Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-14 19:22:51
Üzenet elküldve: 2025-10-14 19:22:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
* Yvon azt sejti, hogy a nő nem olyan ostoba, amilyennek tetteti magát. Abból következtet erre, hogy olykor egész értelmes megszólalásai vannak, ráadásul csak nem a kikötő legbutább teszik meg csaposnak. Így visszagondolva azon is elgondolkodik, hogy a vizet nem-e szándékosan öntötte ki? De annak mégis mi haszna lett volna? Ilyenféle összeesküvésekbe inkább nem menne bele mélyebben. Azt viszont megérti, hogy elutasítják, és kissé le is biggyeszti tőle a száját. Ha nem lenne még egy rum az asztalon, lehet fel is állna, hogy elinduljon a szobájába. Így viszont szép szavakkal tovább ostromolja a hölgyet, hátha csak kéreti magát. A kitartás olykor csodákra képes (míg máskor felesleges időpocsékolás). *
– Nem vehetem elő azt csak úgy. Csak neked mutatnám meg, senki másnak. * Válaszol komoly képpel, de nem bírja tovább, elneveti magát. Megrázza a fejét. *
– De, ha nem, hát nem. Bocsánat, talán túl gyors voltam. * Látszólag elismeri a vereségét, de csak ideiglenes visszavonulót fúj, hogy másféle stratégiával próbálkozzon. Yvon továbbra is színészkedik, ami korábbi szavainak fényében elég egyértelmű lehet, de a fáradtság és az alkohol kettősének köszönhetően annak is örülhet, hogy még mindig kerek egész mondatokban beszél a szíve választottjához. Egyúttal válaszol Nelira kérdésére is. *
– Valójában sokkal többre vágyok – családra, biztonságra, szerető feleségre –, csak tudod, az a fránya Brumgilda összetörte a szívemet. Meg aztán Brauwich kisasszony azt, ami még maradt belőle. De én… * Tart egy pillanatnyi szünetet, hogy lent tartsa azt a rosszízű böfögést, ami pont most akarna feltörni belőle. *
– Én határozottan hűséges típus vagyok ám. * Már nem is tudja igazán, kinek akar hazudni. Valóban hűségesnek gondolja magát, de a valóság távol áll ettől. Mondjuk, ha nincs senkije, akkor megcsalni se tud senkit, ez igaz. Viszont kezdi érezni, hogy csak maga alatt vágja a fát, úgyhogy megfogja az utolsó rumot is, és úgy gördíti le a torkán, mintha vizet inna. Ezúttal tényleg nem is érez annál sokkal többet, viszont kezd átesni a holtponton, amikor már nem igazán tudja kontrollálni magát. Kér is hát egy újabb pohárral. *
– No, ha mást nem, egy kupica rumot tölts még, gyönyörűm! Meg még egyet magadnak, ha szeretnél. * Beletúr jócskán megcsappant aranytartalmú erszényébe (a különbség feltűnik neki, de bele se akar gondolni, hogy mennyi pénzt hagyott már itt ennek a nőszemélynek, aki még csak meg se hálálja azt). Ezúttal mindössze 20 arany kerül Nelira Dykai markába.
Lehet, hogy azért, mert Yvon felismerte, hogy hiába tömi őt pénzzel, lehet, hogy csak, mert a számolás nehezére esik ennyi rum után. *
– Mit lehet itt enni?
* Yvon azt sejti, hogy a nő nem olyan ostoba, amilyennek tetteti magát. Abból következtet erre, hogy olykor egész értelmes megszólalásai vannak, ráadásul csak nem a kikötő legbutább teszik meg csaposnak. Így visszagondolva azon is elgondolkodik, hogy a vizet nem-e szándékosan öntötte ki? De annak mégis mi haszna lett volna? Ilyenféle összeesküvésekbe inkább nem menne bele mélyebben. Azt viszont megérti, hogy elutasítják, és kissé le is biggyeszti tőle a száját. Ha nem lenne még egy rum az asztalon, lehet fel is állna, hogy elinduljon a szobájába. Így viszont szép szavakkal tovább ostromolja a hölgyet, hátha csak kéreti magát. A kitartás olykor csodákra képes (míg máskor felesleges időpocsékolás). *
– Nem vehetem elő azt csak úgy. Csak neked mutatnám meg, senki másnak. * Válaszol komoly képpel, de nem bírja tovább, elneveti magát. Megrázza a fejét. *
– De, ha nem, hát nem. Bocsánat, talán túl gyors voltam. * Látszólag elismeri a vereségét, de csak ideiglenes visszavonulót fúj, hogy másféle stratégiával próbálkozzon. Yvon továbbra is színészkedik, ami korábbi szavainak fényében elég egyértelmű lehet, de a fáradtság és az alkohol kettősének köszönhetően annak is örülhet, hogy még mindig kerek egész mondatokban beszél a szíve választottjához. Egyúttal válaszol Nelira kérdésére is. *
– Valójában sokkal többre vágyok – családra, biztonságra, szerető feleségre –, csak tudod, az a fránya Brumgilda összetörte a szívemet. Meg aztán Brauwich kisasszony azt, ami még maradt belőle. De én… * Tart egy pillanatnyi szünetet, hogy lent tartsa azt a rosszízű böfögést, ami pont most akarna feltörni belőle. *
– Én határozottan hűséges típus vagyok ám. * Már nem is tudja igazán, kinek akar hazudni. Valóban hűségesnek gondolja magát, de a valóság távol áll ettől. Mondjuk, ha nincs senkije, akkor megcsalni se tud senkit, ez igaz. Viszont kezdi érezni, hogy csak maga alatt vágja a fát, úgyhogy megfogja az utolsó rumot is, és úgy gördíti le a torkán, mintha vizet inna. Ezúttal tényleg nem is érez annál sokkal többet, viszont kezd átesni a holtponton, amikor már nem igazán tudja kontrollálni magát. Kér is hát egy újabb pohárral. *
– No, ha mást nem, egy kupica rumot tölts még, gyönyörűm! Meg még egyet magadnak, ha szeretnél. * Beletúr jócskán megcsappant aranytartalmú erszényébe (a különbség feltűnik neki, de bele se akar gondolni, hogy mennyi pénzt hagyott már itt ennek a nőszemélynek, aki még csak meg se hálálja azt). Ezúttal mindössze 20 arany kerül Nelira Dykai markába.
Lehet, hogy azért, mert Yvon felismerte, hogy hiába tömi őt pénzzel, lehet, hogy csak, mert a számolás nehezére esik ennyi rum után. *– Mit lehet itt enni?
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-14 12:56:29
Üzenet elküldve: 2025-10-14 12:56:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*A szégyenlősséget, akár valami köpönyeget, a szögre kell akassza az, aki hajóra- és tengerre száll. Persze egy dolog levetkőzni ezt a tulajdonságot egy egészen zárt, apró közösségben, és egy teljesen másik dolog levetkőzni azt -példának okáért- egy nővel szemben. Neki személy szerint tényleg egyikkel sem volt sosem gondja. Ez persze nem azt jelenti, hogy sihederkorából kinőve is hajlamos lett volna kaján vigyorral az arcán felkínálnia bizonyos részeit az aktuális hölgytársaságának. Bár ez már nem is annyira a szégyenlősség, mintsem az érettség kérdése.
Úgy tűnik számára, hogy egyszerű szavai mellé szúrt, jelzésértékkel bíró szemöldökrándítása a maga módján célba ér a wegtoreninél; legalábbis erre következtet a nő reakciójából. A visszakérdezésre csupán apró fejrázással és egy halvány mosollyal válaszol. Viszonozza Dayaneer szinte kihívó pillantását, de szeme sarkából nagyon is jól érzékeli az egyre szélesedő vigyort a nő pipája mögött. Ennek ellenére a szavak és azok hangsúlya ismét csak hatással vannak férfiúi mivoltára - még akkor is, ha szinte számít a csattanóra. Halvány mosolya vigyorra vált arcán, és ha most foglalkozna ezzel, akkor biztos meg tudná állapítani, hogy az alkohol szépen elkezdte kifejteni búfelejtő hatását. Ehelyett viszont csak ennyit mond: *
- Sosem ijedtem meg attól, ha dolgoznom kellett. *-kissé megrántja jobb vállát-* És nem fogsz csalódni, mert bírom is.
*Épp csak annyi kétértelműséget csempészik saját szavaiba, hogy az szépen összecsengjen azzal, amit a wegtoreni is meglebegtetett. Kezdi egyre jobban élvezni ezt a beszélgetést.
Aprót szippant a pipából, nyelvén ismét megforgatja az aromás füstöt, és lassan fújja azt a pult felé ahogy maga is odanéz, hogy rövidke időre szemügyre vegye az ott kibontakozó helyzetet. Más körülmények között talán jobban oda is figyelne, sőt, más társaságban talán már kirakott volna a pultra öt aranyat, tétként arra a fogadásra, hogy a vendég észreveszi-e azt a hálót, amit Nelira épp körülötte szövöget. De ezek helyett inkább visszafordul Dayaneer felé. Ha őszinte akar lenni, a wegtoreni jobban leköti most.*
- Mit szeretnél hallani? Az unalmas valóságot, vagy valami izgalmas és színes mesét? *-fanyar mosolyát az almaboros pohár mögé rejti míg iszik egy kortyot belőle. Mikor lerakja a poharat, kényelmesen hátradől, és szórakozottan morzsolgatni kezdi a pipája fejét mutató és hüvelykujja között.-* Csak mert a valóság ezúttal sem túl izgalmas. Ízig-vérig kikötői volnék, mondhatni egy halasvödörbe születtem. Azt hiszem, anyámat ismerve ez valójában nem is túlzás.
*Elgondolkodva megkocogtatja állát a pipa szárával.*
- Na és te? A Tűz Városa. *-nem kérdez, kijelent.-* Hogy kötöttél ki pont.. itt?
*A szégyenlősséget, akár valami köpönyeget, a szögre kell akassza az, aki hajóra- és tengerre száll. Persze egy dolog levetkőzni ezt a tulajdonságot egy egészen zárt, apró közösségben, és egy teljesen másik dolog levetkőzni azt -példának okáért- egy nővel szemben. Neki személy szerint tényleg egyikkel sem volt sosem gondja. Ez persze nem azt jelenti, hogy sihederkorából kinőve is hajlamos lett volna kaján vigyorral az arcán felkínálnia bizonyos részeit az aktuális hölgytársaságának. Bár ez már nem is annyira a szégyenlősség, mintsem az érettség kérdése.
Úgy tűnik számára, hogy egyszerű szavai mellé szúrt, jelzésértékkel bíró szemöldökrándítása a maga módján célba ér a wegtoreninél; legalábbis erre következtet a nő reakciójából. A visszakérdezésre csupán apró fejrázással és egy halvány mosollyal válaszol. Viszonozza Dayaneer szinte kihívó pillantását, de szeme sarkából nagyon is jól érzékeli az egyre szélesedő vigyort a nő pipája mögött. Ennek ellenére a szavak és azok hangsúlya ismét csak hatással vannak férfiúi mivoltára - még akkor is, ha szinte számít a csattanóra. Halvány mosolya vigyorra vált arcán, és ha most foglalkozna ezzel, akkor biztos meg tudná állapítani, hogy az alkohol szépen elkezdte kifejteni búfelejtő hatását. Ehelyett viszont csak ennyit mond: *
- Sosem ijedtem meg attól, ha dolgoznom kellett. *-kissé megrántja jobb vállát-* És nem fogsz csalódni, mert bírom is.
*Épp csak annyi kétértelműséget csempészik saját szavaiba, hogy az szépen összecsengjen azzal, amit a wegtoreni is meglebegtetett. Kezdi egyre jobban élvezni ezt a beszélgetést.
Aprót szippant a pipából, nyelvén ismét megforgatja az aromás füstöt, és lassan fújja azt a pult felé ahogy maga is odanéz, hogy rövidke időre szemügyre vegye az ott kibontakozó helyzetet. Más körülmények között talán jobban oda is figyelne, sőt, más társaságban talán már kirakott volna a pultra öt aranyat, tétként arra a fogadásra, hogy a vendég észreveszi-e azt a hálót, amit Nelira épp körülötte szövöget. De ezek helyett inkább visszafordul Dayaneer felé. Ha őszinte akar lenni, a wegtoreni jobban leköti most.*
- Mit szeretnél hallani? Az unalmas valóságot, vagy valami izgalmas és színes mesét? *-fanyar mosolyát az almaboros pohár mögé rejti míg iszik egy kortyot belőle. Mikor lerakja a poharat, kényelmesen hátradől, és szórakozottan morzsolgatni kezdi a pipája fejét mutató és hüvelykujja között.-* Csak mert a valóság ezúttal sem túl izgalmas. Ízig-vérig kikötői volnék, mondhatni egy halasvödörbe születtem. Azt hiszem, anyámat ismerve ez valójában nem is túlzás.
*Elgondolkodva megkocogtatja állát a pipa szárával.*
- Na és te? A Tűz Városa. *-nem kérdez, kijelent.-* Hogy kötöttél ki pont.. itt?
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-13 19:47:45
Üzenet elküldve: 2025-10-13 19:47:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
*Sejteni vélte, hogy hamar eljut oda az ifjú, hogy olyasmit kínáljon neki, amire semmi szüksége. Még ha azt mondta volna, hogy foglalkozik varázsitalokkal, netán eszközökkel, mint például egy lepárló, amire szüksége is van, akkor úgy lehet megjegyzi annyira a nevét, hogy másnap is fel tudja idézni, de már rég rájött, hogy csak szája van, mása nem sok. Bár a borravaló jól jön, egy furulyázást nem ér meg a csekély összeg. Sejtelmei szerint amúgy sem hagyott nála sokat a félvér. Jólesőn sóhajt fel, hogy érje a férfi füleit a forróság, majd kissé eltávolodik, hogy a szemeibe nézhessen.*
- Egy furulya, amit bármikor megfújhatok, ha kedvem szottyan… *Ábrándosan néz, de belül kacag. Annyira szeretné ezt hangosan is megtenni, de akkor oda a játék. Elképzeli, hogy az asztalra teteti vele azt a hangszert, hadd csodálja meg mindenki, de ha visszajáró vendégeket szeretne, akik tejelnek, hát nem kérheti ilyesmire. Még a végén megteszi, aztán szégyenében vissza sem jön többé. A vöröslő arcbőr ugyanis azt sejteti, hogy nem sok kell a gátlástalansághoz. Talán még egy kupica. *
- Ha épp van nálad egy, hát fújd csak meg te, hadd örüljek az előadásnak.
*Tán csak ostobának nézi őt Yvon, mert ez volt a válasz, vagy észhez tér, s érzékeli a finom elutasítást. Bármelyik jó, neki mindegy. Bár szívesebben búgta volna neki, hogy „szopd le magad”, még egy kikötői ivóban sem biztos, hogy szívlelik az ilyesmit a vendégek. Bár, ha szívlelik, akkor jó helyen van, mert nem biztos, hogy mindig képes és visszafogja magát.
