Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-12 14:31:32
Üzenet elküldve: 2024-05-12 14:31:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
*A kínált gyertyáért hálásan mosolyog, majd pár pillanat múlva leinti és megrázza az üres dohányzacskót, jelezve, hogy miért nem lesz rá szükség. Közben csak úgy finoman meglebegteti a lehetőséget, hogy ha több lábon akarna a másik állni akkor lehet van rá ötlete, de nem csapja le a fajtárs a dolgot. Ő csak vállat ránt.*
-Hát te tudod.
*Az úrnő kilétének kérdésére a doki is Mardeii irányába néz. Mégiscsak ő dolgozik neki. Aki, meg is adja a szükséges leírást. Az elf közben fülel és elteszi magának a dolgokat miközben apró kortyokban csökkenti kupája tartalmát. A kard említésére ő is megnézi magának a pengét. Nem túl finom jószág. Nem örülne ha hozzá kerülnének akiket megvagdaltak vele. Egy ork oldalán jobban állna.*
*A kínált gyertyáért hálásan mosolyog, majd pár pillanat múlva leinti és megrázza az üres dohányzacskót, jelezve, hogy miért nem lesz rá szükség. Közben csak úgy finoman meglebegteti a lehetőséget, hogy ha több lábon akarna a másik állni akkor lehet van rá ötlete, de nem csapja le a fajtárs a dolgot. Ő csak vállat ránt.*
-Hát te tudod.
*Az úrnő kilétének kérdésére a doki is Mardeii irányába néz. Mégiscsak ő dolgozik neki. Aki, meg is adja a szükséges leírást. Az elf közben fülel és elteszi magának a dolgokat miközben apró kortyokban csökkenti kupája tartalmát. A kard említésére ő is megnézi magának a pengét. Nem túl finom jószág. Nem örülne ha hozzá kerülnének akiket megvagdaltak vele. Egy ork oldalán jobban állna.*
1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-12 13:17:23
Üzenet elküldve: 2024-05-12 13:17:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A dallamok sohase tiszták//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Állandóan.
*Rovéna meglepetés csókja végre megtisztítja szívének énekét a kétely pusztító dallamától, és elaltatja a benne őrjöngő kifürkészhetetlen viharokat. Lelkének rideg pusztasága így egy rövid időre belekóstolhat a káosz nélküli létezés idilljébe.
Ez az, amit soha, senki más nem tudott megadni neki. Perceket, melyben elcsitul a fájdalom, és megjelenik a szeretet utáni megmagyarázhatatlan vágyódás. S az, hogy az ő nyomorúságos életében megtapasztalhatta milyen az, mikor egy másik értelmes lény számára te jelented a világ közepét, korábbi életére visszagondolva nevetségesen abszurdnak tűnik.
Talán akkoriban nem is élt igazán. Egy rémálom lehetett csupán, melyet a benne élő szörnyeteg állatias ösztöneivel tudott átvészelni. Ezért örökké hálás lesz akkori önmagának, de most már ideje pihennie. Ő és Rovéna majd megvédik egymást bármitől, ami rájuk vár.
Az ajkak csatája után testük egymásba fonódik, s már-már őrületbe ejtően lassan araszolnak el a dézsáig, miközben Ras egy egész világot felfedez a lány szemeiben megbújó barna ködtengerben.
Eleinte nem akarta, hogy ez történjen. Szeretett volna időt hagyni, hogy Rové újra felfedezhesse magának a kettejük közötti dinamikát. Ám a józan eszét elmossa a vágyódás, mely már testén is nyomot hagy, amikor belemeríti végtagjait a dézsa forró vizébe. A festményre kívánkozó női idomok látványa, a selymes bőr csillogása, és az a buja tekintet, mind arra késztetik Rast, hogy vegye el, ami az övé. Szakítsa le a rózsát, és többé ne eressze ki a kezéből. Akkor sem, ha fáj.*
- Az elmúlt időszakot az erdőben töltöttem egyedül. Többször gondoltam arra, hogy mennyire jó lesz a nélkülözés után venni egy forró fürdőt. De ez most felülmúlja minden elképzelésemet.
*Ahogy megszűnik a kettejük közötti távolság, és kedvese minden porcikája hozzásimul, kényszerűen elmosolyodik. Jobbjának ujjbegyei előbb a gyönyörű arcot cirógatják meg, majd a dús hajzuhatagban tűnnek el. Eközben balja sem bírja tovább, mohón többre vágyik, és a gerince mentén lecsusszanva bejárja szinte a nő egész testét. Hol többet időzik, hol kevesebbet, attól függően milyen reakció szökik ki a finom női ajkak közül.
Így folytatódik egymás felfedezése egészen addig, míg a víz ki nem hűl. Onnantól az ágyuk lesz a menedékük, melyben akár hajnalig képesek lennének elveszni a közös élvezetek és Ras történeteinek furcsa keverékében, ha el nem nyomná őket az éj feléhez közeledvén az álom.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Állandóan.
*Rovéna meglepetés csókja végre megtisztítja szívének énekét a kétely pusztító dallamától, és elaltatja a benne őrjöngő kifürkészhetetlen viharokat. Lelkének rideg pusztasága így egy rövid időre belekóstolhat a káosz nélküli létezés idilljébe.
Ez az, amit soha, senki más nem tudott megadni neki. Perceket, melyben elcsitul a fájdalom, és megjelenik a szeretet utáni megmagyarázhatatlan vágyódás. S az, hogy az ő nyomorúságos életében megtapasztalhatta milyen az, mikor egy másik értelmes lény számára te jelented a világ közepét, korábbi életére visszagondolva nevetségesen abszurdnak tűnik.
Talán akkoriban nem is élt igazán. Egy rémálom lehetett csupán, melyet a benne élő szörnyeteg állatias ösztöneivel tudott átvészelni. Ezért örökké hálás lesz akkori önmagának, de most már ideje pihennie. Ő és Rovéna majd megvédik egymást bármitől, ami rájuk vár.
Az ajkak csatája után testük egymásba fonódik, s már-már őrületbe ejtően lassan araszolnak el a dézsáig, miközben Ras egy egész világot felfedez a lány szemeiben megbújó barna ködtengerben.
Eleinte nem akarta, hogy ez történjen. Szeretett volna időt hagyni, hogy Rové újra felfedezhesse magának a kettejük közötti dinamikát. Ám a józan eszét elmossa a vágyódás, mely már testén is nyomot hagy, amikor belemeríti végtagjait a dézsa forró vizébe. A festményre kívánkozó női idomok látványa, a selymes bőr csillogása, és az a buja tekintet, mind arra késztetik Rast, hogy vegye el, ami az övé. Szakítsa le a rózsát, és többé ne eressze ki a kezéből. Akkor sem, ha fáj.*
- Az elmúlt időszakot az erdőben töltöttem egyedül. Többször gondoltam arra, hogy mennyire jó lesz a nélkülözés után venni egy forró fürdőt. De ez most felülmúlja minden elképzelésemet.
*Ahogy megszűnik a kettejük közötti távolság, és kedvese minden porcikája hozzásimul, kényszerűen elmosolyodik. Jobbjának ujjbegyei előbb a gyönyörű arcot cirógatják meg, majd a dús hajzuhatagban tűnnek el. Eközben balja sem bírja tovább, mohón többre vágyik, és a gerince mentén lecsusszanva bejárja szinte a nő egész testét. Hol többet időzik, hol kevesebbet, attól függően milyen reakció szökik ki a finom női ajkak közül.
Így folytatódik egymás felfedezése egészen addig, míg a víz ki nem hűl. Onnantól az ágyuk lesz a menedékük, melyben akár hajnalig képesek lennének elveszni a közös élvezetek és Ras történeteinek furcsa keverékében, ha el nem nyomná őket az éj feléhez közeledvén az álom.*
1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-12 11:34:47
Üzenet elküldve: 2024-05-12 11:34:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Nem locsog feleslegesen. Kivárja, vajon mire jut egymással a kettő, de úgy tűnik, csupán némi cseverészés és tanácsadás az eredmény.
Gyertyáért nyúl háta mögül, hogy a pipázásra készülő Intath felé kínálja. Elvégre valamivel meg kell gyújtani.*
-Á, az Úrnő. *Nem kárhoztatja a félvért a kíváncsiságáért.*
-Nem kedveli a felesleges szájtépést. Sem az orkokat és a sötételfeket. Ilyesmit ne is hozz a közelébe. Elég... Szeszélyes természet. De megéri neki dolgozni, meglátod majd. *Ennyiben össze is foglalja, amit tudni érdemes. A szőke elf valószínűleg ismeri, számára aligha tartogathat újat.*
-Amíg nem ér vissza, addig nem küldenélek messzire. Biztos vagyok benne, hogy feladattal tér vissza számunkra. Nem akarom, hogy messze légy. *Végigméri Ettvalldert. Tekintete megakad a furcsa, agresszív küllemű pengén.*
-Azt honnét szerezted? Nem láttam még hasonlót sem.
*Nem locsog feleslegesen. Kivárja, vajon mire jut egymással a kettő, de úgy tűnik, csupán némi cseverészés és tanácsadás az eredmény.
Gyertyáért nyúl háta mögül, hogy a pipázásra készülő Intath felé kínálja. Elvégre valamivel meg kell gyújtani.*
-Á, az Úrnő. *Nem kárhoztatja a félvért a kíváncsiságáért.*
-Nem kedveli a felesleges szájtépést. Sem az orkokat és a sötételfeket. Ilyesmit ne is hozz a közelébe. Elég... Szeszélyes természet. De megéri neki dolgozni, meglátod majd. *Ennyiben össze is foglalja, amit tudni érdemes. A szőke elf valószínűleg ismeri, számára aligha tartogathat újat.*
-Amíg nem ér vissza, addig nem küldenélek messzire. Biztos vagyok benne, hogy feladattal tér vissza számunkra. Nem akarom, hogy messze légy. *Végigméri Ettvalldert. Tekintete megakad a furcsa, agresszív küllemű pengén.*
-Azt honnét szerezted? Nem láttam még hasonlót sem.
1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-11 19:23:45
Üzenet elküldve: 2024-05-11 19:23:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* Legközelebb, talán kétszer is meggondolja, mit beszéljen kinek a társaságában. Ha minden zökkenőmentes folytatódik. Legrosszabb esetben is, pusztán zavarótényező lesz ez a kis bizalmatlanság az életükben. Amint a félvér bebizonyítja rátermettséget, reményei szerint minden kételyt elillant, ami felmerül vele kapcsolatban. Az elé rakott italt egyelőre nem kezdi meg, mivel még van az előző italából. Előbb azt fejezi be. *
- Meglátjuk. * iszik * Mindenesetre előbb itt nézném meg, hogy milyen feladatok várnának rám, mielőtt egyáltalán más után kajtatnék. Elvégre egyelőre azt sem tudom, hogy mit tartogatnak nekem.
* Biccent egyet Mardeii irányába. Félelme nincs, de azért izgul. Legrosszabb esetben az egész csapatot maga ellen uszítja. *
- És mi a helyzet ezzel az Úrnővel?
* Legközelebb, talán kétszer is meggondolja, mit beszéljen kinek a társaságában. Ha minden zökkenőmentes folytatódik. Legrosszabb esetben is, pusztán zavarótényező lesz ez a kis bizalmatlanság az életükben. Amint a félvér bebizonyítja rátermettséget, reményei szerint minden kételyt elillant, ami felmerül vele kapcsolatban. Az elé rakott italt egyelőre nem kezdi meg, mivel még van az előző italából. Előbb azt fejezi be. *
- Meglátjuk. * iszik * Mindenesetre előbb itt nézném meg, hogy milyen feladatok várnának rám, mielőtt egyáltalán más után kajtatnék. Elvégre egyelőre azt sem tudom, hogy mit tartogatnak nekem.
* Biccent egyet Mardeii irányába. Félelme nincs, de azért izgul. Legrosszabb esetben az egész csapatot maga ellen uszítja. *
- És mi a helyzet ezzel az Úrnővel?
