Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 71 (1401. - 1420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1420. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-11 21:53:43
Üzenet elküldve: 2024-11-11 21:53:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Láthatatlanok//
*Szerencsére Haldrian emlékezete hamar kitisztul, s már törtetnek is Grokk kikötői vityilója felé. Csupán futólag figyel fel a komótosan oda-vissza billenő holttestre. Morbid módon egy ingára emlékezteti Alissänat, de ezen hasonlatát bölcsen megtartja magának. Jól tudja azt, hogy a földi maradványok tisztelete sokaknak érzékeny téma, melyet mint egy friss sebet, jobb nem piszkálni. Bár úgy sejti Haldrian nem vetne rá követ, ha megjegyezné az már ott csak egy valami és nem valaki, de nem óhajtja még inkább beárnyékolni hangulatukat.
A hajtűk megszerzése hamar megtörténik, s ez idő alatt esélye sincs megszólalni, így az aranyak végül nem az ő erszényéből kerülnek új gazdához. Egyéb esetben örömmel fogadja el az ajándékokat, de a dolgok változnak. Ők is változnak.
Szaporán kapkodja rövid lábait, hogy tudja tartani Haldriannal a lépést. Nem bánja a sietséget, elvégre bármily veszélyes is a Hét Varjú Taverna, de számukra azt jelenti jelenleg a menedéket.*
*Útjuk során szótlanabb a megszokottnál. A halál látványa nem viseli meg úgy, mint egyébként az ehhez legkevésbé sem hozzászokott fajtársait, inkább csak az aggasztja, hogy mi lehet egy ilyen véres kiállítás oka.
Nem sokat tud ezen töprengeni, hamarosan már a taverna ajtajában torpan meg. Látja a feldúlt teret, arcán undor nem jelenik meg, ellenben meglepettség igen. Ellenkező esetben már rég felfedné arcát, most mégis hagyja, hogy a csuklya tovább takarja, amíg képes megállapítani, hogy biztonságban vannak-e.
Látszólag igen. Ismerős arcok ülnek ismerős helyeken, s akadnak olyanok is, akiket még nem látott. Egyelőre vendégként tekint rájuk, hiszen nincsen oka másképp gondolni. Lassan a pult mögé lépdel, láthatóan magabiztosan mozog már ott.*
- Ejha!
*Sóhajtja, miközben igyekszik magában tudatosítani a munka mennyiségét. Alapvetően őt nem a takarításra tartják, de itt el fog kélni az ő segítsége is, főleg mert bántja zöld íriszeit, illetve érzékeny orrát az ami most körbeveszi őt.*
- Már megint verekedés volt?
*Teszi fel kérdését kollektíven, egyszerre mindenkinek és senkinek. Nem bánja ha nem kell szóba elegyedni senkivel, éppen elég neki a szószátyár és izgága fattyú társasága.
Megigazgatja ébentincseit, s a séta közben kimozdulat pipacs szálakat is visszafűzi.*
*Szerencsére Haldrian emlékezete hamar kitisztul, s már törtetnek is Grokk kikötői vityilója felé. Csupán futólag figyel fel a komótosan oda-vissza billenő holttestre. Morbid módon egy ingára emlékezteti Alissänat, de ezen hasonlatát bölcsen megtartja magának. Jól tudja azt, hogy a földi maradványok tisztelete sokaknak érzékeny téma, melyet mint egy friss sebet, jobb nem piszkálni. Bár úgy sejti Haldrian nem vetne rá követ, ha megjegyezné az már ott csak egy valami és nem valaki, de nem óhajtja még inkább beárnyékolni hangulatukat.
A hajtűk megszerzése hamar megtörténik, s ez idő alatt esélye sincs megszólalni, így az aranyak végül nem az ő erszényéből kerülnek új gazdához. Egyéb esetben örömmel fogadja el az ajándékokat, de a dolgok változnak. Ők is változnak.
Szaporán kapkodja rövid lábait, hogy tudja tartani Haldriannal a lépést. Nem bánja a sietséget, elvégre bármily veszélyes is a Hét Varjú Taverna, de számukra azt jelenti jelenleg a menedéket.*
*Útjuk során szótlanabb a megszokottnál. A halál látványa nem viseli meg úgy, mint egyébként az ehhez legkevésbé sem hozzászokott fajtársait, inkább csak az aggasztja, hogy mi lehet egy ilyen véres kiállítás oka.
Nem sokat tud ezen töprengeni, hamarosan már a taverna ajtajában torpan meg. Látja a feldúlt teret, arcán undor nem jelenik meg, ellenben meglepettség igen. Ellenkező esetben már rég felfedné arcát, most mégis hagyja, hogy a csuklya tovább takarja, amíg képes megállapítani, hogy biztonságban vannak-e.
Látszólag igen. Ismerős arcok ülnek ismerős helyeken, s akadnak olyanok is, akiket még nem látott. Egyelőre vendégként tekint rájuk, hiszen nincsen oka másképp gondolni. Lassan a pult mögé lépdel, láthatóan magabiztosan mozog már ott.*
- Ejha!
*Sóhajtja, miközben igyekszik magában tudatosítani a munka mennyiségét. Alapvetően őt nem a takarításra tartják, de itt el fog kélni az ő segítsége is, főleg mert bántja zöld íriszeit, illetve érzékeny orrát az ami most körbeveszi őt.*
- Már megint verekedés volt?
*Teszi fel kérdését kollektíven, egyszerre mindenkinek és senkinek. Nem bánja ha nem kell szóba elegyedni senkivel, éppen elég neki a szószátyár és izgága fattyú társasága.
Megigazgatja ébentincseit, s a séta közben kimozdulat pipacs szálakat is visszafűzi.*
1419. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-10 13:20:31
Üzenet elküldve: 2024-11-10 13:20:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* Nem utasítja el a felkínálást, sem a kiszolgálást. Legalábbis ezt az egy poharat még elpusztítja, de valószínű, hogy ez lesz az utolsó egy darabig. Megérti a másik álláspontjait is, elvégre most bizonyították, hogy van miért ünnepelni. Azonban jelenleg, most más foglalkoztatja. Némán bámulja a poharát, míg meg nem látja a mélységit. Onnantól már fél szemmel figyeli a lépteit. Kíváncsi, hogy vajon mit szeretne itt elérni. Hát nem látja, hogy épp elfoglaltak? Talán az ellenfeleik vére nem elég, hogy eltántorítsak egy jó sörtől. Kell is a gyomor ilyen látképek mellett. Szemre megbizonyosodik róla, hogy nem egy bajkeverővel van dolguk, de mivel a félvér nem tud gondolatokban olvasni, ezért be kell érnie annyival, amit lát. Próbálja hallgatni a többieket, ahogyan beszélnek, de valahogy untatják. Hamar felhörpinti a pohár tartalmát, majd egy sóhaj közepette csattan a pultnak. *
- Nekem volna még egy kis elintézni valóm. Ha kellenék, a közelben leszek.
* S azzal int a többiek irányába és a kijáratot célozza meg. Ha csak nem szeretne valaki valami, akkor elég hamar eltűnik. *
* Nem utasítja el a felkínálást, sem a kiszolgálást. Legalábbis ezt az egy poharat még elpusztítja, de valószínű, hogy ez lesz az utolsó egy darabig. Megérti a másik álláspontjait is, elvégre most bizonyították, hogy van miért ünnepelni. Azonban jelenleg, most más foglalkoztatja. Némán bámulja a poharát, míg meg nem látja a mélységit. Onnantól már fél szemmel figyeli a lépteit. Kíváncsi, hogy vajon mit szeretne itt elérni. Hát nem látja, hogy épp elfoglaltak? Talán az ellenfeleik vére nem elég, hogy eltántorítsak egy jó sörtől. Kell is a gyomor ilyen látképek mellett. Szemre megbizonyosodik róla, hogy nem egy bajkeverővel van dolguk, de mivel a félvér nem tud gondolatokban olvasni, ezért be kell érnie annyival, amit lát. Próbálja hallgatni a többieket, ahogyan beszélnek, de valahogy untatják. Hamar felhörpinti a pohár tartalmát, majd egy sóhaj közepette csattan a pultnak. *
- Nekem volna még egy kis elintézni valóm. Ha kellenék, a közelben leszek.
* S azzal int a többiek irányába és a kijáratot célozza meg. Ha csak nem szeretne valaki valami, akkor elég hamar eltűnik. *
1418. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-10 12:25:16
Üzenet elküldve: 2024-11-10 12:25:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Relael el//
*A holttestek elhordását követően egy fokkal jobban fest a fogadótér, de még sok teendőjük lesz, hogy eredeti állapotába visszaállítsák. Relael úgy érzi, hogy most örömmel vetné magát bele ebbe a több embert is igénylő munkába, s mivel sosem volt egy szorgos lélek, ezért ez számára is intő jel. Természetesen nem óhajtja mások testnedveit súrolni a padlóról, az nem tenne jót a magáról kialakított képnek sem.*
- Amint Ezmee előkerült kezdjen neki a takarításnak. De elsőként készítsen nekem fürdővizet.
*Az elhangzott információk kicsit mindenkinek szólnak, de valójában senkinek. Remélhetőleg óhaját továbbítják majd a mogorva óriásasszonynak.
Rövidesen egy mélységi bukkan fel a tavernában, mely mindenki számára jól láthatóan nem tölti el boldogsággal Relaelt. Szíve szerint elzavarná, de nem akarja megfosztani a lehetőségtől, hogy valami ostobaságot tegyen és úgy végezze, mint az előző nagypofájú fajtárs.
Ezúttal nincsen elég lélekjelenléte a szándékos gonoszkodáshoz, így Agin újdonsült villámhárító szerepe is feleslegessé válik így.*
- Talán majd később.
*Feleli mosolyogva Aginnak.*
- Lepihenek.
*Rövid szünetet tart, hogy megigazgassa koszos szoknyájának egy fodrát. Feltehetően rövidesen a tűzre veti, így hiába bajlódik vele, ez a mozdulat inkább kényszeres és a legkevésbé sem tudatos.*
- Majd később megünnepeljük, hogy élünk.
*Veti oda még búcsúzóul, miközben Jeremir begyűjtött értékeit veszi magához. Még nem döntötte el, hogy mi lesz a sorsuk, de bizonyosan nem fogja átadni őket senkinek.
Ha nem tartóztatják, akkor hamarosan távozik a hálószobája irányába.*
//Relael el//
*A holttestek elhordását követően egy fokkal jobban fest a fogadótér, de még sok teendőjük lesz, hogy eredeti állapotába visszaállítsák. Relael úgy érzi, hogy most örömmel vetné magát bele ebbe a több embert is igénylő munkába, s mivel sosem volt egy szorgos lélek, ezért ez számára is intő jel. Természetesen nem óhajtja mások testnedveit súrolni a padlóról, az nem tenne jót a magáról kialakított képnek sem.*
- Amint Ezmee előkerült kezdjen neki a takarításnak. De elsőként készítsen nekem fürdővizet.
*Az elhangzott információk kicsit mindenkinek szólnak, de valójában senkinek. Remélhetőleg óhaját továbbítják majd a mogorva óriásasszonynak.
Rövidesen egy mélységi bukkan fel a tavernában, mely mindenki számára jól láthatóan nem tölti el boldogsággal Relaelt. Szíve szerint elzavarná, de nem akarja megfosztani a lehetőségtől, hogy valami ostobaságot tegyen és úgy végezze, mint az előző nagypofájú fajtárs.
Ezúttal nincsen elég lélekjelenléte a szándékos gonoszkodáshoz, így Agin újdonsült villámhárító szerepe is feleslegessé válik így.*
- Talán majd később.
*Feleli mosolyogva Aginnak.*
- Lepihenek.
*Rövid szünetet tart, hogy megigazgassa koszos szoknyájának egy fodrát. Feltehetően rövidesen a tűzre veti, így hiába bajlódik vele, ez a mozdulat inkább kényszeres és a legkevésbé sem tudatos.*
- Majd később megünnepeljük, hogy élünk.
*Veti oda még búcsúzóul, miközben Jeremir begyűjtött értékeit veszi magához. Még nem döntötte el, hogy mi lesz a sorsuk, de bizonyosan nem fogja átadni őket senkinek.
