Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (1601. - 1620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-05 13:44:31
Üzenet elküldve: 2025-10-05 13:44:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
~Én kellene legyek a halaszthatatlan dolga.~ *Morog magában, persze mi sem látszódik kedélyes ábrázatán ebből. Pillantása mindenkire úgy esik, mintha rögvest kedve volna megízlelni azt, amit adott nekik az istenük; legyen az hosszú, vagy épp mély. Kivétel ez alól a tengerész, noha nincs vele baja, de hát szegény olyan átlagos. Örülne, ha meglepné. Nincsen benne semmi egzotikus szépség, mint a nőben, de még olyan vélt csintalanság sem, mint a félvérben. Na róla rögtön kiszagolta, hogy egy húron tudnak pendülni, s nem is tévedett nagyot. Viszont már saját magát sem szórakoztatja annyira a képzelgése, hiszen jutott valamelyest a jóból. Niallnak bizonyára igaza van, szereti, ha középpontban van, na de most megannyi a teendője. Miután megszerezte magának a wegtoreni ígéretét, nem rest inkább elsomfordálni, hogy onnan figyeljen a továbbiakra.
Kupákról lecsorgott ital körkörös foltjait kezdi el törölgetni, mikor meghallja, hogy Haldriannak mégis miféle portékái vannak. A duplájára növő férfiasság gondolata talán szöget üt a fejébe… miért is kell ezt árulnia, ha ketten is kipróbálhatnák az eredményét? De hát mindenki azzal keresi a kenyerét, amivel tudja. Amúgy sem volt panasza, csupán kedvel kísérletezni.
Mindenesetre nem száll bele a továbbiakba, amíg nincs rá szükség. Egyébként is ráhúzódott a fáradtság, s a rum sem feldobta, hanem inkább tompította. Fél szemmel figyel, egyébként pedig tüsténkedik, hogy rend legyen körötte azon túl pedig minden vendég elégedett legyen, mikor kellemesen a pultra hajolva mutogatja dekoltázsát, ha épp rendelnek.*
~Én kellene legyek a halaszthatatlan dolga.~ *Morog magában, persze mi sem látszódik kedélyes ábrázatán ebből. Pillantása mindenkire úgy esik, mintha rögvest kedve volna megízlelni azt, amit adott nekik az istenük; legyen az hosszú, vagy épp mély. Kivétel ez alól a tengerész, noha nincs vele baja, de hát szegény olyan átlagos. Örülne, ha meglepné. Nincsen benne semmi egzotikus szépség, mint a nőben, de még olyan vélt csintalanság sem, mint a félvérben. Na róla rögtön kiszagolta, hogy egy húron tudnak pendülni, s nem is tévedett nagyot. Viszont már saját magát sem szórakoztatja annyira a képzelgése, hiszen jutott valamelyest a jóból. Niallnak bizonyára igaza van, szereti, ha középpontban van, na de most megannyi a teendője. Miután megszerezte magának a wegtoreni ígéretét, nem rest inkább elsomfordálni, hogy onnan figyeljen a továbbiakra.
Kupákról lecsorgott ital körkörös foltjait kezdi el törölgetni, mikor meghallja, hogy Haldriannak mégis miféle portékái vannak. A duplájára növő férfiasság gondolata talán szöget üt a fejébe… miért is kell ezt árulnia, ha ketten is kipróbálhatnák az eredményét? De hát mindenki azzal keresi a kenyerét, amivel tudja. Amúgy sem volt panasza, csupán kedvel kísérletezni.
Mindenesetre nem száll bele a továbbiakba, amíg nincs rá szükség. Egyébként is ráhúzódott a fáradtság, s a rum sem feldobta, hanem inkább tompította. Fél szemmel figyel, egyébként pedig tüsténkedik, hogy rend legyen körötte azon túl pedig minden vendég elégedett legyen, mikor kellemesen a pultra hajolva mutogatja dekoltázsát, ha épp rendelnek.*
1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-05 13:24:30
Üzenet elküldve: 2025-10-05 13:24:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Egy pillanatra ugyan megugrik, ahogy tomporába csípnek, de nem adja jelét ellenvéleménynek. Csak szürke tekintete kíséri sóvárgóan a szőkeséget, ahogy az odébb libben.*
-Relael kisasszony? Artheniorban van. Halaszthatatlan dolgokat intéz. *Jóformán fogalma sincs arról, mit is csinál az elf. Nem köti az orra alá. Persze, vásároltak valami bájitalt, meg a hivatalban is eljárt a nemes, de mivel nem tudja, pontosan mit-miért tett, inkább nem is beszél róla. Dayaneer minden bizonnyal egyéb kérdésekkel élne, amikre nem tudna válasszal szolgálni.
Most, hogy a pultot Nelirára bízta, már nem kell az italmérések miatt fájjon a feje. Helyette magasra emelkedik szemöldöke, hallva a rövid, de velős eszmecserét a szőkeség és a wegtoreni között. Lelki szemei előtt hamar megelevenednek a képek, ahogy Dayaneer Nelira "rendelkezésére áll". E fantáziák rögvest életet lehelnek belé ágyéktájt is, így legjobbnak látja rögtön a pultnak nyomni magát, s rátérni a lényegre.*
-Ez itt... *Egy fekete kalózkalapot varázsol elő mellső zsebéből. A fejfedő némileg gyűrött, ezt határozott rázással igyekszik orvosolni.*
-Egy igazi, valamirevaló tengerjáró kalpag. Mondják, a nagy Humurgus kapitányé volt. *Szürke tekintete komolykodóan jár körbe, miközben a pultra löki a kalapot. Természetesen fogalma sincs, volt-e valakié, s a szóban forgó Humurgus kapitány is csupán rögtönzött reklámként funkcionál.*
-És még csak nem is ez a legértékesebb portékám. *Egy aprócska tégelyt húz elő. A várakozást tetézve beharapja ajkát, mintha csak egy mágikus csodatárgyat helyezne épp a söntéspultra.*
-Árbócpolír a neve. Valódi varázsszer, ha úgy tetszik. Bekened magad a megfelelő helyen, és egyből égni kezd a pucád a vágytól. És ez még nem minden. Ha van olyanod, akkorára nő a farkad ettől, mint az alkarod. De legalább duplájára. *Apró bólintásokkal támasztja alá szavait.*
-Viszik, mint a cukrot. Ez az utolsó darab. *Természetesen nem mond igazat, de a másik tégelyt megtartja, hátha kapóra jön.*
-Na? Mit mondtam, valódi ritkaságok. *Körbepillant, végül megkeresi magának Dayaneer tekintetét. Ha tudná, mi is járt nem olyan rég a wegtoreni fejében, biztosítaná róla, hogy pont annyi idős, amennyit a kupec elvár. Mivel sajnálatos módon gondolatolvasási készséggel nem rendelkezik, így csak ítéletre vár, hátha szerzeményei érnek némi aranyat a kupecnek, vagy a társaság bármely tagjának.*
*Egy pillanatra ugyan megugrik, ahogy tomporába csípnek, de nem adja jelét ellenvéleménynek. Csak szürke tekintete kíséri sóvárgóan a szőkeséget, ahogy az odébb libben.*
-Relael kisasszony? Artheniorban van. Halaszthatatlan dolgokat intéz. *Jóformán fogalma sincs arról, mit is csinál az elf. Nem köti az orra alá. Persze, vásároltak valami bájitalt, meg a hivatalban is eljárt a nemes, de mivel nem tudja, pontosan mit-miért tett, inkább nem is beszél róla. Dayaneer minden bizonnyal egyéb kérdésekkel élne, amikre nem tudna válasszal szolgálni.
Most, hogy a pultot Nelirára bízta, már nem kell az italmérések miatt fájjon a feje. Helyette magasra emelkedik szemöldöke, hallva a rövid, de velős eszmecserét a szőkeség és a wegtoreni között. Lelki szemei előtt hamar megelevenednek a képek, ahogy Dayaneer Nelira "rendelkezésére áll". E fantáziák rögvest életet lehelnek belé ágyéktájt is, így legjobbnak látja rögtön a pultnak nyomni magát, s rátérni a lényegre.*
-Ez itt... *Egy fekete kalózkalapot varázsol elő mellső zsebéből. A fejfedő némileg gyűrött, ezt határozott rázással igyekszik orvosolni.*
-Egy igazi, valamirevaló tengerjáró kalpag. Mondják, a nagy Humurgus kapitányé volt. *Szürke tekintete komolykodóan jár körbe, miközben a pultra löki a kalapot. Természetesen fogalma sincs, volt-e valakié, s a szóban forgó Humurgus kapitány is csupán rögtönzött reklámként funkcionál.*
-És még csak nem is ez a legértékesebb portékám. *Egy aprócska tégelyt húz elő. A várakozást tetézve beharapja ajkát, mintha csak egy mágikus csodatárgyat helyezne épp a söntéspultra.*
-Árbócpolír a neve. Valódi varázsszer, ha úgy tetszik. Bekened magad a megfelelő helyen, és egyből égni kezd a pucád a vágytól. És ez még nem minden. Ha van olyanod, akkorára nő a farkad ettől, mint az alkarod. De legalább duplájára. *Apró bólintásokkal támasztja alá szavait.*
-Viszik, mint a cukrot. Ez az utolsó darab. *Természetesen nem mond igazat, de a másik tégelyt megtartja, hátha kapóra jön.*
-Na? Mit mondtam, valódi ritkaságok. *Körbepillant, végül megkeresi magának Dayaneer tekintetét. Ha tudná, mi is járt nem olyan rég a wegtoreni fejében, biztosítaná róla, hogy pont annyi idős, amennyit a kupec elvár. Mivel sajnálatos módon gondolatolvasási készséggel nem rendelkezik, így csak ítéletre vár, hátha szerzeményei érnek némi aranyat a kupecnek, vagy a társaság bármely tagjának.*
1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-04 20:08:19
Üzenet elküldve: 2025-10-04 20:08:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Nem tudja, hogy mi ez a dolog azzal a bizonyos vörössel. Azt látja, hogy a két fiatal jót derül rajta, de Dayaneer megjegyzése inkább epés mint bármi más. A legény -mi is a neve? Bemutatkozott, bemutatták? A fene essen ebbe a rumba, egészen eltompítja a végén- felé fordítja tekintetét, eltűnődik azon, amit mondott. “Felkötötték”. Ezek szerint az a bizonyos Vörös egy személy lehet vagy lehetett. De miért ennyire vicces nekik, ha felkötötték? És miért komorult el rajta Dayaneer? Ne tiszta neki a kép. Ez olyan belsős dolog lehet, amihez még túl zöld itt.*
- Egy sirály, a francokat. *-kissé elhúzza a száját-* Ludas jó zsugás, de hajlamos néha csalni. A többit ki tudod találni te is.
*A neki szánt kérdés egy pillanatra megfogja. Tényleg, mi most ő?*
- Az vagyok, amire épp szükség van. *-válaszolja végül kissé rejtélyesen. Ezen tényleg gondolkoznia kell. Nem most, majd. Holnap. Most inkább Nelira szájalásával foglalkozik. Fantasztikusnak tartja, hogy egyszeriben mindenki a Sárga Csuka szakértőjének tartja magát, holott az a hajó a Kikötői regiszterben is valahol hátul van csak.-* Nem, az az Azúr Kagyló amire te gondolsz. Osztrigát szednek a part mentén. Fura társaság.
*Egészen biztos benne, hogy a lánynak fogalma sincs arról, hogy miről beszél. ~Biztos ilyen típus~, gondolja, ~csak azért beszél, hogy hallják hogy ott van~.
Szeme sarkából látja, hogy Dayaneer megint a pipáját kezdi tömni. Igazán nem akarná másolni a wegtorenit, de a fenébe is, a pipafüst gondolatától is egészen megkívánja ismét a füstölést. Kár volt meginnia a rumot - pár cseppet meghagyhatott volna, hogy ráöntse saját vacak minőségű dohányáru, hogy némi aromát csempésszen bele. Működne vajon almaborral is? Nos, nem most fog kiderülni ez, asztaltársa jóvoltából.*
- Nohát! *-szélesen elmosolyodik a felajánlás hallatán-* Köszönöm, Kupec. Jövök neked eggyel.
*Előhúzza maga is a pipát, közelebb veszi Dayaneer szelencéjét, és vesz a dohányból. Úriember módjára teszi ezt - csupán félig tömi meg saját pipáját.
Kissé hátrahajtja a fejét a mozdulat közben, ahogy felnéz a sürgés-forgás közben előtte megálló, és markát tartó Nelirára. Valamiért az az érzése, hogy a lány nem kedveli őt. Pedig nem is köpött a padlóra pont azután, hogy az felmosott volna.*
- Háh! *-megereszt egy vigyort-* El vagyok kényeztetve. Köszönöm!
*De egyelőre nem nyúl az italért. Visszatolja Dayaneer felé a dohányos dobozt, aprót hunyorint mellé, a mozdulat azt mondja: “köszönöm”. Míg a pipa begyújtásával molyol, kíváncsian figyeli, hogy a legény miféle holmit próbálna rásózni a Kupecre.*
*Nem tudja, hogy mi ez a dolog azzal a bizonyos vörössel. Azt látja, hogy a két fiatal jót derül rajta, de Dayaneer megjegyzése inkább epés mint bármi más. A legény -mi is a neve? Bemutatkozott, bemutatták? A fene essen ebbe a rumba, egészen eltompítja a végén- felé fordítja tekintetét, eltűnődik azon, amit mondott. “Felkötötték”. Ezek szerint az a bizonyos Vörös egy személy lehet vagy lehetett. De miért ennyire vicces nekik, ha felkötötték? És miért komorult el rajta Dayaneer? Ne tiszta neki a kép. Ez olyan belsős dolog lehet, amihez még túl zöld itt.*
- Egy sirály, a francokat. *-kissé elhúzza a száját-* Ludas jó zsugás, de hajlamos néha csalni. A többit ki tudod találni te is.
*A neki szánt kérdés egy pillanatra megfogja. Tényleg, mi most ő?*
- Az vagyok, amire épp szükség van. *-válaszolja végül kissé rejtélyesen. Ezen tényleg gondolkoznia kell. Nem most, majd. Holnap. Most inkább Nelira szájalásával foglalkozik. Fantasztikusnak tartja, hogy egyszeriben mindenki a Sárga Csuka szakértőjének tartja magát, holott az a hajó a Kikötői regiszterben is valahol hátul van csak.-* Nem, az az Azúr Kagyló amire te gondolsz. Osztrigát szednek a part mentén. Fura társaság.
*Egészen biztos benne, hogy a lánynak fogalma sincs arról, hogy miről beszél. ~Biztos ilyen típus~, gondolja, ~csak azért beszél, hogy hallják hogy ott van~.
Szeme sarkából látja, hogy Dayaneer megint a pipáját kezdi tömni. Igazán nem akarná másolni a wegtorenit, de a fenébe is, a pipafüst gondolatától is egészen megkívánja ismét a füstölést. Kár volt meginnia a rumot - pár cseppet meghagyhatott volna, hogy ráöntse saját vacak minőségű dohányáru, hogy némi aromát csempésszen bele. Működne vajon almaborral is? Nos, nem most fog kiderülni ez, asztaltársa jóvoltából.*
- Nohát! *-szélesen elmosolyodik a felajánlás hallatán-* Köszönöm, Kupec. Jövök neked eggyel.
*Előhúzza maga is a pipát, közelebb veszi Dayaneer szelencéjét, és vesz a dohányból. Úriember módjára teszi ezt - csupán félig tömi meg saját pipáját.
Kissé hátrahajtja a fejét a mozdulat közben, ahogy felnéz a sürgés-forgás közben előtte megálló, és markát tartó Nelirára. Valamiért az az érzése, hogy a lány nem kedveli őt. Pedig nem is köpött a padlóra pont azután, hogy az felmosott volna.*
- Háh! *-megereszt egy vigyort-* El vagyok kényeztetve. Köszönöm!
*De egyelőre nem nyúl az italért. Visszatolja Dayaneer felé a dohányos dobozt, aprót hunyorint mellé, a mozdulat azt mondja: “köszönöm”. Míg a pipa begyújtásával molyol, kíváncsian figyeli, hogy a legény miféle holmit próbálna rásózni a Kupecre.*
1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-03 20:27:27
Üzenet elküldve: 2025-10-03 20:27:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Ha Niall a megannyi Bíborkéz Dayaneerről szóló pletyka között hallotta volna, hogyan is segített ellopni a Fekete Szhyllát Antorac Velasco'rrától bizonyára fenntartásokkal kezelné a wegtorenire oly jellemző kacérkodást. Persze nem egy sokat koptatott történet, Antorac valószínűleg nem híreszteli, hogy drága fia kreol combokhoz fűződő mérhetetlen vágya okán vesztette el hajóját, a részletek nélkül is egy ideig nevetség tárgyává vált a Kikötőben. De hát hogyan is vehetne bárki komolyan egy kapitányt hajó nélkül?
Kupecünk bájolgása hízelgőnek tűnhet, mindent meg is tesz azért, hogy annak tűnjön, de az esetek többségében hideg számítás húzódik mögötte, vagy súlytalan szórakozás. Tetszelgő viselkedésének oka most leginkább az utóbbi, de a pimasz haszonlesés minden tette mögött ott bujkál. Kedvére való férfinak tűnik a tengerész, azonban a munkát nem azért ajánlotta számára, hogy lepedőjét melegítse. Rettentően keveset tud mostanság a tengeren folyó ügyletekről, s még ha Niall nem is az igazán befolyásos kereskedői körökben mozgott, a kikötői formája és ismeretsége miatt bizonyosabb hamarabb tud majd információkhoz jutni, mint Daya. Mozoghat bármennyire otthonosan errefelé, ápolhat jó viszonyt akár az összes helyi korhellyel, a végén ő akkor is egy idegen marad, egy wegtoreni.