Az újabb ajánlat persze meg is érkezik. Olyan köntösben, hogy mindig lehet arra fogni, hogy nem is úgy gondolta.*
- Ú, na mire gondolsz? Tudom! Egy jó vacsorára! *Végigsimít szőke hajzuhatagán. Haldriant látva, hogy elsomfordál a konyháig, kedve volna néhány röpke percre utána iramodni, de feltűnő volna, ha nem céllal indul. Persze sejti, hogy a fickó , ki előtte áll másra éhes. Nem hibáztatja, de már nagyon unja.*
*Sejteni vélte, hogy hamar eljut oda az ifjú, hogy olyasmit kínáljon neki, amire semmi szüksége. Még ha azt mondta volna, hogy foglalkozik varázsitalokkal, netán eszközökkel, mint például egy lepárló, amire szüksége is van, akkor úgy lehet megjegyzi annyira a nevét, hogy másnap is fel tudja idézni, de már rég rájött, hogy csak szája van, mása nem sok. Bár a borravaló jól jön, egy furulyázást nem ér meg a csekély összeg. Sejtelmei szerint amúgy sem hagyott nála sokat a félvér. Jólesőn sóhajt fel, hogy érje a férfi füleit a forróság, majd kissé eltávolodik, hogy a szemeibe nézhessen.*
- Egy furulya, amit bármikor megfújhatok, ha kedvem szottyan… *Ábrándosan néz, de belül kacag. Annyira szeretné ezt hangosan is megtenni, de akkor oda a játék. Elképzeli, hogy az asztalra teteti vele azt a hangszert, hadd csodálja meg mindenki, de ha visszajáró vendégeket szeretne, akik tejelnek, hát nem kérheti ilyesmire. Még a végén megteszi, aztán szégyenében vissza sem jön többé. A vöröslő arcbőr ugyanis azt sejteti, hogy nem sok kell a gátlástalansághoz. Talán még egy kupica. *
- Ha épp van nálad egy, hát fújd csak meg te, hadd örüljek az előadásnak.
*Tán csak ostobának nézi őt Yvon, mert ez volt a válasz, vagy észhez tér, s érzékeli a finom elutasítást. Bármelyik jó, neki mindegy. Bár szívesebben búgta volna neki, hogy „szopd le magad”, még egy kikötői ivóban sem biztos, hogy szívlelik az ilyesmit a vendégek. Bár, ha szívlelik, akkor jó helyen van, mert nem biztos, hogy mindig képes és visszafogja magát.
Az újabb ajánlat persze meg is érkezik. Olyan köntösben, hogy mindig lehet arra fogni, hogy nem is úgy gondolta.*
- Ú, na mire gondolsz? Tudom! Egy jó vacsorára! *Végigsimít szőke hajzuhatagán. Haldriant látva, hogy elsomfordál a konyháig, kedve volna néhány röpke percre utána iramodni, de feltűnő volna, ha nem céllal indul. Persze sejti, hogy a fickó , ki előtte áll másra éhes. Nem hibáztatja, de már nagyon unja.*
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-13 19:30:12
Üzenet elküldve: 2025-10-13 19:30:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
*Szinte hangtalan foglal helyet az asztalka mellett. Újabb sikeres "üzlet". Persze saját ügyességén felül Nelira is érdemel némi köszönetet, de ezt megtartja későbbre. Úgy tervezte, hogy odaéktelenkedik kettejük közé, de ezt az elképzelését felfedezése megvétózta. A ficsúr se nem gazdag kereskedő, se nem valami érdekes flótás, akitől remélhet bármit. Van egy olyan érzése, hogy mihelyst a férfiú rövidke vagyona végére ér - ami fogyasztását tekintve talán hamarabb megtörténik, mint ahogy azt eredetileg remélhette - Nelira is hasonló következtetésre jut. Nem lehet több újdonsült kompániájuk, mint valami szerencsevadász utazó. Már-már csalódást keltő.
Szórakozottan dől székének két lábára, miközben szürke tekintetét a szőkeségre függeszti. Kíváncsi, mikor jön el az a pillanat, hogy elejét veszi a további ismerkedésnek, már ha eljön egyáltalán. Az a benyomása, hogy ennél bizony többet kell letenni az asztalra Nelira szimpátiájának elnyerésére, legyen szó vagyonról vagy másról. Színpadiasan felásít, miközben helyére pofozgatja vállán túlméretes ruháját. Örül, hogy visszacserélhette eredeti öltözékét. A Relaeltől kapott göncöt határozottan szűknek érezte ezután. Persze biztosan kénytelen lesz majd magára erőltetni, amennyiben a nemes visszatér.
Egy darabig még támasztja az asztalt, nem akar túl hamar félrevonulni. Van némi tapasztalata a zsebmetszés eljárási rendjében, s tudja, nem érdemes túl hamar magára vonni a figyelmet. Ücsörög egy keveset, mielőtt úgy döntene, hogy szép nagy kerülővel a konyha felé veszi az irányt, hogy megtömje bendőjét. Merthogy határozottan éhes, s jobb, ha felszívódik, mielőtt a vendég észreveszi, hogy könnyebb lett erszénye.*
*Szinte hangtalan foglal helyet az asztalka mellett. Újabb sikeres "üzlet". Persze saját ügyességén felül Nelira is érdemel némi köszönetet, de ezt megtartja későbbre. Úgy tervezte, hogy odaéktelenkedik kettejük közé, de ezt az elképzelését felfedezése megvétózta. A ficsúr se nem gazdag kereskedő, se nem valami érdekes flótás, akitől remélhet bármit. Van egy olyan érzése, hogy mihelyst a férfiú rövidke vagyona végére ér - ami fogyasztását tekintve talán hamarabb megtörténik, mint ahogy azt eredetileg remélhette - Nelira is hasonló következtetésre jut. Nem lehet több újdonsült kompániájuk, mint valami szerencsevadász utazó. Már-már csalódást keltő.
Szórakozottan dől székének két lábára, miközben szürke tekintetét a szőkeségre függeszti. Kíváncsi, mikor jön el az a pillanat, hogy elejét veszi a további ismerkedésnek, már ha eljön egyáltalán. Az a benyomása, hogy ennél bizony többet kell letenni az asztalra Nelira szimpátiájának elnyerésére, legyen szó vagyonról vagy másról. Színpadiasan felásít, miközben helyére pofozgatja vállán túlméretes ruháját. Örül, hogy visszacserélhette eredeti öltözékét. A Relaeltől kapott göncöt határozottan szűknek érezte ezután. Persze biztosan kénytelen lesz majd magára erőltetni, amennyiben a nemes visszatér.
Egy darabig még támasztja az asztalt, nem akar túl hamar félrevonulni. Van némi tapasztalata a zsebmetszés eljárási rendjében, s tudja, nem érdemes túl hamar magára vonni a figyelmet. Ücsörög egy keveset, mielőtt úgy döntene, hogy szép nagy kerülővel a konyha felé veszi az irányt, hogy megtömje bendőjét. Merthogy határozottan éhes, s jobb, ha felszívódik, mielőtt a vendég észreveszi, hogy könnyebb lett erszénye.*
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-13 18:32:31
Üzenet elküldve: 2025-10-13 18:32:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Ó, milyen hosszú filozófiai beszélgetésbe lehetne bonyolódni, hogy honnantól számít valaki szégyenlősnek! Biztos benne, hogy a kikötőiek jóval merészebbek az álszemérmeskedő artheniori vagy lichanechi népeknél, de abban sem kételkedik, hogy a nyugatiak pofátlan szégyentelekedésein azért megütközne még egy-két helyi is. Persze nem áll le vitatkozni ezen a férfival, az, hogy mennyire szégyenlős valójában vagy mennyire nem, az viszonylag gyorsan kideríthető - noha nem ittasan, az alkohol a legszilárdabb gátlásokat is képes feloldani, ha eleget iszik belőle az ember. Kicsit egyébként maga is érzi már a szesz még egyelőre áldásosnak mondható hatásait: a hűvöskés levegő ellenére egy cseppet sem fázik, a hosszú, fárasztó útja ellenére igencsak eleven, sőt, jókedvű, s mintha Niall társasága egyre inkább... vonzó lenne? Haldrian kis előadását követő aljasul tengerésznek szegezett, férfibüszkeséget alaposan felpiszkáló kérdésére ugyanis nem heves, sértett tiltakozás lesz a felelet, ahogy várta. A férfi kihívóan ránduló szemöldökére a sajátja is meglepetten megemelkedik. Csibukja szárára rág, ott bujkál szája jobb sarkában egy aprócska mosoly, a zöld pillantások pedig mintha most először futnának végig a tengerészen. Egészen úgy tűnik, hogy fontolgat, sőt, zöldjeiben huncut módon ott dereng, hogy talán el is képzelte, ahogy asztaltársa épp hevülten bizonygatja fiatalságát.*
- Nem? *kérdezz vissza, majd egy nagyot szív a pipából és egy gomolygó füstfelhőt fúj maguk közé. Lábát átveti a másikon, s rátartin dől hátra a székben, Niall kék pillantásainak figyelmét irbisztekintete rendületlenül kiköveteli magának.* - Akad majd bőven alkalmad bebizonyítani. *a szavak félreérthetetlenül kacéran duruzsolnak a bíbor ajkak közül, de nyúló vigyora már elárulja, hogy nem fejezte be a gondolatot.* - Elég sok ládát kell majd pakolni, jobb, ha olyan csinálja, akinek még sajognak a tagjai.
*Haldrian közben sértetten hagyja ott párosukat, Nelira a söntés mögött sertepertél, amikor egy vendég érkezik a pulthoz. Épp csak fél füllel, bele-belehallgat a beszélgetésbe, figyeli újdonsült pultoslányukat és arra jut, hogy igencsak borsos borravalókat fog leakasztani a vendégekről. Kétségtelenül ügyesen bájolog, pont ez az, amire ennél a szakmánál szükség van - de akár profi pillangócska is válhatna belőle.
Immár, hogy ismét kettesben maradtak elérkezettnek látja az időt, hogy tovább faggassa drága asztaltársát, elvégre nem hátrány, ha az ember tud is valamit arról, akivel a jövőben együtt fog dolgozni.*
- És mondd csak, Tengerész! Itt is születtél, vagy csak erre evett a fene?
*Ó, milyen hosszú filozófiai beszélgetésbe lehetne bonyolódni, hogy honnantól számít valaki szégyenlősnek! Biztos benne, hogy a kikötőiek jóval merészebbek az álszemérmeskedő artheniori vagy lichanechi népeknél, de abban sem kételkedik, hogy a nyugatiak pofátlan szégyentelekedésein azért megütközne még egy-két helyi is. Persze nem áll le vitatkozni ezen a férfival, az, hogy mennyire szégyenlős valójában vagy mennyire nem, az viszonylag gyorsan kideríthető - noha nem ittasan, az alkohol a legszilárdabb gátlásokat is képes feloldani, ha eleget iszik belőle az ember. Kicsit egyébként maga is érzi már a szesz még egyelőre áldásosnak mondható hatásait: a hűvöskés levegő ellenére egy cseppet sem fázik, a hosszú, fárasztó útja ellenére igencsak eleven, sőt, jókedvű, s mintha Niall társasága egyre inkább... vonzó lenne? Haldrian kis előadását követő aljasul tengerésznek szegezett, férfibüszkeséget alaposan felpiszkáló kérdésére ugyanis nem heves, sértett tiltakozás lesz a felelet, ahogy várta. A férfi kihívóan ránduló szemöldökére a sajátja is meglepetten megemelkedik. Csibukja szárára rág, ott bujkál szája jobb sarkában egy aprócska mosoly, a zöld pillantások pedig mintha most először futnának végig a tengerészen. Egészen úgy tűnik, hogy fontolgat, sőt, zöldjeiben huncut módon ott dereng, hogy talán el is képzelte, ahogy asztaltársa épp hevülten bizonygatja fiatalságát.*
- Nem? *kérdezz vissza, majd egy nagyot szív a pipából és egy gomolygó füstfelhőt fúj maguk közé. Lábát átveti a másikon, s rátartin dől hátra a székben, Niall kék pillantásainak figyelmét irbisztekintete rendületlenül kiköveteli magának.* - Akad majd bőven alkalmad bebizonyítani. *a szavak félreérthetetlenül kacéran duruzsolnak a bíbor ajkak közül, de nyúló vigyora már elárulja, hogy nem fejezte be a gondolatot.* - Elég sok ládát kell majd pakolni, jobb, ha olyan csinálja, akinek még sajognak a tagjai.
*Haldrian közben sértetten hagyja ott párosukat, Nelira a söntés mögött sertepertél, amikor egy vendég érkezik a pulthoz. Épp csak fél füllel, bele-belehallgat a beszélgetésbe, figyeli újdonsült pultoslányukat és arra jut, hogy igencsak borsos borravalókat fog leakasztani a vendégekről. Kétségtelenül ügyesen bájolog, pont ez az, amire ennél a szakmánál szükség van - de akár profi pillangócska is válhatna belőle.
Immár, hogy ismét kettesben maradtak elérkezettnek látja az időt, hogy tovább faggassa drága asztaltársát, elvégre nem hátrány, ha az ember tud is valamit arról, akivel a jövőben együtt fog dolgozni.*
- És mondd csak, Tengerész! Itt is születtél, vagy csak erre evett a fene?
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-13 12:56:23
Üzenet elküldve: 2025-10-13 12:56:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
* Yvon figyelmesen hallgatja Nelira szavait, fel sem tűnik neki az időközben háta mögé kerülő, majd ismét távozó férfi. Reggel nem csak a másnaposság miatt fog majd fájni a feje, de addig is megpróbálja a legtöbbet kihozni a befektetéséből. *
– Bizony ám! * Mellét kidülleszti, amikor a másik visszakérdez a nagy álmára. A nőnek láthatólag tetszik a terve, bár úgy érzi, ez még nem teljesen elég ahhoz, hogy lenyűgözze. Valami kézzel foghatót kéne mutatnia, bizonyítania kéne rátermettségét. A drága rum és a meghívás nem elég, hiszen egy ilyen csinos nőnek nyilván nagyobb igényei vannak annál. Épp ezért jön kapóra az, amit ezután említ meg. Yvon bárkit szívesen megmentene, a csinos nőket kétszer is! A rövid idő alatt megivott három kupica rum már kissé kezd a fejébe szállni. Ugyan még képes normálisan kommunikálni, de meglepően felszabadultnak érzi magát. Ez a legjobb állapot, ha most még többet inna, az már csak rontana a helyzetén. Kiélvezi hát, amíg lehet. A fülébe súgott szavakat hallva most ő is a másik füléhez hajol, és ha engedi, belesúgja a következőket. *
– Egy cseppet se félj, gyönyörű Nelira! Nem ígérem ugyan, hogy mindig melletted leszek, de ha baj van, rám számíthatsz! Bárcsak adhatnék egy mágikus furulyát, amit ha megfújsz, rögtön ott terem a segítség. Véletlenül épp van egy tarsolyomban, megmutassam?
