Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-28 21:20:59
Üzenet elküldve: 2026-04-28 21:20:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*A feketeség válasza a mágikus képességeit illetően titokzatos. Ő pedig épp ezért elégedetlen ugyan, de úgy sejti, nem véletlen a szófukarság, úgyhogy egyelőre ennyiben hagyja. Különben, ha túl kíváncsi, netán még neki is többet kellene elárulnia magáról...
Egy nevet így is kapott, illetve azt is feltételezheti, hogy a lány született mágus, legalábbis nem nagyon tudja másképpen értelmezni, hogy elmondása alapján a mágia mindig is a vérében volt.*
- Hm. - *Hümment csak tanácstalanul, mikor Norileina rá hagyja, hogy találja ki, mivel hálálhatná meg a segítségét. Többre mondjuk nincs is idő, mert a lány egy legyintés kíséretében már megy is vissza a pulthoz, mintha tényleg egészen semmiségnek tartaná a saját tettét.
Garsin meg ugyan hálás, de ha jobban belegondol, fordított esetben ő is magától értetődően nyújtott volna hasonló segítséget, ha hatalmában állna, s nem is várna cserébe semmit. Talán csak nem számított ennyi jóindulatra, mikor ide betért.
Rövidesen követi jótevőjét a pulthoz, ahol a köszöntést követően őt szólítják meg. Bár egy pillanat kell, hogy a kérdést magára vegye, de Dayaneer rá szegeződő tekintete helyre igazítja.*
- Matrūk? - *Kérdez vissza kezdésnek, mert már másodszor hallja a szót a nőtől, és most már kíváncsi, mit is jelent.*
- Miből gondolod?... Mondjuk van benne igazság. Az utóbbi néhány évet Artheniorban töltöttem. De itt születtem és nőttem fel... - *Árulja el az igazságot. A "felnőtt" ugyan túlzásnak hangozhat, de egyrészt akkoriban valóban annak tekintette magát, most pedig - ha külleme másról is árulkodik - már ténylegesen annak nevezhető, ha ifjú is.
Norileina közbekérdezésére nem állja meg, hogy ne adja le a saját tippjét.*
- Wegtoreni talán? - *Kérdi a zöldekbe nézve, a megerősítést várva, de többet nem szól közbe, hagyja, hogy Dayaneer rendesen válaszoljon.
Tekintetén látszódhat a kimerültség, de a figyelem is. Érdekli ez a pult körül összegyűlt - egyébként igencsak mutatós - kis társaság. Norileina zavartsága, a pultos-páros kacér-meghitt apró mozdulatai egymás felé... Akadnak itt érdekes, elkapott részletek, amik az egyes személyekről és kapcsolatukról beszélnek.
Mikor a pultos fickó ételt kínál, röviden habozik, de aztán biccent.*
- Köszönöm, nekem jöhet egy tállal. Aztán rendezném is a tartozásomat, ha megmondjátok, mennyi az annyi. - *Teszi hozzá, előre jelezve a fizetési szándékát. De közben fölfigyel a pult fölötti táblára is, úgyhogy szavai közben már ott bogarássza a sorokat, hátha már onnan le tudja olvasni, mivel adósa a tavernának. Persze tervez rá tenni egy kis borravalót, amennyire lehetőségei engedik, mert - amellett, hogy mostanában folyton éhes - ezért is fogadta el a kínálást: a legkevesebb, hogy a páros készségességért cserébe fogyaszt is valamit.*
*A feketeség válasza a mágikus képességeit illetően titokzatos. Ő pedig épp ezért elégedetlen ugyan, de úgy sejti, nem véletlen a szófukarság, úgyhogy egyelőre ennyiben hagyja. Különben, ha túl kíváncsi, netán még neki is többet kellene elárulnia magáról...
Egy nevet így is kapott, illetve azt is feltételezheti, hogy a lány született mágus, legalábbis nem nagyon tudja másképpen értelmezni, hogy elmondása alapján a mágia mindig is a vérében volt.*
- Hm. - *Hümment csak tanácstalanul, mikor Norileina rá hagyja, hogy találja ki, mivel hálálhatná meg a segítségét. Többre mondjuk nincs is idő, mert a lány egy legyintés kíséretében már megy is vissza a pulthoz, mintha tényleg egészen semmiségnek tartaná a saját tettét.
Garsin meg ugyan hálás, de ha jobban belegondol, fordított esetben ő is magától értetődően nyújtott volna hasonló segítséget, ha hatalmában állna, s nem is várna cserébe semmit. Talán csak nem számított ennyi jóindulatra, mikor ide betért.
Rövidesen követi jótevőjét a pulthoz, ahol a köszöntést követően őt szólítják meg. Bár egy pillanat kell, hogy a kérdést magára vegye, de Dayaneer rá szegeződő tekintete helyre igazítja.*
- Matrūk? - *Kérdez vissza kezdésnek, mert már másodszor hallja a szót a nőtől, és most már kíváncsi, mit is jelent.*
- Miből gondolod?... Mondjuk van benne igazság. Az utóbbi néhány évet Artheniorban töltöttem. De itt születtem és nőttem fel... - *Árulja el az igazságot. A "felnőtt" ugyan túlzásnak hangozhat, de egyrészt akkoriban valóban annak tekintette magát, most pedig - ha külleme másról is árulkodik - már ténylegesen annak nevezhető, ha ifjú is.
Norileina közbekérdezésére nem állja meg, hogy ne adja le a saját tippjét.*
- Wegtoreni talán? - *Kérdi a zöldekbe nézve, a megerősítést várva, de többet nem szól közbe, hagyja, hogy Dayaneer rendesen válaszoljon.
Tekintetén látszódhat a kimerültség, de a figyelem is. Érdekli ez a pult körül összegyűlt - egyébként igencsak mutatós - kis társaság. Norileina zavartsága, a pultos-páros kacér-meghitt apró mozdulatai egymás felé... Akadnak itt érdekes, elkapott részletek, amik az egyes személyekről és kapcsolatukról beszélnek.
Mikor a pultos fickó ételt kínál, röviden habozik, de aztán biccent.*
- Köszönöm, nekem jöhet egy tállal. Aztán rendezném is a tartozásomat, ha megmondjátok, mennyi az annyi. - *Teszi hozzá, előre jelezve a fizetési szándékát. De közben fölfigyel a pult fölötti táblára is, úgyhogy szavai közben már ott bogarássza a sorokat, hátha már onnan le tudja olvasni, mivel adósa a tavernának. Persze tervez rá tenni egy kis borravalót, amennyire lehetőségei engedik, mert - amellett, hogy mostanában folyton éhes - ezért is fogadta el a kínálást: a legkevesebb, hogy a páros készségességért cserébe fogyaszt is valamit.*
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-28 14:31:10
Üzenet elküldve: 2026-04-28 14:31:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
- Jó lesz úgy. *Egyezik bele Dayaneer ajánlatába, akivel kapcsolatban neki még mindig nem esik le, hogy mennyi befolyással is bír a taverna felett, de pont ugyanígy azt sem kérdőjelezi meg, hogy joga volna felajánlani az ingyen szállást két napra. Mondjuk itt van vele a csapos-tengerész barátjuk is, aki nem vétózza meg a döntést, szóval nincs oka kételkedni. Legalább két napig nem kell a növényeivel lefizetnie Nelirát.
Ezt követően másodmagával elvonul, hogy a sérült lábát is meggyógyítsa, s közben kisebb bájcsevej is kialakul kettejük közt.*
- Azt meg. Ezért kaptad, mert tudja a franc, hogy mi bajod lehet, de mindegyiken segít. *Szakmai szempontból továbbra sem lett meggyőzőbb, de a főzetei hatásosak, arra bárki mérget vehet. A varázslata ismét teszi a dolgát, Garsin fájdalma lassacskán enyhül, majd minden bizonnyal teljesen meg is szűnik. Munka közben pillant fel a kérdésre.*
- Nem vagyok én senki. Csak Norileina. A mágia pedig mindig is a véremben volt. *Válaszolja sejtelmesen, amivel igazából semmit nem árul el, merthogy nincs is mit megosztania magáról. Végül összezárja a tenyerét, mellyel a vízsugár megszűnik, ő pedig felegyenesedik a lány mellől.*
- Nem tudom. Majd kitalálod, ha akarod. *Mondja egy legyintés kíséretében a hálát illetően, majd visszamerészkedik a pulthoz a másik páros társaságába, ahol hamarosan Garsinnal kiegészülve már őt ünneplik.*
- Komolyan mondtam, hogy ne csináljátok ezt! Nem jó ez így, hogy ennyire… örültök nekem. Mármint… mindegy. *Zavartan pislogva járnak barnái ide-oda a társai között. Tényleg nem hitte volna, hogy a kikövetelt figyelem nem érinti majd jól, amikor valóban megkapja. Akkor nyugszik csak meg újra, mikor a csapos ételt kínál, barátnője pedig kérdezni kezdi legújabb társukat.*
- Amúgy te milyen nyelven beszélsz? Nagyon furcsán hangzik, de szépek, erősek a szavak. Tetszenek nekem. *Szól Dayaneerhez már-már felcsillanó szemekkel. Azt nem mondja ki egyelőre, hogy szívesen megtanulná őket, mert olyan nyelvnek hangzik, amit akár még imádott istene is érthet, de lelkesedése kétségtelen.*
- Jó lesz úgy. *Egyezik bele Dayaneer ajánlatába, akivel kapcsolatban neki még mindig nem esik le, hogy mennyi befolyással is bír a taverna felett, de pont ugyanígy azt sem kérdőjelezi meg, hogy joga volna felajánlani az ingyen szállást két napra. Mondjuk itt van vele a csapos-tengerész barátjuk is, aki nem vétózza meg a döntést, szóval nincs oka kételkedni. Legalább két napig nem kell a növényeivel lefizetnie Nelirát.
Ezt követően másodmagával elvonul, hogy a sérült lábát is meggyógyítsa, s közben kisebb bájcsevej is kialakul kettejük közt.*
- Azt meg. Ezért kaptad, mert tudja a franc, hogy mi bajod lehet, de mindegyiken segít. *Szakmai szempontból továbbra sem lett meggyőzőbb, de a főzetei hatásosak, arra bárki mérget vehet. A varázslata ismét teszi a dolgát, Garsin fájdalma lassacskán enyhül, majd minden bizonnyal teljesen meg is szűnik. Munka közben pillant fel a kérdésre.*
- Nem vagyok én senki. Csak Norileina. A mágia pedig mindig is a véremben volt. *Válaszolja sejtelmesen, amivel igazából semmit nem árul el, merthogy nincs is mit megosztania magáról. Végül összezárja a tenyerét, mellyel a vízsugár megszűnik, ő pedig felegyenesedik a lány mellől.*
- Nem tudom. Majd kitalálod, ha akarod. *Mondja egy legyintés kíséretében a hálát illetően, majd visszamerészkedik a pulthoz a másik páros társaságába, ahol hamarosan Garsinnal kiegészülve már őt ünneplik.*
- Komolyan mondtam, hogy ne csináljátok ezt! Nem jó ez így, hogy ennyire… örültök nekem. Mármint… mindegy. *Zavartan pislogva járnak barnái ide-oda a társai között. Tényleg nem hitte volna, hogy a kikövetelt figyelem nem érinti majd jól, amikor valóban megkapja. Akkor nyugszik csak meg újra, mikor a csapos ételt kínál, barátnője pedig kérdezni kezdi legújabb társukat.*
- Amúgy te milyen nyelven beszélsz? Nagyon furcsán hangzik, de szépek, erősek a szavak. Tetszenek nekem. *Szól Dayaneerhez már-már felcsillanó szemekkel. Azt nem mondja ki egyelőre, hogy szívesen megtanulná őket, mert olyan nyelvnek hangzik, amit akár még imádott istene is érthet, de lelkesedése kétségtelen.*
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-27 15:15:41
Üzenet elküldve: 2026-04-27 15:15:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Vérszem. Különösen ronda betegség, ha valaki elkapja, nem tud szabadulni tőle. Van, aki bele is hal.
A felkínált italok nem elegendőek Nori Leina számára, még a szállást is ingyen akarja. Neki ezzel személy szerint semmi baja, egyelőre az is csoda, hogy a pult mögött megtűrik. De mit szól ehhez az, akinek több köze van a helyhez? Kíváncsian sandít Dayaneer arcára, majd az orra alatt halkan kuncog egy sort, mintha csak a torkát köszörülné. Húzd meg-ereszd meg, érdekes kereskedői taktika, gondolja. Na de hát maga nem kereskedő, nem nagyon ért ehhez.
Szeme viszont azért van. Remekül látja is, hogy a varázslattal gyógyított ifjú megbillen a pult felé tartva, noha szerencsére legalább nem az itallal akarja visszatölteni elfolyt nedveit. A két nőnek viszont nincs baja a piával, a kreol és a feketehajú eltűntetik saját penitenciájukat.
Nem sok szabadideje marad eltűnődni a dolgon, a pult mögötti amúgy sem túl tágas tér hirtelen még jobban beszűkül, ahogy a wegtoreni mellé húzódik, és magának követeli a figyelmét azzal a végtelenül egyszerű dologgal, hogy megérinti. Pedig még csak nem is bizalmas a dolog - épp csak az ujjain érzi a nő ujjait ahogy a szelence a tenyerébe simul, de ez az érintés megfejelve azzal a mosollyal és a szép szemek pillantásával..! Bizony emlékeztetnie kell magát arra, hogy Dayaneer valószínűleg most is csak játszik vele, és nem szabad, elismétli magában: nem-sza-bad mást látnia az egészben, mint -mondjuk- bajtársiasságot. Persze ettől nem érzi a száját kevésbé száraznak, s mire eljut addig, hogy válaszolni is tudjon a menetrendszerű fricskára, a kreol már ismét a vendégekkel törődik.
Mivel így van némi ideje, minden további nélkül él a wegtorenitől kapott lehetőséggel, és az illatos, príma dohányból megtömi pipáját. Persze ő maga ellenállóbb bizonyos különösen ronda betegségekkel szemben, így csupán félig tölti meg a pipa torkát. Ennyi dohány is elég lesz, már az első alkalommal is tapasztalta, hogy az aromás vagdalék hamarabb telíti el érzékeit, mint saját, nem túl jó minőségű pöfékelnivalója. Míg a pipával molyol, addig persze hallgatja a kérdést, és a majdan arra elhangzó választ is.
Fél lépésnyit közelebb húzódik társához ahogy a tömködéssel végez. A kissé könnyebb dohányos szelencét Dayaneer keze ügyébe teszi a pult takarásában, majd mintegy mellékesen érinti meg a nő vállát, amolyan néma köszönetként.*
- A konyhában láttam valami ragut, *-pöntyögi közbe egy arra alkalmas pillanatban, és bár mindkét vendég között jár a tekintete, szavait elsősorban az immár kikupált ifjoncnak szánja-* ha esetleg szeretnéd visszanyerni az erőd.
*Legalábbis a szemmel is látható megbillenés azt súgta neki, hogy szükség lehet valami hasonlóra. Persze nem áll szándékában ingyen vesztegetni az ételt, már talán így is eleget nagylelkűsködtek a Taverna zsebéből.*
*Vérszem. Különösen ronda betegség, ha valaki elkapja, nem tud szabadulni tőle. Van, aki bele is hal.
A felkínált italok nem elegendőek Nori Leina számára, még a szállást is ingyen akarja. Neki ezzel személy szerint semmi baja, egyelőre az is csoda, hogy a pult mögött megtűrik. De mit szól ehhez az, akinek több köze van a helyhez? Kíváncsian sandít Dayaneer arcára, majd az orra alatt halkan kuncog egy sort, mintha csak a torkát köszörülné. Húzd meg-ereszd meg, érdekes kereskedői taktika, gondolja. Na de hát maga nem kereskedő, nem nagyon ért ehhez.
Szeme viszont azért van. Remekül látja is, hogy a varázslattal gyógyított ifjú megbillen a pult felé tartva, noha szerencsére legalább nem az itallal akarja visszatölteni elfolyt nedveit. A két nőnek viszont nincs baja a piával, a kreol és a feketehajú eltűntetik saját penitenciájukat.
Nem sok szabadideje marad eltűnődni a dolgon, a pult mögötti amúgy sem túl tágas tér hirtelen még jobban beszűkül, ahogy a wegtoreni mellé húzódik, és magának követeli a figyelmét azzal a végtelenül egyszerű dologgal, hogy megérinti. Pedig még csak nem is bizalmas a dolog - épp csak az ujjain érzi a nő ujjait ahogy a szelence a tenyerébe simul, de ez az érintés megfejelve azzal a mosollyal és a szép szemek pillantásával..! Bizony emlékeztetnie kell magát arra, hogy Dayaneer valószínűleg most is csak játszik vele, és nem szabad, elismétli magában: nem-sza-bad mást látnia az egészben, mint -mondjuk- bajtársiasságot. Persze ettől nem érzi a száját kevésbé száraznak, s mire eljut addig, hogy válaszolni is tudjon a menetrendszerű fricskára, a kreol már ismét a vendégekkel törődik.
Mivel így van némi ideje, minden további nélkül él a wegtorenitől kapott lehetőséggel, és az illatos, príma dohányból megtömi pipáját. Persze ő maga ellenállóbb bizonyos különösen ronda betegségekkel szemben, így csupán félig tölti meg a pipa torkát. Ennyi dohány is elég lesz, már az első alkalommal is tapasztalta, hogy az aromás vagdalék hamarabb telíti el érzékeit, mint saját, nem túl jó minőségű pöfékelnivalója. Míg a pipával molyol, addig persze hallgatja a kérdést, és a majdan arra elhangzó választ is.
Fél lépésnyit közelebb húzódik társához ahogy a tömködéssel végez. A kissé könnyebb dohányos szelencét Dayaneer keze ügyébe teszi a pult takarásában, majd mintegy mellékesen érinti meg a nő vállát, amolyan néma köszönetként.*
- A konyhában láttam valami ragut, *-pöntyögi közbe egy arra alkalmas pillanatban, és bár mindkét vendég között jár a tekintete, szavait elsősorban az immár kikupált ifjoncnak szánja-* ha esetleg szeretnéd visszanyerni az erőd.
*Legalábbis a szemmel is látható megbillenés azt súgta neki, hogy szükség lehet valami hasonlóra. Persze nem áll szándékában ingyen vesztegetni az ételt, már talán így is eleget nagylelkűsködtek a Taverna zsebéből.*
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-25 19:12:51
Üzenet elküldve: 2026-04-25 19:12:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*A sebesült leány úgy tűnik ép bőrrel megússza Norileina bűvésztrükkjét, ennek a wegtoreni pedig meglehetősen örvend. Nem különösebben a kölyökért aggódott, leginkább attól tartott, hogy esetleg valami balul elsült hókuszpókusz hatására szerencsétlen a végén még lenyomorodik, az pedig ugyan milyen színben tüntetné fel őket? Bár tekintve, hogy nem is olyan rég a Patkányok még hullákat cipeltek ki innen, talán a taverna esetleges jó hírének már egyébként is lőttek, egy sánta kölyök már nem osztana vagy szorozna.
