Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-27 09:18:16
Üzenet elküldve: 2024-06-27 09:18:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Főleg Haldrian//
- Vagy úgy.
*Feleli leplezett kíváncsisággal, ámbár a fattyú észreveheti rajta, hogy zöldjeiben izgatottság csillan. Mindenképpen alaposabban utána fog ennek kérdezni, s milyen szerencséje, hogy szőke fajtársa pont kéznél van.
Haldrian reakciójából érzékeli, hogy a fiú sántikál valamiben, vagy elhallgat egy apróságot, de mivel a kis tolvaj sosem volt még vele igazán őszinte, ezért ennek nem tulajdonít komolyabb jelentőséget, s beéri azzal a magyarázattal, amit kapott.*
- Értem. Nos, a leány dolga a vendégek szórakoztatása, ő ezért van itt, ez prioritást élvez. Ha nem végzi el a munkáját, akkor elküldöm, s bizony nem fog érdekelni, hogy te akadályoztad ebben, vagy csupán a lustasága.
*Hangja ugyan édes akár a méz, ám szavai olyanok, mint a méreg. Bár Haldrian megfelelően osztotta le a nyerő lapjait, ám Relael nem engedheti, hogy a fattyú figyelme akár egy pillanatra is lankadjon, s ehhez örömmel vet be hazugságokat vagy túlzásokat, elvégre nem valószínű, hogy elküldené a pillangót. Eddig "sajnos" túl hasznosnak bizonyult ahhoz, hogy megváljon tőle.*
- Jól van.
*Szavai nyomán biccent egyet, majd legszebb mosolyával jutalmazza meg Haldriant.*
- Ügyes fiú vagy Haldrian, csak így tovább!
*Bátorítóan megpaskolja a nyikhaj kölyök csontos vállát, ezzel jelezve a részére is, hogy beszélgetésük végéhez közeledik.*
- Szeretném ha szólnál Mardeiinek és Ezmeenek, hogy vigyenek még majd fel az emeletre asztalokat és székeket. Vendégeket várok, sokat. Azt akarom, hogy ragyogjon minden.
*Vet futólag egy pillantást a látszólag bizalmasan cseverésző pult mögött álló férfi felé, akit nem óhajt most megzavarni, Ezmee esetében meg csak nem akarja a nő savanyú ábrázatát látni.
Nagyot kortyol az italából, majd ellöki magát a pulttól, aminek támaszkodva várt eddig.*
- Aki pedig beszélni óhajt velem, azt kérlek kísérd majd le a szobámhoz.
*Megvárja a félvér válaszát, mielőtt sietős léptekkel a távozás mellett döntene. Még fel kell frissítenie magát.*
//Főleg Haldrian//
- Vagy úgy.
*Feleli leplezett kíváncsisággal, ámbár a fattyú észreveheti rajta, hogy zöldjeiben izgatottság csillan. Mindenképpen alaposabban utána fog ennek kérdezni, s milyen szerencséje, hogy szőke fajtársa pont kéznél van.
Haldrian reakciójából érzékeli, hogy a fiú sántikál valamiben, vagy elhallgat egy apróságot, de mivel a kis tolvaj sosem volt még vele igazán őszinte, ezért ennek nem tulajdonít komolyabb jelentőséget, s beéri azzal a magyarázattal, amit kapott.*
- Értem. Nos, a leány dolga a vendégek szórakoztatása, ő ezért van itt, ez prioritást élvez. Ha nem végzi el a munkáját, akkor elküldöm, s bizony nem fog érdekelni, hogy te akadályoztad ebben, vagy csupán a lustasága.
*Hangja ugyan édes akár a méz, ám szavai olyanok, mint a méreg. Bár Haldrian megfelelően osztotta le a nyerő lapjait, ám Relael nem engedheti, hogy a fattyú figyelme akár egy pillanatra is lankadjon, s ehhez örömmel vet be hazugságokat vagy túlzásokat, elvégre nem valószínű, hogy elküldené a pillangót. Eddig "sajnos" túl hasznosnak bizonyult ahhoz, hogy megváljon tőle.*
- Jól van.
*Szavai nyomán biccent egyet, majd legszebb mosolyával jutalmazza meg Haldriant.*
- Ügyes fiú vagy Haldrian, csak így tovább!
*Bátorítóan megpaskolja a nyikhaj kölyök csontos vállát, ezzel jelezve a részére is, hogy beszélgetésük végéhez közeledik.*
- Szeretném ha szólnál Mardeiinek és Ezmeenek, hogy vigyenek még majd fel az emeletre asztalokat és székeket. Vendégeket várok, sokat. Azt akarom, hogy ragyogjon minden.
*Vet futólag egy pillantást a látszólag bizalmasan cseverésző pult mögött álló férfi felé, akit nem óhajt most megzavarni, Ezmee esetében meg csak nem akarja a nő savanyú ábrázatát látni.
Nagyot kortyol az italából, majd ellöki magát a pulttól, aminek támaszkodva várt eddig.*
- Aki pedig beszélni óhajt velem, azt kérlek kísérd majd le a szobámhoz.
*Megvárja a félvér válaszát, mielőtt sietős léptekkel a távozás mellett döntene. Még fel kell frissítenie magát.*
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-22 12:20:47
Üzenet elküldve: 2024-06-22 12:20:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Dayaneer sörébe kortyolva fogadja el a tényt, sajnos annyira jól nem sajátította el a szájról olvasás képességét, hogy pontosan ki tudja deríteni, mi lehet a bizalmas csevej témája. Elfojtja hát kíváncsiskodását, legalább is egy időre, figyelmét inkább fordítja a pultnál összegyűlt férfitársaság felé.
Arcán széles mosoly nyúlik el a hosszúfülű intelmére. Nagyobb fogadást merne tenni rá, hogy átkozottul nagy szoknyapecér, s sokkalta inkább a tapasztalat beszél belőle, mintsem bókolni próbálna a megállapítással.*
- Ugyan, hát hogyan is tudnánk ártani ilyen nagy és erős férfiaknak? *veszi elő szelíd, törékeny hangját, de elég csak ránézni, hivalkodóan magabiztos kinézete minden szót ledob magáról, amit így ejt ki a száján. Ha valaminek, megmentésre szoruló nebáncsivirágnak hát bizonyosan nem tűnik.
Ahogy Mardeii az intésére felelve közelebb húzódik, maga is lopja kicsit a távolságot. Úgy tűnik egy cseppet sem feszélyezi őt a közelség, s mintha lenne valami szándékosság abban, ahogy szemtelenül feszegeti a személyes tér határait.
Hangja csendesen búg, mutatóujját elmélázva futtatja végig a korsó szélén, közben szeme sarkából lopva ki-kitekintve figyelmesen neszeli, mennyire hallgatja a másik két férfi a bizalmasnak szánt beszélgetést.*
- Mindig is jól ismertem a Kikötőt. Tudtam, mit hol találok és tudtam, kihez kell fordulnom, ha akarok valamit. *ujja abbahagyja a körözést, egy kisebb kortyot ismét magához vesz az italból, majd ahogy a korsó visszakerül a pultra, tekintetét határozottan emeli a kékszemű férfira.* - Talán már másfél-két esztendeje is megvan annak, hogy utoljára erre evett a fene. Jól jönne, ha valaki venné a fáradtságot, hogy valamelyest... *egy pillanatra megáll, látszólag keresni a megfelelő szót* - Felfrissítse a távol töltött idő alatt kissé megkopott tudásomat.
*Homályosan fogalmaz, s ennek bizony megvan az oka. Fogalma sincs, hogy Relael kisasszony kis kompánia milyen viszonyokat ápol a helyi erőkkel, s a legkevésbé sem szándékozik bajba sodorni magát. A holtak háborúja előtt, mikor még a Kikötő Arthenior fennhatósága alá tartozott, kis fogaskerékként ugyan, de aktívan részt vett a helyi kereskedelem és csempészet jól beolajozott gépezetében. Ugyan azóta sok minden változott, de akadnak azért, akik nem olyan szívesen látják a Villásnyelvű egykori embereit errefelé.
A wegtoreni kényszerpihenőn volt sajnos eddig, kénytelen volt kivonni magát egy időre ebből a világból, de a szíve vissza-visszahúzza. Ez az amit ismer, ebben nevelkedett, és ez az, amit csinálni akar. Ehhez viszont meg kell találnia a megfelelő embereket.*
- Persze megfizetném az árát. *próbálja azért valamelyest vonzóvá varázsolni az ajánlatot.*
*Dayaneer sörébe kortyolva fogadja el a tényt, sajnos annyira jól nem sajátította el a szájról olvasás képességét, hogy pontosan ki tudja deríteni, mi lehet a bizalmas csevej témája. Elfojtja hát kíváncsiskodását, legalább is egy időre, figyelmét inkább fordítja a pultnál összegyűlt férfitársaság felé.
Arcán széles mosoly nyúlik el a hosszúfülű intelmére. Nagyobb fogadást merne tenni rá, hogy átkozottul nagy szoknyapecér, s sokkalta inkább a tapasztalat beszél belőle, mintsem bókolni próbálna a megállapítással.*
- Ugyan, hát hogyan is tudnánk ártani ilyen nagy és erős férfiaknak? *veszi elő szelíd, törékeny hangját, de elég csak ránézni, hivalkodóan magabiztos kinézete minden szót ledob magáról, amit így ejt ki a száján. Ha valaminek, megmentésre szoruló nebáncsivirágnak hát bizonyosan nem tűnik.
Ahogy Mardeii az intésére felelve közelebb húzódik, maga is lopja kicsit a távolságot. Úgy tűnik egy cseppet sem feszélyezi őt a közelség, s mintha lenne valami szándékosság abban, ahogy szemtelenül feszegeti a személyes tér határait.
Hangja csendesen búg, mutatóujját elmélázva futtatja végig a korsó szélén, közben szeme sarkából lopva ki-kitekintve figyelmesen neszeli, mennyire hallgatja a másik két férfi a bizalmasnak szánt beszélgetést.*
- Mindig is jól ismertem a Kikötőt. Tudtam, mit hol találok és tudtam, kihez kell fordulnom, ha akarok valamit. *ujja abbahagyja a körözést, egy kisebb kortyot ismét magához vesz az italból, majd ahogy a korsó visszakerül a pultra, tekintetét határozottan emeli a kékszemű férfira.* - Talán már másfél-két esztendeje is megvan annak, hogy utoljára erre evett a fene. Jól jönne, ha valaki venné a fáradtságot, hogy valamelyest... *egy pillanatra megáll, látszólag keresni a megfelelő szót* - Felfrissítse a távol töltött idő alatt kissé megkopott tudásomat.
*Homályosan fogalmaz, s ennek bizony megvan az oka. Fogalma sincs, hogy Relael kisasszony kis kompánia milyen viszonyokat ápol a helyi erőkkel, s a legkevésbé sem szándékozik bajba sodorni magát. A holtak háborúja előtt, mikor még a Kikötő Arthenior fennhatósága alá tartozott, kis fogaskerékként ugyan, de aktívan részt vett a helyi kereskedelem és csempészet jól beolajozott gépezetében. Ugyan azóta sok minden változott, de akadnak azért, akik nem olyan szívesen látják a Villásnyelvű egykori embereit errefelé.
A wegtoreni kényszerpihenőn volt sajnos eddig, kénytelen volt kivonni magát egy időre ebből a világból, de a szíve vissza-visszahúzza. Ez az amit ismer, ebben nevelkedett, és ez az, amit csinálni akar. Ehhez viszont meg kell találnia a megfelelő embereket.*
- Persze megfizetném az árát. *próbálja azért valamelyest vonzóvá varázsolni az ajánlatot.*
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-20 11:54:07
Üzenet elküldve: 2024-06-20 11:54:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Pultnál//
* Kikerekedett szemekkel hallgatja, ahogyan Intath folytatja a magyarázatot. Eleinte csak arra gondolt, hogy az italtól megfűszerezett képzelete szárnyra kapott. Ezek után a csapos tekintetét keresi, hátha az egyetlen józan közöttük képes megvilágosodást hozni a félvér irányába. Figyelmet nem kap, csak egy korsót. Az ingyen piát nem utasítja vissza, de azért iszik, mielőtt folytatná ezt a nagyon furcsa beszélgetést. *
- Megfogni? Hát gondoltam nem önmaguktól jelentkeztek, mint lövedék. Talán legközelebb.
