatig nézi a lányt, majd sóhajtást követően megszólal.*
- Szomorúak a szemeid.
*Egyszerű kijelentés, ami akár téves is lehet, ezzel hajlandó megbékélni.*
*Nem biztos Mai válaszának őszinteségében, de nem firtatja a témát, s megelégszik azzal, amit kap. Azt érzékeli, hogy nagy érzések munkálnak a másikban, ámbár ezt betudja annak, hogy láthatóan a fejébe szállt az ital, s az bizony sok olyat kihozhat az emberből, ami egyébként a lélek mélyén pihen.*
- Oh értem.
*Valójában nem igazán érti, de elég jól hazudik ahhoz, hogy elhitesse ezt Maival. Emellett persze igyekszik is, elvégre a még számára idegen lány olyan kedvesnek tűnik, megkockáztatná, hogy felébreszti benne a mélyen szunnyadó védelmezőösztönt is.
A felé intézett kérdésnek nem örül, de arca meg sem rezdül. Gyorsan improvizál.*
- Már nem volt rám szükség. Minden szépen haladt előre, ahogy kellett, én csak az előkészületekben segítettem.
*A kutató tekintetet hiába keres, nem talál semmit Alissäna zöldjeiben. A pillangó látszólag őszinte, ugyanakkor válasza érzékelhetően közömbös, talán mesterkélt is.*
- Számomra ez nem jelent semmit, csupán munka. Abból pedig akad bőven a tavernában.
*Karjait széttárva prezentálja a fogadóteret, ami most ugyan üres, de ilyenkor is éppen elég munkával látja el őket.*
- Ha óhajtod.
*Magabiztos léptekkel indul két pohárért, amiket a hordók egyikénél meg is tölt. Rövidesen visszatér az italokkal, amiknek már az illata is árulkodik arról, hogy a kurtizán nem fukarkodott, s a finom tharg almaborral lepte meg magukat.*
- Csak nem bánatra kívánod ezt gyógyírnak?
*A poharát megemelve invitálja koccintásra Mait. Fejét oldalra billentve egy hosszú pillanatig nézi a lányt, majd sóhajtást követően megszólal.*
- Szomorúak a szemeid.
*Egyszerű kijelentés, ami akár téves is lehet, ezzel hajlandó megbékélni.*
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-01 16:34:08
Üzenet elküldve: 2024-03-01 16:34:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Vigyora csak még szélesebbre húzódik, ahogy Haldrian még mindig, tényleg még mindig próbálja a saját előnyére fordítani a helyzetét, pedig beismerhetné végre, hogy ezt a játszmát Nori nyerte meg. Mármint a feketeség szerint egész biztosan.
A férfi ötletére felnevet, majd határozottan csóválni kezdi a fejét.*
- Nem, arra nincs szükség. Helyetted viseltem volna a béklyót, ha tényleg nyuszi lennél, de nem vagy az. Sőt, hazug sem vagy, ugyanis csodás estét intéztél nekünk. Viszont én kíváncsi lennék arra is, hogy vajon mennyire vagy jó vipera eledelnek? *kuncogja. A Drasszéra Gorra valószínűleg le lenne nyűgözve, ha Haldrian-t ajánlaná fel neki áldozatként, de Nori bármennyire is részeg, pontosan tudja, hogy nem jutna ki élve a tavernából, ha bármit is művelne a félvérrel. Na meg nem is akar, ahhoz tényleg túl jól sikerült ez az éjszaka. Annyira jól, hogy még az ismétlés lehetőségét sem zárja ki a jövőben.
Egy ideig hallgatja, ahogy Haldrian próbál könyörögni, ahogy kérte, de nem nyűgözi le igazán. Sajnos ez már csak ilyen, egy férfinek sem áll jól ez a meghunyászkodó szerep.*
- Talán egy másik alkalommal, ha vannak még ilyen kecsegtető ajánlataid, kipróbálhatjuk azt is, milyen, ha felcseréljük a szerepeket, de ma már nem. Tudod, jóból is megárt a sok.
*Még egyszer megcsókolja a férfit, de ez a csók most lágy és gyengéd, és pont ettől lehet olyan hűvös érzés is a másiknak. Ezt követően nem idegesíti, nem kínozza tovább Haldrian-t, eloldozza a kezeit az ágytól, aztán felveszi a nadrágját és lenge fekete felsőjét. Mikor végzett, visszapillant társasága felé.*
- Elégedett vagyok veled. *Ezt tőle egy köszönömnek is lehet tekinteni.* Most már viszont hagyj engem aludni, és inkább nézd meg, hogy min sértődhetett meg annyira a barátnőd!
*Mert nem kerülte el a figyelmét Haldrian korábbi válasza, hogy szerinte Alissäna megsértődött. Azon nem kezd el gondolkodni, hogy vajon miért, mert nem is az ő dolga. Abban viszont biztos, hogy bármennyire is élvezte, elég volt már a mai napból. Kezd nagyon fáradt lenni, és az alkoholnak is inkább a negatív hatásai kezdenek felülkerekedni rajta. Tényleg itt az idő, hogy eltegye magát holnapra, amit valószínűleg meg is tesz, ha a férfi távozik a szobából.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.01 16:36:01
*Vigyora csak még szélesebbre húzódik, ahogy Haldrian még mindig, tényleg még mindig próbálja a saját előnyére fordítani a helyzetét, pedig beismerhetné végre, hogy ezt a játszmát Nori nyerte meg. Mármint a feketeség szerint egész biztosan.
A férfi ötletére felnevet, majd határozottan csóválni kezdi a fejét.*
- Nem, arra nincs szükség. Helyetted viseltem volna a béklyót, ha tényleg nyuszi lennél, de nem vagy az. Sőt, hazug sem vagy, ugyanis csodás estét intéztél nekünk. Viszont én kíváncsi lennék arra is, hogy vajon mennyire vagy jó vipera eledelnek? *kuncogja. A Drasszéra Gorra valószínűleg le lenne nyűgözve, ha Haldrian-t ajánlaná fel neki áldozatként, de Nori bármennyire is részeg, pontosan tudja, hogy nem jutna ki élve a tavernából, ha bármit is művelne a félvérrel. Na meg nem is akar, ahhoz tényleg túl jól sikerült ez az éjszaka. Annyira jól, hogy még az ismétlés lehetőségét sem zárja ki a jövőben.
Egy ideig hallgatja, ahogy Haldrian próbál könyörögni, ahogy kérte, de nem nyűgözi le igazán. Sajnos ez már csak ilyen, egy férfinek sem áll jól ez a meghunyászkodó szerep.*
- Talán egy másik alkalommal, ha vannak még ilyen kecsegtető ajánlataid, kipróbálhatjuk azt is, milyen, ha felcseréljük a szerepeket, de ma már nem. Tudod, jóból is megárt a sok.
*Még egyszer megcsókolja a férfit, de ez a csók most lágy és gyengéd, és pont ettől lehet olyan hűvös érzés is a másiknak. Ezt követően nem idegesíti, nem kínozza tovább Haldrian-t, eloldozza a kezeit az ágytól, aztán felveszi a nadrágját és lenge fekete felsőjét. Mikor végzett, visszapillant társasága felé.*
- Elégedett vagyok veled. *Ezt tőle egy köszönömnek is lehet tekinteni.* Most már viszont hagyj engem aludni, és inkább nézd meg, hogy min sértődhetett meg annyira a barátnőd!
*Mert nem kerülte el a figyelmét Haldrian korábbi válasza, hogy szerinte Alissäna megsértődött. Azon nem kezd el gondolkodni, hogy vajon miért, mert nem is az ő dolga. Abban viszont biztos, hogy bármennyire is élvezte, elég volt már a mai napból. Kezd nagyon fáradt lenni, és az alkoholnak is inkább a negatív hatásai kezdenek felülkerekedni rajta. Tényleg itt az idő, hogy eltegye magát holnapra, amit valószínűleg meg is tesz, ha a férfi távozik a szobából.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.01 16:36:01
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-01 09:22:37
Üzenet elküldve: 2024-03-01 09:22:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Mintha észre sem vették volna a távozást, de ennek furcsa mód nagyon örül, még akkor is, ha minden vágya hiányozni valakinek.
Kezében a bakancsával sétál mezítláb, majd egy pillanatra a falnak dől, mielőtt felvenné azt, hogy átfuthasson ittas kis agyán az, hogy miben is volt része. A józan Mai ennek biztos nem fog örülni, de annak igen, hogy még így is tudta képviselni valamilyen formában, amit akar. Vagyis amit nem akart. Tökéletes volt éppen ennyi és így. Hogy holnap mit gondol, az legyen az akkori probléma, vagy öröm. Ha tehetné, most elszaladna a Polgárnegyedbe, pontosan abba a házba, ahol elbúcsúztak egymástól azzal, aki most nincs itt. De egy kicsit mégis itt volt. Ez merész vállalkozás lenne, lévén rettentően messze van. ~Na majd máskor.~ Nagyot sóhajt és a lépcső felé indul, immáron fedett lábakkal. A fokok nem a barátai, még imbolyog is kicsit alatta a föld, ezért fintorog egyet, majd felnevet. Milyen vicces kis lépcső és dimenzió, amiben épp van.