Szemtelen tengerésze váratlan visszavágására megemelkedik a szemöldöke, és bizony ha szándékos volt az utalás, ha nem, a kreol kénytelenül is belehallja abba a "majdnem"-be azt a bizonyos estét. Bosszúsan nedvesíti meg kicsit az ajkát, de rögvest el is mosolyodik, s anélkül hagyja, hogy lelépjen a férfi, hogy rákontrázna. Nem is tudna most hirtelen mivel. A fizetségen alkudozó feketehajú szavaira azonban annál inkább.*
- Két éjszakára a vendégünk vagy, ha tovább tervezel maradni azért már fizetned kell *közli határozottan, ahogy egy jó kupechoz illik. Azért ők is pénzből élnek és mindenki láthatja, eddig is több volt, mint nagylelkű.
Nelira emlegetésére kutakodva körbehordozza pillantásait a fogadótéren, őszintén kíváncsi rá, vajon merre üti az időt a leány, ha már nem dolgozik. Vajon milyen viszonyt ápolhat ezzel a különös kis boszorkával? Olyan természetességgel hivatkozott rá az imént vendégük, van egy olyan sejtése, hogy nem most ismerkedtek meg.*
- Ugyan, nem kell szerénykedni *duruzsolja a szabadkozásra egy kacér mosoly kíséretében, s mivel koccintásra már nincs alkalma mozdítani poharát - a leány zavarában sebesen felhajtotta itókáját - csak a magasba emeli*
- Santee! *gallér mögé küldi hát maga is a rumot, a forráság pedig jólesőn önti el mellkasát a maró szeszre válaszul, még a pocsék íze sem tudja most elrontani az élményt. Piszkosul szüksége volt már erre ezután a nap után, túl sok mindent kavart felszínre az Intézővel való tárgyalása. Szeretne minél hamarabb a helyükre űzni ezeket a kellemetlen érzéseket, s ennek bizony a jól bejáratott módját választja ma is.
Feltűnik neki persze, hogy Niall nem nyúl a kitöltött italért, de csak halvány rosszallással csóválja meg a fejét. Zsebéből előhalászva a dohányos szelencéjét lép közelebb a férfihoz és simítja tenyerébe nagyvonalú kínálás céljából.*
- Szolgáld ki magad, Tengerész, egy kis ajándék az első valódi munkával töltött napodra *egyértelműen hosszabbra nyújtja az érintést a kelleténél, játszik is egy kis derű közben a szája sarkában, ahogy felpillant kékekbe, de aztán már fordul is vissza a vendégek felé. Elsősorban tekintete most a fiatalabbra siklik, a korábbi sérülések helyét ellenőrzi.*
- Mondd csak, Matrūk *nem kifejezetten elegáns egy idegent Kölyöknek nevezni, de egyelőre még nem mutatkozott be* - Jól sejtem, hogy nem vagy idevalósi?
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.25 21:50:18
*A sebesült leány úgy tűnik ép bőrrel megússza Norileina bűvésztrükkjét, ennek a wegtoreni pedig meglehetősen örvend. Nem különösebben a kölyökért aggódott, leginkább attól tartott, hogy esetleg valami balul elsült hókuszpókusz hatására szerencsétlen a végén még lenyomorodik, az pedig ugyan milyen színben tüntetné fel őket? Bár tekintve, hogy nem is olyan rég a Patkányok még hullákat cipeltek ki innen, talán a taverna esetleges jó hírének már egyébként is lőttek, egy sánta kölyök már nem osztana vagy szorozna.
Szemtelen tengerésze váratlan visszavágására megemelkedik a szemöldöke, és bizony ha szándékos volt az utalás, ha nem, a kreol kénytelenül is belehallja abba a "majdnem"-be azt a bizonyos estét. Bosszúsan nedvesíti meg kicsit az ajkát, de rögvest el is mosolyodik, s anélkül hagyja, hogy lelépjen a férfi, hogy rákontrázna. Nem is tudna most hirtelen mivel. A fizetségen alkudozó feketehajú szavaira azonban annál inkább.*
- Két éjszakára a vendégünk vagy, ha tovább tervezel maradni azért már fizetned kell *közli határozottan, ahogy egy jó kupechoz illik. Azért ők is pénzből élnek és mindenki láthatja, eddig is több volt, mint nagylelkű.
Nelira emlegetésére kutakodva körbehordozza pillantásait a fogadótéren, őszintén kíváncsi rá, vajon merre üti az időt a leány, ha már nem dolgozik. Vajon milyen viszonyt ápolhat ezzel a különös kis boszorkával? Olyan természetességgel hivatkozott rá az imént vendégük, van egy olyan sejtése, hogy nem most ismerkedtek meg.*
- Ugyan, nem kell szerénykedni *duruzsolja a szabadkozásra egy kacér mosoly kíséretében, s mivel koccintásra már nincs alkalma mozdítani poharát - a leány zavarában sebesen felhajtotta itókáját - csak a magasba emeli*
- Santee! *gallér mögé küldi hát maga is a rumot, a forráság pedig jólesőn önti el mellkasát a maró szeszre válaszul, még a pocsék íze sem tudja most elrontani az élményt. Piszkosul szüksége volt már erre ezután a nap után, túl sok mindent kavart felszínre az Intézővel való tárgyalása. Szeretne minél hamarabb a helyükre űzni ezeket a kellemetlen érzéseket, s ennek bizony a jól bejáratott módját választja ma is.
Feltűnik neki persze, hogy Niall nem nyúl a kitöltött italért, de csak halvány rosszallással csóválja meg a fejét. Zsebéből előhalászva a dohányos szelencéjét lép közelebb a férfihoz és simítja tenyerébe nagyvonalú kínálás céljából.*
- Szolgáld ki magad, Tengerész, egy kis ajándék az első valódi munkával töltött napodra *egyértelműen hosszabbra nyújtja az érintést a kelleténél, játszik is egy kis derű közben a szája sarkában, ahogy felpillant kékekbe, de aztán már fordul is vissza a vendégek felé. Elsősorban tekintete most a fiatalabbra siklik, a korábbi sérülések helyét ellenőrzi.*
- Mondd csak, Matrūk *nem kifejezetten elegáns egy idegent Kölyöknek nevezni, de egyelőre még nem mutatkozott be* - Jól sejtem, hogy nem vagy idevalósi?
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.25 21:50:18
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-23 22:29:44
Üzenet elküldve: 2026-04-23 22:29:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Nem egészen érti, minek köszönheti a szerencséjét, hogy az itt dolgozók annyira nagylelkűek, hogy nem csak hogy segítettek volna rajta, de most még a "tartozását" is átvállalnák, de nem panaszkodik.
Felé mindenesetre nem érkezik elvárás, úgyhogy míg a feketeség megbeszéli a dolgokat a pult mögött állókkal, addig ő megkockáztatja, és fölhajtja a varázsitalt. Érezni nem érez semmit - a szesz okozta bizsergésen kívül-, úgyhogy ha méreg is volt, nem a gyorsan ható fajta.
Aztán hamarosan már egy széken ül, letolt nadrággal, de most ez érdekli a legkevésbé. Persze, ha tudna róla, hogy vannak itt szobák, talán igénybe venné. Kivéve, ha ezért a pár percért kifizettetnék vele az éjszakát... De nem tudja, s különösebben nem is zavartatja magát így sem.
A sérülés egyébként csak a jobb lábán van, az viszont annál csúnyább.*
- Csak egy kutya ugrott nekem, ahogy hazafelé mentem. Nem tudom, hogy kölykei voltak ott, vagy élelme... vagy meg volt veszve. De ha veszett volt, ez az ital azt is megoldotta, ugye? - *Szégyenlős-kínos félmosoly, ahogy a barnákba néz, s bal kezének ujjai között fölemeli az ott maradt üres üvegcsét.
Majd vesz egy mélyebb levegőt és hosszan, megkönnyebbülten ki is fújja, ahogy a hűsítő víz a lábát éri, s máris enyhül a fájdalma. Lenyűgöző nézni a varázslatot működés közben.*
- Ki vagy te, és hol tanultad ezt? - *Kíváncsiskodik, mert itt a Kikötőben ez a nő az első mágus, akivel találkozik. És belőle sem ezt nézte volna ki.*
- Köszönöm. - *Hálálkodik aztán ismét, mikor a varázslat véget ér, és a sebei helyén alig marad némi véraláfutás.*
- Van valami, amivel meghálálhatnám? - *Kérdi, de már a választ várva elkezd visszaöltözni. Vértől tocsogó zokniját a kendőbe csavarja, amit korábban a kezében tartott, mert azt már nem tartja érdemesnek rá, hogy visszahúzza.
Aztán, ha végzett az öltözködéssel, maga is csatlakozik a pult körül állókhoz, bár odafelé tartva egy pillanatra megszédül. Hogy ez annak az egyetlen pohárka szesznek köszönhető, netán a vérveszteségnek, esetleg az izgalmaknak, vagy pusztán fáradtság, azt nem tudná megmondani. De szerencséjére szinte rögtön el is múlik, meg közel is a pult, aminek most már teljes épségében tud nekitámaszkodni, anélkül, hogy összevérezné.*
- Norileinára! - *Csatlakozik be a köszöntőbe, egy biccentéssel kísérve az ünnepelt felé. Ha valamiért neki is töltöttek volna, akkor sem feltételezi, hogy neki szánták, úgyhogy pohárért ő sem nyúl. Igazából csak azért jött ide, hogy a tartozását rendezze, de annyira nem sürgős, hogy ezzel azonnal megzavarja az alkalmat.*
*Nem egészen érti, minek köszönheti a szerencséjét, hogy az itt dolgozók annyira nagylelkűek, hogy nem csak hogy segítettek volna rajta, de most még a "tartozását" is átvállalnák, de nem panaszkodik.
Felé mindenesetre nem érkezik elvárás, úgyhogy míg a feketeség megbeszéli a dolgokat a pult mögött állókkal, addig ő megkockáztatja, és fölhajtja a varázsitalt. Érezni nem érez semmit - a szesz okozta bizsergésen kívül-, úgyhogy ha méreg is volt, nem a gyorsan ható fajta.
Aztán hamarosan már egy széken ül, letolt nadrággal, de most ez érdekli a legkevésbé. Persze, ha tudna róla, hogy vannak itt szobák, talán igénybe venné. Kivéve, ha ezért a pár percért kifizettetnék vele az éjszakát... De nem tudja, s különösebben nem is zavartatja magát így sem.
A sérülés egyébként csak a jobb lábán van, az viszont annál csúnyább.*
- Csak egy kutya ugrott nekem, ahogy hazafelé mentem. Nem tudom, hogy kölykei voltak ott, vagy élelme... vagy meg volt veszve. De ha veszett volt, ez az ital azt is megoldotta, ugye? - *Szégyenlős-kínos félmosoly, ahogy a barnákba néz, s bal kezének ujjai között fölemeli az ott maradt üres üvegcsét.
Majd vesz egy mélyebb levegőt és hosszan, megkönnyebbülten ki is fújja, ahogy a hűsítő víz a lábát éri, s máris enyhül a fájdalma. Lenyűgöző nézni a varázslatot működés közben.*
- Ki vagy te, és hol tanultad ezt? - *Kíváncsiskodik, mert itt a Kikötőben ez a nő az első mágus, akivel találkozik. És belőle sem ezt nézte volna ki.*
- Köszönöm. - *Hálálkodik aztán ismét, mikor a varázslat véget ér, és a sebei helyén alig marad némi véraláfutás.*
- Van valami, amivel meghálálhatnám? - *Kérdi, de már a választ várva elkezd visszaöltözni. Vértől tocsogó zokniját a kendőbe csavarja, amit korábban a kezében tartott, mert azt már nem tartja érdemesnek rá, hogy visszahúzza.
Aztán, ha végzett az öltözködéssel, maga is csatlakozik a pult körül állókhoz, bár odafelé tartva egy pillanatra megszédül. Hogy ez annak az egyetlen pohárka szesznek köszönhető, netán a vérveszteségnek, esetleg az izgalmaknak, vagy pusztán fáradtság, azt nem tudná megmondani. De szerencséjére szinte rögtön el is múlik, meg közel is a pult, aminek most már teljes épségében tud nekitámaszkodni, anélkül, hogy összevérezné.*
- Norileinára! - *Csatlakozik be a köszöntőbe, egy biccentéssel kísérve az ünnepelt felé. Ha valamiért neki is töltöttek volna, akkor sem feltételezi, hogy neki szánták, úgyhogy pohárért ő sem nyúl. Igazából csak azért jött ide, hogy a tartozását rendezze, de annyira nem sürgős, hogy ezzel azonnal megzavarja az alkalmat.*
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-23 19:56:58
Üzenet elküldve: 2026-04-23 19:56:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Valóban nem ismeri őt itt senki, hát majd most megismeri mindenki! Miután az összes kételkedő kérdésre szerinte kielégítő választ adott, rögvest neki is lát annak, amihez tényleg ért. Nem magához a gyógyításhoz, hanem ahhoz, hogyan lehet mindenféle hókuszpókusz segítségével felülírni a természet törvényeit. A lila itallal kezdi, hisz méregkeverőként azt is pontosan tudja, hogy mi rájuk az ellenszer, a sérült viszont azonnal az ára miatt kezd szabadkozni. Már válaszolna, de ekkor szólal meg újdonsült, kreolbőrű barátnője, aki egy újabb ajánlattal kontráz rá a csapos korábbi nagylelkűségére.*
~Na fene, ezzel ilyen jól lehet keresni?~ *Máris jobban tetszik neki a helyzete. Mindenki azt lesi, hogy ő mit csinál, neki akarnak fizetni és őt akarják megjutalmazni az önzetlen segítségnyújtásért, amit csak és kizárólag azért tesz, hogy ne csupán egy fekete árnyék legyen a fogadóban, akitől bármikor el lehet fordulni, ha valaki vagy valami érdekesebbé válik.*
- Legyen. Elfogadom a meghívást, és mellé a további napokra ingyen kérem azt a szobát, amit Nelira tegnap kiadott nekem. *Nem tudta, hogy barátnője is azok közé tartozik, kiknek van ilyesfajta befolyása ezen a helyen, hogy italok (vagy reményei szerint szobák) sorsáról dönthetnek, de neki annál jobb. Ha már így alakult, ki fogja használni. Legalább nem azt a hibbant Haldriant kell megkínoznia az ágyban azért, hogy ingyen szálláshoz jusson, ami azt illeti, ahhoz nem is igazán volna ingeranciája.
Visszafordul közben a feladatához, s lásson mindenki csodát, a furcsán fiús lány kezén lévő sebesülés, hála a kellemesen hűvös, mágikus víznek, már volt-nincs. Amaz rögtön hálálkodni kezd neki, ami valahogy ezúttal ténylegesen elér a fekete szívéhez, és megejt cserébe egy halvány, őszinte mosolyt.
A lány felbátorodva a tapasztaltakon arra kéri, hogy a lábait is gyógyítsa meg. Nori lepillant a tenyerére, amiből már nem folyik vízsugár, összezárja, majd újra kinyitja.*
- Megpróbálhatom. *Mondja szűkszavúan, és követi Garsint az asztalhoz, ahol megmutatja a lábain éktelenkedő sebeket is. Tenyerét föléjük helyezi, és újra elmormolja a varázsigét, amely mindkettejük reményei szerint újra eredményt hozhat majd. Munka közben pedig még arra is van ideje, hogy felpillantson a másik szemeibe, és kérdezze tőle.*
- Mi történt veled, hogy ilyen pórul jártál? *Ha kap valamiféle választ, akkor szívesen hallgatja meg, addig pedig Dayaneernek van ideje négyszemközt közölni a történetekben bővelkedő csapossal, hogy már majdnem hasznos volt. Sajnos erről lemarad, pedig jót kuncogott volna rajta, csupán a nő tósztjára csatlakozik hozzájuk újra, remélhetőleg már a teljesen egészséges Garsinnal.*
- Ehh, ugyan… Azért ez nem volt annyira vészes… *Nem gondolta volna, hogy ha megkapja a figyelmet, amiért foggal-körömmel harcolt, akkor majd furcsán fogja magát érezni. Nem nagyon tud felidézni egyetlen pillanatot sem az emlékei közül, amikor őt ünnepelték volna. Talán tényleg ez az első… Ezúttal félénk pillantások közepette veszi a kezébe a neki szánt italt, és húzza is le azon nyomban, az ivásba menekülve az érthetetlen érzelmek elől.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
*Valóban nem ismeri őt itt senki, hát majd most megismeri mindenki! Miután az összes kételkedő kérdésre szerinte kielégítő választ adott, rögvest neki is lát annak, amihez tényleg ért. Nem magához a gyógyításhoz, hanem ahhoz, hogyan lehet mindenféle hókuszpókusz segítségével felülírni a természet törvényeit. A lila itallal kezdi, hisz méregkeverőként azt is pontosan tudja, hogy mi rájuk az ellenszer, a sérült viszont azonnal az ára miatt kezd szabadkozni. Már válaszolna, de ekkor szólal meg újdonsült, kreolbőrű barátnője, aki egy újabb ajánlattal kontráz rá a csapos korábbi nagylelkűségére.*
~Na fene, ezzel ilyen jól lehet keresni?~ *Máris jobban tetszik neki a helyzete. Mindenki azt lesi, hogy ő mit csinál, neki akarnak fizetni és őt akarják megjutalmazni az önzetlen segítségnyújtásért, amit csak és kizárólag azért tesz, hogy ne csupán egy fekete árnyék legyen a fogadóban, akitől bármikor el lehet fordulni, ha valaki vagy valami érdekesebbé válik.*
- Legyen. Elfogadom a meghívást, és mellé a további napokra ingyen kérem azt a szobát, amit Nelira tegnap kiadott nekem. *Nem tudta, hogy barátnője is azok közé tartozik, kiknek van ilyesfajta befolyása ezen a helyen, hogy italok (vagy reményei szerint szobák) sorsáról dönthetnek, de neki annál jobb. Ha már így alakult, ki fogja használni. Legalább nem azt a hibbant Haldriant kell megkínoznia az ágyban azért, hogy ingyen szálláshoz jusson, ami azt illeti, ahhoz nem is igazán volna ingeranciája.
Visszafordul közben a feladatához, s lásson mindenki csodát, a furcsán fiús lány kezén lévő sebesülés, hála a kellemesen hűvös, mágikus víznek, már volt-nincs. Amaz rögtön hálálkodni kezd neki, ami valahogy ezúttal ténylegesen elér a fekete szívéhez, és megejt cserébe egy halvány, őszinte mosolyt.
