Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-01 08:14:15
Üzenet elküldve: 2025-01-01 08:14:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
*Aprót biccent Dayaneer pontosítására, mintha csak jóváhagyná a dolgot.*
- Dél, Nyugat.. Legalább nem egymással szemben vannak. *-amennyire egy vacak pult melletti széken, a pultnak vetett háttal ez lehetséges, kényelembe helyezi magát. Rum legyen a kezdés? Pálinka? Vagy adja meg a módját, és kezdjen csak egy sörrel, mint a kultúremberek? Mindegy. A fejében kavargó ködöcskét bármelyik elűzi, legfeljebb nem ugyanabban a tempóban. Szeme sarkából a pult mögött motoszkáló fehérhajút figyeli, ahogy az módszeresen áttúr mindent. ~Nahát, micsoda tehetséges fosztogató lenne a fickóból!~, gondolja.
Szemöldökei megrándulnak, ahogy Dayaneer ismét megszólal, és tekintete a lány arcára siklik. A szavai és a mesterkélt hangsúlya azonnal sejtetik vele, hogy azok a fantasztikus hírek csak egy bizonyos szemszögből nézve lesznek azok, és hogy az nem feltétlenül a sajátja. Ezt a gondolatát viszont nem hagyja kiülni az arcára, inkább csak figyel. Mikor a szépszemű kiböki hogy miről van szó, hátrahajtott fejjel sóhajt egyet, miközben a felette húzódó gerendára néz. Kíséret? Ő? Jobb jelölt nem volt? Az ő képességeit felderítésre vagy hírszerzésre hamarabb lehetne felhasználni, mintsem hogy kísérő legyen egy… beszerzőúton.*
- Amikor fantasztikus hírt említettél, megörültem. *-a gerendától visszafordul a lány felé-* Egy pillanatig azt hittem, hogy újra engedélyezték a gwuff futamok rendezését.
*Ellöki magát kissé a pulttól, ültében szembefordul Dayaneer-el és a pult mögött molyoló Ettvallder-el. Elkapja a zöld szemek autoriter pillantását, gondolatban elvigyorodik. Nohát-nohát..!*
- Beszerzés? *-kérdezi, tekintetét a páros tagjai között váltogatva-* Nem kifejezetten az én műfajom. Miben tudnék pont én segíteni?
*A reggeli ajánlatát csak egy apró legyintéssel intézi el, egyelőre nagyon kétli, hogy a gyomra bármit is befogadna.*
*Aprót biccent Dayaneer pontosítására, mintha csak jóváhagyná a dolgot.*
- Dél, Nyugat.. Legalább nem egymással szemben vannak. *-amennyire egy vacak pult melletti széken, a pultnak vetett háttal ez lehetséges, kényelembe helyezi magát. Rum legyen a kezdés? Pálinka? Vagy adja meg a módját, és kezdjen csak egy sörrel, mint a kultúremberek? Mindegy. A fejében kavargó ködöcskét bármelyik elűzi, legfeljebb nem ugyanabban a tempóban. Szeme sarkából a pult mögött motoszkáló fehérhajút figyeli, ahogy az módszeresen áttúr mindent. ~Nahát, micsoda tehetséges fosztogató lenne a fickóból!~, gondolja.
Szemöldökei megrándulnak, ahogy Dayaneer ismét megszólal, és tekintete a lány arcára siklik. A szavai és a mesterkélt hangsúlya azonnal sejtetik vele, hogy azok a fantasztikus hírek csak egy bizonyos szemszögből nézve lesznek azok, és hogy az nem feltétlenül a sajátja. Ezt a gondolatát viszont nem hagyja kiülni az arcára, inkább csak figyel. Mikor a szépszemű kiböki hogy miről van szó, hátrahajtott fejjel sóhajt egyet, miközben a felette húzódó gerendára néz. Kíséret? Ő? Jobb jelölt nem volt? Az ő képességeit felderítésre vagy hírszerzésre hamarabb lehetne felhasználni, mintsem hogy kísérő legyen egy… beszerzőúton.*
- Amikor fantasztikus hírt említettél, megörültem. *-a gerendától visszafordul a lány felé-* Egy pillanatig azt hittem, hogy újra engedélyezték a gwuff futamok rendezését.
*Ellöki magát kissé a pulttól, ültében szembefordul Dayaneer-el és a pult mögött molyoló Ettvallder-el. Elkapja a zöld szemek autoriter pillantását, gondolatban elvigyorodik. Nohát-nohát..!*
- Beszerzés? *-kérdezi, tekintetét a páros tagjai között váltogatva-* Nem kifejezetten az én műfajom. Miben tudnék pont én segíteni?
*A reggeli ajánlatát csak egy apró legyintéssel intézi el, egyelőre nagyon kétli, hogy a gyomra bármit is befogadna.*
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-12-29 21:36:39
Üzenet elküldve: 2024-12-29 21:36:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* Az bizony elég nagy kérdésekhez vezethet, ha felteszik a kérdést, hogy mégis ki lenne hasznosabb a jövőben. Természetesen a fehérhajú jobbnak látja a kardforgatót elvinni erre az ügyre, elvégre, ha valamire mindenhol szükség van, azok biztos a kardforgatók lesznek. Hogy ez igaz a mostani kiruccanásra, arról a félvérnek fogalma sincs, de épp ez a tudatlanság, amitől egy kicsit izgalmasabbá is válik a várakozás.
Csak befut az emlegetett bárd. Ez megspórol nekik néhány percet. Míg kényelembe helyezi magát, addig a félvér befészkeli magát a pult mögé. Mint valami fosztogató, úgy nyitogatja találomra a mellette található fiókokat. Végül csak megtalálja, amiben sütni fog. Közben megüti a fülét a párbeszéd is. Egész ügyesen forgatja a szavait. Egy pillanatra még a félvért is meglepik a szavak. Ha nem tudná, hogy a kikötőben vannak még megtisztelve is érezné magát. Mikor meg lesz említve, elmosolyodik. Egyszerű mozdulattal megpörget az ujjain egy kanalat, miközben felválta pillant a párosra. *
- Csak ha nem félsz, hogy ez lesz az utolsó reggelid!
* Majd a reakció után vissza is fordul folytatni a dolgait a konyhában. Végül egy egyszerű főt tojás mellé esett a választása, ami elég hamar el is készíthet. Szerencsére ehhez nem kell semmilyen tehetség, mert még a hülye is képes vizet melegíteni. Nem sokkal később elő is kerül a konyhából egy kis tál főt tojással. Ha a többiek is kifejezték igényüket, akkor kicsivel több is található a tányéron. Azonban, ha nem élnének a lehetőséggel, hogy Ettvallder a mesterszakács kényeztesse őket az sem baj, akkor csak néhány szem lesz látható a tányéron. Új helye immáron a pult mögött lesz. A tényért középre teszi, hogy könnyen elérhető legyen. Közben egyet el is vesz és egyből a szájába is helyezi. Már eltávolította a héját, szóval azzal nincs baj. *
- Sokat remélek ettől az úttól! Elvégre a kikötőben csak jobb dolgokra bukkanhatunk, mint a városban. Elvégre itt –talán– kevesebb a szabály. De te talán többet tudsz erről, mint én.
* Pillant Dayaneer irányába, miközben elvesz még egy tojást. *
* Az bizony elég nagy kérdésekhez vezethet, ha felteszik a kérdést, hogy mégis ki lenne hasznosabb a jövőben. Természetesen a fehérhajú jobbnak látja a kardforgatót elvinni erre az ügyre, elvégre, ha valamire mindenhol szükség van, azok biztos a kardforgatók lesznek. Hogy ez igaz a mostani kiruccanásra, arról a félvérnek fogalma sincs, de épp ez a tudatlanság, amitől egy kicsit izgalmasabbá is válik a várakozás.
Csak befut az emlegetett bárd. Ez megspórol nekik néhány percet. Míg kényelembe helyezi magát, addig a félvér befészkeli magát a pult mögé. Mint valami fosztogató, úgy nyitogatja találomra a mellette található fiókokat. Végül csak megtalálja, amiben sütni fog. Közben megüti a fülét a párbeszéd is. Egész ügyesen forgatja a szavait. Egy pillanatra még a félvért is meglepik a szavak. Ha nem tudná, hogy a kikötőben vannak még megtisztelve is érezné magát. Mikor meg lesz említve, elmosolyodik. Egyszerű mozdulattal megpörget az ujjain egy kanalat, miközben felválta pillant a párosra. *
- Csak ha nem félsz, hogy ez lesz az utolsó reggelid!
* Majd a reakció után vissza is fordul folytatni a dolgait a konyhában. Végül egy egyszerű főt tojás mellé esett a választása, ami elég hamar el is készíthet. Szerencsére ehhez nem kell semmilyen tehetség, mert még a hülye is képes vizet melegíteni. Nem sokkal később elő is kerül a konyhából egy kis tál főt tojással. Ha a többiek is kifejezték igényüket, akkor kicsivel több is található a tányéron. Azonban, ha nem élnének a lehetőséggel, hogy Ettvallder a mesterszakács kényeztesse őket az sem baj, akkor csak néhány szem lesz látható a tányéron. Új helye immáron a pult mögött lesz. A tényért középre teszi, hogy könnyen elérhető legyen. Közben egyet el is vesz és egyből a szájába is helyezi. Már eltávolította a héját, szóval azzal nincs baj. *
- Sokat remélek ettől az úttól! Elvégre a kikötőben csak jobb dolgokra bukkanhatunk, mint a városban. Elvégre itt –talán– kevesebb a szabály. De te talán többet tudsz erről, mint én.
* Pillant Dayaneer irányába, miközben elvesz még egy tojást. *
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-12-29 15:57:57
Üzenet elküldve: 2024-12-29 15:57:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
~ Leonhoz? ~ *magában tart egy enyhén undorodó grimaszt, mikor Ettvallder potenciális kísérőjelöltként említi a kalózt. Bármennyire is nagy a kísértés, arcán jóformán egy izmocska sem rándul, talán csak szemöldöke mozdul akaratlan, de alig láthatóan. A tegnapi viselkedése után nyilvánvalóan nem lopta magát a szívébe, de jól ismeri a fajtáját. Nem egy bajbajutott hölgyek segítségére siető daliás lovag, de rettentően hasznos váratlan harcoknál. Úgy tervezi persze, hogy a feszült helyzeteket és a veszélyesebb helyeket elkerülik, de ugye néha akkor is megtalálja a baj az embert, ha nem keresi. Főleg a Kikötőben.
