Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-05 23:01:22
Üzenet elküldve: 2023-01-05 23:01:22
ÚJ
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Lépcsőzést lépcsőzés követi, ahogy a tavernába érkezve máris megy az emeletre. Benyit a szobákba, mindenhonnan összeszed valami kimosni várót. Már jócskán megtelt a vödör lepedőkkel, takarókkal, amikor végre Haldrian által kivett szobához érkezik. Beletúr az anyag halomba, némileg ügyetlenkedik mire megleli a finom, aprócska fehérneműt és a fiú párnájára dobja. Aztán meri remélni, hogy amaz még visszatér a szobába mielőtt távozna. Bár igazából nem érdekli, elvégre teljesítette a megállapodást.*
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-05 22:42:51
Üzenet elküldve: 2023-01-05 22:42:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
//Futólag Myyna//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Legalább Leonnak megfelel az itóka, le meri fogadni, hogy ezzel nem lesz a férfi egyedül. Relaelnek pedig már az is elég, ha Learon finom bora helyett ezt szürcsölgetik Ezmeevel szabad perceikben.*
- A rumosban van olyan is?
*Meglepné. Egyszer járt ott, akkor emlékei szerint semmi ilyen nem volt kapható.
Leonból hirtelen nagy energiák törnek fel, amire nem számít az elf, de kicsit ragadósnak bizonyul, mert punnyadásából valamelyest ő is felélénkül.*
- Figyelek.
*Feleli megfontoltan, és igyekszik nem ráncolni homlokát. Kicsit tart attól amit hallani fog, ezért iszik előre. Leon eddig nem feltétlenül győzte meg, abban nem kételkedik, hogy kardjával bensőséges a viszonya, de a modora és egyszerűsége némi kétséget ébreszt benne. Persze a Kikötőben ez talán némi előnyt is jelenthet.
Majdnem kiköpi a kortyot, amikor a tekintélyes arany menyiség előkerül. Még ő is körbepillant, nehogy a többiek meglássák és szemet vessenek rá.*
- Mi a fasz?
*Szalad ki a száján meggondolatlanul, és a zsákot gyorsan az asztal alá rejti a kíváncsi szemek elől. Ez az összeg még nemesi mércével sem elhanyagolható, nem csoda tehát Relael reakciója.
Relaelben felmerülnek kérdések, amik közül Leon némelyiket meg is válaszolja. A miért után olyanok jutnak eszébe, hogy honnan van ilyen vagyona a férfinak. Némi töprengés után arra jut, hogy biztos megölt és kifosztott valami tehetősebb alakot. Aztán a feltételekről esik szó, az elf leány pedig továbbra sem jut szóhoz.*
- Hüm.
*Megköszörüli torkát, picit összeszedi magát, és csak egy kérdéssel fordul Leonhoz.*
- Milyen színű fát szeretnél?
*Szerény feltételek, és könnyen teljesíthetőek, s ugyan Relaelnek sincs oka panaszkodni, de azért mégiscsak hálás, hiszen jelen formájában az egész hely csak pénznyelő a számára.*
- Hálás vagyok a felajánlásért, ez igazán nagy segítség lesz.
*Idő közben egy férfi is megjelenik, csak egy futólagos pillantást vet felé, és a serényen takarító Myynára is.*
- Egy pillanat.
*Hamar odasiet a leányhoz, aki haragra számít felőle, de ennek jelét sem adja az elf.*
- Aranyom, hagyd ezt most.
*Jó hangulatban van, ezért még kezét is nyújtja a leánynak, hogy belé kapaszkodjon és felsegíthesse ezzel.*
- Megkérdezed kérlek a pultnál lévő férfitól, hogy mit szeretne?
*Kérésnek álcázott utasítását követően visszasétált Leonhoz, közben töpreng, hogy hova zárja el az aranyat. Feltehetően a saját szobájában lesz a legnagyobb biztonságban.*
- Na és kinek a feje hagyta el a testét ezért az összegért?
*Cinkos mosoly kíséri könnyed kérdését, és már gondolkodik is azon, hogy milyen aprósággal kedveskedjen Leonnak, aki mindeddig kiállhatatlan alaknak tűnt, de ezzel egyértelműen megnyerte magának a nemes kisasszonyt.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.05 22:43:56
//Futólag Myyna//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Legalább Leonnak megfelel az itóka, le meri fogadni, hogy ezzel nem lesz a férfi egyedül. Relaelnek pedig már az is elég, ha Learon finom bora helyett ezt szürcsölgetik Ezmeevel szabad perceikben.*
- A rumosban van olyan is?
*Meglepné. Egyszer járt ott, akkor emlékei szerint semmi ilyen nem volt kapható.
Leonból hirtelen nagy energiák törnek fel, amire nem számít az elf, de kicsit ragadósnak bizonyul, mert punnyadásából valamelyest ő is felélénkül.*
- Figyelek.
*Feleli megfontoltan, és igyekszik nem ráncolni homlokát. Kicsit tart attól amit hallani fog, ezért iszik előre. Leon eddig nem feltétlenül győzte meg, abban nem kételkedik, hogy kardjával bensőséges a viszonya, de a modora és egyszerűsége némi kétséget ébreszt benne. Persze a Kikötőben ez talán némi előnyt is jelenthet.
Majdnem kiköpi a kortyot, amikor a tekintélyes arany menyiség előkerül. Még ő is körbepillant, nehogy a többiek meglássák és szemet vessenek rá.*
- Mi a fasz?
*Szalad ki a száján meggondolatlanul, és a zsákot gyorsan az asztal alá rejti a kíváncsi szemek elől. Ez az összeg még nemesi mércével sem elhanyagolható, nem csoda tehát Relael reakciója.
Relaelben felmerülnek kérdések, amik közül Leon némelyiket meg is válaszolja. A miért után olyanok jutnak eszébe, hogy honnan van ilyen vagyona a férfinak. Némi töprengés után arra jut, hogy biztos megölt és kifosztott valami tehetősebb alakot. Aztán a feltételekről esik szó, az elf leány pedig továbbra sem jut szóhoz.*
- Hüm.
*Megköszörüli torkát, picit összeszedi magát, és csak egy kérdéssel fordul Leonhoz.*
- Milyen színű fát szeretnél?
*Szerény feltételek, és könnyen teljesíthetőek, s ugyan Relaelnek sincs oka panaszkodni, de azért mégiscsak hálás, hiszen jelen formájában az egész hely csak pénznyelő a számára.*
- Hálás vagyok a felajánlásért, ez igazán nagy segítség lesz.
*Idő közben egy férfi is megjelenik, csak egy futólagos pillantást vet felé, és a serényen takarító Myynára is.*
- Egy pillanat.
*Hamar odasiet a leányhoz, aki haragra számít felőle, de ennek jelét sem adja az elf.*
- Aranyom, hagyd ezt most.
*Jó hangulatban van, ezért még kezét is nyújtja a leánynak, hogy belé kapaszkodjon és felsegíthesse ezzel.*
- Megkérdezed kérlek a pultnál lévő férfitól, hogy mit szeretne?
*Kérésnek álcázott utasítását követően visszasétált Leonhoz, közben töpreng, hogy hova zárja el az aranyat. Feltehetően a saját szobájában lesz a legnagyobb biztonságban.*
- Na és kinek a feje hagyta el a testét ezért az összegért?
*Cinkos mosoly kíséri könnyed kérdését, és már gondolkodik is azon, hogy milyen aprósággal kedveskedjen Leonnak, aki mindeddig kiállhatatlan alaknak tűnt, de ezzel egyértelműen megnyerte magának a nemes kisasszonyt.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.05 22:43:56
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-05 17:03:42
Üzenet elküldve: 2023-01-05 17:03:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Addig pepecselt, míg Leon és Ezmee nélküle mentek el. Több, mint valószínű, hogy ezért igencsak kapni fog a pofijára, ami végül is jogos. Ennek ellenére, ha már itt maradt igyekszik kibújni a nem remélt büntetés alól, a leginkább úgy, hogy Ezmee válláról annyi munkát igyekszik levenni, amennyit csak bír. Kezdésnek például a takarítás nem volt rossz gondolat a számára. Reméli, hogy ha elkezd varázsolni egy kis tisztaságot, akkor Relael is elégedett lesz és Ezmee is enyhül majd. Így a napját egyenesen annak szenteli, hogy port törölget, felmos, asztalokat és székeket tisztogat, mindig ott, ahol éppen nincs láb alatt. Legalább ez jó ürügy arra, hogy a vászoningbe és a kopott kis nadrágba visszabújhasson. Mert nem szívesen piszkolná össze az új ruháit.
Noha a karjai már készülnek leszakadni a sok vödörnyi víz cipelésétől, de még mindig kitartóan sikálja a padlót a fogadótér egyik üresen maradt végében. Talán így annyira nem is lesz egyből kiszúrható, ami több szempontból is előnyös lenne a számára.*
Noha a karjai már készülnek leszakadni a sok vödörnyi víz cipelésétől, de még mindig kitartóan sikálja a padlót a fogadótér egyik üresen maradt végében. Talán így annyira nem is lesz egyből kiszúrható, ami több szempontból is előnyös lenne a számára.*
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-05 14:18:29
Üzenet elküldve: 2023-01-05 14:18:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//Relael záró//
*Komolyan biccent a szavakra. Ugyanis biztos benne, hogy megfogja látogatni az elfet, még ha nem is a következő órákban. Kimerítő volt ez a nap, s az együttlét pedig aztán végképp kimerítette. A végén még nem bírná az iramot. Ő pedig nem óhajt csatát veszíteni Realellel szemben.
Viszonozza a csókot, mi jóval visszafogottabb, mint az eddigi, jóformán ösztönökből fakadó volt. Egészen kellemes, mintha csak az invitáció mellé csomagolta volna a hosszúéletű.*
-Megfontolom. *Persze szavain érezhető, sokat ígér. Majd miközben az elf magára hagyja, szép lassan felöltözik, hogy a szobája felé távozzon. Nem akar sokáig aludni, éppen, csak néhány órára hunyná le szemeit. Sosem volt hétalvó típus, s tanácsos nem a Kikötőben elkezdeni új habitusokat. Úgy, ahogy van, ruhástul vágódik végig az ágyon, s az álmai igen csak édesek.*
//Relael záró//
*Komolyan biccent a szavakra. Ugyanis biztos benne, hogy megfogja látogatni az elfet, még ha nem is a következő órákban. Kimerítő volt ez a nap, s az együttlét pedig aztán végképp kimerítette. A végén még nem bírná az iramot. Ő pedig nem óhajt csatát veszíteni Realellel szemben.
Viszonozza a csókot, mi jóval visszafogottabb, mint az eddigi, jóformán ösztönökből fakadó volt. Egészen kellemes, mintha csak az invitáció mellé csomagolta volna a hosszúéletű.*
-Megfontolom. *Persze szavain érezhető, sokat ígér. Majd miközben az elf magára hagyja, szép lassan felöltözik, hogy a szobája felé távozzon. Nem akar sokáig aludni, éppen, csak néhány órára hunyná le szemeit. Sosem volt hétalvó típus, s tanácsos nem a Kikötőben elkezdeni új habitusokat. Úgy, ahogy van, ruhástul vágódik végig az ágyon, s az álmai igen csak édesek.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-05 13:38:59
Üzenet elküldve: 2023-01-05 13:38:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Wegtoren sötétsége //
~ Hát ez elég... lehangoló. ~
* Ez az első gondolata, ahogy megpillantja az úgynevezett Taverna épületét. Úgy néz ki, mint amit az első nagyobb vihar összedönthet. *
~ Nem ezt várná az ember a Varjúkirálynőtől. Vagy pontosan ezt? ~
* Belöki az ajtót, ami panaszosan nyikordul. A taverna belseje már jobban fest. Megáll egy pillanatra, hogy a szeme hozzászokjon a félhomályhoz. Kevesen vannak odabent, tekintetét egy páros vonzza magához, de már fordul is vissza a pult felé a fejével. Lát térülni-fordulni egy óriás asszonyt is, valószínűleg a személyzet egy tagja lesz.