1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-10 22:06:29
Üzenet elküldve: 2024-05-10 22:06:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A dallamok sohase tiszták//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi ajánlatát hallva ártatlan őzszemeibe buja csillogás költözik. Ajkain sokatmondó mosollyal figyeli, ahogy Rasdeher talpra áll mellette, s felé nyújtja a kezét. Nem szándékosan terelte a dolgokat ilyen mederbe, mégis tetszik neki a kialakult helyzet. Máskülönben lehet, hogy jobban odafigyelt volna, miként válogatja meg a szavait. Mielőtt azonban elfogadná párja kezét, barna lélektükrei még egyszer végigpillantanak az előtte állón. Lustán, lentről indulva méri végig, s közben szeretné hinni, hogy nem fogja többé elfelejteni. Meddő kísérletet tesz arra, hogy valamennyi részletét emlékezetébe vésse. Érdes kezét, válla vonalát, még az utolsó fényfoltot is, ami kirajzolódik a bőrén.
Látva a számtalan heget a másik hátán fájdalom költözik a szívébe, mely fellobbantja benne a harag szikráját. Észre sem veszi, hogy érzései a penge iránt némán új árnyalatokat öltenek. A következő pillanatban szemei összekapcsolódnak a tengerszín íriszekkel, és ettől elsimulnak a lelke tengerén feltámadott hullámok. Ezúttal nem ijed meg a találkozástól. Egyre jobban szereti, amikor az ő alakján pihen meg ez a két kékeszöld csoda. Szívesen hiszi azt, hogy ezek a kísérteties tűzzel égő kristályok csak az ő számára készültek. Mélyen beléjük pillant, mintha ott rejlene mögöttük minden, ami valaha számított.*
- Gyakran teszem ezt veled, Rasti? *fejét oldalra billentve elmosolyodik. Az apró mozdulatot sötét zuhatagként követik vállára boruló tincsei.* Elárasztalak szavakkal, miközben nem csak egyszerű válaszokat várok a szádtól. Ha mindig ilyen vagyok, nehéz lehet a kedvemben járnod.
*Kezdi sejteni, miért rajongott oly nagyon Rasdeherért, de arra nem sikerült még rájönnie, hogy az a Rovéna, aki egykoron volt, mégis mivel láncolta magához a hollós lelkét. Bármi is volt az, nagyon reméli, hogy ott szunnyad benne valahol. Rasti talán rájöhet, hogyan ébresztheti fel.
Végre megfogja a felé nyújtott kezet, azonban mielőtt felkelne, Rast húzza közelebb magához, hogy egy csókkal pecsételje meg az egyezségüket. Íme a válasza. A szeretetre, a szablyára, mindenre. Rasdeherre. Ezután már bármerre hagyja terelgetni magát, és közben ő is elkezd megszabadulni az öltözékétől. Öve halk koppanással landol a padlón, majd meglazítja ruhájának gombjait, hogy pár pillanattal később lecsúszva vállain, az is a földre hulljon. Mire a dézsáig érnek, útjuk nyomán mindenfelé Rovéna elszórt ruhadarabjai maradnak. Ha figyelne rá, még tetszene is neki a felfordulás, amit ők ketten csináltak. De nem figyel. Úgy tapad Rasdeher ajkaira sajátjaival, mint aki már régóta szomjazza a csókjait. Amit kap, pont annyira elég neki, hogy ne akarja megváratni a gőzölgő vízben elnyújtózó férfit. Előbb hosszú lábai kerülnek a forró fürdőbe, majd formás csípője, végül egy jóleső sóhajjal vállig belemerül. Gesztenyeszín fürtjei úsznak körülötte a víz tetején, akár egy szirénnek, miközben az ő Rastijához simul. Talán a hangja is éppen olyan lenne, de most nem jut eszébe énekelni. Inkább körbeöleli párja nyakát, és szerez magának egy újabb érzéki csókot. Ha kellene, talán el is kárhozna a következőért.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi ajánlatát hallva ártatlan őzszemeibe buja csillogás költözik. Ajkain sokatmondó mosollyal figyeli, ahogy Rasdeher talpra áll mellette, s felé nyújtja a kezét. Nem szándékosan terelte a dolgokat ilyen mederbe, mégis tetszik neki a kialakult helyzet. Máskülönben lehet, hogy jobban odafigyelt volna, miként válogatja meg a szavait. Mielőtt azonban elfogadná párja kezét, barna lélektükrei még egyszer végigpillantanak az előtte állón. Lustán, lentről indulva méri végig, s közben szeretné hinni, hogy nem fogja többé elfelejteni. Meddő kísérletet tesz arra, hogy valamennyi részletét emlékezetébe vésse. Érdes kezét, válla vonalát, még az utolsó fényfoltot is, ami kirajzolódik a bőrén.
Látva a számtalan heget a másik hátán fájdalom költözik a szívébe, mely fellobbantja benne a harag szikráját. Észre sem veszi, hogy érzései a penge iránt némán új árnyalatokat öltenek. A következő pillanatban szemei összekapcsolódnak a tengerszín íriszekkel, és ettől elsimulnak a lelke tengerén feltámadott hullámok. Ezúttal nem ijed meg a találkozástól. Egyre jobban szereti, amikor az ő alakján pihen meg ez a két kékeszöld csoda. Szívesen hiszi azt, hogy ezek a kísérteties tűzzel égő kristályok csak az ő számára készültek. Mélyen beléjük pillant, mintha ott rejlene mögöttük minden, ami valaha számított.*
- Gyakran teszem ezt veled, Rasti? *fejét oldalra billentve elmosolyodik. Az apró mozdulatot sötét zuhatagként követik vállára boruló tincsei.* Elárasztalak szavakkal, miközben nem csak egyszerű válaszokat várok a szádtól. Ha mindig ilyen vagyok, nehéz lehet a kedvemben járnod.
*Kezdi sejteni, miért rajongott oly nagyon Rasdeherért, de arra nem sikerült még rájönnie, hogy az a Rovéna, aki egykoron volt, mégis mivel láncolta magához a hollós lelkét. Bármi is volt az, nagyon reméli, hogy ott szunnyad benne valahol. Rasti talán rájöhet, hogyan ébresztheti fel.
Végre megfogja a felé nyújtott kezet, azonban mielőtt felkelne, Rast húzza közelebb magához, hogy egy csókkal pecsételje meg az egyezségüket. Íme a válasza. A szeretetre, a szablyára, mindenre. Rasdeherre. Ezután már bármerre hagyja terelgetni magát, és közben ő is elkezd megszabadulni az öltözékétől. Öve halk koppanással landol a padlón, majd meglazítja ruhájának gombjait, hogy pár pillanattal később lecsúszva vállain, az is a földre hulljon. Mire a dézsáig érnek, útjuk nyomán mindenfelé Rovéna elszórt ruhadarabjai maradnak. Ha figyelne rá, még tetszene is neki a felfordulás, amit ők ketten csináltak. De nem figyel. Úgy tapad Rasdeher ajkaira sajátjaival, mint aki már régóta szomjazza a csókjait. Amit kap, pont annyira elég neki, hogy ne akarja megváratni a gőzölgő vízben elnyújtózó férfit. Előbb hosszú lábai kerülnek a forró fürdőbe, majd formás csípője, végül egy jóleső sóhajjal vállig belemerül. Gesztenyeszín fürtjei úsznak körülötte a víz tetején, akár egy szirénnek, miközben az ő Rastijához simul. Talán a hangja is éppen olyan lenne, de most nem jut eszébe énekelni. Inkább körbeöleli párja nyakát, és szerez magának egy újabb érzéki csókot. Ha kellene, talán el is kárhozna a következőért.*
1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-10 17:41:30
Üzenet elküldve: 2024-05-10 17:41:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
*Vannak hasonlóságok egy úri bálban és a kikötőben. Mindkét helyen érdemes odafigyelned a szavaidra és a tetteidre mert figyelnek téged. Hogy az fajtárs szavaiból mit szűrt le a pultos és a mit a doki az még kérdés. Utóbbi mindenesetre igyekszik lazítani a kellemetlen hangulatot és bizonyára nem ezért, de Mardeii el is engedi a dolgot. Kérdésére a másik ad egy semmit és mégis sokat mondó választ amin a doki csak mosolyog. Elveszi a korsóját megemeli a másik felé biccentve és beleiszik. Csak utána szólal meg.*
-Hát, ha csak az időd akarod elütni miközben kicsit a zsebed is megtömnéd akkor a rumosba ellátogathatsz. Igaz, hogy egy lepra hely, de szoktak ott pofozkodásokat tartani. Jó néha előkerül egy-egy kés is. A szabályok hajlamosak változni, de összeüthetsz valakivel talán nem is kevésért. Amúgy, aki a kikötőbe látogat az általában tudja hova jött és megvannak a testőrei nem itt fogad újat. Persze ha több lábon akarsz állni az már más kérdés.
*Úgy beszél mintha csak az időjárásról lenne szó. Közben előszedi a pipáját, leteszi az asztalra, elő keresi a dohányoszacskóját, belenéz, elhúzza a száját, visszateszi, aztán mellé a pipát is és csak az utolsó mondatra fordul tekintete újra a fajtárs irányába.*
*Vannak hasonlóságok egy úri bálban és a kikötőben. Mindkét helyen érdemes odafigyelned a szavaidra és a tetteidre mert figyelnek téged. Hogy az fajtárs szavaiból mit szűrt le a pultos és a mit a doki az még kérdés. Utóbbi mindenesetre igyekszik lazítani a kellemetlen hangulatot és bizonyára nem ezért, de Mardeii el is engedi a dolgot. Kérdésére a másik ad egy semmit és mégis sokat mondó választ amin a doki csak mosolyog. Elveszi a korsóját megemeli a másik felé biccentve és beleiszik. Csak utána szólal meg.*
-Hát, ha csak az időd akarod elütni miközben kicsit a zsebed is megtömnéd akkor a rumosba ellátogathatsz. Igaz, hogy egy lepra hely, de szoktak ott pofozkodásokat tartani. Jó néha előkerül egy-egy kés is. A szabályok hajlamosak változni, de összeüthetsz valakivel talán nem is kevésért. Amúgy, aki a kikötőbe látogat az általában tudja hova jött és megvannak a testőrei nem itt fogad újat. Persze ha több lábon akarsz állni az már más kérdés.
*Úgy beszél mintha csak az időjárásról lenne szó. Közben előszedi a pipáját, leteszi az asztalra, elő keresi a dohányoszacskóját, belenéz, elhúzza a száját, visszateszi, aztán mellé a pipát is és csak az utolsó mondatra fordul tekintete újra a fajtárs irányába.*
1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-10 16:39:58
Üzenet elküldve: 2024-05-10 16:39:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
-Meglátjuk. *Hagyja helyben a dolgot, miközben kezét is megtörli a rongy segítségével. Egyelőre nincs túl nagy bizalma a fickó lojalitását illetően. Elvégre miért lenne lojális? Ennek jele, hogy első adandó idegennek felajánlja kardját. Nem bánja a dolgot, csupán jelzésértékű. Elvégre abban egyet ért, hogy Hét Varjú Taverna szolgálatában állni nem egyenlő azzal, hogy a söntést támasztjuk napestig.
Két korsót kap elő, hogy megkínálja a két férfit barnasörrel. Ez fogy a legkevésbé, pedig jóféle. Ha emlékei nem csalják meg, Artheniorból hozatta Relael.*
-Egészség. *Löki a korsót elébük. Nem szól többet, hagyja, hogy amazok dűlőre jussanak. Természetesen nyitva tartja a fülét, míg úgy vélik, hogy nem zavaró a jelenléte. Elvégre legalább annyira idegen a két férfi neki, mint fordítva. Főleg a rejtélyes elf, a kisasszony vendége.*
-Meglátjuk. *Hagyja helyben a dolgot, miközben kezét is megtörli a rongy segítségével. Egyelőre nincs túl nagy bizalma a fickó lojalitását illetően. Elvégre miért lenne lojális? Ennek jele, hogy első adandó idegennek felajánlja kardját. Nem bánja a dolgot, csupán jelzésértékű. Elvégre abban egyet ért, hogy Hét Varjú Taverna szolgálatában állni nem egyenlő azzal, hogy a söntést támasztjuk napestig.
