Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-12 09:32:02
Üzenet elküldve: 2023-01-12 09:32:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
// Nälahye Läinaleia, Sorelvyth Salvas////
*Leon már éppen ülne le, hogy dolga végeztével megigyon még egy pohárral a borból, amit nemrég hozott, de elhangzanak olyan mondatok, amiken rágódhat magában. A részegnek tűnő lány azt állítja, hogy nincsenek velük férfiak.* ~Akkor ki futtatja őket?~ *Ötlik fel benne a kérdés és már azon is elgondolkozik, hogy fel is tegye ezt a lányoknak, amikor azok már régen kifelé tartanak, méghozzá mindenféle magyarázkodás közepette, aminek a felét fel sem veszi, a másik felét meg alig érti, hiszen a másik éppen húzkodja kifelé az egyiket és így biztos nehezére esik a beszéd. Aztán látja a villanást, de még hátra sem kell lépnie ahhoz, hogy tudja, hogy a fegyver nem fogja eltalálni.*
-Oh, dobálózunk? Dobálózunk? *Csettint egyet a nyelvével és lehajol a késért, hogy felvegye és első gondolata az, hogy visszahajítsa és beleállítsa a pofázó lány arcába, de erre nem kerül sor, mert mire feláll, már ki is kerültek az ajtón kívülre, ahol még látja, hogy a fekete hajú egy irgalmatlan pofont kever le a másiknak.*
-Bocsánatkérés elfogadva. *Azonban egyvalamire még kíváncsi. Nevezetesen arra, hogy tényleg nincsenek-e velük férfiak. Szóval a kést fogja meg rendesen, a kardját pedig elengedi. Ismeri magát, tudja, hogyha a mesterkardot előhúzná a hüvelyéből, valószínűleg mind a két lány holtan végezné, neki pedig nem ez a célja jelenleg, még ha elég mókásnak is hangzik. Ezzel kilép az ajtón, és ha ott találja őket még a közelben, akkor megpróbálja egy jól irányzott rúgással harcképtelenné tenni a vöröshajút, akivel nincs már dolga. Nem rúg teljes lendülettel, de ha eltalálja, akkor annak elégnek kell lennie ahhoz, hogy a lány jó időre kiessen a csevegésből.*
-Beszélgessünk! Nem akarok bajt, csak kérdezni, jó?
*Leon már éppen ülne le, hogy dolga végeztével megigyon még egy pohárral a borból, amit nemrég hozott, de elhangzanak olyan mondatok, amiken rágódhat magában. A részegnek tűnő lány azt állítja, hogy nincsenek velük férfiak.* ~Akkor ki futtatja őket?~ *Ötlik fel benne a kérdés és már azon is elgondolkozik, hogy fel is tegye ezt a lányoknak, amikor azok már régen kifelé tartanak, méghozzá mindenféle magyarázkodás közepette, aminek a felét fel sem veszi, a másik felét meg alig érti, hiszen a másik éppen húzkodja kifelé az egyiket és így biztos nehezére esik a beszéd. Aztán látja a villanást, de még hátra sem kell lépnie ahhoz, hogy tudja, hogy a fegyver nem fogja eltalálni.*
-Oh, dobálózunk? Dobálózunk? *Csettint egyet a nyelvével és lehajol a késért, hogy felvegye és első gondolata az, hogy visszahajítsa és beleállítsa a pofázó lány arcába, de erre nem kerül sor, mert mire feláll, már ki is kerültek az ajtón kívülre, ahol még látja, hogy a fekete hajú egy irgalmatlan pofont kever le a másiknak.*
-Bocsánatkérés elfogadva. *Azonban egyvalamire még kíváncsi. Nevezetesen arra, hogy tényleg nincsenek-e velük férfiak. Szóval a kést fogja meg rendesen, a kardját pedig elengedi. Ismeri magát, tudja, hogyha a mesterkardot előhúzná a hüvelyéből, valószínűleg mind a két lány holtan végezné, neki pedig nem ez a célja jelenleg, még ha elég mókásnak is hangzik. Ezzel kilép az ajtón, és ha ott találja őket még a közelben, akkor megpróbálja egy jól irányzott rúgással harcképtelenné tenni a vöröshajút, akivel nincs már dolga. Nem rúg teljes lendülettel, de ha eltalálja, akkor annak elégnek kell lennie ahhoz, hogy a lány jó időre kiessen a csevegésből.*
-Beszélgessünk! Nem akarok bajt, csak kérdezni, jó?
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-12 08:27:30
Üzenet elküldve: 2023-01-12 08:27:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Leon Descobrat, Nälahye Läinaleia//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
- A lány részeg, uram. Elnézését kérjük a kellemetlenségért.
* A férfi stílusa nagyon nem tetszik neki, így bár a szavai udvariasak, és kellemes mosoly ül az arcán, a szeme jéghidegen csillog. *
~ Ezért a borért ugyan nem kár kedvesem, de te tudod. ~
- Ön is félreért minket uram. Vagy inkább rosszul ítél. További kellemes estét.
~ Faszfej. ~
* A mézesmázasság és színlelt borgőz valahogy menet közben kophatott le róla. Hangja és tekintete egyaránt szigorú. *
- Shhh. Leia, maradj szépen nyugton.
* Sziszegi és kicsit megropogtatja az ujjainak ízületeit a markában. *
~ Így is elég nagy szartengerben vagyunk. Adjunk hálát, hogy legalább nem hullámzik. ~
* Megragadja a vöröst és kifelé kezdi taszigálni a tavernából. Már csak azt kellene kitalálnia, hogy hozza helyre a lányt. Ha valóban valami került az italába, ismerve ezeket a szereket, valószínűleg hamarosan kidől. *
~ Na az lesz aztán a nagyszerű, egy ájult nővel a Kikötőben. ~
* Már majdnem elérik a kijáratot, amikor az átkozott nőszemély, valahogyan előkapar egy apró tőrt és elhajítja. Sorel még a lélegzetét is visszafojtja, de az ívből látja, hogy ez nem talál majd el senkit. Maximum néhány önérzetet, de azt nagyon. A sötét fickóra sandít. *
~ Valószínűleg az övét. ~
* Bosszúsan szusszan egyet és saját magához támasztja a vöröst, míg a másik kezét békéltető mozdulattal felemeli Leon és mindenki más felé. *
- Elnézést. Ez csak úgy... megtörtént. Őt pedig... intézem.
* Hangja rettenetesen fásultan cseng. A tőrre pillant, de aztán úgy dönt, ott rohad el, ahol van. Lábával kinyitja az ajtót és kivonszolja Leia-át.
Rezignáltan sóhajt egy nagyot, majd egy irtózatos, lengő pofont ad neki, amitől tervei szerint ki is fekszik. *
A hozzászólás írója (Sorelvyth Salvas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.12 08:29:12
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
- A lány részeg, uram. Elnézését kérjük a kellemetlenségért.
* A férfi stílusa nagyon nem tetszik neki, így bár a szavai udvariasak, és kellemes mosoly ül az arcán, a szeme jéghidegen csillog. *
~ Ezért a borért ugyan nem kár kedvesem, de te tudod. ~
- Ön is félreért minket uram. Vagy inkább rosszul ítél. További kellemes estét.
