Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-02 18:04:17
Üzenet elküldve: 2024-02-02 18:04:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
*A félvér fiú hamar feladja a kérdezősködést. Egy darabig még mintha habozna a fukar válasz hallatán, de végül csak visszamegy a pulthoz, magához véve a sört is. Hogy nem issza meg, az már nem Kyr dolga. Ő felajánlotta.
A galériának és tartószerkezetének tanulmányozása közben egyébként is hamarosan észreveszi az emeletről visszaérkező Relaelt - átöltözve. Egy pillantással nyugtázza csupán a ruhaválasztást és a bravúrosan rövid időt, amit a nő fent töltött. Nem mintha bármi köze lenne ahhoz, hogy miben tervez a városba menni, a drága prémen mégis elidőzik egy pillanatra a tekintete, mielőtt pusztán formaiságból bólintana az indulás kérdésére. Megvárja a másik búcsúzó szavait, majd maga szó nélkül lép ki utána az utcára.
Hunyorog a benti térhez képest bántóan éles fényekre, amíg a karámhoz sétálnak.*
- Régen.
*Nem tartja magát kimondottan jó lovasnak, de a leesés veszélye azért nem fenyegeti. Megszokásból méri végig a fogadó környékét, amíg várnak. Bár magában bizonytalanul fogadja az ötletet, hogy Relael mögött utazzon, az elhangzó kérdés manipulatívnak érződő szóhasználata nem lepi meg. A közelebb hajolásra hirtelen csak a fejét fordítja a nő felé a nézelődésből, első pillanatban nem tudva mire vélni a váratlan mozdulatot. Az elhangzó szavakra és a hozzájuk kapcsolódó bizalmas hangra azonban rezzenéstelen marad a helyén, egyedül a szemöldökét vonva összébb. Lassan emeli vissza az állát, a lovára várakozó hosszúéletűt figyelve. Nem tudja Relael mit akar elérni valójában, és már csak ezért is - bár lenne mit válaszolnia, - jobbnak látja megtartani magának a gondolatait.
Az istállóból időközben kilépő kocsmáros biccentésére hasonló mód reagál, összefonva maga előtt a karjait. Az utcát kezdi fürkészni ismét, amíg beszélgetnek mellette. Nem tartja magát az elhangzó dolgok feltétlen részesének, de a fülét azért nem csukja be, és ezért nem kerüli el a figyelmét a morgásba fulladó mondat sem, bár nem adja jelét, hogy hallotta volna.
Arcán különösebb érdeklődés nélkül veszi szemügyre a nő hátasát, miközben Mardeii eltűnik az ivóban, finoman nyújtva a ló pofájáért a kezét.*
- Jobb szeretem én diktálni a tempót. *S ha kutyagolna, minden bizonnyal az ő ütemében haladnának.* - De nem utasíthatom el a kérésed, ha lovagolni kívánsz velem.
*A félvér fiú hamar feladja a kérdezősködést. Egy darabig még mintha habozna a fukar válasz hallatán, de végül csak visszamegy a pulthoz, magához véve a sört is. Hogy nem issza meg, az már nem Kyr dolga. Ő felajánlotta.
A galériának és tartószerkezetének tanulmányozása közben egyébként is hamarosan észreveszi az emeletről visszaérkező Relaelt - átöltözve. Egy pillantással nyugtázza csupán a ruhaválasztást és a bravúrosan rövid időt, amit a nő fent töltött. Nem mintha bármi köze lenne ahhoz, hogy miben tervez a városba menni, a drága prémen mégis elidőzik egy pillanatra a tekintete, mielőtt pusztán formaiságból bólintana az indulás kérdésére. Megvárja a másik búcsúzó szavait, majd maga szó nélkül lép ki utána az utcára.
Hunyorog a benti térhez képest bántóan éles fényekre, amíg a karámhoz sétálnak.*
- Régen.
*Nem tartja magát kimondottan jó lovasnak, de a leesés veszélye azért nem fenyegeti. Megszokásból méri végig a fogadó környékét, amíg várnak. Bár magában bizonytalanul fogadja az ötletet, hogy Relael mögött utazzon, az elhangzó kérdés manipulatívnak érződő szóhasználata nem lepi meg. A közelebb hajolásra hirtelen csak a fejét fordítja a nő felé a nézelődésből, első pillanatban nem tudva mire vélni a váratlan mozdulatot. Az elhangzó szavakra és a hozzájuk kapcsolódó bizalmas hangra azonban rezzenéstelen marad a helyén, egyedül a szemöldökét vonva összébb. Lassan emeli vissza az állát, a lovára várakozó hosszúéletűt figyelve. Nem tudja Relael mit akar elérni valójában, és már csak ezért is - bár lenne mit válaszolnia, - jobbnak látja megtartani magának a gondolatait.
Az istállóból időközben kilépő kocsmáros biccentésére hasonló mód reagál, összefonva maga előtt a karjait. Az utcát kezdi fürkészni ismét, amíg beszélgetnek mellette. Nem tartja magát az elhangzó dolgok feltétlen részesének, de a fülét azért nem csukja be, és ezért nem kerüli el a figyelmét a morgásba fulladó mondat sem, bár nem adja jelét, hogy hallotta volna.
Arcán különösebb érdeklődés nélkül veszi szemügyre a nő hátasát, miközben Mardeii eltűnik az ivóban, finoman nyújtva a ló pofájáért a kezét.*
- Jobb szeretem én diktálni a tempót. *S ha kutyagolna, minden bizonnyal az ő ütemében haladnának.* - De nem utasíthatom el a kérésed, ha lovagolni kívánsz velem.
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-02 17:25:34
Üzenet elküldve: 2024-02-02 17:25:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*Alissäna már óvatosan ki merné jelenteni azt, hogy kezdi kiismerni Haldriant, részben ennek köszönhetően, s részben amiatt, mert a fiú nehezen képes palástolni valódi érzéseit a kurtizán érzékeli rajta a leheletnyi ellenérzést. Kicsit szórakoztatja, de igyekszik csillapítani ezen, elvégre a fattyú mondhatni törzsvendége, s fontos, hogy kellemesen kiegyensúlyozottan érezze magát mellette.*
- Sajnálom, hogy elhanyagoltalak. Nekem egyébként hiányoztál.
*Kérdésére ugyan nem kapott választ, de nem veszi a szívére, helyette dorombolva igyekszik Haldrian kegyeibe visszaédesgetni magát.
Haldrian érintése kellemes, kissé libabőrössé is válik tőle, valamint felbátorítja őt arra, hogy a közöttük lévő szerény távolságot még inkább csökkentse.*
- Igen.
*Feleli először tárgyilagosan, közben arcát Haldrian nyakához simítja. Kellemes meleg a fiú bőre, a napbarnított színe is wegtorenre emlékezteti őt.*
- Nagyon ki is merültem. A kisasszony és a vendégei igen nagy étvágyú emberek.
*Már a hosszú találkozó gondolatára is elzsibbadnak végtagjai az igénybevételtől, de igyekszik tartani magát, holott jól tudja, hogy Haldrian a kissé nyúzottabb formájával is tökéletesen megelégedne.
A nyílt kérdés meglepi, látszik is a meghökkenés a leány arcán. Nem egészen érti Haldrian miért akarja ezt tudni, hirtelen nem is képes felelni erre, szerencséjére ezt követően tovább is haladnak a kissé talán kellemetlen témáról. Alissäna szeret pletykálni, de csak akkor, ha magától jön, ám ha rákérdeznek akkor elfogja az az érzés, hogy valóban helytelen erről sutyorognia.*
- Nos, nagyon jól esne egy forró fürdő.
*Egy sóhajjal lejjebb ereszkednek vállai, a korábbi kizökkenést leszámítva ismét kiegyensúlyozott a félvér jelenlétében.*
- Szóval ha megkérnéd a kedvemért azt a borzasztó óriás asszonyt, hogy készítsen nekem egy jó meleg fürdővizet, akkor csatlakozhatsz hozzám és beszélgethetünk.
*Nem bánja a csípőjén pihenő kézfejet, hiszen ez a fajta diszkrét közelség még nem ijeszti meg. Tekintete közben a pulton lévő sörre vándorol.*
- Nocsak nocsak, iszogatunk?
*Alissäna már óvatosan ki merné jelenteni azt, hogy kezdi kiismerni Haldriant, részben ennek köszönhetően, s részben amiatt, mert a fiú nehezen képes palástolni valódi érzéseit a kurtizán érzékeli rajta a leheletnyi ellenérzést. Kicsit szórakoztatja, de igyekszik csillapítani ezen, elvégre a fattyú mondhatni törzsvendége, s fontos, hogy kellemesen kiegyensúlyozottan érezze magát mellette.*
- Sajnálom, hogy elhanyagoltalak. Nekem egyébként hiányoztál.
*Kérdésére ugyan nem kapott választ, de nem veszi a szívére, helyette dorombolva igyekszik Haldrian kegyeibe visszaédesgetni magát.
Haldrian érintése kellemes, kissé libabőrössé is válik tőle, valamint felbátorítja őt arra, hogy a közöttük lévő szerény távolságot még inkább csökkentse.*
- Igen.
*Feleli először tárgyilagosan, közben arcát Haldrian nyakához simítja. Kellemes meleg a fiú bőre, a napbarnított színe is wegtorenre emlékezteti őt.*
- Nagyon ki is merültem. A kisasszony és a vendégei igen nagy étvágyú emberek.
*Már a hosszú találkozó gondolatára is elzsibbadnak végtagjai az igénybevételtől, de igyekszik tartani magát, holott jól tudja, hogy Haldrian a kissé nyúzottabb formájával is tökéletesen megelégedne.
A nyílt kérdés meglepi, látszik is a meghökkenés a leány arcán. Nem egészen érti Haldrian miért akarja ezt tudni, hirtelen nem is képes felelni erre, szerencséjére ezt követően tovább is haladnak a kissé talán kellemetlen témáról. Alissäna szeret pletykálni, de csak akkor, ha magától jön, ám ha rákérdeznek akkor elfogja az az érzés, hogy valóban helytelen erről sutyorognia.*
- Nos, nagyon jól esne egy forró fürdő.