Ha nem tartóztatják, akkor hamarosan távozik a hálószobája irányába.*
1417. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-07 09:35:12
Üzenet elküldve: 2024-11-07 09:35:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//egészben Dayaneer, részben Vicar //
*Alig telik el néhány pillanat, amikor Vheirr'maal tekintete az aktuális kínálatot böngészi a pult mögötti táblán, máris egy kreol bőrű, zöld szemekkel megáldott nő hangja szólítja meg. A figyelmes és udvarias megszólításra egy apró mosoly suhan át az arcán. Ritka, hogy ilyen kellemes megszólítást kapjon, bár a hely kiemelt jellege és szolgáltatásai talán átírják az általános szabályokat. A máskor élénk azúrkék szemei most vérvörös árnyalatban úsznak, talán a sós víz okozta, vagy valami gyulladás, de az biztos, hogy elnyomja szeme kékségét és olyan, mint akit egy adag vérrel szemen locsoltak. Látásban szinte egyáltalán nem zavarja, inkább csak kellemetlen érzetet kelt és látszatra elrettentő lehet. Nyugodt, ám éles pillantása találkozik a zöld íriszekkel, és alaposan felméri a nőt. A kreol nő szépsége mellett feltűnik az arany orrkarika, a nyaklánc, a fülbevalók és a csuklóján megcsillanó arany karkötő is. Egyáltalán nem lopási szándékkal, inkább csak meglepő számára. A mélységi nem siet, lassan és szemlélődve vizsgálja végig a másikat, mintha minden apró részletet meg akarna jegyezni róla. Elég ritka látvány valakit ennyi ékszerrel látni, főleg egy ilyen veszélyes környéken, mint a kikötő.*
- Attól függ, mit tud ajánlani, kisasszony. *Válaszolja végül, huncut mosolyra húzva ajkait. A nőre szegezett, vizsgálódó tekintete csak egy pillanatra siklik el egy bárd felé, aki a háttérben játszik. Értékelő pillantást vet rá, majd visszatér a zöld szempárhoz.*
- Egy jókedvű matróz ajánlotta a tavernát. Bízom benne, hogy jó okkal tette. *Magyarázza egy kíváncsi tekintettel, s valóban kíváncsi, hogy mit is tud valójában a hely. Közben valami frissen készült étel kellemes illata betölti az orrát, és bár nemrég evett már egy tál levest egy másik helyen, a gondolat mégis kedvet ébreszt benne a kóstoláshoz, de előbb kíváncsi mivel is tudnak neki szolgálni.*
//egészben Dayaneer, részben Vicar //
*Alig telik el néhány pillanat, amikor Vheirr'maal tekintete az aktuális kínálatot böngészi a pult mögötti táblán, máris egy kreol bőrű, zöld szemekkel megáldott nő hangja szólítja meg. A figyelmes és udvarias megszólításra egy apró mosoly suhan át az arcán. Ritka, hogy ilyen kellemes megszólítást kapjon, bár a hely kiemelt jellege és szolgáltatásai talán átírják az általános szabályokat. A máskor élénk azúrkék szemei most vérvörös árnyalatban úsznak, talán a sós víz okozta, vagy valami gyulladás, de az biztos, hogy elnyomja szeme kékségét és olyan, mint akit egy adag vérrel szemen locsoltak. Látásban szinte egyáltalán nem zavarja, inkább csak kellemetlen érzetet kelt és látszatra elrettentő lehet. Nyugodt, ám éles pillantása találkozik a zöld íriszekkel, és alaposan felméri a nőt. A kreol nő szépsége mellett feltűnik az arany orrkarika, a nyaklánc, a fülbevalók és a csuklóján megcsillanó arany karkötő is. Egyáltalán nem lopási szándékkal, inkább csak meglepő számára. A mélységi nem siet, lassan és szemlélődve vizsgálja végig a másikat, mintha minden apró részletet meg akarna jegyezni róla. Elég ritka látvány valakit ennyi ékszerrel látni, főleg egy ilyen veszélyes környéken, mint a kikötő.*
- Attól függ, mit tud ajánlani, kisasszony. *Válaszolja végül, huncut mosolyra húzva ajkait. A nőre szegezett, vizsgálódó tekintete csak egy pillanatra siklik el egy bárd felé, aki a háttérben játszik. Értékelő pillantást vet rá, majd visszatér a zöld szempárhoz.*
- Egy jókedvű matróz ajánlotta a tavernát. Bízom benne, hogy jó okkal tette. *Magyarázza egy kíváncsi tekintettel, s valóban kíváncsi, hogy mit is tud valójában a hely. Közben valami frissen készült étel kellemes illata betölti az orrát, és bár nemrég evett már egy tál levest egy másik helyen, a gondolat mégis kedvet ébreszt benne a kóstoláshoz, de előbb kíváncsi mivel is tudnak neki szolgálni.*
1416. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-07 04:39:16
Üzenet elküldve: 2024-11-07 04:39:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
*Leon elrakja a talált tárgyakat. A buzogányt övébe dugja, a kést pedig a csizmaszárába, annak a helyére, amit már elég régen eldobott. Aztán jót mosolyog azon, hogy bizony Agin egy lépéssel sem került közelebb a félszemű akárki megtalálásához. Persze ez elég nyilvánvaló volt már az elején is. A dohányt elveszi és ideiglenesen az egyik zsebébe gyűri, de előtte egy biccentéssel azért megköszöni. Ha már megöltek egy ilyen kompániát, legyen vigaszdíj is érte. Persze elég csekély a jutalom, de valamiért azt érzi, hogy Relael nagyon jól járt a csetepatéval hosszútávon. Persze ő nem megy bele az intrikák világába. Aztán távoznak Kincsék, visznek magukkal mindent, amit kell. Egy pár percig Leont ez nem is érdekli, de aztán eszébe jut valami és hirtelen felpattan a székről, amire leült csak úgy pihenni.*
-A francba! A hulla! *Csap rá látványosan a homlokára.*
-Hát nem tudom hova vitték! Így nem tudom lehúgyozni a sírját! Pedig az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó! *Egy hatalmasat csettint a nyelvével és mérgében egyből keres is egy felmosófát, rongyot, kefét és vizesvödröt.*
-Na majd megkérdezem őket később! *Ezt csak úgy magának mondja, miközben egy kis vizet löttyint a padlóra és szakavatott mozdulatokkal kezdi el felsuvikszolni az egyik saroktól haladva. Az első nagyobb vérfoltnál, nevezetesen annál amit Rel hagyott, feltűri az ingujját és a kefével próbálja eltűntetni a földről. Persze tökéletes eredmény nem fog születni, de azért a kalóz mindent megtesz, hogy legalább látszólag tisztaság legyen kedves lakhelyén. Amikor Vicar halk pengetésbe kezd, illően odabiccent felé és dúdolva, lassú ritmusra, mosolyogva kezdi el a felmosóval összehúzni az egyik hányáskupacot.* ~Szép is az élet ilyekor!~ *A betérő felé csak odapislant. Első gondolata az, hogy jól megpüföli az illetlenségért, hogy nem veszi le a csuklyát, de végül lelöki azt a fejéről és így szerencsésen elkerüli az orra beverését. Okos fickó. Látva, hogy Daya máris a mélységivel foglalkozik, egy pár pillanatra büszkeség tölti el.* ~Lám, Rel milyen jó kurvát talált! Előbb még agonizált a padlón, de máris munkába állt!~ *Gondolkodás közben egy feldőlt széket tesz a helyére.*
*Leon elrakja a talált tárgyakat. A buzogányt övébe dugja, a kést pedig a csizmaszárába, annak a helyére, amit már elég régen eldobott. Aztán jót mosolyog azon, hogy bizony Agin egy lépéssel sem került közelebb a félszemű akárki megtalálásához. Persze ez elég nyilvánvaló volt már az elején is. A dohányt elveszi és ideiglenesen az egyik zsebébe gyűri, de előtte egy biccentéssel azért megköszöni. Ha már megöltek egy ilyen kompániát, legyen vigaszdíj is érte. Persze elég csekély a jutalom, de valamiért azt érzi, hogy Relael nagyon jól járt a csetepatéval hosszútávon. Persze ő nem megy bele az intrikák világába. Aztán távoznak Kincsék, visznek magukkal mindent, amit kell. Egy pár percig Leont ez nem is érdekli, de aztán eszébe jut valami és hirtelen felpattan a székről, amire leült csak úgy pihenni.*
-A francba! A hulla! *Csap rá látványosan a homlokára.*
-Hát nem tudom hova vitték! Így nem tudom lehúgyozni a sírját! Pedig az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó! *Egy hatalmasat csettint a nyelvével és mérgében egyből keres is egy felmosófát, rongyot, kefét és vizesvödröt.*
-Na majd megkérdezem őket később! *Ezt csak úgy magának mondja, miközben egy kis vizet löttyint a padlóra és szakavatott mozdulatokkal kezdi el felsuvikszolni az egyik saroktól haladva. Az első nagyobb vérfoltnál, nevezetesen annál amit Rel hagyott, feltűri az ingujját és a kefével próbálja eltűntetni a földről. Persze tökéletes eredmény nem fog születni, de azért a kalóz mindent megtesz, hogy legalább látszólag tisztaság legyen kedves lakhelyén. Amikor Vicar halk pengetésbe kezd, illően odabiccent felé és dúdolva, lassú ritmusra, mosolyogva kezdi el a felmosóval összehúzni az egyik hányáskupacot.* ~Szép is az élet ilyekor!~ *A betérő felé csak odapislant. Első gondolata az, hogy jól megpüföli az illetlenségért, hogy nem veszi le a csuklyát, de végül lelöki azt a fejéről és így szerencsésen elkerüli az orra beverését. Okos fickó. Látva, hogy Daya máris a mélységivel foglalkozik, egy pár pillanatra büszkeség tölti el.* ~Lám, Rel milyen jó kurvát talált! Előbb még agonizált a padlón, de máris munkába állt!~ *Gondolkodás közben egy feldőlt széket tesz a helyére.*
1415. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-06 17:01:04
Üzenet elküldve: 2024-11-06 17:01:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* A zsákmány láttán hamar elfelejti korábbi aggodalmát a holttestek átkutatásával kapcsolatban. Mindent elrak, amit csak tud, kivéve egy vörös selyemkendőt. Annak már most hasznát tudja venni. A bal keze és a szája segítségével rákötözi azt a sebre, ami a jobb karján ékeskedik. *
~ Ez megteszi. ~
* Úgy hiszi, hogy a sérülés nem olyan vészes. Idővel begyógyul. A vörös kendővel a jobb karján megy le, és úgy várja meg a Patkányok érkezését.
A kérdésére a félszeműekről biztató választ kap. Kincs elmondása alapján rengeteg ilyen szerzet van a kikötőben, habár ő is kihangsúlyozza azt, hogy ily kevés leírás megnehezíti a keresést. *
- Csak szólj, ha látsz egy félszemű barmot!
* Vetné még oda a Patkányok vezérének, de nem biztos, hogy az meghallotta. Nagyon gyorsan távoznak.
Ismét önmagukban maradnak. A banda távozás után a fejével még köröz egyet, mintha azt keresné, hogy van-e valahol repedés a falon. Amint megbizonyosodott róla, hogy az épület nem akar összedőlni – már miért is akarna? - ő is bemegy a konyhába, elvégre neki is szüksége lenne egy kis vízre. A tisztálkodáshoz azt a tálat használja, amelyben korábban Rel is megmosakodott. Nem érdekli, hogy az már kissé vöröses, neki jó lesz az. A karjáról, és a szája környékéről is letörli a vérfoltokat.
Miután végzett, ő is kilép a pulthoz. Észreveszi az üveget, melyet a zenész tol oda a fehérhajúhoz. Hamar felkapja azt. *
- Jó ötlet. Innunk kell! * Tölt az üvegből Ettvallder poharába. * Azt mondom, hogy ünnepeljünk és részegedjünk meg.
* Belehúz egyet az üvegbe. Nem esik neki olyan jól, mint ahogy azt gondolta volna. Talán inkább maradna a bor mellett, amit korábban is fogyasztott.
Közben a hely újra felpezsdülni látszik. Új vendégük van, aki történetesen egy mélységi is. Noha neki semmi baja sincs velük, azt már megtanulta, hogy Relael nem igen szereti az ő fajtájukat. A helyzetet az sem könnyíti meg, hogy a kisasszony az előbbiek alapján nincs jó kedvében, ezért jobb lesz vigyázni. Nehogy a történelem megismételje önmagát.
Relaelhez fordul. *
- Rel, megiszol egy pohár bort? Jól fog esni.
* A zsákmány láttán hamar elfelejti korábbi aggodalmát a holttestek átkutatásával kapcsolatban. Mindent elrak, amit csak tud, kivéve egy vörös selyemkendőt. Annak már most hasznát tudja venni. A bal keze és a szája segítségével rákötözi azt a sebre, ami a jobb karján ékeskedik. *
~ Ez megteszi. ~
* Úgy hiszi, hogy a sérülés nem olyan vészes. Idővel begyógyul. A vörös kendővel a jobb karján megy le, és úgy várja meg a Patkányok érkezését.
A kérdésére a félszeműekről biztató választ kap. Kincs elmondása alapján rengeteg ilyen szerzet van a kikötőben, habár ő is kihangsúlyozza azt, hogy ily kevés leírás megnehezíti a keresést. *
- Csak szólj, ha látsz egy félszemű barmot!
* Vetné még oda a Patkányok vezérének, de nem biztos, hogy az meghallotta. Nagyon gyorsan távoznak.
Ismét önmagukban maradnak. A banda távozás után a fejével még köröz egyet, mintha azt keresné, hogy van-e valahol repedés a falon. Amint megbizonyosodott róla, hogy az épület nem akar összedőlni – már miért is akarna? - ő is bemegy a konyhába, elvégre neki is szüksége lenne egy kis vízre. A tisztálkodáshoz azt a tálat használja, amelyben korábban Rel is megmosakodott. Nem érdekli, hogy az már kissé vöröses, neki jó lesz az. A karjáról, és a szája környékéről is letörli a vérfoltokat.
Miután végzett, ő is kilép a pulthoz. Észreveszi az üveget, melyet a zenész tol oda a fehérhajúhoz. Hamar felkapja azt. *
- Jó ötlet. Innunk kell! * Tölt az üvegből Ettvallder poharába. * Azt mondom, hogy ünnepeljünk és részegedjünk meg.
* Belehúz egyet az üvegbe. Nem esik neki olyan jól, mint ahogy azt gondolta volna. Talán inkább maradna a bor mellett, amit korábban is fogyasztott.
Közben a hely újra felpezsdülni látszik. Új vendégük van, aki történetesen egy mélységi is. Noha neki semmi baja sincs velük, azt már megtanulta, hogy Relael nem igen szereti az ő fajtájukat. A helyzetet az sem könnyíti meg, hogy a kisasszony az előbbiek alapján nincs jó kedvében, ezért jobb lesz vigyázni. Nehogy a történelem megismételje önmagát.
Relaelhez fordul. *
- Rel, megiszol egy pohár bort? Jól fog esni.
1414. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-06 11:24:30
Üzenet elküldve: 2024-11-06 11:24:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//részben Vheirr'maal//
*Még torkában érzi a szesz melegét. Ez a meleg mintha átjárná tagjait is; ujjaiba költözik, kissé fejébe száll. Nem tudja miféle lőre volt az ami a kezébe akadt, de tulajdonképpen nem is rossz. A válla felé biccentett-fordított fejjel hallgatja és figyeli hogy az újdonat vendégek mit művelnek, és amikor nagyjából megsejti a csúfos véget ért figurák jövőbeni sorsát, kissé megrándulnak az orrcimpái. De nem üti bele az orrát. Nem az ő dolga.
