Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-17 23:01:04
Üzenet elküldve: 2025-12-17 23:01:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
//Már csak egy kicsit Nincstelenek//
*Nelira tud ténylegesen heves is lenni, de ez nem az a nap. Még tüzet is bájosan mosolyogva gyújt az öklén, és ugyanazzal a kedvességgel, csak némi tébollyal a szemében lendítené meg és égetne fel mindent. De ez még mindig nem az a nap. A hangját nem emeli meg, sajátos természete épp elég ahhoz, hogy hallgassanak rá, nem kell ahhoz üvölteni. És rettentően elégedett, amikor végre az is hajlandó vele törődni, aki eddig úgy tett, mintha Nelira nem is létezne. Dearthan valószínűleg jól látja a helyzetet.
Az üvegcse nála, de ettől még nem lankad a figyelme. Nem ostoba, ha az öreg nekilát tovább zaklatni a népeket, akkor kénytelen lesz kitessékelni, de úgy rendesen. Bár talán majd besegít neki a lassan újra teljes erejét megkapó férfi is.*
- Ha van még ilyesmi, máskor is szívesen látom Vasb…ácsi. *Mivel a nevet nem sikerült megjegyeznie, így ezzel menti a helyzetét, na nem mintha különösebb lelki gyötrelmet okozna számára, hogy nem jó a névmemóriája. De van név, amit mágia sem törölhetne ki az elméjéből. Ennek hallatán az ajka résnyire nyílik, s csoda történik: nem jön ki rajta hang. Persze ez csupán egy elnyújtott pillanat. *
- Relaeltől kapta? *Lassú mozdulattal harap ajkába, s villannak fel a túlfűtött emlékképek, melybe tán enyhén bele is pirul, majd szőke tincseit hátradobja, s úgy nyúl a ruházatért. Hogy igazat mond-e az öreg, avagy nem, nem érdekli. Nem ismerheti az elf minden ismerősét, s ha ismerné is lehet, hogy már rég a halálba kívánja. Tud már egy gyógyítóról, ki erre a sorsra jutott ugyanis.*
- Remekül van. ~Gondoskodtam róla~ Átadom az üzenetét. *Ezzel búcsúzik egy időre, majd a söntés mögé nem lép, s leteszi a ruhákat is valahová, félreeső helyre. Valahogy a kétes küllemű gnóm miatt nem bízik azok makulátlanságában, még akkor sem, ha tisztának hat. Végre Dearthannak szentelheti figyelmét.*
- Hogy is lehetnék? *Játékosan cirógat végig annak éppen fiolát emelő alkarján, áthajolva kissé a pulton, majd szórakozottan keres valamiféle bögrét a teához, aztán egy kupát a borhoz. Olyan minőségű, amit ingyen sem adna egyébként, de ez van. Tényleg csak ez. Legalábbis szőlőből.*
- Nem tesz semmit. *Von vállat, miközben éppen egy apró karmazsinszín cseppet töröl le mutatóujjával a kupáról, majd a férfire tekint, miközben ujjbegyéről lekóstolja. Enyhe fintor jelzi: nem lett finomabb.*
- Te mit kérsz?
*Ennek a napnak már úgyis mindegy, de a tegnapi borravalója negyede sem fogyott el, így hát nem sajnál egy-két italt sem tőle, sem magától.*
- Ne hidd, nem cserélnélek le. *Jókedvűen kacag fel.* - Készíttetek egy fürdőt, aztán meg kell nézzelek újra, tisztán. Ha valaminek még nyoma van, az baj. *Állapítja meg, hiszen a varázsital begyógyít igen komoly zúzódásokat is, de nem mindenható. Ha valami hátramaradt, azt komolyan kell venni. És társaságra vágyik.* - Addig átgondolom hol tudsz aludni. *Nem sokáig vár válaszra, máris a konyha felé igyekszik, ahol megkéri a kedves óriásasszonyt, hogy segítsen be a dézsa dolgába. Na meg forró víz kell a teához. De vajon akad itt legalább egy kis gaz? Valamiféle fűszert, vagy zöldet talál, hát… teának jó lesz. Kellően aromás, legyen az bármi. Forrón úgyis mindegy. Térül-fordul, majd a takarítószolgálat is megkapja a jussát, de nem időzik velük tovább.*
- Egészség. *Mosolya már rajta ragadt, s vissza is libben korábbi társaságához.*
- Amúgy… jobban vagy? *Kissé oldalra biccenti a fejét, majd nézi, gyöngyözik-e még az a homlok. Ha ismerné a nőt, bizony felírhatná e kérdést, hiszen ritkán dobálózik efféle gondoskodással. Talán hiányzik neki a kisfiú, akit Artheniorban hagyott és így vetül ki.*
//Már csak egy kicsit Nincstelenek//
*Nelira tud ténylegesen heves is lenni, de ez nem az a nap. Még tüzet is bájosan mosolyogva gyújt az öklén, és ugyanazzal a kedvességgel, csak némi tébollyal a szemében lendítené meg és égetne fel mindent. De ez még mindig nem az a nap. A hangját nem emeli meg, sajátos természete épp elég ahhoz, hogy hallgassanak rá, nem kell ahhoz üvölteni. És rettentően elégedett, amikor végre az is hajlandó vele törődni, aki eddig úgy tett, mintha Nelira nem is létezne. Dearthan valószínűleg jól látja a helyzetet.
Az üvegcse nála, de ettől még nem lankad a figyelme. Nem ostoba, ha az öreg nekilát tovább zaklatni a népeket, akkor kénytelen lesz kitessékelni, de úgy rendesen. Bár talán majd besegít neki a lassan újra teljes erejét megkapó férfi is.*
- Ha van még ilyesmi, máskor is szívesen látom Vasb…ácsi. *Mivel a nevet nem sikerült megjegyeznie, így ezzel menti a helyzetét, na nem mintha különösebb lelki gyötrelmet okozna számára, hogy nem jó a névmemóriája. De van név, amit mágia sem törölhetne ki az elméjéből. Ennek hallatán az ajka résnyire nyílik, s csoda történik: nem jön ki rajta hang. Persze ez csupán egy elnyújtott pillanat. *
- Relaeltől kapta? *Lassú mozdulattal harap ajkába, s villannak fel a túlfűtött emlékképek, melybe tán enyhén bele is pirul, majd szőke tincseit hátradobja, s úgy nyúl a ruházatért. Hogy igazat mond-e az öreg, avagy nem, nem érdekli. Nem ismerheti az elf minden ismerősét, s ha ismerné is lehet, hogy már rég a halálba kívánja. Tud már egy gyógyítóról, ki erre a sorsra jutott ugyanis.*
- Remekül van. ~Gondoskodtam róla~ Átadom az üzenetét. *Ezzel búcsúzik egy időre, majd a söntés mögé nem lép, s leteszi a ruhákat is valahová, félreeső helyre. Valahogy a kétes küllemű gnóm miatt nem bízik azok makulátlanságában, még akkor sem, ha tisztának hat. Végre Dearthannak szentelheti figyelmét.*
- Hogy is lehetnék? *Játékosan cirógat végig annak éppen fiolát emelő alkarján, áthajolva kissé a pulton, majd szórakozottan keres valamiféle bögrét a teához, aztán egy kupát a borhoz. Olyan minőségű, amit ingyen sem adna egyébként, de ez van. Tényleg csak ez. Legalábbis szőlőből.*
- Nem tesz semmit. *Von vállat, miközben éppen egy apró karmazsinszín cseppet töröl le mutatóujjával a kupáról, majd a férfire tekint, miközben ujjbegyéről lekóstolja. Enyhe fintor jelzi: nem lett finomabb.*
- Te mit kérsz?
*Ennek a napnak már úgyis mindegy, de a tegnapi borravalója negyede sem fogyott el, így hát nem sajnál egy-két italt sem tőle, sem magától.*
- Ne hidd, nem cserélnélek le. *Jókedvűen kacag fel.* - Készíttetek egy fürdőt, aztán meg kell nézzelek újra, tisztán. Ha valaminek még nyoma van, az baj. *Állapítja meg, hiszen a varázsital begyógyít igen komoly zúzódásokat is, de nem mindenható. Ha valami hátramaradt, azt komolyan kell venni. És társaságra vágyik.* - Addig átgondolom hol tudsz aludni. *Nem sokáig vár válaszra, máris a konyha felé igyekszik, ahol megkéri a kedves óriásasszonyt, hogy segítsen be a dézsa dolgába. Na meg forró víz kell a teához. De vajon akad itt legalább egy kis gaz? Valamiféle fűszert, vagy zöldet talál, hát… teának jó lesz. Kellően aromás, legyen az bármi. Forrón úgyis mindegy. Térül-fordul, majd a takarítószolgálat is megkapja a jussát, de nem időzik velük tovább.*
- Egészség. *Mosolya már rajta ragadt, s vissza is libben korábbi társaságához.*
- Amúgy… jobban vagy? *Kissé oldalra biccenti a fejét, majd nézi, gyöngyözik-e még az a homlok. Ha ismerné a nőt, bizony felírhatná e kérdést, hiszen ritkán dobálózik efféle gondoskodással. Talán hiányzik neki a kisfiú, akit Artheniorban hagyott és így vetül ki.*
1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-17 21:50:33
Üzenet elküldve: 2025-12-17 21:50:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
//Ismeretlen vizeken//
*Kicsit sem bánja, hogy az események hevében megfeledkeznek róla. Így a legjobb. Nem is kell, hogy bárki tudomást vegyen a létezéséről. Ő csak itt van, ül, nem zavar senkit. A beígért tea azonban némileg mégis megmásítja a gondolkodásmódját, merthogy arra átkozottul vágyik attól a pillanattól fogva, hogy a szőkeség belengette annak a lehetőségét, hogy esetleg juthat neki egy bögrényivel.
Végül azonban megkapja az utasítást, ami rövid, undok, de számára ez mindegy. A lényeget tudja, ahogy a feladatát is, de mégsem áll neki azonnal, mert a vén gnóm pálfordulása jobban meglepi annál, mintha ingyen svédasztallal fogadták volna ezek a jótét lélek fogadósok. Mindez odáig fajul, hogy az öreg még tőle is bocsánatot kér, pedig ő egyáltalán nem sértődött meg a szavain, azon viszont már kicsit jobban, hogy nem sikerült levegőnek néznie őt a gnómnak. Még pislog párat, szóra nyitja ajkait, végül kis késéssel hang is elhagyja a száját.*
- Hagyja! Maga már öreg az ilyesmihez, és a feladatot amúgy is én kaptam, nem maga. De nem volt illetlen, csak egy kicsit… zavaró. *Így hát ő az, aki nem hagyja felmosni a gnómot, hanem maga indul el, hogy magához vegye a pultos lány által mutatott felmosót, és munkához lásson. Valójában azért nem adja ki kezéből a munkát, mert már azt a kellemesen forró bögrét érzi, ahogy melegíti a két tenyerét, miközben fogja és a tea finom ízét, amit már hosszú hatok óta nem ízlelhetett. Nem fogja megkockáztatni, hogy a végén ne ő kapja meg azért, mert helyette dolgoztak. Így azonban a késztetés is nagyobb, hogy valahogy megossza majd a jutalmát az idős bácsival, de ezen majd ráér csak akkor gondolkozni, ha tényleg kapott valamit. Most egyelőre még csak görnyedve kezdi el alaposan felmosni a vendégtér padlóját, miközben fél füllel hallgatja a másik férfit. Úgy látszik neki sem jutott túl sok jó, de hogy ő vagy a papa jó erőben volnának, az megint csak egy rossz vicc lehet.*
A hozzászólás írója (Maavie Svila) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.17 21:51:20
//Ismeretlen vizeken//
*Kicsit sem bánja, hogy az események hevében megfeledkeznek róla. Így a legjobb. Nem is kell, hogy bárki tudomást vegyen a létezéséről. Ő csak itt van, ül, nem zavar senkit. A beígért tea azonban némileg mégis megmásítja a gondolkodásmódját, merthogy arra átkozottul vágyik attól a pillanattól fogva, hogy a szőkeség belengette annak a lehetőségét, hogy esetleg juthat neki egy bögrényivel.
Végül azonban megkapja az utasítást, ami rövid, undok, de számára ez mindegy. A lényeget tudja, ahogy a feladatát is, de mégsem áll neki azonnal, mert a vén gnóm pálfordulása jobban meglepi annál, mintha ingyen svédasztallal fogadták volna ezek a jótét lélek fogadósok. Mindez odáig fajul, hogy az öreg még tőle is bocsánatot kér, pedig ő egyáltalán nem sértődött meg a szavain, azon viszont már kicsit jobban, hogy nem sikerült levegőnek néznie őt a gnómnak. Még pislog párat, szóra nyitja ajkait, végül kis késéssel hang is elhagyja a száját.*
- Hagyja! Maga már öreg az ilyesmihez, és a feladatot amúgy is én kaptam, nem maga. De nem volt illetlen, csak egy kicsit… zavaró. *Így hát ő az, aki nem hagyja felmosni a gnómot, hanem maga indul el, hogy magához vegye a pultos lány által mutatott felmosót, és munkához lásson. Valójában azért nem adja ki kezéből a munkát, mert már azt a kellemesen forró bögrét érzi, ahogy melegíti a két tenyerét, miközben fogja és a tea finom ízét, amit már hosszú hatok óta nem ízlelhetett. Nem fogja megkockáztatni, hogy a végén ne ő kapja meg azért, mert helyette dolgoztak. Így azonban a késztetés is nagyobb, hogy valahogy megossza majd a jutalmát az idős bácsival, de ezen majd ráér csak akkor gondolkozni, ha tényleg kapott valamit. Most egyelőre még csak görnyedve kezdi el alaposan felmosni a vendégtér padlóját, miközben fél füllel hallgatja a másik férfit. Úgy látszik neki sem jutott túl sok jó, de hogy ő vagy a papa jó erőben volnának, az megint csak egy rossz vicc lehet.*
A hozzászólás írója (Maavie Svila) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.17 21:51:20
1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-17 19:31:51
Üzenet elküldve: 2025-12-17 19:31:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
//Nincstelenek//
*Mint virradatkor a városi levegő renyhe piszka, úgy párolog el nagy hirtelen a fogadóból is a feszültség. A szavak meglágyulnak, az izmok elernyednek, a szúrós pillantások kipuhulnak. Mindez oly gyorsan történik, hogy Dearthannak nehezére esik elhinni az imént még paprikás volt a hangulat. Legalábbis Neliráé. Az eddig róla alkotott véleményét azzal egészíti ki, hogy a lány nem szívleli, ha vélt vagy valós autoritását megkérdőjelezik. Elraktározza ezt a gondolatot vele kapcsolatban. Vasborda bácsi pedig egy egészen új lap, elméjének jegyzetei között. Egyelőre nem kristályosodik ki benne semmi, talán csak annyi, hogy jobb lesz az öreg gnóm nevét megjegyezni.
Ahogy Nelira elé lép, hogy Rhalkumnal üzleteljen, tekintete hol egyikre, hol másikra vetül. A megmagyarázhatatlan érzést, ami percekkel ezelőtt hatalmába kerítette, nehezére esik kisöpörni elméjéből, még akkor is, mikor a szőke csivitelő hangját hallja. Aztán felhagy a rágódással.*
~ Nem az én dolgom. ~ *Minek is ütni bele az orrát, abból általában semmi jó nem származik.
Leolvassa Nelira ajkairól a neki szánt utasítást és néma pislogással nyugtázza. Az öreg gnóm felé biccent és elindul, hogy a nyergét és a többi holmiját felszedje és átköltözzön a pulthoz. A zöld varázsitallal a kezében a pulthoz támaszkodik és elgondolkodva lötyögtetni kezdi azt.Ha Nelira mellé lép, ezekkel a szavakkal fogadja.*
- Nem mondhatnám, hogy hétköznapi gyógyító vagy. *Majd felhörpinti az italt. Szavaiból elismerés és enyhe feszélyezettség érződik.*
- Köszönöm. Ezt is… - *emeli meg a kiüresedett üvegcsét* - …és ezt is még egyszer. *mozgatja meg jobb vállát, ami már egyre kevésbé sajog.*
- Ha mára meghúzhatnám magam azt is megköszönném. És holnap szót keríthetünk a munkáról, amivel visszaszolgálom mindezt. *Válla fölött lopva Rhalkumnra és Maaviere pillant* - Noha mindjárt két jókarban lévő segítő is akadt így estére, ami nagyban rontja az én lehetőségeimet. *Teszi hozzá gyorsan. Nem sokat tud a kocsmákról, de azt sejti, hogy csak a legszükségesebb munkát végeztetik el és azt is a lehető legkevesebb áron. Talán mégiscsak jobb lenne megfontolni Nelira pikáns megjegyzését a kurválkodással kapcsolatban. Vajon az ilyen helyeken elvárnak bármiféle tapasztalatot a ringyóktól? Darabszámot? Ajánlást? A nevetséges gondolatokat inkább elhessegeti, miközben kezével megtapogatja a véraláfutás helyét az ingen keresztül. Nem tudja, milyen gyorsan fog hatni az ital, de a bordái még sajognak. Ruhaujjával megtörli homlokát és megkönnyebbülten konstatálja, hogy nem fűti annyira a meleg. Az alvás elegendő kúra lesz, minden maradék gyötrelmére. *
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
//Nincstelenek//
*Mint virradatkor a városi levegő renyhe piszka, úgy párolog el nagy hirtelen a fogadóból is a feszültség. A szavak meglágyulnak, az izmok elernyednek, a szúrós pillantások kipuhulnak. Mindez oly gyorsan történik, hogy Dearthannak nehezére esik elhinni az imént még paprikás volt a hangulat. Legalábbis Neliráé. Az eddig róla alkotott véleményét azzal egészíti ki, hogy a lány nem szívleli, ha vélt vagy valós autoritását megkérdőjelezik. Elraktározza ezt a gondolatot vele kapcsolatban. Vasborda bácsi pedig egy egészen új lap, elméjének jegyzetei között. Egyelőre nem kristályosodik ki benne semmi, talán csak annyi, hogy jobb lesz az öreg gnóm nevét megjegyezni.
