// Wegtoren sötétsége //
//Adrastus Airdan Garynnon//
//Kicsit mindenki és Relael//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*A kezdetek kezdetén elég valószínű, hogy lóhúgyra fog hasonlítani az ital, talán lesz egy kis szőlős mellékíze vagy mi a szösz. Szerencsére ő maga sosem élt az ilyen italok adta lehetőségekkel, mert sem aranya, sem pedig lehetősége nem volt rá. De ez most mellékes. A figyelmét jobban leköti a férfi és a pult körül lassan gyülekező tömeg, merthogy neki ez már bizony az. Főleg, hogy ő ücsörög itt egyedül, úgy hogy egyáltalán nem jártas az ilyen fogadói dolgokban. Rendelni sem volt sok lehetősége, nemhogy kiszolgálni. De ismét csak az jár a fejében, hogy ne okozzon most már csalódást.*
~ Mi a picsa? ~
*Sóhajt fel a gondolatra, amit nem mond ki hangosan, de az arcára talán kiütközik az, hogy őt is meglepi a hirtelen népesedés. Igazából van boruk, pálinkájuk meg... boruk és pálinkájuk, ami nem bizonyított, hogy a legjobb minőségek egyike lenne. De, ha már ilyen gyorsan kerekedik a vendégsereg, hát azt kapnak majd, ami van. De csak szépen sorjában.*
- Bor.
*Bólint is rögvest, ahogy megérkezik a döntés. Már pattan le a székről, hogy meginduljon a pult mögé, de ismét marasztalják. Talán az sem marad titok a férfi előtt, hogy kezd zavarba jönni. Mindig zavarba jön, ha valaki kedvesebben szól hozzá. Nem ezt szokta meg, így gondolkodás nélkül böki ki azonnal a nevét. Bár amúgy sem nagyon kéne titkolnia. Minek? Ő egy senki a világban. A neve nem bír jelentéssel és jelentőséggel.*
- Myyna. Myynarinna.
*Ahogy ismét Relék asztalához pillant most azért megenged magának egy kis füllentést. Ami végül is nem is füllentés, mert nem biztos benne, hogy jól emlékszik a Rellel beszélgető férfi nevére. Így csak a vállát vonogatva tűnik el a pult mögül, ahonnan csak kis szerencsével látszik ki, nagyjából mell magasságtól.*
~ Remek. ~
*Bosszankodik egy sort, majd kancsót ragadva tűnik el, hogy megtöltse azt a borral. Visszatértekor pedig végre válaszol, majd tovább hallgatja a férfi kívánságait.*
- Szóval az a fickó valami L betűs.
*Bök fejével Leon felé, miközben csücsörítve járatja a fejét, hátha beugrik neki a név, de nem jár sok szerencsével, így inkább a bort tölti ki, miközben már bugyután pislog fel az érzéki hangon ismételt Főnökasszony nevére. Megérti, de még mindig hihetetlennek tartja, hogy egy nő, aki amúgy igen szép és egyelőre neki úgy tűnik, hogy kedves is, a puszta látványával így el tudja csavarni a férfiak fejét.*
- Máris intézkedem.
*Válaszolja végül, ahogy a férfi elé tolja a poharat.*
- Ez tehát öt arany lesz. Én pedig rögtön jövök.
*Ez egyaránt szól a férfinak és a pult körül gyülekezőknek is.
A kezét beletörli az ingébe miközben megindul a Kisasszony asztalához. Most egy kicsit bánja, hogy átöltözött a régi, csúnya ruhájába. De a franc se gondolta volna, hogy takarítás helyett a pult mögött fog kikötni.*
- Kisasszony. *Óvatoskodik oda, majd bizalmasan hajol közelebb a nőhöz.* Egy kicsit megszaporodtunk azt hiszem.
