//Kirelysse, a Megfáradt//
* Karizmatikusságának köszönhetően ma is egy újabb egyeddel bővül a hét varjú fogadója. Úgy is épp fogyóban voltak a női egyedek, a vörösek pedig mintha direkt kerülnék ezt a helyet, vajon miért? *
- Ó, valóban?
* Meglepettség ül ki a fattyú arcára. Lehet, hogy csak a szeme káprázott, mikor együtt tértek be a fogadóba, majd foglaltak el egy asztalt, megesik az ilyen. *
- Pedig azt hittem...
* Megállítja magát, mintha gondolkodna mi is lenne a megfelelő szó az ilyen kezdés után. *
- Hogy nagyon is jól ismeritek egymást! De ez nem az én dolgom.
* Betesz néhány poharat a mosogatóba, majd néhány új poharat vesz elő, majd megtölti őket sörrel, amit hamarosan néhány kuncsaft el is kapkod. Az értük járó aranyat csak besöpri a pult mögé. Mások azt hinnék, hogy a pult mögötti földre sepri az összeset, bár egy koppanást sem lehet hallani, valószínű, hogy ez mind a fattyú zsebébe landol. Bólint egyet a vörös kérdésére, miközben egy félig vizes pohárból itatja fel a maradék vizet egy ronggyal. *
- Biztonságos, kellemes. Az étel mindig meleg, az ital mindig hideg. Míg a rókalyukban ez teljesen fordítva van, addig mi adunk a jelenésünkre! Főleg mióta a helyi erők bekeményítettek, azóta egyre többen jönnek ide egy kis, kikapcsolódáshoz.
* Mondja, majd elrakja a száraz poharakat a helyükre, majd a ronggyal tesz néhány körkörös mozdulatot az asztalon, hogy szép tiszta legyen a hölgy előtt. *
- Mit adhatok?
* Kérdi már egy fokkal vidámabb hangvétellel. Nem szükséges, hogy komor témák elrontsák a közeledő estét, még a végén valakinek rémálmai lesznek. *
- Ma a ház specialitása van a menün, birkapörkölt! De nemrégiben szereztünk kiváló minőségű rumot, egyenest Wegtoren szívéből!
* Rákönyököl az asztalra, majd a rövid szemkontaktust követve folytatja. *
- Vagy netán másért jött, kedves...