A pulthoz lép és letelepszik az egyik középső bárszékre, miután a köpönyegét akkurátusan összehajtva a mellette lévőre helyezné. Elfojtja szája apró fintorát, ki tudja miféle mocskot kent épp bele a drága anyagba. Röviden felsóhajt. Fél kézzel hátrasimítja az üstökét és nyakát kitekerve megkísérli elolvasni a kínálatot. *
~ Kiforratlan, kellemetlen. De megteszi. ~
* Járt már rosszabb helyeken is. Bár szinte érzi a mellkasa felett himbálózó medálon a csillogó szempárokat. Igazán rossz ötlet lenne megpróbálni bárkinek ellopni. Egyrészt, mert akkor Adrastus Airdan Garynnon dühös lesz. Nagyon dühös. És azt senki sem szeretné, hogy Adrastus Airdan Garynnon nagyon dühös legyen. Másrészt, akkor valakinek a tolvaj mancsa a pulthoz lesz szegezve. Ami viszont igazán boldoggá tenné a férfit. Szóval, végső esetben lehet, mégis szeretné, ha valaki megpróbálná kirabolni.
Jókedvűen megsimítja a szakállát az állán. *
~ Remélem dohányt is kapni. ~
~ Hát ez elég... lehangoló. ~
* Ez az első gondolata, ahogy megpillantja az úgynevezett Taverna épületét. Úgy néz ki, mint amit az első nagyobb vihar összedönthet. *
~ Nem ezt várná az ember a Varjúkirálynőtől. Vagy pontosan ezt? ~
* Belöki az ajtót, ami panaszosan nyikordul. A taverna belseje már jobban fest. Megáll egy pillanatra, hogy a szeme hozzászokjon a félhomályhoz. Kevesen vannak odabent, tekintetét egy páros vonzza magához, de már fordul is vissza a pult felé a fejével. Lát térülni-fordulni egy óriás asszonyt is, valószínűleg a személyzet egy tagja lesz.
A pulthoz lép és letelepszik az egyik középső bárszékre, miután a köpönyegét akkurátusan összehajtva a mellette lévőre helyezné. Elfojtja szája apró fintorát, ki tudja miféle mocskot kent épp bele a drága anyagba. Röviden felsóhajt. Fél kézzel hátrasimítja az üstökét és nyakát kitekerve megkísérli elolvasni a kínálatot. *
~ Kiforratlan, kellemetlen. De megteszi. ~
* Járt már rosszabb helyeken is. Bár szinte érzi a mellkasa felett himbálózó medálon a csillogó szempárokat. Igazán rossz ötlet lenne megpróbálni bárkinek ellopni. Egyrészt, mert akkor Adrastus Airdan Garynnon dühös lesz. Nagyon dühös. És azt senki sem szeretné, hogy Adrastus Airdan Garynnon nagyon dühös legyen. Másrészt, akkor valakinek a tolvaj mancsa a pulthoz lesz szegezve. Ami viszont igazán boldoggá tenné a férfit. Szóval, végső esetben lehet, mégis szeretné, ha valaki megpróbálná kirabolni.
Jókedvűen megsimítja a szakállát az állán. *
~ Remélem dohányt is kapni. ~
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-05 09:52:29
Üzenet elküldve: 2023-01-05 09:52:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Rel//
*Úgy látszik, hogy az, hogy figyelte a Naccságát, semmit nem jelent, hiszen az el is vonul a férfival hamar, Leon pedig ott marad, de szerencsére nem egyedül, mert vele van jelenlegi legjobb barátja, az a bor, amit vettek a rumosban. Persze nem olyan, mint amit egyébként felszolgálnának ott, hanem sokkal rosszabb minőségű, de hát a kalóznak nem igazán van ilyesmivel problémája. Amíg nem lukad ki a gyomra, addig issza ezt. Ha minden jól megy, van még pár ilyen éve hátra, ha így folytatja az életét. Aztán a nő megérkezik és leül mellé. Habár Leon lát egyértelmű jeleket a bent történtekre, kicsit sem érdekli ahhoz, hogy megjegyezze ezt. Meg egyébként is csak újra elkezdenék gyötörni a látomásai, ha erre gondol.*
-Nekem teljesen jó! *Lögyböli meg az italt a poharában. Aztán a következőkre elvigyorodik.*
-Hát, ha mondod, vettünk volna azt is. Nem tart semmibe. *Aztán eszébe jut valami, ami még a szobájában. Vagyis abban a szobában, amit vendégként kapott, nem a lentiben.*
-Na! *Hívja fel magára a figyelmet diplomatikusan, mielőtt belekezd az ötlete felvázolásába.*
-Figyeljél! *Folytatja, miközben összeszedi a gondolatait, de igazából jó fél percig nem mond semmit, csak az erszényében kezd el kotorászni valami után. Végül egy 2500 aranyat tartalmazó zsákot tesz Relael Ellerin lae'Natar elé az asztalra.
*
-Az a helyzet, hogy van egy csomó pénzem. *Aztán a saját fejével való gondolkozás után kiegészíti a dolgot.*
-Nincs nálam az egész, mielőtt megpróbálnád elvágni miatta a torkom. *Húzódik szélesebbre a vigyora, miközben egyébként felveszi az aranyat és dobálgatja még egy picit a kezében, mielőtt végleg átcsúsztatná újdonsült főnöke elé.*
-Gondolkodtam kicsit és arra jutottam, hogy befektetném ebbe a helybe. Ha tetszik, amit látok, többet is. Ha már ez az otthonom, legyen olyan, ami tetszik! *Teátrálisan megkocogtatja a széke háttámláját.*
-Először is! Nem érdekel, mire költöd a pénz maradékát, de kérek egy saját asztalt oda a sarokba és egy kényelmesebb széket, aminek van normális karfája! *Aztán úgy tesz, mintha gondolkodna.*
-Illetve egy saját seprűt a szobámba. *Bólint egy nagyot, hogy ezzel lezárja a feltételeit.*
*Úgy látszik, hogy az, hogy figyelte a Naccságát, semmit nem jelent, hiszen az el is vonul a férfival hamar, Leon pedig ott marad, de szerencsére nem egyedül, mert vele van jelenlegi legjobb barátja, az a bor, amit vettek a rumosban. Persze nem olyan, mint amit egyébként felszolgálnának ott, hanem sokkal rosszabb minőségű, de hát a kalóznak nem igazán van ilyesmivel problémája. Amíg nem lukad ki a gyomra, addig issza ezt. Ha minden jól megy, van még pár ilyen éve hátra, ha így folytatja az életét. Aztán a nő megérkezik és leül mellé. Habár Leon lát egyértelmű jeleket a bent történtekre, kicsit sem érdekli ahhoz, hogy megjegyezze ezt. Meg egyébként is csak újra elkezdenék gyötörni a látomásai, ha erre gondol.*
-Nekem teljesen jó! *Lögyböli meg az italt a poharában. Aztán a következőkre elvigyorodik.*
-Hát, ha mondod, vettünk volna azt is. Nem tart semmibe. *Aztán eszébe jut valami, ami még a szobájában. Vagyis abban a szobában, amit vendégként kapott, nem a lentiben.*
-Na! *Hívja fel magára a figyelmet diplomatikusan, mielőtt belekezd az ötlete felvázolásába.*
-Figyeljél! *Folytatja, miközben összeszedi a gondolatait, de igazából jó fél percig nem mond semmit, csak az erszényében kezd el kotorászni valami után. Végül egy 2500 aranyat tartalmazó zsákot tesz Relael Ellerin lae'Natar elé az asztalra.
*-Az a helyzet, hogy van egy csomó pénzem. *Aztán a saját fejével való gondolkozás után kiegészíti a dolgot.*
-Nincs nálam az egész, mielőtt megpróbálnád elvágni miatta a torkom. *Húzódik szélesebbre a vigyora, miközben egyébként felveszi az aranyat és dobálgatja még egy picit a kezében, mielőtt végleg átcsúsztatná újdonsült főnöke elé.*
-Gondolkodtam kicsit és arra jutottam, hogy befektetném ebbe a helybe. Ha tetszik, amit látok, többet is. Ha már ez az otthonom, legyen olyan, ami tetszik! *Teátrálisan megkocogtatja a széke háttámláját.*
-Először is! Nem érdekel, mire költöd a pénz maradékát, de kérek egy saját asztalt oda a sarokba és egy kényelmesebb széket, aminek van normális karfája! *Aztán úgy tesz, mintha gondolkodna.*
-Illetve egy saját seprűt a szobámba. *Bólint egy nagyot, hogy ezzel lezárja a feltételeit.*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-05 08:43:13
Üzenet elküldve: 2023-01-05 08:43:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
*Denjaar korrigáló arckifejezése megbocsátó mosoly a válasz.*
- Annak szántam.
*A megszólításra ugyan biccent, de aligha tudja majd leküzdeni azt, hogy legalább szavakkal megadja azt a tiszteletet, amit Denjaar fellépése megkövetel. Egészen szokatlan is volt a számára ennyire más szituációban, felszabadultabban látni őt.*
- Ameddig jól esik, drága Pa...
*Elharapja a szót. Máris gondja van vele.*
- uram, mindig van hely a maga számára.
*Egészen érdekes számára a tükörben nézni ahogy felszívódnak véraláfutásai a bájitalnak hála. Ezt követően vízbe mártja kezét, hogy arcáról is lemossa vérét. A készséges mondat megmozgat valamit elméjében. Már ismerős mosolyával fordul vissza Denjaarhoz, aki most távolságtartóbb hangnemet üt meg vele. Tenyerét a férfi arcára simítja, kacérkodik a gondolattal, hogy megcsókolja az egykori bajnokot, de egyelőre nem teszi meg.*
- Köszönöm.
*Némi szünetet tart, majd folytatja.*
- Ha magányos volna, a lefelé vezető lépcsőn meglátogathat. Az egyes számú a lakosztályom.
*Enged a késztetésnek és búcsúzóul megízleli a korábban már birtokba vet ajkakat, már amennyiben ez a férfinak sincs ellenére. Ezt követően sarkon fordul és ha nincs egyéb mondanivalója Denjaarnak, akkor magára hagyja, ugyanis neki még számtalan teendője van. Légyottjukra pontot téve elviszi saját poharát, de a maradék bort persze ott hagyja.*
//Leon//
*Kicsit kifulladt, érzi, hogy enyhén nedves a háta.*
- Mozgalmas nap.
*Motyogja maga elé, a poharat pedig a pultra teszi Ezmeenek, majd elvesz egy másikat, amit megtöltött az óriás asszony. Sok lehetősége nincs most, ezért Leont választja társaságnak, rövidesen az ő asztalához huppan le egy nagy sóhajjal.*
- Hát ez a kikötői lőre hagy kívánni valót maga után.
*Megrántja vállait, majd kortyol belőle. Eltompítani a suttogásokat viszont ez is megfelel.*
- Bárcsak volna némi Ördögvigyor is.
*Panaszolja, fejét pedig a támlára döntve nézi a mennyezetet. Jó sok pókhálót lát, majd szól azok miatt Ezmeenek.*
*Denjaar korrigáló arckifejezése megbocsátó mosoly a válasz.*
- Annak szántam.
