Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-21 07:24:36
Üzenet elküldve: 2025-09-21 07:24:36
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Természetesen ő is észleli a betoppanó párost. A komisz kölök fülét behúzva, de farkát kitolva oson el a "kertek alatt", mintha ugyan nem lenne tennivaló ezer a fogadó körül. Nem köszönti őket, csak egy rongyot húz elő indulatosan köténye alól, hogy a poharak törölgetésébe kezdjen vele. Osztaná a teendőket ő szívesen, de közben Niall előáll a farbával. Mielőtt feleletre nyitná a száját, belibben a wegtoreni fruska is. Úgy jár-kel itt, mintha aranyrúd lógna ki a segglukából. Legalábbis az ő olvasatában. Talán így is van.*
-Neked is jó estét! *Köszönti Dayaneert.*
-Most mondtam volna az úrnak, hogy rum nem is vót. Van sör, barna meg világos, pálinka, meg kétféle bor. Egy olcsóbb meg egy jobb. *Folytatja hát a törölgetést, mintha el sem hangzott volna a rendelés. Ahogy azonban a wegtoreni leányzóra pillant, hirtelen oly erővel csap saját homlokára a felismeréstől, hogy abba egy derekasabb tengerésznek is belekondulna a feje.*
-Ó! Hát a kisnagysága itt nemrégiben hozott! Na várjál. *Hogy melyikőjüknek címezi utolsó szavait, nem derül ki, de térül-fordul, s hamarosan visszatér egy üveg rummal.*
-A nagy sürgés-forgásban nem lehet mindent... Na! *Kitölt két pohárkával, majd a vendégek elé löki. Egy eltörölt fakupát ragad, majd csapol egy korsó világost is, ha már a tengerész ezt kívánta.*
-Úgy hiányolták eddig itten a rumot, mint bakfis riherongy a kalmárkárót... De már van ez is. Fenékig! *Jelentőségteljesen pillant a pohárkákra, miközben Niall elé tolja a sört is. A költségeket meghagyja a végére.*
-A kisasszony nem tért még vissza, nem-nem. A kölök meg egy cafka igen, de nem a mi cafkánk. *Hogy ebből Dayaneer össze-e tud rakni bármit, azt már a lányra bízza. Nem hiányzik különösebben a nagyságos elf jelenléte. Addig sem kell mosnia a cifra bugyogóit. Azért ha nem is mondja, reméli, hogy előbb-utóbb megtér a városból a nemes, mert hiába az ő érdes keze, elkél ide az erős kacsó is.
Elfoglalja magát a törölgetéssel, hagyja, hogy azok igyanak meg szót váltsanak. Fél fülét mindenesetre hegyezi, mert nem kíván lemaradni a szaftos hírekről.*
*Természetesen ő is észleli a betoppanó párost. A komisz kölök fülét behúzva, de farkát kitolva oson el a "kertek alatt", mintha ugyan nem lenne tennivaló ezer a fogadó körül. Nem köszönti őket, csak egy rongyot húz elő indulatosan köténye alól, hogy a poharak törölgetésébe kezdjen vele. Osztaná a teendőket ő szívesen, de közben Niall előáll a farbával. Mielőtt feleletre nyitná a száját, belibben a wegtoreni fruska is. Úgy jár-kel itt, mintha aranyrúd lógna ki a segglukából. Legalábbis az ő olvasatában. Talán így is van.*
-Neked is jó estét! *Köszönti Dayaneert.*
-Most mondtam volna az úrnak, hogy rum nem is vót. Van sör, barna meg világos, pálinka, meg kétféle bor. Egy olcsóbb meg egy jobb. *Folytatja hát a törölgetést, mintha el sem hangzott volna a rendelés. Ahogy azonban a wegtoreni leányzóra pillant, hirtelen oly erővel csap saját homlokára a felismeréstől, hogy abba egy derekasabb tengerésznek is belekondulna a feje.*
-Ó! Hát a kisnagysága itt nemrégiben hozott! Na várjál. *Hogy melyikőjüknek címezi utolsó szavait, nem derül ki, de térül-fordul, s hamarosan visszatér egy üveg rummal.*
-A nagy sürgés-forgásban nem lehet mindent... Na! *Kitölt két pohárkával, majd a vendégek elé löki. Egy eltörölt fakupát ragad, majd csapol egy korsó világost is, ha már a tengerész ezt kívánta.*
-Úgy hiányolták eddig itten a rumot, mint bakfis riherongy a kalmárkárót... De már van ez is. Fenékig! *Jelentőségteljesen pillant a pohárkákra, miközben Niall elé tolja a sört is. A költségeket meghagyja a végére.*
-A kisasszony nem tért még vissza, nem-nem. A kölök meg egy cafka igen, de nem a mi cafkánk. *Hogy ebből Dayaneer össze-e tud rakni bármit, azt már a lányra bízza. Nem hiányzik különösebben a nagyságos elf jelenléte. Addig sem kell mosnia a cifra bugyogóit. Azért ha nem is mondja, reméli, hogy előbb-utóbb megtér a városból a nemes, mert hiába az ő érdes keze, elkél ide az erős kacsó is.
Elfoglalja magát a törölgetéssel, hagyja, hogy azok igyanak meg szót váltsanak. Fél fülét mindenesetre hegyezi, mert nem kíván lemaradni a szaftos hírekről.*
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-21 07:03:33
Üzenet elküldve: 2025-09-21 07:03:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
-Szeretnéd, ha ez lenne a szobád? *Szürke tekintete kíséri a helyiségen átlibbenő szőkeséget. Talán félreértett valamit - nem ez lenne az első alkalom - s most hoppon marad játékszerével egyetemben. Kellemetlen kimenetel, de volt már nagyobb szorítóban is. Majd csak kiverekszi magát ebből is valahogy.*
-A mi szállásaink odalenn vannak. De nem én osztom ki a szobákat, úgyhogy ide hoztalak addig is. *Nagyot nyel. Nelira unatkozik. A megjegyzéstől egy kissé vörösre gyúl hegyes füle, de igyekszik egyéb jelét nem adni hirtelen csonkig égő önbizalmának.*
-Tetszik? *Pillant ágyéka irányába, s mivel most kissé sutának érzi, hogy ott ácsorog pőrén az átható, zöld pillantások kereszttüzében, így jobb ötlet híján maga is az ágy felé veszi az irányt. Ledobja magát rá, szigorúan tisztes távolságra Nelirától. Mintha pőresége a legtermészetesebb dolog lenne.*
-Jobb, mint a városőröké? *Azért megereszt egy vigyort.*
-Amúgy nem miattad. *Füle mögé tűr egy sötét tincset, majd combját a másikra helyezve némileg takarásba helyezi ölét. Valahogy kiszolgáltatott érzés lenne elismerni, hogy a szőkeség ennyire ínyére van. Még akkor is, ha nyilvánvaló.*
-Mi mindent tud rólad Relael? *Szürke tekintetét most ő is a plafonon nyugtatja. Eszébe jut a sötét szoba, s Nelira körvonala a félhomályban... Az ágyába vitte volna a nemes? Azt kapiskálta már, hogy a miféle férfiak mozgatják a kisasszony fantáziáját, de hogy fehérnépek is...*
-Mármint... Keféltetek? Hogyan? *Az elképzelt képsorok hamar peregni kezdenek elméjében. A finom, karcsú szőkeség, ahogy az oly tökéletes vonalakkal megáldott hosszúéletű felett, vagy alatt vonaglik... Keze önkéntelen is combjai közé vándorol.*
-Csak hantázol.
-Szeretnéd, ha ez lenne a szobád? *Szürke tekintete kíséri a helyiségen átlibbenő szőkeséget. Talán félreértett valamit - nem ez lenne az első alkalom - s most hoppon marad játékszerével egyetemben. Kellemetlen kimenetel, de volt már nagyobb szorítóban is. Majd csak kiverekszi magát ebből is valahogy.*
-A mi szállásaink odalenn vannak. De nem én osztom ki a szobákat, úgyhogy ide hoztalak addig is. *Nagyot nyel. Nelira unatkozik. A megjegyzéstől egy kissé vörösre gyúl hegyes füle, de igyekszik egyéb jelét nem adni hirtelen csonkig égő önbizalmának.*
-Tetszik? *Pillant ágyéka irányába, s mivel most kissé sutának érzi, hogy ott ácsorog pőrén az átható, zöld pillantások kereszttüzében, így jobb ötlet híján maga is az ágy felé veszi az irányt. Ledobja magát rá, szigorúan tisztes távolságra Nelirától. Mintha pőresége a legtermészetesebb dolog lenne.*
-Jobb, mint a városőröké? *Azért megereszt egy vigyort.*
-Amúgy nem miattad. *Füle mögé tűr egy sötét tincset, majd combját a másikra helyezve némileg takarásba helyezi ölét. Valahogy kiszolgáltatott érzés lenne elismerni, hogy a szőkeség ennyire ínyére van. Még akkor is, ha nyilvánvaló.*
-Mi mindent tud rólad Relael? *Szürke tekintetét most ő is a plafonon nyugtatja. Eszébe jut a sötét szoba, s Nelira körvonala a félhomályban... Az ágyába vitte volna a nemes? Azt kapiskálta már, hogy a miféle férfiak mozgatják a kisasszony fantáziáját, de hogy fehérnépek is...*
-Mármint... Keféltetek? Hogyan? *Az elképzelt képsorok hamar peregni kezdenek elméjében. A finom, karcsú szőkeség, ahogy az oly tökéletes vonalakkal megáldott hosszúéletű felett, vagy alatt vonaglik... Keze önkéntelen is combjai közé vándorol.*
-Csak hantázol.