Két korsót kap elő, hogy megkínálja a két férfit barnasörrel. Ez fogy a legkevésbé, pedig jóféle. Ha emlékei nem csalják meg, Artheniorból hozatta Relael.*
-Egészség. *Löki a korsót elébük. Nem szól többet, hagyja, hogy amazok dűlőre jussanak. Természetesen nyitva tartja a fülét, míg úgy vélik, hogy nem zavaró a jelenléte. Elvégre legalább annyira idegen a két férfi neki, mint fordítva. Főleg a rejtélyes elf, a kisasszony vendége.*
1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-09 20:58:02
Üzenet elküldve: 2024-05-09 20:58:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A dallamok sohase tiszták//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rovéna nem is sejtheti mennyire hasonló problémákkal kell megküzdenie mindkettőjüknek. Míg neki az emlékei elvesztése okoz fejtörést, addig Rasnak az önmagába vetett, ezidáig rendíthetetlennek tűnő hitét kell mindenáron visszaszereznie. Anélkül nem több egy kopott porhüvelynél, amely csak a szerencsének köszönheti a létét. Ez viszont legalább akkora kihívás elé állítja a hollóst, mint párja kigyógyítása. Neki legalább megadatott az esély, hogy újra felfedezzen mindent, mi életének a része volt, míg Rasdeher agyában örökké ott motoszkálnak azok a rémképek, melyek megbénítják minden lépését.*
- Az évek alatt sikerült valamennyire kiismernem a piszkos kis gondolataid.
*Régen tudta már zavarba hozni párját, s most kiélvezi a helyzetet. Huncutul mosolyog, miközben az apró segítséget kihasználva kibújtatják testét a bőrvértjéből. A védőfelszerelésével viszont nem bánik oly mostohául, mint többi holmijával. Ügyelve arra, hogy ne fogdossa össze, fegyveröve mellé helyezi azt.*
- Bár nem mindig voltam ennyire jó benne. Az igazság az, hogy förtelmes szerető lehettem. Előtted csak szajhákkal háltam.
*Azokkal is csak kényszerűségből feküdt össze, és miután kétes hírnevű cimboráival megszakadt a kapcsolata, néhány hamvában holt kísérlet után, egészen addig, amíg nem találkozott Rovénával, nem volt gusztusa más nők ágyát melegíteni.
A beszélgetésük fonala ugyan egy kissé más irányba gördül tovább, ám Ras az eszébe vési madárkájának azt a vágyódó tekintetét, ami elárulta őt. Ráadásul elszánt monológja után úgy tűnik, valahogy mégis csak ugyanott kötnek ki, mint az előbb.*
- Hmm, derítsük ki együtt!
*Pengéjét visszacsúsztatja a hüvelyébe, és az ágyról most már jó pár kilóval könnyebben, lendületesen pattan fel, hogy felkínálhassa kezét Rovénának.*
- Megmutatom neked most, hogy én mit tanultam. Te pedig megmutatod nekem, mire emlékszel, és együtt eldöntjük, hogy mi erre a válasz. Mit szólsz?
*A dús szempillák takarásában csillogó őzike szemekben keresi a választ, s kedvcsinálóként ütött-kopott ingétől is megválik. Ha a lány emlékezne rá, láthatná, hogy az elmúlt hatok megviselték a testét. Látványos mennyiségű súlyt vesztett, s a korábban szálkás izmoknak már csak az emlékei élnek. A hátán éktelenkedő botütések nyomai viszont továbbra sem szívódtak fel. Azok valószínűleg már örökké végigkísérik az e világi tartózkodását.
Ha kedvese követi őt, akkor a csípőjét átkarolva az íriszeihez láncolja saját zöldjeit, s szinte táncolva a szoba sarkában gőzölgő dézsához vezeti kettejüket. Itt csak egy pillanatra bár, de elszakad Rovénától, hogy nadrágjától is megszabaduljon. Így mezítelenül nem játszik tovább a lány türelmével. Finom hajzuhatagába túr és egy mézédes csókot lop az ajkairól.*
- Ne hagyjuk kihűlni! Gyere!
*Ezzel ő bele is mártja megfáradt végtagjait a forró vízbe, és elégedett dönti hátra a fejét a dézsa szélén.*
- Ha eléggé összebújunk, akkor biztosan elférünk benne mindketten!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rovéna nem is sejtheti mennyire hasonló problémákkal kell megküzdenie mindkettőjüknek. Míg neki az emlékei elvesztése okoz fejtörést, addig Rasnak az önmagába vetett, ezidáig rendíthetetlennek tűnő hitét kell mindenáron visszaszereznie. Anélkül nem több egy kopott porhüvelynél, amely csak a szerencsének köszönheti a létét. Ez viszont legalább akkora kihívás elé állítja a hollóst, mint párja kigyógyítása. Neki legalább megadatott az esély, hogy újra felfedezzen mindent, mi életének a része volt, míg Rasdeher agyában örökké ott motoszkálnak azok a rémképek, melyek megbénítják minden lépését.*
- Az évek alatt sikerült valamennyire kiismernem a piszkos kis gondolataid.
*Régen tudta már zavarba hozni párját, s most kiélvezi a helyzetet. Huncutul mosolyog, miközben az apró segítséget kihasználva kibújtatják testét a bőrvértjéből. A védőfelszerelésével viszont nem bánik oly mostohául, mint többi holmijával. Ügyelve arra, hogy ne fogdossa össze, fegyveröve mellé helyezi azt.*
- Bár nem mindig voltam ennyire jó benne. Az igazság az, hogy förtelmes szerető lehettem. Előtted csak szajhákkal háltam.
*Azokkal is csak kényszerűségből feküdt össze, és miután kétes hírnevű cimboráival megszakadt a kapcsolata, néhány hamvában holt kísérlet után, egészen addig, amíg nem találkozott Rovénával, nem volt gusztusa más nők ágyát melegíteni.
A beszélgetésük fonala ugyan egy kissé más irányba gördül tovább, ám Ras az eszébe vési madárkájának azt a vágyódó tekintetét, ami elárulta őt. Ráadásul elszánt monológja után úgy tűnik, valahogy mégis csak ugyanott kötnek ki, mint az előbb.*
- Hmm, derítsük ki együtt!
*Pengéjét visszacsúsztatja a hüvelyébe, és az ágyról most már jó pár kilóval könnyebben, lendületesen pattan fel, hogy felkínálhassa kezét Rovénának.*
- Megmutatom neked most, hogy én mit tanultam. Te pedig megmutatod nekem, mire emlékszel, és együtt eldöntjük, hogy mi erre a válasz. Mit szólsz?
*A dús szempillák takarásában csillogó őzike szemekben keresi a választ, s kedvcsinálóként ütött-kopott ingétől is megválik. Ha a lány emlékezne rá, láthatná, hogy az elmúlt hatok megviselték a testét. Látványos mennyiségű súlyt vesztett, s a korábban szálkás izmoknak már csak az emlékei élnek. A hátán éktelenkedő botütések nyomai viszont továbbra sem szívódtak fel. Azok valószínűleg már örökké végigkísérik az e világi tartózkodását.
Ha kedvese követi őt, akkor a csípőjét átkarolva az íriszeihez láncolja saját zöldjeit, s szinte táncolva a szoba sarkában gőzölgő dézsához vezeti kettejüket. Itt csak egy pillanatra bár, de elszakad Rovénától, hogy nadrágjától is megszabaduljon. Így mezítelenül nem játszik tovább a lány türelmével. Finom hajzuhatagába túr és egy mézédes csókot lop az ajkairól.*
- Ne hagyjuk kihűlni! Gyere!
*Ezzel ő bele is mártja megfáradt végtagjait a forró vízbe, és elégedett dönti hátra a fejét a dézsa szélén.*
- Ha eléggé összebújunk, akkor biztosan elférünk benne mindketten!
1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-09 18:43:03
Üzenet elküldve: 2024-05-09 18:43:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Mardeii, Intath//
* A félvér semmi baját nem leli abban, hogy szolgálatait a másiknak ajánlja. Természetesen a fontossági sorrendet így vagy úgy, de be fogja tartani. A kérdés is inkább egy olyan, ha ideje engedné, vállalna extra munkát elfoglaltság gyanánt. Mardeii megjegyzése nem kerüli el a figyelmét, viszont nem paráztatja be a közbeszólása. *
- Csak semmi féltékenykedés. * Kacsint a pultos felé * Pusztán szeretem élni az életem. Mellesleg nem mintha minden órában szükség lesz a segítségemre. Legalábbis én így gondolom. Akkor meg találnom kell valamit, amivel elütném az időt.
* Enyhe mosolyt kerül az arcára. Reméli nem kell nagyon győzködni. Mellesleg ki tudja, mikor tud majd új kapcsolatokat kialakítani. Intath kérdésére kicsit felnevet. *
- Az arany mindig jól jön. Főleg a kikötőben, ahol rossz utcába fordulsz és már nincs is meg az erszényed.
//Mardeii, Intath//
* A félvér semmi baját nem leli abban, hogy szolgálatait a másiknak ajánlja. Természetesen a fontossági sorrendet így vagy úgy, de be fogja tartani. A kérdés is inkább egy olyan, ha ideje engedné, vállalna extra munkát elfoglaltság gyanánt. Mardeii megjegyzése nem kerüli el a figyelmét, viszont nem paráztatja be a közbeszólása. *
- Csak semmi féltékenykedés. * Kacsint a pultos felé * Pusztán szeretem élni az életem. Mellesleg nem mintha minden órában szükség lesz a segítségemre. Legalábbis én így gondolom. Akkor meg találnom kell valamit, amivel elütném az időt.
* Enyhe mosolyt kerül az arcára. Reméli nem kell nagyon győzködni. Mellesleg ki tudja, mikor tud majd új kapcsolatokat kialakítani. Intath kérdésére kicsit felnevet. *
- Az arany mindig jól jön. Főleg a kikötőben, ahol rossz utcába fordulsz és már nincs is meg az erszényed.
1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-09 18:03:32
Üzenet elküldve: 2024-05-09 18:03:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
//Ettvalder, Mardeii//
*Az elf profinak számít a kapcsolatépítésben. Természetes, hogy megosztja a nevét a másikkal amit amúgy is könnyen megtudhat ha akar és pár kör söröcskének amúgy se mondana sose nemet. Kérdésére a másik elgondolkozik. Neki a Krultos név nem mond semmit. Ennek ellenére értőn bólint. A zsoldosok említésére meg csak legyint.*
-Persze ez megszokott. Féltik a saját bőrüket úgyhogy kalandozókat fogadnak mert abból van elég.
~Kutyák!~
*Kimért nyugalommal kortyol az italába így éri őt a következő kérdés. Ami önmagában is izgalmas, de a pultos reakciója csak rátesz a dologra. Fel is nevet rajta.*
-Ugyan már nem kell féltékenykedni. Pénzből élünk mind. Én már csak tudom.*Barátságosan megveregeti a fajtárs vállát.*Lehetőségek vannak. Egy jó penge bárhol jól jön. Meg vagy szorulva koma?
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.09 18:03:54
//Ettvalder, Mardeii//
*Az elf profinak számít a kapcsolatépítésben. Természetes, hogy megosztja a nevét a másikkal amit amúgy is könnyen megtudhat ha akar és pár kör söröcskének amúgy se mondana sose nemet. Kérdésére a másik elgondolkozik. Neki a Krultos név nem mond semmit. Ennek ellenére értőn bólint. A zsoldosok említésére meg csak legyint.*
-Persze ez megszokott. Féltik a saját bőrüket úgyhogy kalandozókat fogadnak mert abból van elég.
~Kutyák!~
*Kimért nyugalommal kortyol az italába így éri őt a következő kérdés. Ami önmagában is izgalmas, de a pultos reakciója csak rátesz a dologra. Fel is nevet rajta.*
-Ugyan már nem kell féltékenykedni. Pénzből élünk mind. Én már csak tudom.*Barátságosan megveregeti a fajtárs vállát.*Lehetőségek vannak. Egy jó penge bárhol jól jön. Meg vagy szorulva koma?
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.09 18:03:54
1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-09 17:30:59
Üzenet elküldve: 2024-05-09 17:30:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Intath, Ettvallder//
*Túl sok újdonság nem üti meg fülét, ugyanakkor a Krultos néven azért megakad a figyelme. Nem osztja meg egyéb észrevételeit ezzel kapcsolatban, csupán elkönyveli magának a hallottakat. Ismerős a név, nagyon is. Bár ő nem fehérnépet ismer e vezetéknévvel.