Szerencsésen a pulthoz ér a hatalmas túrájából, ahová le is ül, s rákönyököl, nézve Alissäná-t, ahogy ténykedik, na ő erre most biztosan nem lenne képes. Hamar mellette is terem. ~Milyen kedves ez a nő.~ Fut végig fejében, de ki már nem mondja, mert mást kérdez tőle.*
- Persze, minden. *Válaszol, majd az ittasságnak eléri az a foka, amikor elérzékenyül. De nem engedi szabadjára, csak nem szokta meg, hogy bárki is megkérdezze, hogy egyébként jól van-e. Mert hát az kit érdekel. Még udvariasságból sem szokás.* - De jól éreztem magam, csak nem vele akarok lenni. Vagy velük, veletek… érted. *Megrázza a fejét, egyébként nem az a dülöngélős részeg, csak hosszú volt ez az egész nap és minden érzelem. Mindig túl sok jut belőlük. Elfáradt. * - De te is elmentél, miért? *Néz a másik szemeibe az ő jégkékjeivel, őszintén kutatva benne, hogy más miért hagyja ott az elvileg nagyon jó szórakozást.*
- Egy pohár bort még meginnék, köszönöm. Iszol velem? *Mosolyodik el barátságosan. Furcsa hirtelen kiszakadni egy helyzetből, ahol minden porcikáján más testrészeit érzi, most pedig egyszerűen csak beszélget.*
*Mintha észre sem vették volna a távozást, de ennek furcsa mód nagyon örül, még akkor is, ha minden vágya hiányozni valakinek.
Kezében a bakancsával sétál mezítláb, majd egy pillanatra a falnak dől, mielőtt felvenné azt, hogy átfuthasson ittas kis agyán az, hogy miben is volt része. A józan Mai ennek biztos nem fog örülni, de annak igen, hogy még így is tudta képviselni valamilyen formában, amit akar. Vagyis amit nem akart. Tökéletes volt éppen ennyi és így. Hogy holnap mit gondol, az legyen az akkori probléma, vagy öröm. Ha tehetné, most elszaladna a Polgárnegyedbe, pontosan abba a házba, ahol elbúcsúztak egymástól azzal, aki most nincs itt. De egy kicsit mégis itt volt. Ez merész vállalkozás lenne, lévén rettentően messze van. ~Na majd máskor.~ Nagyot sóhajt és a lépcső felé indul, immáron fedett lábakkal. A fokok nem a barátai, még imbolyog is kicsit alatta a föld, ezért fintorog egyet, majd felnevet. Milyen vicces kis lépcső és dimenzió, amiben épp van.
Szerencsésen a pulthoz ér a hatalmas túrájából, ahová le is ül, s rákönyököl, nézve Alissäná-t, ahogy ténykedik, na ő erre most biztosan nem lenne képes. Hamar mellette is terem. ~Milyen kedves ez a nő.~ Fut végig fejében, de ki már nem mondja, mert mást kérdez tőle.*
- Persze, minden. *Válaszol, majd az ittasságnak eléri az a foka, amikor elérzékenyül. De nem engedi szabadjára, csak nem szokta meg, hogy bárki is megkérdezze, hogy egyébként jól van-e. Mert hát az kit érdekel. Még udvariasságból sem szokás.* - De jól éreztem magam, csak nem vele akarok lenni. Vagy velük, veletek… érted. *Megrázza a fejét, egyébként nem az a dülöngélős részeg, csak hosszú volt ez az egész nap és minden érzelem. Mindig túl sok jut belőlük. Elfáradt. * - De te is elmentél, miért? *Néz a másik szemeibe az ő jégkékjeivel, őszintén kutatva benne, hogy más miért hagyja ott az elvileg nagyon jó szórakozást.*
- Egy pohár bort még meginnék, köszönöm. Iszol velem? *Mosolyodik el barátságosan. Furcsa hirtelen kiszakadni egy helyzetből, ahol minden porcikáján más testrészeit érzi, most pedig egyszerűen csak beszélget.*
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-01 07:07:53
Üzenet elküldve: 2024-03-01 07:07:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Az ajtón kilépve megkönnyebbül, még a kedve is jobb lesz. Hamar leér a fogadótérbe, ahol némi töprengést követően a takarítás mellett dönt. Felkapja a pult mögött lévő ócska, már elkopott seprűt, az asztalok között lát neki munkájának. Kellemesen leköti vele magát Alissäna, így hamar gondolatai aktív tevékenysége körül forognak többnyire, bár néha vissza kalandoznak a fattyúra. Kicsit aggódik emiatt, elvégre idegenekkel hagyta magára Haldriant, ráadásul kikötözve. Elhessegeti a sötét gondolatokat, amiben Mai megjelenése is segítségére van.*
- Minden rendben?
*Kérdése mellé a tőle megszokott lágy, gondoskodó mosoly is párosul. Az eddig összeszedett koszt az egyik félreesőbb sarokba kotorja, majd a pulthoz sétál. Figyel arra, hogy ne a söntés mögé, hanem Maihoz közel telepedjen le, ezzel is elkerülve, hogy feleslegesen távolságot ékeljen maguk közé, elvégre a bizalomkeltés a legfőbb célja.*
- Meglep, hogy itt látlak. Nem érezted jól magadat?
*A seprűt a pulthoz támasztja és kényelmesen elhelyezkedik az egyik egyébként kényelmetlen széken.*
- Adhatok esetleg valamit?
*Az ajtón kilépve megkönnyebbül, még a kedve is jobb lesz. Hamar leér a fogadótérbe, ahol némi töprengést követően a takarítás mellett dönt. Felkapja a pult mögött lévő ócska, már elkopott seprűt, az asztalok között lát neki munkájának. Kellemesen leköti vele magát Alissäna, így hamar gondolatai aktív tevékenysége körül forognak többnyire, bár néha vissza kalandoznak a fattyúra. Kicsit aggódik emiatt, elvégre idegenekkel hagyta magára Haldriant, ráadásul kikötözve. Elhessegeti a sötét gondolatokat, amiben Mai megjelenése is segítségére van.*
- Minden rendben?
*Kérdése mellé a tőle megszokott lágy, gondoskodó mosoly is párosul. Az eddig összeszedett koszt az egyik félreesőbb sarokba kotorja, majd a pulthoz sétál. Figyel arra, hogy ne a söntés mögé, hanem Maihoz közel telepedjen le, ezzel is elkerülve, hogy feleslegesen távolságot ékeljen maguk közé, elvégre a bizalomkeltés a legfőbb célja.*
- Meglep, hogy itt látlak. Nem érezted jól magadat?
*A seprűt a pulthoz támasztja és kényelmesen elhelyezkedik az egyik egyébként kényelmetlen széken.*
- Adhatok esetleg valamit?
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-29 18:53:40
Üzenet elküldve: 2024-02-29 18:53:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kissé értetlenül ráncolja homlokát Alissäna reakciójára, hisz nem olyan rég még egymásba forrt nyelvük. Keresi a szándékot az üresnek ható tekintetben, de a lány rövidesen távozik, s még el sem oldozza őt. Egy hosszú pillanatig zavartan mered utána, nem egészen érti a dolgot. Mindenesetre nem nagyon tud most e rejtély felgöngyölítésén agyalni, mert a két lány vadul dolgozik, főleg Nori.
Nem is telik el sok időbe, hogy - immáron egyedül - révbe érjen vele. Hullámzó mellkassal dobja vissza fejét az ágyra, s csak akkor emeli fel megint, amikor Nori őt kezdi el cirógatni.*
-Talán megsértődött valamin. *Feleli, miközben a karmok útját követi tekintetével.*
-Nem szokása az ilyesmi. *Szeretné remélni, hogy Alissänának jelent valamit a társasága.
A következőkre eltátja száját is. Úgy tűnik, Nori egész más mókát óhajt most, hogy kettesben maradtak. Nem, nem tart a lánytól, már csak azért sem, mert a fogadó tele a "sajátjaival". De a fájdalmat nem tűri jól, a vérző ajka pedig tanúskodik arról, hogy Nori miféle játékokban gondolkodik.
Kissé feljebb is húzza lábait, ahogy merengve szemléli Norit. A hiúság ugyan munkál benne, de nem az a büszke fajta. Beharapva ajkait szemléli Nori egyébként megkapó alakját egy darabig, mielőtt ismét szólásra nyitná száját.*
-És mi van azzal, hogy a Te kezeid kötjük hátra? *Nagyot nyel. Nem óhajtja megtapasztalni, mi az a "másik játék". Ugyanakkor hercegnőnek hívni Norit és könyörögni... Valahogy nehezen állna rá nyelve az ilyesmire.*
-Mit szólnál, "hercegnő", ha elengednél és kipróbálnánk? *Óvatos, de kaján mosollyal pillant végig Norin.*
-Könyörgöm, hercegnő. *Színpadias sóhaj kíséretében húzza feljebb magát az ágyon, hogy ne kelljen tartania fejét, ahogy a lány reakcióit lesi.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kissé értetlenül ráncolja homlokát Alissäna reakciójára, hisz nem olyan rég még egymásba forrt nyelvük. Keresi a szándékot az üresnek ható tekintetben, de a lány rövidesen távozik, s még el sem oldozza őt. Egy hosszú pillanatig zavartan mered utána, nem egészen érti a dolgot. Mindenesetre nem nagyon tud most e rejtély felgöngyölítésén agyalni, mert a két lány vadul dolgozik, főleg Nori.