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-20 14:39:37
Üzenet elküldve: 2025-09-20 14:39:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*A Hét Varjú továbbra is úgy fest, mint amit az első komolyabb tengeri szél térdre kényszerítene, ám ezzel különösebben nem rí ki a sokszor lehangoló kikötői miliőből. Sőt, kifejezetten az épületek közé simul, s talán ereje sok ideig ebben is rejlett, senki nem feltételezte, hogy néhány szokásos helyi haramiánál komolyabb alakok vertek tanyát errefelé. Mostanra azonban már az egész Kikötő kénytelen jelentős tényezőként tekinteni a Varjakra - a dokkoknál aszalódó hullák ezt sok ember emlékezetébe vésték, noha nem is tudja mindenki biztosan, hogy ők adták az árulóként címkézetteket a Patkányok kezére. Tudja azonban, hogy suttognak róluk a sikátorokban, kricsmikben és rakodóknál, s még ha nincs is mindenki meggyőződve arról, hogy nekik is közük volt az esethez, nem mernék próbára tenni, hogy valóban jó viszonyt ápolnak-e a Kikötő teljhatalmú uraival.
A wegtoreni egyébként mindig jobban szimpatizál a Vihar fiaival, csupán azon egyszerű ténynél fogva, hogy sokkal többször üzletelt Cressys velük korábban. Ugyan a Kikötőben egyértelmű fölényben voltak mindig is a Patkányok, a viharfiak elég jelentős erőt képviselnek a tengeren, s igencsak szeretnek wegtoreniekkel kereskedni. Persze Dayaneert a puszta szimpátia nem mozgatja meg, ezért nem kardoskodott a Patkányok közelsége ellen sem - mindig a jövedelmező oldalon kell állni, addig amíg maguk nem tesznek szert számottevő hatalomra. Nem titkolt vágya, hogy talán egyszer meg is dönthetik a jelenlegit.
Ilyen túlszaladó gondolatokkal löki be a kétszárnyú ajtót. A szokásos zsivaj helyett szokatlan csend fogadja. A fáklyák pislogva világítják meg a teret, de a hely szinte üres. Néhány asztalnál összetolt székek árulkodnak az előző esti vendégseregről, poharak szélén megszáradt habcsík, odahagyott kártyalap. Mintha a taverna most éppen kifújná magát két viharos este között.
A pult mögött az óriás nőt látja magasodni, aki úgy tűnik arra készül kelletlen képpel, hogy a hely egyetlen vendégét most kiszolgálja.
Ráérősen léptekkel veszi felé az irányt, a pultnál egy széket kicsit arrébb tol, hogy némi helyet szorítson magának és fel tudjon huppanni egy másikra. Kedves mosollyal biccen köszönésképp.*
- A Kisasszony visszaérkezett már? *szegezi neki a kérdést, bár a nyüzsgés hiánya azt sejteti, hogy senki sem tért még vissza. A felelettől függetlenül egyre szélesedő vigyora már sejteti, hogy kérni is fog valamit.* - A hosszú út után tudod szívesen meginnék egy kupica rumot is...
*Ha már a fattyúval oly ügyesen beszerezték illene bele is kóstolnia, nem igaz?
Az idegen férfira a pultra könyökölve oldalra pillantva sandít, egyáltalán nem törődve azzal, hogy esetleg ezen rajtakapják. Tengerészformának tűnik, s a vonásait szemlélve egészen az az érzése, hogy valahol már látta. A nyílt vizeken tevékenykedők köre meglepően szűkös, a tengeri kereskedők, csempészek, kalózok szegről végről mind ismerik egymást. Hacsak a fickó nemcsak holmi kikötői divatból öltözködik így, nagy a valószínűsége, hogy találkoztak már életük során.*
*A Hét Varjú továbbra is úgy fest, mint amit az első komolyabb tengeri szél térdre kényszerítene, ám ezzel különösebben nem rí ki a sokszor lehangoló kikötői miliőből. Sőt, kifejezetten az épületek közé simul, s talán ereje sok ideig ebben is rejlett, senki nem feltételezte, hogy néhány szokásos helyi haramiánál komolyabb alakok vertek tanyát errefelé. Mostanra azonban már az egész Kikötő kénytelen jelentős tényezőként tekinteni a Varjakra - a dokkoknál aszalódó hullák ezt sok ember emlékezetébe vésték, noha nem is tudja mindenki biztosan, hogy ők adták az árulóként címkézetteket a Patkányok kezére. Tudja azonban, hogy suttognak róluk a sikátorokban, kricsmikben és rakodóknál, s még ha nincs is mindenki meggyőződve arról, hogy nekik is közük volt az esethez, nem mernék próbára tenni, hogy valóban jó viszonyt ápolnak-e a Kikötő teljhatalmú uraival.
A wegtoreni egyébként mindig jobban szimpatizál a Vihar fiaival, csupán azon egyszerű ténynél fogva, hogy sokkal többször üzletelt Cressys velük korábban. Ugyan a Kikötőben egyértelmű fölényben voltak mindig is a Patkányok, a viharfiak elég jelentős erőt képviselnek a tengeren, s igencsak szeretnek wegtoreniekkel kereskedni. Persze Dayaneert a puszta szimpátia nem mozgatja meg, ezért nem kardoskodott a Patkányok közelsége ellen sem - mindig a jövedelmező oldalon kell állni, addig amíg maguk nem tesznek szert számottevő hatalomra. Nem titkolt vágya, hogy talán egyszer meg is dönthetik a jelenlegit.
Ilyen túlszaladó gondolatokkal löki be a kétszárnyú ajtót. A szokásos zsivaj helyett szokatlan csend fogadja. A fáklyák pislogva világítják meg a teret, de a hely szinte üres. Néhány asztalnál összetolt székek árulkodnak az előző esti vendégseregről, poharak szélén megszáradt habcsík, odahagyott kártyalap. Mintha a taverna most éppen kifújná magát két viharos este között.
A pult mögött az óriás nőt látja magasodni, aki úgy tűnik arra készül kelletlen képpel, hogy a hely egyetlen vendégét most kiszolgálja.
Ráérősen léptekkel veszi felé az irányt, a pultnál egy széket kicsit arrébb tol, hogy némi helyet szorítson magának és fel tudjon huppanni egy másikra. Kedves mosollyal biccen köszönésképp.*
- A Kisasszony visszaérkezett már? *szegezi neki a kérdést, bár a nyüzsgés hiánya azt sejteti, hogy senki sem tért még vissza. A felelettől függetlenül egyre szélesedő vigyora már sejteti, hogy kérni is fog valamit.* - A hosszú út után tudod szívesen meginnék egy kupica rumot is...
*Ha már a fattyúval oly ügyesen beszerezték illene bele is kóstolnia, nem igaz?
Az idegen férfira a pultra könyökölve oldalra pillantva sandít, egyáltalán nem törődve azzal, hogy esetleg ezen rajtakapják. Tengerészformának tűnik, s a vonásait szemlélve egészen az az érzése, hogy valahol már látta. A nyílt vizeken tevékenykedők köre meglepően szűkös, a tengeri kereskedők, csempészek, kalózok szegről végről mind ismerik egymást. Hacsak a fickó nemcsak holmi kikötői divatból öltözködik így, nagy a valószínűsége, hogy találkoztak már életük során.*
1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-19 16:14:22
Üzenet elküldve: 2025-09-19 16:14:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Ha nem is mindent, épp eleget tud meg Haldriantól ami miatt hálás lenne, ha szokott volna hálát érezni. Inkább csak örül tovább a társaságának, egészen addig, amíg tudtára nem adja egy simítással a szándékát. Akkor kissé megtörik a kép, na de nem azért, mert nem tudná kedvét lelni a félvérben, hanem mert kezdi unni, hogy tényleg mindenért hanyatt kell vágnia magát. Hosszú ideig el tudott lenni a nevelt gyermeke miatt úgy, hogy erre ne legyen sűrűn szükség, s ide sem azért jött, hogy űzhesse azt, ami egyébként olyan jól megy neki. Senki nem nézi többe annál, mint egy kellemes megjelenésű teremtést, de nem is hibáztat senkit, megtesz érte mindent. Nehéz ezen változtatni, talán mégsem most jött el az ideje.
Pillanat alatt a fogadótérben találja magát, a mögüle szóló hang sem érdekli túlzottan. Felfedezőútra indulnak a smaradgszín szemei a nagy asszonyságon, akinek szíves örömest benézne a szoknyája vagy a blúza alá, mert ekkora termetet ritkán látni. Hajlandó lenne belefulladni annak két termetes keble közé. Észre sem veszi tőle a söntés előtt állót. Már felsóhajtana vágyakozva, mikor Haldrian elkapja és vonszolja magával.*
- De várjál már, ahj… jó.
*Adja meg magát, nem is tudna mást tenni, s csakhamar egy szobában találja magát, ahol a fiú lázas vetkőzésbe kezd. Tekintete műértőn siklik végig a vékony testen, oldalra is biccenti a fejét. Ha nem is egy szép nő, legalább nem az az undormány szőrös férfi. Ha elég képzelőereje van, majd úgyis annak látja, ami. De, csak hogy ne legyen minden olyan hamar a másik kívánalma szerint, ő csak áll és bámul egy darabon. Szakért.*
- És máris a Kikötő egy bikáját kapnám az ágyamba… *Végül a jelzett fekhely irányába tekint.* - Ez a szobám? *Elsuhan Haldrian mellett, leveti cipőjét, s egyszeriben hátra dobja magát az ágyon, felhúzva egyik térdét. A plafont bámulja, miközben elfojt egy mosolyt. Szórakozni kíván kicsit a fiúval.*
- Ott van egy pókháló. Nagyon nagy baj, ha kiszúrok egy ilyet, mert az azt jelenti, hogy unatkozok.
*Kezével fel is mutat, majd leejti a hasára.*
- És mit mondanál rólam? Gondolod, hogy tudnál újat? Fogalmad sincs mennyi minden jót tud már rólam Relael.
*Feljebb emeli magát végül, s megtámaszkodik két alkarján.*
- Nekem örülsz így? *Méregeti újfent a meredő férfiasságot.* - Szép darab.
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.19 16:16:53
*Ha nem is mindent, épp eleget tud meg Haldriantól ami miatt hálás lenne, ha szokott volna hálát érezni. Inkább csak örül tovább a társaságának, egészen addig, amíg tudtára nem adja egy simítással a szándékát. Akkor kissé megtörik a kép, na de nem azért, mert nem tudná kedvét lelni a félvérben, hanem mert kezdi unni, hogy tényleg mindenért hanyatt kell vágnia magát. Hosszú ideig el tudott lenni a nevelt gyermeke miatt úgy, hogy erre ne legyen sűrűn szükség, s ide sem azért jött, hogy űzhesse azt, ami egyébként olyan jól megy neki. Senki nem nézi többe annál, mint egy kellemes megjelenésű teremtést, de nem is hibáztat senkit, megtesz érte mindent. Nehéz ezen változtatni, talán mégsem most jött el az ideje.