*A megszólításra ugyan biccent, de aligha tudja majd leküzdeni azt, hogy legalább szavakkal megadja azt a tiszteletet, amit Denjaar fellépése megkövetel. Egészen szokatlan is volt a számára ennyire más szituációban, felszabadultabban látni őt.*
- Ameddig jól esik, drága Pa...
*Elharapja a szót. Máris gondja van vele.*
- uram, mindig van hely a maga számára.
*Egészen érdekes számára a tükörben nézni ahogy felszívódnak véraláfutásai a bájitalnak hála. Ezt követően vízbe mártja kezét, hogy arcáról is lemossa vérét. A készséges mondat megmozgat valamit elméjében. Már ismerős mosolyával fordul vissza Denjaarhoz, aki most távolságtartóbb hangnemet üt meg vele. Tenyerét a férfi arcára simítja, kacérkodik a gondolattal, hogy megcsókolja az egykori bajnokot, de egyelőre nem teszi meg.*
- Köszönöm.
*Némi szünetet tart, majd folytatja.*
- Ha magányos volna, a lefelé vezető lépcsőn meglátogathat. Az egyes számú a lakosztályom.
*Enged a késztetésnek és búcsúzóul megízleli a korábban már birtokba vet ajkakat, már amennyiben ez a férfinak sincs ellenére. Ezt követően sarkon fordul és ha nincs egyéb mondanivalója Denjaarnak, akkor magára hagyja, ugyanis neki még számtalan teendője van. Légyottjukra pontot téve elviszi saját poharát, de a maradék bort persze ott hagyja.*
//Leon//
*Kicsit kifulladt, érzi, hogy enyhén nedves a háta.*
- Mozgalmas nap.
*Motyogja maga elé, a poharat pedig a pultra teszi Ezmeenek, majd elvesz egy másikat, amit megtöltött az óriás asszony. Sok lehetősége nincs most, ezért Leont választja társaságnak, rövidesen az ő asztalához huppan le egy nagy sóhajjal.*
- Hát ez a kikötői lőre hagy kívánni valót maga után.
*Megrántja vállait, majd kortyol belőle. Eltompítani a suttogásokat viszont ez is megfelel.*
- Bárcsak volna némi Ördögvigyor is.
*Panaszolja, fejét pedig a támlára döntve nézi a mennyezetet. Jó sok pókhálót lát, majd szól azok miatt Ezmeenek.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-02 15:29:35
Üzenet elküldve: 2023-01-02 15:29:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
*Félmosollyal pillant a tükörbe a rosszalló vonások láttán. Jelezni kívánja az elfnek; roppant mód meg volt elégedve. Nagyon rég nem volt hasonlóban része.
Követi Relaelt tekintetével, ahogy az ruháiért hajol. Ő még üldögél egy darabig, talán bele is ugrik a dézsába újfent.*
-Azt hiszem, ezt bóknak veszem. És szólíts Denjaarnak. *Kicsit bántja a fülét a "Parancsnok" megszólítás. Régi sebekről tép le tapaszt vele az elf.
Elnézi, miképp gyógyítja magát a hosszúéletű, majd elfogadja a felkínált bort. Tulajdonképp jól is esik neki, egészen kiszáradt.*
-Még nem tudom. Nincs különösebb dolgom a Kikötőben, habár lehet, hogy egy napot még élnék a vendégszeretettel. *Pillant fel az elfre. Az igriccel lenne dolga, de hiába kereste égen-földön. Ha nagyon akarna, biztosan találna magának elfoglaltságot a Kikötőben. Hisz ismeretsége akad bőven.
Végül ha teheti, csak feltápászkodik a hűvös kőről, mihelyst csillapodott vére.*
-Állok szolgálatára itt tartózkodásom alatt. *Hogy mit hall át az elf ezen és mit nem, azt rábízza. Ő a maga részéről most igen csak kimerült, s nem csak a hosszú út a háta mögött az oka ennek immáron.*
*Félmosollyal pillant a tükörbe a rosszalló vonások láttán. Jelezni kívánja az elfnek; roppant mód meg volt elégedve. Nagyon rég nem volt hasonlóban része.
Követi Relaelt tekintetével, ahogy az ruháiért hajol. Ő még üldögél egy darabig, talán bele is ugrik a dézsába újfent.*
-Azt hiszem, ezt bóknak veszem. És szólíts Denjaarnak. *Kicsit bántja a fülét a "Parancsnok" megszólítás. Régi sebekről tép le tapaszt vele az elf.
Elnézi, miképp gyógyítja magát a hosszúéletű, majd elfogadja a felkínált bort. Tulajdonképp jól is esik neki, egészen kiszáradt.*
-Még nem tudom. Nincs különösebb dolgom a Kikötőben, habár lehet, hogy egy napot még élnék a vendégszeretettel. *Pillant fel az elfre. Az igriccel lenne dolga, de hiába kereste égen-földön. Ha nagyon akarna, biztosan találna magának elfoglaltságot a Kikötőben. Hisz ismeretsége akad bőven.
Végül ha teheti, csak feltápászkodik a hűvös kőről, mihelyst csillapodott vére.*
-Állok szolgálatára itt tartózkodásom alatt. *Hogy mit hall át az elf ezen és mit nem, azt rábízza. Ő a maga részéről most igen csak kimerült, s nem csak a hosszú út a háta mögött az oka ennek immáron.*
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-02 13:52:41
Üzenet elküldve: 2023-01-02 13:52:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Nem ura már a testének, már talpon is alig képes maradni ahogy izmain végig szaladnak remegő hullámok. Tehetetlenül kapkod levegő után, s miután Denjaar eltávolodik tőle nagyon igyekeznie kell, hogy talpon maradhasson. Lábai elgyengültek, de még hajlanak akaratának, ha nehezen is. Miután kapaszkodva kifújja magát, lassan felegyenesedik. “Megteszi.” Hangzik el a sértés, ami árnyékot vet Relael tekintetére, ezt a katona láthatja is a tükörből. Aligha mondhatnának sértőbbet az elf számára annál, hogy középszerű, Denjaar szavai pedig erre tesznek utalást.
Relael gondolkodik egy frappáns visszavágón, végül a közöny maszkját ölti magára.*
- Meg.
*Feleli látszólag érdektelenül, majd egy utolsó pillantást vet tükörképére. Véraláfutások éktelenkednek arcán, egészen új jelleget adva neki. Tetszetős jelleget, de persze így nem mehet ki. Nem azért mert érdekelné mások véleménye, de az elfnek továbbra is fontos a látszat, még akkor is ha pont most rombolta ezt le a férfi előtt.
Rossz érzés is járja át emiatt. Denjaar kicsit többet tudott meg róla, ez pedig zavarja. Nem szégyelli romlottságát, nincs bűntudata sem, csupán egy fegyvert adott ezzel a másik kezébe, amivel még kényelmetlen helyzetbe hozhatja. Ha akarja.*
- Egészen kellemes társaság, drága Parancsnok, amikor nem éppen az irodájában pöffeszkedik.
*Szeme sarkából a kimerült wegtorenire pillant, miközben ruháihoz guggol le, és egy zöld folyadékkal teli üvegcsét vesz elő, aminek tartalmát nemes egyszerűséggel hörpinti fel. Továbbra sem sieti el az öltözködést, hiszen nincs ellenére a meztelenség, helyette tölt magának bort. A felét megissza, inkább csak azért, hogy kiszáradt száját benedvesítse, majd a maradékot Denjaarnak nyújtja. Ekkor kezdi csak el magára húzni gönceit.*
- Meddig is szándékozik maradni?
*Érdeklődik kivételesen mindenféle mögöttes szándék nélkül. Ha Denjaar maradni szeretne, akkor lehet meglátogatja ismét, hiszen ki tudja mikor érti meg magát legközelebb ilyen jól egy férfival. Már ami a testiségeket illeti.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Nem ura már a testének, már talpon is alig képes maradni ahogy izmain végig szaladnak remegő hullámok. Tehetetlenül kapkod levegő után, s miután Denjaar eltávolodik tőle nagyon igyekeznie kell, hogy talpon maradhasson. Lábai elgyengültek, de még hajlanak akaratának, ha nehezen is. Miután kapaszkodva kifújja magát, lassan felegyenesedik. “Megteszi.” Hangzik el a sértés, ami árnyékot vet Relael tekintetére, ezt a katona láthatja is a tükörből. Aligha mondhatnának sértőbbet az elf számára annál, hogy középszerű, Denjaar szavai pedig erre tesznek utalást.
Relael gondolkodik egy frappáns visszavágón, végül a közöny maszkját ölti magára.*
- Meg.
*Feleli látszólag érdektelenül, majd egy utolsó pillantást vet tükörképére. Véraláfutások éktelenkednek arcán, egészen új jelleget adva neki. Tetszetős jelleget, de persze így nem mehet ki. Nem azért mert érdekelné mások véleménye, de az elfnek továbbra is fontos a látszat, még akkor is ha pont most rombolta ezt le a férfi előtt.
Rossz érzés is járja át emiatt. Denjaar kicsit többet tudott meg róla, ez pedig zavarja. Nem szégyelli romlottságát, nincs bűntudata sem, csupán egy fegyvert adott ezzel a másik kezébe, amivel még kényelmetlen helyzetbe hozhatja. Ha akarja.*
- Egészen kellemes társaság, drága Parancsnok, amikor nem éppen az irodájában pöffeszkedik.
*Szeme sarkából a kimerült wegtorenire pillant, miközben ruháihoz guggol le, és egy zöld folyadékkal teli üvegcsét vesz elő, aminek tartalmát nemes egyszerűséggel hörpinti fel. Továbbra sem sieti el az öltözködést, hiszen nincs ellenére a meztelenség, helyette tölt magának bort. A felét megissza, inkább csak azért, hogy kiszáradt száját benedvesítse, majd a maradékot Denjaarnak nyújtja. Ekkor kezdi csak el magára húzni gönceit.*
- Meddig is szándékozik maradni?
*Érdeklődik kivételesen mindenféle mögöttes szándék nélkül. Ha Denjaar maradni szeretne, akkor lehet meglátogatja ismét, hiszen ki tudja mikor érti meg magát legközelebb ilyen jól egy férfival. Már ami a testiségeket illeti.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-02 13:00:30
Üzenet elküldve: 2023-01-02 13:00:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Tekintetével elmélyülten követi az elf kezét és ujjait, ahogy saját testén játszik. Csigázza a látvány. A szokásostól eltérően itt most nem csupán az ő érzékeit felkorbácsolni vágyó mozzanatok ezek. Relael látszólag odavan önmagáért, ezzel pedig egészen újat mutat a wegtoreninek.
Halkan felkuncog az erős kifejezésre, s válasz gyanánt kemény mozdulatokban részesíti az elfet.*
-Hát nekem is kurvára tetszik.
*Neki volt szerencséje megosztani az "ágyát" az utóbbi időben egy pillangóval, de a Kikötő Úrnője egészen más hatást gyakorol rá, mint egy egyszerű szajha.