* Hárítja a kérdést egy közel sem biztos ígérettel. Azért magában elgondolkodik, hogy mégis ki állíthatta ezt a rekordot, mert azért nem kis táv ez. A sör nem éppen a legjobb. Nem csodálkozna, ha dugig lenne töltve a raktáruk ezzel. Önkéntelenül az elvonult páros irányába fordítja a fejét. Valami totális véletlen következtében pont akkor, mikor épp őt figyelik, pont arra az egy másodpercre. A félelf csak italát emeli feléjük, nem tudva, hogy miről beszélnek. Intath fafaragó megnyilvánulásán nem nevet, de elmosolyodik. Mert hát nem téved. Egy fogvájót nem lehet elrontani. Legalábbis nem tudja elképzelni. A díszvendégségre kicsit felkapja fejét. Nem kis dolgot kell tenni egy ilyen kinevezéshez. Legalábbis a félvér erre gondol. A szívügyek kérdésére felemeli egyik szemöldökét, de mivel fogalma sincs, hogy egy ilyen témához, hogy és mivel kéne becsatlakozni, csak megemeli a korsóját és folytatja az ivászatot. *
//Pultnál//
* Kikerekedett szemekkel hallgatja, ahogyan Intath folytatja a magyarázatot. Eleinte csak arra gondolt, hogy az italtól megfűszerezett képzelete szárnyra kapott. Ezek után a csapos tekintetét keresi, hátha az egyetlen józan közöttük képes megvilágosodást hozni a félvér irányába. Figyelmet nem kap, csak egy korsót. Az ingyen piát nem utasítja vissza, de azért iszik, mielőtt folytatná ezt a nagyon furcsa beszélgetést. *
- Megfogni? Hát gondoltam nem önmaguktól jelentkeztek, mint lövedék. Talán legközelebb.
* Hárítja a kérdést egy közel sem biztos ígérettel. Azért magában elgondolkodik, hogy mégis ki állíthatta ezt a rekordot, mert azért nem kis táv ez. A sör nem éppen a legjobb. Nem csodálkozna, ha dugig lenne töltve a raktáruk ezzel. Önkéntelenül az elvonult páros irányába fordítja a fejét. Valami totális véletlen következtében pont akkor, mikor épp őt figyelik, pont arra az egy másodpercre. A félelf csak italát emeli feléjük, nem tudva, hogy miről beszélnek. Intath fafaragó megnyilvánulásán nem nevet, de elmosolyodik. Mert hát nem téved. Egy fogvájót nem lehet elrontani. Legalábbis nem tudja elképzelni. A díszvendégségre kicsit felkapja fejét. Nem kis dolgot kell tenni egy ilyen kinevezéshez. Legalábbis a félvér erre gondol. A szívügyek kérdésére felemeli egyik szemöldökét, de mivel fogalma sincs, hogy egy ilyen témához, hogy és mivel kéne becsatlakozni, csak megemeli a korsóját és folytatja az ivászatot. *
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-20 10:55:23
Üzenet elküldve: 2024-06-20 10:55:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Elsősorban Relael//
*Relael szokás szerint nem elégszik meg az elhangzottakkal, bár ha jobban belegondol, talán valóban jobban is köríthetné beszámolóját.*
-A város. Arthenior várja vissza a nemeseit. *Homlokráncolva pillant a társaság irányába, hogy röviden mélázva idézze fel, mit is hallott a Lakónegyed utcáin. Közben igyekszik nem foglalkozni a mellette álló hosszúfülű közelségével, illatával, melegével.
Amikor a szőke elfre terelődik a szó, minden összpontosítását beveti, hgoy ne pillantson félre, miközben válaszol. Elvégre a legkevésbé sem óhajt beszámolni róla, hogy kizsebelte a férfit és nem kívánja gyanúba keverni magát titkolódzással. Amennyire tömve volt az elf zsebe, talán észre sem vette a különbséget; de ha észre is vette, azt nem gondolja, hogy nyomot hagyott. Elvégre határozottan ügyes az ilyesmiben. Ahogy a füllentésben és a dolgok nem kimondásában is jeleskedni szokott.*
-Azt hiszem azzal, hogy Alissänát elszólítottam mellőle. *Nem szívesen bukik ki belőle a válasz, de ezt úgysem kerülheti ki. És valójában úgy hiszi, hogy ez is az igazság. Fogalma sincs, mennyit tud Relael a kurtizán és az ő bensőségesnek nevezhető kapcsolatáról, de van egy sejtése, hogy minél kevesebbet, annál jobb. Hangja megfelelően határozottan cseng, mintha nem látna semmi kivetnivalót tettében.
Az utolsó kérdés valahogy belé fagyasztja a választ, pedig nyílnak ajkai a szólásra. Gyomra bukfencezik egy kellemetlent, miközben megkeresi tekintetével a zöldeket, elvégre azon volt, hogy lenyűgözze a hosszúéletűt.*
-Ennyi. *visszhangozza a kérdést. Ha nem Relaelről lenne szó, bizonyosan lenne egy-két keresetlen szava, de az elf a tekintetével is csomót köt a nyelvére.*
-És takarítottam. Meg pultoltam. Meg a lovat is lecsutakolhatom. *Fűzi még hozzá, bár így utólag inkább visszaszívná. Nem tartja valószínűnek, hogy a beígért jutalom dolga most jön el számára. Épp ezért hátával a pult oldalának támaszkodva pislog az ajtó irányába, mintha ott lenne valami érdekes; várva a mellette álló Relaeltől, előrukkol-e még valamivel.*
//Elsősorban Relael//
*Relael szokás szerint nem elégszik meg az elhangzottakkal, bár ha jobban belegondol, talán valóban jobban is köríthetné beszámolóját.*
-A város. Arthenior várja vissza a nemeseit. *Homlokráncolva pillant a társaság irányába, hogy röviden mélázva idézze fel, mit is hallott a Lakónegyed utcáin. Közben igyekszik nem foglalkozni a mellette álló hosszúfülű közelségével, illatával, melegével.
Amikor a szőke elfre terelődik a szó, minden összpontosítását beveti, hgoy ne pillantson félre, miközben válaszol. Elvégre a legkevésbé sem óhajt beszámolni róla, hogy kizsebelte a férfit és nem kívánja gyanúba keverni magát titkolódzással. Amennyire tömve volt az elf zsebe, talán észre sem vette a különbséget; de ha észre is vette, azt nem gondolja, hogy nyomot hagyott. Elvégre határozottan ügyes az ilyesmiben. Ahogy a füllentésben és a dolgok nem kimondásában is jeleskedni szokott.*
-Azt hiszem azzal, hogy Alissänát elszólítottam mellőle. *Nem szívesen bukik ki belőle a válasz, de ezt úgysem kerülheti ki. És valójában úgy hiszi, hogy ez is az igazság. Fogalma sincs, mennyit tud Relael a kurtizán és az ő bensőségesnek nevezhető kapcsolatáról, de van egy sejtése, hogy minél kevesebbet, annál jobb. Hangja megfelelően határozottan cseng, mintha nem látna semmi kivetnivalót tettében.
Az utolsó kérdés valahogy belé fagyasztja a választ, pedig nyílnak ajkai a szólásra. Gyomra bukfencezik egy kellemetlent, miközben megkeresi tekintetével a zöldeket, elvégre azon volt, hogy lenyűgözze a hosszúéletűt.*
-Ennyi. *visszhangozza a kérdést. Ha nem Relaelről lenne szó, bizonyosan lenne egy-két keresetlen szava, de az elf a tekintetével is csomót köt a nyelvére.*
-És takarítottam. Meg pultoltam. Meg a lovat is lecsutakolhatom. *Fűzi még hozzá, bár így utólag inkább visszaszívná. Nem tartja valószínűnek, hogy a beígért jutalom dolga most jön el számára. Épp ezért hátával a pult oldalának támaszkodva pislog az ajtó irányába, mintha ott lenne valami érdekes; várva a mellette álló Relaeltől, előrukkol-e még valamivel.*
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-20 10:29:24
Üzenet elküldve: 2024-06-20 10:29:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Pultnál//
*Hallja, hogy gnómokról és rúgásokról van szó, ebből sejteni véli, hogy a közelmúlt mozgalmas eseményei is szóba kerülhettek. Nem kommentál azonban, csupán szótlan a pult mögé lép.*
-Az biztosan a Sellőházban fészkel. *Hárítja a delejező dicséretet a legjobb képpel megáldott csapost illetően, miközben a három vendég elé löki a három korsót.*
-Rendes. Míg nem folyik vér és a bútorzat egyben, addig rendes. *Most az egyszer magának is kitölt egy korsót. Amúgy sem megy túl jól a barnasör a Kikötőben; mintha bizalmatlanok lennének felé a népek.*
-A szívügyeké. Meg egyéb ügyeké is. Amit megkövetelnek és amire épp szükség van. *Von vállat, fürkésző pillantását azonban a wegtorenin tartja. Előrébb is dől a pulton, csak mert úgy érzi, a lány valami bizalmasabbal óhajt előrukkolni. Legalábbis az indításból erre következtet.*
-Velem megoszthatod. A jó csaposnak lakat van a száján, ha titkokról van szó. Aztán lehet, hogy az úrnő lesz a megválaszolója a kérdésednek. Nem hiszem, hogy sokáig távol marad. *Csak egy pillantást vet a félvér és az elf kettősére.*
-De azért csak add elő.
//Pultnál//
*Hallja, hogy gnómokról és rúgásokról van szó, ebből sejteni véli, hogy a közelmúlt mozgalmas eseményei is szóba kerülhettek. Nem kommentál azonban, csupán szótlan a pult mögé lép.*
-Az biztosan a Sellőházban fészkel. *Hárítja a delejező dicséretet a legjobb képpel megáldott csapost illetően, miközben a három vendég elé löki a három korsót.*
-Rendes. Míg nem folyik vér és a bútorzat egyben, addig rendes. *Most az egyszer magának is kitölt egy korsót. Amúgy sem megy túl jól a barnasör a Kikötőben; mintha bizalmatlanok lennének felé a népek.*
-A szívügyeké. Meg egyéb ügyeké is. Amit megkövetelnek és amire épp szükség van. *Von vállat, fürkésző pillantását azonban a wegtorenin tartja. Előrébb is dől a pulton, csak mert úgy érzi, a lány valami bizalmasabbal óhajt előrukkolni. Legalábbis az indításból erre következtet.*
-Velem megoszthatod. A jó csaposnak lakat van a száján, ha titkokról van szó. Aztán lehet, hogy az úrnő lesz a megválaszolója a kérdésednek. Nem hiszem, hogy sokáig távol marad. *Csak egy pillantást vet a félvér és az elf kettősére.*
-De azért csak add elő.
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-19 22:33:29
Üzenet elküldve: 2024-06-19 22:33:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rossz viccekért az elfnek se kell a szomszédba mennie. Az ezüst hajú fattyú megjelenésének örömét az is emeli, hogy becsatlakozik látszólag egyetlenként az Int hülyeségébe.*
-Ahogy láttam innen a pulttól nagyjából odáig repült az utóbbi. Tán beneveznél te is? Csak fogni kell egy gnómot.