Ahogy Nelira elé lép, hogy Rhalkumnal üzleteljen, tekintete hol egyikre, hol másikra vetül. A megmagyarázhatatlan érzést, ami percekkel ezelőtt hatalmába kerítette, nehezére esik kisöpörni elméjéből, még akkor is, mikor a szőke csivitelő hangját hallja. Aztán felhagy a rágódással.*
~ Nem az én dolgom. ~ *Minek is ütni bele az orrát, abból általában semmi jó nem származik.
Leolvassa Nelira ajkairól a neki szánt utasítást és néma pislogással nyugtázza. Az öreg gnóm felé biccent és elindul, hogy a nyergét és a többi holmiját felszedje és átköltözzön a pulthoz. A zöld varázsitallal a kezében a pulthoz támaszkodik és elgondolkodva lötyögtetni kezdi azt.Ha Nelira mellé lép, ezekkel a szavakkal fogadja.*
- Nem mondhatnám, hogy hétköznapi gyógyító vagy. *Majd felhörpinti az italt. Szavaiból elismerés és enyhe feszélyezettség érződik.*
- Köszönöm. Ezt is… - *emeli meg a kiüresedett üvegcsét* - …és ezt is még egyszer. *mozgatja meg jobb vállát, ami már egyre kevésbé sajog.*
- Ha mára meghúzhatnám magam azt is megköszönném. És holnap szót keríthetünk a munkáról, amivel visszaszolgálom mindezt. *Válla fölött lopva Rhalkumnra és Maaviere pillant* - Noha mindjárt két jókarban lévő segítő is akadt így estére, ami nagyban rontja az én lehetőségeimet. *Teszi hozzá gyorsan. Nem sokat tud a kocsmákról, de azt sejti, hogy csak a legszükségesebb munkát végeztetik el és azt is a lehető legkevesebb áron. Talán mégiscsak jobb lenne megfontolni Nelira pikáns megjegyzését a kurválkodással kapcsolatban. Vajon az ilyen helyeken elvárnak bármiféle tapasztalatot a ringyóktól? Darabszámot? Ajánlást? A nevetséges gondolatokat inkább elhessegeti, miközben kezével megtapogatja a véraláfutás helyét az ingen keresztül. Nem tudja, milyen gyorsan fog hatni az ital, de a bordái még sajognak. Ruhaujjával megtörli homlokát és megkönnyebbülten konstatálja, hogy nem fűti annyira a meleg. Az alvás elegendő kúra lesz, minden maradék gyötrelmére. *
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-17 15:19:17
Üzenet elküldve: 2025-12-17 15:19:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek az Ismeretlen vizeken//
* Úgy tűnik, hogy mint a legtöbb probléma, ez is megoldja önmagát, ha nem veszünk róla tudomást. Szakavatott orvosként tudja, hogy sokszor a legjobb gyógyír az, ha türelmesen vár, és ennél nehezebb helyzetekben is higgadtan kell gondolkodjon. Nem igazán hatja meg apró bűvésztrükk, és egy lángoló ököl. Ha felgyulladt volna a ruhája, az más helyzet lenne, de akkor se jött volna ki a sodrából, vagy uralkodott volna el rajta a pánik. Inkább a férfira sandít, akit jobban megnézve láthatja, hogy tényleg nem valamiféle betegség gyötör. Hiába, már nem a régi a szeme. *
- Azon is tudok segíteni. * Mondja egyszerűen, de nem ajánlkozik tovább, mert ott, ahol nem kérik a segítséget, ő se szívesen ad. Inkább a veszélyes szőkére pillant, aki bejelentkezett a gyógynövényére. *
- Tessék. * Nyújtja felé az üvegcsét. Amennyiben amaz elfogadja, úgy átkerül 1 db Talpas Whula virágokat tartalmazó üvegcse Nelira Dykai kezébe.
Kicsit kutatni kezd a hátizsákjában, a csere után, mert ha már így belejöttek, van még mit adjon. *
- Ezt pedig Relael Ellerin lae'Natar kisasszonynak küldöm. Nagyon kedves volt tőle, hogy nekem adta, de valahogy mégse éreztem magam benne otthonosan. Hiába, megszoktam már ezt a ruhát. * Igazgatja meg magán a koszos, foltos, rongyos öltözéket, amin több a lyuk, mint a szövés. Ha valaki ellenőrzi, az átadott ruhák között egy igen szép, és hihetetlenül tiszta inget találni, Relael ajándékát, amit Vasborda tőle kapott, amikor az ivót megnyitották. Ezen kívül van ott még egy kevésbé flancos, egyszerűbb, de szintén tiszta, és szinte új nadrág is, ezt mondjuk nem az elf adta, hanem a gnóm szerezte, de nem emlékszik már ilyen apróságokra. Ha az emlékezete nem csalna, akkor tudná, hogy nem együtt kapta mindet, de rég volt már, talán igaz se volt. *
- Remélem jól van a kisasszony. Régóta nem láttam. * Teszi még hozzá, és ahogy megfordul, hogy a felmosó és a nincstelen lány felé igyekezzen, hangos üvegcsörgés jelzi, hogy bizony nála is akad bőven bájital. *
- Hadd segítsek. Nem volt szép a korábbi megjegyzésem. * Mondja kedves mosollyal, és fájó deréktól kissé görnyedten, komikusan lassan sietve próbálja átvállalni a munkát, amit a másikra osztanak. *
- Ez a legkevesebb amit tehetek, ha már ilyen illetlen voltam. * Teszi még hozzá, ha valaki nem akarná hagyni, hogy felmosson, ezzel elintézve, hogy a másiknak is jusson egy kis étel. Láthatóan az öreg, szenilis gnóm nem zavartatja magát, és egészen otthonosan mozog. *
* Úgy tűnik, hogy mint a legtöbb probléma, ez is megoldja önmagát, ha nem veszünk róla tudomást. Szakavatott orvosként tudja, hogy sokszor a legjobb gyógyír az, ha türelmesen vár, és ennél nehezebb helyzetekben is higgadtan kell gondolkodjon. Nem igazán hatja meg apró bűvésztrükk, és egy lángoló ököl. Ha felgyulladt volna a ruhája, az más helyzet lenne, de akkor se jött volna ki a sodrából, vagy uralkodott volna el rajta a pánik. Inkább a férfira sandít, akit jobban megnézve láthatja, hogy tényleg nem valamiféle betegség gyötör. Hiába, már nem a régi a szeme. *
- Azon is tudok segíteni. * Mondja egyszerűen, de nem ajánlkozik tovább, mert ott, ahol nem kérik a segítséget, ő se szívesen ad. Inkább a veszélyes szőkére pillant, aki bejelentkezett a gyógynövényére. *
- Tessék. * Nyújtja felé az üvegcsét. Amennyiben amaz elfogadja, úgy átkerül 1 db Talpas Whula virágokat tartalmazó üvegcse Nelira Dykai kezébe.
Kicsit kutatni kezd a hátizsákjában, a csere után, mert ha már így belejöttek, van még mit adjon. *- Ezt pedig Relael Ellerin lae'Natar kisasszonynak küldöm. Nagyon kedves volt tőle, hogy nekem adta, de valahogy mégse éreztem magam benne otthonosan. Hiába, megszoktam már ezt a ruhát. * Igazgatja meg magán a koszos, foltos, rongyos öltözéket, amin több a lyuk, mint a szövés. Ha valaki ellenőrzi, az átadott ruhák között egy igen szép, és hihetetlenül tiszta inget találni, Relael ajándékát, amit Vasborda tőle kapott, amikor az ivót megnyitották. Ezen kívül van ott még egy kevésbé flancos, egyszerűbb, de szintén tiszta, és szinte új nadrág is, ezt mondjuk nem az elf adta, hanem a gnóm szerezte, de nem emlékszik már ilyen apróságokra. Ha az emlékezete nem csalna, akkor tudná, hogy nem együtt kapta mindet, de rég volt már, talán igaz se volt. *
- Remélem jól van a kisasszony. Régóta nem láttam. * Teszi még hozzá, és ahogy megfordul, hogy a felmosó és a nincstelen lány felé igyekezzen, hangos üvegcsörgés jelzi, hogy bizony nála is akad bőven bájital. *
- Hadd segítsek. Nem volt szép a korábbi megjegyzésem. * Mondja kedves mosollyal, és fájó deréktól kissé görnyedten, komikusan lassan sietve próbálja átvállalni a munkát, amit a másikra osztanak. *
- Ez a legkevesebb amit tehetek, ha már ilyen illetlen voltam. * Teszi még hozzá, ha valaki nem akarná hagyni, hogy felmosson, ezzel elintézve, hogy a másiknak is jusson egy kis étel. Láthatóan az öreg, szenilis gnóm nem zavartatja magát, és egészen otthonosan mozog. *
1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-17 14:55:44
Üzenet elküldve: 2025-12-17 14:55:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
//Nincstelenek//
*Ökle lángba borul, s ennek azt kellene eredményeznie, hogy a vénséges vén gnóm megretten és egyszerűen csak nekiáll hallgatni rá. De nemhogy nem illetődik meg azon, hogy egyetlen szempillantás alatt felgyújthatná őt és az egész Tavernát is, hanem egyszerűen tudomást sem vesz róla. Márpedig olyan nincs, hogy valaki Neliráról ne vegyen tudomást. Hirtelen villan be egy higanyszín szempár, aki óva inti attól, hogy megtegye, amit most annyira szeretne. Tudja jól, hogy mi történik, ha enged az efféle késztetéseinek. Ha csak egy esztendővel ezelőtt tért volna be ide az öreg, már lángolna annak ruhája. Néhány ütemet erősebben ver a szíve, de mellkasa görcsössége végül enged. Csak néhány másodpercre kerítette hatalmába a régi ismerősként üdvözölt érzés, de szaladt is tovább, mint aki nem szeretne beszélgetni. Mindenki szerencséjére.
Haldrian szavai azok, amik nem hagynak kétséget afelől, hogy Relaelnek nem lenne ínyére, ha itt mindenféle koldus ücsörögne. De hát Dearthant pont a Varjak egy része hozta ide és neki sincs pénze. Most akkor mi van? Leginkább az, hogy ő dönt, ha már az a jobbkéz leült a trónjára. Nem haragszik érte, szereti a dolgokat úgy rendezni, ahogyan az ő ínyére van. És van itt valami, ami bizony arra van: az üvegcsében látott virág épp olyasmi, amit használni tudna. Még egy-két sört is megér a dolog, na meg azt, hogy annak ellenére eltűri a papát, hogy nem vett tudomást róla és még a mai kedvenc játékát is majdnem elorozta tőle. Köhint egyet, majd belibben Vasborda és Dearthan közé, utóbbi úgysem akarja, hogy a gnóm tapogassa. Még jó, hiszen cseppet sem olyan kellemes jelenség, mint Nelira.
Ökölbe szorult kezére néz, majd egy pillanatra megjátszottan megretten, mintha csak elfelejtette volna, hogy miféle tudás birtokában is van, s mivel égethetne porrá itt mindent. Legyint egyet, a tűznek immáron nyoma sincs.*
- Jaj, néha túl heves vagyok. *Pislog néhányat, s mintha a kacérság fénye is megcsillanna smaragd lélektükreiben.*
- Na jó, velem lehet ám beszélni. Az az üvegcse a Talpas Whulával. *Egyetlen hosszúra nyúlt pillanatnyi hatásvadász csendet meghagy, hogy mindenki pontosan hallja és felfogja, hogy ő tudja, hogy mi van a fiolában.* - Cserébe kapsz inni és elücsöröghetsz itt egy darabig. *A tökéletes megoldás. Nyer is rajta, kidobnia sem kell érte senkit. Még. De aztán Dearthan mozgolódása, na meg gyöngyöző homloka sem kerüli el a figyelmét, nincs sok ideje üzletelni, tényleg vele kellene foglalkoznia. Vagy mondjuk megihatná a zöld italt, az megmutatná, hogy a sebesüléseken túl van-e olyasmi problémája egyáltalán, amit a gnóm vélt felfedezni – sejtelmei szerint rosszul. Közben persze a sarokban gubbasztó mezítlábasnak elfelejtett válaszolni, de a fényes elmék napja ez: eszébe jutott!*
- Jaj, igen. Te is itt vagy. Ott a felmosó. *Mutat az irányába, majd csípőre tett kézzel várja a gnóm válaszát, hogy végre mehessen ő is a dolgára és ne kelljen tovább olyanokkal diskurálnia, akikkel nem akar. Nehéz dolog ez a vendéglátás. Közben egy leheletnyit közelebb lép a pácienséhez. Hang nélkül formálja a szavakat, úgy, hogy lehetőleg arcát épp ne lássa senki. "Idd meg!" Nem mintha titok lenne, de így jobban esett. Jelentőségteljesebbnek tűnik.*
//Nincstelenek//
*Ökle lángba borul, s ennek azt kellene eredményeznie, hogy a vénséges vén gnóm megretten és egyszerűen csak nekiáll hallgatni rá. De nemhogy nem illetődik meg azon, hogy egyetlen szempillantás alatt felgyújthatná őt és az egész Tavernát is, hanem egyszerűen tudomást sem vesz róla. Márpedig olyan nincs, hogy valaki Neliráról ne vegyen tudomást. Hirtelen villan be egy higanyszín szempár, aki óva inti attól, hogy megtegye, amit most annyira szeretne. Tudja jól, hogy mi történik, ha enged az efféle késztetéseinek. Ha csak egy esztendővel ezelőtt tért volna be ide az öreg, már lángolna annak ruhája. Néhány ütemet erősebben ver a szíve, de mellkasa görcsössége végül enged. Csak néhány másodpercre kerítette hatalmába a régi ismerősként üdvözölt érzés, de szaladt is tovább, mint aki nem szeretne beszélgetni. Mindenki szerencséjére.
Haldrian szavai azok, amik nem hagynak kétséget afelől, hogy Relaelnek nem lenne ínyére, ha itt mindenféle koldus ücsörögne. De hát Dearthant pont a Varjak egy része hozta ide és neki sincs pénze. Most akkor mi van? Leginkább az, hogy ő dönt, ha már az a jobbkéz leült a trónjára. Nem haragszik érte, szereti a dolgokat úgy rendezni, ahogyan az ő ínyére van. És van itt valami, ami bizony arra van: az üvegcsében látott virág épp olyasmi, amit használni tudna. Még egy-két sört is megér a dolog, na meg azt, hogy annak ellenére eltűri a papát, hogy nem vett tudomást róla és még a mai kedvenc játékát is majdnem elorozta tőle. Köhint egyet, majd belibben Vasborda és Dearthan közé, utóbbi úgysem akarja, hogy a gnóm tapogassa. Még jó, hiszen cseppet sem olyan kellemes jelenség, mint Nelira.
Ökölbe szorult kezére néz, majd egy pillanatra megjátszottan megretten, mintha csak elfelejtette volna, hogy miféle tudás birtokában is van, s mivel égethetne porrá itt mindent. Legyint egyet, a tűznek immáron nyoma sincs.*
- Jaj, néha túl heves vagyok. *Pislog néhányat, s mintha a kacérság fénye is megcsillanna smaragd lélektükreiben.*
- Na jó, velem lehet ám beszélni. Az az üvegcse a Talpas Whulával. *Egyetlen hosszúra nyúlt pillanatnyi hatásvadász csendet meghagy, hogy mindenki pontosan hallja és felfogja, hogy ő tudja, hogy mi van a fiolában.* - Cserébe kapsz inni és elücsöröghetsz itt egy darabig. *A tökéletes megoldás. Nyer is rajta, kidobnia sem kell érte senkit. Még. De aztán Dearthan mozgolódása, na meg gyöngyöző homloka sem kerüli el a figyelmét, nincs sok ideje üzletelni, tényleg vele kellene foglalkoznia. Vagy mondjuk megihatná a zöld italt, az megmutatná, hogy a sebesüléseken túl van-e olyasmi problémája egyáltalán, amit a gnóm vélt felfedezni – sejtelmei szerint rosszul. Közben persze a sarokban gubbasztó mezítlábasnak elfelejtett válaszolni, de a fényes elmék napja ez: eszébe jutott!*
- Jaj, igen. Te is itt vagy. Ott a felmosó. *Mutat az irányába, majd csípőre tett kézzel várja a gnóm válaszát, hogy végre mehessen ő is a dolgára és ne kelljen tovább olyanokkal diskurálnia, akikkel nem akar. Nehéz dolog ez a vendéglátás. Közben egy leheletnyit közelebb lép a pácienséhez. Hang nélkül formálja a szavakat, úgy, hogy lehetőleg arcát épp ne lássa senki. "Idd meg!" Nem mintha titok lenne, de így jobban esett. Jelentőségteljesebbnek tűnik.*
1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-16 21:26:46
Üzenet elküldve: 2025-12-16 21:26:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
//Egyre jobban ismeretlen vizeken//
*Őszintén nem érti, hogy mi történik körülötte. Nem tett ő semmit azért, hogy bárki is a védelmére keljen, tiszteletet pedig végképp nem érdemel, hisz a puszta, nyomorúságos létezésén kívül mást nem tett még le az asztalra soha. Azt sem érti igazán, hogy miféle szépségről beszél a szőke, merthogy nem róla, az biztos.