~ Faszfej. ~
* A mézesmázasság és színlelt borgőz valahogy menet közben kophatott le róla. Hangja és tekintete egyaránt szigorú. *
- Shhh. Leia, maradj szépen nyugton.
* Sziszegi és kicsit megropogtatja az ujjainak ízületeit a markában. *
~ Így is elég nagy szartengerben vagyunk. Adjunk hálát, hogy legalább nem hullámzik. ~
* Megragadja a vöröst és kifelé kezdi taszigálni a tavernából. Már csak azt kellene kitalálnia, hogy hozza helyre a lányt. Ha valóban valami került az italába, ismerve ezeket a szereket, valószínűleg hamarosan kidől. *
~ Na az lesz aztán a nagyszerű, egy ájult nővel a Kikötőben. ~
* Már majdnem elérik a kijáratot, amikor az átkozott nőszemély, valahogyan előkapar egy apró tőrt és elhajítja. Sorel még a lélegzetét is visszafojtja, de az ívből látja, hogy ez nem talál majd el senkit. Maximum néhány önérzetet, de azt nagyon. A sötét fickóra sandít. *
~ Valószínűleg az övét. ~
* Bosszúsan szusszan egyet és saját magához támasztja a vöröst, míg a másik kezét békéltető mozdulattal felemeli Leon és mindenki más felé. *
- Elnézést. Ez csak úgy... megtörtént. Őt pedig... intézem.
* Hangja rettenetesen fásultan cseng. A tőrre pillant, de aztán úgy dönt, ott rohad el, ahol van. Lábával kinyitja az ajtót és kivonszolja Leia-át.
Rezignáltan sóhajt egy nagyot, majd egy irtózatos, lengő pofont ad neki, amitől tervei szerint ki is fekszik. *
A hozzászólás írója (Sorelvyth Salvas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.12 08:29:12
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-12 08:10:24
Üzenet elküldve: 2023-01-12 08:10:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szobában//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy csukódik az ajtó, elégedetten vágja hátra magát az ágyban. Nem lesz olyan nehéz aranyat szereznie... Hisz csak el kell passzolnia a kardot. Utána pedig megint az övé az elf.
Ezen elmélkedik egy darabig a plafont bámulva, majd előkotorja zsebéből a halovány rózsaszín alsóneműt, amit alighanem Ezméé rakott - roppant felelőtlen módon, mint utóbb kiderült - a párnájára. Hálás a gyors szolgáltatásért persze, de a diszkréció hagy némi kívánnivalót maga után.
De nem panaszkodhat. Elnézegeti a bugyogót, még meg is szagolja, habár sok mindent nem érez. Valamiféle rózsaillatot mégiscsak, de ezt valószínűleg csak elméje párosítja most Relaelhez. A gondolat pedig kellően csigázza is.*
-Hmm. *Forgatja a kezei között, majd kikászálódik az ágyból. Számos dolog forog a fejében a lehetőségekkel kapcsolatban. Elhitethetné Myynácskával, hogy megvolt neki a Nagysága. Megmutathatná a srácoknak a Lakónegyedben. Még oda is ajándékozhatná Alissänának, bár emlékei szerint nem hordott fehérneműt. De előbb...
Hirtelen ötlettől vezérelve tolja le nadrágját, hogy árbóca köré csavarja a ruhadarabot és szórakozni kezdjen. Nem nehéz elképzelnie közben, ahogy a Nagyságán ténykedik.*
-Ezt szereted, hmm? *Lelki szemei előtt természetesen roppant könnyű dolga van Relaellel. Úgy fekteti rá az asztalra kezeivel és tépi le a kebleiről a ruhát, mintha ezek a mozdulatok a legtermészetesebbek lenne számára. Még az ujjai között érzett alsóneműt is a hosszúéletű szájába tömködi, miközben magáévá teszi, csak úgy a miheztartás végett. Édes revansnak éli meg ezt a képzelgést, főleg a tegnapiért, s nem is tart túl sokáig az eset. Hamar könnyít magán a kemény padlóra, majd kirázza a bugyogót és elégedetten felsóhajt.
Az igen viseltes rongyot hívja segítségül, majd visszafekszik az ágyba. Zsebébe gyömöszöli az alsóneműt ismét, majd kezeit tarkója alá téve dől le, immáron kitisztult fejjel. Azon elmélkedik, hogyan tudná azt a hülye kardot elpasszolni könnyen...*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.12 08:12:21
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy csukódik az ajtó, elégedetten vágja hátra magát az ágyban. Nem lesz olyan nehéz aranyat szereznie... Hisz csak el kell passzolnia a kardot. Utána pedig megint az övé az elf.
Ezen elmélkedik egy darabig a plafont bámulva, majd előkotorja zsebéből a halovány rózsaszín alsóneműt, amit alighanem Ezméé rakott - roppant felelőtlen módon, mint utóbb kiderült - a párnájára. Hálás a gyors szolgáltatásért persze, de a diszkréció hagy némi kívánnivalót maga után.
De nem panaszkodhat. Elnézegeti a bugyogót, még meg is szagolja, habár sok mindent nem érez. Valamiféle rózsaillatot mégiscsak, de ezt valószínűleg csak elméje párosítja most Relaelhez. A gondolat pedig kellően csigázza is.*
-Hmm. *Forgatja a kezei között, majd kikászálódik az ágyból. Számos dolog forog a fejében a lehetőségekkel kapcsolatban. Elhitethetné Myynácskával, hogy megvolt neki a Nagysága. Megmutathatná a srácoknak a Lakónegyedben. Még oda is ajándékozhatná Alissänának, bár emlékei szerint nem hordott fehérneműt. De előbb...
Hirtelen ötlettől vezérelve tolja le nadrágját, hogy árbóca köré csavarja a ruhadarabot és szórakozni kezdjen. Nem nehéz elképzelnie közben, ahogy a Nagyságán ténykedik.*
-Ezt szereted, hmm? *Lelki szemei előtt természetesen roppant könnyű dolga van Relaellel. Úgy fekteti rá az asztalra kezeivel és tépi le a kebleiről a ruhát, mintha ezek a mozdulatok a legtermészetesebbek lenne számára. Még az ujjai között érzett alsóneműt is a hosszúéletű szájába tömködi, miközben magáévá teszi, csak úgy a miheztartás végett. Édes revansnak éli meg ezt a képzelgést, főleg a tegnapiért, s nem is tart túl sokáig az eset. Hamar könnyít magán a kemény padlóra, majd kirázza a bugyogót és elégedetten felsóhajt.
Az igen viseltes rongyot hívja segítségül, majd visszafekszik az ágyba. Zsebébe gyömöszöli az alsóneműt ismét, majd kezeit tarkója alá téve dől le, immáron kitisztult fejjel. Azon elmélkedik, hogyan tudná azt a hülye kardot elpasszolni könnyen...*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.12 08:12:21
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-11 22:19:04
Üzenet elküldve: 2023-01-11 22:19:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
- Tényleg?