*Egy sóhajjal lejjebb ereszkednek vállai, a korábbi kizökkenést leszámítva ismét kiegyensúlyozott a félvér jelenlétében.*
- Szóval ha megkérnéd a kedvemért azt a borzasztó óriás asszonyt, hogy készítsen nekem egy jó meleg fürdővizet, akkor csatlakozhatsz hozzám és beszélgethetünk.
*Nem bánja a csípőjén pihenő kézfejet, hiszen ez a fajta diszkrét közelség még nem ijeszti meg. Tekintete közben a pulton lévő sörre vándorol.*
- Nocsak nocsak, iszogatunk?
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-02 16:53:52
Üzenet elküldve: 2024-02-02 16:53:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Múzsa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Megmosolyogja Mykael történetét a kötés alatt lapuló tetoválásról. A fiatal harcos pont olyan szentimentálisnak tűnik, aki sokat ad az ilyesfajta apróságokra is. Persze a kurtizán is belátja, hogy van abban valami szép, ha emlékeztet valami azokra a bajtársakra, akikkel egykoron halál közeli élményeket osztott meg.
Az érzéseknek viszont itt nincs helye és ideje, Alissäna egészen más célból lett a szobába hívva. Persze azzal sem volna probléma, ha Mykael magányát enyhítené az ő társaságával, ám a fiú még nincs abban a korban, amikor ez motiválja egy pillangó mellett. Rövidesen megérzi, hogy színjátéka a várt eredményt hozza, melyet Alissäna a szokásos "énekével" tetéz. Kurta szavak hagyják csak el ajkait, melyek többnyire az isteneket emlegetik, vagy Mykael nevét ismételgetik, esetleg tovább ösztökélik partnerét.
Testével leköveti a fiú ritmusát, ezzel is növelve az élmény intenzitását, közben persze hajlik Mykael vágyának bármilyen óhajára.
A légyott szenvedélyes, s rövid, pont ahogy Alissäna szereti. A mozgás oroszlán része nem rá hárult, de így is kellőképpen kimelegedett, s szíve is hevesen ver, ezért örömmel bújik a fiatal katona mellé, hogy pihegve heverje ki az őt ért ostromot.*
- Hogy te milyen egy drága fiú vagy.
*Duruzsolja, s ha engedik, akkor szembe fordul Mykaellel, hogy egyenesen a fiú íriszeibe bámuljon. Aprócska tenyerét az ifjú katona arcára simítja, miközben annak csodálatában sütkérezik.*
- Meg tudnálak zabálni.
*Gonoszan nyelvével benedvesíti ajkát, majd játszadozására felkuncog.*
- Nem tervezek máshova menni. Ha nem küldenek el, akkor maradok, akkor pedig itt ismét találkozunk.
*Szórakozottan játszik ujjaival Mykael bőrén, majd áttér annak egy göndörödő tincsére.*
- Itt fogok rád várni.
*Egy könnyed puszit nyom a fiú orcájára, majd lassan arrébb gurul az ágyon. Először felül, komótosan, nem sietve el.*
- Ha óhajtod, akkor leveleket is írok neked. Szeretnéd?
*Mosolyogva pillant az ágyon fekvő fiúra karcsú válla felett, közben pedig alaposan megtisztogatja magát, hogy ismét felöltözhessen.*
//Múzsa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Megmosolyogja Mykael történetét a kötés alatt lapuló tetoválásról. A fiatal harcos pont olyan szentimentálisnak tűnik, aki sokat ad az ilyesfajta apróságokra is. Persze a kurtizán is belátja, hogy van abban valami szép, ha emlékeztet valami azokra a bajtársakra, akikkel egykoron halál közeli élményeket osztott meg.
Az érzéseknek viszont itt nincs helye és ideje, Alissäna egészen más célból lett a szobába hívva. Persze azzal sem volna probléma, ha Mykael magányát enyhítené az ő társaságával, ám a fiú még nincs abban a korban, amikor ez motiválja egy pillangó mellett. Rövidesen megérzi, hogy színjátéka a várt eredményt hozza, melyet Alissäna a szokásos "énekével" tetéz. Kurta szavak hagyják csak el ajkait, melyek többnyire az isteneket emlegetik, vagy Mykael nevét ismételgetik, esetleg tovább ösztökélik partnerét.
Testével leköveti a fiú ritmusát, ezzel is növelve az élmény intenzitását, közben persze hajlik Mykael vágyának bármilyen óhajára.
A légyott szenvedélyes, s rövid, pont ahogy Alissäna szereti. A mozgás oroszlán része nem rá hárult, de így is kellőképpen kimelegedett, s szíve is hevesen ver, ezért örömmel bújik a fiatal katona mellé, hogy pihegve heverje ki az őt ért ostromot.*
- Hogy te milyen egy drága fiú vagy.
*Duruzsolja, s ha engedik, akkor szembe fordul Mykaellel, hogy egyenesen a fiú íriszeibe bámuljon. Aprócska tenyerét az ifjú katona arcára simítja, miközben annak csodálatában sütkérezik.*
- Meg tudnálak zabálni.
*Gonoszan nyelvével benedvesíti ajkát, majd játszadozására felkuncog.*
- Nem tervezek máshova menni. Ha nem küldenek el, akkor maradok, akkor pedig itt ismét találkozunk.
*Szórakozottan játszik ujjaival Mykael bőrén, majd áttér annak egy göndörödő tincsére.*
- Itt fogok rád várni.
*Egy könnyed puszit nyom a fiú orcájára, majd lassan arrébb gurul az ágyon. Először felül, komótosan, nem sietve el.*
- Ha óhajtod, akkor leveleket is írok neked. Szeretnéd?
*Mosolyogva pillant az ágyon fekvő fiúra karcsú válla felett, közben pedig alaposan megtisztogatja magát, hogy ismét felöltözhessen.*
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-02 13:36:20
Üzenet elküldve: 2024-02-02 13:36:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
*Előbb a vörös üstökkel megáldott fiatal férfit pillantja meg, aki a csapost keresi meg társaságával, csak ezután a nyomában a láthatóan jó kedélyű Alissänát. Persze, tudja ő, hogy merre jártak. Igyekszik palástolni az arcán átfutó bosszúságot, s teszi ezt több-kevesebb sikerrel.
Rögtön megüti őt a pillangó illata és a finom, törékeny női test közelségének érzete. Nehéz lenne nem figyelni Alissänára.*
-Itt voltam végig. Csak hát elfoglalt voltál. *Alaposan megnyomja a megfelelő szót, miközben portörlést színlel a pulton. Túlzás lenne azt állítani, hogy beleőrül a féltékenységbe, de valahogy zavarja Alissäna megosztott figyelme.
Az utolsó, felé intézett szavak, na meg az érintések felcsigázzák. Nem olyan izgatottság ez, mint Relael esetében. Az csupán vágyódás valami elérhetetlen után, ez viszont... Valóságos és karnyújtásnyira van.*
-Elég sok kuncsaftod akadt. *Jegyzi meg könnyed hangon, miközben hátrasöpör egy kósza tincset Alissäna válláról. Emlékszik a zsoldosformára, a vörösre, aki legutóbb lejött... És még ki tudja. A vörös dolga zavarja a leginkább. Főleg, mert amaz is a Taverna szolgálatában áll és van már rovása a számlán.*
-Milyenek voltak? Mármint... *Nem csak némi sértődöttség lappang hangjában, de kíváncsiság is. Érdeklődve emelkednek magasba szemöldökei, miközben közelebb hajol.*
-Tudod, felmehetnénk beszélgetni. *Keze a lány csípőjére siklik, de tekintete az ébenhajú szépség arcát kémleli, vajon vevő-e rá. Nem csak ébredező férfivágya hajtja, valóban szívesen tölt időt Alissäna közelében. Még akkor is, ha nincs rá pénze.*
*Előbb a vörös üstökkel megáldott fiatal férfit pillantja meg, aki a csapost keresi meg társaságával, csak ezután a nyomában a láthatóan jó kedélyű Alissänát. Persze, tudja ő, hogy merre jártak. Igyekszik palástolni az arcán átfutó bosszúságot, s teszi ezt több-kevesebb sikerrel.
Rögtön megüti őt a pillangó illata és a finom, törékeny női test közelségének érzete. Nehéz lenne nem figyelni Alissänára.*
-Itt voltam végig. Csak hát elfoglalt voltál. *Alaposan megnyomja a megfelelő szót, miközben portörlést színlel a pulton. Túlzás lenne azt állítani, hogy beleőrül a féltékenységbe, de valahogy zavarja Alissäna megosztott figyelme.
Az utolsó, felé intézett szavak, na meg az érintések felcsigázzák. Nem olyan izgatottság ez, mint Relael esetében. Az csupán vágyódás valami elérhetetlen után, ez viszont... Valóságos és karnyújtásnyira van.*
-Elég sok kuncsaftod akadt. *Jegyzi meg könnyed hangon, miközben hátrasöpör egy kósza tincset Alissäna válláról. Emlékszik a zsoldosformára, a vörösre, aki legutóbb lejött... És még ki tudja. A vörös dolga zavarja a leginkább. Főleg, mert amaz is a Taverna szolgálatában áll és van már rovása a számlán.*
-Milyenek voltak? Mármint... *Nem csak némi sértődöttség lappang hangjában, de kíváncsiság is. Érdeklődve emelkednek magasba szemöldökei, miközben közelebb hajol.*
-Tudod, felmehetnénk beszélgetni. *Keze a lány csípőjére siklik, de tekintete az ébenhajú szépség arcát kémleli, vajon vevő-e rá. Nem csak ébredező férfivágya hajtja, valóban szívesen tölt időt Alissäna közelében. Még akkor is, ha nincs rá pénze.*
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-02 13:16:54
Üzenet elküldve: 2024-02-02 13:16:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*Alissäna első dolga felmérni, hogy hány vendég van a fogadótérben, majd ezt követően a pult mögött álló személyzetet keresi. Szerencséjére nem a savanyúképű óriásasszony helyettesítette őt, hanem félvér rajongója, akivel már régóta nem beszéltek. Legalábbis neki soknak tűnt a külön töltött idő, főleg mert számtalan dolgot pletykálna el Haldriannak.
