Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (1581. - 1600. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-26 17:18:07
Üzenet elküldve: 2025-09-26 17:18:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Elismerő bólintással emeli kupáját, majd nagyot kortyol az almaborból, mindezt persze hamarosan jóízű pipaszívás követi.*
- A Sebes Jarsén felhajózni nem kis mutatvány. *pöffen néhány felhőcske a levegőbe* - A legtöbb hajós szereti elkerülni. *Úgy is mondhatná teljesen felesleges időpocsékolás, és sokkalta jobban megéri a karavánutat használni, de most visszafogja kicsit az okoskodást, egyébként sem erre volt kíváncsi.* - És kedveli a várost?
*Kevés olyan kikötőit ismer, akit nem nem varázsolt el a Tűz Városa, főleg a férfiak szoktak már a legelső alkalommal beleszeretni. De hogy is kerülhetnék el? Hisz mindent megtalál egy hím Wegtorenben, amire a szíve mélyén vágyik: kiváló italok, csodaszép kurtizánok és látványos harcok. Az ember lépten nyomon kikötőiekbe botlik ezeken a helyeken, a kevésbé vendégszerető helyiekkel gyakran össze is feszülnek a sikátorokban, vagy lecsúszottabb kricsmikben.
A Sárga Csuka valóban jelentéktelen ladik azokhoz a körökhöz képest, melyekben Dayaneer még fénykorában megfordult. Soha nem üzletelt velük, sohasem álltak érdekellentétben, nem voltak se szövetségesek, se ellenségek. Az egyetlen ok, amiért egyáltalán tud a létezéséről, az Joren, akivel a wegtoreni kikötőben többször kártyázott már a Három Kapitány Kocsmájában és a Sós Datolyában is még évekkel ezelőtt. A hajóját rövid, s nem túl mély ismeretségük alatt csaknem háromszor vesztette el, már az a tény is meglepi, hogy egyáltalán még ő Csuka kapitánya. Nem rossz kis karavella, ennél jobb sorsra érdemes.
Ahogy tenyerük összesimul egy baráti kézfogásban, elkapja az elgondolkodó tekintetet, s bármennyire is jólesne azt képzelni, hogy személyes varázsa akasztja meg a beszélgetést egy elnyúló pillanatra, a felismerés nagyot dobbant a szívén. Ez bizony a nevének szól - s hirtelen megkörnyékezi a félelem. Zöldjei egy levegővételnyi időre bizonytalanná válnak, s érzi ahogy bosszúság gerjed benne az ostoba óvatlansága miatt. Fogalma sincs hányadán állnak most Cressyssel. Nem tudja, hogy halottnak hiszi-e, vagy tisztában van a hollétével, nem tudja, hogy elengedte már végleg vagy bosszúból a vérére vágyik. Márpedig, ha Niall hallotta bármikor Dayaneer nevét, azt csakis a hírhedt Tretilével együtt emlegethették. A felfortyanó üldözési mániát egy viszonzó mosolyba fojtja, próbálja most száműzni valahogy a gondolatai leghátsó szegletére. A tengerész nem tűnik olyan alkatnak, akit egykori gyámja és mestere küldene a nyakára, de ha Cressys még keresteti őt, akkor bizony értékes információval a zsebében fog távozni a Tavernából. Jó volna meggyőződni arról, hogy ilyenről szó sincs, így magában úgy dönt, egy kicsit leitatja a férfit és folytatja puhatolózást.*
- Az emberek szeretik, ha foglalkoznak velük *fűzi hozzá vállrendítve, hogy miért is kínálgatott, huncut mosolya töretlenül függeszkedik arcán* - Erre fognak emlékezni végül, nem a borra és a rumra, amikor úgy döntenek, hogy visszajönnek. *Ez olyan kereskedői alapvetés, amivel bizonyára Niall is tisztában van, ha mégsem, nem bánja különösebben, hogy fény derült a kis mesterkedésre. Az az érzése a férfi figyelmét épp eléggé felkeltette már ahhoz, hogy maradjon és lelkesen költse a pénzét a Hét Varjúban.
Nem lepi meg különösebben az ok, amiért maga mögött hagyta a másik a Sárga Csuka előkelő elsőtiszti pozícióját - épp olyan történetnek hangzik, amelyet egy Jorenféle kapitányból kinéz az ember. Nem hiába hívták mindig a háta mögött a szerencse özvegyének.*
- Te jártál jobban, Matróz *legyint pipájával, s ahogy szív belőle egyet, kezdi érezni, hogy lassan a végét járja* - És mihez kezdesz ezután?
*Elismerő bólintással emeli kupáját, majd nagyot kortyol az almaborból, mindezt persze hamarosan jóízű pipaszívás követi.*
- A Sebes Jarsén felhajózni nem kis mutatvány. *pöffen néhány felhőcske a levegőbe* - A legtöbb hajós szereti elkerülni. *Úgy is mondhatná teljesen felesleges időpocsékolás, és sokkalta jobban megéri a karavánutat használni, de most visszafogja kicsit az okoskodást, egyébként sem erre volt kíváncsi.* - És kedveli a várost?
*Kevés olyan kikötőit ismer, akit nem nem varázsolt el a Tűz Városa, főleg a férfiak szoktak már a legelső alkalommal beleszeretni. De hogy is kerülhetnék el? Hisz mindent megtalál egy hím Wegtorenben, amire a szíve mélyén vágyik: kiváló italok, csodaszép kurtizánok és látványos harcok. Az ember lépten nyomon kikötőiekbe botlik ezeken a helyeken, a kevésbé vendégszerető helyiekkel gyakran össze is feszülnek a sikátorokban, vagy lecsúszottabb kricsmikben.
A Sárga Csuka valóban jelentéktelen ladik azokhoz a körökhöz képest, melyekben Dayaneer még fénykorában megfordult. Soha nem üzletelt velük, sohasem álltak érdekellentétben, nem voltak se szövetségesek, se ellenségek. Az egyetlen ok, amiért egyáltalán tud a létezéséről, az Joren, akivel a wegtoreni kikötőben többször kártyázott már a Három Kapitány Kocsmájában és a Sós Datolyában is még évekkel ezelőtt. A hajóját rövid, s nem túl mély ismeretségük alatt csaknem háromszor vesztette el, már az a tény is meglepi, hogy egyáltalán még ő Csuka kapitánya. Nem rossz kis karavella, ennél jobb sorsra érdemes.
Ahogy tenyerük összesimul egy baráti kézfogásban, elkapja az elgondolkodó tekintetet, s bármennyire is jólesne azt képzelni, hogy személyes varázsa akasztja meg a beszélgetést egy elnyúló pillanatra, a felismerés nagyot dobbant a szívén. Ez bizony a nevének szól - s hirtelen megkörnyékezi a félelem. Zöldjei egy levegővételnyi időre bizonytalanná válnak, s érzi ahogy bosszúság gerjed benne az ostoba óvatlansága miatt. Fogalma sincs hányadán állnak most Cressyssel. Nem tudja, hogy halottnak hiszi-e, vagy tisztában van a hollétével, nem tudja, hogy elengedte már végleg vagy bosszúból a vérére vágyik. Márpedig, ha Niall hallotta bármikor Dayaneer nevét, azt csakis a hírhedt Tretilével együtt emlegethették. A felfortyanó üldözési mániát egy viszonzó mosolyba fojtja, próbálja most száműzni valahogy a gondolatai leghátsó szegletére. A tengerész nem tűnik olyan alkatnak, akit egykori gyámja és mestere küldene a nyakára, de ha Cressys még keresteti őt, akkor bizony értékes információval a zsebében fog távozni a Tavernából. Jó volna meggyőződni arról, hogy ilyenről szó sincs, így magában úgy dönt, egy kicsit leitatja a férfit és folytatja puhatolózást.*
- Az emberek szeretik, ha foglalkoznak velük *fűzi hozzá vállrendítve, hogy miért is kínálgatott, huncut mosolya töretlenül függeszkedik arcán* - Erre fognak emlékezni végül, nem a borra és a rumra, amikor úgy döntenek, hogy visszajönnek. *Ez olyan kereskedői alapvetés, amivel bizonyára Niall is tisztában van, ha mégsem, nem bánja különösebben, hogy fény derült a kis mesterkedésre. Az az érzése a férfi figyelmét épp eléggé felkeltette már ahhoz, hogy maradjon és lelkesen költse a pénzét a Hét Varjúban.
Nem lepi meg különösebben az ok, amiért maga mögött hagyta a másik a Sárga Csuka előkelő elsőtiszti pozícióját - épp olyan történetnek hangzik, amelyet egy Jorenféle kapitányból kinéz az ember. Nem hiába hívták mindig a háta mögött a szerencse özvegyének.*
- Te jártál jobban, Matróz *legyint pipájával, s ahogy szív belőle egyet, kezdi érezni, hogy lassan a végét járja* - És mihez kezdesz ezután?
1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-26 14:39:41
Üzenet elküldve: 2025-09-26 14:39:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Ha tudta volna, hogy szűkszavúsága miféle játékhoz adott táptalajt a nő fejében, akkor megtartotta volna magának a részletek nagy részét, és hagyta volna, hogy apránként rakja össze a kirakós darabjait a zöldszemű. Maga is jól tudja, hogy mennyire szórakoztató tud lenni az ilyesmi, s a hajón töltött hatok alatt társaival nem egyszer ütötték el az időt hasonlóval maguk is. Legalábbis azokkal, akiknek nem a nap végi ivás, vagy a fejadagként kiosztott kétszersült volt a legfontosabb.*
- Igen, *-szavait leheletnyi bólintás kíséri-* többször is felhajóztunk a folyón, amíg csak tudtunk, utána csónakra szálltunk a városig.
*A deltától pár tengeri mérföldnyit még biztonsággal fel lehetett menni a folyón, utána viszont a homokpadok felett már nem tudtak volna megfordulni. Egy felváltva húzott evezős csónak viszont vízipókként volt képes haladni a parttól nem messze. A fáradtságot pedig megérte Wegtoren városa, nagyon is megérte.
Bár saját világnézetét nem fogják megváltoztatni, muszáj egyetértenie a nő szavaival, amik pedig az ő saját ivással kapcsolatos világnézetéből osztanak meg egy darabkát.*
- Ez már csak így igaz! *-ad is hangot egyetértésének, és hogy nyomatékosítsa is, iszik rá egy kortyot. A sörből, természetesen. Hiszen nem árbócra tűzött zászló, hogy arra forduljon amerre a szél fúj?! És persze finom cukkolásnak is szánja a dolgot.
A bemutatkozását követő szavakon meglepődik. A Sárga Csuka általánosságban véve nem az a hajó, aminek a neve közszájon forog, vagy sokan tudnák elsőre, hogy ki a kapitánya, és az miféle ember. A kérdőn megismételt szóból remekül kiérzi a várakozást, és talán szívesen válaszolna is rá, ám a szavai a torkára forrnak ahogy a nő keze megragadja az övét. Nem, ne essen ön-elégedett női félreértés, nem az érintés zökkenti meg. A név.
A fenébe is, hiszen most már tudja, hogy miért érezte úgy, hogy látta már a nőt! "..gondolom, ismerős Wegtorenben?" Nos, ismerős. A városban, legalábbis a kereskedő-félék által sűrűn látogatott részén van egy szokás: egy történet vagy egy pletyka egy kupica italért cserébe. A megolajozott nyelvekről könnyebben gördülnek le az információk, sokszor olyanok is, amiket nem is állt a beszélőnek szándékában megosztani. És ilyenkor mindenfélét lehet hallani. Sikamlós történeteket, párbajokról szóló meséket, rakományokról elejtett szavakat, pletykákat és híreket, mindenfélét, tényleg. Helyszínekről, eseményekről, emberekről. Mindenfélét. Tényleg.
Tekintete önkéntelenül is a tenyerébe simuló másik kézre villan, mintha csak meg akarna nézni magának rajta valamit, de ez csupán egy szívdobbanásnyi botlás. Viszonozza a határozott szorítást, persze nem csontropogtató módon, és ismét a nő szemeibe néz. Dayaneer szemeibe. A Bíborkezű Dayaneer szemeibe. Elmosolyodik.*
- Á, szóval kupec? A Tavernáé? *-elengedi a nő kezét, és ismét pipáját szorítja ujjai közé. Megijedt, megszeppent volna? Nem, dehogy. De érdekes tudnia, hogy kivel cseveg ilyen kedélyesen. Vajon mennyi lehet igaz abból, amit odaát beszélnek róla? És Cressysről?-* Így már értem, hogy miért ajánlgatod a rumot és a bort.
*Aprót hunyorint.*
- És igen - volt. *-fogai közé harapja a pipa ajkát, aprót és éleset szippant rajta.-* Ha Jorent kérdezed akkor ő eresztett szélnek. Ha engem, akkor én jöttem el.
*Vállat von. Tekintete Ezmeer felé villan, majd vissza, Dayaneer zöldjei felé.*
- Volt egy kis.. nézeteltérésünk. Az nem érdekelt, hogy a saját gatyáját is elveszíti kártyán, de amikor azt a hasznot is nekiállt elkótyavetyélni, ami az út után a fiúké és az enyém lett volna, ott már kinyitottam a számat. Persze nem tetszett neki. *-ezúttal az almaboros poharat emeli szájához, amögül motyog még valamit, ami leginkább úgy hangzik, hogy "a rohadt szarházija", majd belekortyol az italba. Jobb szemöldöke megrándul, majd szinte derűsen néz a nőre.-* Nahát! Tényleg finom.
*Ha tudta volna, hogy szűkszavúsága miféle játékhoz adott táptalajt a nő fejében, akkor megtartotta volna magának a részletek nagy részét, és hagyta volna, hogy apránként rakja össze a kirakós darabjait a zöldszemű. Maga is jól tudja, hogy mennyire szórakoztató tud lenni az ilyesmi, s a hajón töltött hatok alatt társaival nem egyszer ütötték el az időt hasonlóval maguk is. Legalábbis azokkal, akiknek nem a nap végi ivás, vagy a fejadagként kiosztott kétszersült volt a legfontosabb.*
- Igen, *-szavait leheletnyi bólintás kíséri-* többször is felhajóztunk a folyón, amíg csak tudtunk, utána csónakra szálltunk a városig.
*A deltától pár tengeri mérföldnyit még biztonsággal fel lehetett menni a folyón, utána viszont a homokpadok felett már nem tudtak volna megfordulni. Egy felváltva húzott evezős csónak viszont vízipókként volt képes haladni a parttól nem messze. A fáradtságot pedig megérte Wegtoren városa, nagyon is megérte.
Bár saját világnézetét nem fogják megváltoztatni, muszáj egyetértenie a nő szavaival, amik pedig az ő saját ivással kapcsolatos világnézetéből osztanak meg egy darabkát.*
- Ez már csak így igaz! *-ad is hangot egyetértésének, és hogy nyomatékosítsa is, iszik rá egy kortyot. A sörből, természetesen. Hiszen nem árbócra tűzött zászló, hogy arra forduljon amerre a szél fúj?! És persze finom cukkolásnak is szánja a dolgot.