A lány felbátorodva a tapasztaltakon arra kéri, hogy a lábait is gyógyítsa meg. Nori lepillant a tenyerére, amiből már nem folyik vízsugár, összezárja, majd újra kinyitja.*
- Megpróbálhatom. *Mondja szűkszavúan, és követi Garsint az asztalhoz, ahol megmutatja a lábain éktelenkedő sebeket is. Tenyerét föléjük helyezi, és újra elmormolja a varázsigét, amely mindkettejük reményei szerint újra eredményt hozhat majd. Munka közben pedig még arra is van ideje, hogy felpillantson a másik szemeibe, és kérdezze tőle.*
- Mi történt veled, hogy ilyen pórul jártál? *Ha kap valamiféle választ, akkor szívesen hallgatja meg, addig pedig Dayaneernek van ideje négyszemközt közölni a történetekben bővelkedő csapossal, hogy már majdnem hasznos volt. Sajnos erről lemarad, pedig jót kuncogott volna rajta, csupán a nő tósztjára csatlakozik hozzájuk újra, remélhetőleg már a teljesen egészséges Garsinnal.*
- Ehh, ugyan… Azért ez nem volt annyira vészes… *Nem gondolta volna, hogy ha megkapja a figyelmet, amiért foggal-körömmel harcolt, akkor majd furcsán fogja magát érezni. Nem nagyon tud felidézni egyetlen pillanatot sem az emlékei közül, amikor őt ünnepelték volna. Talán tényleg ez az első… Ezúttal félénk pillantások közepette veszi a kezébe a neki szánt italt, és húzza is le azon nyomban, az ivásba menekülve az érthetetlen érzelmek elől.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-22 20:02:50
Üzenet elküldve: 2026-04-22 20:02:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
- Hogy tovább szenvedjen.. *-sóhajtja a szavakat nagyon, nagyon halkan, és úgy dönt, hogy talán az a legbölcsebb, ha csöndben marad. Néha ez a legjobb stratégia, ha nőtársaságban van az ember fia. Pláne akkor, ha olyan társaságban, amely bármikor békává, vagy más pocséksággá tudja változtatni.
De hát ez amúgy is badarság, csak mese.
Ugye, csak az?
A biztonság kedvéért, mintha csak véletlenül tenné, újra ujjai közé veszi a nyakában lógó érmét, és azt babrálva figyeli -különben: kíváncsian- hogy mi fog történni. Nori Leina magyarázata értelmesnek tűnik amennyire ezt képes megítélni, és a vízmágia, legalábbis így névről, egészen barátságosnak hat. Legalább nem valami vérmágia, vagy bálványozás, vagy a franc-tudja-mi következik. Amikor a lila ital is előkerül, szája egy pillanatra szinte elismerően biggyed. Ezt legalább ismeri, és tudja, hogy valóban működő dolog. Szeme sarkából elcsípi Dayaneer nyomatékos pillantását a költségek fedezetéül szolgáló italok említése után, és oda sem nézve csak aprót bólint. A rumot már maga is felajánlotta a feketehajú lánynak korábban, most a wegtoreni pont ugyanazt csinálta. Arra gondol, hogy a szépszemű tényleg jó kereskedő - a zavarosban halászik kicsit, és a pult túloldalán állóknak aligha tűnik fel a rafinéria. Derék!
Amikor Nori varázsolni kezd, feszülten dől kissé előre, úgy figyeli, hogy mi fog történni. Varázslást, azt még nem sokat látott testközelből. Na de most! És szinte csalódott, hogy csak vizet lát, nem pedig -mondjuk- lila szikrákat, vagy fehér fényt, vagy.. vagy.. valami izgalmasabbat. Persze azért a boszorkány és varázsló tenyeréből előszivárgó víz se kutya, legalábbis a hatása egészen látványos, és szinte elismerően hümment egy halkat (miközben ujjai szinte elfehérednek a szorongatott érmén).
Átveszi Dayaneer-től a csak tisztán maradt kendőket -ha ügyesen teszi őket vissza, a nagydarab asszony meg se fogja neszelni, hogy egyáltalán bármikor is el lettek véve onnan-, majd elszakítja a szemeit az asztalnál kibontakozó vetkőzéstől. Nem a vetkőzés nyűgözi le, hanem az a tény, hogy azt bárki is itt csinálja. Hiszen.. odafent van egy csomó szoba, aminek egy része legalábbis üres.. nem? Egy pillanatra a nyelvébe kell harapnia, hogy ne zsigerből válaszoljon a wegtoreni megjegyzésére, majd a szavak mellé kapott mosoly hatására végül csak vállat von.*
- Úgy fest, hogy a majdnem-dolgok felkent lovagja vagyok. *-válaszolja, és finoman gunyoros mozdulattal hajol meg a nő felé, hogy azt egy valódi csepűrágó is elégedetten nézné. Kezében a kendőkkel visszatér a konyhába, és végül nem is használt zsákmányát a tőle telhető legpontosabban helyezi vissza ugyanoda és ugyanúgy, ahonnan és ahogy elvette azt. Mire visszatér a pult mögé, ott már ott sorjáznak a kupicák, és nem kell sokáig számolgatnia, hogy tudja: maga is kapott egyet. Nem nyúl érte -munka közben inni?!-, viszont tömetlen-gyújtatlan pipájának csutorát a fogai közé harapja. Az elhangzó köszöntést ennek ellenére, vagy ezzel együtt is egy mély, egyetértő bólintással toldja meg.*
- Hogy tovább szenvedjen.. *-sóhajtja a szavakat nagyon, nagyon halkan, és úgy dönt, hogy talán az a legbölcsebb, ha csöndben marad. Néha ez a legjobb stratégia, ha nőtársaságban van az ember fia. Pláne akkor, ha olyan társaságban, amely bármikor békává, vagy más pocséksággá tudja változtatni.
De hát ez amúgy is badarság, csak mese.
Ugye, csak az?
A biztonság kedvéért, mintha csak véletlenül tenné, újra ujjai közé veszi a nyakában lógó érmét, és azt babrálva figyeli -különben: kíváncsian- hogy mi fog történni. Nori Leina magyarázata értelmesnek tűnik amennyire ezt képes megítélni, és a vízmágia, legalábbis így névről, egészen barátságosnak hat. Legalább nem valami vérmágia, vagy bálványozás, vagy a franc-tudja-mi következik. Amikor a lila ital is előkerül, szája egy pillanatra szinte elismerően biggyed. Ezt legalább ismeri, és tudja, hogy valóban működő dolog. Szeme sarkából elcsípi Dayaneer nyomatékos pillantását a költségek fedezetéül szolgáló italok említése után, és oda sem nézve csak aprót bólint. A rumot már maga is felajánlotta a feketehajú lánynak korábban, most a wegtoreni pont ugyanazt csinálta. Arra gondol, hogy a szépszemű tényleg jó kereskedő - a zavarosban halászik kicsit, és a pult túloldalán állóknak aligha tűnik fel a rafinéria. Derék!
Amikor Nori varázsolni kezd, feszülten dől kissé előre, úgy figyeli, hogy mi fog történni. Varázslást, azt még nem sokat látott testközelből. Na de most! És szinte csalódott, hogy csak vizet lát, nem pedig -mondjuk- lila szikrákat, vagy fehér fényt, vagy.. vagy.. valami izgalmasabbat. Persze azért a boszorkány és varázsló tenyeréből előszivárgó víz se kutya, legalábbis a hatása egészen látványos, és szinte elismerően hümment egy halkat (miközben ujjai szinte elfehérednek a szorongatott érmén).
Átveszi Dayaneer-től a csak tisztán maradt kendőket -ha ügyesen teszi őket vissza, a nagydarab asszony meg se fogja neszelni, hogy egyáltalán bármikor is el lettek véve onnan-, majd elszakítja a szemeit az asztalnál kibontakozó vetkőzéstől. Nem a vetkőzés nyűgözi le, hanem az a tény, hogy azt bárki is itt csinálja. Hiszen.. odafent van egy csomó szoba, aminek egy része legalábbis üres.. nem? Egy pillanatra a nyelvébe kell harapnia, hogy ne zsigerből válaszoljon a wegtoreni megjegyzésére, majd a szavak mellé kapott mosoly hatására végül csak vállat von.*
- Úgy fest, hogy a majdnem-dolgok felkent lovagja vagyok. *-válaszolja, és finoman gunyoros mozdulattal hajol meg a nő felé, hogy azt egy valódi csepűrágó is elégedetten nézné. Kezében a kendőkkel visszatér a konyhába, és végül nem is használt zsákmányát a tőle telhető legpontosabban helyezi vissza ugyanoda és ugyanúgy, ahonnan és ahogy elvette azt. Mire visszatér a pult mögé, ott már ott sorjáznak a kupicák, és nem kell sokáig számolgatnia, hogy tudja: maga is kapott egyet. Nem nyúl érte -munka közben inni?!-, viszont tömetlen-gyújtatlan pipájának csutorát a fogai közé harapja. Az elhangzó köszöntést ennek ellenére, vagy ezzel együtt is egy mély, egyetértő bólintással toldja meg.*
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-22 17:03:57
Üzenet elküldve: 2026-04-22 17:03:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*A pult mögött állva egy hosszúra nyúló pillanat erejéig most a sebesült kölyköt figyeli. Elsőre ugyan nehezen tudta megállapítani, a nyurga alkat na meg a ruházat egészen félrevezette, de mostanra biztos abban, hogy az újonnan érkező vendégük bizony leány. Különösebben nem botránkozik meg azon, hogy mennyire fiús a megjelenése ennek ellenére, egyértelmű a szándékosság emögött, s valójában ilyen veszélyes környéken igencsak praktikus - nem egyedül kószáló hölgyeknek való ez a vidék, még akkor sem, ha kardot és láncinget viselnek.
A Norileinaként bemutatkozott feketehajú leányzó nagyon úgy tűnik, hogy zokon veszi szakértelme megkérdőjelezését, de szerencsére nem kerekedik felül rajta a sértettség. A kreolnak az az érzése, nem puszta nagyvonalúság vezényli abban, hogy megsegítse a pórul járt kölyköt, ez a kibogozhatatlan szándék pedig éberségre inti. Érez valamifajta bizalmatlanságot az idegen irányába, úgy sejti talán a kinézetéhez lehet köze: annak ellenére, hogy nem mélységi sarj valahogy ez a sötét megjelenés Pirtianes Árnypapnőit juttatja eszébe, akik mondhatni nem igazán tartoznak a személyes kedvencei közé. Egyik tisztes wegtoreni sem kedveli a fajtájukat. Mindenesetre a vízmágia emlegetése segít elhessegetni az előítéletei egy részét, de szigorúan kapaszkodik a maradékába. Csupán elővigyázatosságból.*
- Pár italra a vendégünk vagy a nagylelkűségedért *vág elébe az esetleges árbecslésnek, reménykedik benne, hogy a boszorkány így nem fog pénzt kérni szerencsétlen kölyöktől a szolgálataiért. Meg remélhetőleg nem is mérgezi meg. Jelentőségteljesen Niallra is pillant, hogy vésse ezt az eszébe és lehetőleg legyen egy darabig bűbájos feketehajú vendégükkel. Nem az erőssége, de talán meg tudja erőltetni magát.
A tiszta kendőket visszaadja így a férfinak, közben pimaszul megcsóválja a fejét egy nagy sóhaj kíséretében.*
- Pedig már majdnem hasznos voltál *akaratlanul is elnyúlik egy mosoly az arcán, elütve a gúnyolódás élét, aztán már perdül is a pulthoz, hogy megbizonyosodjon róla, mindenkinek ki van töltve egy kupica rum, akinek kijár. Tölt egyet azért a tengerésznek is a lelkes részvételért.*
- Igyuk akkor ezt Norileinára az önzetlen segítségéért! *emeli az egyik pohárkát, ha már mindenki visszatért köré, egy huncut kis kacsintást pedig meg is enged magának az ünnepelt felé.*
*A pult mögött állva egy hosszúra nyúló pillanat erejéig most a sebesült kölyköt figyeli. Elsőre ugyan nehezen tudta megállapítani, a nyurga alkat na meg a ruházat egészen félrevezette, de mostanra biztos abban, hogy az újonnan érkező vendégük bizony leány. Különösebben nem botránkozik meg azon, hogy mennyire fiús a megjelenése ennek ellenére, egyértelmű a szándékosság emögött, s valójában ilyen veszélyes környéken igencsak praktikus - nem egyedül kószáló hölgyeknek való ez a vidék, még akkor sem, ha kardot és láncinget viselnek.
A Norileinaként bemutatkozott feketehajú leányzó nagyon úgy tűnik, hogy zokon veszi szakértelme megkérdőjelezését, de szerencsére nem kerekedik felül rajta a sértettség. A kreolnak az az érzése, nem puszta nagyvonalúság vezényli abban, hogy megsegítse a pórul járt kölyköt, ez a kibogozhatatlan szándék pedig éberségre inti. Érez valamifajta bizalmatlanságot az idegen irányába, úgy sejti talán a kinézetéhez lehet köze: annak ellenére, hogy nem mélységi sarj valahogy ez a sötét megjelenés Pirtianes Árnypapnőit juttatja eszébe, akik mondhatni nem igazán tartoznak a személyes kedvencei közé. Egyik tisztes wegtoreni sem kedveli a fajtájukat. Mindenesetre a vízmágia emlegetése segít elhessegetni az előítéletei egy részét, de szigorúan kapaszkodik a maradékába. Csupán elővigyázatosságból.*
- Pár italra a vendégünk vagy a nagylelkűségedért *vág elébe az esetleges árbecslésnek, reménykedik benne, hogy a boszorkány így nem fog pénzt kérni szerencsétlen kölyöktől a szolgálataiért. Meg remélhetőleg nem is mérgezi meg. Jelentőségteljesen Niallra is pillant, hogy vésse ezt az eszébe és lehetőleg legyen egy darabig bűbájos feketehajú vendégükkel. Nem az erőssége, de talán meg tudja erőltetni magát.
A tiszta kendőket visszaadja így a férfinak, közben pimaszul megcsóválja a fejét egy nagy sóhaj kíséretében.*
- Pedig már majdnem hasznos voltál *akaratlanul is elnyúlik egy mosoly az arcán, elütve a gúnyolódás élét, aztán már perdül is a pulthoz, hogy megbizonyosodjon róla, mindenkinek ki van töltve egy kupica rum, akinek kijár. Tölt egyet azért a tengerésznek is a lelkes részvételért.*
- Igyuk akkor ezt Norileinára az önzetlen segítségéért! *emeli az egyik pohárkát, ha már mindenki visszatért köré, egy huncut kis kacsintást pedig meg is enged magának az ünnepelt felé.*
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-20 22:48:15
Üzenet elküldve: 2026-04-20 22:48:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Nos, nem úgy tűnik, hogy a pultos-páros ismeri ezt a nőt, sőt, még a bizalmatlanságában is osztoznak.
Ami nem segít saját döntési bizonytalanságán. De hát továbbra sem engedheti meg magának, hogy ágynak dőljön egy fertőzéstől, ahogy a végtagjai épsége is fontos, ha dolgozni akar, úgyhogy annyira sok lehetőség mégsem áll előtte. Kockáztat hát, és választja azt, ami azonnali gyógyulással kecsegtet. Abban pedig csak bízik, hogy a nyújtott segítség nem fog többe kerülni, mint amennyit elbír. Vagy hogy nem valami groteszk színjáték áldozata lesz...
Figyeli a nő válaszait, amit a másik kettőhöz intéz, és nagyon igyekszik hinni benne, hogy megnyilvánulásai ellenére a segítő szándéka őszinte.
Bizakodni viszont csak akkor kezd igazán, mikor Norileina megerősíti, hogy vízmágiát alkalmazna, s ahogy a varázslatot leírja, az is megegyezik azzal, amit ő tud erről a gyógyító bűbájról.
Ebben megnyugodva már csak várja, hogy a varázslat megtörténjen, de előtte még egy kis üvegcsét kínálnak felé, amit szórakozottan vesz el ép kezével. Nem teljesen idegenek számára a varázsitalok, de lilához eddig még nem volt szerencséje, így jól is jön a hatás leírása.
Mikor a feketeség a pult mögött állókat említi, ismét odapillant feléjük, de valahogy nem hiszi, hogy túlzottan érdekelne itt bárkit is, ha őt megmérgezik. Vagy hát... neki akkor már mindegy volna, legfeljebb a nő volna bajban.
Úgyhogy tekintete vissza is fordul a markában fogott üvegcsére.*
- Nem akarok hálátlannak tűnni, de ezt nem biztos, hogy ki tudom fizetni. - *Ismeri be a barnákba nézve. Amennyire tudja, az ilyesmiknek borsos ára van, de az ajánlatot azért meghallgatja, mielőtt visszautasítaná.
Ám ha az összeg, amit hall, nem teljesíthetetlen, úgy nem akadékoskodik tovább, egy köszönő szót követően lassan kiissza az üvegcse tartalmát. Sokkal kellemesebb élmény, mint a pohárka szesz, amit épp csak az előbb hajtott föl. De szó se róla, az is kezd hatni, mert mintha a fájdalom egy része tompa zsibongássá kezdene alakulni, és a taverna fényei és hangjai is kicsit mások már. Élesebbek, mégis álomszerűbbek.
Karját pillekönnyűnek érzi, ahogy a kezét nyújtja, de a mozdulatai irányításával nem akad gondja.
Majd a lány mormolni kezd, ő pedig kíváncsian várja a hatást. A varázslat maga is érdekli, nem csak az eredménye.
Lenyűgözötten figyeli a lány tenyeréből megfakadó vízsugarat, ami előbb csak úgy érződik, mint egy hideg borogatás: kellemes, fájdalmat enyhítő. Majd érez azért némi feszülést, talán azt, ahogy a sebszélek húzódnak össze, de az egész csak egy pillanat, és mire felocsúdik, már sehol sincs a fájdalom. Vagy a sérülése...
Miután Norileina láthatóan végzett, visszahúzza a kezét és megsimítja a sebei helyét. Némi alvadt vér és kosz maradt még a kezén, de ezt leszámítva még heget sem érez.*
- Nagyon köszönöm. - *Biccent, s látszódhat is rajta a hála.
Majd rögtön a lábára pillant, vagyis a véres nadrágjára, aztán meg föl a nő arcára. De mielőtt még kérné, hogy Norileina a másik sebét is gyógyítsa meg, ismét a sérült lábára néz, majd pedig szét a taverna földszintjén.
Azon gondolkodik, hogy nem valószínű, hogy kellően föl tudja húzni a nadrágja szárát, hogy a sebhez hozzáférjenek, szóval inkább letolnia kellene azt. Ehhez keres tekintete megfelelő helyet, mert ugyan nem szégyenlős, azért a feltűnést sem keresi, hogy az összes vendég rajta szórakozzon, esetleg ilyen-olyan vicceskedő megjegyzéseket téve.
A galéria alatti asztalokat megfelelőnek ítéli, akkor legalább a fönti népség nem lesz a közönsége, meg amúgy is kicsit védettebbnek érződik, főleg, ha az asztal túlsó felére ül.*
- A lábammal is segítenél? - *Nem szalad azért annyira előre, előbb a hajlandóságot méri föl, de ha a nő beleegyezik, késlekedés nélkül indul el a kiszemelt asztal felé. Illetve... *
- Köszönöm. - *Biccent oda a pult mögött állóknak is, jelentőségteljesen pillantva a szeszes palackra, meg a tiszta kendőkre, mert az ő segítő szándékukat sem felejtette el. Meg azt sem, hogy a pohárka italért még nem fizetett, de ezzel még váratja őket egy kicsit.
Ha pedig Norileina követte a gerendáknál lévő egyik asztalhoz, úgy ül le, hogy annak a bejárattól távolabbi oldalán legyen, némileg azért takarásban az éppen belépők elől.