*Relael láthatja az arcán, hogy enyhén talán be van rezelve, de szóvá nem teszi, ismét csak a bizonyítási vágy miatt. Talán még egyszer meg is fogják dicsérni. Feltéve, ha nem szúr el majd semmit.*
- Bocsánat, hogy megint zavarkodok, de van egy úr a pultnál... *Pillant is vissza.* Vagyis már három... *Hunyorog, majd megrázza a fejét, hogy ne veszítse el a fonalat.* Szóval az a fekete hajú úr a bazi nagy smaragddal, majd szeretne szót váltani a Kisasszonnyal, ha alkalmas lesz az idő. Azt mondta ott megvárja.
*Hajol aprót, jelezve, hogy részéről be is fejezett ez a küldetés, majd kiegyenesedve siet vissza a pult mögé.*
- Szóltam a Kisasszonynak. A továbbiakban is állok rendelkezésére, de most ha megbocsájt...
*Bök a fejével a többiek felé, majd elfordulva kezdi sorra venni a többi vendéget is. Persze a füle továbbra is nyitott a férfi számára is.*
//Sorelvyth Salvas, Nälahye Läinaleia//
//Varjak//
//Denjaar Krultos//
*De most ideje, hogy a két hölggyel foglalatoskodjon. Így tovább viseli magán a kényelmetlen bájmosolyt, ahogy eléjük áll. Most már biztos, hogy be fog görcsölni az arca nemsokára. Az sem kizárt, hogy többé másra sem lesz képes, csak mosolyogni, mint valami gyengeelméjű. Ami igen kellemetlen lenne, mivel szerinte páran így is annak hiszik.
De ezen majd aggódik később.*
- Üdvözlöm a hölgyeket a Hét Varjú Tavernában.
*Most nem hajol meg, mert méretéből fakadóan a végén még meg találja fejelni a pultot. Viszont egy biccentést azért intéz feléjük.*
- Jelenleg sajnos nem túl nagy a kínálat, ha rendelni szeretnének. Ellenben borral és pálinkával tudok szolgálni. Előbbi öt, utóbbi három arany pohara. Amint választottak állok szolgálatukra.
~ Pff, basszameg, tudok én aztán nagyon jól nevelt is lenni. ~
*Szinte már kellemetlennek érzi, hogy ennyire furcsán viselkedik maga számára. De úgy gondolja, hogy ez a negédes baromság illik egy felszolgálóhoz. Persze, ha nem akarja felbosszantani és elüldözni a vendégeket. Meg, ha nem akar egy kiadós verést sem. Viszont, amíg így formában van gyorsan lezavar mindenkit. Aztán, akit kell sorban ki is szolgál. Utána talán a mosolyt is levakarhatja végre a képéről, mielőtt úgy marad.
Így amíg a két leánytól megkapja az újabb feladatot Dalthondanhoz fordul.*
- Önt is üdvözlöm uram!
*Nem szeretné ismételni önmagát. A hölgyeknek elmondta hol üdvözöl, mi a kínálat. Majd rákérdez a férfi, ha esetleg nem jutott el a dolog azokba a hegyes fülekbe.*
- Itt leszek, ha szüksége volna valamire.
*Beszél a hátához, amit annyira nem csíp, de a fickó nem úgy tűnik, mint aki most rögvest akarna is valamit. Ha tévedne ebben, hát majd kijavítják. Addig viszont tovább is suhan Denjaar elé. Az asztalnál egyszerűbb a dolga, így a férfi előtt hajol egy aprót. Kiegyenesedve már éppen nyitná a száját, de hamar kiszúrja a szemét a kancsó és a mellette pihenő, megtöltött pohár. Szóval hamar le is vonja, hogy a férfi már túl van a kiszolgáláson, de azért őt sem hagyja ki, nehogy valaki zokon vegye és kikapjon miatta.*
- Önt is üdvözlöm a Tavernában! Ha még valamiben tudok segíteni csak keressen bátran.
*Biccent a férfi felé, majd visszasétál a pult közepének tájékára, várva ha valakinek intézkednie kéne. A pár pillanatnyi szünetben pedig alaposan kifújja magát és a mellkasára dörzsöl futólag. Ideges, de még mennyire. Talán az első lopásnál izgult ennyire, mint most, hogy úgy érzi rögtön kiszakad a szíve és a pultra pottyan.*