Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-01 13:54:56
Üzenet elküldve: 2023-01-01 13:54:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//Realel//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Nem kerüli el figyelmét, hogy az elf figyelmét nem kerüli el, mit rejt a dézsa. Ez a fajta érdeklődés Relael részéről kicsit simogatja is hiúságát. Maga is belekortyol a borba, csakhogy elhúzva száját grimaszoljon tőle.*
-Savanyúbb, mint az kikötői szajhák. *Helyezi vissza a borospoharat a székre. Lám, az elf nem túlzott a bor minőségével kapcsolatban. Ő pedig, aki a wegtoreni különlegességekhez szokott, aligha állja az ilyen olcsó lőrét.
A következő megjegyzésre kissé felszaladt szemöldökkel pillant fel a válla mellett támaszkodó hosszúéletűre. Utóbbi sajnos nincs pofonpózban, de azzal is tisztában van, hogy az elf csupán arroganciáját csillogtatja. Egy olcsóbb szajha bizonyosan kiérdemelne egyet-kettőt hasonló pimaszságért, csak a miheztartás végett. Relaellel viszont - talán újdonsült pozíciója miatt - elnézőbb. Legalábbis egyelőre.*
-Nocsak! *Azért szó nélkül nem hagyja a dolgot, még ha hirtelen nem is tudna mit felelni. Nem szokta meg maga körül az ily mélyen felvágott nyelvű fehérnépeket. A hízelgés és a duruzsolás volt eleddig, mi osztályrészül jutott.
Kihívásnak veszi a megjegyzést. Kissé feljebb húzza magát a dézsában, s provokatívan végig is pillant az elfen.*
-Merem remélni, hogy csak rosszabbakat látott. Annak idején megöltem azt, kit jobbnak hittek nálam.
*Visszaereszkedik a gőzölgő vízbe, s fejét hátratámasztva pillant az elfre.*
-Wegtorenben hasonlóért olykor kivágták a szajhák nyelvét. *Teszi hozzá még, csak hogy érzékeltesse, mily nagylelkű, hogy elengedi a füle mellett a pimaszságot.*
-Hatalom és elismerés? *Hümment halkan.* -Ezt keresed itt? *Megenged egy félmosolyt, majd a pohárért nyúl.*
-Utóbbit megkapom, ha úgy akarom. Még akkor is, ha nem vagyok szem előtt. *Nem állít valótlant, így gondolja. Bárhová is sodorja a sors, a tiszteletet mindig hamar kivívja.*
-A hatalom untat. Túl sok munka van vele. *Persze kiérzi a halovány élcet a kérdésből. Merésznek tartja az elfet, talán túlságosan is.*
-Hatalom nélkül is megszerzem magamnak azt, amit akarok. *Kortyol a borba, de a grimasz immáron elmarad. Számít a savanykás ízre, ha meg nem barátkozik vele.*
-És mi célja van egy nemesnek itt, a Kikötőben? Azon kívül persze, hogy vendégeit fixírozza fürdőzés közben.
//Realel//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Nem kerüli el figyelmét, hogy az elf figyelmét nem kerüli el, mit rejt a dézsa. Ez a fajta érdeklődés Relael részéről kicsit simogatja is hiúságát. Maga is belekortyol a borba, csakhogy elhúzva száját grimaszoljon tőle.*
-Savanyúbb, mint az kikötői szajhák. *Helyezi vissza a borospoharat a székre. Lám, az elf nem túlzott a bor minőségével kapcsolatban. Ő pedig, aki a wegtoreni különlegességekhez szokott, aligha állja az ilyen olcsó lőrét.
A következő megjegyzésre kissé felszaladt szemöldökkel pillant fel a válla mellett támaszkodó hosszúéletűre. Utóbbi sajnos nincs pofonpózban, de azzal is tisztában van, hogy az elf csupán arroganciáját csillogtatja. Egy olcsóbb szajha bizonyosan kiérdemelne egyet-kettőt hasonló pimaszságért, csak a miheztartás végett. Relaellel viszont - talán újdonsült pozíciója miatt - elnézőbb. Legalábbis egyelőre.*
-Nocsak! *Azért szó nélkül nem hagyja a dolgot, még ha hirtelen nem is tudna mit felelni. Nem szokta meg maga körül az ily mélyen felvágott nyelvű fehérnépeket. A hízelgés és a duruzsolás volt eleddig, mi osztályrészül jutott.
Kihívásnak veszi a megjegyzést. Kissé feljebb húzza magát a dézsában, s provokatívan végig is pillant az elfen.*
-Merem remélni, hogy csak rosszabbakat látott. Annak idején megöltem azt, kit jobbnak hittek nálam.
*Visszaereszkedik a gőzölgő vízbe, s fejét hátratámasztva pillant az elfre.*
-Wegtorenben hasonlóért olykor kivágták a szajhák nyelvét. *Teszi hozzá még, csak hogy érzékeltesse, mily nagylelkű, hogy elengedi a füle mellett a pimaszságot.*
-Hatalom és elismerés? *Hümment halkan.* -Ezt keresed itt? *Megenged egy félmosolyt, majd a pohárért nyúl.*
-Utóbbit megkapom, ha úgy akarom. Még akkor is, ha nem vagyok szem előtt. *Nem állít valótlant, így gondolja. Bárhová is sodorja a sors, a tiszteletet mindig hamar kivívja.*
-A hatalom untat. Túl sok munka van vele. *Persze kiérzi a halovány élcet a kérdésből. Merésznek tartja az elfet, talán túlságosan is.*
-Hatalom nélkül is megszerzem magamnak azt, amit akarok. *Kortyol a borba, de a grimasz immáron elmarad. Számít a savanykás ízre, ha meg nem barátkozik vele.*
-És mi célja van egy nemesnek itt, a Kikötőben? Azon kívül persze, hogy vendégeit fixírozza fürdőzés közben.
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-01 12:30:49
Üzenet elküldve: 2023-01-01 12:30:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötések a Kikötőben//
//Alissäna//
*Horkantva ébred, ami nem is csoda, tekintettel rá, hogy az arca gyakorlatilag a puha párnába ékelődött az éj során. Meg kell állapítania, hogy sosem aludt még ilyen puha ágyban, a kényelem bizony párját ritkítja. Legalábbis a Kikötőben.
Hátára fordul, s szíve dobban, mikor meglátja a mellette horpasztó Alissänát.* ~Megfogtad Sa'Tereh lábát édes öcsém.~ *Izgatottan harapja be ajkát, majd oly halkan, amennyire lehet, felkászálódik az ágyból. Egy ideig még gyönyörködik a lányban az ágy mellett állva, majd óvatosan ruháiért nyúl. Azért beugrik neki a tegnap este, de mire éledezni kezdene valami odalenn az emlékek okán, már rajta is a kopott nadrág. Utóbbi jóval könnyebb most, tekintettel rá, hogy már nem húzza zsebét egyetlen fia arany sem.
Felhúzza a csizmát, s közben kipillant az ablakon. Nem lehet túl korán, még ha szürke is az ég alja, s kitakarja a napot. Óvatosan Alissäna mellé guggol majd halkan szólásra nyitja száját.*
-Hé! Jössz le a Kikötőbe? Ilyenkor kuss van, kimentek már a halászok. *Noha a Kikötő sosem néptelen, azért jóval csendesebb délelőtt, mikor mindenki a dolgát végzi. A hajók és csónakok többsége vitorlát bont ugyanis hajnalban.*
-Ha itt akarsz… Dolgozni, akkor ismerned kell a placcot. *Szórakozottan megvakarja feje búbját, majd felegyenesedik. Reméli, hogy vissza tud slisszolni még a tavernába. Ezméével van még ügyük, ráadásul ha Lisza is itt telepedik meg, szívesen sündörög még a környéken…*
//Alissäna//
*Horkantva ébred, ami nem is csoda, tekintettel rá, hogy az arca gyakorlatilag a puha párnába ékelődött az éj során. Meg kell állapítania, hogy sosem aludt még ilyen puha ágyban, a kényelem bizony párját ritkítja. Legalábbis a Kikötőben.
Hátára fordul, s szíve dobban, mikor meglátja a mellette horpasztó Alissänát.* ~Megfogtad Sa'Tereh lábát édes öcsém.~ *Izgatottan harapja be ajkát, majd oly halkan, amennyire lehet, felkászálódik az ágyból. Egy ideig még gyönyörködik a lányban az ágy mellett állva, majd óvatosan ruháiért nyúl. Azért beugrik neki a tegnap este, de mire éledezni kezdene valami odalenn az emlékek okán, már rajta is a kopott nadrág. Utóbbi jóval könnyebb most, tekintettel rá, hogy már nem húzza zsebét egyetlen fia arany sem.
Felhúzza a csizmát, s közben kipillant az ablakon. Nem lehet túl korán, még ha szürke is az ég alja, s kitakarja a napot. Óvatosan Alissäna mellé guggol majd halkan szólásra nyitja száját.*
-Hé! Jössz le a Kikötőbe? Ilyenkor kuss van, kimentek már a halászok. *Noha a Kikötő sosem néptelen, azért jóval csendesebb délelőtt, mikor mindenki a dolgát végzi. A hajók és csónakok többsége vitorlát bont ugyanis hajnalban.*
-Ha itt akarsz… Dolgozni, akkor ismerned kell a placcot. *Szórakozottan megvakarja feje búbját, majd felegyenesedik. Reméli, hogy vissza tud slisszolni még a tavernába. Ezméével van még ügyük, ráadásul ha Lisza is itt telepedik meg, szívesen sündörög még a környéken…*
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-01 12:25:15
Üzenet elküldve: 2023-01-01 12:25:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//Denjaar//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Tudná még tovább fűzni a rabszolgák témáját, de magvas gondolatait ezúttal megtartja magának, az viszont érdekes számára, hogy valaki erkölcsileg ennyire "megkérőjelezhető" s az Őrség tagja volt. Azt vette észre, hogy a felesküdött katonák ezeknek a szörnyen álszent, s unalmas elképzelések rabjaivá válnak, így üdítő ettől valamivel eltérőbbet látni.
Örül, hogy a fürdő ötlete elnyerte Denjaar tetszését, s ezzel lehetőséget adott arra Relaelnek, hogy tovább forszírozza beszélgetésüket.*
- Ez megnyugtató.
*Mintha valójában érdekelné, hogy zavaró-e jelenléte vagy sem. Persze érzékeli az utalást, csak továbbra sem törődik vele. Azt tesz amit akar, legalábbis ezt érzi, ez a tudatállapot pedig igencsak megrészegíti.
Már hajol is, hogy töltsön Denjaarnak, közben lopva, szeme sarkából a dézsa felé pillant. Nem lát semmi olyat, amit ne látott volna már számtalanszor, de egy harcos teste mindig érdekes számára. Az ütések, vágások, nehéz élethelyzetek sok izgalmas lenyomatot hagynak a húson, s megannyi dicsőséges vagy csúfos történetet zárnak magukba.
Relael esetében nehéz dolga lehet Denjaarnak, hiszen még egyértelmű szándékai is gyakran megtévesztőek. Hogy ez az elf leány sajátossága, vagy szándékosság rejlik mögötte, ezt is aligha lehet megállapítani. Jelenléte, ahogy a poharak száma is árulkodó lehet viszont. Unatkozik, igen. Gyakran megesik, pedig a Kikötőről aligha lehet elmondani, hogy ingerszegény környezet volna, mint Arthenior Gazdagnegyede egykoron. Emlékszik mennyire szomjazta a botrányos felismeréseket, amit egy be nem húzott függöny tárt elé.
Oly annyira nem zavartatja magát, hogy a dézsa szélének támaszkodik, ha kicsit vastagabb volna a pereme akár rá is ülhetne anélkül, hogy attól tartana véletlenül a vízben találja magát.*
- Oh, meglepődne drága Parancsnok.