* Feje ezen a ponton majdnem olyan vörös már, mint a haja, ha nem vörösebb. Talán teste már hozzászokott, hogy az ilyenek után szokott csattani arcán az első pofon. Ennek ellenére nem hagyja ennyiben, a nő terveire is reagál, hasonlóan tahó módon. *
– Gyógyító, az nagyszerű! Látom, szeretsz segíteni az embereknek. Nos, az én szívemen ejtett sebet aligha gyógyítja be az alkohol, hogy őszinte legyek. De tudod, van ami még az alkoholnál is jobban segít feledtetni a szerelmi bánatot…
* Yvon figyelmesen hallgatja Nelira szavait, fel sem tűnik neki az időközben háta mögé kerülő, majd ismét távozó férfi. Reggel nem csak a másnaposság miatt fog majd fájni a feje, de addig is megpróbálja a legtöbbet kihozni a befektetéséből. *
– Bizony ám! * Mellét kidülleszti, amikor a másik visszakérdez a nagy álmára. A nőnek láthatólag tetszik a terve, bár úgy érzi, ez még nem teljesen elég ahhoz, hogy lenyűgözze. Valami kézzel foghatót kéne mutatnia, bizonyítania kéne rátermettségét. A drága rum és a meghívás nem elég, hiszen egy ilyen csinos nőnek nyilván nagyobb igényei vannak annál. Épp ezért jön kapóra az, amit ezután említ meg. Yvon bárkit szívesen megmentene, a csinos nőket kétszer is! A rövid idő alatt megivott három kupica rum már kissé kezd a fejébe szállni. Ugyan még képes normálisan kommunikálni, de meglepően felszabadultnak érzi magát. Ez a legjobb állapot, ha most még többet inna, az már csak rontana a helyzetén. Kiélvezi hát, amíg lehet. A fülébe súgott szavakat hallva most ő is a másik füléhez hajol, és ha engedi, belesúgja a következőket. *
– Egy cseppet se félj, gyönyörű Nelira! Nem ígérem ugyan, hogy mindig melletted leszek, de ha baj van, rám számíthatsz! Bárcsak adhatnék egy mágikus furulyát, amit ha megfújsz, rögtön ott terem a segítség. Véletlenül épp van egy tarsolyomban, megmutassam?
* Feje ezen a ponton majdnem olyan vörös már, mint a haja, ha nem vörösebb. Talán teste már hozzászokott, hogy az ilyenek után szokott csattani arcán az első pofon. Ennek ellenére nem hagyja ennyiben, a nő terveire is reagál, hasonlóan tahó módon. *
– Gyógyító, az nagyszerű! Látom, szeretsz segíteni az embereknek. Nos, az én szívemen ejtett sebet aligha gyógyítja be az alkohol, hogy őszinte legyek. De tudod, van ami még az alkoholnál is jobban segít feledtetni a szerelmi bánatot…
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-12 17:30:07
Üzenet elküldve: 2025-10-12 17:30:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
*Igyekszik teljességgel elvonni Yvon figyelmét, bár sokkal másként nem viselkedne akkor sem, ha nem épp a tolvaj segédjét játszaná. Ha nem amaz tulajdonította volna el az erszénye jó részét, akkor Neli itatta volna ki a vagyonából a vöröst.
Megissza persze az italát, s arcára erőlteti, hogy próbálja takarni, hogy üt. Ugyanis nem illendő fintorogni, na de hadd lássa Yvon, hogy küzdelmes azért a tömény. Nem igazán hatja meg a dolog, na de eljátszadozni mindenféle arcjátékkal nem is rossz.
Meglehetőst örülne, ha érdekesebb férfiút küldött volna felé az istene, vagy akkor, ha már kívánni lehetne, akkor érdekesebb nőt. Sőt mi több, Relaelt magát. De nem vesztegeti az idejét gondolatokra, mert a végén úgy kipirul, hogy a kelleténél jobban elhiteti a másikkal, hogy reá vágyik. Azért azt nem volna szabad, hiszen záros határidőn belül magára akarja hagyni. Talán még hatvan arany és rendben lesznek.
A fiú beszéde közben ismét közelebb hajol, hogy Haldriannak legyen ideje mindenre, amit csak szeretne. A szeme ismét a vállak felett rebben felé, szívesen lebiggyesztené az ajkát, hogy most már akkor mentse meg innen, de hát épp az a dolga, hogy olyanokat viseljen el, akiket amúgy nem viselne.*
- Úh, kereskedő egy hajóval? Ezek nagy álmok ám. De amilyen szenvedéllyel beszélsz róla, teljesen biztos vagyok benne, hogy sikerre viszed a terveid. *A fenét, de hát nem röhögheti arcon.*
- A Kikötőben a legjobb helyen vagy. De elárulok még egy titkot. *Hajol még közelebb a fülbe sustorogva, rum szag ide, vagy oda.* - Én is új vagyok itt. De ijesztő. A matrózok úgy füttyögnek, hogy lehet csuhát kell majd hordjak, ha nem akarok magamnak bajt. *Mintha nem ő illegetné magát, mint egy gyakorlott pillangó.
Boldogan szemléli, ahogy újabb kupica fogy el. Csak lerészegedik, ha ilyen hamar csapja fel őket sorra. Elmegy aludni, aztán megszabadul.*
- Saját kocsmát azt nem, tudod, ez csak ideiglenes. Gyógyító szeretnék lenni. *Hazudja, bár a füvek miatt ért ehhez-ahhoz. Leápolni másokat is képes mondjuk.* - Most ugyan csak alkohollal kezelek törött szíveket, de ha majd kikupálom magam, akkor lesz mindenféle főzetem. De a városban már annyian vannak. Olyan hely kell, ahol híján vannak a szakmának, tudod.
*Igyekszik teljességgel elvonni Yvon figyelmét, bár sokkal másként nem viselkedne akkor sem, ha nem épp a tolvaj segédjét játszaná. Ha nem amaz tulajdonította volna el az erszénye jó részét, akkor Neli itatta volna ki a vagyonából a vöröst.
Megissza persze az italát, s arcára erőlteti, hogy próbálja takarni, hogy üt. Ugyanis nem illendő fintorogni, na de hadd lássa Yvon, hogy küzdelmes azért a tömény. Nem igazán hatja meg a dolog, na de eljátszadozni mindenféle arcjátékkal nem is rossz.
Meglehetőst örülne, ha érdekesebb férfiút küldött volna felé az istene, vagy akkor, ha már kívánni lehetne, akkor érdekesebb nőt. Sőt mi több, Relaelt magát. De nem vesztegeti az idejét gondolatokra, mert a végén úgy kipirul, hogy a kelleténél jobban elhiteti a másikkal, hogy reá vágyik. Azért azt nem volna szabad, hiszen záros határidőn belül magára akarja hagyni. Talán még hatvan arany és rendben lesznek.
A fiú beszéde közben ismét közelebb hajol, hogy Haldriannak legyen ideje mindenre, amit csak szeretne. A szeme ismét a vállak felett rebben felé, szívesen lebiggyesztené az ajkát, hogy most már akkor mentse meg innen, de hát épp az a dolga, hogy olyanokat viseljen el, akiket amúgy nem viselne.*
- Úh, kereskedő egy hajóval? Ezek nagy álmok ám. De amilyen szenvedéllyel beszélsz róla, teljesen biztos vagyok benne, hogy sikerre viszed a terveid. *A fenét, de hát nem röhögheti arcon.*
- A Kikötőben a legjobb helyen vagy. De elárulok még egy titkot. *Hajol még közelebb a fülbe sustorogva, rum szag ide, vagy oda.* - Én is új vagyok itt. De ijesztő. A matrózok úgy füttyögnek, hogy lehet csuhát kell majd hordjak, ha nem akarok magamnak bajt. *Mintha nem ő illegetné magát, mint egy gyakorlott pillangó.
Boldogan szemléli, ahogy újabb kupica fogy el. Csak lerészegedik, ha ilyen hamar csapja fel őket sorra. Elmegy aludni, aztán megszabadul.*
- Saját kocsmát azt nem, tudod, ez csak ideiglenes. Gyógyító szeretnék lenni. *Hazudja, bár a füvek miatt ért ehhez-ahhoz. Leápolni másokat is képes mondjuk.* - Most ugyan csak alkohollal kezelek törött szíveket, de ha majd kikupálom magam, akkor lesz mindenféle főzetem. De a városban már annyian vannak. Olyan hely kell, ahol híján vannak a szakmának, tudod.
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-12 16:09:39
Üzenet elküldve: 2025-10-12 16:09:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
*Rögtön érzi, vagyonról itt nincs szó. Épp ellenkezőleg: valamivel többet sikerül megkaparintania, mint az erszényben rejlő összeg fele, s mégis érzi, mily csekélységről van szó. Már persze ahhoz képest, amire számított. Mert dokkokmenti mércével mérve még ez is szép fogás. Nincs itt vagyonos kereskedő, csak egy szájhős, ki ekképp próbálja megszédíteni a mutatós leányt a söntés mögött.
Kissé elhúzza száját, miközben lassan hátrál, de tudja, hogy még nincs vége a műveletnek. Észrevétlen vissza kell mozognia a kis asztalkájához, anélkül, hogy feltűnjön az áldozatnak. Nelira ebben nagy segítségére van, mert töretlen vonja magára a figyelmet. Nem kárhoztatja érte Yvont. Utóbbinak be nem áll a szája, s habár semmi számára érdekfeszítő nem jön ki rajta, hálás érte. Hablaty. Talán így palástolja valódi gondolatait. Igaz, ő csak saját magából képes kiindulni, de feltenné frissen szerzett vagyonát rá, hogy lelki szemei előtt Yvon épp rádönti a szőkeséget a söntéspultra. Tekintete csak egy pillanat erejéig keresi meg a smaragdzöldeket, mielőtt visszaosonna. Szeme rebben csak hálája jeléül. A terve az, hogy visszatér félreeső asztalkájához, s kivár, vajon feltűnik-e a férfiúnak a kis vircsaftja. Mert ha igen... Nos, akkor majd rögtönöz.*
*Rögtön érzi, vagyonról itt nincs szó. Épp ellenkezőleg: valamivel többet sikerül megkaparintania, mint az erszényben rejlő összeg fele, s mégis érzi, mily csekélységről van szó. Már persze ahhoz képest, amire számított. Mert dokkokmenti mércével mérve még ez is szép fogás. Nincs itt vagyonos kereskedő, csak egy szájhős, ki ekképp próbálja megszédíteni a mutatós leányt a söntés mögött.
Kissé elhúzza száját, miközben lassan hátrál, de tudja, hogy még nincs vége a műveletnek. Észrevétlen vissza kell mozognia a kis asztalkájához, anélkül, hogy feltűnjön az áldozatnak. Nelira ebben nagy segítségére van, mert töretlen vonja magára a figyelmet. Nem kárhoztatja érte Yvont. Utóbbinak be nem áll a szája, s habár semmi számára érdekfeszítő nem jön ki rajta, hálás érte. Hablaty. Talán így palástolja valódi gondolatait. Igaz, ő csak saját magából képes kiindulni, de feltenné frissen szerzett vagyonát rá, hogy lelki szemei előtt Yvon épp rádönti a szőkeséget a söntéspultra. Tekintete csak egy pillanat erejéig keresi meg a smaragdzöldeket, mielőtt visszaosonna. Szeme rebben csak hálája jeléül. A terve az, hogy visszatér félreeső asztalkájához, s kivár, vajon feltűnik-e a férfiúnak a kis vircsaftja. Mert ha igen... Nos, akkor majd rögtönöz.*
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-12 12:02:16
Üzenet elküldve: 2025-10-12 12:02:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
* Nos, Yvontól lakhatást várni olyan, mint világtalantól útbaigazítást. Természetesen segít, ahol tud, de jelenleg ő is pénzért bérel szobát, így legfeljebb ágyát tudná megosztani Nelirával. Most még! Persze, ha tudná, hogy a látszólag tüzes hangulatú lány most is épp másról álmodozik, nem adna ennyi borravalót. Sejti ugyan, hogy egy ilyen csinos és értelmes nőt nem tud megvenni magának néhány rum áráért, de nem is az a célja. Yvon annál kifinomultabb ember, kivéve amikor nem.
A műsor végeztével a pultos kitölti a második kört is. Nem is rest meginni azt. A férfi csodálattal figyeli, de neki még kell egy kis pihenő a harmadik kupica előtt. *
– Csakugyan? Ne félj, két pohárka még nem fogott ki soha senkin! * Persze van olyan, de nem félti túlzottan a nőt. Se maga miatt, se az ital miatt. Tekintve, hogy nem telt el sok idő az első pohár óta, és beleszámolva azt is, hogy feltételezhetően nem Yvon az első vendég az este során, nehezére esik elhinni, hogy Nelira nem bírja az alkoholt. Azonban ez megmagyarázná, hogy miért ilyen rámenős. Talán mégsem olyan rosszak az esélyei nála? Ezután a nő felhoz egy olyan témát, amiről Yvon szívesen beszél. A terveiről órákat tudna mesélni, csak valahogy sosem jut el a megvalósításukig. Bár ez sem teljesen igaz, hiszen a kikötőbe is eljutott – inkább utóbb, mint előbb, de a lényeg, hogy eljutott. Lelkesen kezd el mesélni, azt gondolva, hogy Nelirát tényleg érdekli a dolog. De, ha nem is hinné azt, akkor is majdnem ugyanilyen lelkesen mesélne. Bár reménykedni szabad, szíve mélyén sejti, hogy nem lesz ebből sok, pláne nem hosszan tartó kapcsolat, amire valójában vágyik. Viszont most az is elég neki, hogy valaki figyel rá (vagy legalábbis úgy tesz, mintha figyelne). *
– Tudod, nagyjából egy évig Szántásháton éltem, ott kereskedtem ezzel is, azzal is. Mindig amivel épp megérte, azaz főképp terményekkel, állatokkal és munkaeszközökkel. De abból már kinőttem. Nem lehet vele igazán megszedni magam. Ezért jöttem hát a Kikötőbe. * Amikor Nelira közelebb hajol, ő is így tesz. Ilyen közelségből megcsapja a rum szaga, így szinte eszébe sem jut, már el is veti az ötletét annak, hogy megpróbáljon csókot lopni. Ebből is látszik, hogy még nem ivott sokat, magához képest sem. *
– Egyelőre kivárok, hátha az ölembe pottyan a nagy szerencse, az évszázad befektetése. Talán veszek majd egy hajót, és elkezdem építeni a birodalmamat a tengeren túl, Wegtorenben. * Mondja szemrebbenés nélkül, mintha bármi esély is lenne arra, hogy az ő félretett aranyaiból hajót vegyen. Még, ha nem most metszenék meg épp a zsebét, akkor sem lenne elég arra, hogy ladikot vegyen belőle. Hát még így! A számára ismeretlen fiatalember (Haldrian Rhuuv) épp most csen tőle 139 aranyat. Ő erről mit se tud, legfeljebb az fog feltűnni neki, hogy hirtelen mennyivel könnyebb lett az erszénye. Egyelőre azonban ez sem, hiszen túlzottan el van foglalva a csapossal. *
– Bár a hajózáshoz nem értek, de könnyen beletanulnék. * Teszi hozzá őszintén. *
– Kereskedni pedig… *Megvakarja a tarkóját. *
– Nos, mindig azzal kell, ami van. Például most rummal… * Elgondolkodva néz végig a harmadik és negyedik pohár rumon. Akart még valamit mondani ezzel kapcsolatosan, de félúton elfeledte a szavát. ~ No, talán majd az alkohol segít emlékezni! ~ Fel is emeli a poharát, és mielőtt lehúzná, ennyit mond. *
– Ezt pedig a te sikereidre! * A harmadikat már nagyon is megérzi. Égeti a torkán, de mivel egy hölggyel van, nem mutathatja gyengeség jelét. Ugyan, ki beszél itt hányásról?! Ő aztán még sosem hányt a túl sok piától, és most se fog. *
– Tényleg, és te… Bájos Nelira… Neked milyen terveid vannak itt a Kikötőben? * Ismét kicsit közelebb hajol, diszkréten rákérdez első gondolatára. *
– Csak nem saját kocsmát akarsz nyitni?