A kérésre akaratlanul is növeli a tempót, egészen megfeszülnek izmai az igyekezetben. Azt akarja, hogy az egész fogadóban hallani lehessen a fogadó úrnőjének kéjes nyögéseit. Együttlétük nem rövid, s legyen bármennyire férfi a talpán, a tükörben látható elf megbabonázza. Hörögve feszül meg és tölti meg a hosszúéletűt, de oly hévbe hozták, hogy a világért sem állna meg a mozgásban. Érzi a változást Relael sóhajaiban és izmaiban, látja a remegő combokat. Nem azért ténykedik, hogy az elfet is a csúcsra juttassa, szimplán csak még többet kíván. Még egy ráadást kínál utolsó erejével, s az elf kezeit elengedvén nyúl nyaka után ismét. Végül aztán izzadtan, hullámzó mellkassal lép hátra, hogy a hideg kőre üljön és hátát a falnak vethesse.*
-Megteszi. *Szól lihegve. Kisöpri az arcába lógó tincset, majd szórakozottan felpillant az elfre, miközben megpihen.*
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Tekintetével elmélyülten követi az elf kezét és ujjait, ahogy saját testén játszik. Csigázza a látvány. A szokásostól eltérően itt most nem csupán az ő érzékeit felkorbácsolni vágyó mozzanatok ezek. Relael látszólag odavan önmagáért, ezzel pedig egészen újat mutat a wegtoreninek.
Halkan felkuncog az erős kifejezésre, s válasz gyanánt kemény mozdulatokban részesíti az elfet.*
-Hát nekem is kurvára tetszik.
*Neki volt szerencséje megosztani az "ágyát" az utóbbi időben egy pillangóval, de a Kikötő Úrnője egészen más hatást gyakorol rá, mint egy egyszerű szajha.
A kérésre akaratlanul is növeli a tempót, egészen megfeszülnek izmai az igyekezetben. Azt akarja, hogy az egész fogadóban hallani lehessen a fogadó úrnőjének kéjes nyögéseit. Együttlétük nem rövid, s legyen bármennyire férfi a talpán, a tükörben látható elf megbabonázza. Hörögve feszül meg és tölti meg a hosszúéletűt, de oly hévbe hozták, hogy a világért sem állna meg a mozgásban. Érzi a változást Relael sóhajaiban és izmaiban, látja a remegő combokat. Nem azért ténykedik, hogy az elfet is a csúcsra juttassa, szimplán csak még többet kíván. Még egy ráadást kínál utolsó erejével, s az elf kezeit elengedvén nyúl nyaka után ismét. Végül aztán izzadtan, hullámzó mellkassal lép hátra, hogy a hideg kőre üljön és hátát a falnak vethesse.*
-Megteszi. *Szól lihegve. Kisöpri az arcába lógó tincset, majd szórakozottan felpillant az elfre, miközben megpihen.*
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-02 12:31:59
Üzenet elküldve: 2023-01-02 12:31:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Mindig felszabadító valamint ijesztő érzés őszintének lenni valaki előtt. Relael egyelőre a felszabadultságnál tart, aligha tudna most másra gondolni. Szégyen sincs benne, egy szemernyi sem, amint ruhái lekerültek róla úgy ezeket a fojtogató béklyókat is levetette magáról. Hadd lássa Denjaar, hogy mi tetszik neki, abban legalább van némi közös bennük. Ekkor még szabad kezével megérinti magát, egészen elmélyülten tanulmányozza ahogy mellének formája változik érintése nyomán, aztán keze végig siklik testén, egészen lentre, ahol Denjaar is bőszen munkálkodik.*
- De még mennyire.
*Vigyorogja, miközben saját maga nézésére kényszerítik őt. Csak rövid pillanatokra rebben tekintete Denjaar arcának tükörképére, hogy láthassa a katona érzéseit. Nyers gondolatok fogalmazódnak benne, amit cenzúrázatlanul közöl is, mindkettejük szórakoztatásának ürügye gyanánt.*
- Kurvára tetszik.
*Ez persze nem csak saját kívánatosságát méltatja, hanem azt a nyers, de őszinte gyönyört is, amiben része van éppen. Már jó ideje nem volt szerencséje senkivel ágyba bújni, ez pedig kárpótolja őt várakozásáért.
Hangja önfeledten tölti meg a fürdőt, miközben Denjaar eleget tesz kérésének, és munkálkodó kezét is birtokba veszi. Fájdalmas, de édes az együttlét, ami közben töretlenül kapaszkodnia kell, mert máskülönben elsodorná őt az egykori parancsnok kitartó ostroma.
Könnyen el tud mélyülni az érzékekben, nem csoda tehát, hogy hamarosan légzése és kéjes hangjai is egyenetlenné válnak.*
- Még, még…
*Ez már inkább kérés mint utasítás. A hevesség közben nehéz megállapítania, hogy Denjaar meddig képes kitartani, de ha van még némi ideje Relaelnek, akkor rövidesen érezheti férfi, hogy miként feszülnek és remegnek meg az izmok alatta, valamint körülötte.*
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Mindig felszabadító valamint ijesztő érzés őszintének lenni valaki előtt. Relael egyelőre a felszabadultságnál tart, aligha tudna most másra gondolni. Szégyen sincs benne, egy szemernyi sem, amint ruhái lekerültek róla úgy ezeket a fojtogató béklyókat is levetette magáról. Hadd lássa Denjaar, hogy mi tetszik neki, abban legalább van némi közös bennük. Ekkor még szabad kezével megérinti magát, egészen elmélyülten tanulmányozza ahogy mellének formája változik érintése nyomán, aztán keze végig siklik testén, egészen lentre, ahol Denjaar is bőszen munkálkodik.*
- De még mennyire.
*Vigyorogja, miközben saját maga nézésére kényszerítik őt. Csak rövid pillanatokra rebben tekintete Denjaar arcának tükörképére, hogy láthassa a katona érzéseit. Nyers gondolatok fogalmazódnak benne, amit cenzúrázatlanul közöl is, mindkettejük szórakoztatásának ürügye gyanánt.*
- Kurvára tetszik.
*Ez persze nem csak saját kívánatosságát méltatja, hanem azt a nyers, de őszinte gyönyört is, amiben része van éppen. Már jó ideje nem volt szerencséje senkivel ágyba bújni, ez pedig kárpótolja őt várakozásáért.
Hangja önfeledten tölti meg a fürdőt, miközben Denjaar eleget tesz kérésének, és munkálkodó kezét is birtokba veszi. Fájdalmas, de édes az együttlét, ami közben töretlenül kapaszkodnia kell, mert máskülönben elsodorná őt az egykori parancsnok kitartó ostroma.
Könnyen el tud mélyülni az érzékekben, nem csoda tehát, hogy hamarosan légzése és kéjes hangjai is egyenetlenné válnak.*
- Még, még…
*Ez már inkább kérés mint utasítás. A hevesség közben nehéz megállapítania, hogy Denjaar meddig képes kitartani, de ha van még némi ideje Relaelnek, akkor rövidesen érezheti férfi, hogy miként feszülnek és remegnek meg az izmok alatta, valamint körülötte.*
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-02 11:30:05
Üzenet elküldve: 2023-01-02 11:30:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Ha tudná is az egykori viador, hogy Relael perverzióinaik mi ad táptalajt, akkor sem foglalkoztatná különösebben. Kiélvezi a helyzet minden percét és szívesen merül alá a hosszúéletű képzeletének mocskába. Egészen újszerűnek és különlegesnek tartja e helyzetet, talán épp ezért izgatja. Rég volt már része olyan légyottban, mi nem az ő kényeztetésére emelte a hangsúlyt. Talán el is kényelmesedett.
Némán somolyog csak szakálla alatt, ahogy észreveszi, miképp szemléli az elf saját valóját a tükörben. Nem hibáztatja érte; világlátott embernek tartja magát, már ami a "gyengébbik" nemet illeti, de még neki is nehéz levenni tekintetét Relael testéről. Szerencséjükre a tükör sokat segít a dolgon, s ráerősítvén a fókuszra, megragadván az elf arcát odaszegezi tekintetét. Csiklandozza fantáziáját, hogy Realel így odavan saját magáért, hát lehetőséget kínál, hogy elvesszen tulajdon testének látványában.*
-Tetszik? *A kérdés egyértelműen nem összefonódásukra utal, még csak nem is Denjaarra. Relael kitalálhatja, a férfi a lány képmására utal a tükörben. Egészen elképesztő mértékű hiúságról árulkodik a jelenet, de ez számára csak még inkább izgalmassá teszi az elfet. Azt sajnálja csupán, hogy nincs nagyobb tükrük.
Ismételten csak hallgat a vezényszóra, hisz kedvére való e parancs. A hosszúéltű nem kíméli magát, ő sem fogja.
Erőteljes mozdulatokkal, s egyre sebesebben veszik el az elf cukormázas csuprában, immáron teljes terjedelmében. Szuszog az erőkifejtéstől, megizzasztja a nő. Ilyen is rég volt már. Elengedi az elf hajtövét, hogy karjai után nyúlva hátrafeszítse azokat. Nem a dominancia kérdésére kíván pontot tenni közöttük, ezt a táncot már eljárták korábban. Csupán az elf karjaiba kapaszkodva igyekszik még inkább magára ölteni őt.*
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Ha tudná is az egykori viador, hogy Relael perverzióinaik mi ad táptalajt, akkor sem foglalkoztatná különösebben. Kiélvezi a helyzet minden percét és szívesen merül alá a hosszúéletű képzeletének mocskába. Egészen újszerűnek és különlegesnek tartja e helyzetet, talán épp ezért izgatja. Rég volt már része olyan légyottban, mi nem az ő kényeztetésére emelte a hangsúlyt. Talán el is kényelmesedett.
Némán somolyog csak szakálla alatt, ahogy észreveszi, miképp szemléli az elf saját valóját a tükörben. Nem hibáztatja érte; világlátott embernek tartja magát, már ami a "gyengébbik" nemet illeti, de még neki is nehéz levenni tekintetét Relael testéről. Szerencséjükre a tükör sokat segít a dolgon, s ráerősítvén a fókuszra, megragadván az elf arcát odaszegezi tekintetét. Csiklandozza fantáziáját, hogy Realel így odavan saját magáért, hát lehetőséget kínál, hogy elvesszen tulajdon testének látványában.*
-Tetszik? *A kérdés egyértelműen nem összefonódásukra utal, még csak nem is Denjaarra. Relael kitalálhatja, a férfi a lány képmására utal a tükörben. Egészen elképesztő mértékű hiúságról árulkodik a jelenet, de ez számára csak még inkább izgalmassá teszi az elfet. Azt sajnálja csupán, hogy nincs nagyobb tükrük.
Ismételten csak hallgat a vezényszóra, hisz kedvére való e parancs. A hosszúéltű nem kíméli magát, ő sem fogja.
Erőteljes mozdulatokkal, s egyre sebesebben veszik el az elf cukormázas csuprában, immáron teljes terjedelmében. Szuszog az erőkifejtéstől, megizzasztja a nő. Ilyen is rég volt már. Elengedi az elf hajtövét, hogy karjai után nyúlva hátrafeszítse azokat. Nem a dominancia kérdésére kíván pontot tenni közöttük, ezt a táncot már eljárták korábban. Csupán az elf karjaiba kapaszkodva igyekszik még inkább magára ölteni őt.*
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-02 07:47:17
Üzenet elküldve: 2023-01-02 07:47:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Világossá válik a számára, hogy egy trófea Denjaar szemében. Zavarja? Aligha. Ő sem tekint rá többként. Halk nyöszörgés hagyja el ajkait. Ebben a kis hangocskában sok minden helyet kap, elégedettség, egyetértés, s a testéből távozó maradék levegő is.
Denjaar nem által kihívás elé állítani magát, amikor egy kézzel akarja levetkőztetni az elfet, aki kegyesen segít neki, főleg ott ahol a ruha esetleg megakadna. Neki sincs különösebb gondja a meztelenkedéssel, lehet egy melegebb közegben előszeretettel járna-kelne csupaszon.