Majd pedig a felsőruházatának alja alá benyúlva nekilát a nadrágja kioldásának, hacsak valaki nem kezd tiltakozásba. Ezzel egyidőben a jobb csizmáját is lehúzza, még álltában, a lábbeli sárkára lépve. Arcán észrevehető, hogy a térdét behajlító mozdulat elég fájdalmas lehetett, de folytatja a vetkőzést, csak kicsit már óvatosabban.
Nagy meztelenkedésnek senki sem lesz szemtanúja, a nadrág alatt ugyanis térdig érő, durva szövésű alsónadrágot visel, s combközépig még erre is rálóg az alsóinge, na meg rögtön ül is le, amint térdig sikerült a nadrágját letolnia.
Sérült lábát kinyújtva tartja, amennyire tudja, s inkább előrehajol, hogy a jobb lábát egészen kihúzza a nadrág szárából. Az alvadásnak indult vér ragacsossága nehezíti valamelyest a folyamatot, de ennél nagyobb nehézséget jelent a térdzoknija eltávolítása, mert a vér javát ez szívta magába. Vagy inkább szívja, mert a seb még mindig vérzik.
Hirtelen nem is tudja, melyik oldalról nyúljon a zokni alá, mert azért fáj rendesen. Talán egy hozzáértő szem meg tudná állapítani, hogy az állat állkapcsa itt fogott rá, a térde és a vádlija között, s úgy cincálta meg a lábát. Kicsit már el is kezdett földagadni és lilulni az egész seb környéke.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal semlegesít minden természetben előforduló mérget és káros anyagot.
*Nos, nem úgy tűnik, hogy a pultos-páros ismeri ezt a nőt, sőt, még a bizalmatlanságában is osztoznak.
Ami nem segít saját döntési bizonytalanságán. De hát továbbra sem engedheti meg magának, hogy ágynak dőljön egy fertőzéstől, ahogy a végtagjai épsége is fontos, ha dolgozni akar, úgyhogy annyira sok lehetőség mégsem áll előtte. Kockáztat hát, és választja azt, ami azonnali gyógyulással kecsegtet. Abban pedig csak bízik, hogy a nyújtott segítség nem fog többe kerülni, mint amennyit elbír. Vagy hogy nem valami groteszk színjáték áldozata lesz...
Figyeli a nő válaszait, amit a másik kettőhöz intéz, és nagyon igyekszik hinni benne, hogy megnyilvánulásai ellenére a segítő szándéka őszinte.
Bizakodni viszont csak akkor kezd igazán, mikor Norileina megerősíti, hogy vízmágiát alkalmazna, s ahogy a varázslatot leírja, az is megegyezik azzal, amit ő tud erről a gyógyító bűbájról.
Ebben megnyugodva már csak várja, hogy a varázslat megtörténjen, de előtte még egy kis üvegcsét kínálnak felé, amit szórakozottan vesz el ép kezével. Nem teljesen idegenek számára a varázsitalok, de lilához eddig még nem volt szerencséje, így jól is jön a hatás leírása.
Mikor a feketeség a pult mögött állókat említi, ismét odapillant feléjük, de valahogy nem hiszi, hogy túlzottan érdekelne itt bárkit is, ha őt megmérgezik. Vagy hát... neki akkor már mindegy volna, legfeljebb a nő volna bajban.
Úgyhogy tekintete vissza is fordul a markában fogott üvegcsére.*
- Nem akarok hálátlannak tűnni, de ezt nem biztos, hogy ki tudom fizetni. - *Ismeri be a barnákba nézve. Amennyire tudja, az ilyesmiknek borsos ára van, de az ajánlatot azért meghallgatja, mielőtt visszautasítaná.
Ám ha az összeg, amit hall, nem teljesíthetetlen, úgy nem akadékoskodik tovább, egy köszönő szót követően lassan kiissza az üvegcse tartalmát. Sokkal kellemesebb élmény, mint a pohárka szesz, amit épp csak az előbb hajtott föl. De szó se róla, az is kezd hatni, mert mintha a fájdalom egy része tompa zsibongássá kezdene alakulni, és a taverna fényei és hangjai is kicsit mások már. Élesebbek, mégis álomszerűbbek.
Karját pillekönnyűnek érzi, ahogy a kezét nyújtja, de a mozdulatai irányításával nem akad gondja.
Majd a lány mormolni kezd, ő pedig kíváncsian várja a hatást. A varázslat maga is érdekli, nem csak az eredménye.
Lenyűgözötten figyeli a lány tenyeréből megfakadó vízsugarat, ami előbb csak úgy érződik, mint egy hideg borogatás: kellemes, fájdalmat enyhítő. Majd érez azért némi feszülést, talán azt, ahogy a sebszélek húzódnak össze, de az egész csak egy pillanat, és mire felocsúdik, már sehol sincs a fájdalom. Vagy a sérülése...
Miután Norileina láthatóan végzett, visszahúzza a kezét és megsimítja a sebei helyét. Némi alvadt vér és kosz maradt még a kezén, de ezt leszámítva még heget sem érez.*
- Nagyon köszönöm. - *Biccent, s látszódhat is rajta a hála.
Majd rögtön a lábára pillant, vagyis a véres nadrágjára, aztán meg föl a nő arcára. De mielőtt még kérné, hogy Norileina a másik sebét is gyógyítsa meg, ismét a sérült lábára néz, majd pedig szét a taverna földszintjén.
Azon gondolkodik, hogy nem valószínű, hogy kellően föl tudja húzni a nadrágja szárát, hogy a sebhez hozzáférjenek, szóval inkább letolnia kellene azt. Ehhez keres tekintete megfelelő helyet, mert ugyan nem szégyenlős, azért a feltűnést sem keresi, hogy az összes vendég rajta szórakozzon, esetleg ilyen-olyan vicceskedő megjegyzéseket téve.
A galéria alatti asztalokat megfelelőnek ítéli, akkor legalább a fönti népség nem lesz a közönsége, meg amúgy is kicsit védettebbnek érződik, főleg, ha az asztal túlsó felére ül.*
- A lábammal is segítenél? - *Nem szalad azért annyira előre, előbb a hajlandóságot méri föl, de ha a nő beleegyezik, késlekedés nélkül indul el a kiszemelt asztal felé. Illetve... *
- Köszönöm. - *Biccent oda a pult mögött állóknak is, jelentőségteljesen pillantva a szeszes palackra, meg a tiszta kendőkre, mert az ő segítő szándékukat sem felejtette el. Meg azt sem, hogy a pohárka italért még nem fizetett, de ezzel még váratja őket egy kicsit.
Ha pedig Norileina követte a gerendáknál lévő egyik asztalhoz, úgy ül le, hogy annak a bejárattól távolabbi oldalán legyen, némileg azért takarásban az éppen belépők elől.
Majd pedig a felsőruházatának alja alá benyúlva nekilát a nadrágja kioldásának, hacsak valaki nem kezd tiltakozásba. Ezzel egyidőben a jobb csizmáját is lehúzza, még álltában, a lábbeli sárkára lépve. Arcán észrevehető, hogy a térdét behajlító mozdulat elég fájdalmas lehetett, de folytatja a vetkőzést, csak kicsit már óvatosabban.
Nagy meztelenkedésnek senki sem lesz szemtanúja, a nadrág alatt ugyanis térdig érő, durva szövésű alsónadrágot visel, s combközépig még erre is rálóg az alsóinge, na meg rögtön ül is le, amint térdig sikerült a nadrágját letolnia.
Sérült lábát kinyújtva tartja, amennyire tudja, s inkább előrehajol, hogy a jobb lábát egészen kihúzza a nadrág szárából. Az alvadásnak indult vér ragacsossága nehezíti valamelyest a folyamatot, de ennél nagyobb nehézséget jelent a térdzoknija eltávolítása, mert a vér javát ez szívta magába. Vagy inkább szívja, mert a seb még mindig vérzik.
Hirtelen nem is tudja, melyik oldalról nyúljon a zokni alá, mert azért fáj rendesen. Talán egy hozzáértő szem meg tudná állapítani, hogy az állat állkapcsa itt fogott rá, a térde és a vádlija között, s úgy cincálta meg a lábát. Kicsit már el is kezdett földagadni és lilulni az egész seb környéke.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal semlegesít minden természetben előforduló mérget és káros anyagot.
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-20 14:26:30
Üzenet elküldve: 2026-04-20 14:26:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Nem bíznak benne, és ez most mélységesen rosszul érinti a törékeny kis lelkét, főleg azok után, hogy törődni sem nagyon akart vele ez idáig senki. Az egyik azt kérdezi, tudja-e, mit csinál, a másik azt, hogy hogyan csinálja, a harmadik pedig még azt is megkérdezi, hogy szükség van-e egyáltalán erre az egészre, hogy szükség van-e rá. Ajkait lebiggyeszti, és néhány pillanatig csalódottan bámul maga elé, majd végül erőt vesz magán, kihúzza magát, és meglehetősen szúrós tekintettel illeti Niallt.*
- Igen, hacsak nem azt akarod, hogy tovább szenvedjen a kelleténél. *Mondja szemrehányóan, majd a sérült felé fordul, ki mindeközben leveszi a kötést a kezéről, hogy megmutassa a meglepően csúnya sebet. Tekintete a kézről Dayaneer arcára téved. Rá sem kevésbé sértődött meg a hozzá intézett kérdése miatt.*
- Általában nem tudom, de ebben az egy esetben igen. *Mondja komoran, majd, hogy be is bizonyítsa igazát, Garsinhoz visszafordulva beszélni kezd hozzá, megválaszolva az ő kérdését is.*
- Vízmágia. Hűsíti, majd gyógyítja a sebet. Nem vagyok orvos, fogalmam sincs, mennyire súlyos, de ha a mágiám nem volna elég, akkor van nálam általam kevert gyógyital is. A kettő együtt biztosan segíteni fog. Előtte azonban ezt idd meg… *Néhány másodpercre elfordul, hogy az övére erősített kis tasakból előkotorjon 1 Halványlila varázsitalt, amit át is ad Garsin Elthurnak.
*
- Ha a seb fertőződne, ez még idejében megállítja. *Kissé megakad mondandójában, és hunyorogva pislog a fiúra, akinek hangszíne egyébként teljesen összezavarja. Lányt hall, de fiút lát. Miféle ördögi játék ez megint?*
- Nem kell aggódnod. Ők ketten rá a tanúk, hogy nem méreg. *Biccent Dayaneer majd Niall felé, akik ugyan tanúskodni nem tudnak, mert fogalmuk sem lehet, miféle löttyök lapulnak a feketeségnél, de szerinte ettől függetlenül is alkalmasak e feladatra.*
- Most pedig tartsd a kezed, és ne húzd el! *Néhány varázsszó hagyja el feketére festett ajkait, majd ha a sors, az istenek, a szerencse vagy a fene tudja még kik is úgy akarják, akkor Garsin hamarosan már érezheti a hűvös víz érintését a kezén, ami lassan ugyan, de valóban gyógyítani kezdi a sérülését. Ha hibázna, nos, akkor társainak talán minden oka meglesz arra, hogy mégiscsak kételkedjenek benne és a varázstudományában.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
*Nem bíznak benne, és ez most mélységesen rosszul érinti a törékeny kis lelkét, főleg azok után, hogy törődni sem nagyon akart vele ez idáig senki. Az egyik azt kérdezi, tudja-e, mit csinál, a másik azt, hogy hogyan csinálja, a harmadik pedig még azt is megkérdezi, hogy szükség van-e egyáltalán erre az egészre, hogy szükség van-e rá. Ajkait lebiggyeszti, és néhány pillanatig csalódottan bámul maga elé, majd végül erőt vesz magán, kihúzza magát, és meglehetősen szúrós tekintettel illeti Niallt.*
- Igen, hacsak nem azt akarod, hogy tovább szenvedjen a kelleténél. *Mondja szemrehányóan, majd a sérült felé fordul, ki mindeközben leveszi a kötést a kezéről, hogy megmutassa a meglepően csúnya sebet. Tekintete a kézről Dayaneer arcára téved. Rá sem kevésbé sértődött meg a hozzá intézett kérdése miatt.*
- Általában nem tudom, de ebben az egy esetben igen. *Mondja komoran, majd, hogy be is bizonyítsa igazát, Garsinhoz visszafordulva beszélni kezd hozzá, megválaszolva az ő kérdését is.*
- Vízmágia. Hűsíti, majd gyógyítja a sebet. Nem vagyok orvos, fogalmam sincs, mennyire súlyos, de ha a mágiám nem volna elég, akkor van nálam általam kevert gyógyital is. A kettő együtt biztosan segíteni fog. Előtte azonban ezt idd meg… *Néhány másodpercre elfordul, hogy az övére erősített kis tasakból előkotorjon 1 Halványlila varázsitalt, amit át is ad Garsin Elthurnak.
*- Ha a seb fertőződne, ez még idejében megállítja. *Kissé megakad mondandójában, és hunyorogva pislog a fiúra, akinek hangszíne egyébként teljesen összezavarja. Lányt hall, de fiút lát. Miféle ördögi játék ez megint?*
- Nem kell aggódnod. Ők ketten rá a tanúk, hogy nem méreg. *Biccent Dayaneer majd Niall felé, akik ugyan tanúskodni nem tudnak, mert fogalmuk sem lehet, miféle löttyök lapulnak a feketeségnél, de szerinte ettől függetlenül is alkalmasak e feladatra.*
- Most pedig tartsd a kezed, és ne húzd el! *Néhány varázsszó hagyja el feketére festett ajkait, majd ha a sors, az istenek, a szerencse vagy a fene tudja még kik is úgy akarják, akkor Garsin hamarosan már érezheti a hűvös víz érintését a kezén, ami lassan ugyan, de valóban gyógyítani kezdi a sérülését. Ha hibázna, nos, akkor társainak talán minden oka meglesz arra, hogy mégiscsak kételkedjenek benne és a varázstudományában.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-20 10:19:59
Üzenet elküldve: 2026-04-20 10:19:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*A konyhából visszatérve nem sok változást lát, legalábbis semmi olyat, ami a helyzet azonnali és tényleges megoldását jelentené. Bár valójában nem is igen tudná megmondani azt, hogy mi mást is várhatna. Tekintete gyors villanásokkal méri fel a helyzetet -az érintetlen üveget az alig valamivel korábban Nori Leina néven bemutatkozó feketehajú előtt, az érintett üveget a sebesült előtt, sőt, még egy futó pillanatig Dayaneer csípőjét is megnézni magának így hátulról-, mielőtt a megforduló wegtoreni kezébe adja a konyhában szerzett kendőket.*
- M-hm. *-veszi tudomásul halk, torokhangú mormogással a szépszemű szavait és pillarebesgetését. Hiába próbálja tudatosítani magában, hogy ez aligha lehet tényleg több valamiféle színjátéknál, azért nem tudja elhessegetni magától azt, hogy ez a színjáték igenis hatással van férfiúi lelkére. Inkább elszakítja tekintetét a máris sürgő-forgó nő arcélétől, és figyelmének fókuszába a pult túloldalán állókat vonja. Unottnak tűnő mozdulattal támaszkodik meg kissé a pult felé eső oldalán, ahogy újra felméri a sebesült végtagot.
Ha nem tűnik túl idegesnek, az valószínűleg azért van, mert nem is az. Abból ítélve, ahogy az alak bejött ide és segítséget kért, valószínűleg nem rejt túl ocsmány sebesülést a kézre csavart kendő. Korábban volt már alkalma -nem szerencséje, alkalma- ennél különb sebesüléseket is látni. Egyszer egy frissen fedélzetre került zöldfülű matróz tartotta a kezét túl sokáig az egyik vitorlafeszítő kötélen ahogy az a csigák közé futott leengedés közben, és a durva kötél olyan magától értetődő természetességgel rántotta magával azt a kezet, mintha ez lenne a világ rendje. Három leszakadt ujjat azonnal megtaláltak, a negyediket csupán egy hattal később, a fedélzet alá beesve.
Derűsnek nem mondható nosztalgiázásából Nori harsánysága rántja ki. Meglepve pislant a lányra, majd a korábban elé rakott rumos üvegre, végül ismét vissza a lányra. Mennyit ihatott belőle? Nem tűnődik ezen sokáig, hiszen a rendesen felfegyverzett, és így harcos-félének tippelt lány közli, hogy valójában boszorkány. És varázsló. Egy pillanatig nem tudja eldönteni, hogy bosszúsan szipogjon, vagy inkább felnevessen az abszurdnak hangzó kijelentésen. Míg agya a hallottakat próbálja feldolgozni, teljesen ösztönös módon mozdul meg; csak akkor veszi észre magát, amikor ujjai ráfonódnak a nyakában lógó apró érmére. Mint minden tengerész, maga is a velejéig babonás. Épp csak nem köp át a válla felett, annál hamarabb veszi észre magát – elengedi az érmét, és összefonja maga előtt a karjait, mintha mindig is ez lett volna a célja. Szeme sarkából sandít Dayaneer felé, épp elcsípi a zöld tekintetet. Nem sokat tud kiolvasni belőle.*
- És az is biztos, hogy szükség van.. erre? *-csupán összefont karjain nyugvó ujjait mozdítja meg, mintha a levegőbe legyintve próbálná meghatározni azt, hogy mire is van szükség. A varázslásra. A hirtelenkedésre.-* Hiszen még azt sem láttuk, miről van szó.
*Állának apró biccentése teszi egyértelművé, hogy a még mindig kendővel letakart, Nori felé nyújtott sebesült kézre gondol.*
*A konyhából visszatérve nem sok változást lát, legalábbis semmi olyat, ami a helyzet azonnali és tényleges megoldását jelentené. Bár valójában nem is igen tudná megmondani azt, hogy mi mást is várhatna. Tekintete gyors villanásokkal méri fel a helyzetet -az érintetlen üveget az alig valamivel korábban Nori Leina néven bemutatkozó feketehajú előtt, az érintett üveget a sebesült előtt, sőt, még egy futó pillanatig Dayaneer csípőjét is megnézni magának így hátulról-, mielőtt a megforduló wegtoreni kezébe adja a konyhában szerzett kendőket.*
- M-hm. *-veszi tudomásul halk, torokhangú mormogással a szépszemű szavait és pillarebesgetését. Hiába próbálja tudatosítani magában, hogy ez aligha lehet tényleg több valamiféle színjátéknál, azért nem tudja elhessegetni magától azt, hogy ez a színjáték igenis hatással van férfiúi lelkére. Inkább elszakítja tekintetét a máris sürgő-forgó nő arcélétől, és figyelmének fókuszába a pult túloldalán állókat vonja. Unottnak tűnő mozdulattal támaszkodik meg kissé a pult felé eső oldalán, ahogy újra felméri a sebesült végtagot.
Ha nem tűnik túl idegesnek, az valószínűleg azért van, mert nem is az. Abból ítélve, ahogy az alak bejött ide és segítséget kért, valószínűleg nem rejt túl ocsmány sebesülést a kézre csavart kendő. Korábban volt már alkalma -nem szerencséje, alkalma- ennél különb sebesüléseket is látni. Egyszer egy frissen fedélzetre került zöldfülű matróz tartotta a kezét túl sokáig az egyik vitorlafeszítő kötélen ahogy az a csigák közé futott leengedés közben, és a durva kötél olyan magától értetődő természetességgel rántotta magával azt a kezet, mintha ez lenne a világ rendje. Három leszakadt ujjat azonnal megtaláltak, a negyediket csupán egy hattal később, a fedélzet alá beesve.