A következőkre kissé felszalad a szemöldöke. Újdonsült partnerük ugyanis izibe felajánlja szolgálatait a félig idegennek - legalábbis iránymutatásért fordul hozzá, de jóformán az előbbi is igaz lehetne. Nem szól közbe, némán folytatja a poharak eltörlését, mindenesetre megjegyzi magának a dolgot. Elvégre vajon megbízható-e, ki ily könnyen bocsájtja aranyba kardját?*
-Itt. Itt szükség van rá. Mint mondottam volt. *Szól azért hozzá mosollyal, ám szemei nem nevetnek ezúttal. Nincs baja azzal, ha saját szakállára dolgoznak a Hét Varjú Taverna szolgálatában állóak - elvégre ő is megteszi - de hogy azután, hogy megegyezésre jutottak, ily hamar álljon kötélnek valahova máshová - csodálkozna, ha a szemközt ülő elf humorát nem csiklandozná a jelenet.*
//Intath, Ettvallder//
*Túl sok újdonság nem üti meg fülét, ugyanakkor a Krultos néven azért megakad a figyelme. Nem osztja meg egyéb észrevételeit ezzel kapcsolatban, csupán elkönyveli magának a hallottakat. Ismerős a név, nagyon is. Bár ő nem fehérnépet ismer e vezetéknévvel.
A következőkre kissé felszalad a szemöldöke. Újdonsült partnerük ugyanis izibe felajánlja szolgálatait a félig idegennek - legalábbis iránymutatásért fordul hozzá, de jóformán az előbbi is igaz lehetne. Nem szól közbe, némán folytatja a poharak eltörlését, mindenesetre megjegyzi magának a dolgot. Elvégre vajon megbízható-e, ki ily könnyen bocsájtja aranyba kardját?*
-Itt. Itt szükség van rá. Mint mondottam volt. *Szól azért hozzá mosollyal, ám szemei nem nevetnek ezúttal. Nincs baja azzal, ha saját szakállára dolgoznak a Hét Varjú Taverna szolgálatában állóak - elvégre ő is megteszi - de hogy azután, hogy megegyezésre jutottak, ily hamar álljon kötélnek valahova máshová - csodálkozna, ha a szemközt ülő elf humorát nem csiklandozná a jelenet.*
1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-08 23:19:44
Üzenet elküldve: 2024-05-08 23:19:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A dallamok sohase tiszták//
*Ahogy a férfi a hajába suttogja a szavakat, egy halk sóhajt hallat válaszul. Fogalma sincs, miért élvezi ennyire a különös érintést, de úgy tűnik, Rasdeher nagyon is jól ismeri a gyenge pontjait.*
- Hmm, ezzel csak még kíváncsibbá teszel, Rasti. Mintha élveznéd, hogy újfent zavarba hozhatsz… *Szinte dorombolva ejti ki a szavakat, miközben lehunyja szemeit, s még a fejét is oldalra dönti egy kicsit, a folytatás reményében. Az viszont elmarad, s mikor felnyitja pilláit, a vetkőző Ras látványával találja magát szemben. Ettől mosolyognia kell. Ennyit arról, hogy képes lesz rendesen odafigyelni. Azért megpróbálja, miközben tekintetével elidőzik a férfi mozdulatain. Norival kapcsolatos kérdésére épp olyan jellegű választ kap, amire számított.*
- Eddig mégsem olyannak tűnsz, mint aki utasításokat osztani jött. De olyannak sem, aki elfogadja őket. Ez tetszik benned. *Pillant még fel a tengerszín szemekbe, majd eleget téve a hollós kérdésének, elkezdi kiszabadítani a vértből. Talán Rasnak furcsa lehet, ahogy párja újra felfedezi benne azokat a tulajdonságokat, amikbe egyszer már sikerült beleszeretnie. A lány viszont végre kicsit úgy érzi, hogy talán kezdi megérteni saját magát. Ha képtelen emlékezni arra, hogy ki volt egykoron, legalább rájöhet, miért és hogyan szerette ezt a férfit. Közben vékony ujjaival meglazítja a szíjakat, óvatosan elkerülve az érdes felületet.*
- Úgyis épp ez járt a fejemben. Bár kezdem azt érezni, hogy te jobban ismered a piszkos kis vágyaim, mint én magam. *Arcán megjelenik egy lágy mosoly, miközben kihámozza Rasdehert a bőrpáncélból. Ha másképp nem boldogul, felveszi az egyik elszórt göncöt, és annak segítségével fog rá a szokatlan felületre. Mindeközben szüntelen ostromolja kérdéseivel a másikat.
Miután Rast megszabadítja a felszerelésétől, visszahuppan az ágyra és lerúgja a csizmáit. Körbenézve mindenfelé halálmadara elszórt tollai hevernek szerteszét, valahogy mégsem bánja a kialakult rumlit. Elég egyetlen pillantást vetnie a szobára, és tudja, hogy most már nincs egyedül. Már nem csak az ő kevés holmija árválkodik valamelyik sarokban, és nem az aprócska puhatestű az egyetlen társasága. A férfi szavai melegséggel töltik meg a teret, s ahogy kettejük kapcsolatáról beszél, Rovénát újra elragadják azok az érzések, amiket a világítótorony árnyékában érzett. Megtépázott hollója hazarepült hozzá, és ő boldog, amiért a karjaiban keres oltalmat. De ez még nem minden. Szeretné látni, hogy milyen akkor, amikor a legélesebbek a karmai. Van egy olyan érzése, hogy az elszánt tekintet mögött van még valami, ami egyelőre nem fedte fel magát teljes valójában. Tűnődve nézi a Rasdeher kezében lévő kardot, majd tekintetét visszavezeti saját szablyájára. Végigpillant az ívelt pengén. A markolat fogása, a fegyver súlya nem idegen számára. De vajon tudja még, hogyan kell használni? El lehet egyáltalán felejteni az ilyesmit?*
- Ezek szerint jó voltam benne? A fegyverforgatásban… *Érkezik tőle egy újabb kérdés, miközben visszacsúsztatja a pengét a hüvelyébe. Szeretne segíteni. Akarja azt a világot, amelyben Rasdeher vállát nem nyomják a mások által rámért terhek.*
- Megtanultam olyan jól forgatni a szablyát, mint te szeretni?
*Ahogy a férfi a hajába suttogja a szavakat, egy halk sóhajt hallat válaszul. Fogalma sincs, miért élvezi ennyire a különös érintést, de úgy tűnik, Rasdeher nagyon is jól ismeri a gyenge pontjait.*
- Hmm, ezzel csak még kíváncsibbá teszel, Rasti. Mintha élveznéd, hogy újfent zavarba hozhatsz… *Szinte dorombolva ejti ki a szavakat, miközben lehunyja szemeit, s még a fejét is oldalra dönti egy kicsit, a folytatás reményében. Az viszont elmarad, s mikor felnyitja pilláit, a vetkőző Ras látványával találja magát szemben. Ettől mosolyognia kell. Ennyit arról, hogy képes lesz rendesen odafigyelni. Azért megpróbálja, miközben tekintetével elidőzik a férfi mozdulatain. Norival kapcsolatos kérdésére épp olyan jellegű választ kap, amire számított.*
- Eddig mégsem olyannak tűnsz, mint aki utasításokat osztani jött. De olyannak sem, aki elfogadja őket. Ez tetszik benned. *Pillant még fel a tengerszín szemekbe, majd eleget téve a hollós kérdésének, elkezdi kiszabadítani a vértből. Talán Rasnak furcsa lehet, ahogy párja újra felfedezi benne azokat a tulajdonságokat, amikbe egyszer már sikerült beleszeretnie. A lány viszont végre kicsit úgy érzi, hogy talán kezdi megérteni saját magát. Ha képtelen emlékezni arra, hogy ki volt egykoron, legalább rájöhet, miért és hogyan szerette ezt a férfit. Közben vékony ujjaival meglazítja a szíjakat, óvatosan elkerülve az érdes felületet.*
- Úgyis épp ez járt a fejemben. Bár kezdem azt érezni, hogy te jobban ismered a piszkos kis vágyaim, mint én magam. *Arcán megjelenik egy lágy mosoly, miközben kihámozza Rasdehert a bőrpáncélból. Ha másképp nem boldogul, felveszi az egyik elszórt göncöt, és annak segítségével fog rá a szokatlan felületre. Mindeközben szüntelen ostromolja kérdéseivel a másikat.
Miután Rast megszabadítja a felszerelésétől, visszahuppan az ágyra és lerúgja a csizmáit. Körbenézve mindenfelé halálmadara elszórt tollai hevernek szerteszét, valahogy mégsem bánja a kialakult rumlit. Elég egyetlen pillantást vetnie a szobára, és tudja, hogy most már nincs egyedül. Már nem csak az ő kevés holmija árválkodik valamelyik sarokban, és nem az aprócska puhatestű az egyetlen társasága. A férfi szavai melegséggel töltik meg a teret, s ahogy kettejük kapcsolatáról beszél, Rovénát újra elragadják azok az érzések, amiket a világítótorony árnyékában érzett. Megtépázott hollója hazarepült hozzá, és ő boldog, amiért a karjaiban keres oltalmat. De ez még nem minden. Szeretné látni, hogy milyen akkor, amikor a legélesebbek a karmai. Van egy olyan érzése, hogy az elszánt tekintet mögött van még valami, ami egyelőre nem fedte fel magát teljes valójában. Tűnődve nézi a Rasdeher kezében lévő kardot, majd tekintetét visszavezeti saját szablyájára. Végigpillant az ívelt pengén. A markolat fogása, a fegyver súlya nem idegen számára. De vajon tudja még, hogyan kell használni? El lehet egyáltalán felejteni az ilyesmit?*
- Ezek szerint jó voltam benne? A fegyverforgatásban… *Érkezik tőle egy újabb kérdés, miközben visszacsúsztatja a pengét a hüvelyébe. Szeretne segíteni. Akarja azt a világot, amelyben Rasdeher vállát nem nyomják a mások által rámért terhek.*
- Megtanultam olyan jól forgatni a szablyát, mint te szeretni?
1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-08 09:10:35
Üzenet elküldve: 2024-05-08 09:10:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Intath, kicsit Mardeii//
* Halvány mosolyt mutat Mardeii felé. A tudat, hogy nem kell még egy próbán teljesítenie másnál megnyugtatja. Habár nem tudja ki ez az úrnő, de biztos benne, hogy a közeljövőben találkozni fognak. Milyen banda lenne, ha a főnök nem mutatná magát soha? Elszabadulna a pokol és talán egyesek még azt is megkérdőjeleznék, hogy létezik e. Ez hidegen hagyja a félvért. Amíg a pénz beszél addig neki csönd a neve. Éppen folyatná az italát, mikor Mardeii közli, hogy később dolguk van. Erre biccent, majd elteszi a kulcsot, amit elé tett. Ha akar valamit ezután majd úgyis leszólítja, de addig is a figyelmét az elfre emeli. Nem mintha unatkozna a Mardeiival folytatott beszélgetés közben, csak úgy érzi már mindent megbeszéltek, amit kell. Az elf bemutatkozására újfent elmosolyodik. *
~ Jó találkozni egy-két nem beképzelt elfel is. ~
- Hogy kik is voltak? * eljátssza, hogy mélyen gondolkodik * Ha jól emlékszem hallottam valami olyasmit, hogy Kürtös, vagy Krultos. Igen ez lesz az Krultos valami nő lehetett még nem láttam. Tele voltak zsoldosokkal. Biztos nem sajnálták a pénzt.
* Persze nem jegyezheti meg mindenkinek a nevét, akivel találkozik. Előfordult már, hogy munkaadójának a nevét is elfelejtette, azóta vigyáz magára. Munkaadóról jut eszébe. *
- Eléggé tapasztaltnak tűnsz ezen a helyen. Hol van a legnagyobb szükség bérkardra a kikötőben?