A bemutatkozását követő szavakon meglepődik. A Sárga Csuka általánosságban véve nem az a hajó, aminek a neve közszájon forog, vagy sokan tudnák elsőre, hogy ki a kapitánya, és az miféle ember. A kérdőn megismételt szóból remekül kiérzi a várakozást, és talán szívesen válaszolna is rá, ám a szavai a torkára forrnak ahogy a nő keze megragadja az övét. Nem, ne essen ön-elégedett női félreértés, nem az érintés zökkenti meg. A név.
A fenébe is, hiszen most már tudja, hogy miért érezte úgy, hogy látta már a nőt! "..gondolom, ismerős Wegtorenben?" Nos, ismerős. A városban, legalábbis a kereskedő-félék által sűrűn látogatott részén van egy szokás: egy történet vagy egy pletyka egy kupica italért cserébe. A megolajozott nyelvekről könnyebben gördülnek le az információk, sokszor olyanok is, amiket nem is állt a beszélőnek szándékában megosztani. És ilyenkor mindenfélét lehet hallani. Sikamlós történeteket, párbajokról szóló meséket, rakományokról elejtett szavakat, pletykákat és híreket, mindenfélét, tényleg. Helyszínekről, eseményekről, emberekről. Mindenfélét. Tényleg.
Tekintete önkéntelenül is a tenyerébe simuló másik kézre villan, mintha csak meg akarna nézni magának rajta valamit, de ez csupán egy szívdobbanásnyi botlás. Viszonozza a határozott szorítást, persze nem csontropogtató módon, és ismét a nő szemeibe néz. Dayaneer szemeibe. A Bíborkezű Dayaneer szemeibe. Elmosolyodik.*
- Á, szóval kupec? A Tavernáé? *-elengedi a nő kezét, és ismét pipáját szorítja ujjai közé. Megijedt, megszeppent volna? Nem, dehogy. De érdekes tudnia, hogy kivel cseveg ilyen kedélyesen. Vajon mennyi lehet igaz abból, amit odaát beszélnek róla? És Cressysről?-* Így már értem, hogy miért ajánlgatod a rumot és a bort.
*Aprót hunyorint.*
- És igen - volt. *-fogai közé harapja a pipa ajkát, aprót és éleset szippant rajta.-* Ha Jorent kérdezed akkor ő eresztett szélnek. Ha engem, akkor én jöttem el.
*Vállat von. Tekintete Ezmeer felé villan, majd vissza, Dayaneer zöldjei felé.*
- Volt egy kis.. nézeteltérésünk. Az nem érdekelt, hogy a saját gatyáját is elveszíti kártyán, de amikor azt a hasznot is nekiállt elkótyavetyélni, ami az út után a fiúké és az enyém lett volna, ott már kinyitottam a számat. Persze nem tetszett neki. *-ezúttal az almaboros poharat emeli szájához, amögül motyog még valamit, ami leginkább úgy hangzik, hogy "a rohadt szarházija", majd belekortyol az italba. Jobb szemöldöke megrándul, majd szinte derűsen néz a nőre.-* Nahát! Tényleg finom.
1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-26 13:08:14
Üzenet elküldve: 2025-09-26 13:08:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*A füstös hümmentés mögött némi illetődöttséget sejt. A férfi talán első pillantásra nem nézte volna ki belőle, hogy jártas a kereskedelmi hajózás világában, emiatt talán még bakfisként sértetten húzta volna az orrát, mára azonban egészen megszokta. Sőt, sokszor helyzeti előny, ha úgy tetszik.*
- Szóval karavella... *fújja ki a füstöt elgondolkodva maga elé. Egy kétárbócosnak keskeny a raktere, nem kifejezetten alkalmas arra, hogy a korábban számára izgalmasként aposztrofált portékákat szállítsa vele az ember. Maradnak hát a könnyebb, kevesebb helyet foglaló dolgok, mint... A tengerész már gondolatai elé vágva böki ki a választ, amiért akár hálás is lehetne, de valójában kicsit belerondított a játékába. Csak egy óvatlanul morcosan összeránduló szemöldök árulkodik erről, épp csak egy pillanat erejéig, aztán máris forgatva a feleletet fejében kortyol a borba.*
- Szomorú *szúrja oda megjegyzését a kaland hiányára, úgy tűnik kicsit izgalmasabbra vágyott* - Viszont akkor, ha jól gondolom, ismerős Wegtorenben.
*Szülővárosa említése egy könnyed beszélgetés baráti felütése - legalább is nagyon hitelesen ölti magára ennek az álcáját. Ki van persze éhezve egy jó csevelyre egy hasonszőrűvel, de valójában kap az alkalmon, hogy némi információt szerezzen a hegy túloldaláról. Hosszú ideje nem járt már odahaza, s csak az istenek a tudhatói, mikor lesz alkalma visszatérni úgy, hogy ne vágják el a torkát az első sarkon. Talán soha.
Némi megjátszott csalódottsággal rázza fejét lassan a tengerész italozás - s egyben talán az élete - filozófiájára. Megforgatja kupájában az almabort majd zöldjeit újonnan szerzett ivótársára emeli.*
- Nem túl nagy bölcsességre vall. *hallat műsóhajt* - Mindig a jóval kell kezdeni, Matróz, sose lehet tudni errefelé, mikor rántanak tőrt az emberre.
*Legalább is a maga részéről inkább érje a halál egy zamatos almabor után, minthogy az utolsó ital, melyet életében fogyasztott, egy pancsolt kikötői sör legyen. De lehet emiatt is tűnik oly kényesnek az a bizonyos nyugati ízlés, tud élni ezzel a váddal.
Hazugság volna azt állítani, hogy nincs tisztában azzal, milyen hatással is lehet egy kacér kis duruzsolás egy férfira. Nem, pontosan tudja, és nem is rest eszközéül használni az ilyesmit megkívánó helyzetekben, vagy csak úgy a saját szórakoztatására. Bár most leginkább utóbbiról van szó, valójában óvatos puhatolózása is annak, mire tud menni némi finom tetszelgéssel, a villanó kékek pedig arról árulkodnak, hogy megfelelő közönségre talált. Hideg számítás lenne? Maradéktalanul nem állná meg a helyét, hiszen ez oly ösztönös a részéről, mint a lélegzetvétel. Valami, amit kénytelen volt beépíteni rutinjába a túléléshez.
A mosolyuk összetalálkozik, s csak kedélyesebb vigyor nyúlik el arcán a színpadias bemutatkozást figyelve. Az elhangzó névnél azonban sokkal érdekesebb az említett hajó neve. Már derűs zöldjein látszik, hogy bizony ismeri a ladikot, s hamarosan kész is Niall értésére adni.*
- Volt? *ízlelgeti a szót visszakérdezve némi hosszabb magyarázatra várva* - Joren szélnek eresztett? Ne aggódj, sokáig egyébként sem lettél volna ott első tiszt. Amilyen pocsék kártyás az öreg, a Csukát már a hat végére eljátssza.
*Kacsóját némi kuncogás kíséretében nyújtja, mozdulata nyomán arany karkötői csilingelnek, s határozottan, egész férfiasan rázza meg a tengerész kezét.*
- Dayaneer, a Hét Varjú Taverna elsőszámú és egyetlen kupece.
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.26 13:09:10
*A füstös hümmentés mögött némi illetődöttséget sejt. A férfi talán első pillantásra nem nézte volna ki belőle, hogy jártas a kereskedelmi hajózás világában, emiatt talán még bakfisként sértetten húzta volna az orrát, mára azonban egészen megszokta. Sőt, sokszor helyzeti előny, ha úgy tetszik.*
- Szóval karavella... *fújja ki a füstöt elgondolkodva maga elé. Egy kétárbócosnak keskeny a raktere, nem kifejezetten alkalmas arra, hogy a korábban számára izgalmasként aposztrofált portékákat szállítsa vele az ember. Maradnak hát a könnyebb, kevesebb helyet foglaló dolgok, mint... A tengerész már gondolatai elé vágva böki ki a választ, amiért akár hálás is lehetne, de valójában kicsit belerondított a játékába. Csak egy óvatlanul morcosan összeránduló szemöldök árulkodik erről, épp csak egy pillanat erejéig, aztán máris forgatva a feleletet fejében kortyol a borba.*
- Szomorú *szúrja oda megjegyzését a kaland hiányára, úgy tűnik kicsit izgalmasabbra vágyott* - Viszont akkor, ha jól gondolom, ismerős Wegtorenben.
*Szülővárosa említése egy könnyed beszélgetés baráti felütése - legalább is nagyon hitelesen ölti magára ennek az álcáját. Ki van persze éhezve egy jó csevelyre egy hasonszőrűvel, de valójában kap az alkalmon, hogy némi információt szerezzen a hegy túloldaláról. Hosszú ideje nem járt már odahaza, s csak az istenek a tudhatói, mikor lesz alkalma visszatérni úgy, hogy ne vágják el a torkát az első sarkon. Talán soha.
Némi megjátszott csalódottsággal rázza fejét lassan a tengerész italozás - s egyben talán az élete - filozófiájára. Megforgatja kupájában az almabort majd zöldjeit újonnan szerzett ivótársára emeli.*
- Nem túl nagy bölcsességre vall. *hallat műsóhajt* - Mindig a jóval kell kezdeni, Matróz, sose lehet tudni errefelé, mikor rántanak tőrt az emberre.
*Legalább is a maga részéről inkább érje a halál egy zamatos almabor után, minthogy az utolsó ital, melyet életében fogyasztott, egy pancsolt kikötői sör legyen. De lehet emiatt is tűnik oly kényesnek az a bizonyos nyugati ízlés, tud élni ezzel a váddal.
Hazugság volna azt állítani, hogy nincs tisztában azzal, milyen hatással is lehet egy kacér kis duruzsolás egy férfira. Nem, pontosan tudja, és nem is rest eszközéül használni az ilyesmit megkívánó helyzetekben, vagy csak úgy a saját szórakoztatására. Bár most leginkább utóbbiról van szó, valójában óvatos puhatolózása is annak, mire tud menni némi finom tetszelgéssel, a villanó kékek pedig arról árulkodnak, hogy megfelelő közönségre talált. Hideg számítás lenne? Maradéktalanul nem állná meg a helyét, hiszen ez oly ösztönös a részéről, mint a lélegzetvétel. Valami, amit kénytelen volt beépíteni rutinjába a túléléshez.
A mosolyuk összetalálkozik, s csak kedélyesebb vigyor nyúlik el arcán a színpadias bemutatkozást figyelve. Az elhangzó névnél azonban sokkal érdekesebb az említett hajó neve. Már derűs zöldjein látszik, hogy bizony ismeri a ladikot, s hamarosan kész is Niall értésére adni.*
- Volt? *ízlelgeti a szót visszakérdezve némi hosszabb magyarázatra várva* - Joren szélnek eresztett? Ne aggódj, sokáig egyébként sem lettél volna ott első tiszt. Amilyen pocsék kártyás az öreg, a Csukát már a hat végére eljátssza.
*Kacsóját némi kuncogás kíséretében nyújtja, mozdulata nyomán arany karkötői csilingelnek, s határozottan, egész férfiasan rázza meg a tengerész kezét.*
- Dayaneer, a Hét Varjú Taverna elsőszámú és egyetlen kupece.
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.26 13:09:10
1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-25 10:59:01
Üzenet elküldve: 2025-09-25 10:59:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Érzi magán a nő fürkésző tekintetét, olyan, mintha a bőre alá akarna belátni, hogy ott találhasson magának valami érdekeset. A pipafüstön átnézve állja a zöld szemek néma faggatását. Persze meg is válaszolhatta volna a kérdést egyenesebben és bővebben is, de akkor abban hol az izgalom? Hiszen saját maga is ugyanazt csinálja, mint a nő vele: mérlegel és súlyoz, kíváncsian figyel. Mint egy kereskedő, mikor értéket próbál becsülni. És tessék, várakozása gyümölcsöt hoz - a nő visszakérdező szavai felcsillanó aranynak tűnnek.*
- Hhhmmm. *-most rajta a sor hogy hosszan hümmentve az orrán fújja ki a füstöt, közben úgy nézi meg magának a nőt újra, mintha csak most látná először. Jobb híján eddig is az övé volt a figyelme, de most valódi érdeklődéssel nézi őt. Kiveszi fogai közül a pipát, hüvelykujjával szórakozottan dörzsöli annak forró fejét, és aprót bólint.-* Karavella, két árbócos.
*Megint csak pár szó válaszként, amit megint csak az érthet, aki ismeri a típust. Az tudja, hogy az ennyire kis karavellák mennyire mozgékonyak, milyen könnyen fordulnak a szélre, sőt, hogy szél ellenében is képesek haladni. Az tudja, hogy egy karavellával könnyű, kevés de cserében elég nagy értékű dolgokat visznek. Az tudja, hogy egy karavella néha nem kifejezetten csak szállítóhajó, de felderítésre, futárkodásra és csempészésre is használják. Kíváncsi rá, hogy a nő tudja-e mindezt, de a zsigereiben úgy érzi, hogy az tisztában van ezzel. Ennek ellenére, mert nem valami szurkos tenyerű tapló matróz, felhagy a szűkszavúan mért válaszokkal. Szabad kezével a söröskupáért nyúl.*
- Legutóbb fűszerket hoztunk át, meg pár bála gyapjút. És két utast. Mondtam! Semmi kaland. *-belekortyol a sörbe, és csupán szeme állása árulja el, hogy ezúttal nem fintort, hanem vigyort rejt a kupába.
Azt lerakva csak somolyogva bólint a wegtoreni nyelvre tett megállapításra. A tűz népének csipkelődős stílusát már kitapasztalta maga is, erre volt korábban lehetősége párszor. És úgy tűnik, hogy a nő sem kivétel ilyen téren -szemlátomást jól határozta meg, hogy honnan származhat-, bár eddig, érzése szerint, igazán még nem is érte a rőzsét az a bizonyos bozóttűz.*
- Ha ennyire édes, akkor egyelőre maradok a sörnél. *-válaszolja az italokat illető megállapításokra-* Szeretem a végére tartogatni a jó dolgokat. Hiszen ha a bor megfelel a.. hogy' is? Kényes nyugati ízlésednek, akkor feltételezem, hogy tényleg jó lehet.
*Bár szavai nem mentesek egyfajta csibészes kétértelműségtől, tulajdonképpen komolyan beszél. Ezt bizonyítandó újabbat kortyol a sörből -ami azért annyira nem pocsék, bár tény, hogy van nála jobb-, majd pipáját újra fogai közé szorítva szív le némi füstöt, míg a nő fészkelődését figyeli. Arra gondol, hogy az lehet, hogy wegtoreni, érthet a hajókhoz, de igen kényes feneke lehet. Viszont kényes fenék ide-vagy-oda, a pultnál ülni és pár odaböfögött szónál többet beszélgetni tényleg nem kényelmes. Jobban belegondolva valószínű, hogy ennek van valami üzletet is érintő oka.
Tekintete újra a zöldek felé fordul ahogy a nő ismét megszólal. A hanghordozástól mintha langyos borzongás futna végig a hátán, de hát erről nem tehet -férfiből van?!-, és a nőnek valószínűleg szándéka is volt azzal, hogy így szólalt meg. Hogy' is van a wegtoreni nyelvvel és a bozóttűzzel..?*
- Úgy gondolod? *-egy villanásnyi időre ismét megjelenik a vigyora, amit visszakényszerít egy udvarias mosolyba.-* Hát, jó.