Kissé kimerült, ez meglátszik rajta, de a tőle megszokott barátságos mosollyal sorol be a fiú mellé. Fáradtsága ellenére jó a hangulata, ami sejthető abból is, hogy csípőjével játékosan meglöki a söntés mögött unatkozó tolvajt.*
- Hiányoztam?
*Felkönyököl a ragacsos pultra.*
- Olyan sok minden történ, alig várom, hogy elmesélhessem. Te merre jártál egyébként? Csak nem megint a Sellőházban?
*Számonkérése során igyekszik szigorúnak mutatkozni, teljes testével Haldrian felé fordul, és összeszűkült szemekkel méregeti a fiút.*
- Ugye nem cserélsz le valami formásabb sellőre?
*Változtat gesztusain, s most inkább szomorkásabb tónust üt meg, alsó ajkát lebiggyesztve kezdi meg érzelmi zsarolását.*
- Akkor bizony nagyon magányos lennék.
*Haldrianhoz közeledik, a fiú felsőjével babrál, látszólag csak kisimít egy gyűrődést, de ez is játéka része.*
*Alissäna első dolga felmérni, hogy hány vendég van a fogadótérben, majd ezt követően a pult mögött álló személyzetet keresi. Szerencséjére nem a savanyúképű óriásasszony helyettesítette őt, hanem félvér rajongója, akivel már régóta nem beszéltek. Legalábbis neki soknak tűnt a külön töltött idő, főleg mert számtalan dolgot pletykálna el Haldriannak.
Kissé kimerült, ez meglátszik rajta, de a tőle megszokott barátságos mosollyal sorol be a fiú mellé. Fáradtsága ellenére jó a hangulata, ami sejthető abból is, hogy csípőjével játékosan meglöki a söntés mögött unatkozó tolvajt.*
- Hiányoztam?
*Felkönyököl a ragacsos pultra.*
- Olyan sok minden történ, alig várom, hogy elmesélhessem. Te merre jártál egyébként? Csak nem megint a Sellőházban?
*Számonkérése során igyekszik szigorúnak mutatkozni, teljes testével Haldrian felé fordul, és összeszűkült szemekkel méregeti a fiút.*
- Ugye nem cserélsz le valami formásabb sellőre?
*Változtat gesztusain, s most inkább szomorkásabb tónust üt meg, alsó ajkát lebiggyesztve kezdi meg érzelmi zsarolását.*
- Akkor bizony nagyon magányos lennék.
*Haldrianhoz közeledik, a fiú felsőjével babrál, látszólag csak kisimít egy gyűrődést, de ez is játéka része.*
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-02 11:47:49
Üzenet elküldve: 2024-02-02 11:47:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mardeii Krils//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Komótosan és fütyörészve sétál vissza a fogadótérhez. Egy dallamot fütyörészik, ami még a minap ragadt meg a fejében attól a zenésztől. Sajnos a címét nem tudja, és a zenészt sem találja, így egyelőre a fejében ragadt dallammal kell beérnie. *
~ Az a rohadt zenész még egyszer eljátszhatná. ~
* Odalép a pulthoz, ahol Mardeiit pillantja meg. *
- Üdv, Mardeii! Szép napunk van, nem igaz?
* Leül az egyik székre, majd a fejét megtámasztva felkönyököl a bárpultra. *
- Nincs valami balhé mostanában? Valakit úgy pofán vágnék.
* Körbenéz a fogadótérben. Sok olyan van, akit nem ismer, és egyre kevesebb az olyan, akit ismer. Nem látja Leont sem, így elképzelhető, hogy nem lesz balhé. *
~ Hol a faszomban van már az a balfasz kalóz is? ~
* Meglepő módon kissé lelombozza a kalóz hiánya. Szívesen visszaadná már azt a szájba vágást, amivel tartozik még neki.
Ami még jobban aggasztja, az Relael hiánya. Persze tudja, hogy ő fontos ember, aki mindenhova utazgat, és mindenkivel tárgyalgat, mégis kíváncsi a hollétére. *
~ Vajon hol lehet? ~
* Visszafordul Mardeii felé. *
- Nem tudod, hogy hol van a Nagysága?
A hozzászólás írója (Agin Nardan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.02 11:49:03
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Komótosan és fütyörészve sétál vissza a fogadótérhez. Egy dallamot fütyörészik, ami még a minap ragadt meg a fejében attól a zenésztől. Sajnos a címét nem tudja, és a zenészt sem találja, így egyelőre a fejében ragadt dallammal kell beérnie. *
~ Az a rohadt zenész még egyszer eljátszhatná. ~
* Odalép a pulthoz, ahol Mardeiit pillantja meg. *
- Üdv, Mardeii! Szép napunk van, nem igaz?
* Leül az egyik székre, majd a fejét megtámasztva felkönyököl a bárpultra. *
- Nincs valami balhé mostanában? Valakit úgy pofán vágnék.
* Körbenéz a fogadótérben. Sok olyan van, akit nem ismer, és egyre kevesebb az olyan, akit ismer. Nem látja Leont sem, így elképzelhető, hogy nem lesz balhé. *
~ Hol a faszomban van már az a balfasz kalóz is? ~
* Meglepő módon kissé lelombozza a kalóz hiánya. Szívesen visszaadná már azt a szájba vágást, amivel tartozik még neki.
Ami még jobban aggasztja, az Relael hiánya. Persze tudja, hogy ő fontos ember, aki mindenhova utazgat, és mindenkivel tárgyalgat, mégis kíváncsi a hollétére. *
~ Vajon hol lehet? ~
* Visszafordul Mardeii felé. *
- Nem tudod, hogy hol van a Nagysága?
A hozzászólás írója (Agin Nardan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.02 11:49:03
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-01 15:43:03
Üzenet elküldve: 2024-02-01 15:43:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Kivezeti a jókora hátast az istállóból, majd biccent a Relael-Kyr páros felé.*
-Remek ló ez. Mi is a neve? *Valóban nem tudja. Relael felé nyújtja a kantárt, majd a fogadó felé veszi az irányt.*
-Hanem Artheniorban érdemes lenne felpatkoltatni a kovácsnál! Ezek már régiek rajta. *A Kikötőben pedig aligha akad jártas patkókovács. Talán a thargföldön legközelebb.*
-Nem lesz baj, de ki ne törje a bokáját hazafelé úton. Meg az utasai se... *Teszi hozzá morogva, miközben behajtja maga mögött az ajtót. Visszasétál a pult mögé, hogy folytassa eddigi tevékenységét. A félvérre csak egy pillantást vet; nincs megosztani valója vele. Bizonyára elpuffogtathatna néhány sekélyes bölcsességet, de ismeri a fajtáját; egyik fülén be, a másikon ki.*
*Kivezeti a jókora hátast az istállóból, majd biccent a Relael-Kyr páros felé.*
-Remek ló ez. Mi is a neve? *Valóban nem tudja. Relael felé nyújtja a kantárt, majd a fogadó felé veszi az irányt.*
-Hanem Artheniorban érdemes lenne felpatkoltatni a kovácsnál! Ezek már régiek rajta. *A Kikötőben pedig aligha akad jártas patkókovács. Talán a thargföldön legközelebb.*
-Nem lesz baj, de ki ne törje a bokáját hazafelé úton. Meg az utasai se... *Teszi hozzá morogva, miközben behajtja maga mögött az ajtót. Visszasétál a pult mögé, hogy folytassa eddigi tevékenységét. A félvérre csak egy pillantást vet; nincs megosztani valója vele. Bizonyára elpuffogtathatna néhány sekélyes bölcsességet, de ismeri a fajtáját; egyik fülén be, a másikon ki.*
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-01 12:45:59
Üzenet elküldve: 2024-02-01 12:45:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Relael amilyen sietősen távozott, most oly sietősen toppan be, még fonatát és prémkabátját igazgatva. Amint tekintetével megleli a sötét ruházatú komor férfit, egy üde mosoly költözik arcára, majd egy kérdő pillantás, amikor Haldrianra vándorolnak zöldjei. Nem teljesen átlátható számára, hogy Kyr miért az ajtó közelében várakozik, s a félvér tolvaj előtt miért pihen ott a sör, de nem kéri számon a kéjenc fattyút. Ami azt illeti, Relael egyre biztosabb a kikötői kölyök hűségében, ezért bár felmerült benne, hogy nem szolgálta ki a "vendéget" végül elhessegeti eme gondolatot.
Relael rövidesen Kyr elé toppan immáron teljesen új külsővel, ami egészen hétköznapivá teszi őt. Semmi túlzott elegancia, díszek is csupán mértékkel ékesítik az elf szép vonalait.*
- Remélem nem voltam sokáig távol. Nos, mehetünk?
*Talán már Kyr is megszokhatta, hogy Relael nem vár engedélyt, kérdései inkább udvariasabb utasítások.*
- Hamarosan jövök Haldrian, addig vigyázzatok magatokra!
*Fordul még vissza eme kurta mondat erejéig az enyveskezű felé, aki viszont már ismerheti őt eléggé ahhoz, hogy sejthesse Relael inkább a fogadóját félti, semmint ezeket a jóformán ismeretlen "alkalmazottakat".
Amennyiben nem érkezik ellenvetés, akkor a fogadó ajtaján elsőként lép ki a csípősen friss levegőre. A rozoga karám felé veszi az irányt, ahol hallani is véli Mardeii aktív ténykedését. Onnan jó pár lépésre áll meg, s várakozik.*
- Ültél már lóháton?