* Nos, Yvontól lakhatást várni olyan, mint világtalantól útbaigazítást. Természetesen segít, ahol tud, de jelenleg ő is pénzért bérel szobát, így legfeljebb ágyát tudná megosztani Nelirával. Most még! Persze, ha tudná, hogy a látszólag tüzes hangulatú lány most is épp másról álmodozik, nem adna ennyi borravalót. Sejti ugyan, hogy egy ilyen csinos és értelmes nőt nem tud megvenni magának néhány rum áráért, de nem is az a célja. Yvon annál kifinomultabb ember, kivéve amikor nem.
A műsor végeztével a pultos kitölti a második kört is. Nem is rest meginni azt. A férfi csodálattal figyeli, de neki még kell egy kis pihenő a harmadik kupica előtt. *
– Csakugyan? Ne félj, két pohárka még nem fogott ki soha senkin! * Persze van olyan, de nem félti túlzottan a nőt. Se maga miatt, se az ital miatt. Tekintve, hogy nem telt el sok idő az első pohár óta, és beleszámolva azt is, hogy feltételezhetően nem Yvon az első vendég az este során, nehezére esik elhinni, hogy Nelira nem bírja az alkoholt. Azonban ez megmagyarázná, hogy miért ilyen rámenős. Talán mégsem olyan rosszak az esélyei nála? Ezután a nő felhoz egy olyan témát, amiről Yvon szívesen beszél. A terveiről órákat tudna mesélni, csak valahogy sosem jut el a megvalósításukig. Bár ez sem teljesen igaz, hiszen a kikötőbe is eljutott – inkább utóbb, mint előbb, de a lényeg, hogy eljutott. Lelkesen kezd el mesélni, azt gondolva, hogy Nelirát tényleg érdekli a dolog. De, ha nem is hinné azt, akkor is majdnem ugyanilyen lelkesen mesélne. Bár reménykedni szabad, szíve mélyén sejti, hogy nem lesz ebből sok, pláne nem hosszan tartó kapcsolat, amire valójában vágyik. Viszont most az is elég neki, hogy valaki figyel rá (vagy legalábbis úgy tesz, mintha figyelne). *
– Tudod, nagyjából egy évig Szántásháton éltem, ott kereskedtem ezzel is, azzal is. Mindig amivel épp megérte, azaz főképp terményekkel, állatokkal és munkaeszközökkel. De abból már kinőttem. Nem lehet vele igazán megszedni magam. Ezért jöttem hát a Kikötőbe. * Amikor Nelira közelebb hajol, ő is így tesz. Ilyen közelségből megcsapja a rum szaga, így szinte eszébe sem jut, már el is veti az ötletét annak, hogy megpróbáljon csókot lopni. Ebből is látszik, hogy még nem ivott sokat, magához képest sem. *
– Egyelőre kivárok, hátha az ölembe pottyan a nagy szerencse, az évszázad befektetése. Talán veszek majd egy hajót, és elkezdem építeni a birodalmamat a tengeren túl, Wegtorenben. * Mondja szemrebbenés nélkül, mintha bármi esély is lenne arra, hogy az ő félretett aranyaiból hajót vegyen. Még, ha nem most metszenék meg épp a zsebét, akkor sem lenne elég arra, hogy ladikot vegyen belőle. Hát még így! A számára ismeretlen fiatalember (Haldrian Rhuuv) épp most csen tőle 139 aranyat.
Ő erről mit se tud, legfeljebb az fog feltűnni neki, hogy hirtelen mennyivel könnyebb lett az erszénye. Egyelőre azonban ez sem, hiszen túlzottan el van foglalva a csapossal. *– Bár a hajózáshoz nem értek, de könnyen beletanulnék. * Teszi hozzá őszintén. *
– Kereskedni pedig… *Megvakarja a tarkóját. *
– Nos, mindig azzal kell, ami van. Például most rummal… * Elgondolkodva néz végig a harmadik és negyedik pohár rumon. Akart még valamit mondani ezzel kapcsolatosan, de félúton elfeledte a szavát. ~ No, talán majd az alkohol segít emlékezni! ~ Fel is emeli a poharát, és mielőtt lehúzná, ennyit mond. *
– Ezt pedig a te sikereidre! * A harmadikat már nagyon is megérzi. Égeti a torkán, de mivel egy hölggyel van, nem mutathatja gyengeség jelét. Ugyan, ki beszél itt hányásról?! Ő aztán még sosem hányt a túl sok piától, és most se fog. *
– Tényleg, és te… Bájos Nelira… Neked milyen terveid vannak itt a Kikötőben? * Ismét kicsit közelebb hajol, diszkréten rákérdez első gondolatára. *
– Csak nem saját kocsmát akarsz nyitni?
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-12 09:23:02
Üzenet elküldve: 2025-10-12 09:23:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
- Nelira. *Mondja egyszerűen, átható smaragdpillantást követően, majd újabb kupacka érmét tesz el és a csörgésből hallja, hogy lapul még ott több is. Na nem szeret igazából piti összegekkel foglalkozni, mert hát lakhatást kapni a bájolgásért, vagy épp drága kelméket sokkal jobb befektetés, de jobbára mára ez jutott és a szórakozás, hogy az ujjai köré csavar valakit. Bár néha az is unalmas tud lenni, de ez van.
Azért még úgy tesz, mint aki úszik a figyelemben, mintha Yvon a valaha volt legszebb férfi lenne, aki belépett e tavernába. Bár ha foglalkozna érzésekkel, be kellene vallja, hogy most már szívesebben lépne le Haldriannal. Igencsak tüzeli, hogy amolyan rosszfiú. Na nem az az igazi alvilági, de jól érzi magát vele, így a vélt terve sokat nyom a latba és kissé felnagyítja a szemében a szürkeszeműt.
Így hát természetes, hogy besegít neki, de nem kell teljesen ostobának nézni, ha amaz elbaltázza ő lesz az első, aki elhazudva haragját kipenderíti innen, mert egy mocskos kis tolvaj. Talán jobb is, hogy a lecsorgó víz nem érte Yvon ölét, rá kell jönnie ugyanis, hogy ha ő tapogatja, akkor az eltűnt arany miatt az ő kis tenyerét neveznék enyvesnek. Így hát csak óvatosan közelít, épp annyira, hogy ne érhesse vád. Persze mozdulatai most is kifejezetten kihívóak, de hát kisugárzással javakat nem lehet eltulajdonítani. Vagy igen, de úgy hat, mintha önként adnák.
Nem egy kancsónyi vizet kell felmosson, így hát nem tart sokáig a színház sem. Visszasétál a söntés mögé, majd egy tincset tekergetve néz még mindig bűnbánóan. Bólint is, mintha szomorú lenne a történések miatt, de azért elteszi azt az újabb csillogó érmesokaságot.*
- Hú, csak óvatosan. Kiszolgálok ugyan, de nem jól bírom az italt. *Felderül a tekintet, majd, ha már ki lett fizetve, hát tölt. Persze hazudik, mint a vízfolyás, bírja ő, de majd a legény hátha azt hiszi, hogy könnyedén leitathatja… annál többet fizet az eredményért, amit majd Haldrian arathat le, ha leleményes.*
- A nagy ijedtségre! *Emeli meg saját pohárkáját.* - És a sikereidre, kedves Yvon.
*Még egyszer végigméri a vöröst.*
- Na de mesélj, mivel is szeretnél kereskedni? Ó, annyi megrendelésem volna. Most lehet, hogy egy egyszerű pultosnak tűnök, de… *Közelebb hajol ismét, mintha titkot osztana meg.* - tudod nekem is vannak terveim. Amihez kell ez-az. *Persze nem részletez, bár kivételesen igazat mond. Csakhogy itt állni neki elősorban unaloműzés, és egyáltalán nincs szüksége másokra, főleg, ha pénzért adják, amit kér. Elszokott már ettől.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.12 09:33:04
- Nelira. *Mondja egyszerűen, átható smaragdpillantást követően, majd újabb kupacka érmét tesz el és a csörgésből hallja, hogy lapul még ott több is. Na nem szeret igazából piti összegekkel foglalkozni, mert hát lakhatást kapni a bájolgásért, vagy épp drága kelméket sokkal jobb befektetés, de jobbára mára ez jutott és a szórakozás, hogy az ujjai köré csavar valakit. Bár néha az is unalmas tud lenni, de ez van.
Azért még úgy tesz, mint aki úszik a figyelemben, mintha Yvon a valaha volt legszebb férfi lenne, aki belépett e tavernába. Bár ha foglalkozna érzésekkel, be kellene vallja, hogy most már szívesebben lépne le Haldriannal. Igencsak tüzeli, hogy amolyan rosszfiú. Na nem az az igazi alvilági, de jól érzi magát vele, így a vélt terve sokat nyom a latba és kissé felnagyítja a szemében a szürkeszeműt.
Így hát természetes, hogy besegít neki, de nem kell teljesen ostobának nézni, ha amaz elbaltázza ő lesz az első, aki elhazudva haragját kipenderíti innen, mert egy mocskos kis tolvaj. Talán jobb is, hogy a lecsorgó víz nem érte Yvon ölét, rá kell jönnie ugyanis, hogy ha ő tapogatja, akkor az eltűnt arany miatt az ő kis tenyerét neveznék enyvesnek. Így hát csak óvatosan közelít, épp annyira, hogy ne érhesse vád. Persze mozdulatai most is kifejezetten kihívóak, de hát kisugárzással javakat nem lehet eltulajdonítani. Vagy igen, de úgy hat, mintha önként adnák.
Nem egy kancsónyi vizet kell felmosson, így hát nem tart sokáig a színház sem. Visszasétál a söntés mögé, majd egy tincset tekergetve néz még mindig bűnbánóan. Bólint is, mintha szomorú lenne a történések miatt, de azért elteszi azt az újabb csillogó érmesokaságot.*
- Hú, csak óvatosan. Kiszolgálok ugyan, de nem jól bírom az italt. *Felderül a tekintet, majd, ha már ki lett fizetve, hát tölt. Persze hazudik, mint a vízfolyás, bírja ő, de majd a legény hátha azt hiszi, hogy könnyedén leitathatja… annál többet fizet az eredményért, amit majd Haldrian arathat le, ha leleményes.*
- A nagy ijedtségre! *Emeli meg saját pohárkáját.* - És a sikereidre, kedves Yvon.
*Még egyszer végigméri a vöröst.*
- Na de mesélj, mivel is szeretnél kereskedni? Ó, annyi megrendelésem volna. Most lehet, hogy egy egyszerű pultosnak tűnök, de… *Közelebb hajol ismét, mintha titkot osztana meg.* - tudod nekem is vannak terveim. Amihez kell ez-az. *Persze nem részletez, bár kivételesen igazat mond. Csakhogy itt állni neki elősorban unaloműzés, és egyáltalán nincs szüksége másokra, főleg, ha pénzért adják, amit kér. Elszokott már ettől.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.12 09:33:04
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-12 02:17:51
Üzenet elküldve: 2025-10-12 02:17:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
*Nem kimondottan vakmerő típus. Most is már kész tervei vannak arról, miképp keres kibúvót, ha esetleg a Nelira által megbűvölt vendég rajtakapja. Tisztában van vele, hogy kevesebbért is csavartak már beleket nyakakra, ő pedig még akkor sem szívesen akasztaná össze a bajszát valakivel, ha az olyan védtelennek tűnik, mint célpontja. Merthogy annak tűnik, az alapján, amit eddig látott s halott. Kellően bízik azonban tulajdon képességeiben ahhoz, hogy lenyelje ez iránti aggályait és cselekedjen.
Nagyon úgy fest, a szőkeség vette a lapot, neki pedig le kell nyelnie egy vigyort, miközben anélkül, hogy Yvon észrevenné, igyekszik a remélhetőleg vaskos erszény közelébe kerülni és kifosztani tulajdonosát. Nelira hathatós segítségnek tűnik, még az ő tekintete is majdnem elkalandozik a leányzó munkálkodása közepette. A selymes, kéjjel csepegtetett szólamok, a megkapó vonalak és a csinos arcocska hipnotikus, végzetes elegyet alkotnak. Valahogy bízik a szőkeségben, holott azt is bátran kimerné nézni belőle, hogy merő heccből megnehezíti dolgát. A lány azonban eddig jól funkcionál, habár van egy olyan érzése, hogy befogja nyújtani a számlát még segítségéért cserébe. Vendégük közben nem átall tovább szórni a pénzt, bizonyára, hogy lenyűgözze Nelirát, nem tudván, hogy jó eséllyel idő előtt a kerete végére ér. Ismét csak elmorzsol egy vigyort erre a gondolatra, miközben igyekszik észrevétlen begyűjteni a lehető legtöbb aranyat.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.12 02:21:07
*Nem kimondottan vakmerő típus. Most is már kész tervei vannak arról, miképp keres kibúvót, ha esetleg a Nelira által megbűvölt vendég rajtakapja. Tisztában van vele, hogy kevesebbért is csavartak már beleket nyakakra, ő pedig még akkor sem szívesen akasztaná össze a bajszát valakivel, ha az olyan védtelennek tűnik, mint célpontja. Merthogy annak tűnik, az alapján, amit eddig látott s halott. Kellően bízik azonban tulajdon képességeiben ahhoz, hogy lenyelje ez iránti aggályait és cselekedjen.