Mikor ivótársnője egy hozzászólás erejéig csatlakozik a beszélgetéshez, rá pillant. Látja a kacsintást amit nem neki szántak, és a szemöldökfelvonást, amit viszont ő kap. Halványan elmosolyodik, tekintete egy hosszú pislogás erejéig Dayaneer arcán marad. Bizony, igaza van. Wegtoren-i dohány, wegtoren-i rum, wegtoren-i acél, wegtoren-i nők. Mind igen kiválóak. Néhányhoz már volt is szerencséje ebből a listából. Talán lesz olyan, amihez a jövőben ismét lesz szerencséje. Ki tudja?*
- Volt már jobb, *-pislant Ettvallder-re, aki egy kérdéssel érkezik a pulthoz-* de rosszabb is.
*A fehérhajú felé tolja a töményes üveget a pulton mintha csak szabadon rendelkezne felette, de a férfia bízza, hogy iszik-e vagy sem. Neki -egyelőre- elég volt.
Halk sóhajjal hajol le a hangszertokhoz hogy újra elővegye belőle a lantot, most már viszonylagos béke és nyugalom van. Visszaül bejáratott helyére a pulthoz, nekiveti a hátát, és végigpislant a fogadótéren, ami nemrég még csatatér volt. Micsoda este! Ujjai finoman megpendítik a húrokat, halk akkordot fog.
Ekkor nyílik a fogadó ajtaja, tekintete gyorsan villan oda. Annyian léptek már be ott ma, hogy már lassan azon sem lepődne meg, ha egy drahun préselné be magát rajta legközelebb. Szeme sarkából, kíváncsian figyeli a fickót, közben megszokásból pendíti a húrokat. Nem játszik konkrét dalt, a lant most csak halkan dúdol a kezében, hogy hangja kitöltse a csönd réseit. Ez a dallamtalan dallam egy pillanatra akad csak meg, amikor az új vendég ugyancsak a pulthoz ülve felfedi az arcát. Nem azon ütközik meg, hogy az egy mélységi - látott belőlük már párat. Csupán egy pillanatra úgy érzi, mintha egy csáp, amelyet egyenesen Pirtianes városa növesztett volna magából, nyálkásan simítana végig a tarkóján. Lerázza magáról az emlékek által keltett rossz érzést, szakálla alá apró mosoly ül Dayaneer kérdésétől -arra gondol, hogy ma már majdnem mindenki szolgált a pultban egy kicsit-, és visszatér a halk pendítésekhez.*
//részben Vheirr'maal//
*Még torkában érzi a szesz melegét. Ez a meleg mintha átjárná tagjait is; ujjaiba költözik, kissé fejébe száll. Nem tudja miféle lőre volt az ami a kezébe akadt, de tulajdonképpen nem is rossz. A válla felé biccentett-fordított fejjel hallgatja és figyeli hogy az újdonat vendégek mit művelnek, és amikor nagyjából megsejti a csúfos véget ért figurák jövőbeni sorsát, kissé megrándulnak az orrcimpái. De nem üti bele az orrát. Nem az ő dolga.
Mikor ivótársnője egy hozzászólás erejéig csatlakozik a beszélgetéshez, rá pillant. Látja a kacsintást amit nem neki szántak, és a szemöldökfelvonást, amit viszont ő kap. Halványan elmosolyodik, tekintete egy hosszú pislogás erejéig Dayaneer arcán marad. Bizony, igaza van. Wegtoren-i dohány, wegtoren-i rum, wegtoren-i acél, wegtoren-i nők. Mind igen kiválóak. Néhányhoz már volt is szerencséje ebből a listából. Talán lesz olyan, amihez a jövőben ismét lesz szerencséje. Ki tudja?*
- Volt már jobb, *-pislant Ettvallder-re, aki egy kérdéssel érkezik a pulthoz-* de rosszabb is.
*A fehérhajú felé tolja a töményes üveget a pulton mintha csak szabadon rendelkezne felette, de a férfia bízza, hogy iszik-e vagy sem. Neki -egyelőre- elég volt.
Halk sóhajjal hajol le a hangszertokhoz hogy újra elővegye belőle a lantot, most már viszonylagos béke és nyugalom van. Visszaül bejáratott helyére a pulthoz, nekiveti a hátát, és végigpislant a fogadótéren, ami nemrég még csatatér volt. Micsoda este! Ujjai finoman megpendítik a húrokat, halk akkordot fog.
Ekkor nyílik a fogadó ajtaja, tekintete gyorsan villan oda. Annyian léptek már be ott ma, hogy már lassan azon sem lepődne meg, ha egy drahun préselné be magát rajta legközelebb. Szeme sarkából, kíváncsian figyeli a fickót, közben megszokásból pendíti a húrokat. Nem játszik konkrét dalt, a lant most csak halkan dúdol a kezében, hogy hangja kitöltse a csönd réseit. Ez a dallamtalan dallam egy pillanatra akad csak meg, amikor az új vendég ugyancsak a pulthoz ülve felfedi az arcát. Nem azon ütközik meg, hogy az egy mélységi - látott belőlük már párat. Csupán egy pillanatra úgy érzi, mintha egy csáp, amelyet egyenesen Pirtianes városa növesztett volna magából, nyálkásan simítana végig a tarkóján. Lerázza magáról az emlékek által keltett rossz érzést, szakálla alá apró mosoly ül Dayaneer kérdésétől -arra gondol, hogy ma már majdnem mindenki szolgált a pultban egy kicsit-, és visszatér a halk pendítésekhez.*
1413. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-05 23:04:34
Üzenet elküldve: 2024-11-05 23:04:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//részben Vheirr'maal//
*Lebiggyesztett ajakkal gyászolja meg a csetepaténak rútul áldozatul esett italocskáját. Látszólag ez valahogy jobban megérintette őt, mint az elesett egykori városőrök sanyarú sorsa. Nagyon átlátszóan műbánatos zöldei azonban hamar lelkesen villannak, mikor a bárd olvasva a gondolataiban kitölt valami ismeretlen eredetű, a látványos fintorból ítélve pedig meglehetősen magas alkoholtartalommal rendelkező szeszes italt.*
- Santee! *emeli a felé csúsztatott kupicát a magasba, miután jó wegtoreni szokáshoz híven először a pohár fenekét a pultra verte kétszer. Fontos, hogy az ember ilyenkor egy cseppet se löttyintsen ki az itókából, ez persze ilyen eseménydús órák után nehézkes, kissé beremeg a keze. Különösebben nem foglalkozik vele, gallér mögé küldi a pohárka borzasztó tartamát, orra menten összeráncolódik.
Csak fél füllel hallgatja a nem messze folyó beszélgetést, épp csak szülővárosának említésére kapja fel a fejét, s meg se bírja állni, hogy hozzá ne fűzze:*
- A wegtoreni a legjobb fajta *toldja is meg egy pajkos kacsintással a kopasz mondókáját, de mosolya kitart egy kósza szemöldökemeléssel Vicar felé fordulva is. Hogy ebből ki és milyen következtetést von le, az már őt nem érdekli. Még amolyan tengerészesen szalutál a távozó patkányvezér után, aztán máris könyököl a pultra és a közeledő félvérre sandít. Be is csípett volna? Nem lenne akkora meglepetés így a nagy izgalmakra felhajtott folyékony borzadály után.*
- Rég nem volt ilyen mozgalmas napom *veti oda válaszul és igen, biztos benne immár, hogy becsípett. A fene enné meg, úgy tűnik évről évre rosszabbul bírja.
A taverna, mintha semmi nem történt volna az este, hamarost kitűnő állapotban várja a nagyérdeműt. Nem is kell sokat várni, mielőtt betérne egy vendég, s a gyanús csuklyás alak egyből fel is kelti a kreol érdeklődését. Zöldjei feltűnően követik az idegent, szemöldöke finoman, alig észrevehetően rándul, amikor felfedi mélységi származását.*
- Segíthetünk valamiben, jóuram? *kérdez oda, igaz, nem csapos, de harcos sem. Ma már úgy érzi bármi lehet.*
//részben Vheirr'maal//
*Lebiggyesztett ajakkal gyászolja meg a csetepaténak rútul áldozatul esett italocskáját. Látszólag ez valahogy jobban megérintette őt, mint az elesett egykori városőrök sanyarú sorsa. Nagyon átlátszóan műbánatos zöldei azonban hamar lelkesen villannak, mikor a bárd olvasva a gondolataiban kitölt valami ismeretlen eredetű, a látványos fintorból ítélve pedig meglehetősen magas alkoholtartalommal rendelkező szeszes italt.*
- Santee! *emeli a felé csúsztatott kupicát a magasba, miután jó wegtoreni szokáshoz híven először a pohár fenekét a pultra verte kétszer. Fontos, hogy az ember ilyenkor egy cseppet se löttyintsen ki az itókából, ez persze ilyen eseménydús órák után nehézkes, kissé beremeg a keze. Különösebben nem foglalkozik vele, gallér mögé küldi a pohárka borzasztó tartamát, orra menten összeráncolódik.
Csak fél füllel hallgatja a nem messze folyó beszélgetést, épp csak szülővárosának említésére kapja fel a fejét, s meg se bírja állni, hogy hozzá ne fűzze:*
- A wegtoreni a legjobb fajta *toldja is meg egy pajkos kacsintással a kopasz mondókáját, de mosolya kitart egy kósza szemöldökemeléssel Vicar felé fordulva is. Hogy ebből ki és milyen következtetést von le, az már őt nem érdekli. Még amolyan tengerészesen szalutál a távozó patkányvezér után, aztán máris könyököl a pultra és a közeledő félvérre sandít. Be is csípett volna? Nem lenne akkora meglepetés így a nagy izgalmakra felhajtott folyékony borzadály után.*
- Rég nem volt ilyen mozgalmas napom *veti oda válaszul és igen, biztos benne immár, hogy becsípett. A fene enné meg, úgy tűnik évről évre rosszabbul bírja.
A taverna, mintha semmi nem történt volna az este, hamarost kitűnő állapotban várja a nagyérdeműt. Nem is kell sokat várni, mielőtt betérne egy vendég, s a gyanús csuklyás alak egyből fel is kelti a kreol érdeklődését. Zöldjei feltűnően követik az idegent, szemöldöke finoman, alig észrevehetően rándul, amikor felfedi mélységi származását.*
- Segíthetünk valamiben, jóuram? *kérdez oda, igaz, nem csapos, de harcos sem. Ma már úgy érzi bármi lehet.*
1412. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-05 20:21:42
Üzenet elküldve: 2024-11-05 20:21:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kimért léptű, fekete csuklyás alak érkezik a macskaköves utakon. A magas termetű idegen csizmája sarka tompán koppan a köveken, ahogy halad rajtuk egy romos épület felé. Szemei éber figyelemmel vizslatják a környező utcákat, mintha látszólag semmi sem kerülné el a figyelmét, ami a környezetében történik. Hosszú, hófehér hajának tincsei időnként kibukkannak a csuklya alól, sejtelmesen villanva a félhomályban. Nem sokkal ezelőtt még elhagyni készült a kikötőt, de egy furcsa megérzés arra ösztönözte, hogy útját ehhez a tavernához vezesse. Egy varjú volt az, ami egész pontosan valahogy mindig elébe keveredett, de csak úgy látótávolságnyira. Mintha csak utat mutatott volna, hogy melyik sarkon forduljon be. A matróz, aki még a hajón mesélt neki erről a helyről, említette, hogy ha egy kívülről lepusztult épületnél jár, akkor közel jár. Ahogy tekintetét az épület romos falára helyezi, már sejti, hogy jó helyen járhat. Az omladozó falak mögül meleg fény szűrődik ki, a bentről hallatszó morajlás pedig élettel tölti meg a környéket. Megáll a kétszárnyú ajtó előtt, amely felett varjúkat ábrázoló cégér hirdeti a helyet. Határozott mozdulatokkal lép be, s az ajtó nyikordulása így alig hallható. Amint belép füst, pörkölt húsok és olcsó sör illatának keveréke csapja meg orrát. Amint belépett, alaposan szemügyre veszi a helyet. Tekintete hangtalanul pásztázza a belső teret, felmérve minden sarokban megbúvó alakot, minden lehetséges kijáratot és menekülőutat. Mozdulatai könnyedek és céltudatosak, mint aki hozzászokott ahhoz, hogy mindig éber legyen. Kimért léptekkel a pulthoz lép, s egyik szabad székre leül. Mozdulata nyugodt mintha pontosan tudná, hová akar helyet foglalni. Félig kifordul a széken, hogy jól láthassa, mi zajlik odabent. Nem siet és tekintetén nem látszik aggodalom sem. Ez azonnal leolvasható a mozdulatairól és arcáról, ha valaki épp elkapja azt a csuklya takarásából. Ám a következő pillanatban lassan felhajtja a csuklyáját, felfedve éles vonású arcát, sötét bőrét és hófehér haját. Egy pillanatra megállapodik tekintete a pult mögötti táblán, felmérve a kínálatot.*
1411. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-05 00:05:58
Üzenet elküldve: 2024-11-05 00:05:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bagoly a varjúban//
*A férfi szavaira egyetértően bólogat, miközben arcán egy meleg mosoly pihen. Elmereng a hallotakon, s igyekszik megfejteni álláspontjukat, sajnos sikertelenül. Nem csupán a fogadó nőtt a szívéhez a rengeteg befektetett munka és arany után, de ugyanez igaz gyermekére is. Sosem gondolta volna, hogy kötődni fog bármilyen csemetéhez, ám amit jó néhány holdcikluson át formált és nevelt a testében, akaratlanul is fontossá vált számára. Nem annyira, mint saját maga, de megközelítőleg, különösen mert egy kicsit úgy tekint leányára, mint egy második lehetőségre. ennek ellenére tisztában van vele, hogy szörnyű anya, főleg mert nincs jelen, s ha igen, akkor sem olyan szeretetteljes, mint akinek szíve vágya volt egy poronty.*
- Nem, az nem volt olyan nehéz. Némi aranyért cserébe örömmel megváltak ettől a porfészektől és csak egy nagy takarítást igényelt, meg néhány javítást. Munkaerő akad dögivel, főleg olcsó. Inkább a helyiekkel való békés együttélés tud némi fejfájást okozni.