*Vigyorog a másikra. Az asztallal kapcsolatos kérdésére se a legértelmesebb választ kapja, de neki megfelel.*
-Nem is értem miért. Pedig itt a kikötőben vannak a legjobb fafaragók. Úgy senki nem dolgozik mint ők. Úszik? Akkor hajó. Nem? Akkor jó lesz még másra. Lehet azzal is tudnak valamit kezdeni. Például lehetne belőle...fogvájó.
*Röhög a saját viccén úgyhogy biztos nem volt rossz. Mikor Relael távozik és viszi az Int által kevésbé szívesen látott fattyút is akkor rákérdez mi a vélemény. Ettvalder szavain csak somolyog. A wegtoreni már érdekesebb. Beleiszik a sörébe és a kupája mögül fürkészi a másik vonásait. Aztán lassan váratlanul megfontoltan kezd el beszélni.*
-Pedig a nőkkel vigyázni kell. Nincs köztük olyan amelyik ne volna veszélyes.
*Vigyorog a bölcsességén. Arra is csak vigyorog, hogy a nő nyíltabban célozgat rá mi is az elf díszvendégségének az oka. Habár nem téved, de Int nem fogja megerősíteni. Mardeii visszatérésére és az újabb ingyen piára ő is megörül.*
-Rendes fickó vagy te!
*Egyre biztosabb úton halad afelé, hogy ma csúnyán berúgjon. Pedig nem akar, de mit lehet tenni?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rossz viccekért az elfnek se kell a szomszédba mennie. Az ezüst hajú fattyú megjelenésének örömét az is emeli, hogy becsatlakozik látszólag egyetlenként az Int hülyeségébe.*
-Ahogy láttam innen a pulttól nagyjából odáig repült az utóbbi. Tán beneveznél te is? Csak fogni kell egy gnómot.
*Vigyorog a másikra. Az asztallal kapcsolatos kérdésére se a legértelmesebb választ kapja, de neki megfelel.*
-Nem is értem miért. Pedig itt a kikötőben vannak a legjobb fafaragók. Úgy senki nem dolgozik mint ők. Úszik? Akkor hajó. Nem? Akkor jó lesz még másra. Lehet azzal is tudnak valamit kezdeni. Például lehetne belőle...fogvájó.
*Röhög a saját viccén úgyhogy biztos nem volt rossz. Mikor Relael távozik és viszi az Int által kevésbé szívesen látott fattyút is akkor rákérdez mi a vélemény. Ettvalder szavain csak somolyog. A wegtoreni már érdekesebb. Beleiszik a sörébe és a kupája mögül fürkészi a másik vonásait. Aztán lassan váratlanul megfontoltan kezd el beszélni.*
-Pedig a nőkkel vigyázni kell. Nincs köztük olyan amelyik ne volna veszélyes.
*Vigyorog a bölcsességén. Arra is csak vigyorog, hogy a nő nyíltabban célozgat rá mi is az elf díszvendégségének az oka. Habár nem téved, de Int nem fogja megerősíteni. Mardeii visszatérésére és az újabb ingyen piára ő is megörül.*
-Rendes fickó vagy te!
*Egyre biztosabb úton halad afelé, hogy ma csúnyán berúgjon. Pedig nem akar, de mit lehet tenni?*
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-19 06:25:12
Üzenet elküldve: 2024-06-19 06:25:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Főleg Haldrian//
*Relael ugyan figyelmes típus, jellemzően olyan apró gesztusokat is észlel, amit mások nem, ám ilyen sok fő esetén aligha tud lépést tartani az eseményekkel. Bánná ha tudná, hogy lemaradt egy fontos momentumról, például arról, hogy Dayaneer miféle pillantással vette tudomásul Haldrian távozását köreikből. Ha észlelte volna, bizonyosan felhasználná később, hogy a már bevett módon ezzel is piszkálhassa a félvért.
Poharát fogva vár és hallgat, addig belül remekül szórakozik az ifjú fattyún, aki egyrészt látványosan igyekszik, hogy lenyűgözze őt, másrészt érezhetően most is izgatott lett már attól is, hogy Relael egyáltalán észrevette és hozzászólt.
~ Olyan könnyű ez. Túl könnyű. ~
Valami apró semmiségre számított hírek terén, nem csoda tehát, hogy meglepetten vonja fel szemöldökeit, ám ezt leszámítva higgadt maradt, pedig szíve szerint máris elkezdene kérdezősködni.*
- Értem.
*Nyugtázza tárgyilagosan.
A szükségtelen közelségért sem szól, elvégre hosszú füleinek köszönhetően meglehetősen jól hallja még a suttogást is, egy ilyen hírt követően viszont sokkal engedékenyebb.*
- Érdekes.
*Elpillant Ettvallder irányába, aki a többiekkel együtt a pultot támasztja és várja a Mardeiitől a beígért ingyen italt.*
- Visszavárják a nemeseket? Kicsodák?
*Ez utóbbi kissé ködös a számára, pedig nem kevésbé érdekfeszítő. Remélhetőleg amíg ismét borához fordul, addig Haldrian képes részleteket is megosztani vele, legalább egy párat.*
- Oh csakugyan? Nem jellemző rá. Mit csináltál amivel felbőszítetted?
*Valójában fogalma sincs, hogy Intathra mi a jellemző, elvégre nem töltöttek el olyan sok időt, hogy ezt biztosan kijelenthesse, ennek ellenére sem rest azt feltételezni, hogy Haldrian tett valamit, amivel rászolgált erre.*
- Ennyi?
*Kérdezi kissé talán szigorúbban, mint az elvárható volna. Természetesen most is játszik Haldriannal, mint macska az egérrel, s remélhetőleg kérdése elbizonytalanítja a félvért, ami pedig látványos reakciókat szokott jelenteni.*
//Főleg Haldrian//
*Relael ugyan figyelmes típus, jellemzően olyan apró gesztusokat is észlel, amit mások nem, ám ilyen sok fő esetén aligha tud lépést tartani az eseményekkel. Bánná ha tudná, hogy lemaradt egy fontos momentumról, például arról, hogy Dayaneer miféle pillantással vette tudomásul Haldrian távozását köreikből. Ha észlelte volna, bizonyosan felhasználná később, hogy a már bevett módon ezzel is piszkálhassa a félvért.
Poharát fogva vár és hallgat, addig belül remekül szórakozik az ifjú fattyún, aki egyrészt látványosan igyekszik, hogy lenyűgözze őt, másrészt érezhetően most is izgatott lett már attól is, hogy Relael egyáltalán észrevette és hozzászólt.
~ Olyan könnyű ez. Túl könnyű. ~
Valami apró semmiségre számított hírek terén, nem csoda tehát, hogy meglepetten vonja fel szemöldökeit, ám ezt leszámítva higgadt maradt, pedig szíve szerint máris elkezdene kérdezősködni.*
- Értem.
*Nyugtázza tárgyilagosan.
A szükségtelen közelségért sem szól, elvégre hosszú füleinek köszönhetően meglehetősen jól hallja még a suttogást is, egy ilyen hírt követően viszont sokkal engedékenyebb.*
- Érdekes.
*Elpillant Ettvallder irányába, aki a többiekkel együtt a pultot támasztja és várja a Mardeiitől a beígért ingyen italt.*
- Visszavárják a nemeseket? Kicsodák?
*Ez utóbbi kissé ködös a számára, pedig nem kevésbé érdekfeszítő. Remélhetőleg amíg ismét borához fordul, addig Haldrian képes részleteket is megosztani vele, legalább egy párat.*
- Oh csakugyan? Nem jellemző rá. Mit csináltál amivel felbőszítetted?
*Valójában fogalma sincs, hogy Intathra mi a jellemző, elvégre nem töltöttek el olyan sok időt, hogy ezt biztosan kijelenthesse, ennek ellenére sem rest azt feltételezni, hogy Haldrian tett valamit, amivel rászolgált erre.*
- Ennyi?
*Kérdezi kissé talán szigorúbban, mint az elvárható volna. Természetesen most is játszik Haldriannal, mint macska az egérrel, s remélhetőleg kérdése elbizonytalanítja a félvért, ami pedig látványos reakciókat szokott jelenteni.*
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-18 21:54:19
Üzenet elküldve: 2024-06-18 21:54:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Magában azért sóhajt egyet, mikor Haldrian elvonul köreikből. Tekintete még egy pillanatra összeakad vele, pimaszul csillogó zöldjei szomorkásan intenek búcsút ígéretes játékszerének. De talán nem véglegesen.
Külső szemlélők számára ez nem lehet annyira feltűnő, inkább csak amolyan kósza pillantás, aztán máris leköti a figyelmét az úrnő méricskélése és az, ahogy próbálja megfejteni, milyen hírekkel szolgálhat számára a félvér. Talán a városi ügyekről tájékoztatja, meglehetősen érdekes változások álltak be odafent, noha azt az összefüggést egyelőre nem látja, miért is lehet ez érdekes a hosszúfülű hölgyemény számára. Legfeljebb attól tarthatna, hogy a sárvárosi alvilág befészkeli itt magát, délen, de ennek őszintén csekély a valószínűsége.
Vagy talán a Kikötőben történt valami? Az már sokkalta jobban izgatná a wegtorenit is, hiszen mielőtt bármibe is belekezdene itt a Kikötőben, szeretne informálódni arról, hogyan alakultak a viszonyok az elmúlt esztendőben. Tudnia kell Relael kisasszony kis kompániája milyen viszonyt ápol a helyi kis hatalmi gócokkal, van ugyanis olyan eset, amivel Daya személye összeférhetetlen. Bár kívülről betévedt vendégnek tűnhet, valójában ennek a helynek a felröppenő híre csalogatta ismét a Kikötőbe. Üde kis foltja az évek óta fennálló, unalmasan begyepesedett helyi rendszereknek, igazán ráfért már a vérfrissítés erre a halszagú trágyadombra.
Intath irányába fordul már, de pillantásai csak nehézkesen szakadnak el Relaeltől.*
- A fejemben talán... nem is tudom... ijesztőbb volt *felel immáron a szőkére pillantva, noha maga sem tudja, miért pont ez a szó jutott eszébe. Van valamiféle bizonytalanság a nő jelenlétében, de talán csak a kinézete miatt gondolja. Városi nemesi kelmék, de mégis barbár frizura, mindez a mocskos Kikötő eldugott épületében. Mint aki mindenbe egy kicsit belekóstol. Kiszámíthatatlan természetet feltételez valahogy emögé.*
- Kevés az ilyen finom úri hölgyemény errefelé. De így már értem a "díszvendégség" okát. *Mosolyodik el sokatmondóan. Szinte már biztos benne, hogy a közös múltjuk közös lepedőgyűrést is takar. Szerencsés egy félkezű.
Az ingyen sör említése máris visszarepíti abba a szűkebb körbe a pult körül, még a szeme is látványosan felcsillan, annak ellenére, hogy a barna sörnek véleménye szerint olyan íze van mint az orkpisának. Igaz, nem ivott még olyat, de valahogy így képzeli.*
- A legjobb képű csaposra! *emeli tósztra kriglijét Mardeiinek címezve a nagylelkű felajánlásra, de ha Haldrian véletlenül ezt meghallaná és felé pillantana, már viccelődve némán formálja is, hogy "Persze csak a második", s ha ezen valaki rajtakapja, csak kedélyesen felnevet.
Az ezüst félvér szavait meghallva csak egyetértve bólogat, s ha nem elegyednek túlzottan szóba a csapossal, kicsit magához inti Mardeiit.*
- Azt mondod a szívügyek szakértője vagy? *halkítja le a hangját bizalmaskodva, noha esze ágába sincs persze a szerelmi életét megvitatni a férfival. Neki válaszok kellenek, s talán ő lesz a legmegfelelőbb arra, hogy megadja neki őket.*
*Magában azért sóhajt egyet, mikor Haldrian elvonul köreikből. Tekintete még egy pillanatra összeakad vele, pimaszul csillogó zöldjei szomorkásan intenek búcsút ígéretes játékszerének. De talán nem véglegesen.