Mondjuk, azt sem feltétlenül érti, hogy miért szálltak rá ennyire a vén gnómra, csak egy tipikus, alkoholista koldusnak tűnik, pont olyannak, amilyenekkel amúgy is tele van a kikötő. Bár, az igaz, hogy rettentő idegesítő módon zaklatott mindenkit. Ő próbál kimaradni ebből az egészből, és ha lehet, továbbra is kerülni, hogy bármelyik jelenlévővel is összeakadjon a tekintete, ám amikor szeme sarkából megpillantja a narancssárgás, vöröslő fényt, azonnal felkapja a fejét, és elsápadva, rémült tekintettel néz a pultos lányra. Odafagyott ábrázattal bámulja a lángokat, melyektől kétségkívül úgy fél, mint a… tűztől.*
~Jobb lesz, ha tényleg elhúzok innen…~ *Az ötlet magától értetődő, csak épp nem kivitelezhető, nem tudna kimászni az asztaltól könnyedén, miután mindenki ott legyeskedik körülötte és elállják az utat. Ám nem sokáig, a vicces kedvű, nem túl jó állapotban lévő férfi hamar elfordul tőle, a gnómot pedig őrült tudós módjára vonzza utána a nyavalya ígérete, ámbár úgy tűnik, hogy a másik nem igazán érdeklődik az öreg szakértelme iránt. Mindeközben a nyurga fickó is visszahúzódik, miután meggyőződött róla, hogy a lány a kézben tartja a dolgokat. Amire viszont nem számított, hogy a szőkeség ajánlatot tesz neki.*
- Mi? Ö... Én? *Hebegi halkan. Egy jó forró tea… Milyen csodálatos is volna, ha tényleg kaphatna egyet! Párat pislog világoskék szemeivel, majd félszegen bólint, ezzel jelezve, hogy elfogadja a feladatot. Ez után rögtön a gnóm felé pillant. Megfordul a fejében, hogy megkérdezze, esetleg tehet-e azért valamit, hogy ő is kapjon, de végül csendben marad. Ez a túlélésről szól. Így is éhes, fáradt, nem teheti meg, hogy másokra pazarolja az egyébként is kevés energiáját.*
//Egyre jobban ismeretlen vizeken//
*Őszintén nem érti, hogy mi történik körülötte. Nem tett ő semmit azért, hogy bárki is a védelmére keljen, tiszteletet pedig végképp nem érdemel, hisz a puszta, nyomorúságos létezésén kívül mást nem tett még le az asztalra soha. Azt sem érti igazán, hogy miféle szépségről beszél a szőke, merthogy nem róla, az biztos.
Mondjuk, azt sem feltétlenül érti, hogy miért szálltak rá ennyire a vén gnómra, csak egy tipikus, alkoholista koldusnak tűnik, pont olyannak, amilyenekkel amúgy is tele van a kikötő. Bár, az igaz, hogy rettentő idegesítő módon zaklatott mindenkit. Ő próbál kimaradni ebből az egészből, és ha lehet, továbbra is kerülni, hogy bármelyik jelenlévővel is összeakadjon a tekintete, ám amikor szeme sarkából megpillantja a narancssárgás, vöröslő fényt, azonnal felkapja a fejét, és elsápadva, rémült tekintettel néz a pultos lányra. Odafagyott ábrázattal bámulja a lángokat, melyektől kétségkívül úgy fél, mint a… tűztől.*
~Jobb lesz, ha tényleg elhúzok innen…~ *Az ötlet magától értetődő, csak épp nem kivitelezhető, nem tudna kimászni az asztaltól könnyedén, miután mindenki ott legyeskedik körülötte és elállják az utat. Ám nem sokáig, a vicces kedvű, nem túl jó állapotban lévő férfi hamar elfordul tőle, a gnómot pedig őrült tudós módjára vonzza utána a nyavalya ígérete, ámbár úgy tűnik, hogy a másik nem igazán érdeklődik az öreg szakértelme iránt. Mindeközben a nyurga fickó is visszahúzódik, miután meggyőződött róla, hogy a lány a kézben tartja a dolgokat. Amire viszont nem számított, hogy a szőkeség ajánlatot tesz neki.*
- Mi? Ö... Én? *Hebegi halkan. Egy jó forró tea… Milyen csodálatos is volna, ha tényleg kaphatna egyet! Párat pislog világoskék szemeivel, majd félszegen bólint, ezzel jelezve, hogy elfogadja a feladatot. Ez után rögtön a gnóm felé pillant. Megfordul a fejében, hogy megkérdezze, esetleg tehet-e azért valamit, hogy ő is kapjon, de végül csendben marad. Ez a túlélésről szól. Így is éhes, fáradt, nem teheti meg, hogy másokra pazarolja az egyébként is kevés energiáját.*
1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-16 21:12:22
Üzenet elküldve: 2025-12-16 21:12:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
//Kicsit - Nincstelenek//
*Nelira kezén lángnyelvekben manifesztálódó mágia meglepi. Tekintete árnyékba borul, már-már rosszallóvá válik. Ismét felméri ápolóját tetőtől-talpig, mintha most látná először. Sarka fordul, alig észrevehető a mozdulat, ahogy megindulna a nő felé, de aztán egy helyben marad. Révedéséből a gnóm szavai, mint jeges kezek rángatják vissza a jelenbe.*
- Nem kell fáradnia, öreg. Nem venném a szívemre, ha a szűzhártyákhoz szokott keze bemocskolódna a taperolásommal. *S miközben visszautasítja Rhalkumn próbálkozását, átsétál Nelira másik oldalára, közben az odavetett nyergére pillant. Mégiscsak jobb ötlet lett volna meginni azt a zöld italt. Elemző pillantásai végigfutnak a jelenlévőkön. A fogadóban a kirajzolódik a konfrontációkezelés széles skálája. Törtetés. Menekvési vágy. Lobbanékonyság. Visszafogottság. Vajon neki milyen szerep jutott? *
- Mesélnék én, de mindketten tudjuk, hogy a bajomra nem lapul orvosság a köpenye rejtekében.
*A szőke vadóctól fél karnyújtásnyira áll meg, oldalvást. Figyelmét Nelirára és Rhalkumnra, azok mozdulataira összpontosítja.*
~ Téged aztán könnyű kihozni a sodrodból, Kölyök. ~ *Látva a nő kiállását, elszántságát, egyszerre szeszélyes emlékkép világlik keresztül a pókhálós múlt törött darabkái mögül. Tán a hasonlóság kísérteties. Talán csak a megfáradt elméje tréfálja meg. Érzi, hogy újabb köhögőroham tör rá, ezért torkát megfeszítve mindent elkövet, hogy ellenálljon az ingernek és ne hívja fel ismételten önmagára a figyelmet. A kiélezett pillanatban figyelmes lesz arra, hogy homlokáról gyöngyözni kezd az izzadság és a bőrét is forrónak érzi. Kezdődő láz lenne vagy annak csak a gondolatát ültette el benne a ravasz gnóm?*
~ A varjak kaparják szét ~
//Kicsit - Nincstelenek//
*Nelira kezén lángnyelvekben manifesztálódó mágia meglepi. Tekintete árnyékba borul, már-már rosszallóvá válik. Ismét felméri ápolóját tetőtől-talpig, mintha most látná először. Sarka fordul, alig észrevehető a mozdulat, ahogy megindulna a nő felé, de aztán egy helyben marad. Révedéséből a gnóm szavai, mint jeges kezek rángatják vissza a jelenbe.*
- Nem kell fáradnia, öreg. Nem venném a szívemre, ha a szűzhártyákhoz szokott keze bemocskolódna a taperolásommal. *S miközben visszautasítja Rhalkumn próbálkozását, átsétál Nelira másik oldalára, közben az odavetett nyergére pillant. Mégiscsak jobb ötlet lett volna meginni azt a zöld italt. Elemző pillantásai végigfutnak a jelenlévőkön. A fogadóban a kirajzolódik a konfrontációkezelés széles skálája. Törtetés. Menekvési vágy. Lobbanékonyság. Visszafogottság. Vajon neki milyen szerep jutott? *
- Mesélnék én, de mindketten tudjuk, hogy a bajomra nem lapul orvosság a köpenye rejtekében.
*A szőke vadóctól fél karnyújtásnyira áll meg, oldalvást. Figyelmét Nelirára és Rhalkumnra, azok mozdulataira összpontosítja.*
~ Téged aztán könnyű kihozni a sodrodból, Kölyök. ~ *Látva a nő kiállását, elszántságát, egyszerre szeszélyes emlékkép világlik keresztül a pókhálós múlt törött darabkái mögül. Tán a hasonlóság kísérteties. Talán csak a megfáradt elméje tréfálja meg. Érzi, hogy újabb köhögőroham tör rá, ezért torkát megfeszítve mindent elkövet, hogy ellenálljon az ingernek és ne hívja fel ismételten önmagára a figyelmet. A kiélezett pillanatban figyelmes lesz arra, hogy homlokáról gyöngyözni kezd az izzadság és a bőrét is forrónak érzi. Kezdődő láz lenne vagy annak csak a gondolatát ültette el benne a ravasz gnóm?*
~ A varjak kaparják szét ~
1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-16 00:56:50
Üzenet elküldve: 2025-12-16 00:56:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
//Egyre jobban ismeretlen vizeken//
*Ami a vicceket illeti, megvan róla győződve, hogy ami két mondatnál hosszabb, az már jó nem lehet. Így van ez most is. Ugyanakkor egyrészt nem tör pálcát a férfiember felett, tekintettel az állapotára, másrészről az ő humorát bőven kielégítik az altesti tréfák.
Abban sem bizonyos, hogy a szakadt, vén gnóm munkával tudná illetni a szerencsétlenül járt alakot. Vet rá egy bizonytalan pillantást, majd tekintete visszakúszik Nelirára. Könnyen lehet, hogy a fejét is beütötte az eddig hallottak alapján, legalábbis erre a következtetésre jut.
Ami pedig újdonsült pultosleányukat illeti... Sajátos mágiáját látva homlokára szökik szemöldöke meglepetésében. Nagyon úgy fest, a szőkeség nem szorul rá, hogy a segítségére siessen.*
-Én... Itt leszek hátul, ha bármi kell. *Motyog még, majd megkeresi a söntéshez legközelebb eső, jól bejáratott helyét, s ledobja magát az asztalka mellé. Megigazítja a nagy sietségben éppen, csak felkapkodott ruházatát, s onnan szemléli tovább az eseményeket. Nelira sokkal jobban kézben tartja a fogadóteret, mint ő bármikor, ez pedig valahol megnyugtatja.
Az apóka is könnyedebb hangvételt üt meg, legalábbis igyekszik ignorálni helyzetének kedvezőtlen alakulását és segítségül lenni. Ő maga persze biztos nem hagyná, hogy a csavargó küllemű egyén megérintse, hát még hogy letuszkoljon valami mezei virágokat a torkán. Nehezen hiszi, hogy Dearthan majd kötélnek áll a kéretlen segítséget illetően. Ez az ő szemében nem több a gnóm részéről olcsó megoldásnál, hogy megússza a kiakolbólítást, de meghagyja, hogy a szőkeség mondjon felette ítéletet, netán a vendégsereglet. A legkevésbé kárhoztatja a tényállás, hogy sokkal inkább tűnik most "Relael jobbkezének" a leány, mint ő. Míg amaz abban a hitben van, hogy ő itt valami vezérféle, addig biztosan jó dolga van.
Maavie kérdésére csak vállat von, majd szürke pillantása Nelirára esik. Nem színlel különösebb törődést a fiatal leányt illetően. Akad épp elég nincstelen a Kikötőben, ő is ismer nem egyet.*
-A kisasszony biztos nem szívlelné, ha csavargóknak adnánk menedéket. *Hátradől ültében, tekintetével a plafont fixírozza, miközben ajkait elhagyják a szavak. Természetesen a szőkeséget célozzák. Úgy érzi, nehéz lenne vitatkozni mondanivalójával. A bajba jutott alak még hagyján, de a párost meglátva Relael biztosan kikelne magából. Ismervén az elfet ezt pedig igyekezne elkerülni.*
//Egyre jobban ismeretlen vizeken//
*Ami a vicceket illeti, megvan róla győződve, hogy ami két mondatnál hosszabb, az már jó nem lehet. Így van ez most is. Ugyanakkor egyrészt nem tör pálcát a férfiember felett, tekintettel az állapotára, másrészről az ő humorát bőven kielégítik az altesti tréfák.
Abban sem bizonyos, hogy a szakadt, vén gnóm munkával tudná illetni a szerencsétlenül járt alakot. Vet rá egy bizonytalan pillantást, majd tekintete visszakúszik Nelirára. Könnyen lehet, hogy a fejét is beütötte az eddig hallottak alapján, legalábbis erre a következtetésre jut.
Ami pedig újdonsült pultosleányukat illeti... Sajátos mágiáját látva homlokára szökik szemöldöke meglepetésében. Nagyon úgy fest, a szőkeség nem szorul rá, hogy a segítségére siessen.*
-Én... Itt leszek hátul, ha bármi kell. *Motyog még, majd megkeresi a söntéshez legközelebb eső, jól bejáratott helyét, s ledobja magát az asztalka mellé. Megigazítja a nagy sietségben éppen, csak felkapkodott ruházatát, s onnan szemléli tovább az eseményeket. Nelira sokkal jobban kézben tartja a fogadóteret, mint ő bármikor, ez pedig valahol megnyugtatja.
Az apóka is könnyedebb hangvételt üt meg, legalábbis igyekszik ignorálni helyzetének kedvezőtlen alakulását és segítségül lenni. Ő maga persze biztos nem hagyná, hogy a csavargó küllemű egyén megérintse, hát még hogy letuszkoljon valami mezei virágokat a torkán. Nehezen hiszi, hogy Dearthan majd kötélnek áll a kéretlen segítséget illetően. Ez az ő szemében nem több a gnóm részéről olcsó megoldásnál, hogy megússza a kiakolbólítást, de meghagyja, hogy a szőkeség mondjon felette ítéletet, netán a vendégsereglet. A legkevésbé kárhoztatja a tényállás, hogy sokkal inkább tűnik most "Relael jobbkezének" a leány, mint ő. Míg amaz abban a hitben van, hogy ő itt valami vezérféle, addig biztosan jó dolga van.
Maavie kérdésére csak vállat von, majd szürke pillantása Nelirára esik. Nem színlel különösebb törődést a fiatal leányt illetően. Akad épp elég nincstelen a Kikötőben, ő is ismer nem egyet.*
-A kisasszony biztos nem szívlelné, ha csavargóknak adnánk menedéket. *Hátradől ültében, tekintetével a plafont fixírozza, miközben ajkait elhagyják a szavak. Természetesen a szőkeséget célozzák. Úgy érzi, nehéz lenne vitatkozni mondanivalójával. A bajba jutott alak még hagyján, de a párost meglátva Relael biztosan kikelne magából. Ismervén az elfet ezt pedig igyekezne elkerülni.*
1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-14 17:44:05
Üzenet elküldve: 2025-12-14 17:44:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
//Egyre jobban ismeretlen vizeken//
* Az öreg egyre türelmetlenebben szemléli, hogy milyen sokan kezdenek lenni ebben az eleinte igen csak kihalt ivóban. Óvatosan hátrébb is lép, hátha kibújik még valaki a föld alól is, éppen ott, ahol áll. Szerencsére nem jelenik meg senki, ami egy kicsit megnyugtatja, de ez még nem jelenti azt, hogy máshol nem fognak kinőni a földből, mint a gomba. Hirtelen olyan sokan és olyan sokat beszélnek, hogy azt se tudja, hogy kihez forduljon, és kinek válaszoljon. Úgy dönt végül, hogy csak egy valakit tüntet ki figyelmével - a köhögő fickó, aki egy igen gyenge vicc után láthatóan nem érzi jól magát. Ezzel nincs egyedül, az elmondott történet benne is rossz érzéseket hagyott, és ő is szekunder szégyenérzetet érez amiért végighallgatta. *
- Fiam, ha így köhögsz, az nem jó jel. Szerencséd van, hogy az öreg Vasborda bácsi erre járt. *Kezd beszélni, és foltos köpenye alól elővesz egy üvegcsét, benne sárga, talpszerű virágszirmokkal. A szakavatott szem felismerheti, hogy talpas whula virágok, de persze aki nem ismeri, annak aligha mond bármit. *
- Ennek a virágnak a főzete órák alatt enyhíti, és napok alatt elmulasztja a bajod, ha semmi komolyabb. Persze egy köhögésből nehéz teljes mértékben megmondani, hogy mi lehet a probléma. Fordulj meg, és húzd fel az inged, hadd hallgassam meg a tüdődet. * Szól úgy, mint aki otthon van, teljes mértékben kizárva a többieket, amíg tettlegességig nem fajul azok jelenléte. Korábbi jókedve is teljes mértékben oda, arca komoly, hangjából is eltűnt a játékosság, szavai kemények, ellentmondást nem tűrőek. *
- Meg aztán mesélhetsz is arról, hogy milyen problémáid vannak a köhögésen kívül. Fáj valami? Láz, gyomorbaj? Minden fontos lehet. * Teszi még hozzá, és ha a férfi engedelmesen hagyja, akkor a fülét a hátára tapasztva próbálja meghallgatni a légzését. Ujjaival végig is simít a háton, itt-ott megkopogtatja, és minden reakcióra figyel, amit csak kap. Ha nem engedik persze, hogy diagnosztizáljon, akkor kénytelen komolyabban segíteni, de elfogadja ezt a fajta eredményt is. Csak azon tud segíteni, aki hagyja. *
//Egyre jobban ismeretlen vizeken//
* Az öreg egyre türelmetlenebben szemléli, hogy milyen sokan kezdenek lenni ebben az eleinte igen csak kihalt ivóban. Óvatosan hátrébb is lép, hátha kibújik még valaki a föld alól is, éppen ott, ahol áll. Szerencsére nem jelenik meg senki, ami egy kicsit megnyugtatja, de ez még nem jelenti azt, hogy máshol nem fognak kinőni a földből, mint a gomba. Hirtelen olyan sokan és olyan sokat beszélnek, hogy azt se tudja, hogy kihez forduljon, és kinek válaszoljon. Úgy dönt végül, hogy csak egy valakit tüntet ki figyelmével - a köhögő fickó, aki egy igen gyenge vicc után láthatóan nem érzi jól magát. Ezzel nincs egyedül, az elmondott történet benne is rossz érzéseket hagyott, és ő is szekunder szégyenérzetet érez amiért végighallgatta. *
- Fiam, ha így köhögsz, az nem jó jel. Szerencséd van, hogy az öreg Vasborda bácsi erre járt. *Kezd beszélni, és foltos köpenye alól elővesz egy üvegcsét, benne sárga, talpszerű virágszirmokkal. A szakavatott szem felismerheti, hogy talpas whula virágok, de persze aki nem ismeri, annak aligha mond bármit. *
- Ennek a virágnak a főzete órák alatt enyhíti, és napok alatt elmulasztja a bajod, ha semmi komolyabb. Persze egy köhögésből nehéz teljes mértékben megmondani, hogy mi lehet a probléma. Fordulj meg, és húzd fel az inged, hadd hallgassam meg a tüdődet. * Szól úgy, mint aki otthon van, teljes mértékben kizárva a többieket, amíg tettlegességig nem fajul azok jelenléte. Korábbi jókedve is teljes mértékben oda, arca komoly, hangjából is eltűnt a játékosság, szavai kemények, ellentmondást nem tűrőek. *
- Meg aztán mesélhetsz is arról, hogy milyen problémáid vannak a köhögésen kívül. Fáj valami? Láz, gyomorbaj? Minden fontos lehet. * Teszi még hozzá, és ha a férfi engedelmesen hagyja, akkor a fülét a hátára tapasztva próbálja meghallgatni a légzését. Ujjaival végig is simít a háton, itt-ott megkopogtatja, és minden reakcióra figyel, amit csak kap. Ha nem engedik persze, hogy diagnosztizáljon, akkor kénytelen komolyabban segíteni, de elfogadja ezt a fajta eredményt is. Csak azon tud segíteni, aki hagyja. *
1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-14 11:30:36
Üzenet elküldve: 2025-12-14 11:30:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
//Kicsit - Nincstelenek//
*Ha a szőkeség valamire kíváncsi, hát faggat. Kellett olyan feltűnően nem válaszolni! Egy könnyed hazugság után eszébe sem jutott volna kérdezősködni, de Dearthan baja. Ő idézte elő, hogy a smaragd pillantások kissé kutakodóbbak legyenek.