*Ravaszdi mosolyát pohara, és mohó kortyai mögé rejti. Egy halovány grimasz jelzi, hogy nem ez a minőség amihez szeretne hozzászokni.*
- De na aggódjon, drága Parancsnok, láttam már rosszabbakat is.
*Pimasz megjegyzése, majd azt követő rövid hatásszünete jól tudja, hogy határokat feszeget, talán kap is egy pofont érte, de ennek a lehetősége nem rettenti el. Látványosan jól szórakozik azzal, hogy a férfit kóstolgathatja.
Ha netalántán ellenszenvet érzékelne, egy bocsánatkérő mosollyal igyekszik csillapítani a kedélyeket, elvégre nem szeretné Denjaart elüldözni, csupán nincs izgalmasabb számára annál, hogy elismert férfiakat igyekezzen maga alá nyomni. A szó minden értelmében.*
- Na és árulja el, kérem!
*Kezd bele némileg alázatosabban, hogy ellensúlyozza korábbi viselkedését.*
- Nem hiányzik Önnek a hatalom? Az elismerés?
*Mert szó mi szó ezekben ilyen, vagy olyan mértékben, de volt része Denjaarnak az Őrség parancsnokaként. Biztos éles váltás számára, hogy a kutya sem törődik vele, s nem ugráltathat tucatnyi bakát kedve szerint.*
//Denjaar//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Tudná még tovább fűzni a rabszolgák témáját, de magvas gondolatait ezúttal megtartja magának, az viszont érdekes számára, hogy valaki erkölcsileg ennyire "megkérőjelezhető" s az Őrség tagja volt. Azt vette észre, hogy a felesküdött katonák ezeknek a szörnyen álszent, s unalmas elképzelések rabjaivá válnak, így üdítő ettől valamivel eltérőbbet látni.
Örül, hogy a fürdő ötlete elnyerte Denjaar tetszését, s ezzel lehetőséget adott arra Relaelnek, hogy tovább forszírozza beszélgetésüket.*
- Ez megnyugtató.
*Mintha valójában érdekelné, hogy zavaró-e jelenléte vagy sem. Persze érzékeli az utalást, csak továbbra sem törődik vele. Azt tesz amit akar, legalábbis ezt érzi, ez a tudatállapot pedig igencsak megrészegíti.
Már hajol is, hogy töltsön Denjaarnak, közben lopva, szeme sarkából a dézsa felé pillant. Nem lát semmi olyat, amit ne látott volna már számtalanszor, de egy harcos teste mindig érdekes számára. Az ütések, vágások, nehéz élethelyzetek sok izgalmas lenyomatot hagynak a húson, s megannyi dicsőséges vagy csúfos történetet zárnak magukba.
Relael esetében nehéz dolga lehet Denjaarnak, hiszen még egyértelmű szándékai is gyakran megtévesztőek. Hogy ez az elf leány sajátossága, vagy szándékosság rejlik mögötte, ezt is aligha lehet megállapítani. Jelenléte, ahogy a poharak száma is árulkodó lehet viszont. Unatkozik, igen. Gyakran megesik, pedig a Kikötőről aligha lehet elmondani, hogy ingerszegény környezet volna, mint Arthenior Gazdagnegyede egykoron. Emlékszik mennyire szomjazta a botrányos felismeréseket, amit egy be nem húzott függöny tárt elé.
Oly annyira nem zavartatja magát, hogy a dézsa szélének támaszkodik, ha kicsit vastagabb volna a pereme akár rá is ülhetne anélkül, hogy attól tartana véletlenül a vízben találja magát.*
- Oh, meglepődne drága Parancsnok.
*Ravaszdi mosolyát pohara, és mohó kortyai mögé rejti. Egy halovány grimasz jelzi, hogy nem ez a minőség amihez szeretne hozzászokni.*
- De na aggódjon, drága Parancsnok, láttam már rosszabbakat is.
*Pimasz megjegyzése, majd azt követő rövid hatásszünete jól tudja, hogy határokat feszeget, talán kap is egy pofont érte, de ennek a lehetősége nem rettenti el. Látványosan jól szórakozik azzal, hogy a férfit kóstolgathatja.
Ha netalántán ellenszenvet érzékelne, egy bocsánatkérő mosollyal igyekszik csillapítani a kedélyeket, elvégre nem szeretné Denjaart elüldözni, csupán nincs izgalmasabb számára annál, hogy elismert férfiakat igyekezzen maga alá nyomni. A szó minden értelmében.*
- Na és árulja el, kérem!
*Kezd bele némileg alázatosabban, hogy ellensúlyozza korábbi viselkedését.*
- Nem hiányzik Önnek a hatalom? Az elismerés?
*Mert szó mi szó ezekben ilyen, vagy olyan mértékben, de volt része Denjaarnak az Őrség parancsnokaként. Biztos éles váltás számára, hogy a kutya sem törődik vele, s nem ugráltathat tucatnyi bakát kedve szerint.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-01 12:07:10
Üzenet elküldve: 2023-01-01 12:07:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//Realel//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Csak felhorkant a rabszolgákat érintő kérdésre. Egyre kevésbé van meggyőződve arról, hogy Realel afféle erkölcscsősz, ezért nem is gondolja komolyan, hogy az elf különösebben aggódna holmi rabszolgák sorsáért.*
-Könnyebb dolga lenne mindenkinek, ha itt is rabszolgák mosnák az ember hátát. *Persze a rabszolgákat leszámítva, de ezt már nem teszi hozzá. Nem hatotta meg soha a szolgák sorsa. Ebben nevelkedett, kivette a részét a kihasználásukból.
Az elorozás dolgára csak kurtán biccent egyetértése jeléül. Pontosan tudja, milyen az, mikor kisemmizik az embert. Bár a "jogtalanság" dolgán biztos vitába szállna az elfel, ha lenne hozzá kedve. Aki nem tudja megvédeni azt, ami az övé, az ő szemében nem is érdemli meg. Ő sem érdemelte meg A Wegtoren Bajnoka címet és az azzal járó vagyont többé, miután a porba lökték.*
-Fürdő. *Csak haloványan emelkedik meg szemöldöke ennek hallatán. Nem gondolta volna, hogy ilyesmi is dukál, mikor még kívülről szemlélte a romos épületet.
Csak biccent az elf felé köszönet gyanánt, majd komótosan elindul felfelé a lépcsőn.
Nem is kell sokat keresgélnie. Miután belépett a fürdőhelyiségbe, egy rövid ideig elnézegeti a kályhában lobogó tüzet, mielőtt megválna ruháitól. Lassan hajtja össze őket, s teszi a kályha tövébe. Ebben a szörnyű keleti klímában igen csak kedvére van, ha meleg ruhákba bújhat. Artheniorban szokott rá, még a parancsnoksága alatt. Saját kandallója volt az irodában, s nem is volt rest élni e szenvedélyének...
Megkapaszkodik az egyszemélyes dézsa két szélében, majd szép lassan a vízbe engedi magát. Hagyja, hogy a tervek és ötletek ne vigyék el gondolatiságát. Ha már itt van, s ha már végre van lehetősége fürdőt venni, hát relaxálni kíván. Hátradönti fejét a dézsa szélére, majd behunyja szemeit. A paraván takarásában igazán kellemes most a magány és a tűz ropogása, ám nem élvezheti túl sokáig. Ismerős hang csendül nem is oly messze, s Realel a következő pillanatban úgy kerüli ki a vászonparavánt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ez közöttük.
Kinyitja szemeit, majd a cserépkályha felé pillant, ahol ruháit hagyta. Nem az érdekli, hogy mezítelen, nincsenek ilyen jellegű gátlásai. Sokkal inkább fegyverei távolsága az, mi aggasztó lehet jelen helyzetében.
Noha megvallotta, hogy megfosztották időközben parancsnokságától, de a kikötői szférába belecsusszanó elf minden bizonnyal lepaktált már a helyi klánokkal. Talán biztosra óhajt menni, s nem kívánja, hogy túl korán szájra keljenek az ügyletei. Persze a gondolat ahogy jön, úgy csusszan is ki fejéből. Elvégre ha ilyen szándékai lennének a hosszúéletűnek, bizonyosan nem személyesen próbálná elvégezni a dolgot.*
-Nem zavarsz. *Válaszolja meg a fel nem tett kérdést, majd kissé feljebb húzza magát a dézsában karjaival. Jelzésértékűen nyúl a pohárhoz, hogy megragadva azt adja jelét annak, hogy nincs ellenére, ha Relael tölt neki abból a "rossz borból".
Felpillant az elfre, majd elidőzik a két poháron egy rövidke pillanatig. Szándékokat les, ahogy mindig. Hivatásból eredő szokás. Végül rövid úton arra jut, az elf bizonyosan unja magát odalenn. Ahogy elnézte azokat az arcokat, nem csodálkozik különösebben azon, ha az ő társaságát keresi.*
-Vajon megrettent volna e a ház úrnője, ha én rontok rá így? *Noha ő a dézsában ázik, az elf pedig egy kancsóval a kezében áll felette, a legkevésbé sem érzi magát kiszolgáltatott helyzetben. Tisztában van testi adottságaival és erőfölényével, de azért úgy illik, hogy hangot adjon a teremtett szituációnak.*
//Realel//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Csak felhorkant a rabszolgákat érintő kérdésre. Egyre kevésbé van meggyőződve arról, hogy Realel afféle erkölcscsősz, ezért nem is gondolja komolyan, hogy az elf különösebben aggódna holmi rabszolgák sorsáért.*
-Könnyebb dolga lenne mindenkinek, ha itt is rabszolgák mosnák az ember hátát. *Persze a rabszolgákat leszámítva, de ezt már nem teszi hozzá. Nem hatotta meg soha a szolgák sorsa. Ebben nevelkedett, kivette a részét a kihasználásukból.
Az elorozás dolgára csak kurtán biccent egyetértése jeléül. Pontosan tudja, milyen az, mikor kisemmizik az embert. Bár a "jogtalanság" dolgán biztos vitába szállna az elfel, ha lenne hozzá kedve. Aki nem tudja megvédeni azt, ami az övé, az ő szemében nem is érdemli meg. Ő sem érdemelte meg A Wegtoren Bajnoka címet és az azzal járó vagyont többé, miután a porba lökték.*
-Fürdő. *Csak haloványan emelkedik meg szemöldöke ennek hallatán. Nem gondolta volna, hogy ilyesmi is dukál, mikor még kívülről szemlélte a romos épületet.
Csak biccent az elf felé köszönet gyanánt, majd komótosan elindul felfelé a lépcsőn.
Nem is kell sokat keresgélnie. Miután belépett a fürdőhelyiségbe, egy rövid ideig elnézegeti a kályhában lobogó tüzet, mielőtt megválna ruháitól. Lassan hajtja össze őket, s teszi a kályha tövébe. Ebben a szörnyű keleti klímában igen csak kedvére van, ha meleg ruhákba bújhat. Artheniorban szokott rá, még a parancsnoksága alatt. Saját kandallója volt az irodában, s nem is volt rest élni e szenvedélyének...
Megkapaszkodik az egyszemélyes dézsa két szélében, majd szép lassan a vízbe engedi magát. Hagyja, hogy a tervek és ötletek ne vigyék el gondolatiságát. Ha már itt van, s ha már végre van lehetősége fürdőt venni, hát relaxálni kíván. Hátradönti fejét a dézsa szélére, majd behunyja szemeit. A paraván takarásában igazán kellemes most a magány és a tűz ropogása, ám nem élvezheti túl sokáig. Ismerős hang csendül nem is oly messze, s Realel a következő pillanatban úgy kerüli ki a vászonparavánt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ez közöttük.