*Meglepi, meg persze el sem hiszi, de nem firtatja. Jellemzően nem hord fehérneműt, ilyen szempontból nem volna hasznos ajándék a számára.*
- Sok sikert akkor hozzá. Négyszáz-ötszáz alatt nem adnám, bár nem tudom milyen áron mozognak pontosan.
*Mesterkardokkal viszont nem jár-kel mindenki, feltételezi, hogy a ritkaságot meg kell fizetni.*
- Ezért. Meg hát valamiből meg kell élni.
*Beszéd közben piszkálgatja körmeit. Látszólag nem viseli meg annyira azért ez az életmód. Persze, sok hátránya van, de előnye is akad, s tagadhatatlanul egész jól keres vele, nem számítva bele az előbb említett ajándékokat.*
- Persze. Nem olyan nagy dolog.
*Megrántja vállait, hiszen tényleg nem érzi annak. Ha pedig azt akarják, hogy itt maradjon biztos neki is biztosítanak szobát, Haldrian pedig nem zavarja különösebben, sőt még szórakoztatja is. De megérti, hogy egy nehéz sorsú kikötői félvérnek ez nagy ajándék lehet.
Már éppen lép ki a szobából, amikor a fattyú még utána szól.*
- Ha szerzel, akkor igen.
*Haldrian még láthatja arcán a megjelenő mosolyt mielőtt becsukja az ajtót, és magára hagyja a fiút. Lefelé menet találkozik a lépcsőn a kisasszonnyal és az egyik új vendéggel, de gondosan ügyel arra, hogy alázatosan lesüsse tekintetét. Nem akar rivalizálást fajtársával, ezért készségesen érezteti a másikkal, hogy nem akarja bitorolni tőle vélt vagy valós hatalmát.*
//Dalthondan//
*Leérve gyorsan felméri a helyzetet, elsők között az ismerős arcokat, például Denjaarét, meg azét a mogorva fickóét, aki most éppen leányokkal beszél. Érzi, hogy ott valami konfliktus van kialakulóban, aminek szórakozott bámulásába kezdene, amikor az egyik leány egy tőrt vesz elő. Meghűl benne a vér.*
- Egek!
*A közelben lévő vörös hajú férfi karjáért nyúl.*
- Kedves uram, jöjjön arrébb, mielőtt baj lesz!
*Rémült tekintete némileg eltúlzott színjáték, valahol pedig ténylegesen rosszat sejt. Bátor és bolond az, aki egy kikötői fogadóban ilyen meggondolatlanul rántja elő fegyverét. Érzi is az indulatokat és a feszültséget, valamint a várakozást, hogy vajon mi fog történni.*
- Még a végén valaki komolyabban megsérül, reméljük nem mi leszünk azok.
*Suttogja, és közelebb hajol, s mit adnak istenek egyébként is mély dekoltázsába ezzel kellemes betekintést enged. Persze ő csak aggódik, semmilyen alantas szándéka nincs, legalábbis egyelőre ezt kívánja elhitetni.*
- Tényleg?
*Meglepi, meg persze el sem hiszi, de nem firtatja. Jellemzően nem hord fehérneműt, ilyen szempontból nem volna hasznos ajándék a számára.*
- Sok sikert akkor hozzá. Négyszáz-ötszáz alatt nem adnám, bár nem tudom milyen áron mozognak pontosan.
*Mesterkardokkal viszont nem jár-kel mindenki, feltételezi, hogy a ritkaságot meg kell fizetni.*
- Ezért. Meg hát valamiből meg kell élni.
*Beszéd közben piszkálgatja körmeit. Látszólag nem viseli meg annyira azért ez az életmód. Persze, sok hátránya van, de előnye is akad, s tagadhatatlanul egész jól keres vele, nem számítva bele az előbb említett ajándékokat.*
- Persze. Nem olyan nagy dolog.
*Megrántja vállait, hiszen tényleg nem érzi annak. Ha pedig azt akarják, hogy itt maradjon biztos neki is biztosítanak szobát, Haldrian pedig nem zavarja különösebben, sőt még szórakoztatja is. De megérti, hogy egy nehéz sorsú kikötői félvérnek ez nagy ajándék lehet.
Már éppen lép ki a szobából, amikor a fattyú még utána szól.*
- Ha szerzel, akkor igen.
*Haldrian még láthatja arcán a megjelenő mosolyt mielőtt becsukja az ajtót, és magára hagyja a fiút. Lefelé menet találkozik a lépcsőn a kisasszonnyal és az egyik új vendéggel, de gondosan ügyel arra, hogy alázatosan lesüsse tekintetét. Nem akar rivalizálást fajtársával, ezért készségesen érezteti a másikkal, hogy nem akarja bitorolni tőle vélt vagy valós hatalmát.*
//Dalthondan//
*Leérve gyorsan felméri a helyzetet, elsők között az ismerős arcokat, például Denjaarét, meg azét a mogorva fickóét, aki most éppen leányokkal beszél. Érzi, hogy ott valami konfliktus van kialakulóban, aminek szórakozott bámulásába kezdene, amikor az egyik leány egy tőrt vesz elő. Meghűl benne a vér.*
- Egek!
*A közelben lévő vörös hajú férfi karjáért nyúl.*
- Kedves uram, jöjjön arrébb, mielőtt baj lesz!
*Rémült tekintete némileg eltúlzott színjáték, valahol pedig ténylegesen rosszat sejt. Bátor és bolond az, aki egy kikötői fogadóban ilyen meggondolatlanul rántja elő fegyverét. Érzi is az indulatokat és a feszültséget, valamint a várakozást, hogy vajon mi fog történni.*
- Még a végén valaki komolyabban megsérül, reméljük nem mi leszünk azok.
*Suttogja, és közelebb hajol, s mit adnak istenek egyébként is mély dekoltázsába ezzel kellemes betekintést enged. Persze ő csak aggódik, semmilyen alantas szándéka nincs, legalábbis egyelőre ezt kívánja elhitetni.*
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-11 22:09:58
Üzenet elküldve: 2023-01-11 22:09:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Wegtoren sötétsége //
// Denjaar és a többiek //
* Adrastus nem igazán tudja elképzelni, mivel vívhatta ki máris a harcos unszimpátiáját. *
- Meglátjuk.
* Röviden int egyet, és visszalibbenti a tunikáját a tőrére, arca híján minden érzelemnek, csak a szemöldökét vonja fel egy kissé. Lazán zsebre dugja a kezeit. Ha a másik némi férfias virtuskodásra számít, akárcsak Wegtorenben, hát csalódni fog. Nem ezért van itt. Figyelmét nem kerüli el a nővel váltott pillantása sem, elraktározza a látottakat, mint információt.
Kiveszi a kezét a zsebeiből és karját nyújtja a lefelé igyekvő nőnek, ha az elfogadja. Laza, könnyed léptekkel követi a másikat a vezetett irányba, miután biccent a pult körül állóknak. Külön pillantást szentel a wegtorenire. Macskamosoly. *
- Adrastus Airdan Garynnon, szolgálatára.