*Rövid szünetet tart, látványosan töpreng és számolgat.*
- Igen, egyelőre a készlettel is akadnak gondok, különösen mert ki kell tapasztalni, hogy itt mire is van pontosan igény. Talán ha nem is veszteséges az üzlet, akkor is legfeljebb éppen visszahozza a kiadásokat.
*Nem aggódik ezen túlságosan, pedig talán kellene. Elvileg befektetés céljából vette a fogadót, valójában csak apad az aranya, s inkább a titulussal járó előjogok azok, amik miatt még nem unt rá az egészre.
Együttérzően biccent, mintha az ő szíve is sajogna a sok elvesztegetett tehetség miatt, pedig aligha érez empátiát. A leányok oktatásának teljes hiányát már inkább közelebb érzi szívéhez, de ezt sem eléggé ahhoz, hogy tegyen érte. Ezen aztán végül hosszasan eltöpreng.*
~ Végül is. ~
~ Miért ne? ~
*Elméje hátsó zugából előrébb merészkednek sugallatai, s ezúttal engedi a suttogásokat, hogy ellepjék tudatát mielőtt újra visszakényszeríti őket börtönükbe.*
- De, jobban belegondolva ez is éppen olyan, mint minden más.
*Kiszélesedő mosollyal dől előrébb, s gyermeki izgatottság férkőzik arcára.*
- Szóval akkor akár én is varázsolhatnék? Például lángocskát az ujjam hegyére, hogy meggyújtsam a pipámat? Vagy szelet egy esős napon, hogy újra rám ragyogjon a nap?
*Megenged magának egy kurta kacagást. Kellemes gondolat, de nem tüzeli fel eléggé ahhoz, hogy Valuryen által leírt körülményes tanulmányokba belevesse magát.*
- A varázslásnak milyen fajtái vannak egyébként?
*Érdeklődik tovább jókedvűen, hiszen láthatóan fajtársát kérdései nem fárasztják, így bátorkodik szépen lassan mindegyikkel előállni.*
//Bagoly a varjúban//
*A férfi szavaira egyetértően bólogat, miközben arcán egy meleg mosoly pihen. Elmereng a hallotakon, s igyekszik megfejteni álláspontjukat, sajnos sikertelenül. Nem csupán a fogadó nőtt a szívéhez a rengeteg befektetett munka és arany után, de ugyanez igaz gyermekére is. Sosem gondolta volna, hogy kötődni fog bármilyen csemetéhez, ám amit jó néhány holdcikluson át formált és nevelt a testében, akaratlanul is fontossá vált számára. Nem annyira, mint saját maga, de megközelítőleg, különösen mert egy kicsit úgy tekint leányára, mint egy második lehetőségre. ennek ellenére tisztában van vele, hogy szörnyű anya, főleg mert nincs jelen, s ha igen, akkor sem olyan szeretetteljes, mint akinek szíve vágya volt egy poronty.*
- Nem, az nem volt olyan nehéz. Némi aranyért cserébe örömmel megváltak ettől a porfészektől és csak egy nagy takarítást igényelt, meg néhány javítást. Munkaerő akad dögivel, főleg olcsó. Inkább a helyiekkel való békés együttélés tud némi fejfájást okozni.
*Rövid szünetet tart, látványosan töpreng és számolgat.*
- Igen, egyelőre a készlettel is akadnak gondok, különösen mert ki kell tapasztalni, hogy itt mire is van pontosan igény. Talán ha nem is veszteséges az üzlet, akkor is legfeljebb éppen visszahozza a kiadásokat.
*Nem aggódik ezen túlságosan, pedig talán kellene. Elvileg befektetés céljából vette a fogadót, valójában csak apad az aranya, s inkább a titulussal járó előjogok azok, amik miatt még nem unt rá az egészre.
Együttérzően biccent, mintha az ő szíve is sajogna a sok elvesztegetett tehetség miatt, pedig aligha érez empátiát. A leányok oktatásának teljes hiányát már inkább közelebb érzi szívéhez, de ezt sem eléggé ahhoz, hogy tegyen érte. Ezen aztán végül hosszasan eltöpreng.*
~ Végül is. ~
~ Miért ne? ~
*Elméje hátsó zugából előrébb merészkednek sugallatai, s ezúttal engedi a suttogásokat, hogy ellepjék tudatát mielőtt újra visszakényszeríti őket börtönükbe.*
- De, jobban belegondolva ez is éppen olyan, mint minden más.
*Kiszélesedő mosollyal dől előrébb, s gyermeki izgatottság férkőzik arcára.*
- Szóval akkor akár én is varázsolhatnék? Például lángocskát az ujjam hegyére, hogy meggyújtsam a pipámat? Vagy szelet egy esős napon, hogy újra rám ragyogjon a nap?
*Megenged magának egy kurta kacagást. Kellemes gondolat, de nem tüzeli fel eléggé ahhoz, hogy Valuryen által leírt körülményes tanulmányokba belevesse magát.*
- A varázslásnak milyen fajtái vannak egyébként?
*Érdeklődik tovább jókedvűen, hiszen láthatóan fajtársát kérdései nem fárasztják, így bátorkodik szépen lassan mindegyikkel előállni.*
1410. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-04 11:12:45
Üzenet elküldve: 2024-11-04 11:12:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* Sok kérdés nem érkezik őfelsége, a kopasz vezérhez. Csak Agin, aki valami félszeműről érdeklődik, meg a másik harcos, aki hozza a formáját. Nem ismeri a férfit, de azt már feljegyezte, hogy a komolyságot telibe szarja. Amivel önmagában nincs semmi probléma, egészen addig, amíg nem verik szarrá a társaságot. Mivel megkapja, amit kér, ezért a félvér ezt úgy könyveli el magában, hogy nem húzta ki a gyufát a kincsnél. Elvégre csak háromszor annyi emberrel kéne verekedniük ellenkező esetben. A kopasz olyan hamar távozik, amilyen hamar megjelenik. Egy megkönnyebbült sóhajt enged el a félvér. Ezt megúszták! Ott is terem az ajtó előtt, hogy kitárja a vezér előtt, hogy ő és társai minden probléma nélkül elhúzhassanak a dolgukra. Ennyi móka elég mind a két félnek. Kisétál az utcára, körbenéz, hogy akadnak e szemtanúk. Hátha el kéne hallgattatni egyéb szálakat. Kint azonban, nem olyan messze meglát egy kikötött lovat. Gondolva, hogy ez valamelyik kikötői suhancé, már indulna is be, de eszébe jut a fiatal városőr. *
- Hoppá! Ez lenne a ló, amihez sietett? Azt hiszem erre már nincs szükségük!
* Azzal lép közelebb a barnasághoz. Kezét kinyújtja, hogy megsimogassa fejét. *
- Régi gazdád elhagyott. Mostantól új családod van.
* Azzal kiköti a lovat és elkezdi bevezetni. Ha emlékezete nem játszadozik vele, akkor valahol lennie kéne egy istállónak. Mardeii is valószínű ott tölthette az idejét, míg ők az életükért küzdöttek. Ha már kimaradt a buliból, akkor biztos nem zavarja, ha kap még egy lovat a kezei alá. Ha nyergen találna valami táskát, átvizsgálja, de ha nincs, akkor úgy hagyja. A lovat ott hagyja az istállóban, majd visszasétál a fogadóba. *
- Elmentek. Kint volt egy ló. Gondolom a vendégeké volt. Átvittem az istállóba.
* Azzal elindul megkeresni számszeríját és eldobott tegezeit. A tegezt felveszi a földről és azt odaköti a derekához. A számszeríjjal odasétál a pulthoz, közel a többiekhez. Ott kibiztosítja és letámassza a szék mellé, amelyikre épp leül. Átnyúl a pult fölött és kiemel egy tiszta poharat. Reméli senkinek sem kell megmagyarázni, hogy miért nem nyúl a régi poharához. Szemez a díszes karddal. Kár, hogy nem tarthatja meg, de egyelőre a főnök tulajdona. *
- Jól vagytok?
* A kérdést elsősorban triónak intézi a pultnál, de ha már a többiek is közelebb jöttek, akkor elnéz feléjük, hogy felmérje, hogy ők, hogy vannak. Probléma lenne, ha az egyikük összeesne egy észre nem vett szúrás miatt. Az adrenalin csodákra képes! Sőt, most úgy érzi, hogy mintha elfelejtett volna valamit. De nem jut eszébe, hogy mégis mit. *
* Sok kérdés nem érkezik őfelsége, a kopasz vezérhez. Csak Agin, aki valami félszeműről érdeklődik, meg a másik harcos, aki hozza a formáját. Nem ismeri a férfit, de azt már feljegyezte, hogy a komolyságot telibe szarja. Amivel önmagában nincs semmi probléma, egészen addig, amíg nem verik szarrá a társaságot. Mivel megkapja, amit kér, ezért a félvér ezt úgy könyveli el magában, hogy nem húzta ki a gyufát a kincsnél. Elvégre csak háromszor annyi emberrel kéne verekedniük ellenkező esetben. A kopasz olyan hamar távozik, amilyen hamar megjelenik. Egy megkönnyebbült sóhajt enged el a félvér. Ezt megúszták! Ott is terem az ajtó előtt, hogy kitárja a vezér előtt, hogy ő és társai minden probléma nélkül elhúzhassanak a dolgukra. Ennyi móka elég mind a két félnek. Kisétál az utcára, körbenéz, hogy akadnak e szemtanúk. Hátha el kéne hallgattatni egyéb szálakat. Kint azonban, nem olyan messze meglát egy kikötött lovat. Gondolva, hogy ez valamelyik kikötői suhancé, már indulna is be, de eszébe jut a fiatal városőr. *
- Hoppá! Ez lenne a ló, amihez sietett? Azt hiszem erre már nincs szükségük!
* Azzal lép közelebb a barnasághoz. Kezét kinyújtja, hogy megsimogassa fejét. *
- Régi gazdád elhagyott. Mostantól új családod van.
* Azzal kiköti a lovat és elkezdi bevezetni. Ha emlékezete nem játszadozik vele, akkor valahol lennie kéne egy istállónak. Mardeii is valószínű ott tölthette az idejét, míg ők az életükért küzdöttek. Ha már kimaradt a buliból, akkor biztos nem zavarja, ha kap még egy lovat a kezei alá. Ha nyergen találna valami táskát, átvizsgálja, de ha nincs, akkor úgy hagyja. A lovat ott hagyja az istállóban, majd visszasétál a fogadóba. *
- Elmentek. Kint volt egy ló. Gondolom a vendégeké volt. Átvittem az istállóba.
* Azzal elindul megkeresni számszeríját és eldobott tegezeit. A tegezt felveszi a földről és azt odaköti a derekához. A számszeríjjal odasétál a pulthoz, közel a többiekhez. Ott kibiztosítja és letámassza a szék mellé, amelyikre épp leül. Átnyúl a pult fölött és kiemel egy tiszta poharat. Reméli senkinek sem kell megmagyarázni, hogy miért nem nyúl a régi poharához. Szemez a díszes karddal. Kár, hogy nem tarthatja meg, de egyelőre a főnök tulajdona. *
- Jól vagytok?
* A kérdést elsősorban triónak intézi a pultnál, de ha már a többiek is közelebb jöttek, akkor elnéz feléjük, hogy felmérje, hogy ők, hogy vannak. Probléma lenne, ha az egyikük összeesne egy észre nem vett szúrás miatt. Az adrenalin csodákra képes! Sőt, most úgy érzi, hogy mintha elfelejtett volna valamit. De nem jut eszébe, hogy mégis mit. *
1409. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-02 16:13:12
Üzenet elküldve: 2024-11-02 16:13:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*A holttestek átkutatása jó ötletnek bizonyul, mert a patkányok bizony módszeresen túrják át az összes zsebet. Fegyvert, valamirevaló bőrvértet, s minden egyebet lehámoznak a hullákról, s teszik ezt igen sebesen. Végül zsákba csomagolják mind. A művelet közben kedélyesen cseverésznek, s a Kincs nevezetű bandavezér is csak mosolyogva szemléli az eseményeket, miközben kezeit ünnepélyesen összekulcsolja jókora hasa előtt.
A vörös kobakkal megáldott Agin Nardan a holttestek átkutatása után 150 arannyal lett gazdagabb,míg Ettvallder Skyy mindössze 75 arannyal. Egyéb apróságokat is találnak, s látszólag nyugodt szívvel zsebre is vághatják őket, ahogy Leon is.
Agin nem habozik kihasználni az alkalmat, hogy kérdést intézzen Kincshez. Noha a férfi látszólag előkelő szerepet tölt be a Patkányok között, aligha a "Kikötő főnöke", de nem siet kijavítani a verőlegényt.*
-Ami azt illeti, ha négy kezem lenne, akkor sem tudnám megszámolni rajtuk, hány félszemű embert ismerek a Kikötőben. *Vigyorodik el szélesen. Hangjában nem csendül gúny. A bosszú bizony hozzátartozik a Kikötő miliőjéhez és ez aligha az első vagy utolsó eset, hogy rajta keresnek valakit.*
-Ez a Kikötő. Tű a szénakazalban, mint mondják, ha félszeműeket keres az ember. Valakinek a tengeren tolták ki, valakinek patkányok vájták ki... *Felkuncog, majd megértő bólintás közepette fordul Leon felé.*
-Nos, pipával nem szolgálhatok, de jóféle pipadohányom akad. *Fejével biccent csak a hozzá legközelebb álló fogdmegnek, az pedig hamar át is veszi tőle az aprócska erszényt.*
-Wegtoreni. Megmérik az árát, mióta a Viharfiak uralják a vizeket.
*Mivel egyéb kérdés nem érkezik hozzá, még meghajol Relael és Dayaneer felé, mielőtt távozóra fogná. A folytonos udvariaskodás ellenére ezúttal nem palástolja tekintetét, amit ugyan lopva, de kedvtelve járat végig mindkettejükön.*
-Alá szolgálja, kisasszonyok. Kegyeddel alighanem rövidesen viszontlátjuk egymást, hogy ihassunk újdonsült barátságunkra. *Egy negédes, kissé talán túl jelentőségteljes mosoly az elf felé, majd kihátrál az ajtón. A patkányok követik, s viszik magukkal a gondosan bezsákolt holttesteket is.