*Lerakja a kupát, kissé ügyeskedve mellé állítja pipáját úgy, hogy az ne boruljon fel és szórja szét a benne rejlő parázsló dohányt. Ezután ültében ismét teljesen a nő felé fordul, és mintha csak egy fogadáson lennének egy puccos helyen, kissé meghatja magát. Nem csak mozdulatán látszik hogy jól szórakozik, de enyhén vibráló szemén is.*
- Niall Harven, szolgálatodra! A Sárga Csuka els.. khm.. *-egy pillanatra szemöldökei egymás felé rándulnak-* Volt elsőtisztje.
*A nő felé nyújtja jobbját, hogy bemutatkozásának játékos-gunyoros formaiságát tovább hangsúlyozza.*
- És benned kit tisztelhetek?
*Érzi magán a nő fürkésző tekintetét, olyan, mintha a bőre alá akarna belátni, hogy ott találhasson magának valami érdekeset. A pipafüstön átnézve állja a zöld szemek néma faggatását. Persze meg is válaszolhatta volna a kérdést egyenesebben és bővebben is, de akkor abban hol az izgalom? Hiszen saját maga is ugyanazt csinálja, mint a nő vele: mérlegel és súlyoz, kíváncsian figyel. Mint egy kereskedő, mikor értéket próbál becsülni. És tessék, várakozása gyümölcsöt hoz - a nő visszakérdező szavai felcsillanó aranynak tűnnek.*
- Hhhmmm. *-most rajta a sor hogy hosszan hümmentve az orrán fújja ki a füstöt, közben úgy nézi meg magának a nőt újra, mintha csak most látná először. Jobb híján eddig is az övé volt a figyelme, de most valódi érdeklődéssel nézi őt. Kiveszi fogai közül a pipát, hüvelykujjával szórakozottan dörzsöli annak forró fejét, és aprót bólint.-* Karavella, két árbócos.
*Megint csak pár szó válaszként, amit megint csak az érthet, aki ismeri a típust. Az tudja, hogy az ennyire kis karavellák mennyire mozgékonyak, milyen könnyen fordulnak a szélre, sőt, hogy szél ellenében is képesek haladni. Az tudja, hogy egy karavellával könnyű, kevés de cserében elég nagy értékű dolgokat visznek. Az tudja, hogy egy karavella néha nem kifejezetten csak szállítóhajó, de felderítésre, futárkodásra és csempészésre is használják. Kíváncsi rá, hogy a nő tudja-e mindezt, de a zsigereiben úgy érzi, hogy az tisztában van ezzel. Ennek ellenére, mert nem valami szurkos tenyerű tapló matróz, felhagy a szűkszavúan mért válaszokkal. Szabad kezével a söröskupáért nyúl.*
- Legutóbb fűszerket hoztunk át, meg pár bála gyapjút. És két utast. Mondtam! Semmi kaland. *-belekortyol a sörbe, és csupán szeme állása árulja el, hogy ezúttal nem fintort, hanem vigyort rejt a kupába.
Azt lerakva csak somolyogva bólint a wegtoreni nyelvre tett megállapításra. A tűz népének csipkelődős stílusát már kitapasztalta maga is, erre volt korábban lehetősége párszor. És úgy tűnik, hogy a nő sem kivétel ilyen téren -szemlátomást jól határozta meg, hogy honnan származhat-, bár eddig, érzése szerint, igazán még nem is érte a rőzsét az a bizonyos bozóttűz.*
- Ha ennyire édes, akkor egyelőre maradok a sörnél. *-válaszolja az italokat illető megállapításokra-* Szeretem a végére tartogatni a jó dolgokat. Hiszen ha a bor megfelel a.. hogy' is? Kényes nyugati ízlésednek, akkor feltételezem, hogy tényleg jó lehet.
*Bár szavai nem mentesek egyfajta csibészes kétértelműségtől, tulajdonképpen komolyan beszél. Ezt bizonyítandó újabbat kortyol a sörből -ami azért annyira nem pocsék, bár tény, hogy van nála jobb-, majd pipáját újra fogai közé szorítva szív le némi füstöt, míg a nő fészkelődését figyeli. Arra gondol, hogy az lehet, hogy wegtoreni, érthet a hajókhoz, de igen kényes feneke lehet. Viszont kényes fenék ide-vagy-oda, a pultnál ülni és pár odaböfögött szónál többet beszélgetni tényleg nem kényelmes. Jobban belegondolva valószínű, hogy ennek van valami üzletet is érintő oka.
Tekintete újra a zöldek felé fordul ahogy a nő ismét megszólal. A hanghordozástól mintha langyos borzongás futna végig a hátán, de hát erről nem tehet -férfiből van?!-, és a nőnek valószínűleg szándéka is volt azzal, hogy így szólalt meg. Hogy' is van a wegtoreni nyelvvel és a bozóttűzzel..?*
- Úgy gondolod? *-egy villanásnyi időre ismét megjelenik a vigyora, amit visszakényszerít egy udvarias mosolyba.-* Hát, jó.
*Lerakja a kupát, kissé ügyeskedve mellé állítja pipáját úgy, hogy az ne boruljon fel és szórja szét a benne rejlő parázsló dohányt. Ezután ültében ismét teljesen a nő felé fordul, és mintha csak egy fogadáson lennének egy puccos helyen, kissé meghatja magát. Nem csak mozdulatán látszik hogy jól szórakozik, de enyhén vibráló szemén is.*
- Niall Harven, szolgálatodra! A Sárga Csuka els.. khm.. *-egy pillanatra szemöldökei egymás felé rándulnak-* Volt elsőtisztje.
*A nő felé nyújtja jobbját, hogy bemutatkozásának játékos-gunyoros formaiságát tovább hangsúlyozza.*
- És benned kit tisztelhetek?
1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-24 20:16:57
Üzenet elküldve: 2025-09-24 20:16:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Zöldjei érdeklődve kutatják a férfi vonásait, ahogy puhatolózó kérdésére felelettel szolgál. Igazából a száraz válasz azt az érzetet kelti, hogy kapott is meg nem is: nincs ugyan teljesen vakon már a hajózás céljával kapcsolatban, de azért még nem találja teljesen kielégítőnek. Az áru szócska üresen csendül, megannyi kérdőjellel, s bizony igencsak sokat elárulhatna az elsőre unalmasnak hatható, bejáratott utakról. Ha mezei holmikról van szó, nyugati kelmékről, rumról, dohányról, akkor valóban, ennél többet talán nem is lehetne elmondani, mezei kereskedelmi hajózás, amelyet alig-alig tud színesíteni néhány nem várt fordulat. Tekintve azonban, hogy a kedves vendég mit szív, s mit iszik, ezt nehezen tudná elképzelni - némi ízlést az ember akaratlanul is magára szed, amikor wegtoren jellegzetes portékáival érintkezik nap mint nap. Hacsak nem gyümölcsökről van szó vagy egyéb kézműves kacatokról, az már izgalmasabbá teszi a helyzetet. Telivérek, ékszerek, fegyverek: ezek már olyan áruk, amelyek máris kiteszik a hajót némi izgalomnak, a tengeri haramiák legkedveltebb célpontjai. A kék íriszekben kutatva egyelőre nem tudja megállapítani, valóban kalandmentes utakról van-e szó, vagy csak így próbálta a férfi elejét venni a tapintatlan kérdezősködésnek. Egyelőre csak a rabszolga kereskedést tudja magabiztosan kizárni. Sekély merülésűvel nem szokás őket hordani, a Kikötőben ugyanis nem nagyon van piaca, a szigetekre pedig bajos a hajózás velük.*
- Bárka? Egyszerű kabotázshajó? Kis karavella? *A típus bizony egyszerűsíti a találgatást, s így nem is tűnik amolyan kupeckeselyűnek, aki próbálja kikutatni a most kelendő portékákat. Egyértelmű lehet viszont immáron a tengerész számára, hogy szegről végről kollégával beszél.*
- Ne hálálkodj túl korán! A wegtoreni nyelv olyan, mint bozóttűz a legperzselőbb nyári napon. Nem könnyű megfékezni. *vallja meg őszintén némi kedélyes göcögés kíséretében, s ha időközben elé kerül a pultra a sokat emlegetett almabor, nem is rest két pöffentés között belekortyolni.*
- A sör is kikötői *úgy jegyzi meg, mintha a származása önmagában jelezné a minőséget, s valóban így is gondolja. Ezzel részéről megoldottnak is tekinti a "mi lehet az a bizonyos felmosóvíz" rejtélyét, de egy kicsit még morfondírozik az italozás helyes sorrendjén. Arra jut, hogy nincs tökéletes megoldás.* - Úgy igyad, hogy az almabor után átkozottul savanyúnak fogod találni *bök a söröskorsó felé pipája szárával* - A rum nem olyan pocsék, csak nem felel meg a "kényes nyugati ízlésemnek." *utóbbi szavakat egyértelműen idézi, némi gúnnyal a hangjában, s világossá válhat, ez bizony egy olyan vád, ami gyakran éri errefelé. Megszokta már, nem húzza fel rajta az orrát, na meg nem is tartja vissza valójában attól, hogy bődületes mennyiséget fogyasszon a helyi szeszből. Errefelé az ember többnyire nem élvezetből iszik, hanem puszta kényszerűségből és megszokásból.
Ahogy helyezkedik a széken az öreg fa megnyikordul alatta, próbál valami kényelmesebb pózt felvenni, de ezt az állapotot nagyjából lehetetlen elérni az effajta ülőalkalmatlanságon. Lehet egyszerűbb lenne átülni az egyik asztalhoz.*
- Ha már ilyen viszonyban vagyunk, hogy tanácsokat osztogassak *hangja finoman duruzsol, játékosan, mintha már-már ez felérne egy szeretői viszonnyal* - Illene bemutatkoznod.
*Zöldjei érdeklődve kutatják a férfi vonásait, ahogy puhatolózó kérdésére felelettel szolgál. Igazából a száraz válasz azt az érzetet kelti, hogy kapott is meg nem is: nincs ugyan teljesen vakon már a hajózás céljával kapcsolatban, de azért még nem találja teljesen kielégítőnek. Az áru szócska üresen csendül, megannyi kérdőjellel, s bizony igencsak sokat elárulhatna az elsőre unalmasnak hatható, bejáratott utakról. Ha mezei holmikról van szó, nyugati kelmékről, rumról, dohányról, akkor valóban, ennél többet talán nem is lehetne elmondani, mezei kereskedelmi hajózás, amelyet alig-alig tud színesíteni néhány nem várt fordulat. Tekintve azonban, hogy a kedves vendég mit szív, s mit iszik, ezt nehezen tudná elképzelni - némi ízlést az ember akaratlanul is magára szed, amikor wegtoren jellegzetes portékáival érintkezik nap mint nap. Hacsak nem gyümölcsökről van szó vagy egyéb kézműves kacatokról, az már izgalmasabbá teszi a helyzetet. Telivérek, ékszerek, fegyverek: ezek már olyan áruk, amelyek máris kiteszik a hajót némi izgalomnak, a tengeri haramiák legkedveltebb célpontjai. A kék íriszekben kutatva egyelőre nem tudja megállapítani, valóban kalandmentes utakról van-e szó, vagy csak így próbálta a férfi elejét venni a tapintatlan kérdezősködésnek. Egyelőre csak a rabszolga kereskedést tudja magabiztosan kizárni. Sekély merülésűvel nem szokás őket hordani, a Kikötőben ugyanis nem nagyon van piaca, a szigetekre pedig bajos a hajózás velük.*
- Bárka? Egyszerű kabotázshajó? Kis karavella? *A típus bizony egyszerűsíti a találgatást, s így nem is tűnik amolyan kupeckeselyűnek, aki próbálja kikutatni a most kelendő portékákat. Egyértelmű lehet viszont immáron a tengerész számára, hogy szegről végről kollégával beszél.*
- Ne hálálkodj túl korán! A wegtoreni nyelv olyan, mint bozóttűz a legperzselőbb nyári napon. Nem könnyű megfékezni. *vallja meg őszintén némi kedélyes göcögés kíséretében, s ha időközben elé kerül a pultra a sokat emlegetett almabor, nem is rest két pöffentés között belekortyolni.*
- A sör is kikötői *úgy jegyzi meg, mintha a származása önmagában jelezné a minőséget, s valóban így is gondolja. Ezzel részéről megoldottnak is tekinti a "mi lehet az a bizonyos felmosóvíz" rejtélyét, de egy kicsit még morfondírozik az italozás helyes sorrendjén. Arra jut, hogy nincs tökéletes megoldás.* - Úgy igyad, hogy az almabor után átkozottul savanyúnak fogod találni *bök a söröskorsó felé pipája szárával* - A rum nem olyan pocsék, csak nem felel meg a "kényes nyugati ízlésemnek." *utóbbi szavakat egyértelműen idézi, némi gúnnyal a hangjában, s világossá válhat, ez bizony egy olyan vád, ami gyakran éri errefelé. Megszokta már, nem húzza fel rajta az orrát, na meg nem is tartja vissza valójában attól, hogy bődületes mennyiséget fogyasszon a helyi szeszből. Errefelé az ember többnyire nem élvezetből iszik, hanem puszta kényszerűségből és megszokásból.
Ahogy helyezkedik a széken az öreg fa megnyikordul alatta, próbál valami kényelmesebb pózt felvenni, de ezt az állapotot nagyjából lehetetlen elérni az effajta ülőalkalmatlanságon. Lehet egyszerűbb lenne átülni az egyik asztalhoz.*
- Ha már ilyen viszonyban vagyunk, hogy tanácsokat osztogassak *hangja finoman duruzsol, játékosan, mintha már-már ez felérne egy szeretői viszonnyal* - Illene bemutatkoznod.
1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-24 16:58:41
Üzenet elküldve: 2025-09-24 16:58:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Eljátszadozna még Haldriannal, ha nem sürgetné ennyire, hogy megismerje a helyet, ahol innentől élni fog. A lehetősége sem volt meg, hiszen azon nyomban egy szobában találta magát. Nem mintha bánná a túlfűtött érzetet. Kellően kitett magáért a félvér így hát fontolóra veszi, hogy néhanap, ha a szükség úgy hozza, magába engedi.
Szórakozottan húzza vissza vállaira ruhájának pántját, majd jókedvűen felnevet a szavakra.*
- Ugyan már, azt ne mondd, hogy képes vagy azonnal életet lehelni bele újra!