Csókjuk heves, igazán felpiszkálja ez Relaelt, de főleg az azt követő ütés, amit egy kéjes mosoly követ az elf részéről. Igen, sokszor volt ebben része egykoron. Akkoriban nem értette ezt, fájt neki, könnyekkel reagált, ami csak tovább hergelte apját. Először megtanulta, hogyha az ütések végét akarja, akkor méltósággal kell viselnie, hiszen ezt várják el tőle. Hogy erős legyen. De nem is Relael volna, ha nem próbálna meg ennél is tovább menni, s megtanulta, hogy azt nem tudja kontrollálni, hogy mit tesznek meg vele, de azt igen, hogy hogyan reagál rá. Hosszas munkával ugyan, de képes volt átkapcsolni elméjét, hogy a rossz dolgokat képes legyen élvezni, így a legközelebbi alkalommal mikor egy tenyér arcán csattant, ő csak mosolygott. Mindig megdöbbenés követte ezt, aztán düh vagy egy aprócska rémület, hiszen ezzel magához ragadta "ellenfele" fegyverét. Többé nem a férfi, hanem Relael uralta a szituációt.
A katona láthatja az áhítatot az arcán, Relael pedig mosolya résén keresztül megérzi saját vérét. Az újabb csókjuk még édesebb ezután, már veszettül hevesen kalapál szíve, s csupán egyetlen pillanatra zökken ki, és rándul meg, amikor Denjaar ujjait fejbőrén érzi. Talán egy kevésbé heves szituációban a férfi érezhetné is a fejbőrön lévő barázdákat, ami egykori mély sebek emlékét őrzi.
Megint enged az egykori parancsnok akaratának, s külön örül a helyzetnek, amit teremt vele. A tükörben most először szemrevételezi magát, arcán, nyakán megjelenő nyomokat, az elmaszatolt halovány vérfoltot. Megkapaszkodik a falban, közben le sem veszi szemét tükörképükről. Elsősorban magát szemléli, telt formáit, testének kellemes ívét, de időnként Denjaar is részesül figyelmében.*
- Erősebben!
*Szisszen fel ismét, majd szavait követően megfeszül állkapcsa. Észre sem veszi közben, hogy milyen csend honol elméjében, miközben minden érzékét a végletekig túlterheli.*
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Világossá válik a számára, hogy egy trófea Denjaar szemében. Zavarja? Aligha. Ő sem tekint rá többként. Halk nyöszörgés hagyja el ajkait. Ebben a kis hangocskában sok minden helyet kap, elégedettség, egyetértés, s a testéből távozó maradék levegő is.
Denjaar nem által kihívás elé állítani magát, amikor egy kézzel akarja levetkőztetni az elfet, aki kegyesen segít neki, főleg ott ahol a ruha esetleg megakadna. Neki sincs különösebb gondja a meztelenkedéssel, lehet egy melegebb közegben előszeretettel járna-kelne csupaszon.
Csókjuk heves, igazán felpiszkálja ez Relaelt, de főleg az azt követő ütés, amit egy kéjes mosoly követ az elf részéről. Igen, sokszor volt ebben része egykoron. Akkoriban nem értette ezt, fájt neki, könnyekkel reagált, ami csak tovább hergelte apját. Először megtanulta, hogyha az ütések végét akarja, akkor méltósággal kell viselnie, hiszen ezt várják el tőle. Hogy erős legyen. De nem is Relael volna, ha nem próbálna meg ennél is tovább menni, s megtanulta, hogy azt nem tudja kontrollálni, hogy mit tesznek meg vele, de azt igen, hogy hogyan reagál rá. Hosszas munkával ugyan, de képes volt átkapcsolni elméjét, hogy a rossz dolgokat képes legyen élvezni, így a legközelebbi alkalommal mikor egy tenyér arcán csattant, ő csak mosolygott. Mindig megdöbbenés követte ezt, aztán düh vagy egy aprócska rémület, hiszen ezzel magához ragadta "ellenfele" fegyverét. Többé nem a férfi, hanem Relael uralta a szituációt.
A katona láthatja az áhítatot az arcán, Relael pedig mosolya résén keresztül megérzi saját vérét. Az újabb csókjuk még édesebb ezután, már veszettül hevesen kalapál szíve, s csupán egyetlen pillanatra zökken ki, és rándul meg, amikor Denjaar ujjait fejbőrén érzi. Talán egy kevésbé heves szituációban a férfi érezhetné is a fejbőrön lévő barázdákat, ami egykori mély sebek emlékét őrzi.
Megint enged az egykori parancsnok akaratának, s külön örül a helyzetnek, amit teremt vele. A tükörben most először szemrevételezi magát, arcán, nyakán megjelenő nyomokat, az elmaszatolt halovány vérfoltot. Megkapaszkodik a falban, közben le sem veszi szemét tükörképükről. Elsősorban magát szemléli, telt formáit, testének kellemes ívét, de időnként Denjaar is részesül figyelmében.*
- Erősebben!
*Szisszen fel ismét, majd szavait követően megfeszül állkapcsa. Észre sem veszi közben, hogy milyen csend honol elméjében, miközben minden érzékét a végletekig túlterheli.*
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-01 23:20:49
Üzenet elküldve: 2023-01-01 23:20:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
-Az, hogy veszélyes vagy? *Relael érezheti, miként fonja rá a férfi még inkább ujjait a karcsú nyakára.*
-Határozottan. A vadászok is a ragadozókat tartják a legtöbbre.
*Ezúttal hallgat a parancsszóra. Ínyére van, hogy még az elf kéri. Nem okoz különösebb nehézséget számára, hogy oly erővel szorítsa a törékeny nyakacskát, hogy nemhogy szó, de levegő se járja át.*
-Elég lenne egy kicsit nagyobb erővel szorítanom, hogy elroppanj. *Teszi meg a kéjjel átitatott észrevételét. Érdekes, s egyben izgató is számára a helyzet. Nem az erő szülte hatalom fitoktatása, sokkal inkább az, hogy a hosszúéletű olybá fest, erre gerjed. Felkorbácsolja ingereit, hogy a látszólag oly sokak által oly nagyra tartott Relael ily mélyen keresi a gyönyört. Miközben jobbjával a lányt torkát szorítja, szabad kezével közben nem rest lefejteni az elfről a ruháit. Nem sieti el, s közben egy percre nem enged a vasmarok.
Csak akkor enyhül, mikor a nő csókot kér és munkához lát kezével is. Nem kell sokat dolgoznia, a férfi érdeklődését már alaposan felkeltette. Ha esetleg nem sikerült megválni a ruháktól, hát azok alatt gyúr rá a lány kebleire kellő alapossággal. Ínyére van. Az elf nem oly gyönge és törékeny, mint Lisza volt. Pont olyan, ahogy korábban már elképzelte.
Közben az elf orcáira markolva kér most ő csókot, majd ahogy kibontakoznak, erőteljes pofonban részesíti az elfet, ha csak ki nem tér előle.*
-A villás nyelvedért. *Nem zavarja, ha ajka reped, esetleg orra vére ered a lánynak, elégedetten fogja szemlélni nyomát a szépséges arcon. Ismét magához vonja, hogy csókot kérjen. Közben a hajába túr, s a tükör felé fordítja a hosszúéletűt. Szemrevételezi duójukat ott is, mialatt nem rest Realel mögé lépni, s kísérletet tenni rá, hogy hajánál fogva döntse előre a lányt. Nem csak kedvét hozta meg az elf, de mohóságát is. Erőteljes mozdulatokkal óhajtja minél előbb magáévá tenni az elfet, igyekezvén közben jó mély benyomást tenni.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.01 23:25:53
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
-Az, hogy veszélyes vagy? *Relael érezheti, miként fonja rá a férfi még inkább ujjait a karcsú nyakára.*
-Határozottan. A vadászok is a ragadozókat tartják a legtöbbre.
*Ezúttal hallgat a parancsszóra. Ínyére van, hogy még az elf kéri. Nem okoz különösebb nehézséget számára, hogy oly erővel szorítsa a törékeny nyakacskát, hogy nemhogy szó, de levegő se járja át.*
-Elég lenne egy kicsit nagyobb erővel szorítanom, hogy elroppanj. *Teszi meg a kéjjel átitatott észrevételét. Érdekes, s egyben izgató is számára a helyzet. Nem az erő szülte hatalom fitoktatása, sokkal inkább az, hogy a hosszúéletű olybá fest, erre gerjed. Felkorbácsolja ingereit, hogy a látszólag oly sokak által oly nagyra tartott Relael ily mélyen keresi a gyönyört. Miközben jobbjával a lányt torkát szorítja, szabad kezével közben nem rest lefejteni az elfről a ruháit. Nem sieti el, s közben egy percre nem enged a vasmarok.
Csak akkor enyhül, mikor a nő csókot kér és munkához lát kezével is. Nem kell sokat dolgoznia, a férfi érdeklődését már alaposan felkeltette. Ha esetleg nem sikerült megválni a ruháktól, hát azok alatt gyúr rá a lány kebleire kellő alapossággal. Ínyére van. Az elf nem oly gyönge és törékeny, mint Lisza volt. Pont olyan, ahogy korábban már elképzelte.
Közben az elf orcáira markolva kér most ő csókot, majd ahogy kibontakoznak, erőteljes pofonban részesíti az elfet, ha csak ki nem tér előle.*
-A villás nyelvedért. *Nem zavarja, ha ajka reped, esetleg orra vére ered a lánynak, elégedetten fogja szemlélni nyomát a szépséges arcon. Ismét magához vonja, hogy csókot kérjen. Közben a hajába túr, s a tükör felé fordítja a hosszúéletűt. Szemrevételezi duójukat ott is, mialatt nem rest Realel mögé lépni, s kísérletet tenni rá, hogy hajánál fogva döntse előre a lányt. Nem csak kedvét hozta meg az elf, de mohóságát is. Erőteljes mozdulatokkal óhajtja minél előbb magáévá tenni az elfet, igyekezvén közben jó mély benyomást tenni.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.01 23:25:53
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-01 21:10:16
Üzenet elküldve: 2023-01-01 21:10:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit csíp arca ott ahol a tenyér csattan, de nem retten meg, nem párásodik tekintete. Éhesen nyalja meg szája szélét látva, hogy reakciója mit vált ki Denjaarból. Meglepte a férfit, talán többre nem is vágyhat. Bizonytalanság vibrál a levegőben, kérdések, hogy vajon mit lép majd a másik. Szíve hevesen dobban, igyekszik minden részletet megjegyezni, hogy unalmas napjain majd felidézhesse ezeket az izgalmakat.
Úgy tűnik megértették egymást. Az elejétől fogva jót mulattak azon, hogy a mérleg hol egyik oldalra, hol a másikra billent, de Relael azt semmiképpen nem akarta, hogy ilyen mértékű erőfölénnyel rendelkezzen Denjaar. Arról nem is beszélve, hogy valóban nem egy szajha, sok mindent megtehetnek vele, amit más nők talán megalázónak találnak, neki pedig tetszik, de ezeket Relael mindig önként adta. Azt érthetően nem tűrheti, hogy a katona csak úgy elvegye amit akar, hiszen majdhogynem egyenlő felek. Vagy legalább az illúziója legyen meg ennek az "egyensúlynak".*
- Így is mondhatjuk.
*Tetszik neki az óvatosság. Veszélyesnek érzi magát, mintha az egykori parancsnok éppen egy nagymacskát akarna megsimogatni, s nem tudhatja, hogy az darabokra tépi vagy dorombolva bújik hozzá.
A férfi szorítását egy elégedett sóhaj kíséri. Az elf leány arca kifejező, már azelőtt tudhatja Denjaar, hogy jó úton jár, hogy elkezdene Relael nadrágjában matatni.*
- Veszélyes.