* Tekintete a nőre villant, majd menet közben egy kissé meghajolt. *
- Relael Ellerin lae'Natar kisasszony, ha nem tévedek.
* Halványan elmosolyodik, szereti, ahogy a név legördül a nyelvéről. Követi az emeletre, ahol nem lézeng senki sem és zavartalanul beszélhetnek. Lesöpör egy láthatatlan porszemet a fekete tunikájáról és csak aztán veszi szemügyre a környezetet. *
- Sok mindent hallani mostanában. A kikötőről, a tavernáról, kegyedről... Bevallom, kíváncsi lettem.
* Folytatja Adrastus, és zsebrevágja a kezeit. Nem sokat kertel, míg Relaelt a választott helyre kíséri, megalapozza a javaslatát. *
- A Varjaknak híre ment a környék bizonyos köreiben forgók között. Azért jöttem, hogy felajánljam a szolgálataimat, ha elfogadja.
* Meghajol, finoman, mintha táncolna és közben végigfuttatja a tekintetét a nő testén és arcán. *
// Denjaar és a többiek //
* Adrastus nem igazán tudja elképzelni, mivel vívhatta ki máris a harcos unszimpátiáját. *
- Meglátjuk.
* Röviden int egyet, és visszalibbenti a tunikáját a tőrére, arca híján minden érzelemnek, csak a szemöldökét vonja fel egy kissé. Lazán zsebre dugja a kezeit. Ha a másik némi férfias virtuskodásra számít, akárcsak Wegtorenben, hát csalódni fog. Nem ezért van itt. Figyelmét nem kerüli el a nővel váltott pillantása sem, elraktározza a látottakat, mint információt.
Kiveszi a kezét a zsebeiből és karját nyújtja a lefelé igyekvő nőnek, ha az elfogadja. Laza, könnyed léptekkel követi a másikat a vezetett irányba, miután biccent a pult körül állóknak. Külön pillantást szentel a wegtorenire. Macskamosoly. *
- Adrastus Airdan Garynnon, szolgálatára.
* Tekintete a nőre villant, majd menet közben egy kissé meghajolt. *
- Relael Ellerin lae'Natar kisasszony, ha nem tévedek.
* Halványan elmosolyodik, szereti, ahogy a név legördül a nyelvéről. Követi az emeletre, ahol nem lézeng senki sem és zavartalanul beszélhetnek. Lesöpör egy láthatatlan porszemet a fekete tunikájáról és csak aztán veszi szemügyre a környezetet. *
- Sok mindent hallani mostanában. A kikötőről, a tavernáról, kegyedről... Bevallom, kíváncsi lettem.
* Folytatja Adrastus, és zsebrevágja a kezeit. Nem sokat kertel, míg Relaelt a választott helyre kíséri, megalapozza a javaslatát. *
- A Varjaknak híre ment a környék bizonyos köreiben forgók között. Azért jöttem, hogy felajánljam a szolgálataimat, ha elfogadja.
* Meghajol, finoman, mintha táncolna és közben végigfuttatja a tekintetét a nő testén és arcán. *
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-11 20:43:59
Üzenet elküldve: 2023-01-11 20:43:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
-Öhh... *Vakarja meg halántékát az ajándék dolgára. Remélte, hogy hamar túlteszik magukat az alsónemű dolgán. Azt biztos nem mondhatja el, hogy ez a Nagyságáé. Elvégre a ház úrnőjét meglopni nem szép dolog.* ~És ha azt mondanám, hogy megvolt a nagyságos asszony?~ *Beharapja ajkait a gondolatra, elvégre igen csak hízik a mája már a feltételezésre is.*
-De, neked szántam... Csak meglepetés akart lenni. De ha most odaadom, az nem meglepetés. Úgyhogy majd, ha nem számítasz rá. *Vágja ki magát végül sajátos magyarázattal. Még egy vigyort is megejt hozzá.*
-Biztos lesz rá valaki. Akadt már érdeklődő, akinek tetszett a kard. *Vágódik hátra az ágyon, s megtámaszkodva alkarjain fürkészi az elfet.*
-Szórakoztatod a vendégeket? *Feszülten figyel néhány szívdobbanásnyi ideig, míg összerakja a képet, majd megköszörüli a torkát.* -Igen, igen. Hisz ezért vagy itt. *Valahogy hajlamos elfelejteni, hogy Alissäna pillangó.*
-Tényleg megtennéd? *Ül fel, még egy mosolyt is lenyel. Nagy ajándék és biztos nem is olcsó mulatság még két éjjelt biztosítani. Lám, a hosszúéletű azt szeretné, ha a közelben maradna.*
-Persze, veled tartok. Semmi kétség. Kell a férfiember az ilyen terepen. *Még egy biccentéssel is megtoldja a dolgot, majd elmereng a nagylelkűségen.*
-És akkor... Osztoznánk a szobán is? Hisz így nem kerülne semmibe gondolom. Kimegyek majd, ha dolgod akad. *Finom arcának roppant ártatlan vonásokat kölcsönöz ennél a résznél.
Mielőtt a lány magára hagyhatná a bugyogóval és kilépne az ajtón, még utánaszól.*
-És ha szerzek elég aranyat, akkor játszunk megint? *Megtámaszkodik maga mögött, vállára hajtott fejjel fürkészve az ébenhajú elfet. Még a gondolatra is beleborzong, persze a jó értelemben.*
-Öhh... *Vakarja meg halántékát az ajándék dolgára. Remélte, hogy hamar túlteszik magukat az alsónemű dolgán. Azt biztos nem mondhatja el, hogy ez a Nagyságáé. Elvégre a ház úrnőjét meglopni nem szép dolog.* ~És ha azt mondanám, hogy megvolt a nagyságos asszony?~ *Beharapja ajkait a gondolatra, elvégre igen csak hízik a mája már a feltételezésre is.*
-De, neked szántam... Csak meglepetés akart lenni. De ha most odaadom, az nem meglepetés. Úgyhogy majd, ha nem számítasz rá. *Vágja ki magát végül sajátos magyarázattal. Még egy vigyort is megejt hozzá.*
-Biztos lesz rá valaki. Akadt már érdeklődő, akinek tetszett a kard. *Vágódik hátra az ágyon, s megtámaszkodva alkarjain fürkészi az elfet.*
-Szórakoztatod a vendégeket? *Feszülten figyel néhány szívdobbanásnyi ideig, míg összerakja a képet, majd megköszörüli a torkát.* -Igen, igen. Hisz ezért vagy itt. *Valahogy hajlamos elfelejteni, hogy Alissäna pillangó.*
-Tényleg megtennéd? *Ül fel, még egy mosolyt is lenyel. Nagy ajándék és biztos nem is olcsó mulatság még két éjjelt biztosítani. Lám, a hosszúéletű azt szeretné, ha a közelben maradna.*
-Persze, veled tartok. Semmi kétség. Kell a férfiember az ilyen terepen. *Még egy biccentéssel is megtoldja a dolgot, majd elmereng a nagylelkűségen.*
-És akkor... Osztoznánk a szobán is? Hisz így nem kerülne semmibe gondolom. Kimegyek majd, ha dolgod akad. *Finom arcának roppant ártatlan vonásokat kölcsönöz ennél a résznél.