Niall kékjeivel összetalálkozik pillantása, aki látszólag még nem tudja hova tenni drága főnökéről adott jellemzését. Mondhatott volna többet is? Minden kétséget kizáróan. De Relael ereje úgy érzi részben abban is rejlik, hogy megannyi dolgot nem feltételezne róla az ember a finom, nemesi kinézet mögött. A kupecnek pedig esze ágában sincs ezt az aprócska helyzeti előnyt bárki tudtára adni, lesz alkalma mindenkinek megtapasztalni magától.
A kérdésre azonban nem tud felelettel előállni, így tekintete Haldriant keresi, aki állandóan a hosszúéltű seggében van.*
- Relael kisasszony mikor tér vissza? Egyáltalán merre kószál?
*Éppen neki is akadna vele megbeszélni valója, nem is kevés, az újonnan beszervezett munkaerőkön túl.
Nem sűrűn érte még az a vád az életében, hogy ne lenne humorérzéke, de egy nyelet bor csaknem visszabucskázik a poharába, amikor a fattyú az akasztást emlegeti. Maga is látta a plakátokon a felhívást, olvasta Agin nevét, s bár nem ismerte túl jól, veszteségnek találja halálát a Varjak számára. Kiváló harcos volt, s tekintve, hogy csak az istenek a tudhatói merre kószál Leon és Ettvallder, elég nagy híján vannak most kardnak.*
- Bájos *undorodva ejti ki megjegyzését, fenyegető tekintetét a fiúra majd a kuncogó leányra vetve. Inkább fel is hajtja a kupica rumot, mielőtt ennél jobban eljárna a nyelve.
Hagyja hadd cseverészgessenek csak az ifjak újonnan szerzett tengerészével, közben elérkezettnek látja az időt, hogy ismét előkerüljön a tubákos szelence. Ráérősen, rutinos mozdulatokkal tömi meg a pipáját, s mivel úgy sejti, ettől Niallnak is meg fog jönni a kedve, szelencéjét hamarosan felé tolja egy szemtelen mosoly kíséretében, egyértelműen kínáló jelleggel.*
- Nézd Matróz, ilyen a minőségi áru. *tesz szúrós megjegyzést, majd hamarosan fel is izzik a parázs pipájában.
Úgy tűnik italra nem kell meghívnia, azt a szőkeség megteszi helyette, hamarosan az adakozó smaragdok azonban már a wegtorenin táncolnak.
A fűszeres dohányfüst mögött érdeklődve villannak a zöld ibriszpillantások. Ezúttal lassan, mélázva méri végig a leányt csibukja szárára rágva, s leginkább azon a sejtelmes mosolyon tűnődik. Ez vajon tényleg egy felhívás volt keringőre, vagy már az ital ködösíti az elméjét?*
- Amint időm engedi, természetesen állok a kisasszony rendelkezésére. *hogy negédes duruzsolása mögött pontosan mire gondol, azt nehéz lenne megmondani. Bíbor ajkai kedélyes félmosolyra húzódnak, ám ahogy a szőkeség ellibben, figyelme máris a fattyúé. Megmosolyogtatja az izgatottsága, a valamiért arra gondol, hogy is fordulhatott meg a fejében még korábban egy pillanatig is, hogy ágyba bújjon vele. Szemtelenül ifjú még.
Szív még egy nagyot a pipájából, majd szárával a fiú felé bök.*
- Na hadd lássuk!
*Ha Niall a megannyi Bíborkéz Dayaneerről szóló pletyka között hallotta volna, hogyan is segített ellopni a Fekete Szhyllát Antorac Velasco'rrától bizonyára fenntartásokkal kezelné a wegtorenire oly jellemző kacérkodást. Persze nem egy sokat koptatott történet, Antorac valószínűleg nem híreszteli, hogy drága fia kreol combokhoz fűződő mérhetetlen vágya okán vesztette el hajóját, a részletek nélkül is egy ideig nevetség tárgyává vált a Kikötőben. De hát hogyan is vehetne bárki komolyan egy kapitányt hajó nélkül?
Kupecünk bájolgása hízelgőnek tűnhet, mindent meg is tesz azért, hogy annak tűnjön, de az esetek többségében hideg számítás húzódik mögötte, vagy súlytalan szórakozás. Tetszelgő viselkedésének oka most leginkább az utóbbi, de a pimasz haszonlesés minden tette mögött ott bujkál. Kedvére való férfinak tűnik a tengerész, azonban a munkát nem azért ajánlotta számára, hogy lepedőjét melegítse. Rettentően keveset tud mostanság a tengeren folyó ügyletekről, s még ha Niall nem is az igazán befolyásos kereskedői körökben mozgott, a kikötői formája és ismeretsége miatt bizonyosabb hamarabb tud majd információkhoz jutni, mint Daya. Mozoghat bármennyire otthonosan errefelé, ápolhat jó viszonyt akár az összes helyi korhellyel, a végén ő akkor is egy idegen marad, egy wegtoreni.
Niall kékjeivel összetalálkozik pillantása, aki látszólag még nem tudja hova tenni drága főnökéről adott jellemzését. Mondhatott volna többet is? Minden kétséget kizáróan. De Relael ereje úgy érzi részben abban is rejlik, hogy megannyi dolgot nem feltételezne róla az ember a finom, nemesi kinézet mögött. A kupecnek pedig esze ágában sincs ezt az aprócska helyzeti előnyt bárki tudtára adni, lesz alkalma mindenkinek megtapasztalni magától.
A kérdésre azonban nem tud felelettel előállni, így tekintete Haldriant keresi, aki állandóan a hosszúéltű seggében van.*
- Relael kisasszony mikor tér vissza? Egyáltalán merre kószál?
*Éppen neki is akadna vele megbeszélni valója, nem is kevés, az újonnan beszervezett munkaerőkön túl.
Nem sűrűn érte még az a vád az életében, hogy ne lenne humorérzéke, de egy nyelet bor csaknem visszabucskázik a poharába, amikor a fattyú az akasztást emlegeti. Maga is látta a plakátokon a felhívást, olvasta Agin nevét, s bár nem ismerte túl jól, veszteségnek találja halálát a Varjak számára. Kiváló harcos volt, s tekintve, hogy csak az istenek a tudhatói merre kószál Leon és Ettvallder, elég nagy híján vannak most kardnak.*
- Bájos *undorodva ejti ki megjegyzését, fenyegető tekintetét a fiúra majd a kuncogó leányra vetve. Inkább fel is hajtja a kupica rumot, mielőtt ennél jobban eljárna a nyelve.
Hagyja hadd cseverészgessenek csak az ifjak újonnan szerzett tengerészével, közben elérkezettnek látja az időt, hogy ismét előkerüljön a tubákos szelence. Ráérősen, rutinos mozdulatokkal tömi meg a pipáját, s mivel úgy sejti, ettől Niallnak is meg fog jönni a kedve, szelencéjét hamarosan felé tolja egy szemtelen mosoly kíséretében, egyértelműen kínáló jelleggel.*
- Nézd Matróz, ilyen a minőségi áru. *tesz szúrós megjegyzést, majd hamarosan fel is izzik a parázs pipájában.
Úgy tűnik italra nem kell meghívnia, azt a szőkeség megteszi helyette, hamarosan az adakozó smaragdok azonban már a wegtorenin táncolnak.
A fűszeres dohányfüst mögött érdeklődve villannak a zöld ibriszpillantások. Ezúttal lassan, mélázva méri végig a leányt csibukja szárára rágva, s leginkább azon a sejtelmes mosolyon tűnődik. Ez vajon tényleg egy felhívás volt keringőre, vagy már az ital ködösíti az elméjét?*
- Amint időm engedi, természetesen állok a kisasszony rendelkezésére. *hogy negédes duruzsolása mögött pontosan mire gondol, azt nehéz lenne megmondani. Bíbor ajkai kedélyes félmosolyra húzódnak, ám ahogy a szőkeség ellibben, figyelme máris a fattyúé. Megmosolyogtatja az izgatottsága, a valamiért arra gondol, hogy is fordulhatott meg a fejében még korábban egy pillanatig is, hogy ágyba bújjon vele. Szemtelenül ifjú még.
Szív még egy nagyot a pipájából, majd szárával a fiú felé bök.*
- Na hadd lássuk!
1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-03 16:26:16
Üzenet elküldve: 2025-10-03 16:26:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Körmönfont. Rettentően tetszik neki a szó. El is mosolyodik, de mintha csak a pultot vizslatná és örülne annak, hogy itt lehet. Valójában örül is, de minden információra és gondolatra éhes, ami Relaelről szól. Persze nem fog faggatózni, s tovább hallgatózni sem, épp elég dolga akadt hirtelenjében. Ha vannak is helyzetek, amikor igenis sokat jár a szája, s meglehetősen pofátlan, jól tudja, hogy mikor kell csak csendben maradnia. Inkább az óriásnővel kísérel meg egy kicsit diskurálni, hátha amaz segítségére lesz, de nem úgy fest, mintha nagyon megragadta volna Nelira személyes varázsa. Zsörtölődve vonul el, de ez nem fogja a szőkeség kedvét szedni. Kedvelt elfoglaltsága az ilyen típusú teremtéseket megolvasztania az ő sajátos módszereivel.
Haldiran megjegyzésére a vöröst illetően felnevet, de hirtelen fojtja magába. Nem kellene rögvest hírül adnia, hogy mennyire nem foglalkoztatja a társuk halála. Neki ugyan senkije, de ez itt nem biztos, hogy mindenkiről elmondható. Nem lép arrébb, ahogy a félvér a pultba ugrik, miért is ne kívánna a személyes terében maradni, ha már neki köszönheti, hogy egy időre lecsillapodott a határtalan éhsége? De egyebet nem tesz már, csupán hallhat, bólogat és benéz a szekrényekbe, na meg a pult alá.
A bemutatkozások megtörténnek, igyekszik megjegyezni a neveket, főként azét, akié még érdekelheti a későbbiekben. Niall nem tartozik ezek közé, legalábbis addig, amíg el nem éri az információ, hogy ő is egy új jövevény. Lehet új… de nem olyan, mint ő! Végig is méri, miközben a félelf karattyol.*
- Sárga Csuka? Nem annak a legénysége lógatja tengerbe a kukacát, mert nem jut nekik asszony és hátha valami rákap? *Válla elől elsepri hosszú hószín tincseit, majd megvillant egy mosolyt, hogy ne vegye magára a férfi. Egyébként halvány fogalma sincs egyetlen hajónak a nevéről sem, nemhogy a legénységéről.
Persze a szépséges Dayaneer eltereli a tréfálkozásról is a figyelmét. Igen egzotikus, de most csupán egy bókra telik, Haldrian gondoskodott róla, hogy ne akarjon rögvest vadászni, csak gyönyörködni. Hogy senki ne láthassa, úgy csíp egy finomat a nemrég még pőre fenékbe, ahogy elhalad mögötte, majd elhagyja a söntést, hogy rumot vigyen a párosnak, na meg magának. Tölt is a nő még talán ki sem ürült poharába, na meg a magáéba, majd mielőtt Nialléba is löttyint, kecsesen áll meg előtte és tartja a markát, hogy fizessen.*
- Nem szeretnék összetűzésbe kerülni azzal a csinos nővel. *Épp hallja valahonnét a jelzett asszonyság cseppet sem kedves szavait, amire beharapja az ajkát, hogy elfojtsa a vigyorát. Aztán persze elveszi a puha kis tenyerét.* - De ez a kör az enyém, örülök, hogy megismerhettelek benneteket.
*Tölt hát, aztán sandán tekint Haldrian felé, neki aztán nem teregetett ki portékát, csupán azt, ami a nadrágjában van, de őt is érdekli mi lapulhat nála. *
- Dayaneer, gyönyörűm. *Fordul vissza hozzá.* - Érdekelne női ajkakból is, hogy mit érdemes tudnom e helyről. Ha majd nincs más dolgod… *Smaragdszín lélektükreit végig hordozza a nőn, miközben sejtelmesen görbül felfelé a szája.* … szívesen venném, ha felkeresnél.
*Felhajtja italát, majd visszasétál a söntés mögé. Nem kíván kivonódni, de még van mit szemügyre vennie.*
*Körmönfont. Rettentően tetszik neki a szó. El is mosolyodik, de mintha csak a pultot vizslatná és örülne annak, hogy itt lehet. Valójában örül is, de minden információra és gondolatra éhes, ami Relaelről szól. Persze nem fog faggatózni, s tovább hallgatózni sem, épp elég dolga akadt hirtelenjében. Ha vannak is helyzetek, amikor igenis sokat jár a szája, s meglehetősen pofátlan, jól tudja, hogy mikor kell csak csendben maradnia. Inkább az óriásnővel kísérel meg egy kicsit diskurálni, hátha amaz segítségére lesz, de nem úgy fest, mintha nagyon megragadta volna Nelira személyes varázsa. Zsörtölődve vonul el, de ez nem fogja a szőkeség kedvét szedni. Kedvelt elfoglaltsága az ilyen típusú teremtéseket megolvasztania az ő sajátos módszereivel.
Haldiran megjegyzésére a vöröst illetően felnevet, de hirtelen fojtja magába. Nem kellene rögvest hírül adnia, hogy mennyire nem foglalkoztatja a társuk halála. Neki ugyan senkije, de ez itt nem biztos, hogy mindenkiről elmondható. Nem lép arrébb, ahogy a félvér a pultba ugrik, miért is ne kívánna a személyes terében maradni, ha már neki köszönheti, hogy egy időre lecsillapodott a határtalan éhsége? De egyebet nem tesz már, csupán hallhat, bólogat és benéz a szekrényekbe, na meg a pult alá.
A bemutatkozások megtörténnek, igyekszik megjegyezni a neveket, főként azét, akié még érdekelheti a későbbiekben. Niall nem tartozik ezek közé, legalábbis addig, amíg el nem éri az információ, hogy ő is egy új jövevény. Lehet új… de nem olyan, mint ő! Végig is méri, miközben a félelf karattyol.*
- Sárga Csuka? Nem annak a legénysége lógatja tengerbe a kukacát, mert nem jut nekik asszony és hátha valami rákap? *Válla elől elsepri hosszú hószín tincseit, majd megvillant egy mosolyt, hogy ne vegye magára a férfi. Egyébként halvány fogalma sincs egyetlen hajónak a nevéről sem, nemhogy a legénységéről.
Persze a szépséges Dayaneer eltereli a tréfálkozásról is a figyelmét. Igen egzotikus, de most csupán egy bókra telik, Haldrian gondoskodott róla, hogy ne akarjon rögvest vadászni, csak gyönyörködni. Hogy senki ne láthassa, úgy csíp egy finomat a nemrég még pőre fenékbe, ahogy elhalad mögötte, majd elhagyja a söntést, hogy rumot vigyen a párosnak, na meg magának. Tölt is a nő még talán ki sem ürült poharába, na meg a magáéba, majd mielőtt Nialléba is löttyint, kecsesen áll meg előtte és tartja a markát, hogy fizessen.*
- Nem szeretnék összetűzésbe kerülni azzal a csinos nővel. *Épp hallja valahonnét a jelzett asszonyság cseppet sem kedves szavait, amire beharapja az ajkát, hogy elfojtsa a vigyorát. Aztán persze elveszi a puha kis tenyerét.* - De ez a kör az enyém, örülök, hogy megismerhettelek benneteket.
*Tölt hát, aztán sandán tekint Haldrian felé, neki aztán nem teregetett ki portékát, csupán azt, ami a nadrágjában van, de őt is érdekli mi lapulhat nála. *
- Dayaneer, gyönyörűm. *Fordul vissza hozzá.* - Érdekelne női ajkakból is, hogy mit érdemes tudnom e helyről. Ha majd nincs más dolgod… *Smaragdszín lélektükreit végig hordozza a nőn, miközben sejtelmesen görbül felfelé a szája.* … szívesen venném, ha felkeresnél.