Egy röpke ideig csak meredten néz, kissé összeszűkült szemekkel, amik hamar engednek, aztán a következő pillanatban talán kissé harsány, de jókedvű nevetése tölti be a teret. Szereti, ha valaki játssza magát, neki is kedvelt szokása, bár nem a kifinomultat adja elő többnyire, hanem a közönségest.*
- Húha, köztünk jár egy igazi rosszfiú! *Védekezőleg emeli könyékből maga elé a kezét, néhány álszende pislogást követően.* - Ez a Kikötő, Édes. *Ereszti le végül, majd vállat von.* - Kevesebbért is ölnek, többért pedig baráttá fogadnak. *Merthogy egy jó bűnöző sose rossz, az mindenkinek kell a baráti körébe.*
- A vendégszeretetemmel ne törődj. *legyint* - De takarítani nem szeretek. *A rossz vér kiengedése biztos nagy kosszal jár, ami van itt elég. Körbe is tekint a helyiségen, már nagyon nem akaródzik dolgoznia. Tényleg szabadnapot tervezett, erre itt ragadt. Legalább már akad társasága. Viszont az a megszilárdult ábrázat nagyon nem tetszik neki. Be is hajol kissé, rátenyerelve az asztalra, hogy a férfihez igen közel férhessen. Ha nem fejeli le érte, szinte ajkára rebegi a szavakat.*
- Hirtelen tisztes dolgokkal keresnéd a kenyered? Kár. *Forgatja meg végül szemeit, majd ellöki magát, hogy felegyenesedhessen. Persze ajkán megül az édes mosoly, nem érdekli különösebben, hogy mit kíván dolgozni a férfi, de van egy érzése, hogy itt köztük jobb helye lenne. Már csak Realelt kellene megfűznie, de ilyen távolról olyan nehéz!
Az események felpörögnek: sérült-nincstelen, koldus, kolduslány. Ha tudja, hogy ma ilyen nap vár rá, inkább elmegy a tengerpartra köveket hajigálni a vízbe. Na de emberére akadt a vénséges vén.*
- Ugyan már, akkor látott pinát utoljára, amikor kijött egyből. *Mosolyogva mondja persze, irritálóan kedvesen.* - Több tisztelet akkor jár, ha maga, kedves Papuska is tiszteli a szépséget ott. *Bök a jelzett kolduska felé, akinek feltűnően szép arca lenne, ha nem enné a retek.
Persze megjelenik Haldrian, akin tűnődve néz végig. Hát ő az! Majd ő segít neki, és akkor Dearthan tán maradhat itt dolgozni és akkor lesz egy olyan férfi is a háznál, aki hasznos. Habár épp viccet mesél, amin felkacag Neli is, de a lényeg, hogy mégiscsak valaki megmentésére kelt még így összetörve is. Itt kellene maradjon. Viszont a félvér Relael jobbkeze, ő intézkedhet ez ügyben. Ezen agyalni most mondjuk éppen nincs idő. Ezmeerhalda nem jön, Hardian pedig hősieskedik. Aranyos, lehet majd kap érte jutalmat. *
- Persze, csak szemtelen az öreg úr. De… *ökölbe szorítja a kezét, s ha sikerül a művelet az lángba borul, ha nem, hát csak úgy ökölbe lesz szorulva.* - hamar be fogja fejezni, érzem.
*Tekintetét Dearthanra kapja, aki már most munkát keresne, s ha nem is gondolja komolyan, hát Nelira megharagszik érte. Már így látatlanban is. Azért pedig még jobban, hogy nem itta meg a kínkeserves munkával kikevert italát. De még nem teszi szóva, a helyzetnek kell rendeződnie.*
- Kislány, ha felmosol, kapsz egy teát. *Valamit, valamiért. Ő ma a söntés úrnője, így hát ennyit felajánlhat. Amaz nem volt szemtelen, így megérdemel egy bögrényit. Kíváncsi ugyan, hogy mennyire összetartó népség a hajléktalanság.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
//Kicsit - Nincstelenek//
*Ha a szőkeség valamire kíváncsi, hát faggat. Kellett olyan feltűnően nem válaszolni! Egy könnyed hazugság után eszébe sem jutott volna kérdezősködni, de Dearthan baja. Ő idézte elő, hogy a smaragd pillantások kissé kutakodóbbak legyenek.
Egy röpke ideig csak meredten néz, kissé összeszűkült szemekkel, amik hamar engednek, aztán a következő pillanatban talán kissé harsány, de jókedvű nevetése tölti be a teret. Szereti, ha valaki játssza magát, neki is kedvelt szokása, bár nem a kifinomultat adja elő többnyire, hanem a közönségest.*
- Húha, köztünk jár egy igazi rosszfiú! *Védekezőleg emeli könyékből maga elé a kezét, néhány álszende pislogást követően.* - Ez a Kikötő, Édes. *Ereszti le végül, majd vállat von.* - Kevesebbért is ölnek, többért pedig baráttá fogadnak. *Merthogy egy jó bűnöző sose rossz, az mindenkinek kell a baráti körébe.*
- A vendégszeretetemmel ne törődj. *legyint* - De takarítani nem szeretek. *A rossz vér kiengedése biztos nagy kosszal jár, ami van itt elég. Körbe is tekint a helyiségen, már nagyon nem akaródzik dolgoznia. Tényleg szabadnapot tervezett, erre itt ragadt. Legalább már akad társasága. Viszont az a megszilárdult ábrázat nagyon nem tetszik neki. Be is hajol kissé, rátenyerelve az asztalra, hogy a férfihez igen közel férhessen. Ha nem fejeli le érte, szinte ajkára rebegi a szavakat.*
- Hirtelen tisztes dolgokkal keresnéd a kenyered? Kár. *Forgatja meg végül szemeit, majd ellöki magát, hogy felegyenesedhessen. Persze ajkán megül az édes mosoly, nem érdekli különösebben, hogy mit kíván dolgozni a férfi, de van egy érzése, hogy itt köztük jobb helye lenne. Már csak Realelt kellene megfűznie, de ilyen távolról olyan nehéz!
Az események felpörögnek: sérült-nincstelen, koldus, kolduslány. Ha tudja, hogy ma ilyen nap vár rá, inkább elmegy a tengerpartra köveket hajigálni a vízbe. Na de emberére akadt a vénséges vén.*
- Ugyan már, akkor látott pinát utoljára, amikor kijött egyből. *Mosolyogva mondja persze, irritálóan kedvesen.* - Több tisztelet akkor jár, ha maga, kedves Papuska is tiszteli a szépséget ott. *Bök a jelzett kolduska felé, akinek feltűnően szép arca lenne, ha nem enné a retek.
Persze megjelenik Haldrian, akin tűnődve néz végig. Hát ő az! Majd ő segít neki, és akkor Dearthan tán maradhat itt dolgozni és akkor lesz egy olyan férfi is a háznál, aki hasznos. Habár épp viccet mesél, amin felkacag Neli is, de a lényeg, hogy mégiscsak valaki megmentésére kelt még így összetörve is. Itt kellene maradjon. Viszont a félvér Relael jobbkeze, ő intézkedhet ez ügyben. Ezen agyalni most mondjuk éppen nincs idő. Ezmeerhalda nem jön, Hardian pedig hősieskedik. Aranyos, lehet majd kap érte jutalmat. *
- Persze, csak szemtelen az öreg úr. De… *ökölbe szorítja a kezét, s ha sikerül a művelet az lángba borul, ha nem, hát csak úgy ökölbe lesz szorulva.* - hamar be fogja fejezni, érzem.
*Tekintetét Dearthanra kapja, aki már most munkát keresne, s ha nem is gondolja komolyan, hát Nelira megharagszik érte. Már így látatlanban is. Azért pedig még jobban, hogy nem itta meg a kínkeserves munkával kikevert italát. De még nem teszi szóva, a helyzetnek kell rendeződnie.*
- Kislány, ha felmosol, kapsz egy teát. *Valamit, valamiért. Ő ma a söntés úrnője, így hát ennyit felajánlhat. Amaz nem volt szemtelen, így megérdemel egy bögrényit. Kíváncsi ugyan, hogy mennyire összetartó népség a hajléktalanság.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-14 00:40:25
Üzenet elküldve: 2025-12-14 00:40:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
//Kicsit ismeretlen vizeken//
*Ennél rosszabb az égvilágon nem is történhetett volna. Ő csak bejött ide csendben, egyedül és magányosan ülni az egyik asztalnál, és úgy éhen halni, hogy legalább nem fagy meg közben. Erre mit adnak az istenek?! Egy felettébb hangos apóka tőle akar piát kunyerálni. Hát, nem lehet túl szerencsés napja az öregnek, mert nála rosszabb lóra nem is tehetett volna, ha ingyen kosztra vagy pénzre vágyik.
Nem is bírja a végtelenségig, hogy zaklatják, kifakad, amivel csak azt éri el, hogy már a pultos lány is felfigyel rájuk. Ő legalább viszonylag kedvesnek tűnik, legalábbis, amíg az a kipenderítés, amiről beszél, nem történik meg.*
- Tényleg nincs… *Válaszolja halkan a szőkeségnek, és közben újra félrepillant, továbbra is kerülni próbálja a szemkontaktust mindenkivel. Magyarázkodni meg sem próbál, hogy bár rendelni nem tud semmit, neki az is bőven elég, ha legalább melegben lehet. A lábai még így is fáznak, nemhogy odakint.
Az öreg közben hozzá beszél, de igyekszik úgy tenni, mintha meg sem hallotta volna, hogy kurvának állítaná őt a vén gnóm, pedig igazán rosszul esik ám neki, de eddigi tapasztalatai alapján, ha csendben marad, akkor sokkal kevesebbet bántják.
Aztán újra összerezzen, mikor először a szőke, majd az öreg is felkiáltanak, mindeközben pedig már sejti, hogy ennek hála a probléma úgy zúdul majd a fejére, mint egy vödör moslék. Már nem is kettő, hanem annál is több szempár figyel rá, ő pedig nem győzi a fekete köpenyével minél jobban eltakarni magát, hogy csak egy fekete gombócnak lássák, akivel igazán nem is kell foglalkozni. Ő csak itt akar lenni, csendben, szó nélkül, mintha nem is létezne.
Az időközben felbukkanó nyurga alak közben igyekszik megmutatni, hogy ő a ház ura, s bár valahol úgy tűnik, őt is védeni próbálja, Maavie mégis nem tetszően húzza félre a száját a hallottakra.*
- Akkor azt hiszem, hogy jobb, ha én is elmegyek, mielőtt kidobnak. *Címzi szavait Haldriannak, jelezve, hogy ő is pontosan ugyanannyi hányadán áll a dolgoknak, mint a gnóm, habár neki eszébe sem jutott volna ilyen hangosan kéregetni és felhívni magára a figyelmet.
Persze, nem fog önként távozni, amíg tényleg ki nem dobják, hisz a hidegnél még mindig jobb, amíg csak szavakkal bántják. Kivárja hát, hogy mi sül ki a felfordulásból, tud-e az öreg hatni a pultos lányra, s közben fél füllel a szőkeséghez beszélő férfi vicces történetét hallgatja, habár nevetni nem igazán tud rajta.*
//Kicsit ismeretlen vizeken//
*Ennél rosszabb az égvilágon nem is történhetett volna. Ő csak bejött ide csendben, egyedül és magányosan ülni az egyik asztalnál, és úgy éhen halni, hogy legalább nem fagy meg közben. Erre mit adnak az istenek?! Egy felettébb hangos apóka tőle akar piát kunyerálni. Hát, nem lehet túl szerencsés napja az öregnek, mert nála rosszabb lóra nem is tehetett volna, ha ingyen kosztra vagy pénzre vágyik.
Nem is bírja a végtelenségig, hogy zaklatják, kifakad, amivel csak azt éri el, hogy már a pultos lány is felfigyel rájuk. Ő legalább viszonylag kedvesnek tűnik, legalábbis, amíg az a kipenderítés, amiről beszél, nem történik meg.*
- Tényleg nincs… *Válaszolja halkan a szőkeségnek, és közben újra félrepillant, továbbra is kerülni próbálja a szemkontaktust mindenkivel. Magyarázkodni meg sem próbál, hogy bár rendelni nem tud semmit, neki az is bőven elég, ha legalább melegben lehet. A lábai még így is fáznak, nemhogy odakint.
Az öreg közben hozzá beszél, de igyekszik úgy tenni, mintha meg sem hallotta volna, hogy kurvának állítaná őt a vén gnóm, pedig igazán rosszul esik ám neki, de eddigi tapasztalatai alapján, ha csendben marad, akkor sokkal kevesebbet bántják.
Aztán újra összerezzen, mikor először a szőke, majd az öreg is felkiáltanak, mindeközben pedig már sejti, hogy ennek hála a probléma úgy zúdul majd a fejére, mint egy vödör moslék. Már nem is kettő, hanem annál is több szempár figyel rá, ő pedig nem győzi a fekete köpenyével minél jobban eltakarni magát, hogy csak egy fekete gombócnak lássák, akivel igazán nem is kell foglalkozni. Ő csak itt akar lenni, csendben, szó nélkül, mintha nem is létezne.
Az időközben felbukkanó nyurga alak közben igyekszik megmutatni, hogy ő a ház ura, s bár valahol úgy tűnik, őt is védeni próbálja, Maavie mégis nem tetszően húzza félre a száját a hallottakra.*
- Akkor azt hiszem, hogy jobb, ha én is elmegyek, mielőtt kidobnak. *Címzi szavait Haldriannak, jelezve, hogy ő is pontosan ugyanannyi hányadán áll a dolgoknak, mint a gnóm, habár neki eszébe sem jutott volna ilyen hangosan kéregetni és felhívni magára a figyelmet.
Persze, nem fog önként távozni, amíg tényleg ki nem dobják, hisz a hidegnél még mindig jobb, amíg csak szavakkal bántják. Kivárja hát, hogy mi sül ki a felfordulásból, tud-e az öreg hatni a pultos lányra, s közben fél füllel a szőkeséghez beszélő férfi vicces történetét hallgatja, habár nevetni nem igazán tud rajta.*
1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-13 22:46:50
Üzenet elküldve: 2025-12-13 22:46:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
//Kicsit - Nincstelenek//
*Dearthan már-már meghökken, mikor szembesül azzal, hogy Nelira megmakacsolja magát, és nem ereszti a témát.*
- Ha ennyire kíváncsi vagy, akkor azért, mert… *színpadiasan megköszörüli a torkát és teátrális hangszínnel affektálva folytatja* - …viselkedésemmel könyvtári javakat és közművelődési etikát sértettem. *Fejezi be, mintha csak az ítéletet olvasná. A mesterkélt tréfálkozás ellenére őszinte feleletnek hat. Többnyire.
Miközben hallgatja a nőt, még párszor megtapogatja a vállát, mintha a valóság ellenére nehezére esne elfogadni, hogy megmaradt a válla. Nelira újabb pátyolgatását rezignáltan tűri, szinte észre sem veszi, hogy újra hozzáérnek.*
- Nem gondoltam semmire. Éppen ellenkezőleg, azt hiszem már így is visszaéltem a vendégszereteteddel. *Szabadkozik némiképp. De most már tényleg sok lesz a jóból. Meg aztán abból rendszerint csak baj van, ha az egyik ember terhe a másiknak. A problémákat éppenséggel ki is lehet aludni.*
- Értem. De gondolom a kurvák is szívesebben eszmecserélnek melegben és olyan tető alatt, ami megfogja az esőt. Arról is gondoskodnia kell valakinek. *Válaszolja olyan rideg arckifejezéssel, amit még a kövek is megirigyelnének. Közben elveszi a felé nyújtott üvegcsét és komoly érdeklődéssel kezdi tanulmányozni a benne lévő folyadékot.*
~ Rafinált. ~ *Villannak meg szemei Nelira felé. Egyszerre olyan érzés keríti hatalmába, hogy a lány olvas a gondolataiban. ~ Oh, hogy romolna rám a nap havi söröm! Öregszem?! Komolyan ilyen könnyedén átlát rajtam egy kislány, hogy még két nevet se tudok kihúzni belőle ~ *Szinte csak nem kezd füstölni, de hirtelen észbe kap, visszanyeri uralmát és biccent, éppen csak vállát nem vonogatja jelzésképp, hogy neki aztán mindegy, hol laknak az illetők.