Pillanat alatt a fogadótérben találja magát, a mögüle szóló hang sem érdekli túlzottan. Felfedezőútra indulnak a smaradgszín szemei a nagy asszonyságon, akinek szíves örömest benézne a szoknyája vagy a blúza alá, mert ekkora termetet ritkán látni. Hajlandó lenne belefulladni annak két termetes keble közé. Észre sem veszi tőle a söntés előtt állót. Már felsóhajtana vágyakozva, mikor Haldrian elkapja és vonszolja magával.*
- De várjál már, ahj… jó.
*Adja meg magát, nem is tudna mást tenni, s csakhamar egy szobában találja magát, ahol a fiú lázas vetkőzésbe kezd. Tekintete műértőn siklik végig a vékony testen, oldalra is biccenti a fejét. Ha nem is egy szép nő, legalább nem az az undormány szőrös férfi. Ha elég képzelőereje van, majd úgyis annak látja, ami. De, csak hogy ne legyen minden olyan hamar a másik kívánalma szerint, ő csak áll és bámul egy darabon. Szakért.*
- És máris a Kikötő egy bikáját kapnám az ágyamba… *Végül a jelzett fekhely irányába tekint.* - Ez a szobám? *Elsuhan Haldrian mellett, leveti cipőjét, s egyszeriben hátra dobja magát az ágyon, felhúzva egyik térdét. A plafont bámulja, miközben elfojt egy mosolyt. Szórakozni kíván kicsit a fiúval.*
- Ott van egy pókháló. Nagyon nagy baj, ha kiszúrok egy ilyet, mert az azt jelenti, hogy unatkozok.
*Kezével fel is mutat, majd leejti a hasára.*
- És mit mondanál rólam? Gondolod, hogy tudnál újat? Fogalmad sincs mennyi minden jót tud már rólam Relael.
*Feljebb emeli magát végül, s megtámaszkodik két alkarján.*
- Nekem örülsz így? *Méregeti újfent a meredő férfiasságot.* - Szép darab.
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.19 16:16:53
1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-19 15:09:57
Üzenet elküldve: 2025-09-19 15:09:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Régebben történt//
* Hallgatja a kérdéseket, amikre nem is olyan egyszerű válaszolni, mint azt a fiú gondolja. *
- A legjobb, ha frissen szeded őket. Van olyan, ami veszít a hatásából, más pedig teljesen meg is romlik, hogyha nem frissen használod. A legjobb, ha teát, vagy ahhoz hasonlót csinálsz belőlük, de ami magától is levet ereszt, azt általában használhatod úgy, ahogy van. Persze ahány növény, annyi felhasználási módszer, viszont hiába sorolnám végig, évek, mire mindet megtanulod. Nekem is sokáig csak könyvből ment. * Mondja az öreg, és el is gondolkodik azon, hogy mennyire jó ötlet lenne lejegyezni mindazt a tudást, amit évek során felgyűjtött. Bár biztos benne, hogy a könyvtárban a városban akad épp elég iromány ezekről, mégse bízna meg a felükben. *
- De ha pontosan elmondod, hogy milyen növényt szeretnél szedni, tehát, hogy mire használnád, akkor megpróbálok válaszolni rá, hogy hogyan, és miképp szedd le. De javaslom, hogy korlátozzuk öt, vagy hat ilyen növényre a kíváncsiságod. Annyit talán még megjegyzel, keeheehee. * Nevet fel halkan Vasborda, aki talán lebecsüli, de az is lehet, hogy pontosan tisztában van Mykael képességeivel. *
//Régebben történt//
* Hallgatja a kérdéseket, amikre nem is olyan egyszerű válaszolni, mint azt a fiú gondolja. *
- A legjobb, ha frissen szeded őket. Van olyan, ami veszít a hatásából, más pedig teljesen meg is romlik, hogyha nem frissen használod. A legjobb, ha teát, vagy ahhoz hasonlót csinálsz belőlük, de ami magától is levet ereszt, azt általában használhatod úgy, ahogy van. Persze ahány növény, annyi felhasználási módszer, viszont hiába sorolnám végig, évek, mire mindet megtanulod. Nekem is sokáig csak könyvből ment. * Mondja az öreg, és el is gondolkodik azon, hogy mennyire jó ötlet lenne lejegyezni mindazt a tudást, amit évek során felgyűjtött. Bár biztos benne, hogy a könyvtárban a városban akad épp elég iromány ezekről, mégse bízna meg a felükben. *
- De ha pontosan elmondod, hogy milyen növényt szeretnél szedni, tehát, hogy mire használnád, akkor megpróbálok válaszolni rá, hogy hogyan, és miképp szedd le. De javaslom, hogy korlátozzuk öt, vagy hat ilyen növényre a kíváncsiságod. Annyit talán még megjegyzel, keeheehee. * Nevet fel halkan Vasborda, aki talán lebecsüli, de az is lehet, hogy pontosan tisztában van Mykael képességeivel. *
1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-19 10:39:14
Üzenet elküldve: 2025-09-19 10:39:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Savanyú Ezmeerhalda//
*Máskor talán furcsállná hogy egy ivó -bocsánat, Taverna!- ennyire kihaltnak és csöndesnek tűnik, de most ehhez túlzottan saját gondolatai és gondjai közé van süllyedve. Sőt, most még valahol hálás is a viszonylagos csöndért. Persze a csönd nem tart örökké, megtöri azt a pult mögötti ajtó hangja, ahogy az kitárul, hogy átengedjen magán egy.. nos, egy olyan nőt, amilyet nem minden nap lát az ember fia. A jelenés nem tart sokáig, hiszen a magában motyogó nő vissza is fordul ahogy egy pillanatra összeakad a szemük. Egy pillanat alatt elfelejti saját nyűgjét, és inkább lenyűgözve ül tovább.
Akkor sem mozdul meg, amikor a nő végül csak a pult mögé érkezik. És el kell ismernie: a látvány tényleg nem mindennapi. Ha már úgy megbámulják, hát viszonozza a dolgot; és maga sem igyekszik lepcsesre jártatni száját. Akkor kapja csak egy pillanatra el a tekintetét, amikor a Taverna ajtaja feltárul, és betoppan rajta két ifjú. A legény arcára kiült kifejezésből nem nehéz kitalálnia hogy mi a célja az általa követett leánnyal, és szó ami szó, férfiúi szolidaritásból meg is érti azt a lázasnak tűnő csillogást a legény szemeiben. De nem azért van itt, hogy holmi szőke fruskákat bámuljon akiket épp készülnek meg.. szóval, akikhez semmi köze. Visszafordul a termetes asszonyhoz inkább, épp időben.*
- No. *Viszonozza a biccentést. Tekintete egy pillanatra a felrótt kínálat felé fordul, majd vissza a nő arcára.* Inni kérnék, ha nem lenne fáradtság, hogy kiszolgáljon!
*Bár szavai akár kétértelműek is lehetnek, hangját igyekszik a maga módján udvariasra hangolni. Nem szeretne olyan pohárból inni, amibe előtte beleköptek.*
- Kérek egy kupica rumot, és kísérőnek hozzá egy kupa sört! A rumból később még lehet, hogy több is lesz. *Bár nem sok hangulata van hozzá, magára erőltet egy megnyerőnek és-vagy csibészesnek szánt mosolyt is.*
*Máskor talán furcsállná hogy egy ivó -bocsánat, Taverna!- ennyire kihaltnak és csöndesnek tűnik, de most ehhez túlzottan saját gondolatai és gondjai közé van süllyedve. Sőt, most még valahol hálás is a viszonylagos csöndért. Persze a csönd nem tart örökké, megtöri azt a pult mögötti ajtó hangja, ahogy az kitárul, hogy átengedjen magán egy.. nos, egy olyan nőt, amilyet nem minden nap lát az ember fia. A jelenés nem tart sokáig, hiszen a magában motyogó nő vissza is fordul ahogy egy pillanatra összeakad a szemük. Egy pillanat alatt elfelejti saját nyűgjét, és inkább lenyűgözve ül tovább.
Akkor sem mozdul meg, amikor a nő végül csak a pult mögé érkezik. És el kell ismernie: a látvány tényleg nem mindennapi. Ha már úgy megbámulják, hát viszonozza a dolgot; és maga sem igyekszik lepcsesre jártatni száját. Akkor kapja csak egy pillanatra el a tekintetét, amikor a Taverna ajtaja feltárul, és betoppan rajta két ifjú. A legény arcára kiült kifejezésből nem nehéz kitalálnia hogy mi a célja az általa követett leánnyal, és szó ami szó, férfiúi szolidaritásból meg is érti azt a lázasnak tűnő csillogást a legény szemeiben. De nem azért van itt, hogy holmi szőke fruskákat bámuljon akiket épp készülnek meg.. szóval, akikhez semmi köze. Visszafordul a termetes asszonyhoz inkább, épp időben.*
- No. *Viszonozza a biccentést. Tekintete egy pillanatra a felrótt kínálat felé fordul, majd vissza a nő arcára.* Inni kérnék, ha nem lenne fáradtság, hogy kiszolgáljon!
*Bár szavai akár kétértelműek is lehetnek, hangját igyekszik a maga módján udvariasra hangolni. Nem szeretne olyan pohárból inni, amibe előtte beleköptek.*
- Kérek egy kupica rumot, és kísérőnek hozzá egy kupa sört! A rumból később még lehet, hogy több is lesz. *Bár nem sok hangulata van hozzá, magára erőltet egy megnyerőnek és-vagy csibészesnek szánt mosolyt is.*
1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-18 16:51:12
Üzenet elküldve: 2025-09-18 16:51:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
-Az attól függ. Nem különbek a Patkányok sem, mint a Városőrök voltak. *Szürke tekintete sebtiben végigfut Nelirán.*
-Te jó eséllyel szót értenél velük. *Elvigyorodik.