Kinyitja szemeit, majd a cserépkályha felé pillant, ahol ruháit hagyta. Nem az érdekli, hogy mezítelen, nincsenek ilyen jellegű gátlásai. Sokkal inkább fegyverei távolsága az, mi aggasztó lehet jelen helyzetében.
Noha megvallotta, hogy megfosztották időközben parancsnokságától, de a kikötői szférába belecsusszanó elf minden bizonnyal lepaktált már a helyi klánokkal. Talán biztosra óhajt menni, s nem kívánja, hogy túl korán szájra keljenek az ügyletei. Persze a gondolat ahogy jön, úgy csusszan is ki fejéből. Elvégre ha ilyen szándékai lennének a hosszúéletűnek, bizonyosan nem személyesen próbálná elvégezni a dolgot.*
-Nem zavarsz. *Válaszolja meg a fel nem tett kérdést, majd kissé feljebb húzza magát a dézsában karjaival. Jelzésértékűen nyúl a pohárhoz, hogy megragadva azt adja jelét annak, hogy nincs ellenére, ha Relael tölt neki abból a "rossz borból".
Felpillant az elfre, majd elidőzik a két poháron egy rövidke pillanatig. Szándékokat les, ahogy mindig. Hivatásból eredő szokás. Végül rövid úton arra jut, az elf bizonyosan unja magát odalenn. Ahogy elnézte azokat az arcokat, nem csodálkozik különösebben azon, ha az ő társaságát keresi.*
-Vajon megrettent volna e a ház úrnője, ha én rontok rá így? *Noha ő a dézsában ázik, az elf pedig egy kancsóval a kezében áll felette, a legkevésbé sem érzi magát kiszolgáltatott helyzetben. Tisztában van testi adottságaival és erőfölényével, de azért úgy illik, hogy hangot adjon a teremtett szituációnak.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-31 23:23:02
Üzenet elküldve: 2022-12-31 23:23:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mint a homokszemek//
//Haldrian//
*Úgy képzelte több teendője lesz, de amint kilép a szobából, s lepillant a korláton keresztül semmi komolyabb változást nem észlel. Az óriás asszony visszatért, meg az a furcsa férfi, aki olyan rossz szemmel pillant mindenkire, de semmi érdemit nem lát, ezért úgy ítéli meg, hogy felesleges lemennie. Lassan visszalopózik a szobába, addigra már Haldrian mélyen alszik. Óvatosan ül le az ágyra, majd bújik a takaró alá, hiszen a világért sem szeretné ezt a törékeny állapotot megszakítani.
Továbbra sem bújik, nem ölel, nem keresi a majdhogynem ismeretlen fiú közelségét, csak hátat fordítva neki, kezd el Alissäna a pihenésre koncentrálni. Bár fáradt, de álmosnak ugyan nem érzi magát, amit viszont könnyedén tud azzal orvosolni, hogy elképzel számára kellemes, idilli helyzeteket, például a lihanechi szélcsengőt szülei viskójának oldalában.
Csilingelés és fényfoltok, ezek a gondolatok lassítják le légzését, s lökik őt mélyebbre az álmok iszapos világába, ahol egészen sokáig időzik. Ha Haldrian nem kelti fel őt, akkor kivételesen kései időpontig fog békésen szenderegni.*
//Haldrian//
*Úgy képzelte több teendője lesz, de amint kilép a szobából, s lepillant a korláton keresztül semmi komolyabb változást nem észlel. Az óriás asszony visszatért, meg az a furcsa férfi, aki olyan rossz szemmel pillant mindenkire, de semmi érdemit nem lát, ezért úgy ítéli meg, hogy felesleges lemennie. Lassan visszalopózik a szobába, addigra már Haldrian mélyen alszik. Óvatosan ül le az ágyra, majd bújik a takaró alá, hiszen a világért sem szeretné ezt a törékeny állapotot megszakítani.
Továbbra sem bújik, nem ölel, nem keresi a majdhogynem ismeretlen fiú közelségét, csak hátat fordítva neki, kezd el Alissäna a pihenésre koncentrálni. Bár fáradt, de álmosnak ugyan nem érzi magát, amit viszont könnyedén tud azzal orvosolni, hogy elképzel számára kellemes, idilli helyzeteket, például a lihanechi szélcsengőt szülei viskójának oldalában.
Csilingelés és fényfoltok, ezek a gondolatok lassítják le légzését, s lökik őt mélyebbre az álmok iszapos világába, ahol egészen sokáig időzik. Ha Haldrian nem kelti fel őt, akkor kivételesen kései időpontig fog békésen szenderegni.*
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-31 23:06:06
Üzenet elküldve: 2022-12-31 23:06:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//Denjaar//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit már bánja, hogy felvetette ezt a témát, mert aligha un bármit is jobban, mint az erkölcsről való diskurzust. De ha már így alakult, akkor folytathatja a szurkálódást, az legalább szer felett szórakoztatja.*
- Vagy úgy. Gondolom ez az erkölcs munkálkodik akkor is, amikor szerencsétleneket rabszolga sorba kényszerítve, vagyonos urak ölébe vagy oroszlánok szájába lökik a tehetősebbek. Másutt kevesebbért is lázadás tört ki.
*S bár úgy tesz, valójában Relaelt cseppet sem zavarja a rabszolgaság, ha módja volna rá, akkor biztos ő is tartana néhányat, sajnos viszont egy olyan világban él, ahol a munkáért fizetni kell, és legfeljebb zsarolással kényszeríthet bárkit is bármire.*
- Ugyan már.
*Kedve lenne közölni Denjaarral, hogy milyen naiv elképzelése van, de szerencsére a férfi kijavítja magát, így nem neki kell ezt megtennie.*
- No igen, vagyonba születni milyen könnyű, s milyen könnyen el is orozzák azt jogtalanul.
*Megvonja vállait, mintha valójában nem számítana, pedig igenis számít. Relael nem felejt, s nem is bocsájt meg. Töretlenül fantáziál arról, hogy miként fog bosszút állni az artheniori pórnépen, s a városon úgy egyáltalán.*
- Akadni akad, pont a fürdőben. Meleg víz is van éppen, ha fürdeni volna kedve.
*A férfi nagyon titokzatos kíván lenni, Relael legalábbis ezt szándékos gesztusnak véli, hiszen most sem válaszol kérdésére, s megint csak ráhagyja a döntés jogát. Ha pedig Relaelnek kell döntenie, akkor ő szeret mindenkiről sokkal rosszabbat feltételezni. Denjaar ezen sajátossága pedig egyszerre idegesíti, hiszen ha valakinek rejtelmesnek kell lennie, akkor az az elf, másfelől meg szórakoztatja is, hogy nem ismeri ki még teljesen.
Idő közben megérkezik Ezmee és Leon is, de most nem kíván komolyabb figyelmet fordítani rájuk, szerinte fontosabb teendője van éppen. Mindenesetre a bor érkezése lelkessé teszi, oda is lép tehát a pulthoz.*
- Ezmee, adjál már egy kancsóval belőle, meg két poharat.
*Miközben beszél már megy is a pult mögé, hogy legalább a poharakat elvegye, egymásba téve őket hóna alá csapja, majd felkapja a kancsót is, végül megindul az emeletre a fürdő felé. Talán Denjaar már a vízben van, Relael kicsit reménykedik ebben, de óvatosan közelít, halkan csusszan be az ajtó résen.*
- Hoztam rossz bort!
*Mondja lelkesen, majd a dézsa melletti székre helyezi az egyik poharat. Talán Denjaarnak feltűnik, hogy kettő van belőle.*
- Sajnos egyelőre jobbal nem tudok szolgálni. Azért töltsek esetleg?
//Denjaar//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit már bánja, hogy felvetette ezt a témát, mert aligha un bármit is jobban, mint az erkölcsről való diskurzust. De ha már így alakult, akkor folytathatja a szurkálódást, az legalább szer felett szórakoztatja.*
- Vagy úgy. Gondolom ez az erkölcs munkálkodik akkor is, amikor szerencsétleneket rabszolga sorba kényszerítve, vagyonos urak ölébe vagy oroszlánok szájába lökik a tehetősebbek. Másutt kevesebbért is lázadás tört ki.
*S bár úgy tesz, valójában Relaelt cseppet sem zavarja a rabszolgaság, ha módja volna rá, akkor biztos ő is tartana néhányat, sajnos viszont egy olyan világban él, ahol a munkáért fizetni kell, és legfeljebb zsarolással kényszeríthet bárkit is bármire.*
- Ugyan már.
*Kedve lenne közölni Denjaarral, hogy milyen naiv elképzelése van, de szerencsére a férfi kijavítja magát, így nem neki kell ezt megtennie.*
- No igen, vagyonba születni milyen könnyű, s milyen könnyen el is orozzák azt jogtalanul.
*Megvonja vállait, mintha valójában nem számítana, pedig igenis számít. Relael nem felejt, s nem is bocsájt meg. Töretlenül fantáziál arról, hogy miként fog bosszút állni az artheniori pórnépen, s a városon úgy egyáltalán.*
- Akadni akad, pont a fürdőben. Meleg víz is van éppen, ha fürdeni volna kedve.
*A férfi nagyon titokzatos kíván lenni, Relael legalábbis ezt szándékos gesztusnak véli, hiszen most sem válaszol kérdésére, s megint csak ráhagyja a döntés jogát. Ha pedig Relaelnek kell döntenie, akkor ő szeret mindenkiről sokkal rosszabbat feltételezni. Denjaar ezen sajátossága pedig egyszerre idegesíti, hiszen ha valakinek rejtelmesnek kell lennie, akkor az az elf, másfelől meg szórakoztatja is, hogy nem ismeri ki még teljesen.
Idő közben megérkezik Ezmee és Leon is, de most nem kíván komolyabb figyelmet fordítani rájuk, szerinte fontosabb teendője van éppen. Mindenesetre a bor érkezése lelkessé teszi, oda is lép tehát a pulthoz.*
- Ezmee, adjál már egy kancsóval belőle, meg két poharat.
*Miközben beszél már megy is a pult mögé, hogy legalább a poharakat elvegye, egymásba téve őket hóna alá csapja, majd felkapja a kancsót is, végül megindul az emeletre a fürdő felé. Talán Denjaar már a vízben van, Relael kicsit reménykedik ebben, de óvatosan közelít, halkan csusszan be az ajtó résen.*
- Hoztam rossz bort!
*Mondja lelkesen, majd a dézsa melletti székre helyezi az egyik poharat. Talán Denjaarnak feltűnik, hogy kettő van belőle.*
- Sajnos egyelőre jobbal nem tudok szolgálni. Azért töltsek esetleg?
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-31 22:29:27
Üzenet elküldve: 2022-12-31 22:29:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Pia kell?//
*Végül elhangzik a kérdés, amit nagyon nem akart volna magának, ha egyáltalán tudja, hogy hangosan beszélt az előbb. Először fel sem fogja, hogy mit akar az óriás, de végül csak eljut az agyáig, hogy nem magában gondolkodott.*
-Egy régi nőm. Volt egy nagy hajóm a Révész. Nos, kicsalta tőlem és mire észbe kaptam és elindultam, hogy bosszút álljak, már valaki megölte és a hajóm is eltűnt. *Vonja meg a vállát, hiszen végeredményben mindegy is. Az a hajó úgyis tönkrement volna vagy ellopják, amíg ő valahol részegen fetreng egy árokban. Leon kifejezetten jól nevelte a fiát, amíg még velük volt, a másikat pedig szerencsére nem is ismeri, ezért nem igazán tud tanácsokat adni, de mivel látja a nőn, hogy valami nem stimmel a háza táján mégis megpróbálkozik egyel.*
-Talán nem ütöd őket eleget! Az enyémet nem kellett, jó gyerek volt magától is, de ha nem az lett volna, biztos használt volna neki pár pofon! *Újabb vállvonás és ezzel lassan haza is érnek a Tavernába. Persze még nem otthona ez, hiszen az új szobáját sem látta, de máris vannak ötletei, hogy mivel tehetné magának jobbá. Az egyikhez nem is kell tennie semmit, hiszen Ezmee megteszi helyette és máris egy pohárral a kezében sétálgat a kalóz, miután letette a pálinkát is pultra, hogy ne kelljen tovább cipelnie. Nem olyan könnyű az, mint amilyennek látszik, még ha nem is olyan nagyon nehéz, mint az asszonyság hordója.*
*Aztán leül ahhoz az asztalhoz, amihez eddig is, de fejében már sok terv fogalmazódott meg a hellyel kapcsolatban, amiben ha elég sokáig akar itt maradni és élni, változásokat kell eszközölni a kényelme ügyében. Tekintetével közben a Naccságát keresi, hogy az ráér-e éppen, de azért nem hanyagolja el Ezmeet sem, aki felé emeli poharát ivás előtt.*
-A jól végzett munkára!