*Felhajtja italát, majd visszasétál a söntés mögé. Nem kíván kivonódni, de még van mit szemügyre vennie.*
1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-02 21:49:58
Üzenet elküldve: 2025-10-02 21:49:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
-Vöröset? *Pillant Nelirára.*
-Azt már felkötötték Artheniorban! *Megereszt egy vigyort, de ha nem csatlakozik senki, akkor hamar eltünteti arcáról.*
-Szóval... Itt a pult, az alatt vannak piák, meg a konyhában pár... Hamar megtalálsz mindent. *Megállja, hogy merő kedvtelésből végigsimítson Nelira hátsóján, majd ügyes mozdulattal ugorja át a söntést, s nyit néhány szekrényt, csak úgy mutatólag. Vállat von. Nem ördöngösség megtalálni itt a holmikat, tekintettel rá, hogy nincs belőlük sok.*
-Étel is van a konyhában. *Int fejével a pult mögötti ajtó felé.*
-Kondér a tűz felett melegítésre, ésatöbbi. *Szemmel láthatóan fárasztja az idegenvezető szerepe.*
-Sárga Csuka. Én azt ismerem! *Korsót ragad, de nem bort, még csak nem is rumot tölt magának, helyette egy fakancsóból a fal mellett közönséges vizet önt magának.*
-Látásból. *Valóban sok hajót ismer, elvégre sok időt tölt és töltött ténfergéssel.*
-Az egyik tengerészt is, a Ludast! Kivájta a sirály a szemét álmában, de nála jobb zsugás kevés akad! *Egész kedélyes kedve van most, hogy Nelira segítségével könnyített hatok óta húzódó kívánalmain. Apropó Nelira: nem kerüli el figyelmét, mily csillogó szemmel leselkedik Dayaneerre. Ez a fajta kéjencség még őt is meglepi.*
-Te miben utazol, Niall? *A pultra támaszkodik, szürke tekintetét az idegenen jártatva. Nem olyan fickónak tűnik, akitől különösebben tartania kell. Ő maga gyáva, mint a nyúl, de hallgat az első benyomására.*
-Bérkard vagy? Vagy kupec, mint ő? Esetleg... *Szürke tekintete jelzésértékűen vonul át Dayaneerre. És ha már a kupec itt van.*
-Van néhány roppant értékes holmim, ha érdekel. Igazi ritkaságok! *Címezi szavait ezúttal a wegtoreninek, izgatottságában beharapva ajkait. Rögtönzött az ötlet, de valójában csak felakar vágni a díszes társaság előtt.*
-Vöröset? *Pillant Nelirára.*
-Azt már felkötötték Artheniorban! *Megereszt egy vigyort, de ha nem csatlakozik senki, akkor hamar eltünteti arcáról.*
-Szóval... Itt a pult, az alatt vannak piák, meg a konyhában pár... Hamar megtalálsz mindent. *Megállja, hogy merő kedvtelésből végigsimítson Nelira hátsóján, majd ügyes mozdulattal ugorja át a söntést, s nyit néhány szekrényt, csak úgy mutatólag. Vállat von. Nem ördöngösség megtalálni itt a holmikat, tekintettel rá, hogy nincs belőlük sok.*
-Étel is van a konyhában. *Int fejével a pult mögötti ajtó felé.*
-Kondér a tűz felett melegítésre, ésatöbbi. *Szemmel láthatóan fárasztja az idegenvezető szerepe.*
-Sárga Csuka. Én azt ismerem! *Korsót ragad, de nem bort, még csak nem is rumot tölt magának, helyette egy fakancsóból a fal mellett közönséges vizet önt magának.*
-Látásból. *Valóban sok hajót ismer, elvégre sok időt tölt és töltött ténfergéssel.*
-Az egyik tengerészt is, a Ludast! Kivájta a sirály a szemét álmában, de nála jobb zsugás kevés akad! *Egész kedélyes kedve van most, hogy Nelira segítségével könnyített hatok óta húzódó kívánalmain. Apropó Nelira: nem kerüli el figyelmét, mily csillogó szemmel leselkedik Dayaneerre. Ez a fajta kéjencség még őt is meglepi.*
-Te miben utazol, Niall? *A pultra támaszkodik, szürke tekintetét az idegenen jártatva. Nem olyan fickónak tűnik, akitől különösebben tartania kell. Ő maga gyáva, mint a nyúl, de hallgat az első benyomására.*
-Bérkard vagy? Vagy kupec, mint ő? Esetleg... *Szürke tekintete jelzésértékűen vonul át Dayaneerre. És ha már a kupec itt van.*
-Van néhány roppant értékes holmim, ha érdekel. Igazi ritkaságok! *Címezi szavait ezúttal a wegtoreninek, izgatottságában beharapva ajkait. Rögtönzött az ötlet, de valójában csak felakar vágni a díszes társaság előtt.*
1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-02 21:28:13
Üzenet elküldve: 2025-10-02 21:28:13
ÚJ
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Hamar megtér fentről a szőke leány meg a kölyök, ő pedig nem átall zsörtölődni is egy sort orra alatt.*
-Legalább gyorsan végeztek, hogy nyomná le valaki a torkukon a sodrófát...
*Találkozik tekintete Neliráéval, majd megcsóválja fejét a felé intézett szavakra.*
-Mutat a rosseb! Majd a lókötő megmutatja! Nekem ezer dolgom van itt. És mondom, délután nekem kijárásom van innét! Nem fogok ám itt éjszakázni, mint az ütődött pecás a pocsolya mellett! *A pultra dobja a rongyot, de mielőtt távozna, még Niall felé pillant.*
-Annak ott még fizetnie kell! *Ezzel a végszóval siet el, de a pörlekedés zaja még messzire kíséri. Hol halkabban hallják, hol hangosabban, attól függően, az óriásasszony épp merre tesz-vesz a fogadóban.*
*Hamar megtér fentről a szőke leány meg a kölyök, ő pedig nem átall zsörtölődni is egy sort orra alatt.*
-Legalább gyorsan végeztek, hogy nyomná le valaki a torkukon a sodrófát...
*Találkozik tekintete Neliráéval, majd megcsóválja fejét a felé intézett szavakra.*
-Mutat a rosseb! Majd a lókötő megmutatja! Nekem ezer dolgom van itt. És mondom, délután nekem kijárásom van innét! Nem fogok ám itt éjszakázni, mint az ütődött pecás a pocsolya mellett! *A pultra dobja a rongyot, de mielőtt távozna, még Niall felé pillant.*
-Annak ott még fizetnie kell! *Ezzel a végszóval siet el, de a pörlekedés zaja még messzire kíséri. Hol halkabban hallják, hol hangosabban, attól függően, az óriásasszony épp merre tesz-vesz a fogadóban.*
1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-02 12:39:51
Üzenet elküldve: 2025-10-02 12:39:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Úgy látja, hogy az egyre derűsebb hangulat nem csak a sajátja, hanem osztozik vele asztaltársával. Nincsenek kétségei afelől, hogy Dayaneer jókedve saját kisugárzásának köszönhető-e, vagy inkább a már elfogyasztott ilyen-olyan szeszeknek. Persze nem bánja ezt, és éppen ezért sem volt rest hozni a nőnek a rumból és a borból egyaránt.*
- Rajtam nem múlik, *-kissé megemeli a kezében tartogatott kupicát, aminek teli állapota némiképp ellent mond az elhangzó szavaknak-* de ha egyszer úgy döntesz, hogy modellt akarsz állni annak a szobornak, jobb ha tudod, hogy egész jól bírom az italt!
*Afféle kihívás? Finom hencegés? Mindkettő együtt? Egyelőre talány marad.
A kupicát ujjai között forgatva vonja fel a szemöldökét maga is kissé a megvillanó zöldek láttán, apró fejmozdulata azt kérdezi: "valóban?" Érzése szerint Dayaneer mintha kissé feljebb próbálná srófolni az itt elvállalható munka értékét; és mintha az olykor kétértelműre csavart szavaival és apró gesztusaival azt üzenné, hogy talán nem csak ládák és hordók pakolására, illetve együtt iszogatásra tartaná őt méltónak, hanem valami egészen másra is. A gondolattól -nem tehet róla- elvigyorodik, de szerencsére ez éppúgy szólhat Dayaneer szavainak is.*
- Rajtam nem múlik, Kupec. *-vállat von, és ebben a mozdulatban már szinte tényleg ott a kihívás.
Utolsó kérdését követően várnia kell Dayaneer válaszára, hiszen a lépcső felől hangok hallatszódnak, s csakhamar megjelennek a hangokhoz tartozó alakok is. Az érkezőkben felismeri azt a kettőt, aki akkor jött be a Tavernába, mikor ő már a pultnál ült. Most egy kicsit jobban szemügyre veszi a párost.
A legényt szinte sunnyogni látja Ezmeer előtt, nem úgy a szőke lánnyal kapcsolatban. Halkan hümment, csak úgy magának, és érzi hogy ezúttal nem csak köpködő gyíkokra fogadna szívesen, hanem arra is, hogy ezek ketten mit műveltek odafent. Egy pillanatra eltöpreng, hogy Dayaneer vajon kötélnek állna-e egy gyors fogadást illetően, de sejtése szerint unalmas játék lenne, mert valószínűleg mindketten ugyanarra tennék a tétjeiket. Kár.
Szemét a szőkeség felé fordítja, aki épp a pult mögé telepszik, hogy ott megpróbálja kiismerni magát. A neki szánt köszöntő biccentéseket hasonló csöndben fogadja és viszonozza. Bár nem néz oda, szeme sarkából észleli a wegtoreni nő mozdulatát, amivel az felé sandít. Úgy tesz, mint aki nem veszi észre a vizslatást, és pláne úgy, mint aki nem érti, hogy annak mi lehet az apropója. Hogy ne lássák hogy vigyorog, inkább egy jól irányzott mozdulattal felhajtja a rumot, s amíg annak ízét forgatja a nyelvén, rendbe szedi ábrázatát.
Épp időben, Dayaneer ugyanis végre válaszra szánja magát a korábban feltett kérdésére. Nem kerüli el a figyelmét az apró megakadás a jellemzés közben, és bár tapintatosan nem kezdi el feszegetni a témát, azt az eszébe vési, hogy akárki is lesz a tulaj, érdemes lesz óvatosan és fenntartásokkal kezelni. Még akkor is, ha valószínűleg kedvelhetőnek találná. Tűnődve cseréli át a kupicát az almaboros pohárra kezében.*
- Körmönfont. *-ismétli halkan a szót, és töprengve asztaltársa felé biccent.-* Hát jó! Kíváncsi vagyok rá. Mikorra várható, hogy megérkezik?
*Legalábbis ha jól érti a dolgot, a tulajdonosnő most épp nincs itt. Nem tudja mennyit kell majd várnia a találkozóig - csupán estig, vagy holnapig? Még tovább? Olyan szempontból majdnem mindegy, hogy a jelek szerint legalábbis ma estére lesz fedél a feje fölött.
Amikor Dayaneer bemutatja őt a megszaporodott társaságnak, szájzuga egy pillanatra apró fintorba húzódik. Még túl friss a dolog a számára ahhoz, hogy így ki legyen hangsúlyozva a volt-elsőtisztsége.*
- Szolgálatotokra! *-erőltet magára egy mosolyt, és hanyag mozdulattal, két ujjal tiszteleg egyet.
A mísz mosoly akkor válik valóssá, amikor észreveszi, hogy a Nelirának nevezett lányt mennyire lenyűgözi Dayaneer szépsége. Bár ezt nem mondaná most ki hangosan, de megérti a lányt. Most rajta a sor, hogy a szeme sarkából a wegtoreni felé pislantson, hogy lássa: az hogy reagál az új érdeklődésre. Ezúttal a borospohárba rejti el egyre szélesebb mosolyát, s olyan lassan igyekszik kortyolni az italt, mintha igazi borszakértőként a legutolsó ízt is érezni és élvezni próbálná benne. Addig sem röhögi el magát.*
*Úgy látja, hogy az egyre derűsebb hangulat nem csak a sajátja, hanem osztozik vele asztaltársával. Nincsenek kétségei afelől, hogy Dayaneer jókedve saját kisugárzásának köszönhető-e, vagy inkább a már elfogyasztott ilyen-olyan szeszeknek. Persze nem bánja ezt, és éppen ezért sem volt rest hozni a nőnek a rumból és a borból egyaránt.*
- Rajtam nem múlik, *-kissé megemeli a kezében tartogatott kupicát, aminek teli állapota némiképp ellent mond az elhangzó szavaknak-* de ha egyszer úgy döntesz, hogy modellt akarsz állni annak a szobornak, jobb ha tudod, hogy egész jól bírom az italt!
*Afféle kihívás? Finom hencegés? Mindkettő együtt? Egyelőre talány marad.
A kupicát ujjai között forgatva vonja fel a szemöldökét maga is kissé a megvillanó zöldek láttán, apró fejmozdulata azt kérdezi: "valóban?" Érzése szerint Dayaneer mintha kissé feljebb próbálná srófolni az itt elvállalható munka értékét; és mintha az olykor kétértelműre csavart szavaival és apró gesztusaival azt üzenné, hogy talán nem csak ládák és hordók pakolására, illetve együtt iszogatásra tartaná őt méltónak, hanem valami egészen másra is. A gondolattól -nem tehet róla- elvigyorodik, de szerencsére ez éppúgy szólhat Dayaneer szavainak is.*
- Rajtam nem múlik, Kupec. *-vállat von, és ebben a mozdulatban már szinte tényleg ott a kihívás.
Utolsó kérdését követően várnia kell Dayaneer válaszára, hiszen a lépcső felől hangok hallatszódnak, s csakhamar megjelennek a hangokhoz tartozó alakok is. Az érkezőkben felismeri azt a kettőt, aki akkor jött be a Tavernába, mikor ő már a pultnál ült. Most egy kicsit jobban szemügyre veszi a párost.
A legényt szinte sunnyogni látja Ezmeer előtt, nem úgy a szőke lánnyal kapcsolatban. Halkan hümment, csak úgy magának, és érzi hogy ezúttal nem csak köpködő gyíkokra fogadna szívesen, hanem arra is, hogy ezek ketten mit műveltek odafent. Egy pillanatra eltöpreng, hogy Dayaneer vajon kötélnek állna-e egy gyors fogadást illetően, de sejtése szerint unalmas játék lenne, mert valószínűleg mindketten ugyanarra tennék a tétjeiket. Kár.
Szemét a szőkeség felé fordítja, aki épp a pult mögé telepszik, hogy ott megpróbálja kiismerni magát. A neki szánt köszöntő biccentéseket hasonló csöndben fogadja és viszonozza. Bár nem néz oda, szeme sarkából észleli a wegtoreni nő mozdulatát, amivel az felé sandít. Úgy tesz, mint aki nem veszi észre a vizslatást, és pláne úgy, mint aki nem érti, hogy annak mi lehet az apropója. Hogy ne lássák hogy vigyorog, inkább egy jól irányzott mozdulattal felhajtja a rumot, s amíg annak ízét forgatja a nyelvén, rendbe szedi ábrázatát.
Épp időben, Dayaneer ugyanis végre válaszra szánja magát a korábban feltett kérdésére. Nem kerüli el a figyelmét az apró megakadás a jellemzés közben, és bár tapintatosan nem kezdi el feszegetni a témát, azt az eszébe vési, hogy akárki is lesz a tulaj, érdemes lesz óvatosan és fenntartásokkal kezelni. Még akkor is, ha valószínűleg kedvelhetőnek találná. Tűnődve cseréli át a kupicát az almaboros pohárra kezében.*
- Körmönfont. *-ismétli halkan a szót, és töprengve asztaltársa felé biccent.-* Hát jó! Kíváncsi vagyok rá. Mikorra várható, hogy megérkezik?
*Legalábbis ha jól érti a dolgot, a tulajdonosnő most épp nincs itt. Nem tudja mennyit kell majd várnia a találkozóig - csupán estig, vagy holnapig? Még tovább? Olyan szempontból majdnem mindegy, hogy a jelek szerint legalábbis ma estére lesz fedél a feje fölött.
Amikor Dayaneer bemutatja őt a megszaporodott társaságnak, szájzuga egy pillanatra apró fintorba húzódik. Még túl friss a dolog a számára ahhoz, hogy így ki legyen hangsúlyozva a volt-elsőtisztsége.*
- Szolgálatotokra! *-erőltet magára egy mosolyt, és hanyag mozdulattal, két ujjal tiszteleg egyet.
A mísz mosoly akkor válik valóssá, amikor észreveszi, hogy a Nelirának nevezett lányt mennyire lenyűgözi Dayaneer szépsége. Bár ezt nem mondaná most ki hangosan, de megérti a lányt. Most rajta a sor, hogy a szeme sarkából a wegtoreni felé pislantson, hogy lássa: az hogy reagál az új érdeklődésre. Ezúttal a borospohárba rejti el egyre szélesebb mosolyát, s olyan lassan igyekszik kortyolni az italt, mintha igazi borszakértőként a legutolsó ízt is érezni és élvezni próbálná benne. Addig sem röhögi el magát.*
1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-01 19:20:21
Üzenet elküldve: 2025-10-01 19:20:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*A wegtoreni persze aligha feltételezett valódi makulátlan erkölcsösséget a férfiról, inkább csak amolyan tengerész szemmel akként aposztrofáltat. A nyugati és kikötői kifogástalan életvitel az északi városokban élők számára minden bizonnyal megbotránkoztató, elvégre belefér némi paráznaság, enyhébb függőség és akár néhány gyilkosság is, amennyiben az jogosnak tekinthető, s az elkövető nem lelte benne örömét. Még ha Niall egész életében is csak fűszereket és gyapjút szállított a két parti város között, akkor is nehezen tudja elképzelni, hogy ne merült volna el a matrózélet ilyesfajta szépségeiben, elsőtisztség ide vagy oda. Viszont az a benyomása elsőre, hogy nem az a fajta címeres gazember, mint amilyen maga is, ezt pedig végtelenül üdítőnek találja.*
- Akkor már ketten vagyunk *jókedvűen vonja meg vállát* - De majd igyekszünk, hogy a részegségét rólunk mintázzák! *mosolyog bele a kupájába, bár valószínűleg még ha csúszómászóra innák is magukat, akkor sem érhetnének fel a nagy, neves helyi korhelyekhez. Egy független bírák által felállított rangsorban is legfeljebb hátul kulloghatnának.
Tisztában van vele, hogy remek, már-már visszautasíthatatlan ajánlatot tett a férfinak. Elvégre éppen most dobták ki a Sárga Csuka fedélzetéről, aligha találhatna ennél gyorsabban munkát, s ennél jobbat a télire. Csak kényelmesebb egy fogadó melegében töltetni a hűvösebb hónapokat, mint a lassan dermesztővé váló hidegben egy rákászhajón, a nyílt tengeren - még akkor is, ha egyelőre csak fedelet kínál a feje felé meg némi ételt.*
- Ez egyenesen jól hangzik. *javítja ki egy nagyképű mosollyal, s zöldjei villannak a pimasz vigyorra. Leginkább kedélyesen persze, de ott dereng a tekintetében, hogy azért itt még nem végeztek a győzködéssel.*
- Némi unszolás azért nem árthat, hogy jobban tudjak kardoskodni a felvételed mellett. *kacsint kacéran, s utalgatva a teli pohárkák felé biccent, mielőtt a tengerész oly lelkesen félreértelmezné a jeleket, melyek kétértelműségben azért akad valami szándékosság.