Az események ekkor fordulatot vesznek. Dearthan hátrahőköl, ahogy a kis cserfesszájú gyógyító torkából a parancsoló hangok előtörnek. Követi tekintetével Nelirát, ahogy az istápolni kezdi a fogadó két új vendégét. Megkezdődik a verbális adok-kapok. Dearthan egyelőre a helyéről figyel, közben a zöld italt tartalmazó üvegcsét leteszi a földre, az odavetett nyerge mellé. Ezalatt a lépcsőről egy újabb alak csatlakozik az eklektikus társasághoz. Viszonozza Haldrian pillantását, majd figyelmét visszatereli a Rhalkumn-Maavie párosra. Vele együtt három senkiházi kéregető a krimóban. Elmosolyodik. Mint valami rossz vicc. Nelira bizonyára nem foglalja imái közé a ma estét. Még csak Oren van, de nem tartja kizártnak, hogy ezek után Tavakig inkább ki sem nyit a Varjú. Halk morgás közepette felemelkedik a székről, tenyerével leveregeti a ruházatát, bár a mozdulatnak voltaképp sem jelentősége, sem indoka nincsen, majd megindul az új vendégek felé. Közben két tenyerét lazán – de jelzésértékűen – maga előtt tartva próbálja a kedélyeket ideje korán nyugtatni.*
- Én egykettőre átmelegítem, ha engedi nekem, apóka! - *Szól kedélyes hangon. Leheletnyit még szélesebbre tárja két karját, tenyerét felfelé fordítja. Közben előbb Haldrianra, majd Nelirára pillant és kacsint.*
- Na és ezt ismeri? Beszélget egy ember, egy elf és egy ork. Azt mondja az ember. Képzeljék el, én így a két kezemmel átérem a feleségem derekát. Na, de nem azért, mert nekem olyan nagy kezem van, hanem mert a feleségemnek édes-pici dereka van! Erre az elf. Ez jó, de én tudok jobbat. Az én drága feleségemnek a lábai szinte a földig leérnek a lóról. Na, de nem azért, mert olyan kicsi a ló, hanem mert olyan hosszú lába van a feleségemnek. Az ember és az elf dicsőséggel eltelve néznek egymásra. Erre felhorkan az ork. Na én is mondanék valamit. Én amikor elindulok dolgozni, akkor rácsapok az egyik ágyasom seggére. Mikor hazajövök, akkor még mindig remeg. De nem azért, mert a nőnek olyan nagy a segge…hanem mert olyan hamar hazaérek a munkából.
*Függetlenül közönségének reakciójától öblös nevetésben tör ki, ami köhögőrohamba fordul, ahogy a fájdalom beleharap rekeszizmaiba. Rövid hatásszünetet követően rendezi magát, majd mentegetőzve int.*
- Aggodalomra semmi ok. Bizonyára nem fertőző… - Tenyerével megtörli száját, és kezének rejtekében még elfojt egy további köhögési ingert. Amilyen hívatlanul bevonta magát a szituációba, olyan gyorsan fordul el, de még a válla fölött joviálisan hozzáteszi.*
- Jöjjön inkább vissza holnap reggel apóka. Ha voltaképp tudna munkát ajánlani, amúgy is meghallgatnám.
A hozzászólás írója (Dearthan Y'therion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.13 22:48:14
//Kicsit - Nincstelenek//
*Dearthan már-már meghökken, mikor szembesül azzal, hogy Nelira megmakacsolja magát, és nem ereszti a témát.*
- Ha ennyire kíváncsi vagy, akkor azért, mert… *színpadiasan megköszörüli a torkát és teátrális hangszínnel affektálva folytatja* - …viselkedésemmel könyvtári javakat és közművelődési etikát sértettem. *Fejezi be, mintha csak az ítéletet olvasná. A mesterkélt tréfálkozás ellenére őszinte feleletnek hat. Többnyire.
Miközben hallgatja a nőt, még párszor megtapogatja a vállát, mintha a valóság ellenére nehezére esne elfogadni, hogy megmaradt a válla. Nelira újabb pátyolgatását rezignáltan tűri, szinte észre sem veszi, hogy újra hozzáérnek.*
- Nem gondoltam semmire. Éppen ellenkezőleg, azt hiszem már így is visszaéltem a vendégszereteteddel. *Szabadkozik némiképp. De most már tényleg sok lesz a jóból. Meg aztán abból rendszerint csak baj van, ha az egyik ember terhe a másiknak. A problémákat éppenséggel ki is lehet aludni.*
- Értem. De gondolom a kurvák is szívesebben eszmecserélnek melegben és olyan tető alatt, ami megfogja az esőt. Arról is gondoskodnia kell valakinek. *Válaszolja olyan rideg arckifejezéssel, amit még a kövek is megirigyelnének. Közben elveszi a felé nyújtott üvegcsét és komoly érdeklődéssel kezdi tanulmányozni a benne lévő folyadékot.*
~ Rafinált. ~ *Villannak meg szemei Nelira felé. Egyszerre olyan érzés keríti hatalmába, hogy a lány olvas a gondolataiban. ~ Oh, hogy romolna rám a nap havi söröm! Öregszem?! Komolyan ilyen könnyedén átlát rajtam egy kislány, hogy még két nevet se tudok kihúzni belőle ~ *Szinte csak nem kezd füstölni, de hirtelen észbe kap, visszanyeri uralmát és biccent, éppen csak vállát nem vonogatja jelzésképp, hogy neki aztán mindegy, hol laknak az illetők.
Az események ekkor fordulatot vesznek. Dearthan hátrahőköl, ahogy a kis cserfesszájú gyógyító torkából a parancsoló hangok előtörnek. Követi tekintetével Nelirát, ahogy az istápolni kezdi a fogadó két új vendégét. Megkezdődik a verbális adok-kapok. Dearthan egyelőre a helyéről figyel, közben a zöld italt tartalmazó üvegcsét leteszi a földre, az odavetett nyerge mellé. Ezalatt a lépcsőről egy újabb alak csatlakozik az eklektikus társasághoz. Viszonozza Haldrian pillantását, majd figyelmét visszatereli a Rhalkumn-Maavie párosra. Vele együtt három senkiházi kéregető a krimóban. Elmosolyodik. Mint valami rossz vicc. Nelira bizonyára nem foglalja imái közé a ma estét. Még csak Oren van, de nem tartja kizártnak, hogy ezek után Tavakig inkább ki sem nyit a Varjú. Halk morgás közepette felemelkedik a székről, tenyerével leveregeti a ruházatát, bár a mozdulatnak voltaképp sem jelentősége, sem indoka nincsen, majd megindul az új vendégek felé. Közben két tenyerét lazán – de jelzésértékűen – maga előtt tartva próbálja a kedélyeket ideje korán nyugtatni.*
- Én egykettőre átmelegítem, ha engedi nekem, apóka! - *Szól kedélyes hangon. Leheletnyit még szélesebbre tárja két karját, tenyerét felfelé fordítja. Közben előbb Haldrianra, majd Nelirára pillant és kacsint.*
- Na és ezt ismeri? Beszélget egy ember, egy elf és egy ork. Azt mondja az ember. Képzeljék el, én így a két kezemmel átérem a feleségem derekát. Na, de nem azért, mert nekem olyan nagy kezem van, hanem mert a feleségemnek édes-pici dereka van! Erre az elf. Ez jó, de én tudok jobbat. Az én drága feleségemnek a lábai szinte a földig leérnek a lóról. Na, de nem azért, mert olyan kicsi a ló, hanem mert olyan hosszú lába van a feleségemnek. Az ember és az elf dicsőséggel eltelve néznek egymásra. Erre felhorkan az ork. Na én is mondanék valamit. Én amikor elindulok dolgozni, akkor rácsapok az egyik ágyasom seggére. Mikor hazajövök, akkor még mindig remeg. De nem azért, mert a nőnek olyan nagy a segge…hanem mert olyan hamar hazaérek a munkából.
*Függetlenül közönségének reakciójától öblös nevetésben tör ki, ami köhögőrohamba fordul, ahogy a fájdalom beleharap rekeszizmaiba. Rövid hatásszünetet követően rendezi magát, majd mentegetőzve int.*
- Aggodalomra semmi ok. Bizonyára nem fertőző… - Tenyerével megtörli száját, és kezének rejtekében még elfojt egy további köhögési ingert. Amilyen hívatlanul bevonta magát a szituációba, olyan gyorsan fordul el, de még a válla fölött joviálisan hozzáteszi.*
- Jöjjön inkább vissza holnap reggel apóka. Ha voltaképp tudna munkát ajánlani, amúgy is meghallgatnám.
A hozzászólás írója (Dearthan Y'therion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.13 22:48:14
1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-13 19:29:54
Üzenet elküldve: 2025-12-13 19:29:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
//Kicsit ismeretlen vizeken//
*A fene nagy ramazurira már ő is kidugja a fejét a szobájából. Először csak az ajtórésen hogy hegyezze hegyes füleit egy röpke pillanatig. Becsukja az ajtót, sebtiben magára aggatja ruháit, hátrasimítja sötét loboncát, majd térül-fordul, s már a folyosón is találja magát. Na nem azért megy fel, hogy rendet tegyen, inkább csak kíváncsi. Már csak szakmájából fakadóan is szeret kimaradni a haddelhaddból, de távol álljon tőle, hogy távol maradjon bármi érdekes történéstől.*
-Mit kiabál, félszerű gnóm? *Szól rögtön, miután háta mögött hagyta a lépcsősort. Azt ugyan nem hallotta tisztán, hogy az öreg mit hadovál, de annyi baj legyen.
Felméri a vendégteret. Egy szebb napokat látott, viharvert alak a pultnál, s még kettő idegen, kikhez Nelira vélhetően épp odalibbent. A páros közül is csupán a leány az, kin szívesen nyugtatja szürke tekintetét. Őt magát persze nem igazán érdekli a gnóm fizimiskája. Aki a Kikötő utcáin nő fel, találkozik épp elég hasonlóval. Ez pedig itt nem csupán öreg, de veszélytelennek is tűnik. E tényező kellően meghozza a bátorságát hozzá, hogy a megszokottnál nagyobb elánnal éljen, már csak a hölgytársaság jelenléte miatt is.*
-Mi kéne, tata? Ha azt mondja, hogy ingyen koszt, ágy, vagy pia, akkor jobb, ha térül innen a francba. *Még mellét is dülleszti, ahogy megállapodik a pult mellett, habár csenevész testfelépítésének köszönhetően ez talán kevéssé hatásos. Futólag megméri magának Dearthant is, ki jóval nagyobb fenyegetéssel bírna hasonló helyzetben, de szerencsére az ő baját már valaki vélhetően ellátta.
A lány felé nem címezi szavait. Egyrészt kellemesebb küllemmel bír, másrészt nem volt jelen, mikor elhangzott, hogy amúgy ő sem bír nagyobb vagyonnal, mint önjelölt asztaltársasága.*
-Minden rendben, Nelira? *Még hangja is mintha mélyebbnek hatna, miközben komolykodó homlokráncolás közepette keresi meg magának a szőkeséget tekintetével. Szeret efféle szerepben tetszelegni.*
//Kicsit ismeretlen vizeken//
*A fene nagy ramazurira már ő is kidugja a fejét a szobájából. Először csak az ajtórésen hogy hegyezze hegyes füleit egy röpke pillanatig. Becsukja az ajtót, sebtiben magára aggatja ruháit, hátrasimítja sötét loboncát, majd térül-fordul, s már a folyosón is találja magát. Na nem azért megy fel, hogy rendet tegyen, inkább csak kíváncsi. Már csak szakmájából fakadóan is szeret kimaradni a haddelhaddból, de távol álljon tőle, hogy távol maradjon bármi érdekes történéstől.*
-Mit kiabál, félszerű gnóm? *Szól rögtön, miután háta mögött hagyta a lépcsősort. Azt ugyan nem hallotta tisztán, hogy az öreg mit hadovál, de annyi baj legyen.
Felméri a vendégteret. Egy szebb napokat látott, viharvert alak a pultnál, s még kettő idegen, kikhez Nelira vélhetően épp odalibbent. A páros közül is csupán a leány az, kin szívesen nyugtatja szürke tekintetét. Őt magát persze nem igazán érdekli a gnóm fizimiskája. Aki a Kikötő utcáin nő fel, találkozik épp elég hasonlóval. Ez pedig itt nem csupán öreg, de veszélytelennek is tűnik. E tényező kellően meghozza a bátorságát hozzá, hogy a megszokottnál nagyobb elánnal éljen, már csak a hölgytársaság jelenléte miatt is.*
-Mi kéne, tata? Ha azt mondja, hogy ingyen koszt, ágy, vagy pia, akkor jobb, ha térül innen a francba. *Még mellét is dülleszti, ahogy megállapodik a pult mellett, habár csenevész testfelépítésének köszönhetően ez talán kevéssé hatásos. Futólag megméri magának Dearthant is, ki jóval nagyobb fenyegetéssel bírna hasonló helyzetben, de szerencsére az ő baját már valaki vélhetően ellátta.
A lány felé nem címezi szavait. Egyrészt kellemesebb küllemmel bír, másrészt nem volt jelen, mikor elhangzott, hogy amúgy ő sem bír nagyobb vagyonnal, mint önjelölt asztaltársasága.*
-Minden rendben, Nelira? *Még hangja is mintha mélyebbnek hatna, miközben komolykodó homlokráncolás közepette keresi meg magának a szőkeséget tekintetével. Szeret efféle szerepben tetszelegni.*
1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-13 17:02:00
Üzenet elküldve: 2025-12-13 17:02:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
//Kicsit ismeretlen vizeken//
* Az öreg gnóm már felkészül rá, hogy valaki jól kupán csapja, esetleg megrugdossa, ezért nem is rezdül össze a hirtelen felé áradó asszonyi dühtől. Pedig két oldalról is érkezik, épp ezért kapkodja is egy kicsit a fejét, hogy kinek válaszoljon először. Végül úgy dönt, hogy megszólalási sorrendben szolgálja ki az őt bántókat. *
- Drága kedvesem, keeheehee. Ilyen megnyerő alakkal biztos lesz, aki felmelegít, ha tovább keresed. Ha gondolod, összehozlak valakivel, aki sokat fizet egy hozzád hasonló lánykának. A borszőlő utcában lakik, keeheehee. * Ajánlkozik Vasborda, mert neki is jól jönne egy kis arany, és ha odaviszi a lányt, akkor biztos, hogy őt is megfizetik. Kicsit túlkoros már, de biztos találnak neki is kuncsaftot. Ez után fordul a szőkeséghez, aki egy régi ismerősét hívja. *
- EZMEEHRALDA, drága, én vagyok az, az öreg Rhalkumn bácsi! Még mindig lógsz nekem száz arannyal, ha emlékszel! * Kiabál ő is, ahogy a bárpultos tette, és ezek után nem számít rá, hogy megjelenne az óriás. Ha mégis, akkor legalább lesz alkalma behajtani rajta a nemlétező adósságot, amiben szentül meg van győződve, hogy létezik. *
- Drága lányom, adózhatnál több tisztelettel az öregeknek. Én már akkor szűzhártyákat varrtam vissza a puccos kisasszonyoknak, amikor te még gondolat voltál apád fejében. Mondom, hogy nincs, ha lenne akkor már nem lenne. De ha már így megsértettél, engesztelésül igazán meghívhatsz egy kupa borra. Engem is, és ezt a szegény párát is. Át vagyunk fagyva, csak nem vagy olyan szívtelen, hogy kizavarj minket a hidegbe az előtt, hogy a csontjaink kicsit felengednek. * Kéregeti az öreg, elővéve a legbájosabb mosolyát, kivillantva öreg, lyukas fokait. Bár erős alkohol és izzadtságszagot áraszt, keze reszketése jelzi, hogy régóta nem jutott hozzá a napi betevőhöz. *
//Kicsit ismeretlen vizeken//
* Az öreg gnóm már felkészül rá, hogy valaki jól kupán csapja, esetleg megrugdossa, ezért nem is rezdül össze a hirtelen felé áradó asszonyi dühtől. Pedig két oldalról is érkezik, épp ezért kapkodja is egy kicsit a fejét, hogy kinek válaszoljon először. Végül úgy dönt, hogy megszólalási sorrendben szolgálja ki az őt bántókat. *
- Drága kedvesem, keeheehee. Ilyen megnyerő alakkal biztos lesz, aki felmelegít, ha tovább keresed. Ha gondolod, összehozlak valakivel, aki sokat fizet egy hozzád hasonló lánykának. A borszőlő utcában lakik, keeheehee. * Ajánlkozik Vasborda, mert neki is jól jönne egy kis arany, és ha odaviszi a lányt, akkor biztos, hogy őt is megfizetik. Kicsit túlkoros már, de biztos találnak neki is kuncsaftot. Ez után fordul a szőkeséghez, aki egy régi ismerősét hívja. *
- EZMEEHRALDA, drága, én vagyok az, az öreg Rhalkumn bácsi! Még mindig lógsz nekem száz arannyal, ha emlékszel! * Kiabál ő is, ahogy a bárpultos tette, és ezek után nem számít rá, hogy megjelenne az óriás. Ha mégis, akkor legalább lesz alkalma behajtani rajta a nemlétező adósságot, amiben szentül meg van győződve, hogy létezik. *
- Drága lányom, adózhatnál több tisztelettel az öregeknek. Én már akkor szűzhártyákat varrtam vissza a puccos kisasszonyoknak, amikor te még gondolat voltál apád fejében. Mondom, hogy nincs, ha lenne akkor már nem lenne. De ha már így megsértettél, engesztelésül igazán meghívhatsz egy kupa borra. Engem is, és ezt a szegény párát is. Át vagyunk fagyva, csak nem vagy olyan szívtelen, hogy kizavarj minket a hidegbe az előtt, hogy a csontjaink kicsit felengednek. * Kéregeti az öreg, elővéve a legbájosabb mosolyát, kivillantva öreg, lyukas fokait. Bár erős alkohol és izzadtságszagot áraszt, keze reszketése jelzi, hogy régóta nem jutott hozzá a napi betevőhöz. *
1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-13 16:45:56
Üzenet elküldve: 2025-12-13 16:45:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
//Kicsit - Nincstelenek//
*Amennyiben a férfi tényleg rendkívüli tüzetességgel nézi végig, nem láthat rajta hegeket, ráncokat. Fiatalabb annál, minthogy barázda jelenhessen meg makulátlan bőrén, hegeit pedig hogyan is láthatná egy olyannak, aki egy szálkaszúrás után is tud zöld varázsitalt inni, mert önmaga keveri? A deresedő halánték még nem jelent tapasztalatot is, de ha esztendők helyett azt is gyűjtött a férfi, hát szemeiben fedezhet fel olykor jeleket arra vonatkozóan, hogy esetleg nem mindig olyan felhőtlen, mint amilyennek mutatja magát, ámbár magával is könnyedén elhiteti a jókedvet a legtöbb esetben.*
- Azok, bizony. *Fontosabb Dearthan épségének felmérése, mint az, amit mond. Ilyen csúnyán elbántak vele, csoda, hogy Nelira fecsegését egyáltalán felfogja.* - Te nem vagy az, ugye? Szóval, miért kaptad a lórúgást? *Egy pillanatra visszatekint a szemekbe, hogy most már azért választ kér, fájdalom ide, vagy oda. Nem kötelessége helyre tenni egyetlen kart sem, ha nem tudja, hogy nem-e árt vele majd másnak. Bár meg kell hagyni, Nelirát teljességgel hidegen hagyná, ha rosszéletű lenne a férfi, de a választalanság okán feléledt a kíváncsisága. Elhanyagolható pillanat, neki viszont feltűnik, hogy a veszett fájdalmak ellenére sem húzza le azt az italt. Mégis milyen kocsmáros lenne, ha nem látná, hogy ha valakinek gondja van az alkohollal?! Hogy már előző nap felöntött a garatra, netán leszokófélben van, vagy atyja verte a megfogyatkozott boroskupák után, viszont honnan is tudhatná…
A férfi karja újra helyen, s Nelira egy leheletnyit bele is vörösödik a műveletbe. Nem mondhatni, hogy izgult, az nemigen szokása, na de nem olyan jó ő, mint amit láttat. Magabiztossága viszi előre, nem mindig a valódi szaktudás. De e műveletet tán még egy utcán élő kölyök is megtanulja, ha sűrűn van rá szükség.*
- Huh, még nem csináltam ilyet. Szerencsés vagy. *Haloványan felkacag, majd végigsimítja a már kevéssé sérült vállat, hogy valóban minden a helyén van-e.*
- A varázsitalokhoz jobban értek, de elkél mellé némi tudás a gyógyításról, nemde? *Megingatja a fejét, majd tovább latolgat.* - A zöld ital eltünteti azt a sok fájdalmas zúzódást, ami rajtad van. De a karodat nem illesztette volna a helyére. Varázsital, de azért nem ennyire. *Érdekes is volna, ha például egy leszakadt kar csak úgy visszanőne.*
- Nelira, igen. *Biccent, a „szívesen” szó helyett pedig csak eligazít egy tincset a csapzott homloknál. Szeret másokat érinteni.*
- Nem gondolod, hogy itt foglak megcsapolni a Taverna kellős közepén?! Még koszos is vagy. *S itt derülhet ki igazán a férfi számára, hogy ami a szőkeség szívén, az a száján, s még csak bántani sem akar vele, csupán tényt állapít meg.* - Bele megy a sebbe, akkor neked annyi. Idd meg ezt, hidd el… nagyon sokat fog segíteni.