*Végül elhangzik a kérdés, amit nagyon nem akart volna magának, ha egyáltalán tudja, hogy hangosan beszélt az előbb. Először fel sem fogja, hogy mit akar az óriás, de végül csak eljut az agyáig, hogy nem magában gondolkodott.*
-Egy régi nőm. Volt egy nagy hajóm a Révész. Nos, kicsalta tőlem és mire észbe kaptam és elindultam, hogy bosszút álljak, már valaki megölte és a hajóm is eltűnt. *Vonja meg a vállát, hiszen végeredményben mindegy is. Az a hajó úgyis tönkrement volna vagy ellopják, amíg ő valahol részegen fetreng egy árokban. Leon kifejezetten jól nevelte a fiát, amíg még velük volt, a másikat pedig szerencsére nem is ismeri, ezért nem igazán tud tanácsokat adni, de mivel látja a nőn, hogy valami nem stimmel a háza táján mégis megpróbálkozik egyel.*
-Talán nem ütöd őket eleget! Az enyémet nem kellett, jó gyerek volt magától is, de ha nem az lett volna, biztos használt volna neki pár pofon! *Újabb vállvonás és ezzel lassan haza is érnek a Tavernába. Persze még nem otthona ez, hiszen az új szobáját sem látta, de máris vannak ötletei, hogy mivel tehetné magának jobbá. Az egyikhez nem is kell tennie semmit, hiszen Ezmee megteszi helyette és máris egy pohárral a kezében sétálgat a kalóz, miután letette a pálinkát is pultra, hogy ne kelljen tovább cipelnie. Nem olyan könnyű az, mint amilyennek látszik, még ha nem is olyan nagyon nehéz, mint az asszonyság hordója.*
*Aztán leül ahhoz az asztalhoz, amihez eddig is, de fejében már sok terv fogalmazódott meg a hellyel kapcsolatban, amiben ha elég sokáig akar itt maradni és élni, változásokat kell eszközölni a kényelme ügyében. Tekintetével közben a Naccságát keresi, hogy az ráér-e éppen, de azért nem hanyagolja el Ezmeet sem, aki felé emeli poharát ivás előtt.*
-A jól végzett munkára!
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-31 19:52:08
Üzenet elküldve: 2022-12-31 19:52:08
ÚJ
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pia kell?//
*Nem siet, hiszen jó munkához idő kell, pedig akár még kocogni is tudna a hordóval a hátán. Jó lehet nem most, az utóbbi időben kicsit eltunyult.*
- Reydis? A meg ki?
*Azt látja, hogy nem egy kellemes emlék, de Leon számára aligha akad olyan, aki miatt ne tudna panaszkodni. Talán még Ezmeeről is akad egy-két bosszús mondata, ha éppen nincsen ott az óriás asszonyság.*
- Áh, mihaszna kölykök, még rám sem hallgatnak. Annak is örülök, ha nem égetik fel a kikötőt, már ez is segítség tőlük. Meg ha nincsenek láb alatt, az a legnagyobb ajándék, amit adhatnak.
*Szomorú, vagy nem, de Ezmeerhaldából érezhető a szeretetlenség, amivel gyermekeihez viszonyul. Nem akarta őket, s ha már elhajtani nem tudta őket, akkor viszont úgy ahogy, de vigyáz rájuk. Némi jó szót vagy gyengéd érintést tőle viszont aligha remélhetnek.
Idő közben megérkeznek, s ha Leon nem nyit neki ajtót, akkor könyökkel-lábbal, de megoldja ő magának. Belépve céltudatosan a pult mögé sétál, némi ügyeskedéssel, de képes beforgatni a hordót, amivel rövidesen eltűnik a konyhában. Az erőlködés, meg a fogadó melege okán kicsit kimelegedik, amint kiér meg is kell törölnie verejtékező arcát kötényében.*
- Nah, ez is kész.
*Mivel biztos lesz, aki felbátorodik az ital gondolatára, ezért veszi a bátorságot, és egy-két poharat megtölt itallal, majd a pultra helyezi. Persze egy biztosan Leoné lesz, hacsak a férfi nem elégszik meg a töménnyel. Talán egy még neki is juthat, ha elég ügyes Relael úgysem veszi észre, hogy megiszogatta.*
*Nem siet, hiszen jó munkához idő kell, pedig akár még kocogni is tudna a hordóval a hátán. Jó lehet nem most, az utóbbi időben kicsit eltunyult.*
- Reydis? A meg ki?
*Azt látja, hogy nem egy kellemes emlék, de Leon számára aligha akad olyan, aki miatt ne tudna panaszkodni. Talán még Ezmeeről is akad egy-két bosszús mondata, ha éppen nincsen ott az óriás asszonyság.*
- Áh, mihaszna kölykök, még rám sem hallgatnak. Annak is örülök, ha nem égetik fel a kikötőt, már ez is segítség tőlük. Meg ha nincsenek láb alatt, az a legnagyobb ajándék, amit adhatnak.
*Szomorú, vagy nem, de Ezmeerhaldából érezhető a szeretetlenség, amivel gyermekeihez viszonyul. Nem akarta őket, s ha már elhajtani nem tudta őket, akkor viszont úgy ahogy, de vigyáz rájuk. Némi jó szót vagy gyengéd érintést tőle viszont aligha remélhetnek.
Idő közben megérkeznek, s ha Leon nem nyit neki ajtót, akkor könyökkel-lábbal, de megoldja ő magának. Belépve céltudatosan a pult mögé sétál, némi ügyeskedéssel, de képes beforgatni a hordót, amivel rövidesen eltűnik a konyhában. Az erőlködés, meg a fogadó melege okán kicsit kimelegedik, amint kiér meg is kell törölnie verejtékező arcát kötényében.*
- Nah, ez is kész.
*Mivel biztos lesz, aki felbátorodik az ital gondolatára, ezért veszi a bátorságot, és egy-két poharat megtölt itallal, majd a pultra helyezi. Persze egy biztosan Leoné lesz, hacsak a férfi nem elégszik meg a töménnyel. Talán egy még neki is juthat, ha elég ügyes Relael úgysem veszi észre, hogy megiszogatta.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-30 01:09:35
Üzenet elküldve: 2022-12-30 01:09:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//Alissäna//
*Szívesen fogadja a csókot. "Egy elf csókja mindennél többet ér." Ha nem lenne terméketlen, mint a föld Wegtorentől nyugatra, bizonyosan ez lenne a családjának jelmondata.
Nem akar inni. Nem óhajtja megmutatni Alissänának, mennyire legatyásodott. Pedig valószínűleg tisztában van vele az elf, hisz mindenét kiforgatta neki zsebeiből. Amúgy is igen csak leszívta energiáit a lány, legszívesebben egy kiadósat aludna. És így is fog tenni. Abban a tudatban pedig végképp édesek lesznek az álmai, hogy Alissäna - jó esetben - az ő szobájában fogja álomra hajtani a fejét, méghozzá mellette.*
-Nem megyek én sehova. *Viszonozza a mosolyt mosollyal, majd nagyot ásítva nyújtózik.* -Jó szórakozást. *Mormogja még, majd úgy, ahogy van ruhátlanul az oldalra fordul és roppant hamar el is nyomja az álom.
Elfekkel, kardokkal és bugyogókkal álmodik, nem feltétlenül ebben a sorrendben. De a legjobb az egészben, hogy mélyen alszik, s ágyban... Nem mindennapi együttállása ez a csillagoknak.*
//Alissäna//
*Szívesen fogadja a csókot. "Egy elf csókja mindennél többet ér." Ha nem lenne terméketlen, mint a föld Wegtorentől nyugatra, bizonyosan ez lenne a családjának jelmondata.
Nem akar inni. Nem óhajtja megmutatni Alissänának, mennyire legatyásodott. Pedig valószínűleg tisztában van vele az elf, hisz mindenét kiforgatta neki zsebeiből. Amúgy is igen csak leszívta energiáit a lány, legszívesebben egy kiadósat aludna. És így is fog tenni. Abban a tudatban pedig végképp édesek lesznek az álmai, hogy Alissäna - jó esetben - az ő szobájában fogja álomra hajtani a fejét, méghozzá mellette.*
-Nem megyek én sehova. *Viszonozza a mosolyt mosollyal, majd nagyot ásítva nyújtózik.* -Jó szórakozást. *Mormogja még, majd úgy, ahogy van ruhátlanul az oldalra fordul és roppant hamar el is nyomja az álom.
Elfekkel, kardokkal és bugyogókkal álmodik, nem feltétlenül ebben a sorrendben. De a legjobb az egészben, hogy mélyen alszik, s ágyban... Nem mindennapi együttállása ez a csillagoknak.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-30 00:53:38
Üzenet elküldve: 2022-12-30 00:53:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//Realel//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Ha valamit sosem féltett a wegtoreni, az az élete. Nem, mintha nem érne sokat számára. Egyszerűen akit számtalanszor táncra kért már a halál, megtanulja, hogyan kell vezetni a lépést. Talán egy kicsit könnyelművé is teszi az embert.*
-Erkölcs? *A tekintetéből kiolvashatja az elf, a harcos humorérzéket csiklandozza.*
-A Tűz Városában igenis dukál az erkölcs. Megölhetsz valakit szemtől szemben, párbajban, de ha hátulról vágsz torkot, könnyen lehet, hogy a Te nyakad is bánni fogja. Artheniorban ily erkölcsöt nem remélhet senki fia. Amit pedig én tettem, vagy tettem volna, azt nem erkölcs szülte. *Nem megy bele, mi volt a célja Artheniorban. Nem tartozik az elfre, legalábbis ez se nem a megfelelő helyszín, se nem a megfelelő légkör, hogy ilyesmiről cseverésszenek.*
-Úgy gondolod? *Vált egy kicsit bizalmas hangvételre, miközben az elf felé fordul. Szórakoztatja a társalgás, egészen új formát ölt előtte az elf. Annak a kenetteljes, behízelgő és ravaszdi stílusnak, mit Artheniorban tapasztalt tőle, már nyomát sem látja.*
-Talán mégis. Azok a vagyonos férfiak talán a megérzéseiknek hála tettek szert vagyonra. Persze lehet ez vakszerencse is, vagy nemesi címmel és vagyonnal születés. *Fogalma sincs, az elf családja vagyonos volt-e, ő azért megenged egy aprócska szúrást. Legrosszabb esetben kijavítják.