Mielőtt a lány magára hagyhatná a bugyogóval és kilépne az ajtón, még utánaszól.*
-És ha szerzek elég aranyat, akkor játszunk megint? *Megtámaszkodik maga mögött, vállára hajtott fejjel fürkészve az ébenhajú elfet. Még a gondolatra is beleborzong, persze a jó értelemben.*
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-11 20:41:51
Üzenet elküldve: 2023-01-11 20:41:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Leon Descobrat, Nälahye Läinaleia, Sorelvyth Salvas//
*Leia egyáltalán nem érti, mi folyik körülötte. Kezd túl dinamikussá válni a helyzet, pedig nem is lopott, nem is verekedett, jó kislány volt. Egy nő furcsa pillantását is elkapja, aki az imént a pulton üldögélt, majd tovább is állt onnan. Még késeket sem dobált, mégis kezdik felhívni magukra a Tavernában zsúfolódó emberek figyelmét. Az esze is mintha nyaralni ment volna. De jó messze, mert még mindig nem találja sehol...*
~ Lehet, hogy azért néz kurvának, mert nem dobáltam késeket? Jaaa... Lehet, hogy ez a baj. ~
*Habár várható volt, mégis meglepődik, mikor Sorel megragadja a kezét ezzel kizökkentve a gondolataiból. Ugyanakkor a másik keze elindul dobókései irányába.*
- De Sorel... Most jöttünk... Kicsit szórakozhatnánk... Amúgy milyen hapsikról beszélsz??? Még volt velünk valaki? Én miért nem emlékszeeek?
*Tulajdonképpen nem lehet tudni, hogy mitől rúgott be Leia. Egy pohár pezsgő, barátok közt mondva is, még a leggyengébb ivókat is maximum megszédíti. Vagy nagyon pezsgőről van szó, vagy nem véletlenül volt kék színű, és gyanús, hogy inkább az utóbbi. Nem lehet tudni ugyanakkor azt sem, hogy a Sellőházban gyakori esemény-e, hogy belekevernek ezt-azt az emberek poharába, de valószínűleg most megtörtént. Leia még életében nem érezte magát ennyire magán kívül és ennyire felszabadultnak. Persze ennek ára van: lehet, hogy Leon mindjárt leszúrja a kardjával itt helyben. A szeme feldolgozza azt az infót, hogy kezét már a kardjára tette, illetve a hanglejtéséből is "némi" agresszió szűrhető le, a hülye is észreveszi. De gátlásai, amik jelen pillanatban igazából nem is léteznek, cserben hagyják, elárulják, így gyakorlatilag nem érdekli, hogy tényleg kezd veszélybe kerülni az élete, mint ahogy azt Sorel korábban megjósolta. Úton az ajtó fele, amerre Sorel éppen rángatja, szabad keze eléri az egyik dobótőrét, és kirántja a zsebéből. Három ujjal tartja a pengét dobásra készen, de részeg állapotából adódóan nem tudja eldobni rendesen (szerencsére), és végül a padlóba áll bele.*
- Hupszikaa, ez félrement. Miért nem szóltatok hamarabb, hogy itt késeket kell dobálni?
*Leia egyáltalán nem érti, mi folyik körülötte. Kezd túl dinamikussá válni a helyzet, pedig nem is lopott, nem is verekedett, jó kislány volt. Egy nő furcsa pillantását is elkapja, aki az imént a pulton üldögélt, majd tovább is állt onnan. Még késeket sem dobált, mégis kezdik felhívni magukra a Tavernában zsúfolódó emberek figyelmét. Az esze is mintha nyaralni ment volna. De jó messze, mert még mindig nem találja sehol...*
~ Lehet, hogy azért néz kurvának, mert nem dobáltam késeket? Jaaa... Lehet, hogy ez a baj. ~
*Habár várható volt, mégis meglepődik, mikor Sorel megragadja a kezét ezzel kizökkentve a gondolataiból. Ugyanakkor a másik keze elindul dobókései irányába.*
- De Sorel... Most jöttünk... Kicsit szórakozhatnánk... Amúgy milyen hapsikról beszélsz??? Még volt velünk valaki? Én miért nem emlékszeeek?
*Tulajdonképpen nem lehet tudni, hogy mitől rúgott be Leia. Egy pohár pezsgő, barátok közt mondva is, még a leggyengébb ivókat is maximum megszédíti. Vagy nagyon pezsgőről van szó, vagy nem véletlenül volt kék színű, és gyanús, hogy inkább az utóbbi. Nem lehet tudni ugyanakkor azt sem, hogy a Sellőházban gyakori esemény-e, hogy belekevernek ezt-azt az emberek poharába, de valószínűleg most megtörtént. Leia még életében nem érezte magát ennyire magán kívül és ennyire felszabadultnak. Persze ennek ára van: lehet, hogy Leon mindjárt leszúrja a kardjával itt helyben. A szeme feldolgozza azt az infót, hogy kezét már a kardjára tette, illetve a hanglejtéséből is "némi" agresszió szűrhető le, a hülye is észreveszi. De gátlásai, amik jelen pillanatban igazából nem is léteznek, cserben hagyják, elárulják, így gyakorlatilag nem érdekli, hogy tényleg kezd veszélybe kerülni az élete, mint ahogy azt Sorel korábban megjósolta. Úton az ajtó fele, amerre Sorel éppen rángatja, szabad keze eléri az egyik dobótőrét, és kirántja a zsebéből. Három ujjal tartja a pengét dobásra készen, de részeg állapotából adódóan nem tudja eldobni rendesen (szerencsére), és végül a padlóba áll bele.*
- Hupszikaa, ez félrement. Miért nem szóltatok hamarabb, hogy itt késeket kell dobálni?
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-11 20:12:30
Üzenet elküldve: 2023-01-11 20:12:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*A fiú húzza magával, ő pedig engedelmesen követi Haldriant a szobába. Először neki sem tűnik fel a párnán pihenő fehérnemű, hiszen elmélyülten hallgatja az izgalmas történetet, de ahogy az egyik bútordarabnak támaszkodva vár akaratlanul is oda terelődik figyelme. Csak rövid ideig tudja szemrevételezni, nem sok mindent tud megállapítani egyedül csak azt, hogy egy szebb darabról van szó. Felmerül benne a kérdés, hogy ki és miért tehette oda amíg távol voltak, hiszen ha valakinek hozzáférése volt a szobához, akkor furcsa, hogy inkább hozott oda valamit, semmint elvitt volna.*
- Egy lovagtól? Az nagyon veszélyes lehetett.
*Nem tudja még, hogy szóvá tegye a látottakat. Jellemzően ha provokatív információkat megtartja magának, elvégre diszkrét és kellemes társaság akar lenni, ezt várják el tőle. Persze ezeket az információkat használja, ha a szükség úgy hozza, vagy ha valaki elég aranyat fizet értük. Ez az eset viszont aligha mondható el itt.*
- Ajándék?
