Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
740. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-08-04 13:32:42
Üzenet elküldve: 2023-08-04 13:32:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Jómadár//
*Egészen addig somolyog, míg a Nagysága ki nem fejti, kit óhajt illetni a Rheá félelmével. Félre is pillant és nem csak azért, hogy ne lássa Relael esetlegesen önelégült tekintetét.* ~Bizonyosan olyan helyre küldte, ahol... Ahol dolgoznia kell. Vagy volt azóta új kuncsaft?~ *Bárhogy is, azért fordul egyet a gyomra, de az érzést már régi ismerősként üdvözli. Elvégre ha tehetné, mindig ő játszana a lány combjai között és nem adná át a stafétát másnak. Vajmi kevés hatalma van azonban ilyen dolgokat illetően.*
-Menjünk... *Pillant végül Myynára, de mielőtt kilépne az ajtón, a hóhajú a kezébe is nyomja az aranyat és elszelel. Csodálkozva néz utána, majd lassan Relaelre pillant. Látott ő már ilyet; amikor a lányoknak "az a bajuk", gyakran vannak ilyen érzelmi kitöréseik vagy micsodáik. Sokat hallott már ilyesmiről. Végül megcsóválja a fejét és színpadiasan felsóhajt.*
-Megoldom egyedül is. Tojás és Rheá félelme. *Ismétli, majd az ajtó felé veszi az irányt. Közben Alissäna is visszatér a fogadótérbe, s a mosolyra mosoly a válasz. Lenyeli a Rheá félelmének dolgát, elvégre tudja, mi az elf mestersége. Mindenesetre attól még lehet irigy, legyen szó bárki fiáról.
Sietve távozik, hogy begyűjtse a holmikat. Ilyesmik bizonyosan akadnak majd a dokkoknál.*
//Jómadár//
*Egészen addig somolyog, míg a Nagysága ki nem fejti, kit óhajt illetni a Rheá félelmével. Félre is pillant és nem csak azért, hogy ne lássa Relael esetlegesen önelégült tekintetét.* ~Bizonyosan olyan helyre küldte, ahol... Ahol dolgoznia kell. Vagy volt azóta új kuncsaft?~ *Bárhogy is, azért fordul egyet a gyomra, de az érzést már régi ismerősként üdvözli. Elvégre ha tehetné, mindig ő játszana a lány combjai között és nem adná át a stafétát másnak. Vajmi kevés hatalma van azonban ilyen dolgokat illetően.*
-Menjünk... *Pillant végül Myynára, de mielőtt kilépne az ajtón, a hóhajú a kezébe is nyomja az aranyat és elszelel. Csodálkozva néz utána, majd lassan Relaelre pillant. Látott ő már ilyet; amikor a lányoknak "az a bajuk", gyakran vannak ilyen érzelmi kitöréseik vagy micsodáik. Sokat hallott már ilyesmiről. Végül megcsóválja a fejét és színpadiasan felsóhajt.*
-Megoldom egyedül is. Tojás és Rheá félelme. *Ismétli, majd az ajtó felé veszi az irányt. Közben Alissäna is visszatér a fogadótérbe, s a mosolyra mosoly a válasz. Lenyeli a Rheá félelmének dolgát, elvégre tudja, mi az elf mestersége. Mindenesetre attól még lehet irigy, legyen szó bárki fiáról.
Sietve távozik, hogy begyűjtse a holmikat. Ilyesmik bizonyosan akadnak majd a dokkoknál.*
739. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-08-03 18:00:09
Üzenet elküldve: 2023-08-03 18:00:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
//A két jómadár//
//Myyna el//
*Mintha valami villám csapott volna belé, a felismerés egyszerre volt ijesztő és fájdalmas. Hallja Rel és Haldrian beszédét, hallja, hogy mivel bízták meg, ám érdemi dolog már alig-alig jut el a fejébe. Csak szorongatja a markában az arannyal megpakolt szütyőt, miközben toporogva nézi cipőtlen lábait. Valami nyomasztó érzés keríti hatalmába, ami miatt úgy érzi, hogy nem kéne itt lennie.*
- Tessék!
*Fordul hirtelen Haldrian Rhuuv felé, hogy a Reltől kapott 100 aranyat a fiú kezébe nyomja.
*
- Elnézést.
*Dünnyögi az orra alatt, miközben szemeit lesütve fordul a Kisasszonyhoz. Nem tudja, hogy magyarázkodnia kéne vagy sem. Talán a Kisasszony látja a riadt, kissé keseredett arcon, hogy valami nagyon nincs rendben a lánnyal. Ám Myyna nem áll neki magyarázkodni, mert még maga sem tudja, hogy mi van vele. Most csak azt érzi, hogy mennie kell a Tavernából, talán a Kikötőt is maga mögött hagyva.
Így csak megkerüli a kettőst és a lábát szedve, majd szaladva hagyja maga mögött a Hét Varjút. Talán most követte el élete legnagyobb hibáját, de talán még lesz alkalma rendbe tenni ezeket a dolgait. Ha kicsit tisztul a feje és megérti, hogy mi a fránya fene ütött belé.*
//A két jómadár//
//Myyna el//
*Mintha valami villám csapott volna belé, a felismerés egyszerre volt ijesztő és fájdalmas. Hallja Rel és Haldrian beszédét, hallja, hogy mivel bízták meg, ám érdemi dolog már alig-alig jut el a fejébe. Csak szorongatja a markában az arannyal megpakolt szütyőt, miközben toporogva nézi cipőtlen lábait. Valami nyomasztó érzés keríti hatalmába, ami miatt úgy érzi, hogy nem kéne itt lennie.*
- Tessék!
*Fordul hirtelen Haldrian Rhuuv felé, hogy a Reltől kapott 100 aranyat a fiú kezébe nyomja.
*- Elnézést.
*Dünnyögi az orra alatt, miközben szemeit lesütve fordul a Kisasszonyhoz. Nem tudja, hogy magyarázkodnia kéne vagy sem. Talán a Kisasszony látja a riadt, kissé keseredett arcon, hogy valami nagyon nincs rendben a lánnyal. Ám Myyna nem áll neki magyarázkodni, mert még maga sem tudja, hogy mi van vele. Most csak azt érzi, hogy mennie kell a Tavernából, talán a Kikötőt is maga mögött hagyva.
Így csak megkerüli a kettőst és a lábát szedve, majd szaladva hagyja maga mögött a Hét Varjút. Talán most követte el élete legnagyobb hibáját, de talán még lesz alkalma rendbe tenni ezeket a dolgait. Ha kicsit tisztul a feje és megérti, hogy mi a fránya fene ütött belé.*
738. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-31 22:09:05
Üzenet elküldve: 2023-07-31 22:09:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
//Leon és Lisza//
*Nem hitte volna valaha, hogy így fog érezni, de örül amikor távolról megpillantja a taverna sajátos sziluettjét.*
- Köszönöm szépen, hogy elkísért bácsi!
*Hogy a gnóm ezután mihez kezd, azzal Alissäna már nem törődik, főleg mióta meglehetősen szótlanná vált az idős gyógyító.
Belöki maga előtt az ajtót és gyorsan feltérképezi a jelenlévőket. Elsőként Leont pillantja meg, kicsit távolabb Relaelt, Myynát és Haldriant. Bár a kisasszonnyal beszélnivalója lesz a Patkányok ügyét illetően, de ez kicsit későbbre halasztja. Fajtársára pillant, s amennyiben az elkapja tekintetét némán biccentve felé igyekszik jelezni, hogy minden rendben ment. Ezután a félvérrel is megismétli ezt, ám Haldriant egy mosollyal is jutalmazza ezen felül.
Nem töpreng sokat azon, hogy vajon Haldrian miért legyeskedik Myyna körül - bár komoly tippjei volnának erre -, inkább a pult mögé sétál, hogy ott megpihenjen és kieszelje a következő lépését. Nem sokan vannak a fogadóban, tehát nem igazán kell senkivel foglalkoznia, ezt viszont nem egy lehetőség hiányaként, hanem egy újfajta opcióként fogja fel.
Tart Leontól, ennek ellenére az ő asztalához sétál. Ahogy látja a férfi is elengedhetetlen része az itteni életnek, s akkor talán nem árt valamennyire megismerkedni vele. Abban nem biztos, hogy mennyire tudnak jóban lenni, Alissäna mindenesetre törekedni fog rá.*
- A Kisasszony meghagyta nekem, hogy gondoskodjak arról, hogy semmiben sem szenved hiányt.
*Kezdi illedelmesen mosolyogva, de érezhető benne a távolságtartás.*
- Tudok esetleg valamivel szolgálni?
*Természetesen nem kerüli el figyelmét a Leonnál lévő hatalmas rágcsáló, aminek jelenlétével kapcsolatban igyekszik semleges maradni, mert a jószág láthatóan a férfihoz tartozik.*
//Leon és Lisza//
*Nem hitte volna valaha, hogy így fog érezni, de örül amikor távolról megpillantja a taverna sajátos sziluettjét.*
- Köszönöm szépen, hogy elkísért bácsi!
*Hogy a gnóm ezután mihez kezd, azzal Alissäna már nem törődik, főleg mióta meglehetősen szótlanná vált az idős gyógyító.
Belöki maga előtt az ajtót és gyorsan feltérképezi a jelenlévőket. Elsőként Leont pillantja meg, kicsit távolabb Relaelt, Myynát és Haldriant. Bár a kisasszonnyal beszélnivalója lesz a Patkányok ügyét illetően, de ez kicsit későbbre halasztja. Fajtársára pillant, s amennyiben az elkapja tekintetét némán biccentve felé igyekszik jelezni, hogy minden rendben ment. Ezután a félvérrel is megismétli ezt, ám Haldriant egy mosollyal is jutalmazza ezen felül.
Nem töpreng sokat azon, hogy vajon Haldrian miért legyeskedik Myyna körül - bár komoly tippjei volnának erre -, inkább a pult mögé sétál, hogy ott megpihenjen és kieszelje a következő lépését. Nem sokan vannak a fogadóban, tehát nem igazán kell senkivel foglalkoznia, ezt viszont nem egy lehetőség hiányaként, hanem egy újfajta opcióként fogja fel.
Tart Leontól, ennek ellenére az ő asztalához sétál. Ahogy látja a férfi is elengedhetetlen része az itteni életnek, s akkor talán nem árt valamennyire megismerkedni vele. Abban nem biztos, hogy mennyire tudnak jóban lenni, Alissäna mindenesetre törekedni fog rá.*
- A Kisasszony meghagyta nekem, hogy gondoskodjak arról, hogy semmiben sem szenved hiányt.
*Kezdi illedelmesen mosolyogva, de érezhető benne a távolságtartás.*
- Tudok esetleg valamivel szolgálni?
*Természetesen nem kerüli el figyelmét a Leonnál lévő hatalmas rágcsáló, aminek jelenlétével kapcsolatban igyekszik semleges maradni, mert a jószág láthatóan a férfihoz tartozik.*
737. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-29 16:42:00
Üzenet elküldve: 2023-07-29 16:42:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//A két jómadár//
*Ahogy közelebb ér a páros között zajló beszélgetés érthetőbbé válik érzékeny füleinek hála, de még így is kicsit a sötétben tapogatózik. Persze jelét sem adja annak, hogy ő figyelt az elhangzott szavakra. Még szerencse, hogy Myyna apró, de egyértelmű reakciói elárulják a leányt, amikre a már rutinos megfigyelő Relael fel is figyel.*
- Minden rendben, kedvesem? Csak nem zaklat téged Haldrian?
*Igyekszik leküzdeni gonosz kis mosolyát és aggódó képet vágni, s nem túl látványosan fürkészni hol a fiú, hol pedig a fiatal leány arcát, amiknek apró rezdülése olyan sok mindent elárulnak neki.*
- Na de Haldrian!
*Csattan fel kissé hevesen, s érzi, hogy a két ifjú már legszívesebben távozna. Mivel nem tudja másra fogni, ezért betudja annak, hogy kicsit tartanak tőle.*
~ Helyes helyes ~
- A túlzott kíváncsiság semmi jóra nem vezet.