A dalnok már jóval kellemesebb társaság. Talán nem képzett kardforgató, de bátorságnak nincs híján, s valószínűleg jóval kezelhetőbb, mint Leon. Most pedig arra van szükség, hogy hallgassanak rá. Attól nem tart, hogy a félvér nem tenne ennek eleget, a zsoldosoknak elvégre az a dolguk, hogy a megbízót kövessék, de a tenger fiai... nos, ők egészen más tészta.*
- Legyen a bárd. *böki ki végül, s mintha csak hatalomigével élt volna, a lépcsőn hamarosan feltűnik a férfi alakja, melyet rögvest kedélyes köszöntés is követ. Mosolyt csal az arcára, ahogy Vicar kissé ügyetlenül próbálja magára ölteni a kikötői módit, de nem bírja megállni, hogy játékosan ne javítsa ki.*
- Nyugatról, kedvesem, nyugatról. *pöffen a pipafüstös okítás, miközben szeme sarkából rásandít. Ahogy a dalnok a pulthoz ér, tekintetét követi a galériára majd végignéz a fogadótér bútorain. Közel sem akkora a felfordulás mint tegnap, de aki gyakran jár kétesebb kricsmikben, az bizony könnyen felismeri a dulakodás jeleit. Nem fűz hozzá semmit azonban a tegnapi események felemlítéséhez, épp azon van, hogy minél előbb kiverje a jeleneteket a fejéből.*
- Dalnokom, fantasztikus hírem vannak számodra *tereli inkább a témát egy egészen másik irányba. Bár lelkes szavakat használ, ahogyan csendülnek ajkáról sokkal kevésbé lelkesítőek, a gúny finoman vegyül közéjük.* - Ettvallderrel beszerzésre indulunk, és téged sorsoltunk ki szerencsés harmadiknak erre a feladatra. *egyáltalán nem úgy hangzik, mint aki lehetőséget kínálna. Hiába a pajkos mosoly, azért ez valahol mégiscsak utasításnak hallatszik, s a villanó zöld tekintet is erről árulkodik.*
- Úgyhogy azt javaslom harapj valamit, mert az istenek a megmondhatói, mikor érünk vissza. *fejével a félvér felé bök, aki már reggelije készítésén ügyködik.* - Ha szépen nézel, Dereske biztos megkínál. *referál az újonnan előrukkolt becenévvel a fattyú zsoldosra.*
~ Leonhoz? ~ *magában tart egy enyhén undorodó grimaszt, mikor Ettvallder potenciális kísérőjelöltként említi a kalózt. Bármennyire is nagy a kísértés, arcán jóformán egy izmocska sem rándul, talán csak szemöldöke mozdul akaratlan, de alig láthatóan. A tegnapi viselkedése után nyilvánvalóan nem lopta magát a szívébe, de jól ismeri a fajtáját. Nem egy bajbajutott hölgyek segítségére siető daliás lovag, de rettentően hasznos váratlan harcoknál. Úgy tervezi persze, hogy a feszült helyzeteket és a veszélyesebb helyeket elkerülik, de ugye néha akkor is megtalálja a baj az embert, ha nem keresi. Főleg a Kikötőben.
A dalnok már jóval kellemesebb társaság. Talán nem képzett kardforgató, de bátorságnak nincs híján, s valószínűleg jóval kezelhetőbb, mint Leon. Most pedig arra van szükség, hogy hallgassanak rá. Attól nem tart, hogy a félvér nem tenne ennek eleget, a zsoldosoknak elvégre az a dolguk, hogy a megbízót kövessék, de a tenger fiai... nos, ők egészen más tészta.*
- Legyen a bárd. *böki ki végül, s mintha csak hatalomigével élt volna, a lépcsőn hamarosan feltűnik a férfi alakja, melyet rögvest kedélyes köszöntés is követ. Mosolyt csal az arcára, ahogy Vicar kissé ügyetlenül próbálja magára ölteni a kikötői módit, de nem bírja megállni, hogy játékosan ne javítsa ki.*
- Nyugatról, kedvesem, nyugatról. *pöffen a pipafüstös okítás, miközben szeme sarkából rásandít. Ahogy a dalnok a pulthoz ér, tekintetét követi a galériára majd végignéz a fogadótér bútorain. Közel sem akkora a felfordulás mint tegnap, de aki gyakran jár kétesebb kricsmikben, az bizony könnyen felismeri a dulakodás jeleit. Nem fűz hozzá semmit azonban a tegnapi események felemlítéséhez, épp azon van, hogy minél előbb kiverje a jeleneteket a fejéből.*
- Dalnokom, fantasztikus hírem vannak számodra *tereli inkább a témát egy egészen másik irányba. Bár lelkes szavakat használ, ahogyan csendülnek ajkáról sokkal kevésbé lelkesítőek, a gúny finoman vegyül közéjük.* - Ettvallderrel beszerzésre indulunk, és téged sorsoltunk ki szerencsés harmadiknak erre a feladatra. *egyáltalán nem úgy hangzik, mint aki lehetőséget kínálna. Hiába a pajkos mosoly, azért ez valahol mégiscsak utasításnak hallatszik, s a villanó zöld tekintet is erről árulkodik.*
- Úgyhogy azt javaslom harapj valamit, mert az istenek a megmondhatói, mikor érünk vissza. *fejével a félvér felé bök, aki már reggelije készítésén ügyködik.* - Ha szépen nézel, Dereske biztos megkínál. *referál az újonnan előrukkolt becenévvel a fattyú zsoldosra.*
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-12-26 21:09:45
Üzenet elküldve: 2024-12-26 21:09:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
*Ha beszédességre vágyik, Mykaelben emberére akad, a fiatal férfi örömmel beszél bármilyen témáról. Annak meg külön örül, hogy Alissäna hozzászól a témához, mert a ritka lichanech-i színekkel újat mondott.*
- Nem mondod! Akkor oda is el kell látogatnom. Majd egyszer később. Én még nem tudok sokat kezdeni a színekkel.
*teszi hozzá mindenféle szomorúság vagy csalódottság nélkül. Tudja jól, hogy ha elél addig, akkor majd megtanulja azt is. A kérdésre ugyanolyan kedélyesen felel, ahogy eddig is beszélt.*
- Hát, a mesternek vannak olyan képei, amik az egész hátat beterítik. Volt olyan, ami egy vitorlást ábrázolt a viharos tengeren. Elmesélte, hogy azt három napnyi kemény munkával csinálta, de nem is három egymást követő napon, mert pihenőt kellett tartani közben. Hogy a bőr gyógyuljon, mielőtt újra dolgoznak rajta. A tetoválás valójában nem kellemes. Tűvel szurkálnak, folyamatosan. És olyan sűrűn, hogy úgy érzed, mintha minden egyes döfés pontosan ugyanoda menne. De ha jó a rajz és hozzáértő tetováló csinálja, akkor megéri.
*fejti ki. Aztán a tretilre terelődik a szó, ő meg így folytatja.*
- Hát az eléggé létezett, amit mi elkaptunk. És biztos, hogy tudott volna repülni is. Láttam a szárnyait, és az erejét. Azokkal a szárnyakkal képes lett volna felemelkedni. És biztos, hogy piszkosul nehéz lett volna legyűrni úgy, hogy ő csaphat le kedvére. Miután végre kimúlt, alaposan szemügyre vettem, hogy emlékezzek rá. De ott nem volt időnk arra, hogy még le is rajzoljam. Azt csak később csináltam meg, éjjel. Miután leöltük, nekem kellett egy gyógyital, aztán megnyúztuk, elhoztuk a fejét meg a karmait és iszkoltunk le a hegyről. Nem szerettünk volna a társaival találkozni. Ahol egy volt, biztos akadt több is.
*meséli.*
- De a rajzot hátrahagytam a mesternél, hogy tudjon másoknak tretilt tetoválni. Mostantól lehet, hogy több ilyen képet látsz majd matrózokon. De az enyémet már ma este megmutathatom neked, hogy tudd, hogy nézett ki az igazi.
*jegyzi meg kaján mosollyal. A szállásra, fürdőre vonatkozó szavakra így felel.*
- Hát, egy fürdő is jöhet végül is. De majd később. Estefelé. Most lerakom a holmimat, aztán még csatangolok egyet a kikötőben. Rég láttam a tengert.
*Ha beszédességre vágyik, Mykaelben emberére akad, a fiatal férfi örömmel beszél bármilyen témáról. Annak meg külön örül, hogy Alissäna hozzászól a témához, mert a ritka lichanech-i színekkel újat mondott.*
- Nem mondod! Akkor oda is el kell látogatnom. Majd egyszer később. Én még nem tudok sokat kezdeni a színekkel.
*teszi hozzá mindenféle szomorúság vagy csalódottság nélkül. Tudja jól, hogy ha elél addig, akkor majd megtanulja azt is. A kérdésre ugyanolyan kedélyesen felel, ahogy eddig is beszélt.*
- Hát, a mesternek vannak olyan képei, amik az egész hátat beterítik. Volt olyan, ami egy vitorlást ábrázolt a viharos tengeren. Elmesélte, hogy azt három napnyi kemény munkával csinálta, de nem is három egymást követő napon, mert pihenőt kellett tartani közben. Hogy a bőr gyógyuljon, mielőtt újra dolgoznak rajta. A tetoválás valójában nem kellemes. Tűvel szurkálnak, folyamatosan. És olyan sűrűn, hogy úgy érzed, mintha minden egyes döfés pontosan ugyanoda menne. De ha jó a rajz és hozzáértő tetováló csinálja, akkor megéri.
*fejti ki. Aztán a tretilre terelődik a szó, ő meg így folytatja.*
- Hát az eléggé létezett, amit mi elkaptunk. És biztos, hogy tudott volna repülni is. Láttam a szárnyait, és az erejét. Azokkal a szárnyakkal képes lett volna felemelkedni. És biztos, hogy piszkosul nehéz lett volna legyűrni úgy, hogy ő csaphat le kedvére. Miután végre kimúlt, alaposan szemügyre vettem, hogy emlékezzek rá. De ott nem volt időnk arra, hogy még le is rajzoljam. Azt csak később csináltam meg, éjjel. Miután leöltük, nekem kellett egy gyógyital, aztán megnyúztuk, elhoztuk a fejét meg a karmait és iszkoltunk le a hegyről. Nem szerettünk volna a társaival találkozni. Ahol egy volt, biztos akadt több is.
*meséli.*
- De a rajzot hátrahagytam a mesternél, hogy tudjon másoknak tretilt tetoválni. Mostantól lehet, hogy több ilyen képet látsz majd matrózokon. De az enyémet már ma este megmutathatom neked, hogy tudd, hogy nézett ki az igazi.
*jegyzi meg kaján mosollyal. A szállásra, fürdőre vonatkozó szavakra így felel.*
- Hát, egy fürdő is jöhet végül is. De majd később. Estefelé. Most lerakom a holmimat, aztán még csatangolok egyet a kikötőben. Rég láttam a tengert.
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-12-26 19:53:08
Üzenet elküldve: 2024-12-26 19:53:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
*Nem bánja a hosszúra sikeredett választ, elvégre valóban érdekli a tetoválás művészete, s jól tudja, hogy számos népcsoportnál komoly jelentősége van a testet díszítő mintáknak.*
- Egyszer szívesen megnézném pontosan hogyan készülnek. Wegtorenben inkább ideiglenes tetoválásokat láttam, s azokat is főleg nőkön, Lihanechben meg már a kész eredményhez volt csupán szerencsém. De ott gyakran használtak különleges festékeket, olyanokat, amik az ezüstre vagy aranyra emlékeztető módon csillognak.