A fogadóban nem marad más, csak az est túlélői, a vér és a rumli.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*A holttestek átkutatása jó ötletnek bizonyul, mert a patkányok bizony módszeresen túrják át az összes zsebet. Fegyvert, valamirevaló bőrvértet, s minden egyebet lehámoznak a hullákról, s teszik ezt igen sebesen. Végül zsákba csomagolják mind. A művelet közben kedélyesen cseverésznek, s a Kincs nevezetű bandavezér is csak mosolyogva szemléli az eseményeket, miközben kezeit ünnepélyesen összekulcsolja jókora hasa előtt.
A vörös kobakkal megáldott Agin Nardan a holttestek átkutatása után 150 arannyal lett gazdagabb,míg Ettvallder Skyy mindössze 75 arannyal. Egyéb apróságokat is találnak, s látszólag nyugodt szívvel zsebre is vághatják őket, ahogy Leon is.
Agin nem habozik kihasználni az alkalmat, hogy kérdést intézzen Kincshez. Noha a férfi látszólag előkelő szerepet tölt be a Patkányok között, aligha a "Kikötő főnöke", de nem siet kijavítani a verőlegényt.*
-Ami azt illeti, ha négy kezem lenne, akkor sem tudnám megszámolni rajtuk, hány félszemű embert ismerek a Kikötőben. *Vigyorodik el szélesen. Hangjában nem csendül gúny. A bosszú bizony hozzátartozik a Kikötő miliőjéhez és ez aligha az első vagy utolsó eset, hogy rajta keresnek valakit.*
-Ez a Kikötő. Tű a szénakazalban, mint mondják, ha félszeműeket keres az ember. Valakinek a tengeren tolták ki, valakinek patkányok vájták ki... *Felkuncog, majd megértő bólintás közepette fordul Leon felé.*
-Nos, pipával nem szolgálhatok, de jóféle pipadohányom akad. *Fejével biccent csak a hozzá legközelebb álló fogdmegnek, az pedig hamar át is veszi tőle az aprócska erszényt.*
-Wegtoreni. Megmérik az árát, mióta a Viharfiak uralják a vizeket.
*Mivel egyéb kérdés nem érkezik hozzá, még meghajol Relael és Dayaneer felé, mielőtt távozóra fogná. A folytonos udvariaskodás ellenére ezúttal nem palástolja tekintetét, amit ugyan lopva, de kedvtelve járat végig mindkettejükön.*
-Alá szolgálja, kisasszonyok. Kegyeddel alighanem rövidesen viszontlátjuk egymást, hogy ihassunk újdonsült barátságunkra. *Egy negédes, kissé talán túl jelentőségteljes mosoly az elf felé, majd kihátrál az ajtón. A patkányok követik, s viszik magukkal a gondosan bezsákolt holttesteket is.
A fogadóban nem marad más, csak az est túlélői, a vér és a rumli.*
1408. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-01 20:08:34
Üzenet elküldve: 2024-11-01 20:08:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Agin és Leon végül elengedik nézeteltéréseiket - legalábbis egyelőre -, így Relael vállai is lejjebb ereszkednek. A konyhában mindig akad néhány vödörnyi kútvíz, ezért hát az elkerített helység felé veszi az irányt. Egy nagyobb tálba önt magának, majd vörös - immár inkább barna - foltokkal tarkított fehér ingének ujjait feltűrve elkezdi kezeit alaposabban megtisztítani. Ezzel bíbelődik egy darabig, majd jó néhány perc elteltével Leonnal váltják egymást. A fogadótérbe visszaérve örömmel tapasztalja, hogy az indulatok teljesen elpárologtak, s ez némi megnyugvással tölti el az elfet.
Kedve lenne a söntést támasztva csatlakozni az italozáshoz, különösen mert furcsán erős álmosság tört rá, ehelyett felkap a pult közelében lévő vödröt és az emelet felé veszi az irányt. A kupák, kancsók tartalmát a vödörbe önti, majd minden mosogatnivalót egy asztalra gyűjt. Mivel a méreg igen jelentős részét elfogyasztották, ezért nem sok bor lötyög a vödrében, ám nem is emiatt aggódik. Az ajtót szélesre tárja, majd a bejárattól nem messze egy könnyed mozdulattal löttyinti ki a halálos elegyet, persze csak miután meggyőződött arról, hogy nincs senki a közelben akit nyakon önthetne.
Visszatérve az emeletre a vödörbe elkezdi a fent hagyott mosatlant szórni, s mivel igen kíméletlenül jár el, ezért meglehet, hogy gondatlanságából fakadóan egy-kettőt véletlenül el is tör a folyamat közben. Levisz mindent, amit képes volt összegyűjteni, közben hol megkerüli, hol átlép egy-egy útjába kerülő holttestet. Kicsivel azelőtt végez, hogy a Patkányok megérkeznek, így nincs ideje különösebben kifújnia magát.
Tekintete idegesen pásztázza szövetségeseiket. Miután a nagydarab férfiban megismeri Kincset, feltámadó üldözési mániája le is csillapodik, s a tőle megszokott, valamint elvárt kedélyes mosolyával üdvözli őt. A kézcsókot most sem utasítja el, s bár kézfeje makulátlanul tiszta, öltözete vérfoltos, haja zilált, s enyhe verejtékszag vegyül a testére kent illóolaj édes aromájába.*
- Kérem nézze el a kifogásolható megjelenésemet.
*Búgja édesen, miközben egy színpadias kézmozdulattal beljebb invitálja a férfit. Nem mintha bármi visszatartaná őt, csupán vendégszeretetét hangsúlyozza irányába.*
- Ó igen, hatásos volt. A maga módján látványos is.
*Nyel egyet, mosolya ugyanakkor töretlenül díszíti szép arcát.
Megkönnyebbülve nyugtázza, hogy a holtestek eltakarítása miatt nem kell fájjon a feje. A férfiakat figyeli, ahogy gyorsan és hatékonyan takarítanak fel.*
- Á dehogy, csupán kellemesen felpezsdítette vérünket, ami igazán ránk fért volna.
*Az elf igazán jól leplezi látszólagos jókedv mögé saját maga okozta traumáját. Tekintetét képtelen levenni Jeremir élettelen testéről.
Úgy sejti a kérdés inkább neki szólt, Agin viszont rögtön lecsap a lehetőségre. Túl kimerült ahhoz, hogy ez a fajta udvariatlanság zavarja, ezért hagyja, hogy elsőként Agin, majd Leon forduljon Kincshez. Relaelnek nincs sem kérdése, sem mondanivalója, csupán pihenni óhajt.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Agin és Leon végül elengedik nézeteltéréseiket - legalábbis egyelőre -, így Relael vállai is lejjebb ereszkednek. A konyhában mindig akad néhány vödörnyi kútvíz, ezért hát az elkerített helység felé veszi az irányt. Egy nagyobb tálba önt magának, majd vörös - immár inkább barna - foltokkal tarkított fehér ingének ujjait feltűrve elkezdi kezeit alaposabban megtisztítani. Ezzel bíbelődik egy darabig, majd jó néhány perc elteltével Leonnal váltják egymást. A fogadótérbe visszaérve örömmel tapasztalja, hogy az indulatok teljesen elpárologtak, s ez némi megnyugvással tölti el az elfet.
Kedve lenne a söntést támasztva csatlakozni az italozáshoz, különösen mert furcsán erős álmosság tört rá, ehelyett felkap a pult közelében lévő vödröt és az emelet felé veszi az irányt. A kupák, kancsók tartalmát a vödörbe önti, majd minden mosogatnivalót egy asztalra gyűjt. Mivel a méreg igen jelentős részét elfogyasztották, ezért nem sok bor lötyög a vödrében, ám nem is emiatt aggódik. Az ajtót szélesre tárja, majd a bejárattól nem messze egy könnyed mozdulattal löttyinti ki a halálos elegyet, persze csak miután meggyőződött arról, hogy nincs senki a közelben akit nyakon önthetne.
Visszatérve az emeletre a vödörbe elkezdi a fent hagyott mosatlant szórni, s mivel igen kíméletlenül jár el, ezért meglehet, hogy gondatlanságából fakadóan egy-kettőt véletlenül el is tör a folyamat közben. Levisz mindent, amit képes volt összegyűjteni, közben hol megkerüli, hol átlép egy-egy útjába kerülő holttestet. Kicsivel azelőtt végez, hogy a Patkányok megérkeznek, így nincs ideje különösebben kifújnia magát.
Tekintete idegesen pásztázza szövetségeseiket. Miután a nagydarab férfiban megismeri Kincset, feltámadó üldözési mániája le is csillapodik, s a tőle megszokott, valamint elvárt kedélyes mosolyával üdvözli őt. A kézcsókot most sem utasítja el, s bár kézfeje makulátlanul tiszta, öltözete vérfoltos, haja zilált, s enyhe verejtékszag vegyül a testére kent illóolaj édes aromájába.*
- Kérem nézze el a kifogásolható megjelenésemet.
*Búgja édesen, miközben egy színpadias kézmozdulattal beljebb invitálja a férfit. Nem mintha bármi visszatartaná őt, csupán vendégszeretetét hangsúlyozza irányába.*
- Ó igen, hatásos volt. A maga módján látványos is.
*Nyel egyet, mosolya ugyanakkor töretlenül díszíti szép arcát.
Megkönnyebbülve nyugtázza, hogy a holtestek eltakarítása miatt nem kell fájjon a feje. A férfiakat figyeli, ahogy gyorsan és hatékonyan takarítanak fel.*
- Á dehogy, csupán kellemesen felpezsdítette vérünket, ami igazán ránk fért volna.
*Az elf igazán jól leplezi látszólagos jókedv mögé saját maga okozta traumáját. Tekintetét képtelen levenni Jeremir élettelen testéről.
Úgy sejti a kérdés inkább neki szólt, Agin viszont rögtön lecsap a lehetőségre. Túl kimerült ahhoz, hogy ez a fajta udvariatlanság zavarja, ezért hagyja, hogy elsőként Agin, majd Leon forduljon Kincshez. Relaelnek nincs sem kérdése, sem mondanivalója, csupán pihenni óhajt.*
1407. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-31 19:34:33
Üzenet elküldve: 2024-10-31 19:34:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Többet tudomást sem vesz a fiúcskáról. Kicsit olyan érzése van, mintha valamit feldugott volna a vöröske a seggébe, és most ezért pattog ennyire, mert nem mer ráülni. Azonban elfogadja, hogy a helyzet most nem ezt követeli meg. Lesz még idejük beverni egymás képét bőven. Aztán gyorsan lelassulnak az események és a pillanatnyi nyugalom a hullaháznak kinéző teremben, egyszerűen beáll egy időre. Ő a maga részéről több tetemet nem néz át, megelégszik Groggal, azt is csak azért fosztotta ki, mert az ő zsákmánya és megverekedett érte. Ha mást nem is talál, a fegyvere biztos jól fog jönni egyszer. Iszik egy kis vizet és végül befejezi a mosogatást, amit elkezdett. Nem igazán zavarja, hogy a kiömlött belek és a hányás sokkal nagyobb koszt hagyott maga után, mint az edények, de ha már beáztatta a poharakat és a tányérokat, nem fogja hagyni ott büdösödni. Szépen kirakosgatja őket egy tiszta rongyra, majd munkája végeztével visszatér az egybegyűltekhez. Nagyjából ekkorra jelennek meg a Patkányok elég szép számban. Először csak úgy lézeng a pult mellett, de amikor látja, hogy a hatalmas testű és cseppet sem szimpatikus alak Relhez lép, ő maga is odaáll a Főnökasszony mellé, mintegy önjelölt testőrként, nehogy bárkinek is eszébe jusson kezet emelni a tulajdonosra. Aztán kedvetlenül hallgatja a hosszúra nyúló értekezést arról, hogy milyen ügyesek voltak. Már megszokta, hogy az ilyen rusnya alakok mindig sokat szövegelnek, de ezt azért túlzásnak véli. Nem igazán érdekli, hogy mi lesz a halottakkal. A következő meglepetést Agin okozza, aki egyszerűen előre lép egy elég ostoba kérdéssel. Leon maga is vagy féltucat félszemű embert ismer, de ezt mosolyán kívül semmi nem árulja el. Hagy csináljon magából hülyét a fiú, majd megtanulja idővel, hogy az élet ennél bonyolultabb.*
-Nekem is van kérdés! *Emeli fel a kezét.*
-Van valakinek egy pipája kölcsön meg dohány? Asszem az enyém elfogyott. *A kérdés mindenkinek szól, szóval nem is néz igazából senkire.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Többet tudomást sem vesz a fiúcskáról. Kicsit olyan érzése van, mintha valamit feldugott volna a vöröske a seggébe, és most ezért pattog ennyire, mert nem mer ráülni. Azonban elfogadja, hogy a helyzet most nem ezt követeli meg. Lesz még idejük beverni egymás képét bőven. Aztán gyorsan lelassulnak az események és a pillanatnyi nyugalom a hullaháznak kinéző teremben, egyszerűen beáll egy időre. Ő a maga részéről több tetemet nem néz át, megelégszik Groggal, azt is csak azért fosztotta ki, mert az ő zsákmánya és megverekedett érte. Ha mást nem is talál, a fegyvere biztos jól fog jönni egyszer. Iszik egy kis vizet és végül befejezi a mosogatást, amit elkezdett. Nem igazán zavarja, hogy a kiömlött belek és a hányás sokkal nagyobb koszt hagyott maga után, mint az edények, de ha már beáztatta a poharakat és a tányérokat, nem fogja hagyni ott büdösödni. Szépen kirakosgatja őket egy tiszta rongyra, majd munkája végeztével visszatér az egybegyűltekhez. Nagyjából ekkorra jelennek meg a Patkányok elég szép számban. Először csak úgy lézeng a pult mellett, de amikor látja, hogy a hatalmas testű és cseppet sem szimpatikus alak Relhez lép, ő maga is odaáll a Főnökasszony mellé, mintegy önjelölt testőrként, nehogy bárkinek is eszébe jusson kezet emelni a tulajdonosra. Aztán kedvetlenül hallgatja a hosszúra nyúló értekezést arról, hogy milyen ügyesek voltak. Már megszokta, hogy az ilyen rusnya alakok mindig sokat szövegelnek, de ezt azért túlzásnak véli. Nem igazán érdekli, hogy mi lesz a halottakkal. A következő meglepetést Agin okozza, aki egyszerűen előre lép egy elég ostoba kérdéssel. Leon maga is vagy féltucat félszemű embert ismer, de ezt mosolyán kívül semmi nem árulja el. Hagy csináljon magából hülyét a fiú, majd megtanulja idővel, hogy az élet ennél bonyolultabb.*
-Nekem is van kérdés! *Emeli fel a kezét.*
-Van valakinek egy pipája kölcsön meg dohány? Asszem az enyém elfogyott. *A kérdés mindenkinek szól, szóval nem is néz igazából senkire.*
1406. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-28 13:12:07
Üzenet elküldve: 2024-10-28 13:12:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*A fene érti ezt! Az imént lezajlott hirig nem hozta ki a sodrából, nem lett rosszul és nem is szállt inába a bátorsága. Jó, persze, részt nem vállalt belőle különösebben, de hát ő még mindig nem harcos, és még mindig nem is azért van fizetve, hogy a vásárba vigye a bőrét. Viszont az, ahogy Leon és a vöröshajú körbeudvarolják egymást, attól megsavanyodik a sör a szájában. Le is rakja a kupát. Nem tehet róla, hogy túl élénk a fantáziája, és most lelki szemei előtt mindenféle túrós dolgok keringenek. Pfhej!