Hogy valójában mennyire van hatással főnökasszonya döntéseire, azt a másik nem tudhatja, mindenesetre egészen hitelesen adja elő a fontos tanácsos szerepét. Mielőtt azonban elsorolhatná, miféle hölgyemény is a taverna tulaja, hangokat hall a lépcsők felől, s hamarosan meg is pillantja gazdáikat. Úgy tűnik magában jól tippelte, Haldrianra utalt korábban Ezmeer a kölyök megnevezéssel, akkor a feltűnő leány nem lehet más, mint a "cafka". Meg kell hagyni, mutatós pillangócska - legalább is az óriás megnevezése miatt ő egyértelműen annak hiszi. A szőke haj és a fehér bőr egészen a lichanechi hosszúéltűek szépségét idézi, noha egyértelműen nem az Őrzők leszármazottja - ilyen távolságból legfeljebb félvér. A tőle megszokott alapossággal és legkevesebb diszkrécióval méri végig a leányt, szeme sarkából pedig Niallra pillant, hátha látva újdonsült kurtizánjukat mégiscsak megjön a kedve.
Ugyan már nem ülnek a pultnál, asztaluk a söntéstől balra helyezkedik el közvetlenül, így fél füllel azért hallja azt is, amit a jövevények az óriásnővel sutyorognak, s köszönésképp biccent is feléjük. Hamarosan azonban a tengerész felé fordul, hogy felelhessen a kérdésére.*
- A kisasszony egykori artheniori nemes, igazán... ~ kegyetlen? kíméletlen? vérszomjas? ~ *keresi magában a megfelelő szót elvégre, mikor utoljára látta nyakig mártózott az egykori kikötői őrök vérében. Egészen magára emlékeztette még fénykorában.* - Körmönfont teremtés. És nem mellesleg csodaszép, kedvelni fogod.
*Hogy ezzel a leírással beéri-e asztaltársa, majd kiderül, nem szándékszik túl bő lére ereszteni, főleg úgy, hogy a másik kettő tökéletesen hallja, amit beszél.
A lányka bemutatásakor persze figyelme már a fattyúé, akin most egy kicsit jobban elidőz a pillantása. Artheniori kiruccanása alkalmával bizony összetalálkozott néhány körözési plakáttal, s bár eddig is sejtette, most már szinte bizonyos benne, hogy az a szürke szemű, sötét hajú fattyú tolvaj, akit keresnek, nem más, mint Haldrian. Ezt nem áll szándékában felhozni, csak úgy érdekességként megjegyzi magában.
Nelira mint kiderül mégsem kéjhölgy - bár az a furcsa megjegyzés az ifjú részéről nem ezt sejteti - s hálát ad az isteneknek, hogy nem csúszott ki hamarabb a száján valami nyers utalás. Nem az a fajta, aki túl könnyen zavarba jönne az ilyesmitől, biztosan kivágta volna magát, de be kell látni, kissé kellemetlen lett volna.*
- Üdvözlünk köreinkben Nelira! *nyúlik el negédes mosoly arcán* - Dayaneer *fogja kurtára a bemutatkozást, majd a férfire bök* - Ő pedig Niall Harven a Sárga Csuka volt első tisztje! Ha minden jól megy hamarosan ő is csatlakozik hozzánk.
*A leányka csendülő kérdésére felemeli a korábban kapott kupica rumot az asztalról*
- A rumot javaslom, Szépségem. Ilyen örvendetes eseményhez valami erősebb dukál a bornál. *a bíborra mázolt vigyor akkor is töretlen marad, amikor a szőkeség szemlélni kezdi őt, s bókol, bár az istenek a megmondhatói, pontosan mit gondol gyönyörűnek. Ez nem tartja vissza attól, hogy a kereskedőkre jellemző kedélyes udvariassággal fogadja* - Köszönöm!
*A wegtoreni persze aligha feltételezett valódi makulátlan erkölcsösséget a férfiról, inkább csak amolyan tengerész szemmel akként aposztrofáltat. A nyugati és kikötői kifogástalan életvitel az északi városokban élők számára minden bizonnyal megbotránkoztató, elvégre belefér némi paráznaság, enyhébb függőség és akár néhány gyilkosság is, amennyiben az jogosnak tekinthető, s az elkövető nem lelte benne örömét. Még ha Niall egész életében is csak fűszereket és gyapjút szállított a két parti város között, akkor is nehezen tudja elképzelni, hogy ne merült volna el a matrózélet ilyesfajta szépségeiben, elsőtisztség ide vagy oda. Viszont az a benyomása elsőre, hogy nem az a fajta címeres gazember, mint amilyen maga is, ezt pedig végtelenül üdítőnek találja.*
- Akkor már ketten vagyunk *jókedvűen vonja meg vállát* - De majd igyekszünk, hogy a részegségét rólunk mintázzák! *mosolyog bele a kupájába, bár valószínűleg még ha csúszómászóra innák is magukat, akkor sem érhetnének fel a nagy, neves helyi korhelyekhez. Egy független bírák által felállított rangsorban is legfeljebb hátul kulloghatnának.
Tisztában van vele, hogy remek, már-már visszautasíthatatlan ajánlatot tett a férfinak. Elvégre éppen most dobták ki a Sárga Csuka fedélzetéről, aligha találhatna ennél gyorsabban munkát, s ennél jobbat a télire. Csak kényelmesebb egy fogadó melegében töltetni a hűvösebb hónapokat, mint a lassan dermesztővé váló hidegben egy rákászhajón, a nyílt tengeren - még akkor is, ha egyelőre csak fedelet kínál a feje felé meg némi ételt.*
- Ez egyenesen jól hangzik. *javítja ki egy nagyképű mosollyal, s zöldjei villannak a pimasz vigyorra. Leginkább kedélyesen persze, de ott dereng a tekintetében, hogy azért itt még nem végeztek a győzködéssel.*
- Némi unszolás azért nem árthat, hogy jobban tudjak kardoskodni a felvételed mellett. *kacsint kacéran, s utalgatva a teli pohárkák felé biccent, mielőtt a tengerész oly lelkesen félreértelmezné a jeleket, melyek kétértelműségben azért akad valami szándékosság.
Hogy valójában mennyire van hatással főnökasszonya döntéseire, azt a másik nem tudhatja, mindenesetre egészen hitelesen adja elő a fontos tanácsos szerepét. Mielőtt azonban elsorolhatná, miféle hölgyemény is a taverna tulaja, hangokat hall a lépcsők felől, s hamarosan meg is pillantja gazdáikat. Úgy tűnik magában jól tippelte, Haldrianra utalt korábban Ezmeer a kölyök megnevezéssel, akkor a feltűnő leány nem lehet más, mint a "cafka". Meg kell hagyni, mutatós pillangócska - legalább is az óriás megnevezése miatt ő egyértelműen annak hiszi. A szőke haj és a fehér bőr egészen a lichanechi hosszúéltűek szépségét idézi, noha egyértelműen nem az Őrzők leszármazottja - ilyen távolságból legfeljebb félvér. A tőle megszokott alapossággal és legkevesebb diszkrécióval méri végig a leányt, szeme sarkából pedig Niallra pillant, hátha látva újdonsült kurtizánjukat mégiscsak megjön a kedve.
Ugyan már nem ülnek a pultnál, asztaluk a söntéstől balra helyezkedik el közvetlenül, így fél füllel azért hallja azt is, amit a jövevények az óriásnővel sutyorognak, s köszönésképp biccent is feléjük. Hamarosan azonban a tengerész felé fordul, hogy felelhessen a kérdésére.*
- A kisasszony egykori artheniori nemes, igazán... ~ kegyetlen? kíméletlen? vérszomjas? ~ *keresi magában a megfelelő szót elvégre, mikor utoljára látta nyakig mártózott az egykori kikötői őrök vérében. Egészen magára emlékeztette még fénykorában.* - Körmönfont teremtés. És nem mellesleg csodaszép, kedvelni fogod.
*Hogy ezzel a leírással beéri-e asztaltársa, majd kiderül, nem szándékszik túl bő lére ereszteni, főleg úgy, hogy a másik kettő tökéletesen hallja, amit beszél.
A lányka bemutatásakor persze figyelme már a fattyúé, akin most egy kicsit jobban elidőz a pillantása. Artheniori kiruccanása alkalmával bizony összetalálkozott néhány körözési plakáttal, s bár eddig is sejtette, most már szinte bizonyos benne, hogy az a szürke szemű, sötét hajú fattyú tolvaj, akit keresnek, nem más, mint Haldrian. Ezt nem áll szándékában felhozni, csak úgy érdekességként megjegyzi magában.
Nelira mint kiderül mégsem kéjhölgy - bár az a furcsa megjegyzés az ifjú részéről nem ezt sejteti - s hálát ad az isteneknek, hogy nem csúszott ki hamarabb a száján valami nyers utalás. Nem az a fajta, aki túl könnyen zavarba jönne az ilyesmitől, biztosan kivágta volna magát, de be kell látni, kissé kellemetlen lett volna.*
- Üdvözlünk köreinkben Nelira! *nyúlik el negédes mosoly arcán* - Dayaneer *fogja kurtára a bemutatkozást, majd a férfire bök* - Ő pedig Niall Harven a Sárga Csuka volt első tisztje! Ha minden jól megy hamarosan ő is csatlakozik hozzánk.
*A leányka csendülő kérdésére felemeli a korábban kapott kupica rumot az asztalról*
- A rumot javaslom, Szépségem. Ilyen örvendetes eseményhez valami erősebb dukál a bornál. *a bíborra mázolt vigyor akkor is töretlen marad, amikor a szőkeség szemlélni kezdi őt, s bókol, bár az istenek a megmondhatói, pontosan mit gondol gyönyörűnek. Ez nem tartja vissza attól, hogy a kereskedőkre jellemző kedélyes udvariassággal fogadja* - Köszönöm!
1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-01 16:25:21
Üzenet elküldve: 2025-10-01 16:25:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Jaj neki. Ahogy megpillantja a kreolbőrű szépséget, máris képek ezrei tolulnak elméjébe, s bármelyiket szívesen meg is osztaná vele, de amolyan hevesebbnek tűnik, akinek eljár a keze, ha nem tetszik neki valami. Nem mintha bánná, ha az pőrén történik. De Nelira éppen megkapta amire vágyott, így ahogy leveszi róla a szemét, máris elfelejti, hogy mihez kezdett volna vele. Haldrian szavait hallgatja.*
- Mhm. Dolguk. *Jegyzetel fejben, Relaelnek úgy tűnik sok dolga van, ami kellően felcsigázza. Szívesen venné ki a részét azokból az ügyekből, s talán ami késik, nem múlik. Szeretne már némi izgalmat, s ha nem hazudott az a nagyember, aki a kisasszonyt űzte, akkor meglehetőst kedvére való dolgaik lehet itt a népeknek. Egyetlen leheletnyivel visszafogottabb a szokottnál, ahogy Haldrian mögött lépked, a vigyorát is visszafogja, mert nem tudhatja, hogy a közönség miféle. Amit hallott kevés, saját bőrén kell tapasztaljon.*
- Hölgyeim!
*Köszönti a szépségeket, majd Niall felé tekint, s oda is biccent egyet. Épp elkapja a kérdését a kisasszonyról, repesve várja mit hall a wegtorenitől válaszként.
Haldrian megjegyzését természetesen úgy veszi ahogy kell, rá is kacsint, de úgy fordul, hogy csak amaz láthassa.
Nem zavartatva magát libben a söntés mögé, hadd lássák csak milyen jól mutat ott.*
- Feltalálom magam, de ha mutatnál ezt-azt… *Beharapja alsóajkát, majd végigméri az óriásnőt. Hozzá intézi szavait ugyanis. Természetesen lenyeli, hogy mit is látna tőle szívesen, de szemei aligha tudnák elrejteni a csillogást, még szerencse, hogy ez időre hátat fordít a kompániának, hogy azoknak ne lehessen szembetűnő. Alig hallhatóan köszörüli meg a torkát, majd lázas terepszemlét tart. Rövid időn belül szeretné tudni, hogy hová kell nyúlnia, ha kérnek tőle valamit. Nem retten meg egy ilyesféle feladattól, bár talán csak tréfálkozott a fiú, hogy rögvest le is válthatja a pultost. Bele is illatol az almaborba, amit már kitöltve is lát az italozók előtt. Hümment egyet, bár ellenére nincs, borászatban nevelkedett, így bár valami nemesebbik szőlőfajta ütné meg az orrát…*
- Na és… *Haldrian szürkéit keresi, majd újfent végignéz a többieken is.* - Találok itt egy jófajta vöröset, vagy almaborral iszunk egyet az új kedvenc felszolgálótokra? *Elvigyorodik, majd Dayaneer orrában lévő karikát kezdi el fixírozni. Máris elképzel az ő kis fitosában egyet.*
- Gyönyörű! *Mondja halkan, de nem biztos, hogy amaz tudja, hogy az ékszerről vagy a kreolszín arcról beszél.*
*Jaj neki. Ahogy megpillantja a kreolbőrű szépséget, máris képek ezrei tolulnak elméjébe, s bármelyiket szívesen meg is osztaná vele, de amolyan hevesebbnek tűnik, akinek eljár a keze, ha nem tetszik neki valami. Nem mintha bánná, ha az pőrén történik. De Nelira éppen megkapta amire vágyott, így ahogy leveszi róla a szemét, máris elfelejti, hogy mihez kezdett volna vele. Haldrian szavait hallgatja.*
- Mhm. Dolguk. *Jegyzetel fejben, Relaelnek úgy tűnik sok dolga van, ami kellően felcsigázza. Szívesen venné ki a részét azokból az ügyekből, s talán ami késik, nem múlik. Szeretne már némi izgalmat, s ha nem hazudott az a nagyember, aki a kisasszonyt űzte, akkor meglehetőst kedvére való dolgaik lehet itt a népeknek. Egyetlen leheletnyivel visszafogottabb a szokottnál, ahogy Haldrian mögött lépked, a vigyorát is visszafogja, mert nem tudhatja, hogy a közönség miféle. Amit hallott kevés, saját bőrén kell tapasztaljon.*
- Hölgyeim!
*Köszönti a szépségeket, majd Niall felé tekint, s oda is biccent egyet. Épp elkapja a kérdését a kisasszonyról, repesve várja mit hall a wegtorenitől válaszként.
Haldrian megjegyzését természetesen úgy veszi ahogy kell, rá is kacsint, de úgy fordul, hogy csak amaz láthassa.
Nem zavartatva magát libben a söntés mögé, hadd lássák csak milyen jól mutat ott.*
- Feltalálom magam, de ha mutatnál ezt-azt… *Beharapja alsóajkát, majd végigméri az óriásnőt. Hozzá intézi szavait ugyanis. Természetesen lenyeli, hogy mit is látna tőle szívesen, de szemei aligha tudnák elrejteni a csillogást, még szerencse, hogy ez időre hátat fordít a kompániának, hogy azoknak ne lehessen szembetűnő. Alig hallhatóan köszörüli meg a torkát, majd lázas terepszemlét tart. Rövid időn belül szeretné tudni, hogy hová kell nyúlnia, ha kérnek tőle valamit. Nem retten meg egy ilyesféle feladattól, bár talán csak tréfálkozott a fiú, hogy rögvest le is válthatja a pultost. Bele is illatol az almaborba, amit már kitöltve is lát az italozók előtt. Hümment egyet, bár ellenére nincs, borászatban nevelkedett, így bár valami nemesebbik szőlőfajta ütné meg az orrát…*
- Na és… *Haldrian szürkéit keresi, majd újfent végignéz a többieken is.* - Találok itt egy jófajta vöröset, vagy almaborral iszunk egyet az új kedvenc felszolgálótokra? *Elvigyorodik, majd Dayaneer orrában lévő karikát kezdi el fixírozni. Máris elképzel az ő kis fitosában egyet.*
- Gyönyörű! *Mondja halkan, de nem biztos, hogy amaz tudja, hogy az ékszerről vagy a kreolszín arcról beszél.*
1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-01 11:43:05
Üzenet elküldve: 2025-10-01 11:43:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
-Hogy Graelnek? Persze, elvégre városőr. *A lányra pillant és osztozik vigyorában. Nem jut el tudatáig a lány feltételezése, de nem is különösebben sértené. A Kikötőben töltött idő alatt épp elég ideje volt megszokni az ezirányú teóriákat és indiszkrét ajánlatokat.*
-De még milyen okos! Az elfek általában bölcsek. Biztos a hosszú élet az oka. *Vállat von. Alissänát valóban bölcsnek tartja, már csak az óvatosságát illetően is. Az elfnek általában beigazolódnak a jóslatai.
Kedve lenne még maradni egy kevéske időt, csakhogy éledező kéjvágyát kiélje, de Nelira nem rest tovalibbenni. És ami azt illeti, odalenn sem kevésbé izgalmas számára az új jövevény, mint idefenn a szobában.
Nagy elánnal viszonozza a puha ajkak közeledését, majd a követi Nelirát az ajtó felé, persze csak miután minden ruhadarabja a helyére került.*
//Ahol a varjak várnak//
-Itt mindenféle alak megfordul. A legérdekesebbek azonban nem megszállni akarnak itt, általában dolguk van. A legtöbb pedig a kisasszonyt keresi. *Magyarázza még, miközben kilépnek a vendégtérbe. Odalenn látja, hogy időközben Dayaneer is megérkezett. Vegyes érzelmei vannak a wegtorenivel kapcsolatban. Valószínűleg a hívogató küllem az oka, s az, hogy valahol tart is tőle. Utóbbit inkább annak tudja be, hogy kevés dolga volt még a kupeccel. A Kikötőben szerzett tapasztalatai pedig óvatosságra intik, ha efféle szerzetekről van szó.