Nagyon úgy fest, a szőkeség vette a lapot, neki pedig le kell nyelnie egy vigyort, miközben anélkül, hogy Yvon észrevenné, igyekszik a remélhetőleg vaskos erszény közelébe kerülni és kifosztani tulajdonosát. Nelira hathatós segítségnek tűnik, még az ő tekintete is majdnem elkalandozik a leányzó munkálkodása közepette. A selymes, kéjjel csepegtetett szólamok, a megkapó vonalak és a csinos arcocska hipnotikus, végzetes elegyet alkotnak. Valahogy bízik a szőkeségben, holott azt is bátran kimerné nézni belőle, hogy merő heccből megnehezíti dolgát. A lány azonban eddig jól funkcionál, habár van egy olyan érzése, hogy befogja nyújtani a számlát még segítségéért cserébe. Vendégük közben nem átall tovább szórni a pénzt, bizonyára, hogy lenyűgözze Nelirát, nem tudván, hogy jó eséllyel idő előtt a kerete végére ér. Ismét csak elmorzsol egy vigyort erre a gondolatra, miközben igyekszik észrevétlen begyűjteni a lehető legtöbb aranyat.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.12 02:21:07
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-12 00:13:27
Üzenet elküldve: 2025-10-12 00:13:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
* Nem adott túl keveset, sőt! Nos, ha gazdagabb nem is lesz az este végére, de talán sikerül jó benyomást kelteni a fiatal pultosban. Persze Yvon fiatal, tapasztalatlan és könnyen el tudják varázsolni a csinos nőcskék, de azért még nem minden vér távozott az agyából. Korábbi tapasztalataiból tudja, hogy nem minden arany, ami fénylik. Megisszák az első pohárka rumot, ő csak egy nagyobbat fúj utána, de ezt leszámítva nem adja jelét, hogy mennyire marja a torkát. Azért, ha nem is állandóan iszik, de hozzászokott már a töményhez – kiváltképp a faluban, ahol az elmúlt egy-másfél évet töltötte.
A szoba árát nem sokallja, no persze még nem látta belülről, de hacsak nem az istállóban kell aludnia, nem fog panaszt tenni. Az egész napos lovaglás után még ott is elaludna, de azért nem tizenhárom aranyért. Azért a hatalmas ágy hallatán felvonja a szemöldökét. *
– Nem bánom, szeretek elnyújtózni. Akkor oda is adom a tizenhárom aranyat, kedves… * Próbálja finoman megtudakolni a nő nevét. A 13 arany pedig Nelira Dykai kezében landol. Bár a hatalmas ágy hallatán nyilván eszébe jut, hogy milyen szívesen meginvitálná magához a nőt, de ott azért még nem tart az önbizalma. Egyébként is szeretné kicsit jobban ismerni azt, akivel egy éjszakát töltene. Például még a nevét sem tudja, ugyebár.
Ami ezután történik, az már kezdi átlépni egy szokványos csaplár-vendég kapcsolatot. Az igazat megvallva egy kissé megilletődik a férfi, ilyennel ugyanis még nem találkozott, legfeljebb a piroslámpás negyedben. Nelira azonban pultos, nem örömlány… ugye? Yvon, aki ahhoz van szokva, hogy ő az, aki kezdeményez, és ha túlzásba esik, arcon verik, most ott találja magát a közeledő nővel szemben, és arra gondol, hogy vagy hatalmas szerencséje van vagy valami nincs rendjén itt. Mivel új városban van, vigyáznia kell, ugyanakkor feledni akarja bánatát, amit szintén egy nő okozott (illetve két nő, de ez részletkérdés). Így végül nyel egyet, és úgy dönt, nem futamodik meg. Már épp szólásra nyitná az ajkait, amikor a víz kilöttyen, ő pedig gyorsan hátralép a pulttól, így leginkább csak ingujját éri a víz.
~ Ügyetlen némber. ~ Sóhajt egyet, de nem sokáig neheztel a nőre. Végül is nem történt hatalmas probléma. Ha tudná, hogy ha nem ugrott volna hátrébb, most kényesebb helyeken is törölgetné őt a nő, hát akár szándékosan magára is öntötte volna a pohár vizet. Így azonban csak bosszankodik egyet magában, de hamar túllép rajta és megnyugtatóan int kezével. *
– Semmi… Nem történt semmi baj. * Azt leszámítva, hogy már nem tudja, hol tartottak az előbb.
~ Áh, igen! Nagy, gazdag kereskedő leszek! Ahogy mondja. ~ Amíg Nelira a víz feltörlésével foglalkozik, addig Yvon próbál azzal segíteni, hogy nincs útban. Elveszi a pultról a második kupicát, és ha már megfogta, meg is kell igya. Így is tesz. A második már egy gyors fejrázást és fintorgást is kivált belőle, de összességében jól bírja az italt.
Haldrian akár lóháton is közelíthetne felé, Yvon most mással van elfoglalva, minthogy azt figyelje, hogy kik vannak még rajta és a pultoson kívül a fogadóban. Legalább két nagy oka van annak, hogy most le se veszi szemét a pultot törölgető nőről. Ha tekintetük összetalálkozik közben, rámosolyog, arckifejezésével próbálja jelezni felé, hogy ráér – nyugodtan törölgessen csak, amennyit szükségesnek tart. Tudja, hogy a kocsmárosok milyen kényesek tudnak lenni a pultjuk tisztaságára. *
– Ha végeztél, jöhet még három kupica. * Vesz elő még 60 aranyat, és teszi le Nelira Dykai elé a pultra. *
– Persze csak, ha nem sértelek meg azzal, hogy én fizetem a tiédet is. * Most már biztos benne, hogy rendkívül túlárazott rumot iszik, de ezt befektetésnek tekinti. Nem csak, mert le akarja itatni a nőt (ugyan már, Yvon nem olyan típus!), hanem hogy megmutassa a világnak, milyen nagy vagyona van. Nem is sejti, hogy nagyzolása Nelirán kívül mások figyelmét is magára vonta. *
* Nem adott túl keveset, sőt! Nos, ha gazdagabb nem is lesz az este végére, de talán sikerül jó benyomást kelteni a fiatal pultosban. Persze Yvon fiatal, tapasztalatlan és könnyen el tudják varázsolni a csinos nőcskék, de azért még nem minden vér távozott az agyából. Korábbi tapasztalataiból tudja, hogy nem minden arany, ami fénylik. Megisszák az első pohárka rumot, ő csak egy nagyobbat fúj utána, de ezt leszámítva nem adja jelét, hogy mennyire marja a torkát. Azért, ha nem is állandóan iszik, de hozzászokott már a töményhez – kiváltképp a faluban, ahol az elmúlt egy-másfél évet töltötte.
A szoba árát nem sokallja, no persze még nem látta belülről, de hacsak nem az istállóban kell aludnia, nem fog panaszt tenni. Az egész napos lovaglás után még ott is elaludna, de azért nem tizenhárom aranyért. Azért a hatalmas ágy hallatán felvonja a szemöldökét. *
– Nem bánom, szeretek elnyújtózni. Akkor oda is adom a tizenhárom aranyat, kedves… * Próbálja finoman megtudakolni a nő nevét. A 13 arany pedig Nelira Dykai kezében landol.
Bár a hatalmas ágy hallatán nyilván eszébe jut, hogy milyen szívesen meginvitálná magához a nőt, de ott azért még nem tart az önbizalma. Egyébként is szeretné kicsit jobban ismerni azt, akivel egy éjszakát töltene. Például még a nevét sem tudja, ugyebár. Ami ezután történik, az már kezdi átlépni egy szokványos csaplár-vendég kapcsolatot. Az igazat megvallva egy kissé megilletődik a férfi, ilyennel ugyanis még nem találkozott, legfeljebb a piroslámpás negyedben. Nelira azonban pultos, nem örömlány… ugye? Yvon, aki ahhoz van szokva, hogy ő az, aki kezdeményez, és ha túlzásba esik, arcon verik, most ott találja magát a közeledő nővel szemben, és arra gondol, hogy vagy hatalmas szerencséje van vagy valami nincs rendjén itt. Mivel új városban van, vigyáznia kell, ugyanakkor feledni akarja bánatát, amit szintén egy nő okozott (illetve két nő, de ez részletkérdés). Így végül nyel egyet, és úgy dönt, nem futamodik meg. Már épp szólásra nyitná az ajkait, amikor a víz kilöttyen, ő pedig gyorsan hátralép a pulttól, így leginkább csak ingujját éri a víz.
~ Ügyetlen némber. ~ Sóhajt egyet, de nem sokáig neheztel a nőre. Végül is nem történt hatalmas probléma. Ha tudná, hogy ha nem ugrott volna hátrébb, most kényesebb helyeken is törölgetné őt a nő, hát akár szándékosan magára is öntötte volna a pohár vizet. Így azonban csak bosszankodik egyet magában, de hamar túllép rajta és megnyugtatóan int kezével. *
– Semmi… Nem történt semmi baj. * Azt leszámítva, hogy már nem tudja, hol tartottak az előbb.
~ Áh, igen! Nagy, gazdag kereskedő leszek! Ahogy mondja. ~ Amíg Nelira a víz feltörlésével foglalkozik, addig Yvon próbál azzal segíteni, hogy nincs útban. Elveszi a pultról a második kupicát, és ha már megfogta, meg is kell igya. Így is tesz. A második már egy gyors fejrázást és fintorgást is kivált belőle, de összességében jól bírja az italt.
Haldrian akár lóháton is közelíthetne felé, Yvon most mással van elfoglalva, minthogy azt figyelje, hogy kik vannak még rajta és a pultoson kívül a fogadóban. Legalább két nagy oka van annak, hogy most le se veszi szemét a pultot törölgető nőről. Ha tekintetük összetalálkozik közben, rámosolyog, arckifejezésével próbálja jelezni felé, hogy ráér – nyugodtan törölgessen csak, amennyit szükségesnek tart. Tudja, hogy a kocsmárosok milyen kényesek tudnak lenni a pultjuk tisztaságára. *
– Ha végeztél, jöhet még három kupica. * Vesz elő még 60 aranyat, és teszi le Nelira Dykai elé a pultra.
*– Persze csak, ha nem sértelek meg azzal, hogy én fizetem a tiédet is. * Most már biztos benne, hogy rendkívül túlárazott rumot iszik, de ezt befektetésnek tekinti. Nem csak, mert le akarja itatni a nőt (ugyan már, Yvon nem olyan típus!), hanem hogy megmutassa a világnak, milyen nagy vagyona van. Nem is sejti, hogy nagyzolása Nelirán kívül mások figyelmét is magára vonta. *
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-11 22:22:59
Üzenet elküldve: 2025-10-11 22:22:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
*Smaragdszín szemeivel úgy fúrja magát a férfi lélektükreibe, mintha csak ki szeretné belőle olvasni minden bánatát, s ezzel együtt levetkőztetni. Nelira rendkívül gondoskodó - ha valakinek bánata van, rá számíthat. Főként azért van ez, mert a szívtörött uracskák rengeteget tudnak inni, s így rengeteget is költenek. Ő pedig nem rest elfogadni az aranyat a többlettel együtt, amit úgy vesz el, hogy egészen véletlenül az érméket számoló kezet is megérinti, majd szégyenlősen arrébb húzza ujjait.*
- Ó, de nagylelkű. Köszönöm a kedvességed. *Felsóhajt kissé színpadiasan.* - Nem mindenki ilyen bőkezű ám.
*Ki is tölt három kupica rumot, na meg magának egy pohár vizet, majd a pultra helyezi, miközben Haldrianra pillant a vörös válla felett. Még nem látja, hogy bármire is készül, csak úgy megnézi magának, mint valakit, akit szívesen vizslat. Na de nem oly feltűnően, hogy a gazdag kis ficsúr azt higgye, nem ő van a porondon. Elveszi a magának mért rumot. Hallott olyat, hogy teát illene főzni ilyen esetekre, hogy azt töltse magának, a pénzt pedig elrakja, na de ennyire nem lehet felkészült az első estéjén. Majd legközelebb. Most megjátszva, hogy égeti a szesz simít végig mellkasán, majd legyez rá néhányat. Kell az a borravaló.*
- Nos… azt hiszem, úh. Várj. *Úgy tesz, mint aki gondterhelten nézeget egy lapot, amin egyébként semmi nincs az égegyadta világon, majd felderül a tekintete.* - Van szabad szobánk! Azt hittem mind elkelt, de… *ujjával megkopogtatja a homlokát* - elfelejtettem lehúzni róla a vendéget. Nagy ágy van benne. Hatalmas. *rebegteti a pilláit* Nem baj? Kicsit drágább ugyan… tizenhárom arany. *Azért hazudni nem szeretne, ki tudja máskor más mit mond.
Yvon fecsegésbe kezd, ami végtelenül untatja. ~Picsába, ez egész este itt fog nekem pofázni? Még csak egyet ivott ráadásul.~ Elé is tolja a második poharat. Ekkor szúrja ki a fickós kis félvérét, aki tervez valamit. Sejti, hogy mit, egy hajóban eveznek. Majd együtt költik el legfeljebb, ha nem jut több a jattra. Csak szeme rebbenésével jelzi felé, hogy legyen résen.*
- Szóval Yvon… *Hajol közelebb, mintha csak közelebbről szeretne látni egy szép arcot.*
- Egy hatalmas *nyomja meg a szót* gazdag kereskedő leszel. *Beharapja alsóajkát, ahogy amaz is flörtölést kísérel meg.* - Már most nagyon tetszik nekem… ez a hozzáállás.
*Nem rest meglökni „véletlenül” egy hanyag mozdulattal a vizespoharát a pult tetején, minek tartalma sajnálatos módon a másikon is landol, ha amaz nem ugrik el. Több ízben jó, ha sikerül a terve; akkor is, ha bejön, amit akar, de ha takarítani kell körötte, akkor is.
Ki is libben gyorsan a keze ügyében tartott ronggyal és szégyentelenül kezdené el felitatni a vendégről a vizet, különös gondot fordítva ágyéktájra, ha odacsorgott.*
- Óh, jaj, nézd el nekem. *szabadkozik* - Olyan ügyetlen vagyok! Annyira rád figyeltem, hogy a kezeim… *ügyeskedik is egy sort vele.* - …bocsánat!
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.11 22:26:22
*Smaragdszín szemeivel úgy fúrja magát a férfi lélektükreibe, mintha csak ki szeretné belőle olvasni minden bánatát, s ezzel együtt levetkőztetni. Nelira rendkívül gondoskodó - ha valakinek bánata van, rá számíthat. Főként azért van ez, mert a szívtörött uracskák rengeteget tudnak inni, s így rengeteget is költenek. Ő pedig nem rest elfogadni az aranyat a többlettel együtt, amit úgy vesz el, hogy egészen véletlenül az érméket számoló kezet is megérinti, majd szégyenlősen arrébb húzza ujjait.*
- Ó, de nagylelkű. Köszönöm a kedvességed. *Felsóhajt kissé színpadiasan.* - Nem mindenki ilyen bőkezű ám.