*Ujjaival fésülgeti hószín tincseit, majd feláll maga is, hogy elsimíthassa a szoknyán keletkezett gyűrődések egy részét. Ha akárki nem is, de szakavatottak szemei hamar tudnák fizimiskájáról, hogy nemrég miféle mámorban úszott. *
- Gondolod néhanap én is beállhatok a pult mögé? Ha elbánok néhány varázsitallal, biztos el tudok néhány üveg borral is. A vendégek pedig szeretnének… *Körbejárja a szobát, pedig pontosan tudja, hogy nem itt fogja álomra hajtani a fejét, de szeret mezítláb sétálgatni. Láthatóan ő sem siet annyira, mint az imént tűnt. Ha hasa korog is, hiszen egész nap egy falatot sem evett, őt sem vonzza túlságosan az egyedüllét gondolata. Hogy új lelkeket ismerhet meg, annál inkább, de még egyet nem csábíthat ma az ágyába, hogy ott is maradjon vele reggelig. Nem volna szép bemutatkozás. Nehéz lesz megszokni az újbóli magányos estéket.*
- Ah nem. *Legyint, majd a hosszú útja után Haldrian előtt állapodik meg, s nem rest beleülni annak ölébe.* - Valami… Zsó. Vagy.. Dzsó? Ah, nem a neve érdekelt, csak hogy ne varrjon be. De ki az a Grael? *Kérdi, mert nevet nem hiába emleget senki sem. Beletúr a fiú kissé csapzott hajkoronájába, aztán elhúzza a száját.*
- Mondj már valamit az itteniekről, ne kelljen mindent egyedül kiderítsek. Tudod, nem nehéz rossz farokba beleülni. *Persze nem arra gondol, hogy mindenkit szeretne kipróbálni, csak egy tőle másoknak már megszokott mondat, ami arra vonatkozik, hogy tán nem kellene magára haragítani túl hamar senkit.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.24 17:00:53
*Eljátszadozna még Haldriannal, ha nem sürgetné ennyire, hogy megismerje a helyet, ahol innentől élni fog. A lehetősége sem volt meg, hiszen azon nyomban egy szobában találta magát. Nem mintha bánná a túlfűtött érzetet. Kellően kitett magáért a félvér így hát fontolóra veszi, hogy néhanap, ha a szükség úgy hozza, magába engedi.
Szórakozottan húzza vissza vállaira ruhájának pántját, majd jókedvűen felnevet a szavakra.*
- Ugyan már, azt ne mondd, hogy képes vagy azonnal életet lehelni bele újra!
*Ujjaival fésülgeti hószín tincseit, majd feláll maga is, hogy elsimíthassa a szoknyán keletkezett gyűrődések egy részét. Ha akárki nem is, de szakavatottak szemei hamar tudnák fizimiskájáról, hogy nemrég miféle mámorban úszott. *
- Gondolod néhanap én is beállhatok a pult mögé? Ha elbánok néhány varázsitallal, biztos el tudok néhány üveg borral is. A vendégek pedig szeretnének… *Körbejárja a szobát, pedig pontosan tudja, hogy nem itt fogja álomra hajtani a fejét, de szeret mezítláb sétálgatni. Láthatóan ő sem siet annyira, mint az imént tűnt. Ha hasa korog is, hiszen egész nap egy falatot sem evett, őt sem vonzza túlságosan az egyedüllét gondolata. Hogy új lelkeket ismerhet meg, annál inkább, de még egyet nem csábíthat ma az ágyába, hogy ott is maradjon vele reggelig. Nem volna szép bemutatkozás. Nehéz lesz megszokni az újbóli magányos estéket.*
- Ah nem. *Legyint, majd a hosszú útja után Haldrian előtt állapodik meg, s nem rest beleülni annak ölébe.* - Valami… Zsó. Vagy.. Dzsó? Ah, nem a neve érdekelt, csak hogy ne varrjon be. De ki az a Grael? *Kérdi, mert nevet nem hiába emleget senki sem. Beletúr a fiú kissé csapzott hajkoronájába, aztán elhúzza a száját.*
- Mondj már valamit az itteniekről, ne kelljen mindent egyedül kiderítsek. Tudod, nem nehéz rossz farokba beleülni. *Persze nem arra gondol, hogy mindenkit szeretne kipróbálni, csak egy tőle másoknak már megszokott mondat, ami arra vonatkozik, hogy tán nem kellene magára haragítani túl hamar senkit.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.24 17:00:53
1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-24 12:16:45
Üzenet elküldve: 2025-09-24 12:16:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Kevés híja van, hogy nem nevet fel akkor, mikor a nő matróznak nevezi. Jó ideje volt már, hogy valóban matrózként szolgált és pókként mászta a köteleket parancsszóra. Viszont jelenleg nem lehet matróznak nevezni, igaz, nagyon másnak sem. A gondolattól megjelenő apró fintort inkább kupájába rejti, hadd higgyék róla azt, hogy keserűnek tartja a sört.
Nem válaszol azonnal a kérdésekre, amiket kap. Úgy tesz, mintha a pipatömés jobban lekötné a figyelmét, még ha ez egyébként kifejezetten rosszabb fajta matrózra valló dolog is. Nem azért tesz így, mert zavarnák a kérdések - egészen megszokta már, hogy vannak páran, akiket egyszerűen lenyűgöz a tengeri életforma, és lehetőleg mindent tudni akarnak róla. Aztán vannak olyanok is, akik maguk is hajón szolgálnak, és csak pletykát gyűjtenek. És vannak olyanok, akik ügyesen próbálják kiszedni a gyanútlan figurából, hogy merre jártak és mit hajóztak be, hogy aztán később megpróbálja rátenni a kezét az árura, vagy az abból származó haszon egy részére. Még nem tudja, hogy a nő miféle lehet. Ahhoz már épp eleget nézte őt az imént, hogy abban biztos legyen, hogy nem csak valami rajongó lelkű fruska. Akkor marad a tengerész és a haszonleső. Nem gondolná róla hogy matróz lenne - valamiféle tiszt, talán? Lehet. Ahogy az is lehet, hogy a tengerpartot halak után kutató, éles szemű sirály. Mikor rájön, hogy őt már nem érinti ez utóbbi veszélye, ismét majdnem felnevet, ám torkában még a keserűséget érzi forrni.*
- Két hata. Közelebb a háromhoz. *-válaszolja végül, a pipáját a nő elé tartva, figyelve, ahogy az átpöcögtet a saját pipájából némi parazsat az övébe.-* A Kikötő és a Wegtoreni folyódelta között jártunk oda-vissza. Sekély merülésűvel. Áru. Semmi kaland.
*Szavai tömörek és egyszerűek, mégis sokat elárulnak annak, aki érti a tengerészzsargont. Valahol próbának is szánja ezt, hogy lássa: miféle a nő. Fogai közé veszi a pipa ajkát, apró, éles szívásokkal hevíti újra a kapott parazsat, mígnem a dohány is izzani kezd, a nő fűszeres füstjéhez keverve saját keserűbb, csípősebb aromáját. Mélyre szívja a füstöt, hagyja hogy az szinte megperzselje a tüdejét, majd lassan fújja ki. Ekkor néz újra a nő felé.*
- Köszönöm! *-nem cifrázza túl a hálálkodást.-* És azt is, hogy ezúttal megkímélsz.
*Rossz hangulatának egy darabkája a pipafüsttel gomolyog el, viszonozza a mosolyt, bár tudja, hogy a nőé kissé rajta élcelődő. Mintegy mellékesen megjegyzi a csapos asszony nevét, felvont szemöldökkel hallgatja a hozzá intézett bizalmaskodó szavakat, majd szemei előbb megrebbennek, hogy végül derűsen hunyorogjon.*
- Áh? Akkor nem épp fordítva kéne csinálnom? Előbb a lőre, aztán az almabor, hm? *-eddigi mosolya egy pillanatra vigyorrá vadul, majd értetlen-kíváncsi arckifejezést erőltet magára, és a pipa szárával előbb a söröskorsóra, majd a rumos kupicára mutat.-* Melyiket tartod felmosólének? Csak hogy tudjam, hogy melyikhez hogy álljak.
*Kevés híja van, hogy nem nevet fel akkor, mikor a nő matróznak nevezi. Jó ideje volt már, hogy valóban matrózként szolgált és pókként mászta a köteleket parancsszóra. Viszont jelenleg nem lehet matróznak nevezni, igaz, nagyon másnak sem. A gondolattól megjelenő apró fintort inkább kupájába rejti, hadd higgyék róla azt, hogy keserűnek tartja a sört.
Nem válaszol azonnal a kérdésekre, amiket kap. Úgy tesz, mintha a pipatömés jobban lekötné a figyelmét, még ha ez egyébként kifejezetten rosszabb fajta matrózra valló dolog is. Nem azért tesz így, mert zavarnák a kérdések - egészen megszokta már, hogy vannak páran, akiket egyszerűen lenyűgöz a tengeri életforma, és lehetőleg mindent tudni akarnak róla. Aztán vannak olyanok is, akik maguk is hajón szolgálnak, és csak pletykát gyűjtenek. És vannak olyanok, akik ügyesen próbálják kiszedni a gyanútlan figurából, hogy merre jártak és mit hajóztak be, hogy aztán később megpróbálja rátenni a kezét az árura, vagy az abból származó haszon egy részére. Még nem tudja, hogy a nő miféle lehet. Ahhoz már épp eleget nézte őt az imént, hogy abban biztos legyen, hogy nem csak valami rajongó lelkű fruska. Akkor marad a tengerész és a haszonleső. Nem gondolná róla hogy matróz lenne - valamiféle tiszt, talán? Lehet. Ahogy az is lehet, hogy a tengerpartot halak után kutató, éles szemű sirály. Mikor rájön, hogy őt már nem érinti ez utóbbi veszélye, ismét majdnem felnevet, ám torkában még a keserűséget érzi forrni.*
- Két hata. Közelebb a háromhoz. *-válaszolja végül, a pipáját a nő elé tartva, figyelve, ahogy az átpöcögtet a saját pipájából némi parazsat az övébe.-* A Kikötő és a Wegtoreni folyódelta között jártunk oda-vissza. Sekély merülésűvel. Áru. Semmi kaland.
*Szavai tömörek és egyszerűek, mégis sokat elárulnak annak, aki érti a tengerészzsargont. Valahol próbának is szánja ezt, hogy lássa: miféle a nő. Fogai közé veszi a pipa ajkát, apró, éles szívásokkal hevíti újra a kapott parazsat, mígnem a dohány is izzani kezd, a nő fűszeres füstjéhez keverve saját keserűbb, csípősebb aromáját. Mélyre szívja a füstöt, hagyja hogy az szinte megperzselje a tüdejét, majd lassan fújja ki. Ekkor néz újra a nő felé.*
- Köszönöm! *-nem cifrázza túl a hálálkodást.-* És azt is, hogy ezúttal megkímélsz.
*Rossz hangulatának egy darabkája a pipafüsttel gomolyog el, viszonozza a mosolyt, bár tudja, hogy a nőé kissé rajta élcelődő. Mintegy mellékesen megjegyzi a csapos asszony nevét, felvont szemöldökkel hallgatja a hozzá intézett bizalmaskodó szavakat, majd szemei előbb megrebbennek, hogy végül derűsen hunyorogjon.*
- Áh? Akkor nem épp fordítva kéne csinálnom? Előbb a lőre, aztán az almabor, hm? *-eddigi mosolya egy pillanatra vigyorrá vadul, majd értetlen-kíváncsi arckifejezést erőltet magára, és a pipa szárával előbb a söröskorsóra, majd a rumos kupicára mutat.-* Melyiket tartod felmosólének? Csak hogy tudjam, hogy melyikhez hogy álljak.
1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-23 22:12:08
Üzenet elküldve: 2025-09-23 22:12:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Egy kicsit persze bosszantja, hogy éppen csak, hogy hogy megmártózhatott a kéjben, de azért túlontúl nem fáj a feje emiatt. Elvégre valamelyest megkönnyebbült a hosszú böjt után. Utóbbi tanúbizonysága az alaposan eláztatott ágyhuzat, amit persze neki kell majd a szennyesbe csempésznie.
Az különösen simogatja hiúságát, hogy a lány révbe érni látszott. Feltápászkodik az ágyról, a közeli asztalról egy kendőt ragad, hogy megtörölhesse alhasát és alélt játékszerét. Tekintete közben szórakozottan pihen Nelirán.*
-Enni? Esetleg kolbásszal tudok szolgálni. *Elmorzsol egy vigyort, majd az ablakpárkánynak támaszkodva kibámul a sötét utcára. Odakintről kellemes, sós, hűvös levegő szökik be a csukott ablakon is.*
-Odalenn Ezméétől tudsz enni szerezni. *Nem szívesen közelítené meg a pultot, már csak azért sem, nehogy Ezméé valami munkát osszon rá. Ugyanakkor furcsa lenne, ha túlontúl kerülné.*
-Ne felejtsd megemlíteni neki, hogy innentől itt dolgozol velünk. Különben a végén még kihajít.
*Megigazítja kócos fürtjeit, mit nem is oly rég még finom ujjak szorítottak satuba, majd komótosan ruháiért nyúl. Nem sieti el az öltözködést. Az ágy szélére huppan, háttal Nelirának.*
-Persze lekísérlek. Talán van még annyi időm. *Nagyot nyújtózik. Hosszú út áll mögöttük, s lassan, de biztosan kezdi kerülgetni az álmosság. Nem kíván azonban ágyba térni még. Ha ott lenne Alissäna a szobában, talán hívogatóbb lenne a lehetőség, de az egyedüllét azon kevés dolgok egyike, ami nyomasztja.*
-A városőrt akit említettél... Nem Graelnek hívták véletlen? *Pillant hátra válla felett hirtelen.*
*Egy kicsit persze bosszantja, hogy éppen csak, hogy hogy megmártózhatott a kéjben, de azért túlontúl nem fáj a feje emiatt. Elvégre valamelyest megkönnyebbült a hosszú böjt után. Utóbbi tanúbizonysága az alaposan eláztatott ágyhuzat, amit persze neki kell majd a szennyesbe csempésznie.
Az különösen simogatja hiúságát, hogy a lány révbe érni látszott. Feltápászkodik az ágyról, a közeli asztalról egy kendőt ragad, hogy megtörölhesse alhasát és alélt játékszerét. Tekintete közben szórakozottan pihen Nelirán.*
-Enni? Esetleg kolbásszal tudok szolgálni. *Elmorzsol egy vigyort, majd az ablakpárkánynak támaszkodva kibámul a sötét utcára. Odakintről kellemes, sós, hűvös levegő szökik be a csukott ablakon is.*
-Odalenn Ezméétől tudsz enni szerezni. *Nem szívesen közelítené meg a pultot, már csak azért sem, nehogy Ezméé valami munkát osszon rá. Ugyanakkor furcsa lenne, ha túlontúl kerülné.*
-Ne felejtsd megemlíteni neki, hogy innentől itt dolgozol velünk. Különben a végén még kihajít.
*Megigazítja kócos fürtjeit, mit nem is oly rég még finom ujjak szorítottak satuba, majd komótosan ruháiért nyúl. Nem sieti el az öltözködést. Az ágy szélére huppan, háttal Nelirának.*
-Persze lekísérlek. Talán van még annyi időm. *Nagyot nyújtózik. Hosszú út áll mögöttük, s lassan, de biztosan kezdi kerülgetni az álmosság. Nem kíván azonban ágyba térni még. Ha ott lenne Alissäna a szobában, talán hívogatóbb lenne a lehetőség, de az egyedüllét azon kevés dolgok egyike, ami nyomasztja.*
-A városőrt akit említettél... Nem Graelnek hívták véletlen? *Pillant hátra válla felett hirtelen.*
1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-23 20:41:38
Üzenet elküldve: 2025-09-23 20:41:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Kedélyesen ereget egy halk hümmentés kíséretében füstöt orrán keresztül. Úgy tűnik a tengerész nem erősíti a sértődékeny férfiak táborát - már amennyire egy apró csipkelődésből lehet messzemenő következtetéseket levonni -, mintha még a tréfát is értené.*
- Az a legkevesebb *fűzi tovább a gondolatot* - De a szagláson túl a túlélési esélyeket is igencsak rontja errefelé *kunkorodik szája jobb sarka* - Bár ezt bizonyára tudod, Matróz.