*Bátorkodik ő maga is gazdagon bánni a szavakkal, részben mert úgy sejti, hogy Mykael örömmel cseverészik vele, s részben mert szórakoztató társaságnak kell lennie minden értelemben, ennek pedig tudatalatt mindig törekszik megfelelni.*
- Egy nagyobb, részletesebb, akár színes alkotás mennyi időt vesz igénybe? Gondolom ez is tapasztalattól függ.
*Beszélteti tovább a fiút, s míg a válaszra vár látatlanul elkezdi megigazgatni valamelyest haját. Egy könnyed, továbbra is kócos, de valamivel rendezettebb kontyba fogja össze hosszú tincseit, amit újonnan szerzett hajtűivel rögzít a helyére.*
- Tényleg létezik ilyen?
*Meglepettségében O-t formál apró ajkaival.*
- Úgy hittem csak a mende-mondákban léteznek hasonló lények. Tudott repülni is?
*Az említett tetoválásra pillant, melyet jelenleg nem láthat, pedig immár még szívesebben megnézné magának, de tiszteletben tartja Mykael határait.*
- Más rajzot is készítettél róla? Előtte megfigyelted, vagy emlékezetből vázoltad le?
*Az esti zenélés dolgát nem firtatja. Akad itt már muzsikus, nem tudja mennyire venné jó néven a konkurenciát, de az is lehet, hogy örülne egy társnak, ezekről viszont hallgat. Ha Mykael maradni óhajt, akkor úgyis rövidesen maga is megtapasztalhatja mindezt.*
- A szobák az emeleten vannak.
*Karjával a galéria felé bök.*
- A bal oldali ajtó egyenesen oda visz, a jobb oldali a fürdőhöz vezet elsőként.
*Nem bánja a hosszúra sikeredett választ, elvégre valóban érdekli a tetoválás művészete, s jól tudja, hogy számos népcsoportnál komoly jelentősége van a testet díszítő mintáknak.*
- Egyszer szívesen megnézném pontosan hogyan készülnek. Wegtorenben inkább ideiglenes tetoválásokat láttam, s azokat is főleg nőkön, Lihanechben meg már a kész eredményhez volt csupán szerencsém. De ott gyakran használtak különleges festékeket, olyanokat, amik az ezüstre vagy aranyra emlékeztető módon csillognak.
*Bátorkodik ő maga is gazdagon bánni a szavakkal, részben mert úgy sejti, hogy Mykael örömmel cseverészik vele, s részben mert szórakoztató társaságnak kell lennie minden értelemben, ennek pedig tudatalatt mindig törekszik megfelelni.*
- Egy nagyobb, részletesebb, akár színes alkotás mennyi időt vesz igénybe? Gondolom ez is tapasztalattól függ.
*Beszélteti tovább a fiút, s míg a válaszra vár látatlanul elkezdi megigazgatni valamelyest haját. Egy könnyed, továbbra is kócos, de valamivel rendezettebb kontyba fogja össze hosszú tincseit, amit újonnan szerzett hajtűivel rögzít a helyére.*
- Tényleg létezik ilyen?
*Meglepettségében O-t formál apró ajkaival.*
- Úgy hittem csak a mende-mondákban léteznek hasonló lények. Tudott repülni is?
*Az említett tetoválásra pillant, melyet jelenleg nem láthat, pedig immár még szívesebben megnézné magának, de tiszteletben tartja Mykael határait.*
- Más rajzot is készítettél róla? Előtte megfigyelted, vagy emlékezetből vázoltad le?
*Az esti zenélés dolgát nem firtatja. Akad itt már muzsikus, nem tudja mennyire venné jó néven a konkurenciát, de az is lehet, hogy örülne egy társnak, ezekről viszont hallgat. Ha Mykael maradni óhajt, akkor úgyis rövidesen maga is megtapasztalhatja mindezt.*
- A szobák az emeleten vannak.
*Karjával a galéria felé bök.*
- A bal oldali ajtó egyenesen oda visz, a jobb oldali a fürdőhöz vezet elsőként.
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-12-24 06:10:24
Üzenet elküldve: 2024-12-24 06:10:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
*Aludt már jobban. Igaz: rosszabbul is. Azt ugyan tudta, hogy az éjszakája valószínűleg háborítatlan lesz, de valahogy minden neszre megébredt. Talán nem is meglepő ez, tekintve, hogy mi zajlott le előző este. Fél-álomban újra a nagydarab Grogg-ot látta, ahogy a buzogányát lengeti. Ezt a látványt egyhamar talán nem is felejti majd, hogy a többiről ne is szóljak. Persze, látott már eldurvult helyzeteket, de sosem szeretett a balhé közepén lenni.
Gyűrötten ül az ágy szélén. Haja, de még talán szakálla is kócosnak hat; szeme alatt a táskák az átforgolódott éjszakáról, és a véréből már kitisztult szeszekről mesélnek. Nem túl nagy lelkesedéssel áll fel, a mosdótálhoz lép, önt bele a hideg vízből, és kissé pacsálva megmossa arcát, nyakát, mellkasát. Mire végez, valamennyivel frissebbnek érzi magát, de nem bánja, hogy nincs tükre. Nem szeretne belenézni. Anélkül is hátra tudja túrni haját vizes ujjakkal, hogy aztán arcára dörzsölve szakállát is elrendezze.
Úgy érzi, hogy innia kell. Egy kupica rum biztos helyre tenné a világot körülötte. Vagy ezt kívánni reggel már betegségnek számít? A fenébe, akkor valami serkentő tea is jó lenne. Legvégső esetben egy kupa hideg, friss víz. Valamelyikből csak talál odalent. Halkan mormog valamit a bajsza alatt, ahogy felhúzza az ingét és begombolja. Fölé veszi nyűtt tengerészkabátját. Sosem volt tengerész. De valahogy tetszik neki a darab. És legalább nem is rí ki annyira innen.
A hangszertokot most a falnak támasztva hagyja, ahogy kilép a szobából. De minthogy legértékesebb holmiját hagyja a szobában, így bezárja az ajtaját. Illő – nem illő? Nem érdekli. A kulcsot elsüllyeszti az egyik belső zsebben. Nem túl ruganyos léptekkel tart a lépcsősor felé, és lezötykölődik rajta. Ahogy meglátja, hogy odalent vannak már páran, kissé kihúzza magát és felszegi az állát. Még az hiányzik, hogy elterjedjen róla, hogy korhely s nem bírja a reggeleket!*
- Napsugaras, gyönyörű reggelt kívánok! *-köszönti a pultnál ücsörgőket, és amíg maga is arra felé tart, gyorsan eszébe idézi a neveket, és a hozzájuk köthető emlékeit.-* Vagy azt, hogy fújjon Dél felől a szél? Mindig keverem, hogy mi dívik a Kikötőben.
*Ettvallder. Ügyes mozgású fegyverforgató. Szar számszeríjász. Dayaneer. Mokány lány. Egész jól tűri a fájdalmat. (És szépek a szemei.)*
- Úgy látom, nem nekem sikerült felkelnem elsőnek. Bánja a kánya! Utolsónak is kell lenni valakinek. *-elfoglal egy széket a pultnál, hátát a söntésnek veti, és végigfuttatja a tekintetét az asztalokon, a földön, az emelet korlátján.-* Már az is jó, hogy egyáltalán itt ülök.
*A szakálla alatt felgyűrődő fintorszerű mosoly elárulja a szavai mögött húzódó gondolatot.*
*Aludt már jobban. Igaz: rosszabbul is. Azt ugyan tudta, hogy az éjszakája valószínűleg háborítatlan lesz, de valahogy minden neszre megébredt. Talán nem is meglepő ez, tekintve, hogy mi zajlott le előző este. Fél-álomban újra a nagydarab Grogg-ot látta, ahogy a buzogányát lengeti. Ezt a látványt egyhamar talán nem is felejti majd, hogy a többiről ne is szóljak. Persze, látott már eldurvult helyzeteket, de sosem szeretett a balhé közepén lenni.
Gyűrötten ül az ágy szélén. Haja, de még talán szakálla is kócosnak hat; szeme alatt a táskák az átforgolódott éjszakáról, és a véréből már kitisztult szeszekről mesélnek. Nem túl nagy lelkesedéssel áll fel, a mosdótálhoz lép, önt bele a hideg vízből, és kissé pacsálva megmossa arcát, nyakát, mellkasát. Mire végez, valamennyivel frissebbnek érzi magát, de nem bánja, hogy nincs tükre. Nem szeretne belenézni. Anélkül is hátra tudja túrni haját vizes ujjakkal, hogy aztán arcára dörzsölve szakállát is elrendezze.
Úgy érzi, hogy innia kell. Egy kupica rum biztos helyre tenné a világot körülötte. Vagy ezt kívánni reggel már betegségnek számít? A fenébe, akkor valami serkentő tea is jó lenne. Legvégső esetben egy kupa hideg, friss víz. Valamelyikből csak talál odalent. Halkan mormog valamit a bajsza alatt, ahogy felhúzza az ingét és begombolja. Fölé veszi nyűtt tengerészkabátját. Sosem volt tengerész. De valahogy tetszik neki a darab. És legalább nem is rí ki annyira innen.
A hangszertokot most a falnak támasztva hagyja, ahogy kilép a szobából. De minthogy legértékesebb holmiját hagyja a szobában, így bezárja az ajtaját. Illő – nem illő? Nem érdekli. A kulcsot elsüllyeszti az egyik belső zsebben. Nem túl ruganyos léptekkel tart a lépcsősor felé, és lezötykölődik rajta. Ahogy meglátja, hogy odalent vannak már páran, kissé kihúzza magát és felszegi az állát. Még az hiányzik, hogy elterjedjen róla, hogy korhely s nem bírja a reggeleket!*
- Napsugaras, gyönyörű reggelt kívánok! *-köszönti a pultnál ücsörgőket, és amíg maga is arra felé tart, gyorsan eszébe idézi a neveket, és a hozzájuk köthető emlékeit.-* Vagy azt, hogy fújjon Dél felől a szél? Mindig keverem, hogy mi dívik a Kikötőben.
*Ettvallder. Ügyes mozgású fegyverforgató. Szar számszeríjász. Dayaneer. Mokány lány. Egész jól tűri a fájdalmat. (És szépek a szemei.)*
- Úgy látom, nem nekem sikerült felkelnem elsőnek. Bánja a kánya! Utolsónak is kell lenni valakinek. *-elfoglal egy széket a pultnál, hátát a söntésnek veti, és végigfuttatja a tekintetét az asztalokon, a földön, az emelet korlátján.-* Már az is jó, hogy egyáltalán itt ülök.
*A szakálla alatt felgyűrődő fintorszerű mosoly elárulja a szavai mögött húzódó gondolatot.*
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-12-17 18:55:23
Üzenet elküldve: 2024-12-17 18:55:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
- Csak a legalapvetőbb dolgokat: különféle tűk, tetováláshoz való fekete tinta, kenőcsök a bőr kezelésére, meg persze az eszközök tisztítására, kezelésére való felszerelés. A színekkel még nem tudok bánni, de ahhoz már értek, hogy a feketét árnyaljam. Csak azon múlik, milyen sűrűn pettyezed, és a rajz lehet színfekete, szürke, halvány... ettől élethűbb lesz.