*Ki is tölt három kupica rumot, na meg magának egy pohár vizet, majd a pultra helyezi, miközben Haldrianra pillant a vörös válla felett. Még nem látja, hogy bármire is készül, csak úgy megnézi magának, mint valakit, akit szívesen vizslat. Na de nem oly feltűnően, hogy a gazdag kis ficsúr azt higgye, nem ő van a porondon. Elveszi a magának mért rumot. Hallott olyat, hogy teát illene főzni ilyen esetekre, hogy azt töltse magának, a pénzt pedig elrakja, na de ennyire nem lehet felkészült az első estéjén. Majd legközelebb. Most megjátszva, hogy égeti a szesz simít végig mellkasán, majd legyez rá néhányat. Kell az a borravaló.*
- Nos… azt hiszem, úh. Várj. *Úgy tesz, mint aki gondterhelten nézeget egy lapot, amin egyébként semmi nincs az égegyadta világon, majd felderül a tekintete.* - Van szabad szobánk! Azt hittem mind elkelt, de… *ujjával megkopogtatja a homlokát* - elfelejtettem lehúzni róla a vendéget. Nagy ágy van benne. Hatalmas. *rebegteti a pilláit* Nem baj? Kicsit drágább ugyan… tizenhárom arany. *Azért hazudni nem szeretne, ki tudja máskor más mit mond.
Yvon fecsegésbe kezd, ami végtelenül untatja. ~Picsába, ez egész este itt fog nekem pofázni? Még csak egyet ivott ráadásul.~ Elé is tolja a második poharat. Ekkor szúrja ki a fickós kis félvérét, aki tervez valamit. Sejti, hogy mit, egy hajóban eveznek. Majd együtt költik el legfeljebb, ha nem jut több a jattra. Csak szeme rebbenésével jelzi felé, hogy legyen résen.*
- Szóval Yvon… *Hajol közelebb, mintha csak közelebbről szeretne látni egy szép arcot.*
- Egy hatalmas *nyomja meg a szót* gazdag kereskedő leszel. *Beharapja alsóajkát, ahogy amaz is flörtölést kísérel meg.* - Már most nagyon tetszik nekem… ez a hozzáállás.
*Nem rest meglökni „véletlenül” egy hanyag mozdulattal a vizespoharát a pult tetején, minek tartalma sajnálatos módon a másikon is landol, ha amaz nem ugrik el. Több ízben jó, ha sikerül a terve; akkor is, ha bejön, amit akar, de ha takarítani kell körötte, akkor is.
Ki is libben gyorsan a keze ügyében tartott ronggyal és szégyentelenül kezdené el felitatni a vendégről a vizet, különös gondot fordítva ágyéktájra, ha odacsorgott.*
- Óh, jaj, nézd el nekem. *szabadkozik* - Olyan ügyetlen vagyok! Annyira rád figyeltem, hogy a kezeim… *ügyeskedik is egy sort vele.* - …bocsánat!
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.11 22:26:22
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-11 21:26:28
Üzenet elküldve: 2025-10-11 21:26:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
*Természetesen szívesen merül el Nelira látványában, s nem utolsó sorban hívogató tekintetében. Kíváncsi, vajon ennyire kéjenc lenne irányába akkor is, ha nem ismernék egymást. Bárhogy is, de simogatja hiúságát újdonsült söntésük habitusa. Kedve lenne az asztallap takarásában kezét is tulajdon kedvére ajánlani, csak úgy unaloműzés gyanánt, ám rövidesen egy idegen lép be a fogadótérbe. Előredől ültében, szürke tekintete alaposan végigjárja a férfiút. Már csak azért is, mert elsőre mintha csak Agin tért volna meg holtából. De nem. Ezt az alakot még nem látta a Kikötőben.
A közeli asztal mellől hegyezi fülét. Már csak azért is, mert a betoppanó ficsúr nem csupán aranyat zörget, de még fel is vág vagyonával!
Beharapja ajkait, miközben a szavakat hallgatja. Valahol mélyen még némi féltékenység is motoz gyomrában, hallva, ahogy a férfiú óvatos ostromlásba kezd Neliránál. Ha pedig még arany is csörren azokban a zsebekben, jó eséllyel be is veszi az erődöt... Őt azonban most elsősorban az arany mozgatja, ahogy az lenni szokott. Bolond lenne, ha ezt veszni hagyná. Óvatosan emelkedik fel ültéből, megkeresve Nelira smaragdzöldjeit. Tekintetéből talán azt is kitalálja a lány, hogy a félvér miben töri fejét. A legelső, leküzdendő akadály persze az, hogy megközelítse a "vendéget". Lehetőleg úgy, hogy az fel se tűnjön a másiknak.*
*Természetesen szívesen merül el Nelira látványában, s nem utolsó sorban hívogató tekintetében. Kíváncsi, vajon ennyire kéjenc lenne irányába akkor is, ha nem ismernék egymást. Bárhogy is, de simogatja hiúságát újdonsült söntésük habitusa. Kedve lenne az asztallap takarásában kezét is tulajdon kedvére ajánlani, csak úgy unaloműzés gyanánt, ám rövidesen egy idegen lép be a fogadótérbe. Előredől ültében, szürke tekintete alaposan végigjárja a férfiút. Már csak azért is, mert elsőre mintha csak Agin tért volna meg holtából. De nem. Ezt az alakot még nem látta a Kikötőben.
A közeli asztal mellől hegyezi fülét. Már csak azért is, mert a betoppanó ficsúr nem csupán aranyat zörget, de még fel is vág vagyonával!
Beharapja ajkait, miközben a szavakat hallgatja. Valahol mélyen még némi féltékenység is motoz gyomrában, hallva, ahogy a férfiú óvatos ostromlásba kezd Neliránál. Ha pedig még arany is csörren azokban a zsebekben, jó eséllyel be is veszi az erődöt... Őt azonban most elsősorban az arany mozgatja, ahogy az lenni szokott. Bolond lenne, ha ezt veszni hagyná. Óvatosan emelkedik fel ültéből, megkeresve Nelira smaragdzöldjeit. Tekintetéből talán azt is kitalálja a lány, hogy a félvér miben töri fejét. A legelső, leküzdendő akadály persze az, hogy megközelítse a "vendéget". Lehetőleg úgy, hogy az fel se tűnjön a másiknak.*
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-11 20:34:46
Üzenet elküldve: 2025-10-11 20:34:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rum//
– Rum? Hát persze, hogy rum. Rögtön három kupicával. * Bólint Nelira javaslatára. Bár nagyon szívesen időzne el hosszabban is a keblek között, egyelőre úgy tűnik, akarata szilárd lábakon nyugszik – szemei inkább a nő szemeit keresik. Egyszerre gyönyörű és félelmetes a smaragdzöld tekintet. Azaz a legjobb szó rá az izgalmas. Magától is rumot rendelt volna, de a pultos segít megerősíteni a döntését. Elvégre, ha már a Kikötő lesz az új lakhelye, természetes, hogy a matrózok legkedveltebb italával fogja ünnepelni a megérkezését. Vagy feledtetni a bajait. Nézőpont kérdése. Sejti ugyan, hogy Nelira itt dolgozóként annyit ihat, amennyit akar, de hogy mondhatna nemet azoknak a szemet gyönyörködtető, nagy, kerek szemeknek?
Leszámol 60 aranyat, és Nelira Dykai elé rakja a pultra. *
– Remélem elég. Ha többet adtam, tartsd csak meg. * Mondja nagylelkűen. Úgy érzi magát, mint egy nemes úr, de egy nagy csomó érez a torkán, hiszen nagyon reméli, hogy nem kevesebbet adott a kelleténél. Ha a nő kevesli a pénzt, persze kifizeti a különbözetet, viszont ha sokkal drágábban számolják itt a rumot, akkor valószínűleg nem fog többet inni ma este. Most már kissé bátrabban figyeli a másikat, ahogy ő bizonyára a rum kitöltésével foglalatoskodik. Figyelmét mindössze pár pillanatra veszi le róla, amikor egy feltűnő, harcos-féle alak lép be a fogadó.
~ Ez meg vajon mit kompenzál ennyi nehéz fegyverrel? ~ Fut át az agyán, ahogy meglátja a csörgő páncélú elfet. Azonban a hosszúfülű keres magának egy sötét sarkot, így hamar leveszi róla a tekintetét. Sokkal jobban tetszik neki, amit a pulton túl lát.
Ha megkapja a rumot, nem kéreti magát sokáig, felemeli a poharat és, ha a nő is ilyen hamar megszomjazik, koccint vele. *
– Egészség! * Majd egy húzásra le is gurítja, ahogy azt illik. A faluban többnyire pálinkát ivott csak, azután a rum szinte megváltás. A második kupicával azért még vár egy keveset. *
–Még új vagyok itt a Kikötőben, akad itt szállás is? * Érdeklődik, és lábát megmozdítja egy kicsit, épp csak annyira, hogy hallani lehessen a nála lévő aranyak csengését. Nem akarja minden pénzét itt hagyni, de azért van pár száz aranya a szórakozásra és az alvásra. *
– Azt mondják, a rum oldja a nyelvet. Bár én alkohol nélkül is elmondanám, hogy kerültem ide. Ne félj, nem lesz hosszú! Artheniorból származom, de az elmúlt éveket a szántóföldeken tengettem. Most jött el az ideje, hogy továbblépjek, és valami nagyobb befektetésbe kezdjek. Erre pedig a Kikötő a legjobb hely, nem igaz? Jussak majd eszedbe, ha a közeli jövőben a gazdag kereskedő, Yvon Rëtkarakh nevét hallod. Én volnék az. * Mutatkozik be, de a formalitásokat most mellőzi. Beszéd közben leginkább az üres poharat nézi, csak néha tekintget fel a nőre a reakcióját lesve. Úgy dönt, megpróbál valami kicsit merészebb dolgot is. Most mélyen a szemeibe néz. *
– Már most nagyon tetszik nekem – ez a város. * Épp csak annyi szünetet hagy a mondat második fele előtt, hogy kellően kétértelmű legyen, mi vagy ki tetszik még neki. *
– Rum? Hát persze, hogy rum. Rögtön három kupicával. * Bólint Nelira javaslatára. Bár nagyon szívesen időzne el hosszabban is a keblek között, egyelőre úgy tűnik, akarata szilárd lábakon nyugszik – szemei inkább a nő szemeit keresik. Egyszerre gyönyörű és félelmetes a smaragdzöld tekintet. Azaz a legjobb szó rá az izgalmas. Magától is rumot rendelt volna, de a pultos segít megerősíteni a döntését. Elvégre, ha már a Kikötő lesz az új lakhelye, természetes, hogy a matrózok legkedveltebb italával fogja ünnepelni a megérkezését. Vagy feledtetni a bajait. Nézőpont kérdése. Sejti ugyan, hogy Nelira itt dolgozóként annyit ihat, amennyit akar, de hogy mondhatna nemet azoknak a szemet gyönyörködtető, nagy, kerek szemeknek?
Leszámol 60 aranyat, és Nelira Dykai elé
rakja a pultra. *– Remélem elég. Ha többet adtam, tartsd csak meg. * Mondja nagylelkűen. Úgy érzi magát, mint egy nemes úr, de egy nagy csomó érez a torkán, hiszen nagyon reméli, hogy nem kevesebbet adott a kelleténél. Ha a nő kevesli a pénzt, persze kifizeti a különbözetet, viszont ha sokkal drágábban számolják itt a rumot, akkor valószínűleg nem fog többet inni ma este. Most már kissé bátrabban figyeli a másikat, ahogy ő bizonyára a rum kitöltésével foglalatoskodik. Figyelmét mindössze pár pillanatra veszi le róla, amikor egy feltűnő, harcos-féle alak lép be a fogadó.
~ Ez meg vajon mit kompenzál ennyi nehéz fegyverrel? ~ Fut át az agyán, ahogy meglátja a csörgő páncélú elfet. Azonban a hosszúfülű keres magának egy sötét sarkot, így hamar leveszi róla a tekintetét. Sokkal jobban tetszik neki, amit a pulton túl lát.
Ha megkapja a rumot, nem kéreti magát sokáig, felemeli a poharat és, ha a nő is ilyen hamar megszomjazik, koccint vele. *
– Egészség! * Majd egy húzásra le is gurítja, ahogy azt illik. A faluban többnyire pálinkát ivott csak, azután a rum szinte megváltás. A második kupicával azért még vár egy keveset. *
–Még új vagyok itt a Kikötőben, akad itt szállás is? * Érdeklődik, és lábát megmozdítja egy kicsit, épp csak annyira, hogy hallani lehessen a nála lévő aranyak csengését. Nem akarja minden pénzét itt hagyni, de azért van pár száz aranya a szórakozásra és az alvásra. *
– Azt mondják, a rum oldja a nyelvet. Bár én alkohol nélkül is elmondanám, hogy kerültem ide. Ne félj, nem lesz hosszú! Artheniorból származom, de az elmúlt éveket a szántóföldeken tengettem. Most jött el az ideje, hogy továbblépjek, és valami nagyobb befektetésbe kezdjek. Erre pedig a Kikötő a legjobb hely, nem igaz? Jussak majd eszedbe, ha a közeli jövőben a gazdag kereskedő, Yvon Rëtkarakh nevét hallod. Én volnék az. * Mutatkozik be, de a formalitásokat most mellőzi. Beszéd közben leginkább az üres poharat nézi, csak néha tekintget fel a nőre a reakcióját lesve. Úgy dönt, megpróbál valami kicsit merészebb dolgot is. Most mélyen a szemeibe néz. *
– Már most nagyon tetszik nekem – ez a város. * Épp csak annyi szünetet hagy a mondat második fele előtt, hogy kellően kétértelmű legyen, mi vagy ki tetszik még neki. *
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-11 16:38:55
Üzenet elküldve: 2025-10-11 16:38:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Yvon Rëtkarakh//
*Hagyja tovább bontakozni a beszélgetőtársakat, csak azt szemrevételezi, hogy Haldrian is pont így tesz. Néha összeakad talán a két tekintet, már amikor épp a szemeit keresi a félvér, ami azért feljebb van, mint a keblei, de sosem zavarta, hogy kedvtelve mustrálják. Nem is rest olykor mélyebb belátást biztosító mozdulatokat tenni. Rendkívül szórakoztatja, talán még el is rabolja, amikor végre aludni térhet, hogy majd ahelyett megint füleket érezzen a belsőcombján. Ki is rázza a hideg a gondolatra, de jólesőn.
Viszont van mit tennie vennie, így hát legjobb barátjává teszi a söntést, na meg mindent, ami abban és körötte található. Rendszerez, könnyít, elősorban maga miatt, másodsorban a szépséges óriásasszony miatt, aki talán nem szitkozódik annyit tovább, ha látja, hogy haszna is van Nelirának. Hát még ha tudná mi másban olyan jó.
Úgy ítéli, hogy megpihenhet, nem mintha túlhajszolta volna magát, de hosszú volt ez a nap. Mikor oldalvást dől a pultnak csípőjével látja meg az új jövevényt. Felméri magának a terepet, de nem férfit keres a betérőben, hanem aranyat. Kétlábon járó aranyat, amit ráönthet. A kisasszony is biztos örülni fog, ha többet gyűjt neki, mint mások. Így hát kecses mozdulattal fordul Yvon felé, aki rá sem néz, máris követel. Már megszólalna, mikor meglátja a szemeket, amik felismerni vélik, hogy a megtestesült tökéletességet látja. Igen, így vélekedik magáról, legalábbis látszatra. Szereti is tükrözni.*
- Felejtenivaló? *Biggyeszti le az ajkát, miközben a smaragd íriszekre is ráerőlteti a törődés fényét.* - Egy kupica rum még nem feledtet el semmit. Na de kettő… *Ki is húzza magát, hogy amaz is jól lássa azt, amiből neki van kettő. *
- És talán egy nekem. Hogy ne unatkozz a felejtés közben.