Nem is telik el sok időbe, hogy - immáron egyedül - révbe érjen vele. Hullámzó mellkassal dobja vissza fejét az ágyra, s csak akkor emeli fel megint, amikor Nori őt kezdi el cirógatni.*
-Talán megsértődött valamin. *Feleli, miközben a karmok útját követi tekintetével.*
-Nem szokása az ilyesmi. *Szeretné remélni, hogy Alissänának jelent valamit a társasága.
A következőkre eltátja száját is. Úgy tűnik, Nori egész más mókát óhajt most, hogy kettesben maradtak. Nem, nem tart a lánytól, már csak azért sem, mert a fogadó tele a "sajátjaival". De a fájdalmat nem tűri jól, a vérző ajka pedig tanúskodik arról, hogy Nori miféle játékokban gondolkodik.
Kissé feljebb is húzza lábait, ahogy merengve szemléli Norit. A hiúság ugyan munkál benne, de nem az a büszke fajta. Beharapva ajkait szemléli Nori egyébként megkapó alakját egy darabig, mielőtt ismét szólásra nyitná száját.*
-És mi van azzal, hogy a Te kezeid kötjük hátra? *Nagyot nyel. Nem óhajtja megtapasztalni, mi az a "másik játék". Ugyanakkor hercegnőnek hívni Norit és könyörögni... Valahogy nehezen állna rá nyelve az ilyesmire.*
-Mit szólnál, "hercegnő", ha elengednél és kipróbálnánk? *Óvatos, de kaján mosollyal pillant végig Norin.*
-Könyörgöm, hercegnő. *Színpadias sóhaj kíséretében húzza feljebb magát az ágyon, hogy ne kelljen tartania fejét, ahogy a lány reakcióit lesi.*
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-29 16:53:50
Üzenet elküldve: 2024-02-29 16:53:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Norit nem zavarják meg sem a gátlásai, sem a sokatmondó, már-már valóságosan szomorú történetet sejtető csevely Alissäna és Haldrian között.
Mikor újra visszakapja a férfit Alissäná-tól, egy pillanatig sem gondolkozik, magába fogadja a félvér meredő férfiasságát, és közben valóban fittyet hány arra, hogy a kurtizán távozik a szobából. Még az sem állítja meg ezúttal, hogy az ő kis barátnője is felszívódik, csak Haldrian-ra koncentrál. Ő most az övé ma éjszakára, csak az övé. Az ő kis foglya, akit tálcán kínáltak fel neki, és bármit megtehet vele, amit csak akar. Ennek ellenére kifejezetten tetszik neki, hogy a férfi megpróbálja a legtöbbet kihozni kiszolgáltatott helyzetéből, és még így is feszengve próbálkozik űzött vadból vadász szerepbe váltani.
A csúcspont után Nori egy kicsikét elhúzódik, lábait maga alá hajtva, bokáin ülve figyeli Haldrian-t, miközben hegyes kis démonkarmai továbbra is a meztelen felsőtestén játszanak.*
- Nem úgy tűnt, hogy Alissänát-t érdekelték az igényeid, látod, hiába kérted azt is, hogy oldozzon el, nem tette meg. *Közben végigsimít gyengéden az egyik szoros kendőn.*
- Tökéletes munkát végzett, érti a dolgát. *Újra közel hajol hozzá, és megcsókolja, de most erősen bele is harap az ajkaiba, akarja, hogy egy kicsit szenvedjen a másik.*
- Nos, én elengedlek. Egy feltétellel. Hercegnőmnek szólítasz, és könyörögsz a szabadságodért! Ha nem tetszik az alakításod, akkor elképzelhető, hogy innentől egy egészen másfajta játékba kezdünk bele.
*Azzal, ha Haldrian az előző agresszív csókot tűrte addig, míg a lánynak sikerül annyira beleharapnia az alsó ajkába, hogy vérezzen, akkor Nori most jóízűen nyalja le a zamatos fél-elf vért saját szája széléről.*
- Kezdheted! *Azzal ismét távolabb húzódik egy kicsit Haldrian-tól, kezeit karba teszi, és várja, hogy mi sül ki ebből az egészből. Talán ugyanaz a makacsság és férfi önérzet fog győzni, ami miatt szeretkezés közben sem hagyta magát Haldrian irányítani, vagy sikerült legalább annyira megijesztenie őt, hogy önelégülten vigyoroghasson a férfi színészi alakításán? Azt nem gondolná, hogy a játékosnak cseppet sem tűnő fenyegetésével sikerül ténylegesen megijesztenie őt olyannyira, hogy valódi könyörgést hallhasson az elkövetkezendő percekben.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Norit nem zavarják meg sem a gátlásai, sem a sokatmondó, már-már valóságosan szomorú történetet sejtető csevely Alissäna és Haldrian között.
Mikor újra visszakapja a férfit Alissäná-tól, egy pillanatig sem gondolkozik, magába fogadja a félvér meredő férfiasságát, és közben valóban fittyet hány arra, hogy a kurtizán távozik a szobából. Még az sem állítja meg ezúttal, hogy az ő kis barátnője is felszívódik, csak Haldrian-ra koncentrál. Ő most az övé ma éjszakára, csak az övé. Az ő kis foglya, akit tálcán kínáltak fel neki, és bármit megtehet vele, amit csak akar. Ennek ellenére kifejezetten tetszik neki, hogy a férfi megpróbálja a legtöbbet kihozni kiszolgáltatott helyzetéből, és még így is feszengve próbálkozik űzött vadból vadász szerepbe váltani.
A csúcspont után Nori egy kicsikét elhúzódik, lábait maga alá hajtva, bokáin ülve figyeli Haldrian-t, miközben hegyes kis démonkarmai továbbra is a meztelen felsőtestén játszanak.*
- Nem úgy tűnt, hogy Alissänát-t érdekelték az igényeid, látod, hiába kérted azt is, hogy oldozzon el, nem tette meg. *Közben végigsimít gyengéden az egyik szoros kendőn.*
- Tökéletes munkát végzett, érti a dolgát. *Újra közel hajol hozzá, és megcsókolja, de most erősen bele is harap az ajkaiba, akarja, hogy egy kicsit szenvedjen a másik.*
- Nos, én elengedlek. Egy feltétellel. Hercegnőmnek szólítasz, és könyörögsz a szabadságodért! Ha nem tetszik az alakításod, akkor elképzelhető, hogy innentől egy egészen másfajta játékba kezdünk bele.
*Azzal, ha Haldrian az előző agresszív csókot tűrte addig, míg a lánynak sikerül annyira beleharapnia az alsó ajkába, hogy vérezzen, akkor Nori most jóízűen nyalja le a zamatos fél-elf vért saját szája széléről.*
- Kezdheted! *Azzal ismét távolabb húzódik egy kicsit Haldrian-tól, kezeit karba teszi, és várja, hogy mi sül ki ebből az egészből. Talán ugyanaz a makacsság és férfi önérzet fog győzni, ami miatt szeretkezés közben sem hagyta magát Haldrian irányítani, vagy sikerült legalább annyira megijesztenie őt, hogy önelégülten vigyoroghasson a férfi színészi alakításán? Azt nem gondolná, hogy a játékosnak cseppet sem tűnő fenyegetésével sikerül ténylegesen megijesztenie őt olyannyira, hogy valódi könyörgést hallhasson az elkövetkezendő percekben.*
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-29 10:08:35
Üzenet elküldve: 2024-02-29 10:08:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Belefeledkezik a saját kis sötétségébe, ami neki színesebb, mint bármi, amit eddig látott. Édes egyvelege ez a valóságnak és az elméjének. Talán többször fogja alkalmazni ezt a módszert, lehet, hogy még a kutatásaiba is beleveszi miért is olyan élvezetes az egész. Talán tényleg csak egy menekülés attól, amitől annyira félne, de mégis teljesen kielégítő. Igaza lehet barátnőjének, aki a fülébe is súgja a megerősítést. Tényleg igazán védelmezi őt, de jóra is vezet ez? Vagy csak pillanatnyi elfedés?
Nem szól semmit, mert az érintések és csókok között nem akar beszélni, de amikor a fülébe suttog a lány, úgy bújik közel hozzá, hogy egy pillanatig se érezze hiányát a bőrének. Halkan nevet fel, amolyan „igazad van” módon, aztán kéjes mosollyal tudatja a világgal, hogy még jobban tetszik neki az, ahogy Haldrian összerezzen. Nem lát ugyan, de milyen jó így érezni. Mindeközben pedig nem is a félvérrel játszik, hanem valaki teljesen mással, akit odaképzelt. Nem hiába, szerelme csak egy lehet. Akkor is, ha eltűnt. Most nagyon is itt van.
Érzi, hogy Nori távozik a közvetlen közeléből, s beleveti magát az élvezetekbe, szívesen követné is őt, mint hű barát, de neki éppen elég a tapintás, és az, amit ő tapasztal, amikor érintik. Egy ideig még játszadozik köztük, de éppen elég volt neki, hogy egy kicsit tudta, hogy övé az egész világ. Nem akar továbbmenni. Bekötött szemek ide, vagy oda, valami megállítja abban, hogy magába fogadjon bárkit, még ha képzelete olyan jól helyt is áll.