*feleli, megint kicsit túl terjengősre véve a válaszadást.*
- Olcsónak nem volt olcsó, de megéri az árát, ha végre én is el tudok kezdeni dolgozni. Egy jobb tetoválásért 50, de akár 100 aranyat is el lehet kérni. A mester, akitől a felszerelést vettem, itt él a kikötőben. Ő olyan képeket tud készíteni, hogy az festménynek is mestermű lenne. Elmondta, hogy az egyik munkájáért 300 aranyat is elkért. Persze az már színes, nagy, több napon át készült. Egyszer én is fogok tudni olyat.
*ecseteli tovább, látható lelkesedéssel. Nem is a nagy pénz gondolata izgatja a fantáziáját, hanem a gondolat, hogy mesterévé válhat a tetoválásnak.*
- De még milyen jól!
*mondja aztán, kaján mosollyal az arcán. Valóban vágyik már rá, hogy a kurtizánt ismét az ágyába hívhassa. Talán már ma éjjel, ha Lisszának is megfelel. Aztán a vadászatra terelődik a szó, ő pedig készséggel kezd mesélni.*
- Nem szarvasra, hanem tretilre! Egy jó háromméteres példányt öltünk le. Ez egy szárnyas sárkánygyík, páncélnak való pikkellyel. Félelmetes egy dög volt, de csak legyűrtük. Sajnos az volt az alku, hogy le kell adni a trófeákat, úgyhogy se egy karom, se semmi egyéb nem maradt nekem belőle. Csak az emlék, meg egy új tetoválás.
*bök a bekötözött karjára.
Mikor aztán szóba kerül a hangszer, Alissäna nem tud neki hirtelen rögtön jó tippet adni, de hát nem is bizakodott ebben.*
- Sebaj. Bár ha lenne egy hegedűm, este játszanék valamit, hátha megjutalmazzák az itteni népek.
*teszi hozzá. Látja, hogy Lissza eléggé kókadozik, úgyhogy így szól.*
- Na, hagylak, hogy magadhoz térj. Én meg beveszem magam az egyik szobátokba. A feketehajú fickónak már fizettem érte. Este meg remélem találkozunk.
*teszi hozzá.*
- Csak a legalapvetőbb dolgokat: különféle tűk, tetováláshoz való fekete tinta, kenőcsök a bőr kezelésére, meg persze az eszközök tisztítására, kezelésére való felszerelés. A színekkel még nem tudok bánni, de ahhoz már értek, hogy a feketét árnyaljam. Csak azon múlik, milyen sűrűn pettyezed, és a rajz lehet színfekete, szürke, halvány... ettől élethűbb lesz.
*feleli, megint kicsit túl terjengősre véve a válaszadást.*
- Olcsónak nem volt olcsó, de megéri az árát, ha végre én is el tudok kezdeni dolgozni. Egy jobb tetoválásért 50, de akár 100 aranyat is el lehet kérni. A mester, akitől a felszerelést vettem, itt él a kikötőben. Ő olyan képeket tud készíteni, hogy az festménynek is mestermű lenne. Elmondta, hogy az egyik munkájáért 300 aranyat is elkért. Persze az már színes, nagy, több napon át készült. Egyszer én is fogok tudni olyat.
*ecseteli tovább, látható lelkesedéssel. Nem is a nagy pénz gondolata izgatja a fantáziáját, hanem a gondolat, hogy mesterévé válhat a tetoválásnak.*
- De még milyen jól!
*mondja aztán, kaján mosollyal az arcán. Valóban vágyik már rá, hogy a kurtizánt ismét az ágyába hívhassa. Talán már ma éjjel, ha Lisszának is megfelel. Aztán a vadászatra terelődik a szó, ő pedig készséggel kezd mesélni.*
- Nem szarvasra, hanem tretilre! Egy jó háromméteres példányt öltünk le. Ez egy szárnyas sárkánygyík, páncélnak való pikkellyel. Félelmetes egy dög volt, de csak legyűrtük. Sajnos az volt az alku, hogy le kell adni a trófeákat, úgyhogy se egy karom, se semmi egyéb nem maradt nekem belőle. Csak az emlék, meg egy új tetoválás.
*bök a bekötözött karjára.
Mikor aztán szóba kerül a hangszer, Alissäna nem tud neki hirtelen rögtön jó tippet adni, de hát nem is bizakodott ebben.*
- Sebaj. Bár ha lenne egy hegedűm, este játszanék valamit, hátha megjutalmazzák az itteni népek.
*teszi hozzá. Látja, hogy Lissza eléggé kókadozik, úgyhogy így szól.*
- Na, hagylak, hogy magadhoz térj. Én meg beveszem magam az egyik szobátokba. A feketehajú fickónak már fizettem érte. Este meg remélem találkozunk.
*teszi hozzá.*
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-12-17 18:00:10
Üzenet elküldve: 2024-12-17 18:00:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
- Nem volt még szerencsém, valóban! És talán egyhamar nem is kell. Aludtam én már érdekes helyeken, a kényelem nem egy olyan fogalom, ami gyakran üldöz, de néha azért jólesik. Főleg egy ilyen este után!
* Megvonja vállait. Talán kicsit túlzott az ággyal kapcsolatban. Elvégre jobb, mint egy faágon aludni A félvér pedig saját bőrén tapasztalta, hogy mégis milyen esésre kelni. Sok reakciót nem vél felfedezni, miközben a hatalomról beszél. Bár meg kell hagyni, hogy Ettvallder nincs nagyon tisztában a kikötői helyzettel. Ehhez párosul a tény is, hogy nagyon nem is érdekli, hogy mégis ki az úr. Amíg az arany megtalálja a helyét az erszényében, addig neki egy rossz szava sem lesz. *
- Még valakit? * Ismétli meg a szavakat. * Talán kopogjunk be Leonhoz? Az elrettentő képe eléggé visszatartja majd a kíváncsi kezeket! De ott van még a dalnok is. Ő biztos szóval tartja a népeket! Vagy neked mindegy, hogy ki jön?
* A válasz után feláll és a pult mögé vándorol. Nem is rossz ötlet. Úgyis éhes, hát akkor mégis miért ne szolgálja ki magát? Ha jól hallotta tojás az van. Na, majd összedob magának valamit, hogy addig se zavarja a többieket. Addig ő is eldöntheti, hogy ki legyen a szerencsés harmadik társuk az útra. *
- Nem volt még szerencsém, valóban! És talán egyhamar nem is kell. Aludtam én már érdekes helyeken, a kényelem nem egy olyan fogalom, ami gyakran üldöz, de néha azért jólesik. Főleg egy ilyen este után!
* Megvonja vállait. Talán kicsit túlzott az ággyal kapcsolatban. Elvégre jobb, mint egy faágon aludni A félvér pedig saját bőrén tapasztalta, hogy mégis milyen esésre kelni. Sok reakciót nem vél felfedezni, miközben a hatalomról beszél. Bár meg kell hagyni, hogy Ettvallder nincs nagyon tisztában a kikötői helyzettel. Ehhez párosul a tény is, hogy nagyon nem is érdekli, hogy mégis ki az úr. Amíg az arany megtalálja a helyét az erszényében, addig neki egy rossz szava sem lesz. *
- Még valakit? * Ismétli meg a szavakat. * Talán kopogjunk be Leonhoz? Az elrettentő képe eléggé visszatartja majd a kíváncsi kezeket! De ott van még a dalnok is. Ő biztos szóval tartja a népeket! Vagy neked mindegy, hogy ki jön?
* A válasz után feláll és a pult mögé vándorol. Nem is rossz ötlet. Úgyis éhes, hát akkor mégis miért ne szolgálja ki magát? Ha jól hallotta tojás az van. Na, majd összedob magának valamit, hogy addig se zavarja a többieket. Addig ő is eldöntheti, hogy ki legyen a szerencsés harmadik társuk az útra. *
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-12-16 20:25:54
Üzenet elküldve: 2024-12-16 20:25:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
- Kényelmetlen volt? *emeli szemöldökét pipafüstje szinte meglepett kérdőjellé gomolyog előtte.* - Te sem sokat aludtál még hajón. *jegyzi meg csak úgy halkan. Tény, hogy maga is aludt már jóval komfortosabb, pihe-puha selyemágyban, de azért közel sem olyan borzalmas, mint egy legénységi szállás függőágyai. Szerencsére túl sokat nem kellett neki sem azokban aludnia, az Éjfürkész kabinjai pedig egészen kibírhatóak.
A beszerző körútra való meghívását egész lelkesen fogadják, vagy legalább is a félvér nem vág savanyú képet a gondolatára, ami neki jelen helyzetben épp elég. Ettvallder így tartogathatja fintorát a pakolásra, na meg a rosszarcú kereskedőkre.
Elgondolkodva, kissé inkább hitetlenül hümment a kikötői helyzet rendezésére irányuló megjegyzésre. Az elmúlt években nem egy ura volt már a Kikötőnek, a hatalmuk megszilárdulni legfeljebb csak annyira tud, mint a jég a folyóvízen.
Újabbat szív pipájából, s csak azután felel a kérdésre.*
- Egyél még valamit, na meg nem lenne baj, ha esetleg valakit még magunkkal tudnánk vinni *nemcsak a pakolás miatt, de plusz egy emberrel valamivel erélyesebb a jelenlétük, ennél kevesebbel sohasem ment áru után korábban sem.*
- Az se baj, ha nem olyan ügyes kardforgató mint te, csak ne tűnjön nyúlnak.
- Kényelmetlen volt? *emeli szemöldökét pipafüstje szinte meglepett kérdőjellé gomolyog előtte.* - Te sem sokat aludtál még hajón. *jegyzi meg csak úgy halkan. Tény, hogy maga is aludt már jóval komfortosabb, pihe-puha selyemágyban, de azért közel sem olyan borzalmas, mint egy legénységi szállás függőágyai. Szerencsére túl sokat nem kellett neki sem azokban aludnia, az Éjfürkész kabinjai pedig egészen kibírhatóak.
A beszerző körútra való meghívását egész lelkesen fogadják, vagy legalább is a félvér nem vág savanyú képet a gondolatára, ami neki jelen helyzetben épp elég. Ettvallder így tartogathatja fintorát a pakolásra, na meg a rosszarcú kereskedőkre.
Elgondolkodva, kissé inkább hitetlenül hümment a kikötői helyzet rendezésére irányuló megjegyzésre. Az elmúlt években nem egy ura volt már a Kikötőnek, a hatalmuk megszilárdulni legfeljebb csak annyira tud, mint a jég a folyóvízen.
Újabbat szív pipájából, s csak azután felel a kérdésre.*
- Egyél még valamit, na meg nem lenne baj, ha esetleg valakit még magunkkal tudnánk vinni *nemcsak a pakolás miatt, de plusz egy emberrel valamivel erélyesebb a jelenlétük, ennél kevesebbel sohasem ment áru után korábban sem.*
- Az se baj, ha nem olyan ügyes kardforgató mint te, csak ne tűnjön nyúlnak.