Külső szemlélők számára ez nem lehet annyira feltűnő, inkább csak amolyan kósza pillantás, aztán máris leköti a figyelmét az úrnő méricskélése és az, ahogy próbálja megfejteni, milyen hírekkel szolgálhat számára a félvér. Talán a városi ügyekről tájékoztatja, meglehetősen érdekes változások álltak be odafent, noha azt az összefüggést egyelőre nem látja, miért is lehet ez érdekes a hosszúfülű hölgyemény számára. Legfeljebb attól tarthatna, hogy a sárvárosi alvilág befészkeli itt magát, délen, de ennek őszintén csekély a valószínűsége.
Vagy talán a Kikötőben történt valami? Az már sokkalta jobban izgatná a wegtorenit is, hiszen mielőtt bármibe is belekezdene itt a Kikötőben, szeretne informálódni arról, hogyan alakultak a viszonyok az elmúlt esztendőben. Tudnia kell Relael kisasszony kis kompániája milyen viszonyt ápol a helyi kis hatalmi gócokkal, van ugyanis olyan eset, amivel Daya személye összeférhetetlen. Bár kívülről betévedt vendégnek tűnhet, valójában ennek a helynek a felröppenő híre csalogatta ismét a Kikötőbe. Üde kis foltja az évek óta fennálló, unalmasan begyepesedett helyi rendszereknek, igazán ráfért már a vérfrissítés erre a halszagú trágyadombra.
Intath irányába fordul már, de pillantásai csak nehézkesen szakadnak el Relaeltől.*
- A fejemben talán... nem is tudom... ijesztőbb volt *felel immáron a szőkére pillantva, noha maga sem tudja, miért pont ez a szó jutott eszébe. Van valamiféle bizonytalanság a nő jelenlétében, de talán csak a kinézete miatt gondolja. Városi nemesi kelmék, de mégis barbár frizura, mindez a mocskos Kikötő eldugott épületében. Mint aki mindenbe egy kicsit belekóstol. Kiszámíthatatlan természetet feltételez valahogy emögé.*
- Kevés az ilyen finom úri hölgyemény errefelé. De így már értem a "díszvendégség" okát. *Mosolyodik el sokatmondóan. Szinte már biztos benne, hogy a közös múltjuk közös lepedőgyűrést is takar. Szerencsés egy félkezű.
Az ingyen sör említése máris visszarepíti abba a szűkebb körbe a pult körül, még a szeme is látványosan felcsillan, annak ellenére, hogy a barna sörnek véleménye szerint olyan íze van mint az orkpisának. Igaz, nem ivott még olyat, de valahogy így képzeli.*
- A legjobb képű csaposra! *emeli tósztra kriglijét Mardeiinek címezve a nagylelkű felajánlásra, de ha Haldrian véletlenül ezt meghallaná és felé pillantana, már viccelődve némán formálja is, hogy "Persze csak a második", s ha ezen valaki rajtakapja, csak kedélyesen felnevet.
Az ezüst félvér szavait meghallva csak egyetértve bólogat, s ha nem elegyednek túlzottan szóba a csapossal, kicsit magához inti Mardeiit.*
- Azt mondod a szívügyek szakértője vagy? *halkítja le a hangját bizalmaskodva, noha esze ágába sincs persze a szerelmi életét megvitatni a férfival. Neki válaszok kellenek, s talán ő lesz a legmegfelelőbb arra, hogy megadja neki őket.*
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-17 21:03:11
Üzenet elküldve: 2024-06-17 21:03:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nagyobb reakciót nem várt a nőtől, mintsem egy apróbb biccentést, vagy egy kosza pillantást. Ám mikor rámosolyog, egy pillanatra elbizonytalanodik. Mint meleg kés a vajon, úgy döfte át a szívét ez a pillantásával. De sokat nem bambul, összeszedi magát, vagy ne legyen harcos fajta. Ellenvetést a csatlakozásáról senkitől sem érkezik, szóval nyugodt szívvel foglalja el jogos helyét az egybegyűltek csarnokában. Pont időben jött egy újabb érdekes beszélgetésre. *
- Gnóm felrúgás? Tán készültök az éves gnóm táv rúgásra? És, mennyi a rekord eddig?
* Közben egyik szemöldöke már valahol a plafonon pihenhet. Lehet, hogy a kérdés nem felé irányult, de akaratlanul is beleszólt. Előbb mondta, mint gondolkodott rajta. Mikor Intath oly szépen érdeklődik, az asztal után már játékosan forgatja a szemeit. Mintha már várta volna ezt a szöveget, csak nem pont ilyen formában. *
- Megbaszva, kibaszva!
* Mutat hátrafelé miközben ő továbbra is előrefele néz. Persze ez messze áll a valóságtól, mégsem tudta megállítani azt az örökmozgó pofáját. Csak nehogy valaki szívére vegye a szar humorát. Közben Mardeiihoz fordul mikor ház ajándékáról kezd beszélni. *
- Igazad volt, szembetűnő!
* Többet nem mond. Csak a helyén várja, hogy az események kibontakozzanak. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nagyobb reakciót nem várt a nőtől, mintsem egy apróbb biccentést, vagy egy kosza pillantást. Ám mikor rámosolyog, egy pillanatra elbizonytalanodik. Mint meleg kés a vajon, úgy döfte át a szívét ez a pillantásával. De sokat nem bambul, összeszedi magát, vagy ne legyen harcos fajta. Ellenvetést a csatlakozásáról senkitől sem érkezik, szóval nyugodt szívvel foglalja el jogos helyét az egybegyűltek csarnokában. Pont időben jött egy újabb érdekes beszélgetésre. *
- Gnóm felrúgás? Tán készültök az éves gnóm táv rúgásra? És, mennyi a rekord eddig?
* Közben egyik szemöldöke már valahol a plafonon pihenhet. Lehet, hogy a kérdés nem felé irányult, de akaratlanul is beleszólt. Előbb mondta, mint gondolkodott rajta. Mikor Intath oly szépen érdeklődik, az asztal után már játékosan forgatja a szemeit. Mintha már várta volna ezt a szöveget, csak nem pont ilyen formában. *
- Megbaszva, kibaszva!
* Mutat hátrafelé miközben ő továbbra is előrefele néz. Persze ez messze áll a valóságtól, mégsem tudta megállítani azt az örökmozgó pofáját. Csak nehogy valaki szívére vegye a szar humorát. Közben Mardeiihoz fordul mikor ház ajándékáról kezd beszélni. *
- Igazad volt, szembetűnő!
* Többet nem mond. Csak a helyén várja, hogy az események kibontakozzanak. *
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-17 18:51:21
Üzenet elküldve: 2024-06-17 18:51:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Elsősorban Relael//
*Dayaneer kérdését már nem válaszolja meg, pedig egy pillanattal ezelőtt még szívesen belement volna a játékba. Sőt, annál többre is hajlandó lett volna. Valójában most sincs ez másképp, de Relael jelenléte alaposan felborítja a kedélyes diskurzusuk menetét. Az ezüsthajú félvér is megtér a társaságba és illően köszönti Relaelt.
Kitölti a kért almabort, s szerencsére az elf magához is veszi a poharat és nem kell utána hurcolásznia. Lop még egy pillantást a wegtoreniről, csakhogy elraktározza őt az emlékében - talán jól fog jönni még egyszer magányos perceiben - és követi az elf nemest.*
-Hamarosan visszatérek. Úgy hiszem... *Valamiért úgy érzi, informálnia kell az egybegyűlteket. Ha a szőke elf meglehetősen morcosnak is látszik az irányába, Dayaneer sokat ígérő pillantásait azért nem feledi egykönnyen.*
-Alissäna pihen. *Feleli tömören. Mardeii hollétéről nem kell beszámolni, mert a férfi hamar megjelenik és ellátja a szükséges információval. Így is lett volna mit mondani, de így aztán végképp nyert ügye lesz. Át is fut arcán egy halovány, elégedett mosolyszerűség, miközben ujjai segítségével sebtiben rendbe szedi kócos fürtjeit.
Ahogy Relael megtorpan, úgy ő is leköveti, jobb híján a pult szélének támaszkodva állapodva meg az úrnő mellett. Ahogy az már lenni szokott, most is bizsergő gyomorral és kezdődő izgatottsággal veszi tudomásul az elf nemes közelségét. Tekintete csak egy pillanatra tévelyeg el, igyekszik felszegni állát a beszámolója közben.
Számos dolgot mondhatna; beszámolhatna a megannyi utazóról, akik nem a tengerről jöttek. A két, mókát kereső leányról, az éjjel megszállt párról, a sötételfekről... De csak szegről-végről tud róluk dolgokat és azt már volt ideje megtapasztalni, mi a véleménye Relaelnek az efféle félinformációkról. Így kénytelen-kelletlen, de azzal rukkol elő, amit Mardeiitől hallott.*
-Sárvárost lerohanta Artheniorban a városőrség. *Tompít hangján, hogy lehetőleg csak Relael hallja. Ehhez meglehetősen közel kell hajoljon a lány füléhez, ami nem csak érzékeire hat; valahol hízik a mája a tudattól, hogy úgy festhet, mint a kisasszony bizalmasa, akivel fontos dolgokról sutyorog.*
-Hallottam már máshol is, de csak pletykaként. Az az ezüsthajú félvér viszont egyenesen onnét jön. *Csak lopva pillant Ettvallder felé.*
-És azt is hallottam, hogy visszavárják Artheniorba a nemeseket. *Tisztában van vele, hogy Relael is onnét jön. Látszik rajta, hogy ennél konkrétabbat nem tud utóbbiról. Hallott ő ilyet is és olyat is, ostobaságokat viszont nem akar fecsegni.*
-A barátja nem kedvel túlzottan. *Tekintetével lopva jelzi, kire is utal. Nem, mintha bármi reakciót várna rá, csak úgy kicsúszik a száján. Nagyot nyel, s izgatottan keresi a zöldeket, várva, hogy elégedettség ül-e ki tükrükben.*
//Elsősorban Relael//
*Dayaneer kérdését már nem válaszolja meg, pedig egy pillanattal ezelőtt még szívesen belement volna a játékba. Sőt, annál többre is hajlandó lett volna. Valójában most sincs ez másképp, de Relael jelenléte alaposan felborítja a kedélyes diskurzusuk menetét. Az ezüsthajú félvér is megtér a társaságba és illően köszönti Relaelt.
Kitölti a kért almabort, s szerencsére az elf magához is veszi a poharat és nem kell utána hurcolásznia. Lop még egy pillantást a wegtoreniről, csakhogy elraktározza őt az emlékében - talán jól fog jönni még egyszer magányos perceiben - és követi az elf nemest.*
-Hamarosan visszatérek. Úgy hiszem... *Valamiért úgy érzi, informálnia kell az egybegyűlteket. Ha a szőke elf meglehetősen morcosnak is látszik az irányába, Dayaneer sokat ígérő pillantásait azért nem feledi egykönnyen.*
-Alissäna pihen. *Feleli tömören. Mardeii hollétéről nem kell beszámolni, mert a férfi hamar megjelenik és ellátja a szükséges információval. Így is lett volna mit mondani, de így aztán végképp nyert ügye lesz. Át is fut arcán egy halovány, elégedett mosolyszerűség, miközben ujjai segítségével sebtiben rendbe szedi kócos fürtjeit.
Ahogy Relael megtorpan, úgy ő is leköveti, jobb híján a pult szélének támaszkodva állapodva meg az úrnő mellett. Ahogy az már lenni szokott, most is bizsergő gyomorral és kezdődő izgatottsággal veszi tudomásul az elf nemes közelségét. Tekintete csak egy pillanatra tévelyeg el, igyekszik felszegni állát a beszámolója közben.