Mélyet szippant a Dayaneer felől újra felé gomolygó pipafüstből, legalább ez a kis kocázás jóleső. A nőre pislant ahogy az megszólítja, és akarva-akaratlanul is elmosolyodik a megnevezésen.*
- Attól félek, az egy számszeríj áldozata lett. *-bök állával a felborult pohárra-* No de..
*Szeme sarkából lae'Natar, a vöröshajú és Ettvallder felé pislant, majd vállat von. Talán nem ez lesz az est legnagyobb vesztesége. A lantot ölében egyensúlyozva átnyúl a pulton, felemel egy üveget mögüle, a dugót kihúzva beleszimatol. Halkan felmorran a szagtól, röviden kajtat, és még két felespohárral a tenyerében ül vissza. Mindkét kupicába tölt, majd az egyiket a szépszemű felé tolja a pulton. A sajátját előbb Dayaneer felé emeli, majd lehúzza a töményet. Az égiek áldják meg a cefréshordót!
Még mindig a piától borzongva emeli fel a lantját öléből, hogy aztán azt a tokjába csúsztassa. Nem ostoba, nagyon jól összerakta fejben hogy még nincs vége az estének, és szeretné biztonságban tudni a hangszert. Azt a pultnak támasztja a szék takarásában, maga pedig újra a pultra könyököl. A pohárkával játszadozik, amíg a többieket figyeli.
Nem igazán tudná megmondani hogy mennyi idő telik el a Taverna rosszkedvű csöndjében, amikor úgy érzi, hogy az este megismétli önmagát – feltárul az ajtó, és azon bemasírozik egy újabb galeri. Újra ugyanúgy fordul oda mint korábban, hogy felmérje a besorjázókat, ugyanúgy veszi szemügyre a vezetőt.. hogy aztán a plafon felé fordítsa a tekintetét, és egy pillanatra eltakarja az arcát a tenyerével, amikor a vöröshajú emezeknek is bemutatkozik. Egyszerűen nem hiszi el a fickót. Egyébiránt pontosan ugyanazt tervezi tenni, mint Dayaneer – szép csöndben ül, figyel, nem hívja fel magára a figyelmet. Hiszen a legutóbbi manus, akinek énekelt, nem sokkal később egy jócska buzogánnyal akarta volna kiloccsantani az ő agyvelejét is. Ér annyit ma este a dal? Nem. Na ugye.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*A fene érti ezt! Az imént lezajlott hirig nem hozta ki a sodrából, nem lett rosszul és nem is szállt inába a bátorsága. Jó, persze, részt nem vállalt belőle különösebben, de hát ő még mindig nem harcos, és még mindig nem is azért van fizetve, hogy a vásárba vigye a bőrét. Viszont az, ahogy Leon és a vöröshajú körbeudvarolják egymást, attól megsavanyodik a sör a szájában. Le is rakja a kupát. Nem tehet róla, hogy túl élénk a fantáziája, és most lelki szemei előtt mindenféle túrós dolgok keringenek. Pfhej!
Mélyet szippant a Dayaneer felől újra felé gomolygó pipafüstből, legalább ez a kis kocázás jóleső. A nőre pislant ahogy az megszólítja, és akarva-akaratlanul is elmosolyodik a megnevezésen.*
- Attól félek, az egy számszeríj áldozata lett. *-bök állával a felborult pohárra-* No de..
*Szeme sarkából lae'Natar, a vöröshajú és Ettvallder felé pislant, majd vállat von. Talán nem ez lesz az est legnagyobb vesztesége. A lantot ölében egyensúlyozva átnyúl a pulton, felemel egy üveget mögüle, a dugót kihúzva beleszimatol. Halkan felmorran a szagtól, röviden kajtat, és még két felespohárral a tenyerében ül vissza. Mindkét kupicába tölt, majd az egyiket a szépszemű felé tolja a pulton. A sajátját előbb Dayaneer felé emeli, majd lehúzza a töményet. Az égiek áldják meg a cefréshordót!
Még mindig a piától borzongva emeli fel a lantját öléből, hogy aztán azt a tokjába csúsztassa. Nem ostoba, nagyon jól összerakta fejben hogy még nincs vége az estének, és szeretné biztonságban tudni a hangszert. Azt a pultnak támasztja a szék takarásában, maga pedig újra a pultra könyököl. A pohárkával játszadozik, amíg a többieket figyeli.
Nem igazán tudná megmondani hogy mennyi idő telik el a Taverna rosszkedvű csöndjében, amikor úgy érzi, hogy az este megismétli önmagát – feltárul az ajtó, és azon bemasírozik egy újabb galeri. Újra ugyanúgy fordul oda mint korábban, hogy felmérje a besorjázókat, ugyanúgy veszi szemügyre a vezetőt.. hogy aztán a plafon felé fordítsa a tekintetét, és egy pillanatra eltakarja az arcát a tenyerével, amikor a vöröshajú emezeknek is bemutatkozik. Egyszerűen nem hiszi el a fickót. Egyébiránt pontosan ugyanazt tervezi tenni, mint Dayaneer – szép csöndben ül, figyel, nem hívja fel magára a figyelmet. Hiszen a legutóbbi manus, akinek énekelt, nem sokkal később egy jócska buzogánnyal akarta volna kiloccsantani az ő agyvelejét is. Ér annyit ma este a dal? Nem. Na ugye.*
1405. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-27 20:18:04
Üzenet elküldve: 2024-10-27 20:18:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
~ Szóval városőrök... ~ *A Relaeltől kapott felelet nyomán alaposabban végignéz most a földön heverő testeken. Szívverése leheletnyit felgyorsul,de nem tesz kétségbeesett, hirtelen mozdulatokat, s kívülről aligha látszik rajta az az ijedelem, ami most egy átjártja a testét. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a lelkiismerete épp az egykori törvény embereinek lemészárlása nyomán szólalt volna fel tiltakozva, különösebben nem szánja őket. Tekintete egy bizonyos férfit keres egyre, aki egykor őrmesterként szolgált a kikötői őrségnél. Almar régi cimborája, címeres gazember, aki némi kenőpénzért cserébe sokat segített nekik elkerülni a város vámjait még a háború előtt. Néhány hónapja még volt egy levélváltásuk, tudomása szerint már egy ideje más körökben mozog, de egy idegesítő hang az elméjében egyre csak azt sutyorogja: "de mi van, ha velük volt?" Jobban meg kellett volna figyelnie a fickókat, mikor még bejöttek, akkor most nem izgulna ennyire. Szíve szerint felszaladna az emeletre, hogy ott is körbenézzen, de vesz egy mély lélegzetet, és csillapít az ingeren.
A kisasszony súlyos szavai zökkentik ki kicsit, melyek egy villanásnyi időre felfednek valamit lelke sötét bugyraiból. Mikor kérte a vöröset, hogy jelezzen a Patkányoknak, még szinte biztos volt benne, hogy valamiféle alvilági hatalmi játszma része volt ez az egész, most viszont érez valami személyeset mögötte. Mintha a tettben felütné a fejét a bosszúszomj.
Bosszúvágyakra visszatérve, úgy tűnik a két fiú között csillapodni látszik a kis nézeteltérés. A copfos feketehajú otromba szavaira látványosan fut át egy undorodó grimasz az arcán.*
- Igazán kecsegtető ajánlat *szív bele időközben meggyújtott pipájába, majd ráérősen kifújja a füstöt* - De épp elég gusztustalanságot láttam már ma, nem hiányzik hozzá egy mosdatlan túrós farok.
*Azzal fordul maga is a pult felé, ahol Vicar ügyködik, s meglátva nála egy kupa italt rögtön a saját korsóját kezdi keresni pillantásaival. Nem emlékszik rá, hagyott-e benne valamit.*
- Az enyém is ott van, Dalnokom?
*Ha esetleg a bárd nem leli, azért még pár ártatlanul kérlelő szempilla rebegtetéssel megpróbálja rávenni, hogy töltsön neki sunyiban valamit. Igazán ráfér most az alkohol.
Pipadohányának és az esetlegesen szerzett alkoholnak már se híre, se hamva, mire megérkeznek a Patkányok.
Munkálkodik benne némi gyermeki izgalom, ahogy meghallja az ajtó nyikordulását. Már megannyit hallott róluk, de sohasem találkozott velük. Azokban az időkben, mikor sokat megfordult itt, még nem is hallotta a nevüket. Előfordulhat, hogy amolyan pitiáner kis alvilági csoportként már akkor is tevékenykedtek, de jelentős hatalomra és hírnévre csak a háborút követően tettek szert, s a villásnyelvű hajói akkor már kerülték a Kikötő partjait és a szigeteket.
Rögtön a kopasz férfin akad meg a tekintete, aki nyilvánvalóan valami nagyágyú lehet, mert ha a békaképe nem is, de az öltözéke mindenképpen erre enged következtetni. Meglepően kifogástalannak tűnik az ízlése az aranyékszerek terén.
A wegtoreni bizony hagyja, hogy kezet csókoljanak neki, még egy széles mosolyt is elereszt a férfi felé, tekintetét pedig egy rövid időre az idegen pillantásokba fúrja egy kurta üdvözlet közepette.
Két éve, mikor távol töltött hosszú esztendők után idehajózott keletre, épp az volt a terve, hogy a Patkányok blokádjait és vámjait kikerülve ismét fellendítse a wegtoreni csempészáruk behozatalát. Most pedig épp az az ember csókol neki kezet, akiből bolondot tervezett csinálni. A sors fintora.
Ahogy a legények pakolni kezdik a halottakat, minden arcot megszemlél lopva, hogy aztán megkönnyebbülten sóhajtson miután ismerőst nem lel közöttük.
Bár kifejezetten szeret fontoskodni, bőszen vallja az "aki nem látszik, az nem játszik" ősi elvét, most mégis kivonja magát a beszélgetésből, csak amúgy fél füllel hallgatózik, a pultnál ücsörögve némán kíséri figyelemmel a történéseket.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.27 20:21:48
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
~ Szóval városőrök... ~ *A Relaeltől kapott felelet nyomán alaposabban végignéz most a földön heverő testeken. Szívverése leheletnyit felgyorsul,de nem tesz kétségbeesett, hirtelen mozdulatokat, s kívülről aligha látszik rajta az az ijedelem, ami most egy átjártja a testét. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a lelkiismerete épp az egykori törvény embereinek lemészárlása nyomán szólalt volna fel tiltakozva, különösebben nem szánja őket. Tekintete egy bizonyos férfit keres egyre, aki egykor őrmesterként szolgált a kikötői őrségnél. Almar régi cimborája, címeres gazember, aki némi kenőpénzért cserébe sokat segített nekik elkerülni a város vámjait még a háború előtt. Néhány hónapja még volt egy levélváltásuk, tudomása szerint már egy ideje más körökben mozog, de egy idegesítő hang az elméjében egyre csak azt sutyorogja: "de mi van, ha velük volt?" Jobban meg kellett volna figyelnie a fickókat, mikor még bejöttek, akkor most nem izgulna ennyire. Szíve szerint felszaladna az emeletre, hogy ott is körbenézzen, de vesz egy mély lélegzetet, és csillapít az ingeren.
A kisasszony súlyos szavai zökkentik ki kicsit, melyek egy villanásnyi időre felfednek valamit lelke sötét bugyraiból. Mikor kérte a vöröset, hogy jelezzen a Patkányoknak, még szinte biztos volt benne, hogy valamiféle alvilági hatalmi játszma része volt ez az egész, most viszont érez valami személyeset mögötte. Mintha a tettben felütné a fejét a bosszúszomj.
Bosszúvágyakra visszatérve, úgy tűnik a két fiú között csillapodni látszik a kis nézeteltérés. A copfos feketehajú otromba szavaira látványosan fut át egy undorodó grimasz az arcán.*
- Igazán kecsegtető ajánlat *szív bele időközben meggyújtott pipájába, majd ráérősen kifújja a füstöt* - De épp elég gusztustalanságot láttam már ma, nem hiányzik hozzá egy mosdatlan túrós farok.
*Azzal fordul maga is a pult felé, ahol Vicar ügyködik, s meglátva nála egy kupa italt rögtön a saját korsóját kezdi keresni pillantásaival. Nem emlékszik rá, hagyott-e benne valamit.*
- Az enyém is ott van, Dalnokom?