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-12-15 16:39:32
Üzenet elküldve: 2024-12-15 16:39:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
*Természetesen a tőle megszokott módon a kapott információra első reakciója, hogy érdeklődik.*
- Mit tartalmaz egy ilyen "készlet"?
*Ujjaival a levegőbe rajzolja a hangsúlyából is kiérezhető macskakaparást.*
- Biztos nagyon drága egy ilyen, és nehezen beszerezhető.
*Teszi hozzá saját gondolatait hangosan, ezzel is elősegítve csevegésüket. Kíváncsian hajol közelebb az említett kötéshez, mintha csak azt remélné, hogy az anyagon keresztül képes lenne szemügyre venni az alkotást, vagy éppen csak képes lenne belesni a kötés alá. Mykael viszont megelőzi a kurtizán kérdését, s biztosítja őt afelől, hogy majd lehetősége lesz megnézni szerzeményét. A pillangó erre csak biccent egyet.*
- Ó, igazán örülök, hogy jól érezted magad.
*Sa valóban így van. A legnagyobb bók, amit egy magafajta kaphat, az egy visszajáró vendég öröme.*
- Ismerem.
*Feleli kurtán, s miközben figyelmesen hallgat teájába kortyol. Kellemes meleg, meg is borzong tőle.*
- Mire vadásztatok? Szarvasra? Ha legközelebb mentek hozhatnátok némi húst, megfizetnénk. Itt a Kikötőben csak hal van, biztos sikere lenne a vadhúsnak.
*Szépen, óvatosan visszahelyezi a bögrét a pultra, s ezzel egyidejűleg el is tolja a gyakorlásként használt papírjait, hogy ne eshessen bajuk.*
- Bár a birkapörkölt sem túl népszerű.
*Morfondírozik, ezúttal is hangosan. Ásít egy nagyot, s bár kellemes a Mykaellel folytatott beszélgetés, de elméje még nem oly éber és éles, mint egyébként, s minduntalan visszakívánkozik a meleg takaró aéá.*
- Oh, hát *A kapott kérdésen alaposan el kell gondolkodnia.* Ezt nem tudom biztosan. A Kikötőben találni mindent, de ilyen finom hangszereket ki tudja. Ha van is, az is biztos lopott, de ezt Haldrian tudná biztosabban.
*Ahogy a fattyút keresve körbepillant tudatosul benne, hogy a kis tolvaj idő közben eltűnt. Elképzelése sincs merre lehet, de nem aggódik túlzottan az izgága fiú miatt.*
- Majd ha visszatér, akkor rákérdezek.
*Természetesen a tőle megszokott módon a kapott információra első reakciója, hogy érdeklődik.*
- Mit tartalmaz egy ilyen "készlet"?
*Ujjaival a levegőbe rajzolja a hangsúlyából is kiérezhető macskakaparást.*
- Biztos nagyon drága egy ilyen, és nehezen beszerezhető.
*Teszi hozzá saját gondolatait hangosan, ezzel is elősegítve csevegésüket. Kíváncsian hajol közelebb az említett kötéshez, mintha csak azt remélné, hogy az anyagon keresztül képes lenne szemügyre venni az alkotást, vagy éppen csak képes lenne belesni a kötés alá. Mykael viszont megelőzi a kurtizán kérdését, s biztosítja őt afelől, hogy majd lehetősége lesz megnézni szerzeményét. A pillangó erre csak biccent egyet.*
- Ó, igazán örülök, hogy jól érezted magad.
*Sa valóban így van. A legnagyobb bók, amit egy magafajta kaphat, az egy visszajáró vendég öröme.*
- Ismerem.
*Feleli kurtán, s miközben figyelmesen hallgat teájába kortyol. Kellemes meleg, meg is borzong tőle.*
- Mire vadásztatok? Szarvasra? Ha legközelebb mentek hozhatnátok némi húst, megfizetnénk. Itt a Kikötőben csak hal van, biztos sikere lenne a vadhúsnak.
*Szépen, óvatosan visszahelyezi a bögrét a pultra, s ezzel egyidejűleg el is tolja a gyakorlásként használt papírjait, hogy ne eshessen bajuk.*
- Bár a birkapörkölt sem túl népszerű.
*Morfondírozik, ezúttal is hangosan. Ásít egy nagyot, s bár kellemes a Mykaellel folytatott beszélgetés, de elméje még nem oly éber és éles, mint egyébként, s minduntalan visszakívánkozik a meleg takaró aéá.*
- Oh, hát *A kapott kérdésen alaposan el kell gondolkodnia.* Ezt nem tudom biztosan. A Kikötőben találni mindent, de ilyen finom hangszereket ki tudja. Ha van is, az is biztos lopott, de ezt Haldrian tudná biztosabban.
*Ahogy a fattyút keresve körbepillant tudatosul benne, hogy a kis tolvaj idő közben eltűnt. Elképzelése sincs merre lehet, de nem aggódik túlzottan az izgága fiú miatt.*
- Majd ha visszatér, akkor rákérdezek.
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-12-06 17:00:30
Üzenet elküldve: 2024-12-06 17:00:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
*Amíg még az eszében van, odaadja a 38 aranyat Haldrian Rhuuvnak
a kosztért és a kvártélyért.
Utána viszont figyelmét már leginkább Alissäna köti le. Még ilyen kábult-bambán is kívánatos, sőt, kifejezetten jó látni ebben a kevéssé mesterkélt állapotban is.
És még így is egy hibátlan korsó sört csapol neki. Az meg már csak a hab a tortán, hogy fel is ismeri. Az "ilyen korán" hallatán elvigyorodik, hiszen annyira nincs már reggel, de Lisszának láthatóan igen. Nem kell belemenni a részletekbe, tudja ő jól, hogy a lánynak főleg éjjelente van szüksége az erejére.*
- Jöttem, mert vennem kellett egy új tetováló készletet. Meg varrattam is magamra valamit.
*bök a jobb felkarjára, amin a régebbi tetoválása alatt most egy kötés látható. Az takarja és óvja egyelőre a vadonatújat.*
- Majd megmutatom, estefele már nem lesz szükség a kötésre.
*mondja, majd hozzáteszi.*
- Itt jó sorom volt legutóbb, meg te is itt vagy, úgyhogy azt a pár napot, amit a kikötőben leszek, azt itt tölteném. A mai napig vigyorgok, ha eszembe jut a közös esténk.
*teszi hozzá, és a szavait alátámasztandó most is kajánul vigyorog, miközben azért a rántottát is lapátolja magába serényen.
Lissza érdeklődésére így felel.*
- Ismered Denjaart, ugye? Na, vele voltam a vadonban, vadászni mentünk. Túléltük. Nem háború, de azért megteszi.
*meséli. Arra egyelőre nem tér ki, hogy aztán milyen bonyodalmak voltak a Wegtoreni kalmárban. Még mindig morog miatta. De idővel arról is szót ejt majd.*
- Egyébként mondd csak, van itt esély valahol hegedűt venni? A korábbit... hátra kellett hagynom.
*Amíg még az eszében van, odaadja a 38 aranyat Haldrian Rhuuvnak
a kosztért és a kvártélyért.Utána viszont figyelmét már leginkább Alissäna köti le. Még ilyen kábult-bambán is kívánatos, sőt, kifejezetten jó látni ebben a kevéssé mesterkélt állapotban is.
És még így is egy hibátlan korsó sört csapol neki. Az meg már csak a hab a tortán, hogy fel is ismeri. Az "ilyen korán" hallatán elvigyorodik, hiszen annyira nincs már reggel, de Lisszának láthatóan igen. Nem kell belemenni a részletekbe, tudja ő jól, hogy a lánynak főleg éjjelente van szüksége az erejére.*
- Jöttem, mert vennem kellett egy új tetováló készletet. Meg varrattam is magamra valamit.
*bök a jobb felkarjára, amin a régebbi tetoválása alatt most egy kötés látható. Az takarja és óvja egyelőre a vadonatújat.*
- Majd megmutatom, estefele már nem lesz szükség a kötésre.
*mondja, majd hozzáteszi.*
- Itt jó sorom volt legutóbb, meg te is itt vagy, úgyhogy azt a pár napot, amit a kikötőben leszek, azt itt tölteném. A mai napig vigyorgok, ha eszembe jut a közös esténk.
*teszi hozzá, és a szavait alátámasztandó most is kajánul vigyorog, miközben azért a rántottát is lapátolja magába serényen.
Lissza érdeklődésére így felel.*
- Ismered Denjaart, ugye? Na, vele voltam a vadonban, vadászni mentünk. Túléltük. Nem háború, de azért megteszi.
*meséli. Arra egyelőre nem tér ki, hogy aztán milyen bonyodalmak voltak a Wegtoreni kalmárban. Még mindig morog miatta. De idővel arról is szót ejt majd.*
- Egyébként mondd csak, van itt esély valahol hegedűt venni? A korábbit... hátra kellett hagynom.
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-12-05 23:32:11
Üzenet elküldve: 2024-12-05 23:32:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kicsit nehéz reggelek//
*Szürke tekintetét természetesen hébe-hóba a kettősön tartja, miközben letörli az asztalokat. Na nem azért, mert különösen vigyáznia kellene Alissänára. Egyrészről az ilyen jellegű képességei korlátozottak, másrészről nem tűnik majrés alaknak a férfiú. Ő sokkal inkább csak irigyli a lány társaságát. Jobban mondva figyelmét. Főleg, mikor elcsípi, miképp tűri füle mögé egy ében tincsét a hosszúéletű. Nincs különösképp feldúlva a látottaktól - megszokta már - de azért a miheztartás végett megcsóválja fejét.*
~Mit bazsalyognak itt.~ *Figyelmét azonban eltereli a másik asztal, ahol látszólag Dayaneerék készülődnek valahová. Nyitva tartja hegyes fülét, hátha elcsípet egy-két szót. Kíváncsi ugyanis, hová indul. Tartani óhajtja magát ugyanis tegnap esti tervéhez; mókás heccnek tűnik, ráadásul kíváncsi, vajon mi sül ki belőle. Jobban mondva Dayaneerből. Feltett szándéka élni az első kínálkozó lehetőséggel, mihelyst a wegtoreni visszatért feladatából.
Mivel nem óhajt túl feltűnően sertepertélni a fogadótérben, jobb híján a Kígyófészek felé veszi az irányt. Nem akar lenn sokat időzni, talán csak felseper sebtiben. Így nem érheti szó a ház elejét, főleg, ha látványosan csinálja. Ügyelni fog rá, hogy az óriásasszony tanúja legyen munkálkodásának. Van egy olyan érzése, hogy a bögyében van. Igaz, ami igaz, Ezméének mindenki a bögyében van. Különben is, itt zajlanak most az események a vendégtérben, ő pedig borzasztóan sajnálná, ha bármiről lemaradna.