Számos dolgot mondhatna; beszámolhatna a megannyi utazóról, akik nem a tengerről jöttek. A két, mókát kereső leányról, az éjjel megszállt párról, a sötételfekről... De csak szegről-végről tud róluk dolgokat és azt már volt ideje megtapasztalni, mi a véleménye Relaelnek az efféle félinformációkról. Így kénytelen-kelletlen, de azzal rukkol elő, amit Mardeiitől hallott.*
-Sárvárost lerohanta Artheniorban a városőrség. *Tompít hangján, hogy lehetőleg csak Relael hallja. Ehhez meglehetősen közel kell hajoljon a lány füléhez, ami nem csak érzékeire hat; valahol hízik a mája a tudattól, hogy úgy festhet, mint a kisasszony bizalmasa, akivel fontos dolgokról sutyorog.*
-Hallottam már máshol is, de csak pletykaként. Az az ezüsthajú félvér viszont egyenesen onnét jön. *Csak lopva pillant Ettvallder felé.*
-És azt is hallottam, hogy visszavárják Artheniorba a nemeseket. *Tisztában van vele, hogy Relael is onnét jön. Látszik rajta, hogy ennél konkrétabbat nem tud utóbbiról. Hallott ő ilyet is és olyat is, ostobaságokat viszont nem akar fecsegni.*
-A barátja nem kedvel túlzottan. *Tekintetével lopva jelzi, kire is utal. Nem, mintha bármi reakciót várna rá, csak úgy kicsúszik a száján. Nagyot nyel, s izgatottan keresi a zöldeket, várva, hogy elégedettség ül-e ki tükrükben.*
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-17 17:10:28
Üzenet elküldve: 2024-06-17 17:10:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Épp a seprűt támasztja odafenn a falnak, mikor a nevét hallja. Hamar ki is hajol a korlát felett, hogy szemügyre vegye, hányadán is állnak az egybegyűltek. Mikor pedig a hang gazdáját is szemrevételezi, lerobog a lépcsőn. Na nem azért, hogy hajbókolva üdvözölje a megtérő elfet; sokkal inkább azért, mert látja, hogy a félvért elszólítja a kötelesség, valakinek pedig helyt kell állnia a pult mögött addig is.
Relael felé csak biccent, miközben beoldalaz a pult mögé; Haldrian esetében azonban már máshogy jár el. Tisztában van vele, hogy a kölyöknek van mit bizonyítania itt. Épp ezért markolja vállon, hogy a fülébe súgjon néhány említésre méltó dolgot, méghozzá úgy, hogy csak amaz hallja. Ezután sajátos mosolyt öltve áll be a pult mögé, hogy szolgálatkészen körbepillantson.*
-Egy kör barna a ház ajándéka. Ha már mindenki az úrnőt várja, holott itt vagyok én is arra, hogy a szívük bánatát és kívánalmát előadják... *Tisztában van vele, hogy mindegyikük a híres-hírhedt úrnőbe óhajt csimpaszkodni - Intath kívételével szemmel láthatóan - bár azt már nem igazán ért, miért. Elvégre itt van ő is, ha a szolgálatukat akarják felkínálni. Nyilván amaz mutatósabb, de sokkal undokabb is; bár elsőre csak előbbit tudják megállapítani úgy is. Talán attól tartanak, hogy kevésbé veszik őket majd komolyan, ha a csaposnak adják elő jöttüknek okát. Bárhogy is legyen, ő felettébb türelmes ember; végtelen béketűrésében még arra is szentel figyelmet, hogy egy kés segítségével a kitöltött korsókban gondosan lesimítsa a felhabzó barnasört.*
*Épp a seprűt támasztja odafenn a falnak, mikor a nevét hallja. Hamar ki is hajol a korlát felett, hogy szemügyre vegye, hányadán is állnak az egybegyűltek. Mikor pedig a hang gazdáját is szemrevételezi, lerobog a lépcsőn. Na nem azért, hogy hajbókolva üdvözölje a megtérő elfet; sokkal inkább azért, mert látja, hogy a félvért elszólítja a kötelesség, valakinek pedig helyt kell állnia a pult mögött addig is.
Relael felé csak biccent, miközben beoldalaz a pult mögé; Haldrian esetében azonban már máshogy jár el. Tisztában van vele, hogy a kölyöknek van mit bizonyítania itt. Épp ezért markolja vállon, hogy a fülébe súgjon néhány említésre méltó dolgot, méghozzá úgy, hogy csak amaz hallja. Ezután sajátos mosolyt öltve áll be a pult mögé, hogy szolgálatkészen körbepillantson.*
-Egy kör barna a ház ajándéka. Ha már mindenki az úrnőt várja, holott itt vagyok én is arra, hogy a szívük bánatát és kívánalmát előadják... *Tisztában van vele, hogy mindegyikük a híres-hírhedt úrnőbe óhajt csimpaszkodni - Intath kívételével szemmel láthatóan - bár azt már nem igazán ért, miért. Elvégre itt van ő is, ha a szolgálatukat akarják felkínálni. Nyilván amaz mutatósabb, de sokkal undokabb is; bár elsőre csak előbbit tudják megállapítani úgy is. Talán attól tartanak, hogy kevésbé veszik őket majd komolyan, ha a csaposnak adják elő jöttüknek okát. Bárhogy is legyen, ő felettébb türelmes ember; végtelen béketűrésében még arra is szentel figyelmet, hogy egy kés segítségével a kitöltött korsókban gondosan lesimítsa a felhabzó barnasört.*
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-16 21:18:01
Üzenet elküldve: 2024-06-16 21:18:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán kissé tényleg túlzásba esett azzal, hogy csak éppen hogy cirógatni akarta a másik kettő kíváncsiságát és ettől kissé üres lett a válasza, de mindegy. Ha nem tetszik nekik majd szóvá teszik! Ez mivel nem történik meg így a doki továbbra is játékos mosollyal néz a kettő irányába. A wegtoreni kérdésén elgondolkodik kicsit.*
-A díszvendége vagyok. Az talán jelent valamit.
*Nem mintha eddig annyi előnye származott volna ebből. A fattyúról mint kiderül helyi termék. Ahhoz képest, hogy az utcák nevelték nem végeztek túl jó leckét. Jó nem mintha a doki ne lett volna ilyen vagy rosszabb csak az más volt. Ő tisztában volt a következményekkel csak azok nem érdekelték őt. A fattyú viszont... Annak tervezett kérdése hallatán azért ő is kíváncsian néz a nőre, hogy ehhez mit szól. Lehet közli, hogy egy óriás is felpróbálta már. Ez viszont nem derül ki mert megérkezik a ház úrnője. Ettől még az időközben wegtoreni irányából kapott válaszra se reagál. Ritka, hogy a doki kicsit se tud valaki fejébe bele látni, de a zöldszemű ilyen. És ez most nem annyira tetszik neki. A fattyú vele szemben egy nyitott könyv. Nehezebb lenne nem észrevenni mit csinál mint fordítva. A szűkszavú válaszára Relael hasonlóan válaszol.*
-Pedig elnéztem volna még egy pár gnóm felrúgását.
*Von vállat majd iszik a sörébe. A nő is kap egy italt és sárváros felszabadítója is visszatér közéjük. Őt viszont vigyorogva fogadja az elf.*
-Na, sikerült megbaszni, azt az asztalt?
*Mikor Relael félrevonul a fattyúval akkor a doki a wegtoreni felé fordul.*
-Nos, mit szólsz? Elképzelve más volt?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán kissé tényleg túlzásba esett azzal, hogy csak éppen hogy cirógatni akarta a másik kettő kíváncsiságát és ettől kissé üres lett a válasza, de mindegy. Ha nem tetszik nekik majd szóvá teszik! Ez mivel nem történik meg így a doki továbbra is játékos mosollyal néz a kettő irányába. A wegtoreni kérdésén elgondolkodik kicsit.*
-A díszvendége vagyok. Az talán jelent valamit.
*Nem mintha eddig annyi előnye származott volna ebből. A fattyúról mint kiderül helyi termék. Ahhoz képest, hogy az utcák nevelték nem végeztek túl jó leckét. Jó nem mintha a doki ne lett volna ilyen vagy rosszabb csak az más volt. Ő tisztában volt a következményekkel csak azok nem érdekelték őt. A fattyú viszont... Annak tervezett kérdése hallatán azért ő is kíváncsian néz a nőre, hogy ehhez mit szól. Lehet közli, hogy egy óriás is felpróbálta már. Ez viszont nem derül ki mert megérkezik a ház úrnője. Ettől még az időközben wegtoreni irányából kapott válaszra se reagál. Ritka, hogy a doki kicsit se tud valaki fejébe bele látni, de a zöldszemű ilyen. És ez most nem annyira tetszik neki. A fattyú vele szemben egy nyitott könyv. Nehezebb lenne nem észrevenni mit csinál mint fordítva. A szűkszavú válaszára Relael hasonlóan válaszol.*
-Pedig elnéztem volna még egy pár gnóm felrúgását.
*Von vállat majd iszik a sörébe. A nő is kap egy italt és sárváros felszabadítója is visszatér közéjük. Őt viszont vigyorogva fogadja az elf.*
-Na, sikerült megbaszni, azt az asztalt?
*Mikor Relael félrevonul a fattyúval akkor a doki a wegtoreni felé fordul.*
-Nos, mit szólsz? Elképzelve más volt?
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-16 19:34:22
Üzenet elküldve: 2024-06-16 19:34:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Bár úgy tesz, mint akinek valójában fel sem tűnik Haldrian szubmisszív viselkedése az ő jelenlétében, valójában igenis feltűnik neki, hogy a fattyú úgy simul a pulthoz és ezzel helyet adva neki, mintha egy rossz pillantásért megkorbácsolná. A maga módján persze szórakoztató volna ez, s feltehetőleg ezzel sem zavarná el maga mellől hű talpnyalóját, ám Relael más módszerekre esküszik. A határok feszegetésének pedig nem most van itt az ideje, ezért marad a jól bevált mosolygásnál és látszólagos kedvességnél, némi domináns fellépéssel megfűszerezve.
Szinte teljes egészében Intathnak szenteli figyelmét - csupán szeme sarkából ellenőrzi, hogy a pohár valóban megfelelően kerül elmosásra -, ám szőke fajtársa nem túl bőbeszédű. Távolságtartóbbnak érzi, mint általában, s ez bizony furcsa, de nem mások előtt fogja ezt szóvá tenni.*
- Tekintve, hogy hol vagyunk éppen, ezt jó hírnek könyvelem el.
*Nyugtázza az eseménytelenség beszámolóját, majd ismételten a serénykedő félvérhez intézi szavait.*
- Igen. Almabort, köszönöm.
*Amint kézhez kapja az italt egy aprót kortyol belőle, csak azután könnyebbül meg, hogy megérzi a minőségi ital édes ízét nyelve hegyen. Persze szeszből ma is akadt elég számára, különösen a tharg ünnepségen, de az utánpótlásnak mindig van helye. Vállai is lejjebb ereszkednek, vonásai is simábbnak látszanak, egészen addig amíg kecsegtető hírrel nem szolgál számára a fattyú.*
- Csakugyan?
*Zöldjei felragyognak lelkesedésében, amit csak egy pillanatra vesz le Haldrianról, hogy egy futólagos pillantást vessen a számára idegen Skyy felé. Üde mosolya töretlen, főleg mert úrnőnek szólították, holott továbbra sem tett semmit azért, hogy kiérdemelje.*
- Szép napot!
*S mivel senki nem intéz további szavakat felé, ezért a pult távolabbi felének irányába sétál lendületesen, közben int Haldriannak, hogy kövesse.*
- Mardeii és a kis pillangó merre járnak?
*Kérdezi emelkedett hangerőn, hogy az esetleg tőle lemaradt félvér is jól hallhassa kérdését, mielőtt megtorpan és lehetőséget ad arra, hogy Haldrian felzárkózhasson hozzá.*
- Nos, mesélj! Csupa fül vagyok.