Ha tudna olvasni a szőkeség gondolataiban, nem hibáztatná a Relael felé fűződő rajongása miatt. Ő is első pillanattól a nemes hatása alá került, s tehet az elf bármit, önkéntelen megfelelési kényszere felé valahogy természetesnek hat.
Időközben megérkeznek a taverna elé, neki pedig a lány közelségétől, a simítástól épkézláb gondolatait teljesen felőrölik ösztönei. A szőke lány testbeszéde és szavai azt sugallják, szabad a gazda.*
-Hé! *Szívesen feltartaná Nelirát, elvégre fogalma sincs, hogy mivel találják szemben magukat odabenn. Megszokta, hogy itt sosem lehet tudni. A lány után siet, de szerencséjükre amúgy sincs nagy nyüzsgés. Kiszúrja az óriásasszonyt a pult mögött, s az árválkodó férfit a söntés túloldalán. Beharapja ajkait, majd karon ragadja a lányt és a lépcső felé húzza.*
-Gyere! Fontos dolgot kell mutatnom. *Sietségének többek között az is oka, hogy attól tart, Ezméé esetleg befogja valami munkára. Egyrészt ezt jobb szeretné kerülni, másrészt nem akarja felhívni Nelira figyelmét arra az aprócska tényállásra, hogy ő valójában nem Relael jobbja.
Kompániájának kevés ideje marad szétnézni, mert már a lépcsőket szelik. Itt belöki az első, nyitva talált ajtót, majd betessékeli a lányt. Már csak azért sem saját szobáját célozta, mert az igen csak mocskos és kupis, Ezméé pedig messziről kerüli, így minden bizonnyal most sincs másképp.
Amint behajtotta Nelira mögött az ajtót, heves vetkőzésbe kezd. Lehajigál magáról minden ruhaneműt, kezdve a tunikájával. Szerencsére öltözete nem túl rétegelt, így hamar a végére ér.*
-Na. *Ismét csak beharapja ajkait, ezúttal izgalmában. Nincs túlzott szégyenérzete, elvégre aki sokadmagával nő fel a Kikötőben, az elveszíti az efféle gátlásokat. Inas, vékony teste szőrtelen, minden kétséget kizáróan nemesebbik vérének köszönhetően. Férfiassága kitartóan ágaskodik, s noha nem az a szemguvasztó méret, a féktelen kéjvágy határozottan kivehető. Nem is csoda, a hosszú hatok nélkülözése okán tulajdonosa úgy érzi magát, mint egy telitöltött kancsó.*
-Fogadjunk, még nem voltál kikötői férfival. Ha jól viselkedsz, szólok néhány szót az érdekedben Relaelnél. *Hátrasöpri sötét hajkoronáját, szürke tekintetében pedig kaján fény csillan, ahogy tekintetével lekívánja a ruhákat Neliráról.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.18 16:52:38
-Az attól függ. Nem különbek a Patkányok sem, mint a Városőrök voltak. *Szürke tekintete sebtiben végigfut Nelirán.*
-Te jó eséllyel szót értenél velük. *Elvigyorodik.
Ha tudna olvasni a szőkeség gondolataiban, nem hibáztatná a Relael felé fűződő rajongása miatt. Ő is első pillanattól a nemes hatása alá került, s tehet az elf bármit, önkéntelen megfelelési kényszere felé valahogy természetesnek hat.
Időközben megérkeznek a taverna elé, neki pedig a lány közelségétől, a simítástól épkézláb gondolatait teljesen felőrölik ösztönei. A szőke lány testbeszéde és szavai azt sugallják, szabad a gazda.*
-Hé! *Szívesen feltartaná Nelirát, elvégre fogalma sincs, hogy mivel találják szemben magukat odabenn. Megszokta, hogy itt sosem lehet tudni. A lány után siet, de szerencséjükre amúgy sincs nagy nyüzsgés. Kiszúrja az óriásasszonyt a pult mögött, s az árválkodó férfit a söntés túloldalán. Beharapja ajkait, majd karon ragadja a lányt és a lépcső felé húzza.*
-Gyere! Fontos dolgot kell mutatnom. *Sietségének többek között az is oka, hogy attól tart, Ezméé esetleg befogja valami munkára. Egyrészt ezt jobb szeretné kerülni, másrészt nem akarja felhívni Nelira figyelmét arra az aprócska tényállásra, hogy ő valójában nem Relael jobbja.
Kompániájának kevés ideje marad szétnézni, mert már a lépcsőket szelik. Itt belöki az első, nyitva talált ajtót, majd betessékeli a lányt. Már csak azért sem saját szobáját célozta, mert az igen csak mocskos és kupis, Ezméé pedig messziről kerüli, így minden bizonnyal most sincs másképp.
Amint behajtotta Nelira mögött az ajtót, heves vetkőzésbe kezd. Lehajigál magáról minden ruhaneműt, kezdve a tunikájával. Szerencsére öltözete nem túl rétegelt, így hamar a végére ér.*
-Na. *Ismét csak beharapja ajkait, ezúttal izgalmában. Nincs túlzott szégyenérzete, elvégre aki sokadmagával nő fel a Kikötőben, az elveszíti az efféle gátlásokat. Inas, vékony teste szőrtelen, minden kétséget kizáróan nemesebbik vérének köszönhetően. Férfiassága kitartóan ágaskodik, s noha nem az a szemguvasztó méret, a féktelen kéjvágy határozottan kivehető. Nem is csoda, a hosszú hatok nélkülözése okán tulajdonosa úgy érzi magát, mint egy telitöltött kancsó.*
-Fogadjunk, még nem voltál kikötői férfival. Ha jól viselkedsz, szólok néhány szót az érdekedben Relaelnél. *Hátrasöpri sötét hajkoronáját, szürke tekintetében pedig kaján fény csillan, ahogy tekintetével lekívánja a ruhákat Neliráról.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.18 16:52:38
1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-18 16:20:36
Üzenet elküldve: 2025-09-18 16:20:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Niall Harven//
*Hóna alatt egy hatalmas dézsával préseli ki magát a konyha ajtaján. A betévedő férfit meglátva megtorpan, majd orra alatt szitkozódva viszi vissza a dézsát oda, ahonnét jött. Az biztos, hogy ma már nem takarít ki odafenn, erről pedig a "vendégsereglet" tehet.
Nem igyekszik mosolyt vagy különösebb örömet arcára költöztetni a vendég láttán. Elvégre a legkisebb dolga is nagyobb annál, minthogy jöttment alakokat szolgáljon ki. Nemrégiben még sürögtek-forogtak itt a kölykök, most meg az ő vállát nyomja az egész kóceráj! Jókora termetével a pult mögé perdül, majd mindkét karjával a söntésre támaszkodva szemléli meg az idegent. Amolyan tengerészfélének nézi, akit a balszerencse vetett csak ide. Még csak nem is szól semmit, legalábbis nem azonnal.*
-Na. *Böki ki végül a férfiember felé biccentve, kedélyesen jelezve, hogy rendelhet, ha óhajt. Nyelvével türelmetlenül tisztítja meg felső ínyét, miközben tekintetét Niallra mereszti.*
*Hóna alatt egy hatalmas dézsával préseli ki magát a konyha ajtaján. A betévedő férfit meglátva megtorpan, majd orra alatt szitkozódva viszi vissza a dézsát oda, ahonnét jött. Az biztos, hogy ma már nem takarít ki odafenn, erről pedig a "vendégsereglet" tehet.
Nem igyekszik mosolyt vagy különösebb örömet arcára költöztetni a vendég láttán. Elvégre a legkisebb dolga is nagyobb annál, minthogy jöttment alakokat szolgáljon ki. Nemrégiben még sürögtek-forogtak itt a kölykök, most meg az ő vállát nyomja az egész kóceráj! Jókora termetével a pult mögé perdül, majd mindkét karjával a söntésre támaszkodva szemléli meg az idegent. Amolyan tengerészfélének nézi, akit a balszerencse vetett csak ide. Még csak nem is szól semmit, legalábbis nem azonnal.*
-Na. *Böki ki végül a férfiember felé biccentve, kedélyesen jelezve, hogy rendelhet, ha óhajt. Nyelvével türelmetlenül tisztítja meg felső ínyét, miközben tekintetét Niallra mereszti.*
1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-17 14:56:39
Üzenet elküldve: 2025-09-17 14:56:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Ajkait biggyesztve figyeli a jelzett „Patkányokat”, s pislog néhányat. Elgondolkodik, hogy talán a fiú nem kedveli az őröket, ezért illeti ilyen névvel őket, de hamar ráeszmél, hogy tényleg ez lehet a nevük. Tényleg semmit nem tud a Kikötői viszonylatokról, ha mesélt is már neki valaki, bizonyosan csak üres fejjel, de bájosan bólogatott, mert nem is érdekelte, csak el akarta hitetni, hogy mégis.*
- Ezeket is csakúgy meg lehet vezetni, mint az összeset. Vagy másfélék, mint a városban?
*Teszi fel végül a kérdését, mert jól tudja, hogy néhanap képes és összetűzésbe keveredik mindenféle őrséggel, na de eddig könnyedén leszerelte őket. Nem volna jó, ha itt másképp működnének.
Hogy jól érzi magát Haldrian társaságában, annak jelét is adja. Tréfálkozni egyébként is szeret, de szokta tudni, hogy kivel mit nem engedhet meg magának. Úgy tűnik nem sérelmezte a másik. Ez ugyanis annak az ideje, hogy felmérje, kihez hogyan áll majd hozzá.
Egy pillanatig állna csak meg, s be nem vallaná, hogy a másik irányba indulna, de máris érzi a kezet, ami húzza. Akaratos egy fiú, meg kell hagyni, szívesen bóklászott volna még, bár a tenger nem érdekli túlzottan, sötétben amúgysem látni belőle sokat.*
- Jó, de napközben meg kell mutatnod, azt mondtad körbe vezetsz!
*Szögezi le, de inkább csak be akarja biztosítani magát, hogy amíg nem érkezik meg Relael, addig sem lesz teljesen egyedül.