Derűsnek nem mondható nosztalgiázásából Nori harsánysága rántja ki. Meglepve pislant a lányra, majd a korábban elé rakott rumos üvegre, végül ismét vissza a lányra. Mennyit ihatott belőle? Nem tűnődik ezen sokáig, hiszen a rendesen felfegyverzett, és így harcos-félének tippelt lány közli, hogy valójában boszorkány. És varázsló. Egy pillanatig nem tudja eldönteni, hogy bosszúsan szipogjon, vagy inkább felnevessen az abszurdnak hangzó kijelentésen. Míg agya a hallottakat próbálja feldolgozni, teljesen ösztönös módon mozdul meg; csak akkor veszi észre magát, amikor ujjai ráfonódnak a nyakában lógó apró érmére. Mint minden tengerész, maga is a velejéig babonás. Épp csak nem köp át a válla felett, annál hamarabb veszi észre magát – elengedi az érmét, és összefonja maga előtt a karjait, mintha mindig is ez lett volna a célja. Szeme sarkából sandít Dayaneer felé, épp elcsípi a zöld tekintetet. Nem sokat tud kiolvasni belőle.*
- És az is biztos, hogy szükség van.. erre? *-csupán összefont karjain nyugvó ujjait mozdítja meg, mintha a levegőbe legyintve próbálná meghatározni azt, hogy mire is van szükség. A varázslásra. A hirtelenkedésre.-* Hiszen még azt sem láttuk, miről van szó.
*Állának apró biccentése teszi egyértelművé, hogy a még mindig kendővel letakart, Nori felé nyújtott sebesült kézre gondol.*
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-18 20:47:17
Üzenet elküldve: 2026-04-18 20:47:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Dayaneer, bármennyire is tűnjön most ebben a pillanatban másként, azért nem az együttérzés önjelölt, fényes páncélú bajnoka. Még ha néha-néha fel is pislákol benne a szánakozás, az ő világában az ilyesminek meghatározott helye és ideje van, a puszta jóindulat, az emberség még önmagában nem elegendő indok tehát arra, hogy bárkinek is segítsen. Az érdek mindig előbbre van, mint a szánalom.
Bárhogy térül-fordul a pult mögött és keresi a megoldást a seb ellátására, most sem cselekszik puszta felebaráti jó szándékból. Ez a vendéglátói szerepkör azonban megkíván egyfajta nyájas udvariasságot, melyet nem esik különösebben nehezére eljátszani - nem áll az olyan távol tőle, elvégre a kereskedéshez is gyakorta szükségeltetik.
Hallja a hangjából, hogy Niall nem különösebben hajlik a fiatal leány - vagy fiúcska? - szívélyes megsegítésére, de szerencsére hallgat a kreol szavára, s még csak ügyes fiú módjára nem is szájal. Hálából magában úgy dönt, később megint megkínálja majd a pipadohánya maradékából, első valódi munkával töltött napjára jutalmat érdemel.
Figyelmét sokkalta inkább leköti most a sérülten érkezett kölyök. Némi keresgélés után a pultra csap egy tisztának tűnő kupicát is, amit hamarosan színig tölt szúrós szagú pálinkával, s bár érez némi késztetést, hogy nyakaljon most ő is belőle, végül csak belenyomja a dugót palackba és félreteszi. Még az ő arcán is átfut egy leheletnyi fintor, ahogy végignézi a szesz felhajtását. Orra alatt sziszeg együttérzően még valamit ismét a nyugati város ősi nyelvén, aztán fordul is a fogadótérbe visszatérő tengerésze felé, hogy elvehesse tőle a megtalált kendőket. Ezmee minden bizonnyal nem ilyen sorsot szánt nekik, de hát most a szükség nagy úr.*
- Örök hálám, Szépfiú *rebegteti meg még pilláit a férfi felé, s már libbenne is vissza sérült vendégükhöz, amikor a fekete hölgyemény hangosan felszólal. Fejét rögvest az irányába kapja, a magára aggatott hangzatos címek hallatán most pillantásai sokkal gyanakvóbban futnak át rajta. Mégis ki a fene ez a lány? Valóban csupán egy jöttment vendég? A wegtoreninek nincs zsigeri ellenérzése ugyan a varázslással kapcsolatban, hasznos dolognak tartja, de jól ismeri a Kikötőt. Az itteni hókuszpókusz gyakorta társul az Arctalan imádatával, az ő híveitől pedig, legyenek bármennyire sokan is a környéken itt, és a Wegtorentől délre eső területeken, ha teheti tart egy lépés távolságot. A Holtak háborúja nagy érvágás volt neki és Cressysnek, s bizony sokakkal ellentétben a kreol nem felejti, kinek is volt mindaz köszönhető. Nem bízik hát túlságosan azokban, akik a Sötét Isten követésére áldozzák az életüket.*
- Biztos, hogy tudod mit csinálsz? *nem aggodalom van most a hangjában, amikor a kérdését a feketehajúnak szegezi. Ott dereng benne némi halovány fenyegetés, hogy bizonyára nem hagyja csak úgy szó nélkül, ha véletlenül balul sülne el a mágiásdi. Szeme sarkából Niallra pillant, kíváncsi ő mit szól mindehhez, de egyelőre még kivár a sebkötözéssel. Mindenesetre addig is feszült éberséggel dörzsöli ujjai között a kendőket.*
*Dayaneer, bármennyire is tűnjön most ebben a pillanatban másként, azért nem az együttérzés önjelölt, fényes páncélú bajnoka. Még ha néha-néha fel is pislákol benne a szánakozás, az ő világában az ilyesminek meghatározott helye és ideje van, a puszta jóindulat, az emberség még önmagában nem elegendő indok tehát arra, hogy bárkinek is segítsen. Az érdek mindig előbbre van, mint a szánalom.
Bárhogy térül-fordul a pult mögött és keresi a megoldást a seb ellátására, most sem cselekszik puszta felebaráti jó szándékból. Ez a vendéglátói szerepkör azonban megkíván egyfajta nyájas udvariasságot, melyet nem esik különösebben nehezére eljátszani - nem áll az olyan távol tőle, elvégre a kereskedéshez is gyakorta szükségeltetik.
Hallja a hangjából, hogy Niall nem különösebben hajlik a fiatal leány - vagy fiúcska? - szívélyes megsegítésére, de szerencsére hallgat a kreol szavára, s még csak ügyes fiú módjára nem is szájal. Hálából magában úgy dönt, később megint megkínálja majd a pipadohánya maradékából, első valódi munkával töltött napjára jutalmat érdemel.
Figyelmét sokkalta inkább leköti most a sérülten érkezett kölyök. Némi keresgélés után a pultra csap egy tisztának tűnő kupicát is, amit hamarosan színig tölt szúrós szagú pálinkával, s bár érez némi késztetést, hogy nyakaljon most ő is belőle, végül csak belenyomja a dugót palackba és félreteszi. Még az ő arcán is átfut egy leheletnyi fintor, ahogy végignézi a szesz felhajtását. Orra alatt sziszeg együttérzően még valamit ismét a nyugati város ősi nyelvén, aztán fordul is a fogadótérbe visszatérő tengerésze felé, hogy elvehesse tőle a megtalált kendőket. Ezmee minden bizonnyal nem ilyen sorsot szánt nekik, de hát most a szükség nagy úr.*
- Örök hálám, Szépfiú *rebegteti meg még pilláit a férfi felé, s már libbenne is vissza sérült vendégükhöz, amikor a fekete hölgyemény hangosan felszólal. Fejét rögvest az irányába kapja, a magára aggatott hangzatos címek hallatán most pillantásai sokkal gyanakvóbban futnak át rajta. Mégis ki a fene ez a lány? Valóban csupán egy jöttment vendég? A wegtoreninek nincs zsigeri ellenérzése ugyan a varázslással kapcsolatban, hasznos dolognak tartja, de jól ismeri a Kikötőt. Az itteni hókuszpókusz gyakorta társul az Arctalan imádatával, az ő híveitől pedig, legyenek bármennyire sokan is a környéken itt, és a Wegtorentől délre eső területeken, ha teheti tart egy lépés távolságot. A Holtak háborúja nagy érvágás volt neki és Cressysnek, s bizony sokakkal ellentétben a kreol nem felejti, kinek is volt mindaz köszönhető. Nem bízik hát túlságosan azokban, akik a Sötét Isten követésére áldozzák az életüket.*
- Biztos, hogy tudod mit csinálsz? *nem aggodalom van most a hangjában, amikor a kérdését a feketehajúnak szegezi. Ott dereng benne némi halovány fenyegetés, hogy bizonyára nem hagyja csak úgy szó nélkül, ha véletlenül balul sülne el a mágiásdi. Szeme sarkából Niallra pillant, kíváncsi ő mit szól mindehhez, de egyelőre még kivár a sebkötözéssel. Mindenesetre addig is feszült éberséggel dörzsöli ujjai között a kendőket.*
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-13 22:40:28
Üzenet elküldve: 2026-04-13 22:40:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*A csapos válasza kedvező, eltekintve attól a bizonyos "de" szócskától a végén. Nem tudja azonban meg, hogy mi az akadálya annak, hogy a szeszt megkapja, mert valaki felszisszen mellette valami idegen nyelven. Ismerős hangzás, hallotta már a kikötőben, s még feltételezi is a wegtoreni származást, de érteni nem érti, mit mond a másik.
Úgyhogy hirtelen kapja oda a tekintetét, ám harag és bosszúság helyett aggodalmat, meg talán némi együttérző borzadást vél felfedezni a nő arcán, s azt is látja, hogy amaz az ő sérüléseit nézi.
Meglepi ez a részvét, nem számított rá. Ahogy arra sem, hogy a nő következő lépése az lesz, hogy a pult mögé megy.
Jobb híján azonban csak figyel, s hamar kielemzi a helyzetet. A pultos nem tiltakozik a "betolakodás" ellen, feltételezi hát, hogy a másik is itt dolgozik, vagy legalábbis jól ismerhetik egymást. A bizalmasabb érintés ugyancsak erről árulkodik, mikor a nő a férfi felkarját éri, halk szavak kíséretében.
Mindeközben pedig az a benyomása, hogy ez az egész közjáték az ő érdekében történik, úgyhogy nem kérdez, csak vár.
Egy palack kerül a pultra az - egyébként a szemében lenyűgözően szép és különleges küllemű - nő jóvoltából, majd pedig közelebb szólítják. És ő megy.
Testsúlyát az ép lábára helyezve áll meg a pult előtt, majd ügyel rá, hogy a kendőt rendesen a kezén tartsa, hogy ne vérezze össze a pult lapját, s úgy támaszkodik rá alkarjával.
Már köszönné meg a segítséget, s kérdezné, mivel tartozik, mikor a kapott javaslat belé fojtja a szót.
Nem azért, mert ne értené, hogy miért tanácsolja ezt a másik, hanem mert a tiszta kendőkkel visszatérő férfi mellett már kezdi összerakni a körülményekből, hogy mi is történik: hogy ez az idegen nő segíteni akar neki. Itt és most.
Nem csak azzal, hogy odaadja a kért italt és mehet a dolgára, hanem a seb ellátásában segédkezne.
Egy pillanatra talán fel is fedezhető a tekintetében a zavarral vegyes hála, ahogy a zöldekbe néz. Majd szófogadón biccent, s ha töltenek neki, akkor kupicából issza ki a szeszt, ha nem lát erre való szándékot, hát az üveg nyakát ragadja meg és iszik egy nagyobb kortyot.
Bárhogy is legyen, az arca eltorzul az íztől, kicsit még össze is húzza magát önkéntelenül. De legalább abban biztos lehet, hogy ez az ital tényleg elég erős, arra nem lehet panasza.
Még a nyelés utáni első levegőért küzd, s készülne fölfedni a kezén lévő sérülést, mikor a pultnál ülő másik nő hangosan fölszólal mellette, ezzel határozottan magára vonva a figyelmét, na meg megsürgetve azt a levegővételt.
Nyugton marad, ahogy kérik, s míg a nő szavait hallgatja, nem kelthet feltűnést, ahogy megnézi őt magának. Nagyon furcsának találja a megjelenését. Amellett, hogy a véleménye szerint ő is rendkívül szép, ez a fekete-hangsúlyos külső legalábbis szokatlan.*
- Boszorkány... - *Szólal meg, ismételve a szót - a torkát égető szesztől kissé még rekedtesen. Az érdekelné, mit takar ez a nő esetén, de nem fejti ki. Hallgatja őt tovább, s hagyja közelebb lépni is magához, de félig szembe fordul vele, elhúzódva valamennyire a pulttól.
A nő arcát fürkészve a szándékait is szeretné kikutatni, de nehezére esik olvasni benne. A parancsoló, sürgető hangnem annyira nem bizalomgerjesztő, az egyszer biztos. Odaveti hát tekintetét a másik kettő felé, de leginkább Dayaneer pillantását igyekszik elkapni, mert az ő jó szándékát őszintének érezte. Hátha a pultos-páros ismeri ezt a nőt is, és jelzik számára, hogy ez jó döntés-e...
Sokáig nem időzik azonban ezzel, inkább egy lopott pillantás a páros felé, mielőtt válaszolna.*
- Köszönöm, de... Miféle varázslat volna az? - *Kérdi azért még, de - hacsak nem kapott az említett párostól egyértelmű jelzést, vagy közbelépést, hogy ezt nem kellene, úgy - sérült jobbját bizonytalanul odanyújtja Norileina felé.
Eeyr szakrális mágusai köztudottan értenek a gyógyításhoz, de ez a nő, ha pusztán külseje és megnyilvánulásai alapján kellene ítélnie, nagyon nem tűnik közülük valónak. Ezen kívül a víz ág jut még eszébe, ami alkalmas lehet a gyógyításra, de szeretne azért választ kapni, mielőtt a másik cselekszik. Nem mondhatni ugyanis, hogy megbízik benne, de a sürgetés miatt akadékoskodni sem mer komolyabban. Az a helyzet, hogy a sérülései jelentősen akadályoznák a kenyérkeresésben, így túl kecsegtető a mágia általi azonnali gyógyulás lehetősége. Nem szívesen mulasztaná el.
A lábán lévő sérüléshez valamivel nehezebb hozzáférnie, így ebben egyelőre nem engedelmeskedik az utasításnak. A kezéről azonban elveszi a kendőt, így rálátást engedve a sérülésére. A tenyere és a csuklója van megvágva, vagy talán inkább tépve, ugyanis egy kutya marta meg. A vérzés nem életveszélyes, de azért elég csúnya a seb.*
*A csapos válasza kedvező, eltekintve attól a bizonyos "de" szócskától a végén. Nem tudja azonban meg, hogy mi az akadálya annak, hogy a szeszt megkapja, mert valaki felszisszen mellette valami idegen nyelven. Ismerős hangzás, hallotta már a kikötőben, s még feltételezi is a wegtoreni származást, de érteni nem érti, mit mond a másik.
Úgyhogy hirtelen kapja oda a tekintetét, ám harag és bosszúság helyett aggodalmat, meg talán némi együttérző borzadást vél felfedezni a nő arcán, s azt is látja, hogy amaz az ő sérüléseit nézi.
Meglepi ez a részvét, nem számított rá. Ahogy arra sem, hogy a nő következő lépése az lesz, hogy a pult mögé megy.
Jobb híján azonban csak figyel, s hamar kielemzi a helyzetet. A pultos nem tiltakozik a "betolakodás" ellen, feltételezi hát, hogy a másik is itt dolgozik, vagy legalábbis jól ismerhetik egymást. A bizalmasabb érintés ugyancsak erről árulkodik, mikor a nő a férfi felkarját éri, halk szavak kíséretében.
Mindeközben pedig az a benyomása, hogy ez az egész közjáték az ő érdekében történik, úgyhogy nem kérdez, csak vár.
Egy palack kerül a pultra az - egyébként a szemében lenyűgözően szép és különleges küllemű - nő jóvoltából, majd pedig közelebb szólítják. És ő megy.
Testsúlyát az ép lábára helyezve áll meg a pult előtt, majd ügyel rá, hogy a kendőt rendesen a kezén tartsa, hogy ne vérezze össze a pult lapját, s úgy támaszkodik rá alkarjával.
Már köszönné meg a segítséget, s kérdezné, mivel tartozik, mikor a kapott javaslat belé fojtja a szót.
Nem azért, mert ne értené, hogy miért tanácsolja ezt a másik, hanem mert a tiszta kendőkkel visszatérő férfi mellett már kezdi összerakni a körülményekből, hogy mi is történik: hogy ez az idegen nő segíteni akar neki. Itt és most.
Nem csak azzal, hogy odaadja a kért italt és mehet a dolgára, hanem a seb ellátásában segédkezne.
Egy pillanatra talán fel is fedezhető a tekintetében a zavarral vegyes hála, ahogy a zöldekbe néz. Majd szófogadón biccent, s ha töltenek neki, akkor kupicából issza ki a szeszt, ha nem lát erre való szándékot, hát az üveg nyakát ragadja meg és iszik egy nagyobb kortyot.
Bárhogy is legyen, az arca eltorzul az íztől, kicsit még össze is húzza magát önkéntelenül. De legalább abban biztos lehet, hogy ez az ital tényleg elég erős, arra nem lehet panasza.
Még a nyelés utáni első levegőért küzd, s készülne fölfedni a kezén lévő sérülést, mikor a pultnál ülő másik nő hangosan fölszólal mellette, ezzel határozottan magára vonva a figyelmét, na meg megsürgetve azt a levegővételt.
Nyugton marad, ahogy kérik, s míg a nő szavait hallgatja, nem kelthet feltűnést, ahogy megnézi őt magának. Nagyon furcsának találja a megjelenését. Amellett, hogy a véleménye szerint ő is rendkívül szép, ez a fekete-hangsúlyos külső legalábbis szokatlan.*
- Boszorkány... - *Szólal meg, ismételve a szót - a torkát égető szesztől kissé még rekedtesen. Az érdekelné, mit takar ez a nő esetén, de nem fejti ki. Hallgatja őt tovább, s hagyja közelebb lépni is magához, de félig szembe fordul vele, elhúzódva valamennyire a pulttól.
A nő arcát fürkészve a szándékait is szeretné kikutatni, de nehezére esik olvasni benne. A parancsoló, sürgető hangnem annyira nem bizalomgerjesztő, az egyszer biztos. Odaveti hát tekintetét a másik kettő felé, de leginkább Dayaneer pillantását igyekszik elkapni, mert az ő jó szándékát őszintének érezte. Hátha a pultos-páros ismeri ezt a nőt is, és jelzik számára, hogy ez jó döntés-e...
Sokáig nem időzik azonban ezzel, inkább egy lopott pillantás a páros felé, mielőtt válaszolna.*
- Köszönöm, de... Miféle varázslat volna az? - *Kérdi azért még, de - hacsak nem kapott az említett párostól egyértelmű jelzést, vagy közbelépést, hogy ezt nem kellene, úgy - sérült jobbját bizonytalanul odanyújtja Norileina felé.