*Kiérezhető az izgatottság hangjából, közben háttal a pultnak dől és lassan, aprókat kortyol a borból.*
*Bár úgy tesz, mint akinek valójában fel sem tűnik Haldrian szubmisszív viselkedése az ő jelenlétében, valójában igenis feltűnik neki, hogy a fattyú úgy simul a pulthoz és ezzel helyet adva neki, mintha egy rossz pillantásért megkorbácsolná. A maga módján persze szórakoztató volna ez, s feltehetőleg ezzel sem zavarná el maga mellől hű talpnyalóját, ám Relael más módszerekre esküszik. A határok feszegetésének pedig nem most van itt az ideje, ezért marad a jól bevált mosolygásnál és látszólagos kedvességnél, némi domináns fellépéssel megfűszerezve.
Szinte teljes egészében Intathnak szenteli figyelmét - csupán szeme sarkából ellenőrzi, hogy a pohár valóban megfelelően kerül elmosásra -, ám szőke fajtársa nem túl bőbeszédű. Távolságtartóbbnak érzi, mint általában, s ez bizony furcsa, de nem mások előtt fogja ezt szóvá tenni.*
- Tekintve, hogy hol vagyunk éppen, ezt jó hírnek könyvelem el.
*Nyugtázza az eseménytelenség beszámolóját, majd ismételten a serénykedő félvérhez intézi szavait.*
- Igen. Almabort, köszönöm.
*Amint kézhez kapja az italt egy aprót kortyol belőle, csak azután könnyebbül meg, hogy megérzi a minőségi ital édes ízét nyelve hegyen. Persze szeszből ma is akadt elég számára, különösen a tharg ünnepségen, de az utánpótlásnak mindig van helye. Vállai is lejjebb ereszkednek, vonásai is simábbnak látszanak, egészen addig amíg kecsegtető hírrel nem szolgál számára a fattyú.*
- Csakugyan?
*Zöldjei felragyognak lelkesedésében, amit csak egy pillanatra vesz le Haldrianról, hogy egy futólagos pillantást vessen a számára idegen Skyy felé. Üde mosolya töretlen, főleg mert úrnőnek szólították, holott továbbra sem tett semmit azért, hogy kiérdemelje.*
- Szép napot!
*S mivel senki nem intéz további szavakat felé, ezért a pult távolabbi felének irányába sétál lendületesen, közben int Haldriannak, hogy kövesse.*
- Mardeii és a kis pillangó merre járnak?
*Kérdezi emelkedett hangerőn, hogy az esetleg tőle lemaradt félvér is jól hallhassa kérdését, mielőtt megtorpan és lehetőséget ad arra, hogy Haldrian felzárkózhasson hozzá.*
- Nos, mesélj! Csupa fül vagyok.
*Kiérezhető az izgatottság hangjából, közben háttal a pultnak dől és lassan, aprókat kortyol a borból.*
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-16 15:28:42
Üzenet elküldve: 2024-06-16 15:28:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Fejét a pultnak támasztva várja Intath és a kisasszony megismerkedésének történetét. Részletes, nosztalgiázós regére számít valamiért, legalább is azt hallana szívesen, úgy egy-két aprócska információmorzsára szert tehetne a tulajjal kapcsolatban. A Szöszi azonban, mint minden eddigi válaszát, rövidre és tömörre fogja, épp egy kicsi választja el tőle, hogy a wegtoreni ezen bosszankodva felhorkanjon. Mintha direkt cukkolni akarná őt ezzel is. Nem adja meg neki az örömöt azzal, hogy látványosan felhúzza magát, csupán széles vigyor nyúlik el arcát, mint aki leleplezett valamit.*
- Szóval nagyon közeli barátok lennétek?
*Ezt csak úgy játékon kívül kérdi, bízva abban, hogy a férfi véletlen reakciója elárulja majd, helyesek-e a valójában ez eddig teljesen megalapozatlan sejtései.
Haldrian a meglehetősen unalmas kérdésére egy hasonlóan izgalmas felelettel rukkol elő. Sejtette, hogy idevalósi, hallani azon, ahogy ejti a szavakat - ha valamit, hát a kikötői beszédet messziről felismeri. Az, hogy egy fattyú nem ismeri a szüleit, egyáltalán nem meglepő. A félvéreket gyakran hagyják magukra, a gőgös elfek társadalma általában kiveti a hozzájuk hasonlóakat.*
~ Szóval utcagyerek.~ *Úgy tűnik akkor van valami, amiben hasonlítanak.
Mivel már meglehetősen szárad a szája, belekortyol sörébe, de csaknem visszaköpi a korsóba, mikor Haldrian belekezd a kérdésébe. Ugyan valamiért nem ér azt befejezni, Daya ekkor még nem látja a miértjét, de tagadhatatlanul mulattatja, hogy így belecsapott a közepébe.*
- Mekkora micsoda? *kérdez vissza derűsen, de hamarosan maga is észreveszi a félbehagyott kérdés okát. Az ok, ami könnyedén és magabiztosan libben be, hullámos, sötét fürtökkel, fonatokkal és hosszú fülekkel. A különös tetoválást van még ideje megszemlélni, mielőtt a pult mögé penderülne és eltűnne annak takarásában.*
- Elég konkrét célja van *felel még Intathnak, de rá sem pillant, tekintete kíváncsian kutatja a pult mögötti történéseket. A játéknak úgy tűnik vége szakad, vagy legalább szünetre kényszerül, az elf érkezése leköti mindenki figyelmét, még ha nem is volt szándékolt célja.
Mire az ezüst üstökű fattyú úrnőmnek szólítja a hölgyeményt, már régen összeállt Dayaneer fejében, ki is vetődött szedett-vetett társaságuk felé. Relael kisasszony részben megfelel a félmondatok, hallomások és élénk fantáziája által kialakított elképzeléseinek. Hosszúéltű és egyértelmű, hogy nem a Kikötő nevelte, sokkalta valószínűbb, hogy puccos városi uraságok.
Egyelőre nem szól semmit, úgy tűnik, hogy a ház úrnőjének van elég dolga most, így csak csendesen kortyol sörébe, figyelmesen hallgat. Persze maga is tervez szót váltani vele, de kivárja a sorát.*
*Fejét a pultnak támasztva várja Intath és a kisasszony megismerkedésének történetét. Részletes, nosztalgiázós regére számít valamiért, legalább is azt hallana szívesen, úgy egy-két aprócska információmorzsára szert tehetne a tulajjal kapcsolatban. A Szöszi azonban, mint minden eddigi válaszát, rövidre és tömörre fogja, épp egy kicsi választja el tőle, hogy a wegtoreni ezen bosszankodva felhorkanjon. Mintha direkt cukkolni akarná őt ezzel is. Nem adja meg neki az örömöt azzal, hogy látványosan felhúzza magát, csupán széles vigyor nyúlik el arcát, mint aki leleplezett valamit.*
- Szóval nagyon közeli barátok lennétek?
*Ezt csak úgy játékon kívül kérdi, bízva abban, hogy a férfi véletlen reakciója elárulja majd, helyesek-e a valójában ez eddig teljesen megalapozatlan sejtései.
Haldrian a meglehetősen unalmas kérdésére egy hasonlóan izgalmas felelettel rukkol elő. Sejtette, hogy idevalósi, hallani azon, ahogy ejti a szavakat - ha valamit, hát a kikötői beszédet messziről felismeri. Az, hogy egy fattyú nem ismeri a szüleit, egyáltalán nem meglepő. A félvéreket gyakran hagyják magukra, a gőgös elfek társadalma általában kiveti a hozzájuk hasonlóakat.*
~ Szóval utcagyerek.~ *Úgy tűnik akkor van valami, amiben hasonlítanak.
Mivel már meglehetősen szárad a szája, belekortyol sörébe, de csaknem visszaköpi a korsóba, mikor Haldrian belekezd a kérdésébe. Ugyan valamiért nem ér azt befejezni, Daya ekkor még nem látja a miértjét, de tagadhatatlanul mulattatja, hogy így belecsapott a közepébe.*
- Mekkora micsoda? *kérdez vissza derűsen, de hamarosan maga is észreveszi a félbehagyott kérdés okát. Az ok, ami könnyedén és magabiztosan libben be, hullámos, sötét fürtökkel, fonatokkal és hosszú fülekkel. A különös tetoválást van még ideje megszemlélni, mielőtt a pult mögé penderülne és eltűnne annak takarásában.*
- Elég konkrét célja van *felel még Intathnak, de rá sem pillant, tekintete kíváncsian kutatja a pult mögötti történéseket. A játéknak úgy tűnik vége szakad, vagy legalább szünetre kényszerül, az elf érkezése leköti mindenki figyelmét, még ha nem is volt szándékolt célja.
Mire az ezüst üstökű fattyú úrnőmnek szólítja a hölgyeményt, már régen összeállt Dayaneer fejében, ki is vetődött szedett-vetett társaságuk felé. Relael kisasszony részben megfelel a félmondatok, hallomások és élénk fantáziája által kialakított elképzeléseinek. Hosszúéltű és egyértelmű, hogy nem a Kikötő nevelte, sokkalta valószínűbb, hogy puccos városi uraságok.
Egyelőre nem szól semmit, úgy tűnik, hogy a ház úrnőjének van elég dolga most, így csak csendesen kortyol sörébe, figyelmesen hallgat. Persze maga is tervez szót váltani vele, de kivárja a sorát.*
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-12 21:50:08
Üzenet elküldve: 2024-06-12 21:50:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* Mardeii válaszára kicsit elkacagja magát. Érdekes egy banda, ha még a sajátjaik számát sem tartják számon. Ám a másrészt, ha csak jönnek, mennek, akkor egyet tud érteni. Nem minden jöttment érdemli meg, hogy emlékezzenek rá. *
- Szép ruhák, ében haj, hosszú fülek. Vettem nyitva tartom a szemem. Na meg a rum! Terveztem visszamenni a városba, szóval az is megoldható. Csak ne felejtsem el.
* Több nem jut eszébe, így nem is tartoztatná fel a dolgaiban. Biztos megvannak a saját problémai. A félvérnek meg szembe kell néznie a démonjaival. *
- Rendben akkor legközelebb!
* Azzal int Mardeii irányába, és hacsak nem tartoztatja fel, elindul lefele. Zsebre dugott kézzel halad le a lépcsőn, de nem a fogadótérbe, hanem a szobájába. Ugyanis cuccai nagy részét otthagyta, márpedig, ha útnak akarna indulni, akkor bizony szüksége lesz rá. Csak ez után emelkedik vissza a fogadótérbe, ahol meg is pillant valakit, aki elégé hasonlít Mardeii leírására. *
~ Szép ruhák, ében haj, hosszú fülek. ~
* Ha ez nem az úrnő, akkor bánhatja, hogy nem a kikötőbe született. Ha minden sarkon ilyen nők lennének, biztos ide húzna a szíve. Azt viszont kiszűri, hogy az előbbi beszédesebb társaság, hirtelen elnémult, legalábbis egyelőre. Csak reménykedni tud, hogy ez nem jelent semmi rosszat. Meg kockáztatja az újonnan becsatlakozást a beszélgetésbe, még hacsak köszönni is. Mondjuk, nem panaszkodna, ha megihatna egy sört. Lassan oda is lép a pulthoz. Nem tudja mire számítson, de hosszú idő óta először idegesebb a kelleténél. Mielőtt helyet foglalna, először a pult mögött könyöklő nő felé fordul. *
- Úrnő!