Biccent a szőkeségnek, hogy kövesse, majd könnyeden lerobog a lépcsőn. Az óriásasszony felé csak óvatosan pillant, majd Nelira felé fordul.*
-Szerintem átveheted tőle a pultos szerepét, ő biztos nem bánja. *Vigyorog. A söntés mellé telepszik, biztos, ami biztos, kihagyva egy széket az idegen férfi és őközötte.*
-Ő it Nelira. Nálunk fog dolgozni. *Mutatja be a lányt Dayaneernek és az óriásasszonynak. Azzal nem fárasztja magát, hogy üdvözölje a társaságot.*
-És szívesen csapol is. *Itt jobbnak látja lenyelni vigyorát és nem hozzáfűzni egyéb többértelmű megjegyzést. Szavait leginkább Ezméé felé intézi, aki bizonyosan szíves-örömest hagyja magára a társaságot.
Lopva megméri magának a férfivendéget is, természetesen csak hogy eltudja helyezni valahol palettáján. Nem tűnik fel számára semmi kiemelkedő; beleillene bármely hajó legénységébe. Talán csak a Kardhal lehet kivétel, ahhoz nem elég rosszarcú.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.01 11:44:47
-Hogy Graelnek? Persze, elvégre városőr. *A lányra pillant és osztozik vigyorában. Nem jut el tudatáig a lány feltételezése, de nem is különösebben sértené. A Kikötőben töltött idő alatt épp elég ideje volt megszokni az ezirányú teóriákat és indiszkrét ajánlatokat.*
-De még milyen okos! Az elfek általában bölcsek. Biztos a hosszú élet az oka. *Vállat von. Alissänát valóban bölcsnek tartja, már csak az óvatosságát illetően is. Az elfnek általában beigazolódnak a jóslatai.
Kedve lenne még maradni egy kevéske időt, csakhogy éledező kéjvágyát kiélje, de Nelira nem rest tovalibbenni. És ami azt illeti, odalenn sem kevésbé izgalmas számára az új jövevény, mint idefenn a szobában.
Nagy elánnal viszonozza a puha ajkak közeledését, majd a követi Nelirát az ajtó felé, persze csak miután minden ruhadarabja a helyére került.*
//Ahol a varjak várnak//
-Itt mindenféle alak megfordul. A legérdekesebbek azonban nem megszállni akarnak itt, általában dolguk van. A legtöbb pedig a kisasszonyt keresi. *Magyarázza még, miközben kilépnek a vendégtérbe. Odalenn látja, hogy időközben Dayaneer is megérkezett. Vegyes érzelmei vannak a wegtorenivel kapcsolatban. Valószínűleg a hívogató küllem az oka, s az, hogy valahol tart is tőle. Utóbbit inkább annak tudja be, hogy kevés dolga volt még a kupeccel. A Kikötőben szerzett tapasztalatai pedig óvatosságra intik, ha efféle szerzetekről van szó.
Biccent a szőkeségnek, hogy kövesse, majd könnyeden lerobog a lépcsőn. Az óriásasszony felé csak óvatosan pillant, majd Nelira felé fordul.*
-Szerintem átveheted tőle a pultos szerepét, ő biztos nem bánja. *Vigyorog. A söntés mellé telepszik, biztos, ami biztos, kihagyva egy széket az idegen férfi és őközötte.*
-Ő it Nelira. Nálunk fog dolgozni. *Mutatja be a lányt Dayaneernek és az óriásasszonynak. Azzal nem fárasztja magát, hogy üdvözölje a társaságot.*
-És szívesen csapol is. *Itt jobbnak látja lenyelni vigyorát és nem hozzáfűzni egyéb többértelmű megjegyzést. Szavait leginkább Ezméé felé intézi, aki bizonyosan szíves-örömest hagyja magára a társaságot.
Lopva megméri magának a férfivendéget is, természetesen csak hogy eltudja helyezni valahol palettáján. Nem tűnik fel számára semmi kiemelkedő; beleillene bármely hajó legénységébe. Talán csak a Kardhal lehet kivétel, ahhoz nem elég rosszarcú.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.01 11:44:47
1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-30 11:21:42
Üzenet elküldve: 2025-09-30 11:21:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Nem számított rá, hogy Dayaneer ennyire szórakoztatónak találja majd az elé tárt dolgot. Saját szájzugai is felfelé görbülnek, igaz ő nem a köpködő gyíkokon derül, hanem a nő jóízű nevetésén. Sőt, a horkantáson saját maga is felnevet, s ezzel a nevetéssel ismét elszivárog belőle egy adagnyi a szomorkássággal kevert feszültségből, amit elsőtiszti pozíciójának elvesztése szült. Búsongjon a fene, ha megnevettethet egy csinos nőt helyette, nem igaz? A holnap pedig úgy is hoz majd valamit, olyan még nem volt, hogy sehogy sem lett volna.*
- Ó, pedig van rá érdeklődés! *-szemöldökei megerősítő gesztussal felfelé rándulnak, és aprót bólint-* Az állatok nem esnek egymásnak, nincs sérülés, vér, vagy hasonló. Csak színtiszta gyorsaság és ügyesség. Egyedül a bogarak járnak pórul amikre köpködnek, de hát az ugyanolyan bogarakat fél utcával arrébb parázson sütik és csemegének kínálják annak, akinek gusztusa van hozzá, szóval..
*Kissé borzongva vállat von, de a mosoly megmarad arcán. A nevetés jól állt Dayaneer-nek, ahogy megállapítja magában.*
- Ez tényleg nem onnan van, *-ismétli a színtiszta igazságot, ami mellé most odatesz egy másikat is, miközben úgy néz a pipafej torkába, mintha most látná először-* mondjuk úgy, hogy az egyik bála széléről esett le. A szállított áru minőségéért pedig nem mi feleltünk, ugye, mi csak szállítottuk.
*Szemének apró villanása elárulhatja a nőnek, hogy noha mocskos matróz meséi talán nincsenek, de tapintatlan tengerész trükkjei azért akadnak. Ebbe most viszont nem megy bele mélyebben, talán szükség sincs rá. Ennyit még azért hozzáfűz a dologhoz és a nő szavaihoz: *
- A tisztesség szobrát aligha rólam formázzák majd. *-ezzel persze nem arra utal, hogy ő lenne a legalattomosabb vagy legkörmönfontabb kikötői kivagyte. De tény ami tény, s ahogy az már említve is volt korábban: nem valami vallási szekta aszkétalétű tagja.
Talán ezért is van szükség arra, hogy a keze emlékeztetve legyen: hol van a helye és hol nincs. Annak azért örül, hogy az ujjai a helyükön maradnak, és nem rest felfogni és értelmezni a hosszúra nyúlt pillantás és az apró paskolás üzenetét. De ugyanolyan jól látja a szavakat követő vigyort is.
Az asztalnál persze a kezeinek nem lesz nagy mozgásterük, ez így igaz. Hogy a későbbiekben félreérthetetlen maradhasson, ujjai közé veszi a rumos pohárkát, és székén is kényelmesen dől hátra. Ha valamit nem akar, hát az akkor az, hogy tényleg összetört ujjakkal dobják ki a Taverna elé a földre. Bár első kézből szerzett kevéske tapaszalata nem ezt mutatja, azért még nem veti el azt, hogy a Wegtorenben hallott pletykák talán mégis igazak. Vagy legalább egy részük. Nem véletlenül ragasztanak rá valakire olyan gúnynevet, mint amilyet Dayaneer kapott.
Az elhangzó ajánlat után valójában nem azon kell gondolkoznia, hogy miért cserébe vállalja a munkát a Tavernában, hanem hogy egyáltalán akar-e itt dolgozni. Döntése már csak azért is lett gyors, mert egyértelmű a válasz - minden jobb, mint pénz nélkül maradni, vagy a legótvarabb kulimunkát végezni a halászok között. A többi -a koszt, a kvártély és a fizetség dolga- valójában nem más, mint az, ami bármelyik kereskedelmi hajón megilletne egy oda dolgozni állót. Talán csak a szabad esték és a megyek-a-városba lehetősége az, ami annak természetéből fakadón nem lehetséges egy hajón.
Amikor Dayaneer az asztalra könyököl, megérzi az apró változást, mintha csak a tengeren a szél szagából tudná, hogy eső jön. A nő szavai ezúttal megcsillantanak valamit abból, ami alapján az kupecnek nevezi magát. Az ellenajánlatot hallva lassan bólint, "értem", üzeni a mozdulat. Tekintete a pult felé fordul, tűnődik egy sort az elhangzottakon.*
- Ez így egyelőre nem hangzik rosszul. *-válaszolja végül, figyelmét visszafordítva Dayaneer felé. Lenne hol laknia és lenne mit ennie; és ezért, -ha jól érti- nem is kellene fizetnie. Így bár aranyai nem szaporodnának, azért fogyni sem fogynának. Mindezt azért cserébe, hogy besegítsen. Kötött már sokkal rosszabb egyezséget is életében.-* Szóval nem a tiéd a döntés? Kár. Azt hittem elég, ha téged meggyőzlek.
*Azért egy még időben elnyomott vigyor vibrálása átfut arcán.*
- Na és a tulaj? Róla mit érdemes tudni? *-még mindig a teli rumos pohárkával játszik. Inkább csak leköti vele a kezét, minthogy egyelőre tényleg meginni kívánná. A pohárka felett kíváncsian figyel Dayaneer-re, nem csak a szavaira, de az arcára és mozdulataira is. A lehető legtöbbet tudni akarja arról, akinek később -talán- dolgozni fog.*
*Nem számított rá, hogy Dayaneer ennyire szórakoztatónak találja majd az elé tárt dolgot. Saját szájzugai is felfelé görbülnek, igaz ő nem a köpködő gyíkokon derül, hanem a nő jóízű nevetésén. Sőt, a horkantáson saját maga is felnevet, s ezzel a nevetéssel ismét elszivárog belőle egy adagnyi a szomorkássággal kevert feszültségből, amit elsőtiszti pozíciójának elvesztése szült. Búsongjon a fene, ha megnevettethet egy csinos nőt helyette, nem igaz? A holnap pedig úgy is hoz majd valamit, olyan még nem volt, hogy sehogy sem lett volna.*
- Ó, pedig van rá érdeklődés! *-szemöldökei megerősítő gesztussal felfelé rándulnak, és aprót bólint-* Az állatok nem esnek egymásnak, nincs sérülés, vér, vagy hasonló. Csak színtiszta gyorsaság és ügyesség. Egyedül a bogarak járnak pórul amikre köpködnek, de hát az ugyanolyan bogarakat fél utcával arrébb parázson sütik és csemegének kínálják annak, akinek gusztusa van hozzá, szóval..
*Kissé borzongva vállat von, de a mosoly megmarad arcán. A nevetés jól állt Dayaneer-nek, ahogy megállapítja magában.*
- Ez tényleg nem onnan van, *-ismétli a színtiszta igazságot, ami mellé most odatesz egy másikat is, miközben úgy néz a pipafej torkába, mintha most látná először-* mondjuk úgy, hogy az egyik bála széléről esett le. A szállított áru minőségéért pedig nem mi feleltünk, ugye, mi csak szállítottuk.
*Szemének apró villanása elárulhatja a nőnek, hogy noha mocskos matróz meséi talán nincsenek, de tapintatlan tengerész trükkjei azért akadnak. Ebbe most viszont nem megy bele mélyebben, talán szükség sincs rá. Ennyit még azért hozzáfűz a dologhoz és a nő szavaihoz: *
- A tisztesség szobrát aligha rólam formázzák majd. *-ezzel persze nem arra utal, hogy ő lenne a legalattomosabb vagy legkörmönfontabb kikötői kivagyte. De tény ami tény, s ahogy az már említve is volt korábban: nem valami vallási szekta aszkétalétű tagja.
Talán ezért is van szükség arra, hogy a keze emlékeztetve legyen: hol van a helye és hol nincs. Annak azért örül, hogy az ujjai a helyükön maradnak, és nem rest felfogni és értelmezni a hosszúra nyúlt pillantás és az apró paskolás üzenetét. De ugyanolyan jól látja a szavakat követő vigyort is.
Az asztalnál persze a kezeinek nem lesz nagy mozgásterük, ez így igaz. Hogy a későbbiekben félreérthetetlen maradhasson, ujjai közé veszi a rumos pohárkát, és székén is kényelmesen dől hátra. Ha valamit nem akar, hát az akkor az, hogy tényleg összetört ujjakkal dobják ki a Taverna elé a földre. Bár első kézből szerzett kevéske tapaszalata nem ezt mutatja, azért még nem veti el azt, hogy a Wegtorenben hallott pletykák talán mégis igazak. Vagy legalább egy részük. Nem véletlenül ragasztanak rá valakire olyan gúnynevet, mint amilyet Dayaneer kapott.
Az elhangzó ajánlat után valójában nem azon kell gondolkoznia, hogy miért cserébe vállalja a munkát a Tavernában, hanem hogy egyáltalán akar-e itt dolgozni. Döntése már csak azért is lett gyors, mert egyértelmű a válasz - minden jobb, mint pénz nélkül maradni, vagy a legótvarabb kulimunkát végezni a halászok között. A többi -a koszt, a kvártély és a fizetség dolga- valójában nem más, mint az, ami bármelyik kereskedelmi hajón megilletne egy oda dolgozni állót. Talán csak a szabad esték és a megyek-a-városba lehetősége az, ami annak természetéből fakadón nem lehetséges egy hajón.
Amikor Dayaneer az asztalra könyököl, megérzi az apró változást, mintha csak a tengeren a szél szagából tudná, hogy eső jön. A nő szavai ezúttal megcsillantanak valamit abból, ami alapján az kupecnek nevezi magát. Az ellenajánlatot hallva lassan bólint, "értem", üzeni a mozdulat. Tekintete a pult felé fordul, tűnődik egy sort az elhangzottakon.*
- Ez így egyelőre nem hangzik rosszul. *-válaszolja végül, figyelmét visszafordítva Dayaneer felé. Lenne hol laknia és lenne mit ennie; és ezért, -ha jól érti- nem is kellene fizetnie. Így bár aranyai nem szaporodnának, azért fogyni sem fogynának. Mindezt azért cserébe, hogy besegítsen. Kötött már sokkal rosszabb egyezséget is életében.-* Szóval nem a tiéd a döntés? Kár. Azt hittem elég, ha téged meggyőzlek.
*Azért egy még időben elnyomott vigyor vibrálása átfut arcán.*
- Na és a tulaj? Róla mit érdemes tudni? *-még mindig a teli rumos pohárkával játszik. Inkább csak leköti vele a kezét, minthogy egyelőre tényleg meginni kívánná. A pohárka felett kíváncsian figyel Dayaneer-re, nem csak a szavaira, de az arcára és mozdulataira is. A lehető legtöbbet tudni akarja arról, akinek később -talán- dolgozni fog.*
1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-29 22:07:59
Üzenet elküldve: 2025-09-29 22:07:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*A fogadás említése máris kíváncsivá teszi, de szemöldöke csaknem egészen homloka közepére szalad, amikor meghallja, mire is szokott oly titokzatos tengerésze fogadni. Ajkai megremegnek, majd vonallá préseli száját, ahogy próbálja visszatartani az egyre csak kínzó nevetési ingert. Vesz egy mély lélegzetet, s egy pillanatra maga is elhiszi, hogy sikerült elfojtania.*
- Köpködő gyíkokra? *ahogy visszakérdez azonban nem tudja tovább visszafogni magát, egyszerűen kitör belőle a hahota. Kedélyes kacagása betölti az üres fogadóteret, a közepén valahol egy aprócskát akaratlanul is belehorkant. Finoman és nőiesen persze, mint egy hölgy, de ezen megilletődve csak hosszabbra nyúlik a nevetése. *
- Yahm jahdeer! *vesz mély levegőt, bordája kicsit bele is sajdult, szeméből kidörzsöl némi összegyűlt könnyet majd szórakozottan megpiszkálja orrkarikáját.* - Hát... *akaratlanul feltör még egy ütemnyi kuncogás* - Hallottam már róla, de... *hitetlenkedő mosoly nyúlik el képén, ahogy a másikra pillant* - Nem gondoltam volna, hogy valaki tényleg pénzzel fogad ilyesmire.
*Wegtorenben aztán egészen nagy a kultúrája van, bármikor, bármire, bármilyen téttel képesek fogadni a helyiek, de azért megvannak a fő irányok: aréna harc, gwuff-futam, kártya és egyéb szerencsejáték. Hallott ő már kakasviadalról persze, meg hasonló gyerekesnek hangzó furcsaságokról, de életében nem gondolta volna, hogy egy asztalnál fog ülni valakivel, aki gyíkköpő versenyeken fogad a Parázsló Oázis mögött. Pedig be kell látni, Dayaneer aztán ivott már mindenféle emberrel.*
- Hát persze, hogy nem onnan van. *fújja ki még kicsit a levegőt a pipa felé biccentve, némi gúnyolódással igyekszik erőt venni magán* - Ilyen pocsék dohányt még a legkontárabb bazári árustól sem veszel Wegtorenben.
*Lehet van benne némi túlzás, nem ismeri személyesen az összes dohányos kofát és nargilé szalont, de az illata alapján valami bődületesen olcsó valamit szív a férfi - ilyesmire ő még nem volt rászorulna.