*A fickó egy cseppet sem tűnik idegennek a Kikötőben, noha helyi tengerészhez képest első ránézésre egész sok foga, szeme és végtagja van, ami késik persze, az nem múlik. Fiatalnak látszik még, bőven van ideje, hogy magára öltsön valami tisztességes kikötői formát.
Még így, csupán fél füllel figyelve is hallja, ahogy újdonsült vendégük pofátlanul nagyot szippant a fűszeres aromából, s ezzel egyértelművé is teszi a kereskedő számára, hogy szintén dohányos üldögél mellette. Pár pillanatig magán érzi a kék pillantásokat, s szinte fogadni merne, hogy ez egy szívélyes, alaposan bepuncsolós kikötői lejmolást készít elő. Téved. Hamarosan a férfi is elővarázsol egy pipát, hogy aztán rutinos mozdulatokkal töltse meg valami első blikkre kifejezetten kiszáradt, valószínűleg egykor dohánynak csúfolt növénytörmelékkel. Ajkára harapva fékezi magát, hogy ne vakkantson oda valamilyen rút megjegyzést.*
- Nocsak *villanó zöldjei már jelzik is, hogy hamarosan Dayaneer is rontani kívánja szaglását. Talán a tengerésznek kicsit innia kell majd még hozzá, de ködös megfogalmazásából és heves ihatnékjából könnyű kellemetlen közelmúltbéli eseményt feltételezni. A nyílt vizeken azonban annyi minden történhet: kalóztámadás, hajóbaleset, skorbut, de önmagában az sem egyszerű helyzet, hogy ennyi férfit sok időre kis helyre kényszerít. Néha szükség sincsen katasztrófára, az egymástól megbolonduló emberek csinálnak maguknak. Nem is bocsátkozik tehát feltételezésekbe, bármennyire is színes képzelettel áldották meg az istenek, most a környékező fáradtságtól nehezére esik teóriákat gyártani.* - Mikor voltál utoljára szárazföldön? De ami sokkal érdekesebb... *szív egyet a pipából* - Merre jártál?
*Egyelőre igyekszik nem túl tolakodó lenni, finoman puhatol, bár könnyen lehet, hogy még ezen választ is egyszerűen kikerüli a másik. A világon csak kétfajta tengerész létezik: aki mindent a halálig megtart magának, meg akinek be nem áll a szája, s a végletekig színezi füllentésekkel a leglaposabb történeteket is. Dayaneer inkább az utóbbiakhoz szokott, maga is inkább ilyen, jobban is kedveli ezt a fajtát.
A kuncsorgás végül is csak megérkezik némi parázs-kérés formájában, mely annyira azért nem orcátlan, hogy visszautasítsa, noha az a szemtelen mosoly majdnem kivált belőle valami zsigeri nyugati dacot. Segít bajba jutott dohányos vendégükön, s akkora undorodó grimasz nem is terül el a képén, mint amire a férfi vár a pocsék aromát megérezvén. Épp csak ráncolja az orrát.*
- Nem tehetek minden kikötői ízléstelenségre megjegyzést, hamar kiutálnának innen. *kapja meg végül a fricskát a tengerész, amit valljuk be, kicsit kért is magának. Elmosolyodik orra alatt, szórakozottan megdörzsöli a kis aranykarikáját majd az óriás nő felé sandít.*
- Két almabort kérek még, szépséges Ezmeer *bájolgó mosolyt vet rá, majd leheletnyit cinkosan közelhajol a férfihoz* - Csak az íze kedvéért, aztán tőlem ihatod a felmosólevet is.
*Kedélyesen ereget egy halk hümmentés kíséretében füstöt orrán keresztül. Úgy tűnik a tengerész nem erősíti a sértődékeny férfiak táborát - már amennyire egy apró csipkelődésből lehet messzemenő következtetéseket levonni -, mintha még a tréfát is értené.*
- Az a legkevesebb *fűzi tovább a gondolatot* - De a szagláson túl a túlélési esélyeket is igencsak rontja errefelé *kunkorodik szája jobb sarka* - Bár ezt bizonyára tudod, Matróz.
*A fickó egy cseppet sem tűnik idegennek a Kikötőben, noha helyi tengerészhez képest első ránézésre egész sok foga, szeme és végtagja van, ami késik persze, az nem múlik. Fiatalnak látszik még, bőven van ideje, hogy magára öltsön valami tisztességes kikötői formát.
Még így, csupán fél füllel figyelve is hallja, ahogy újdonsült vendégük pofátlanul nagyot szippant a fűszeres aromából, s ezzel egyértelművé is teszi a kereskedő számára, hogy szintén dohányos üldögél mellette. Pár pillanatig magán érzi a kék pillantásokat, s szinte fogadni merne, hogy ez egy szívélyes, alaposan bepuncsolós kikötői lejmolást készít elő. Téved. Hamarosan a férfi is elővarázsol egy pipát, hogy aztán rutinos mozdulatokkal töltse meg valami első blikkre kifejezetten kiszáradt, valószínűleg egykor dohánynak csúfolt növénytörmelékkel. Ajkára harapva fékezi magát, hogy ne vakkantson oda valamilyen rút megjegyzést.*
- Nocsak *villanó zöldjei már jelzik is, hogy hamarosan Dayaneer is rontani kívánja szaglását. Talán a tengerésznek kicsit innia kell majd még hozzá, de ködös megfogalmazásából és heves ihatnékjából könnyű kellemetlen közelmúltbéli eseményt feltételezni. A nyílt vizeken azonban annyi minden történhet: kalóztámadás, hajóbaleset, skorbut, de önmagában az sem egyszerű helyzet, hogy ennyi férfit sok időre kis helyre kényszerít. Néha szükség sincsen katasztrófára, az egymástól megbolonduló emberek csinálnak maguknak. Nem is bocsátkozik tehát feltételezésekbe, bármennyire is színes képzelettel áldották meg az istenek, most a környékező fáradtságtól nehezére esik teóriákat gyártani.* - Mikor voltál utoljára szárazföldön? De ami sokkal érdekesebb... *szív egyet a pipából* - Merre jártál?
*Egyelőre igyekszik nem túl tolakodó lenni, finoman puhatol, bár könnyen lehet, hogy még ezen választ is egyszerűen kikerüli a másik. A világon csak kétfajta tengerész létezik: aki mindent a halálig megtart magának, meg akinek be nem áll a szája, s a végletekig színezi füllentésekkel a leglaposabb történeteket is. Dayaneer inkább az utóbbiakhoz szokott, maga is inkább ilyen, jobban is kedveli ezt a fajtát.
A kuncsorgás végül is csak megérkezik némi parázs-kérés formájában, mely annyira azért nem orcátlan, hogy visszautasítsa, noha az a szemtelen mosoly majdnem kivált belőle valami zsigeri nyugati dacot. Segít bajba jutott dohányos vendégükön, s akkora undorodó grimasz nem is terül el a képén, mint amire a férfi vár a pocsék aromát megérezvén. Épp csak ráncolja az orrát.*
- Nem tehetek minden kikötői ízléstelenségre megjegyzést, hamar kiutálnának innen. *kapja meg végül a fricskát a tengerész, amit valljuk be, kicsit kért is magának. Elmosolyodik orra alatt, szórakozottan megdörzsöli a kis aranykarikáját majd az óriás nő felé sandít.*
- Két almabort kérek még, szépséges Ezmeer *bájolgó mosolyt vet rá, majd leheletnyit cinkosan közelhajol a férfihoz* - Csak az íze kedvéért, aztán tőlem ihatod a felmosólevet is.
1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-23 10:42:36
Üzenet elküldve: 2025-09-23 10:42:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Figyelmét egy pillanatra megragadja a viszonzott köszöntés, pontosabban annak is a vége. Nem ismeretlen előtte a szó, hiszen évei alatt rengetegféle emberrel szolgált mindenféle hajón. A wegtoreni kifejezés könnyedén társul a nő kreol bőrével gondolatai között, s így őt megszokásból helyezi el egy, csupán a fejében szereplő térképen. Ennek az apró gondolatjátéknak kifelé nem adja jelét, ahogy annak sem, hogy látja az apró fintort, amely a rumot követi.* ˜Ha már ettől így tesz, mit szólna valami zugfőzött krumplivodkához?˜
- Lehet. *-hanyag mozdulattal von vállat, de csak belevigyorog kicsit a kupájába az első korty sör után-* Valószínűleg túl sok mindenbe ütöttem már bele. Állítólag rontja a szaglást.
*A kupát visszarakja maga elé, hüvelykujjával törli le a sörhabot felső ajkáról. Közben arcát kissé a nő felé fordítva figyeli, ahogy az a pipáját tömi. Az is van ugyanolyan jó látványosság most, mint bármi más. A szétterjedő pipafüsbe -bunkóság vagy sem- jólesőt szippant. Saját pipája valahol ott van a szék alá ledobott zsákjában, s most egészen megkívánt maga is egy kört vele. Csizmaorrát beakasztja zsákja szíjába, és csak úgy, ültében magához rántja vele a holmiját. Benyúl a zsák megoldott száján, és amíg a nő szavait hallgatja, a pultra rakja saját pipáját és az apróra vágott dohánytól már nem túlságosan duzzadó erszényt. Egy erre szolgáló apró drótdarabbal megszurkálja kissé a pipát, ellenőrzi a szelelést, majd komótos mozdulatokkal tömi meg a pipafejet.*
- Almabor? *-kérdez vissza közben tűnődve-* Nem épp azt választanám, ha le akarnám inni magam. De jó, elfogadom, biztos finomabb, mint ez a rum.
*Hüvelykujja hegyével lenyomva tartja a dohányt a pipában, míg fél kézzel rutinosan visszazárja az erszényt.*
- De most pont az érdekel a legkevésbé, hogy finom-e vagy sem. Ahhoz túl sokat voltam odakint. *-ültében most teljesen a nő felé fordul, a pipáját feltartja a levegőbe, a mozdulat kérdőnek hat-* Lennél olyan jó hozzám, hogy adsz egy kicsit a parazsadból?
*Szája szemtelennek tűnő mosolyra húzódik, közben tekintete a nő arcára téved, majd onnan a zöld szemek felé siklik.*
- Bár ha már megjegyzést tettél az orromra, akkor a dohányomhoz is biztos lesz hozzáfűznivalód. *-tény ami tény, az valóban nem lesz olyan kellemesen aromás, mint aminek a füstjét a nő eregeti.*
*Figyelmét egy pillanatra megragadja a viszonzott köszöntés, pontosabban annak is a vége. Nem ismeretlen előtte a szó, hiszen évei alatt rengetegféle emberrel szolgált mindenféle hajón. A wegtoreni kifejezés könnyedén társul a nő kreol bőrével gondolatai között, s így őt megszokásból helyezi el egy, csupán a fejében szereplő térképen. Ennek az apró gondolatjátéknak kifelé nem adja jelét, ahogy annak sem, hogy látja az apró fintort, amely a rumot követi.* ˜Ha már ettől így tesz, mit szólna valami zugfőzött krumplivodkához?˜
- Lehet. *-hanyag mozdulattal von vállat, de csak belevigyorog kicsit a kupájába az első korty sör után-* Valószínűleg túl sok mindenbe ütöttem már bele. Állítólag rontja a szaglást.
*A kupát visszarakja maga elé, hüvelykujjával törli le a sörhabot felső ajkáról. Közben arcát kissé a nő felé fordítva figyeli, ahogy az a pipáját tömi. Az is van ugyanolyan jó látványosság most, mint bármi más. A szétterjedő pipafüsbe -bunkóság vagy sem- jólesőt szippant. Saját pipája valahol ott van a szék alá ledobott zsákjában, s most egészen megkívánt maga is egy kört vele. Csizmaorrát beakasztja zsákja szíjába, és csak úgy, ültében magához rántja vele a holmiját. Benyúl a zsák megoldott száján, és amíg a nő szavait hallgatja, a pultra rakja saját pipáját és az apróra vágott dohánytól már nem túlságosan duzzadó erszényt. Egy erre szolgáló apró drótdarabbal megszurkálja kissé a pipát, ellenőrzi a szelelést, majd komótos mozdulatokkal tömi meg a pipafejet.*
- Almabor? *-kérdez vissza közben tűnődve-* Nem épp azt választanám, ha le akarnám inni magam. De jó, elfogadom, biztos finomabb, mint ez a rum.
*Hüvelykujja hegyével lenyomva tartja a dohányt a pipában, míg fél kézzel rutinosan visszazárja az erszényt.*
- De most pont az érdekel a legkevésbé, hogy finom-e vagy sem. Ahhoz túl sokat voltam odakint. *-ültében most teljesen a nő felé fordul, a pipáját feltartja a levegőbe, a mozdulat kérdőnek hat-* Lennél olyan jó hozzám, hogy adsz egy kicsit a parazsadból?
*Szája szemtelennek tűnő mosolyra húzódik, közben tekintete a nő arcára téved, majd onnan a zöld szemek felé siklik.*
- Bár ha már megjegyzést tettél az orromra, akkor a dohányomhoz is biztos lesz hozzáfűznivalód. *-tény ami tény, az valóban nem lesz olyan kellemesen aromás, mint aminek a füstjét a nő eregeti.*
1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-22 23:13:40
Üzenet elküldve: 2025-09-22 23:13:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*A wegtoreni végtelenül udvariatlan tud lenni, amennyiben éppen maga alá kíván valakit gyűrni egy alig jelentékeny hatalmi harcban. Az ilyesfajta, elsőre talán szükségtelennek látszó bunkóság minden esetben a nagyérdeműnek szól, elhelyezi magát egy képzeletbeli létra egyik fokán, s a tapasztalat azt mutatja, némely gyengébb akaratú embernek ez is elég, hogy némi tiszteletet csiholjon ki belőle. Semmi oka persze Ezmeerhaldát holmi ostoba kis játszmákba belevonni, nem csupán azért mert tart nyilvánvaló erőbeli fölényétől, hanem mert egyszerű kollégák - semmit sem nyerne az egészből, viszont felesleges ellenséget szerezne magának. Na meg az ember mindig legyen jóban azzal, aki étket vagy italt ad elé. Ezen magvas gondolaton felbuzdulva nem is rest pótolni korábban orcátlanul lemaradt köszönését egy nyájas mosoly kíséretében.*
- Szép estét, Kedvesem!
*Szemöldöke egy röpke pillanat erejéig összeszalad, ahogy az óriás letagadja az itallapra frissen került rum jelenlétét, azonban mielőtt még bármit is szólhatna, némi összepillantást követően a nőnek eszébe ötlik a wegtoreni sikeres beszerzése. A legnagyobb jóindulattal sem nevezhetné élete üzletének, azonban kétségtelenül hiánypótló, elvégre a tengerészek és a rumok úgy járnak kéz a kézben az idők kezdete óta, mint a hold és a csillagok. Egy kikötői tavernában nélkülözni szinte főben járó bűn.