* Átnyújt 1 db Sötétzöld varázsitalt Dearthan Y'therionnak. *
- A Sellőházban, neked? Hát… *Ajkába harap, majd most másféle szakértő szemmel nézi végig Dearthan fizimiskáját. * - … nem mondom, sármos vagy, meg minden, de biztos? Én is gondolkodtam régen azon, hogy kurva legyek, de ki venné komolyan a keverékeimet, ha előtte rajtuk kevertem… érted… *Elgondolkodva tekergeti tincseit, miközben várja a választ.*
- Tudom. Ide fognak visszajönni, mivelhogy itt laknak. *A hirtelen elkapott fej miatt a férfi álla alá nyúl. Ismét maga felé fordítja, nem tudja, hogy most zavarban van-e valamitől, vagy rosszul.* -Mondom, idd meg amit adtam és jobb lesz. *Közben látja ám, hogy beette a fene azt a sötét árnyat, na meg egy félbolond gnómot. Nem hiszi el, hogy még velük is foglalkoznia kell. Kieresztve hangját üvölt az óriásasszonyért.*
- EZMEEHRALDA! Kérlek, szükség van rád!
*Sejtelmei szerint már csak bosszúból sem dugja ki a nő az orrát a konyhából, amíg nincs igazi baj.*
- Kibírod még egy kicsit? Ki kell szolgáljam… *Fintorba rendeződik az arca hirtelen, ahogy meghallja a koldulási kísérletet és az arra adott választ. Mi a bánat van ma itt, hogy senkinek nincs pénze?* … vagy dobnom… *Persze ha megitta a zöldet Dearthan, még segíteni is tudna neki, ha szükséges, de egy pillanatra magára hagyja, választalanul, már ami az alvóhelyét illeti.*
- Édeseim! *közel libben a kettőshöz* - Lehet, hogy az imént rosszul hallottam, de az jutott el a fülemig, hogy nincs miből kifizetnetek a szolgáltatásainkat. *Tettetett szomorúsággal biggyed le a szája, majd mintha eszébe ötlött volna valami, elkezd felfelé görbülni.* - De van egy ötletem. Te, Öreg! *Néz a gnómra* - Látom rajtad, hogy összekunyeráltad már az italra valót. Csak a megszokás miatt tartod így a kezed, mi? Ismerem ám ezt a trükköt… *sóhajt fel színpadiasan* - Szóval, hívd meg ezt a lányt, ahelyett, hogy zaklatnád, és akkor egyikőtöket sem penderít ki a kedvenc óriásasszonyom, akit az imént szólítottam.
*Húz a szíve vissza az elesettjéhez, így nem kíván sokat foglalatoskodni a koldusokkal.*
//Kicsit - Nincstelenek//
*Amennyiben a férfi tényleg rendkívüli tüzetességgel nézi végig, nem láthat rajta hegeket, ráncokat. Fiatalabb annál, minthogy barázda jelenhessen meg makulátlan bőrén, hegeit pedig hogyan is láthatná egy olyannak, aki egy szálkaszúrás után is tud zöld varázsitalt inni, mert önmaga keveri? A deresedő halánték még nem jelent tapasztalatot is, de ha esztendők helyett azt is gyűjtött a férfi, hát szemeiben fedezhet fel olykor jeleket arra vonatkozóan, hogy esetleg nem mindig olyan felhőtlen, mint amilyennek mutatja magát, ámbár magával is könnyedén elhiteti a jókedvet a legtöbb esetben.*
- Azok, bizony. *Fontosabb Dearthan épségének felmérése, mint az, amit mond. Ilyen csúnyán elbántak vele, csoda, hogy Nelira fecsegését egyáltalán felfogja.* - Te nem vagy az, ugye? Szóval, miért kaptad a lórúgást? *Egy pillanatra visszatekint a szemekbe, hogy most már azért választ kér, fájdalom ide, vagy oda. Nem kötelessége helyre tenni egyetlen kart sem, ha nem tudja, hogy nem-e árt vele majd másnak. Bár meg kell hagyni, Nelirát teljességgel hidegen hagyná, ha rosszéletű lenne a férfi, de a választalanság okán feléledt a kíváncsisága. Elhanyagolható pillanat, neki viszont feltűnik, hogy a veszett fájdalmak ellenére sem húzza le azt az italt. Mégis milyen kocsmáros lenne, ha nem látná, hogy ha valakinek gondja van az alkohollal?! Hogy már előző nap felöntött a garatra, netán leszokófélben van, vagy atyja verte a megfogyatkozott boroskupák után, viszont honnan is tudhatná…
A férfi karja újra helyen, s Nelira egy leheletnyit bele is vörösödik a műveletbe. Nem mondhatni, hogy izgult, az nemigen szokása, na de nem olyan jó ő, mint amit láttat. Magabiztossága viszi előre, nem mindig a valódi szaktudás. De e műveletet tán még egy utcán élő kölyök is megtanulja, ha sűrűn van rá szükség.*
- Huh, még nem csináltam ilyet. Szerencsés vagy. *Haloványan felkacag, majd végigsimítja a már kevéssé sérült vállat, hogy valóban minden a helyén van-e.*
- A varázsitalokhoz jobban értek, de elkél mellé némi tudás a gyógyításról, nemde? *Megingatja a fejét, majd tovább latolgat.* - A zöld ital eltünteti azt a sok fájdalmas zúzódást, ami rajtad van. De a karodat nem illesztette volna a helyére. Varázsital, de azért nem ennyire. *Érdekes is volna, ha például egy leszakadt kar csak úgy visszanőne.*
- Nelira, igen. *Biccent, a „szívesen” szó helyett pedig csak eligazít egy tincset a csapzott homloknál. Szeret másokat érinteni.*
- Nem gondolod, hogy itt foglak megcsapolni a Taverna kellős közepén?! Még koszos is vagy. *S itt derülhet ki igazán a férfi számára, hogy ami a szőkeség szívén, az a száján, s még csak bántani sem akar vele, csupán tényt állapít meg.* - Bele megy a sebbe, akkor neked annyi. Idd meg ezt, hidd el… nagyon sokat fog segíteni.
* Átnyújt 1 db Sötétzöld varázsitalt Dearthan Y'therionnak.
*- A Sellőházban, neked? Hát… *Ajkába harap, majd most másféle szakértő szemmel nézi végig Dearthan fizimiskáját. * - … nem mondom, sármos vagy, meg minden, de biztos? Én is gondolkodtam régen azon, hogy kurva legyek, de ki venné komolyan a keverékeimet, ha előtte rajtuk kevertem… érted… *Elgondolkodva tekergeti tincseit, miközben várja a választ.*
- Tudom. Ide fognak visszajönni, mivelhogy itt laknak. *A hirtelen elkapott fej miatt a férfi álla alá nyúl. Ismét maga felé fordítja, nem tudja, hogy most zavarban van-e valamitől, vagy rosszul.* -Mondom, idd meg amit adtam és jobb lesz. *Közben látja ám, hogy beette a fene azt a sötét árnyat, na meg egy félbolond gnómot. Nem hiszi el, hogy még velük is foglalkoznia kell. Kieresztve hangját üvölt az óriásasszonyért.*
- EZMEEHRALDA! Kérlek, szükség van rád!
*Sejtelmei szerint már csak bosszúból sem dugja ki a nő az orrát a konyhából, amíg nincs igazi baj.*
- Kibírod még egy kicsit? Ki kell szolgáljam… *Fintorba rendeződik az arca hirtelen, ahogy meghallja a koldulási kísérletet és az arra adott választ. Mi a bánat van ma itt, hogy senkinek nincs pénze?* … vagy dobnom… *Persze ha megitta a zöldet Dearthan, még segíteni is tudna neki, ha szükséges, de egy pillanatra magára hagyja, választalanul, már ami az alvóhelyét illeti.*
- Édeseim! *közel libben a kettőshöz* - Lehet, hogy az imént rosszul hallottam, de az jutott el a fülemig, hogy nincs miből kifizetnetek a szolgáltatásainkat. *Tettetett szomorúsággal biggyed le a szája, majd mintha eszébe ötlött volna valami, elkezd felfelé görbülni.* - De van egy ötletem. Te, Öreg! *Néz a gnómra* - Látom rajtad, hogy összekunyeráltad már az italra valót. Csak a megszokás miatt tartod így a kezed, mi? Ismerem ám ezt a trükköt… *sóhajt fel színpadiasan* - Szóval, hívd meg ezt a lányt, ahelyett, hogy zaklatnád, és akkor egyikőtöket sem penderít ki a kedvenc óriásasszonyom, akit az imént szólítottam.
*Húz a szíve vissza az elesettjéhez, így nem kíván sokat foglalatoskodni a koldusokkal.*
1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-13 11:43:22
Üzenet elküldve: 2025-12-13 11:43:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Nincstelenek//
//Vasborda Rhalkumn//
*A bejárathoz közel lévő egyik asztalnál ül egyedül, síri csendben, mikor is ijedten rezzen össze attól, hogy az ajtó hirtelen és váratlanul vágódik ki, majd még egyszer, amikor a betérő, furcsa szerzet mögött a huzat jól be is csapja azt. Legalább a hideg nem jön be.
Amint konstatálja, hogy a gnóm kéregetni próbál, rögtön el is fordítja tőle a fejét, mintha csak abban bízna, hogy ha ő nem látja a másikat, akkor amaz is levegőnek fogja nézni, de sajnos hiába jó az ötlet, nem hoz eredményt.
Az öreg megtalálja magának, s még akkor sem hagyja békén, mikor határozottan nem tervez neki válaszolni. Csak mondja, mondja és mondja tovább a magáét. Maavie szinte biztos benne, hogy már most is van benne épp elég folyékony kenyér.
A férfi végül tovább áll, hogy más asztaloknál kuncsorogjon. A lány ekkor kissé megkönnyebbül, de nem sokáig, mert visszatér hozzá a most már nem is furcsa, hanem nagyon is idegesítő alak. Maavie most nem fordul el, hanem búvalbélelt ábrázattal felé fordul, és meg is szólal.*
- Hagyjon már békén engem! Nem látja, hogy nekem sincs semmim? Üres az asztalom, és az is marad. *Mutat végig maga előtt, s valóban, még csak egy üres tányér vagy pohár sincs előtte, csupán a nagy semmi, meg egy félig leégett gyertya, de még az sincs meggyújtva.*
- Az mondjuk jó lenne, ha valami felmelegítene, valóban… *Egy forró teáról vagy hasonlóról álmodozik, miközben összehúzza magán a szakadt, kopott, fekete, csuklyás köpenyét.*
//Nincstelenek//
//Vasborda Rhalkumn//
*A bejárathoz közel lévő egyik asztalnál ül egyedül, síri csendben, mikor is ijedten rezzen össze attól, hogy az ajtó hirtelen és váratlanul vágódik ki, majd még egyszer, amikor a betérő, furcsa szerzet mögött a huzat jól be is csapja azt. Legalább a hideg nem jön be.
Amint konstatálja, hogy a gnóm kéregetni próbál, rögtön el is fordítja tőle a fejét, mintha csak abban bízna, hogy ha ő nem látja a másikat, akkor amaz is levegőnek fogja nézni, de sajnos hiába jó az ötlet, nem hoz eredményt.
Az öreg megtalálja magának, s még akkor sem hagyja békén, mikor határozottan nem tervez neki válaszolni. Csak mondja, mondja és mondja tovább a magáét. Maavie szinte biztos benne, hogy már most is van benne épp elég folyékony kenyér.
A férfi végül tovább áll, hogy más asztaloknál kuncsorogjon. A lány ekkor kissé megkönnyebbül, de nem sokáig, mert visszatér hozzá a most már nem is furcsa, hanem nagyon is idegesítő alak. Maavie most nem fordul el, hanem búvalbélelt ábrázattal felé fordul, és meg is szólal.*
- Hagyjon már békén engem! Nem látja, hogy nekem sincs semmim? Üres az asztalom, és az is marad. *Mutat végig maga előtt, s valóban, még csak egy üres tányér vagy pohár sincs előtte, csupán a nagy semmi, meg egy félig leégett gyertya, de még az sincs meggyújtva.*
- Az mondjuk jó lenne, ha valami felmelegítene, valóban… *Egy forró teáról vagy hasonlóról álmodozik, miközben összehúzza magán a szakadt, kopott, fekete, csuklyás köpenyét.*
1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-13 11:01:33
Üzenet elküldve: 2025-12-13 11:01:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*A szemkontaktusra hamar reagál. Amíg a lány kórságra utaló jelek után kutat Dearthan fáradt, enyhén bevérzett szemeiben, azalatt Nelira is megfigyelésben részesül, mint ahogy a medvecsapdába szorult farkas figyeli meg a felé igyekvő vadászt. Amennyire helyzete és időnként elködösödő tudata engedi, apró jeleket kutat a nő arcán. Szépséghibákat, hegeket, a mimika apró játékait. Igyekszik elkapni, hogy az incselkedő szavait kísérő mosoly ösztönösen vagy megkésve, kissé modorosan jelenik meg orcáján. Figyeli a smaragd szempár futását. Hol időzik a tekintete és esetleg honnét kapja el sűrűbb pislogások közepette. Vizsgálódása lentebb téved. A kulcscsont alá, de hamvas keblek fölé eső pontra, hogy lássa rutinosnak tűnő gyógyítójának mennyire egyenletes a légzése. Követi kezeinek mozgását is, hátha azok mozdulatain keresztül tanúságot szerezhet arról, melyik a domináns, és melyik a lustább. Ha Nelira ruhaujjának hossza engedi, a csuklóján keres izgalmas jeleket: a bőr sötétebb tónusait a csukló szélén vagy hegeket az ereknél.
Amikor a kis ujjacskák a bordákhoz érnek, a sérülést kiváltó indokra vonatkozó válasz helyett egy jól időzített nyögésbe fulladó morgással felel. A múlt történései néha érzékenyebbek, mint a jelen sebesülései. *
~ Nehéz dolgok és polcok? Netán gúnyolódik velem? ~ *Egyelőre nem tudja eldönteni, hogy ennyire szánalmas a külleme vagy ez továbbra is egy színjáték része. A testét hullámokban ostorozó fájdalom elől Nelira hangjába és csacsogásába menekül, és csak bólogat. Mint a horogra akadt hal, mikor kénytelen-kelletlen megadja magát a vonó akaratnak.*
- Igen…semmirekellők… *Nehéz eldönteni, hogy ez adekvát válaszként elfogadható, vagy már csak üres kooperáció a férfi részéről. Beszél. Amíg beszél, van akarat.