Vet még egy sóvárgó pillantást a söntés felé majd a lépcső felé veszi az irányt, ezúttal egy seprűvel a kezében.*
*Szürke tekintetét természetesen hébe-hóba a kettősön tartja, miközben letörli az asztalokat. Na nem azért, mert különösen vigyáznia kellene Alissänára. Egyrészről az ilyen jellegű képességei korlátozottak, másrészről nem tűnik majrés alaknak a férfiú. Ő sokkal inkább csak irigyli a lány társaságát. Jobban mondva figyelmét. Főleg, mikor elcsípi, miképp tűri füle mögé egy ében tincsét a hosszúéletű. Nincs különösképp feldúlva a látottaktól - megszokta már - de azért a miheztartás végett megcsóválja fejét.*
~Mit bazsalyognak itt.~ *Figyelmét azonban eltereli a másik asztal, ahol látszólag Dayaneerék készülődnek valahová. Nyitva tartja hegyes fülét, hátha elcsípet egy-két szót. Kíváncsi ugyanis, hová indul. Tartani óhajtja magát ugyanis tegnap esti tervéhez; mókás heccnek tűnik, ráadásul kíváncsi, vajon mi sül ki belőle. Jobban mondva Dayaneerből. Feltett szándéka élni az első kínálkozó lehetőséggel, mihelyst a wegtoreni visszatért feladatából.
Mivel nem óhajt túl feltűnően sertepertélni a fogadótérben, jobb híján a Kígyófészek felé veszi az irányt. Nem akar lenn sokat időzni, talán csak felseper sebtiben. Így nem érheti szó a ház elejét, főleg, ha látványosan csinálja. Ügyelni fog rá, hogy az óriásasszony tanúja legyen munkálkodásának. Van egy olyan érzése, hogy a bögyében van. Igaz, ami igaz, Ezméének mindenki a bögyében van. Különben is, itt zajlanak most az események a vendégtérben, ő pedig borzasztóan sajnálná, ha bármiről lemaradna.
Vet még egy sóvárgó pillantást a söntés felé majd a lépcső felé veszi az irányt, ezúttal egy seprűvel a kezében.*
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-12-05 23:10:00
Üzenet elküldve: 2024-12-05 23:10:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
*Alissäna annyira bágyadt, hogy jóformán se lát, se hall, így még Haldrian jelenlétéről sem vesz különösebben tudomást. Már éppen felkészíti magát lélekben, hogy az egyik kényelmes bokszot elfoglalja és teája társaságában egy óráig csak bambul maga elé, amikor a fattyú kizökkenti őt. Időre van szüksége mire a kérdést felfogja, s bár engedékenyen bólunt, de arcán és talán mozdulatain is látszódik a reggeli nyűgösség. Ezen az sem segít, hogy beállt ismét a hideg idő, és a fogadó jóval sötétebb, mint ami ideális az ő ízlésének.
A takarítás eredményeként nem kell tiszta korsó után kutatnia, hiszen ott sorakoznak szépen a kupák, melyek közül fel is markol egyet találomra, hogy a pult mögötti hordók egyikéhez forduljon. Bármily fáradtank is tűnik, de a szolgáltatás a vérében van, így még álmában is képes lenne kellően habosra csapolni a sört.
Mivel Haldrian rövidesen távozik, ezért Alissäna maga nyújtja Mykael felé a kért italt, aki ezzel egyidejűleg meg is szólítja őt. Arcára a felismerés ösztönös derűt varázsol, ám közel sem olyan megkomponáltat, mint amit Mykael a legutóbb tapasztalhatott tőle.*
- Ó Mykel, hogyne emlékeznék.
*Nem csupán a rajzok miatt emlékszik az ifjú zsoldosra, hanem mert Alissäna úgy véli meglehetősen jó memóriája van, s ennek okán minden vendégre emlékszik és könnyen megismeri őket.*
- Mi szél hozott erre ilyen korán?
*Persze jól tudja, hogy korán van, ám a délelőtti órák az ő mesterségében valóban igen korainak számítanak. Sok esetben van hogy csupán pirkadatkor bújik ágyba pihenés céljából.
A lány közben füle mögé simít egyet a kontyából kiszabadult tincsei sokaságából, s valamelyest ugyan igyekszik rendezni külsejét, de ezúttal nem óhajt lenyűgöző lenni. Csupán jól érzi magát a bőrében, s dolgozni sem feltétlenül óhajt, főleg nem ilyenkor. Óvatosan teájába kortyol és elégedetten sóhajt.*
- Merre jártál az utóbbi időben?
*Alissäna annyira bágyadt, hogy jóformán se lát, se hall, így még Haldrian jelenlétéről sem vesz különösebben tudomást. Már éppen felkészíti magát lélekben, hogy az egyik kényelmes bokszot elfoglalja és teája társaságában egy óráig csak bambul maga elé, amikor a fattyú kizökkenti őt. Időre van szüksége mire a kérdést felfogja, s bár engedékenyen bólunt, de arcán és talán mozdulatain is látszódik a reggeli nyűgösség. Ezen az sem segít, hogy beállt ismét a hideg idő, és a fogadó jóval sötétebb, mint ami ideális az ő ízlésének.
A takarítás eredményeként nem kell tiszta korsó után kutatnia, hiszen ott sorakoznak szépen a kupák, melyek közül fel is markol egyet találomra, hogy a pult mögötti hordók egyikéhez forduljon. Bármily fáradtank is tűnik, de a szolgáltatás a vérében van, így még álmában is képes lenne kellően habosra csapolni a sört.
Mivel Haldrian rövidesen távozik, ezért Alissäna maga nyújtja Mykael felé a kért italt, aki ezzel egyidejűleg meg is szólítja őt. Arcára a felismerés ösztönös derűt varázsol, ám közel sem olyan megkomponáltat, mint amit Mykael a legutóbb tapasztalhatott tőle.*
- Ó Mykel, hogyne emlékeznék.
*Nem csupán a rajzok miatt emlékszik az ifjú zsoldosra, hanem mert Alissäna úgy véli meglehetősen jó memóriája van, s ennek okán minden vendégre emlékszik és könnyen megismeri őket.*
- Mi szél hozott erre ilyen korán?
*Persze jól tudja, hogy korán van, ám a délelőtti órák az ő mesterségében valóban igen korainak számítanak. Sok esetben van hogy csupán pirkadatkor bújik ágyba pihenés céljából.
A lány közben füle mögé simít egyet a kontyából kiszabadult tincsei sokaságából, s valamelyest ugyan igyekszik rendezni külsejét, de ezúttal nem óhajt lenyűgöző lenni. Csupán jól érzi magát a bőrében, s dolgozni sem feltétlenül óhajt, főleg nem ilyenkor. Óvatosan teájába kortyol és elégedetten sóhajt.*
- Merre jártál az utóbbi időben?
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-12-05 10:50:29
Üzenet elküldve: 2024-12-05 10:50:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* Valóban nem épp a legpihentetőbb alváson van túl, de ez van, ha az illető ismeretlen helyen alszik egy vérfürdő után. És ezután csak rosszabb lesz! Nehéz ez a zsoldos élet, főleg, ha mind a két oldalon megutáltatja magát. Ezt mondjuk próbálja elkerülni, de hibák mindig lesznek. *
- Azt meghiszem! Én is húznám még lóbőrt, de annyira azért nem kényelmes az ágy.
* Megvonja vállait, majd körbenéz. A másik félvér és az elf is már talpon. Valakinek muszáj, ha működtetni akarják ezt a helyet, szóval ezen nem lepődik meg. Amint viszont igen, az Mykael jelenése. Olyan jól nem tudta megismerni a férfit a rövid párbaj alatt. Sokat nem időzik rajta a tekintete, s hamar visszafordul Dayaneer irányába, hogy ismét megtisztelje a figyelmével. *
- Szóval egy beszerző körút. Értem. Örömmel, úgysincs jobb dolgom. Meg úgyis körbe szeretnék nézni, hátha találok valami... érdekeset.
* Persze nem repdesne az örömtől, ha kiderülne, hogy a vásárolt cuccokat neki kell majd cipelnie, de talán jobb is, hogy nem tud erről. Még a végén véletlen dolga akadna és eltűnne. Kinyújtózkodik még mielőtt megszólalna. *
- Most, hogy a kikötői hatalom megszilárdult, a patkányoktól nincs félni valónk. De igaz, még ott van a többi semmirekellő. Talán mégis jobb félni, mint megijedni. És mikor szeretnél indulni?
* Valóban nem épp a legpihentetőbb alváson van túl, de ez van, ha az illető ismeretlen helyen alszik egy vérfürdő után. És ezután csak rosszabb lesz! Nehéz ez a zsoldos élet, főleg, ha mind a két oldalon megutáltatja magát. Ezt mondjuk próbálja elkerülni, de hibák mindig lesznek. *
- Azt meghiszem! Én is húznám még lóbőrt, de annyira azért nem kényelmes az ágy.
* Megvonja vállait, majd körbenéz. A másik félvér és az elf is már talpon. Valakinek muszáj, ha működtetni akarják ezt a helyet, szóval ezen nem lepődik meg. Amint viszont igen, az Mykael jelenése. Olyan jól nem tudta megismerni a férfit a rövid párbaj alatt. Sokat nem időzik rajta a tekintete, s hamar visszafordul Dayaneer irányába, hogy ismét megtisztelje a figyelmével. *
- Szóval egy beszerző körút. Értem. Örömmel, úgysincs jobb dolgom. Meg úgyis körbe szeretnék nézni, hátha találok valami... érdekeset.
* Persze nem repdesne az örömtől, ha kiderülne, hogy a vásárolt cuccokat neki kell majd cipelnie, de talán jobb is, hogy nem tud erről. Még a végén véletlen dolga akadna és eltűnne. Kinyújtózkodik még mielőtt megszólalna. *
- Most, hogy a kikötői hatalom megszilárdult, a patkányoktól nincs félni valónk. De igaz, még ott van a többi semmirekellő. Talán mégis jobb félni, mint megijedni. És mikor szeretnél indulni?
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-12-04 21:39:34
Üzenet elküldve: 2024-12-04 21:39:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
*Az előző estén morfondírozik. Bosszantja, hogy nem látja a nagy egészet, ezek az aprócska információ részletek pedig nem mutatnak egyértelműen egy cél irányába. Nagyon úgy tűnt, hogy a Patkányok helyett végezte el Relael a piszkos munkát, de vajon a Varjak mit nyertek vele? Elengedik a védelmi pénzt? Ahhoz ez az ár túlságosan is borsos, kivéve persze, ha a kisasszony is mindenáron meg akart szabadulni az egykori városőröktől.
Elgondolkodva réved a semmibe egy rövid időre, miközben pipafüstje ráérősen gomolyog körülötte. Egy köszöntés zökkenti ki, mire rögtön fel is kapja a fejét, a hang irányába fordulva álmos-derűs mosoly kúszik képére.*
- Jó reggelt Ettvallder! *kissé elhanyagolt pipájába szív, közben a többi érkezőn is elidőz egy ideig a tekintete. Haldrian pillantásait elkapja, de különösebben nem foglalkozik vele, az álmos lánykán is elsiklik, s inkább a korai, nyurga vendéget méri végig, mielőtt a félvérre emelné zöldjeit ismét. A fattyúcska úgy tűnik nem aludta ki magát, de nehezen tudja elképzelni, hogy bárki ki tudna pihenni egy ilyen meglehetősen eseménydús estét. Kivéve azt a kalózformát, szinte biztos benne, hogy az úgy szunyált, mint egy jóllakott csecsemő.*
- Ha nem volna dolgom, egy darabig még biztos nem látnál.