Ahogy a kupica előkerül, elduruzsol még egy köszönömöt orra alatt az óriásnak, mielőtt a szeszt felemelné és mosolyogva vetné zöldjeit az idegen tengerész felé egy halvány biccentés kíséretében.*
- Nagyon szívesen, üdvözlünk a Hét Varjúban! Santee! *azzal már hajtja is fel italát, ami kíméletlenül mar végig torkán, fintora ehhez képest igencsak enyhe. Hozzászokott már, na meg a várva várt kellemes melegség el is feledteti vele hamar a pocsék ízt.
Ahogy minden combos kupica után illik, már kerül is elő a tengerészkabát mélyéről a dohányos szelence és a pipa, s rögvest rutinos tömködésbe kezd. Művelete közben szemöldökét finoman íveli, zöldjei érdeklődve sandítanak szeme sarkából a férfira. A bókszerűségre kénytelenül széles mosoly terül el arcán.*
- Neked viszont úgy tűnik borzasztó orrod van hozzá. *röppen a levegőbe a kis fricska, miközben pipája szárát már szájában forgatja, s tüzet próbál csikarni magának. Rátarti megjegyzése kedélyesen csendül, úgy tűnik nem kifejezetten sértésnek szánta, de megtanulta már, a férfibüszkeség sérülékeny dolog, benne van a pakliban, hogy morcos pillantás vagy visszavágás lesz a jussa. Ahogy felizzik a parázs még kipöffent egy fűszeres aromájú felhőt, majd magyarázatra készülve könyököl a pultra az idegen felé fordulva.*
- Egyszerű kikötői fajta. Nem a legpocsékabb, sőt, errefelé aligha talál jobbat az ember. *keze ügyében megforgatja a kupicát elgondolkodva* - Egy igazán jó rum viszont nem karcolja az ember torkát, selymes marad az utóíze, mint a legfinomabb wegtoreni kelme. *szinte az emlegetésétől is környékezi a honvágy. Sokat adna, hogy valahol beszerezzen a hazai szeszből.*
- Ha valami jót akar inni az almabort javaslom, kiváló thargföldi almából készül. *bukkan elő egy villanás erejéig a megfáradt kupec belőle majd el is tűnik egy füstkígyó mögött*
*A wegtoreni végtelenül udvariatlan tud lenni, amennyiben éppen maga alá kíván valakit gyűrni egy alig jelentékeny hatalmi harcban. Az ilyesfajta, elsőre talán szükségtelennek látszó bunkóság minden esetben a nagyérdeműnek szól, elhelyezi magát egy képzeletbeli létra egyik fokán, s a tapasztalat azt mutatja, némely gyengébb akaratú embernek ez is elég, hogy némi tiszteletet csiholjon ki belőle. Semmi oka persze Ezmeerhaldát holmi ostoba kis játszmákba belevonni, nem csupán azért mert tart nyilvánvaló erőbeli fölényétől, hanem mert egyszerű kollégák - semmit sem nyerne az egészből, viszont felesleges ellenséget szerezne magának. Na meg az ember mindig legyen jóban azzal, aki étket vagy italt ad elé. Ezen magvas gondolaton felbuzdulva nem is rest pótolni korábban orcátlanul lemaradt köszönését egy nyájas mosoly kíséretében.*
- Szép estét, Kedvesem!
*Szemöldöke egy röpke pillanat erejéig összeszalad, ahogy az óriás letagadja az itallapra frissen került rum jelenlétét, azonban mielőtt még bármit is szólhatna, némi összepillantást követően a nőnek eszébe ötlik a wegtoreni sikeres beszerzése. A legnagyobb jóindulattal sem nevezhetné élete üzletének, azonban kétségtelenül hiánypótló, elvégre a tengerészek és a rumok úgy járnak kéz a kézben az idők kezdete óta, mint a hold és a csillagok. Egy kikötői tavernában nélkülözni szinte főben járó bűn.
Ahogy a kupica előkerül, elduruzsol még egy köszönömöt orra alatt az óriásnak, mielőtt a szeszt felemelné és mosolyogva vetné zöldjeit az idegen tengerész felé egy halvány biccentés kíséretében.*
- Nagyon szívesen, üdvözlünk a Hét Varjúban! Santee! *azzal már hajtja is fel italát, ami kíméletlenül mar végig torkán, fintora ehhez képest igencsak enyhe. Hozzászokott már, na meg a várva várt kellemes melegség el is feledteti vele hamar a pocsék ízt.
Ahogy minden combos kupica után illik, már kerül is elő a tengerészkabát mélyéről a dohányos szelence és a pipa, s rögvest rutinos tömködésbe kezd. Művelete közben szemöldökét finoman íveli, zöldjei érdeklődve sandítanak szeme sarkából a férfira. A bókszerűségre kénytelenül széles mosoly terül el arcán.*
- Neked viszont úgy tűnik borzasztó orrod van hozzá. *röppen a levegőbe a kis fricska, miközben pipája szárát már szájában forgatja, s tüzet próbál csikarni magának. Rátarti megjegyzése kedélyesen csendül, úgy tűnik nem kifejezetten sértésnek szánta, de megtanulta már, a férfibüszkeség sérülékeny dolog, benne van a pakliban, hogy morcos pillantás vagy visszavágás lesz a jussa. Ahogy felizzik a parázs még kipöffent egy fűszeres aromájú felhőt, majd magyarázatra készülve könyököl a pultra az idegen felé fordulva.*
- Egyszerű kikötői fajta. Nem a legpocsékabb, sőt, errefelé aligha talál jobbat az ember. *keze ügyében megforgatja a kupicát elgondolkodva* - Egy igazán jó rum viszont nem karcolja az ember torkát, selymes marad az utóíze, mint a legfinomabb wegtoreni kelme. *szinte az emlegetésétől is környékezi a honvágy. Sokat adna, hogy valahol beszerezzen a hazai szeszből.*
- Ha valami jót akar inni az almabort javaslom, kiváló thargföldi almából készül. *bukkan elő egy villanás erejéig a megfáradt kupec belőle majd el is tűnik egy füstkígyó mögött*
1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-22 11:58:51
Üzenet elküldve: 2025-09-22 11:58:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Ahogy leadja a rendelését, alkarral a pultra támaszkodik. A magára erőltetett mosoly úgy tűnik el arcáról mintha egy jókora hullám mosna le egy hínárfonatot a hajó derekáról. Hogy ez egyébként nem túl rózsás kedve miatt van, vagy csak azért, mert a pulthoz érkező új vendég eltereli a jócska asszony figyelmét, vagy esetleg mindkettő együtt - maga sem tudná megmondani. Vagy talán harmadik oknak felróható lenne az is, hogy mint megtudja - nincs rum a pult alatt. Bosszúsan fújja ki orrán a levegőt a hírre, most igazán jól esett volna valami tömény. Oldalra fordul egy pillanatra hogy megnézze: ki telepedett a söntés mellé, de az a pillanat megdöccen, ahogy az épp őt vizslató szempárral találkozik sajátja. Arra gondol, hogy ezen a helyen ez lehet a szokás - a másik alapos végig-mérése. Hogy beilleszkedjen ebbe a rendszerbe, zavartalanul nézi meg magának a nőt. Csupán villanásnyi időre megránduló szemöldöke jelez bármit véleményéről, de azt az apró vibrálást is sokféleképp lehetne értelmezni. Egy pillanatra még visszatér az őt figyelő szempárhoz, látott már hasonlót, de a lány arca túlzottan nem ismerős neki. Viszonylag biztos benne, hogy ha találkoztak is, beszélni nem beszélt még vele.
Gondolatai közül a pult mögött álló asszony hangja rántja ki, s most futólag feltűnő mosolya immár őszinte. Mégiscsak van rum! Visszafordul a megtermett nő felé, figyeli a hatalmas, ringó csípőt, majd a megtelő kupicákat és korsót. Csak lehetnek istenek a szárazföldön is, ha néha tudnak kedveskedni az embernek, nem igaz?*
- Köszönöm! *-mondja elégedetten a jókora asszonyra emelve tekintetét. Maga elé húzza a rövidet, de keze megáll a mozdulatban. Visszafordul az újonnan érkezett nő felé.-* Ha jól értettem, neked is tartozom ezzel. Hát köszönöm! És egészségedre!
*Megemeli a pohárkát az újonnan érkezett nő felé, majd határozott mozdulattal küldi le torkán az italt. A rum melege és aromája azonnal kitölti torkát és nyelőcsövét, elégedetten csettint a nyelvével.*
- Ez igen! *-A kupicát átcseréli kezében a fakupára, de egyelőre nem mossa le a sör keserűjével a rum édesét. Újra oldalra sandít.-* Ha nem csak te hoztad, de te választottad is.. jó orrod van hozzá!
*Ahogy leadja a rendelését, alkarral a pultra támaszkodik. A magára erőltetett mosoly úgy tűnik el arcáról mintha egy jókora hullám mosna le egy hínárfonatot a hajó derekáról. Hogy ez egyébként nem túl rózsás kedve miatt van, vagy csak azért, mert a pulthoz érkező új vendég eltereli a jócska asszony figyelmét, vagy esetleg mindkettő együtt - maga sem tudná megmondani. Vagy talán harmadik oknak felróható lenne az is, hogy mint megtudja - nincs rum a pult alatt. Bosszúsan fújja ki orrán a levegőt a hírre, most igazán jól esett volna valami tömény. Oldalra fordul egy pillanatra hogy megnézze: ki telepedett a söntés mellé, de az a pillanat megdöccen, ahogy az épp őt vizslató szempárral találkozik sajátja. Arra gondol, hogy ezen a helyen ez lehet a szokás - a másik alapos végig-mérése. Hogy beilleszkedjen ebbe a rendszerbe, zavartalanul nézi meg magának a nőt. Csupán villanásnyi időre megránduló szemöldöke jelez bármit véleményéről, de azt az apró vibrálást is sokféleképp lehetne értelmezni. Egy pillanatra még visszatér az őt figyelő szempárhoz, látott már hasonlót, de a lány arca túlzottan nem ismerős neki. Viszonylag biztos benne, hogy ha találkoztak is, beszélni nem beszélt még vele.
Gondolatai közül a pult mögött álló asszony hangja rántja ki, s most futólag feltűnő mosolya immár őszinte. Mégiscsak van rum! Visszafordul a megtermett nő felé, figyeli a hatalmas, ringó csípőt, majd a megtelő kupicákat és korsót. Csak lehetnek istenek a szárazföldön is, ha néha tudnak kedveskedni az embernek, nem igaz?*
- Köszönöm! *-mondja elégedetten a jókora asszonyra emelve tekintetét. Maga elé húzza a rövidet, de keze megáll a mozdulatban. Visszafordul az újonnan érkezett nő felé.-* Ha jól értettem, neked is tartozom ezzel. Hát köszönöm! És egészségedre!
*Megemeli a pohárkát az újonnan érkezett nő felé, majd határozott mozdulattal küldi le torkán az italt. A rum melege és aromája azonnal kitölti torkát és nyelőcsövét, elégedetten csettint a nyelvével.*
- Ez igen! *-A kupicát átcseréli kezében a fakupára, de egyelőre nem mossa le a sör keserűjével a rum édesét. Újra oldalra sandít.-* Ha nem csak te hoztad, de te választottad is.. jó orrod van hozzá!
1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-21 20:28:20
Üzenet elküldve: 2025-09-21 20:28:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Nem is alakulhatott volna jobban a napja. Szerencsésen kezdődött és az éjjel is hasonlókat hoz, Haldriannak hála. Vágytól szikrázó smaragdjaival nézi végig, ahogy a fiú éke tőle csillog olyan szépen, még alsó ajkát is beharapja, s csak lassan csúszik ki annak húsa fogai alól, ahogy csodálja. Ha úgy is tűnik, nem a meredő férfiasságot méltatja, hanem hogy nyilvánvaló jelek vannak rajta, ami azt jelzi, hogy végre már neki is jó valami. Visszaheveredik, s hagyja, hogy gondozásba vegye a félvér. Nem is akármilyen módon. Sosem hiszi el egészen, ha valaki dicséri önmagát, szeret bizonyosságot nyerni róla, de meg kell hagyni ügyesen bánik a nyelvével Haldrian, így hát olykor még a neve is legördül a nyelvéről két sóhaj között.
Nem kell eljátszania, hogy kellemes. Mikor épp nézik a szürke szemek, nem is férhet hozzá kétség. Meg-megfeszül, s domborítása a fél-elfnek is nyújt némi plusz látványt. Így még akár azt is kellően kiélvezheti az öle forrósága, na meg a saját matatása mellett, amiből viszont Nelira nem észlel semmit. Mikor Haldrian megtorpan kissé, s megremeg, na meg rányögi vélhető beteljesülését, akkor egy elégedett mosoly terül szét a lány arcán. Legalább ezzel sem neki kell foglalkozni, csak élvezheti tovább a másik tehetségét. De kisvártatva az ő ideje is eljön. Az ujjai között meggyűrt anyagot majd kiszakítja a hévben, miközben másik kezével a fél-elf hajában kapaszkodik meg. Nem okoz fájdalmat, éppen csak annyira húzza magához, hogy ne lehessen képes eltávolodni, mikor végre ő is révbe ér. Mindene megfeszül, hangját is jobban kiereszti egy röpke időre, majd hirtelen ernyed el, s borzong bele az élvezet utolsó hullámaiba. Ölének lüktetésén is érezheti a másik, hogy minden bizonnyal elégedett.
Zihálva ereszti el a tincseket és mered egy időre újra a plafonra, de már cseppet sem azért, mert unatkozik. Eszébe ötlik a kedvenc része: végre megízlelheti magát, amit a fiú ajkairól tud lecsókolni, s ha nem ágál ellene, meg is teszi.*
- Mit lehet itt enni?
*Kérdi, mikor elválnak az ajkak. Nem gondol rá, hogy még henyélnie kellene a másikkal, s arra sem, hogy amaz esetleg folytatná. Majd szól, ha valami még hiányzik neki.*
*Nem is alakulhatott volna jobban a napja. Szerencsésen kezdődött és az éjjel is hasonlókat hoz, Haldriannak hála. Vágytól szikrázó smaragdjaival nézi végig, ahogy a fiú éke tőle csillog olyan szépen, még alsó ajkát is beharapja, s csak lassan csúszik ki annak húsa fogai alól, ahogy csodálja. Ha úgy is tűnik, nem a meredő férfiasságot méltatja, hanem hogy nyilvánvaló jelek vannak rajta, ami azt jelzi, hogy végre már neki is jó valami. Visszaheveredik, s hagyja, hogy gondozásba vegye a félvér. Nem is akármilyen módon. Sosem hiszi el egészen, ha valaki dicséri önmagát, szeret bizonyosságot nyerni róla, de meg kell hagyni ügyesen bánik a nyelvével Haldrian, így hát olykor még a neve is legördül a nyelvéről két sóhaj között.