*Egyenesen a félvér íriszeibe bámul, már amennyiben amaz nem kapja el tekintetét. Pillantása fenyegetőnek tűnik, de csak rövid ideig, amíg meg nem enyhül arca a szokásos mosolyának hála.*
- Egyébként a kis barátnődnek kell. Mármint a fekete hajúnak, nem a fehérnek.
*Apró, gonoszkodó megjegyzésétől örömmel teli meg szíve, de derűjét remekül palástolva csak hessegető mozdulattal sürgeti a párost.*
- Na, menjetek már!
*Hangja kedélyes, kissé talán anyáskodó is.*
- Siessetek, mert éhes már a vendégem. Ha visszaértetek Myyna drágám még el is kell készítened az ételt.
*A mikéntről majd ráérnek visszaérkezésükkor tárgyalniuk. Ha van bármi egyéb mondanivalójuk, ha nincs, Relael a beszélgetésnek véget vet azzal, hogy hátat fordít nekik és az asztalokon végig húzva ujjait ellenőrzi azok tisztaságát.*
//A két jómadár//
*Ahogy közelebb ér a páros között zajló beszélgetés érthetőbbé válik érzékeny füleinek hála, de még így is kicsit a sötétben tapogatózik. Persze jelét sem adja annak, hogy ő figyelt az elhangzott szavakra. Még szerencse, hogy Myyna apró, de egyértelmű reakciói elárulják a leányt, amikre a már rutinos megfigyelő Relael fel is figyel.*
- Minden rendben, kedvesem? Csak nem zaklat téged Haldrian?
*Igyekszik leküzdeni gonosz kis mosolyát és aggódó képet vágni, s nem túl látványosan fürkészni hol a fiú, hol pedig a fiatal leány arcát, amiknek apró rezdülése olyan sok mindent elárulnak neki.*
- Na de Haldrian!
*Csattan fel kissé hevesen, s érzi, hogy a két ifjú már legszívesebben távozna. Mivel nem tudja másra fogni, ezért betudja annak, hogy kicsit tartanak tőle.*
~ Helyes helyes ~
- A túlzott kíváncsiság semmi jóra nem vezet.
*Egyenesen a félvér íriszeibe bámul, már amennyiben amaz nem kapja el tekintetét. Pillantása fenyegetőnek tűnik, de csak rövid ideig, amíg meg nem enyhül arca a szokásos mosolyának hála.*
- Egyébként a kis barátnődnek kell. Mármint a fekete hajúnak, nem a fehérnek.
*Apró, gonoszkodó megjegyzésétől örömmel teli meg szíve, de derűjét remekül palástolva csak hessegető mozdulattal sürgeti a párost.*
- Na, menjetek már!
*Hangja kedélyes, kissé talán anyáskodó is.*
- Siessetek, mert éhes már a vendégem. Ha visszaértetek Myyna drágám még el is kell készítened az ételt.
*A mikéntről majd ráérnek visszaérkezésükkor tárgyalniuk. Ha van bármi egyéb mondanivalójuk, ha nincs, Relael a beszélgetésnek véget vet azzal, hogy hátat fordít nekik és az asztalokon végig húzva ujjait ellenőrzi azok tisztaságát.*
736. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-26 16:53:22
Üzenet elküldve: 2023-07-26 16:53:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//A két jómadár//
*Összeráncolt homlokkal hallgatja a lányt. Némi élcet vél felfedezni a szavaiban, netalán féltékenységet, mert bárhogy is állítsa Myyna az ellenkezőjét; azt soha nem gondolná, hogy bárki egy párként aposztrofálná őt és a pillangót.*
-Ja. *Hagyja jóvá a dolgot, még mindig egy kicsit csodálkozva pislogva a hóhajú felé.
A következőket pedig már végképp nem tudja hova tenni. Lehet, hogy az az oka, hogy az érzelmi színvonala valahol egy mocsári troll és egy kikötői szajha között mozog, de úgy érzi, nincs minden rendben a lánnyal.*
-Szerintem Te nagy butaságokat beszélsz. *Fejti ki nagy bölcsen.*
-Minden arról szól, mennyire hiszel magadban. És mennyire kívánsz jól szórakozni. *Teszi még hozzá.*
-Nézd meg, nekem kikkel kell itt versenyeznem. *Biccent fejével arra, amerre a Nagysága eltűnt a wegtoreni fickó társaságában, majd az undok, ám annál veszélyesebb kalóz felé.*
-De teszem ezt úgy, hogy jól szórakozom. Ráfogok szarni a szobájának a küszöbére. *Hajol közelebb az asztal felett, hogy csak Myyna érthesse a szavait. Kitűnő tervnek hangzik az elgondolásában.*
-Csak azt kell kiderítenem, melyik a kalóz szobája. Te tudod?
*Arra, hogy a lány még nem volt férfival, nem vág arcot. Valahol sejtette a dolgot, hisz jóval keményebb dió, mint bárki eddig a Kikötőben, aki olyan helyről érkezik, mint ők. Közben szokásához híven köszönés nélkül érkezik a Nagysága is, ő pedig rögtön kihúzza magát a székben, mint a szolgálatkész katona.*
-Rheá félelme. Kinek kell? *Bukik ki a száján az oly kézenfekvő kérdés, de hamar rájön, hogy bölcs dolog lenne nem megvárni a választ. Fel is pattan ültéből, hogy karon ragadja Myynát és az ajtó felé húzza.*
-Tojás és Rheá. Ez könnyű lesz! *Szokásához híven kerüli az elf tekintetét. Jobb lelépni, mielőtt a kérdésére a replika valami kényelmetlen szituációt szül. Tapasztalatai alapján az ilyesmiben leli örömét a Nagysága.*
-Gyere! *Húzza maga után Myynát.*
-A dokkoknál lesz ilyesmi. Addig elmondhatnád, melyik a kalóz szobája.
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.26 17:23:02
//A két jómadár//
*Összeráncolt homlokkal hallgatja a lányt. Némi élcet vél felfedezni a szavaiban, netalán féltékenységet, mert bárhogy is állítsa Myyna az ellenkezőjét; azt soha nem gondolná, hogy bárki egy párként aposztrofálná őt és a pillangót.*
-Ja. *Hagyja jóvá a dolgot, még mindig egy kicsit csodálkozva pislogva a hóhajú felé.
A következőket pedig már végképp nem tudja hova tenni. Lehet, hogy az az oka, hogy az érzelmi színvonala valahol egy mocsári troll és egy kikötői szajha között mozog, de úgy érzi, nincs minden rendben a lánnyal.*
-Szerintem Te nagy butaságokat beszélsz. *Fejti ki nagy bölcsen.*
-Minden arról szól, mennyire hiszel magadban. És mennyire kívánsz jól szórakozni. *Teszi még hozzá.*
-Nézd meg, nekem kikkel kell itt versenyeznem. *Biccent fejével arra, amerre a Nagysága eltűnt a wegtoreni fickó társaságában, majd az undok, ám annál veszélyesebb kalóz felé.*
-De teszem ezt úgy, hogy jól szórakozom. Ráfogok szarni a szobájának a küszöbére. *Hajol közelebb az asztal felett, hogy csak Myyna érthesse a szavait. Kitűnő tervnek hangzik az elgondolásában.*
-Csak azt kell kiderítenem, melyik a kalóz szobája. Te tudod?
*Arra, hogy a lány még nem volt férfival, nem vág arcot. Valahol sejtette a dolgot, hisz jóval keményebb dió, mint bárki eddig a Kikötőben, aki olyan helyről érkezik, mint ők. Közben szokásához híven köszönés nélkül érkezik a Nagysága is, ő pedig rögtön kihúzza magát a székben, mint a szolgálatkész katona.*
-Rheá félelme. Kinek kell? *Bukik ki a száján az oly kézenfekvő kérdés, de hamar rájön, hogy bölcs dolog lenne nem megvárni a választ. Fel is pattan ültéből, hogy karon ragadja Myynát és az ajtó felé húzza.*
-Tojás és Rheá. Ez könnyű lesz! *Szokásához híven kerüli az elf tekintetét. Jobb lelépni, mielőtt a kérdésére a replika valami kényelmetlen szituációt szül. Tapasztalatai alapján az ilyesmiben leli örömét a Nagysága.*
-Gyere! *Húzza maga után Myynát.*
-A dokkoknál lesz ilyesmi. Addig elmondhatnád, melyik a kalóz szobája.
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.26 17:23:02
735. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-26 10:39:22
Üzenet elküldve: 2023-07-26 10:39:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Leon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ő fejében is megfordul, hogy keményen seggbe lesz rúgva, ha a tojást ott hagyja büdösödni, így egy rongyot kerítve inkább eltűnteti, mielőtt más is meglátja. Addig legalább van ideje hallgatni a megannyi "jó tanácsot", amit a férfitől kap. Annak ellenére, hogy senki sem mondta, hogy ő itt kurvának szerződött. Bár azt sem mondták, hogy nem. Az elején meg voltak olyan furcsa célozgatások felszívódott nővérkéjétől. De szerinte ő itt akkor is a pultban való segédkezésért, takarításért meg ilyen kis apróságokért van itt. A Kisasszony eddig legalábbis még mást nem mondott. Szóval valószínűleg ez Leon félreértett agyszüleménye lehet, ennek ellenére mégis figyelmesen hallgatja a másikat, hátha mégis a lány téved.
Amikor a tojást felsikálta a férfi mellé költözik enni. Lassan nyammogva hallgatja, ahogy szemöldökei felszaladnak minden egyes tanács után.
A végpont viszont az arany visszaszerzésének ötlete, amire már sóhajtva ingatja meg a fejét.*
- Azt már elengedtem. Meg szerintem a Kisasszony sem örülne neki, mert állítólag van valami üzleti ügyük.
*Vonja meg a vállait, ahogy bekap egy újabb falatot. Elhallgat, mert kiélvezi, hogy talán vége a témának és nem kell feszegetni azt, hogy miért is nem kering a férfiak körül. Ám utolsó megjegyzése úgy tűnik, hogy Leont igencsak meghökkenti.*
- Hát ezt mondom.
*Sóhajt fel hosszan, ahogy inkább bekap még egy falatot. De talán jobb lenne konkrétan megértetni a másikkal, mielőtt tovább akarná fejtegetni a dolgot. Így gyorsan leküzdi a tojást és a kanalával a maradékot kezdi babrálgatni.*
- Nem vagyok még megdugva.
*Használja a másik szava járását, hátha így érthetőbb lesz neki a dolog.*
- De szerintem nem is kell, mert biztos jön még ide olyan lány, mint az az elf. Akkor meg majd lesznek bőven olyanok, akik szétteszik a lábukat a vendégeknek.
*A dolgot lezárva hallgat el egy újabb falat után, amit félre pillantgatva rág meg alaposan.*
//Leon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ő fejében is megfordul, hogy keményen seggbe lesz rúgva, ha a tojást ott hagyja büdösödni, így egy rongyot kerítve inkább eltűnteti, mielőtt más is meglátja. Addig legalább van ideje hallgatni a megannyi "jó tanácsot", amit a férfitől kap. Annak ellenére, hogy senki sem mondta, hogy ő itt kurvának szerződött. Bár azt sem mondták, hogy nem. Az elején meg voltak olyan furcsa célozgatások felszívódott nővérkéjétől. De szerinte ő itt akkor is a pultban való segédkezésért, takarításért meg ilyen kis apróságokért van itt. A Kisasszony eddig legalábbis még mást nem mondott. Szóval valószínűleg ez Leon félreértett agyszüleménye lehet, ennek ellenére mégis figyelmesen hallgatja a másikat, hátha mégis a lány téved.
Amikor a tojást felsikálta a férfi mellé költözik enni. Lassan nyammogva hallgatja, ahogy szemöldökei felszaladnak minden egyes tanács után.
A végpont viszont az arany visszaszerzésének ötlete, amire már sóhajtva ingatja meg a fejét.*
- Azt már elengedtem. Meg szerintem a Kisasszony sem örülne neki, mert állítólag van valami üzleti ügyük.
*Vonja meg a vállait, ahogy bekap egy újabb falatot. Elhallgat, mert kiélvezi, hogy talán vége a témának és nem kell feszegetni azt, hogy miért is nem kering a férfiak körül. Ám utolsó megjegyzése úgy tűnik, hogy Leont igencsak meghökkenti.*
- Hát ezt mondom.