Kisvártatva megérkeznek a Tavernához, tényleg rettentően érdekli a hely. Végtére is, ide fog hazatérni, vagy valahova a közelébe. Erről nem esett szó. Nézi az épületet, de most sincs elég ideje arra, hogy beszívja a látottakat. Máris tapogatják.*
- Szót fogadnom? Még ő sem mondta, hogy neki szót kellene. *Néz kissé értetlenül, természetesen zokszó nélkül megtenné ezt a nőért, amennyiben neki is kedvére van a kívánalma. Talán, ha nem, akkor is.* - Persze hallgatok rád, hiszen te vagy régebb óta otthon. *Teszi hozzá, mert ezek mindig azt várják, hogy majd fejet hajt. Ha kell, akkor Nerlira pedig igen jól megjátssza, hogy kezesbárány. A simítás viszont számára már egyértelmű, fel is sóhajtana, hogy megint ugyanazt várják tőle. Persze kedvérevaló a félvér, ezért el nem szomorodik, inkább annak álla alá simít mutatóujjával.* - Szóval, rád bízom magam.
*Azzal meg nem várva Haldriant nyit be a Hét Varjúba, hogy úgy libbenjen be, mintha mindig is ide tartozott volna. Valahogy most van kedve tartozni valahová, hiszen eddig nem volt ilyesmiben része. Minden egyes szegletet feltett szándéka felmérni.*
*Ajkait biggyesztve figyeli a jelzett „Patkányokat”, s pislog néhányat. Elgondolkodik, hogy talán a fiú nem kedveli az őröket, ezért illeti ilyen névvel őket, de hamar ráeszmél, hogy tényleg ez lehet a nevük. Tényleg semmit nem tud a Kikötői viszonylatokról, ha mesélt is már neki valaki, bizonyosan csak üres fejjel, de bájosan bólogatott, mert nem is érdekelte, csak el akarta hitetni, hogy mégis.*
- Ezeket is csakúgy meg lehet vezetni, mint az összeset. Vagy másfélék, mint a városban?
*Teszi fel végül a kérdését, mert jól tudja, hogy néhanap képes és összetűzésbe keveredik mindenféle őrséggel, na de eddig könnyedén leszerelte őket. Nem volna jó, ha itt másképp működnének.
Hogy jól érzi magát Haldrian társaságában, annak jelét is adja. Tréfálkozni egyébként is szeret, de szokta tudni, hogy kivel mit nem engedhet meg magának. Úgy tűnik nem sérelmezte a másik. Ez ugyanis annak az ideje, hogy felmérje, kihez hogyan áll majd hozzá.
Egy pillanatig állna csak meg, s be nem vallaná, hogy a másik irányba indulna, de máris érzi a kezet, ami húzza. Akaratos egy fiú, meg kell hagyni, szívesen bóklászott volna még, bár a tenger nem érdekli túlzottan, sötétben amúgysem látni belőle sokat.*
- Jó, de napközben meg kell mutatnod, azt mondtad körbe vezetsz!
*Szögezi le, de inkább csak be akarja biztosítani magát, hogy amíg nem érkezik meg Relael, addig sem lesz teljesen egyedül.
Kisvártatva megérkeznek a Tavernához, tényleg rettentően érdekli a hely. Végtére is, ide fog hazatérni, vagy valahova a közelébe. Erről nem esett szó. Nézi az épületet, de most sincs elég ideje arra, hogy beszívja a látottakat. Máris tapogatják.*
- Szót fogadnom? Még ő sem mondta, hogy neki szót kellene. *Néz kissé értetlenül, természetesen zokszó nélkül megtenné ezt a nőért, amennyiben neki is kedvére van a kívánalma. Talán, ha nem, akkor is.* - Persze hallgatok rád, hiszen te vagy régebb óta otthon. *Teszi hozzá, mert ezek mindig azt várják, hogy majd fejet hajt. Ha kell, akkor Nerlira pedig igen jól megjátssza, hogy kezesbárány. A simítás viszont számára már egyértelmű, fel is sóhajtana, hogy megint ugyanazt várják tőle. Persze kedvérevaló a félvér, ezért el nem szomorodik, inkább annak álla alá simít mutatóujjával.* - Szóval, rád bízom magam.
*Azzal meg nem várva Haldriant nyit be a Hét Varjúba, hogy úgy libbenjen be, mintha mindig is ide tartozott volna. Valahogy most van kedve tartozni valahová, hiszen eddig nem volt ilyesmiben része. Minden egyes szegletet feltett szándéka felmérni.*
1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-16 11:36:52
Üzenet elküldve: 2025-09-16 11:36:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Nem túl nehéz kiismernie magát az embernek a Kikötőben. Legalábbis helyismeret értelmében. Mintha csak egy lustán megtervezett falu lenne az egész, ám templom vagy főtér helyett jóformán minden a dokkok köré rendeződött-szerveződött. Éppen ezért nem is nehéz megtalálnia a legközelebbi krimót.
Bocsánat, Tavernát, ahogy azt nagyképűen a varjas cégér hirdeti. Varjak. Felőle Patkányok is lóghatnának az ajtó fölött, vagy Nutriák, vagy akár a rohadt Krenkataur maga, személyesen. Egyáltalán nem érdekli ez most. A szükségesnél kissé talán nagyobb lendülettel löki be az ajtót, de meglepné, ha ezt szóvá tenné bárki is. Azok az ajtók épp eleget lehettek már lökdösve, nyitva-csukva, taszigálva, sőt, ami az illeti, lehányva is.
Beérve egy pillanatra hunyorog míg szeme hozzászokik a szabad ég fénye után a taverna viszonyaihoz, majd egyenesen a pulthoz sétál. Nem számít arra, hogy bárki tálcán vigyen neki bármit is, és szüksége sincs ilyen kiszolgálásra. Zsákját válláról lekanyarintva bevágja a legelső üres szék lábai közé, majd a pultra könyökölve helyezkedik el nevezett széken. Tekintete végigfut a tessék-lássék felírt kínálaton, mintha azon töprengene, hogy mit rendeljen. Pedig nem, pontosan tudja, hogy mire van szüksége. Csupán arra vár, hogy a pult mögül ráirányuljon a figyelem egy rendelésnyi időre.*
Bocsánat, Tavernát, ahogy azt nagyképűen a varjas cégér hirdeti. Varjak. Felőle Patkányok is lóghatnának az ajtó fölött, vagy Nutriák, vagy akár a rohadt Krenkataur maga, személyesen. Egyáltalán nem érdekli ez most. A szükségesnél kissé talán nagyobb lendülettel löki be az ajtót, de meglepné, ha ezt szóvá tenné bárki is. Azok az ajtók épp eleget lehettek már lökdösve, nyitva-csukva, taszigálva, sőt, ami az illeti, lehányva is.
Beérve egy pillanatra hunyorog míg szeme hozzászokik a szabad ég fénye után a taverna viszonyaihoz, majd egyenesen a pulthoz sétál. Nem számít arra, hogy bárki tálcán vigyen neki bármit is, és szüksége sincs ilyen kiszolgálásra. Zsákját válláról lekanyarintva bevágja a legelső üres szék lábai közé, majd a pultra könyökölve helyezkedik el nevezett széken. Tekintete végigfut a tessék-lássék felírt kínálaton, mintha azon töprengene, hogy mit rendeljen. Pedig nem, pontosan tudja, hogy mire van szüksége. Csupán arra vár, hogy a pult mögül ráirányuljon a figyelem egy rendelésnyi időre.*
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-15 18:55:48
Üzenet elküldve: 2025-09-15 18:55:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Régebben történt//
*Tény és való, hogy nem jegyzetel - ahhoz nem ártana írni-olvasni tudni, ami Mykaelnek csak nagyon alapvető szinten megy. Viszont a fiú tekintetében érdeklődés csillog, tehát a vén gnóm szavai nem mennek kárba.
Bólogatva hallgatja az öreget, majd így szól.*
- És ezek a növények, amikről beszélsz, ezek frissen kellenek? Vagy ha szedek belőle és mondjuk kiszárítom a leveleket, és úgy elteszem, akkor az is működik, ugye? Van valami különleges módja annak, hogy ezeket a virágokat, leveleket, miegymást hogyan kell tárolni, hogyan kell főzetet csinálni belőlük?
*kérdi aztán. Komolyan fontolgatja, hogy valamikor majd eltölt pár napot az erdőben, és akkor begyűjt ezekből a növényekből egy-egy adagot, csak hogy legyen nála kéznél minden, ami kellhet.
Nagyon készül fejben egy olyan háborúra, ami a jelek szerint sose fog már eljönni. (Vagy ki tudja, talán majd mégis...)*
//Régebben történt//
*Tény és való, hogy nem jegyzetel - ahhoz nem ártana írni-olvasni tudni, ami Mykaelnek csak nagyon alapvető szinten megy. Viszont a fiú tekintetében érdeklődés csillog, tehát a vén gnóm szavai nem mennek kárba.
Bólogatva hallgatja az öreget, majd így szól.*
- És ezek a növények, amikről beszélsz, ezek frissen kellenek? Vagy ha szedek belőle és mondjuk kiszárítom a leveleket, és úgy elteszem, akkor az is működik, ugye? Van valami különleges módja annak, hogy ezeket a virágokat, leveleket, miegymást hogyan kell tárolni, hogyan kell főzetet csinálni belőlük?
*kérdi aztán. Komolyan fontolgatja, hogy valamikor majd eltölt pár napot az erdőben, és akkor begyűjt ezekből a növényekből egy-egy adagot, csak hogy legyen nála kéznél minden, ami kellhet.