* Őt az sem zavarná, ha maga az elf bérli fel, de attól tart, ahhoz még nem ismeri jól a félvért, hogy meg is tegye. *
//Intath, kicsit Mardeii//
* Halvány mosolyt mutat Mardeii felé. A tudat, hogy nem kell még egy próbán teljesítenie másnál megnyugtatja. Habár nem tudja ki ez az úrnő, de biztos benne, hogy a közeljövőben találkozni fognak. Milyen banda lenne, ha a főnök nem mutatná magát soha? Elszabadulna a pokol és talán egyesek még azt is megkérdőjeleznék, hogy létezik e. Ez hidegen hagyja a félvért. Amíg a pénz beszél addig neki csönd a neve. Éppen folyatná az italát, mikor Mardeii közli, hogy később dolguk van. Erre biccent, majd elteszi a kulcsot, amit elé tett. Ha akar valamit ezután majd úgyis leszólítja, de addig is a figyelmét az elfre emeli. Nem mintha unatkozna a Mardeiival folytatott beszélgetés közben, csak úgy érzi már mindent megbeszéltek, amit kell. Az elf bemutatkozására újfent elmosolyodik. *
~ Jó találkozni egy-két nem beképzelt elfel is. ~
- Hogy kik is voltak? * eljátssza, hogy mélyen gondolkodik * Ha jól emlékszem hallottam valami olyasmit, hogy Kürtös, vagy Krultos. Igen ez lesz az Krultos valami nő lehetett még nem láttam. Tele voltak zsoldosokkal. Biztos nem sajnálták a pénzt.
* Persze nem jegyezheti meg mindenkinek a nevét, akivel találkozik. Előfordult már, hogy munkaadójának a nevét is elfelejtette, azóta vigyáz magára. Munkaadóról jut eszébe. *
- Eléggé tapasztaltnak tűnsz ezen a helyen. Hol van a legnagyobb szükség bérkardra a kikötőben?
* Őt az sem zavarná, ha maga az elf bérli fel, de attól tart, ahhoz még nem ismeri jól a félvért, hogy meg is tegye. *
1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-07 21:56:00
Üzenet elküldve: 2024-05-07 21:56:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A dallamok sohase tiszták//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ágyon fekve hiába keresi a csillagok égre festett rajzait, csak a fogadó gerendáinak kusza mintázata jelenik meg előtte. A szél nem susogja fülébe az ismerős dallamokat, az ágakból készített derékalj nem dörzsöli le a bőrt az egyébként is hasogató hátáról. Tudja jól, hogy örülnie kellene a kényelemnek, amit ez a szerény fogadó biztosít a számukra, de most, hogy fedél van a feje felett, még a lábába fúródó sulyomra is mélabúsan emlékszik vissza. Túl gyorsan vált minden követhetetlenül bonyolulttá.*
- Ne aggódj miatta, ha akar, akkor úgyis megtalál minket. De azt gyanítom, hogy amíg nem esik, jobb neki odakint. Megőrül, ha sokáig egy helyben kell maradnia.
*Nem igazán izgatja a holló helyzete. Még arra sem méltatja a kérdést, hogy megemelve fejét, az ablakon át szemügyre vegye az időjárást. Helyette minden végtagját szétvetve próbálja elképzelni, hogyan fognak ma felsorakozni kedvenc égitestjei. ~A fenébe is, túl sokat agyalok!~
A régi Rasdeher, az akire Norinak is szüksége van, vajon most mit gondolna róla? Ő biztosan nem mélázott volna el néhány égen úszó ponton, miközben a nő, akiért rajong, arra vár, hogy válaszoljon a lelkét emésztő megszámlálhatatlan kérdésre. Valószínűleg jóízűt röhögne azon a szerencsétlenen, amivé vált. Pont úgy, ahogy Nori is tette.
Annyira elveszik saját gondolatainak labirintusában, hogy csak akkor vesz tudomást a mellé telepedő lányról, amikor felül az ágyon. Tekintetük így oly közel kerül egymáshoz, hogy lelkük csókolózni tudna, ha Rové szemérmesen el nem fordítaná arcát.*
- Vicces, hogy te tanítottál meg nekem mindent a szerelemről, most mégis te vagy az, aki zavarban van.
*Orrát a barna fürtök közé túrja, s kacéran a fülébe búgja csipkelődését.*
- A saját történeteid alapján fiatalon is ilyen ártatlannak tűnő kislány lehettél, akinek mindig valami szemérmetlen dolgon járt az esze.
*Nagy a kísértés, hogy beleharapjon a felkínált fülcimpába, de sikerül legyőznie a késztetést, s úgy dönt, hogy inkább kibugyolálja magát a kényelmetlen hacukáiból. Először csizmáit dobja félre, majd megválik csuklyás köpenyétől, és a hátára kötözött íjtól is. Fegyverövét nem teszi messzire, a biztonság, és saját nyugalmának a kedvéért az ágy mellé helyezi hű kardjait. Már csak bőrvértje van hátra, amikor csicsergős madárkája rázúdítja a kérdéseit.*
- Jobb szeretek én utasítani másokat, mintsem parancsokat követni!
*A válasza kissé sejtelmesre sikerül, de úgy véli ez épp elég arra, hogy érzékeltesse, mennyire szokott hallgatni másokra.*
- Egyébként sem arról van szó, hogy utasításokat adott nekem. Inkább csak ellátott néhány baráti jó tanáccsal.
*Elkezdi kiszabadítania magát a vértből, mire rájön, hogy most már nincs egyedül. Nyugodtan kérheti Rové segítségét is a nem épp egyszerű művelethez.*
- Segítesz? Nem könnyű megválni ettől a szartól! Csak ne érj puszta kézzel a felületéhez. Faszom tudja már milyen jószágból csinálták, de az biztos, hogy nem tesz jót a bőrödnek, ha megfogdosod!
*A szoba jó részében hamarosan Ras holmijai lesznek szétdobálva, ráadásul nem is tűnik úgy, mint akinek lenne bármilyen hajlandósága elpakolni maga után. Miért is tenné? Úgyis csak egy éjszakát töltenek itt, és reggel már tovább is állnak. Addig megférnek a ruhái szerteszét a szobában.*
- Hohó, annyira lázba jöttél, hogy a kérdéseid felét már el is felejtettem!
*A szablya megvillantásával legalább kap valamilyen kapaszkodót a madár idomár, hogy merre is induljon el a törénetének fonala. Bár való igaz, hogy egyelőre szívesebben beszélt volna kevésbé súlyos témákról. Tart attól, hogy ha túl sok mindent egyszerre zúdít rá a nőre, az megint csak oda vezet, hogy az agya el akarja taszítani magától a fájdalmas emlékképeket.*
- Sok rossz dolog történt mindkettőnkkel, Virágszálam! Sokan akartak nekünk ártani, ezért meg kellett tanulnunk megvédeni magunkat. Talán ezért is kellett egymásra találnunk! Te megtanítottál engem szeretni, cserébe én megtanítottalak megvédeni magad.
*Most ő is a fegyvereiért nyúl, és kihúzza tokjából rövid kardját, hogy megmutassa azt Rovénának.*
- Nézd, az enyém sem különb. Ez a világ… a benne élő népek kitaszítják magukból a magunk fajtát. Azokat, akiket nem értenek meg. Ahelyett, hogy elfogadnának minket, kinevetnek, elüldöznek vagy ami rosszabb, könyörtelenül eltaposnak! De én változtatni akarok ezen. Meg fogom változtatni ezt a mocskot, és az elnyomókból lesznek az elnyomottak. Létre akarok hozni egy új világot, de egyedül ez nem fog menni! A szablyád nélkül nem fog menni!
*Korábban a világítótoronynál feltűnő fanatizmus most ismerős vendégként köszön vissza Ras arcán. Kardjának markolatát szorongatva próbálja átadni az emlékeit vesztett lánynak saját ambiciózus vízióját, s csak reméli, hogy kedvese meg fogja érteni őt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ágyon fekve hiába keresi a csillagok égre festett rajzait, csak a fogadó gerendáinak kusza mintázata jelenik meg előtte. A szél nem susogja fülébe az ismerős dallamokat, az ágakból készített derékalj nem dörzsöli le a bőrt az egyébként is hasogató hátáról. Tudja jól, hogy örülnie kellene a kényelemnek, amit ez a szerény fogadó biztosít a számukra, de most, hogy fedél van a feje felett, még a lábába fúródó sulyomra is mélabúsan emlékszik vissza. Túl gyorsan vált minden követhetetlenül bonyolulttá.*
- Ne aggódj miatta, ha akar, akkor úgyis megtalál minket. De azt gyanítom, hogy amíg nem esik, jobb neki odakint. Megőrül, ha sokáig egy helyben kell maradnia.
*Nem igazán izgatja a holló helyzete. Még arra sem méltatja a kérdést, hogy megemelve fejét, az ablakon át szemügyre vegye az időjárást. Helyette minden végtagját szétvetve próbálja elképzelni, hogyan fognak ma felsorakozni kedvenc égitestjei. ~A fenébe is, túl sokat agyalok!~
A régi Rasdeher, az akire Norinak is szüksége van, vajon most mit gondolna róla? Ő biztosan nem mélázott volna el néhány égen úszó ponton, miközben a nő, akiért rajong, arra vár, hogy válaszoljon a lelkét emésztő megszámlálhatatlan kérdésre. Valószínűleg jóízűt röhögne azon a szerencsétlenen, amivé vált. Pont úgy, ahogy Nori is tette.
Annyira elveszik saját gondolatainak labirintusában, hogy csak akkor vesz tudomást a mellé telepedő lányról, amikor felül az ágyon. Tekintetük így oly közel kerül egymáshoz, hogy lelkük csókolózni tudna, ha Rové szemérmesen el nem fordítaná arcát.*
- Vicces, hogy te tanítottál meg nekem mindent a szerelemről, most mégis te vagy az, aki zavarban van.
*Orrát a barna fürtök közé túrja, s kacéran a fülébe búgja csipkelődését.*
- A saját történeteid alapján fiatalon is ilyen ártatlannak tűnő kislány lehettél, akinek mindig valami szemérmetlen dolgon járt az esze.
*Nagy a kísértés, hogy beleharapjon a felkínált fülcimpába, de sikerül legyőznie a késztetést, s úgy dönt, hogy inkább kibugyolálja magát a kényelmetlen hacukáiból. Először csizmáit dobja félre, majd megválik csuklyás köpenyétől, és a hátára kötözött íjtól is. Fegyverövét nem teszi messzire, a biztonság, és saját nyugalmának a kedvéért az ágy mellé helyezi hű kardjait. Már csak bőrvértje van hátra, amikor csicsergős madárkája rázúdítja a kérdéseit.*
- Jobb szeretek én utasítani másokat, mintsem parancsokat követni!
*A válasza kissé sejtelmesre sikerül, de úgy véli ez épp elég arra, hogy érzékeltesse, mennyire szokott hallgatni másokra.*
- Egyébként sem arról van szó, hogy utasításokat adott nekem. Inkább csak ellátott néhány baráti jó tanáccsal.
*Elkezdi kiszabadítania magát a vértből, mire rájön, hogy most már nincs egyedül. Nyugodtan kérheti Rové segítségét is a nem épp egyszerű művelethez.*
- Segítesz? Nem könnyű megválni ettől a szartól! Csak ne érj puszta kézzel a felületéhez. Faszom tudja már milyen jószágból csinálták, de az biztos, hogy nem tesz jót a bőrödnek, ha megfogdosod!
*A szoba jó részében hamarosan Ras holmijai lesznek szétdobálva, ráadásul nem is tűnik úgy, mint akinek lenne bármilyen hajlandósága elpakolni maga után. Miért is tenné? Úgyis csak egy éjszakát töltenek itt, és reggel már tovább is állnak. Addig megférnek a ruhái szerteszét a szobában.*
- Hohó, annyira lázba jöttél, hogy a kérdéseid felét már el is felejtettem!
*A szablya megvillantásával legalább kap valamilyen kapaszkodót a madár idomár, hogy merre is induljon el a törénetének fonala. Bár való igaz, hogy egyelőre szívesebben beszélt volna kevésbé súlyos témákról. Tart attól, hogy ha túl sok mindent egyszerre zúdít rá a nőre, az megint csak oda vezet, hogy az agya el akarja taszítani magától a fájdalmas emlékképeket.*
- Sok rossz dolog történt mindkettőnkkel, Virágszálam! Sokan akartak nekünk ártani, ezért meg kellett tanulnunk megvédeni magunkat. Talán ezért is kellett egymásra találnunk! Te megtanítottál engem szeretni, cserébe én megtanítottalak megvédeni magad.