Eeyr szakrális mágusai köztudottan értenek a gyógyításhoz, de ez a nő, ha pusztán külseje és megnyilvánulásai alapján kellene ítélnie, nagyon nem tűnik közülük valónak. Ezen kívül a víz ág jut még eszébe, ami alkalmas lehet a gyógyításra, de szeretne azért választ kapni, mielőtt a másik cselekszik. Nem mondhatni ugyanis, hogy megbízik benne, de a sürgetés miatt akadékoskodni sem mer komolyabban. Az a helyzet, hogy a sérülései jelentősen akadályoznák a kenyérkeresésben, így túl kecsegtető a mágia általi azonnali gyógyulás lehetősége. Nem szívesen mulasztaná el.
A lábán lévő sérüléshez valamivel nehezebb hozzáférnie, így ebben egyelőre nem engedelmeskedik az utasításnak. A kezéről azonban elveszi a kendőt, így rálátást engedve a sérülésére. A tenyere és a csuklója van megvágva, vagy talán inkább tépve, ugyanis egy kutya marta meg. A vérzés nem életveszélyes, de azért elég csúnya a seb.*
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-13 18:34:27
Üzenet elküldve: 2026-04-13 18:34:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Bizony neki sincs semmi más célja, csupán az, hogy jól érezze magát, miután Nelira és Dearthan kihagyva őt a buliból, hálátlanul faképnél hagyták őt. Nevetése azt bizonyítja, hogy hála a csapos történetének, ez egészen sikerül is neki, ám minden idill szertefoszlik, mikor a hozzájuk időközben csatlakozó nőszemély elcsábítja a mesemondó pajtását. Őszinte fintor ül ki az arcára egy pillanatra, de hamar át is vált valamiféle szórakozott játékosságba. Néhány pislantásnyi idő, annyi sem telik el, mire a kreolbőrű leányzó szorosan maga mellett találja a feketeséget, ahogy igyekszik az aurájába és mellette ismét a férfi látóterébe furakodni.*
- Te bizony! *mutat rá Niallra határozottan, mintha csak a császár lányaként jelölné ki a mai nap udvari bolondjává a tengerészt.*
- Azt nem is kértem, hogy énekelj. *Veti még oda édesen pislogva, majd feketére festett ajkait bájos mosolyra húzva fordul a szintén frissen kinevezett legjobb barátnője felé.*
- A nevem Nori… leina… *Akad meg a mondat közepén. Hát… úgy tűnik, ez a barátság sem fog egy percnél tovább tartani, ugyanis kedves barátnője, mire ő bemutatkozna, már valamilyen démonoktól való nyelven sziszeg valamit, majd el is iszkol mellőle a pult mögé. Ajkai lebiggyednek, majd nem tetszően húzza félre őket, miközben a sérült legény megjelenése mintha nem is érdekelné. Niallra pillant még, de olyan kifejezéstelenül, amiből a férfi tudhatja, hogy az ingyen pia most bizony nem fogja kiengesztelni.
A dolgok sorra történnek, a szesz előkerül, a csapos pedig eltűnik ott hátul, miközben ő türelmetlenül kopog egy ritmusban körmeivel a pult lapján. Végül a számára furcsa fejetlenséget látva sóhajt egy nagyot, ellöki magát a pulttól, és unott képpel, de jelentőségteljesen pillant a sérült -szerinte- fiúra, barátnőjére és az időközben talán visszatérő csaposukra is.*
- Maradjatok mindannyian nyugton! *Szólal fel hangosan, hátha annyira magasról letojják már, hogy ő is itt van, hogy meg sem hallanák, ha halkan beszélne.*
- Majd én megoldom. Boszorkány vagyok, és varázsló… *Hogy elhiszik-e neki az állítását, vagy ha el is hiszik, akarja-e a bajba jutott, hogy ő segítsen rajta, az most egyáltalán nem érdekli, ő már eldöntötte, hogy segíteni fog, de csak azért, hogy elnyomja a rossz érzéseket, amiért ma már harmadszor fordul elő, hogy senki sem vele akar foglalkozni, na meg azért, mert hátha talán mégis jut egy kis ideje rá is valakinek, ha majd épp nem akar elhalálozni a közelében senki. A baj mondjuk ennyire azért nem tűnik vészesnek, de ki tudja? Odalép hát a sebesülthöz, karjait összefonja maga előtt, és hűvösen, ellentmondást nem tűrően pillant rá.*
- Mutasd meg a sebeidet! Ne szarj be! Csak meggyógyítalak, de essünk rajta túl hamar! Na, gyerünk! *Kedvességből most talán nem vizsgázik jelesre a feketeség, ahogy emberségből sem, de segítő szándéka, bármi is vezérelje, mégiscsak valós. Pórul járt társukon múlik, hogy élni akar-e vele vagy sem.*
*Bizony neki sincs semmi más célja, csupán az, hogy jól érezze magát, miután Nelira és Dearthan kihagyva őt a buliból, hálátlanul faképnél hagyták őt. Nevetése azt bizonyítja, hogy hála a csapos történetének, ez egészen sikerül is neki, ám minden idill szertefoszlik, mikor a hozzájuk időközben csatlakozó nőszemély elcsábítja a mesemondó pajtását. Őszinte fintor ül ki az arcára egy pillanatra, de hamar át is vált valamiféle szórakozott játékosságba. Néhány pislantásnyi idő, annyi sem telik el, mire a kreolbőrű leányzó szorosan maga mellett találja a feketeséget, ahogy igyekszik az aurájába és mellette ismét a férfi látóterébe furakodni.*
- Te bizony! *mutat rá Niallra határozottan, mintha csak a császár lányaként jelölné ki a mai nap udvari bolondjává a tengerészt.*
- Azt nem is kértem, hogy énekelj. *Veti még oda édesen pislogva, majd feketére festett ajkait bájos mosolyra húzva fordul a szintén frissen kinevezett legjobb barátnője felé.*
- A nevem Nori… leina… *Akad meg a mondat közepén. Hát… úgy tűnik, ez a barátság sem fog egy percnél tovább tartani, ugyanis kedves barátnője, mire ő bemutatkozna, már valamilyen démonoktól való nyelven sziszeg valamit, majd el is iszkol mellőle a pult mögé. Ajkai lebiggyednek, majd nem tetszően húzza félre őket, miközben a sérült legény megjelenése mintha nem is érdekelné. Niallra pillant még, de olyan kifejezéstelenül, amiből a férfi tudhatja, hogy az ingyen pia most bizony nem fogja kiengesztelni.
A dolgok sorra történnek, a szesz előkerül, a csapos pedig eltűnik ott hátul, miközben ő türelmetlenül kopog egy ritmusban körmeivel a pult lapján. Végül a számára furcsa fejetlenséget látva sóhajt egy nagyot, ellöki magát a pulttól, és unott képpel, de jelentőségteljesen pillant a sérült -szerinte- fiúra, barátnőjére és az időközben talán visszatérő csaposukra is.*
- Maradjatok mindannyian nyugton! *Szólal fel hangosan, hátha annyira magasról letojják már, hogy ő is itt van, hogy meg sem hallanák, ha halkan beszélne.*
- Majd én megoldom. Boszorkány vagyok, és varázsló… *Hogy elhiszik-e neki az állítását, vagy ha el is hiszik, akarja-e a bajba jutott, hogy ő segítsen rajta, az most egyáltalán nem érdekli, ő már eldöntötte, hogy segíteni fog, de csak azért, hogy elnyomja a rossz érzéseket, amiért ma már harmadszor fordul elő, hogy senki sem vele akar foglalkozni, na meg azért, mert hátha talán mégis jut egy kis ideje rá is valakinek, ha majd épp nem akar elhalálozni a közelében senki. A baj mondjuk ennyire azért nem tűnik vészesnek, de ki tudja? Odalép hát a sebesülthöz, karjait összefonja maga előtt, és hűvösen, ellentmondást nem tűrően pillant rá.*
- Mutasd meg a sebeidet! Ne szarj be! Csak meggyógyítalak, de essünk rajta túl hamar! Na, gyerünk! *Kedvességből most talán nem vizsgázik jelesre a feketeség, ahogy emberségből sem, de segítő szándéka, bármi is vezérelje, mégiscsak valós. Pórul járt társukon múlik, hogy élni akar-e vele vagy sem.*
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-13 14:07:57
Üzenet elküldve: 2026-04-13 14:07:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Hogy mennyire nem zavarja a feketehajú-ruhájú vendég pökhendisége, arra ékes példa az, hogy mennyire figyelmen kívül is hagyja azt, míg történetét meséli. Hallott már szájalást az életében, nem most fog megszeppenni tőle. Különben részéről felesleges is a dolog – Nelira nem az a fajta lány, akinek a szoknyája alá mancsolna, úgy nagy általánosságban.
Mesélés közben derűsen figyeli ahogy hallgatósága -legalábbis annak egy része- egészen átadja magát a történetnek; a közbevetések nem zavarják meg vagy zökkentik ki, sőt, hagyja hogy a lány hadd fűzze hozzá saját gondolatait itt-ott, ahol annak szükségét érzi. A Dayaneer-re oda-odavetett pillantásoknak köszönhetően úgy sejti, hogy a szépszemű kreol nem először hallhatja a sztorit. Ez a legkevésbé sem lepi meg. Mivel ők ketten viszonylag hasonló körökben mozognak, úgy tippelné, hogy igen kevés olyan anekdota van, aminek valamilyen változatát ne ismernék mind a ketten. A mesélés végül sikerrel zárul, a vendég nevet, és ez volt a cél. Teljesen nyugodtan hagyja hát őt ott csupán annyi időre, amíg a wegtoreni igényeivel foglalkozik.*
- Nem ma kezdtem. *-válaszolja álszerényen, egy mélyre szívott légvétel erejéig szinte elmerülve azokban a szép zöld szemekben, mintha az csak a tenger vize lenne. Pedig nem is volt olyan régen, hogy megállapította magában, hogy Dayaneer valószínűleg a csizmasarka alá sem kívánná őt, nem hogy máshová.. na de hát azok a mosolygós szemek..?!
A mélyre szívott levegő halk szusszanással szökik ki orrán ahogy a feketehajú lányra pislant. Nahát, gondolja, az tényleg komolyan vehette, hogy csupán egy pillanatnyi időt kér!*
- Én szórakoztatlak benneteket? *-kérdez vissza-* Na de hát én nem is vagyok bárd?!
*Méltatlankodása csak azért nem hihető, mert szeme sarkába halvány árkokat húz a derű. A Dayaneer által leadott rendelést egy apró biccentéssel nyugtázza, de keze megdöccen a mozdulat közben, ahogy még az az utolsó, apró szó is helyet kap a nő ajkain. Szinte meglepetten pislant társára, majd immár szájzugaiban is látható somolygással kerít a hölgyek elé két apró pohárkát, ami amolyan rumhoz illő méretű.
Minthogy maga szemben áll a taverna fogadóterével, így a vele szemben álló-ülő nőknél hamarabb veszi észre az új betérő vendéget.*
- Mi a..? *-dünnyög orra alatt, kezét a rumospalack nyakán tartva. Még csak a dugót sem húzta ki belőle. Tekintete felméri az alak szemmel egyértelműen látható sérüléseit, és fejében egyszeriben egész sok dolog fut át. Szóvá persze nincs ideje tenni közülük semmit, hiszen a nyurga alak megszólítja őt, és máris olyat kérdez, amire nincs -komolyan vehető- válasza.*
- Persze hogy van, de.. *-szólal meg, de a mondat végére már nincs ideje: „..nem vagyunk Ispotály”. Dayaneer első reakciója jóval őszintébb, második reakciója pedig kifejezetten gyakorlatias. Nem először jut eszébe a kreolra nézve, hogy vajon minden helyzetben szeret irányítani..? Ennek a kérdésnek a boncolgatása persze máskorra marad. Fejét a nő felé biccenti ahogy az mellette megállva feladatot ad neki, de egy apró szemöldökemelést leszámítva nem ellenkezik. Mormog valamit ami úgy hangzik, hogy „jó'van”, majd a kezében szorongatott rumos üveget az ismét csak parlagra kerülő feketehajú vendég elé rakja.*
- Egy pohárra a vendégem vagy, *-mondja, majd mutatóujját is felemeli egy pillanatra-* legfeljebb kettőre. De ne élj vissza vele!
*Mert hát azért valamicske kompenzáció csak jár annak a vendégnek, aki nem kapja meg napi betevő szórakoztatását. Ezt elintézve a pult mögötti ajtó felé lép. Hiszen ott még csak soha nem is járt! Fogalma sincs, hogy hol és milyen tiszta rongyot tud majd keríteni.
Az ajtón átlépve -szerencsére?- nem ütközik azonnal abba a nagydarab asszonyba, akinek most ugyan nem jut eszébe a neve, csak az ugrik be róla, hogy nagydarab asszony, aki innen hátulról jön-megy kedve szerint. Különben konyhaféle helyiségbe lép, és bár nem különösebben járatos ilyen helyen, azért viszonylag hamar megtalálja a tiszta kendőket egy polcra hajtogatva. Különösebb lamentálás nélkül levesz belőlük vagy hármat -az esetleg összevérzendő darabokért nem fog felelősséget vállalni, gondolja szenvtelenül, vállaljon felelősséget érte az, aki kiadta az utasítást!-, majd ezekkel a kezében lép vissza a fogadótérbe.*
*Hogy mennyire nem zavarja a feketehajú-ruhájú vendég pökhendisége, arra ékes példa az, hogy mennyire figyelmen kívül is hagyja azt, míg történetét meséli. Hallott már szájalást az életében, nem most fog megszeppenni tőle. Különben részéről felesleges is a dolog – Nelira nem az a fajta lány, akinek a szoknyája alá mancsolna, úgy nagy általánosságban.
Mesélés közben derűsen figyeli ahogy hallgatósága -legalábbis annak egy része- egészen átadja magát a történetnek; a közbevetések nem zavarják meg vagy zökkentik ki, sőt, hagyja hogy a lány hadd fűzze hozzá saját gondolatait itt-ott, ahol annak szükségét érzi. A Dayaneer-re oda-odavetett pillantásoknak köszönhetően úgy sejti, hogy a szépszemű kreol nem először hallhatja a sztorit. Ez a legkevésbé sem lepi meg. Mivel ők ketten viszonylag hasonló körökben mozognak, úgy tippelné, hogy igen kevés olyan anekdota van, aminek valamilyen változatát ne ismernék mind a ketten. A mesélés végül sikerrel zárul, a vendég nevet, és ez volt a cél. Teljesen nyugodtan hagyja hát őt ott csupán annyi időre, amíg a wegtoreni igényeivel foglalkozik.*
- Nem ma kezdtem. *-válaszolja álszerényen, egy mélyre szívott légvétel erejéig szinte elmerülve azokban a szép zöld szemekben, mintha az csak a tenger vize lenne. Pedig nem is volt olyan régen, hogy megállapította magában, hogy Dayaneer valószínűleg a csizmasarka alá sem kívánná őt, nem hogy máshová.. na de hát azok a mosolygós szemek..?!
A mélyre szívott levegő halk szusszanással szökik ki orrán ahogy a feketehajú lányra pislant. Nahát, gondolja, az tényleg komolyan vehette, hogy csupán egy pillanatnyi időt kér!*
- Én szórakoztatlak benneteket? *-kérdez vissza-* Na de hát én nem is vagyok bárd?!
*Méltatlankodása csak azért nem hihető, mert szeme sarkába halvány árkokat húz a derű. A Dayaneer által leadott rendelést egy apró biccentéssel nyugtázza, de keze megdöccen a mozdulat közben, ahogy még az az utolsó, apró szó is helyet kap a nő ajkain. Szinte meglepetten pislant társára, majd immár szájzugaiban is látható somolygással kerít a hölgyek elé két apró pohárkát, ami amolyan rumhoz illő méretű.
Minthogy maga szemben áll a taverna fogadóterével, így a vele szemben álló-ülő nőknél hamarabb veszi észre az új betérő vendéget.*
- Mi a..? *-dünnyög orra alatt, kezét a rumospalack nyakán tartva. Még csak a dugót sem húzta ki belőle. Tekintete felméri az alak szemmel egyértelműen látható sérüléseit, és fejében egyszeriben egész sok dolog fut át. Szóvá persze nincs ideje tenni közülük semmit, hiszen a nyurga alak megszólítja őt, és máris olyat kérdez, amire nincs -komolyan vehető- válasza.*
- Persze hogy van, de.. *-szólal meg, de a mondat végére már nincs ideje: „..nem vagyunk Ispotály”. Dayaneer első reakciója jóval őszintébb, második reakciója pedig kifejezetten gyakorlatias. Nem először jut eszébe a kreolra nézve, hogy vajon minden helyzetben szeret irányítani..? Ennek a kérdésnek a boncolgatása persze máskorra marad. Fejét a nő felé biccenti ahogy az mellette megállva feladatot ad neki, de egy apró szemöldökemelést leszámítva nem ellenkezik. Mormog valamit ami úgy hangzik, hogy „jó'van”, majd a kezében szorongatott rumos üveget az ismét csak parlagra kerülő feketehajú vendég elé rakja.*
- Egy pohárra a vendégem vagy, *-mondja, majd mutatóujját is felemeli egy pillanatra-* legfeljebb kettőre. De ne élj vissza vele!
*Mert hát azért valamicske kompenzáció csak jár annak a vendégnek, aki nem kapja meg napi betevő szórakoztatását. Ezt elintézve a pult mögötti ajtó felé lép. Hiszen ott még csak soha nem is járt! Fogalma sincs, hogy hol és milyen tiszta rongyot tud majd keríteni.
Az ajtón átlépve -szerencsére?- nem ütközik azonnal abba a nagydarab asszonyba, akinek most ugyan nem jut eszébe a neve, csak az ugrik be róla, hogy nagydarab asszony, aki innen hátulról jön-megy kedve szerint. Különben konyhaféle helyiségbe lép, és bár nem különösebben járatos ilyen helyen, azért viszonylag hamar megtalálja a tiszta kendőket egy polcra hajtogatva. Különösebb lamentálás nélkül levesz belőlük vagy hármat -az esetleg összevérzendő darabokért nem fog felelősséget vállalni, gondolja szenvtelenül, vállaljon felelősséget érte az, aki kiadta az utasítást!-, majd ezekkel a kezében lép vissza a fogadótérbe.*
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-11 22:13:28
Üzenet elküldve: 2026-04-11 22:13:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Nem túl nagy figyelemmel, épp csak fél füllel hallgatja Niall mesélését, de elég csupán a háromfős legénység hajójának nevét felismernie, s máris tudja melyik helyi anekdotával szédíti vendégüket. Régi történet, csak itt a Kikötőben már háromféle verziót hallott rá, de akad egy Wegtorenben is egy nagyon hasonló, ami egy karavánnal esett meg a Nyugati Sivatagban. Orra alatt halványan elmosolyodik a csattanó hallatán, de sokkalta szélesebbre nyúlik, amikor kedves tengerésze végre szolgálatára áll. Duarrte kétségtelenül szorongató társasága után kész felüdülés Niallt látni, a kissé ügyetlenül előadott pincérszerep el is hessegeti egy kis időre a nyomasztó gondolatokat.*
- Nahát maga igazán ügyes ebben! *csempészik némi illetődöttséget hangjába, de a zöldjei kedélyesen mosolyognak* - Bizonyára nem ma kezdte.