*Sóhajt fel hosszan, ahogy inkább bekap még egy falatot. De talán jobb lenne konkrétan megértetni a másikkal, mielőtt tovább akarná fejtegetni a dolgot. Így gyorsan leküzdi a tojást és a kanalával a maradékot kezdi babrálgatni.*
- Nem vagyok még megdugva.
*Használja a másik szava járását, hátha így érthetőbb lesz neki a dolog.*
- De szerintem nem is kell, mert biztos jön még ide olyan lány, mint az az elf. Akkor meg majd lesznek bőven olyanok, akik szétteszik a lábukat a vendégeknek.
*A dolgot lezárva hallgat el egy újabb falat után, amit félre pillantgatva rág meg alaposan.*
734. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-26 10:21:57
Üzenet elküldve: 2023-07-26 10:21:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
//A két jómadár//
*A kis bemutatója nem igazán úgy sült el, ahogy azt szerette volna. Vagyis a padlón való elkenődés nem volt a tervben. Bár az igaz, hogy így kiterülve valahogy a szédülés közepén is stabilabbnak érzi magát. Ám az élvezetekből gyorsan kizökkenti a félvér megjegyzése, amire azonnal úgy érzi, hogy reagálnia is kéne. Persze igyekszik, hogy sértettség, féltékenység vagy bármiféle félrevezető érzelem ne csendüljön ki a hangjából.*
- Azok a versenylovak általában egy pillangót kergetnek.
*Tornássza fel magát először ülésbe, ahogy az asztal lapjától próbál kilesni a fiúra. Kevéske sikerrel.*
- Ja, ja. Talán úgy, mint a Kisasszony.
*Vigyorodik el magának, ahogy az ő eszébe is beférkőzik az a beszélgetés, amikor Relael Kisasszonnyal hencegett a fiú. Aztán meg lehet, hogy ez kivételesen igaz is. Csak az a kérdés, hogy mi éri meg jobban. Az elf lánynak a sok aranyat kóstáló kuncsaftok vagy egy kis enyveskezű félvér. Bár a nagy öregek sokszor mondogatták, hogy a szívnek nem lehet parancsolni, így akár még az is meglehet, hogy ezek ketten boldogan élnek amíg... Hát sokáig.*
- Mindenesetre sok sikert kettőtöknek.
*Teszi hozzá kivételesen őszintén, miközben összekaparja magát a földről. Tudja jól, hogy nem rúghat labdába az elf mellett, nem is akar próbálkozni, így nem is erőlteti meg magát, hogy ezen változtasson. Inkább ráharap a következő témára, amire már kissé felszalad a szemöldöke.*
- Igazán? Ezt örömmel hallom. Ügyes fiúnak tűnsz. A Kisasszony pedig igyekszik hasznos tagokat gyűjteni maga mellé, ahogy nézem.
*Vakar az állára elgondolkodva, amiből ismét kizökken, amikor a fiú ismét visszakanyarodik az előző gondolatmenethez.*
- Szórakozni... Persze.
*A fehérhajú kicsit talán nehezebb felfogású, de annyira azért nem hülye. Ám ennek ellenére inkább nem tesz további megjegyzést a dologra, annak ellenére, hogy igencsak szeretne. A végére viszont morcosan húzza össze a szemeit, ahogy csípőre vágott kezekkel méregeti a fiút.*
- Haldrian, te egy igazán undok fickó vagy.
*Ölti ki a nyelvét, belül pedig érzi, hogy elszakad a cérna, s kissé még ittas fejének hála a száját sem tudja tartani.*
- A magas rangú urak ugyan úgy elkerülnek, mint az egyszerű polgárok vagy a kocsmatöltelékek.
*Mormogja maga elé.*
- Én nem vagyok olyan, mint az a lány. Én segítek a takarításban, a felszolgálásban. Vigyázok a szétvertképű szájhősökre, meg kölcsönadok aranyat, ha van egy kicsi. Sosem voltam egy fickóval sem és ez jól van így.
*Ismét nyelvet ölt a fiúra, abba még bele sem gondolva, hogy ezzel most egyszeriben árulta el magát. Ez az információ csak lassacskán jut el a fejébe, de szerencsére addigra már visszaérkezik a Kisasszony, aki hála az összes istenre éppen hozzájuk érkezik. Noha a felismeréstől fülig pirul, így nem is néz vissza a fiúra, hanem gyorsan megpördülve áll szembe Főnökasszonyával.*
- Rhéa félelme és tojás.
*Bólogat hevesen, hogy megértette a dolgot. Arra viszont nyel egy nagyot, hogy kíséretnek megkapja a fiút. Megfordul a fejében, hogy inkább egyedül menne, de idejét sem tudja mikor volt bármilyen piac környékén is.*
- Akkor részemről indulok is.
*Nem szívesen várakoztatná meg a Kisasszonyt, meg hát a fiú idejét sem húzná, feltéve, ha az hajlandó vele jönni. Nehezen, de visszafordul a félvérhez várva, hogy vele tart, ha igen akkor pedig ő is készen van e az indulásra.*
//A két jómadár//
*A kis bemutatója nem igazán úgy sült el, ahogy azt szerette volna. Vagyis a padlón való elkenődés nem volt a tervben. Bár az igaz, hogy így kiterülve valahogy a szédülés közepén is stabilabbnak érzi magát. Ám az élvezetekből gyorsan kizökkenti a félvér megjegyzése, amire azonnal úgy érzi, hogy reagálnia is kéne. Persze igyekszik, hogy sértettség, féltékenység vagy bármiféle félrevezető érzelem ne csendüljön ki a hangjából.*
- Azok a versenylovak általában egy pillangót kergetnek.
*Tornássza fel magát először ülésbe, ahogy az asztal lapjától próbál kilesni a fiúra. Kevéske sikerrel.*
- Ja, ja. Talán úgy, mint a Kisasszony.
*Vigyorodik el magának, ahogy az ő eszébe is beférkőzik az a beszélgetés, amikor Relael Kisasszonnyal hencegett a fiú. Aztán meg lehet, hogy ez kivételesen igaz is. Csak az a kérdés, hogy mi éri meg jobban. Az elf lánynak a sok aranyat kóstáló kuncsaftok vagy egy kis enyveskezű félvér. Bár a nagy öregek sokszor mondogatták, hogy a szívnek nem lehet parancsolni, így akár még az is meglehet, hogy ezek ketten boldogan élnek amíg... Hát sokáig.*
- Mindenesetre sok sikert kettőtöknek.
*Teszi hozzá kivételesen őszintén, miközben összekaparja magát a földről. Tudja jól, hogy nem rúghat labdába az elf mellett, nem is akar próbálkozni, így nem is erőlteti meg magát, hogy ezen változtasson. Inkább ráharap a következő témára, amire már kissé felszalad a szemöldöke.*
- Igazán? Ezt örömmel hallom. Ügyes fiúnak tűnsz. A Kisasszony pedig igyekszik hasznos tagokat gyűjteni maga mellé, ahogy nézem.
*Vakar az állára elgondolkodva, amiből ismét kizökken, amikor a fiú ismét visszakanyarodik az előző gondolatmenethez.*
- Szórakozni... Persze.
*A fehérhajú kicsit talán nehezebb felfogású, de annyira azért nem hülye. Ám ennek ellenére inkább nem tesz további megjegyzést a dologra, annak ellenére, hogy igencsak szeretne. A végére viszont morcosan húzza össze a szemeit, ahogy csípőre vágott kezekkel méregeti a fiút.*
- Haldrian, te egy igazán undok fickó vagy.
*Ölti ki a nyelvét, belül pedig érzi, hogy elszakad a cérna, s kissé még ittas fejének hála a száját sem tudja tartani.*
- A magas rangú urak ugyan úgy elkerülnek, mint az egyszerű polgárok vagy a kocsmatöltelékek.
*Mormogja maga elé.*
- Én nem vagyok olyan, mint az a lány. Én segítek a takarításban, a felszolgálásban. Vigyázok a szétvertképű szájhősökre, meg kölcsönadok aranyat, ha van egy kicsi. Sosem voltam egy fickóval sem és ez jól van így.
*Ismét nyelvet ölt a fiúra, abba még bele sem gondolva, hogy ezzel most egyszeriben árulta el magát. Ez az információ csak lassacskán jut el a fejébe, de szerencsére addigra már visszaérkezik a Kisasszony, aki hála az összes istenre éppen hozzájuk érkezik. Noha a felismeréstől fülig pirul, így nem is néz vissza a fiúra, hanem gyorsan megpördülve áll szembe Főnökasszonyával.*
- Rhéa félelme és tojás.
*Bólogat hevesen, hogy megértette a dolgot. Arra viszont nyel egy nagyot, hogy kíséretnek megkapja a fiút. Megfordul a fejében, hogy inkább egyedül menne, de idejét sem tudja mikor volt bármilyen piac környékén is.*
- Akkor részemről indulok is.
*Nem szívesen várakoztatná meg a Kisasszonyt, meg hát a fiú idejét sem húzná, feltéve, ha az hajlandó vele jönni. Nehezen, de visszafordul a félvérhez várva, hogy vele tart, ha igen akkor pedig ő is készen van e az indulásra.*
733. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-22 01:28:18
Üzenet elküldve: 2023-07-22 01:28:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Elnézi az ágyból, miként ténykedik az elf. Nem siet sehova. Relael azonban igen, meglepő mód talán egy kis sértettséget is vél felfedezni a hosszúéletű viselkedésében, ahogy szavaiban is. Nem tudja mire vélni a dolgot, de bölcsen úgy határoz, hogy nem is próbálja megérteni. Olyan a lány, mint valami érzelemvulkán, mi hol kitörik, hol szunnyad.*
-Köszönöm. *Szól még az elf után, de az ajtó már csukódik is. Halovány mosollyal csóválja meg fejét, miközben felül az ágyon.*
~Szörnyű egy némber.~ *Lassan kászálódik le, de nem nyúl még ruhái után. Hagyja, hogy leülepedjen fejében az élmény és összegyűjti gondolatait. Messzemenőkig kedveli a Relaellel közös időtöltést. Egészen megfeledkezik közben a gondokról és a teendőkről. Persze ezt nem ismerné be az elfnek a világért sem.
Végül csak ruháiért hajol és szép komótosan felöltözik. Nem rohan a vendégtérbe, hagy némi időt még magának. Hátha reggeli fogadja majd lenn.*
*Elnézi az ágyból, miként ténykedik az elf. Nem siet sehova. Relael azonban igen, meglepő mód talán egy kis sértettséget is vél felfedezni a hosszúéletű viselkedésében, ahogy szavaiban is. Nem tudja mire vélni a dolgot, de bölcsen úgy határoz, hogy nem is próbálja megérteni. Olyan a lány, mint valami érzelemvulkán, mi hol kitörik, hol szunnyad.*
-Köszönöm. *Szól még az elf után, de az ajtó már csukódik is. Halovány mosollyal csóválja meg fejét, miközben felül az ágyon.*
~Szörnyű egy némber.~ *Lassan kászálódik le, de nem nyúl még ruhái után. Hagyja, hogy leülepedjen fejében az élmény és összegyűjti gondolatait. Messzemenőkig kedveli a Relaellel közös időtöltést. Egészen megfeledkezik közben a gondokról és a teendőkről. Persze ezt nem ismerné be az elfnek a világért sem.