Hátra nyúl tarkójához, hogy megszabaduljon az anyagtól, finoman dobja le az ágyra, s végignéz a barátnőjén és az őt birtokba vevő férfin, majd a csukódó ajtót személi. Talán oda sem tudnak épp rá figyelni igazán. Abban a pillanatban, ahogy visszanyerte látását, arcon csapja a valóság, de megbékél vele. Tökéletes pillanatokat kapott és ezért hálás. Most szeretné látni, hogy mi van annak helyén, ami nemrég még egy ábránd volt. Közel hajol Norihoz, hogy ha éppen van érkezése egy pillanatra ráfigyelni, akkor oda súg neki egy röpke mondatot, bár ha nem, akkor is.* - Hajtsd be a tartozásod, én mindig itt leszek neked. *Egy csókot lehel szavainak nyomára, majd Haldrianhoz fordul. * - Ma mindent adj meg neki. *Simít végig annak testén, már amennyi szabadon van a feketeség takarásából, majd Alissäna után ered, ha csak valami okból kifolyólag nem tudják itt tartani, amiben kételkedik, hogy sikeres terv lenne. Ha kell elhazudja, hogy érte megy. Magabiztos gyorsasággal kapja fel nadrágját és az inget, de bakancsát csak a kezébe veszi és úgy hagyja el a szobát, még egy pillanatra a négyesből kettesben maradt párra tekint, akik reméli megfogadják a tanácsot és nem zökkennek ki a távozás miatt. Ha nem látta volna az elfet elmenni, akkor is ezt tette volna, magához mindig hű marad, és neki ennyi kellett ma, nem több.
Csak az ajtón kilépve húzza fel lépőjét és indul meg a pult felé. Ő jó élményekkel távozik, de biztos benne, hogy kell egy újabb pohár bor. Vagy inkább pálinka.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Belefeledkezik a saját kis sötétségébe, ami neki színesebb, mint bármi, amit eddig látott. Édes egyvelege ez a valóságnak és az elméjének. Talán többször fogja alkalmazni ezt a módszert, lehet, hogy még a kutatásaiba is beleveszi miért is olyan élvezetes az egész. Talán tényleg csak egy menekülés attól, amitől annyira félne, de mégis teljesen kielégítő. Igaza lehet barátnőjének, aki a fülébe is súgja a megerősítést. Tényleg igazán védelmezi őt, de jóra is vezet ez? Vagy csak pillanatnyi elfedés?
Nem szól semmit, mert az érintések és csókok között nem akar beszélni, de amikor a fülébe suttog a lány, úgy bújik közel hozzá, hogy egy pillanatig se érezze hiányát a bőrének. Halkan nevet fel, amolyan „igazad van” módon, aztán kéjes mosollyal tudatja a világgal, hogy még jobban tetszik neki az, ahogy Haldrian összerezzen. Nem lát ugyan, de milyen jó így érezni. Mindeközben pedig nem is a félvérrel játszik, hanem valaki teljesen mással, akit odaképzelt. Nem hiába, szerelme csak egy lehet. Akkor is, ha eltűnt. Most nagyon is itt van.
Érzi, hogy Nori távozik a közvetlen közeléből, s beleveti magát az élvezetekbe, szívesen követné is őt, mint hű barát, de neki éppen elég a tapintás, és az, amit ő tapasztal, amikor érintik. Egy ideig még játszadozik köztük, de éppen elég volt neki, hogy egy kicsit tudta, hogy övé az egész világ. Nem akar továbbmenni. Bekötött szemek ide, vagy oda, valami megállítja abban, hogy magába fogadjon bárkit, még ha képzelete olyan jól helyt is áll.
Hátra nyúl tarkójához, hogy megszabaduljon az anyagtól, finoman dobja le az ágyra, s végignéz a barátnőjén és az őt birtokba vevő férfin, majd a csukódó ajtót személi. Talán oda sem tudnak épp rá figyelni igazán. Abban a pillanatban, ahogy visszanyerte látását, arcon csapja a valóság, de megbékél vele. Tökéletes pillanatokat kapott és ezért hálás. Most szeretné látni, hogy mi van annak helyén, ami nemrég még egy ábránd volt. Közel hajol Norihoz, hogy ha éppen van érkezése egy pillanatra ráfigyelni, akkor oda súg neki egy röpke mondatot, bár ha nem, akkor is.* - Hajtsd be a tartozásod, én mindig itt leszek neked. *Egy csókot lehel szavainak nyomára, majd Haldrianhoz fordul. * - Ma mindent adj meg neki. *Simít végig annak testén, már amennyi szabadon van a feketeség takarásából, majd Alissäna után ered, ha csak valami okból kifolyólag nem tudják itt tartani, amiben kételkedik, hogy sikeres terv lenne. Ha kell elhazudja, hogy érte megy. Magabiztos gyorsasággal kapja fel nadrágját és az inget, de bakancsát csak a kezébe veszi és úgy hagyja el a szobát, még egy pillanatra a négyesből kettesben maradt párra tekint, akik reméli megfogadják a tanácsot és nem zökkennek ki a távozás miatt. Ha nem látta volna az elfet elmenni, akkor is ezt tette volna, magához mindig hű marad, és neki ennyi kellett ma, nem több.
Csak az ajtón kilépve húzza fel lépőjét és indul meg a pult felé. Ő jó élményekkel távozik, de biztos benne, hogy kell egy újabb pohár bor. Vagy inkább pálinka.*
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-28 19:36:03
Üzenet elküldve: 2024-02-28 19:36:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kurta ideig ugyan, de egészen jól szórakozik, szinte megfeledkezik a két vendégről. Haldrian megjegyzésére dorombolni volna kedve, egészen simogatja lelkét a bensőséges bók, ám ez nem a meghitt jelenetek ideje. A fiút érintő kézre ő is megrezzen a meglepetéstől, s lebámul a jelenetre. Ezzel még csak-csak sikerül megbékélnie, ám Nori közeledése újra felkelti benne a rossz érzéseket.
Haldrian közeledésére felfigyel, s pillanatnyi értetlenség után mutatóujját ajkára téve utasítja el őt.*
- Ejnye Haldrian, hát nem ismered a szabályt?
*Keze az ajkakról átvándorol a fiú arcára, hogy teret engedjen a vágy hangjainak, s hogy kedves simogatással jutalmazza őt.*
- Kurvákat nem csókolunk meg.
*Röviden felnevet. Csak ül passzívan, s érzi, hogy minél tovább van ebben a helyzetben, annál mélyebbre zárkózik. Haldrian szavai zökkentik ki végül ebből a bágyadt állapotból, de a kéjtől torzult szavak egyre bántják a kurtizán érzékeny füleit.*
- Talán majd ha a lányokat szépen megkéred, lehet elengednek.
*A tőle megszokott módon intéz mosolyt a fiú felé, ám lélekben már messze jár. Kiüresedett tekintete akár árulkodó is lehetne disszociációjáról, ámbár ez a jelenlegi helyzetben aligha tűnne fel bárki számára. Alissäna ennek természetesen örül.
Szépen lassan feláll az ágyról és Haldrian mellől, majd a szoba másik feléhez veszi az irányt, hogy ráérősen összeszedje a ruháit. Nem siet, véletlenül sem óhajtja azt éreztetni a többiekkel, hogy kellemetlen számára az itt lét, holott így van, de jól tudja ezt úgysem érdekelne senkit.*
- Rögtön jövök.
*Veti még oda kurta magyarázatát, de úgy véli feltehetően szavai és távozása sem fog senki számára feltűnni. Legalábbis reménykedik benne, s igyekszik is diszkréten kisunnyogni. Ha kérdezik, akkor persze hozzá teszi, hogy hoz a finom borból, miközben igazít a lenge anyag pántján.
Óvatosan csukja be maga mögött az ajtót, s csak ezután könnyebbül meg. Egy nagy sóhajjal élvezi, hogy végre ismét kap levegőt, ezzel együtt a feszültség is valamennyire távozik belőle.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.02.29 08:13:12, a következő indokkal:
Kérésre.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kurta ideig ugyan, de egészen jól szórakozik, szinte megfeledkezik a két vendégről. Haldrian megjegyzésére dorombolni volna kedve, egészen simogatja lelkét a bensőséges bók, ám ez nem a meghitt jelenetek ideje. A fiút érintő kézre ő is megrezzen a meglepetéstől, s lebámul a jelenetre. Ezzel még csak-csak sikerül megbékélnie, ám Nori közeledése újra felkelti benne a rossz érzéseket.
Haldrian közeledésére felfigyel, s pillanatnyi értetlenség után mutatóujját ajkára téve utasítja el őt.*
- Ejnye Haldrian, hát nem ismered a szabályt?
*Keze az ajkakról átvándorol a fiú arcára, hogy teret engedjen a vágy hangjainak, s hogy kedves simogatással jutalmazza őt.*
- Kurvákat nem csókolunk meg.
*Röviden felnevet. Csak ül passzívan, s érzi, hogy minél tovább van ebben a helyzetben, annál mélyebbre zárkózik. Haldrian szavai zökkentik ki végül ebből a bágyadt állapotból, de a kéjtől torzult szavak egyre bántják a kurtizán érzékeny füleit.*
- Talán majd ha a lányokat szépen megkéred, lehet elengednek.
*A tőle megszokott módon intéz mosolyt a fiú felé, ám lélekben már messze jár. Kiüresedett tekintete akár árulkodó is lehetne disszociációjáról, ámbár ez a jelenlegi helyzetben aligha tűnne fel bárki számára. Alissäna ennek természetesen örül.