*Míg a válaszra vár, addig körmeit vizsgálgatja, azok tisztaságát és formáját ellenőrzi.*
- Mit preferálsz inkább? Szeretnél kutyagolni, vagy megfelel a mögöttem lévő hely? *Kicsit közelebb hajolva, bizalmasan suttogva teszi hozzá.* Ígérem nem harapok. *Rövid nevetéssel távolodik el Kyr személyes teréből, s tér vissza korábbi tevékenységéhez*
*Relael amilyen sietősen távozott, most oly sietősen toppan be, még fonatát és prémkabátját igazgatva. Amint tekintetével megleli a sötét ruházatú komor férfit, egy üde mosoly költözik arcára, majd egy kérdő pillantás, amikor Haldrianra vándorolnak zöldjei. Nem teljesen átlátható számára, hogy Kyr miért az ajtó közelében várakozik, s a félvér tolvaj előtt miért pihen ott a sör, de nem kéri számon a kéjenc fattyút. Ami azt illeti, Relael egyre biztosabb a kikötői kölyök hűségében, ezért bár felmerült benne, hogy nem szolgálta ki a "vendéget" végül elhessegeti eme gondolatot.
Relael rövidesen Kyr elé toppan immáron teljesen új külsővel, ami egészen hétköznapivá teszi őt. Semmi túlzott elegancia, díszek is csupán mértékkel ékesítik az elf szép vonalait.*
- Remélem nem voltam sokáig távol. Nos, mehetünk?
*Talán már Kyr is megszokhatta, hogy Relael nem vár engedélyt, kérdései inkább udvariasabb utasítások.*
- Hamarosan jövök Haldrian, addig vigyázzatok magatokra!
*Fordul még vissza eme kurta mondat erejéig az enyveskezű felé, aki viszont már ismerheti őt eléggé ahhoz, hogy sejthesse Relael inkább a fogadóját félti, semmint ezeket a jóformán ismeretlen "alkalmazottakat".
Amennyiben nem érkezik ellenvetés, akkor a fogadó ajtaján elsőként lép ki a csípősen friss levegőre. A rozoga karám felé veszi az irányt, ahol hallani is véli Mardeii aktív ténykedését. Onnan jó pár lépésre áll meg, s várakozik.*
- Ültél már lóháton?
*Míg a válaszra vár, addig körmeit vizsgálgatja, azok tisztaságát és formáját ellenőrzi.*
- Mit preferálsz inkább? Szeretnél kutyagolni, vagy megfelel a mögöttem lévő hely? *Kicsit közelebb hajolva, bizalmasan suttogva teszi hozzá.* Ígérem nem harapok. *Rövid nevetéssel távolodik el Kyr személyes teréből, s tér vissza korábbi tevékenységéhez*
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-01 12:30:35
Üzenet elküldve: 2024-02-01 12:30:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*A férfi nem moccan a bejárat mellől és nem is tesz eleget Relael szívélyes felhívásának. Ahogy a sört sem kéri és a válasza is kurtább a vártnál.*
~Akkor meg mit csinál itt?~ *Tudja, hogy nincs hozzá köze, de hajtja a kíváncsiság, mint mindig. Ha erőteljesebb kiállása lenne, biztosan nem hagyná annyiban a dolgot. Végül csak vállát megvonva veszi magához az italt. Egy rövidke pillanatig még dobol ujjaival a korsó szélén, mintha mondani óhajtana valamit Kyrnek, de aztán mégis a söntés felé veszi az irányt. Nem él a lehetőséggel, nem iszik az italból. Inkább választaná a vizet, mint a sört. Sosem találta különösebben ízletesnek, ami azt illeti, nem is igazán érti a felhajtást körülötte.
A teli korsó koppanva landol a söntésen, ő pedig helyet foglal a legközelebbi ülőalkalmatosságon. Nem érheti szó a ház elejét, a vendég pedig nem úgy tűnik, mintha különösebb társaságra vágyna. Talán csak Relael irigylésre méltó figyelme érdekli. *
*A férfi nem moccan a bejárat mellől és nem is tesz eleget Relael szívélyes felhívásának. Ahogy a sört sem kéri és a válasza is kurtább a vártnál.*
~Akkor meg mit csinál itt?~ *Tudja, hogy nincs hozzá köze, de hajtja a kíváncsiság, mint mindig. Ha erőteljesebb kiállása lenne, biztosan nem hagyná annyiban a dolgot. Végül csak vállát megvonva veszi magához az italt. Egy rövidke pillanatig még dobol ujjaival a korsó szélén, mintha mondani óhajtana valamit Kyrnek, de aztán mégis a söntés felé veszi az irányt. Nem él a lehetőséggel, nem iszik az italból. Inkább választaná a vizet, mint a sört. Sosem találta különösebben ízletesnek, ami azt illeti, nem is igazán érti a felhajtást körülötte.
A teli korsó koppanva landol a söntésen, ő pedig helyet foglal a legközelebbi ülőalkalmatosságon. Nem érheti szó a ház elejét, a vendég pedig nem úgy tűnik, mintha különösebb társaságra vágyna. Talán csak Relael irigylésre méltó figyelme érdekli. *
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-01 10:08:25
Üzenet elküldve: 2024-02-01 10:08:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
*Oldalra pillantva Relaelre figyeli a teátrális gesztusokat.*
- Ebből a felsorolásból leginkább az idő.
*Válaszolja a lehetőségek sorára. Amilyen vonzó lenne engednie a könnyedségnek, annyira veszélyesnek tartja. Talán tényleg csak egy máshoz szokott nemesi kisasszonnyal hozta össze a Sors, de a bizalmatlan hang sosem alszik a fejében, és ezen valójában az idő önmagában nem változtat.
Menet közben nem tűnik ki számára a többi közül a romos épület, csak amikor a nő kifejezetten afelé veszi az irányt, akkor emeli a tekintetét a bejárat feletti cégérre. Hét varjú. Meg is számolja őket. Kétségkívül. Mégsem pont erre számított, amikor a másik a fogadóját említette.*
~Átöltözik?~
*A váratlan kijelentésre lepillant a hosszúéletűre a festett madarakról. A lovaglást még megérti, egyetlen valamirevaló hölgy sem fogja bepiszkítani a topánkáit az út porával, de nem tudta, hogy ehhez más ruha is dukál.. A kitámasztott ajtó azonban nem hagy időt számára gondolkozni. Belép Relael után a fogadóba, oldalra húzódva az útból, de nem sétálva sokkal beljebb.
Futólag méri fel a helyet, miközben a nő pillanatok alatt átveszi az irányítást az épületben. Az első szavai pedig rögtön úgy állítják be a helyzetet, mintha legalább ezeréve ismernék egymást, s a férfit elfogja egy rossz érzés. Ez Relael felségterülete. Mintha csak a hatalmát demonstrálná azzal, ahogy az embereit utasítja és azok mozdulnak rá. Valószínűleg tényleg egyetlen szavába kerülne, hogy néhány csont épségének negligálásával ugyanúgy ki is dobják, mint ahogyan ő kinyitotta neki az ajtót. A gondolatra összébbhúzódik a szemöldöke, miközben egy fiatal félvér már kérdés nélkül rohan is italt hozni neki. Úgy érzi, itt nem igazán van beleszólása a dolgokba.
Biccent csak a szavakra, amikor Relael visszafordul felé.
Vigyázva a tegezre és az íjára dönti a hátát a jobb kézre eső lépcső mellett a falnak, összefonva maga előtt a karját. Továbbra sem mozdul beljebb a biztonságot jelentő kijárat mellől, de nem látszik rajta, hogy ne érezné otthon magát. Nyugodtan figyeli a fogadóteret, egy darabon követve a szemével a távozó csapost, a pillantása azonban nem kíváncsi - sokkal inkább, mintha évek óta ez lenne a posztja.*
- Nem iszom. *Válaszolja a fiú által lerakott sörre, de nem néz rá. Az ajtókat számolja, amiket a helyéről belát.* - Idd meg, ha kéred.
*Haldrian azonban úgy tűnik, nem elégszik meg a kihozott itallal. Egykedvűen fordul a félvér felé a kérdésre. Szolgálni..?*
- Nem.
*Feleli végül tömören, visszaemelve a tekintetét a galéria szintjére. Nem szándékozik felvilágosítást adni arról, hogy miért van itt. Leginkább azért, mert Relael ide hozta. Másrészt viszont ez legyen a nő dolga. Tájékoztatni a saját embereit arról, amiről ő jónak látja.*
*Oldalra pillantva Relaelre figyeli a teátrális gesztusokat.*
- Ebből a felsorolásból leginkább az idő.
*Válaszolja a lehetőségek sorára. Amilyen vonzó lenne engednie a könnyedségnek, annyira veszélyesnek tartja. Talán tényleg csak egy máshoz szokott nemesi kisasszonnyal hozta össze a Sors, de a bizalmatlan hang sosem alszik a fejében, és ezen valójában az idő önmagában nem változtat.
Menet közben nem tűnik ki számára a többi közül a romos épület, csak amikor a nő kifejezetten afelé veszi az irányt, akkor emeli a tekintetét a bejárat feletti cégérre. Hét varjú. Meg is számolja őket. Kétségkívül. Mégsem pont erre számított, amikor a másik a fogadóját említette.*
~Átöltözik?~
*A váratlan kijelentésre lepillant a hosszúéletűre a festett madarakról. A lovaglást még megérti, egyetlen valamirevaló hölgy sem fogja bepiszkítani a topánkáit az út porával, de nem tudta, hogy ehhez más ruha is dukál.. A kitámasztott ajtó azonban nem hagy időt számára gondolkozni. Belép Relael után a fogadóba, oldalra húzódva az útból, de nem sétálva sokkal beljebb.