*Most ő is a fegyvereiért nyúl, és kihúzza tokjából rövid kardját, hogy megmutassa azt Rovénának.*
- Nézd, az enyém sem különb. Ez a világ… a benne élő népek kitaszítják magukból a magunk fajtát. Azokat, akiket nem értenek meg. Ahelyett, hogy elfogadnának minket, kinevetnek, elüldöznek vagy ami rosszabb, könyörtelenül eltaposnak! De én változtatni akarok ezen. Meg fogom változtatni ezt a mocskot, és az elnyomókból lesznek az elnyomottak. Létre akarok hozni egy új világot, de egyedül ez nem fog menni! A szablyád nélkül nem fog menni!
*Korábban a világítótoronynál feltűnő fanatizmus most ismerős vendégként köszön vissza Ras arcán. Kardjának markolatát szorongatva próbálja átadni az emlékeit vesztett lánynak saját ambiciózus vízióját, s csak reméli, hogy kedvese meg fogja érteni őt.*
1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-07 21:31:20
Üzenet elküldve: 2024-05-07 21:31:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
//Mardeii, Ettvalder//
*A doki látszólag oda se figyel, de elteszi magában a pultos ki nem mondott megjegyzését az úrnőjéről. Sokat lehet tanulni sörözgetés közben. A felé intézett mosolyt elkapja és viszonozza. Hamar fel lett véve a másik. Vagy ennyire híján vannak az embereknek, a megbízható embereknek esetleg ez a Mardei is észrevette, azt amin az elf szeme is megakadt. Miután a munka ügyét megbeszélték meg lesz szólítva ő is. Bizony vannak dolgok amiket megosztol másokkal és van amit nem vagy csak óvatosan. A pár közös ital említésére és a legjobb barátságra elvigyorodik az elf.*
-Lehet róla szó. Intath.
*Mutatkozik be ő is. A csapos ha még emlékszik rá tudhatta így mutatta be neki Rel az elfet. Bredoc neve nem ismerős a másiknak. A doki el is húzza a száját.*
-Igen valami olyasmi. Az igazság bajnoka fajtából. Kik voltak ott? Hátha hallok valami ismerős nevet.
*Kevés rá az esély, de hátha.*
//Mardeii, Ettvalder//
*A doki látszólag oda se figyel, de elteszi magában a pultos ki nem mondott megjegyzését az úrnőjéről. Sokat lehet tanulni sörözgetés közben. A felé intézett mosolyt elkapja és viszonozza. Hamar fel lett véve a másik. Vagy ennyire híján vannak az embereknek, a megbízható embereknek esetleg ez a Mardei is észrevette, azt amin az elf szeme is megakadt. Miután a munka ügyét megbeszélték meg lesz szólítva ő is. Bizony vannak dolgok amiket megosztol másokkal és van amit nem vagy csak óvatosan. A pár közös ital említésére és a legjobb barátságra elvigyorodik az elf.*
-Lehet róla szó. Intath.
*Mutatkozik be ő is. A csapos ha még emlékszik rá tudhatta így mutatta be neki Rel az elfet. Bredoc neve nem ismerős a másiknak. A doki el is húzza a száját.*
-Igen valami olyasmi. Az igazság bajnoka fajtából. Kik voltak ott? Hátha hallok valami ismerős nevet.
*Kevés rá az esély, de hátha.*
1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-06 22:07:13
Üzenet elküldve: 2024-05-06 22:07:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Ettvallder, Intath//
-Összejön az. *Feleli a félvér kétkedésére.*
-A személyzet az én gondom, nem az úrnőé. Ő jobb szereti... *Megkeresi a megfelelő szót.*
-A saját dolgai után menni. *Vágja ki végül a lehető legkevésbé cinikusan.*
- És szükségem is lesz a segítségedre rövidest. Ha kicsit ürült a fogadótér. *Biccent a vendégsereg felé.*
-Koszt és kvártély már most jár. A szobád... *Átnyújt egy kulcsot.*
-Lent találod. Az emeleti szobák a vendégek részére vannak fenntartva. *Megenged egy udvarias mosolyt Intath felé.*
-Az én nevem Mardeii. A többieket bemutatom később. *Fogalma sincs, bemutatkozott-e már, de most megteszi. A többit későbbre hagyja, mikor már csak ketten lesznek. Mert rövidesen ez az óra is eljön.
Rezdületlen ábrázattal követi a kettős rövid eszmecseréjét is. Az elf óvatos - ahogy az a Kikötőben elvárható. A Bredoc nevű neki sem ismerős. A lázadás óta kerüli a várost, így az újabb jöttmentekről keveset tud. Ugyanakkor nyitva tartja a fülét, még ha nem is szúr közbe kérdést.*
//Ettvallder, Intath//
-Összejön az. *Feleli a félvér kétkedésére.*
-A személyzet az én gondom, nem az úrnőé. Ő jobb szereti... *Megkeresi a megfelelő szót.*
-A saját dolgai után menni. *Vágja ki végül a lehető legkevésbé cinikusan.*
- És szükségem is lesz a segítségedre rövidest. Ha kicsit ürült a fogadótér. *Biccent a vendégsereg felé.*
-Koszt és kvártély már most jár. A szobád... *Átnyújt egy kulcsot.*
-Lent találod. Az emeleti szobák a vendégek részére vannak fenntartva. *Megenged egy udvarias mosolyt Intath felé.*
-Az én nevem Mardeii. A többieket bemutatom később. *Fogalma sincs, bemutatkozott-e már, de most megteszi. A többit későbbre hagyja, mikor már csak ketten lesznek. Mert rövidesen ez az óra is eljön.
Rezdületlen ábrázattal követi a kettős rövid eszmecseréjét is. Az elf óvatos - ahogy az a Kikötőben elvárható. A Bredoc nevű neki sem ismerős. A lázadás óta kerüli a várost, így az újabb jöttmentekről keveset tud. Ugyanakkor nyitva tartja a fülét, még ha nem is szúr közbe kérdést.*
1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-06 13:16:31
Üzenet elküldve: 2024-05-06 13:16:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A dallamok sohase tiszták//
*Társa elszánt szavai olyanok, mint a tenger tántoríthatatlan hullámai. Elmosnak minden kétséget, Rovéna pedig ismét láblóbálásba kezd az asztal alatt. Amíg Rasdeher türelmes válaszait hallgatja, elpusztítja a tányérján maradt utolsó falatokat és kiissza a poharát. Közben kicsit elmereng a hallottakon. Talán a férfi nem ismeri sötét dalait. Vagy egyszerűen sokkal jobban érti őket nála.*
- Ez esetben még szívesebben énekelnék neked! Bár talán nem lenne ugyanolyan. Akad néhány dal, amit most nem igazán értek. De azt hiszem, te leszel a megfejtése valamennyinek. *villant egy édes kis mosolyt a párjára. Nehéz megállnia, hogy ne bámulja folyamatosan, s valamennyire a környezetére is odafigyeljen. Az eszébe sem jut, hogy már-már tolakodóan mustrálja a másikat. Rasdeher talán tudja, kivel ül szemközt, neki viszont rengeteg dolgot kell újra felfedeznie. Így miután mindent elfogyasztottak, egy percig sem tétovázik maga mögött hagyni az asztalukat.
Szobájukba érve lepakolja holmiját, s miközben megválik fekete mintákkal díszített köpenyétől, nevetve nézi, ahogy Ras beborul az ágyba. Most valahogy megint másnak tűnik. Vélhetőleg kissé felengedett, miután rájuk csukódott az ajtó. Eszerint Rovéna nem követett el korábban olyat, ami miatt ne bízhatna benne. Miközben erre a megállapításra jut, óvatosan felnyitja a bélelt kis táskát, amiben nyálkás társasága utazik, és belekukucskál. Odabent egy alvó csigát talál, ezért ugyanazzal a körültekintéssel visszacsukja, amivel az imént kinyitotta.*
- Éppen alszik. *Számol be Rasnak suttogva, mintha csak felébreszthetné azzal, hogy túl hangosan szól. Gyengéd mozdulattal leteszi a tarisznyát, és kipillant az ablakon, hátha észreveszi a közelben Éjfél sötét alakját.*
- Ilyenkor merre van? Kinyissam neki az ablakot? *Céloz a hollóra, kíváncsian oldalra billentett fejjel. Mielőtt bejöttek volna, útjára engedte az állatot, ahogy azt annak gazdája tanácsolta. Szoros lehet a kettejük közötti kapcsolat, ha a férfi nem aggódik azért, hogy a tollas esetleg nem találná meg a későbbiekben.
Fel is hagy a madár keresésével, és néhány hosszú pillanatig tűnődve figyeli az ágyon elnyúlt alakot. Végül közelebb sétál hozzá, és leül mellé, ismét végignézve rajta. El kell ismerni, kellemes látvány ebben a pozícióban. Vajon hányszor csomagolta már ki ebből a rengeteg fekete ruhadarabból? Olyannak tűnik bennük, mint Éjfél. Szinte már nehéz elképzelni, hogy a sötét öltözék alatt nem obszidián tollai vannak. Pedig biztosan egész más várja alattuk.
Éppen ezen agyal, mikor Rasdeher felül, így kékeszöld lélektükrei hirtelen sokkal közelebb kerülnek Rovéna barnáihoz. A nő elkapja róla szemeit, mintha csak kiolvashatná belőlük a másik, min járt az agya. ~ Ah, most komolyan Rové, mégis mit próbálsz rejtegetni előle? ~ teszi fel a kérdést magában. ~ Rasdeher Clion, az ember, aki vélhetőleg a legjobban olvas a fejedben. Persze, hisz pont ezért izgalmas. Meg mert… ~ Sóvár oldalpillantást vet rá, majd kuncogva megrázza a fejét, hogy elkergesse alkalmatlankodó gondolatait.*
- Figyelek! *biztosítja a hollóst, miután összeszedte magát. Az asztalnál még záporoztak belőle a kérdések, és elsősorban még mindig leginkább válaszokra vágyik. Háta mögött megtámaszkodik a karjain, miközben Ras, ígéretéhez híven a korábban elhangzott kérdésére felel.*
- Nori. *Ismétli meg a nevet, bár jelenleg gyenge kísérlet bármit hosszabb időre az emlékezetébe vésni. Az sem kizárt, hogy akár már holnap újra kell kezdeniük ezt a beszélgetést. Mégis kíváncsian hallgat minden egyes szót, ami legördül a férfi ajkairól.*
- Akkor azt hiszem, én is köszönettel tartozom ennek a parancsolós Norinak, amiért visszaterelt hozzám. Hmm, és mi van a parancsaival? Teljesítetted őket?
*Arcára egy incselkedő vigyor ül ki. Ras eddig nem tűnt annak a kifejezetten szolgálatkész fajtának, noha a lánynak fogalma sincs, hogy mit szokott csinálni olyankor, amikor épp nem őt keresgéli.*
- Mesélj még magadról! *Kéri izgatottan.* Meg rólunk is. Mióta ismersz? Melyik volt a kedvenc dalod? Egyáltalán hogyan találkoztunk egymással? És mi elől… *itt megtörik a lendülete. Maga is rájön, hogy nagyon előreszaladt, bár arról fogalma sincs, mibe nyúlt a faggatózásával.*
- Túl sok kérdés ez egyszerre, ugye Rasti? Csak annyi mindent tudnom kellene, és fogalmam sincs, hol kéne elkezdenünk. Itt ez a szablya is… *Egyenesedik fel, hogy kihúzza a fegyvert hüvelyéből. Maga elé veszi, s úgy tanulmányozza a megcsillanó pengét, mintha titkokat olvashatna le róla.*
- Olyan, mint amit használtak valaha, mégsem tudom elképzelni, hogy én tettem.
*Társa elszánt szavai olyanok, mint a tenger tántoríthatatlan hullámai. Elmosnak minden kétséget, Rovéna pedig ismét láblóbálásba kezd az asztal alatt. Amíg Rasdeher türelmes válaszait hallgatja, elpusztítja a tányérján maradt utolsó falatokat és kiissza a poharát. Közben kicsit elmereng a hallottakon. Talán a férfi nem ismeri sötét dalait. Vagy egyszerűen sokkal jobban érti őket nála.*
- Ez esetben még szívesebben énekelnék neked! Bár talán nem lenne ugyanolyan. Akad néhány dal, amit most nem igazán értek. De azt hiszem, te leszel a megfejtése valamennyinek. *villant egy édes kis mosolyt a párjára. Nehéz megállnia, hogy ne bámulja folyamatosan, s valamennyire a környezetére is odafigyeljen. Az eszébe sem jut, hogy már-már tolakodóan mustrálja a másikat. Rasdeher talán tudja, kivel ül szemközt, neki viszont rengeteg dolgot kell újra felfedeznie. Így miután mindent elfogyasztottak, egy percig sem tétovázik maga mögött hagyni az asztalukat.