Elfogadja a felé nyújtott kulcsot, majd körbepillant a helyiségben.*
-Akad e ebben a tavernában egy valamirevaló kandalló? Szeretek a lángokba meredni lefekvés előtt. Kitisztítja az elmét. *Valóban szeret. Reméli, ezúttal megkímélik az olcsó viccektől. "A Láng Fattya a Tűz Városából. Naná, hogy szeret a tűzbe meredni."*
-Lekötelezel. *Pörgeti meg mutatóujján a kulcsot, majd elindul. Elindulna, ha a következő szavak nem állítanák meg benne. Megfordul, s most él is a lehetőséggel, hogy felmérje az elfet. Tulajdonképpen egész vonzó. Nem az a nyúlánk, girhes erdei fajta, sokkal... Emberesebb formákat képvisel.*
-Nemes cselekedet, vagy egy számla törlesztése? Döntse el kegyed, milyen ember vagyok.
*Hagyja, hogy az elf mellészegődjön, miközben lassú léptekkel körbejár a vendégtérben, alaposan megszemlélve mindent.*
-Szóval... Van-e itt tűz?
//Realel//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Ha valamit sosem féltett a wegtoreni, az az élete. Nem, mintha nem érne sokat számára. Egyszerűen akit számtalanszor táncra kért már a halál, megtanulja, hogyan kell vezetni a lépést. Talán egy kicsit könnyelművé is teszi az embert.*
-Erkölcs? *A tekintetéből kiolvashatja az elf, a harcos humorérzéket csiklandozza.*
-A Tűz Városában igenis dukál az erkölcs. Megölhetsz valakit szemtől szemben, párbajban, de ha hátulról vágsz torkot, könnyen lehet, hogy a Te nyakad is bánni fogja. Artheniorban ily erkölcsöt nem remélhet senki fia. Amit pedig én tettem, vagy tettem volna, azt nem erkölcs szülte. *Nem megy bele, mi volt a célja Artheniorban. Nem tartozik az elfre, legalábbis ez se nem a megfelelő helyszín, se nem a megfelelő légkör, hogy ilyesmiről cseverésszenek.*
-Úgy gondolod? *Vált egy kicsit bizalmas hangvételre, miközben az elf felé fordul. Szórakoztatja a társalgás, egészen új formát ölt előtte az elf. Annak a kenetteljes, behízelgő és ravaszdi stílusnak, mit Artheniorban tapasztalt tőle, már nyomát sem látja.*
-Talán mégis. Azok a vagyonos férfiak talán a megérzéseiknek hála tettek szert vagyonra. Persze lehet ez vakszerencse is, vagy nemesi címmel és vagyonnal születés. *Fogalma sincs, az elf családja vagyonos volt-e, ő azért megenged egy aprócska szúrást. Legrosszabb esetben kijavítják.
Elfogadja a felé nyújtott kulcsot, majd körbepillant a helyiségben.*
-Akad e ebben a tavernában egy valamirevaló kandalló? Szeretek a lángokba meredni lefekvés előtt. Kitisztítja az elmét. *Valóban szeret. Reméli, ezúttal megkímélik az olcsó viccektől. "A Láng Fattya a Tűz Városából. Naná, hogy szeret a tűzbe meredni."*
-Lekötelezel. *Pörgeti meg mutatóujján a kulcsot, majd elindul. Elindulna, ha a következő szavak nem állítanák meg benne. Megfordul, s most él is a lehetőséggel, hogy felmérje az elfet. Tulajdonképpen egész vonzó. Nem az a nyúlánk, girhes erdei fajta, sokkal... Emberesebb formákat képvisel.*
-Nemes cselekedet, vagy egy számla törlesztése? Döntse el kegyed, milyen ember vagyok.
*Hagyja, hogy az elf mellészegődjön, miközben lassú léptekkel körbejár a vendégtérben, alaposan megszemlélve mindent.*
-Szóval... Van-e itt tűz?
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-29 23:52:45
Üzenet elküldve: 2022-12-29 23:52:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mint a homokszemek//
//Haldrian//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Alissäna óvatlan volt, nem gondolta át igazán mondandóját, ami miatt picit bűntudata is van, szerencsére Haldrian látszólag nem sértődik meg rajta. Azért mégsem szeretné, ha együttlétüket esetleg kellemetlen érzésekkel zárnák a kicsúszott megjegyzései miatt, ezért miután felöltözött visszalép az ágyhoz, majd egy újabb csókkal kárpótolja a fiút.*
- De, jó volt, kellemes. Jól éreztem magamat veled.
*Ez még csak nem is hazugság, ebből fakadóan hihetőbb is, elvégre Haldrian jól bánt vele, a lány pedig ebből fakadóan tényleg komfortosabban érezte magát, mint Denjaar esetében.*
- Nem jössz? Oh. Pedig lehet azóta hoztak valami innivalót.
*Majdnem tesz egy meggondolatlan felajánlást, de még időben észbe kap és alsó ajkába harapva megakadályozza magát ebben.*
- Maradhat nálad, csak ne zárj ki.
*Jobban belegondolva, még a látszólag biztonságosnak tűnő fogadóban is jobb, ha zárt ajtónál pihen Haldrian, ezért gyorsan korrigál.*
- Vagy csak engedj be ha kopogok.
*A kérdésre válaszolni sincs lehetősége, éppen csak homlokát ráncolja, amikor a fattyú gyorsan helyesbít. Alissäna kegyesen úgy dönt, hogy úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna, be is tudja egy apró nyelvi botlásnak.*
- Akkor, jó pihenést!
*Cipőjével kezében, mezítláb, lábujjhegyen sétál ki, de olyan óvatosan, mintha Haldrian máris aludna, s a világért nem akarná megzavarni őt. Persze csak akkor távozik, ha nem marasztalja őt senki, de miért is tennék?*
//Haldrian//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Alissäna óvatlan volt, nem gondolta át igazán mondandóját, ami miatt picit bűntudata is van, szerencsére Haldrian látszólag nem sértődik meg rajta. Azért mégsem szeretné, ha együttlétüket esetleg kellemetlen érzésekkel zárnák a kicsúszott megjegyzései miatt, ezért miután felöltözött visszalép az ágyhoz, majd egy újabb csókkal kárpótolja a fiút.*
- De, jó volt, kellemes. Jól éreztem magamat veled.
*Ez még csak nem is hazugság, ebből fakadóan hihetőbb is, elvégre Haldrian jól bánt vele, a lány pedig ebből fakadóan tényleg komfortosabban érezte magát, mint Denjaar esetében.*
- Nem jössz? Oh. Pedig lehet azóta hoztak valami innivalót.
*Majdnem tesz egy meggondolatlan felajánlást, de még időben észbe kap és alsó ajkába harapva megakadályozza magát ebben.*
- Maradhat nálad, csak ne zárj ki.
*Jobban belegondolva, még a látszólag biztonságosnak tűnő fogadóban is jobb, ha zárt ajtónál pihen Haldrian, ezért gyorsan korrigál.*
- Vagy csak engedj be ha kopogok.
*A kérdésre válaszolni sincs lehetősége, éppen csak homlokát ráncolja, amikor a fattyú gyorsan helyesbít. Alissäna kegyesen úgy dönt, hogy úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna, be is tudja egy apró nyelvi botlásnak.*
- Akkor, jó pihenést!
*Cipőjével kezében, mezítláb, lábujjhegyen sétál ki, de olyan óvatosan, mintha Haldrian máris aludna, s a világért nem akarná megzavarni őt. Persze csak akkor távozik, ha nem marasztalja őt senki, de miért is tennék?*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-29 17:06:35
Üzenet elküldve: 2022-12-29 17:06:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//Alissäna//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Egészen ellágyul az elf kezei között. Habár nem sokáig, mert ahogy kezei közé fogja arcát a hosszúéletű, a tempójukat is felkorbácsolja. Nem is kell sok hozzá, hogy a félvér révbe érjen. A végtelen kéj érzetén túl az is tudatosul valahol homályosan elméjében, hogy Lisza jóval előbb végezhetett volna vele, ha úgy óhajt. Mégsem tette, ezzel pedig egy újabb strigulát húz elmélete mellé, miszerint az elf kedveli őt.
Egészen rabul ejtik őt a zöld íriszek és a mosoly, miközben harmadszorra is a csúcsra juttatják rövid időn belül. Elnyújtott nyögés, majd szemeit behunyva dől vissza az ágyba, még csak noszogatni sem kell. Érzi, hogy dübörög a vére ereiben, mintha végigfutotta volna a Kikötőt.*
-Fognak? Hiszen már szeretnek! *Fordul meglepetésében az elf felé.* ~Hogy? Gyakorolni?!~
-Talán... Nem volt jó? *Körözik szórakozottan a kerek mellecskék körül mutatóujjával.*
-Tudok jobbat is! Majd meglátod... Meg hosszabb szokott lenni, csak most... *Beszívja ajkait, míg kitalálja, hogyan fejezze be a mondatot.* -Még nem voltam elfel. Amúgy egész éjszaka bírnám. *Vaskos hazugság, de a férfias gondolatra azért büszkén teszi tarkója mögé kezeit, miközben nagyot nyújtózik lábaival. Lehet, hogy nem volt olyan hosszú élmény, mint ahogy előzetesen eltervezte, de megvolt neki. Egy elf. Alissäna.
Követi tekintetével, ahogy a pillangó felkecmereg az ágyból, ő egyelőre fekve marad, még csak ruhái után sem nyúl.*
-Igen, csak egyet kaptam... *Némileg elmereng a kulcs dolgon, de nem akarja megkockáztatni, hogy az elf esetleg nem alszik majd nála.*
-De én már nem megyek le... Kéred? *Nyújtja a lány felé a kulcsot, majd elnézi, ahogy az felöltözik mellette. Ki tudja, mikor látja megint ruha nélkül? A gondolatra tudatosul benne, hogy nem csak látni akarja, de a társaságát is kívánja... Arany nélkül viszont ez aligha lesz elérhető számára. Leszámítva az ígérkező túrájukat a Kikötőbe.*
-Hová mész? *Csúszik ki a száján. Persze visszaszívná a kérdést, mert egyébként ha az elf távozni óhajtana, ahhoz sem lenne sok köze.* -Amúgy mindegy. *Pillant a plafonra, mint akit valójában nem is érdekel a válasz. Elkönyveli ezt egy sikeres terelésnek.*
//Alissäna//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Egészen ellágyul az elf kezei között. Habár nem sokáig, mert ahogy kezei közé fogja arcát a hosszúéletű, a tempójukat is felkorbácsolja. Nem is kell sok hozzá, hogy a félvér révbe érjen. A végtelen kéj érzetén túl az is tudatosul valahol homályosan elméjében, hogy Lisza jóval előbb végezhetett volna vele, ha úgy óhajt. Mégsem tette, ezzel pedig egy újabb strigulát húz elmélete mellé, miszerint az elf kedveli őt.
Egészen rabul ejtik őt a zöld íriszek és a mosoly, miközben harmadszorra is a csúcsra juttatják rövid időn belül. Elnyújtott nyögés, majd szemeit behunyva dől vissza az ágyba, még csak noszogatni sem kell. Érzi, hogy dübörög a vére ereiben, mintha végigfutotta volna a Kikötőt.*
-Fognak? Hiszen már szeretnek! *Fordul meglepetésében az elf felé.* ~Hogy? Gyakorolni?!~
-Talán... Nem volt jó? *Körözik szórakozottan a kerek mellecskék körül mutatóujjával.*
-Tudok jobbat is! Majd meglátod... Meg hosszabb szokott lenni, csak most... *Beszívja ajkait, míg kitalálja, hogyan fejezze be a mondatot.* -Még nem voltam elfel. Amúgy egész éjszaka bírnám. *Vaskos hazugság, de a férfias gondolatra azért büszkén teszi tarkója mögé kezeit, miközben nagyot nyújtózik lábaival. Lehet, hogy nem volt olyan hosszú élmény, mint ahogy előzetesen eltervezte, de megvolt neki. Egy elf. Alissäna.