Térül-fordul a kis szépség. Dearthan próbálja ezt is figyelemmel kísérni, de néhány pillanatra egészen elhomályosul a látása. Amit felfog, illetve az eddig látottak alapján a tudatának mélyén megállapítja, hogy ápolója a külsejével ellentétben nem egy szende kisleány. Uralkodik a helyzeten. Nem veszíti el a fejét. Ugyanakkor önmagát is megdicséri, hiszen egészen jól nevelt sebesült. Itt bizonyára rosszabb kuncsaftokhoz vannak szokva. Ordító, őrjöngő, hisztérikus dúvadok, akik macerálnak ha kell, ha nem.
Az elé tartott itókára a kelleténél hosszabb mohón, szinte sóvárogva néz, de tétlen marad. Majd felpillant Nelira zöld szemeibe. Bal keze önkéntelenül megrándul. Egyszer. Kétszer. Hétköznapi, jelentéktelen kis apróság. Megrázza a fejét és leteszi az italt. A rongyot a szájába veszi és fogait amilyen mélyen csak tudja, az anyagba vájja. Talpát a földnek feszíti. Homlokát összeráncolja. Amennyire lehet, testét egyetlen izomcsomóba feszíti. Tompa, nedvesen reccsenő pattanás kíséretében mozdul helyére a csont. Dearthan rövid, fojtott hangon a rongyba üvölt. Bal tenyerének élével kétszer-háromszor beleüt valamibe maga mögött. Aztán elmúlik a fájdalom. A lány mozdulatsorában nincs kivetnivaló. Ha gyógyításban ilyen ügyes, nem szeretné megismerni milyen, amikor fájdalmat akar okozni. Zihálva löki hátra fejét és hálás tekintettel néz fel Nelirára. A rongyot a szájából kiveszi, hogy megtörölgethesse a homlokát és a tarkóját.*
- Nem tudom, mi az a zöld ital. *Mondja és óvatosan próbára teszi jobb vállát, amibe még nem tért vissza teljesen az élet, így olyan, mintha csak egy ideges test lenne, amit a törzséhez csatoltak volna. Mozog. És nem fáj annyira. Ez már talán jó jel. Egyszerre kijózanodott. Tudja, hogy most van egy kis ideje, amíg nem ér el tudatáig a törzsének fájdalma.*
- Nelira, igaz? *Mintha a kreol bőrű nő így szólította volna, mikor beléptek.* - Köszönöm.
*Most ő is óvatosan megtapogatja a bevérzéstől fekete-lila-zöld színektől tarka törzsét. Sajnos ezzel kapcsolatban már nem sok tapasztalata van. Elég hülyén néz ki. Ha már fel kell dobnia a bakancsot, legalább ne úgy nézzen ki a hullája, mintha egy zárdányi kislány bohóckodta volna össze festékkel.*
- Egy javasasszonytól azt láttam felvágja, hogy kiengedje a rossz vért. Ugyan elpatkolt a fickó, de az asszony szerint csak gyenge volt. Az őrmesterem pedig esküdött, hogy bármilyen bajnak jót tesz a hátba rúgás. *Elbizonytalanodik, hogy ezeket a gondolatokat ugyan miért osztotta meg. Annak, hogy ő mit tud vagy mit nem tud nincs túl nagy jelentősége jelenleg. Ezért inkább gyorsan hozzáteszi, ha még van lehetősége.*
- Rád bízom. Csak olcsó legyen…apropó, nem tudod véletlenül a Sellőben is adnak-e munkát? Tudod, tartozások. *Elgondolkodik, hogy kiegészítse azzal, hogy a ringyó munka nem érdekli, de aztán inkább megtartja magának. Na nem azért, mert fél, hogy esetleg érzékeny pontra tapint.*
- Illetve a páros, akik idehoztak. A nevüket elfelejtettem. Tudod, hogy hogy találhatnám meg őket?
*Érzi, hogy ismét kezd elszállni testéből az erő, de nem a várt fájdalom tör rá. Inkább kiüresedett sóvárgás. Egyszerre több aggasztó jelet vél felfedezni. Torka természetellenesen kiszárad. Tenyerét nyirkosnak érzi, a bőre viszont húz, mintha hirtelen kisebb lenne rá és bármelyik pillanatban szétrepedhetne rajta. Szeme cikázni kezd, fejét gyorsan maga elé fordítja, el Nelirától ha a lány észlelne rajta valamit. Megpróbál mozdulatlan maradni, de szinte lehetetlen, mert úgy tetszik minden porcikája, mintha ki akarna törni irányítása alól. A feszültség alig érzékelhetően vibrál körülötte. Aztán ahogy jött, úgy múlik el az érzés. Az eddig bennrekedt levegő halkan kiszakad belőle.*
- Van fáskamrátok vagy csűrötök, ahol alhatok? *Kérdezi. Hangja tompa és sötét, az iménti epizód utóhatásaként.*
*A szemkontaktusra hamar reagál. Amíg a lány kórságra utaló jelek után kutat Dearthan fáradt, enyhén bevérzett szemeiben, azalatt Nelira is megfigyelésben részesül, mint ahogy a medvecsapdába szorult farkas figyeli meg a felé igyekvő vadászt. Amennyire helyzete és időnként elködösödő tudata engedi, apró jeleket kutat a nő arcán. Szépséghibákat, hegeket, a mimika apró játékait. Igyekszik elkapni, hogy az incselkedő szavait kísérő mosoly ösztönösen vagy megkésve, kissé modorosan jelenik meg orcáján. Figyeli a smaragd szempár futását. Hol időzik a tekintete és esetleg honnét kapja el sűrűbb pislogások közepette. Vizsgálódása lentebb téved. A kulcscsont alá, de hamvas keblek fölé eső pontra, hogy lássa rutinosnak tűnő gyógyítójának mennyire egyenletes a légzése. Követi kezeinek mozgását is, hátha azok mozdulatain keresztül tanúságot szerezhet arról, melyik a domináns, és melyik a lustább. Ha Nelira ruhaujjának hossza engedi, a csuklóján keres izgalmas jeleket: a bőr sötétebb tónusait a csukló szélén vagy hegeket az ereknél.
Amikor a kis ujjacskák a bordákhoz érnek, a sérülést kiváltó indokra vonatkozó válasz helyett egy jól időzített nyögésbe fulladó morgással felel. A múlt történései néha érzékenyebbek, mint a jelen sebesülései. *
~ Nehéz dolgok és polcok? Netán gúnyolódik velem? ~ *Egyelőre nem tudja eldönteni, hogy ennyire szánalmas a külleme vagy ez továbbra is egy színjáték része. A testét hullámokban ostorozó fájdalom elől Nelira hangjába és csacsogásába menekül, és csak bólogat. Mint a horogra akadt hal, mikor kénytelen-kelletlen megadja magát a vonó akaratnak.*
- Igen…semmirekellők… *Nehéz eldönteni, hogy ez adekvát válaszként elfogadható, vagy már csak üres kooperáció a férfi részéről. Beszél. Amíg beszél, van akarat.
Térül-fordul a kis szépség. Dearthan próbálja ezt is figyelemmel kísérni, de néhány pillanatra egészen elhomályosul a látása. Amit felfog, illetve az eddig látottak alapján a tudatának mélyén megállapítja, hogy ápolója a külsejével ellentétben nem egy szende kisleány. Uralkodik a helyzeten. Nem veszíti el a fejét. Ugyanakkor önmagát is megdicséri, hiszen egészen jól nevelt sebesült. Itt bizonyára rosszabb kuncsaftokhoz vannak szokva. Ordító, őrjöngő, hisztérikus dúvadok, akik macerálnak ha kell, ha nem.
Az elé tartott itókára a kelleténél hosszabb mohón, szinte sóvárogva néz, de tétlen marad. Majd felpillant Nelira zöld szemeibe. Bal keze önkéntelenül megrándul. Egyszer. Kétszer. Hétköznapi, jelentéktelen kis apróság. Megrázza a fejét és leteszi az italt. A rongyot a szájába veszi és fogait amilyen mélyen csak tudja, az anyagba vájja. Talpát a földnek feszíti. Homlokát összeráncolja. Amennyire lehet, testét egyetlen izomcsomóba feszíti. Tompa, nedvesen reccsenő pattanás kíséretében mozdul helyére a csont. Dearthan rövid, fojtott hangon a rongyba üvölt. Bal tenyerének élével kétszer-háromszor beleüt valamibe maga mögött. Aztán elmúlik a fájdalom. A lány mozdulatsorában nincs kivetnivaló. Ha gyógyításban ilyen ügyes, nem szeretné megismerni milyen, amikor fájdalmat akar okozni. Zihálva löki hátra fejét és hálás tekintettel néz fel Nelirára. A rongyot a szájából kiveszi, hogy megtörölgethesse a homlokát és a tarkóját.*
- Nem tudom, mi az a zöld ital. *Mondja és óvatosan próbára teszi jobb vállát, amibe még nem tért vissza teljesen az élet, így olyan, mintha csak egy ideges test lenne, amit a törzséhez csatoltak volna. Mozog. És nem fáj annyira. Ez már talán jó jel. Egyszerre kijózanodott. Tudja, hogy most van egy kis ideje, amíg nem ér el tudatáig a törzsének fájdalma.*
- Nelira, igaz? *Mintha a kreol bőrű nő így szólította volna, mikor beléptek.* - Köszönöm.
*Most ő is óvatosan megtapogatja a bevérzéstől fekete-lila-zöld színektől tarka törzsét. Sajnos ezzel kapcsolatban már nem sok tapasztalata van. Elég hülyén néz ki. Ha már fel kell dobnia a bakancsot, legalább ne úgy nézzen ki a hullája, mintha egy zárdányi kislány bohóckodta volna össze festékkel.*
- Egy javasasszonytól azt láttam felvágja, hogy kiengedje a rossz vért. Ugyan elpatkolt a fickó, de az asszony szerint csak gyenge volt. Az őrmesterem pedig esküdött, hogy bármilyen bajnak jót tesz a hátba rúgás. *Elbizonytalanodik, hogy ezeket a gondolatokat ugyan miért osztotta meg. Annak, hogy ő mit tud vagy mit nem tud nincs túl nagy jelentősége jelenleg. Ezért inkább gyorsan hozzáteszi, ha még van lehetősége.*
- Rád bízom. Csak olcsó legyen…apropó, nem tudod véletlenül a Sellőben is adnak-e munkát? Tudod, tartozások. *Elgondolkodik, hogy kiegészítse azzal, hogy a ringyó munka nem érdekli, de aztán inkább megtartja magának. Na nem azért, mert fél, hogy esetleg érzékeny pontra tapint.*
- Illetve a páros, akik idehoztak. A nevüket elfelejtettem. Tudod, hogy hogy találhatnám meg őket?
*Érzi, hogy ismét kezd elszállni testéből az erő, de nem a várt fájdalom tör rá. Inkább kiüresedett sóvárgás. Egyszerre több aggasztó jelet vél felfedezni. Torka természetellenesen kiszárad. Tenyerét nyirkosnak érzi, a bőre viszont húz, mintha hirtelen kisebb lenne rá és bármelyik pillanatban szétrepedhetne rajta. Szeme cikázni kezd, fejét gyorsan maga elé fordítja, el Nelirától ha a lány észlelne rajta valamit. Megpróbál mozdulatlan maradni, de szinte lehetetlen, mert úgy tetszik minden porcikája, mintha ki akarna törni irányítása alól. A feszültség alig érzékelhetően vibrál körülötte. Aztán ahogy jött, úgy múlik el az érzés. Az eddig bennrekedt levegő halkan kiszakad belőle.*
- Van fáskamrátok vagy csűrötök, ahol alhatok? *Kérdezi. Hangja tompa és sötét, az iménti epizód utóhatásaként.*
1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-12 23:11:02
Üzenet elküldve: 2025-12-12 23:11:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Az ivó ajtaja felvágódik, és egy ősöreg, aszott kis gnómot sodor be a szél. Bár járása darabos, arra azért ügyel, hogy befelé menet ne vágjon a sejhajára az ajtó, amit a huzat bevág mögötte egy hangos csapódás keretében. Kiváló minőségű fából készülhetett, és a zsanérokat se ette el az idő vasfoga, mert nem szakad ki, bármennyire is tombol odakint az istenek haragja. *
- Egy kis aprót, keeheehee? * Teszi fel a kérdést, ahogy betér, és kezd szokásos kéregető körtúrájába. Amennyiben nem dobják ki rögtön, egyből vegzálni kezdi a vendégeket. *
- Csak egy kicsit, itókára kéne, no. * Noszogat valakit, akit elér. *
- Az se baj, ha egybül korsóból kapom, keeheehee. * Teszi még hozzá, ahogy görnyedten járkál, és próbálja elkapni valakinek a figyelmét, aki hajlandó. *
- Vagy egy kis kenyeret, ha valaki volna olyan kedves. Folyékonyat, ha lehet. Keeheehee. * Mondja tovább a magáét, nem válogat, hogy kihez fordul, aki éppen közel van hozzá, azt megtalálja. Az se baj, ha többször. *
- Gyümölcsöt is szeretem ám, csak folyós legyen. Bor, pálinka, mindegy nekem, keeheehe. A lényeg az egészség, nem igaz? Valaki csak megszán egy szegény öregembert. Cefet hideg van, kell valami, ami felmelegít. Éneklek és táncolok is akár, keeheehee.
* Az ivó ajtaja felvágódik, és egy ősöreg, aszott kis gnómot sodor be a szél. Bár járása darabos, arra azért ügyel, hogy befelé menet ne vágjon a sejhajára az ajtó, amit a huzat bevág mögötte egy hangos csapódás keretében. Kiváló minőségű fából készülhetett, és a zsanérokat se ette el az idő vasfoga, mert nem szakad ki, bármennyire is tombol odakint az istenek haragja. *
- Egy kis aprót, keeheehee? * Teszi fel a kérdést, ahogy betér, és kezd szokásos kéregető körtúrájába. Amennyiben nem dobják ki rögtön, egyből vegzálni kezdi a vendégeket. *
- Csak egy kicsit, itókára kéne, no. * Noszogat valakit, akit elér. *
- Az se baj, ha egybül korsóból kapom, keeheehee. * Teszi még hozzá, ahogy görnyedten járkál, és próbálja elkapni valakinek a figyelmét, aki hajlandó. *
- Vagy egy kis kenyeret, ha valaki volna olyan kedves. Folyékonyat, ha lehet. Keeheehee. * Mondja tovább a magáét, nem válogat, hogy kihez fordul, aki éppen közel van hozzá, azt megtalálja. Az se baj, ha többször. *
- Gyümölcsöt is szeretem ám, csak folyós legyen. Bor, pálinka, mindegy nekem, keeheehe. A lényeg az egészség, nem igaz? Valaki csak megszán egy szegény öregembert. Cefet hideg van, kell valami, ami felmelegít. Éneklek és táncolok is akár, keeheehee.
1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-12 16:59:03
Üzenet elküldve: 2025-12-12 16:59:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Szereti, ha az történik, amit ő akar, így hát, ha állt is a férfi, rettentő gyorsasággal kell újra ültébe visszaereszkednie, mert úgy kívánja megvizsgálni. Szerencséjére a személyes varázsának is van némi ereje, így amaz kérés nélkül is megteszi, ami kíván.
Eleinte nem sokat törődik azzal, hogy a férfi ki fia, borja. Olyan, mint a többi a kikötőben: kétes, sebesült és mosdatlan. Tán, ha nem állna olyan csálén a karja, még tőrrel is próbálkozna, hogy az egyszem leányból itt a hatalmas vendégtérben kiszedje a fizetését, amit még meg sem kapott. Mindent összevetve, egyáltalán nincs ínyére valaki, aki nem Dayaneer. Vagy esetleg Relael, de már kezd letenni róla, hogy hamar láthatja, így a köztes időre szüksége van valami plátóira legalább. Plátóira, ami azért néhány adag tömény után valósággá válik. De ahogy elillan a szépséges wegtoreni illata, úgy tűnik el emlékeiből is. Kérészéletű tud lenni Nelira kívánalma. Kevesen égetnek lelkébe billogot, hogy folyamatosan emlékezzen rájuk. Így hát maradt Dearthan, aki előtte ül. Ha már ő az, ki végre társaságával szórakoztatja a szőkeséget, hát megilleti az odaadó Neli-féle gondoskodás. A kelleténél jobban kedveli, ha ostobának nézik, de az alkímia, s gyógyítás olyan feladat, amiben igen nehéz úgy ama szerepben tetszelegni, hogy hagyja is a páciens, hogy rajta gyakorlatozzon. Viszont levetkőzni azt, hogy minden mozdulata olyan, mintha a szobájába hívná vendégül a férfit, lehetetlen. Ösztön, túlélés ez. Örökös társa a kelletés, ámbár most nem játszik rá túlzón. Épphogy csak a kebleivel kér egy kis csendet és nyugalmat.*
- Ó, te szegény. *Vizsgálódása közepette nem rest annak álla alá simítani, majd a szemeibe nézni, hogy annak lélektükrei vajon mutatnak-e intő jeleket. Már az is eredmény, ha a melleiről a smaragdjaiba tud tekintetni.*
- Netán rossz nőt próbáltál fel, vagy meglovasítottad valaki tulajdonát? *Puhán koppint annak orrára egy cinkos vigyorral, majd megállapítja magában, hogy a korosodónak tűnő ábrázat is ínyére van, míg kissé megszabdalva is. Most már nyugodtan felállhat a férfi, hogy Nelira legyen az, aki szívesen leülne a látottak miatt.*
- Húha. *Állapítja meg szaknyelven. Még ajkát is biggyeszti hozzá. Nos, efféle kántálástól még senki nem gyógyult meg, így inkább azzal tölti el a következő perceket, hogy tovább tapogat egy idegent, kinek felsőteste igen sok színben pompázik. Mozdulatai most sem feleslegesen barbárok, de néhol muszáj erősebbnek hatnia, hátha megállapít egy kis bordatörést is. Kár volna, ha valami átszúrná egy szép férfi tüdejét. Aki neki fog dolgozni.*
- Vannak nehéz dolgok, amiket nem tudok megemelni és… a szobámba is fel kéne szögelni egy félig leszakadt polcot. *Még ugyan használható keze is csak egy van Dearthannak, feladata rögvest kettő.* - Semmirekellők itt a férfiak, úgy vettem észre. *Kezd fecsegésbe.* - Az egyik eliszkol, ha baj van, a másik pedig az orrát fúrná Dayaneer kerek fenekébe, de az nem úgy tűnik, hogy hagyja neki. Mégis követi, mint egy ázott kutya. *Nevet fel, majd elveszi végül a puha ujjacskáit a mellkasról, s engedi, hogy leüljön a másik.* - Egyszóval, elkél a segítség.