Végül csak ruháiért hajol és szép komótosan felöltözik. Nem rohan a vendégtérbe, hagy némi időt még magának. Hátha reggeli fogadja majd lenn.*
732. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-21 13:22:37
Üzenet elküldve: 2023-07-21 13:22:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Myyna//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fújtat egyet, amikor a lány leejti a tojást a földre. Valami olyasmit gondol magában, hogy hihetetlen, hogy még egy rántottát sem lehet rábízni és milyen mérges lesz Ezmee, ha nem takarítja fel mielőtt rászárad a padlóra. Most Leonon a sor, hogy hallgasson. Ő nem is tudta, hogy Myyna felvitte magával Agint is, de így már azért jobb a helyzet, hogy nem csak Haldriannal látta eltűnni a szobába. Persze kiderül, hogy végül a lovagocskával se volt semmi.*
-Így se megdugva nem leszel, se pénzed nem lesz, ha nem vagy elég erőszakos! *Fakad ki belőle egy sóhajtással együtt.*
-Ha legközelebb meglátod az Aginfiút, jól rámarkolsz a golyóira, aztán felviszed magaddal. Azt kell csinálni, nem arra várni, hogy majd ő magától berakja, mert ha valaki kiveszi a kezedből, akkor már baszhatod! *Sorozza meg újabb jótanáccsal a fehérhajút.*
-A férfiak abból értenek! Nem kell finomkodni. Itt nem arról van szó, hogy jobban tetszik neki valaki, hanem csak a másik kurva rámenősebb! *Vonja meg a vállát, de ahogy tovább hallgatja Myynát, az láthatja, hogy a szemöldöke felszalad egészen a homloka közepéig. Ugyan ilyesmivel őt sem bízták meg, de eleget dolgozott már a Kapitánynak annak idején, így tudja mi a teendő.*
-Ha gondolod, kiverem pár fogát és visszaszerzem a pénzed! Egy szavadba kerül, meg a pénz egyharmadába. *Nem tudja milyen összegről van szó, de ha csak pár arany, akkor is jól esne szétverni a kis korcsot, az meg külön öröm, ha ezzel Relael egyik alkalmazottjának is segítene.*
-Persze, hogy őt figyelik! Túl sok ruha van rajtad és nem vagy elég rámenős! *Röhög bele a lány képébe, majd a tojásból nyom bele egy kanállal a sajátjába.*
-Kirakod, amit ki kell rakni és búgsz nekik egy kicsit egyből látni fognak. *Kezdi azt érezni, hogy már kicsit sokat beszél, de valahogy annyira szánalmasnak tartja Myynát és ezt a nyavalygást, hogy igyekszik minél előbb megszüntetni a fennálló helyzetet.*
-Senkinek nem raktad még szét a lábad? *Akad meg a szájában a kanál.*
-Nem vagy még megdugva? *Nem is akarja elvinni, amit hall, szóval egyelőre még úgy kezeli, mintha valami vicc lenne az egész.*
//Myyna//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fújtat egyet, amikor a lány leejti a tojást a földre. Valami olyasmit gondol magában, hogy hihetetlen, hogy még egy rántottát sem lehet rábízni és milyen mérges lesz Ezmee, ha nem takarítja fel mielőtt rászárad a padlóra. Most Leonon a sor, hogy hallgasson. Ő nem is tudta, hogy Myyna felvitte magával Agint is, de így már azért jobb a helyzet, hogy nem csak Haldriannal látta eltűnni a szobába. Persze kiderül, hogy végül a lovagocskával se volt semmi.*
-Így se megdugva nem leszel, se pénzed nem lesz, ha nem vagy elég erőszakos! *Fakad ki belőle egy sóhajtással együtt.*
-Ha legközelebb meglátod az Aginfiút, jól rámarkolsz a golyóira, aztán felviszed magaddal. Azt kell csinálni, nem arra várni, hogy majd ő magától berakja, mert ha valaki kiveszi a kezedből, akkor már baszhatod! *Sorozza meg újabb jótanáccsal a fehérhajút.*
-A férfiak abból értenek! Nem kell finomkodni. Itt nem arról van szó, hogy jobban tetszik neki valaki, hanem csak a másik kurva rámenősebb! *Vonja meg a vállát, de ahogy tovább hallgatja Myynát, az láthatja, hogy a szemöldöke felszalad egészen a homloka közepéig. Ugyan ilyesmivel őt sem bízták meg, de eleget dolgozott már a Kapitánynak annak idején, így tudja mi a teendő.*
-Ha gondolod, kiverem pár fogát és visszaszerzem a pénzed! Egy szavadba kerül, meg a pénz egyharmadába. *Nem tudja milyen összegről van szó, de ha csak pár arany, akkor is jól esne szétverni a kis korcsot, az meg külön öröm, ha ezzel Relael egyik alkalmazottjának is segítene.*
-Persze, hogy őt figyelik! Túl sok ruha van rajtad és nem vagy elég rámenős! *Röhög bele a lány képébe, majd a tojásból nyom bele egy kanállal a sajátjába.*
-Kirakod, amit ki kell rakni és búgsz nekik egy kicsit egyből látni fognak. *Kezdi azt érezni, hogy már kicsit sokat beszél, de valahogy annyira szánalmasnak tartja Myynát és ezt a nyavalygást, hogy igyekszik minél előbb megszüntetni a fennálló helyzetet.*
-Senkinek nem raktad még szét a lábad? *Akad meg a szájában a kanál.*
-Nem vagy még megdugva? *Nem is akarja elvinni, amit hall, szóval egyelőre még úgy kezeli, mintha valami vicc lenne az egész.*
731. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-21 08:57:30
Üzenet elküldve: 2023-07-21 08:57:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Elmélyült munkálkodásának véget vet a férfi, amire számított ugyan, ám az ezt követő rész hosszúsága némileg csalódottsággal tölti el. Persze valahol megszokhatta volna, hogy nőként nem az ő igényei vannak előtérben, ennek ellenére kicsit sértett. Egy darabig fekve marad, úgy dönt jobb ha nem mozdul, még mielőtt mérgében képen vágná Denjaart. ~ Vajon arra hogy reagálna? ~ Kicsit töprengve arra jut, hogy viszonozná a pofont. Az legalább tetszene Relaelnek.*
- Jól van.
*Nyugtázza a kérdést, majd lassan felül és végre tényleg ruháiért lép. Mielőtt felvenné őket egy kis fiolát keres elő a zsebek egyikéből, hogy gyorsan felhörpintse a zöld italt, majd neki lásson saját maga rendbetételének. Távozása előtt még az ágy mellett lévő pohár tartalmát is gyorsan eltűnteti, majd ha nem tartóztatja senki, akkor rövidesen távozik.*
//Fogadótér//
//A két jómadár//
*A vendégtér létszáma nem különösebben változott távolléte során, s ez most nincs is ellenére. Először a pult felé veszi az irányt, ám menet közben meggondolja magát és az éppen cseverésző Myyna és Haldrian asztalához sétál. Odaérve felveszi megszokott bájolgó mosolyát mielőtt megszólalna.*
- Aranyom, megtennéd kérlek, hogy elmész Rhéa félelméért és tojásért?
*Töpreng, hogy mennyi aranyat kell adjon, hiszen egy ideje nem volt dolga férfivel, végül 100 aranyat számol le Myynarinna Weloryonnak. *
- Tojásból annyit hozz, amennyi kijön ebből, a maradékot meg megtarthatod.
*Tekintete most a fattyúra siklik.*
- Haldrian, kérlek kísérd el őt, nehogy valami baja essen.
*Elmélyült munkálkodásának véget vet a férfi, amire számított ugyan, ám az ezt követő rész hosszúsága némileg csalódottsággal tölti el. Persze valahol megszokhatta volna, hogy nőként nem az ő igényei vannak előtérben, ennek ellenére kicsit sértett. Egy darabig fekve marad, úgy dönt jobb ha nem mozdul, még mielőtt mérgében képen vágná Denjaart. ~ Vajon arra hogy reagálna? ~ Kicsit töprengve arra jut, hogy viszonozná a pofont. Az legalább tetszene Relaelnek.*
- Jól van.
*Nyugtázza a kérdést, majd lassan felül és végre tényleg ruháiért lép. Mielőtt felvenné őket egy kis fiolát keres elő a zsebek egyikéből, hogy gyorsan felhörpintse a zöld italt, majd neki lásson saját maga rendbetételének. Távozása előtt még az ágy mellett lévő pohár tartalmát is gyorsan eltűnteti, majd ha nem tartóztatja senki, akkor rövidesen távozik.*
//Fogadótér//
//A két jómadár//
*A vendégtér létszáma nem különösebben változott távolléte során, s ez most nincs is ellenére. Először a pult felé veszi az irányt, ám menet közben meggondolja magát és az éppen cseverésző Myyna és Haldrian asztalához sétál. Odaérve felveszi megszokott bájolgó mosolyát mielőtt megszólalna.*
- Aranyom, megtennéd kérlek, hogy elmész Rhéa félelméért és tojásért?
*Töpreng, hogy mennyi aranyat kell adjon, hiszen egy ideje nem volt dolga férfivel, végül 100 aranyat számol le Myynarinna Weloryonnak.
* - Tojásból annyit hozz, amennyi kijön ebből, a maradékot meg megtarthatod.
*Tekintete most a fattyúra siklik.*
- Haldrian, kérlek kísérd el őt, nehogy valami baja essen.
730. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-19 14:01:19
Üzenet elküldve: 2023-07-19 14:01:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Relael kalandos munkába kezd odalenn, az egykori viador legnagyobb megelégedésére. Olyan alapossággal térképezi fel, mintha a wegtoreni lándzsa lenne a legérdekesebb dolog az életében. Nem tudja megállni, hogy tenyerét feje alá támasztva ne bámulja a lány kéjes ténykedését. Egy-egy finomabb pontnál hangot ad elégettségének, míg önuralmának próbáján bizony türelmetlenül felmorran. Mielőtt viszont hangot adhatna bárminek is vagy megdicsérné a "fogadósasszony" igencsak ínyére való "főztjét", Relael még látványosabb mutatványba kezd. Ehhez az attrakcióhoz bizony mindkettejük testi adottságai szükségeltetnek, még ha egyoldalú is az örömszerzés. Érzi, miféle kéjbörtönbe zárja elméjét e látvány, s miképp korbácsolja fel vérét még inkább. Mikor már lassan bele-belefeszülne a mámorba, a tenni akarás felülkerekedik rajta. Hamar felugrik térdre, hogy a hátára dönthesse az elfet. Nem teketóriázik sokat, tenyerébe köpve igyekszik némileg segíteni saját dolgát, mielőtt megragadva a dús kebleket ismét magáévá tenné a Varjúkirálynőt. Vadul merül el a gyönyörben egész valójával egy ideig, de az iménti játék alapossága és felkorbácsolt elmeállapota bizony megteszik hatásuk. Karja felkúszik a keblekről, hogy végigsimítsa a finom vonásokat, de a hirtelen rátörő kéj magával ragadja elméjét. Tudattalan szorítja kezével kemény satuba az orcákat míg végez, majd lekúszik a lányról, hogy hátradőlve pihenje ki a fáradalmakat.*
-Tojást kérek reggelire.
*Relael kalandos munkába kezd odalenn, az egykori viador legnagyobb megelégedésére. Olyan alapossággal térképezi fel, mintha a wegtoreni lándzsa lenne a legérdekesebb dolog az életében. Nem tudja megállni, hogy tenyerét feje alá támasztva ne bámulja a lány kéjes ténykedését. Egy-egy finomabb pontnál hangot ad elégettségének, míg önuralmának próbáján bizony türelmetlenül felmorran. Mielőtt viszont hangot adhatna bárminek is vagy megdicsérné a "fogadósasszony" igencsak ínyére való "főztjét", Relael még látványosabb mutatványba kezd. Ehhez az attrakcióhoz bizony mindkettejük testi adottságai szükségeltetnek, még ha egyoldalú is az örömszerzés. Érzi, miféle kéjbörtönbe zárja elméjét e látvány, s miképp korbácsolja fel vérét még inkább. Mikor már lassan bele-belefeszülne a mámorba, a tenni akarás felülkerekedik rajta. Hamar felugrik térdre, hogy a hátára dönthesse az elfet. Nem teketóriázik sokat, tenyerébe köpve igyekszik némileg segíteni saját dolgát, mielőtt megragadva a dús kebleket ismét magáévá tenné a Varjúkirálynőt. Vadul merül el a gyönyörben egész valójával egy ideig, de az iménti játék alapossága és felkorbácsolt elmeállapota bizony megteszik hatásuk. Karja felkúszik a keblekről, hogy végigsimítsa a finom vonásokat, de a hirtelen rátörő kéj magával ragadja elméjét. Tudattalan szorítja kezével kemény satuba az orcákat míg végez, majd lekúszik a lányról, hogy hátradőlve pihenje ki a fáradalmakat.*
-Tojást kérek reggelire.
729. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-19 00:05:12
Üzenet elküldve: 2023-07-19 00:05:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
- Oh igen, Eeyr tanait gyakoroltam. Mindennap. Jó alaposan.
*S most is ezt kívánja tenni, bár abban vannak kétségei, hogy Eeyr mennyire nézné jó szemmel erőszakos együttléteiket.
Egészen szabad kezet kap most, ami nem kerüli el figyelmét. A férfi bármikor maga alá gyűrhetné, ahogy eddig is, most viszont teret enged játszadozásainak, ami érdekelné az elfet, hogy miért van így. Talán a kíváncsiság? Vagy kegyesnek hiszi magát, hogy némi kontrollt ad a kezébe? Vagy egyszerűen csak jólesik hátradőlnie kicsit?
Rövidesen elér oda ahova szeretne, ahol a korábbihoz hasonlóan időt szán kísérletezésére. Kíváncsian pislog fel a férfira minden alkalommal, amikor új területet érint vagy másképp érinti mint korábban. Vajon mi tetszik neki jobban, ha ajkaival találkozik, vagy nyelvében leli több örömét? S mi van akkor, ha másfelé halad? Számtalan lehetőség van, rengeteg olyan pont amit szívesen felfedez, s az is foglalkoztatja Denjaar mennyi türelemmel rendelkezik akkor, ha nem kapja meg azt amit akar. De oda is eljutnak igen hamar, ám ez is csak egy lépcsőfok. Relael gyors mozdulatokkal prezentálja ismét képességeit és mélységeit, s ezzel kellőképpen sikamlóssá teszi a terepet.
Amint elégedettnek véli az előkészületeket közelebb férkőzve Denjaarhoz igazít magán, hiszen fontos lesz egyensúlya amiben kezeire nem támaszkodhat. Kézfejei máshova vándorolnak, mégpedig saját kebleire, amiket szorosan összeprésel a wegtoreni ékessége körül, s lassan mozgásba lendül. Szoknia kell és koncentrálnia is, ám idővel mozgása eléggé automatikussá válik ahhoz, hogy emelje a tétet és a férfi lándzsájának hegyével is foglalkozhasson ajkai igénybevételével. A reakciókra aligha tud figyelni most, ahhoz túlzottan koncentrálnia kell.*
- Oh igen, Eeyr tanait gyakoroltam. Mindennap. Jó alaposan.
*S most is ezt kívánja tenni, bár abban vannak kétségei, hogy Eeyr mennyire nézné jó szemmel erőszakos együttléteiket.
Egészen szabad kezet kap most, ami nem kerüli el figyelmét. A férfi bármikor maga alá gyűrhetné, ahogy eddig is, most viszont teret enged játszadozásainak, ami érdekelné az elfet, hogy miért van így. Talán a kíváncsiság? Vagy kegyesnek hiszi magát, hogy némi kontrollt ad a kezébe? Vagy egyszerűen csak jólesik hátradőlnie kicsit?
Rövidesen elér oda ahova szeretne, ahol a korábbihoz hasonlóan időt szán kísérletezésére. Kíváncsian pislog fel a férfira minden alkalommal, amikor új területet érint vagy másképp érinti mint korábban. Vajon mi tetszik neki jobban, ha ajkaival találkozik, vagy nyelvében leli több örömét? S mi van akkor, ha másfelé halad? Számtalan lehetőség van, rengeteg olyan pont amit szívesen felfedez, s az is foglalkoztatja Denjaar mennyi türelemmel rendelkezik akkor, ha nem kapja meg azt amit akar. De oda is eljutnak igen hamar, ám ez is csak egy lépcsőfok. Relael gyors mozdulatokkal prezentálja ismét képességeit és mélységeit, s ezzel kellőképpen sikamlóssá teszi a terepet.
Amint elégedettnek véli az előkészületeket közelebb férkőzve Denjaarhoz igazít magán, hiszen fontos lesz egyensúlya amiben kezeire nem támaszkodhat. Kézfejei máshova vándorolnak, mégpedig saját kebleire, amiket szorosan összeprésel a wegtoreni ékessége körül, s lassan mozgásba lendül. Szoknia kell és koncentrálnia is, ám idővel mozgása eléggé automatikussá válik ahhoz, hogy emelje a tétet és a férfi lándzsájának hegyével is foglalkozhasson ajkai igénybevételével. A reakciókra aligha tud figyelni most, ahhoz túlzottan koncentrálnia kell.*
728. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-18 10:56:50
Üzenet elküldve: 2023-07-18 10:56:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Talán saját magát is meglepi vele, de Relaelnek olyat is megenged, amit másnak aligha. Tettekben és szavakban egyaránt. Furcsa dolog ez, hisz jóformán alig volt dolga a hosszúéletűvel, mégis olyan érzése van, mintha évek óta ismerné. Természetes számára a jelenléte, ahogy a csípős vagy pajzán megjegyzései is.
Elhallgatja az értekezést és próbálja fel is fogni, amit hall. Nem csupán azért, mert Relael könnyen el tudja vonni figyelmét, hanem azért is, mert az efféle, mélyenszántó filozófia messze áll tőle.*
-Bizonyára volt alkalmad elmerülni Eeyr tanításaiban. *Persze akad szavaiban irónia épp elég; kötve hiszi, hogy a nemes vakbuzgó hívő lett volna bármikor is. Ettől még ismerheti az istennő tanait, de nem bírta volna megállni, hogy ne engedjen meg egy apró fricskát.*
-Wegtorenben Teysus tanításait követik. De leginkább csak a kupecek vallják magukénak. Ha létezik isten, kivel nekem dolgom van, az a halál maga. Régóta kerülgetjük egymást, s küldtem is neki ajándékot épp eleget.
*Számos imát hallott számtalan istenhez azoktól, kiknek része volt abban a megtiszteltetésben, hogy kinyílhatott előttük az aréna kapuja. Tapasztalatai szerint ez sosem osztott vagy szorzott, mikor az aréna homokját tapodták.
Bizonyosan nem hagyna teret a játéknak, ha közönséges fehérnéppel lenne dolga. Persze azért az egyértelmű jelektől eltekintve nem adja jelét az égető vágynak. Pedig az elf igazán ért hozzá, hogyan korbácsolja fel kívánalmát. Jobban, mint bármelyik leány odahaza, melyért mélyen a zsebébe kellett nyúlnia bármelyik uraságnak.
Nem szisszen fel, e fájdalom számára nem üti meg azt a mércét. Helyette elmélyed az elf vonalaiban, ujjaival finoman játszva annak bőrén. Relael nem téved, ha azt gondolja, a wegtoreni ismét kezelésbe óhajtja venni; a határozott mozzanatok azonban kíváncsivá teszik, s mivel a hosszúéletű mindig képes őt meglepni, így kivárja, vajon ezúttal mihez kapott kedvet.*
*Talán saját magát is meglepi vele, de Relaelnek olyat is megenged, amit másnak aligha. Tettekben és szavakban egyaránt. Furcsa dolog ez, hisz jóformán alig volt dolga a hosszúéletűvel, mégis olyan érzése van, mintha évek óta ismerné. Természetes számára a jelenléte, ahogy a csípős vagy pajzán megjegyzései is.
Elhallgatja az értekezést és próbálja fel is fogni, amit hall. Nem csupán azért, mert Relael könnyen el tudja vonni figyelmét, hanem azért is, mert az efféle, mélyenszántó filozófia messze áll tőle.*
-Bizonyára volt alkalmad elmerülni Eeyr tanításaiban. *Persze akad szavaiban irónia épp elég; kötve hiszi, hogy a nemes vakbuzgó hívő lett volna bármikor is. Ettől még ismerheti az istennő tanait, de nem bírta volna megállni, hogy ne engedjen meg egy apró fricskát.*
-Wegtorenben Teysus tanításait követik. De leginkább csak a kupecek vallják magukénak. Ha létezik isten, kivel nekem dolgom van, az a halál maga. Régóta kerülgetjük egymást, s küldtem is neki ajándékot épp eleget.
*Számos imát hallott számtalan istenhez azoktól, kiknek része volt abban a megtiszteltetésben, hogy kinyílhatott előttük az aréna kapuja. Tapasztalatai szerint ez sosem osztott vagy szorzott, mikor az aréna homokját tapodták.
Bizonyosan nem hagyna teret a játéknak, ha közönséges fehérnéppel lenne dolga. Persze azért az egyértelmű jelektől eltekintve nem adja jelét az égető vágynak. Pedig az elf igazán ért hozzá, hogyan korbácsolja fel kívánalmát. Jobban, mint bármelyik leány odahaza, melyért mélyen a zsebébe kellett nyúlnia bármelyik uraságnak.
Nem szisszen fel, e fájdalom számára nem üti meg azt a mércét. Helyette elmélyed az elf vonalaiban, ujjaival finoman játszva annak bőrén. Relael nem téved, ha azt gondolja, a wegtoreni ismét kezelésbe óhajtja venni; a határozott mozzanatok azonban kíváncsivá teszik, s mivel a hosszúéletű mindig képes őt meglepni, így kivárja, vajon ezúttal mihez kapott kedvet.*
727. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-17 00:20:18
Üzenet elküldve: 2023-07-17 00:20:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Bár némi szurkálódás erejéig szórakoztatja az idős Denjaar elképzelése, valójában ő sem hiszi, hogy szeretné így látni a férfit. Most tiszteli őt, egyenlő félként tekint rá, ha pedig gyönge volna és esetlen, árnyéka önmagának, feltehetően sajnálatba fordulnának érzelmei. Ezt persze nem kívánja a wegtoreni tudtára adni, főleg mert kedve önfeledt, s nem kívánja nyomasztani magukat.*
- Oh, nem kell aggódnod, én akkor is örömmel az arcodra ülnék.
*Pimasz megjegyzését egy őszintén derűs mosoly követi, láthatóan remekül szórakozik saját magán, egy kis szerencsével Denjaar is értékeli sajátos humorát. Látszólag annyira jót derül ezen, hogy a bölcseletre sem reagál, de nem erről van szó, csupán szeszélyéből fakadóan elég unalmasnak tartja már azt a gondolatmenetet ahhoz, hogy egyszerűen ne törődön vele.*
- Mi olyan meglepő ezen?
*Valójában érti az ellentmondást abban, amit az elfek mások felé mutatnak, s amilyenek valójában, mégis szórakozottan játssza meg értetlenségét.*
- Lihanechben Eeyrt istenítik igazán, aki ugyebár az élet és az érzelmek istene.
*Szórakozottan cirógatja Denjaar mellkasát és nyakát, rácsodálkozva az inakra, az izomcsoportok közötti árkokra.*
- Érzelmek, legyenek jók vagy rosszak. A gyász, féltékenység, öröm, vágy, ezek mind elengedhetetlen részei az életnek. No meg az élet is érzelmekből teremtődik, mint a vonzalom, intimitás, gyengédség, őszinteség. Ezek mind kedvére valóak az istennőnek a lihanechiek hite szerint, még akkor is ha gyermek nem fogan belőle csak az élet élvezetére szolgál.
*Láthatóan szívesen mesél a férfinak, de csak mert annyira más világból származik, s ez a két világ mégsem annyira különböző egymástól.*
- Persze akadnak olyanok is, akik a tisztaságra esküsznek és helytelenítik ezt az életvitelt, de abban biztos vagyok, hogy a lihanechiek jelentős része is nagyra értékelné wegtoren híres bordélyait.
*Örömmel fecseg, s bár többnyire nem az eszéért szeretik őt, de szeret ilyen komplex témákon is merengeni, főleg ha annak komoly része a testiség is.