*Zökken ki egy pillanatra, és csalódottan félrebillenti fejét.*
- És nem nekem? Igazán nagyon kár.
*Látszólag nagyon elszomorodik, hiszen jogos fizetésén túl csak az ajándékokat kedveli még jobban.*
- Persze.
*Jelentkezik lelkesen a lehetőségre, de meglepődik, mert bár a penge könnyedebb, mint egy átlag fegyver, de sokkal nehezebb, mint amiket ő valaha forgatott.*
- Ejha, ez tényleg szép. Biztos sokat ér.
*A díszítése kivételesen különleges, ezt még ő is el kell ismerje, akkor is ha nem feltétlenül Alissäna ízlése köszön vissza benne.*
- Nem biztos, hogy itt találsz rá vevőt, vagy mit gondolsz, volna erre igény itt a Kikötőben?
*Miután alaposabban szemügyre vett az aranyozott felületeket minden további vonakodás nélkül adja vissza a lopott tárgyat enyveskezű tulajdonosának.*
- Felszolgálok.
*Hagyja helyben, és egy hajtincset véve ujjai közé kezd el játszadozni vele.*
- Meg szórakoztatok. Teszem amihez értek.
*Megrántja vállait, nem tulajdonít a kérdésnek komolyabb jelentőséget, feltehetően nincs is neki.*
- Azt hiszem lassan megyek is. Köszönöm, hogy velem tartottál és köszönöm a segítségedet is, Haldrian. Amíg elkészül a hajtűm addig gondoskodom róla, hogy itt maradhass. Szeretném ha velem tartanál, amikor kilépek abba a zord közegbe, persze csak ha neked sem jelent gondot.
*A fiú húzza magával, ő pedig engedelmesen követi Haldriant a szobába. Először neki sem tűnik fel a párnán pihenő fehérnemű, hiszen elmélyülten hallgatja az izgalmas történetet, de ahogy az egyik bútordarabnak támaszkodva vár akaratlanul is oda terelődik figyelme. Csak rövid ideig tudja szemrevételezni, nem sok mindent tud megállapítani egyedül csak azt, hogy egy szebb darabról van szó. Felmerül benne a kérdés, hogy ki és miért tehette oda amíg távol voltak, hiszen ha valakinek hozzáférése volt a szobához, akkor furcsa, hogy inkább hozott oda valamit, semmint elvitt volna.*
- Egy lovagtól? Az nagyon veszélyes lehetett.
*Nem tudja még, hogy szóvá tegye a látottakat. Jellemzően ha provokatív információkat megtartja magának, elvégre diszkrét és kellemes társaság akar lenni, ezt várják el tőle. Persze ezeket az információkat használja, ha a szükség úgy hozza, vagy ha valaki elég aranyat fizet értük. Ez az eset viszont aligha mondható el itt.*
- Ajándék?
*Zökken ki egy pillanatra, és csalódottan félrebillenti fejét.*
- És nem nekem? Igazán nagyon kár.
*Látszólag nagyon elszomorodik, hiszen jogos fizetésén túl csak az ajándékokat kedveli még jobban.*
- Persze.
*Jelentkezik lelkesen a lehetőségre, de meglepődik, mert bár a penge könnyedebb, mint egy átlag fegyver, de sokkal nehezebb, mint amiket ő valaha forgatott.*
- Ejha, ez tényleg szép. Biztos sokat ér.
*A díszítése kivételesen különleges, ezt még ő is el kell ismerje, akkor is ha nem feltétlenül Alissäna ízlése köszön vissza benne.*
- Nem biztos, hogy itt találsz rá vevőt, vagy mit gondolsz, volna erre igény itt a Kikötőben?
*Miután alaposabban szemügyre vett az aranyozott felületeket minden további vonakodás nélkül adja vissza a lopott tárgyat enyveskezű tulajdonosának.*
- Felszolgálok.
*Hagyja helyben, és egy hajtincset véve ujjai közé kezd el játszadozni vele.*
- Meg szórakoztatok. Teszem amihez értek.
*Megrántja vállait, nem tulajdonít a kérdésnek komolyabb jelentőséget, feltehetően nincs is neki.*
- Azt hiszem lassan megyek is. Köszönöm, hogy velem tartottál és köszönöm a segítségedet is, Haldrian. Amíg elkészül a hajtűm addig gondoskodom róla, hogy itt maradhass. Szeretném ha velem tartanál, amikor kilépek abba a zord közegbe, persze csak ha neked sem jelent gondot.
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-11 19:26:07
Üzenet elküldve: 2023-01-11 19:26:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoren sötétsége//
//Adrastus, Denjaar, Dalthondan//
//Érintőlegesen mindenki//
*Myyna megnyugtató választ ad, amire csak biccentéssel reagál. Majd később kieszeli még, hogy a jó munkát végző leány miféle jutalomban részesüljön, most viszont dolga akad.
Sikeresen megérkezik oda, ahova tervezte, de a várt hatás elmarad Adrastusnak hála. Relael kissé csalódottan sóhajt, még alsó ajkát is lebiggyeszti.*
- Kár.
*Arca rögvest megváltozik, kacérságának csak fakó nyoma marad. Bocsánatkérően pillant Denjaar felé, aki láthatóan nagyon szereti Adrastust kóstolgatni, de úgy tűnik egyelőre nem jár sikerrel. Mondjuk a miérteket még Relael sem érti.
~ Talán unatkozna? ~
Teszi fel magában a kérdést, minek hatására meg is piszkálja elméjében elcsendesedett sugallatokat. Számtalan dolog elhangzik a suttogóktól, jellemzően egymásnak ellentmondó meglátások, megfűszerezve a wegtoreni férfi képességeit méltatóakkal is.
Megrázza fejét. Muszáj visszanyernie az irányítást.*
- Üzleti ajánlat? Mm, remekül hangzik.
*Egy határozott biccentéssel jelzi, hogy nincsen akadálya az elvonulásnak, közben óvatosan lecsúszik a pultról. Még mielőtt elindulhatna észleli, hogy a hölgyek és Leon részéről feszült helyzet van kialakulóban.
~ Csacska leány. ~
Nem is olyan régen még ő maga is művelt hajmeresztő dolgokat, s bár Relael szeret úgy fogalmazni, hogy megkomolyodott azóta, az igazság talán a megkeseredett kifejezésben leledzik inkább. Mindenesetre szórakoztató amit lát, de csak azért, mert nem érzi igazán a helyzet súlyát. Akkor lehet jobban aggódna, ha Ezmeerhalda nem kószálna a közelben, hogy szükség esetén az asztalra csapjon, így viszont nincs oka a jelenetet tépelődni.*
- Rögtön jövök, ha kellenék.
*Vet egy futólagos rosszalló pillantást az érkező Haldrian mellett lévő elfre, aki eddig úgy tűnik a számára, mintha kerülni szeretné a munkát. Pedig most igazán a kedvében járhatna a jelenlévőknek.*
- Helyezze magát mindenki kényelembe.