Szépen lassan feláll az ágyról és Haldrian mellől, majd a szoba másik feléhez veszi az irányt, hogy ráérősen összeszedje a ruháit. Nem siet, véletlenül sem óhajtja azt éreztetni a többiekkel, hogy kellemetlen számára az itt lét, holott így van, de jól tudja ezt úgysem érdekelne senkit.*
- Rögtön jövök.
*Veti még oda kurta magyarázatát, de úgy véli feltehetően szavai és távozása sem fog senki számára feltűnni. Legalábbis reménykedik benne, s igyekszik is diszkréten kisunnyogni. Ha kérdezik, akkor persze hozzá teszi, hogy hoz a finom borból, miközben igazít a lenge anyag pántján.
Óvatosan csukja be maga mögött az ajtót, s csak ezután könnyebbül meg. Egy nagy sóhajjal élvezi, hogy végre ismét kap levegőt, ezzel együtt a feszültség is valamennyire távozik belőle.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.02.29 08:13:12, a következő indokkal:
Kérésre.
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-28 15:35:34
Üzenet elküldve: 2024-02-28 15:35:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Míg a két "vendégük" egymással van elfoglalva, Nori hívására Alissäna szegődik mellé szórakoztatás gyanánt. Kellemeset bukfencezik gyomra a lány közeledtére, elvégre tudja, amaz nem azért van itt, hogy őt szórakoztassa.*
-Mmm. Alissäna. *A testére csókok és simítások csak még inkább korbácsolják kéjvágyát. Ha szabadon lenne karja, most magára húzná a pillangót, hogy ismét elmerülhessen a forró csókjában. Mivel ezt nem teheti meg, ezért csak tekintetét legelteti a puha ajkakon és a finom vonásokon, felidézve az emléket.*
-Vigyázol? Mintha nem tudnék magamra. *Megereszt egy vigyort, majd szórakozottan megrángatja a kendőket.*
-Most, hogy itt vagy, már nem olyan kényelmetlen. *Duruzsolja, s habár a mozgás szabadsága ebben a szituációban is kínzó szükség, valahogy kelletlen lenne arra kérni bármelyik lányt, hogy oldozza el. Mintha elejét óhajtaná venni a mókának.
Merengéséből egy puha kéz rántja ki, s még össze is rezzen rá meglepetésében. Nem, mintha kellemetlen lenne a művelet. Felpillantva igazán izgató látványt nyújt, ahogy Mai szabad kezével vele játszik, miközben leginkább Norira irányul figyelme. Ajkát beharapva hagyná még egy darabig meg ezt a szituációt, sőt, csókért nyújtózik a mellette helyet foglaló kurtizán irányába.
Szerencséjére - vagy épp szerencsétlenségére, ez majd elválik - Nori is úgy dönt, hogy beleveti magát a jóba. Ha a sötéthajú, rejtélyes emberlány arra számít, hogy a tolvajt oly állóképességgel áldották meg, hogy órákig bírja a három lány játékát, úgy csúnyán felsül. Ugyan érzékei vadul ostorozzák, egyelőre bírja még erővel.*
-Talán eloldozhatnál. *Fordítja fejét két sóhaj között Alissäna irányába. Ebben a kiszolgáltatott pozícióban aligha csillapíthatja az alaposan felgerjesztett vágyadalmát. Igaz, ami igaz, könnyedén életet lehel magába újra seperc alatt - ezt talán a kurtizán tudja a leginkább - nem szívesen adná meg a "könnyű préda" érzetét Norinak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Míg a két "vendégük" egymással van elfoglalva, Nori hívására Alissäna szegődik mellé szórakoztatás gyanánt. Kellemeset bukfencezik gyomra a lány közeledtére, elvégre tudja, amaz nem azért van itt, hogy őt szórakoztassa.*
-Mmm. Alissäna. *A testére csókok és simítások csak még inkább korbácsolják kéjvágyát. Ha szabadon lenne karja, most magára húzná a pillangót, hogy ismét elmerülhessen a forró csókjában. Mivel ezt nem teheti meg, ezért csak tekintetét legelteti a puha ajkakon és a finom vonásokon, felidézve az emléket.*
-Vigyázol? Mintha nem tudnék magamra. *Megereszt egy vigyort, majd szórakozottan megrángatja a kendőket.*
-Most, hogy itt vagy, már nem olyan kényelmetlen. *Duruzsolja, s habár a mozgás szabadsága ebben a szituációban is kínzó szükség, valahogy kelletlen lenne arra kérni bármelyik lányt, hogy oldozza el. Mintha elejét óhajtaná venni a mókának.
Merengéséből egy puha kéz rántja ki, s még össze is rezzen rá meglepetésében. Nem, mintha kellemetlen lenne a művelet. Felpillantva igazán izgató látványt nyújt, ahogy Mai szabad kezével vele játszik, miközben leginkább Norira irányul figyelme. Ajkát beharapva hagyná még egy darabig meg ezt a szituációt, sőt, csókért nyújtózik a mellette helyet foglaló kurtizán irányába.
Szerencséjére - vagy épp szerencsétlenségére, ez majd elválik - Nori is úgy dönt, hogy beleveti magát a jóba. Ha a sötéthajú, rejtélyes emberlány arra számít, hogy a tolvajt oly állóképességgel áldották meg, hogy órákig bírja a három lány játékát, úgy csúnyán felsül. Ugyan érzékei vadul ostorozzák, egyelőre bírja még erővel.*
-Talán eloldozhatnál. *Fordítja fejét két sóhaj között Alissäna irányába. Ebben a kiszolgáltatott pozícióban aligha csillapíthatja az alaposan felgerjesztett vágyadalmát. Igaz, ami igaz, könnyedén életet lehel magába újra seperc alatt - ezt talán a kurtizán tudja a leginkább - nem szívesen adná meg a "könnyű préda" érzetét Norinak.*
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-27 19:41:51
Üzenet elküldve: 2024-02-27 19:41:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ha nem tudná, hogy az lehetetlen, még azt hinné, hogy ők hárman pontosan tudják, mi a legjobb a kis fekete, nagyszájú emberlánynak. Az alkoholtól mámoros állapotban ma igazán királynőnek érezheti magát, ahogy a társaság egyetlen férfi tagja, mint sarokba szorított préda, ott szenved kikötözve, vacsoraként felkínálva, barátnőjét a szeme világától megfosztva szinte úgy irányíthatja, ahogy akarja, és végre megmutathatja neki, hogy a sötétség néha tényleg mennyire jó barát tud lenni, mikor valamitől fél, Alissäna pedig minden kívánságát úgy lesi, mintha kötelező lenne, és olyan gondossággal és precizitással végzi a dolgát, hogy arra más egész biztosan képtelen volna.
Élvezettel játszadozik kiszolgáltatott társaival, és csak addig nyugszik le egy rövid időre, míg az elf lányt is közéjük invitálja. Nem azért, mert zavarná, ha Haldrian-nak egyedül kéne tűrnie a sorsát, míg ő Mai-val készül foglalkozni, hanem Alissäná-t is maguk között akarja tudni, aki jól látja, hogy a férfi most a pár perccel korábbinál jóval kevesebb figyelmet kap, ugyanis Mai és Nori hamarosan teljesen egymásba fonódnak. Ahogy a csók megtörténik közöttük, el is felejti, milyen forgatókönyvek voltak a fejében Mai reakcióját illetően, csak élvezi a helyzetét, és egy pár percig a másik kettőt kizárva igyekszik eleget tenni a lány szabadjára engedett vágyainak, míg végül a fekete tincseket gyengéden arrébb tolva a füléhez nem hajol, és bele nem súg.*
- Érted már, drágám? Nem látsz mást, csak sötétséget. Érzed, ahogy ölel, ahogy megvéd téged mindentől? Így semmitől sem kell félned, mert a sötétség vigyáz rád, és te szabad lehetsz.
*Haldrian és Alissäna ebből legfeljebb némi motyogást hallhat, Mai viszont egészen közelről és hangosan hallhatja Nori hűvösen csilingelő hangját. Imádja, hogy Mai ilyen kiszolgáltatott helyzetbe került, mert így bármilyen magyarázatnál jobban meg tudja vele értetni azt, amiről még első találkozásukkor beszélgettek azon a padon, hogy miért is olyan kellemes társ a vaksötétség.*
- Nos, édesem… akkor játsszunk!
*Elvigyorodik magában, mikor látja, hogy barátnője Haldrian-t tapogatva tettre késszé válik. Neki sem kell több, visszafordul a férfihez, hogy megadja neki azt, amire már hosszú percek óta olyannyira vár. Rajta ugyan nem múlik, hogy az elkövetkezendő egy-két órában mindent megkapjon, amit ő csak adhat neki, de az viszont biztos, hogy ő Alissäna társaságára is vágyik, ezért igyekszik úgy irányítani a dolgokat, hogy ő is belekeveredjen ebbe az édesnégyesbe.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ha nem tudná, hogy az lehetetlen, még azt hinné, hogy ők hárman pontosan tudják, mi a legjobb a kis fekete, nagyszájú emberlánynak. Az alkoholtól mámoros állapotban ma igazán királynőnek érezheti magát, ahogy a társaság egyetlen férfi tagja, mint sarokba szorított préda, ott szenved kikötözve, vacsoraként felkínálva, barátnőjét a szeme világától megfosztva szinte úgy irányíthatja, ahogy akarja, és végre megmutathatja neki, hogy a sötétség néha tényleg mennyire jó barát tud lenni, mikor valamitől fél, Alissäna pedig minden kívánságát úgy lesi, mintha kötelező lenne, és olyan gondossággal és precizitással végzi a dolgát, hogy arra más egész biztosan képtelen volna.