Nem kell eljátszania, hogy kellemes. Mikor épp nézik a szürke szemek, nem is férhet hozzá kétség. Meg-megfeszül, s domborítása a fél-elfnek is nyújt némi plusz látványt. Így még akár azt is kellően kiélvezheti az öle forrósága, na meg a saját matatása mellett, amiből viszont Nelira nem észlel semmit. Mikor Haldrian megtorpan kissé, s megremeg, na meg rányögi vélhető beteljesülését, akkor egy elégedett mosoly terül szét a lány arcán. Legalább ezzel sem neki kell foglalkozni, csak élvezheti tovább a másik tehetségét. De kisvártatva az ő ideje is eljön. Az ujjai között meggyűrt anyagot majd kiszakítja a hévben, miközben másik kezével a fél-elf hajában kapaszkodik meg. Nem okoz fájdalmat, éppen csak annyira húzza magához, hogy ne lehessen képes eltávolodni, mikor végre ő is révbe ér. Mindene megfeszül, hangját is jobban kiereszti egy röpke időre, majd hirtelen ernyed el, s borzong bele az élvezet utolsó hullámaiba. Ölének lüktetésén is érezheti a másik, hogy minden bizonnyal elégedett.
Zihálva ereszti el a tincseket és mered egy időre újra a plafonra, de már cseppet sem azért, mert unatkozik. Eszébe ötlik a kedvenc része: végre megízlelheti magát, amit a fiú ajkairól tud lecsókolni, s ha nem ágál ellene, meg is teszi.*
- Mit lehet itt enni?
*Kérdi, mikor elválnak az ajkak. Nem gondol rá, hogy még henyélnie kellene a másikkal, s arra sem, hogy amaz esetleg folytatná. Majd szól, ha valami még hiányzik neki.*
1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-21 19:46:18
Üzenet elküldve: 2025-09-21 19:46:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Régebben történt//
*Megvakarja az üstökét. Vasborda nehezet kérdezett. Persze, ismeri a növényeket, jobban is sokaknál, hiszen épp elég időt töltött az erdők mentén, zsoldostáborokban. De elég ritkán verődött hozzájuk jó felcser. Így sose tanulta meg igazán, hogy melyik növény mire való.
Végül sóhajt egyet és így felel.*
- Az a baj, hogy nem tudom, melyik növényekre lenne szükségem. Inkább ne növényekből válasszunk ötöt, hanem gyógyfőzetből. És ahhoz mondd meg, milyen növény kell!
*javasolja, majd - hogy a vén gnómnak megmaradjon a kedve a meséléshez - odainti a csapost újra. Ő is iszik de második korsója még tele. Se alkoholból nem bír ilyen hirtelen ilyen sokat inni, se bármilyen egyéb folyadékból, hát neki nem is kell még utánpótlás. De Rhalkumn rendelhet magának egy újabb rundot.*
- Szóval... legyen egy gyulladások enyhítésére. Legyen egy magas lázra. Legyen egy az égési sérülések, kiégetett sebek ápolására. És egy a tetovált bőr megnyugtatására. És egy meg mondjuk gyomorbajok enyhítésére.
*sorolja fel az öt tünetet, amivel a zsoldostáborban a leggyakrabban találkozott, na meg a tetoválások ápolását, ami neki lesz hasznos.*
//Régebben történt//
*Megvakarja az üstökét. Vasborda nehezet kérdezett. Persze, ismeri a növényeket, jobban is sokaknál, hiszen épp elég időt töltött az erdők mentén, zsoldostáborokban. De elég ritkán verődött hozzájuk jó felcser. Így sose tanulta meg igazán, hogy melyik növény mire való.
Végül sóhajt egyet és így felel.*
- Az a baj, hogy nem tudom, melyik növényekre lenne szükségem. Inkább ne növényekből válasszunk ötöt, hanem gyógyfőzetből. És ahhoz mondd meg, milyen növény kell!
*javasolja, majd - hogy a vén gnómnak megmaradjon a kedve a meséléshez - odainti a csapost újra. Ő is iszik de második korsója még tele. Se alkoholból nem bír ilyen hirtelen ilyen sokat inni, se bármilyen egyéb folyadékból, hát neki nem is kell még utánpótlás. De Rhalkumn rendelhet magának egy újabb rundot.*
- Szóval... legyen egy gyulladások enyhítésére. Legyen egy magas lázra. Legyen egy az égési sérülések, kiégetett sebek ápolására. És egy a tetovált bőr megnyugtatására. És egy meg mondjuk gyomorbajok enyhítésére.
*sorolja fel az öt tünetet, amivel a zsoldostáborban a leggyakrabban találkozott, na meg a tetoválások ápolását, ami neki lesz hasznos.*
1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-21 19:46:15
Üzenet elküldve: 2025-09-21 19:46:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Valójában azzal a céllal csalta fel a lányt a szobába, hogy éhségét csillapítva bezavarhassa a macit a málnásba. Fel sem tűnik neki, de hajtja a megfelelés is, ez pedig minden túlzás nélkül Nelira érdeme. Túlzás lenne persze azt állítani, hogy a szőkeség révbe érése érdekében ténykedne. Elvégre önnön gyönyörét ugyanúgy elnyújtja, a legkevésbé sem bánja a dolgot.
A kemény szavak némiképp meglepik, de kezdi elfogadni, hogy Nelira minden bizonnyal szókimondó típus. Kíváncsi, vajon mi történt volna, ha eredeti elképzelései alapján könnyebbül meg. Bárhogy is, de örül, hogy nem így tett. Nem, mintha állóképessége a legendárium részévé vált volna, de talán a kellemetlen pletykáknak a fogadóban még elejét veheti.
A gondolatot hamar elhessegeti. Kéjtől lüktető férfiassága, mely most a lány testnedveitől csillog, élénken kívánkozna vissza. Ő ugyanakkor mást forgat a fejében. Hasra fordul, majd a lány lábai elé mászik és felhúzza a szoknyáját, ha az engedi neki. A kiáramló hő egészen megbabonázza. Ha módja van rá, behunyt szemekkel, nyelvével lát munkához. Lassan fedezi fel a lányt, előbb csak körben, majd szép lassan megcélozva az érzékenyebb területeket. Míg jobbja a lány combjára fonódik, balja saját hasa alá mászik, hogy a maga kedvére is tehessen közben. Izgatja ugyanis a történés. Néha megáll, szürke tekintetével felpillantva a finom combok közül, mielőtt visszatérne lassú, de kitartó munkájához. Nyelvével újra és újra végigsimít ott, ahol a legérzékenyebb reakciót váltja ki a lányból. Egy ponton megáll a mozdulatban, megrázkódik, s a lány ágyékába nyög, mielőtt folytatná. Hosszan kitart ez a pillanat, s az sem igazán zavarja, hogy összemocskolja a lepedőt maguk alatt.*
*Valójában azzal a céllal csalta fel a lányt a szobába, hogy éhségét csillapítva bezavarhassa a macit a málnásba. Fel sem tűnik neki, de hajtja a megfelelés is, ez pedig minden túlzás nélkül Nelira érdeme. Túlzás lenne persze azt állítani, hogy a szőkeség révbe érése érdekében ténykedne. Elvégre önnön gyönyörét ugyanúgy elnyújtja, a legkevésbé sem bánja a dolgot.
A kemény szavak némiképp meglepik, de kezdi elfogadni, hogy Nelira minden bizonnyal szókimondó típus. Kíváncsi, vajon mi történt volna, ha eredeti elképzelései alapján könnyebbül meg. Bárhogy is, de örül, hogy nem így tett. Nem, mintha állóképessége a legendárium részévé vált volna, de talán a kellemetlen pletykáknak a fogadóban még elejét veheti.
A gondolatot hamar elhessegeti. Kéjtől lüktető férfiassága, mely most a lány testnedveitől csillog, élénken kívánkozna vissza. Ő ugyanakkor mást forgat a fejében. Hasra fordul, majd a lány lábai elé mászik és felhúzza a szoknyáját, ha az engedi neki. A kiáramló hő egészen megbabonázza. Ha módja van rá, behunyt szemekkel, nyelvével lát munkához. Lassan fedezi fel a lányt, előbb csak körben, majd szép lassan megcélozva az érzékenyebb területeket. Míg jobbja a lány combjára fonódik, balja saját hasa alá mászik, hogy a maga kedvére is tehessen közben. Izgatja ugyanis a történés. Néha megáll, szürke tekintetével felpillantva a finom combok közül, mielőtt visszatérne lassú, de kitartó munkájához. Nyelvével újra és újra végigsimít ott, ahol a legérzékenyebb reakciót váltja ki a lányból. Egy ponton megáll a mozdulatban, megrázkódik, s a lány ágyékába nyög, mielőtt folytatná. Hosszan kitart ez a pillanat, s az sem igazán zavarja, hogy összemocskolja a lepedőt maguk alatt.*
1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-21 18:51:40
Üzenet elküldve: 2025-09-21 18:51:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Tudja élvezni, hogyha olyan szeme bámulja, aki még talán méltó is arra, hogy lássa a bájait. Bár talán nem kellene azonnal széttárnia a lábait, nem túl erkölcsös e tekintetben, főként, hogy elöntötte a vágy, miközben pörgette a képzeletében azt a gyönyörű estét Relaellel. Alig várja, hogy végre újra lássa. De most a félvért látja, s ezzel sincs túl nagy gondja. Élvezi a puha kezek simítását, teste pedig jelzi a tenyér alatt, hogy milyen jól is esik neki. Eleinte csak a szaporább légvétel, majd az előtörő sóhajai is hűen mutatják tetszését.
Szereti a hevességet, de most kedve van kiélvezni, ami megadatott. Sanyarúan bánt vele mostanság a sors; ha ő maga kellő örömöt is okozott, neki nem jutott belőle, csak saját kezeitől. Szerencséjére végre olyasvalakivel van dolga, aki tesz is érte, nem csak elvár, noha ehhez a szavai sem ártottak, amivel pontosan ezt kívánta elérni. A férfiak nem szeretnek kudarcot vallani, így él a szavak adta lehetőségekkel, reménykedve, hogy nem egy újabb szerencsétlennel van dolga.
A csípője ring, a forró lehelete olykor Haldrian nyakát, s füleit simogatja, hol pedig a levegőt tölti meg keveredve jóleső nyögéseivel. Mígnem megálljt parancsolnak neki, s azt sem bánja, hogy amaz úgy tesz, mintha érte aggodalmaskodna.*
- Köszönöm, hogy nem vagy egy balfasz.
*Mondja zihálva, majd legördül a másikról. Talán e néhány szóval is képes varázsolni, s nem csak előre adott bizalmat, amit majd szépen összetör a másik azzal, hogy nem tudja kicsikarni belőle az áhított élvezetet.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.21 18:54:13
*Tudja élvezni, hogyha olyan szeme bámulja, aki még talán méltó is arra, hogy lássa a bájait. Bár talán nem kellene azonnal széttárnia a lábait, nem túl erkölcsös e tekintetben, főként, hogy elöntötte a vágy, miközben pörgette a képzeletében azt a gyönyörű estét Relaellel. Alig várja, hogy végre újra lássa. De most a félvért látja, s ezzel sincs túl nagy gondja. Élvezi a puha kezek simítását, teste pedig jelzi a tenyér alatt, hogy milyen jól is esik neki. Eleinte csak a szaporább légvétel, majd az előtörő sóhajai is hűen mutatják tetszését.
Szereti a hevességet, de most kedve van kiélvezni, ami megadatott. Sanyarúan bánt vele mostanság a sors; ha ő maga kellő örömöt is okozott, neki nem jutott belőle, csak saját kezeitől. Szerencséjére végre olyasvalakivel van dolga, aki tesz is érte, nem csak elvár, noha ehhez a szavai sem ártottak, amivel pontosan ezt kívánta elérni. A férfiak nem szeretnek kudarcot vallani, így él a szavak adta lehetőségekkel, reménykedve, hogy nem egy újabb szerencsétlennel van dolga.
A csípője ring, a forró lehelete olykor Haldrian nyakát, s füleit simogatja, hol pedig a levegőt tölti meg keveredve jóleső nyögéseivel. Mígnem megálljt parancsolnak neki, s azt sem bánja, hogy amaz úgy tesz, mintha érte aggodalmaskodna.*
- Köszönöm, hogy nem vagy egy balfasz.
*Mondja zihálva, majd legördül a másikról. Talán e néhány szóval is képes varázsolni, s nem csak előre adott bizalmat, amit majd szépen összetör a másik azzal, hogy nem tudja kicsikarni belőle az áhított élvezetet.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.21 18:54:13
1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-21 17:11:28
Üzenet elküldve: 2025-09-21 17:11:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Tapasztalt szempár az övé, ha ruha fedte testrészek elemzéséről van szó. Pontosan tudta eddig is, hogy Nelira bájai a ruhaanyag nélkül sem fognak veszíteni tartásukból. Nem kell biztatni, keze rögtön elindul, hogy felfedezze magának a kellemes terepet. Elidőzik a puha formákon, s hüvelykujja végével azok csúcsán is.*
-Hahh... *Szakad ki ajkai közül, ahogy a szőkeség hirtelen elhatározásra jut. Érzi, ahogy körbeöleli a forró, jóleső kéj. Ujjai levándorolnak a keblekről, hogy a szoknya takarásában Nelira combjait találják meg maguknak. Egy rövid ideig még elnézi szürkéivel a felette élvezkedő lányt, majd lehunyva szemeit nyög fel újra. Noha a tempó nem őrjítően heves, de elég az ágynak néhányat nyikorognia hozzá, hogy az ostoba önmérsékletének, na meg Alissäna közömbösségének megérezze gyümölcsét. Összeszorítja fogait, de a ringó keblek látványa maga előtt, s a kéjes nyögések hamar kihúzzák lába alól a talajt. Testhelyzetükből fakadóan képtelen kihúzni magát az őt ostromló kéjből, így kénytelen szavakba bocsátkozni.*
-Talán... Pihenhetnénk... Hogy... Ne fáradj... Ki... Másban is... Jó vagyok... *Ösztönei korbácsolják előre, s roppant szívesen megtöltené Nelirát oly rég érlelt, magtalan magjával, de a lány utolsó szavai hajlítják akaratát.*
*Tapasztalt szempár az övé, ha ruha fedte testrészek elemzéséről van szó. Pontosan tudta eddig is, hogy Nelira bájai a ruhaanyag nélkül sem fognak veszíteni tartásukból. Nem kell biztatni, keze rögtön elindul, hogy felfedezze magának a kellemes terepet. Elidőzik a puha formákon, s hüvelykujja végével azok csúcsán is.*
-Hahh... *Szakad ki ajkai közül, ahogy a szőkeség hirtelen elhatározásra jut. Érzi, ahogy körbeöleli a forró, jóleső kéj. Ujjai levándorolnak a keblekről, hogy a szoknya takarásában Nelira combjait találják meg maguknak. Egy rövid ideig még elnézi szürkéivel a felette élvezkedő lányt, majd lehunyva szemeit nyög fel újra. Noha a tempó nem őrjítően heves, de elég az ágynak néhányat nyikorognia hozzá, hogy az ostoba önmérsékletének, na meg Alissäna közömbösségének megérezze gyümölcsét. Összeszorítja fogait, de a ringó keblek látványa maga előtt, s a kéjes nyögések hamar kihúzzák lába alól a talajt. Testhelyzetükből fakadóan képtelen kihúzni magát az őt ostromló kéjből, így kénytelen szavakba bocsátkozni.*
-Talán... Pihenhetnénk... Hogy... Ne fáradj... Ki... Másban is... Jó vagyok... *Ösztönei korbácsolják előre, s roppant szívesen megtöltené Nelirát oly rég érlelt, magtalan magjával, de a lány utolsó szavai hajlítják akaratát.*
1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-21 15:53:02
Üzenet elküldve: 2025-09-21 15:53:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Ha a kisasszony megválogatja, akkor talán neki is meg kellene, hiszen méltónak volna jó maradni e szerephez. De Haldrian még olyan színben tetszeleg előtte, aki, ha nem is egy szinten van Relaellel, de mégiscsak a jobbja, így hát túlságosan nem lőhet mellé azzal, ha néhanap elszórakoztatja magát a fiúval. Kedveli a másik vonásait, nem az az igazi férfiasság, ami már untatja.*
- Efelől nem volt kétségem.