Követi tekintetével, ahogy a pillangó felkecmereg az ágyból, ő egyelőre fekve marad, még csak ruhái után sem nyúl.*
-Igen, csak egyet kaptam... *Némileg elmereng a kulcs dolgon, de nem akarja megkockáztatni, hogy az elf esetleg nem alszik majd nála.*
-De én már nem megyek le... Kéred? *Nyújtja a lány felé a kulcsot, majd elnézi, ahogy az felöltözik mellette. Ki tudja, mikor látja megint ruha nélkül? A gondolatra tudatosul benne, hogy nem csak látni akarja, de a társaságát is kívánja... Arany nélkül viszont ez aligha lesz elérhető számára. Leszámítva az ígérkező túrájukat a Kikötőbe.*
-Hová mész? *Csúszik ki a száján. Persze visszaszívná a kérdést, mert egyébként ha az elf távozni óhajtana, ahhoz sem lenne sok köze.* -Amúgy mindegy. *Pillant a plafonra, mint akit valójában nem is érdekel a válasz. Elkönyveli ezt egy sikeres terelésnek.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-29 16:30:29
Üzenet elküldve: 2022-12-29 16:30:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mint a homokszemek//
//Haldrian//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Tőle talán szokatlan módon gonosz mosoly ül ki arcára látva Haldrian küszködését. Tényleg nagyon le akarja nyűgözni őt a félvér, s nem egészen érti miért, ha valaki meg kell feleljen itt, az Alissäna. Ez az aprócska hatalom tagadhatatlanul édes érzés, meg tudja érteni miért részegíti meg annyira az embereket.
Valóban egészen felszabadultnak érzi magát, ha akarná sem tudná letagadni Haldrian előtt, hiszen teste egyértelmű jelekkel adja a fiú tudtára. Az meg mindegy, hogy ő lebeg a lelki szemei előtt, vagy egy szőke elf, Lissa már ennek a rövid kellemes időtöltésért is hálás lehet. Haldrian viszont közelebb szeretne lenni hozzá, amivel kizökkenti a leányt távoli képzelgéseiből, így amaz kénytelen teljes figyelmét a fattyúnak szentelni. Karjaival egészen szorosan vonja magához a fiút, két tenyere közé fogja annak arcát miközben hosszú, forró csókkal jutalmazza őt. Csókjaiba fojtott, elégedett hangok vegyülnek.*
- Mm, Haldrian...
*A tolvajra mosolyog miközben könyörtelenül gyorsít tempójukon, s egész közelről tanulmányozza annak arcát, s megváltozó vonásait. Szórakoztató számára másokat az öröm pillanatában látni. Egészen sebezhetőek, még a magukat nagy embereknek tartó befolyásos személyek is ugyanúgy élveznek, mint bárki más.*
*A megkönnyebbülést üresség követi, meg enyhe megnyugvás. Alissäna egészen kimelegedett, nem csak ékszerei, de bőre is csillog emiatt. Szapora levegővétele közben lassan visszanyomja ágyra a fiút, hogy az kifújhassa magát, miután ennyire igyekezett. Lassan mellé heveredik, csak addig, amíg leheletnyit csillapodik szívverése.*
- Szeretni fognak téged a lányok, Haldrian. Némi gyakorlással nagyon ügyes leszel.
*Bátorító mosollyal toldja meg szavait, majd megint lezárja szemhéjait, amíg megpihen egy pár percre. Együttlétüket követően nem keresi partnere társaságát, nem cirógatja, nem bújik hozzá, de ha ahhoz lenne kedve a fattyúnak, ő megteheti ezt, Alissäna viszont hamarosan felül, majd feltápászkodik az ágyról, hogy ruháiért menjen.*
- Egy kulcs van a szobához?
*Kérdezi, miközben újra magára húzza fekete ruhácskáját.*
//Haldrian//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Tőle talán szokatlan módon gonosz mosoly ül ki arcára látva Haldrian küszködését. Tényleg nagyon le akarja nyűgözni őt a félvér, s nem egészen érti miért, ha valaki meg kell feleljen itt, az Alissäna. Ez az aprócska hatalom tagadhatatlanul édes érzés, meg tudja érteni miért részegíti meg annyira az embereket.
Valóban egészen felszabadultnak érzi magát, ha akarná sem tudná letagadni Haldrian előtt, hiszen teste egyértelmű jelekkel adja a fiú tudtára. Az meg mindegy, hogy ő lebeg a lelki szemei előtt, vagy egy szőke elf, Lissa már ennek a rövid kellemes időtöltésért is hálás lehet. Haldrian viszont közelebb szeretne lenni hozzá, amivel kizökkenti a leányt távoli képzelgéseiből, így amaz kénytelen teljes figyelmét a fattyúnak szentelni. Karjaival egészen szorosan vonja magához a fiút, két tenyere közé fogja annak arcát miközben hosszú, forró csókkal jutalmazza őt. Csókjaiba fojtott, elégedett hangok vegyülnek.*
- Mm, Haldrian...
*A tolvajra mosolyog miközben könyörtelenül gyorsít tempójukon, s egész közelről tanulmányozza annak arcát, s megváltozó vonásait. Szórakoztató számára másokat az öröm pillanatában látni. Egészen sebezhetőek, még a magukat nagy embereknek tartó befolyásos személyek is ugyanúgy élveznek, mint bárki más.*
*A megkönnyebbülést üresség követi, meg enyhe megnyugvás. Alissäna egészen kimelegedett, nem csak ékszerei, de bőre is csillog emiatt. Szapora levegővétele közben lassan visszanyomja ágyra a fiút, hogy az kifújhassa magát, miután ennyire igyekezett. Lassan mellé heveredik, csak addig, amíg leheletnyit csillapodik szívverése.*
- Szeretni fognak téged a lányok, Haldrian. Némi gyakorlással nagyon ügyes leszel.
*Bátorító mosollyal toldja meg szavait, majd megint lezárja szemhéjait, amíg megpihen egy pár percre. Együttlétüket követően nem keresi partnere társaságát, nem cirógatja, nem bújik hozzá, de ha ahhoz lenne kedve a fattyúnak, ő megteheti ezt, Alissäna viszont hamarosan felül, majd feltápászkodik az ágyról, hogy ruháiért menjen.*
- Egy kulcs van a szobához?
*Kérdezi, miközben újra magára húzza fekete ruhácskáját.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-29 14:10:49
Üzenet elküldve: 2022-12-29 14:10:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//Realel//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Relael szeret tetszelegni mások előtt, egy kellemes képet kialakítani magáról, gyakran pedig szegény áldozatnak tűnni, de természetesen nem hagyhatja szó nélkül, amikor kóstolgatják. Ezt a betérő mélységi is élete árán tapasztalta meg, ami még mindig furcsa érzést kelt az elfben, de ott sem engedhette meg magának, hogy büntetlenül tűrje a vele szemben megengedett hangnemet.
Egykoron ez a megnyerő kép előnyt jelentett számára Artheniorban, mikor még a nemesség az ismert formájában létezett, persze azóta sok minden változott, s biztos akkoriban is akadtak olyanok, akiket ez a hamis kép egyáltalán nem bűvölt el. Denjaar pedig most azt a Relaelt láthatja, aki a sok szörnyűség után ismét próbálja visszaszerezni a kontrollt élete felett, akinek valamicske hatalom féleség van már kezeiben, s egy olyan világban helyezkedik el, ahol a megnyerő kép már nem jelent akkora előnyt, mint egykoron.
Relael bár nem úgy tűnik, de nagyon szeret kérdezni, hallgatni és figyelni, örömmel elemezgetett bármikor bárkit, ezzel pedig sok ismeretet sajátított el. Most sem kerüli el figyelmét az, hogy Denjaarnak láthatóan egy érzékeny pontjára tapintott, már csak az a kérdés, hogy tovább piszkálja azt, vagy tiszteletben tartva a határokat békén hagyja.*
- Milyen kár.
*Nem kívánja mentegetni az artheniori urakat, hiszen ő sem kedvelte őket, bár Relael inkább irigységből fakadóan.*
- Az viszont meglep, hogy wegtoreniként ilyen erkölcsös útra tért, drága Parancsnok. Úgy hallottam a tűz városában nem sokat adnak ezekre.
*Ízlelgeti picit a szavakat, amiket érezhetően nem gúnnyal közöl, sokkal inkább azért, mert nem képes Denjaart kósza zsoldosként elképzelni, s valahogy még mindig parancsnokként tekint rá, akkor is ha már rég nem az.*
- Áh, kapcsolatok és merészség, abban valóban nincs hiányom.
*Körmeinek piszkálgatásába kezd, közben azon töpreng, hogy pimasz megjegyzését megtartsa magának, vagy ossza meg a férfival.*
- Atyám mindig azt mondta egyszer ez okozza majd a vesztemet, s lám mégis én voltam hivatalos az ő temetésére.
*Felkönyökölve támasztja meg fejét a pulton, s onnan pislog fel a termetes férfira.*
- De hát sosem szabad a vagyonos férfiak megérzéseire adni.
*Jókedvűen legyint, majd szembesítik őt egy komoly hiányossággal, aminek következtében bosszúság ül ki arcára.*
- Oh, ezek az óriások milyen feledékenyek.
*Lemondóan ingatja fejét, s ezúttal ő sétál a pult mögé, hogy rövid babrálás után ujjára akasztott kulcsot nyújtson Denjaar felé.*
- Természetesen a ház vendége, drága Parancsnok.
*Gyorsan távozik a pult mögül, s bátorkodik Denjaar mellé szegődni. Talán azért mert kíváncsi, talán azért, mert szeretné őt szemmel tartani.*
- Csak azért tett meg egy ekkora utat, hogy egy mutatós kurvát elcipeljen ide? Milyen nemes cselekedet...
//Realel//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Relael szeret tetszelegni mások előtt, egy kellemes képet kialakítani magáról, gyakran pedig szegény áldozatnak tűnni, de természetesen nem hagyhatja szó nélkül, amikor kóstolgatják. Ezt a betérő mélységi is élete árán tapasztalta meg, ami még mindig furcsa érzést kelt az elfben, de ott sem engedhette meg magának, hogy büntetlenül tűrje a vele szemben megengedett hangnemet.
Egykoron ez a megnyerő kép előnyt jelentett számára Artheniorban, mikor még a nemesség az ismert formájában létezett, persze azóta sok minden változott, s biztos akkoriban is akadtak olyanok, akiket ez a hamis kép egyáltalán nem bűvölt el. Denjaar pedig most azt a Relaelt láthatja, aki a sok szörnyűség után ismét próbálja visszaszerezni a kontrollt élete felett, akinek valamicske hatalom féleség van már kezeiben, s egy olyan világban helyezkedik el, ahol a megnyerő kép már nem jelent akkora előnyt, mint egykoron.
Relael bár nem úgy tűnik, de nagyon szeret kérdezni, hallgatni és figyelni, örömmel elemezgetett bármikor bárkit, ezzel pedig sok ismeretet sajátított el. Most sem kerüli el figyelmét az, hogy Denjaarnak láthatóan egy érzékeny pontjára tapintott, már csak az a kérdés, hogy tovább piszkálja azt, vagy tiszteletben tartva a határokat békén hagyja.*
- Milyen kár.
*Nem kívánja mentegetni az artheniori urakat, hiszen ő sem kedvelte őket, bár Relael inkább irigységből fakadóan.*
- Az viszont meglep, hogy wegtoreniként ilyen erkölcsös útra tért, drága Parancsnok. Úgy hallottam a tűz városában nem sokat adnak ezekre.
*Ízlelgeti picit a szavakat, amiket érezhetően nem gúnnyal közöl, sokkal inkább azért, mert nem képes Denjaart kósza zsoldosként elképzelni, s valahogy még mindig parancsnokként tekint rá, akkor is ha már rég nem az.*
- Áh, kapcsolatok és merészség, abban valóban nincs hiányom.