Nagyon készül fejben egy olyan háborúra, ami a jelek szerint sose fog már eljönni. (Vagy ki tudja, talán majd mégis...)*
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-14 22:02:27
Üzenet elküldve: 2025-09-14 22:02:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Régebben történt//
* Úgy tűnik, hogy a kiégetés során egyetértenek, viszont újabb kérdéseket kap az idős gnóm, amin gondolkodik egy kicsit, mielőtt válaszolna. Ismét rendezi a gondolatait, és próbálja egy laikus számára is érthetően elmondani azokat a dolgokat, amikre hosszú évek és nehéz, fájdalmas tapasztalatok árán tett szert. *
- Ha a kiégetéshez fordulsz, mint segítség, azt azért teszed, mert nincs más módszer, amit használni tudnál. * Vonja meg végül a vállát, miközben az asztalon egyensúlyozza a korsót, próbál egy olyan pontot találni, amin megáll úgy, hogy félig döntött állapotban van. Sikertelen, de legalább zavaró próbálkozások ezek. *
- Azzal, hogy égési sérülést okozol, valóban elképzelhető, hogy különböző fertőzések jelennek meg. Viszont a betegnek így van esélye a túlélésre, a gyors elvérzés helyett. A folyóparton szedhető fehér Quartan bogyóinak leve borogatásként használva remekül segítenek abban, hogy ennek az esélyeit csökkentsd. Úgy néz ki, mint a hófehér orgona. Nagyon sok virág, rendezett formában, kúp alakú dolgot formáz. Ha látsz ilyen fa és bokor kereszteződést, aminek a gyökerei a vízbe nyúlnak, akkor megtaláltad amit keresel. Napos tymkolt is használhatsz, ha kenőcsöt készítesz. * Magyarázza az öreg, bár látja, hogy Mykael nem igazán jegyzetel, ezért kezdi úgy érezni, hogy feleslegesen járatja a száját, úgyis el fogja felejteni a kölyök. *
//Régebben történt//
* Úgy tűnik, hogy a kiégetés során egyetértenek, viszont újabb kérdéseket kap az idős gnóm, amin gondolkodik egy kicsit, mielőtt válaszolna. Ismét rendezi a gondolatait, és próbálja egy laikus számára is érthetően elmondani azokat a dolgokat, amikre hosszú évek és nehéz, fájdalmas tapasztalatok árán tett szert. *
- Ha a kiégetéshez fordulsz, mint segítség, azt azért teszed, mert nincs más módszer, amit használni tudnál. * Vonja meg végül a vállát, miközben az asztalon egyensúlyozza a korsót, próbál egy olyan pontot találni, amin megáll úgy, hogy félig döntött állapotban van. Sikertelen, de legalább zavaró próbálkozások ezek. *
- Azzal, hogy égési sérülést okozol, valóban elképzelhető, hogy különböző fertőzések jelennek meg. Viszont a betegnek így van esélye a túlélésre, a gyors elvérzés helyett. A folyóparton szedhető fehér Quartan bogyóinak leve borogatásként használva remekül segítenek abban, hogy ennek az esélyeit csökkentsd. Úgy néz ki, mint a hófehér orgona. Nagyon sok virág, rendezett formában, kúp alakú dolgot formáz. Ha látsz ilyen fa és bokor kereszteződést, aminek a gyökerei a vízbe nyúlnak, akkor megtaláltad amit keresel. Napos tymkolt is használhatsz, ha kenőcsöt készítesz. * Magyarázza az öreg, bár látja, hogy Mykael nem igazán jegyzetel, ezért kezdi úgy érezni, hogy feleslegesen járatja a száját, úgyis el fogja felejteni a kölyök. *
1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-08 21:21:02
Üzenet elküldve: 2025-09-08 21:21:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Régebben történt//
*Tény és való, van amit megkérdőjelez. Nem látta Vasbordát gyógyítani, nem látta a sebeket, amiket ellátott, nem látta a gyógyulást, amit elért. A zsoldosok között felnőve rengeteg sérülést látott és rengeteg módját a gyógyításnak. Közöttük rengeteg kóklert. Az öreg ránézésre nem tűnik soknak, de ha a hivatásáról beszél, akkor láthatóan nem egy vén iszákos. Ezért odafigyel a szavaira és meglehet, hogy ki is fogja próbálni a praktikáit.
Aztán szóba kerül a sebek varrása, kiégetése. Egyetértőn bólogat. Ilyesmit is látott.*
- Igen, a kiégetés sokszor segít, megállítja a vérzést. De aztán lehet belőle gond. A kiégetett sebek eléggé könnyen sérülnek újra, meg el is tudnak fertőződni. És olyat is láttam, akinek... hát, túlégették? Túlégették a sebét. És aztán ebből lett a baj, tönkre ment bele a lába, lesántult, el is esett nem sokkal később egy csatában.
*vesz el kicsit a sztoriban, majd a lényegre tér.*
- Szóval, ha kiégetsz egy sebet, mire ügyelsz? És hogyan ápolod?
*kérdi végül.*
//Régebben történt//
*Tény és való, van amit megkérdőjelez. Nem látta Vasbordát gyógyítani, nem látta a sebeket, amiket ellátott, nem látta a gyógyulást, amit elért. A zsoldosok között felnőve rengeteg sérülést látott és rengeteg módját a gyógyításnak. Közöttük rengeteg kóklert. Az öreg ránézésre nem tűnik soknak, de ha a hivatásáról beszél, akkor láthatóan nem egy vén iszákos. Ezért odafigyel a szavaira és meglehet, hogy ki is fogja próbálni a praktikáit.
Aztán szóba kerül a sebek varrása, kiégetése. Egyetértőn bólogat. Ilyesmit is látott.*
- Igen, a kiégetés sokszor segít, megállítja a vérzést. De aztán lehet belőle gond. A kiégetett sebek eléggé könnyen sérülnek újra, meg el is tudnak fertőződni. És olyat is láttam, akinek... hát, túlégették? Túlégették a sebét. És aztán ebből lett a baj, tönkre ment bele a lába, lesántult, el is esett nem sokkal később egy csatában.
*vesz el kicsit a sztoriban, majd a lényegre tér.*
- Szóval, ha kiégetsz egy sebet, mire ügyelsz? És hogyan ápolod?
*kérdi végül.*
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-06 12:05:47
Üzenet elküldve: 2025-09-06 12:05:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Régebben történt//
* Bár látja, hogy a fiatal harcos nem teljesen hisz neki, nem bizonygatja az igazát. Az asztal egyik oldalán százhúsz évnyi tapasztalat, a másik oldalon pedig az ifjonti meggyőződés abban, hogy mindent jobban tud. Vasborda elég tapasztalattal bír ahhoz, hogy tudja, nem nyerhet ebben a versenyben. Ellenben annak már igazán örül, amikor a sör megjelenik előtte, boldogan iszik is le belőle gyorsan, mielőtt kárba menne. *
- Sebvarrás, na az egy nehéz eset. * Gondolkodik el a gnóm, miközben azon töri a fejét, hogy mennyit és hogyan mondjon el ahhoz, hogy ne okozzon több bajt a tapasztalatlanság, mintha hagyná a fenébe. *
- Egyrészt, ugye, a legjobb módszer a varázsital, továbbra is. Ha az nincs kéznél, és muszáj ellátni a sebet, akkor a legjobb, amit tehetsz, hogy tüzet raksz, és egy vasat melegítesz fel. Mindegy, hogy tőrt vagy kardot, az a lényeg, hogy elég nagy legyen. Égesd ki a sebet jó alaposan, ezzel a vérzés is eláll. A test nem egy ruha, hogy bárki csak úgy megfoltozhatja. Ha nem elég tiszta a seb, ha nem tudod mit csinálsz, és nincs a kezedben elég tapasztalat, akkor csak többet rontasz a helyzeten, mint segítesz. Hidd el fiam, a legbiztosabb módszer, ha kiégeted a fenébe.
//Régebben történt//
* Bár látja, hogy a fiatal harcos nem teljesen hisz neki, nem bizonygatja az igazát. Az asztal egyik oldalán százhúsz évnyi tapasztalat, a másik oldalon pedig az ifjonti meggyőződés abban, hogy mindent jobban tud. Vasborda elég tapasztalattal bír ahhoz, hogy tudja, nem nyerhet ebben a versenyben. Ellenben annak már igazán örül, amikor a sör megjelenik előtte, boldogan iszik is le belőle gyorsan, mielőtt kárba menne. *
- Sebvarrás, na az egy nehéz eset. * Gondolkodik el a gnóm, miközben azon töri a fejét, hogy mennyit és hogyan mondjon el ahhoz, hogy ne okozzon több bajt a tapasztalatlanság, mintha hagyná a fenébe. *
- Egyrészt, ugye, a legjobb módszer a varázsital, továbbra is. Ha az nincs kéznél, és muszáj ellátni a sebet, akkor a legjobb, amit tehetsz, hogy tüzet raksz, és egy vasat melegítesz fel. Mindegy, hogy tőrt vagy kardot, az a lényeg, hogy elég nagy legyen. Égesd ki a sebet jó alaposan, ezzel a vérzés is eláll. A test nem egy ruha, hogy bárki csak úgy megfoltozhatja. Ha nem elég tiszta a seb, ha nem tudod mit csinálsz, és nincs a kezedben elég tapasztalat, akkor csak többet rontasz a helyzeten, mint segítesz. Hidd el fiam, a legbiztosabb módszer, ha kiégeted a fenébe.
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-06 09:23:59
Üzenet elküldve: 2025-09-06 09:23:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Régebben történt//
*Megvakarja az üstökét, ahogy elgondolkodik az öreg válaszán. Sokat járva az erdőt, nagyon sokat tud a méhekről. Csípték már meg bőven ahhoz, hogy tartson tőlük és messzire kerülje őket. És tudja, hogy az ételt, vizet, azt nagyon könnyen kiszimatolják. Ezért nem hiszi, hogy akármennyi réteg kötés meggátolná őket abban, hogy megérezzék a mézet. Habár... ha a kötést kívülről valami másfajta szaggal elfedné... ezen majd még el kell gondolkodnia.
Közben Vasborda jelzi, hogy kiürült a korsója. Mykael előtt ott van még a saját, második itala. Ő nem tud, nem is akar ilyen ütemben vedelni. De int a csaposnak, hogy egy korsóval jöhet még, és a gnómnak nem is kell rá sokat várnia, hamarosan ott van az orra előtt az újabb, színültig töltött kupa.*
- Egészségünkre!