*Elmélkedhetne a nő ágyasain, de hamar képes féltékennyé válni, olyankor pedig némi tűzkár keletkezik. Persze már jobban kezeli ártó gondolatait, utat sem hagy nekik, főként így, hogy van ki elterelje. Máris két combja fogja közre Haldrian testét, s persze érzi is, hogy milyen vágy uralkodik alatta, s mi lenne képes nyomban utat törni belé. Hazudna, ha nem fokozná a kedvét.*
- Tetszem? *Kérdez vissza az egyértelműre, szereti hallani természetesen. Helyezkedik kissé, hogy azok a szürke szemek éhesebben legelhessenek a vonalain. Kissé feljebb tolja magát, hogy egy mozdulattal válhasson meg ruhájától, felfedve a fiú előtt bájait. Nincs semmiféle anyag, vagy fűző, ami takarja kebleit, amik feszességével hirdetik a fiatalságát, ha az arca, netán bőre állapota ne lenne elég árulkodó. *
- És most? *Szélesedik a mosoly, majd hagyja érvényesülni Haldriant, ha szeretné kezeivel bejárni a felületet. Ő sem tesz másként, kedvtelve simítja végig a pőre mellkast, kiélvezve annak tapintását, s szőrtelenségét. Szeret a saját szabályai szerint játszani, de jobb szeretné, ha végre már rajta is játszanának. És hozzáértőbben, mint legutóbbi partnere. De nem képes várni a végtelenségig, így egyszerűen csak félrehúzza fehérneműjét, ami még rajta maradt, s egy egészen őszinte és megkönnyebbült sóhaj kíséretében ereszkedik bele a gyönyörbe, amit csak remél, hogy kettő percnél tovább tart. A félvérnek nem lehet panasza, Nelira igen odaadó tud lenni az ágyban, vagy ahol épp éri a vágy.*
- Te is nagyon fogsz tetszeni, ha kiteszel magadért.
*Rebegi most ő, miközben újra közel hajol, hogy egy csókot is lophasson, de nem tart soká, jobb szereti enélkül kiélvezni az örömöket, ha nincs mögötte érzelem.*
*Ha a kisasszony megválogatja, akkor talán neki is meg kellene, hiszen méltónak volna jó maradni e szerephez. De Haldrian még olyan színben tetszeleg előtte, aki, ha nem is egy szinten van Relaellel, de mégiscsak a jobbja, így hát túlságosan nem lőhet mellé azzal, ha néhanap elszórakoztatja magát a fiúval. Kedveli a másik vonásait, nem az az igazi férfiasság, ami már untatja.*
- Efelől nem volt kétségem.
*Elmélkedhetne a nő ágyasain, de hamar képes féltékennyé válni, olyankor pedig némi tűzkár keletkezik. Persze már jobban kezeli ártó gondolatait, utat sem hagy nekik, főként így, hogy van ki elterelje. Máris két combja fogja közre Haldrian testét, s persze érzi is, hogy milyen vágy uralkodik alatta, s mi lenne képes nyomban utat törni belé. Hazudna, ha nem fokozná a kedvét.*
- Tetszem? *Kérdez vissza az egyértelműre, szereti hallani természetesen. Helyezkedik kissé, hogy azok a szürke szemek éhesebben legelhessenek a vonalain. Kissé feljebb tolja magát, hogy egy mozdulattal válhasson meg ruhájától, felfedve a fiú előtt bájait. Nincs semmiféle anyag, vagy fűző, ami takarja kebleit, amik feszességével hirdetik a fiatalságát, ha az arca, netán bőre állapota ne lenne elég árulkodó. *
- És most? *Szélesedik a mosoly, majd hagyja érvényesülni Haldriant, ha szeretné kezeivel bejárni a felületet. Ő sem tesz másként, kedvtelve simítja végig a pőre mellkast, kiélvezve annak tapintását, s szőrtelenségét. Szeret a saját szabályai szerint játszani, de jobb szeretné, ha végre már rajta is játszanának. És hozzáértőbben, mint legutóbbi partnere. De nem képes várni a végtelenségig, így egyszerűen csak félrehúzza fehérneműjét, ami még rajta maradt, s egy egészen őszinte és megkönnyebbült sóhaj kíséretében ereszkedik bele a gyönyörbe, amit csak remél, hogy kettő percnél tovább tart. A félvérnek nem lehet panasza, Nelira igen odaadó tud lenni az ágyban, vagy ahol épp éri a vágy.*
- Te is nagyon fogsz tetszeni, ha kiteszel magadért.
*Rebegi most ő, miközben újra közel hajol, hogy egy csókot is lophasson, de nem tart soká, jobb szereti enélkül kiélvezni az örömöket, ha nincs mögötte érzelem.*
1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-21 15:11:15
Üzenet elküldve: 2025-09-21 15:11:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*A városőrökre tett megjegyzést csak egy vigyorral nyugtázza. Túl sok időt azonban nem tölthet el azzal, hogy emésztgesse a mézet, amit Nelira csepegtet számára, mert a lány nem korbácsolja tovább vágyát. Legalábbis nem úgy, ahogy eddig. Fel sem eszmél, a szőkeség nyelve már füle ívét követi le. Beleborzong az érzésbe, ahogy a puha ajkak csókjába is. Még akkor is, ha csupán egy pillanatra érintik. Beszédesen nyalja meg ajkait: rajta nem múlik a folytatás.*
-A kisasszony megválogatja, kit enged az ágyába. *Rebegi. Hamar nagyot is nő szemében Nelira, mert nincs kétsége afelől, hogy a lány nem hantázik. Míg kéjvágytól fűtött férfiassága a szoknya anyagát ostromolja, kezei utat találnak a ruhadarab alatt, s megkeresik a lány hátsófelét. Egészen megrészegíti Nelira közelsége. A tudat, hogy Relael szeretőjével van dolga, csak hab a tortán.
Meg-megfeszülő izmai jelzik, hogy igazán nagyon megkapná már a szőkeséget. Bármily szívesen tenné ugyanakkor, az irányítást nem veszi kézbe. Nelira is olyan fajtának tűnik, ki saját szabályai szerint játszik, ő pedig jó szokásához híven csak addig nyújtózik, míg takarója ér.*
-Tetszel. *Dohogja izgatottan, s ha teheti, belemarkol a finom bőrbe. Érezhetően fel vannak korbácsolva érzékei, pedig Nelira még csak ruháiból sem bújt ki. A szőkeségnek bizonyára van annyi tapasztalata, hogy tudja, mivel számolhat felhevített partnerével.*
*A városőrökre tett megjegyzést csak egy vigyorral nyugtázza. Túl sok időt azonban nem tölthet el azzal, hogy emésztgesse a mézet, amit Nelira csepegtet számára, mert a lány nem korbácsolja tovább vágyát. Legalábbis nem úgy, ahogy eddig. Fel sem eszmél, a szőkeség nyelve már füle ívét követi le. Beleborzong az érzésbe, ahogy a puha ajkak csókjába is. Még akkor is, ha csupán egy pillanatra érintik. Beszédesen nyalja meg ajkait: rajta nem múlik a folytatás.*
-A kisasszony megválogatja, kit enged az ágyába. *Rebegi. Hamar nagyot is nő szemében Nelira, mert nincs kétsége afelől, hogy a lány nem hantázik. Míg kéjvágytól fűtött férfiassága a szoknya anyagát ostromolja, kezei utat találnak a ruhadarab alatt, s megkeresik a lány hátsófelét. Egészen megrészegíti Nelira közelsége. A tudat, hogy Relael szeretőjével van dolga, csak hab a tortán.
Meg-megfeszülő izmai jelzik, hogy igazán nagyon megkapná már a szőkeséget. Bármily szívesen tenné ugyanakkor, az irányítást nem veszi kézbe. Nelira is olyan fajtának tűnik, ki saját szabályai szerint játszik, ő pedig jó szokásához híven csak addig nyújtózik, míg takarója ér.*
-Tetszel. *Dohogja izgatottan, s ha teheti, belemarkol a finom bőrbe. Érezhetően fel vannak korbácsolva érzékei, pedig Nelira még csak ruháiból sem bújt ki. A szőkeségnek bizonyára van annyi tapasztalata, hogy tudja, mivel számolhat felhevített partnerével.*
1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-21 13:42:29
Üzenet elküldve: 2025-09-21 13:42:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Elhúzza a száját egy pillanatra, de aztán újra felderül az arca. Ha nem is épp ez lesz a szobája, attól még lesz neki, s talán ott nem is hall majd semmit a tivornyázásból, ha éppen kevergetni támad kedve, hiszen akkor a legkisebb zaj is megakasztja. Persze semmit sem tudhat arról, hogy milyen az, ahol a személyzet lakik, de jó erre gondolnia.
Tovább követi szemeivel a félvér útját, ahogy mellé fekszik az ágyban. A plafon bámulása után oldalra fordul, hogy lássa rendesen a másikat.*
- Mhm, tetszik. *Egy szőke tinccsel kezd játszadozni, lustán tekergeti ujjai között a hajszálakat.* - A városőröké olyan apró, mint az agyuk. *Természetesen ez nem igaz, de szereti legyezgetni a hiúságot. Főleg akkor, ha olyasvalaki fekszik mellette, aki még kapóra jöhet neki a későbbiekben. De fogalma sincs, hogy mi itt a szokás. Abból kiindulva, hogy Relael rögtön három személyt is a szobájába hívott, hogy tegyenek a kedvére, sejtheti viszont, hogy szabadosabbak, mint a megszokott. Haldrian is olyan könnyedén lehajigálta a ruháit. Talán egy furcsa mezítelenséget kedvelő szekta ez, de tetszik neki a dolog. Kissé elönti a forróság is, ha belegondol, hogy mikben lehet akkor része. Viszont arra, hogy azt füllenti, hogy nem neki örül így, a szemeit is megforgatja. De nem ad hangot annak, hogy nem kellene hülyének nézni.*
- Tudja, hogy milyen rettentően ügyesek a kezeim, például. *Hagy némi időt, hogy eljusson a félvér agyáig a mondat, s képeket gyárthasson magának belőle, hogy aztán hamar össze is törje azokat.* - Ugyanis varázsitalokat keverek, amik neki bármikor jól jöhetnek. *Nem tudja megállni, hogy fel ne nevessen.*
- Na jó, elmondjam mit csináltam vele? *Hirtelen felpattan és átveti lábait Haldrianon, hogy elhelyezkedhessen az ölében. Nem gondolja, hogy nagy akadályokba ütközik majd, de ha mégis, hát megküzd vele. Ráhajol, egészen közel, s ha nem is szavakkal, de finoman elmondja a nyelvével, ahogy lassan végighúzza a hegyét annak fülén, hogy mégis hogyan tette magáévá a hosszúéletűt. Egészen fel is tüzeli ennek emléke. Aztán felegyenesedik kissé, két kezével támaszkodik meg Haldrian nyaka mellett, a hószín haja pedig egészen beteríti őket, ahogy lefelé néz rá.*
- De lehet, hogy csak hantázok tényleg. Sosem tudod meg. *Vigyorog, majd egy aprócska csókot lehel a fiú ajkára, de azt is úgy, mintha csak egy tréfa lenne az egész. Ellenben a kéjkedve ténylegesen megérkezett, amit láthat is a kipirult arcon a fél-elf. Igen szerencsés kérdést tett fel, ennek hiányában talán nem kapna Nelirából semmit.*
*Elhúzza a száját egy pillanatra, de aztán újra felderül az arca. Ha nem is épp ez lesz a szobája, attól még lesz neki, s talán ott nem is hall majd semmit a tivornyázásból, ha éppen kevergetni támad kedve, hiszen akkor a legkisebb zaj is megakasztja. Persze semmit sem tudhat arról, hogy milyen az, ahol a személyzet lakik, de jó erre gondolnia.
Tovább követi szemeivel a félvér útját, ahogy mellé fekszik az ágyban. A plafon bámulása után oldalra fordul, hogy lássa rendesen a másikat.*
- Mhm, tetszik. *Egy szőke tinccsel kezd játszadozni, lustán tekergeti ujjai között a hajszálakat.* - A városőröké olyan apró, mint az agyuk. *Természetesen ez nem igaz, de szereti legyezgetni a hiúságot. Főleg akkor, ha olyasvalaki fekszik mellette, aki még kapóra jöhet neki a későbbiekben. De fogalma sincs, hogy mi itt a szokás. Abból kiindulva, hogy Relael rögtön három személyt is a szobájába hívott, hogy tegyenek a kedvére, sejtheti viszont, hogy szabadosabbak, mint a megszokott. Haldrian is olyan könnyedén lehajigálta a ruháit. Talán egy furcsa mezítelenséget kedvelő szekta ez, de tetszik neki a dolog. Kissé elönti a forróság is, ha belegondol, hogy mikben lehet akkor része. Viszont arra, hogy azt füllenti, hogy nem neki örül így, a szemeit is megforgatja. De nem ad hangot annak, hogy nem kellene hülyének nézni.*
- Tudja, hogy milyen rettentően ügyesek a kezeim, például. *Hagy némi időt, hogy eljusson a félvér agyáig a mondat, s képeket gyárthasson magának belőle, hogy aztán hamar össze is törje azokat.* - Ugyanis varázsitalokat keverek, amik neki bármikor jól jöhetnek. *Nem tudja megállni, hogy fel ne nevessen.*
- Na jó, elmondjam mit csináltam vele? *Hirtelen felpattan és átveti lábait Haldrianon, hogy elhelyezkedhessen az ölében. Nem gondolja, hogy nagy akadályokba ütközik majd, de ha mégis, hát megküzd vele. Ráhajol, egészen közel, s ha nem is szavakkal, de finoman elmondja a nyelvével, ahogy lassan végighúzza a hegyét annak fülén, hogy mégis hogyan tette magáévá a hosszúéletűt. Egészen fel is tüzeli ennek emléke. Aztán felegyenesedik kissé, két kezével támaszkodik meg Haldrian nyaka mellett, a hószín haja pedig egészen beteríti őket, ahogy lefelé néz rá.*
- De lehet, hogy csak hantázok tényleg. Sosem tudod meg. *Vigyorog, majd egy aprócska csókot lehel a fiú ajkára, de azt is úgy, mintha csak egy tréfa lenne az egész. Ellenben a kéjkedve ténylegesen megérkezett, amit láthat is a kipirult arcon a fél-elf. Igen szerencsés kérdést tett fel, ennek hiányában talán nem kapna Nelirából semmit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1811-1830