*Ízlelgeti a kifejezést. Veszélyes, mint az erős kéz, ami gyönge nyakát szorongatja éppen.*
- És ez tetszik Önnek, drága Parancsnok?
*Hajlik a férfi akaratának, így az oda irányíthatja ahova eredetileg akarta. Relael tenyerét a durva kézfejre simítja, majd rászorít.*
- Erősebben!
*Egészen azt akarja érezni, hogy valóban megfullad. Vágyik arra, hogy már a szavak megformálása is nehezére essen, s ha ezt megkapja elégedett hanggal jutalmazza Denjaart. A férfi kedve szerit érintheti őt ott, ahol éppen kívánja, közben Relael is megteszi ezt, hogy ismét felkorbácsolhassa a bajnok harci kedvét.
Az utolsó kérdésre már nem érkezik válasz, amit akár diadalként is elkönyvelhet a wegtoreni, de Relaelt jobban leköti az, ami vele történik. Az pedig tagadhatatlanul feltüzeli őt. Ha módja van rá, akkor közelebb is vonja magához a harcost, hogy csókot lopjon tőle. Magasztos érzések nincsenek ebben, éhes vágyakozás legfeljebb, amit harapással is örömmel megtűzdel.*
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit csíp arca ott ahol a tenyér csattan, de nem retten meg, nem párásodik tekintete. Éhesen nyalja meg szája szélét látva, hogy reakciója mit vált ki Denjaarból. Meglepte a férfit, talán többre nem is vágyhat. Bizonytalanság vibrál a levegőben, kérdések, hogy vajon mit lép majd a másik. Szíve hevesen dobban, igyekszik minden részletet megjegyezni, hogy unalmas napjain majd felidézhesse ezeket az izgalmakat.
Úgy tűnik megértették egymást. Az elejétől fogva jót mulattak azon, hogy a mérleg hol egyik oldalra, hol a másikra billent, de Relael azt semmiképpen nem akarta, hogy ilyen mértékű erőfölénnyel rendelkezzen Denjaar. Arról nem is beszélve, hogy valóban nem egy szajha, sok mindent megtehetnek vele, amit más nők talán megalázónak találnak, neki pedig tetszik, de ezeket Relael mindig önként adta. Azt érthetően nem tűrheti, hogy a katona csak úgy elvegye amit akar, hiszen majdhogynem egyenlő felek. Vagy legalább az illúziója legyen meg ennek az "egyensúlynak".*
- Így is mondhatjuk.
*Tetszik neki az óvatosság. Veszélyesnek érzi magát, mintha az egykori parancsnok éppen egy nagymacskát akarna megsimogatni, s nem tudhatja, hogy az darabokra tépi vagy dorombolva bújik hozzá.
A férfi szorítását egy elégedett sóhaj kíséri. Az elf leány arca kifejező, már azelőtt tudhatja Denjaar, hogy jó úton jár, hogy elkezdene Relael nadrágjában matatni.*
- Veszélyes.
*Ízlelgeti a kifejezést. Veszélyes, mint az erős kéz, ami gyönge nyakát szorongatja éppen.*
- És ez tetszik Önnek, drága Parancsnok?
*Hajlik a férfi akaratának, így az oda irányíthatja ahova eredetileg akarta. Relael tenyerét a durva kézfejre simítja, majd rászorít.*
- Erősebben!
*Egészen azt akarja érezni, hogy valóban megfullad. Vágyik arra, hogy már a szavak megformálása is nehezére essen, s ha ezt megkapja elégedett hanggal jutalmazza Denjaart. A férfi kedve szerit érintheti őt ott, ahol éppen kívánja, közben Relael is megteszi ezt, hogy ismét felkorbácsolhassa a bajnok harci kedvét.
Az utolsó kérdésre már nem érkezik válasz, amit akár diadalként is elkönyvelhet a wegtoreni, de Relaelt jobban leköti az, ami vele történik. Az pedig tagadhatatlanul feltüzeli őt. Ha módja van rá, akkor közelebb is vonja magához a harcost, hogy csókot lopjon tőle. Magasztos érzések nincsenek ebben, éhes vágyakozás legfeljebb, amit harapással is örömmel megtűzdel.*
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-01 18:48:10
Üzenet elküldve: 2023-01-01 18:48:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//Realel//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*A nemleges választ egy pofonnal jutalmazza. Nem oly erőssel, hogy esetleg padlót fogjon az elf, de eléggé erőssel, hogy érezze a törődést. Visszahúzza kezét, de mire megteszi, már egy pengével szemez.*
-Hó. *Emeli fel kezét meglepetten. A legkevésbé számított ellenállásra. Talán csak egy valaki állt ellen eddig ily vehemenciával...
Egy lépést hátrál, miközben az elf arcán szétterülő mosoly vonja magára figyelmét. Még szórakoztatná is, hogy ily gyakran fordul kettejük között a kocka, ha nem mezítelen állna szemben a felfegyverzett elfel. Tekintettel rá, hogy immáron kinézi a hosszúéletűből, hogy ha kell, használja is a pengét, nem csinál ostobaságokat. Nem lenne éppen méltó halál számára.
Szeme rebben a beharapott ajakra, és egy csekélyke csodálkozás is kiül arcára.*
-Valóban biztosnak látszik. *Hagyja helyben a dolgot a talaj jellegét illetően. Egészen elképesztőnek tartja, hogy az elf még mindig játszadozik. Valahol izgalommal is tölti el, hogy nem tudja megmondani, mi lesz a következő lépése Realelnek.
Tekintetével követi, miként helyezi vissza fülbevalóját az elf. Furcsa fegyver, nem rémlik neki, hogy látott valaha hasonlót. Úgy érzi, a lány a határokat húzza meg számára, ami egyrészről nincs ínyére, másrészről viszont nagyot nőtt az utolsó percekben szemében a nemes.
Az utolsó kérdésre elmosolyodik. Kezdi kapiskálni a Relael zsánerét. Oldalazva tesz pár lépést, mintha csak a Wegtoreni Nagy Aréna homokján méricskélné ellenfelét.*
-Szóval szeretsz játszadozni. *Merengve húzza végig ujjait szakállán, majd nyakán. Könnyen utóbbi bánta volna, ha az elf úgy akarja, ezzel tisztában van. Többé nem követi el azt a hibát, hogy lebecsüli.
Végül jóval óvatosabban, mint ahogy a mosdóhoz ráncigálta, megközelíti a nőt. A nyakáért nyúl, finoman megszorítva azt. Közben megkeresi a méregzöld tekintetet magának.*
-Veszélyes vagy, ezt meg kell hagyni. *Keményen vezeti az elfet egészen az iménti mosakodódézsa melletti falig, ám ezúttal nem erőszakos önzéssel teszi. Számos dolognak lehetőséget hagy a hosszúéletű számára, bár kíváncsi is, meddig mehet.
Végigméri Realelt, majd belemarkol a feszes keblekbe, ha teheti. Roppant mód ínyére van az, amit érez.*
-Fel van még vágva a nyelved? *Köp tenyerébe, majd szabad kezével az elf nadrágjába nyúl, hogy kedve szerint tapinthassa ki ujjaival ott, amiről a legtöbb férfi csak álmodhat.*
//Realel//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*A nemleges választ egy pofonnal jutalmazza. Nem oly erőssel, hogy esetleg padlót fogjon az elf, de eléggé erőssel, hogy érezze a törődést. Visszahúzza kezét, de mire megteszi, már egy pengével szemez.*
-Hó. *Emeli fel kezét meglepetten. A legkevésbé számított ellenállásra. Talán csak egy valaki állt ellen eddig ily vehemenciával...
Egy lépést hátrál, miközben az elf arcán szétterülő mosoly vonja magára figyelmét. Még szórakoztatná is, hogy ily gyakran fordul kettejük között a kocka, ha nem mezítelen állna szemben a felfegyverzett elfel. Tekintettel rá, hogy immáron kinézi a hosszúéletűből, hogy ha kell, használja is a pengét, nem csinál ostobaságokat. Nem lenne éppen méltó halál számára.
Szeme rebben a beharapott ajakra, és egy csekélyke csodálkozás is kiül arcára.*
-Valóban biztosnak látszik. *Hagyja helyben a dolgot a talaj jellegét illetően. Egészen elképesztőnek tartja, hogy az elf még mindig játszadozik. Valahol izgalommal is tölti el, hogy nem tudja megmondani, mi lesz a következő lépése Realelnek.
Tekintetével követi, miként helyezi vissza fülbevalóját az elf. Furcsa fegyver, nem rémlik neki, hogy látott valaha hasonlót. Úgy érzi, a lány a határokat húzza meg számára, ami egyrészről nincs ínyére, másrészről viszont nagyot nőtt az utolsó percekben szemében a nemes.
Az utolsó kérdésre elmosolyodik. Kezdi kapiskálni a Relael zsánerét. Oldalazva tesz pár lépést, mintha csak a Wegtoreni Nagy Aréna homokján méricskélné ellenfelét.*
-Szóval szeretsz játszadozni. *Merengve húzza végig ujjait szakállán, majd nyakán. Könnyen utóbbi bánta volna, ha az elf úgy akarja, ezzel tisztában van. Többé nem követi el azt a hibát, hogy lebecsüli.
Végül jóval óvatosabban, mint ahogy a mosdóhoz ráncigálta, megközelíti a nőt. A nyakáért nyúl, finoman megszorítva azt. Közben megkeresi a méregzöld tekintetet magának.*
-Veszélyes vagy, ezt meg kell hagyni. *Keményen vezeti az elfet egészen az iménti mosakodódézsa melletti falig, ám ezúttal nem erőszakos önzéssel teszi. Számos dolognak lehetőséget hagy a hosszúéletű számára, bár kíváncsi is, meddig mehet.
Végigméri Realelt, majd belemarkol a feszes keblekbe, ha teheti. Roppant mód ínyére van az, amit érez.*
-Fel van még vágva a nyelved? *Köp tenyerébe, majd szabad kezével az elf nadrágjába nyúl, hogy kedve szerint tapinthassa ki ujjaival ott, amiről a legtöbb férfi csak álmodhat.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-01 17:46:31
Üzenet elküldve: 2023-01-01 17:46:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kikötések a Kikötőben//
*Mélyen alszik, s többnyire édes álmai vannak, így Alissäna szeret pihenni. Ha a valóság időnként kegyetlen, rideg, de legalább elméjében béke vár rá. Nem is kezd el mocorogni addig, amíg Haldrian hozzá nem szól. A szavakat nem fogja fel, csak a beszédet érzékeli. Először azt hiszi egy furcsa álombéli jelenetben van része, már éppen kezd visszasüllyedni, amikor a fattyú ismét megszólal. Ekkor már nyöszörögve, álmosan pislog rá. Összehúzza szemeit, kellemetlen még a félhomály is.*
- Hmm?
*A szavak elillantak mellőle, formálhatott volna Haldrian komoly jelentőségű mondatokat is, a leány biztosan nem emlékezne rá. Letolja magáról a takarót, először derékig, közben megdörzsöli a szemeit. Aztán felül, lassan. Kissé morcos, talán kedvetlen is, most látszólag rosszabbul ébredt.*
- Máris reggel van?
*Kérdi panaszosan, majd egy nagy ásítást követően ledobja magáról a takarót.*
- Megyek már megyek.
*Látatlanul, ujjaival megigazgatja kissé kócos haját, de jól tudja, hogy most nincs akkora jelentősége. Cipőjéért és kabátjáért megy, még kissé komótosan mozog, de lassan kezd magához térni.*
- Hova megyünk először?