Futólag méri fel a helyet, miközben a nő pillanatok alatt átveszi az irányítást az épületben. Az első szavai pedig rögtön úgy állítják be a helyzetet, mintha legalább ezeréve ismernék egymást, s a férfit elfogja egy rossz érzés. Ez Relael felségterülete. Mintha csak a hatalmát demonstrálná azzal, ahogy az embereit utasítja és azok mozdulnak rá. Valószínűleg tényleg egyetlen szavába kerülne, hogy néhány csont épségének negligálásával ugyanúgy ki is dobják, mint ahogyan ő kinyitotta neki az ajtót. A gondolatra összébbhúzódik a szemöldöke, miközben egy fiatal félvér már kérdés nélkül rohan is italt hozni neki. Úgy érzi, itt nem igazán van beleszólása a dolgokba.
Biccent csak a szavakra, amikor Relael visszafordul felé.
Vigyázva a tegezre és az íjára dönti a hátát a jobb kézre eső lépcső mellett a falnak, összefonva maga előtt a karját. Továbbra sem mozdul beljebb a biztonságot jelentő kijárat mellől, de nem látszik rajta, hogy ne érezné otthon magát. Nyugodtan figyeli a fogadóteret, egy darabon követve a szemével a távozó csapost, a pillantása azonban nem kíváncsi - sokkal inkább, mintha évek óta ez lenne a posztja.*
- Nem iszom. *Válaszolja a fiú által lerakott sörre, de nem néz rá. Az ajtókat számolja, amiket a helyéről belát.* - Idd meg, ha kéred.
*Haldrian azonban úgy tűnik, nem elégszik meg a kihozott itallal. Egykedvűen fordul a félvér felé a kérdésre. Szolgálni..?*
- Nem.
*Feleli végül tömören, visszaemelve a tekintetét a galéria szintjére. Nem szándékozik felvilágosítást adni arról, hogy miért van itt. Leginkább azért, mert Relael ide hozta. Másrészt viszont ez legyen a nő dolga. Tájékoztatni a saját embereit arról, amiről ő jónak látja.*
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-01-31 22:30:47
Üzenet elküldve: 2024-01-31 22:30:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Komótosan törölgeti meg kezeit a felkérés után egy ronggyal. Nem pattan olyan hirtelen, mint a fiatal félvér. Kimért mozdulattal kerüli meg a söntést, félreáll Haldrian útjából, majd a páros mellett elhaladva az ajtó felé veszi az irányt. Csak egy pillantással méltatja az új jövevényt. Nem üti az orrát mások dolgába. Nem több ő megoldóembernél; ezért kapja a pénzét.*
-Nem történt semmi. *Ad elhaladtában tömör helyzetjelentést Relaelnek, miközben már nyitja is az ajtót, hogy a rozoga kis istálló felé vegye az irányt. Rég nyergelt már lovat, ezt meg kell hagyni. Itt, a Kikötőben nem sokan járnak lóháton, istálló is csak elvétve akad. Talán Artheniorban ült legutóbb négylábún, azóta még nyereg sem volt a kezében.
Nem is nehéz megtalálnia az elf nemes lovát, hisz nem is akad más ott.*
-Nem vagy magányos, barátom? *Egyik keze a kantár után nyúl, a másikkal pedig megveregeti a ló pofáját, csak a miheztartás végett. Hisz nem ismerik egymást, meg kell adni a bizalmat. Épp ezért úgy mozog, hogy véletlenül se kerüljön ki a hátas látószögéből. A nyeregért lép, majd óvatos, de határozott mozdulatokkal veti át a lovon, majd húzza meg rajta.
Friss vizet hoz, még szénát is cserél. Elügyködik egy darabon még.*
*Komótosan törölgeti meg kezeit a felkérés után egy ronggyal. Nem pattan olyan hirtelen, mint a fiatal félvér. Kimért mozdulattal kerüli meg a söntést, félreáll Haldrian útjából, majd a páros mellett elhaladva az ajtó felé veszi az irányt. Csak egy pillantással méltatja az új jövevényt. Nem üti az orrát mások dolgába. Nem több ő megoldóembernél; ezért kapja a pénzét.*
-Nem történt semmi. *Ad elhaladtában tömör helyzetjelentést Relaelnek, miközben már nyitja is az ajtót, hogy a rozoga kis istálló felé vegye az irányt. Rég nyergelt már lovat, ezt meg kell hagyni. Itt, a Kikötőben nem sokan járnak lóháton, istálló is csak elvétve akad. Talán Artheniorban ült legutóbb négylábún, azóta még nyereg sem volt a kezében.
Nem is nehéz megtalálnia az elf nemes lovát, hisz nem is akad más ott.*
-Nem vagy magányos, barátom? *Egyik keze a kantár után nyúl, a másikkal pedig megveregeti a ló pofáját, csak a miheztartás végett. Hisz nem ismerik egymást, meg kell adni a bizalmat. Épp ezért úgy mozog, hogy véletlenül se kerüljön ki a hátas látószögéből. A nyeregért lép, majd óvatos, de határozott mozdulatokkal veti át a lovon, majd húzza meg rajta.
Friss vizet hoz, még szénát is cserél. Elügyködik egy darabon még.*
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-01-31 21:35:26
Üzenet elküldve: 2024-01-31 21:35:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Épp egy repedést szemlél a plafon egyik fagerendáján, miközben egy pultközeli széken hintázik szórakozottan. Roppant érdekes repedés ez. Ha nagyon ráfókuszál az ember, egy combjait széttáró nőalakot vehet ki belőle. Bár az is lehet, hogy csak ő képzeli rá. A fantáziája igen kapatos, ha ilyen képzelgésekről van szó.
Ismerős hang csendülésére ocsúdik. Kevés olyan szólam van, amire ugrik, de az úrnőé ilyen. Előrebukkan székével, futólag rendezi öltözékét, hátrasimítja loboncát és már a páros előtt is terem.*
-Kyrnek. *Visszhangozza Relaelt szolgálatkész biccentve. Alaposan megszemléli a jövevényt, aki első blikkre pont olyan férfinak látszik, mint amilyeneket Relael társaságában vél felfedezni. Magas, legalábbis némileg magasabb nála. És komor. Ugyanakkor csak elsőre hasonlít ezekre a férfiakra. A kabát is vastagítja, nem is jár még élete derekán. Szürkéi visszakúsznak Relaelre, majd biccent.*
-Máris hozok valamit inni az... Úrnak. *Nem igazán szokja jól a kiszolgáló szerepét. Ugyanakkor a puha ágyat és a tetőt a feje felett annál inkább elviseli, na meg Relaelnek semmi szín alatt nem mondana nemet. Több okból sem. Térül-fordul, s lopva az elf után pillant. Kíváncsi, látna-e valamit, ha utána eredne. De csak a gondolata szalad el vele, ő nem megy utánuk. Hamar a söntés mögé ered, hogy tölthessen egy korsó sört. A férfiak azt preferálják általában. Hamar vissza is szökken, hogy a Kyrhez legközelebb eső asztalra helyezze az italt.*
-Sör. Nem is olyan rossz fajta, mint amit a Rókalyukban kapni. Legalábbis a szagából ítélve. *Ő nem repes különösebben ezért az itókáért, mérjék bárhol azt. Lopva a füle mögé tűr egy tincset, közben a vendég öltözékét veszi szemügyre, persze csak futólag pillantra végig rajta. Nem tűnik vagyonosnak.*
-A kisassz... A Hét Varjú Taverna alatt szolgálnál? *Kérdi csak úgy mellesleg, miközben megtámaszkodik egy szék háttámlán. Őszintén kíváncsi, vajon mi dolga az idegennel Relaelnek.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.31 21:37:46
*Épp egy repedést szemlél a plafon egyik fagerendáján, miközben egy pultközeli széken hintázik szórakozottan. Roppant érdekes repedés ez. Ha nagyon ráfókuszál az ember, egy combjait széttáró nőalakot vehet ki belőle. Bár az is lehet, hogy csak ő képzeli rá. A fantáziája igen kapatos, ha ilyen képzelgésekről van szó.
Ismerős hang csendülésére ocsúdik. Kevés olyan szólam van, amire ugrik, de az úrnőé ilyen. Előrebukkan székével, futólag rendezi öltözékét, hátrasimítja loboncát és már a páros előtt is terem.*
-Kyrnek. *Visszhangozza Relaelt szolgálatkész biccentve. Alaposan megszemléli a jövevényt, aki első blikkre pont olyan férfinak látszik, mint amilyeneket Relael társaságában vél felfedezni. Magas, legalábbis némileg magasabb nála. És komor. Ugyanakkor csak elsőre hasonlít ezekre a férfiakra. A kabát is vastagítja, nem is jár még élete derekán. Szürkéi visszakúsznak Relaelre, majd biccent.*
-Máris hozok valamit inni az... Úrnak. *Nem igazán szokja jól a kiszolgáló szerepét. Ugyanakkor a puha ágyat és a tetőt a feje felett annál inkább elviseli, na meg Relaelnek semmi szín alatt nem mondana nemet. Több okból sem. Térül-fordul, s lopva az elf után pillant. Kíváncsi, látna-e valamit, ha utána eredne. De csak a gondolata szalad el vele, ő nem megy utánuk. Hamar a söntés mögé ered, hogy tölthessen egy korsó sört. A férfiak azt preferálják általában. Hamar vissza is szökken, hogy a Kyrhez legközelebb eső asztalra helyezze az italt.*
-Sör. Nem is olyan rossz fajta, mint amit a Rókalyukban kapni. Legalábbis a szagából ítélve. *Ő nem repes különösebben ezért az itókáért, mérjék bárhol azt. Lopva a füle mögé tűr egy tincset, közben a vendég öltözékét veszi szemügyre, persze csak futólag pillantra végig rajta. Nem tűnik vagyonosnak.*
-A kisassz... A Hét Varjú Taverna alatt szolgálnál? *Kérdi csak úgy mellesleg, miközben megtámaszkodik egy szék háttámlán. Őszintén kíváncsi, vajon mi dolga az idegennel Relaelnek.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.31 21:37:46
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-01-30 21:57:02
Üzenet elküldve: 2024-01-30 21:57:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Relael bár nem adja jelét szemfülességének, de érzékeli Kyr apró, pillanatnyi változását. Még a nemesség fénykorában ezen apróságok határozták meg hatköznapjait, s bizony az akkor szerzett tudásnak manapság is igen sok hasznát veszi.