*Ha esetleg a bárd nem leli, azért még pár ártatlanul kérlelő szempilla rebegtetéssel megpróbálja rávenni, hogy töltsön neki sunyiban valamit. Igazán ráfér most az alkohol.
Pipadohányának és az esetlegesen szerzett alkoholnak már se híre, se hamva, mire megérkeznek a Patkányok.
Munkálkodik benne némi gyermeki izgalom, ahogy meghallja az ajtó nyikordulását. Már megannyit hallott róluk, de sohasem találkozott velük. Azokban az időkben, mikor sokat megfordult itt, még nem is hallotta a nevüket. Előfordulhat, hogy amolyan pitiáner kis alvilági csoportként már akkor is tevékenykedtek, de jelentős hatalomra és hírnévre csak a háborút követően tettek szert, s a villásnyelvű hajói akkor már kerülték a Kikötő partjait és a szigeteket.
Rögtön a kopasz férfin akad meg a tekintete, aki nyilvánvalóan valami nagyágyú lehet, mert ha a békaképe nem is, de az öltözéke mindenképpen erre enged következtetni. Meglepően kifogástalannak tűnik az ízlése az aranyékszerek terén.
A wegtoreni bizony hagyja, hogy kezet csókoljanak neki, még egy széles mosolyt is elereszt a férfi felé, tekintetét pedig egy rövid időre az idegen pillantásokba fúrja egy kurta üdvözlet közepette.
Két éve, mikor távol töltött hosszú esztendők után idehajózott keletre, épp az volt a terve, hogy a Patkányok blokádjait és vámjait kikerülve ismét fellendítse a wegtoreni csempészáruk behozatalát. Most pedig épp az az ember csókol neki kezet, akiből bolondot tervezett csinálni. A sors fintora.
Ahogy a legények pakolni kezdik a halottakat, minden arcot megszemlél lopva, hogy aztán megkönnyebbülten sóhajtson miután ismerőst nem lel közöttük.
Bár kifejezetten szeret fontoskodni, bőszen vallja az "aki nem látszik, az nem játszik" ősi elvét, most mégis kivonja magát a beszélgetésből, csak amúgy fél füllel hallgatózik, a pultnál ücsörögve némán kíséri figyelemmel a történéseket.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.27 20:21:48
1404. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-27 13:32:06
Üzenet elküldve: 2024-10-27 13:32:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
* Nem is kell annyit győzködni a két fenegyereket. A lányok hevesen megfogalmazott kioktatása meghozza a gyümölcsét. Mindenki boldog és vidám. Az egymás iránti szeretetüket később, ugyanúgy kinyilváníthatják mikor nincsenek itt, hogy megállítsák őket. Addig is végre valahára folytathatják a feladatukat. Sóhajtva tér vissza a pulthoz, majd annak nekidőlve a plafont kezdi figyelni. *
- Kemény egy nap!
* Ezt nem másnak, pusztán magának jegyzi meg, talán kissé hangosabban, mint azt először szerette volna. Kicsit sem gondol bele, hogy az igazi móka még csak most jön! Amint kinyílik a fogadó ajtaja, a félvér hamar odakapja a fejét. Még nincs tisztában azzal, hogy az imént érkezett kopasz, az velük van, vagy erősítés az előbbiek után. Keze ismételten a kardján pihen. Aggodalma hiába. A helyzetből kiolvasva, ők volnának azok, akiknek kellett jelezni. A többiek érkezte valahogy jobban megérinti, mint kéne. Elrugaszkodik a pulttól és kihúzza magát. Nem biztos abban, hogy itt harc lesz, de azért nem szeretné, ha meglepetés érné. Legalább kikerülik őket. Ez egy plusz pont a félvérnél. Ekkor üti meg a fülét valami igazán nosztalgiás beszéd. *
~ Retek? ~
* Fejét a hang irányába fordítja. Egy pillanatra megemelkedik, mind a két szemöldöke. Eleinte aggodalom tölti el, és még csak meg sem mozdul. Csak bámul. Mivel még nem üvöltötte el magát a másik és ezzel buktatva le saját kis nézeteltérésüket, így elkönyveli annak, hogy nem emlékszik a félvérre. A félvér azonban örül, hogy végre tud valami arcot képzelni a név mellé. Így könnyebb lesz megtalálni! Mondjuk nem gondolta volna, hogy ilyen rondaság a másik. *
- Piskóta volt! * feleli a kincs kérdésére. * Ha kell segítség a szemét kivitelére, akkor csak szóljatok!
* Mosolyog a kincs irányába. Nem tudja nem észrevenni, ahogyan a kísérői a hullákat felsorakoztatják. Hogy milyen példát akarnak statuálni velük, azzal nem is foglalkozik. Már kipakolták a legtöbb testet. Szóval innentől nem érzi szükségét megtartani őket. Ha elviszik, akkor legalább nem nekik kell velük foglalkozni. Erre nem fog nemet mondani. *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
* Nem is kell annyit győzködni a két fenegyereket. A lányok hevesen megfogalmazott kioktatása meghozza a gyümölcsét. Mindenki boldog és vidám. Az egymás iránti szeretetüket később, ugyanúgy kinyilváníthatják mikor nincsenek itt, hogy megállítsák őket. Addig is végre valahára folytathatják a feladatukat. Sóhajtva tér vissza a pulthoz, majd annak nekidőlve a plafont kezdi figyelni. *
- Kemény egy nap!
* Ezt nem másnak, pusztán magának jegyzi meg, talán kissé hangosabban, mint azt először szerette volna. Kicsit sem gondol bele, hogy az igazi móka még csak most jön! Amint kinyílik a fogadó ajtaja, a félvér hamar odakapja a fejét. Még nincs tisztában azzal, hogy az imént érkezett kopasz, az velük van, vagy erősítés az előbbiek után. Keze ismételten a kardján pihen. Aggodalma hiába. A helyzetből kiolvasva, ők volnának azok, akiknek kellett jelezni. A többiek érkezte valahogy jobban megérinti, mint kéne. Elrugaszkodik a pulttól és kihúzza magát. Nem biztos abban, hogy itt harc lesz, de azért nem szeretné, ha meglepetés érné. Legalább kikerülik őket. Ez egy plusz pont a félvérnél. Ekkor üti meg a fülét valami igazán nosztalgiás beszéd. *
~ Retek? ~
* Fejét a hang irányába fordítja. Egy pillanatra megemelkedik, mind a két szemöldöke. Eleinte aggodalom tölti el, és még csak meg sem mozdul. Csak bámul. Mivel még nem üvöltötte el magát a másik és ezzel buktatva le saját kis nézeteltérésüket, így elkönyveli annak, hogy nem emlékszik a félvérre. A félvér azonban örül, hogy végre tud valami arcot képzelni a név mellé. Így könnyebb lesz megtalálni! Mondjuk nem gondolta volna, hogy ilyen rondaság a másik. *
- Piskóta volt! * feleli a kincs kérdésére. * Ha kell segítség a szemét kivitelére, akkor csak szóljatok!
* Mosolyog a kincs irányába. Nem tudja nem észrevenni, ahogyan a kísérői a hullákat felsorakoztatják. Hogy milyen példát akarnak statuálni velük, azzal nem is foglalkozik. Már kipakolták a legtöbb testet. Szóval innentől nem érzi szükségét megtartani őket. Ha elviszik, akkor legalább nem nekik kell velük foglalkozni. Erre nem fog nemet mondani. *
1403. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-27 00:33:15
Üzenet elküldve: 2024-10-27 00:33:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
* Ügyelnie kell, hogy ne essen le a taverna tetejéről, miközben a fáklyát lengeti. Egy pillanatig eléggé hülyének érzi magát, mert nem tudja, hogy merre és mire figyeljen. Szerencsére hamar észreveszi a jelet, így nem kell sokat fárasztania magát. Megfordul a fejében, hogy megvárhatná a tetőn a napfelkeltét, de hamar rájön, hogy most az az utolsó dolog, amire kíváncsi. Visszamászik a padlásra.
A fáklyával kezében átkutatja a helyiséget. Fogalma sincs, hogy mi lehet egy taverna padlásán, így erre a kérdésre is fényt deríthet. Miután végez, ha talál valami edényt, vagy tárolót, aminek segítségével kiolthatja a fáklyát, akkor kioltja azt. Ellenkező esetben, víz hiányában, egyszerűen a falhoz csapkodja néha, hogy kialudjon a tűz.
Mikor ezzel is végez, lemászik a felső emeletre. Eszébe jutnak a holttestek, és azok kifosztása. Most már eléggé megbarátkozott a gondolattal, hogy ily módon gyalázza meg az elhullottak tetemét. *
~ Különben is, csak akkor kell tisztelni az ellenfelet, ha azok megérdemlik és tisztességesen harcolnak. És nekik már úgysem fog kelleni, bármi is van náluk. ~
* Győzi meg magát arról, hogy nyugodtan ellenszegülhet nevelője tanításának. Munkához lát. Mindegyik hullát átkutatja, ha tudja. Egyáltalán nem óvatoskodik, mindegyik holttesttel úgy bánik, mint egy krumplis zsákkal. Azt reméli, hogy aranyat kap, mert volna néhány ötlete, hogy mire is költené. Persze, ha bármi más értékes, vagy értékesnek tűnő tárgyat talál, annak ugyancsak megörül.
Miután végzett a zsákmányok begyűjtésével, lesétál a többiekhez, még Kincs érkezése előtt. Keres magának egy széket, ahol megpihen. Csak akkor áll fel, mikor újdonsült vendégeik megérkeznek.
Roppant izgatott. Erre várt, hogy nagyobb betekintés nyerhessen az alvilági körökbe. Alaposan megfigyeli a nagydarab fickót, de közben az embereit is megnézi. Nem lát senki ismerőst, de örül annak, hogy azok intézik a hullákat. Így legalább nem kell nekik is ezzel fáradozniuk.
Végig hallgatja Kincs szavait, majd annak végeztével, mindenkit megelőzve megszólal. *
- Nekem van. * Előre lép, kezével a mellkasára mutat. * Agin vagyok, verőlegény.
* Úgy sejti, hogy a Patkányok vezetőjével van dolga, ami azt jelenti, hogy nála ideálisabb emberbe nem is futhatott volna. Noha kérdezhetné a jutalomról, vagy a Varjak és a Patkányok közti kapcsolatról, de ez most nem foglalkoztatja. Ugyanis már régóta keres egy félszemű fickót, akiről azt gondolja, hogy ilyen alvilági körökben mozoghat. A nevét nem tudja, de azt igen. hogy az egyik szeme hiányzik. *
- Úgy tudom, te vagy a kikötőben a főnök. * Közvetlen hangvétellel szólítja meg Kincset. * Bizonyára nagyon sok embert ismersz. Nincs köztük véletlenül egy félszemű férfi? * Kérdése furcsának hathat, de ő folytatja. * Bárki. Lehet, hogy neked dolgozik. Lehet, hogy nem. A lényeg, hogy csak egy szeme legyen. Ismersz ilyen embert?
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
* Ügyelnie kell, hogy ne essen le a taverna tetejéről, miközben a fáklyát lengeti. Egy pillanatig eléggé hülyének érzi magát, mert nem tudja, hogy merre és mire figyeljen. Szerencsére hamar észreveszi a jelet, így nem kell sokat fárasztania magát. Megfordul a fejében, hogy megvárhatná a tetőn a napfelkeltét, de hamar rájön, hogy most az az utolsó dolog, amire kíváncsi. Visszamászik a padlásra.
A fáklyával kezében átkutatja a helyiséget. Fogalma sincs, hogy mi lehet egy taverna padlásán, így erre a kérdésre is fényt deríthet. Miután végez, ha talál valami edényt, vagy tárolót, aminek segítségével kiolthatja a fáklyát, akkor kioltja azt. Ellenkező esetben, víz hiányában, egyszerűen a falhoz csapkodja néha, hogy kialudjon a tűz.
Mikor ezzel is végez, lemászik a felső emeletre. Eszébe jutnak a holttestek, és azok kifosztása. Most már eléggé megbarátkozott a gondolattal, hogy ily módon gyalázza meg az elhullottak tetemét. *
~ Különben is, csak akkor kell tisztelni az ellenfelet, ha azok megérdemlik és tisztességesen harcolnak. És nekik már úgysem fog kelleni, bármi is van náluk. ~
* Győzi meg magát arról, hogy nyugodtan ellenszegülhet nevelője tanításának. Munkához lát. Mindegyik hullát átkutatja, ha tudja. Egyáltalán nem óvatoskodik, mindegyik holttesttel úgy bánik, mint egy krumplis zsákkal. Azt reméli, hogy aranyat kap, mert volna néhány ötlete, hogy mire is költené. Persze, ha bármi más értékes, vagy értékesnek tűnő tárgyat talál, annak ugyancsak megörül.
Miután végzett a zsákmányok begyűjtésével, lesétál a többiekhez, még Kincs érkezése előtt. Keres magának egy széket, ahol megpihen. Csak akkor áll fel, mikor újdonsült vendégeik megérkeznek.
Roppant izgatott. Erre várt, hogy nagyobb betekintés nyerhessen az alvilági körökbe. Alaposan megfigyeli a nagydarab fickót, de közben az embereit is megnézi. Nem lát senki ismerőst, de örül annak, hogy azok intézik a hullákat. Így legalább nem kell nekik is ezzel fáradozniuk.
Végig hallgatja Kincs szavait, majd annak végeztével, mindenkit megelőzve megszólal. *
- Nekem van. * Előre lép, kezével a mellkasára mutat. * Agin vagyok, verőlegény.
* Úgy sejti, hogy a Patkányok vezetőjével van dolga, ami azt jelenti, hogy nála ideálisabb emberbe nem is futhatott volna. Noha kérdezhetné a jutalomról, vagy a Varjak és a Patkányok közti kapcsolatról, de ez most nem foglalkoztatja. Ugyanis már régóta keres egy félszemű fickót, akiről azt gondolja, hogy ilyen alvilági körökben mozoghat. A nevét nem tudja, de azt igen. hogy az egyik szeme hiányzik. *
- Úgy tudom, te vagy a kikötőben a főnök. * Közvetlen hangvétellel szólítja meg Kincset. * Bizonyára nagyon sok embert ismersz. Nincs köztük véletlenül egy félszemű férfi? * Kérdése furcsának hathat, de ő folytatja. * Bárki. Lehet, hogy neked dolgozik. Lehet, hogy nem. A lényeg, hogy csak egy szeme legyen. Ismersz ilyen embert?