*Távol áll tőle a koránkelés, de ha valamit el kell intézni, akkor nem tétlenkedik. Majd ha végzett, kipiheni a fáradalmait.*
- Be kellene szereznem pár dolgot a Kisasszonynak és nem lenne hátrány, ha egy-két erős fiatalember velem tartana. *Igazság szerint a kettő volna ideális. Mindenképpen szükséges valaki, aki nála jobban forgat kardot, na meg valaki, aki nála erősebb. A megvásárolt áru nem fogja idecipekedni magát* - Ha nincs más dolgod velem tarthatnál. Elkélne egy kardforgató, tudod a Kikötő nem épp a legbiztonságosabb hely... *Zöldjei látványosan körbepillantanak, megemlékezve a tegnapi csetepatéról, nyomatékot adva ezzel szavainak. *
*Az előző estén morfondírozik. Bosszantja, hogy nem látja a nagy egészet, ezek az aprócska információ részletek pedig nem mutatnak egyértelműen egy cél irányába. Nagyon úgy tűnt, hogy a Patkányok helyett végezte el Relael a piszkos munkát, de vajon a Varjak mit nyertek vele? Elengedik a védelmi pénzt? Ahhoz ez az ár túlságosan is borsos, kivéve persze, ha a kisasszony is mindenáron meg akart szabadulni az egykori városőröktől.
Elgondolkodva réved a semmibe egy rövid időre, miközben pipafüstje ráérősen gomolyog körülötte. Egy köszöntés zökkenti ki, mire rögtön fel is kapja a fejét, a hang irányába fordulva álmos-derűs mosoly kúszik képére.*
- Jó reggelt Ettvallder! *kissé elhanyagolt pipájába szív, közben a többi érkezőn is elidőz egy ideig a tekintete. Haldrian pillantásait elkapja, de különösebben nem foglalkozik vele, az álmos lánykán is elsiklik, s inkább a korai, nyurga vendéget méri végig, mielőtt a félvérre emelné zöldjeit ismét. A fattyúcska úgy tűnik nem aludta ki magát, de nehezen tudja elképzelni, hogy bárki ki tudna pihenni egy ilyen meglehetősen eseménydús estét. Kivéve azt a kalózformát, szinte biztos benne, hogy az úgy szunyált, mint egy jóllakott csecsemő.*
- Ha nem volna dolgom, egy darabig még biztos nem látnál.
*Távol áll tőle a koránkelés, de ha valamit el kell intézni, akkor nem tétlenkedik. Majd ha végzett, kipiheni a fáradalmait.*
- Be kellene szereznem pár dolgot a Kisasszonynak és nem lenne hátrány, ha egy-két erős fiatalember velem tartana. *Igazság szerint a kettő volna ideális. Mindenképpen szükséges valaki, aki nála jobban forgat kardot, na meg valaki, aki nála erősebb. A megvásárolt áru nem fogja idecipekedni magát* - Ha nincs más dolgod velem tarthatnál. Elkélne egy kardforgató, tudod a Kikötő nem épp a legbiztonságosabb hely... *Zöldjei látványosan körbepillantanak, megemlékezve a tegnapi csetepatéról, nyomatékot adva ezzel szavainak. *
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-12-01 19:50:23
Üzenet elküldve: 2024-12-01 19:50:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
*Az árat hallva rövid töprengést követően bólint egyet.
Arra, hogy nincs hús a háznál, összevonja a szemöldökét. Meglepő, hogy nincsenek ilyenekből felszerelkezve. Na de Haldrian jó javaslattal áll elő, úgyhogy rábólint arra is.*
- A rántotta is jó. Két adagnyi, ha van, meg hozzá valami zöldség. Zöldhagyma akár, vagy ami jó mellé.
*mondja végül.
Közben bebotorkál a helyszínre Alissäna is, akit azonnal felismer ugyan, de nem szólít meg rögtön. Kicsit talán elámul azon, mennyire más most, mint amikor legutóbb látta. Talán még kételkedni is kezd benne, hogy ugyanazt látja, de a haja, a magassága és az alkata miatt mégis egyértelmú a dolog. Az örömlány szó nélkül elbaktat mellette, úgyhogy elszalasztja a lehetőséget, hogy ráköszönjön.
Egyszerre magára marad, mert Haldrian is a konyhába megy neki ételt szerezni, meg Alissäna is valamiért, amire legfeljebb a csörömpölésből lehet következtetni.
Végül a lány támolyog elő elsőnek, de még mindig túl kába ahhoz, hogy tudomást vegyen a környezetéről. Mykael viszont őt nézi és terebélyesedik a mosolya. Még ilyen zilált, nyúzott külsővel is nagyon szép, van ebben is valami bájosság.
Haldrian visszatér, hozza az ételét, amit egy hálás biccentéssel vesz át. Majd a fiú megkéri a kurtizánt, hogy csapoljon neki sört. Akkor azért már csak megvárja ezt is, mert így a leányzó vélhetőleg végre felnéz. Legalább, amikor átadja neki az italát.
Amikor ez megtörténik, vigyorogva köszönti.*
- Szia Lissza! Megismersz?
*kérdi. Ki tudja, hogy így lesz-e, hiszen sokan fordulhattak meg a fogadóban, Mykael talán csak arról lehet emlékezetes a kurtizánnak, hogy ő volt az, aki meg is rajzolta. Most is ugyanolyan rakoncáltanak a szőke tincsei, most is kopott ruhákban jár és bőrvértben. Viszont valamivel napbarnítottabb az arca, illetve erőteljesebb lett az alkata. Alig maradt már valami a serdülő ifjak véznaságából, a sok munka és jó étkezés hatására jóval erőteljesebb lett az alkata. De a tekintetében kicsit még ott van a kisfiússág.*
*Az árat hallva rövid töprengést követően bólint egyet.
Arra, hogy nincs hús a háznál, összevonja a szemöldökét. Meglepő, hogy nincsenek ilyenekből felszerelkezve. Na de Haldrian jó javaslattal áll elő, úgyhogy rábólint arra is.*
- A rántotta is jó. Két adagnyi, ha van, meg hozzá valami zöldség. Zöldhagyma akár, vagy ami jó mellé.
*mondja végül.
Közben bebotorkál a helyszínre Alissäna is, akit azonnal felismer ugyan, de nem szólít meg rögtön. Kicsit talán elámul azon, mennyire más most, mint amikor legutóbb látta. Talán még kételkedni is kezd benne, hogy ugyanazt látja, de a haja, a magassága és az alkata miatt mégis egyértelmú a dolog. Az örömlány szó nélkül elbaktat mellette, úgyhogy elszalasztja a lehetőséget, hogy ráköszönjön.
Egyszerre magára marad, mert Haldrian is a konyhába megy neki ételt szerezni, meg Alissäna is valamiért, amire legfeljebb a csörömpölésből lehet következtetni.
Végül a lány támolyog elő elsőnek, de még mindig túl kába ahhoz, hogy tudomást vegyen a környezetéről. Mykael viszont őt nézi és terebélyesedik a mosolya. Még ilyen zilált, nyúzott külsővel is nagyon szép, van ebben is valami bájosság.
Haldrian visszatér, hozza az ételét, amit egy hálás biccentéssel vesz át. Majd a fiú megkéri a kurtizánt, hogy csapoljon neki sört. Akkor azért már csak megvárja ezt is, mert így a leányzó vélhetőleg végre felnéz. Legalább, amikor átadja neki az italát.
Amikor ez megtörténik, vigyorogva köszönti.*
- Szia Lissza! Megismersz?
*kérdi. Ki tudja, hogy így lesz-e, hiszen sokan fordulhattak meg a fogadóban, Mykael talán csak arról lehet emlékezetes a kurtizánnak, hogy ő volt az, aki meg is rajzolta. Most is ugyanolyan rakoncáltanak a szőke tincsei, most is kopott ruhákban jár és bőrvértben. Viszont valamivel napbarnítottabb az arca, illetve erőteljesebb lett az alkata. Alig maradt már valami a serdülő ifjak véznaságából, a sok munka és jó étkezés hatására jóval erőteljesebb lett az alkata. De a tekintetében kicsit még ott van a kisfiússág.*
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-27 23:00:44
Üzenet elküldve: 2024-11-27 23:00:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nehéz reggelek//
*Tekintetét a plafonra szegezve végez egy gyors fejszámolást. Aranyat számolni igazán tud.*
-Harmincnyolc arany, szobástul reggelistül, serestül. Sonka, kolbász, na az nincs... *Itt beharapja ajkát, nehogy elhagyja azt valami sajátos szemtelenség a kolbász dolgán, mint ahogy az általában lenni szokott. Az kéne, hogy még egy zsoldosfélét magára haragítson.*
-Tojás van. Rántotta jó lesz? *Készségesen kérdi, de nem várja meg a választ; a konyha felől terjengő rántottaillat még az ő gyomrát is megkongatja. Térül-fordul, hogy visszatérjen egy vekni kenyérrel és egy kiadós, forró rántottával a tányéron. Nem túl gazdag reggeli, de az éhes vándornak valószínűleg megteszi.
Miközben óvatosan szédeleg ki a konyháról, Alissänára lesz figyelmes. Alighanem elkerülte az elmúlt pillanatokban, mert az elf kezében már ott gőzölög egy csésze ital. Ismeri már annyira, hogy tudja, hogyan zajlanak nála a reggelek, s most sincs ez másképp. A kis pillangó éjjel igazán aktív, főleg, ha aranyától megválni óhajtó vendég akad. Nem is öltözött vendégvárásra, de meg kell állapítania, hogy még így, kócosan is elragadó. Vet a szabad bőrfelületekre egy sóvárgó pillantást; hiába alszanak együtt, egy ideje már nem volt dolga vele.*
-Csapolnál az úrnak egy korsó sört? A világosból. *Szól a lányhoz, miközben óvatosan elé helyezi a rántottát. Tesz egy gyors kört a fogadótérben, hogy összeszedjen néhány, tegnapról még ott felejtett, takarításra eszközölt, elhasznált rongyot. Ha már itt van, le is törli az asztalokat, mielőtt bárki a fejéhez vágná, hogy szokásához híven lébecol.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.27 23:02:59
*Tekintetét a plafonra szegezve végez egy gyors fejszámolást. Aranyat számolni igazán tud.*
-Harmincnyolc arany, szobástul reggelistül, serestül. Sonka, kolbász, na az nincs... *Itt beharapja ajkát, nehogy elhagyja azt valami sajátos szemtelenség a kolbász dolgán, mint ahogy az általában lenni szokott. Az kéne, hogy még egy zsoldosfélét magára haragítson.*
-Tojás van. Rántotta jó lesz? *Készségesen kérdi, de nem várja meg a választ; a konyha felől terjengő rántottaillat még az ő gyomrát is megkongatja. Térül-fordul, hogy visszatérjen egy vekni kenyérrel és egy kiadós, forró rántottával a tányéron. Nem túl gazdag reggeli, de az éhes vándornak valószínűleg megteszi.