Kicsit elégedett magával ennek az apró diadalnak hála, elvégre a fiatal férfi láthatóan nem könnyű eset, s igyekszik is ellenállni Relael túlzott közvetlenségének. Az elf kisasszony tapasztalatai viszont azt mondatják vele, hogyha nem is eléggé ügyesen, de kellő kitartással úgyis megpuhítja a másik felet.*
- Oh! *Egy újabb meglepő válasz. Általában már komoly feltételekkel kell szembesülnie, ez a fajta érdektelenség pedig arra engedi következtetni, hogy Kyrnek nincs is igazán szüksége fizetségre. Pedig első ránézésre nem tűnik tehetősnek számára.* Rendben, akkor ezt később megvitatjuk. *Hagyja ennyiben.*
- Hát akkor mi űzi el őket? Az idő? Esetleg ragyogó mosolyom? Vagy netalántán gyönge karom látványa?
*Minden mondatát teátrális gesztussal toldja meg, melyen láthatóan Relael remekül szórakozik, amire könnyed mosolya is enged következtetni.*
- Mm, egzotikus.
*Egy biccentéssel veszi tudomásul a kapott nevet. Hogy őszintén felelt-e neki az idegen, ezen most nem rágódik, különösen mert idő közben a ritkuló épületek között megpillant egy romos épületet. Persze nem csak egy romos épületet, hanem azt, melyre botor módon aranyat áldozott, s mely tartogat némi meglepetést az arra járók számára.*
- Át kell öltöznöm és a lovamat is előkészítenem. Addig kérlek várj meg a fogadótérben.
*Szavait követően belöki maga előtt az ajtót, majd udvariasan tartja Kyr számára is. Tekintetével a jelenlévőket pásztázza, s többnyire meg is találja azokat, akiket keres.*
- Haldrian!
*Magához inti a fiút, de közben Relael is halad felé.*
- Kérlek hozz valamit inni Kyrnek, amíg várakozik! A ház vendége.
*A fattyú asztalánál éppen csak egy lélegzetvételnyi időre torpan meg, majd kényelmes tempóban folytatja útját tovább. Fennhangon ismét megszólal.*
- Mardeii, felszerszámoznád a lovamat kérlek míg átöltözöm?
*Nem számít nemleges válaszra, ezért bátorkodik hátra fordulni, ezúttal Kyrnek szentelve ismét figyelmét.*
- Sietek. Addig érezd otthon magadat!
*Relael bár nem adja jelét szemfülességének, de érzékeli Kyr apró, pillanatnyi változását. Még a nemesség fénykorában ezen apróságok határozták meg hatköznapjait, s bizony az akkor szerzett tudásnak manapság is igen sok hasznát veszi.
Kicsit elégedett magával ennek az apró diadalnak hála, elvégre a fiatal férfi láthatóan nem könnyű eset, s igyekszik is ellenállni Relael túlzott közvetlenségének. Az elf kisasszony tapasztalatai viszont azt mondatják vele, hogyha nem is eléggé ügyesen, de kellő kitartással úgyis megpuhítja a másik felet.*
- Oh! *Egy újabb meglepő válasz. Általában már komoly feltételekkel kell szembesülnie, ez a fajta érdektelenség pedig arra engedi következtetni, hogy Kyrnek nincs is igazán szüksége fizetségre. Pedig első ránézésre nem tűnik tehetősnek számára.* Rendben, akkor ezt később megvitatjuk. *Hagyja ennyiben.*
- Hát akkor mi űzi el őket? Az idő? Esetleg ragyogó mosolyom? Vagy netalántán gyönge karom látványa?
*Minden mondatát teátrális gesztussal toldja meg, melyen láthatóan Relael remekül szórakozik, amire könnyed mosolya is enged következtetni.*
- Mm, egzotikus.
*Egy biccentéssel veszi tudomásul a kapott nevet. Hogy őszintén felelt-e neki az idegen, ezen most nem rágódik, különösen mert idő közben a ritkuló épületek között megpillant egy romos épületet. Persze nem csak egy romos épületet, hanem azt, melyre botor módon aranyat áldozott, s mely tartogat némi meglepetést az arra járók számára.*
- Át kell öltöznöm és a lovamat is előkészítenem. Addig kérlek várj meg a fogadótérben.
*Szavait követően belöki maga előtt az ajtót, majd udvariasan tartja Kyr számára is. Tekintetével a jelenlévőket pásztázza, s többnyire meg is találja azokat, akiket keres.*
- Haldrian!
*Magához inti a fiút, de közben Relael is halad felé.*
- Kérlek hozz valamit inni Kyrnek, amíg várakozik! A ház vendége.
*A fattyú asztalánál éppen csak egy lélegzetvételnyi időre torpan meg, majd kényelmes tempóban folytatja útját tovább. Fennhangon ismét megszólal.*
- Mardeii, felszerszámoznád a lovamat kérlek míg átöltözöm?
*Nem számít nemleges válaszra, ezért bátorkodik hátra fordulni, ezúttal Kyrnek szentelve ismét figyelmét.*
- Sietek. Addig érezd otthon magadat!
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-01-28 23:34:43
Üzenet elküldve: 2024-01-28 23:34:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Múzsa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Feltétlenül.
*ígéri, habár ő nem fontos emberekre gondolt, csak bárkire, akinek nem teljesen mindegy, hogy miféle ábrát varrnak a bőrébe. A kikötőben épp elég olyan matrózt látott, akinek nem számított a minőség (vagy csak annyira részegen fizettek be a tetoválásra, hogy másnapig nem is tudatosult bennük, mivel kell onnantól kezdve együtt élniük. De voltak szép számmal, akiknek fontos volt a kép, amit viselni akartak.
A lány kérdésére vidáman felel.*
- Ha megérem, akkor a leendő csatáim emlékeit. Meg alakulatok címerét, amikben szolgáltam. Mint ez itt.
*Bök a jobb felkarján lévő kötésre. Kedve lenne megmutatni a lánynak a mintát, de hát friss még a kép és óvni kell.*
- A régi csapatom címere. Már szétszéledt a csapat. Talán ezen a tetováláson kívül nincs is már semmi, ami emlékeztessen rájuk.
*feleli, de érzi, hogy ez most kerülendő téma. Szentimentálissá teszi, márpedig neki most esze ágában sincsen a múlton rágódni. Nem, amíg itt van ezzel a pompás lánykával, aki minden kérését készségesen teljesíti. Szinte bánja, hogy nincs elég fantáziája - meg tapasztalata - többet kérni. Nincs kétsége, hogy Alissänának semmilyen kérése nem lenne tabu. Persze, hogy így gondolja, az megint csak azért van, mert nem tudja, miféle dolgokat tudnak kérni egyesek.
Neki már az is bőven elég, hogy Alissäna eleget tesz a kérésének, és kitolja felé a kerek hátsóját. Hát még, ahogy epekedik érte. Illúzió vagy sem, veszettül izgató. Mykael szinte rögtön megkapaszkodik a wegtoreni karcsú csípőjében, és magára húzza, hogy aztán szapora és folyamatos mozgással tegye magáévá. Közben előredől, de nem nehezedik Lisszára, inkább megtámaszkodik mellette az ágyon, a jobbjával. A baljával pedig átkarolja és fel-le jár a keze a lány hasán, keblein.*
- A mindenit... a mindenit... ez az!
*hörgi elégedetten, miután jó hat-hét percig ostromolta Lisszát hátulról, és végül a csúcsra ér. Kielégülten és veszettül elégedetten dől az oldalára, de Alissänát is húzza magával és hátulról hozzásimul.*
- Tudod... fogalmam sincs, mikor járok legközelebb a kikötőben. De nagyon remélem, hogy téged még itt talállak. Elképesztő egy lány vagy.
*dicséri teljesen őszintén, aztán egy jó percnyi dédelgetés után kelletlenül enyhít az ölelésen. Így Alissäna, ha szeretne, ki tud bontakozni az öleléséből. Többre ma este a zsoldostól már nem telik, ezzel együtt piszkosul élvezi a nő közelségét, a melegét, és az illatát is.*
//Múzsa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Feltétlenül.
*ígéri, habár ő nem fontos emberekre gondolt, csak bárkire, akinek nem teljesen mindegy, hogy miféle ábrát varrnak a bőrébe. A kikötőben épp elég olyan matrózt látott, akinek nem számított a minőség (vagy csak annyira részegen fizettek be a tetoválásra, hogy másnapig nem is tudatosult bennük, mivel kell onnantól kezdve együtt élniük. De voltak szép számmal, akiknek fontos volt a kép, amit viselni akartak.
A lány kérdésére vidáman felel.*
- Ha megérem, akkor a leendő csatáim emlékeit. Meg alakulatok címerét, amikben szolgáltam. Mint ez itt.
*Bök a jobb felkarján lévő kötésre. Kedve lenne megmutatni a lánynak a mintát, de hát friss még a kép és óvni kell.*
- A régi csapatom címere. Már szétszéledt a csapat. Talán ezen a tetováláson kívül nincs is már semmi, ami emlékeztessen rájuk.
*feleli, de érzi, hogy ez most kerülendő téma. Szentimentálissá teszi, márpedig neki most esze ágában sincsen a múlton rágódni. Nem, amíg itt van ezzel a pompás lánykával, aki minden kérését készségesen teljesíti. Szinte bánja, hogy nincs elég fantáziája - meg tapasztalata - többet kérni. Nincs kétsége, hogy Alissänának semmilyen kérése nem lenne tabu. Persze, hogy így gondolja, az megint csak azért van, mert nem tudja, miféle dolgokat tudnak kérni egyesek.