Élvezettel játszadozik kiszolgáltatott társaival, és csak addig nyugszik le egy rövid időre, míg az elf lányt is közéjük invitálja. Nem azért, mert zavarná, ha Haldrian-nak egyedül kéne tűrnie a sorsát, míg ő Mai-val készül foglalkozni, hanem Alissäná-t is maguk között akarja tudni, aki jól látja, hogy a férfi most a pár perccel korábbinál jóval kevesebb figyelmet kap, ugyanis Mai és Nori hamarosan teljesen egymásba fonódnak. Ahogy a csók megtörténik közöttük, el is felejti, milyen forgatókönyvek voltak a fejében Mai reakcióját illetően, csak élvezi a helyzetét, és egy pár percig a másik kettőt kizárva igyekszik eleget tenni a lány szabadjára engedett vágyainak, míg végül a fekete tincseket gyengéden arrébb tolva a füléhez nem hajol, és bele nem súg.*
- Érted már, drágám? Nem látsz mást, csak sötétséget. Érzed, ahogy ölel, ahogy megvéd téged mindentől? Így semmitől sem kell félned, mert a sötétség vigyáz rád, és te szabad lehetsz.
*Haldrian és Alissäna ebből legfeljebb némi motyogást hallhat, Mai viszont egészen közelről és hangosan hallhatja Nori hűvösen csilingelő hangját. Imádja, hogy Mai ilyen kiszolgáltatott helyzetbe került, mert így bármilyen magyarázatnál jobban meg tudja vele értetni azt, amiről még első találkozásukkor beszélgettek azon a padon, hogy miért is olyan kellemes társ a vaksötétség.*
- Nos, édesem… akkor játsszunk!
*Elvigyorodik magában, mikor látja, hogy barátnője Haldrian-t tapogatva tettre késszé válik. Neki sem kell több, visszafordul a férfihez, hogy megadja neki azt, amire már hosszú percek óta olyannyira vár. Rajta ugyan nem múlik, hogy az elkövetkezendő egy-két órában mindent megkapjon, amit ő csak adhat neki, de az viszont biztos, hogy ő Alissäna társaságára is vágyik, ezért igyekszik úgy irányítani a dolgokat, hogy ő is belekeveredjen ebbe az édesnégyesbe.*
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-27 18:10:15
Üzenet elküldve: 2024-02-27 18:10:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A sötétség most sokkal nagyobb barátja, mint azt valaha is gondolta volna. Kissé ijesztő, mégis csodálatos érzés, hogy nem tudja, éppen mi is fog történni, mégis mindent olyan erősen érez. Nem tudja, hogy lehet-e ennél jobb, de azért reméli. Haldrian érintései tüzelik őt, de tapasztalatlansága miatt nem fogja igazán rávetni magát. Még. Neki most sokkal többet jelentenek az érintések, sokkal jobban szereti megtapasztalni egyáltalán azt, hogy hol szereti, ha tapintják és neki mi tetszik. Ugyan nem lát, de mindent elképzel, sőt, azt képzel oda akit akar. Ez neki a legtökéletesebb játék, amit kitalálhattak. A fejébe senki nem lát bele, így hát azzal van, akivel csak szeretne, pontosan úgy képzeli el és olyannak, ahogyan az neki most kell.
Amikor a félvért elveszi tőle Alissäna, a helyébe lép valaki. Nem kell egy tizedmásodperc sem, pontosan tudja, hogy Nori az. Őt nem akarja másnak hinni. Rászakad valami még sokkal nagyobb biztonságérzet, ahogy elkezdi szeretgetni meztelen hátát, testét. Most úgy képzeli, hogy éppen nagyon szeretik őt, és végre őt magát akarják. Ez az érzés az, ami fűti, ez neki maga a drog.*
- Jól. Jó, hogy itt vagy. *Feledkezik bele kicsit a simogatásba és érinti ő is barátnőjét puhán és finoman, derekát simítva végig, a sebet is akarja érezni, mindent érezni akar Noriból, mert ő a legfontosabb. Nem tudná azt leírni ami benne tombol, sokkal hatalmasabb annál, hogy szavakat találjon rá. Ő minden ami megmentette és minden ami valaha kellett. Aki mindig ott lesz vele. Talán mégis sikerült a varázslat.
Amikor a "vacsora előáll", egyszerre kezdik el falatozni Haldriant, ennek is minden pillanatát élvezi. A legjobban talán azt a részét, hogy együtt csinálják a feketeséggel. Aztán hirtelen megtörténik az, amire nem vágyott ugyan soha, de most megpecsétel mindent. Nori megcsókolja, méghozzá hosszan, puhán, ami egy pillanatra megfagyasztja, de a következőben már fel is olvad és egyik keze megindul nagy hévvel, fel a lány nyakán, hogy tarkóját fogva még közelebb préselje magához. Úgy érzi nyert. Ha most látná a külvilágot meg lenne ijedve és kifutna a szobából. De így vakon, megengedi magának, hogy azt képzeljen, amit akar. És ő tényleg nyert. Hogy mit? Norit, teljes egészében. Hatalomnak éli meg, pedig ő van vezetve. Ő itt a legtapasztalatlanabb, a legapróbb, de már nem hiszi magát jelentéktelennek, mert valaki akire felnéz őt választotta barátjául és mindenét megosztja vele éppen. Nem hagyja elhúzódni egy darabig, de annyira túlfűtötte ez a gondolat, hogy a férfit is birtokba veszi szabad kezével. Rövid simító keresés után finoman kúszik végig puha tenyere a férfiasságán. Érzi, ahogy hevesen kívánja őket, s elnyújtva simogatja végig, közben elhagyja a csókoló ajkat és Nori szemébe "nézve" vigyorog, mintha tényleg hatalma lenne. A szobában vannak egy ideje, de Mai most érkezett meg igazán.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A sötétség most sokkal nagyobb barátja, mint azt valaha is gondolta volna. Kissé ijesztő, mégis csodálatos érzés, hogy nem tudja, éppen mi is fog történni, mégis mindent olyan erősen érez. Nem tudja, hogy lehet-e ennél jobb, de azért reméli. Haldrian érintései tüzelik őt, de tapasztalatlansága miatt nem fogja igazán rávetni magát. Még. Neki most sokkal többet jelentenek az érintések, sokkal jobban szereti megtapasztalni egyáltalán azt, hogy hol szereti, ha tapintják és neki mi tetszik. Ugyan nem lát, de mindent elképzel, sőt, azt képzel oda akit akar. Ez neki a legtökéletesebb játék, amit kitalálhattak. A fejébe senki nem lát bele, így hát azzal van, akivel csak szeretne, pontosan úgy képzeli el és olyannak, ahogyan az neki most kell.
Amikor a félvért elveszi tőle Alissäna, a helyébe lép valaki. Nem kell egy tizedmásodperc sem, pontosan tudja, hogy Nori az. Őt nem akarja másnak hinni. Rászakad valami még sokkal nagyobb biztonságérzet, ahogy elkezdi szeretgetni meztelen hátát, testét. Most úgy képzeli, hogy éppen nagyon szeretik őt, és végre őt magát akarják. Ez az érzés az, ami fűti, ez neki maga a drog.*
- Jól. Jó, hogy itt vagy. *Feledkezik bele kicsit a simogatásba és érinti ő is barátnőjét puhán és finoman, derekát simítva végig, a sebet is akarja érezni, mindent érezni akar Noriból, mert ő a legfontosabb. Nem tudná azt leírni ami benne tombol, sokkal hatalmasabb annál, hogy szavakat találjon rá. Ő minden ami megmentette és minden ami valaha kellett. Aki mindig ott lesz vele. Talán mégis sikerült a varázslat.
Amikor a "vacsora előáll", egyszerre kezdik el falatozni Haldriant, ennek is minden pillanatát élvezi. A legjobban talán azt a részét, hogy együtt csinálják a feketeséggel. Aztán hirtelen megtörténik az, amire nem vágyott ugyan soha, de most megpecsétel mindent. Nori megcsókolja, méghozzá hosszan, puhán, ami egy pillanatra megfagyasztja, de a következőben már fel is olvad és egyik keze megindul nagy hévvel, fel a lány nyakán, hogy tarkóját fogva még közelebb préselje magához. Úgy érzi nyert. Ha most látná a külvilágot meg lenne ijedve és kifutna a szobából. De így vakon, megengedi magának, hogy azt képzeljen, amit akar. És ő tényleg nyert. Hogy mit? Norit, teljes egészében. Hatalomnak éli meg, pedig ő van vezetve. Ő itt a legtapasztalatlanabb, a legapróbb, de már nem hiszi magát jelentéktelennek, mert valaki akire felnéz őt választotta barátjául és mindenét megosztja vele éppen. Nem hagyja elhúzódni egy darabig, de annyira túlfűtötte ez a gondolat, hogy a férfit is birtokba veszi szabad kezével. Rövid simító keresés után finoman kúszik végig puha tenyere a férfiasságán. Érzi, ahogy hevesen kívánja őket, s elnyújtva simogatja végig, közben elhagyja a csókoló ajkat és Nori szemébe "nézve" vigyorog, mintha tényleg hatalma lenne. A szobában vannak egy ideje, de Mai most érkezett meg igazán.*
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-26 22:49:28
Üzenet elküldve: 2024-02-26 22:49:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*A lányok örömmel játszadoznak Haldriannal, de jobban zavarja, hogy a fattyú mennyire megfeledkezett róla most, hogy mások is terítéken vannak. Igyekszik nem a szívére venni ezt, külső szemlélőként pedig úgy tűnhet, hogy örömmel szemléli a triót, holott magára kell parancsolnia, hogy ne fordítsa el tekintetét. A csókok, a gyöngéd érintések, ezek számára mindig érzelmeket hordoznak, s ezt a fajta közeledést fáj látnia Haldriannal a főszerepben. Persze emlékezteti magát, hogy ő egy kurtizán, a magány a sorsa, s néhány éve már, hogy végül önként választotta ezt az utat.