1402. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-26 19:48:21
Üzenet elküldve: 2024-10-26 19:48:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Úgy tűnik, végül csillapodnak a kedélyek, Agin pedig otthagyja az alaposan felforgatott fogadóteret. A romos padlástér felé veszi az irányt. Mindent por lep, látszólag hosszú idő után ő az első vendége a helyiségnek. Egy fiatalabb patkány sprintel keresztül a deszkalapokon előtte, hogy aztán hamar el is tűnjön egy repedésben.
Rövid keresgélés után a vöröskobakú verőlegény megtalálja, amit keres; egy ablak, ami egyenesen tetőre nyílik. Noha elővigyázatosnak kell lennie, elég ügyes hozzá, hogy kimásszon a cserepekre s meglengethesse a rögtönzött fáklyát. A fény bizonyosan messzire látszik a kora reggeli szürkületben; a fiatal harcos pedig választ is talál. A világítótorony irányából valaki szintén meglenget egy fáklyát.
Agin visszatérhet a fogadótérbe, s alighanem van még idejük, mire újdonsült vendégeik megérkeznek. Átkutathatják a holtesteket, ha úgy tetszik, megkísérelhetik valamelyest rendbe szedni a helyiséget, cseverészhetnek, számot vethetnek a szituációval, amibe kerültek. Akár hangosan, akár magukban. Elvégre nem csupán Relael hozott döntést, de egyenként mindőjük.
Egy fertályóra is beletelik, mire nyílik a fogadó ajtaja. Egy meghökkentően megtermett, tarfejű férfi lép be rajta elsőként. Nem csupán magas, de széltében is párját ritkítja; a hasa oly nagy, hogy az ember azt gondolná, előrehúzná, ha nem támasztaná baljával.
Öltözéke ugyan sötétszínű, de szemmel láthatóan jól megválogatott, szépen szőtt darabok. Hosszú, feketeszín kabátja is tisztának látszik; a Kikötő mocska messze kerüli. Füleiben és ujjain megannyi aranyékszer csillan a fáklyafényben. Relaelnek nem kell túl sokat gondolkodnia rajta, kivel is van dolga.*
-Lám, lám! *Ábrázatára széles békavigyor költözik, ahogy körbepillant a a jelenlévőkön, legyenek azok élők vagy holtak.*
-Milyen díszes társaság gyűlt össze! *Harsányan felkacag, hogy csak úgy rázkódik bele a tokája. Hogy a Hét Varjú Tavernában tartózkodókra gondol, netalán a holtakra körülöttük, nem derül ki.*
-Feltételezem, a kis "ajándékom" megtette hatását. *Pillant Relaelre, s ha az elf hagyja, hát közel lép, hogy csókot leheljen a kezére. Felegyenesedve fordul körbe, hogy körbejárassa tekintetét a jelenlévőkön. Látszik rajta, hogy roppant elégedett. Dayaneert is Relaelhez hasonlatos köszöntésben részesíti, tekintetét hosszan a wegtorenin tartva.*
-Szép munka!
*Mintha csak vezényszó lenne, jó tucatnyi, bőrvértet viselő alak tódul be az ajtón. Nem várnak engedélyre, helyette a holtakat kezdik szakszerűen egymás mellé fektetni. A Hét Varjú Taverna "alkalmazottait" gondosan kerülgetik munka közben. Relael megismerheti A Yeff nevű férfit, akit a Vámházban látott.*
-Keblemre, Te retek! *Nem ő az egyetlen, aki ismerőst fedezhet fel; ha Ettvallder nem is került harcba a Verses Jeremen névre hallgató mészárossal Sárvárosban, a hangját kellően ismerheti. A testes férfi épp a lépcsőn ráncigálja le az egyik holttestet, hogy a többi mellé gyűjtse. Jelét sem adja, hogy ő felismerné Ettvalldert. Halk cseverészés és elszórt röhögcsélés tölti be most a tavernát; mintha csak mindennapos dolgukat végeznék a Kikötő önjelölt felvigyázói.*
-Remélem, nem okozott gondot ez a kis haddelhadd. *Vigyorog körbe Kincs.*
-Senkinek se. Reggelre a kis barátaik is kézre kerülnek a Lakónegyedben. Ezekkel itt pedig... *Körbepillant a holtak között.*
-Példát statuálunk majd. Ez a Taverna pedig bizonyította, hogy nem véletlen, hogy a patkányok és a varjak ily jól megférnek egymás mellett. *Megenged magának egy kuncogást.*
-Van-e kérdés? *Tekintete elárulja, mindenkihez szól. Túrkálni kezd mellzsebében, mire előkotor egy meglepően széles, patkányfej faragványos pipát.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Úgy tűnik, végül csillapodnak a kedélyek, Agin pedig otthagyja az alaposan felforgatott fogadóteret. A romos padlástér felé veszi az irányt. Mindent por lep, látszólag hosszú idő után ő az első vendége a helyiségnek. Egy fiatalabb patkány sprintel keresztül a deszkalapokon előtte, hogy aztán hamar el is tűnjön egy repedésben.
Rövid keresgélés után a vöröskobakú verőlegény megtalálja, amit keres; egy ablak, ami egyenesen tetőre nyílik. Noha elővigyázatosnak kell lennie, elég ügyes hozzá, hogy kimásszon a cserepekre s meglengethesse a rögtönzött fáklyát. A fény bizonyosan messzire látszik a kora reggeli szürkületben; a fiatal harcos pedig választ is talál. A világítótorony irányából valaki szintén meglenget egy fáklyát.
Agin visszatérhet a fogadótérbe, s alighanem van még idejük, mire újdonsült vendégeik megérkeznek. Átkutathatják a holtesteket, ha úgy tetszik, megkísérelhetik valamelyest rendbe szedni a helyiséget, cseverészhetnek, számot vethetnek a szituációval, amibe kerültek. Akár hangosan, akár magukban. Elvégre nem csupán Relael hozott döntést, de egyenként mindőjük.
Egy fertályóra is beletelik, mire nyílik a fogadó ajtaja. Egy meghökkentően megtermett, tarfejű férfi lép be rajta elsőként. Nem csupán magas, de széltében is párját ritkítja; a hasa oly nagy, hogy az ember azt gondolná, előrehúzná, ha nem támasztaná baljával.
Öltözéke ugyan sötétszínű, de szemmel láthatóan jól megválogatott, szépen szőtt darabok. Hosszú, feketeszín kabátja is tisztának látszik; a Kikötő mocska messze kerüli. Füleiben és ujjain megannyi aranyékszer csillan a fáklyafényben. Relaelnek nem kell túl sokat gondolkodnia rajta, kivel is van dolga.*
-Lám, lám! *Ábrázatára széles békavigyor költözik, ahogy körbepillant a a jelenlévőkön, legyenek azok élők vagy holtak.*
-Milyen díszes társaság gyűlt össze! *Harsányan felkacag, hogy csak úgy rázkódik bele a tokája. Hogy a Hét Varjú Tavernában tartózkodókra gondol, netalán a holtakra körülöttük, nem derül ki.*
-Feltételezem, a kis "ajándékom" megtette hatását. *Pillant Relaelre, s ha az elf hagyja, hát közel lép, hogy csókot leheljen a kezére. Felegyenesedve fordul körbe, hogy körbejárassa tekintetét a jelenlévőkön. Látszik rajta, hogy roppant elégedett. Dayaneert is Relaelhez hasonlatos köszöntésben részesíti, tekintetét hosszan a wegtorenin tartva.*
-Szép munka!
*Mintha csak vezényszó lenne, jó tucatnyi, bőrvértet viselő alak tódul be az ajtón. Nem várnak engedélyre, helyette a holtakat kezdik szakszerűen egymás mellé fektetni. A Hét Varjú Taverna "alkalmazottait" gondosan kerülgetik munka közben. Relael megismerheti A Yeff nevű férfit, akit a Vámházban látott.*
-Keblemre, Te retek! *Nem ő az egyetlen, aki ismerőst fedezhet fel; ha Ettvallder nem is került harcba a Verses Jeremen névre hallgató mészárossal Sárvárosban, a hangját kellően ismerheti. A testes férfi épp a lépcsőn ráncigálja le az egyik holttestet, hogy a többi mellé gyűjtse. Jelét sem adja, hogy ő felismerné Ettvalldert. Halk cseverészés és elszórt röhögcsélés tölti be most a tavernát; mintha csak mindennapos dolgukat végeznék a Kikötő önjelölt felvigyázói.*
-Remélem, nem okozott gondot ez a kis haddelhadd. *Vigyorog körbe Kincs.*
-Senkinek se. Reggelre a kis barátaik is kézre kerülnek a Lakónegyedben. Ezekkel itt pedig... *Körbepillant a holtak között.*
-Példát statuálunk majd. Ez a Taverna pedig bizonyította, hogy nem véletlen, hogy a patkányok és a varjak ily jól megférnek egymás mellett. *Megenged magának egy kuncogást.*
-Van-e kérdés? *Tekintete elárulja, mindenkihez szól. Túrkálni kezd mellzsebében, mire előkotor egy meglepően széles, patkányfej faragványos pipát.*
1401. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-25 20:18:34
Üzenet elküldve: 2024-10-25 20:18:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
* Úgy tűnik, itt senki sem akarja, hogy Leonnal leszúrják egymást. Először Dayaneer szólal meg, emlékeztetve őt a feladatáról. Ahogy ránéz a szépségre, indulatai enyhülni kezdenek. Közben Rel is elkezd készíteni valamit, így Agin hol az egyik, hol a másik nőn tartja a tekintetét. Még mindig nem szólal meg, látszólag gondolkozik. Ő is rájön, hogy ennek nem most van itt az ideje. Leon továbbra is egy kavics a csizmájában, de muszáj lesz elviselnie őt még egy darabig.
Gyorsan kell reagálnia, amikor a kisasszony a frissen elkészített, égő fáklyával célozza meg őt. Jobb kezében lévő kardját hamar átrakja a balba, és elkapja a lángoló botot. Egy darabig még nem mozdul. Még megfordul a fejében, hogy talán a kalóz arcába nyomhatná a bot forróbb felét, mielőtt elvégzi a feladatát, de ekkor a fehérhajú is közbelép, és arra ösztökéli Agint, hogy ne most rendezzék le a közös ügyeiket Leonnal.
A hölgyekre néz és elmosolyodik. *
- Igaz is! Előbb a munka, aztán a szórakozás.
* Biccent még egyet feléjük.
Leon szavait hallva majdnem felnevet. *
- Hát persze! Részedről szent, mi? * Elrakja az egyik kardját. * Csak ne említsd többet az anyámat!
* Megfordul, és elindul felfelé a lépcsőn. Időközben a másik kardját is visszacsúsztatja a helyére, így most egy fáklyával a kezében keresheti a feljárót a padlásra. Nyilván nem a földet figyeli, ennek meg is van az eredménye. Úgy megbotlik az egyik hullában, hogy majdnem lefejeli az előtte lévő asztalt. Szerencsére sikerül megtartania az egyensúlyát, még a fáklyát sem ejti ki a kezéből. Nem mérgelődik fel, egyszerűen tovább sétál.
Ő egyébként még soha nem járt ott fent, azt sem tudta, hogy van a helynek padlása. Ennek ellenére viszonylag hamar megapja a feljárót. Felmegy rajta, majd megkeresve azt az ablakot, vagy kilátót, ahonnan jelezhet a kint várakozóknak, odateszi a lángoló botot, ezzel elvégezve a feladatát. *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
* Úgy tűnik, itt senki sem akarja, hogy Leonnal leszúrják egymást. Először Dayaneer szólal meg, emlékeztetve őt a feladatáról. Ahogy ránéz a szépségre, indulatai enyhülni kezdenek. Közben Rel is elkezd készíteni valamit, így Agin hol az egyik, hol a másik nőn tartja a tekintetét. Még mindig nem szólal meg, látszólag gondolkozik. Ő is rájön, hogy ennek nem most van itt az ideje. Leon továbbra is egy kavics a csizmájában, de muszáj lesz elviselnie őt még egy darabig.
Gyorsan kell reagálnia, amikor a kisasszony a frissen elkészített, égő fáklyával célozza meg őt. Jobb kezében lévő kardját hamar átrakja a balba, és elkapja a lángoló botot. Egy darabig még nem mozdul. Még megfordul a fejében, hogy talán a kalóz arcába nyomhatná a bot forróbb felét, mielőtt elvégzi a feladatát, de ekkor a fehérhajú is közbelép, és arra ösztökéli Agint, hogy ne most rendezzék le a közös ügyeiket Leonnal.
A hölgyekre néz és elmosolyodik. *
- Igaz is! Előbb a munka, aztán a szórakozás.
* Biccent még egyet feléjük.
Leon szavait hallva majdnem felnevet. *
- Hát persze! Részedről szent, mi? * Elrakja az egyik kardját. * Csak ne említsd többet az anyámat!
* Megfordul, és elindul felfelé a lépcsőn. Időközben a másik kardját is visszacsúsztatja a helyére, így most egy fáklyával a kezében keresheti a feljárót a padlásra. Nyilván nem a földet figyeli, ennek meg is van az eredménye. Úgy megbotlik az egyik hullában, hogy majdnem lefejeli az előtte lévő asztalt. Szerencsére sikerül megtartania az egyensúlyát, még a fáklyát sem ejti ki a kezéből. Nem mérgelődik fel, egyszerűen tovább sétál.
Ő egyébként még soha nem járt ott fent, azt sem tudta, hogy van a helynek padlása. Ennek ellenére viszonylag hamar megapja a feljárót. Felmegy rajta, majd megkeresve azt az ablakot, vagy kilátót, ahonnan jelezhet a kint várakozóknak, odateszi a lángoló botot, ezzel elvégezve a feladatát. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520