Miközben óvatosan szédeleg ki a konyháról, Alissänára lesz figyelmes. Alighanem elkerülte az elmúlt pillanatokban, mert az elf kezében már ott gőzölög egy csésze ital. Ismeri már annyira, hogy tudja, hogyan zajlanak nála a reggelek, s most sincs ez másképp. A kis pillangó éjjel igazán aktív, főleg, ha aranyától megválni óhajtó vendég akad. Nem is öltözött vendégvárásra, de meg kell állapítania, hogy még így, kócosan is elragadó. Vet a szabad bőrfelületekre egy sóvárgó pillantást; hiába alszanak együtt, egy ideje már nem volt dolga vele.*
-Csapolnál az úrnak egy korsó sört? A világosból. *Szól a lányhoz, miközben óvatosan elé helyezi a rántottát. Tesz egy gyors kört a fogadótérben, hogy összeszedjen néhány, tegnapról még ott felejtett, takarításra eszközölt, elhasznált rongyot. Ha már itt van, le is törli az asztalokat, mielőtt bárki a fejéhez vágná, hogy szokásához híven lébecol.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.27 23:02:59
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-27 21:54:59
Üzenet elküldve: 2024-11-27 21:54:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
*Alissäna sokáig hever az ágyban, kiélvezi a lustálkodás minden percét. Örül, ha végre saját igényeivel is foglakozhat, akkor is ha éppenséggel csak annyiról van szó, hogy kényelmesen elterpeszkedik az ágyon.
Már ébren van, felfogja a valóságot maga körül, de még sokáig fekszik. Teste kipihent, de még bágyadt. Egyszer feltápászkodik, hogy kihúzza a függönyt, s beengedjen valamennyit a melengető napfényből, majd gyorsan visszamászik a hívogatóan langyos takaró alá. Szórakozottan bambulja a lebegő porszemeket, melyet megválít egy fénycsík. Nincs terve, nem is csinál semmit, csak álmodozik, ami az egyik kedves időtöltése. Elméje szerteágazó utat jár be, mire testét mozgásra szánja.
Mivel nincs sem feladata, sem terve, ezért nem kapkod. Éppen csak egy köntöst vesz magára és megköti derekán, majd egy szebb papucsába bújik bele. Sikerült néhány foltos papírt szereznie, meg némi tintát és tollat, ezeket felmarkolva lép ki szobájából.*
*Alig néz körbe, tekintete a papírra szegeződik, ennek okán egyszer meg is botlik, és hanyagul feltűzött haja félig ki is bomlik. Rutinosan sétál a pult mögé, nem üdvözöl senkit, nem is pillant senkire, helyette azokat a suta számokat vizsgálgatja, melyeket még ő rajzolt a lapokra. Elég szépen másol, ugyanakkor a megértés még hiányzik, ez viszont cseppet sem töri le.
Nagyot ásítva tűnik el a konyhában, ahol némi csörömpölés közepette teát készít magának. Láthatóan nem a reggelek a kedvencei, annak ellenére sem, hogy jócskán kitolta pihenőjét.
Rövidesen ismételten felbukkan egy gőzölgő pohárkával, gyűrött arccal és félig lezárt szemekkel. Még Haldriant sem igazán ismeri fel jelenlegi állapotában, hát még a rég látott Mykaelt.*
*Alissäna sokáig hever az ágyban, kiélvezi a lustálkodás minden percét. Örül, ha végre saját igényeivel is foglakozhat, akkor is ha éppenséggel csak annyiról van szó, hogy kényelmesen elterpeszkedik az ágyon.
Már ébren van, felfogja a valóságot maga körül, de még sokáig fekszik. Teste kipihent, de még bágyadt. Egyszer feltápászkodik, hogy kihúzza a függönyt, s beengedjen valamennyit a melengető napfényből, majd gyorsan visszamászik a hívogatóan langyos takaró alá. Szórakozottan bambulja a lebegő porszemeket, melyet megválít egy fénycsík. Nincs terve, nem is csinál semmit, csak álmodozik, ami az egyik kedves időtöltése. Elméje szerteágazó utat jár be, mire testét mozgásra szánja.
Mivel nincs sem feladata, sem terve, ezért nem kapkod. Éppen csak egy köntöst vesz magára és megköti derekán, majd egy szebb papucsába bújik bele. Sikerült néhány foltos papírt szereznie, meg némi tintát és tollat, ezeket felmarkolva lép ki szobájából.*
*Alig néz körbe, tekintete a papírra szegeződik, ennek okán egyszer meg is botlik, és hanyagul feltűzött haja félig ki is bomlik. Rutinosan sétál a pult mögé, nem üdvözöl senkit, nem is pillant senkire, helyette azokat a suta számokat vizsgálgatja, melyeket még ő rajzolt a lapokra. Elég szépen másol, ugyanakkor a megértés még hiányzik, ez viszont cseppet sem töri le.
Nagyot ásítva tűnik el a konyhában, ahol némi csörömpölés közepette teát készít magának. Láthatóan nem a reggelek a kedvencei, annak ellenére sem, hogy jócskán kitolta pihenőjét.
Rövidesen ismételten felbukkan egy gőzölgő pohárkával, gyűrött arccal és félig lezárt szemekkel. Még Haldriant sem igazán ismeri fel jelenlegi állapotában, hát még a rég látott Mykaelt.*
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-27 16:57:37
Üzenet elküldve: 2024-11-27 16:57:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
//Haldrian//
*Nem kell sokáig várnia, hogy előkerüljön valaki. Egészen biztos, hogy vele még nem találkozott, bár ez leginkább a vak véletlenen múlott csak. Tudniillik, amikor legutóbb erre járt, Mykael történetesen együtt érkezett a kikötőbe valakivel, aki éppen Haldriant kereste és a fekete hajú fél-elf ráadásul körözés alatt is állt. Szóval, ha Mykael akkor látta volna, biztosan felismerte volna, s talán még a kézre kerítésében is segédkezett volna.
Ám ez már régi história, mostanra a zsoldos már nem is emlékszik ezekre a dolgokra.*
- Üdv! Szobát igen, valami egyszerűbbet. Meg egy korsó sör is jól esne. Valami jó fajta.
*mondja, aztán kisvártatva még hozzáteszi.*
- És valami harapnivaló, ha akad. Friss cipó, sonka, kolbász, efféle van nálatok?
*kérdi még.*
//Haldrian//
*Nem kell sokáig várnia, hogy előkerüljön valaki. Egészen biztos, hogy vele még nem találkozott, bár ez leginkább a vak véletlenen múlott csak. Tudniillik, amikor legutóbb erre járt, Mykael történetesen együtt érkezett a kikötőbe valakivel, aki éppen Haldriant kereste és a fekete hajú fél-elf ráadásul körözés alatt is állt. Szóval, ha Mykael akkor látta volna, biztosan felismerte volna, s talán még a kézre kerítésében is segédkezett volna.
Ám ez már régi história, mostanra a zsoldos már nem is emlékszik ezekre a dolgokra.*
- Üdv! Szobát igen, valami egyszerűbbet. Meg egy korsó sör is jól esne. Valami jó fajta.
*mondja, aztán kisvártatva még hozzáteszi.*
- És valami harapnivaló, ha akad. Friss cipó, sonka, kolbász, efféle van nálatok?
*kérdi még.*
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-26 22:32:45
Üzenet elküldve: 2024-11-26 22:32:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mykael//
*Reggel mosakodással kezd; természetesen magához mérten, kellő felületességgel. Úgy vette észre, hogy a "gyengébbik nem" képviselői preferálják az efféle habitust. Ki ő, hogy eltagadja ezt tőlük? Amúgy is kezd hozzászokni, szinte rutinjává vált. Ha nem is ázik hosszan egy forró dézsában, azért a hidegvizes hordó felett megtisztítja mindenét. Úriasabbnak is érzi magát ettől.
A szobába visszatérve felhúzza vászonnadrágját és a szebb napokat is látott, kissé megnyúlt inget, belebújik csizmájába, vet egy pillantást az alvó pillangóra majd kilép az ajtón. Hagyja pihenni a lányt. Még azt is megállja, hogy belesimítson az ében fürtökbe, csak úgy kedvtelésből. Úgy tapasztalta, hogy az elf szeret sokáig aludni. Fütyörészve ballag le a lépcsőn; amit rögtön kiszúr, az az indulásra készülődő Dayaneer és a fehérhajú félvér a társaságában. Elidőzik tekintete a wegtorenin, na persze nem feltűnően. Kíváncsi, vajon mire jutott Relaellel. Ezt a diskurzust későbbre hagyja most, ugyanis egy fiatal férfi áll a pultnál. Valamivel magasabb nála és szemlátomást erőnek sincs híján. A ruházata kopottas; elsőre amolyan bérkard félének véli. Sokan megfordulnak a fogadóban mostanában.*
-Mit adhatok? *Bedől a pult mögé és sebtiben hátrasöpri fekete sörényét. Vagy nem emlékszik, vagy először látja itt a fiatal bakát. A frissítő mosdás megtette a hatását, még egy mosolyféleséget is megereszt a vendég felé, csak a miheztartás végett. Szürke tekintete elidőzik a cókmókon.*
-Szobát esetleg?
*Reggel mosakodással kezd; természetesen magához mérten, kellő felületességgel. Úgy vette észre, hogy a "gyengébbik nem" képviselői preferálják az efféle habitust. Ki ő, hogy eltagadja ezt tőlük? Amúgy is kezd hozzászokni, szinte rutinjává vált. Ha nem is ázik hosszan egy forró dézsában, azért a hidegvizes hordó felett megtisztítja mindenét. Úriasabbnak is érzi magát ettől.
A szobába visszatérve felhúzza vászonnadrágját és a szebb napokat is látott, kissé megnyúlt inget, belebújik csizmájába, vet egy pillantást az alvó pillangóra majd kilép az ajtón. Hagyja pihenni a lányt. Még azt is megállja, hogy belesimítson az ében fürtökbe, csak úgy kedvtelésből. Úgy tapasztalta, hogy az elf szeret sokáig aludni. Fütyörészve ballag le a lépcsőn; amit rögtön kiszúr, az az indulásra készülődő Dayaneer és a fehérhajú félvér a társaságában. Elidőzik tekintete a wegtorenin, na persze nem feltűnően. Kíváncsi, vajon mire jutott Relaellel. Ezt a diskurzust későbbre hagyja most, ugyanis egy fiatal férfi áll a pultnál. Valamivel magasabb nála és szemlátomást erőnek sincs híján. A ruházata kopottas; elsőre amolyan bérkard félének véli. Sokan megfordulnak a fogadóban mostanában.*
-Mit adhatok? *Bedől a pult mögé és sebtiben hátrasöpri fekete sörényét. Vagy nem emlékszik, vagy először látja itt a fiatal bakát. A frissítő mosdás megtette a hatását, még egy mosolyféleséget is megereszt a vendég felé, csak a miheztartás végett. Szürke tekintete elidőzik a cókmókon.*
-Szobát esetleg?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520