*Körmeinek piszkálgatásába kezd, közben azon töpreng, hogy pimasz megjegyzését megtartsa magának, vagy ossza meg a férfival.*
- Atyám mindig azt mondta egyszer ez okozza majd a vesztemet, s lám mégis én voltam hivatalos az ő temetésére.
*Felkönyökölve támasztja meg fejét a pulton, s onnan pislog fel a termetes férfira.*
- De hát sosem szabad a vagyonos férfiak megérzéseire adni.
*Jókedvűen legyint, majd szembesítik őt egy komoly hiányossággal, aminek következtében bosszúság ül ki arcára.*
- Oh, ezek az óriások milyen feledékenyek.
*Lemondóan ingatja fejét, s ezúttal ő sétál a pult mögé, hogy rövid babrálás után ujjára akasztott kulcsot nyújtson Denjaar felé.*
- Természetesen a ház vendége, drága Parancsnok.
*Gyorsan távozik a pult mögül, s bátorkodik Denjaar mellé szegődni. Talán azért mert kíváncsi, talán azért, mert szeretné őt szemmel tartani.*
- Csak azért tett meg egy ekkora utat, hogy egy mutatós kurvát elcipeljen ide? Milyen nemes cselekedet...
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-29 13:57:14
Üzenet elküldve: 2022-12-29 13:57:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Régi-új ismeretség//
//Második szál//
- Önnel hasonlóképpen. És örömmel tölt el, hogy találkoztam valakivel a régi időkből, még ha akkor nem is volt szerencsém találkozni Önnel. Bízom benne, hogy a mostani üzletünk több lehetőséget teremt rá.
*feleli, és ha Relael engedi, megfogja a kezét és az asztal fölött kézcsókot lehel rá. Régi idők gesztusa, ami talán még Relaelben is nosztalgikus emlékeket ébreszt.
Ránézésre a férfi semmiféle meglepetést nem tartogat, hacsak azért nem, mert láthatóan az úriember szerepet viseli, és csak néha villan meg, hogy alatta valaki más van. De azzal a valakivel Relael biztosan nem fog nyilt színen találkozni, legfeljebb négyszemközt.*
- Megtisztel!
*feleli, amikor Relael felajánlja, hogy kikíséri, és nem is rest ismét a karját nyújtani a nőnek.*
- Amint megkapom a listát a beszerzendőkről, felkutatom ezeket és tájékoztatom. Remélem, hogy amikor legközelebb találkozunk, már egy szállítmányt is hozok magammal.
*mondja, miközben kifelé haladnak. Vélhetően valaki látta, hogy távozóban vannak, és már elővezette a lovát, ami így kint várakozik.
Amikor kiérnek, Orthus felkapaszkodik a nyeregbe, majd visszafordul Relael felé, és főhajtással búcsúzik tőle.*
- A mielőbbi viszontlátásra, hölgyem!
//Második szál//
- Önnel hasonlóképpen. És örömmel tölt el, hogy találkoztam valakivel a régi időkből, még ha akkor nem is volt szerencsém találkozni Önnel. Bízom benne, hogy a mostani üzletünk több lehetőséget teremt rá.
*feleli, és ha Relael engedi, megfogja a kezét és az asztal fölött kézcsókot lehel rá. Régi idők gesztusa, ami talán még Relaelben is nosztalgikus emlékeket ébreszt.
Ránézésre a férfi semmiféle meglepetést nem tartogat, hacsak azért nem, mert láthatóan az úriember szerepet viseli, és csak néha villan meg, hogy alatta valaki más van. De azzal a valakivel Relael biztosan nem fog nyilt színen találkozni, legfeljebb négyszemközt.*
- Megtisztel!
*feleli, amikor Relael felajánlja, hogy kikíséri, és nem is rest ismét a karját nyújtani a nőnek.*
- Amint megkapom a listát a beszerzendőkről, felkutatom ezeket és tájékoztatom. Remélem, hogy amikor legközelebb találkozunk, már egy szállítmányt is hozok magammal.
*mondja, miközben kifelé haladnak. Vélhetően valaki látta, hogy távozóban vannak, és már elővezette a lovát, ami így kint várakozik.
Amikor kiérnek, Orthus felkapaszkodik a nyeregbe, majd visszafordul Relael felé, és főhajtással búcsúzik tőle.*
- A mielőbbi viszontlátásra, hölgyem!
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-29 13:40:15
Üzenet elküldve: 2022-12-29 13:40:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Régi-új ismeretség//
//Második szál//
*Észleli a férfin az érdeklődést, amit egyáltalán nem vesz rossz néven, bár számára közel sem olyan érdekes a kereskedő, mint fordított esetben. Persze különbségeikből fakad némi izgalom, Relael elméjét piszkálja a kíváncsiság, hogy vajon Orthus mennyire nyitott az ő szélsőséges életmódjára, és miként reagálna bizonyos dolgokra. A Hodaril határozottan meglepte őt, talán a kufárnak akad még egy-két ilyen meglepetés a tarsolyában, amikért él-hal az elf lány.*
- Ezt szomorúan hallom, de persze teljesen megértem. Elsődleges a biztonság.
*Nem szándékozik túlfeszíteni a húrt, apró érintése csupán egy kósza, de jól megfontolt "botlás" volt, nem olyan amit elkövetne újra, de persze nem veszi zokon, hogy Orthus az óvatosság jegyében némi távolságot ékel közéjük.*
- Oh, igazán
*Határozottan nyomatékosít, a drámai hatást kedvéért kezét szívére teszi, mintha valóban meghatódott volna a szavak hallatán.*
- Megtisztelve érzem magamat. Természetesen bármikor szívesen látjuk, drága Orthus uram, s ha netalántán bármiben segítségre volna szüksége, ne habozzon hozzám fordulni, kérem.
*Drámaiságát követően megint hivatalosabb hangnemet ütnek meg, Relael pedig figyelmesen hallgat, időnként biccentve jelzi ezt a férfi felé.*
- Részemről nincs semmi kivetnivalóm. Öröm Önnel tárgyalni, kedves uram.
*Még egy megnyerő mosolyt megenged magának a végére, s közben már üres poharával játszadozik, ide-oda billentve azt.*
- Engedje meg kérem, hogy kikísérjem!
//Második szál//
*Észleli a férfin az érdeklődést, amit egyáltalán nem vesz rossz néven, bár számára közel sem olyan érdekes a kereskedő, mint fordított esetben. Persze különbségeikből fakad némi izgalom, Relael elméjét piszkálja a kíváncsiság, hogy vajon Orthus mennyire nyitott az ő szélsőséges életmódjára, és miként reagálna bizonyos dolgokra. A Hodaril határozottan meglepte őt, talán a kufárnak akad még egy-két ilyen meglepetés a tarsolyában, amikért él-hal az elf lány.*
- Ezt szomorúan hallom, de persze teljesen megértem. Elsődleges a biztonság.
*Nem szándékozik túlfeszíteni a húrt, apró érintése csupán egy kósza, de jól megfontolt "botlás" volt, nem olyan amit elkövetne újra, de persze nem veszi zokon, hogy Orthus az óvatosság jegyében némi távolságot ékel közéjük.*
- Oh, igazán
*Határozottan nyomatékosít, a drámai hatást kedvéért kezét szívére teszi, mintha valóban meghatódott volna a szavak hallatán.*
- Megtisztelve érzem magamat. Természetesen bármikor szívesen látjuk, drága Orthus uram, s ha netalántán bármiben segítségre volna szüksége, ne habozzon hozzám fordulni, kérem.
*Drámaiságát követően megint hivatalosabb hangnemet ütnek meg, Relael pedig figyelmesen hallgat, időnként biccentve jelzi ezt a férfi felé.*
- Részemről nincs semmi kivetnivalóm. Öröm Önnel tárgyalni, kedves uram.
*Még egy megnyerő mosolyt megenged magának a végére, s közben már üres poharával játszadozik, ide-oda billentve azt.*
- Engedje meg kérem, hogy kikísérjem!
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-29 10:57:32
Üzenet elküldve: 2022-12-29 10:57:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//Haldrian//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Nincs ellenére a könnyed tempó. Legalább ezzel segítik saját dolguk, ha már Alissäna ennyire belead mindent. Mert korbáccsal veri érzékeit, az biztos. Egész armadáját zúdítja most rá a félvér buja vágyainak, miket reggel még csak az asztalnál ülve fantáziált a Nagyságával. Tekintetét rabul ejti a látvány. a kibomló, ében hajzuhatag, a finom vonások, a számára oly tökéletes elf vonalak... Kezei mohón vándorolnak rajtuk, hol a kebleken szorulnak, hol mindenhol máshol. Egészen addig, míg nevét nem hallja az elftől.
Erre megfeszül a hosszúéletű alatt, kezei pedig az ágyneműt markolják hevesen. Persze az első két felvonás megtette jótékony hatását testére és állóképességére. Úgy érzi, a rajta vonagló Alissänának igen csak kedvére van a társasága. Ezt pedig minél tovább húzná, még saját gyönyöre ellenében is. Megrészegíti a látvány, de persze igen nagy csorba esne férfiúi büszkeségén, ha tudná, az elf könnyűszerrel képzel a helyébe hatalmas és nemes harcosokat. Igaz, a rövidke este során Lisza oly szinten ragadta magával egész valóját, hogy még ezzel a gondolattal is együtt tudna élni, ha megkaphatja cserébe a hosszúéletűt. Neki viszont sejtése sincs arról, mi jár a pillangó fejében, így abban a hitben éli meg a kéjjel átitatott pillanatokat, hogy az elf őérte van oda ennyire.
Mindent belead, s néha esélyt is kap rá, hogy ő diktálja a tempót. Meg-megremeg a kölcsönös nyögések közepette. Hogy némi levegőhöz jusson, a lány nevét suttogja, majd felülve kér csókot a kéjnőtől. Partnere bizonyosan érezheti, a félvér már a végét járja az érzékekkel vívott harcnak, de igyekszik kitenni magáért.*
//Haldrian//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Nincs ellenére a könnyed tempó. Legalább ezzel segítik saját dolguk, ha már Alissäna ennyire belead mindent. Mert korbáccsal veri érzékeit, az biztos. Egész armadáját zúdítja most rá a félvér buja vágyainak, miket reggel még csak az asztalnál ülve fantáziált a Nagyságával. Tekintetét rabul ejti a látvány. a kibomló, ében hajzuhatag, a finom vonások, a számára oly tökéletes elf vonalak... Kezei mohón vándorolnak rajtuk, hol a kebleken szorulnak, hol mindenhol máshol. Egészen addig, míg nevét nem hallja az elftől.
Erre megfeszül a hosszúéletű alatt, kezei pedig az ágyneműt markolják hevesen. Persze az első két felvonás megtette jótékony hatását testére és állóképességére. Úgy érzi, a rajta vonagló Alissänának igen csak kedvére van a társasága. Ezt pedig minél tovább húzná, még saját gyönyöre ellenében is. Megrészegíti a látvány, de persze igen nagy csorba esne férfiúi büszkeségén, ha tudná, az elf könnyűszerrel képzel a helyébe hatalmas és nemes harcosokat. Igaz, a rövidke este során Lisza oly szinten ragadta magával egész valóját, hogy még ezzel a gondolattal is együtt tudna élni, ha megkaphatja cserébe a hosszúéletűt. Neki viszont sejtése sincs arról, mi jár a pillangó fejében, így abban a hitben éli meg a kéjjel átitatott pillanatokat, hogy az elf őérte van oda ennyire.