*A hirtelen érkező társaság váratlanul éri. Az erősen felfegyverzett ébenhajú teremtés szorosan mellételepedik, sőt, még újonnan szerzett barátnőjének is kikiáltja a kreolt, aki mindezt rezzenéstelenül tűri. Más körülmények között, valami kikötői késdobálóban bizonyosan átszaladna a képén egy fintor, józanul nem mindig fűlik a foga az idegenekhez. Most azonban a Varjúban vannak, ahol minden elköltött pénz az ő zsebét is szegről végről gyarapítja, az a fontos tehát, hogy a lányka jól érezze magát. Virgoncan csillanó zöldjei látványosan felmérik hát a különös feketehajút, majd a szokásos kacér duruzsolásával szól a férfihoz a pultra könyökölve.*
- Egy rumot tölts hát, Tengerészem, nekem és a kedves vendégünknek *megfogalmazásával már el is árulta, hogy ő valójában nem valami jöttment vendég, s bizony a korábbi kis párbeszéd ellenére nagyon is úgy tűnik, hogy ismeri a csapost* - Kérlek! *toldja meg egy kis túlzó pillarebegtetéssel, aztán kitámasztott orcáját már fordítja is az ismeretlen felé*
- És kit tisztelhetünk a bájos hölgy személyében?
*Olyannyira leköti ez a kis jelenet, hogy az újonnan érkező alakot már csak akkor veszi észre, mikor a pulthoz érve megszólal. Felé kapja tekintetét, s pillantásai rögvest megakadnak a vérfolton és a véres kendőn.*
- Yahm jahdeer, Matrūk! *csúszik ki szisszenve a wegtoreni indulatszó, arcán aggodalommal vegyes fintor árnya suhan át. Egy elnézést kérő pillantást vet még az ébenhajú hölgyeményre, mielőtt lepattantva a székről most maga is a pult mögé sorolna. Zöldjei sietve cikáznak az üvegek között közben Niall mellett megállva megfogja a felkarját egy pillanatra.*
- Keress hátul valami tiszta szövetet *kicsit lehalkítja hangját aztán már lép is előre, ahogy megpillantja a keresett szeszt. Rögvest csapja is a pultra a vészjóslóan átlátszó pálinka palackját*
- Gyere közelebb Kölyök! *vagy hat hüvelykkel bizonyosan magasabb nála vendégük, de látszik rajta, hogy még piszkosul fiatal. Vajon mi a fene történhetett vele? Egyelőre azonban nem áll neki kérdezősködni, inkább kiügyeskedik a dugót a palack szájából, ami hangos pukkanással enged.*
- Lehet, hogy jobban jársz, ha előtte le is gurítasz egy kupicával.
*Nem túl nagy figyelemmel, épp csak fél füllel hallgatja Niall mesélését, de elég csupán a háromfős legénység hajójának nevét felismernie, s máris tudja melyik helyi anekdotával szédíti vendégüket. Régi történet, csak itt a Kikötőben már háromféle verziót hallott rá, de akad egy Wegtorenben is egy nagyon hasonló, ami egy karavánnal esett meg a Nyugati Sivatagban. Orra alatt halványan elmosolyodik a csattanó hallatán, de sokkalta szélesebbre nyúlik, amikor kedves tengerésze végre szolgálatára áll. Duarrte kétségtelenül szorongató társasága után kész felüdülés Niallt látni, a kissé ügyetlenül előadott pincérszerep el is hessegeti egy kis időre a nyomasztó gondolatokat.*
- Nahát maga igazán ügyes ebben! *csempészik némi illetődöttséget hangjába, de a zöldjei kedélyesen mosolyognak* - Bizonyára nem ma kezdte.
*A hirtelen érkező társaság váratlanul éri. Az erősen felfegyverzett ébenhajú teremtés szorosan mellételepedik, sőt, még újonnan szerzett barátnőjének is kikiáltja a kreolt, aki mindezt rezzenéstelenül tűri. Más körülmények között, valami kikötői késdobálóban bizonyosan átszaladna a képén egy fintor, józanul nem mindig fűlik a foga az idegenekhez. Most azonban a Varjúban vannak, ahol minden elköltött pénz az ő zsebét is szegről végről gyarapítja, az a fontos tehát, hogy a lányka jól érezze magát. Virgoncan csillanó zöldjei látványosan felmérik hát a különös feketehajút, majd a szokásos kacér duruzsolásával szól a férfihoz a pultra könyökölve.*
- Egy rumot tölts hát, Tengerészem, nekem és a kedves vendégünknek *megfogalmazásával már el is árulta, hogy ő valójában nem valami jöttment vendég, s bizony a korábbi kis párbeszéd ellenére nagyon is úgy tűnik, hogy ismeri a csapost* - Kérlek! *toldja meg egy kis túlzó pillarebegtetéssel, aztán kitámasztott orcáját már fordítja is az ismeretlen felé*
- És kit tisztelhetünk a bájos hölgy személyében?
*Olyannyira leköti ez a kis jelenet, hogy az újonnan érkező alakot már csak akkor veszi észre, mikor a pulthoz érve megszólal. Felé kapja tekintetét, s pillantásai rögvest megakadnak a vérfolton és a véres kendőn.*
- Yahm jahdeer, Matrūk! *csúszik ki szisszenve a wegtoreni indulatszó, arcán aggodalommal vegyes fintor árnya suhan át. Egy elnézést kérő pillantást vet még az ébenhajú hölgyeményre, mielőtt lepattantva a székről most maga is a pult mögé sorolna. Zöldjei sietve cikáznak az üvegek között közben Niall mellett megállva megfogja a felkarját egy pillanatra.*
- Keress hátul valami tiszta szövetet *kicsit lehalkítja hangját aztán már lép is előre, ahogy megpillantja a keresett szeszt. Rögvest csapja is a pultra a vészjóslóan átlátszó pálinka palackját*
- Gyere közelebb Kölyök! *vagy hat hüvelykkel bizonyosan magasabb nála vendégük, de látszik rajta, hogy még piszkosul fiatal. Vajon mi a fene történhetett vele? Egyelőre azonban nem áll neki kérdezősködni, inkább kiügyeskedik a dugót a palack szájából, ami hangos pukkanással enged.*
- Lehet, hogy jobban jársz, ha előtte le is gurítasz egy kupicával.
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-11 12:56:11
Üzenet elküldve: 2026-04-11 12:56:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Ránézésre egy nyurga kölyök tér be a fogadóba. Foltozott szürke kabátja alól kilátszik valamennyire a sodronying, derekán fegyverövet visel hosszúkarddal, tőrrel és még néhány aprósággal. Hátán kopott, vörös hátizsák, lábán csizma, fején színtelen kámzsa, miből csak az arca látszik ki.
Ahogy belép, mintha mormolna valami köszöntést, de egyébként tekintetét hordozza körül, mint aki épp felméri a terepet és a benti eseményeket. Merthogy ezt is teszi.
Ám miután megállapította, hogy éppen nincs verekedés odabent, magát kihúzva, céltudatosan indul el a pult felé.
Teszi mindezt annak ellenére, hogy nyilvánvalóan sérült. Jobb kezén egy kendőt tart, amit vér üt át, ahogy az élesebb megfigyelő a nadrágján terjeszkedő vérfoltot is észreveheti a jobb térde-vádlija táján.*
- Üdv! Tartanak valami erősebb szeszt, ami sebre is jó lehet? - *Kérdi a - feltételezett - csapostól. Nem udvariaskodik a sorára várva, ha sikerült magára vonni a figyelmet, rögtön beszél. Talán a körülményeket tekintve elnézik neki. Talán nem...
Bízik benne, hogy szerencsével jár. Ebben a napszakban egy ivó tűnik a legkézenfekvőbbnek, hogy alkalmas szeszhez jusson.
Igyekszik amúgy rejteni a fájdalmát, a kikötőben nem túl szerencsés gyengeséget mutatni, úgyhogy lépteit és tartását magabiztosan tartja.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.11 12:56:46
*Ránézésre egy nyurga kölyök tér be a fogadóba. Foltozott szürke kabátja alól kilátszik valamennyire a sodronying, derekán fegyverövet visel hosszúkarddal, tőrrel és még néhány aprósággal. Hátán kopott, vörös hátizsák, lábán csizma, fején színtelen kámzsa, miből csak az arca látszik ki.
Ahogy belép, mintha mormolna valami köszöntést, de egyébként tekintetét hordozza körül, mint aki épp felméri a terepet és a benti eseményeket. Merthogy ezt is teszi.
Ám miután megállapította, hogy éppen nincs verekedés odabent, magát kihúzva, céltudatosan indul el a pult felé.
Teszi mindezt annak ellenére, hogy nyilvánvalóan sérült. Jobb kezén egy kendőt tart, amit vér üt át, ahogy az élesebb megfigyelő a nadrágján terjeszkedő vérfoltot is észreveheti a jobb térde-vádlija táján.*
- Üdv! Tartanak valami erősebb szeszt, ami sebre is jó lehet? - *Kérdi a - feltételezett - csapostól. Nem udvariaskodik a sorára várva, ha sikerült magára vonni a figyelmet, rögtön beszél. Talán a körülményeket tekintve elnézik neki. Talán nem...
Bízik benne, hogy szerencsével jár. Ebben a napszakban egy ivó tűnik a legkézenfekvőbbnek, hogy alkalmas szeszhez jusson.
Igyekszik amúgy rejteni a fájdalmát, a kikötőben nem túl szerencsés gyengeséget mutatni, úgyhogy lépteit és tartását magabiztosan tartja.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.11 12:56:46
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-10 19:28:35
Üzenet elküldve: 2026-04-10 19:28:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Nemcsak a tekintete időzik el egyébként elsőre minden különösebb ok nélkül a pult mögött álló férfin, hanem hamar beszédbe is elegyedik Niallal, aki úgy kérdez vissza az általa felállított játékszabályok mikéntjeire, mintha teljesen hibbant volna, legalábbis szerinte.*
- Bízom benne, hogy magadtól is kitalálod, hogyan kell nem nézni valakit. *Mondja barátságtalan éllel a hangjában, de nem a „csapos” az, ki feldühítette, vagyis de, ám csak azzal, amit mondott, Dearthan létezésének tényével. Merthogy amaz tagadhatatlanul elvitte Nelirát, ő pedig faképnél lett hagyva. Hát ez a hála, amiért elvitte őket a szent helyre?*
- Ő is az enyém. *Zárja végül rövidre a szőkeség társaságában távozó férfi körüli történetet, habár, nem pont ugyanarra gondol, amire tízből kilencen gondolnának abból, amit mondott.
Pár pillanattal később már történetet követel magának, amit meg is kap, mondjuk, hogy hogyan jön ide egy partra vetett kacsa, meg a legényesége, vagy mi, azt, ahogy arra Niall számított is, cseppet sem érti, és ennek hangot is ad.*
- Mi van…? *Billenti oldalra a fejét és pislog bambán, miközben hallgatja tovább a rögtönzött mesét. ~A kacsa legénysége?~ töri a fejét immáron csendben azon, hogy mi a fene az, míg végül lassan ugyan, de leesik neki a tantusz, hogy bizonyára egy hajónak adtak ilyen borzasztó nevet. Ekkor tisztul az elméjében a kép is, ahogy elképzeli a történetet, bele is mélyed a hallgatásába, így nem veszi észre az időközben érkező új vendéget, csak akkor, mikor már helyet foglal a közelükben. Őt azonban nem a lány érdekli, hanem a kacsa… Kacsa. Meg a sárkány… a szűzlánnyal fehér ruhában…*
- Na, az a lány sem Nelira volt, az is biztos… *Állapítja meg, miután az ő barátnőjéről sok mindent elhinne, de azt, hogy szűz, soha.*
- Oh… Ez nagyon muris! *Pislog nagyokat a csattanóra végül, majd indokolatlanul jóízű nevetésben tör ki, ami tragikus hirtelenséggel fordul át halálosan síri csenddé, amikor a csapos barátja a másik nő kedvéért faképnél hagyja őt. Hát már neki sem kell a társasága?*
- Csak addig voltam jó, amíg nem jött egy másik cafka...? *Mormogja halkan maga elé, suttogva, szinte biztosra véve, hogy sem Niall, sem pedig Dayaneer nem hallhatják. Néhány pillanatig ácsorog csupán ott magában, a pultra támaszkodva, időközben kiürült poharát stírölve, míg végül fogja magát, és közelebb lép, egészen szorosan a kreol bőrű nőszemély mellé, hogy a csapos észrevegye, ő is itt van ám még.*
- Nekem is adj egy olyat! Rumot. Tudod, ő az új barátnőm, együtt fogunk ma inni, amíg te szórakoztatsz minket. *Nevezi ki Dayaneert az új legjobb barátnőjévé anélkül, hogy az ő véleményét kikérné minderről, reménykedve abban, hogy ő talán végre rá lesz kíváncsi, és nem marad magányos azért, mert mindenki talált magának nála érdekesebb pajtást. A fekete ruháján kívül egyébként a számos ráaggatott fegyver, hátán a kard, övén a tőrök és az ostor, illetve a fűzőszerű zsinórokkal rögzített brigantin vértje tűnhet fel a nőnek. Pontosan úgy néz ki, mint egy orgyilkos, aki ahelyett, hogy titkolná, inkább dicsekedve mindenki tudtára akarja adni, hogy ő az.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.10 19:30:26
*Nemcsak a tekintete időzik el egyébként elsőre minden különösebb ok nélkül a pult mögött álló férfin, hanem hamar beszédbe is elegyedik Niallal, aki úgy kérdez vissza az általa felállított játékszabályok mikéntjeire, mintha teljesen hibbant volna, legalábbis szerinte.*
- Bízom benne, hogy magadtól is kitalálod, hogyan kell nem nézni valakit. *Mondja barátságtalan éllel a hangjában, de nem a „csapos” az, ki feldühítette, vagyis de, ám csak azzal, amit mondott, Dearthan létezésének tényével. Merthogy amaz tagadhatatlanul elvitte Nelirát, ő pedig faképnél lett hagyva. Hát ez a hála, amiért elvitte őket a szent helyre?*
- Ő is az enyém. *Zárja végül rövidre a szőkeség társaságában távozó férfi körüli történetet, habár, nem pont ugyanarra gondol, amire tízből kilencen gondolnának abból, amit mondott.
Pár pillanattal később már történetet követel magának, amit meg is kap, mondjuk, hogy hogyan jön ide egy partra vetett kacsa, meg a legényesége, vagy mi, azt, ahogy arra Niall számított is, cseppet sem érti, és ennek hangot is ad.*
- Mi van…? *Billenti oldalra a fejét és pislog bambán, miközben hallgatja tovább a rögtönzött mesét. ~A kacsa legénysége?~ töri a fejét immáron csendben azon, hogy mi a fene az, míg végül lassan ugyan, de leesik neki a tantusz, hogy bizonyára egy hajónak adtak ilyen borzasztó nevet. Ekkor tisztul az elméjében a kép is, ahogy elképzeli a történetet, bele is mélyed a hallgatásába, így nem veszi észre az időközben érkező új vendéget, csak akkor, mikor már helyet foglal a közelükben. Őt azonban nem a lány érdekli, hanem a kacsa… Kacsa. Meg a sárkány… a szűzlánnyal fehér ruhában…*
- Na, az a lány sem Nelira volt, az is biztos… *Állapítja meg, miután az ő barátnőjéről sok mindent elhinne, de azt, hogy szűz, soha.*
- Oh… Ez nagyon muris! *Pislog nagyokat a csattanóra végül, majd indokolatlanul jóízű nevetésben tör ki, ami tragikus hirtelenséggel fordul át halálosan síri csenddé, amikor a csapos barátja a másik nő kedvéért faképnél hagyja őt. Hát már neki sem kell a társasága?*
- Csak addig voltam jó, amíg nem jött egy másik cafka...? *Mormogja halkan maga elé, suttogva, szinte biztosra véve, hogy sem Niall, sem pedig Dayaneer nem hallhatják. Néhány pillanatig ácsorog csupán ott magában, a pultra támaszkodva, időközben kiürült poharát stírölve, míg végül fogja magát, és közelebb lép, egészen szorosan a kreol bőrű nőszemély mellé, hogy a csapos észrevegye, ő is itt van ám még.*
- Nekem is adj egy olyat! Rumot. Tudod, ő az új barátnőm, együtt fogunk ma inni, amíg te szórakoztatsz minket. *Nevezi ki Dayaneert az új legjobb barátnőjévé anélkül, hogy az ő véleményét kikérné minderről, reménykedve abban, hogy ő talán végre rá lesz kíváncsi, és nem marad magányos azért, mert mindenki talált magának nála érdekesebb pajtást. A fekete ruháján kívül egyébként a számos ráaggatott fegyver, hátán a kard, övén a tőrök és az ostor, illetve a fűzőszerű zsinórokkal rögzített brigantin vértje tűnhet fel a nőnek. Pontosan úgy néz ki, mint egy orgyilkos, aki ahelyett, hogy titkolná, inkább dicsekedve mindenki tudtára akarja adni, hogy ő az.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.10 19:30:26
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-10 11:12:37
Üzenet elküldve: 2026-04-10 11:12:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Ha valaki elég ideig mozog a Kikötőben, kialakul nála egy ösztön: megérzi, ha bámulják. Igazán hasznos ösztön ez, kérem alássan – sokat segít abban, hogy az ember ne veszítse el a pénzét holmi zsebmetszők markában, vagy az életét, torokmetszők előtt térdelve. Mikor amolyan hűvös borzongás-féle fut végig a tarkóján, mintha csak valaki a téli hidegben áthűlt mutatóujját nyomná a bőrére, szemöldökei alól lustának tűnő pillantással néz fel a dörgölt pohárból. Nem kell sokáig keresnie, hogy ki mustrálja éppen; tekintete egy pillanatra szinte összeakad a lányéval, aki oly rútul ráijesztett szegény Árbocpolír haverjára, hogy a legény farkafelvágva el is menekült. Nem zavarja, ha nézik -sosem zavarta, tudja hogy női szemnek amúgy viszonylag tetsző fizimiskája van-, de azt az ürességet, amit amazon lát, nem tudja hová tenni.
Halkan hümmög, fordít a kezében tartott poháron, tovább dörgölgeti.*
- Hogy? *-néz fel végül ismét, amikor a lány megszólítja. Hirtelen nem érti, hogy az mire gondol; de szerencsére hamar választ is kap erre, és aprón jóváhagyót biccent.-* Jó. Nem nézek rá.
*Szemöldökei egy kissé összébb húzódnak, leengedi a poharat és a rongyot.*
- De hogy ne nézzek rá? Úgy, mint az új barátja, *-állával arrafelé int, amerre Nelira és Dearthan eltűntek, a mozdulat egyértelművé teszi, hogy kire gondol-* vagy amúgy sehogy se? Csak mert egy fedél alatt élünk és dolgozunk, szóval az úgy nem lesz egyszerű.