*Gyorsan begombolja magán kabátját, majd utolsóként arcába húzza csuklyáját, gondosan ügyelve arra, hogy elég árnyékot vessen rá, mert a világért nem akarná veszélybe sodorni magukat.*
*Mélyen alszik, s többnyire édes álmai vannak, így Alissäna szeret pihenni. Ha a valóság időnként kegyetlen, rideg, de legalább elméjében béke vár rá. Nem is kezd el mocorogni addig, amíg Haldrian hozzá nem szól. A szavakat nem fogja fel, csak a beszédet érzékeli. Először azt hiszi egy furcsa álombéli jelenetben van része, már éppen kezd visszasüllyedni, amikor a fattyú ismét megszólal. Ekkor már nyöszörögve, álmosan pislog rá. Összehúzza szemeit, kellemetlen még a félhomály is.*
- Hmm?
*A szavak elillantak mellőle, formálhatott volna Haldrian komoly jelentőségű mondatokat is, a leány biztosan nem emlékezne rá. Letolja magáról a takarót, először derékig, közben megdörzsöli a szemeit. Aztán felül, lassan. Kissé morcos, talán kedvetlen is, most látszólag rosszabbul ébredt.*
- Máris reggel van?
*Kérdi panaszosan, majd egy nagy ásítást követően ledobja magáról a takarót.*
- Megyek már megyek.
*Látatlanul, ujjaival megigazgatja kissé kócos haját, de jól tudja, hogy most nincs akkora jelentősége. Cipőjéért és kabátjáért megy, még kissé komótosan mozog, de lassan kezd magához térni.*
- Hova megyünk először?
*Gyorsan begombolja magán kabátját, majd utolsóként arcába húzza csuklyáját, gondosan ügyelve arra, hogy elég árnyékot vessen rá, mert a világért nem akarná veszélybe sodorni magukat.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-01 17:15:01
Üzenet elküldve: 2023-01-01 17:15:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//Denjaar//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Relael számított valamire, ezért egy leheletnyit lehangolja a passzivitás. De azért incselkedik, hiszen ez egy újszerű helyzet még a sokat tapasztalt elf leánynak is.
A hirtelen pálfordulás persze meglepi, a vízből kiemelkedő férfi miatt talpra áll ő is, de még nem egészen érti mi fog történni. Felpofozza? Faképnél hagyja?
Tanácstalansága okán kivár, tűnhet ez úgyis, hogy ijedtében nem tudja mit tegyen. Denjaar viszont határozott lépésre szánja el magát, Relael rövidesen megérzi a katona erős ujjait hajtöveibe markolni. A férfi erejével aligha veheti fel a küzdelmet, így az kedve szerint ránthatja őt tovább, az elf viszont elég ügyes ahhoz, hogyha nehezen is, de talpon maradjon. Felszisszen és nyög, inkább az egyensúlyozás semmint a fájdalom miatt.
A dézsánál elégeli meg azt, hogy csak úgy játszadoznak vele. Bizonyos mértékben szórakoztatja, de csak akkor ha önként választhatja meg a kiszolgáltatottság módját. A jelenlegi helyzetben viszont nincs semmi választása, ezt pedig nem hagyhatja ennyiben. Nem engedheti meg Denjaarnak, hogy azt higgye teljes mértékben fölötte áll.*
- Nem.
*Érkezik a határozott válasz. Ha felképelik, ha nem - igazából ez nincs rá hatással, hozzászokott a pofonokhoz, valahol izgatja is - füléhez nyúl. Tűnhet úgyis, hogy csupán megigazítja arcába lógó tincseit, de az esetleges félreértéseket hamar eloszlatja kezében megjelenő apró fegyver, amit gyorsan a másiknak szegez. Nem akar ártani Denjaarnak, a férfi erre hamar rájöhet, hiszen Relaelnek ha ilyen célja volna, akkor a katona már elmetszett torokkal hullana a földre.*
- Ácsi, ácsi!
*Kicsit kifújja magát, miközben egy széles, önelégült mosoly terül el arcán. Látszólag nem lombozta le túlságosan a kis közjáték, inkább csak még jobban felcsigázta érdeklődését. Talán Denjaar ha kissé némileg észhez tér észlelheti, hogy az elf fülcimpáin lifegő fülbevalók egyike eltűnt.*
- Micsoda szenvedély, tetszik!
*Alsó ajkába harap, ha eddig nem is, de már határozottan kívánja az egykori Parancsnokot.*
- Bölcs szavak drága Parancsnok, már csak az a kérdés, hogy kinek a talpa alatt is van az a bizonyos ingoványos talaj? Én elég biztosnak érzem az enyémet.
*Dobbant is lábával, s megállapítja, hogy a kő koppan alatt. Kivárja a másik reakcióját, ha pedig úgy véli, hogy kellőképpen lenyugodtak, akkor könnyen helyére teszi aprócska fegyverét, ami immáron újra csak egy ártalmatlan dísze szépségének. Talán csak ezt a leckét akarta megtanítani Denjaarnak, talán csak a kontroll egy részét visszaszerezni a helyzet felett, bár könnyen lehet, hogy ezzel elveszti a férfi korábbi érdeklődését. Kár volna érte.*
- Most kedve lenne megütni, hüm? Rajta, nem kell visszafognia magát!
//Denjaar//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Relael számított valamire, ezért egy leheletnyit lehangolja a passzivitás. De azért incselkedik, hiszen ez egy újszerű helyzet még a sokat tapasztalt elf leánynak is.
A hirtelen pálfordulás persze meglepi, a vízből kiemelkedő férfi miatt talpra áll ő is, de még nem egészen érti mi fog történni. Felpofozza? Faképnél hagyja?
Tanácstalansága okán kivár, tűnhet ez úgyis, hogy ijedtében nem tudja mit tegyen. Denjaar viszont határozott lépésre szánja el magát, Relael rövidesen megérzi a katona erős ujjait hajtöveibe markolni. A férfi erejével aligha veheti fel a küzdelmet, így az kedve szerint ránthatja őt tovább, az elf viszont elég ügyes ahhoz, hogyha nehezen is, de talpon maradjon. Felszisszen és nyög, inkább az egyensúlyozás semmint a fájdalom miatt.
A dézsánál elégeli meg azt, hogy csak úgy játszadoznak vele. Bizonyos mértékben szórakoztatja, de csak akkor ha önként választhatja meg a kiszolgáltatottság módját. A jelenlegi helyzetben viszont nincs semmi választása, ezt pedig nem hagyhatja ennyiben. Nem engedheti meg Denjaarnak, hogy azt higgye teljes mértékben fölötte áll.*
- Nem.
*Érkezik a határozott válasz. Ha felképelik, ha nem - igazából ez nincs rá hatással, hozzászokott a pofonokhoz, valahol izgatja is - füléhez nyúl. Tűnhet úgyis, hogy csupán megigazítja arcába lógó tincseit, de az esetleges félreértéseket hamar eloszlatja kezében megjelenő apró fegyver, amit gyorsan a másiknak szegez. Nem akar ártani Denjaarnak, a férfi erre hamar rájöhet, hiszen Relaelnek ha ilyen célja volna, akkor a katona már elmetszett torokkal hullana a földre.*
- Ácsi, ácsi!
*Kicsit kifújja magát, miközben egy széles, önelégült mosoly terül el arcán. Látszólag nem lombozta le túlságosan a kis közjáték, inkább csak még jobban felcsigázta érdeklődését. Talán Denjaar ha kissé némileg észhez tér észlelheti, hogy az elf fülcimpáin lifegő fülbevalók egyike eltűnt.*
- Micsoda szenvedély, tetszik!
*Alsó ajkába harap, ha eddig nem is, de már határozottan kívánja az egykori Parancsnokot.*
- Bölcs szavak drága Parancsnok, már csak az a kérdés, hogy kinek a talpa alatt is van az a bizonyos ingoványos talaj? Én elég biztosnak érzem az enyémet.
*Dobbant is lábával, s megállapítja, hogy a kő koppan alatt. Kivárja a másik reakcióját, ha pedig úgy véli, hogy kellőképpen lenyugodtak, akkor könnyen helyére teszi aprócska fegyverét, ami immáron újra csak egy ártalmatlan dísze szépségének. Talán csak ezt a leckét akarta megtanítani Denjaarnak, talán csak a kontroll egy részét visszaszerezni a helyzet felett, bár könnyen lehet, hogy ezzel elveszti a férfi korábbi érdeklődését. Kár volna érte.*
- Most kedve lenne megütni, hüm? Rajta, nem kell visszafognia magát!
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-01 16:31:14
Üzenet elküldve: 2023-01-01 16:31:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//Realel//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
-Szerencse. *Ismétli meg a szajhaság dolgát illetően, habár hanglejtésében ott az üzenet:* ~Pedig szép kis karriert futhatnál be.~
*Csendben hallgatja az elf okfejtését a hatalomról és a viszonyulásáról hozzá. Többé-kevésbé egyet kell értsen az elhangzottakkal. Nem is oly nehéz ez, tekintve, hogy a finom kis kacsó a vízfelszínen jár-kel, s fülébe is csak éppen, hogy eljutnak a szavak. Elnézi a hosszúéletű vonásait, miközben az a víz alatt lehel életet férfiasságába.
Hízelgőnek találja házigazdájának viselkedését. Elvégre egész életében szajhák kényeztették, habár jóval lengébb öltözetben tették mindezt. Az pedig, hogy talán kedvet kapott hozzá a nagyreményű kikötői úrnő, igazán kellemes gondolat.
Jó néhány kéjes mozdulat végbemegy, mielőtt újra kinyitja szemeit, hogy tekintetével megkeresse az elf vonásait. Ahogy a hatalomról elhangzottak elméjéhez jutnak, már nem is tartja annyira hízelgőnek a szituációt. Hisz nem egy kéjhölggyel van dolga, még ha kedvet is kapott hozzá az elf. Az eddigiekből aligha szűrhető az, hogy kényeztetni kívánná, ahogy Lisza tette. Sokkal inkább tűnik úgy, hogy ravasz, női praktikákat bevetve óhajtja megmutatni, hányadán állnak.
Relael talán végig is vinné e tervet kezének munkájával, hogy aztán a fürdőlepedőbe törölközvén magára hagyja a viadort a dézsában. Ez azonban nem így lesz, ha rajta múlik.
Hirtelen pattan fel, jó néhány liter vizet a padlóra loccsintva. Tűnhet ez felháborodásnak elsőre, azonban hacsak az elf nem villámgyors, kemény markot érezhet hajzuhatagára szorulni.
A wegtoreni kikászálódik a dézsából és magával is vonja házigazdáját a hajánál fogva. Hogy a földön csúszva, vagy bukdácsolva követi, számára nem mérvadó. Ha Relael felpillant Denjaar vonásaira, dühöt keveset vélhet felfedezni, de annál több izgatottságot és kéjes izgalmat. Már ha nem sikerült elhúzódnia persze.*
-A hatalom könnyen megrészegíti az embert. Néha fel sem tűnik neki, ha ingoványos a talaj a lába alatt.