Neki már az is bőven elég, hogy Alissäna eleget tesz a kérésének, és kitolja felé a kerek hátsóját. Hát még, ahogy epekedik érte. Illúzió vagy sem, veszettül izgató. Mykael szinte rögtön megkapaszkodik a wegtoreni karcsú csípőjében, és magára húzza, hogy aztán szapora és folyamatos mozgással tegye magáévá. Közben előredől, de nem nehezedik Lisszára, inkább megtámaszkodik mellette az ágyon, a jobbjával. A baljával pedig átkarolja és fel-le jár a keze a lány hasán, keblein.*
- A mindenit... a mindenit... ez az!
*hörgi elégedetten, miután jó hat-hét percig ostromolta Lisszát hátulról, és végül a csúcsra ér. Kielégülten és veszettül elégedetten dől az oldalára, de Alissänát is húzza magával és hátulról hozzásimul.*
- Tudod... fogalmam sincs, mikor járok legközelebb a kikötőben. De nagyon remélem, hogy téged még itt talállak. Elképesztő egy lány vagy.
*dicséri teljesen őszintén, aztán egy jó percnyi dédelgetés után kelletlenül enyhít az ölelésen. Így Alissäna, ha szeretne, ki tud bontakozni az öleléséből. Többre ma este a zsoldostól már nem telik, ezzel együtt piszkosul élvezi a nő közelségét, a melegét, és az illatát is.*
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-01-28 21:14:50
Üzenet elküldve: 2024-01-28 21:14:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Múzsa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Akinek számít is.
*Ismétli meg Mykael utolsó szavait is.*
- Na majd ha a Patkánykirálynak tetoválsz, vagy ilyenek, akkor mindenképpen avass be. Magadnak is fogsz csinálni?
*Kíváncsiskodik tovább, de úgy érzi érdeklődése nem ellenszenves, talán még szimpatikus is az ifjú katonának, ezért bátorkodik ilyesfajta módon szórakoztatni őt.*
- Nos *Mykael kijelentésén röviden felnevet.* úgy hiszem nem lennél kedvelt a "nemesség" körében ezzel a megbotránkoztató hozzáállással.
*Kicsit fellélegez, hogy talán bizonyos emberek számára hajmeresztő ötletein nem botránkozik meg Mykael, sőt, talán a kíváncsiságát is sikeresen felkorbácsolta vele. Részben ez is a célja, bátorítani partnereit, hogy bátran kérjenek. Ez némileg neki is segít abban, hogy kevésbé legyen monoton mesterségének űzése.
A felé nyúló kezet jó házigazda módjára vendégszeretően fogadja, s bár combjait nem tárja teljesen szét, de több helyet biztosít Mykael felfedezőútra indult ujjainak. Az érintés kellemes még a számára is, ami melegséggel tölti el bőrének bizonyos pontjain. Ösztönösen el is hagyja néhány szelíd sóhajt lágyan szétnyíló ajkait.
Látszólag bágyadtan piheg az érintések hatására, ám a látszat ellenére éberen figyel. Az óhajok számára parancsok, mégis az arcán megjelenő pajkos mosoly azt sejteti, hogy örömmel megy bele a játékban. Részben így is van.
Készségesen fordul meg, s veszi fel a kért helyzetet. Macska módjára kicsit nyújtózkodik, több szögből is megmutatva testének íveit.*
- Tetszik amit látsz, Mykael? Látod mennyire izgatott vagyok?
*Duruzsolja, miközben válla felett hátra pillant a fiúra.*
- Csak rád várok.
*Alsó ajkát lebiggyesztve, egy nagy sóhajjal ereszti le mellkasát az ágyra.*
- Akarlak! Vágyom rád!
*Remegve fújja ki az utolsó csepp levegőt is mellkasából, miközben egyik kezével lejjebb vándorol, hogy megérintse magát.*
- Már nem bírok magammal, érezni akarlak magamban Mykael!
//Múzsa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Akinek számít is.
*Ismétli meg Mykael utolsó szavait is.*
- Na majd ha a Patkánykirálynak tetoválsz, vagy ilyenek, akkor mindenképpen avass be. Magadnak is fogsz csinálni?
*Kíváncsiskodik tovább, de úgy érzi érdeklődése nem ellenszenves, talán még szimpatikus is az ifjú katonának, ezért bátorkodik ilyesfajta módon szórakoztatni őt.*
- Nos *Mykael kijelentésén röviden felnevet.* úgy hiszem nem lennél kedvelt a "nemesség" körében ezzel a megbotránkoztató hozzáállással.
*Kicsit fellélegez, hogy talán bizonyos emberek számára hajmeresztő ötletein nem botránkozik meg Mykael, sőt, talán a kíváncsiságát is sikeresen felkorbácsolta vele. Részben ez is a célja, bátorítani partnereit, hogy bátran kérjenek. Ez némileg neki is segít abban, hogy kevésbé legyen monoton mesterségének űzése.
A felé nyúló kezet jó házigazda módjára vendégszeretően fogadja, s bár combjait nem tárja teljesen szét, de több helyet biztosít Mykael felfedezőútra indult ujjainak. Az érintés kellemes még a számára is, ami melegséggel tölti el bőrének bizonyos pontjain. Ösztönösen el is hagyja néhány szelíd sóhajt lágyan szétnyíló ajkait.
Látszólag bágyadtan piheg az érintések hatására, ám a látszat ellenére éberen figyel. Az óhajok számára parancsok, mégis az arcán megjelenő pajkos mosoly azt sejteti, hogy örömmel megy bele a játékban. Részben így is van.
Készségesen fordul meg, s veszi fel a kért helyzetet. Macska módjára kicsit nyújtózkodik, több szögből is megmutatva testének íveit.*
- Tetszik amit látsz, Mykael? Látod mennyire izgatott vagyok?
*Duruzsolja, miközben válla felett hátra pillant a fiúra.*
- Csak rád várok.
*Alsó ajkát lebiggyesztve, egy nagy sóhajjal ereszti le mellkasát az ágyra.*
- Akarlak! Vágyom rád!
*Remegve fújja ki az utolsó csepp levegőt is mellkasából, miközben egyik kezével lejjebb vándorol, hogy megérintse magát.*
- Már nem bírok magammal, érezni akarlak magamban Mykael!
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-01-28 11:47:43
Üzenet elküldve: 2024-01-28 11:47:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lilyenn//
*Meglepetésére a lány eddigi önbizalma hamar megtörik az ellenállásra. Olybá tűnik, hogy bizony ő itt kulcstényező. Ez azért az ő malmára hajtja a vizet.
Ismét csak figyelmesen hallgatja a lányt. Megvárja minden szavát, s közben úgy sasol, mint a macska, ha prédát les.*
-Az ötlet jó volt. *Hagyja helyben a dolgot.*
-Csak a célponton kell... Javítani. *Megvonja vállát.*
-Épp ezért meg is kellene tartani az elképzelésed. Ugyanez a terv. Munkát vállalsz egy ilyen hajón. Valószínűleg kívülállóként egy marék aranyat, ha fizetnek majd és a hajópadlót kell majd pucolnod, de... Nem ezért vagy ott ügye. Kifigyeled, mi merre hány méter, majd újra beszélünk. Nyilván az aranyon felül olyan értéktárgyakra kell vadásznunk, amiket el tudunk hozni. Aranyékszerekre, ilyesmikre. Sok minden van egy ilyen hajón. *Magabiztosabb, hogy hazai a terep.*
-Aztán beszélünk újra. Lehet, hogy kell tolvajszerszám is. Azt beszerzem én. És ha megvan minden, akkor... *Jelzésértékűen tárja szét karjait. Gyakorlatilag Lilyenn terve megmarad. Ő pedig nem csak a tolvajlásban jeleskedik, de az álcázásban is. Ha a lány képes feltérképezni a helyet, onnantól már be tudnak surranni.*
-Persze... Az úrnőm engedélye is kell ehhez. *Megköszörüli a torkát. Valóban, ha a Kikötőben ily nagyszabású tervet hajt végre, Relael áldása elengedhetetlen. Ugyanakkor nem hiszi, hogy probléma lenne belőle.*
//Lilyenn//
*Meglepetésére a lány eddigi önbizalma hamar megtörik az ellenállásra. Olybá tűnik, hogy bizony ő itt kulcstényező. Ez azért az ő malmára hajtja a vizet.
Ismét csak figyelmesen hallgatja a lányt. Megvárja minden szavát, s közben úgy sasol, mint a macska, ha prédát les.*
-Az ötlet jó volt. *Hagyja helyben a dolgot.*
-Csak a célponton kell... Javítani. *Megvonja vállát.*
-Épp ezért meg is kellene tartani az elképzelésed. Ugyanez a terv. Munkát vállalsz egy ilyen hajón. Valószínűleg kívülállóként egy marék aranyat, ha fizetnek majd és a hajópadlót kell majd pucolnod, de... Nem ezért vagy ott ügye. Kifigyeled, mi merre hány méter, majd újra beszélünk. Nyilván az aranyon felül olyan értéktárgyakra kell vadásznunk, amiket el tudunk hozni. Aranyékszerekre, ilyesmikre. Sok minden van egy ilyen hajón. *Magabiztosabb, hogy hazai a terep.*
-Aztán beszélünk újra. Lehet, hogy kell tolvajszerszám is. Azt beszerzem én. És ha megvan minden, akkor... *Jelzésértékűen tárja szét karjait. Gyakorlatilag Lilyenn terve megmarad. Ő pedig nem csak a tolvajlásban jeleskedik, de az álcázásban is. Ha a lány képes feltérképezni a helyet, onnantól már be tudnak surranni.*
-Persze... Az úrnőm engedélye is kell ehhez. *Megköszörüli a torkát. Valóban, ha a Kikötőben ily nagyszabású tervet hajt végre, Relael áldása elengedhetetlen. Ugyanakkor nem hiszi, hogy probléma lenne belőle.*
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-01-28 09:16:17
Üzenet elküldve: 2024-01-28 09:16:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Haldrian//
*A fiú köti az ebet a karóhoz. Mondjuk valamilyen szinten igaza van. Miért vinné vásárra a bőrét Artheniorban, ha itthon mindene megvan? Nem egy nagyravágyó fajta, ez már kiderült. Főleg, ha ez a "minden" ebben a rendetlen szobában és a semmittevésben merül ki. Árvánk pedig rájön, hogy itt nem nyerhet. Talán még Haldrian érvei is hatnak rá egy picit. Hatalmas falat lenne a wegtoreniekkel kikezdeni. Nem mellesleg, elég egy rossz lépés és ő is menekülhet a városból. Az pedig nem lenne ínyére. Hiszen neki meg ott van kényelmes helye. A jól megszokott sikátorban, a már majdnem megszelídített patkányok között. Nem olyan fényűző mint ez a szoba, de legalább az övé. Végül egy lemondó sóhajt hallatva engedi el a tervet.*
- Pedig jó ötletnek tűnt.