*Szinte bocsánatkérő mozdulattal rázza meg a fejét. Csak a szeme sarkában látszik valami apró rándulás, ami elárulja, hogy belül nevet kissé.*
- Áhm, a csaposok, *-lassú mozdulattal bólint párat, majd felemeli a poharat. Kicsit szívenütöttnek érzi magát, hogy valaki csaposnak nevezte.-* azok aztán tényleg mindenfélét tudnak. Remek történeteket is, igen.
*Csakhogy ő nem csapos, és nincsenek olyan történetek az öve alatt, amiket egy csapos tudhat. Csak olyanok, amiket egy tengerész tudhat, mert hát…*
- Partra Vetett Kacsa. *-mondja végül, és a poharat a pultra rakja, vállára veti a rongyot, s jobbról-balról a pohár mellé tenyerelve támaszkodik meg. Ha kívülről látná magát, valószínűleg jót röhögne azon, hogy /tényleg/ úgy néz ki, mint egy csapos.-* Háromfős legénység, plusz a kapitányuk. A Kikötő és a város között ingáznak, egyszerű folyami teher.
*Bele sem gondol, hogy a harcosformának tűnő lány valószínűleg fityfenét sem ért ebből. Kiveszi a pipát a szájából, annak szárával finom íveket rajzolva a levegőben folytatja.*
- Állításuk szerint egyszer, mikor nagyjából félúton voltak, a folyó jobb partja felől nagy visítozást meg sikoltozást hallottak. Na most, gondolhatod, a Kacsa legénysége nem kardforgatókból áll, *-aprót biccent a lány felé, aki viszont talán használni is tudja a rajta lógó vasakat-* szóval a zabszem is bennszorult a seggkkkhmm.. szóval, valószínűleg megszeppentek kissé, de ők persze ezt tagadták. Elővették az íjaikat, mert egy folyami hajót különben egész jól meg lehet védeni velük, ha valaki okoskodni akarna. Ha valaki nem tud jól célozni, akkor az meg égő nyilakat lő. Nem is gondolnád, hogy mennyire tud égni egy hajó, hiába úszik a vízen. Na, szóval,
*Újabb képzeletbeli vonalak rajzolódnak a levegőbe a pipaszár jóvoltából.*
- ott állnak a fedélzeten, jobbról meg hallik a hirig. De hát az még hagyján, közeledik feléjük! Hát mi a picsa, gondolták, valaki egy lányt kerget a folyónak? Haramiák ütöttek rajta valami szekéren? Hm? *-tekintete a bejárat felé villan egy pillanatra, ahogy Dayaneer belép. Kíváncsi rá, hogy a nő ismeri-e ezt a sztorit. Fogadni merne rá hogy amúgy igen, a Kacsa legénysége az összes létező krimót végighaknizta ezzel a történettel, potya italok reményében. Visszafordul a lány felé.-* Szóval, ott állnak, nyíl az idegen, bocs a nadrágszárban, és egyszer-csak meglátták..!
*Előrébb hajol, hangja halkabb lesz kissé. Odapislant a kicsit arrébb leülő wegtorenire, majd vissza a feketehajúra.*
- És mit láttak, hm? Hát egy sárkányt! *-szemei szinte kitágulnak ahogy a szó elhagyja a száját-* Egy sárkányt!! Ahogy a karmai között *-felemeli üres balját, ujjai úgy görbülnek össze a levegőben, mintha csak markolna valamit-* egy szűzlány vergődik, fehér ruhában! És a Kacsa legénysége, az égiek áldják meg őket, meg felemelték az íjakat, és rálőttek a sárkányra! Na most az nem tiszta, hogy pontosan hány találatot kapott a sárkány, de az tény, hogy megijedt, és ijedtében eldobta szerencsétlen lányt, sarkon fordult.. szárnysarkon pördült..? Eh, mindegy, szóval fogta magát, és elrepült a bús fenébe. A Kacsa legénysége meg annyira megörült ennek, hogy egészen elfeledkeztek a folyóba esett leányról, s mire eszükbe jutott hogy kihúzzák, hát azt már sehol nem is látták. Ha engem kérdezel, lehúzta egy örvény szegénykét. Vagy kisodorta a folyó, egészen a tengerig. Szóval, a Partra Vetett Kacsa legénysége így kergetett el egy sárkányt, és mentett is meg, meg nem is mentett meg egy szűzlányt.
*Újra a kezébe veszi a poharat és a rongyot, ráérős mozdulattal törölgetni kezdi.*
- Vagy.. talán mégsem? Az eset után egy nappal, mikorra már híre ment ennek, beért egy kis szekérkaraván a Kikötőbe. Van amit nem úsztatnak le, például az érzékeny gyomrúakat, azok az utakat választják. Na mindegy, szóval, rá egy napra befut a karaván, és mit ád az ég? A karaván pont a folyó bal oldalán volt, amikor a Kacsa megküzdött a sárkánnyal. Micsoda véletlen, hm? Ők is hallották a sírást-rívást, látták a nyilakat, meg a vízbe esett fehérséget. *-kissé oldalra biccenti a fejét, tekintete derűsen Dayaneer felé villan. Ha hallotta már ezt a történetet, akkor azt is tudni fogja, mi jön most.-* Csak hát ők nem épp így mesélték, amit láttak. A sírás meg a zokogás az igaz volt, volt marokban vergődés is, csakhogy ám..!
*Elvigyorodik.*
- Sárkány, az nem volt! Réti sas, az viszont volt sárkány helyett, és süldő nyúl is volt, szűzlány helyett. Jó, abban legalább igazat mondtak, hogy fehér nyúl volt. Így hát igen hamar ki is derült, hogy nem kergettek ők el semmilyen sárkányt, meg hagytak vízbe fúlni egy leányt is akár. *-megingatja a fejét-* A Kikötőben ezután egy darabig csak erről beszéltek, meg ezen röhögtek az emberek. Volt is egy mondás, amit akkor használtak, ha valaki lódított. Azt mondták az ilyen kitalált mesékre, hogy az csak egy kacsa. Mint a hajójuk neve. Jó, mi? *-vállat von. Nem tudja, hogy mennyire untatta vagy sem a fekete hajút, ő maga mindenesetre egészen felderült ahogy előadta a történetet.-* Ha megbocsájtasz egy pillanatra, akkor…
*Fejével a kreol felé int, majd engedélyre igazából nem várva lép arrébb a pult mögött. Az eddig dörzsölgetett-tisztogatott poharat Dayaneer elé állítja.*
- Valami jó italt, kisasszonyom, hm? *-kérdez vissza tűnődőn-* Nos, van sör, természetesen, és vörösbor is. Úgy sejtem, hogy fehér is..?
*Megvakarja a homlokát. Halvány gőze sincs arról, hogy miről beszél, de a játék az játék, nem akar kiesni a szerepből.*
- És.. pálinka. Meg rum. Kegyedet olyan rumozós fajtának nézem. Eltaláltam esetleg?
*Ha valaki elég ideig mozog a Kikötőben, kialakul nála egy ösztön: megérzi, ha bámulják. Igazán hasznos ösztön ez, kérem alássan – sokat segít abban, hogy az ember ne veszítse el a pénzét holmi zsebmetszők markában, vagy az életét, torokmetszők előtt térdelve. Mikor amolyan hűvös borzongás-féle fut végig a tarkóján, mintha csak valaki a téli hidegben áthűlt mutatóujját nyomná a bőrére, szemöldökei alól lustának tűnő pillantással néz fel a dörgölt pohárból. Nem kell sokáig keresnie, hogy ki mustrálja éppen; tekintete egy pillanatra szinte összeakad a lányéval, aki oly rútul ráijesztett szegény Árbocpolír haverjára, hogy a legény farkafelvágva el is menekült. Nem zavarja, ha nézik -sosem zavarta, tudja hogy női szemnek amúgy viszonylag tetsző fizimiskája van-, de azt az ürességet, amit amazon lát, nem tudja hová tenni.
Halkan hümmög, fordít a kezében tartott poháron, tovább dörgölgeti.*
- Hogy? *-néz fel végül ismét, amikor a lány megszólítja. Hirtelen nem érti, hogy az mire gondol; de szerencsére hamar választ is kap erre, és aprón jóváhagyót biccent.-* Jó. Nem nézek rá.
*Szemöldökei egy kissé összébb húzódnak, leengedi a poharat és a rongyot.*
- De hogy ne nézzek rá? Úgy, mint az új barátja, *-állával arrafelé int, amerre Nelira és Dearthan eltűntek, a mozdulat egyértelművé teszi, hogy kire gondol-* vagy amúgy sehogy se? Csak mert egy fedél alatt élünk és dolgozunk, szóval az úgy nem lesz egyszerű.
*Szinte bocsánatkérő mozdulattal rázza meg a fejét. Csak a szeme sarkában látszik valami apró rándulás, ami elárulja, hogy belül nevet kissé.*
- Áhm, a csaposok, *-lassú mozdulattal bólint párat, majd felemeli a poharat. Kicsit szívenütöttnek érzi magát, hogy valaki csaposnak nevezte.-* azok aztán tényleg mindenfélét tudnak. Remek történeteket is, igen.
*Csakhogy ő nem csapos, és nincsenek olyan történetek az öve alatt, amiket egy csapos tudhat. Csak olyanok, amiket egy tengerész tudhat, mert hát…*
- Partra Vetett Kacsa. *-mondja végül, és a poharat a pultra rakja, vállára veti a rongyot, s jobbról-balról a pohár mellé tenyerelve támaszkodik meg. Ha kívülről látná magát, valószínűleg jót röhögne azon, hogy /tényleg/ úgy néz ki, mint egy csapos.-* Háromfős legénység, plusz a kapitányuk. A Kikötő és a város között ingáznak, egyszerű folyami teher.
*Bele sem gondol, hogy a harcosformának tűnő lány valószínűleg fityfenét sem ért ebből. Kiveszi a pipát a szájából, annak szárával finom íveket rajzolva a levegőben folytatja.*
- Állításuk szerint egyszer, mikor nagyjából félúton voltak, a folyó jobb partja felől nagy visítozást meg sikoltozást hallottak. Na most, gondolhatod, a Kacsa legénysége nem kardforgatókból áll, *-aprót biccent a lány felé, aki viszont talán használni is tudja a rajta lógó vasakat-* szóval a zabszem is bennszorult a seggkkkhmm.. szóval, valószínűleg megszeppentek kissé, de ők persze ezt tagadták. Elővették az íjaikat, mert egy folyami hajót különben egész jól meg lehet védeni velük, ha valaki okoskodni akarna. Ha valaki nem tud jól célozni, akkor az meg égő nyilakat lő. Nem is gondolnád, hogy mennyire tud égni egy hajó, hiába úszik a vízen. Na, szóval,
*Újabb képzeletbeli vonalak rajzolódnak a levegőbe a pipaszár jóvoltából.*
- ott állnak a fedélzeten, jobbról meg hallik a hirig. De hát az még hagyján, közeledik feléjük! Hát mi a picsa, gondolták, valaki egy lányt kerget a folyónak? Haramiák ütöttek rajta valami szekéren? Hm? *-tekintete a bejárat felé villan egy pillanatra, ahogy Dayaneer belép. Kíváncsi rá, hogy a nő ismeri-e ezt a sztorit. Fogadni merne rá hogy amúgy igen, a Kacsa legénysége az összes létező krimót végighaknizta ezzel a történettel, potya italok reményében. Visszafordul a lány felé.-* Szóval, ott állnak, nyíl az idegen, bocs a nadrágszárban, és egyszer-csak meglátták..!
*Előrébb hajol, hangja halkabb lesz kissé. Odapislant a kicsit arrébb leülő wegtorenire, majd vissza a feketehajúra.*
- És mit láttak, hm? Hát egy sárkányt! *-szemei szinte kitágulnak ahogy a szó elhagyja a száját-* Egy sárkányt!! Ahogy a karmai között *-felemeli üres balját, ujjai úgy görbülnek össze a levegőben, mintha csak markolna valamit-* egy szűzlány vergődik, fehér ruhában! És a Kacsa legénysége, az égiek áldják meg őket, meg felemelték az íjakat, és rálőttek a sárkányra! Na most az nem tiszta, hogy pontosan hány találatot kapott a sárkány, de az tény, hogy megijedt, és ijedtében eldobta szerencsétlen lányt, sarkon fordult.. szárnysarkon pördült..? Eh, mindegy, szóval fogta magát, és elrepült a bús fenébe. A Kacsa legénysége meg annyira megörült ennek, hogy egészen elfeledkeztek a folyóba esett leányról, s mire eszükbe jutott hogy kihúzzák, hát azt már sehol nem is látták. Ha engem kérdezel, lehúzta egy örvény szegénykét. Vagy kisodorta a folyó, egészen a tengerig. Szóval, a Partra Vetett Kacsa legénysége így kergetett el egy sárkányt, és mentett is meg, meg nem is mentett meg egy szűzlányt.
*Újra a kezébe veszi a poharat és a rongyot, ráérős mozdulattal törölgetni kezdi.*
- Vagy.. talán mégsem? Az eset után egy nappal, mikorra már híre ment ennek, beért egy kis szekérkaraván a Kikötőbe. Van amit nem úsztatnak le, például az érzékeny gyomrúakat, azok az utakat választják. Na mindegy, szóval, rá egy napra befut a karaván, és mit ád az ég? A karaván pont a folyó bal oldalán volt, amikor a Kacsa megküzdött a sárkánnyal. Micsoda véletlen, hm? Ők is hallották a sírást-rívást, látták a nyilakat, meg a vízbe esett fehérséget. *-kissé oldalra biccenti a fejét, tekintete derűsen Dayaneer felé villan. Ha hallotta már ezt a történetet, akkor azt is tudni fogja, mi jön most.-* Csak hát ők nem épp így mesélték, amit láttak. A sírás meg a zokogás az igaz volt, volt marokban vergődés is, csakhogy ám..!
*Elvigyorodik.*
- Sárkány, az nem volt! Réti sas, az viszont volt sárkány helyett, és süldő nyúl is volt, szűzlány helyett. Jó, abban legalább igazat mondtak, hogy fehér nyúl volt. Így hát igen hamar ki is derült, hogy nem kergettek ők el semmilyen sárkányt, meg hagytak vízbe fúlni egy leányt is akár. *-megingatja a fejét-* A Kikötőben ezután egy darabig csak erről beszéltek, meg ezen röhögtek az emberek. Volt is egy mondás, amit akkor használtak, ha valaki lódított. Azt mondták az ilyen kitalált mesékre, hogy az csak egy kacsa. Mint a hajójuk neve. Jó, mi? *-vállat von. Nem tudja, hogy mennyire untatta vagy sem a fekete hajút, ő maga mindenesetre egészen felderült ahogy előadta a történetet.-* Ha megbocsájtasz egy pillanatra, akkor…
*Fejével a kreol felé int, majd engedélyre igazából nem várva lép arrébb a pult mögött. Az eddig dörzsölgetett-tisztogatott poharat Dayaneer elé állítja.*
- Valami jó italt, kisasszonyom, hm? *-kérdez vissza tűnődőn-* Nos, van sör, természetesen, és vörösbor is. Úgy sejtem, hogy fehér is..?
*Megvakarja a homlokát. Halvány gőze sincs arról, hogy miről beszél, de a játék az játék, nem akar kiesni a szerepből.*
- És.. pálinka. Meg rum. Kegyedet olyan rumozós fajtának nézem. Eltaláltam esetleg?
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-04-09 16:50:07
Üzenet elküldve: 2026-04-09 16:50:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Kénytelen tenni még egy hosszabb sétát a Kikötő hűvös-nyirkos utcáin, mielőtt hazakeveredne. Nem sejtette, hogy ennyire fel fogja kavarni, amit hall Nolenről, pedig egyik szóbeszéd sem hangzott igazán hihetőnek. Mégis, pusztán a lehetősége, hogy bármelyikben is akad némi igazság, most rettentően kínozza. Egy ilyen nap után kedve volna alaposan bekarmolni a Rumosban, kicsit talán abban bízva, hogy összefutva Antorac valamelyik régi hívével bosszúsan kioszthat egy spicces öklöst - szerencsére a céltalan mászkálás kijózanítja annyira, hogy arrébb hessegesse ezt a lehetőséget. A Varjúban is szégyentelenül le tud aljasodni, ha még mindig olyannyira vágyik rá, és nagy ostobaságot nem tud művelni. Legalább is akkorát semmiképpen, amin nem tenné túl magát könnyedén a következő napon.
Nem túl kedélyes képpel libben be a bejárati ajtón, szigorú pillantásokkal néz körbe és keres a vendégek között ismerős arcokat, úgy tűnik azonban kollégái máshol ütik az időt. Ahogy a tengerészét felfedezni véli azonban a pult mögött, az a barátságtalan fagyosság olvadni kezd a tekintetből. Nocsak, a többiek máris munkára fogták volna szerencsétlent? Pedig tudja, hogy Niall egyáltalán nem volt oda a csaposkodás gondolatáért.
A kis talpig fekete leányzót csupán futva méri fel majd rögvest nyájas mosolyt ölt, hogy aztán biccentve köszöntse vendégüket. Valamivel távolabb tőle csüccsen a pulthoz, nem áll szándékában a kiszolgálást megzavarni, de ahogy a tengerésznek akad egy kis ideje figyelmet fordítani rá, már szemtelen mosollyal arcán várja, hogy odalépjen hozzá.*
- Tud valami jó italt ajánlani, kocsmáros uram?
*Kénytelen tenni még egy hosszabb sétát a Kikötő hűvös-nyirkos utcáin, mielőtt hazakeveredne. Nem sejtette, hogy ennyire fel fogja kavarni, amit hall Nolenről, pedig egyik szóbeszéd sem hangzott igazán hihetőnek. Mégis, pusztán a lehetősége, hogy bármelyikben is akad némi igazság, most rettentően kínozza. Egy ilyen nap után kedve volna alaposan bekarmolni a Rumosban, kicsit talán abban bízva, hogy összefutva Antorac valamelyik régi hívével bosszúsan kioszthat egy spicces öklöst - szerencsére a céltalan mászkálás kijózanítja annyira, hogy arrébb hessegesse ezt a lehetőséget. A Varjúban is szégyentelenül le tud aljasodni, ha még mindig olyannyira vágyik rá, és nagy ostobaságot nem tud művelni. Legalább is akkorát semmiképpen, amin nem tenné túl magát könnyedén a következő napon.
Nem túl kedélyes képpel libben be a bejárati ajtón, szigorú pillantásokkal néz körbe és keres a vendégek között ismerős arcokat, úgy tűnik azonban kollégái máshol ütik az időt. Ahogy a tengerészét felfedezni véli azonban a pult mögött, az a barátságtalan fagyosság olvadni kezd a tekintetből. Nocsak, a többiek máris munkára fogták volna szerencsétlent? Pedig tudja, hogy Niall egyáltalán nem volt oda a csaposkodás gondolatáért.
A kis talpig fekete leányzót csupán futva méri fel majd rögvest nyájas mosolyt ölt, hogy aztán biccentve köszöntse vendégüket. Valamivel távolabb tőle csüccsen a pulthoz, nem áll szándékában a kiszolgálást megzavarni, de ahogy a tengerésznek akad egy kis ideje figyelmet fordítani rá, már szemtelen mosollyal arcán várja, hogy odalépjen hozzá.*
- Tud valami jó italt ajánlani, kocsmáros uram?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1860-1879