* Enyhén meghajol, és csak reménykedik, hogy ne keverje össze valakivel, mert azt nem tudná lemosni magáról. Ha nem tiltakoznak a jelenléte végett, akkor Intath mellé foglal helyet. Látszólag a pultos elvan foglalva, így ő csak a pillanatot várja, ahol letudja inteni a pultost egy sörre. *
* Mardeii válaszára kicsit elkacagja magát. Érdekes egy banda, ha még a sajátjaik számát sem tartják számon. Ám a másrészt, ha csak jönnek, mennek, akkor egyet tud érteni. Nem minden jöttment érdemli meg, hogy emlékezzenek rá. *
- Szép ruhák, ében haj, hosszú fülek. Vettem nyitva tartom a szemem. Na meg a rum! Terveztem visszamenni a városba, szóval az is megoldható. Csak ne felejtsem el.
* Több nem jut eszébe, így nem is tartoztatná fel a dolgaiban. Biztos megvannak a saját problémai. A félvérnek meg szembe kell néznie a démonjaival. *
- Rendben akkor legközelebb!
* Azzal int Mardeii irányába, és hacsak nem tartoztatja fel, elindul lefele. Zsebre dugott kézzel halad le a lépcsőn, de nem a fogadótérbe, hanem a szobájába. Ugyanis cuccai nagy részét otthagyta, márpedig, ha útnak akarna indulni, akkor bizony szüksége lesz rá. Csak ez után emelkedik vissza a fogadótérbe, ahol meg is pillant valakit, aki elégé hasonlít Mardeii leírására. *
~ Szép ruhák, ében haj, hosszú fülek. ~
* Ha ez nem az úrnő, akkor bánhatja, hogy nem a kikötőbe született. Ha minden sarkon ilyen nők lennének, biztos ide húzna a szíve. Azt viszont kiszűri, hogy az előbbi beszédesebb társaság, hirtelen elnémult, legalábbis egyelőre. Csak reménykedni tud, hogy ez nem jelent semmi rosszat. Meg kockáztatja az újonnan becsatlakozást a beszélgetésbe, még hacsak köszönni is. Mondjuk, nem panaszkodna, ha megihatna egy sört. Lassan oda is lép a pulthoz. Nem tudja mire számítson, de hosszú idő óta először idegesebb a kelleténél. Mielőtt helyet foglalna, először a pult mögött könyöklő nő felé fordul. *
- Úrnő!
* Enyhén meghajol, és csak reménykedik, hogy ne keverje össze valakivel, mert azt nem tudná lemosni magáról. Ha nem tiltakoznak a jelenléte végett, akkor Intath mellé foglal helyet. Látszólag a pultos elvan foglalva, így ő csak a pillanatot várja, ahol letudja inteni a pultost egy sörre. *
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-12 20:43:46
Üzenet elküldve: 2024-06-12 20:43:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér - emelet//
//Ettvallder//
-Sokan? *Elgondolkodik egy darabig, miközben elbámul a korlát felett. Végül arra jut, hogy felesleges lenne számot vetni mindenkivel.*
-Nem mondanám. Jönnek-mennek a népek... Kit az arany hoz ide, kit a becsvágy. *Vállat von.*
-Hogy hogyan néz ki? Tudni fogod, ki az, ha látod. *Elvigyorodik. Relael külcsínje szembeötlő lehet.*
-Szép ruhák, ében haj, hosszú fülek... Meg a többi. *Teszi hozzá azért.*
-Három üveg rum elég. Egy darabig. Csak legyen mivel megkínáljam a becses vendéget, ha azt kér. *Valamirevaló fogadó itt, a Kikötőben nincs rum nélkül. A sarokba lép, hogy keze ügyébe kerülhessen a seprű is. Porol ez a hely, mint a rosseb.*
-Lenne még valami? *A félvérre pillant. Nincs ellenére a társaság, de sok beszédnek sok az alja, ő pedig sosem ér dolga végére. Pedig szívesen leülne már egy korsó sör mellé, hogy a tengert bámulva gondolataiba merülhessen. Olyan luxus ez, amire nem sokszor van lehetősége az embernek.*
//Ettvallder//
-Sokan? *Elgondolkodik egy darabig, miközben elbámul a korlát felett. Végül arra jut, hogy felesleges lenne számot vetni mindenkivel.*
-Nem mondanám. Jönnek-mennek a népek... Kit az arany hoz ide, kit a becsvágy. *Vállat von.*
-Hogy hogyan néz ki? Tudni fogod, ki az, ha látod. *Elvigyorodik. Relael külcsínje szembeötlő lehet.*
-Szép ruhák, ében haj, hosszú fülek... Meg a többi. *Teszi hozzá azért.*
-Három üveg rum elég. Egy darabig. Csak legyen mivel megkínáljam a becses vendéget, ha azt kér. *Valamirevaló fogadó itt, a Kikötőben nincs rum nélkül. A sarokba lép, hogy keze ügyébe kerülhessen a seprű is. Porol ez a hely, mint a rosseb.*
-Lenne még valami? *A félvérre pillant. Nincs ellenére a társaság, de sok beszédnek sok az alja, ő pedig sosem ér dolga végére. Pedig szívesen leülne már egy korsó sör mellé, hogy a tengert bámulva gondolataiba merülhessen. Olyan luxus ez, amire nem sokszor van lehetősége az embernek.*
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-12 19:08:21
Üzenet elküldve: 2024-06-12 19:08:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Feleletet kap a kérdésére, még ha úgy is érzi, hogy a szőke elf bizony nem köti a részleteket az orruk alá. Nem érzi teljesen fairnak ekképp a játékot, de nem szól egy árva szót sem; ennyivel biztosan tartozik a szőke elfnek.*
-Bizony nagy. *Bukik ki belőle akaratlanul is válasz gyanánt, ahogy az ében hajú jövevényre pillant. Lehet, hogy a fantáziák kavalkádjába veszett férfiagy teszi vele, de mintha csillanna a wegtoreni leányzó szemében valami kívánalom. Ez pedig igazán simogatja hiúságát.
Amíg a másik kettőt hallgatja, szórakozottan iszik bele a sörébe. Csak kiszáradni készülő nyelvét igyekszik nedvesíteni, mielőtt ő maga is válaszolna a neki szegezett kérdésre.*
-A Kikötőből. Helyi vagyok. Minden utcát, minden házat ismerek. Nem ismertem se anyám, se atyám. De talán jobb is így. *Megereszt egy vigyort. Nem esik rosszul számára a téma és nem is csinál az efféle tényállásokból problémát. Ami azt illeti, semmiből sem.
Talán pimaszsága, talán a csekélyke, szervezetébe juttatott sör az oka, de egészen felbátorodik. A kérdését sem rest a wegtoreninek szegezni.*
-Mekkora volt a legnagyobb, amivel... *A kérdést azonban elharapja, mert ismerős alak libben a vendégtérbe. Csak dermedten, szürkéivel kíséri az elfet, ahogy az a pult mögé lép. A pultnak préseli magát, hogy véletlenül se legyen útban. Furcsa kettősség járja át, akárhányszor az elf a közelébe kerül. Sajátos izgatottság, na meg némi zavar. Előbbi természetesen a nemes külcsínének és habitusának szól. Utóbbi annak, hogy Relael nem rest megadni a módját annak, hogy kifejezze, ő más ligákban játszik. Nem, mintha menekülne a társaságából; elég csak felidézni legutóbbi beszélgetésüket.
Átveszi a poharat, s csak egy pillanatig suhan át értetlenség arcán, mielőtt a vízzel teli dézsába lökné, hogy jó alaposan átdörzsölje. A pohár ugyan makulátlan, de ha Relael mondja, akkor addig pucolja, amíg nem fárad bele az üveg.
Lopva pillant Intathra, miközben megválaszolja az elf kérdését, s csak aztán Dayaneerre. Valahogy nem fűlik a foga hozzá, hogy Relael húsba vágóan éles nyelve a wegtoreni füle hallatára csattanjon hátán, csak úgy a nemes szórakozására. Persze ezek csak kósza gondolatok, melyek átfutnak agyán; elvégre Relael és Dayaneer társasága megéri e kockázatot.
A ló dolgára nem szól semmit, elvégre soha életében nem csutakolt lovat. Ritkán dívik az efféle utazási forma itt, a Kikötőben. Tisztában van vele, hogy ezt Mardeii csinálja. Jobb is.*
-Tölthetek valamit? *Helyezi a pultra a kristálytiszta poharat, majd pillant a zöldek irányába. Igyekszik magabiztosságot sugározni és tekintetét is a megfelelő magasságokban tartani. Ugyanakkor a finom vonalak és a jókora keblek is megduplázódtak az elmúlt pillanatban.*
-Van egy csomó hír is. *Teszi meg hozzá szolgálatkészen és kellően diszkréten, fejét fordítva csak a nemes irányába. Jobbnak látja, ha megmarad pultnak előre.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.12 19:13:49
*Feleletet kap a kérdésére, még ha úgy is érzi, hogy a szőke elf bizony nem köti a részleteket az orruk alá. Nem érzi teljesen fairnak ekképp a játékot, de nem szól egy árva szót sem; ennyivel biztosan tartozik a szőke elfnek.*
-Bizony nagy. *Bukik ki belőle akaratlanul is válasz gyanánt, ahogy az ében hajú jövevényre pillant. Lehet, hogy a fantáziák kavalkádjába veszett férfiagy teszi vele, de mintha csillanna a wegtoreni leányzó szemében valami kívánalom. Ez pedig igazán simogatja hiúságát.
Amíg a másik kettőt hallgatja, szórakozottan iszik bele a sörébe. Csak kiszáradni készülő nyelvét igyekszik nedvesíteni, mielőtt ő maga is válaszolna a neki szegezett kérdésre.*
-A Kikötőből. Helyi vagyok. Minden utcát, minden házat ismerek. Nem ismertem se anyám, se atyám. De talán jobb is így. *Megereszt egy vigyort. Nem esik rosszul számára a téma és nem is csinál az efféle tényállásokból problémát. Ami azt illeti, semmiből sem.
Talán pimaszsága, talán a csekélyke, szervezetébe juttatott sör az oka, de egészen felbátorodik. A kérdését sem rest a wegtoreninek szegezni.*
-Mekkora volt a legnagyobb, amivel... *A kérdést azonban elharapja, mert ismerős alak libben a vendégtérbe. Csak dermedten, szürkéivel kíséri az elfet, ahogy az a pult mögé lép. A pultnak préseli magát, hogy véletlenül se legyen útban. Furcsa kettősség járja át, akárhányszor az elf a közelébe kerül. Sajátos izgatottság, na meg némi zavar. Előbbi természetesen a nemes külcsínének és habitusának szól. Utóbbi annak, hogy Relael nem rest megadni a módját annak, hogy kifejezze, ő más ligákban játszik. Nem, mintha menekülne a társaságából; elég csak felidézni legutóbbi beszélgetésüket.
Átveszi a poharat, s csak egy pillanatig suhan át értetlenség arcán, mielőtt a vízzel teli dézsába lökné, hogy jó alaposan átdörzsölje. A pohár ugyan makulátlan, de ha Relael mondja, akkor addig pucolja, amíg nem fárad bele az üveg.
Lopva pillant Intathra, miközben megválaszolja az elf kérdését, s csak aztán Dayaneerre. Valahogy nem fűlik a foga hozzá, hogy Relael húsba vágóan éles nyelve a wegtoreni füle hallatára csattanjon hátán, csak úgy a nemes szórakozására. Persze ezek csak kósza gondolatok, melyek átfutnak agyán; elvégre Relael és Dayaneer társasága megéri e kockázatot.