*Még nem tartja a markát, bár előkészít mindent, hogy önteni tudjon. Persze megvárja a választ, igencsak rosszul venné ki magát, ha töltene, de mégsem arra esik a választás.*
*Hagyja tovább bontakozni a beszélgetőtársakat, csak azt szemrevételezi, hogy Haldrian is pont így tesz. Néha összeakad talán a két tekintet, már amikor épp a szemeit keresi a félvér, ami azért feljebb van, mint a keblei, de sosem zavarta, hogy kedvtelve mustrálják. Nem is rest olykor mélyebb belátást biztosító mozdulatokat tenni. Rendkívül szórakoztatja, talán még el is rabolja, amikor végre aludni térhet, hogy majd ahelyett megint füleket érezzen a belsőcombján. Ki is rázza a hideg a gondolatra, de jólesőn.
Viszont van mit tennie vennie, így hát legjobb barátjává teszi a söntést, na meg mindent, ami abban és körötte található. Rendszerez, könnyít, elősorban maga miatt, másodsorban a szépséges óriásasszony miatt, aki talán nem szitkozódik annyit tovább, ha látja, hogy haszna is van Nelirának. Hát még ha tudná mi másban olyan jó.
Úgy ítéli, hogy megpihenhet, nem mintha túlhajszolta volna magát, de hosszú volt ez a nap. Mikor oldalvást dől a pultnak csípőjével látja meg az új jövevényt. Felméri magának a terepet, de nem férfit keres a betérőben, hanem aranyat. Kétlábon járó aranyat, amit ráönthet. A kisasszony is biztos örülni fog, ha többet gyűjt neki, mint mások. Így hát kecses mozdulattal fordul Yvon felé, aki rá sem néz, máris követel. Már megszólalna, mikor meglátja a szemeket, amik felismerni vélik, hogy a megtestesült tökéletességet látja. Igen, így vélekedik magáról, legalábbis látszatra. Szereti is tükrözni.*
- Felejtenivaló? *Biggyeszti le az ajkát, miközben a smaragd íriszekre is ráerőlteti a törődés fényét.* - Egy kupica rum még nem feledtet el semmit. Na de kettő… *Ki is húzza magát, hogy amaz is jól lássa azt, amiből neki van kettő. *
- És talán egy nekem. Hogy ne unatkozz a felejtés közben.
*Még nem tartja a markát, bár előkészít mindent, hogy önteni tudjon. Persze megvárja a választ, igencsak rosszul venné ki magát, ha töltene, de mégsem arra esik a választás.*
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-11 15:51:10
Üzenet elküldve: 2025-10-11 15:51:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nelira Dykai//
* Estefelé jár már, amikor végighalad a kikötő nem túl bizalomgerjesztő részein. Néhány részeg matróz kiabálva-énekelve jönnek vele szembe, ő meg mint egy úr, magasról néz le rájuk Sárkány hátáról. Úgy gondolja, ha nem lenne lova, talán bele is kötnének, így azonban csak egypár szitokszót sodor felé a szél, miután elhalad mellettük. *
– Ennek a ficsúrnak aztán bejött az élet! * mondja az egyik. *
– Adjon az ég sok szerencsét és rövid életet az ilyen uraknak! * mondja egy másik, majd röfögve-röhögve befordulnak egy sarkon, és eltűnnek a félhomályban. Yvon meggyorsítja Sárkány lépteit. Amerről ezek jöttek, egy romos, de kivilágított épületet lát meg. A cégér varjakat ábrázol, és bár a fiatal férfi sosem hallott erről a helyről, úgy sejti, adnak itt italt, meg talán szállást is. Először a karám felé veszi az irányt, kiköti Sárkányt, rak neki vizet és megvakarja a füle tövét. Ezután nagy levegőt vesz, és elindul a kétszárnyas ajtó felé. Most jár itt először, de szeretne emlékezetes belépőt magának. Még a bejárat előtt kihúzza magát, megigazítja, leporolja mellényét, beletúr fésűt igen rég látott vöröses hajába és egy határozott mozdulattal kitárja az ajtót.
Belülről csakugyan kocsma-szerűnek tűnik a hely. Nem foglalkozik a bent lévőkkel, se az esetleg rászegeződő szemekkel, úgy indul a pult felé, mintha már törzsvendég volna itt. Útközben mellényét leveszi és egy szék támlájára hajítja. Rá se néz a pultosra, úgy rendel. *
– Valami töményet kérek. Porzik a vesém, és felejtenivalóm is van bőven! * Hanyagul rákönyököl a pultra és elkezd nézelődni. Nem bámulja meg a bent lévőket, csak futólag megy rajtuk végig a szeme. Inkább magát az épületet szemléli meg. Ám nem talál semmi igazán különlegeset, ami lekötni a figyelmét, ezért nem sokkal később tekintete visszatér a pulthoz, és a pultoshoz, aki remélhetőleg már szorgoskodik is, hogy Yvonnak legyen mit innia. A fizetés másodlagos – a fiatalember számára legalábbis. Most veszi csak észre, hogy ki áll a pult mögött: nem is egy negyven-ötven év körüli kopaszodó, mogorva hájpacni, ahogy azt megszokta az ilyen helyeken, hanem egy csinos, fiatal nő. Arcáról könnyen leolvasható a meglepettség, de azért próbálja nem olyan feltűnően bámulni Nelira dekoltázsát. *
* Estefelé jár már, amikor végighalad a kikötő nem túl bizalomgerjesztő részein. Néhány részeg matróz kiabálva-énekelve jönnek vele szembe, ő meg mint egy úr, magasról néz le rájuk Sárkány hátáról. Úgy gondolja, ha nem lenne lova, talán bele is kötnének, így azonban csak egypár szitokszót sodor felé a szél, miután elhalad mellettük. *
– Ennek a ficsúrnak aztán bejött az élet! * mondja az egyik. *
– Adjon az ég sok szerencsét és rövid életet az ilyen uraknak! * mondja egy másik, majd röfögve-röhögve befordulnak egy sarkon, és eltűnnek a félhomályban. Yvon meggyorsítja Sárkány lépteit. Amerről ezek jöttek, egy romos, de kivilágított épületet lát meg. A cégér varjakat ábrázol, és bár a fiatal férfi sosem hallott erről a helyről, úgy sejti, adnak itt italt, meg talán szállást is. Először a karám felé veszi az irányt, kiköti Sárkányt, rak neki vizet és megvakarja a füle tövét. Ezután nagy levegőt vesz, és elindul a kétszárnyas ajtó felé. Most jár itt először, de szeretne emlékezetes belépőt magának. Még a bejárat előtt kihúzza magát, megigazítja, leporolja mellényét, beletúr fésűt igen rég látott vöröses hajába és egy határozott mozdulattal kitárja az ajtót.
Belülről csakugyan kocsma-szerűnek tűnik a hely. Nem foglalkozik a bent lévőkkel, se az esetleg rászegeződő szemekkel, úgy indul a pult felé, mintha már törzsvendég volna itt. Útközben mellényét leveszi és egy szék támlájára hajítja. Rá se néz a pultosra, úgy rendel. *
– Valami töményet kérek. Porzik a vesém, és felejtenivalóm is van bőven! * Hanyagul rákönyököl a pultra és elkezd nézelődni. Nem bámulja meg a bent lévőket, csak futólag megy rajtuk végig a szeme. Inkább magát az épületet szemléli meg. Ám nem talál semmi igazán különlegeset, ami lekötni a figyelmét, ezért nem sokkal később tekintete visszatér a pulthoz, és a pultoshoz, aki remélhetőleg már szorgoskodik is, hogy Yvonnak legyen mit innia. A fizetés másodlagos – a fiatalember számára legalábbis. Most veszi csak észre, hogy ki áll a pult mögött: nem is egy negyven-ötven év körüli kopaszodó, mogorva hájpacni, ahogy azt megszokta az ilyen helyeken, hanem egy csinos, fiatal nő. Arcáról könnyen leolvasható a meglepettség, de azért próbálja nem olyan feltűnően bámulni Nelira dekoltázsát. *
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-07 23:38:24
Üzenet elküldve: 2025-10-07 23:38:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Még várakozóan körbepillant szürke tekintetével, majd sietve nekiáll, hogy elpakolja a pultra helyezett portékákat.*
-Ti nem tudjátok, mi a jó. *A kalapot egyelőre még csak maga elé húzza, az árbócpolírt viszont mellzsebébe tűri. Kár a gőzért, olcsón pedig nem adta volna tovább úgysem.
Türelmetlenül simítja hátra sötét fürtjeit, majd színpadiasan felsóhajt. Hátrébb húzódik, mint aki roppant mód sértve érzi magát, ám valójában ilyenről nincs szó. Inkább pusmogna tovább a szőkeséggel, de a pultban mindenképp kell lenni valakinek. Némi bámészkodás után kilép a söntés mögül a korsó vizével, majd keres magának egy közeli asztalt. Hegyes füleit azért nyitva tartja, biztos, ami biztos, mert azért érdekli, miről beszélget a kettő. Tekintete közben Nelira, és a buzgón mutogatott dekoltázsa felé nyugszik. Így Dayaneer mellett izgalmas kontrasztot mutat. Igaz, utóbbit még nem látta ruha nélkül, s ha csak nem les jókor be valamelyik kulcslyukon, valószínűleg nem is fogja.
Amolyan várakozóállást vesz fel, ami kimerül abban, hogy hol a szőkeséget vetkőzteti szemével, hol körmét piszkálja tőrével. Persze, lenne mit tenni a fogadóban, de most a legkevésbé sem fűlik a foga ilyen jellegű tevékenységekhez.*
*Még várakozóan körbepillant szürke tekintetével, majd sietve nekiáll, hogy elpakolja a pultra helyezett portékákat.*
-Ti nem tudjátok, mi a jó. *A kalapot egyelőre még csak maga elé húzza, az árbócpolírt viszont mellzsebébe tűri. Kár a gőzért, olcsón pedig nem adta volna tovább úgysem.
Türelmetlenül simítja hátra sötét fürtjeit, majd színpadiasan felsóhajt. Hátrébb húzódik, mint aki roppant mód sértve érzi magát, ám valójában ilyenről nincs szó. Inkább pusmogna tovább a szőkeséggel, de a pultban mindenképp kell lenni valakinek. Némi bámészkodás után kilép a söntés mögül a korsó vizével, majd keres magának egy közeli asztalt. Hegyes füleit azért nyitva tartja, biztos, ami biztos, mert azért érdekli, miről beszélget a kettő. Tekintete közben Nelira, és a buzgón mutogatott dekoltázsa felé nyugszik. Így Dayaneer mellett izgalmas kontrasztot mutat. Igaz, utóbbit még nem látta ruha nélkül, s ha csak nem les jókor be valamelyik kulcslyukon, valószínűleg nem is fogja.
Amolyan várakozóállást vesz fel, ami kimerül abban, hogy hol a szőkeséget vetkőzteti szemével, hol körmét piszkálja tőrével. Persze, lenne mit tenni a fogadóban, de most a legkevésbé sem fűlik a foga ilyen jellegű tevékenységekhez.*
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-06 09:27:19
Üzenet elküldve: 2025-10-06 09:27:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Néha jó csöndben lenni, csak úgy ülni egy széken, és a kéz-ügybe kerülő pohárral babrálni. Lám, most is értékes aprósággal gazdagodott: már egészen biztos benne, hogy a hely tulajdonosának a neve valami Relael - először Dayaneer, majd a legény szájából hallja ezt a nevet, s egy még lehet véletlen, kettő már aligha. Ez a név nem érint meg semmit az emlékei között. Kapitányokról, hajókról és behazudott sikerekről sokkal több van a fejében. Érdekes amúgy, hogy a Hét Varjúról pár fura pletykán túl nem nagyon hallott eddig. De talán így a jó. Úgy ül most itt, hogy nincsenek előzetes fenntartásai vagy elvárásai semmivel szemben.*
- Sok mindent mondtak már rám, *-fordítja tekintetét Dayaneer felé-* de azt még nem, hogy szégyenlős vagyok.
*Most sem azért tömi csak félig a pipáját, mert nem mer venni a neki kínált dohányból. Egyszerűen csak megtanulta már a Parázsló Oázisban tett látogatásai során, hogy az aromásabb füstből hamarabb lesz neki elég - olyan, mintha a túl édes süteményből próbálna túl sokat enni. Vagy tényleg csak Dayaneer-nek van igaza, és nincs elég jól szokva a minőségi áruhoz. Akárhogy is legyen, míg a dohány felizzításán ügyködik, fél szemét asztaltársán tartja. Az igazgathatja azt a fodros gallért amennyit csak akarja, a dekoltázson túl is van mit szemügyre venni; és a kabát lekerülése és a wegtoreni visszahelyezkedése közötti időben adózik is a látványnak.