Megszólítják, ezért felocsúdik merengéséből. Jobb esett távolabb lennie a jelenettől, de természetesen nem fog nemet mondani a vendégeknek. Vagy nem egyértelműen.
Míg Mai és Nori egymással töltenek el egy meghitt pillanatot, addig közelebb húzódik a tolvajhoz. Sértettségnek jelét sem adva férkőzik közelebb, néhány csókkal gazdagítva a fiú kulcscsontja körüli területet.*
- Nahát nahát, rövid volt a népszerűség.
*Jegyzi meg szórakozottan és gyöngéden a tolvaj állába harap.*
- De ne aggódj, én majd vigyázok rád.
*Elmerengve simít végig az enyveskezű kikötői mellkasán. Ebben örömét lelve megismétli a mozdulatot néhányszor, miközben tekintetét rövid időre elszakítja a napbarnított bőrről, hogy lopva szemügyre vegye a csókváltást. Alissäna érzelmesnek, semmint szenvedélyesnek titulálja a jelenetet, kicsit úgy érzi nem is volna szabad ezt látniuk, ezért figyelmét újra Haldriannak szenteli.*
- Szólj, ha kényelmetlenül érzed magadat.
*Kezével végig simít a fattyú karján, egészen a csuklóig, amit a finom anyagú kendő kíméletlenül nem ereszt, majd vissza. Kedve lenne ismét csókot váltani a tolvajjal, de ellenáll a késztetésnek, hiszen jobb, ha érzelmileg távol tartja magát másoktól.*
*A lányok örömmel játszadoznak Haldriannal, de jobban zavarja, hogy a fattyú mennyire megfeledkezett róla most, hogy mások is terítéken vannak. Igyekszik nem a szívére venni ezt, külső szemlélőként pedig úgy tűnhet, hogy örömmel szemléli a triót, holott magára kell parancsolnia, hogy ne fordítsa el tekintetét. A csókok, a gyöngéd érintések, ezek számára mindig érzelmeket hordoznak, s ezt a fajta közeledést fáj látnia Haldriannal a főszerepben. Persze emlékezteti magát, hogy ő egy kurtizán, a magány a sorsa, s néhány éve már, hogy végül önként választotta ezt az utat.
Megszólítják, ezért felocsúdik merengéséből. Jobb esett távolabb lennie a jelenettől, de természetesen nem fog nemet mondani a vendégeknek. Vagy nem egyértelműen.
Míg Mai és Nori egymással töltenek el egy meghitt pillanatot, addig közelebb húzódik a tolvajhoz. Sértettségnek jelét sem adva férkőzik közelebb, néhány csókkal gazdagítva a fiú kulcscsontja körüli területet.*
- Nahát nahát, rövid volt a népszerűség.
*Jegyzi meg szórakozottan és gyöngéden a tolvaj állába harap.*
- De ne aggódj, én majd vigyázok rád.
*Elmerengve simít végig az enyveskezű kikötői mellkasán. Ebben örömét lelve megismétli a mozdulatot néhányszor, miközben tekintetét rövid időre elszakítja a napbarnított bőrről, hogy lopva szemügyre vegye a csókváltást. Alissäna érzelmesnek, semmint szenvedélyesnek titulálja a jelenetet, kicsit úgy érzi nem is volna szabad ezt látniuk, ezért figyelmét újra Haldriannak szenteli.*
- Szólj, ha kényelmetlenül érzed magadat.
*Kezével végig simít a fattyú karján, egészen a csuklóig, amit a finom anyagú kendő kíméletlenül nem ereszt, majd vissza. Kedve lenne ismét csókot váltani a tolvajjal, de ellenáll a késztetésnek, hiszen jobb, ha érzelmileg távol tartja magát másoktól.*
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-26 15:03:48
Üzenet elküldve: 2024-02-26 15:03:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Alaposan bebarangolja kezeivel Mai testét. Apró, formás keblein át egészen combja közéig mindent igyekszik kitapasztalni, miközben a félvér lány hátát az ő mellkasának dönti. Még a nyakába is beleszimatol, ha csókot nem is kölcsönöz egyelőre.
Szeret nyeregben lenni és saját élvezeteit előbbre helyezni. Ez mindig így volt. Épp ebből kifolyólag jön meg az önbizalma a látszólag engedelmes, bekötött szemű Mai miatt is. Ugyanakkor ha Alissäna kér valamit, hajlamos engedni, s most sincs ez másképp.
Hagyja, hogy a hosszúéletű tegye a dolgát, hisz ismeri a lányt és azt is, hogy tudja, mit csinál. Ennek ellenére nagy szemeket mereszt rá, ahogy a második kendő is a helyére kerül, s ha teheti, csókért nyújtózik Alissäna felé. Egyrészt jólesik számára az ismerős terep, a csók pedig egy kis önbizalmat is adhat, ha már a lány nem átall megfosztani őt a szabad mozgástól.
Mai sem rest akcióba lendülni. Van valami finom abban, hogy ő pedig a látástól van megfosztva. Ez nem gátolja ugyanakkor abban, hogy kedve szerint ténykedjen és neki örömet okozzon, még ha kerüli is kéjtől szétfeszülő lényeget.
Felnyög és felsóhajt a két lány munkája során, s valóban ég a vágytól, hogy magáévá tegyen valakit. Rápróbál az őt ágyhoz szegező, rögtönzött béklyóra, s talán ki is tudná lazítani, ha erősebb lenne. Ebben viszont nem jeleskedik. Így csak fejét felemelve, nagyokat nyelve követi nyomon, mit kezd egymással a két lány meredező férfiassága mögött.
Felemás érzései vannak a pozitúrával kapcsolatban, még ha duzzad is a kéjtől. Épp ezért hálás Norinak, amiért "ráküldi" Alissänát. Habár tudja, hogy a kurtizán nem azért van itt, hogy őt kiszolgálja, épp ellenkezőleg.*
-Bizony, csatlakozz! *Harapja be ajkait, fejét egy pillanatra nem engedve le. Ha nincs ez a kis közjáték, bizonyos benne, hogy már birtokba vette volna Mait, hisz célegyenesben volt. Persze egyik lány ellen sem lenne kifogása. Ez tekintetéből is könnyen kiolvasható, bár vannak erőteljesebb jelei is.*
*Alaposan bebarangolja kezeivel Mai testét. Apró, formás keblein át egészen combja közéig mindent igyekszik kitapasztalni, miközben a félvér lány hátát az ő mellkasának dönti. Még a nyakába is beleszimatol, ha csókot nem is kölcsönöz egyelőre.
Szeret nyeregben lenni és saját élvezeteit előbbre helyezni. Ez mindig így volt. Épp ebből kifolyólag jön meg az önbizalma a látszólag engedelmes, bekötött szemű Mai miatt is. Ugyanakkor ha Alissäna kér valamit, hajlamos engedni, s most sincs ez másképp.
Hagyja, hogy a hosszúéletű tegye a dolgát, hisz ismeri a lányt és azt is, hogy tudja, mit csinál. Ennek ellenére nagy szemeket mereszt rá, ahogy a második kendő is a helyére kerül, s ha teheti, csókért nyújtózik Alissäna felé. Egyrészt jólesik számára az ismerős terep, a csók pedig egy kis önbizalmat is adhat, ha már a lány nem átall megfosztani őt a szabad mozgástól.
Mai sem rest akcióba lendülni. Van valami finom abban, hogy ő pedig a látástól van megfosztva. Ez nem gátolja ugyanakkor abban, hogy kedve szerint ténykedjen és neki örömet okozzon, még ha kerüli is kéjtől szétfeszülő lényeget.
Felnyög és felsóhajt a két lány munkája során, s valóban ég a vágytól, hogy magáévá tegyen valakit. Rápróbál az őt ágyhoz szegező, rögtönzött béklyóra, s talán ki is tudná lazítani, ha erősebb lenne. Ebben viszont nem jeleskedik. Így csak fejét felemelve, nagyokat nyelve követi nyomon, mit kezd egymással a két lány meredező férfiassága mögött.