Már készülne is kelletlenül eleget tenni a harcos kérésének, amikor az megtorpanásra készteti, s amit még nagyobb örömmel fogad, az az aprócska változás ami combjai között üdvözli őt. Több sem kell neki ahhoz, hogy kedvet kapjon a repetázáshoz, ezt elégedett mosolya is jelzi miközben előrébb dőlve Denjaar ajkaihoz hajol.*
- Nocsak *Felsóhajt.* micsoda étvágya van valakinek. *Beszéd közben szája finoman érinti a wegtoreniét, de csak játszadozik vele, kiélvezve a hiánnyal teli közelségüket.* Úgy tűnik igaz amit a wegtoreni férfiakról rebesgetnek. *Ujjaival és nyelve hegyével is finoman érinti Denjaar ajkait, de ha csókra hajolna, akkor elhúzódik tőle, kicsit még megtagadva tőle azt amit Relael maga is annyira óhajt.* Hogy én milyen szerencsés vagyok. *Önelégült mosollyal egy hosszú pillanatig a rideg szempárba bámul, majd elsöprő hévvel tapasztja ajkait a katonáéra, s olyan vággyal veszi birtokba azokat, mintha csak most először tenné meg mindezt.
Denjaar feje mellett támaszkodik egyik karjával, a másikkal viszont örömmel fedezi fel a férfi felsőtestének részleteit, közben - ezúttal ügyelve a határokra - finoman harap és karmol, de csak mert annyira megfeledkezik mindig magáról az egykori parancsnok társaságában.
Számít arra, hogy a határozott férfi megint maga alá akarja gyűrni, de most mást tervei vannak az elfnek, s nem engedi az esetleges próbálkozásokat. Helyette ezúttal saját öltettől vezérelve apró csókokkal lejjebb vándorol, mert éppen kedve volna egy kicsit más fajta játszadozáshoz is.*
*Bár némi szurkálódás erejéig szórakoztatja az idős Denjaar elképzelése, valójában ő sem hiszi, hogy szeretné így látni a férfit. Most tiszteli őt, egyenlő félként tekint rá, ha pedig gyönge volna és esetlen, árnyéka önmagának, feltehetően sajnálatba fordulnának érzelmei. Ezt persze nem kívánja a wegtoreni tudtára adni, főleg mert kedve önfeledt, s nem kívánja nyomasztani magukat.*
- Oh, nem kell aggódnod, én akkor is örömmel az arcodra ülnék.
*Pimasz megjegyzését egy őszintén derűs mosoly követi, láthatóan remekül szórakozik saját magán, egy kis szerencsével Denjaar is értékeli sajátos humorát. Látszólag annyira jót derül ezen, hogy a bölcseletre sem reagál, de nem erről van szó, csupán szeszélyéből fakadóan elég unalmasnak tartja már azt a gondolatmenetet ahhoz, hogy egyszerűen ne törődön vele.*
- Mi olyan meglepő ezen?
*Valójában érti az ellentmondást abban, amit az elfek mások felé mutatnak, s amilyenek valójában, mégis szórakozottan játssza meg értetlenségét.*
- Lihanechben Eeyrt istenítik igazán, aki ugyebár az élet és az érzelmek istene.
*Szórakozottan cirógatja Denjaar mellkasát és nyakát, rácsodálkozva az inakra, az izomcsoportok közötti árkokra.*
- Érzelmek, legyenek jók vagy rosszak. A gyász, féltékenység, öröm, vágy, ezek mind elengedhetetlen részei az életnek. No meg az élet is érzelmekből teremtődik, mint a vonzalom, intimitás, gyengédség, őszinteség. Ezek mind kedvére valóak az istennőnek a lihanechiek hite szerint, még akkor is ha gyermek nem fogan belőle csak az élet élvezetére szolgál.
*Láthatóan szívesen mesél a férfinak, de csak mert annyira más világból származik, s ez a két világ mégsem annyira különböző egymástól.*
- Persze akadnak olyanok is, akik a tisztaságra esküsznek és helytelenítik ezt az életvitelt, de abban biztos vagyok, hogy a lihanechiek jelentős része is nagyra értékelné wegtoren híres bordélyait.
*Örömmel fecseg, s bár többnyire nem az eszéért szeretik őt, de szeret ilyen komplex témákon is merengeni, főleg ha annak komoly része a testiség is.
Már készülne is kelletlenül eleget tenni a harcos kérésének, amikor az megtorpanásra készteti, s amit még nagyobb örömmel fogad, az az aprócska változás ami combjai között üdvözli őt. Több sem kell neki ahhoz, hogy kedvet kapjon a repetázáshoz, ezt elégedett mosolya is jelzi miközben előrébb dőlve Denjaar ajkaihoz hajol.*
- Nocsak *Felsóhajt.* micsoda étvágya van valakinek. *Beszéd közben szája finoman érinti a wegtoreniét, de csak játszadozik vele, kiélvezve a hiánnyal teli közelségüket.* Úgy tűnik igaz amit a wegtoreni férfiakról rebesgetnek. *Ujjaival és nyelve hegyével is finoman érinti Denjaar ajkait, de ha csókra hajolna, akkor elhúzódik tőle, kicsit még megtagadva tőle azt amit Relael maga is annyira óhajt.* Hogy én milyen szerencsés vagyok. *Önelégült mosollyal egy hosszú pillanatig a rideg szempárba bámul, majd elsöprő hévvel tapasztja ajkait a katonáéra, s olyan vággyal veszi birtokba azokat, mintha csak most először tenné meg mindezt.
Denjaar feje mellett támaszkodik egyik karjával, a másikkal viszont örömmel fedezi fel a férfi felsőtestének részleteit, közben - ezúttal ügyelve a határokra - finoman harap és karmol, de csak mert annyira megfeledkezik mindig magáról az egykori parancsnok társaságában.
Számít arra, hogy a határozott férfi megint maga alá akarja gyűrni, de most mást tervei vannak az elfnek, s nem engedi az esetleges próbálkozásokat. Helyette ezúttal saját öltettől vezérelve apró csókokkal lejjebb vándorol, mert éppen kedve volna egy kicsit más fajta játszadozáshoz is.*
726. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-13 00:59:06
Üzenet elküldve: 2023-07-13 00:59:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Ami őt illeti, maga sem gondolta volna, hogy ily utat kell bejárnia. Bárhogy is, ebben a pillanatban úgy érzi, jó helyen van. Ilyesmit pedig régen nem érzett már.
Nem hagy hozzáfűznivalót Relael kimondott gondolatainak. Ő maga nem kiemelkedő emberismerő, így csak tapasztalataira támaszkodhat, ha másokkal van dolga. Mit sem sejthet arról, hogy a nemes, kit ágyba visz, pók módjára vonná őt körbe hálójával, ha neki úgy tetszik. Ha ismerné az elfet, akkor sem tartana ilyesmitől, de igaz ami igaz, még nem is volt dolga olyan fehérnéppel, mint Relael.*
-Nem szándékszom megélni, hogy botra támaszkodjak. Remélhetőleg legyőzőre találok addig és lándzsával a kezemben lehelhetem ki a lelkem. Az lenne csak az igazi halál. Különben is... Nem szívesen gondolok bele, hogy mire utolér a dér és gyönge vénember leszek, Te még mindig itt leszel, sudáran, erősen és fiatalon.
*A bölcseletre halkan felhümment. Nem, ha valaki nem annak született, ami, kár az időért, mit másra pazarol.*
-Tán érdemes-e úszni tanítani a baglyot? Hát repülni a cápát? Pergamentekercsek fölé kényszeríteni a viadort?
*Halkan felnevet az ezt követő, igen csak meglepő információra.*
-Orgiák? Hosszúéletűeknél? Na ne etess. Azt hittem, hogy a szépek népe leginkább csak egymás haját fésüli, s meghagyják a számukra alantas tevékenységeket a fattyú félvéreiknek. Őszinte tisztelet persze a kivételnek. *Teszi még hozzá, ahogy megkeresi magának a lány tekintetét. Volt már dolga hosszúéletűvel, nem is egyszer. Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy a szenteskedő Lihanechben vagy épp a nemesebb artheniori körökben ez ilyesmi gyakorlott szokás.*
-Szerencsés. *Visszhangozza az elfet, miközben tekintetével követi, ahogy az felegyenesedik. Elnézegeti magának egy darabig az ízléses vonalakat és azért meg kell hagynia, hogy valóban szerencsésnek mondhatja magát.
Ha az elf megpróbálna lekászálódni róla, nem csupán ébredező férfiasságával, de tenyereivel is jelzi, hogy részéről az ilyesminek nincs még itt az ideje. Kezei felkúsznak a combokon, s a lány csípőjén állapodnak meg.*
-Várhat még az a reggeli, nem gondolod?
*Ami őt illeti, maga sem gondolta volna, hogy ily utat kell bejárnia. Bárhogy is, ebben a pillanatban úgy érzi, jó helyen van. Ilyesmit pedig régen nem érzett már.
Nem hagy hozzáfűznivalót Relael kimondott gondolatainak. Ő maga nem kiemelkedő emberismerő, így csak tapasztalataira támaszkodhat, ha másokkal van dolga. Mit sem sejthet arról, hogy a nemes, kit ágyba visz, pók módjára vonná őt körbe hálójával, ha neki úgy tetszik. Ha ismerné az elfet, akkor sem tartana ilyesmitől, de igaz ami igaz, még nem is volt dolga olyan fehérnéppel, mint Relael.*
-Nem szándékszom megélni, hogy botra támaszkodjak. Remélhetőleg legyőzőre találok addig és lándzsával a kezemben lehelhetem ki a lelkem. Az lenne csak az igazi halál. Különben is... Nem szívesen gondolok bele, hogy mire utolér a dér és gyönge vénember leszek, Te még mindig itt leszel, sudáran, erősen és fiatalon.
*A bölcseletre halkan felhümment. Nem, ha valaki nem annak született, ami, kár az időért, mit másra pazarol.*
-Tán érdemes-e úszni tanítani a baglyot? Hát repülni a cápát? Pergamentekercsek fölé kényszeríteni a viadort?
*Halkan felnevet az ezt követő, igen csak meglepő információra.*
-Orgiák? Hosszúéletűeknél? Na ne etess. Azt hittem, hogy a szépek népe leginkább csak egymás haját fésüli, s meghagyják a számukra alantas tevékenységeket a fattyú félvéreiknek. Őszinte tisztelet persze a kivételnek. *Teszi még hozzá, ahogy megkeresi magának a lány tekintetét. Volt már dolga hosszúéletűvel, nem is egyszer. Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy a szenteskedő Lihanechben vagy épp a nemesebb artheniori körökben ez ilyesmi gyakorlott szokás.*
-Szerencsés. *Visszhangozza az elfet, miközben tekintetével követi, ahogy az felegyenesedik. Elnézegeti magának egy darabig az ízléses vonalakat és azért meg kell hagynia, hogy valóban szerencsésnek mondhatja magát.
Ha az elf megpróbálna lekászálódni róla, nem csupán ébredező férfiasságával, de tenyereivel is jelzi, hogy részéről az ilyesminek nincs még itt az ideje. Kezei felkúsznak a combokon, s a lány csípőjén állapodnak meg.*
-Várhat még az a reggeli, nem gondolod?
725. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-13 00:19:30
Üzenet elküldve: 2023-07-13 00:19:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
- Meglep. Pedig elsőre olyannak tűnsz, aki pontosan tudja mi lesz a következő lépése és ki is tart mellette.
*Relael jellemzően jól ítéli meg az embereket, de azt bizony nem sejtette, hogy az Őrség Parancsnoka csak úgy feladja posztját, majd a Kikötőbe érkezik egy kurtizánnal és végül egymás alatt kötnek ki. Arról nem is ejtve szót, hogy az eleinte becsületesnek tűnő katona mennyire könnyedén fogadta Relael pikáns kívánalmait. Ezek közül egyiket sem sejtette az elf Denjaarról, ez is teszi olyan érdekessé számára.*
- Vajon még mit rejthet a szigorú arc?
*Észre sem veszi, hogy gondolata elhagyja ajkait, csak elmélyülten tanulmányozza a férfi apró részleteit, legtöbb figyelmet még mindig a sebhelyeknek szentelve.*
- Talán majd idővel. Lehet még néhány rövid nyár, hosszú tél és megnyugszol. A tekintélyed biztosan kiállná az idő próbáját, és nem fakulna a hajad színével.