Az első, világos füstgomolyokat már a pult felé fújja, ahogy oda fordulva figyelni kezdi ahogy a legény végül előáll a portékájával. Talán egy pillanatig tudja komolyan venni a dolgot, egészen addig, amíg elő nem kerül a tengerészsapka. Humurgus kapitány? Sosem hallott róla. Bár azt el tudja képzelni, hogy Humurgus egy csodaszép tollazatú papagája lehetett egy valóban létező kapitánynak, és a kalap a papagájé volt - fészek híján abban aludt, vagy valami ilyesmi. Minden esetre azt a jobb sorsra is érdemes kalapot sose tenné fel a fejére. Nincs az a pénz. Amikor a legény rátér a második portékára, hirtelen megérti, hogy miben rejlik a kalap valódi értéke. Hiszen ez egy kereskedőtrükk! Először mutass valami bóvli vackot, utána akármit kínálsz eladásra, az természetes módon értékesebbnek fog látszani. Dayaneer felé sandít. Biztos benne, hogy a nő hamarabb átlátott a szitán, mint ő. Visszafordítja figyelmét a legény irányába, végighallgatja ahogy az felsorolja a kencéje képességeit, majd meglebegtet még egy kis kereskedői vénára valló trükköt. Árbócpolír. Hogy mi minden ökörséget ki nem találnak egyesek?! Nem mintha nem találkozott volna évei során ilyen és ehhez hasonló mirákulumokkal. Nagyobb, keményebb, kitartóbb! Vastagabb, eresebb, bővebben enyőkéző! Szinte számon sem tudja tartani, milyen ígéreteket hallott már az ilyen csodaszerekkel kapcsolatban. Egy biztos - neki magának soha eszébe sem jutott volna felkenni hasonlót. Még félne, hogy tőből marná le a polír az árbócot. Tekintete a pultot törölgető Nelirát fogja be. A legény vajon használta a kenőcsöt? El tudja képzelni. Most is úgy viselkedik, mint akinek még rejlik egy-két kör szórakozás a gatyájában.*
- Hm? *-fordul oda az őt megszólító Dayaneer felé. Őszintén szólva egy-két pillanatra a szava is eláll a hozzá intézett szavaktól, és a melléjük társuló tekintettől is. Rá kell harapjon a pipája ajkára, hogy ne nevessen fel. Hirtelen nem is tudja, hogy mit válaszoljon. A szavak által felpiszkált férfiúi büszkeség első reakciója a "nekem nincs is erre szükségem!" lenne, de talán tényleg kikapart ott valamit a wegtoreni, mikor a korát említette. Egy idő után a férfiembernek ugyanis nincs szüksége rá, hogy szavakkal bizonygassa képességeit. Az a legények játéka.*
- Azért annyira nem vagyok öreg! *-válaszolja inkább, és csupán apró szemöldökrándulása az, ami a szavakon túl közvetít valamit, ami talán kihívás, és annyit jelenthetne lefordítva, hogy "tegyél csak próbára". Szippant a pipából, a füstöt megforgatja szájában, majd egy kifejezetten szépen sikerült karika formájában pöffenti a plafon irányába. Az asztal fölött semmivé sodródó glória alatt fordul vissza a többiek felé, és a wegtoreni felvetését hallgatja. Eltűnődik - ez a Taverna milyen hely lehet igazából? Pillangólány, sellőfi, könnyen ágyba vihető pult-tündér.. hm.*
*Néha jó csöndben lenni, csak úgy ülni egy széken, és a kéz-ügybe kerülő pohárral babrálni. Lám, most is értékes aprósággal gazdagodott: már egészen biztos benne, hogy a hely tulajdonosának a neve valami Relael - először Dayaneer, majd a legény szájából hallja ezt a nevet, s egy még lehet véletlen, kettő már aligha. Ez a név nem érint meg semmit az emlékei között. Kapitányokról, hajókról és behazudott sikerekről sokkal több van a fejében. Érdekes amúgy, hogy a Hét Varjúról pár fura pletykán túl nem nagyon hallott eddig. De talán így a jó. Úgy ül most itt, hogy nincsenek előzetes fenntartásai vagy elvárásai semmivel szemben.*
- Sok mindent mondtak már rám, *-fordítja tekintetét Dayaneer felé-* de azt még nem, hogy szégyenlős vagyok.
*Most sem azért tömi csak félig a pipáját, mert nem mer venni a neki kínált dohányból. Egyszerűen csak megtanulta már a Parázsló Oázisban tett látogatásai során, hogy az aromásabb füstből hamarabb lesz neki elég - olyan, mintha a túl édes süteményből próbálna túl sokat enni. Vagy tényleg csak Dayaneer-nek van igaza, és nincs elég jól szokva a minőségi áruhoz. Akárhogy is legyen, míg a dohány felizzításán ügyködik, fél szemét asztaltársán tartja. Az igazgathatja azt a fodros gallért amennyit csak akarja, a dekoltázson túl is van mit szemügyre venni; és a kabát lekerülése és a wegtoreni visszahelyezkedése közötti időben adózik is a látványnak.
Az első, világos füstgomolyokat már a pult felé fújja, ahogy oda fordulva figyelni kezdi ahogy a legény végül előáll a portékájával. Talán egy pillanatig tudja komolyan venni a dolgot, egészen addig, amíg elő nem kerül a tengerészsapka. Humurgus kapitány? Sosem hallott róla. Bár azt el tudja képzelni, hogy Humurgus egy csodaszép tollazatú papagája lehetett egy valóban létező kapitánynak, és a kalap a papagájé volt - fészek híján abban aludt, vagy valami ilyesmi. Minden esetre azt a jobb sorsra is érdemes kalapot sose tenné fel a fejére. Nincs az a pénz. Amikor a legény rátér a második portékára, hirtelen megérti, hogy miben rejlik a kalap valódi értéke. Hiszen ez egy kereskedőtrükk! Először mutass valami bóvli vackot, utána akármit kínálsz eladásra, az természetes módon értékesebbnek fog látszani. Dayaneer felé sandít. Biztos benne, hogy a nő hamarabb átlátott a szitán, mint ő. Visszafordítja figyelmét a legény irányába, végighallgatja ahogy az felsorolja a kencéje képességeit, majd meglebegtet még egy kis kereskedői vénára valló trükköt. Árbócpolír. Hogy mi minden ökörséget ki nem találnak egyesek?! Nem mintha nem találkozott volna évei során ilyen és ehhez hasonló mirákulumokkal. Nagyobb, keményebb, kitartóbb! Vastagabb, eresebb, bővebben enyőkéző! Szinte számon sem tudja tartani, milyen ígéreteket hallott már az ilyen csodaszerekkel kapcsolatban. Egy biztos - neki magának soha eszébe sem jutott volna felkenni hasonlót. Még félne, hogy tőből marná le a polír az árbócot. Tekintete a pultot törölgető Nelirát fogja be. A legény vajon használta a kenőcsöt? El tudja képzelni. Most is úgy viselkedik, mint akinek még rejlik egy-két kör szórakozás a gatyájában.*
- Hm? *-fordul oda az őt megszólító Dayaneer felé. Őszintén szólva egy-két pillanatra a szava is eláll a hozzá intézett szavaktól, és a melléjük társuló tekintettől is. Rá kell harapjon a pipája ajkára, hogy ne nevessen fel. Hirtelen nem is tudja, hogy mit válaszoljon. A szavak által felpiszkált férfiúi büszkeség első reakciója a "nekem nincs is erre szükségem!" lenne, de talán tényleg kikapart ott valamit a wegtoreni, mikor a korát említette. Egy idő után a férfiembernek ugyanis nincs szüksége rá, hogy szavakkal bizonygassa képességeit. Az a legények játéka.*
- Azért annyira nem vagyok öreg! *-válaszolja inkább, és csupán apró szemöldökrándulása az, ami a szavakon túl közvetít valamit, ami talán kihívás, és annyit jelenthetne lefordítva, hogy "tegyél csak próbára". Szippant a pipából, a füstöt megforgatja szájában, majd egy kifejezetten szépen sikerült karika formájában pöffenti a plafon irányába. Az asztal fölött semmivé sodródó glória alatt fordul vissza a többiek felé, és a wegtoreni felvetését hallgatja. Eltűnődik - ez a Taverna milyen hely lehet igazából? Pillangólány, sellőfi, könnyen ágyba vihető pult-tündér.. hm.*
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-05 20:21:45
Üzenet elküldve: 2025-10-05 20:21:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Haldrian válaszával, a kisasszony hollétét illetően, egy hangyányit sem került beljebb. Az amolyan halaszthatatlannak titulált dolgok elintézése igazán tág foglalatosság, illetve a legkevésbé sem jelöli, mennyi idő lehet, amíg a hosszúéltű végez majd velük. Az effajta bizonytalanság végtelenül bosszantja a wegtorenit, aki bizony a tervezgetős fajta - márpedig drága főnökasszonya nélkül nem tud. Bár van valamennyi perspektívája, látja a távoli közös végcélt, de a hozzá vezető apró lépések megbeszélést igényelnek, ehhez pedig igazán kevés a fiatal talpnyaló jelenléte.
Fél szemmel Niallra sandít, ahogy elkezdi tömködni pipáját a tisztességes wegtoreni áruval, nem kerüli el figyelmét, hogy fukarul méri ki magának.*
- Nem kell szégyenlősködni, kedves *jegyzi meg, közben pedig kicsit azon morfondírozik, ki van-e békülve ezzel a Kupec megnevezéssel. Kétségkívül az persze, nem az igazságtartamában lát hibát, egyszerűen csak úgy tűnik, hogy a saját főztje neki annyira nem ízlik. Ő szokta osztogatni a mindenféle beceneveket, nincs hozzászokva, ha vele is így tesznek. Jobb szereti hallani más szájából a rendes nevét.
Ki ugyan nem javítja a férfit, inkább csak összepakolja a kis dohányos szelencét, s hamarosan viharkabátja zsebe mélyére süllyeszti. Talán az épület melegedett át végre, talán az elfogyasztott italocskák éreztetik hatásukat, de hamarosan le is veti kabátját, melyet gondosan összehajtva pakol le az egyik üres szék támlájára. Finom, nyugati selyeminge fodros gallérját óvatos mozdulatokkal igazítja meg, hogy dekoltázsa a kelleténél nagyobb figyelmet ne vonzzon magára. Más közegben persze ennek épp az ellenkezőjén ügyködik a jövedelmező üzletelés előremozdítása érdekében, de ez nem az a színház. Újra kényelmes pozícióba helyezkedve székén nagyot szív pipájából, közben hallgatja Haldrian roppant érdekes előadását.*
- Ó, a nagy Humurgus kapitány! *bök pipája szárával a tengerész felé, mintha tudná kiről van szó, de tekintve, hogy tud egyet, s mást a tengerről, erősen kétli szóban forgó kalózunk létezését, de legalább is biztos benne, hogy oly nagy zsivány nem lehetett, ha nem hallott még róla.
Ezek után túl sok jóra nem számít, még akkor sem, mikor holmi "legértékesebb portékaként" is kerül valami felkonferálásra. Mondjuk ettől még nem lesz kevésbé kíváncsi, igazán érdekli, milyen ostobasággal próbálja meg még elszédíteni őket a fiú.
Épp kortyol a borból, s holmi pucák emlegetésére csaknem félrenyel illetődöttségében, néhány erősebb köhintéssel igyekszik is megköszörülni torkát.*
- Yahm jahdeer! *mormogja néhányszor megütögetve a mellkasát, s újra lejátszva fejében az elhangzott termékismertetőt, göcögve töröl ki egy összegyűlt könnycseppet a szeméből.*
- Igazán... *pipája szárával finoman körözve keresi a megfelelő szót* - Különleges darabok ezek.
*Kedélyes tekintetét Niallra emeli majd megjátszott komolysággal biccent Haldrian portékái felé*
- Valamelyik nem érdekel, Tengerész? A kapitányságról már lehet lecsúsztál, de esetleg... *befejezés nélkül is sejthető mire céloz* - A te korodban ugye már... *biggyeszti le ajkát igazán alávaló műsajnálattal, de ott dereng zöldjeiben, hogy bizony átkozottul jól mulat magában. Pillantása ezt követően a fattyúra siklik vissza.*
- Gondolom neked nincs rá túl sok szükséged *szeme sarkából a szőke leányra sandít, bizony osztozik a volt első tiszt sejtelmein párosukkal kapcsolatban* - Később viszont jól jöhet a vendégeink számára. Hamarosan gondolom visszaérkezik kedves kis pillangónk, nemsokára pedig egy sellőfi is csatlakozik hozzánk.
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.05 20:26:54
*Haldrian válaszával, a kisasszony hollétét illetően, egy hangyányit sem került beljebb. Az amolyan halaszthatatlannak titulált dolgok elintézése igazán tág foglalatosság, illetve a legkevésbé sem jelöli, mennyi idő lehet, amíg a hosszúéltű végez majd velük. Az effajta bizonytalanság végtelenül bosszantja a wegtorenit, aki bizony a tervezgetős fajta - márpedig drága főnökasszonya nélkül nem tud. Bár van valamennyi perspektívája, látja a távoli közös végcélt, de a hozzá vezető apró lépések megbeszélést igényelnek, ehhez pedig igazán kevés a fiatal talpnyaló jelenléte.
Fél szemmel Niallra sandít, ahogy elkezdi tömködni pipáját a tisztességes wegtoreni áruval, nem kerüli el figyelmét, hogy fukarul méri ki magának.*
- Nem kell szégyenlősködni, kedves *jegyzi meg, közben pedig kicsit azon morfondírozik, ki van-e békülve ezzel a Kupec megnevezéssel. Kétségkívül az persze, nem az igazságtartamában lát hibát, egyszerűen csak úgy tűnik, hogy a saját főztje neki annyira nem ízlik. Ő szokta osztogatni a mindenféle beceneveket, nincs hozzászokva, ha vele is így tesznek. Jobb szereti hallani más szájából a rendes nevét.
Ki ugyan nem javítja a férfit, inkább csak összepakolja a kis dohányos szelencét, s hamarosan viharkabátja zsebe mélyére süllyeszti. Talán az épület melegedett át végre, talán az elfogyasztott italocskák éreztetik hatásukat, de hamarosan le is veti kabátját, melyet gondosan összehajtva pakol le az egyik üres szék támlájára. Finom, nyugati selyeminge fodros gallérját óvatos mozdulatokkal igazítja meg, hogy dekoltázsa a kelleténél nagyobb figyelmet ne vonzzon magára. Más közegben persze ennek épp az ellenkezőjén ügyködik a jövedelmező üzletelés előremozdítása érdekében, de ez nem az a színház. Újra kényelmes pozícióba helyezkedve székén nagyot szív pipájából, közben hallgatja Haldrian roppant érdekes előadását.*
- Ó, a nagy Humurgus kapitány! *bök pipája szárával a tengerész felé, mintha tudná kiről van szó, de tekintve, hogy tud egyet, s mást a tengerről, erősen kétli szóban forgó kalózunk létezését, de legalább is biztos benne, hogy oly nagy zsivány nem lehetett, ha nem hallott még róla.
Ezek után túl sok jóra nem számít, még akkor sem, mikor holmi "legértékesebb portékaként" is kerül valami felkonferálásra. Mondjuk ettől még nem lesz kevésbé kíváncsi, igazán érdekli, milyen ostobasággal próbálja meg még elszédíteni őket a fiú.
Épp kortyol a borból, s holmi pucák emlegetésére csaknem félrenyel illetődöttségében, néhány erősebb köhintéssel igyekszik is megköszörülni torkát.*
- Yahm jahdeer! *mormogja néhányszor megütögetve a mellkasát, s újra lejátszva fejében az elhangzott termékismertetőt, göcögve töröl ki egy összegyűlt könnycseppet a szeméből.*
- Igazán... *pipája szárával finoman körözve keresi a megfelelő szót* - Különleges darabok ezek.
*Kedélyes tekintetét Niallra emeli majd megjátszott komolysággal biccent Haldrian portékái felé*
- Valamelyik nem érdekel, Tengerész? A kapitányságról már lehet lecsúsztál, de esetleg... *befejezés nélkül is sejthető mire céloz* - A te korodban ugye már... *biggyeszti le ajkát igazán alávaló műsajnálattal, de ott dereng zöldjeiben, hogy bizony átkozottul jól mulat magában. Pillantása ezt követően a fattyúra siklik vissza.*
- Gondolom neked nincs rá túl sok szükséged *szeme sarkából a szőke leányra sandít, bizony osztozik a volt első tiszt sejtelmein párosukkal kapcsolatban* - Később viszont jól jöhet a vendégeink számára. Hamarosan gondolom visszaérkezik kedves kis pillangónk, nemsokára pedig egy sellőfi is csatlakozik hozzánk.
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.05 20:26:54
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1811-1830