Felemás érzései vannak a pozitúrával kapcsolatban, még ha duzzad is a kéjtől. Épp ezért hálás Norinak, amiért "ráküldi" Alissänát. Habár tudja, hogy a kurtizán nem azért van itt, hogy őt kiszolgálja, épp ellenkezőleg.*
-Bizony, csatlakozz! *Harapja be ajkait, fejét egy pillanatra nem engedve le. Ha nincs ez a kis közjáték, bizonyos benne, hogy már birtokba vette volna Mait, hisz célegyenesben volt. Persze egyik lány ellen sem lenne kifogása. Ez tekintetéből is könnyen kiolvasható, bár vannak erőteljesebb jelei is.*
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-25 18:21:41
Üzenet elküldve: 2024-02-25 18:21:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Úgy látszik, az újabb piszkálódás betette Haldrian-nál a kaput, vagyis sikerült elérni, hogy a férfi olyat bizonyítson, hogy Nori soha többé ne akarjon beszólni neki. Már a „kettesben” töltött idejük közben is érzi ezt rajta, így csak még kellemesebb a társasága.
Nem sokkal később a dézsában váltja Mai-t, ahol Alissäna még a vártnál is gyengédebben és figyelmesebben foglalkozik vele. Talán még nem is volt soha ilyen gondoskodásban része, és nem is lesz még egyszer. A tenyerén lévő sebet alaposan megmossa ő is, mert így képzeli el a fertőtlenítést, aztán megissza a szőke elftől kapott bájitalt, aminek hála a tenyerén lévő seb szinte teljesen összeforr, és még a testén lévő egyéb, újkeletű karcolások begyógyításában is segít. Közben néhány további kérdést is feltesz a lánynak az elffel kapcsolatban.*
- Doki. Tényleg furcsa név, nem tudom mire szolgál, de ez alapján már el tudok indulni, köszönöm!
*Igazán nem kell hát aggódni a kis kurtizánnak, tökéletes munkát végzett eddig, és végez még most is. A fürdés után még azt is hagyja, hogy Alissäna megtörölgesse, ha már felajánlja, majd hálásan mosolyog rá.*
- Ez rettentően jól esett, köszönöm. Ha tehetném, innentől gyakran a vendégetek lennék.
*Sajnos valószínűleg nem lesz, mert most is csak Haldrian nagyvonalú ajánlatának köszönhető, hogy itt lehetnek, ráadásul ketten és teljesen ingyen. Nem is akarja elképzelni, hogy ezért a szolgáltatásért amúgy milyen borsos árat kellett volna fizetniük Mai-val.
Így immáron elmosódott sminktől mentes arccal, a legtöbb sérülését begyógyítva, tisztán és illatosan tér vissza az ágyhoz. Bármennyire is nem tetszett Haldrian-nak a fürdés ötlete, így azért mégis csak kívánatosabb lehet Nori az ő számára is.
Alissäna végül ismét a kezébe veszi az irányítást, és amíg megkötözi Haldrian-t, addig ő Mai mellett állapodik meg. Gyengéden magához öleli és simogatni kezdi a hátát. Azt is élvezte valahol, mikor ő volt kiszolgáltatva félvér barátnőjének, de az, hogy a látásától megfosztották, és gyakorlatilag azt sem tudja mikor és hol fog legközelebb hozzáérni, mégis csak sokkal jobb játék.*
- Hogy érzed így magad édesem? *Kérdezi Mai-t kedvesen szeretgetve őt, aztán mikor Haldrian már biztonságosan az ágyhoz van kötözve, rájön, hogy ma este neki jut a legdominánsabb szerep az ágyban. Végül is, ki másnak? Az biztos, hogy élvezni fogja. Nem is vár tovább, mikor Mai-t közelebb segítik hozzájuk, ráveti magát Haldrian-ra és megpróbálja minél élethűbben eljátszani a prédájára vadászó vadmacskát a férfivel úgy, hogy biztosan emlékezetes maradjon ez az este a számára. Reméli, hogy Mai is csatlakozik hozzá, még ha a látása nélkül csak szende kiscicaként is.
Egyik pillanatban, mikor épp kicsit nyugodtabban Haldrian kócos frizuráját birizgálja, egy apró csók után felpillant az időközben hátrébb húzódó Alissänára.*
- Csatlakozz hozzánk, hadd élje át, milyen, mikor a mohóság teret enged magának, túl sokat kíván és azt megadja neki a sors! *Természetesen megint Haldrian-ra gondol, mert szinte biztos benne, hogy három nő soha nem jutott még neki egyszerre, és a kiszolgáltatott helyzete sem lehet mindennapos. Kíváncsi rá, hogy érzi magát egy ilyen helyzetben.
Ha Alissäna tényleg csatlakozik, és egy kicsit átadhatja neki a férfit, akkor ő gyengéden Mai-t húzza magához. Nem szól egy szót sem, bár valószínű, hogy érintéséből így is fel fogja ismerni őt a lány, de azt nem láthatja, mikor ajkaik egyre közeledni kezdenek egymáshoz, míg a végén Nori meg nem csókolja őt hosszan és gyengéden. Neki nem ez az első csókja másik nővel, de nem tudja, újdonsült társától mire számítson, így felkészül arra is, hogy esetleg egy hatalmas pofont kap cserébe.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Úgy látszik, az újabb piszkálódás betette Haldrian-nál a kaput, vagyis sikerült elérni, hogy a férfi olyat bizonyítson, hogy Nori soha többé ne akarjon beszólni neki. Már a „kettesben” töltött idejük közben is érzi ezt rajta, így csak még kellemesebb a társasága.
Nem sokkal később a dézsában váltja Mai-t, ahol Alissäna még a vártnál is gyengédebben és figyelmesebben foglalkozik vele. Talán még nem is volt soha ilyen gondoskodásban része, és nem is lesz még egyszer. A tenyerén lévő sebet alaposan megmossa ő is, mert így képzeli el a fertőtlenítést, aztán megissza a szőke elftől kapott bájitalt, aminek hála a tenyerén lévő seb szinte teljesen összeforr, és még a testén lévő egyéb, újkeletű karcolások begyógyításában is segít. Közben néhány további kérdést is feltesz a lánynak az elffel kapcsolatban.*
- Doki. Tényleg furcsa név, nem tudom mire szolgál, de ez alapján már el tudok indulni, köszönöm!
*Igazán nem kell hát aggódni a kis kurtizánnak, tökéletes munkát végzett eddig, és végez még most is. A fürdés után még azt is hagyja, hogy Alissäna megtörölgesse, ha már felajánlja, majd hálásan mosolyog rá.*
- Ez rettentően jól esett, köszönöm. Ha tehetném, innentől gyakran a vendégetek lennék.
*Sajnos valószínűleg nem lesz, mert most is csak Haldrian nagyvonalú ajánlatának köszönhető, hogy itt lehetnek, ráadásul ketten és teljesen ingyen. Nem is akarja elképzelni, hogy ezért a szolgáltatásért amúgy milyen borsos árat kellett volna fizetniük Mai-val.
Így immáron elmosódott sminktől mentes arccal, a legtöbb sérülését begyógyítva, tisztán és illatosan tér vissza az ágyhoz. Bármennyire is nem tetszett Haldrian-nak a fürdés ötlete, így azért mégis csak kívánatosabb lehet Nori az ő számára is.
Alissäna végül ismét a kezébe veszi az irányítást, és amíg megkötözi Haldrian-t, addig ő Mai mellett állapodik meg. Gyengéden magához öleli és simogatni kezdi a hátát. Azt is élvezte valahol, mikor ő volt kiszolgáltatva félvér barátnőjének, de az, hogy a látásától megfosztották, és gyakorlatilag azt sem tudja mikor és hol fog legközelebb hozzáérni, mégis csak sokkal jobb játék.*
- Hogy érzed így magad édesem? *Kérdezi Mai-t kedvesen szeretgetve őt, aztán mikor Haldrian már biztonságosan az ágyhoz van kötözve, rájön, hogy ma este neki jut a legdominánsabb szerep az ágyban. Végül is, ki másnak? Az biztos, hogy élvezni fogja. Nem is vár tovább, mikor Mai-t közelebb segítik hozzájuk, ráveti magát Haldrian-ra és megpróbálja minél élethűbben eljátszani a prédájára vadászó vadmacskát a férfivel úgy, hogy biztosan emlékezetes maradjon ez az este a számára. Reméli, hogy Mai is csatlakozik hozzá, még ha a látása nélkül csak szende kiscicaként is.
Egyik pillanatban, mikor épp kicsit nyugodtabban Haldrian kócos frizuráját birizgálja, egy apró csók után felpillant az időközben hátrébb húzódó Alissänára.*
- Csatlakozz hozzánk, hadd élje át, milyen, mikor a mohóság teret enged magának, túl sokat kíván és azt megadja neki a sors! *Természetesen megint Haldrian-ra gondol, mert szinte biztos benne, hogy három nő soha nem jutott még neki egyszerre, és a kiszolgáltatott helyzete sem lehet mindennapos. Kíváncsi rá, hogy érzi magát egy ilyen helyzetben.
Ha Alissäna tényleg csatlakozik, és egy kicsit átadhatja neki a férfit, akkor ő gyengéden Mai-t húzza magához. Nem szól egy szót sem, bár valószínű, hogy érintéséből így is fel fogja ismerni őt a lány, de azt nem láthatja, mikor ajkaik egyre közeledni kezdenek egymáshoz, míg a végén Nori meg nem csókolja őt hosszan és gyengéden. Neki nem ez az első csókja másik nővel, de nem tudja, újdonsült társától mire számítson, így felkészül arra is, hogy esetleg egy hatalmas pofont kap cserébe.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1099-1118