Arra, hogy saját mocskos matróz történettel Niall nem rendelkezik, csak szemforgatva legyint, de leginkább arra a részére, ahol az elsőtisztek makulátlan példamutatásáról szándékszik papolni.*
- Ugyan, Matróz! Tisztes emberek nem állnak tengerésznek. *mosolyodik el, pimaszul villanó zöldjei ellenére azonban egészen úgy tűnik, komolyan is gondolja szavait. Hacsak nem holmi rendezett katonai legénységről van szó, bizony senki nem követeli meg a patinás magatartást, főleg nem a jó öreg Joren karavelláján. Arra van szükség, hogy a legénység tisztelje az embert, ahhoz azonban nem kell eljátszani a makulátlan tisztet, legalább is Dayaneer egészen más módszert alkalmazott. Ez mondjuk nem túl fényes hírnevéből ki is derül.
Tengerésze nem mutat túl nagy érdeklődést igazán színvonalas pillangó-értékesítése iránt, pedig eltekintve az elviccelt kezdettől, kicsit a végére komolyan is gondolta a dolgot. Elvégre valakinek illene kipróbálni az újakat is, talán kis kedvezményt is tudna biztosítani ez első óra árából, ha...
Pöccintést érez a térdén. Lassan emeli fel szemöldökét, ibriszpillantásai feszülten kapaszkodnak meg a világoskékekben, s bosszantóan hosszú pillanatig lehetetlen volna kisilabizálni mi is jár a fejében. Végül az illetlenül elkallódó kézre fog határozottan majd szépen a pultra simítja, két óvatos tapogatással jelzi, hogy ott lesz igazán kiváló helye. Szem előtt és nem a combja környékén - ahhoz még nem ivott eleget.
Felsóhajtva csóválja meg a fejét.*
- Már mondtam Niall, hogy sajnos az én szolgáltatásaim nem olyan jellegűek. *végén persze akaratlanul is elvigyorodik.
Az asztalnál már jóval kényelmesebb a helyzet. A matróz kezei sem tudnak olyan észrevétlenül könnyen elkószálni, így hogy közöttük húzódik egy kopott bútordarab, már a mozdulásából előre sejtené.*
- Itt! *mutat is körbe ujjával a kérdésre erősítve, s ahogy elé kerül az almabor, rögvest bele is kortyol. Legnagyobb meglepetésére a felvétel feltételei hamarosan záporoznak a férfi szájából, mintha előre betanulta volna. Lenyűgözi, hogy ilyen gyorsan átrágta magát a dolgon, de azért illő kiegészítenie néhány gondolattal.*
- Egyelőre koszt és kvártély *könyököl fel az asztallapra, és fonja össze ujjait maga előtt* - Bármennyire is szeretnék egyből igen mondani a feltételeidre, végső soron nem én döntök, így meg kell várnunk, míg visszaér a tulaj. Addig kapsz egy szobát, és kapsz enni, segítesz Ezmeernek, ha szüksége van rá *biccent az óriás nő felé. Bizonyára elege van már abból, hogy egyedül viszi a boltot* - Ha menned kell valahová, szólj neki és nincs akadálya.
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.29 22:08:39
*A fogadás említése máris kíváncsivá teszi, de szemöldöke csaknem egészen homloka közepére szalad, amikor meghallja, mire is szokott oly titokzatos tengerésze fogadni. Ajkai megremegnek, majd vonallá préseli száját, ahogy próbálja visszatartani az egyre csak kínzó nevetési ingert. Vesz egy mély lélegzetet, s egy pillanatra maga is elhiszi, hogy sikerült elfojtania.*
- Köpködő gyíkokra? *ahogy visszakérdez azonban nem tudja tovább visszafogni magát, egyszerűen kitör belőle a hahota. Kedélyes kacagása betölti az üres fogadóteret, a közepén valahol egy aprócskát akaratlanul is belehorkant. Finoman és nőiesen persze, mint egy hölgy, de ezen megilletődve csak hosszabbra nyúlik a nevetése. *
- Yahm jahdeer! *vesz mély levegőt, bordája kicsit bele is sajdult, szeméből kidörzsöl némi összegyűlt könnyet majd szórakozottan megpiszkálja orrkarikáját.* - Hát... *akaratlanul feltör még egy ütemnyi kuncogás* - Hallottam már róla, de... *hitetlenkedő mosoly nyúlik el képén, ahogy a másikra pillant* - Nem gondoltam volna, hogy valaki tényleg pénzzel fogad ilyesmire.
*Wegtorenben aztán egészen nagy a kultúrája van, bármikor, bármire, bármilyen téttel képesek fogadni a helyiek, de azért megvannak a fő irányok: aréna harc, gwuff-futam, kártya és egyéb szerencsejáték. Hallott ő már kakasviadalról persze, meg hasonló gyerekesnek hangzó furcsaságokról, de életében nem gondolta volna, hogy egy asztalnál fog ülni valakivel, aki gyíkköpő versenyeken fogad a Parázsló Oázis mögött. Pedig be kell látni, Dayaneer aztán ivott már mindenféle emberrel.*
- Hát persze, hogy nem onnan van. *fújja ki még kicsit a levegőt a pipa felé biccentve, némi gúnyolódással igyekszik erőt venni magán* - Ilyen pocsék dohányt még a legkontárabb bazári árustól sem veszel Wegtorenben.
*Lehet van benne némi túlzás, nem ismeri személyesen az összes dohányos kofát és nargilé szalont, de az illata alapján valami bődületesen olcsó valamit szív a férfi - ilyesmire ő még nem volt rászorulna.
Arra, hogy saját mocskos matróz történettel Niall nem rendelkezik, csak szemforgatva legyint, de leginkább arra a részére, ahol az elsőtisztek makulátlan példamutatásáról szándékszik papolni.*
- Ugyan, Matróz! Tisztes emberek nem állnak tengerésznek. *mosolyodik el, pimaszul villanó zöldjei ellenére azonban egészen úgy tűnik, komolyan is gondolja szavait. Hacsak nem holmi rendezett katonai legénységről van szó, bizony senki nem követeli meg a patinás magatartást, főleg nem a jó öreg Joren karavelláján. Arra van szükség, hogy a legénység tisztelje az embert, ahhoz azonban nem kell eljátszani a makulátlan tisztet, legalább is Dayaneer egészen más módszert alkalmazott. Ez mondjuk nem túl fényes hírnevéből ki is derül.
Tengerésze nem mutat túl nagy érdeklődést igazán színvonalas pillangó-értékesítése iránt, pedig eltekintve az elviccelt kezdettől, kicsit a végére komolyan is gondolta a dolgot. Elvégre valakinek illene kipróbálni az újakat is, talán kis kedvezményt is tudna biztosítani ez első óra árából, ha...
Pöccintést érez a térdén. Lassan emeli fel szemöldökét, ibriszpillantásai feszülten kapaszkodnak meg a világoskékekben, s bosszantóan hosszú pillanatig lehetetlen volna kisilabizálni mi is jár a fejében. Végül az illetlenül elkallódó kézre fog határozottan majd szépen a pultra simítja, két óvatos tapogatással jelzi, hogy ott lesz igazán kiváló helye. Szem előtt és nem a combja környékén - ahhoz még nem ivott eleget.
Felsóhajtva csóválja meg a fejét.*
- Már mondtam Niall, hogy sajnos az én szolgáltatásaim nem olyan jellegűek. *végén persze akaratlanul is elvigyorodik.
Az asztalnál már jóval kényelmesebb a helyzet. A matróz kezei sem tudnak olyan észrevétlenül könnyen elkószálni, így hogy közöttük húzódik egy kopott bútordarab, már a mozdulásából előre sejtené.*
- Itt! *mutat is körbe ujjával a kérdésre erősítve, s ahogy elé kerül az almabor, rögvest bele is kortyol. Legnagyobb meglepetésére a felvétel feltételei hamarosan záporoznak a férfi szájából, mintha előre betanulta volna. Lenyűgözi, hogy ilyen gyorsan átrágta magát a dolgon, de azért illő kiegészítenie néhány gondolattal.*
- Egyelőre koszt és kvártély *könyököl fel az asztallapra, és fonja össze ujjait maga előtt* - Bármennyire is szeretnék egyből igen mondani a feltételeidre, végső soron nem én döntök, így meg kell várnunk, míg visszaér a tulaj. Addig kapsz egy szobát, és kapsz enni, segítesz Ezmeernek, ha szüksége van rá *biccent az óriás nő felé. Bizonyára elege van már abból, hogy egyedül viszi a boltot* - Ha menned kell valahová, szólj neki és nincs akadálya.
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.29 22:08:39
1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-29 05:47:41
Üzenet elküldve: 2025-09-29 05:47:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Nem sótlan fickó, és nem is titkolózós fajta. Egyszerűen csak megszokta, hogy tart egy lépés távolságot. Ez amolyan foglalkozási ártalom ami az elsőtiszti poszttal jár egy hajón. Legyél jóban az emberekkel, de ne túl jóban! Még nem vetkőzte le ezt, nem volt rá ideje.*
- Fogadni szoktam. *-válaszolja végül, közönyös vállvonással.-* Gyíkokra. A Parázsló Oázis mögött tartják a meccseket. Ismered a helyet? Csak egy piti italmérés, nem lepne meg, ha nem ismernéd.
*Belebámul a pipája fejébe, mintha a fehéredő hamuágy kopó vöröséből olvasna.*
- Pár aranyas fogadások. Semmi komoly. Arra fogadunk, hogy melyik gyík köp messzebbre. *-utolsó szavai közben már vigyorog, nem bírja tovább. Fejét finoman rázva emeli tekintetét a nő arcára.-* A Parázsló Oázis nem kricsmi. Mindenféle pöfékelnivalót kínálnak. Ez nem onnan van,
*Kicsit emel a pipáján.*
- de oda járok, ha jobbat kívánok. Amit te szívsz, az emlékeztet valamire, amit ők adnak. Alkonygomoly, vagy valami ilyesmi a neve. Nem tudom, miből keverik. *-kissé széttárja karjait-* Ha mocskos matróz meséket akarsz hallani, tudok olyanokat. De nem én leszek a főszereplőjük. Úgy hiszem te is tudod, hogy ha valaki közvetlenül a kapitánya alatt szolgál, annak példát kell mutatnia az embereinek. Lehetőleg jót.
*Ráharap a pipa ajkára, de hiába az apró szippantások, a dohány -ami nem a Parázsló Oázisból van- már nem izzik fel. Szinte csalódottan csettint aprót a nyelvével.
Persze ez a bosszúság pillanatnyi, figyelmét magával ragadja Dayaneer játékosan gunyoros huncutsága. Amennyire valós a nő sajnálkozása a szolgáltatások elmaradása felett, épp annyira őszinte saját rá adott reakciója is.*
- Micsoda kár..! *-sóhajtja, majd felvont szemöldökkel hallgatja a.. kupeckodást? Legalábbis annak hangzik. De hogy élne-e egy Tavernai numerával? Nem szeretne lyuksógor lenni a Kikötő nagy részével. Halk, rövid nevetésféle hagyja el a torkát a hímpillangóról szóló ajánlat hallatán, és egy aprót pöccint Dayaneer térdére mutatóujjával.
Csak a mozdulata után jut eszébe, hogy ez meggondolatlan volt, tekintve a pletykákat amiket a nőről hallott. Könnyen végezhetné késsel átszúrt tenyérrel is. De talán megkönyörülnek rajta. Vagy nincs is veszély, csak a pletykák túloznak. Az természetükből fakadó szokásuk egyébként is.
Mindenesetre a meghívását elfogadják. Kortyol az almaborból, s mintha csak a nőt másolná, maga is kiveri kézélén a pipaszutykot. Apró bólintással nyugtázza Dayaneer jelzését az asztalt illetően, és a pulthoz fordul.*
- Ezmeer, *-szólitja meg a jókora nőt, ha már eltanulta a nevét-* az almaborból kérek még egy pohárral, és tölts rá az enyémre is. A rumból is tölts újra, kérlek. Köszönöm!
*Míg megkapja az italokat, leszáll a székről és vállára veszi zsákját. Ügyesen két kézbe veszi a négy poharat, és matrózmód imbolygó léptekkel telepszik át az asztalhoz, amit Dayaneer választott. A poharakat lötyögtetés nélkül teszi le, megszabadul zsákjától, és végül a nővel szemben leül. Jóleső érzés hátradőlni a széken, megérti hogy a wegtoreni miért vágyott át ide. Tekintete megakad Dayaneer mosolyán, de nincs ideje eltűnődni azon hogy az minek szól, máris megkapja a szavakat is.*
- Hmh? *-meglepődik.-* Hogy dolgozzak.. itt?
*Tekintete végig siklik a tavernán. Sosem gondolt arra, hogy ilyen helyen szolgáljon, akár csak rövid időre is.*
- És minek köszönhetem ezt az ajánlatot, egyenesen a taverna kupecétől? Bajtársi szívjóság? *-ránduló szájzugai elnyomott vigyorról árulkodnak-* Vagy megesett a szíved rajtam?
*Persze csak az időt húzza a kérdésekkel, amíg magában gyorsan átrágja a dolgot.*
- Nos, lehet róla szó. Amíg elfelejtik, amit Joren terjeszt rólam. *-a mosolynak nyoma sincs most, komolyan néz a zöldekbe.-* Koszt, kvártély. Ha máshogy nem megy, legfeljebb fél áron. Elszámolás hatonta. Hatból két estém szabad. Reggeltől lehet rám számítani, de ha dolgom van a városban, megyek és intézem.
*Hüvelykujját tűnődőn végig húzza állán, de talán nem felejtett ki semmit.*
*Nem sótlan fickó, és nem is titkolózós fajta. Egyszerűen csak megszokta, hogy tart egy lépés távolságot. Ez amolyan foglalkozási ártalom ami az elsőtiszti poszttal jár egy hajón. Legyél jóban az emberekkel, de ne túl jóban! Még nem vetkőzte le ezt, nem volt rá ideje.*
- Fogadni szoktam. *-válaszolja végül, közönyös vállvonással.-* Gyíkokra. A Parázsló Oázis mögött tartják a meccseket. Ismered a helyet? Csak egy piti italmérés, nem lepne meg, ha nem ismernéd.
*Belebámul a pipája fejébe, mintha a fehéredő hamuágy kopó vöröséből olvasna.*
- Pár aranyas fogadások. Semmi komoly. Arra fogadunk, hogy melyik gyík köp messzebbre. *-utolsó szavai közben már vigyorog, nem bírja tovább. Fejét finoman rázva emeli tekintetét a nő arcára.-* A Parázsló Oázis nem kricsmi. Mindenféle pöfékelnivalót kínálnak. Ez nem onnan van,
*Kicsit emel a pipáján.*
- de oda járok, ha jobbat kívánok. Amit te szívsz, az emlékeztet valamire, amit ők adnak. Alkonygomoly, vagy valami ilyesmi a neve. Nem tudom, miből keverik. *-kissé széttárja karjait-* Ha mocskos matróz meséket akarsz hallani, tudok olyanokat. De nem én leszek a főszereplőjük. Úgy hiszem te is tudod, hogy ha valaki közvetlenül a kapitánya alatt szolgál, annak példát kell mutatnia az embereinek. Lehetőleg jót.
*Ráharap a pipa ajkára, de hiába az apró szippantások, a dohány -ami nem a Parázsló Oázisból van- már nem izzik fel. Szinte csalódottan csettint aprót a nyelvével.
Persze ez a bosszúság pillanatnyi, figyelmét magával ragadja Dayaneer játékosan gunyoros huncutsága. Amennyire valós a nő sajnálkozása a szolgáltatások elmaradása felett, épp annyira őszinte saját rá adott reakciója is.*
- Micsoda kár..! *-sóhajtja, majd felvont szemöldökkel hallgatja a.. kupeckodást? Legalábbis annak hangzik. De hogy élne-e egy Tavernai numerával? Nem szeretne lyuksógor lenni a Kikötő nagy részével. Halk, rövid nevetésféle hagyja el a torkát a hímpillangóról szóló ajánlat hallatán, és egy aprót pöccint Dayaneer térdére mutatóujjával.
Csak a mozdulata után jut eszébe, hogy ez meggondolatlan volt, tekintve a pletykákat amiket a nőről hallott. Könnyen végezhetné késsel átszúrt tenyérrel is. De talán megkönyörülnek rajta. Vagy nincs is veszély, csak a pletykák túloznak. Az természetükből fakadó szokásuk egyébként is.
Mindenesetre a meghívását elfogadják. Kortyol az almaborból, s mintha csak a nőt másolná, maga is kiveri kézélén a pipaszutykot. Apró bólintással nyugtázza Dayaneer jelzését az asztalt illetően, és a pulthoz fordul.*
- Ezmeer, *-szólitja meg a jókora nőt, ha már eltanulta a nevét-* az almaborból kérek még egy pohárral, és tölts rá az enyémre is. A rumból is tölts újra, kérlek. Köszönöm!
*Míg megkapja az italokat, leszáll a székről és vállára veszi zsákját. Ügyesen két kézbe veszi a négy poharat, és matrózmód imbolygó léptekkel telepszik át az asztalhoz, amit Dayaneer választott. A poharakat lötyögtetés nélkül teszi le, megszabadul zsákjától, és végül a nővel szemben leül. Jóleső érzés hátradőlni a széken, megérti hogy a wegtoreni miért vágyott át ide. Tekintete megakad Dayaneer mosolyán, de nincs ideje eltűnődni azon hogy az minek szól, máris megkapja a szavakat is.*
- Hmh? *-meglepődik.-* Hogy dolgozzak.. itt?