*Elmélázik ezen, s megpróbálja elképzelni Denjaart egy asszonnyal az oldalán, kicsit öregebben, nyugodtabban és talán bölcsebben. Bár sejti Krultos elképzelhetetlennek tartja ezt a jövőt, Relael számára mégsem érződik idegennek. De nem aggódik, már csak amiatt sem, mert tisztában van saját magával, s ha a férfi akarná ezt az életet a nemes akkor sem hagyná érvényesülni. Makacs kis pióca ő, aki ha valami neki tetszőre rátette a kezeit, nem engedi el egyhamar, legalábbis addig nem amíg meg nem unják egymást.*
- Érdekes.
*Nem kezdi el ecsetelni, hogy ő sem akart az anyaságba kezdeni, csak éppen így alakult, s amikor már egészen kerekedni kezdett a hasa már valahogy nem vitte rá a lélek, hogy Rhéa félelmébe fojtsa a magzatát.*
- Atyám nem értene egyet a tiéddel. Ő biztos azt mondta volna, hogyha nem vagy alkalmas valamire, akkor nem próbáltad eléggé.
*Talán növekvő tébolya, keserűsége, vagy az eredményes nevelésnek hála Relael is egyre inkább kezd azonosulni halott felmenőjének tanításaival, talán már jól megértenék egymást.*
- Népem visszafogottan vigad, vidám dalaink sem kifejezetten vidámak. De az orgiákon szépen szól a lágy hárfadallam is, úgysem arra figyel senki.
*Arcát az ágy ráeső oldalán lévő párnába temeti, így Denjaar nem is láthatja első reakcióját, csak a már megkomponáltad. Az pedig csalogató, hiszen Relael nem csak marni, de simulni is képes.*
- Akkor igazán szerencsés vagy, hogy mindezt ingyen magadénak tudhatod.
*Ravaszdi mosollyal érinti meg Denjaar felsőtestét, ezzel némán üzenve a birtoklási igényt, ami az egykori bajnok testét illeti. Bredoc említésére nem szól semmit, csak elraktározza magában az információkat, s helyette új helyzetükre összpontosít, meg rövid csókjukra.*
- Ha rajtam múlna, nem csak a napot, de az egész hatot itt töltenénk.
*Felegyenesedik, élvezi hogy letekinthet Denjaarra. Láthatóan megint megjött az étvágya némi összebújáshoz, de egyelőre ellenáll a késztetésnek. Édesebb az étek is némi koplalás után.*
- Persze nem hagyhatom, hogy elsorvadj itt nekem.
*Ha engedik, akkor legördül a wegtoreniről és az ágyból, majd ruhái felkutatásába kezd.*
- Lejössz, vagy itt óhajtod elfogyasztani?
- Meglep. Pedig elsőre olyannak tűnsz, aki pontosan tudja mi lesz a következő lépése és ki is tart mellette.
*Relael jellemzően jól ítéli meg az embereket, de azt bizony nem sejtette, hogy az Őrség Parancsnoka csak úgy feladja posztját, majd a Kikötőbe érkezik egy kurtizánnal és végül egymás alatt kötnek ki. Arról nem is ejtve szót, hogy az eleinte becsületesnek tűnő katona mennyire könnyedén fogadta Relael pikáns kívánalmait. Ezek közül egyiket sem sejtette az elf Denjaarról, ez is teszi olyan érdekessé számára.*
- Vajon még mit rejthet a szigorú arc?
*Észre sem veszi, hogy gondolata elhagyja ajkait, csak elmélyülten tanulmányozza a férfi apró részleteit, legtöbb figyelmet még mindig a sebhelyeknek szentelve.*
- Talán majd idővel. Lehet még néhány rövid nyár, hosszú tél és megnyugszol. A tekintélyed biztosan kiállná az idő próbáját, és nem fakulna a hajad színével.
*Elmélázik ezen, s megpróbálja elképzelni Denjaart egy asszonnyal az oldalán, kicsit öregebben, nyugodtabban és talán bölcsebben. Bár sejti Krultos elképzelhetetlennek tartja ezt a jövőt, Relael számára mégsem érződik idegennek. De nem aggódik, már csak amiatt sem, mert tisztában van saját magával, s ha a férfi akarná ezt az életet a nemes akkor sem hagyná érvényesülni. Makacs kis pióca ő, aki ha valami neki tetszőre rátette a kezeit, nem engedi el egyhamar, legalábbis addig nem amíg meg nem unják egymást.*
- Érdekes.
*Nem kezdi el ecsetelni, hogy ő sem akart az anyaságba kezdeni, csak éppen így alakult, s amikor már egészen kerekedni kezdett a hasa már valahogy nem vitte rá a lélek, hogy Rhéa félelmébe fojtsa a magzatát.*
- Atyám nem értene egyet a tiéddel. Ő biztos azt mondta volna, hogyha nem vagy alkalmas valamire, akkor nem próbáltad eléggé.
*Talán növekvő tébolya, keserűsége, vagy az eredményes nevelésnek hála Relael is egyre inkább kezd azonosulni halott felmenőjének tanításaival, talán már jól megértenék egymást.*
- Népem visszafogottan vigad, vidám dalaink sem kifejezetten vidámak. De az orgiákon szépen szól a lágy hárfadallam is, úgysem arra figyel senki.
*Arcát az ágy ráeső oldalán lévő párnába temeti, így Denjaar nem is láthatja első reakcióját, csak a már megkomponáltad. Az pedig csalogató, hiszen Relael nem csak marni, de simulni is képes.*
- Akkor igazán szerencsés vagy, hogy mindezt ingyen magadénak tudhatod.
*Ravaszdi mosollyal érinti meg Denjaar felsőtestét, ezzel némán üzenve a birtoklási igényt, ami az egykori bajnok testét illeti. Bredoc említésére nem szól semmit, csak elraktározza magában az információkat, s helyette új helyzetükre összpontosít, meg rövid csókjukra.*
- Ha rajtam múlna, nem csak a napot, de az egész hatot itt töltenénk.
*Felegyenesedik, élvezi hogy letekinthet Denjaarra. Láthatóan megint megjött az étvágya némi összebújáshoz, de egyelőre ellenáll a késztetésnek. Édesebb az étek is némi koplalás után.*
- Persze nem hagyhatom, hogy elsorvadj itt nekem.
*Ha engedik, akkor legördül a wegtoreniről és az ágyból, majd ruhái felkutatásába kezd.*
- Lejössz, vagy itt óhajtod elfogyasztani?
724. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-12 21:35:13
Üzenet elküldve: 2023-07-12 21:35:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Myyna//
*Figyelmesen hallgatja Myyna beszámolóját. A lány tőle talán meglepő módon, de mindenfajta szégyen nélkül rekonstruálja a pásztoróra első momentumait, beindítva az ő képzeletét is vele. Bosszúságának és fantáziálgatásának keverékét viszont hamar félbeszakítja, mikor a lány elcsúszik. Ezt a mutatványt kurta horkantással jutalmazza, habár az irigység morzsái azért szúrják a gyomrát.*
-Azt meghiszem. *Hagyja helyben a dolgot. Persze azt nem bírja ki, hogy ne ámíts a lányt.*
-Bár szerintem akadnak itt jobb versenylovak is a fogadóban... Ha érted, mire gondolok. *Szórakozottan simítja végig jobbjával tarkóját, miközben előrehajolva befókuszálja a földön ülő lányt. Már azt, ami látszik belőle. Etikett nem jutott számára osztályrésztül; meg sem fordul a fejében, hogy segítsen neki felkászálódni.*
-Hogy? Fff. Már hogyne, egy marék aranyért bárkinek! Bár úgy hiszem, velem különösen kellemesen érzi magát. *Nem ő lenne, ha szögezné le e dolgot.*
-Ki tudja, lehet a barátnőm lesz. Sosem lehet tudni. *Folytatja vállvonogatva. Persze nem viszi túlzásba; még él benne az emlékkép, miképp nem hitte el Myyna, mikor a "Nagyságáról" hadovált neki.*
-Mondtam, ha unatkozol, én nagyjából ráérek. Amikor nem valami sürgős dolgom van persze. Mindig készenlétben kell álljak a tennivalóra. Üzleti kapcsolatom van a Nagyságával. *Ez még félig-meddig igaz is.*
-Meg akkor sem jöttél szórakozni, mikor hívtalak. *Persze azt nem teszi hozzá, hogy az invitáció egy Alissänával való együttlét apropója volt.*
-Persze megértem, ha az ilyan finom, kikötői lányok magasabb rangú urakat keresnek maguknak. *Kajánul villan a szeme a hóhajúra.*
//Myyna//
*Figyelmesen hallgatja Myyna beszámolóját. A lány tőle talán meglepő módon, de mindenfajta szégyen nélkül rekonstruálja a pásztoróra első momentumait, beindítva az ő képzeletét is vele. Bosszúságának és fantáziálgatásának keverékét viszont hamar félbeszakítja, mikor a lány elcsúszik. Ezt a mutatványt kurta horkantással jutalmazza, habár az irigység morzsái azért szúrják a gyomrát.*
-Azt meghiszem. *Hagyja helyben a dolgot. Persze azt nem bírja ki, hogy ne ámíts a lányt.*
-Bár szerintem akadnak itt jobb versenylovak is a fogadóban... Ha érted, mire gondolok. *Szórakozottan simítja végig jobbjával tarkóját, miközben előrehajolva befókuszálja a földön ülő lányt. Már azt, ami látszik belőle. Etikett nem jutott számára osztályrésztül; meg sem fordul a fejében, hogy segítsen neki felkászálódni.*
-Hogy? Fff. Már hogyne, egy marék aranyért bárkinek! Bár úgy hiszem, velem különösen kellemesen érzi magát. *Nem ő lenne, ha szögezné le e dolgot.*
-Ki tudja, lehet a barátnőm lesz. Sosem lehet tudni. *Folytatja vállvonogatva. Persze nem viszi túlzásba; még él benne az emlékkép, miképp nem hitte el Myyna, mikor a "Nagyságáról" hadovált neki.*
-Mondtam, ha unatkozol, én nagyjából ráérek. Amikor nem valami sürgős dolgom van persze. Mindig készenlétben kell álljak a tennivalóra. Üzleti kapcsolatom van a Nagyságával. *Ez még félig-meddig igaz is.*
-Meg akkor sem jöttél szórakozni, mikor hívtalak. *Persze azt nem teszi hozzá, hogy az invitáció egy Alissänával való együttlét apropója volt.*
-Persze megértem, ha az ilyan finom, kikötői lányok magasabb rangú urakat keresnek maguknak. *Kajánul villan a szeme a hóhajúra.*
723. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-12 10:31:40
Üzenet elküldve: 2023-07-12 10:31:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
//Haldrian//
*Ahogy a fiú nemhogy kikerüli a kérdésének megválaszolását, hanem egyenesen ignorálja azt az arca még gyanakvóbbá válik. A szemeit jobban összeszűkítve méregeti a fiút, de végül csak egy halk sóhajjal vonja meg a válait.*
- Már nem tudom pontosan hogy volt.
*Nyammogja, ahogy a rongyot tartó kezének mutatóujjával az állát bökdösve sandít fel a fürdő felé.*
- Valami ilyesmi.
*Fordul vissza a fiúhoz, hogy bemutassa hogyan is lehetett az egész. Bár elég nehézkes dézsa nélkül bemutatni azt, ahogy abban ücsörgött, de egy próbát megér. Bár sajgó dereka nem igazán üdvözült a ténykedésért, így a próbálkozást a leány igencsak nyöszörögve hajtja végre. Először is megkapaszkodik az asztal szélében, hogy lehetőleg ne bukjon hátra, majd igyekszik úgy ereszkedni, hogy valami ülő pozíciót tudjon bemutatni. Minek a végeredménye az lesz, hogy először pucsít egy kicsit hátra, majd a térdeit berogyasztja, ám mielőtt leguggolhatna, hogy imitálja az ülést vizes kezei megcsúsznak az asztalon, a hóhajú pedig egy puffanással vágódik hanyatt a padlón. Kell egy pár pillanat mielőtt alkoholgőzös fejébe eljut, hogy a közelében sem volt a reális bemutatónak, ami pedig még kellemetlenebb, hogy most kiterülve szemez a plafonnal.*
- Hát nem egészen ilyen volt. De már majdnem.