*Egészen a mosakodódézsáig ráncigálja az elfet, majd felhúzza a földről, hacsak Relael nem ellenkezik. Ha így tesz, biztosan megkínálja egy kiadós tenyeressel a finom arcocskát, csak a miheztartás végett. A nő érezheti, a férfinak roppant mód ínyére van, hogy törlesztheti a rövidke számlát és maga mutathatja meg, hányadán állnak.*
-Fordulj meg. *Nem azért húzta keresztül a fürdőn az elfet, hogy ő is megmosakodjon. A fürdődézsa az egyetlen dolog a helyiségben, ahol megtámaszkodhat neki háttal. Bizonyára Realel is hamar felismeri majd ezt. Amennyiben nem, hát segíteni fog a dolgon és a mosakodó felett felfüggesztett tükör felé fordítja a lányt. Jó erőben van.*
//Realel//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
-Szerencse. *Ismétli meg a szajhaság dolgát illetően, habár hanglejtésében ott az üzenet:* ~Pedig szép kis karriert futhatnál be.~
*Csendben hallgatja az elf okfejtését a hatalomról és a viszonyulásáról hozzá. Többé-kevésbé egyet kell értsen az elhangzottakkal. Nem is oly nehéz ez, tekintve, hogy a finom kis kacsó a vízfelszínen jár-kel, s fülébe is csak éppen, hogy eljutnak a szavak. Elnézi a hosszúéletű vonásait, miközben az a víz alatt lehel életet férfiasságába.
Hízelgőnek találja házigazdájának viselkedését. Elvégre egész életében szajhák kényeztették, habár jóval lengébb öltözetben tették mindezt. Az pedig, hogy talán kedvet kapott hozzá a nagyreményű kikötői úrnő, igazán kellemes gondolat.
Jó néhány kéjes mozdulat végbemegy, mielőtt újra kinyitja szemeit, hogy tekintetével megkeresse az elf vonásait. Ahogy a hatalomról elhangzottak elméjéhez jutnak, már nem is tartja annyira hízelgőnek a szituációt. Hisz nem egy kéjhölggyel van dolga, még ha kedvet is kapott hozzá az elf. Az eddigiekből aligha szűrhető az, hogy kényeztetni kívánná, ahogy Lisza tette. Sokkal inkább tűnik úgy, hogy ravasz, női praktikákat bevetve óhajtja megmutatni, hányadán állnak.
Relael talán végig is vinné e tervet kezének munkájával, hogy aztán a fürdőlepedőbe törölközvén magára hagyja a viadort a dézsában. Ez azonban nem így lesz, ha rajta múlik.
Hirtelen pattan fel, jó néhány liter vizet a padlóra loccsintva. Tűnhet ez felháborodásnak elsőre, azonban hacsak az elf nem villámgyors, kemény markot érezhet hajzuhatagára szorulni.
A wegtoreni kikászálódik a dézsából és magával is vonja házigazdáját a hajánál fogva. Hogy a földön csúszva, vagy bukdácsolva követi, számára nem mérvadó. Ha Relael felpillant Denjaar vonásaira, dühöt keveset vélhet felfedezni, de annál több izgatottságot és kéjes izgalmat. Már ha nem sikerült elhúzódnia persze.*
-A hatalom könnyen megrészegíti az embert. Néha fel sem tűnik neki, ha ingoványos a talaj a lába alatt.
*Egészen a mosakodódézsáig ráncigálja az elfet, majd felhúzza a földről, hacsak Relael nem ellenkezik. Ha így tesz, biztosan megkínálja egy kiadós tenyeressel a finom arcocskát, csak a miheztartás végett. A nő érezheti, a férfinak roppant mód ínyére van, hogy törlesztheti a rövidke számlát és maga mutathatja meg, hányadán állnak.*
-Fordulj meg. *Nem azért húzta keresztül a fürdőn az elfet, hogy ő is megmosakodjon. A fürdődézsa az egyetlen dolog a helyiségben, ahol megtámaszkodhat neki háttal. Bizonyára Realel is hamar felismeri majd ezt. Amennyiben nem, hát segíteni fog a dolgon és a mosakodó felett felfüggesztett tükör felé fordítja a lányt. Jó erőben van.*
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-01 15:37:36
Üzenet elküldve: 2023-01-01 15:37:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a homokszemek//
//Denjaar//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Tetszik a hasonlat a bort illetően, megmosolyogtatja, s meg is jegyzi magának. Talán még használni is fogja. Az ital sajnos rossz, de legalább van, ha elég gyorsan kortyolja még az ízét sem érzi annyira, s ez a javára válik. Kár, hogy még erősnek sem érzi, jobb volna már ha Agin megérkezne Learon édes borával.
Alsó ajkát beharapva várja, hogy a férfi mit reagál, elvégre igencsak meghúzogatta a cica bajszát. Nem valódi sértő szándékból, továbbra is csak incselkedik, tesztelgeti, hogy meddig mehet el. Egy hosszabb pislogással várja, hogy a méretes tenyér arcán csattanjon. Nem ismeretlen az a számára, atyja legendás pofonokat osztott neki. Néha pimaszságért, máskor azért, mert sírdogáláson kapta, vagy ha nem ült elég peckesen az asztalnál.
De a pofon elmarad. Nem bánja feltétlenül, ugyanakkor nem akarja tovább hergelni a kedélyeket, érzi már, hogy eléggé a férfi türelmének szélén táncolgat.*
- Mm, csakugyan?
*Kedvére való a válasz, hiszen Relael szereti a veszélyes férfiakat. Azokat, akik félresöprik az elé kerülő akadályokat, s közben valamelyest romlottak is. Ez tetszett neki Syoudban is, emiatt maradt kitartóan izgalmas a számára, s ezt szereti birtokolni is.*
- Ahh, mintha atyámat hallanám.
*Sóhajtja látszólag bosszúsan, szemeit is forgatja, de csak a drámaiság kedvéért.*
- De még szerencse, hogy nem Wegtorenben vagyunk, s szajha sem vagyok.
*Nyilván csak azért engedi meg magának ezeket a szavakat, mert tudja, hogy megteheti. Kikötői nagy kutyákkal sokkal visszafogottabb, valamint negédesebb volna. Egyelőre. Emellett pedig úgy veszi észre, hogy Denjaar is jól szórakozik, így már ketten vannak ezzel így.*
- Hát nem ezt kutatja mindenki?
*Kérdezi oldalra billentett fejjel.*
- Csak a nők jellemzően megelégszenek azzal, ha a mellettük lévő férfiban lelik meg mindezt.
*Persze Relael megérti ezt. Nőnek lenni ebben a világban nem túl könnyű s hálás dolog, ő maga is tapasztalta ezt.*
- De minek elégedjek meg a múzsa szerepével, ha lehetek maga a költő is?
*Unalmas. Erre feljebb szöknek szemöldökei. Bár ha jobban belegondol minden unalmas, ha helyesen cselekszik az ember, ebben az esetben a hatalom valóban inkább átok lehet semmint áldás.*
- Ilyen megközelítésből valóban unalmas lehet. Már persze akinek megadatott egyáltalán.
*Leteszi poharát és mindkét kezével a dézsa szélén kapaszkodik.*
- De hát a hatalom azért van, hogy visszaéljen vele az ember. Akkor egészen mókás is tud lenni.
*Feleli tűnődve, majd egyik keze a víz felszínén kezd el játszani. Egy darabig nézi az aprócska gyűrűket, amiket érintései generálnak, végül pedig kézfeje a vízfelszín alá merül. Már amennyiben erre lehetőséget ad neki az egykori Parancsnok.*
- Befekteti maradék vagyonát.
*Lassan, álmodozó módon beszél, mintha csak éppen most találná ki a választ.*
- Távol tartja magát attól az átkozott, s istenverte porfészektől.
*Hangjában megjelenik némi indulat, de érintésén nem mutatkozik ez meg.*
- Kipróbálja magát egy új, eddig ismeretlen közegben.
*Tudná folytatni, akár a végtelenségig. Számtalan jó indoka van arra, hogy miért vágjon bele valami újba, a legtöbb esetben ezen indokok listájának élénk mindig az szerepel, hogy éppen aktuálisan ahhoz van kedve.*
//Denjaar//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Tetszik a hasonlat a bort illetően, megmosolyogtatja, s meg is jegyzi magának. Talán még használni is fogja. Az ital sajnos rossz, de legalább van, ha elég gyorsan kortyolja még az ízét sem érzi annyira, s ez a javára válik. Kár, hogy még erősnek sem érzi, jobb volna már ha Agin megérkezne Learon édes borával.
Alsó ajkát beharapva várja, hogy a férfi mit reagál, elvégre igencsak meghúzogatta a cica bajszát. Nem valódi sértő szándékból, továbbra is csak incselkedik, tesztelgeti, hogy meddig mehet el. Egy hosszabb pislogással várja, hogy a méretes tenyér arcán csattanjon. Nem ismeretlen az a számára, atyja legendás pofonokat osztott neki. Néha pimaszságért, máskor azért, mert sírdogáláson kapta, vagy ha nem ült elég peckesen az asztalnál.
De a pofon elmarad. Nem bánja feltétlenül, ugyanakkor nem akarja tovább hergelni a kedélyeket, érzi már, hogy eléggé a férfi türelmének szélén táncolgat.*
- Mm, csakugyan?
*Kedvére való a válasz, hiszen Relael szereti a veszélyes férfiakat. Azokat, akik félresöprik az elé kerülő akadályokat, s közben valamelyest romlottak is. Ez tetszett neki Syoudban is, emiatt maradt kitartóan izgalmas a számára, s ezt szereti birtokolni is.*
- Ahh, mintha atyámat hallanám.
*Sóhajtja látszólag bosszúsan, szemeit is forgatja, de csak a drámaiság kedvéért.*
- De még szerencse, hogy nem Wegtorenben vagyunk, s szajha sem vagyok.
*Nyilván csak azért engedi meg magának ezeket a szavakat, mert tudja, hogy megteheti. Kikötői nagy kutyákkal sokkal visszafogottabb, valamint negédesebb volna. Egyelőre. Emellett pedig úgy veszi észre, hogy Denjaar is jól szórakozik, így már ketten vannak ezzel így.*
- Hát nem ezt kutatja mindenki?
*Kérdezi oldalra billentett fejjel.*
- Csak a nők jellemzően megelégszenek azzal, ha a mellettük lévő férfiban lelik meg mindezt.
*Persze Relael megérti ezt. Nőnek lenni ebben a világban nem túl könnyű s hálás dolog, ő maga is tapasztalta ezt.*
- De minek elégedjek meg a múzsa szerepével, ha lehetek maga a költő is?
*Unalmas. Erre feljebb szöknek szemöldökei. Bár ha jobban belegondol minden unalmas, ha helyesen cselekszik az ember, ebben az esetben a hatalom valóban inkább átok lehet semmint áldás.*
- Ilyen megközelítésből valóban unalmas lehet. Már persze akinek megadatott egyáltalán.
*Leteszi poharát és mindkét kezével a dézsa szélén kapaszkodik.*
- De hát a hatalom azért van, hogy visszaéljen vele az ember. Akkor egészen mókás is tud lenni.
*Feleli tűnődve, majd egyik keze a víz felszínén kezd el játszani. Egy darabig nézi az aprócska gyűrűket, amiket érintései generálnak, végül pedig kézfeje a vízfelszín alá merül. Már amennyiben erre lehetőséget ad neki az egykori Parancsnok.*
- Befekteti maradék vagyonát.
*Lassan, álmodozó módon beszél, mintha csak éppen most találná ki a választ.*
- Távol tartja magát attól az átkozott, s istenverte porfészektől.
*Hangjában megjelenik némi indulat, de érintésén nem mutatkozik ez meg.*
- Kipróbálja magát egy új, eddig ismeretlen közegben.
*Tudná folytatni, akár a végtelenségig. Számtalan jó indoka van arra, hogy miért vágjon bele valami újba, a legtöbb esetben ezen indokok listájának élénk mindig az szerepel, hogy éppen aktuálisan ahhoz van kedve.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1157-1176