*Veti hátra válla felett, s már indul is az emeleti lépcsők irányába, hogy elszeparálhassák magukat a fogadó zűrzavarától.*
- Mi is a becses neve, kedves uram? Feltételem Ön tudja ez enyémet.
//Adrastus, Denjaar, Dalthondan//
//Érintőlegesen mindenki//
*Myyna megnyugtató választ ad, amire csak biccentéssel reagál. Majd később kieszeli még, hogy a jó munkát végző leány miféle jutalomban részesüljön, most viszont dolga akad.
Sikeresen megérkezik oda, ahova tervezte, de a várt hatás elmarad Adrastusnak hála. Relael kissé csalódottan sóhajt, még alsó ajkát is lebiggyeszti.*
- Kár.
*Arca rögvest megváltozik, kacérságának csak fakó nyoma marad. Bocsánatkérően pillant Denjaar felé, aki láthatóan nagyon szereti Adrastust kóstolgatni, de úgy tűnik egyelőre nem jár sikerrel. Mondjuk a miérteket még Relael sem érti.
~ Talán unatkozna? ~
Teszi fel magában a kérdést, minek hatására meg is piszkálja elméjében elcsendesedett sugallatokat. Számtalan dolog elhangzik a suttogóktól, jellemzően egymásnak ellentmondó meglátások, megfűszerezve a wegtoreni férfi képességeit méltatóakkal is.
Megrázza fejét. Muszáj visszanyernie az irányítást.*
- Üzleti ajánlat? Mm, remekül hangzik.
*Egy határozott biccentéssel jelzi, hogy nincsen akadálya az elvonulásnak, közben óvatosan lecsúszik a pultról. Még mielőtt elindulhatna észleli, hogy a hölgyek és Leon részéről feszült helyzet van kialakulóban.
~ Csacska leány. ~
Nem is olyan régen még ő maga is művelt hajmeresztő dolgokat, s bár Relael szeret úgy fogalmazni, hogy megkomolyodott azóta, az igazság talán a megkeseredett kifejezésben leledzik inkább. Mindenesetre szórakoztató amit lát, de csak azért, mert nem érzi igazán a helyzet súlyát. Akkor lehet jobban aggódna, ha Ezmeerhalda nem kószálna a közelben, hogy szükség esetén az asztalra csapjon, így viszont nincs oka a jelenetet tépelődni.*
- Rögtön jövök, ha kellenék.
*Vet egy futólagos rosszalló pillantást az érkező Haldrian mellett lévő elfre, aki eddig úgy tűnik a számára, mintha kerülni szeretné a munkát. Pedig most igazán a kedvében járhatna a jelenlévőknek.*
- Helyezze magát mindenki kényelembe.
*Veti hátra válla felett, s már indul is az emeleti lépcsők irányába, hogy elszeparálhassák magukat a fogadó zűrzavarától.*
- Mi is a becses neve, kedves uram? Feltételem Ön tudja ez enyémet.
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-11 15:22:04
Üzenet elküldve: 2023-01-11 15:22:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
*Egészen kellemes érzés tölti el gyomortájékon a kedves gesztusra. Újabb jele ez annak számára, hogy Alissäna igen csak kedveli, az ágyon kívül is. Szórakozottan túrja hátra fürtjeit, miközben igyekszik nem elmosolyodni elégedettségében.
Persze a vendégsereglet láttán hamar tova lesz a mosoly. Noha vonásaira nem ül ki, kicsit csalódottan veszi tudomásul, hogy a lány visszafog térni a vendégtérbe. Persze nem ámítja magát, sejtette, hogy így lesz.*
-Gyere. *Ragadja karon a lányt, mielőtt a munkája tenné ugyanezt. Felvonja a lépcsőn, hogy aztán kinyissa szobájának ajtaját előtte.*
-Egy lovagtól vettem el Artheniorban. Talpig páncélban volt, mint ahogy azt elképzeled. De meglógtam előle. Lehet, hogy a vasruha megvéd a kardtól, de lassúvá is tesz, ami...
*Ekkor veszi észre a halovány rózsaszín bugyogót a párnáján. Megtorpan a szoba közepén, gondolkodva akasztva nyakába kezét.* ~Mit keres ez itt?~ *Persze hamar összerakja a képet. Elvörösödött fülekkel siet az ágyhoz, hogy minél előbb nadrágzsebébe tűrhesse az alsóneműt. Persze kellően izgatott is, ahogy kezébe veszi Relael egy ruhadarabját, de ezt véletlenül sem akarja Alissäna orrára kötni.*
-Ez semmi. *Hadarja, miközben tekintetét most az ébenfekete hajú elfre szegezi.* -Ajándék lesz valakinek. *Pillant félre, majd gyorsan négykézlábra veti magát, hogy előhalászhassa a kardot.*
-Ide tettem. Errefelé könnyen ragadnak a kezek. Á!
*Kisebb nehézségek árán húzza ki a csillogó mesterkardot, majd szemei elé emeli. Most talán még mutatósabbnak tűnik Alissänával a háttérben, mint eddig.*
-Meg akarod fogni? *Nyújtja a fegyvert a lány felé.* -Megérhet vagy... Egy csomó aranyat. *Huppan le fenekével az ágyra. Közben persze a frissen szerzett alsónemű körül cikáznak gondolatai, még akkor is, ha Lisza itt áll mellette.*
-Mit fogsz amúgy csinálni lenn? Felszolgálsz meg ilyesmi? *Kérdi tettetett könnyedséggel. Valójában roppant mód érdekli, mit is lesz a dolga itt a számára oly szépséges elfnek.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.11 15:36:29
*Egészen kellemes érzés tölti el gyomortájékon a kedves gesztusra. Újabb jele ez annak számára, hogy Alissäna igen csak kedveli, az ágyon kívül is. Szórakozottan túrja hátra fürtjeit, miközben igyekszik nem elmosolyodni elégedettségében.
Persze a vendégsereglet láttán hamar tova lesz a mosoly. Noha vonásaira nem ül ki, kicsit csalódottan veszi tudomásul, hogy a lány visszafog térni a vendégtérbe. Persze nem ámítja magát, sejtette, hogy így lesz.*
-Gyere. *Ragadja karon a lányt, mielőtt a munkája tenné ugyanezt. Felvonja a lépcsőn, hogy aztán kinyissa szobájának ajtaját előtte.*
-Egy lovagtól vettem el Artheniorban. Talpig páncélban volt, mint ahogy azt elképzeled. De meglógtam előle. Lehet, hogy a vasruha megvéd a kardtól, de lassúvá is tesz, ami...
*Ekkor veszi észre a halovány rózsaszín bugyogót a párnáján. Megtorpan a szoba közepén, gondolkodva akasztva nyakába kezét.* ~Mit keres ez itt?~ *Persze hamar összerakja a képet. Elvörösödött fülekkel siet az ágyhoz, hogy minél előbb nadrágzsebébe tűrhesse az alsóneműt. Persze kellően izgatott is, ahogy kezébe veszi Relael egy ruhadarabját, de ezt véletlenül sem akarja Alissäna orrára kötni.*
-Ez semmi. *Hadarja, miközben tekintetét most az ébenfekete hajú elfre szegezi.* -Ajándék lesz valakinek. *Pillant félre, majd gyorsan négykézlábra veti magát, hogy előhalászhassa a kardot.*
-Ide tettem. Errefelé könnyen ragadnak a kezek. Á!