A ló dolgára nem szól semmit, elvégre soha életében nem csutakolt lovat. Ritkán dívik az efféle utazási forma itt, a Kikötőben. Tisztában van vele, hogy ezt Mardeii csinálja. Jobb is.*
-Tölthetek valamit? *Helyezi a pultra a kristálytiszta poharat, majd pillant a zöldek irányába. Igyekszik magabiztosságot sugározni és tekintetét is a megfelelő magasságokban tartani. Ugyanakkor a finom vonalak és a jókora keblek is megduplázódtak az elmúlt pillanatban.*
-Van egy csomó hír is. *Teszi meg hozzá szolgálatkészen és kellően diszkréten, fejét fordítva csak a nemes irányába. Jobbnak látja, ha megmarad pultnak előre.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.12 19:13:49
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-12 01:01:25
Üzenet elküldve: 2024-06-12 01:01:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
*A doki nem viszonozza a wegtoreni véleményét a fattyú kiszáradásával kapcsolatban viszont most nem rontja el a hangulatot. Kisebb bemelegítő kérdésére elég semmitmondó választ kap, de nem is várt mást. A fattyú és a nő közti hangulat szinte szemet szúr és továbbra is erősen hangulatromboló a doki számára. A másik fattyú megjelenése pont ezért kiváltképp örömteli az elf számára mert hátha mégiscsak lesz rendes ivócimborája. De sajnos egyből el is lesz hívva asztalt szerelni.*
-Legközelebb.
*Közli tettetett csalódottsággal. Majd kapja is a kérdést. Prédájával játszadozó vadmacskatekintete Haldrian felé fordul, fenntartja még kicsit a feszültséget és csak aztán válaszol.*
-Az előző munkaadóm házánál. Véletlenül arra tévedt, beszélgettünk, kiderült van pár közös ismerősünk, aztán összebarátkoztunk.
*A részleteket úrikalózként elhallgatja, de pár érdekességet így is említett amire lecsaphat, aki akar. Már ha nem az-az érdekesség mit ért beszélgetés alatt. A kérdezés sora ezzel a wegtorenire vándorol, aki a fattyúnak szánja a továbbra is csak bevezető kérdését. Aztán a doki fordul a nő felé, hogy tőle kérdezzen. Lehet mindhárman a felváltva kérdezések stratégiáját választották*
-Konkrét célnak hálálkodhat a kikötő népe amiért visszatértél közénk?
*Még rendesen bele se merültek a játékba, az izgalmasabb kérdésekig se jutottak, méghozzá ő még csak nem is ivott mikor nyílik az ajtó és a Varjú Királynője libben be rajta. A doki hátra fordulva szokásához híven megnézi ki az és a mosoly láttán egy hasonlóval reagál.*
~Boszorkány!~
*Jobbkor nem is érkezhetett volna elrontani a játékukat az úrnő, aki most nem méltóztatik játszani a vendéget. A wegtoreni-t nem ejtették a fejére, annyit meg nem ivott, hogy ne álljon össze neki egyből kivel is van dolga. Így lehet annyi is volt a játékukból. Pedig vicces lett volna leitatni. A varjúkirálynő érdekes játékba kezd amit a doki egyelőre nem tud hova tenni. Mikor meglesz szólítva akkor meglögyböli a korsóját, vállat ránt és mintha csak az időről kérdezte volna egy komája úgy válaszol.*
-Nem volt semmi izgalom.
*Bár igyekszik fenntartani az érdektelenség látszatát, de oda-oda sandít Relael és a fattyú irányába. Valahogy rossz hangulat kezdi elfogni.*
*A doki nem viszonozza a wegtoreni véleményét a fattyú kiszáradásával kapcsolatban viszont most nem rontja el a hangulatot. Kisebb bemelegítő kérdésére elég semmitmondó választ kap, de nem is várt mást. A fattyú és a nő közti hangulat szinte szemet szúr és továbbra is erősen hangulatromboló a doki számára. A másik fattyú megjelenése pont ezért kiváltképp örömteli az elf számára mert hátha mégiscsak lesz rendes ivócimborája. De sajnos egyből el is lesz hívva asztalt szerelni.*
-Legközelebb.
*Közli tettetett csalódottsággal. Majd kapja is a kérdést. Prédájával játszadozó vadmacskatekintete Haldrian felé fordul, fenntartja még kicsit a feszültséget és csak aztán válaszol.*
-Az előző munkaadóm házánál. Véletlenül arra tévedt, beszélgettünk, kiderült van pár közös ismerősünk, aztán összebarátkoztunk.
*A részleteket úrikalózként elhallgatja, de pár érdekességet így is említett amire lecsaphat, aki akar. Már ha nem az-az érdekesség mit ért beszélgetés alatt. A kérdezés sora ezzel a wegtorenire vándorol, aki a fattyúnak szánja a továbbra is csak bevezető kérdését. Aztán a doki fordul a nő felé, hogy tőle kérdezzen. Lehet mindhárman a felváltva kérdezések stratégiáját választották*
-Konkrét célnak hálálkodhat a kikötő népe amiért visszatértél közénk?
*Még rendesen bele se merültek a játékba, az izgalmasabb kérdésekig se jutottak, méghozzá ő még csak nem is ivott mikor nyílik az ajtó és a Varjú Királynője libben be rajta. A doki hátra fordulva szokásához híven megnézi ki az és a mosoly láttán egy hasonlóval reagál.*
~Boszorkány!~
*Jobbkor nem is érkezhetett volna elrontani a játékukat az úrnő, aki most nem méltóztatik játszani a vendéget. A wegtoreni-t nem ejtették a fejére, annyit meg nem ivott, hogy ne álljon össze neki egyből kivel is van dolga. Így lehet annyi is volt a játékukból. Pedig vicces lett volna leitatni. A varjúkirálynő érdekes játékba kezd amit a doki egyelőre nem tud hova tenni. Mikor meglesz szólítva akkor meglögyböli a korsóját, vállat ránt és mintha csak az időről kérdezte volna egy komája úgy válaszol.*
-Nem volt semmi izgalom.
*Bár igyekszik fenntartani az érdektelenség látszatát, de oda-oda sandít Relael és a fattyú irányába. Valahogy rossz hangulat kezdi elfogni.*
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-11 21:40:55
Üzenet elküldve: 2024-06-11 21:40:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Mardeii//
* Miközben Mardeii a asztallal birkózik, a félvér kényelmesen elvan mögötte. Összefont kézzel figyeli, míg meg nem mondja, hogy mit is tegyen. Enyhén megemeli az asztalt, hogy Mardeii kényelmesen tudjon ügyeskedni. *
~ Csak ilyen könnyű legyen minden munkám! ~
* Csak reménykedhet ebben. Mondjuk neki édes mindegy, hogy asztalt kell szerelni, vagy koponyákat kelljen zúzni. Ameddig a sárga tallérok léteznek, addig ő boldog. *
- Ha ennyi, akkor mindent értek. * Elmereng egy kicsit * Sokan vannak ebben a kis csapatban?
* A többire bólint, és megpaskolja a kardját. *
- Az van, attól nem kell félni. Amúgy, lehet későn kérdezem, de hogyan is néz ki ez az úrnő?
* A tervben lévő feladatról nem kérdez többet, ha tudott volna, akkor az előző őt alkalom egyikénél elmondta volna. Inkább vált is komolyabb témára, mégpedig, hogy mégis hogyan is néz ki. Jó lenne nem elrontani az első benyomást, ha egy mód van rá. *
- Rum? Megoldható. Csak nehogy rámrohadjon, ha esetleg tényleg hozok. Bár biztos lenne helye.
* Elgondolkodik, hogy egyáltalán mennyibe kerülhet egy rum. Bár jobban érdekelné, hogy mégis, hogy kéne elszállítania onnan ide. De ezt majd kitalálja, mikor odaér. *
//Mardeii//
* Miközben Mardeii a asztallal birkózik, a félvér kényelmesen elvan mögötte. Összefont kézzel figyeli, míg meg nem mondja, hogy mit is tegyen. Enyhén megemeli az asztalt, hogy Mardeii kényelmesen tudjon ügyeskedni. *
~ Csak ilyen könnyű legyen minden munkám! ~
* Csak reménykedhet ebben. Mondjuk neki édes mindegy, hogy asztalt kell szerelni, vagy koponyákat kelljen zúzni. Ameddig a sárga tallérok léteznek, addig ő boldog. *
- Ha ennyi, akkor mindent értek. * Elmereng egy kicsit * Sokan vannak ebben a kis csapatban?
* A többire bólint, és megpaskolja a kardját. *
- Az van, attól nem kell félni. Amúgy, lehet későn kérdezem, de hogyan is néz ki ez az úrnő?
* A tervben lévő feladatról nem kérdez többet, ha tudott volna, akkor az előző őt alkalom egyikénél elmondta volna. Inkább vált is komolyabb témára, mégpedig, hogy mégis hogyan is néz ki. Jó lenne nem elrontani az első benyomást, ha egy mód van rá. *
- Rum? Megoldható. Csak nehogy rámrohadjon, ha esetleg tényleg hozok. Bár biztos lenne helye.
* Elgondolkodik, hogy egyáltalán mennyibe kerülhet egy rum. Bár jobban érdekelné, hogy mégis, hogy kéne elszállítania onnan ide. De ezt majd kitalálja, mikor odaér. *
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-06-10 13:52:24
Üzenet elküldve: 2024-06-10 13:52:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Egy hatalmas sóhaj kíséretében lép be a fogadótérbe. Futólag felméri a jelenlévőket, egyedül Intathnak szentel több figyelmet. Ha a szőke fajtárs felé fordítja tekintetét, akkor rámosolyog, a többiekkel szemben viszont közömbös marad. Céltudatosan a pult felé veszi az irányt, közben egyik fonatát feszesebbre húzza, s lassan magára ölti kedvenc s elengedhetetlen kiegészítőjét, mely tőle megszokott bájos mosolya volna.
A pult mögött egy szebb poharat kezd el a szekrényben keresni, ez idő alatt guggolva tűnik el mások szeme elől, amíg újra fel nem egyenesedik szerzeményével, amit végül Haldrian orra alá tol.*
- Mosd el kérlek!
*A látszólag tiszta üveg miatt értetlenségre számít, ezért gyorsan folytatja is, hogy esélyt se adjon az ifjú félvérnek a megszólalásra.*
- Úgy látom minden rendben ment, igaz?
*Kérdése közben tekintete ismét Intathra vándorol, mintha valójában tőle várná a választ.*
- A vendégek jól érzik magukat, senki nem verte ki senki fogát?
*Míg vár arra, hogy poharát megtisztítsa Haldrian, addig felkönyököl a pultra, s teendőin kezd el merengeni.*
- Majd valaki csutakolja le a lovamat és vigye be az istállóba.
*Szólal meg ismételten, kissé talán váratlanul a hosszú hallgatását követően.*
*Egy hatalmas sóhaj kíséretében lép be a fogadótérbe. Futólag felméri a jelenlévőket, egyedül Intathnak szentel több figyelmet. Ha a szőke fajtárs felé fordítja tekintetét, akkor rámosolyog, a többiekkel szemben viszont közömbös marad. Céltudatosan a pult felé veszi az irányt, közben egyik fonatát feszesebbre húzza, s lassan magára ölti kedvenc s elengedhetetlen kiegészítőjét, mely tőle megszokott bájos mosolya volna.
A pult mögött egy szebb poharat kezd el a szekrényben keresni, ez idő alatt guggolva tűnik el mások szeme elől, amíg újra fel nem egyenesedik szerzeményével, amit végül Haldrian orra alá tol.*
- Mosd el kérlek!
*A látszólag tiszta üveg miatt értetlenségre számít, ezért gyorsan folytatja is, hogy esélyt se adjon az ifjú félvérnek a megszólalásra.*
- Úgy látom minden rendben ment, igaz?
*Kérdése közben tekintete ismét Intathra vándorol, mintha valójában tőle várná a választ.*
- A vendégek jól érzik magukat, senki nem verte ki senki fogát?
*Míg vár arra, hogy poharát megtisztítsa Haldrian, addig felkönyököl a pultra, s teendőin kezd el merengeni.*
- Majd valaki csutakolja le a lovamat és vigye be az istállóba.
*Szólal meg ismételten, kissé talán váratlanul a hosszú hallgatását követően.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1811-1830