*Tekintete végig siklik a tavernán. Sosem gondolt arra, hogy ilyen helyen szolgáljon, akár csak rövid időre is.*
- És minek köszönhetem ezt az ajánlatot, egyenesen a taverna kupecétől? Bajtársi szívjóság? *-ránduló szájzugai elnyomott vigyorról árulkodnak-* Vagy megesett a szíved rajtam?
*Persze csak az időt húzza a kérdésekkel, amíg magában gyorsan átrágja a dolgot.*
- Nos, lehet róla szó. Amíg elfelejtik, amit Joren terjeszt rólam. *-a mosolynak nyoma sincs most, komolyan néz a zöldekbe.-* Koszt, kvártély. Ha máshogy nem megy, legfeljebb fél áron. Elszámolás hatonta. Hatból két estém szabad. Reggeltől lehet rám számítani, de ha dolgom van a városban, megyek és intézem.
*Hüvelykujját tűnődőn végig húzza állán, de talán nem felejtett ki semmit.*
1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-28 18:35:06
Üzenet elküldve: 2025-09-28 18:35:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Régebben történt//
*Vasborda láthatóan nagy örömmel rendeli az italokat az ő kontójára, de egyelőre nem bánja. Neki a pénz nem annyira fontos, most több is van, mint amivel kezdeni tud valamit, hát hadd igyon a vén gnóm, főleg, ha közben okítja is.
Ahogy a Vöröslő Krulz kerül szóba, egy ideig nem tudja, melyik is az, majd a leírásból felismeri.*
- Ja, a vérvirág! Azt ismerem.
*majd figyel tovább. Meglepi, amit hall. Ezzel a növénnyel olyan gyakran találkoztak különböző helyeken, és fogalmuk se volt róla, hogy milyen hasznos lehet. Ez a tudás sokaknak segített volna, talán még életet menteni is. Ott volt végig a gyógyír a közelükben, ők meg nem tudtak róla. Bosszantó belegondolni.*
- Vöröslő Krulz, a vérvirág. A bibéjéből olaj fejhető. Gyulladások ellen jó.
*mantrázza magának, megismételve Rhalkumn szavait.
Ezután viszont az öreg számonkéri rajta a korábbi leckét. Elvigyorodik és felel.*
- A Keresztes Ulsgát említetted. Ismerem. Sokszor megjártam már az utat Arthenior és a Kikötő között oda, vissza. Találkozom vele sűrűn. Egy egész szép nagy területen láttam is elszaporodva, közel ahhoz a kúthoz, ami az út mentén van.
*feleli.*
//Régebben történt//
*Vasborda láthatóan nagy örömmel rendeli az italokat az ő kontójára, de egyelőre nem bánja. Neki a pénz nem annyira fontos, most több is van, mint amivel kezdeni tud valamit, hát hadd igyon a vén gnóm, főleg, ha közben okítja is.
Ahogy a Vöröslő Krulz kerül szóba, egy ideig nem tudja, melyik is az, majd a leírásból felismeri.*
- Ja, a vérvirág! Azt ismerem.
*majd figyel tovább. Meglepi, amit hall. Ezzel a növénnyel olyan gyakran találkoztak különböző helyeken, és fogalmuk se volt róla, hogy milyen hasznos lehet. Ez a tudás sokaknak segített volna, talán még életet menteni is. Ott volt végig a gyógyír a közelükben, ők meg nem tudtak róla. Bosszantó belegondolni.*
- Vöröslő Krulz, a vérvirág. A bibéjéből olaj fejhető. Gyulladások ellen jó.
*mantrázza magának, megismételve Rhalkumn szavait.
Ezután viszont az öreg számonkéri rajta a korábbi leckét. Elvigyorodik és felel.*
- A Keresztes Ulsgát említetted. Ismerem. Sokszor megjártam már az utat Arthenior és a Kikötő között oda, vissza. Találkozom vele sűrűn. Egy egész szép nagy területen láttam is elszaporodva, közel ahhoz a kúthoz, ami az út mentén van.
*feleli.*
1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-28 17:01:22
Üzenet elküldve: 2025-09-28 17:01:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Niall aztán nem ereszti bő lére a Wegtorennel kapcsolatos élményeit. Semmi átszellemült lelkendezés az egzotikus városról, semmi szórakoztató anekdota, de még talán némi kiábrándult, fancsali fricska vagy habzó szájú utálkozás is érdekesebb lenne, mint az az unott, bot egyszerű megjegyzés, amit a férfi tesz. Dayaneer akár annyiban is hagyhatná, de ez a szemtelen kibújás a valódi felelet alól kissé felbosszantja.*
- Mire szereted ott elverni a pénzed? *emeli meg szemöldökét, valódi kíváncsiság figyelhető zöldjeiben. A kereskedő aztán nem csipkekesztyűs, hosszúfülű királykisasszony, aki előtt nem illik bordélyokat, barbár harcokra kötött fogadásokat vagy bódítószereket emlegetni - ezekből valószínűleg épp annyira kivette maga is a részét, mint bármelyik tengerész. Talán ha a hivalkodó, nőies küllem nem is árulkodik erről, valahogy ott dereng a pillantásaiban, beszédében, mozdulataiban, hogy már megannyiszor térdig gázolt a bűnös élvezetek mocsarában. Persze előfordulhat, hogy egyszerűen a férfi csak óvatos fajta és nem köti idegenek orrára történeteit, hervasztó volna, de semmiképpen sem elvetendő lehetőség.
Holmi kétértelmű szolgáltatások emlegetésére elnyúlik némi vigyor az arcán. Hiába a gyors korrekció az utalást illetően, túl jól szórakozik, hogy annyiban hagyja, így csak kacéran megnedvesíti ajkát majd pipája szárára harap.*
- El kell, hogy szomorítsalak *bicskanyitogató a műsajnálat, amivel a szavakat hangsúlyozza* - Sajnos olyasfajta szolgáltatásokat én nem kínálok. *Egészen úgy adja elő, mintha a tengerész egyenesen felkérte volna már egy keringőre, hamarosan azonban cinkosan bújik elő belőle a kupec* - Viszont van egy mutatós pillangónk, ha esetleg a hosszú úton kiéheztél volna az ilyesmire. Azt hiszem még nem tért vissza, de ha minden igaz, egyik drága kollegám nemrégiben hozott egy másikat is. *Legalább is kedves Ezmee azt emlegette, hogy a kölyök - tippje szerint Haldrian - valami cafkával állított haza. Némileg halkítva hangján, bizalmasan folytatja.* - Hamarosan pedig egy sellőfi is csatlakozik hozzánk, ha esetleg az jobban megfelel az ízlésednek. *zárja huncut kacsintással az értékesítést.
Ó, ha tudná miféle szóbeszédek kavarognak róla Niall fejében, bizonyára piszok jól mulatna rajta. Néha sikerült már belefutnia egy-kettőbe, nem mindenki veszi a bátorságot arra, hogy rákérdezzen a valóságtartalmára, de ezt a történetek általában erőszakos jellegének tudja be. A kegyetlennek titulált Bíborkéz Dayaneert persze ő teremtette, még azokban az időkben, amikor minden erejével azon volt, hogy kilépjen Cressys árnyékából. Elég volt csupán néhány könyörtelen példastatuálás, s a pletykás matrózok már tele is híresztelték a partvidéket a bősz wegtoreni kereskedőnő bőven elnagyolt rémtörténeteivel. A legtöbb szerencsére elkopott az évek alatt, túl sok minden történt a világban ahhoz, hogy folyvást közszájon forogjon, de még el lehet kapni néhány mesefoszlányt lecsúszott kricsmikben. Annyi biztos, kettő ugyanolyat még sohasem hallott.
A meghívásra színpadias hálával hajol meg kissé.*
- Ugyan, ki vagyok én, hogy nemet mondjak az ingyen szeszre? *forgatja máris kedvére a dolgot, noha egyértelműen nem derült még ki, hogy az italra meghívják-e. Így már nehéz is volna kikerülni.
Felhajtja maradék borát, megtisztogatja pipáját, aztán az egyik asztal felé biccent a falnál, s hacsak a másik nem ellenkezik, át is telepedik oda. Türelmesen kivárja, ha az esetleg még lemaradna az italokkal, de amint helyet foglal vele szemben máris mosollyal arcán fogadja. Látszik, hogy készül valamire.*
- Ha esetleg a bődületesen unalmas rákászás mégsem jönne össze *csaknem fintor szalad át arcán még annak a gondolatától is, hogy a másiknak ez komolyan megfordult a fejében* - Itt lehet, hogy akadna munka. Már persze, ha nem rettensz meg némi cipekedéstől vagy ház körüli teendőtől.
*Niall aztán nem ereszti bő lére a Wegtorennel kapcsolatos élményeit. Semmi átszellemült lelkendezés az egzotikus városról, semmi szórakoztató anekdota, de még talán némi kiábrándult, fancsali fricska vagy habzó szájú utálkozás is érdekesebb lenne, mint az az unott, bot egyszerű megjegyzés, amit a férfi tesz. Dayaneer akár annyiban is hagyhatná, de ez a szemtelen kibújás a valódi felelet alól kissé felbosszantja.*
- Mire szereted ott elverni a pénzed? *emeli meg szemöldökét, valódi kíváncsiság figyelhető zöldjeiben. A kereskedő aztán nem csipkekesztyűs, hosszúfülű királykisasszony, aki előtt nem illik bordélyokat, barbár harcokra kötött fogadásokat vagy bódítószereket emlegetni - ezekből valószínűleg épp annyira kivette maga is a részét, mint bármelyik tengerész. Talán ha a hivalkodó, nőies küllem nem is árulkodik erről, valahogy ott dereng a pillantásaiban, beszédében, mozdulataiban, hogy már megannyiszor térdig gázolt a bűnös élvezetek mocsarában. Persze előfordulhat, hogy egyszerűen a férfi csak óvatos fajta és nem köti idegenek orrára történeteit, hervasztó volna, de semmiképpen sem elvetendő lehetőség.
Holmi kétértelmű szolgáltatások emlegetésére elnyúlik némi vigyor az arcán. Hiába a gyors korrekció az utalást illetően, túl jól szórakozik, hogy annyiban hagyja, így csak kacéran megnedvesíti ajkát majd pipája szárára harap.*
- El kell, hogy szomorítsalak *bicskanyitogató a műsajnálat, amivel a szavakat hangsúlyozza* - Sajnos olyasfajta szolgáltatásokat én nem kínálok. *Egészen úgy adja elő, mintha a tengerész egyenesen felkérte volna már egy keringőre, hamarosan azonban cinkosan bújik elő belőle a kupec* - Viszont van egy mutatós pillangónk, ha esetleg a hosszú úton kiéheztél volna az ilyesmire. Azt hiszem még nem tért vissza, de ha minden igaz, egyik drága kollegám nemrégiben hozott egy másikat is. *Legalább is kedves Ezmee azt emlegette, hogy a kölyök - tippje szerint Haldrian - valami cafkával állított haza. Némileg halkítva hangján, bizalmasan folytatja.* - Hamarosan pedig egy sellőfi is csatlakozik hozzánk, ha esetleg az jobban megfelel az ízlésednek. *zárja huncut kacsintással az értékesítést.
Ó, ha tudná miféle szóbeszédek kavarognak róla Niall fejében, bizonyára piszok jól mulatna rajta. Néha sikerült már belefutnia egy-kettőbe, nem mindenki veszi a bátorságot arra, hogy rákérdezzen a valóságtartalmára, de ezt a történetek általában erőszakos jellegének tudja be. A kegyetlennek titulált Bíborkéz Dayaneert persze ő teremtette, még azokban az időkben, amikor minden erejével azon volt, hogy kilépjen Cressys árnyékából. Elég volt csupán néhány könyörtelen példastatuálás, s a pletykás matrózok már tele is híresztelték a partvidéket a bősz wegtoreni kereskedőnő bőven elnagyolt rémtörténeteivel. A legtöbb szerencsére elkopott az évek alatt, túl sok minden történt a világban ahhoz, hogy folyvást közszájon forogjon, de még el lehet kapni néhány mesefoszlányt lecsúszott kricsmikben. Annyi biztos, kettő ugyanolyat még sohasem hallott.
A meghívásra színpadias hálával hajol meg kissé.*
- Ugyan, ki vagyok én, hogy nemet mondjak az ingyen szeszre? *forgatja máris kedvére a dolgot, noha egyértelműen nem derült még ki, hogy az italra meghívják-e. Így már nehéz is volna kikerülni.
Felhajtja maradék borát, megtisztogatja pipáját, aztán az egyik asztal felé biccent a falnál, s hacsak a másik nem ellenkezik, át is telepedik oda. Türelmesen kivárja, ha az esetleg még lemaradna az italokkal, de amint helyet foglal vele szemben máris mosollyal arcán fogadja. Látszik, hogy készül valamire.*
- Ha esetleg a bődületesen unalmas rákászás mégsem jönne össze *csaknem fintor szalad át arcán még annak a gondolatától is, hogy a másiknak ez komolyan megfordult a fejében* - Itt lehet, hogy akadna munka. Már persze, ha nem rettensz meg némi cipekedéstől vagy ház körüli teendőtől.
1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-28 09:42:27
Üzenet elküldve: 2025-09-28 09:42:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Határozottan megkedvelte Haldriant. Ha nem is fűzik hozzá romantikus szálak, épp a kedvére való. Vagy épp ezért. Még az ölében is kényelmes, bár hamar megérzi, hogy ennek a fiúnak sosem elég. Csak egy pillanatra réved el mosolyogva a gondolatra. Szerencsére a test jelzései közben is lehet beszélgetni. Őt is képes újra elönteni a forróság ugyanis. Az, hogy beállhat a söntés mögé pedig még jobb kedvre deríti, mindig jó a másik oldalon állni. Az, ki osztja az italt, sok értékes tudásra, vagy ismeretségre tehet szert, ez pedig egy teljesen új helyen sosem hátrány.*
- Neki is kicsi? *Vigyorog, ahogy kérdez. Nem botránkozna meg. Mit sem sejt ugyan a fél-elf valódi szerepéről, de a nemek különbsége Nelirát csak annyira érdekli, minthogy édes, vagy száraz bort iszik-e.*
- Van egy kurvánk? De jó! Az az okosabbik fajta? *Vág közbe gyorsan, s láthatóan örül a ténynek. Mindig is szeretett volna beszélgetni olyannal, aki ezt a hivatást űzi. És van mellé sütnivalója. Ő maga sosem kért aranyat együttlétekért. Nem kért, mégis kapott például lakást, amiben élhetett, na meg szép ruhákat és kiemelt bánásmódot. Csupán azért nem ez a foglalkozása, mert rontana a nemlétező hírnevén, ha később nagy méregkeverővé válna. A többi nevet csak ízlelgeti gondolatban, s igyekszik megjegyezni. Amint a sor végére ért a félvér, oda is hajol, hogy megköszönje egy apró csókkal.*
- Így sokkal könnyebb lesz. *Már elkönyvelte, hogy azt a mogorvát meg akarja ismerni, kiváltképp szeret lehetetlen alakokkal szót érteni. A wegtorenit pedig, ha a kisasszonnyal szokott pusmogni, akkor még inkább. Nézi egy kicsit a szürke szemeket, majd megcirógatja a szőrtelen állat. Éppen azt képzeli, hogy milyen mókás lenne, ha amaz a pult takarásában nyúlna a szoknyája alá, s neki el kellene takarni az arcáról az érzést. Ki is pirul rögvest, ezért hát felpattan az ölből. Őt sem kell attól félteni, hogy ne lenne elég élénk a fantáziája.*
- Még jó! Menjünk. *Nyújtja kezét, hogy izgalmában felrántsa ültéből a félvért, de hamar el is engedi, ahogy az ajtó felé fordul.*
- Járnak ide érdekes alakok, vagy csak részeg tengerészek? Hú és! Kocsmai verekedés? *Fordul vissza a válla fölött. Látványosan tetszik neki az új helyzet, amibe belecsöppent. Haldrian előtt pedig nem érzi szükségét visszafognia magát.*
*Határozottan megkedvelte Haldriant. Ha nem is fűzik hozzá romantikus szálak, épp a kedvére való. Vagy épp ezért. Még az ölében is kényelmes, bár hamar megérzi, hogy ennek a fiúnak sosem elég. Csak egy pillanatra réved el mosolyogva a gondolatra. Szerencsére a test jelzései közben is lehet beszélgetni. Őt is képes újra elönteni a forróság ugyanis. Az, hogy beállhat a söntés mögé pedig még jobb kedvre deríti, mindig jó a másik oldalon állni. Az, ki osztja az italt, sok értékes tudásra, vagy ismeretségre tehet szert, ez pedig egy teljesen új helyen sosem hátrány.*
- Neki is kicsi? *Vigyorog, ahogy kérdez. Nem botránkozna meg. Mit sem sejt ugyan a fél-elf valódi szerepéről, de a nemek különbsége Nelirát csak annyira érdekli, minthogy édes, vagy száraz bort iszik-e.*
- Van egy kurvánk? De jó! Az az okosabbik fajta? *Vág közbe gyorsan, s láthatóan örül a ténynek. Mindig is szeretett volna beszélgetni olyannal, aki ezt a hivatást űzi. És van mellé sütnivalója. Ő maga sosem kért aranyat együttlétekért. Nem kért, mégis kapott például lakást, amiben élhetett, na meg szép ruhákat és kiemelt bánásmódot. Csupán azért nem ez a foglalkozása, mert rontana a nemlétező hírnevén, ha később nagy méregkeverővé válna. A többi nevet csak ízlelgeti gondolatban, s igyekszik megjegyezni. Amint a sor végére ért a félvér, oda is hajol, hogy megköszönje egy apró csókkal.*
- Így sokkal könnyebb lesz. *Már elkönyvelte, hogy azt a mogorvát meg akarja ismerni, kiváltképp szeret lehetetlen alakokkal szót érteni. A wegtorenit pedig, ha a kisasszonnyal szokott pusmogni, akkor még inkább. Nézi egy kicsit a szürke szemeket, majd megcirógatja a szőrtelen állat. Éppen azt képzeli, hogy milyen mókás lenne, ha amaz a pult takarásában nyúlna a szoknyája alá, s neki el kellene takarni az arcáról az érzést. Ki is pirul rögvest, ezért hát felpattan az ölből. Őt sem kell attól félteni, hogy ne lenne elég élénk a fantáziája.*
- Még jó! Menjünk. *Nyújtja kezét, hogy izgalmában felrántsa ültéből a félvért, de hamar el is engedi, ahogy az ajtó felé fordul.*
- Járnak ide érdekes alakok, vagy csak részeg tengerészek? Hú és! Kocsmai verekedés? *Fordul vissza a válla fölött. Látványosan tetszik neki az új helyzet, amibe belecsöppent. Haldrian előtt pedig nem érzi szükségét visszafognia magát.*
1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-27 21:40:11
Üzenet elküldve: 2025-09-27 21:40:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Átkarolja a lány combjait, ahogy az az ölébe huppan. Férfiassága életkedvét nem kell félteni, ezt a szőkeség hamar megérezheti maga alatt.*
-A pultba? Szerintem simán. Senki sem szeret pultolni. *Elvigyorodik. Nem túlzás az állítás. Mióta Mardreii elment valahová, azóta folyton változik, ki áll épp a söntés mögé. Azt pedig nehéz lenne eltagadni, hogy Nelirát kedvelnék a vendégek.*
-Grael? Valami baka, akivel dolgom volt. Jobb kerülni. Úgyhogy ha dolgod van vele... *Vállat von. Szerencsére sikerült leráznia a férfit, de nem felejtette el a burkolt zsarolást, amit felé intézett.*
-Az a helyzet, hogy nem sok farok maradt itt, amibe bele lehet ülni. A kisasszonyt már ismered. Ott van még Alissäna... Ő egy pillangócska. Megismered, ha látod. *Nem ejt el egyebet bensőséges kapcsolatáról a kurtizánnal.*
-Ezméé az óriásasszony, akit a pult mögött láttál. Na, ő elég házsártos, de meglehet vele találni a hangot. Dayaneer egy wegtoreni kalandorféle. Legalábbis úgy hiszem, hogy az. Fogalmam sincs, mit csinál, a kisasszonnyal szokott pusmogni. Hmm...