*emeli koccintásra a sajátját, és iszik is belőle, igaz, csak úgy a harmadát pusztítja el. Aztán letörli a habot a szájáról és így folytatja.*
- Na és mi a helyzet a sebvarrással? Olyat csináltál már? Mi kell hozzá?
*kérdezősködik tovább.*
//Régebben történt//
*Megvakarja az üstökét, ahogy elgondolkodik az öreg válaszán. Sokat járva az erdőt, nagyon sokat tud a méhekről. Csípték már meg bőven ahhoz, hogy tartson tőlük és messzire kerülje őket. És tudja, hogy az ételt, vizet, azt nagyon könnyen kiszimatolják. Ezért nem hiszi, hogy akármennyi réteg kötés meggátolná őket abban, hogy megérezzék a mézet. Habár... ha a kötést kívülről valami másfajta szaggal elfedné... ezen majd még el kell gondolkodnia.
Közben Vasborda jelzi, hogy kiürült a korsója. Mykael előtt ott van még a saját, második itala. Ő nem tud, nem is akar ilyen ütemben vedelni. De int a csaposnak, hogy egy korsóval jöhet még, és a gnómnak nem is kell rá sokat várnia, hamarosan ott van az orra előtt az újabb, színültig töltött kupa.*
- Egészségünkre!
*emeli koccintásra a sajátját, és iszik is belőle, igaz, csak úgy a harmadát pusztítja el. Aztán letörli a habot a szájáról és így folytatja.*
- Na és mi a helyzet a sebvarrással? Olyat csináltál már? Mi kell hozzá?
*kérdezősködik tovább.*
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-05 20:01:15
Üzenet elküldve: 2025-09-05 20:01:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Régebben történt//
* A kérdésre felnevet. *
- Keeheehee. A méhek meg a legyek amúgy is körülöttünk donganak, mindegy mit csinálsz, nem igaz? Egyébként meg csak a kötés azon részét mézezed össze, ami közvetlenül a sebre kerül. Kívül már egyszerű kötés van, mire elégszer körbetekerted. A sebre is megy a légy, egy kis méz nem árt meg senkinek. * Legyint az öreg gnóm, nem látszik rajta, hogy zavarná az, hogy megkérdőjelezik a tudását. Az, hogy üres a korsója, már sokkal inkább okoz neki bosszúságot. *
- Finom ez a serital, drága fiam, lennél olyan jó, hogy vennél nekem még egyet? Kiszárad a szám ettől a sok beszédtől, keeheehee. * Zárja egész szép keretes szerkezetbe a mondandóját a két nevetéssel. Amennyien a harcos nem rest meghívni egy újabb italra, felélénkülve válaszol a kérdésre. *
- Most mondtam drága fiam, hogy a kosz bizony komisz dolgokat művel a sebbel, nem figyelsz? * Dorgálja a bácsi kedvesen, a fejét csóválva. * Nem szeretem ismételni magamat, de igen, a kosz rossz. Ezért tiszta az én kezem is állandóan, nézd meg.
* Ezzel a felszólítással dugja ujjait a férfi szeme elé, ha akarja. Valóban, még a körme alatt sincs kosz, ami nem sokakra jellemző még a városban sem, főleg nem a kikötőben. *
//Régebben történt//
* A kérdésre felnevet. *
- Keeheehee. A méhek meg a legyek amúgy is körülöttünk donganak, mindegy mit csinálsz, nem igaz? Egyébként meg csak a kötés azon részét mézezed össze, ami közvetlenül a sebre kerül. Kívül már egyszerű kötés van, mire elégszer körbetekerted. A sebre is megy a légy, egy kis méz nem árt meg senkinek. * Legyint az öreg gnóm, nem látszik rajta, hogy zavarná az, hogy megkérdőjelezik a tudását. Az, hogy üres a korsója, már sokkal inkább okoz neki bosszúságot. *
- Finom ez a serital, drága fiam, lennél olyan jó, hogy vennél nekem még egyet? Kiszárad a szám ettől a sok beszédtől, keeheehee. * Zárja egész szép keretes szerkezetbe a mondandóját a két nevetéssel. Amennyien a harcos nem rest meghívni egy újabb italra, felélénkülve válaszol a kérdésre. *
- Most mondtam drága fiam, hogy a kosz bizony komisz dolgokat művel a sebbel, nem figyelsz? * Dorgálja a bácsi kedvesen, a fejét csóválva. * Nem szeretem ismételni magamat, de igen, a kosz rossz. Ezért tiszta az én kezem is állandóan, nézd meg.
* Ezzel a felszólítással dugja ujjait a férfi szeme elé, ha akarja. Valóban, még a körme alatt sincs kosz, ami nem sokakra jellemző még a városban sem, főleg nem a kikötőben. *
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-04 19:55:02
Üzenet elküldve: 2025-09-04 19:55:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Régebben történt//
*Bólogatva hallgatja Vasborda szavait. Csak akkor szalad fel a szemöldöke, amikor a gnóm a mézet emlegeti.*
- Mézzel? És nem tartasz attól, hogy folyton körülötted donganak a méhek, meg a legyek?
*kérdi. Sok időt - élete nagyobb részét - töltötte erdős vidékeken, meg nevenincs falvakban, épp elég bogárral találkozott élete során.
Később a sebek elfertőződése merül még fel, és ennek megelőzése.*
- Ismerem ezeket a növékenyeket, de nem tudtam, hogy ilyesmire jó. Arról is hallottam már, hogy a sebeket nem szabad elkoszolni. Mármint koszos rongyba ne tekerjük. Van, aki szerint a kezünknek is tisztának kellene lennie mindig. Ebben van valami igazság?
*kérdi aztán.*
//Régebben történt//
*Bólogatva hallgatja Vasborda szavait. Csak akkor szalad fel a szemöldöke, amikor a gnóm a mézet emlegeti.*
- Mézzel? És nem tartasz attól, hogy folyton körülötted donganak a méhek, meg a legyek?
*kérdi. Sok időt - élete nagyobb részét - töltötte erdős vidékeken, meg nevenincs falvakban, épp elég bogárral találkozott élete során.
Később a sebek elfertőződése merül még fel, és ennek megelőzése.*
- Ismerem ezeket a növékenyeket, de nem tudtam, hogy ilyesmire jó. Arról is hallottam már, hogy a sebeket nem szabad elkoszolni. Mármint koszos rongyba ne tekerjük. Van, aki szerint a kezünknek is tisztának kellene lennie mindig. Ebben van valami igazság?
*kérdi aztán.*
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-02 17:25:29
Üzenet elküldve: 2025-09-02 17:25:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Régebben történt//
* A kérdésre az ajkait cuppogtatva gondolkodik kicsit, hümmög hozzá, majd megvonja a vállát. *
- Ha neked így, jó, akkor legyen így. Én az első néhány napban levegőn hagynám, napjában többször kenegetve. Utána, amikor már elkezdődnek a gyógyulási folyamatok, kötszerrel kötném be, mert nem vagyunk állatok. Ha mézet kensz a kötésre, akkor nem ragad bele a sebbe. Ha kell, akkor gyantával rögzíteném a kötést. Naponta cserélném, minden alkalommal újrakenve. De ez én vagyok. * Fejti ki, hogy ő mit csinálna ezzel a sérüléssel. Azt, hogy mit kenne rá, már korábban elmondta.
A következő hosszas beszés hosszas ivással is jár, ez alatt a harcos felteszi további kérdéseit, amire az öreg gnóm bólint. *
- Nem csak a gallyaktól, de attól is. Ha a kosz bejut a sebbe, akkor ott gonosz dolgokat tud csinálni. Ezért használunk a fertőtlenítésre alkoholt. A vörösbor a legjobb, de ha az nincs, használhatsz pálinkát is. Ha megtörténik a szorítás, fontos még, hogy felemeljük a végtagot. Csökken a vérzés ereje, ezáltal hatásosabb a kötés. Ha nincs nálatok vérfű, se varázsital, próbálkozhattok mással is. Só, ecet, ezek is segíthetnek. Türkiz fátyolként függ a fákon az Észak Reménye, ezt is használhatjátok mint kötszer, segíti a gyógyulást. Ha a beteg lázas lesz, a szántóföldeken jól ismert Keresztes Ulsga halványlila virágának a préselt levét itassátok meg vele.
//Régebben történt//
* A kérdésre az ajkait cuppogtatva gondolkodik kicsit, hümmög hozzá, majd megvonja a vállát. *
- Ha neked így, jó, akkor legyen így. Én az első néhány napban levegőn hagynám, napjában többször kenegetve. Utána, amikor már elkezdődnek a gyógyulási folyamatok, kötszerrel kötném be, mert nem vagyunk állatok. Ha mézet kensz a kötésre, akkor nem ragad bele a sebbe. Ha kell, akkor gyantával rögzíteném a kötést. Naponta cserélném, minden alkalommal újrakenve. De ez én vagyok. * Fejti ki, hogy ő mit csinálna ezzel a sérüléssel. Azt, hogy mit kenne rá, már korábban elmondta.
A következő hosszas beszés hosszas ivással is jár, ez alatt a harcos felteszi további kérdéseit, amire az öreg gnóm bólint. *
- Nem csak a gallyaktól, de attól is. Ha a kosz bejut a sebbe, akkor ott gonosz dolgokat tud csinálni. Ezért használunk a fertőtlenítésre alkoholt. A vörösbor a legjobb, de ha az nincs, használhatsz pálinkát is. Ha megtörténik a szorítás, fontos még, hogy felemeljük a végtagot. Csökken a vérzés ereje, ezáltal hatásosabb a kötés. Ha nincs nálatok vérfű, se varázsital, próbálkozhattok mással is. Só, ecet, ezek is segíthetnek. Türkiz fátyolként függ a fákon az Észak Reménye, ezt is használhatjátok mint kötszer, segíti a gyógyulást. Ha a beteg lázas lesz, a szántóföldeken jól ismert Keresztes Ulsga halványlila virágának a préselt levét itassátok meg vele.
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-01 18:39:45
Üzenet elküldve: 2025-09-01 18:39:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Régebben történt//
*Kíváncsian hallgatja az öreg gnóm elemzését a kenőcsről. Neki megvan a recept, felírta, hiszen mint reménybeli tetováló, neki is el kell majd látnia ügyfelei bőrét. De ezt nem teszi szóvá, inkább érdeklődve hallgatja, hogyan kezelné Vasborda.*
- Na és te hogyan csinálnád?