*Jelenti ki miközben az ággyal szemben lévő fal mellé kuporodik. Onnan emeli kékjeit fajtársára.*
- Tudod, azt mondják, alkalom szüli a tolvajt. Az meg, hogy lenne esélyem náluk dolgozni remek lehetőség lett volna.
*Itt megvonja a vállait.*
- De mint mondtam, egyedül nem tudom megcsinálni. Szóval felejtsük is el! Rendben?
*Aztán a srác áll elő a saját ötletével, mi szerint itt a Kikötőben is lehet halászni. Lily pedig hazudna, ha azt mondaná, hogy nem keltette fel az érdeklődését. Az egyetlen hátulütője a dolognak, hogy a lány nem igazán ismeri itt a terepet. Azonban mindig kész akcióba lendülni, amennyiben azzal megtömheti az erszényét, vagy a hasát.*
- És mégis, miképp akarsz kipakolni egy hajót észrevétlenül?
*Érdeklődik a további részletek után. Nyitott ő bármire, de szereti tudni, mibe is vág bele.*
//Haldrian//
*A fiú köti az ebet a karóhoz. Mondjuk valamilyen szinten igaza van. Miért vinné vásárra a bőrét Artheniorban, ha itthon mindene megvan? Nem egy nagyravágyó fajta, ez már kiderült. Főleg, ha ez a "minden" ebben a rendetlen szobában és a semmittevésben merül ki. Árvánk pedig rájön, hogy itt nem nyerhet. Talán még Haldrian érvei is hatnak rá egy picit. Hatalmas falat lenne a wegtoreniekkel kikezdeni. Nem mellesleg, elég egy rossz lépés és ő is menekülhet a városból. Az pedig nem lenne ínyére. Hiszen neki meg ott van kényelmes helye. A jól megszokott sikátorban, a már majdnem megszelídített patkányok között. Nem olyan fényűző mint ez a szoba, de legalább az övé. Végül egy lemondó sóhajt hallatva engedi el a tervet.*
- Pedig jó ötletnek tűnt.
*Jelenti ki miközben az ággyal szemben lévő fal mellé kuporodik. Onnan emeli kékjeit fajtársára.*
- Tudod, azt mondják, alkalom szüli a tolvajt. Az meg, hogy lenne esélyem náluk dolgozni remek lehetőség lett volna.
*Itt megvonja a vállait.*
- De mint mondtam, egyedül nem tudom megcsinálni. Szóval felejtsük is el! Rendben?
*Aztán a srác áll elő a saját ötletével, mi szerint itt a Kikötőben is lehet halászni. Lily pedig hazudna, ha azt mondaná, hogy nem keltette fel az érdeklődését. Az egyetlen hátulütője a dolognak, hogy a lány nem igazán ismeri itt a terepet. Azonban mindig kész akcióba lendülni, amennyiben azzal megtömheti az erszényét, vagy a hasát.*
- És mégis, miképp akarsz kipakolni egy hajót észrevétlenül?
*Érdeklődik a további részletek után. Nyitott ő bármire, de szereti tudni, mibe is vág bele.*
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-01-28 00:22:18
Üzenet elküldve: 2024-01-28 00:22:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az elfelejtett meglepetés//
//Tolvajlás, második lépés, tárgylopás: Zsebmetszés: 5+7+6 = 18//
*Úgy látszik, hogy Drun úgy alszik, mint a bunda, és nem is sejti, hogy hálás kis barátja nem is annyira ártatlan, mint azt ő gondolja.
Maavienak sikerül anélkül odalépnie a gnóm tarisznyájához, hogy az bármilyen módon felfigyeljen rá, így elkezdheti átnézni annak a tartalmát. A kezébe kerülő könyvre először egyáltalán nem tekint értékként, de mikor amellett túl sok értéket nem talál, kissé csalódottá válik. A száraz kenyérrel és a félig üres kulaccsal már találkozott, azokat ajánlgatta neki Drun az imént, azzal a kevés arannyal pedig sokra nem menne, nem éri meg kockáztatni érte a lebukást.
Ám újra rápillantva a bőrkötetes jegyzetekre, a lány kíváncsi természete azt súgja, hogy azokba nem ártana belekukkantani. Talán többet is megtudhatna megmentőjéről. Vajon ki ő valójában? Egy egyszerű gnóm, aki az istenek tanait hívatott terjeszteni, vagy valaki egészen más? Talán egy fontos személy, egy próféta? Nem lenne rossz választ kapni erre a kérdésre.
Maavie ezért a könyvért nyúl, és megpróbálja óvatosan kivenni azt a tarisznyából, és ha sikerül, akkor bizonyára meg is próbálja majd kinyitni és elolvasni a tartalmát.*
//Tolvajlás, második lépés, tárgylopás: Zsebmetszés: 5+7+6 = 18//
*Úgy látszik, hogy Drun úgy alszik, mint a bunda, és nem is sejti, hogy hálás kis barátja nem is annyira ártatlan, mint azt ő gondolja.
Maavienak sikerül anélkül odalépnie a gnóm tarisznyájához, hogy az bármilyen módon felfigyeljen rá, így elkezdheti átnézni annak a tartalmát. A kezébe kerülő könyvre először egyáltalán nem tekint értékként, de mikor amellett túl sok értéket nem talál, kissé csalódottá válik. A száraz kenyérrel és a félig üres kulaccsal már találkozott, azokat ajánlgatta neki Drun az imént, azzal a kevés arannyal pedig sokra nem menne, nem éri meg kockáztatni érte a lebukást.
Ám újra rápillantva a bőrkötetes jegyzetekre, a lány kíváncsi természete azt súgja, hogy azokba nem ártana belekukkantani. Talán többet is megtudhatna megmentőjéről. Vajon ki ő valójában? Egy egyszerű gnóm, aki az istenek tanait hívatott terjeszteni, vagy valaki egészen más? Talán egy fontos személy, egy próféta? Nem lenne rossz választ kapni erre a kérdésre.
Maavie ezért a könyvért nyúl, és megpróbálja óvatosan kivenni azt a tarisznyából, és ha sikerül, akkor bizonyára meg is próbálja majd kinyitni és elolvasni a tartalmát.*
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-01-28 00:04:15
Üzenet elküldve: 2024-01-28 00:04:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az elfelejtett meglepetés//
//Tolvajlás, első lépés. Észlelés: 3+6+1 = 10//
* Fel sem merül benne, hogy a lány bármilyen visszafordíthatatlan hibát elkövetne. Hiszen, ha nincs egy jó akarója hamarosan ismét a hidegben az utcákat kényszerül járni. Drun próbálja kialudni magát, így a kimerültség miatt a kisebb zajok nem is ébresztik fel. Maavie a széken találja a tarisznyát és annak tartalmát. A tárolót átvizsgálva néhány dolog találhat a tolvajlány benne. Ami először a kezébe kerül az egy bőrkötéses könyv, amelynek fehér lapjaira a gnóm eddigi utazásait és hitéről való elmélkedéseit jegyzetelte le. Írószerszám. Kulacs. Száraz kenyér. Egy kis erszény, benne némi arany. ( 108db ). A jegyzetkönyvet leszámítva semmi igazán érdekes nem található a tarisznyában.*
//Tolvajlás, első lépés. Észlelés: 3+6+1 = 10//
* Fel sem merül benne, hogy a lány bármilyen visszafordíthatatlan hibát elkövetne. Hiszen, ha nincs egy jó akarója hamarosan ismét a hidegben az utcákat kényszerül járni. Drun próbálja kialudni magát, így a kimerültség miatt a kisebb zajok nem is ébresztik fel. Maavie a széken találja a tarisznyát és annak tartalmát. A tárolót átvizsgálva néhány dolog találhat a tolvajlány benne. Ami először a kezébe kerül az egy bőrkötéses könyv, amelynek fehér lapjaira a gnóm eddigi utazásait és hitéről való elmélkedéseit jegyzetelte le. Írószerszám. Kulacs. Száraz kenyér. Egy kis erszény, benne némi arany. ( 108db ). A jegyzetkönyvet leszámítva semmi igazán érdekes nem található a tarisznyában.*
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-01-27 19:11:16
Üzenet elküldve: 2024-01-27 19:11:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Most, hogy az ork lelécelt, visszatér korábbi elfoglaltságához; a törölgetéshez. Összeszedi a kiürített poharakat az asztalokról, letörölgeti a szépen csiszolt felületeket, felsöpör. Nincs ellenére az ilyen munka; valahogy mindig elégedettséggel tölti el az eredmény, amit elér. A legjobb az egészben pedig, hogy figyelhet. Mindent hall, mindent lát. Van, amit megoszt munkaadójával és van, amit nem. Ostoba lenne minden kártyáját kiteríteni. Hisz ezekkel sáfárkodhat az ember leginkább itt; információkkal. Ilyen pedig nem kevés elhangzik itt, ő pedig hegyezi fülét munka közben, amennyire tudja.
Szívesen társalog is, szószátyár típus. Nem fecsegő fajta viszont. Nehezebb kihúzni belőle információt, mint a cápa fogai közül a beakadt horgot.*
Szívesen társalog is, szószátyár típus. Nem fecsegő fajta viszont. Nehezebb kihúzni belőle információt, mint a cápa fogai közül a beakadt horgot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1099-1118