Szobájukba érve lepakolja holmiját, s miközben megválik fekete mintákkal díszített köpenyétől, nevetve nézi, ahogy Ras beborul az ágyba. Most valahogy megint másnak tűnik. Vélhetőleg kissé felengedett, miután rájuk csukódott az ajtó. Eszerint Rovéna nem követett el korábban olyat, ami miatt ne bízhatna benne. Miközben erre a megállapításra jut, óvatosan felnyitja a bélelt kis táskát, amiben nyálkás társasága utazik, és belekukucskál. Odabent egy alvó csigát talál, ezért ugyanazzal a körültekintéssel visszacsukja, amivel az imént kinyitotta.*
- Éppen alszik. *Számol be Rasnak suttogva, mintha csak felébreszthetné azzal, hogy túl hangosan szól. Gyengéd mozdulattal leteszi a tarisznyát, és kipillant az ablakon, hátha észreveszi a közelben Éjfél sötét alakját.*
- Ilyenkor merre van? Kinyissam neki az ablakot? *Céloz a hollóra, kíváncsian oldalra billentett fejjel. Mielőtt bejöttek volna, útjára engedte az állatot, ahogy azt annak gazdája tanácsolta. Szoros lehet a kettejük közötti kapcsolat, ha a férfi nem aggódik azért, hogy a tollas esetleg nem találná meg a későbbiekben.
Fel is hagy a madár keresésével, és néhány hosszú pillanatig tűnődve figyeli az ágyon elnyúlt alakot. Végül közelebb sétál hozzá, és leül mellé, ismét végignézve rajta. El kell ismerni, kellemes látvány ebben a pozícióban. Vajon hányszor csomagolta már ki ebből a rengeteg fekete ruhadarabból? Olyannak tűnik bennük, mint Éjfél. Szinte már nehéz elképzelni, hogy a sötét öltözék alatt nem obszidián tollai vannak. Pedig biztosan egész más várja alattuk.
Éppen ezen agyal, mikor Rasdeher felül, így kékeszöld lélektükrei hirtelen sokkal közelebb kerülnek Rovéna barnáihoz. A nő elkapja róla szemeit, mintha csak kiolvashatná belőlük a másik, min járt az agya. ~ Ah, most komolyan Rové, mégis mit próbálsz rejtegetni előle? ~ teszi fel a kérdést magában. ~ Rasdeher Clion, az ember, aki vélhetőleg a legjobban olvas a fejedben. Persze, hisz pont ezért izgalmas. Meg mert… ~ Sóvár oldalpillantást vet rá, majd kuncogva megrázza a fejét, hogy elkergesse alkalmatlankodó gondolatait.*
- Figyelek! *biztosítja a hollóst, miután összeszedte magát. Az asztalnál még záporoztak belőle a kérdések, és elsősorban még mindig leginkább válaszokra vágyik. Háta mögött megtámaszkodik a karjain, miközben Ras, ígéretéhez híven a korábban elhangzott kérdésére felel.*
- Nori. *Ismétli meg a nevet, bár jelenleg gyenge kísérlet bármit hosszabb időre az emlékezetébe vésni. Az sem kizárt, hogy akár már holnap újra kell kezdeniük ezt a beszélgetést. Mégis kíváncsian hallgat minden egyes szót, ami legördül a férfi ajkairól.*
- Akkor azt hiszem, én is köszönettel tartozom ennek a parancsolós Norinak, amiért visszaterelt hozzám. Hmm, és mi van a parancsaival? Teljesítetted őket?
*Arcára egy incselkedő vigyor ül ki. Ras eddig nem tűnt annak a kifejezetten szolgálatkész fajtának, noha a lánynak fogalma sincs, hogy mit szokott csinálni olyankor, amikor épp nem őt keresgéli.*
- Mesélj még magadról! *Kéri izgatottan.* Meg rólunk is. Mióta ismersz? Melyik volt a kedvenc dalod? Egyáltalán hogyan találkoztunk egymással? És mi elől… *itt megtörik a lendülete. Maga is rájön, hogy nagyon előreszaladt, bár arról fogalma sincs, mibe nyúlt a faggatózásával.*
- Túl sok kérdés ez egyszerre, ugye Rasti? Csak annyi mindent tudnom kellene, és fogalmam sincs, hol kéne elkezdenünk. Itt ez a szablya is… *Egyenesedik fel, hogy kihúzza a fegyvert hüvelyéből. Maga elé veszi, s úgy tanulmányozza a megcsillanó pengét, mintha titkokat olvashatna le róla.*
- Olyan, mint amit használtak valaha, mégsem tudom elképzelni, hogy én tettem.
1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-05 20:56:54
Üzenet elküldve: 2024-05-05 20:56:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Rovéna//
- Nem, vele még nem találkoztál. Egy nagyon régi barátom, akiről korábban már meséltem. De emiatt ne aggódj, a szobánkban újra elmesélek róla mindent.
*Feleli higgadtan Rové puhatolózására, s reméli, hogy majd visszatérhetnek erre egy nyugodtabb pillanatban. Nem szeretne olyan dolgokat kifecsegni, amik veszélyeztethetik Sa'Tereth kis boszorkányát. Egyébként is, amint megérkezik az étel, Ras rögtön ráveti magát, s rövid időn belül nem marad semmi a tányérján. A gyomra immár tele van, ideje leöblítenie torkát egy kis borral. Elégedett sóhajjal dől hátra a székében, és végigtekint makulátlan madárkájának gondterhelt arcán, miközben kezébe veszi a boros kupát.*
- Megígértem, hogy visszakapod az emlékeidet, és ez így is lesz! Ha kell, hajóra szállok, és az ismert világ peremén is túl megyek, hogy találjak valakit, aki rendbe hoz! Újra az a Rovéna leszel, aki hozzám küldött!
*Magára erőltet egy mosolyt, hogy megnyugtassa a másikat, ám határozott szavai mögött közel sincs ekkora magabiztosság. Csak reméli, hogy mihamarabb sikerül találniuk valakit, aki ki tudja kúrálni ebből a furcsa nyavalyából.
Kupája alján már csak pár korty marad a nedűből, amikor a tetovált elf nő meglepi őket egy kancsó borral. Ras poharát megemelve mond köszönetet a nem épp kikötői gesztusért. Ha esetleg újra összehozná őket a sors a hosszúéletűvel, akkor nem marad adós, megfizeti a tartozását. De most Rovénára figyel, s próbál kielégítő választ adni minden kérdésére.*
- Hmm, persze, nagyon szeretem a dalaidat! Van néhány, amire még most is emlékszem. De sajnálom elrontani őket, szóval leginkább csak gondolatban idézem fel őket.
*A szék már kezdi nyomni a hátát, s szívesen megnézné magának végre a beígért forró fürdőt is.*
- Mi lenne, ha elfoglalnánk a szobánkat és ott folytatnánk a beszélgetést?
*Ezzel, ahogy Haldrian kérte, int az óriás nőnek a fürdővíz ügyében, és Rové mögött haladva, kezében az ajándék borral, elindul, hogy elfoglalja a szállásukat. Miután az ajtó becsukódik mögöttük, a férfi úgy dől el az ágyon, mint egy méretes krumplis zsák.*
- Ez már nagyon hiányzott.
*Mosolya végre őszinte, hisz úgy tűnik a szállás keresést megúszták incidens nélkül, másrészről pedig már a háta is nagyon vágyott az efféle kényelemre. Néhány percig csak szótlanul fekszik, és próbálja kiélvezni a puha ágy ölelését. Végül aztán felül a szélére, és Rovénára pislog.*
- Akiről korábban beszéltem neked… tudod, a régi barátom. Norinak hívják. Még pelyhes állú koromban ismertem meg. Senki nem törődött vele rajtam kívül. Lényegében együtt értünk felnőtté. De sajnos úgy alakultak a dolgok, hogy külön utakon kellett folytatnunk. Nem olyan rég újra találkoztam vele. Azt hiszem, köszönettel tartozom neki. Miatta volt bátorságom visszajönni hozzád.
//Rovéna//
- Nem, vele még nem találkoztál. Egy nagyon régi barátom, akiről korábban már meséltem. De emiatt ne aggódj, a szobánkban újra elmesélek róla mindent.
*Feleli higgadtan Rové puhatolózására, s reméli, hogy majd visszatérhetnek erre egy nyugodtabb pillanatban. Nem szeretne olyan dolgokat kifecsegni, amik veszélyeztethetik Sa'Tereth kis boszorkányát. Egyébként is, amint megérkezik az étel, Ras rögtön ráveti magát, s rövid időn belül nem marad semmi a tányérján. A gyomra immár tele van, ideje leöblítenie torkát egy kis borral. Elégedett sóhajjal dől hátra a székében, és végigtekint makulátlan madárkájának gondterhelt arcán, miközben kezébe veszi a boros kupát.*
- Megígértem, hogy visszakapod az emlékeidet, és ez így is lesz! Ha kell, hajóra szállok, és az ismert világ peremén is túl megyek, hogy találjak valakit, aki rendbe hoz! Újra az a Rovéna leszel, aki hozzám küldött!
*Magára erőltet egy mosolyt, hogy megnyugtassa a másikat, ám határozott szavai mögött közel sincs ekkora magabiztosság. Csak reméli, hogy mihamarabb sikerül találniuk valakit, aki ki tudja kúrálni ebből a furcsa nyavalyából.
Kupája alján már csak pár korty marad a nedűből, amikor a tetovált elf nő meglepi őket egy kancsó borral. Ras poharát megemelve mond köszönetet a nem épp kikötői gesztusért. Ha esetleg újra összehozná őket a sors a hosszúéletűvel, akkor nem marad adós, megfizeti a tartozását. De most Rovénára figyel, s próbál kielégítő választ adni minden kérdésére.*
- Hmm, persze, nagyon szeretem a dalaidat! Van néhány, amire még most is emlékszem. De sajnálom elrontani őket, szóval leginkább csak gondolatban idézem fel őket.
*A szék már kezdi nyomni a hátát, s szívesen megnézné magának végre a beígért forró fürdőt is.*
- Mi lenne, ha elfoglalnánk a szobánkat és ott folytatnánk a beszélgetést?
*Ezzel, ahogy Haldrian kérte, int az óriás nőnek a fürdővíz ügyében, és Rové mögött haladva, kezében az ajándék borral, elindul, hogy elfoglalja a szállásukat. Miután az ajtó becsukódik mögöttük, a férfi úgy dől el az ágyon, mint egy méretes krumplis zsák.*
- Ez már nagyon hiányzott.
*Mosolya végre őszinte, hisz úgy tűnik a szállás keresést megúszták incidens nélkül, másrészről pedig már a háta is nagyon vágyott az efféle kényelemre. Néhány percig csak szótlanul fekszik, és próbálja kiélvezni a puha ágy ölelését. Végül aztán felül a szélére, és Rovénára pislog.*
- Akiről korábban beszéltem neked… tudod, a régi barátom. Norinak hívják. Még pelyhes állú koromban ismertem meg. Senki nem törődött vele rajtam kívül. Lényegében együtt értünk felnőtté. De sajnos úgy alakultak a dolgok, hogy külön utakon kellett folytatnunk. Nem olyan rég újra találkoztam vele. Azt hiszem, köszönettel tartozom neki. Miatta volt bátorságom visszajönni hozzád.
1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-05 11:55:41
Üzenet elküldve: 2024-05-05 11:55:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Mardeii, Intath//
* Látszólag a kis meséje megtette hatását. Igaz vagy sem. Az egyetlen, amibe nem avatta bele, az csakis a részesedése, amit szerencséjére nem kérnek számon. Bólint egyet mikor korsóját töltik, azonban kételkedve nézni a pultost mikor közli, hogy felvette. Nem mintha nem hinne neki, csak biztos, hogy nem ő a csapat vezetője. Így, ha neki tetszik is a félvér a főnökének nem biztos. *
- Hát hogyne. Ha nem jönne össze, akkor is csak szóljatok. A megfelelő összegért sok munkára vevő vagyok. Legyen az szállítás, testőrködés, vagy bármi, amihez fegyver kell, igazán.