Mindent belead, s néha esélyt is kap rá, hogy ő diktálja a tempót. Meg-megremeg a kölcsönös nyögések közepette. Hogy némi levegőhöz jusson, a lány nevét suttogja, majd felülve kér csókot a kéjnőtől. Partnere bizonyosan érezheti, a félvér már a végét járja az érzékekkel vívott harcnak, de igyekszik kitenni magáért.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-29 10:23:17
Üzenet elküldve: 2022-12-29 10:23:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mint a homokszemek//
//Haldrian//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Miután Haldrian kényelmesen elhelyezkedett a leány átveti rajta lábát, majd egy csókért hajol előre. Ajkai puhán fogják közre a félvérét, majd gyengéden elszakad tőle és felegyenesedik. Lassan ereszkedik a fattyúra, miközben néma kiáltásra nyílik szája elégedettsége nyomán. Lassú, de látványos mozgásba kezd, még haját is elsöpri, hogy semmi se zavarja meg Haldriant a nézelődésben.
Egy darabig a fiú mellkasán támaszkodik csupán, időnként megsimítva a finom vonású arcot, vagy húsába markol egy-egy intenzívebb pont elérésekor, s természetesen közben végig édes hangokkal tölti be a szobát, kicsit sem fogva vissza magát. Ha Haldrian keze nem vándorolt rajta, akkor biztatva erre a fattyút vezeti annak kézfejét apró melleire, valamint fenekére, utóbbi esetében lehetőséget is adva számára, hogy igazítson ritmusukon, ami Alissäna részéről egy kényelmesebb, könnyed tempó.*
- Ó Haldrian...
*Suttogja aléltan, ahogy lepillant a fiú arcára, amit elégedetten tanulmányoz rövid ideig. Kedvére való a rajongás, amiben része van, akár képes volna megszokni is, hogy kivételesen nem ő van a hízelgő szerepében.
Lehunyt szemekkel dönti fejét hátra. Egészen hangulatba jött, s ha erősen koncentrál talán azt is el tudja képzelni, hogy nem fizetett szolgáltatást nyújt, hogy alatta nem egy kikötői fattyú, hanem egy nemes lihanechi harcos fekszik. Eljátszadozik azzal, hogy sóhajai őszinte vágyból fakadnak, ez pedig egészen felhergeli őt, ami talán Haldrian figyelmét sem kerüli el, abban viszont Alissäna nem reménykedik, hogy elég ideig tart az illúzió ahhoz, hogy neki is része legyen némi örömben. Főleg úgy, hogy végig próbálja önmagát a legszebb helyzetben mutatni partnere számára.*
//Haldrian//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Miután Haldrian kényelmesen elhelyezkedett a leány átveti rajta lábát, majd egy csókért hajol előre. Ajkai puhán fogják közre a félvérét, majd gyengéden elszakad tőle és felegyenesedik. Lassan ereszkedik a fattyúra, miközben néma kiáltásra nyílik szája elégedettsége nyomán. Lassú, de látványos mozgásba kezd, még haját is elsöpri, hogy semmi se zavarja meg Haldriant a nézelődésben.
Egy darabig a fiú mellkasán támaszkodik csupán, időnként megsimítva a finom vonású arcot, vagy húsába markol egy-egy intenzívebb pont elérésekor, s természetesen közben végig édes hangokkal tölti be a szobát, kicsit sem fogva vissza magát. Ha Haldrian keze nem vándorolt rajta, akkor biztatva erre a fattyút vezeti annak kézfejét apró melleire, valamint fenekére, utóbbi esetében lehetőséget is adva számára, hogy igazítson ritmusukon, ami Alissäna részéről egy kényelmesebb, könnyed tempó.*
- Ó Haldrian...
*Suttogja aléltan, ahogy lepillant a fiú arcára, amit elégedetten tanulmányoz rövid ideig. Kedvére való a rajongás, amiben része van, akár képes volna megszokni is, hogy kivételesen nem ő van a hízelgő szerepében.
Lehunyt szemekkel dönti fejét hátra. Egészen hangulatba jött, s ha erősen koncentrál talán azt is el tudja képzelni, hogy nem fizetett szolgáltatást nyújt, hogy alatta nem egy kikötői fattyú, hanem egy nemes lihanechi harcos fekszik. Eljátszadozik azzal, hogy sóhajai őszinte vágyból fakadnak, ez pedig egészen felhergeli őt, ami talán Haldrian figyelmét sem kerüli el, abban viszont Alissäna nem reménykedik, hogy elég ideig tart az illúzió ahhoz, hogy neki is része legyen némi örömben. Főleg úgy, hogy végig próbálja önmagát a legszebb helyzetben mutatni partnere számára.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-28 22:53:35
Üzenet elküldve: 2022-12-28 22:53:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//Alissäna//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Néha azért terelnie kell a gondolatait, miközben az elf az ölében munkálkodik, véletlenül sem akarja a kelleténél rövidebben megélni a harmadik felvonást. Persze ez nem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik; az igéző szempár és a kéjenc hangok úgy másznak zsigerei alá, ahogy a kígyók kúsznak be a kőfalak repedéseibe. Tekintetével követi csak a pillangót, ahogy felemelkedik a térdelésből. Nem gyakori, hogy valaki, akár ő így rábízza magát egy kurtizánra, de Alissäna számára más. A távoli földről érkezett, rejtélyes elf, akiért oda meg vissza van. Szemmel látható, hogy elég nagy hatást gyakorolt rá már most.
A döntésre csak bólint. Nem, egyáltalán nincs ellenére a dolog, még akkor is, ha ezzel alulra kényszerül. Leginkább hátulról szokta döfködni a lányokat, legalábbis a dokkokmenti kurtizánokat... Szinte új lesz számára a tapasztalat.
Hátradől az ágyban, mohón várva Alissänát. Persze hangot véletlenül sem adna türelmetlenségének, csak lábfejének izgatott tánca lehet beszédes. Úgy nyúlik ki az ágyban és teszi fejét az imént feldobott párnára, mintha csak szerepet cseréltek volna és nem ő venné igénybe a szolgáltatást. Persze a földön heverő nadrágjának kongó zsebe a tanúja róla, hogy ez márpedig nincs így.*
//Alissäna//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Néha azért terelnie kell a gondolatait, miközben az elf az ölében munkálkodik, véletlenül sem akarja a kelleténél rövidebben megélni a harmadik felvonást. Persze ez nem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik; az igéző szempár és a kéjenc hangok úgy másznak zsigerei alá, ahogy a kígyók kúsznak be a kőfalak repedéseibe. Tekintetével követi csak a pillangót, ahogy felemelkedik a térdelésből. Nem gyakori, hogy valaki, akár ő így rábízza magát egy kurtizánra, de Alissäna számára más. A távoli földről érkezett, rejtélyes elf, akiért oda meg vissza van. Szemmel látható, hogy elég nagy hatást gyakorolt rá már most.
A döntésre csak bólint. Nem, egyáltalán nincs ellenére a dolog, még akkor is, ha ezzel alulra kényszerül. Leginkább hátulról szokta döfködni a lányokat, legalábbis a dokkokmenti kurtizánokat... Szinte új lesz számára a tapasztalat.
Hátradől az ágyban, mohón várva Alissänát. Persze hangot véletlenül sem adna türelmetlenségének, csak lábfejének izgatott tánca lehet beszédes. Úgy nyúlik ki az ágyban és teszi fejét az imént feldobott párnára, mintha csak szerepet cseréltek volna és nem ő venné igénybe a szolgáltatást. Persze a földön heverő nadrágjának kongó zsebe a tanúja róla, hogy ez márpedig nincs így.*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-28 22:16:51
Üzenet elküldve: 2022-12-28 22:16:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mint a homokszemek//
//Haldrian//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Időnként ő maga is kéjes hangokat ad ki, hogy tovább fokozza az élményt, emellett persze szemmel tartja Haldriant. Szerencsére nincs olyan nehéz dolga, mint Denjaarral, aki cseppet sem volt tekintettel rá, most könnyen tudja úgy helyezni magát, hogy számára legkevésbé kellemetlen legyen munkálkodása.
Kíváncsian pislog fel Haldrianra, aki lassan némi távolságot ékel kettejük közé. Az állán pihenő kézfejhez simítja arcát, miközben várja a következő kívánságokat. Szeret magára egy üres papírosként gondolni, amire olyan személyiséget, és sorsot fest fel, amilyet csak kívánnak tőle.
Megint meglepi őt a fattyú, aki szeretné ha Alissäna döntene a dolgok további alakulásáról. Zavarodottsága ki is ül arcára értetlenség formájában, de hiába vár, láthatóan a félvér komolyan gondolta amit mondott. Lassan feláll, közben kezeivel végig simít Haldrian testén.*
- Hümm.
*Sok a lehetőség. Mutathatna igazán körülményes helyzeteket, választhatná az egyszerűbb és kevésbé látványos módot, de abban volt elégszer része Denjaarral. Végül úgy dönt, hogy nem gondolja túl, feltehetően nincs is igénye rá partnerének.*
- Szeretnék felül lenni.
*Úgy többnyire képes ráhatni a ritmusra, vagy az intenzitásra, s Haldriannak is kellemes látványban lehet része kényelmes közegben, így ezt véli a legjobbnak mindkettejük számára. Persze csak akkor, ha a félvér is belemegy ebbe, Alissäna mindenesetre felkapja a földről a korábban használt párnát, visszadobja a helyére, majd feltérdelve az ágyra megigazgatja őket úgy, ahogy szerinte a legkényelmesebb volna a félvér számára. Hogy feküdni vagy ülni szeretne közben, erről majd végső soron Haldrian dönt, ahogy arról is, hogy tetszik e végül neki az ötlet, amivel a leány előállt. Alissäna addig is látszólag izgatottan vár rá a matracon ücsörögve.*
//Haldrian//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Időnként ő maga is kéjes hangokat ad ki, hogy tovább fokozza az élményt, emellett persze szemmel tartja Haldriant. Szerencsére nincs olyan nehéz dolga, mint Denjaarral, aki cseppet sem volt tekintettel rá, most könnyen tudja úgy helyezni magát, hogy számára legkevésbé kellemetlen legyen munkálkodása.
Kíváncsian pislog fel Haldrianra, aki lassan némi távolságot ékel kettejük közé. Az állán pihenő kézfejhez simítja arcát, miközben várja a következő kívánságokat. Szeret magára egy üres papírosként gondolni, amire olyan személyiséget, és sorsot fest fel, amilyet csak kívánnak tőle.
Megint meglepi őt a fattyú, aki szeretné ha Alissäna döntene a dolgok további alakulásáról. Zavarodottsága ki is ül arcára értetlenség formájában, de hiába vár, láthatóan a félvér komolyan gondolta amit mondott. Lassan feláll, közben kezeivel végig simít Haldrian testén.*
- Hümm.
*Sok a lehetőség. Mutathatna igazán körülményes helyzeteket, választhatná az egyszerűbb és kevésbé látványos módot, de abban volt elégszer része Denjaarral. Végül úgy dönt, hogy nem gondolja túl, feltehetően nincs is igénye rá partnerének.*
- Szeretnék felül lenni.
*Úgy többnyire képes ráhatni a ritmusra, vagy az intenzitásra, s Haldriannak is kellemes látványban lehet része kényelmes közegben, így ezt véli a legjobbnak mindkettejük számára. Persze csak akkor, ha a félvér is belemegy ebbe, Alissäna mindenesetre felkapja a földről a korábban használt párnát, visszadobja a helyére, majd feltérdelve az ágyra megigazgatja őket úgy, ahogy szerinte a legkényelmesebb volna a félvér számára. Hogy feküdni vagy ülni szeretne közben, erről majd végső soron Haldrian dönt, ahogy arról is, hogy tetszik e végül neki az ötlet, amivel a leány előállt. Alissäna addig is látszólag izgatottan vár rá a matracon ücsörögve.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1094-1113