*Megforgatja rögvest a szemeit, ügyelve arra, hogy igen rosszallónak tűnjön.*
- Nem az okoz nehézséget, hogy hogyan csináljam, hanem az, hogyha elájulsz, akkor felkaparjalak a földről. Ne hidd, hogy elvonszolnálak a tengerig, amúgy. Nehéz vagy. Na de akkor csinálom egyedül. De várjál! *Felemeli mutatóujját, s úgy libben a söntés mögé, hogy egy magának kitöltött, de meg nem ivott kupica rumot szolgáljon fel fájdalomcsillapítás, vagy lélekerősítő gyanánt.*
- Húzd le gyorsan, hidd el, jobb lesz. Aztán tessék, jobb nincs. *Adja a tiszta rongyot, ami keze ügyébe akadt a pulttól jövet.
Amaz bármelyik kérésének is tegyen eleget, a szőkeség, ha nem is mesterin, de legalább nem rosszul kivitelezi a vállának helyretételét. Csodák-csodájára, még ettól a mozdulatsortól sem tér el, amit kértek tőle, így ha minden jól megy, egy kattanás és egy éles fájdalom után megszállja Dearthan-t a béke és már csak mellkasa fog zsibogni. Meg tán az ágyéka, ha rájön, milyen szép teremtés is foglalatoskodik vele.*
- Már csak azt kéne tudjam, hogy elég-e neked egy egyszerű zöld ital. De valószínleg nem. Csúf az a zúzódás. *Ingatja a fejét.*
*Szereti, ha az történik, amit ő akar, így hát, ha állt is a férfi, rettentő gyorsasággal kell újra ültébe visszaereszkednie, mert úgy kívánja megvizsgálni. Szerencséjére a személyes varázsának is van némi ereje, így amaz kérés nélkül is megteszi, ami kíván.
Eleinte nem sokat törődik azzal, hogy a férfi ki fia, borja. Olyan, mint a többi a kikötőben: kétes, sebesült és mosdatlan. Tán, ha nem állna olyan csálén a karja, még tőrrel is próbálkozna, hogy az egyszem leányból itt a hatalmas vendégtérben kiszedje a fizetését, amit még meg sem kapott. Mindent összevetve, egyáltalán nincs ínyére valaki, aki nem Dayaneer. Vagy esetleg Relael, de már kezd letenni róla, hogy hamar láthatja, így a köztes időre szüksége van valami plátóira legalább. Plátóira, ami azért néhány adag tömény után valósággá válik. De ahogy elillan a szépséges wegtoreni illata, úgy tűnik el emlékeiből is. Kérészéletű tud lenni Nelira kívánalma. Kevesen égetnek lelkébe billogot, hogy folyamatosan emlékezzen rájuk. Így hát maradt Dearthan, aki előtte ül. Ha már ő az, ki végre társaságával szórakoztatja a szőkeséget, hát megilleti az odaadó Neli-féle gondoskodás. A kelleténél jobban kedveli, ha ostobának nézik, de az alkímia, s gyógyítás olyan feladat, amiben igen nehéz úgy ama szerepben tetszelegni, hogy hagyja is a páciens, hogy rajta gyakorlatozzon. Viszont levetkőzni azt, hogy minden mozdulata olyan, mintha a szobájába hívná vendégül a férfit, lehetetlen. Ösztön, túlélés ez. Örökös társa a kelletés, ámbár most nem játszik rá túlzón. Épphogy csak a kebleivel kér egy kis csendet és nyugalmat.*
- Ó, te szegény. *Vizsgálódása közepette nem rest annak álla alá simítani, majd a szemeibe nézni, hogy annak lélektükrei vajon mutatnak-e intő jeleket. Már az is eredmény, ha a melleiről a smaragdjaiba tud tekintetni.*
- Netán rossz nőt próbáltál fel, vagy meglovasítottad valaki tulajdonát? *Puhán koppint annak orrára egy cinkos vigyorral, majd megállapítja magában, hogy a korosodónak tűnő ábrázat is ínyére van, míg kissé megszabdalva is. Most már nyugodtan felállhat a férfi, hogy Nelira legyen az, aki szívesen leülne a látottak miatt.*
- Húha. *Állapítja meg szaknyelven. Még ajkát is biggyeszti hozzá. Nos, efféle kántálástól még senki nem gyógyult meg, így inkább azzal tölti el a következő perceket, hogy tovább tapogat egy idegent, kinek felsőteste igen sok színben pompázik. Mozdulatai most sem feleslegesen barbárok, de néhol muszáj erősebbnek hatnia, hátha megállapít egy kis bordatörést is. Kár volna, ha valami átszúrná egy szép férfi tüdejét. Aki neki fog dolgozni.*
- Vannak nehéz dolgok, amiket nem tudok megemelni és… a szobámba is fel kéne szögelni egy félig leszakadt polcot. *Még ugyan használható keze is csak egy van Dearthannak, feladata rögvest kettő.* - Semmirekellők itt a férfiak, úgy vettem észre. *Kezd fecsegésbe.* - Az egyik eliszkol, ha baj van, a másik pedig az orrát fúrná Dayaneer kerek fenekébe, de az nem úgy tűnik, hogy hagyja neki. Mégis követi, mint egy ázott kutya. *Nevet fel, majd elveszi végül a puha ujjacskáit a mellkasról, s engedi, hogy leüljön a másik.* - Egyszóval, elkél a segítség.
*Megforgatja rögvest a szemeit, ügyelve arra, hogy igen rosszallónak tűnjön.*
- Nem az okoz nehézséget, hogy hogyan csináljam, hanem az, hogyha elájulsz, akkor felkaparjalak a földről. Ne hidd, hogy elvonszolnálak a tengerig, amúgy. Nehéz vagy. Na de akkor csinálom egyedül. De várjál! *Felemeli mutatóujját, s úgy libben a söntés mögé, hogy egy magának kitöltött, de meg nem ivott kupica rumot szolgáljon fel fájdalomcsillapítás, vagy lélekerősítő gyanánt.*
- Húzd le gyorsan, hidd el, jobb lesz. Aztán tessék, jobb nincs. *Adja a tiszta rongyot, ami keze ügyébe akadt a pulttól jövet.
Amaz bármelyik kérésének is tegyen eleget, a szőkeség, ha nem is mesterin, de legalább nem rosszul kivitelezi a vállának helyretételét. Csodák-csodájára, még ettól a mozdulatsortól sem tér el, amit kértek tőle, így ha minden jól megy, egy kattanás és egy éles fájdalom után megszállja Dearthan-t a béke és már csak mellkasa fog zsibogni. Meg tán az ágyéka, ha rájön, milyen szép teremtés is foglalatoskodik vele.*
- Már csak azt kéne tudjam, hogy elég-e neked egy egyszerű zöld ital. De valószínleg nem. Csúf az a zúzódás. *Ingatja a fejét.*
1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-12-11 10:05:26
Üzenet elküldve: 2025-12-11 10:05:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Talán a lányból fakadó bűbáj, talán a szövetroncsolódás okozta izomgyengeség miatt, de ahogy Nelira közelebb lép hozzá, térdei megremegnek és kénytelen visszazuttyanni a székre. Pár pillanatig némán, kábán és sután hagyja, amíg ápolója fentről lefelé megkezdi az analízist. Tekintete a nő dekoltázsán megakad, s még azután sem kapja el a tekintetét, miután tudata kellőképp kitisztul. Ismét megköszörüli a torkát.*
- Mondják, hogy a lovak eleje gonosz. Nos a túlvégük egyenesen alattomos. *Sóhajt és kissé hátradől.* - A felkarolóim sora… *Kissé felmordul, ahogy a vértjéből megmaradt részeket próbálja kilazítani, hogy ledobhassa magáról.* - …egyre hosszabb, mióta a városban vagyok.
*Közben lopva felméri a környezetét: az esetleges veszélyforrásokat, menekülési útvonalakat, illetve a szertehagyott eszközöket, amiket improvizált fegyverekké lehet alakítani, ha a szükség úgy hozza. Tekintete körbevándorol és végül ismét megpihen Nelirán, aki mindezalatt alaposan szemrevételezhette a férfit. Láthatja, hogy Dearthan arca térképként festi le hosszú, ritkán kegyes életének nyomait. Szeme, orra és szája körül metszett hegeknek, barázdáknak csak egy részét köszönheti nevetésnek vagy középkorúságának. Magas, erős homloka alatt markáns szemöldökívének árnyékában mélyen ülnek a meleg fényű, barna szemek, melyeknek enyhe izzást kölcsönöz az, hogy a férfi kicsit összehúzza, hunyorítja tekintetét. Orra szabályos, határozott vonalú. Szinte királyi. Szája egyenes, nem cakkozott. Felső ajka vékonyabb, mint az alsó, ami némi ridegséget kölcsönöz. Alsó ajkán frissen hegesedett véres folt őrzi mementóként a koraeste történéseit. Arcát talán kissé idő előtt ezüstösbe hajló szakáll keretezi, melynek rendezetlensége az etikett iránti közömbösség jele. Vékonyszálú, feketéből kiszürkült, deresedő haja a vándorélet szerint ritkán, de célnak megfelelően kiigazított. Elől középhosszúra vágva, hogy ne zavarjon, tarkónál pedig szélfútta. Most halántékánál és tarkójánál kissé nedves, csatakos, ami az utóbbi órák küzdelmét jelezheti, amit a szervezete folytatott az életben maradásért. A jobb arccsont és halánték magasságában észrevehető néhány könnyebb zúzódás okozta elszíneződés, de oly enyhe, hogy figyelemre se méltó, azok inkább javítottak a férfi ábrázatán.*
~ Ez volna a csel? ~ *Lamentál, miközben Dayaneer és Niall szavait és tetteit próbálja felidézni magában.* ~ A jó öreg perdita-taktika? ~ * Gondolatai cikáznak. Megpróbálja sorra venni a számára előnyösebb és a kedvezőtlenebb eshetőségeket is. De vajon mit akarnának kicsalni belőle ennek a lánynak a felhasználásával, amit nem tudtak volna az utcán késhegy segítségével? Aztán gondolatai kissé meglassulnak. Talán kezd túl gyanakvó lenni? Lehet, hogy egyszerűen csak…mázlija van? Ezt az eshetőséget azonnal elveti.*
- De ha lehet, munkát vállalok itt, amíg ledolgozom a tartozásom. - *Közben megpróbál lassan felállni ültéből az inget bal kezével felhúzni mellkasáig úgy, hogy jobb karját lehetőség szerint ne mozgassa és szemügyre vehessék a ruházat alatt takart sérüléseket. Testén a férfierőt nem lehetne hivalkodónak mondani. Talán udvarias leírás lenne a szikár, teherhez szokott fizikum. Hasa lapos, de nem feszes; az izomzatra réteget hordott már az idő. Az izzadságtól hidegnyirkos testén – ami legalább öt nap lemaradásban van a tisztálkodást illetően – egyetlen nagy szembeötlő sérülés fedezhető fel. Legalább dinnye méretű feketéllő véraláfutás, ami bal mellét, illetve oldalát borítja és hasán egészen a köldökéig húzódik. Élesebb szem kiveheti a duzzanat széleiből a lópata formáját és méretét. Ezen kívül egy-egy szilánk okozta szúrt vagy vágott seb és kisebb zúzódás.*
- Oh… *Rukkol elő saját véleményével a sebet illetően.
Ha Nelira netán ezen a tájékon is folytatná a módszeres, taktilis és jóleső letapogatást, azt Dearthan hősiesen elviselné. Kisvártatva és egy vontatott sóhaj kíséretében visszaül a székre.*
- A vállam gyerekjáték. Csak térdelj be ide a hónom alá, fogd meg a csuklóm és húzd lassan arrafelé. Meg előtte adj kócot vagy egy rongyot amire ráharaphatok. - *Akár ezt a módszert választják, akár más mellett dönt a nő, Dearthan nem ellenkezik. Fejét megint hátradönti és becsukja a szemét, hogy lélekben felkészülhessen.* - …ha elájulnék és kirabolnál, utána csak ne a tengerbe dobjatok.
~ Oh, a varjak tépkednék meg, add, hogy ne kelljen levágni a karom. Add, hogy ez a lány tudja is, hogy mit csinál. ~ *Próbálja a belülről feltörő és eluralkodó kétségbeesését elfolytani magában, amennyire lehet.*
*Talán a lányból fakadó bűbáj, talán a szövetroncsolódás okozta izomgyengeség miatt, de ahogy Nelira közelebb lép hozzá, térdei megremegnek és kénytelen visszazuttyanni a székre. Pár pillanatig némán, kábán és sután hagyja, amíg ápolója fentről lefelé megkezdi az analízist. Tekintete a nő dekoltázsán megakad, s még azután sem kapja el a tekintetét, miután tudata kellőképp kitisztul. Ismét megköszörüli a torkát.*
- Mondják, hogy a lovak eleje gonosz. Nos a túlvégük egyenesen alattomos. *Sóhajt és kissé hátradől.* - A felkarolóim sora… *Kissé felmordul, ahogy a vértjéből megmaradt részeket próbálja kilazítani, hogy ledobhassa magáról.* - …egyre hosszabb, mióta a városban vagyok.
*Közben lopva felméri a környezetét: az esetleges veszélyforrásokat, menekülési útvonalakat, illetve a szertehagyott eszközöket, amiket improvizált fegyverekké lehet alakítani, ha a szükség úgy hozza. Tekintete körbevándorol és végül ismét megpihen Nelirán, aki mindezalatt alaposan szemrevételezhette a férfit. Láthatja, hogy Dearthan arca térképként festi le hosszú, ritkán kegyes életének nyomait. Szeme, orra és szája körül metszett hegeknek, barázdáknak csak egy részét köszönheti nevetésnek vagy középkorúságának. Magas, erős homloka alatt markáns szemöldökívének árnyékában mélyen ülnek a meleg fényű, barna szemek, melyeknek enyhe izzást kölcsönöz az, hogy a férfi kicsit összehúzza, hunyorítja tekintetét. Orra szabályos, határozott vonalú. Szinte királyi. Szája egyenes, nem cakkozott. Felső ajka vékonyabb, mint az alsó, ami némi ridegséget kölcsönöz. Alsó ajkán frissen hegesedett véres folt őrzi mementóként a koraeste történéseit. Arcát talán kissé idő előtt ezüstösbe hajló szakáll keretezi, melynek rendezetlensége az etikett iránti közömbösség jele. Vékonyszálú, feketéből kiszürkült, deresedő haja a vándorélet szerint ritkán, de célnak megfelelően kiigazított. Elől középhosszúra vágva, hogy ne zavarjon, tarkónál pedig szélfútta. Most halántékánál és tarkójánál kissé nedves, csatakos, ami az utóbbi órák küzdelmét jelezheti, amit a szervezete folytatott az életben maradásért. A jobb arccsont és halánték magasságában észrevehető néhány könnyebb zúzódás okozta elszíneződés, de oly enyhe, hogy figyelemre se méltó, azok inkább javítottak a férfi ábrázatán.*
~ Ez volna a csel? ~ *Lamentál, miközben Dayaneer és Niall szavait és tetteit próbálja felidézni magában.* ~ A jó öreg perdita-taktika? ~ * Gondolatai cikáznak. Megpróbálja sorra venni a számára előnyösebb és a kedvezőtlenebb eshetőségeket is. De vajon mit akarnának kicsalni belőle ennek a lánynak a felhasználásával, amit nem tudtak volna az utcán késhegy segítségével? Aztán gondolatai kissé meglassulnak. Talán kezd túl gyanakvó lenni? Lehet, hogy egyszerűen csak…mázlija van? Ezt az eshetőséget azonnal elveti.*
- De ha lehet, munkát vállalok itt, amíg ledolgozom a tartozásom. - *Közben megpróbál lassan felállni ültéből az inget bal kezével felhúzni mellkasáig úgy, hogy jobb karját lehetőség szerint ne mozgassa és szemügyre vehessék a ruházat alatt takart sérüléseket. Testén a férfierőt nem lehetne hivalkodónak mondani. Talán udvarias leírás lenne a szikár, teherhez szokott fizikum. Hasa lapos, de nem feszes; az izomzatra réteget hordott már az idő. Az izzadságtól hidegnyirkos testén – ami legalább öt nap lemaradásban van a tisztálkodást illetően – egyetlen nagy szembeötlő sérülés fedezhető fel. Legalább dinnye méretű feketéllő véraláfutás, ami bal mellét, illetve oldalát borítja és hasán egészen a köldökéig húzódik. Élesebb szem kiveheti a duzzanat széleiből a lópata formáját és méretét. Ezen kívül egy-egy szilánk okozta szúrt vagy vágott seb és kisebb zúzódás.*
- Oh… *Rukkol elő saját véleményével a sebet illetően.
Ha Nelira netán ezen a tájékon is folytatná a módszeres, taktilis és jóleső letapogatást, azt Dearthan hősiesen elviselné. Kisvártatva és egy vontatott sóhaj kíséretében visszaül a székre.*
- A vállam gyerekjáték. Csak térdelj be ide a hónom alá, fogd meg a csuklóm és húzd lassan arrafelé. Meg előtte adj kócot vagy egy rongyot amire ráharaphatok. - *Akár ezt a módszert választják, akár más mellett dönt a nő, Dearthan nem ellenkezik. Fejét megint hátradönti és becsukja a szemét, hogy lélekben felkészülhessen.* - …ha elájulnék és kirabolnál, utána csak ne a tengerbe dobjatok.
~ Oh, a varjak tépkednék meg, add, hogy ne kelljen levágni a karom. Add, hogy ez a lány tudja is, hogy mit csinál. ~ *Próbálja a belülről feltörő és eluralkodó kétségbeesését elfolytani magában, amennyire lehet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1811-1830