*Vigyorodik el kissé bárgyún, majd ahogy az újabb megjegyzés eljut a tudatáig ismételten a fiúra sandít. Vagyis hát annak lábára az asztal alatt, mert most csak azt látja maga előtt.*
- Hát jó ideje nem volt kellemesebb szórakozásom.
*Szusszan fel, ahogy lassan ülésbe tornássza magát. Noha helyzete nem sokkal jobb így sem, de legalább már látja a fiú arcát is. Igaz az övé a méretének köszönhetően éppen csak az orráig látszik most.*
- Amúgy sem adatik meg mindenkinek az a kellemesség, ami neked azzal a lánnyal. Beérem azzal, ami adatik.
*Bölcselkedik, ami után azért nem rest kiölteni a nyelvét a fiúra. A hangjában is cseng némi sértettség, de most sokan tévedhetnek a dolgot illetőleg. Túlzás lenne azt mondani, hogy zavarná az, hogy az elf legyeskedik a fiú körül. Az egyetlen komoly dolog, ami összeköti őt Haldriannal az az, hogy a fiú tartozik neki. Amit már igazából el is engedett magában. Igazából arra irigy, hogy a lány ennyire közvetlen, nyílt és bátor tud lenni másokkal. Hogy olyan szép és tetszik mindenkinek. Ellenben vele, aki inkább kerüli a társaságot és a padlót sikálja megbújva, mint egy berezelt nyuszi.*
//Haldrian//
*Ahogy a fiú nemhogy kikerüli a kérdésének megválaszolását, hanem egyenesen ignorálja azt az arca még gyanakvóbbá válik. A szemeit jobban összeszűkítve méregeti a fiút, de végül csak egy halk sóhajjal vonja meg a válait.*
- Már nem tudom pontosan hogy volt.
*Nyammogja, ahogy a rongyot tartó kezének mutatóujjával az állát bökdösve sandít fel a fürdő felé.*
- Valami ilyesmi.
*Fordul vissza a fiúhoz, hogy bemutassa hogyan is lehetett az egész. Bár elég nehézkes dézsa nélkül bemutatni azt, ahogy abban ücsörgött, de egy próbát megér. Bár sajgó dereka nem igazán üdvözült a ténykedésért, így a próbálkozást a leány igencsak nyöszörögve hajtja végre. Először is megkapaszkodik az asztal szélében, hogy lehetőleg ne bukjon hátra, majd igyekszik úgy ereszkedni, hogy valami ülő pozíciót tudjon bemutatni. Minek a végeredménye az lesz, hogy először pucsít egy kicsit hátra, majd a térdeit berogyasztja, ám mielőtt leguggolhatna, hogy imitálja az ülést vizes kezei megcsúsznak az asztalon, a hóhajú pedig egy puffanással vágódik hanyatt a padlón. Kell egy pár pillanat mielőtt alkoholgőzös fejébe eljut, hogy a közelében sem volt a reális bemutatónak, ami pedig még kellemetlenebb, hogy most kiterülve szemez a plafonnal.*
- Hát nem egészen ilyen volt. De már majdnem.
*Vigyorodik el kissé bárgyún, majd ahogy az újabb megjegyzés eljut a tudatáig ismételten a fiúra sandít. Vagyis hát annak lábára az asztal alatt, mert most csak azt látja maga előtt.*
- Hát jó ideje nem volt kellemesebb szórakozásom.
*Szusszan fel, ahogy lassan ülésbe tornássza magát. Noha helyzete nem sokkal jobb így sem, de legalább már látja a fiú arcát is. Igaz az övé a méretének köszönhetően éppen csak az orráig látszik most.*
- Amúgy sem adatik meg mindenkinek az a kellemesség, ami neked azzal a lánnyal. Beérem azzal, ami adatik.
*Bölcselkedik, ami után azért nem rest kiölteni a nyelvét a fiúra. A hangjában is cseng némi sértettség, de most sokan tévedhetnek a dolgot illetőleg. Túlzás lenne azt mondani, hogy zavarná az, hogy az elf legyeskedik a fiú körül. Az egyetlen komoly dolog, ami összeköti őt Haldriannal az az, hogy a fiú tartozik neki. Amit már igazából el is engedett magában. Igazából arra irigy, hogy a lány ennyire közvetlen, nyílt és bátor tud lenni másokkal. Hogy olyan szép és tetszik mindenkinek. Ellenben vele, aki inkább kerüli a társaságot és a padlót sikálja megbújva, mint egy berezelt nyuszi.*
722. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-12 01:25:02
Üzenet elküldve: 2023-07-12 01:25:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Myyna//
*Igen erőteljes vágyak és talán gyöngédebb érzelmek is fűzik Alissänához, hisz rengeteg időt töltött vele az elmúlt néhány nap. Nem tagadná el ezek valóját. Hisz majd megeszi a fene, ha a pillangó másnak teszi a szépet. Hűséget azért nem fogadna az elfnek, s tudja, amaz sosem várna ilyesmit; ugyanakkor ha csak sejtené, hogy Myynát zavarja a pillangó legyeskedése, az az ő hiúságát is legyezgetné.
Bolond lenne elárulni, hogy Alissänával hallgatóztak. Mármint ő hallgatózott, az elf pedig biztatta rá. Igaz, csak tompa hangokat hallhatott, azt is rövid ideig, így valójában fogalma sincs, Myyna mit mesterkedett a fürdőben. Legalábbis eddig nem volt fogalma, mert most a hóhajú nem tagad semmit.*
-Pozícióba? Milyen pozícióba? *Jókora huppanással dől vissza székének négy lábára, hogy aztán az asztalra könyökölve előrehajoljon. Szürke szemeit kíváncsian járatja a kékeken. Valahol bosszantja a dolog. Elvégre elég régóta kerülgette már a hóhajú szolgálót, az a kölyök, akit a kalóz laposra vert meg csak jön és felviszi "fürdőzni". Bosszúságát hangjára nem ülteti rá, igyekszik tárgyilagosan kíváncsi maradni.*
-Biztos nem lehetett olyan kellemes, ha most meg itt sertepertélsz... *Húzza el száját, tekintetét elküldve a lány válla felett. Hiába, a fantáziája még mindig jól működik.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.12 01:36:43
//Myyna//
*Igen erőteljes vágyak és talán gyöngédebb érzelmek is fűzik Alissänához, hisz rengeteg időt töltött vele az elmúlt néhány nap. Nem tagadná el ezek valóját. Hisz majd megeszi a fene, ha a pillangó másnak teszi a szépet. Hűséget azért nem fogadna az elfnek, s tudja, amaz sosem várna ilyesmit; ugyanakkor ha csak sejtené, hogy Myynát zavarja a pillangó legyeskedése, az az ő hiúságát is legyezgetné.
Bolond lenne elárulni, hogy Alissänával hallgatóztak. Mármint ő hallgatózott, az elf pedig biztatta rá. Igaz, csak tompa hangokat hallhatott, azt is rövid ideig, így valójában fogalma sincs, Myyna mit mesterkedett a fürdőben. Legalábbis eddig nem volt fogalma, mert most a hóhajú nem tagad semmit.*
-Pozícióba? Milyen pozícióba? *Jókora huppanással dől vissza székének négy lábára, hogy aztán az asztalra könyökölve előrehajoljon. Szürke szemeit kíváncsian járatja a kékeken. Valahol bosszantja a dolog. Elvégre elég régóta kerülgette már a hóhajú szolgálót, az a kölyök, akit a kalóz laposra vert meg csak jön és felviszi "fürdőzni". Bosszúságát hangjára nem ülteti rá, igyekszik tárgyilagosan kíváncsi maradni.*
-Biztos nem lehetett olyan kellemes, ha most meg itt sertepertélsz... *Húzza el száját, tekintetét elküldve a lány válla felett. Hiába, a fantáziája még mindig jól működik.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.12 01:36:43
721. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-11 22:17:44
Üzenet elküldve: 2023-07-11 22:17:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
//Haldrian//
*Nem mondhatni, hogy kicsit sem látványos, ahogy a kerüli minden eshetőségét annak, hogy a fiúra pillantson. Pedig most még az elf lány sincs itt, hogy megint elrángasson tőle egy barátot. De félő, hogy ha a félvérre néz, akkor kicsit tovább akar majd maradni, aztán megint történik valami, ami miatt hoppon marad.
Így az engedély megadására csak bólint, majd szusszanva törölgeti át az asztal lapját. Már alig két húzás maradt, amikor a hirtelen jött kérdésre csak felkapja a fejét, hogy a szürke szemekbe pislogjon egy kicsit bambán.
Ha esetleg valaki abban reménykedik, hogy a butácskának tűnő lányka nem fog szagot, akkor most nagyot téved. Hisz senkinek sem jelentette be, hogy ő bizony egy fiúval megy fel fürdőcskézni. Persze először nem is volt szó ilyenről, csak arról, hogy vigyáz a fiúra. De mi tagadás az ivászatot leszámítva elég kellemes volt a vízben ejtőzni egyet. Mindenesetre most kissé összehúzza a szemeit, ahogy a fejét félrebillenti. Meg mert volna esküdni rá, hogy Aginnal való távozásakor a félvér le sem tojta, hogy eltűntek. Hacsak nem az elf lány volt igazán szemfüles.*
- Honnan tudod?
*Természetesen nem tagadja, hogy tényleg fürdőzött. Miért is tagadná?*
- Hát lehet, hogy egy-két pohárkával több csúszott le a kelleténél.
*Csücsörít be elgondolkodva. Igazából gőze sincs arról, hogy végül is mennyit is ivott és ezt most igen kellemetlennek érzi.*
- Meg abban a dézsában egy kicsit bele is fájdult a derekam a pozícióba.
*Nyöszörgi, ahogy kiegyenesedve nyomogat hátra az említett testrészre. Hogy valóban a dézsában gémberedett e meg a tagja vagy a hosszú semmibe bámulástól a széken az kérdéses. Ahogyan az is, hogy feltűnt e a lánynak a szavai kétértelműsége. Szokás szerint valószínűleg nem.*
A hozzászólás írója (Myynarinna Weloryon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.11 22:18:01
//Haldrian//
*Nem mondhatni, hogy kicsit sem látványos, ahogy a kerüli minden eshetőségét annak, hogy a fiúra pillantson. Pedig most még az elf lány sincs itt, hogy megint elrángasson tőle egy barátot. De félő, hogy ha a félvérre néz, akkor kicsit tovább akar majd maradni, aztán megint történik valami, ami miatt hoppon marad.
Így az engedély megadására csak bólint, majd szusszanva törölgeti át az asztal lapját. Már alig két húzás maradt, amikor a hirtelen jött kérdésre csak felkapja a fejét, hogy a szürke szemekbe pislogjon egy kicsit bambán.
Ha esetleg valaki abban reménykedik, hogy a butácskának tűnő lányka nem fog szagot, akkor most nagyot téved. Hisz senkinek sem jelentette be, hogy ő bizony egy fiúval megy fel fürdőcskézni. Persze először nem is volt szó ilyenről, csak arról, hogy vigyáz a fiúra. De mi tagadás az ivászatot leszámítva elég kellemes volt a vízben ejtőzni egyet. Mindenesetre most kissé összehúzza a szemeit, ahogy a fejét félrebillenti. Meg mert volna esküdni rá, hogy Aginnal való távozásakor a félvér le sem tojta, hogy eltűntek. Hacsak nem az elf lány volt igazán szemfüles.*
- Honnan tudod?
*Természetesen nem tagadja, hogy tényleg fürdőzött. Miért is tagadná?*
- Hát lehet, hogy egy-két pohárkával több csúszott le a kelleténél.
*Csücsörít be elgondolkodva. Igazából gőze sincs arról, hogy végül is mennyit is ivott és ezt most igen kellemetlennek érzi.*
- Meg abban a dézsában egy kicsit bele is fájdult a derekam a pozícióba.
*Nyöszörgi, ahogy kiegyenesedve nyomogat hátra az említett testrészre. Hogy valóban a dézsában gémberedett e meg a tagja vagy a hosszú semmibe bámulástól a széken az kérdéses. Ahogyan az is, hogy feltűnt e a lánynak a szavai kétértelműsége. Szokás szerint valószínűleg nem.*
A hozzászólás írója (Myynarinna Weloryon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.11 22:18:01
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1099-1118