*kérdi aztán, de azért persze hagyja, hadd igyon először a gnóm.
Mikor aztán a vágott seb kezelése merül fel, akkor bólogat.*
- A szorítókötésről beszélsz. Ismerem. Láttam nem egyszer, hogy csinálják. De elég gyakran lett lázas a beteg és a seb gyulladásnak indult. Volt, hogy el is vitte a sebesültet. Az mitől lehetett? Csak attól, hogy gallyat használtak? Valami baja van a sebeknek a fával?
*kérdi, amikor Vasborda könnyen leszűrheti: Mykael ugyanúgy nincs tisztában a sebek koszolódásának problémájával, ahogyan azok se voltak, akiket látott sebet kezelni.*
//Régebben történt//
*Kíváncsian hallgatja az öreg gnóm elemzését a kenőcsről. Neki megvan a recept, felírta, hiszen mint reménybeli tetováló, neki is el kell majd látnia ügyfelei bőrét. De ezt nem teszi szóvá, inkább érdeklődve hallgatja, hogyan kezelné Vasborda.*
- Na és te hogyan csinálnád?
*kérdi aztán, de azért persze hagyja, hadd igyon először a gnóm.
Mikor aztán a vágott seb kezelése merül fel, akkor bólogat.*
- A szorítókötésről beszélsz. Ismerem. Láttam nem egyszer, hogy csinálják. De elég gyakran lett lázas a beteg és a seb gyulladásnak indult. Volt, hogy el is vitte a sebesültet. Az mitől lehetett? Csak attól, hogy gallyat használtak? Valami baja van a sebeknek a fával?
*kérdi, amikor Vasborda könnyen leszűrheti: Mykael ugyanúgy nincs tisztában a sebek koszolódásának problémájával, ahogyan azok se voltak, akiket látott sebet kezelni.*
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-01 00:24:41
Üzenet elküldve: 2025-09-01 00:24:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Régebben történt//
* Az öreg alkoholista figyelmesen hallgatja, hogy miként kezelték le a tetoválást, majd egyetértően bólint. *
- Ha értett hozzá, akkor valószínűleg napos tymkol és vízi rysha volt, barna gbolissal összekeverne. * Jegyzi meg mintegy mellékesen, hiszen ő ezt használná. Gyulladáscsökkentő hatású kenőcs, ami segíti a sebgyógyulást. Valóban, ilyesmire nem használna zöld italt, főleg azért, mert nem tudja, hogy a varázsital hogyan reagálna a bőr alá juttatott tintára. *
- A leveleket gondolom előtte lefőzte, nehogy fertőzést vigyen a sebbe. Nem rossz megoldás, bár én személy szerint nem kedvelem ezt a fajta megoldást. * Tesz egy újabb megjegyzést, a kart figyelve. Látszik rajta, hogy ha tehetné, akkor lebontaná az egészet, és saját maga által a legjobbnak tartott módszerrel újrakötné. De nem teszi, mert nem ez most a dolga, és egyébként sincsenek nála a gyógynövények, amik kellenének.
A bájital, amit Mykael lát, ha jobban megnéz, szintén nem világoszöld. A smaragdzöld, amit a gnóm mutat, a legerősebb zöld bájitalok közé tartozik, és ez színén is látszik, ha valaki tudja, hogy mit kell nézni. *
- Egészségünkre! * Hajol olyan közel a gnóm, amennyire öreg, és rövid teste engedi. Ha Mykael koccintani szeretne, akkor neki kell jobban előre hajolni, és amint ez megtörténik, az öreg boldogan kortyol bele az italba. Jóleső cuppogással emeli el az ajkaitól, majd rögtön vissza, hogy igyon még pár kortyot. Láthatóan igazán szereti a sörnek az ízét, mert még harmadszorra is visszateszi a szájához, mielőtt visszatenné az asztalra a félig üres korsót. *
- Komoly kérdés ez, és túl sok benne a változó. * Csóválja meg a fejét a gnóm, láthatóan bosszús a dolog miatt. Ezek után felhúzza a lábát, és ha a kardforgató közel hajol, akkor láthatja, hogy mutogatni kezd rajta. *
- Ha itt vágja el, és a vérzés olyan erős, mintha boroshordónak vágták volna el a csapját, és nincs nálad zöld ital, akkor gyorsan kezdj el vele beszélni, mert utolsó perceidet töltöd vele. * Mutatja a combján, egészen közel a csípőhöz, hogy milyen sérülésre gondol. * Ha viszont itt lentebb, és a vérzés nem erősebb, mintha egy palackból folyna kifelé, akkor még van remény. A lényeg fiam, hogy minden esetben őrizd meg a hidegvéred.
* Kezd bele a leckébe, és rendkívüli hidegvérről tesz tanúbizonyságot, ahogy ismét az italba kortyol. *
- Fogj kötelet, vagy tépj szét egy inget, és ha van nálad, akkor egy vadászkést, vagy ahhoz hasonlót. A lényeg, hogy tokban legyen, mert ha a pengét nyomod oka, azzal ártasz, nem segítesz, keeheehee. Ha más nincs, egy erősebb ág is megteszi, bár ez esetben a fertőzés komoly kockázatának lesz kitéve a barátod. Na, az a lényeg, hogy legyen valami kicsi és kemény, amit a seb fölött hozzá nyomhass, és a kötéllel, vagy inganyaggal rögzíthess. Úgy szorítsd meg, mint kisasszony a fűzőjét, és még jobban. Ha látod, hogy a vérzés csillapodik, jó úton vagy. Amennyiben van a közelben város, egyből induljatok, nincs vesztegetni való idő. Ha túl messze van, akkor pedig virágokat kezdhettek keresni. Vérfűt akartok, a színe mint a vér, erről kapta a nevét, és úgy néz ki a virága, mint egy lándzsa. Ebből főzzetek teát, és azt itassátok meg vele. Ez ad nektek néhány órát, amíg elkészíthettek egy kenőcsöt, és egy másik teát.
//Régebben történt//
* Az öreg alkoholista figyelmesen hallgatja, hogy miként kezelték le a tetoválást, majd egyetértően bólint. *
- Ha értett hozzá, akkor valószínűleg napos tymkol és vízi rysha volt, barna gbolissal összekeverne. * Jegyzi meg mintegy mellékesen, hiszen ő ezt használná. Gyulladáscsökkentő hatású kenőcs, ami segíti a sebgyógyulást. Valóban, ilyesmire nem használna zöld italt, főleg azért, mert nem tudja, hogy a varázsital hogyan reagálna a bőr alá juttatott tintára. *
- A leveleket gondolom előtte lefőzte, nehogy fertőzést vigyen a sebbe. Nem rossz megoldás, bár én személy szerint nem kedvelem ezt a fajta megoldást. * Tesz egy újabb megjegyzést, a kart figyelve. Látszik rajta, hogy ha tehetné, akkor lebontaná az egészet, és saját maga által a legjobbnak tartott módszerrel újrakötné. De nem teszi, mert nem ez most a dolga, és egyébként sincsenek nála a gyógynövények, amik kellenének.
A bájital, amit Mykael lát, ha jobban megnéz, szintén nem világoszöld. A smaragdzöld, amit a gnóm mutat, a legerősebb zöld bájitalok közé tartozik, és ez színén is látszik, ha valaki tudja, hogy mit kell nézni. *
- Egészségünkre! * Hajol olyan közel a gnóm, amennyire öreg, és rövid teste engedi. Ha Mykael koccintani szeretne, akkor neki kell jobban előre hajolni, és amint ez megtörténik, az öreg boldogan kortyol bele az italba. Jóleső cuppogással emeli el az ajkaitól, majd rögtön vissza, hogy igyon még pár kortyot. Láthatóan igazán szereti a sörnek az ízét, mert még harmadszorra is visszateszi a szájához, mielőtt visszatenné az asztalra a félig üres korsót. *
- Komoly kérdés ez, és túl sok benne a változó. * Csóválja meg a fejét a gnóm, láthatóan bosszús a dolog miatt. Ezek után felhúzza a lábát, és ha a kardforgató közel hajol, akkor láthatja, hogy mutogatni kezd rajta. *
- Ha itt vágja el, és a vérzés olyan erős, mintha boroshordónak vágták volna el a csapját, és nincs nálad zöld ital, akkor gyorsan kezdj el vele beszélni, mert utolsó perceidet töltöd vele. * Mutatja a combján, egészen közel a csípőhöz, hogy milyen sérülésre gondol. * Ha viszont itt lentebb, és a vérzés nem erősebb, mintha egy palackból folyna kifelé, akkor még van remény. A lényeg fiam, hogy minden esetben őrizd meg a hidegvéred.
* Kezd bele a leckébe, és rendkívüli hidegvérről tesz tanúbizonyságot, ahogy ismét az italba kortyol. *
- Fogj kötelet, vagy tépj szét egy inget, és ha van nálad, akkor egy vadászkést, vagy ahhoz hasonlót. A lényeg, hogy tokban legyen, mert ha a pengét nyomod oka, azzal ártasz, nem segítesz, keeheehee. Ha más nincs, egy erősebb ág is megteszi, bár ez esetben a fertőzés komoly kockázatának lesz kitéve a barátod. Na, az a lényeg, hogy legyen valami kicsi és kemény, amit a seb fölött hozzá nyomhass, és a kötéllel, vagy inganyaggal rögzíthess. Úgy szorítsd meg, mint kisasszony a fűzőjét, és még jobban. Ha látod, hogy a vérzés csillapodik, jó úton vagy. Amennyiben van a közelben város, egyből induljatok, nincs vesztegetni való idő. Ha túl messze van, akkor pedig virágokat kezdhettek keresni. Vérfűt akartok, a színe mint a vér, erről kapta a nevét, és úgy néz ki a virága, mint egy lándzsa. Ebből főzzetek teát, és azt itassátok meg vele. Ez ad nektek néhány órát, amíg elkészíthettek egy kenőcsöt, és egy másik teát.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1811-1830