*El kell merengenie rajta, kik is dolgoznak még a tavernának. Nem rest közben ujjaival végigsimítani a lány csípőjén, csak úgy a miheztartás végett.*
-Ettvallder! Ez ezüsthajú félvér, zsoldos. Jön és megy. *Vállat von. Valójában keveset tud róla.*
-Hasonlóan ahhoz a mogorva tengerészhez, Leonhoz. Őt is jobb kerülni. *Meg sem tudja számolni, hányszor fenyegette meg a férfi, hogy elrongyolja. Rég látta.*
-Szóval sok a jövőmenő. De ez a Kikötőben már csak így megy. Szeretnél beállni a pultba? Megbarátkozni a söntéssel.
*Beharapja ajkait, miközben szürke tekintete el-elkalandozik. Lelki szemei előtt van, ahogy a konyha sötétjében térdelteti le a szőkeséget... Igaz, fantáziája hajlamos messzire szárnyalni. Elvégre ez a légyott sem úgy esett, ahogy azt ő elképzelte.*
*Átkarolja a lány combjait, ahogy az az ölébe huppan. Férfiassága életkedvét nem kell félteni, ezt a szőkeség hamar megérezheti maga alatt.*
-A pultba? Szerintem simán. Senki sem szeret pultolni. *Elvigyorodik. Nem túlzás az állítás. Mióta Mardreii elment valahová, azóta folyton változik, ki áll épp a söntés mögé. Azt pedig nehéz lenne eltagadni, hogy Nelirát kedvelnék a vendégek.*
-Grael? Valami baka, akivel dolgom volt. Jobb kerülni. Úgyhogy ha dolgod van vele... *Vállat von. Szerencsére sikerült leráznia a férfit, de nem felejtette el a burkolt zsarolást, amit felé intézett.*
-Az a helyzet, hogy nem sok farok maradt itt, amibe bele lehet ülni. A kisasszonyt már ismered. Ott van még Alissäna... Ő egy pillangócska. Megismered, ha látod. *Nem ejt el egyebet bensőséges kapcsolatáról a kurtizánnal.*
-Ezméé az óriásasszony, akit a pult mögött láttál. Na, ő elég házsártos, de meglehet vele találni a hangot. Dayaneer egy wegtoreni kalandorféle. Legalábbis úgy hiszem, hogy az. Fogalmam sincs, mit csinál, a kisasszonnyal szokott pusmogni. Hmm...
*El kell merengenie rajta, kik is dolgoznak még a tavernának. Nem rest közben ujjaival végigsimítani a lány csípőjén, csak úgy a miheztartás végett.*
-Ettvallder! Ez ezüsthajú félvér, zsoldos. Jön és megy. *Vállat von. Valójában keveset tud róla.*
-Hasonlóan ahhoz a mogorva tengerészhez, Leonhoz. Őt is jobb kerülni. *Meg sem tudja számolni, hányszor fenyegette meg a férfi, hogy elrongyolja. Rég látta.*
-Szóval sok a jövőmenő. De ez a Kikötőben már csak így megy. Szeretnél beállni a pultba? Megbarátkozni a söntéssel.
*Beharapja ajkait, miközben szürke tekintete el-elkalandozik. Lelki szemei előtt van, ahogy a konyha sötétjében térdelteti le a szőkeséget... Igaz, fantáziája hajlamos messzire szárnyalni. Elvégre ez a légyott sem úgy esett, ahogy azt ő elképzelte.*
1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-27 12:23:09
Üzenet elküldve: 2025-09-27 12:23:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Régebben történt//
* A kérdésre elégedetten mordul, láthatóan tetszik neki, hogy nem akarja a harcos beállítani magát olyannak, aki mindent tud, és mindent ismer. És a megközelítés is jobban az ínyére való. *
- Na akkor jól figyelj, mert csak egyszer mondom el. Ha nem tudsz jegyzetelni, hát vésd az eszedbe, keeheehe. * Nevet halkan, ahogy elkomolyodik a tekintete a csapos közeledésére. *
- Még egy seritalt kérnék, kedvesem. Legyen egyből kettő, akkor nem kell annyit rohangálni. * Rendel boldogan, és átkozza az évtizedes tapasztalatot, amivel az alkohol hatásai ellen vértezte fel magát. Mennyivel könnyebb lenne az élete, ha gyorsan berúgna. És olcsóbb is. *
- Na figyelj, drága fiam. Ha Vöröslő Krulzt látsz, és nincs nálad gyulladáscsökkentő olaj, akkor azonnal lépj hozzá közel. Nagyjából térdig ér, mármint neked, nekem inkább derékig. Úgy néz ki mint egy bokor, sűrű, tenyérszerű virágok tarkítják, és erre van neked szükséged. A színéről kapta a nevét, a bibéje olyan vörös, mint a vér, a szirmai pedig a felvizezett céklalé színében pompáznak. A bibére van szükséged, ha összecsippented az ujjaiddal, akkor olaj folyik ki belőlük. Ezt aztán üvegcsében sokáig tárolhatod. Tökéletes alapanyaga a gyulladáscsökkentő szereknek. * Mesél hangosan, majd boldogan paskolja meg a csapos kezét, aki leteszi elé a rendelt italokat. Tart egy kis szünetet, amíg iszik picit, nehogy kiszáradjon itt a sok beszédben. *
- Azt mondod, hogy mondjak a lázra, de mondtam már. Teszteljük le azt a jó emlékezeted, ami szerinted elég neked. Milyen virágot mondtam, és hol nő? * Teszi fel a gnóm a kérdést, mint egy tanár. *
//Régebben történt//
* A kérdésre elégedetten mordul, láthatóan tetszik neki, hogy nem akarja a harcos beállítani magát olyannak, aki mindent tud, és mindent ismer. És a megközelítés is jobban az ínyére való. *
- Na akkor jól figyelj, mert csak egyszer mondom el. Ha nem tudsz jegyzetelni, hát vésd az eszedbe, keeheehe. * Nevet halkan, ahogy elkomolyodik a tekintete a csapos közeledésére. *
- Még egy seritalt kérnék, kedvesem. Legyen egyből kettő, akkor nem kell annyit rohangálni. * Rendel boldogan, és átkozza az évtizedes tapasztalatot, amivel az alkohol hatásai ellen vértezte fel magát. Mennyivel könnyebb lenne az élete, ha gyorsan berúgna. És olcsóbb is. *
- Na figyelj, drága fiam. Ha Vöröslő Krulzt látsz, és nincs nálad gyulladáscsökkentő olaj, akkor azonnal lépj hozzá közel. Nagyjából térdig ér, mármint neked, nekem inkább derékig. Úgy néz ki mint egy bokor, sűrű, tenyérszerű virágok tarkítják, és erre van neked szükséged. A színéről kapta a nevét, a bibéje olyan vörös, mint a vér, a szirmai pedig a felvizezett céklalé színében pompáznak. A bibére van szükséged, ha összecsippented az ujjaiddal, akkor olaj folyik ki belőlük. Ezt aztán üvegcsében sokáig tárolhatod. Tökéletes alapanyaga a gyulladáscsökkentő szereknek. * Mesél hangosan, majd boldogan paskolja meg a csapos kezét, aki leteszi elé a rendelt italokat. Tart egy kis szünetet, amíg iszik picit, nehogy kiszáradjon itt a sok beszédben. *
- Azt mondod, hogy mondjak a lázra, de mondtam már. Teszteljük le azt a jó emlékezeted, ami szerinted elég neked. Milyen virágot mondtam, és hol nő? * Teszi fel a gnóm a kérdést, mint egy tanár. *
1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-26 21:19:37
Üzenet elküldve: 2025-09-26 21:19:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Tökéletesen érti, hogy miért mondja a nő, hogy a legtöbb hajó inkább nem megy a folyó sodrásával szemben. Sokan tényleg inkább lehorgonyoznak a deltán kívül, és fogadnak maguknak egy vezetőt és annyi teherhordó állatot amennyi csak szükséges. A Csuka viszont jól navigálható, könnyed hajó, és a legénysége is ügyes. A fenébe is, átkozottul ügyes! Hiányozni fognak neki.*
- Hm, hm. *-vállat von.-* Vannak ott érdekes dolgok, amiket errefelé nem lehet megtalálni. El lehet ott tölteni az időt. És elverni az aranyakat.
*Nem merül mélyebben bele, talán nem is szükséges. Nem valami szekta papja, hogy megvonjon magától mindent amitől kicsit is élőnek érzi magát; persze nem is dúvad, aki habzó szájjal merül el az élvezetekben.
Saját felismerésén túl nem kerüli el a figyelmét Dayaneer megfeszülése sem. Nem ostoba, a nőt sem gondolná annak, így tudja, hogy Dayaneer tudja, hogy ő is tudja hogy kivel ül szemben. Zavaros, de.. Épp annyira teszi őszintévé a helyzet a nő mosolyát, mint amennyire a sajátját annak érzi. Viszont azzal nem egészen van tisztában, hogy miért látja a bizonytalanság szikráját a nő szemében. Pár történetet hallott csak róla, de ha azoknak már csupán a fele is igaz, akkor pont nem olyannak képzelné, akinek a szeme is megrebben csak mert felismerik. Arra jut magában, hogy ezek szerint elég sok dolog van, amiről viszont nem beszéltek neki. Nem meglepő. Annak idején számára a nő csak amolyan legenda-féle volt, akiről mormogva beszéltek. Nem is nagyon szánta rá az időt, hogy mindent megjegyezzen. Ezt most kicsit sajnálja.*
- Á, bizony! Sokszor nem az áru az értékes, hanem a mellé járó szolgáltatás. *-bólint, majd egy pillanatnyi tűnődés után Dayaneerre hunyorint.-* Már ne értsd félre!
*Hiába ismeri ezt a trükköt, attól az még működik rajta. Igaz - nem is nagyon küzd ellene. Jól esik most neki a sör és a rum, és el kell ismernie: az almabor is finom. Hölgytársaságban pipázni pedig mindig kellemes. Még akkor is, ha a szóban forgó hölgyről azt terjesztik, hogy egyszer az egyik emberét nem hogy egyszer, de rögtön kétszer húzatta át a hajója dereka alatt. Kevés embert ismer, aki egyáltalán az első áthúzást túlélte volna; megismételni nem más, mint hideg kegyetlenség. Hogy elhiszi-e ezt a történetet? Tűnődőn fürkészi Dayaneer vonásait.*
- Ezután? Ez egy jó kérdés. Nagyon jó kérdés! *-megdörgöli az arcát, egy pillanatra fáradtnak tűnik a mozdulattól.-* Ha jól sejtem, a jó Joren kapitány most épp azon ügyködik, hogy semelyik normális hajóra ne fogadjanak fel. Ez rá vallana. Úgyhogy..
*Pipája fejébe fúj kicsit, nem csak Dayaneer jóféle dohánya rúghatja az utolsókat, de az ő száraz, vacakabb füstölnivalója is.*
- Vagy beállok valami rákászhajóra hálót húzni, vagy maradok a szárazföldön, és itt keresek magamnak valamit. *-apró fintor-szerűség ül szája szélébe a gondolattól. Vállat von, a söröskupáért nyúl, és kiissza a maradék híg habot belőle. Tényleg savanyú az almabor után.-* De ezen inkább később gondolkoznék. Mondd, Dayaneer, csatlakoznál még egy italra ehhez a lecsúszott matrózhoz?
*Fanyarkás mosollyal keresi a nő zöldjeit.*
*Tökéletesen érti, hogy miért mondja a nő, hogy a legtöbb hajó inkább nem megy a folyó sodrásával szemben. Sokan tényleg inkább lehorgonyoznak a deltán kívül, és fogadnak maguknak egy vezetőt és annyi teherhordó állatot amennyi csak szükséges. A Csuka viszont jól navigálható, könnyed hajó, és a legénysége is ügyes. A fenébe is, átkozottul ügyes! Hiányozni fognak neki.*
- Hm, hm. *-vállat von.-* Vannak ott érdekes dolgok, amiket errefelé nem lehet megtalálni. El lehet ott tölteni az időt. És elverni az aranyakat.
*Nem merül mélyebben bele, talán nem is szükséges. Nem valami szekta papja, hogy megvonjon magától mindent amitől kicsit is élőnek érzi magát; persze nem is dúvad, aki habzó szájjal merül el az élvezetekben.
Saját felismerésén túl nem kerüli el a figyelmét Dayaneer megfeszülése sem. Nem ostoba, a nőt sem gondolná annak, így tudja, hogy Dayaneer tudja, hogy ő is tudja hogy kivel ül szemben. Zavaros, de.. Épp annyira teszi őszintévé a helyzet a nő mosolyát, mint amennyire a sajátját annak érzi. Viszont azzal nem egészen van tisztában, hogy miért látja a bizonytalanság szikráját a nő szemében. Pár történetet hallott csak róla, de ha azoknak már csupán a fele is igaz, akkor pont nem olyannak képzelné, akinek a szeme is megrebben csak mert felismerik. Arra jut magában, hogy ezek szerint elég sok dolog van, amiről viszont nem beszéltek neki. Nem meglepő. Annak idején számára a nő csak amolyan legenda-féle volt, akiről mormogva beszéltek. Nem is nagyon szánta rá az időt, hogy mindent megjegyezzen. Ezt most kicsit sajnálja.*
- Á, bizony! Sokszor nem az áru az értékes, hanem a mellé járó szolgáltatás. *-bólint, majd egy pillanatnyi tűnődés után Dayaneerre hunyorint.-* Már ne értsd félre!
*Hiába ismeri ezt a trükköt, attól az még működik rajta. Igaz - nem is nagyon küzd ellene. Jól esik most neki a sör és a rum, és el kell ismernie: az almabor is finom. Hölgytársaságban pipázni pedig mindig kellemes. Még akkor is, ha a szóban forgó hölgyről azt terjesztik, hogy egyszer az egyik emberét nem hogy egyszer, de rögtön kétszer húzatta át a hajója dereka alatt. Kevés embert ismer, aki egyáltalán az első áthúzást túlélte volna; megismételni nem más, mint hideg kegyetlenség. Hogy elhiszi-e ezt a történetet? Tűnődőn fürkészi Dayaneer vonásait.*
- Ezután? Ez egy jó kérdés. Nagyon jó kérdés! *-megdörgöli az arcát, egy pillanatra fáradtnak tűnik a mozdulattól.-* Ha jól sejtem, a jó Joren kapitány most épp azon ügyködik, hogy semelyik normális hajóra ne fogadjanak fel. Ez rá vallana. Úgyhogy..
*Pipája fejébe fúj kicsit, nem csak Dayaneer jóféle dohánya rúghatja az utolsókat, de az ő száraz, vacakabb füstölnivalója is.*
- Vagy beállok valami rákászhajóra hálót húzni, vagy maradok a szárazföldön, és itt keresek magamnak valamit. *-apró fintor-szerűség ül szája szélébe a gondolattól. Vállat von, a söröskupáért nyúl, és kiissza a maradék híg habot belőle. Tényleg savanyú az almabor után.-* De ezen inkább később gondolkoznék. Mondd, Dayaneer, csatlakoznál még egy italra ehhez a lecsúszott matrózhoz?
*Fanyarkás mosollyal keresi a nő zöldjeit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1811-1830