* A pihenésre bólint. Viszont, hogy neki kéne szobát vennie, vagy csak soroljon be valamelyikbe az nem tiszta. Így, ha csak nem adnak neki egy kulcsot, nem teszi el magát későbbre. Elvégre hosszú még a nap. Közben az elfel sem megy valami rózsásan a beszélgetés, még valami számára ismeretlen eredetű név is előkerül. Sőt az elf úgy formálja a kérdését, mintha többet tudna a dologról. *
- Oh. Hát hol a modorom. * Közben felváltva néz az elfre meg a csaposra * Ettvallder. * teszi szívére a kezét * Pár közös ital után, már legjobb barátok is leszünk.
* Megenged magának egy kisebb mosolyt, mielőtt folytatná. *
- Bredoc? Nem ismerős. Legalábbis addig a röpke ideig, míg ott tartózkodtam, addig senkit sem szólítottak így. Ő is valami városőr lenne?
* Majdnem elszólta magát. Csak egy hajszálon múlt, hogy kicsúszom valami más is a száján. *
//Mardeii, Intath//
* Látszólag a kis meséje megtette hatását. Igaz vagy sem. Az egyetlen, amibe nem avatta bele, az csakis a részesedése, amit szerencséjére nem kérnek számon. Bólint egyet mikor korsóját töltik, azonban kételkedve nézni a pultost mikor közli, hogy felvette. Nem mintha nem hinne neki, csak biztos, hogy nem ő a csapat vezetője. Így, ha neki tetszik is a félvér a főnökének nem biztos. *
- Hát hogyne. Ha nem jönne össze, akkor is csak szóljatok. A megfelelő összegért sok munkára vevő vagyok. Legyen az szállítás, testőrködés, vagy bármi, amihez fegyver kell, igazán.
* A pihenésre bólint. Viszont, hogy neki kéne szobát vennie, vagy csak soroljon be valamelyikbe az nem tiszta. Így, ha csak nem adnak neki egy kulcsot, nem teszi el magát későbbre. Elvégre hosszú még a nap. Közben az elfel sem megy valami rózsásan a beszélgetés, még valami számára ismeretlen eredetű név is előkerül. Sőt az elf úgy formálja a kérdését, mintha többet tudna a dologról. *
- Oh. Hát hol a modorom. * Közben felváltva néz az elfre meg a csaposra * Ettvallder. * teszi szívére a kezét * Pár közös ital után, már legjobb barátok is leszünk.
* Megenged magának egy kisebb mosolyt, mielőtt folytatná. *
- Bredoc? Nem ismerős. Legalábbis addig a röpke ideig, míg ott tartózkodtam, addig senkit sem szólítottak így. Ő is valami városőr lenne?
* Majdnem elszólta magát. Csak egy hajszálon múlt, hogy kicsúszom valami más is a száján. *
1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-04 18:47:44
Üzenet elküldve: 2024-05-04 18:47:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Rasdeher, kicsit Haldrian, Caelril és Xiltyn//
*A ruha gondolatára fintorogva elhúzza a száját. Abban aztán pukedlizhetne! Még csak nem is biztos, hogy tudja, hogyan kell. Neki az ilyen könnyed darabok valók, mint ami most is rajta van. Ami nem sínyli meg az út viszontagságait, s megfér rajta a fegyveröv. Mégsem ez zökkenti ki újonnan felöltött szerepéből. Elmés válaszai már a nyelve hegyén tolonganak, a visszavágás mégis elmarad. Találkozásuk óta a föld felett jár, s nem gondolt az elmúlt hatok kilátástalanságaira. A férfi szavai azonban akaratlanul is visszarántják a valóságba. Egy pillanatra elgondolkodik a másik parancsoló úrnő kilétén, majd csalódott tekintetét a tengerkék szempárra emeli.*
- Ő is valaki olyan, akire emlékeznem kellene? *Kérdezi kissé elkenődve. Vajon hány személyt felejtett el? Ras megjelenésével talán tényleg minden kérdésre választ kap. Szívesen elhiszi erről a megtépázott halálmadárról, hogy ő jelenti a megoldást élete minden rejtélyére. Az ízlését kétségkívül ismeri. Teljesen igaza van, túlságosan unalmasnak tartja az előbbihez hasonló ajánlatokat. Mind ugyanolyan. Izgalmat ígérnek, pedig épp az hiányzik belőlük. Talán a hollós is hasonlóképp vélekedik, ezért köthettek ki egymás mellett annak idején. Ez csak találgatás részéről, a bizonyosságok még váratnak magukra.
Közben megkapják szobájuk kulcsát Haldriantól, s némi hasznos útmutatást hozzá. Értően, s egyúttal hálásan bólint, miközben átveszi a kulcsot a fél-elftől.*
- Köszönjük. *Válaszolja egyszerűen, arcán egy lágy mosollyal pillantva fel a szürke szemekbe. Végső soron, eddig nincs igazán okuk a panaszra.
Barna őzszemeit visszafordítja Rasdeherre, s újfent végigfuttatja rajta, mint aki nem tud betelni vele, vagy talán képtelen elhinni, hogy végre tényleg itt ül vele szemben. Lassan falatozik a tányérjából, hol egy szaftos húst, hol egy kis darab krumplit szúrva a villája fokára, s közben csüng a férfi szavain. Még a láblóbálással is felhagy, amíg hallgatja. Talán levegőt venni is elfelejt.*
- Ezt hallani csaknem felér egy feltámadással. Mégis attól félek, hogy én… most nem vagyok igazán én. *Nem tudja jól elmagyarázni, hisz fogalma sincs, mi hiányzik belőle. Mintha a lelke egy kongó, üres terem lenne, amiről lehetetlen eldönteni, valaha mivel volt megtöltve.*
- És ha így maradok, ugyanaz vagyok -e még, akire vágysz? *A gondolat már régóta ott somfordál benne, felbukkanva újra és újra, pedig nem igazán akarja számításba venni ezt a lehetőséget. Végül mégiscsak kibukik belőle.
Mielőtt bármi mást hozzáfűzhetne, egy kancsó jelenik meg az asztalukon. A rajta pihenő kéz ugyanaz, amin korábban megakadt a szeme. A váratlan gesztust egy biccentéssel köszöni meg.*
- Hmm, lekötelezel. *Toldja meg egy mosollyal az elf felé. Eddig nem igazán követte, mi történik asztalszomszédjaik körében, pusztán néhány kósza pillantást vetett oda. Most közelebbről is szemügyre veszi a távozni készülő párost. Minden különbség ellenére, akár passzolhatnak is egymáshoz. Mint a hold és az éj. Aztán meg ki tudja, mi történik e kettővel pirkadat után. Rovéna képzeletében az éjszaka felfalja a haszontalanná lett holdat. Talán írhatna erről egy balladát is, csak valami nyálasabb záróképpel. Felnevet a saját gondolatára.*
- Mondd Rasti, te szeretted a dalaimat?
*Az igazság az, hogy habár jegyzetei közt számos dalszöveg akad, néhányat képtelen volt megfejteni. Megannyi sötét kép az ominózus sorokon, amiről kétségei támadnak, hogy bárki szívesen hallgatná. Hasonlóak, mint az iménti gondolatfoszlánya, vagy épp baljósak és érthetetlenek. Ugyan akadnak szép számmal szaftos kocsmadalok is, amiket biztos jóval gyakrabban énekelt a közönségének, és szerelmes balladák, mégis mindre árnyként vetülnek megfejthetetlen társaik. Mi az, ami ott kúszik a sorok között, s egyáltalán ki lelte kedvét a hallgatásukban?*
//Rasdeher, kicsit Haldrian, Caelril és Xiltyn//
*A ruha gondolatára fintorogva elhúzza a száját. Abban aztán pukedlizhetne! Még csak nem is biztos, hogy tudja, hogyan kell. Neki az ilyen könnyed darabok valók, mint ami most is rajta van. Ami nem sínyli meg az út viszontagságait, s megfér rajta a fegyveröv. Mégsem ez zökkenti ki újonnan felöltött szerepéből. Elmés válaszai már a nyelve hegyén tolonganak, a visszavágás mégis elmarad. Találkozásuk óta a föld felett jár, s nem gondolt az elmúlt hatok kilátástalanságaira. A férfi szavai azonban akaratlanul is visszarántják a valóságba. Egy pillanatra elgondolkodik a másik parancsoló úrnő kilétén, majd csalódott tekintetét a tengerkék szempárra emeli.*
- Ő is valaki olyan, akire emlékeznem kellene? *Kérdezi kissé elkenődve. Vajon hány személyt felejtett el? Ras megjelenésével talán tényleg minden kérdésre választ kap. Szívesen elhiszi erről a megtépázott halálmadárról, hogy ő jelenti a megoldást élete minden rejtélyére. Az ízlését kétségkívül ismeri. Teljesen igaza van, túlságosan unalmasnak tartja az előbbihez hasonló ajánlatokat. Mind ugyanolyan. Izgalmat ígérnek, pedig épp az hiányzik belőlük. Talán a hollós is hasonlóképp vélekedik, ezért köthettek ki egymás mellett annak idején. Ez csak találgatás részéről, a bizonyosságok még váratnak magukra.
Közben megkapják szobájuk kulcsát Haldriantól, s némi hasznos útmutatást hozzá. Értően, s egyúttal hálásan bólint, miközben átveszi a kulcsot a fél-elftől.*
- Köszönjük. *Válaszolja egyszerűen, arcán egy lágy mosollyal pillantva fel a szürke szemekbe. Végső soron, eddig nincs igazán okuk a panaszra.
Barna őzszemeit visszafordítja Rasdeherre, s újfent végigfuttatja rajta, mint aki nem tud betelni vele, vagy talán képtelen elhinni, hogy végre tényleg itt ül vele szemben. Lassan falatozik a tányérjából, hol egy szaftos húst, hol egy kis darab krumplit szúrva a villája fokára, s közben csüng a férfi szavain. Még a láblóbálással is felhagy, amíg hallgatja. Talán levegőt venni is elfelejt.*
- Ezt hallani csaknem felér egy feltámadással. Mégis attól félek, hogy én… most nem vagyok igazán én. *Nem tudja jól elmagyarázni, hisz fogalma sincs, mi hiányzik belőle. Mintha a lelke egy kongó, üres terem lenne, amiről lehetetlen eldönteni, valaha mivel volt megtöltve.*
- És ha így maradok, ugyanaz vagyok -e még, akire vágysz? *A gondolat már régóta ott somfordál benne, felbukkanva újra és újra, pedig nem igazán akarja számításba venni ezt a lehetőséget. Végül mégiscsak kibukik belőle.
Mielőtt bármi mást hozzáfűzhetne, egy kancsó jelenik meg az asztalukon. A rajta pihenő kéz ugyanaz, amin korábban megakadt a szeme. A váratlan gesztust egy biccentéssel köszöni meg.*
- Hmm, lekötelezel. *Toldja meg egy mosollyal az elf felé. Eddig nem igazán követte, mi történik asztalszomszédjaik körében, pusztán néhány kósza pillantást vetett oda. Most közelebbről is szemügyre veszi a távozni készülő párost. Minden különbség ellenére, akár passzolhatnak is egymáshoz. Mint a hold és az éj. Aztán meg ki tudja, mi történik e kettővel pirkadat után. Rovéna képzeletében az éjszaka felfalja a haszontalanná lett holdat. Talán írhatna erről egy balladát is, csak valami nyálasabb záróképpel. Felnevet a saját gondolatára.*
- Mondd Rasti, te szeretted a dalaimat?
*Az igazság az, hogy habár jegyzetei közt számos dalszöveg akad, néhányat képtelen volt megfejteni. Megannyi sötét kép az ominózus sorokon, amiről kétségei támadnak, hogy bárki szívesen hallgatná. Hasonlóak, mint az iménti gondolatfoszlánya, vagy épp baljósak és érthetetlenek. Ugyan akadnak szép számmal szaftos kocsmadalok is, amiket biztos jóval gyakrabban énekelt a közönségének, és szerelmes balladák, mégis mindre árnyként vetülnek megfejthetetlen társaik. Mi az, ami ott kúszik a sorok között, s egyáltalán ki lelte kedvét a hallgatásukban?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520