*Kisebb nehézségek árán húzza ki a csillogó mesterkardot, majd szemei elé emeli. Most talán még mutatósabbnak tűnik Alissänával a háttérben, mint eddig.*
-Meg akarod fogni? *Nyújtja a fegyvert a lány felé.* -Megérhet vagy... Egy csomó aranyat. *Huppan le fenekével az ágyra. Közben persze a frissen szerzett alsónemű körül cikáznak gondolatai, még akkor is, ha Lisza itt áll mellette.*
-Mit fogsz amúgy csinálni lenn? Felszolgálsz meg ilyesmi? *Kérdi tettetett könnyedséggel. Valójában roppant mód érdekli, mit is lesz a dolga itt a számára oly szépséges elfnek.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.11 15:36:29
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-11 12:00:09
Üzenet elküldve: 2023-01-11 12:00:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
- Igazad volt.
*Megcsipkedi Haldrian pimasz arcát. Nem tagadja, hogy jó hasznát vette a félvérnek ott, ahol neki már türelme nem volt. Talán később is jól jöhet még a segítsége, így arra jut, hogy tényleg kifizetődő vele jóban lenni. Hálája nem marad el, a fattyú felkarjába kapaszkodva megtorpanásra készteti és egy puszit nyom oda, ahol az előbb megcsipkedte bőrét.*
- Kardod?
*Néz gyanakvóan a fiúra, aki rövidesen helyesbít.*
- Oh. OH, igen, már emlékszem.
*Megkopogtatja halántékát jelezvén, hogy Mennyire buta is amiatt, hogy ezt elfelejtette.*
- Persze, érdekel, meg a története is ahogyan megszerezted.
*Idő közben belépnek a tavernába is, és az elf leányt sem lepi meg a látvány kevésbé. Néhány pillanat is megragadja tekintetét és érzékeny füleit. Még pont látja ahogy az egyik leány Leon felé nyúl méltatva annak adottságait, ahogy a férfi elutasítását is. A teljes mondatot nem fogja fej, csak a “kurva” jelző kelti fel érdeklődését. Nem szereti a konkurenciát, arca meg is keményedik a csinos lányok láttán.
Szerencsére ebből a kellemetlen érzésből kizökkenti Haldrian kérdése.*
- Persze, de utána vissza kell jönnöm ahogy látom.
*Nem akarja sürgetni a fiút, elvégre tényleg sokat segített neki, de Relaelt sem szeretné felbőszíteni, arról nem is beszélve hogy jó pár férfi jelent meg itt, akadnak ígéretesnek tűnők is, akikről talán le tud gombolni némi aranyat. Vagy akár a lányokról is, az is megérhet egy próbát.*
- Igazad volt.
*Megcsipkedi Haldrian pimasz arcát. Nem tagadja, hogy jó hasznát vette a félvérnek ott, ahol neki már türelme nem volt. Talán később is jól jöhet még a segítsége, így arra jut, hogy tényleg kifizetődő vele jóban lenni. Hálája nem marad el, a fattyú felkarjába kapaszkodva megtorpanásra készteti és egy puszit nyom oda, ahol az előbb megcsipkedte bőrét.*
- Kardod?
*Néz gyanakvóan a fiúra, aki rövidesen helyesbít.*
- Oh. OH, igen, már emlékszem.
*Megkopogtatja halántékát jelezvén, hogy Mennyire buta is amiatt, hogy ezt elfelejtette.*
- Persze, érdekel, meg a története is ahogyan megszerezted.
*Idő közben belépnek a tavernába is, és az elf leányt sem lepi meg a látvány kevésbé. Néhány pillanat is megragadja tekintetét és érzékeny füleit. Még pont látja ahogy az egyik leány Leon felé nyúl méltatva annak adottságait, ahogy a férfi elutasítását is. A teljes mondatot nem fogja fej, csak a “kurva” jelző kelti fel érdeklődését. Nem szereti a konkurenciát, arca meg is keményedik a csinos lányok láttán.
Szerencsére ebből a kellemetlen érzésből kizökkenti Haldrian kérdése.*
- Persze, de utána vissza kell jönnöm ahogy látom.
*Nem akarja sürgetni a fiút, elvégre tényleg sokat segített neki, de Relaelt sem szeretné felbőszíteni, arról nem is beszélve hogy jó pár férfi jelent meg itt, akadnak ígéretesnek tűnők is, akikről talán le tud gombolni némi aranyat. Vagy akár a lányokról is, az is megérhet egy próbát.*
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-11 11:20:04
Üzenet elküldve: 2023-01-11 11:20:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Nälahye Läinaleia, Sorelvyth Salvas, kicsit Myyna//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogyan azt Leon előre gondolta, be is következik, amitől félt. Volt már dolga elég sok kocsmával, látott már elég sok véresre vert képű lánykát, aki rosszkor volt rossz helyen és most itt is erről van szó. Kedves mosolya azonnal el is vész és helyette a gunyoros pofa terül el, ami már annyira jellemző rá. Nem szól semmit akkor, amikor ruhája, ami tegyük hozzá az egyetlen tiszta volt már, amin nem volt piafolt, összekoszolódik. Ez benne van a pakliban, ha az ember egy tavernában lakik, azonban amikor a nő keze elhagyja a kalóz arcát, lejjebb már csak próbálkozásba fullad, hiszen a férfi nemes egyszerűséggel ellöki a leány ujjait, véletlenül sem megengedve, hogy összetaperolja őt.* ~Most fürödtem, miért kell ez?~ *Az érintésre undor ül ki az arcára. A jobbik keze pedig egyértelműen ráfog a kardjára, amin eddig csak úgy nyogodott.*
-Azt hiszem félreértettük egymást. *Fúrja bele tekintetét előbb az egyik, majd a később megszólaló másik lány szemeibe is.*
-Először és utoljára szólok. A helynek vannak lányai, nem akarok külsős kurvákat meglátni itt, csak ha fizettek a helynek. Nyugodtan megmondhatjátok a barátotoknak is, hogy felvágom a beleit, ha még több kurvát hoz. Stricheljetek a Rumosban vagy bánom is én, de itt ne rontsátok az üzletet, mert baj lesz! *Azzal hátralép, hogy a két lány nyugodtan kimehessen, ha akar, ő pedig nem tartóztatja fel őket. Közben pillantását le sem véve a kettősről, szól a fehérhajúnak, akit a legkompetensebbnek vél jelenleg a feladatra.*
-Myyna, légy szíves takaríts fel kiömlött a bor. *Egyetlen pillanatra néz csak oda az italra, ami kis tócsává vált a padlón.*
-Inkább a vérem folyna, mint a jó bor! *Sóhajt egyet halkan.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogyan azt Leon előre gondolta, be is következik, amitől félt. Volt már dolga elég sok kocsmával, látott már elég sok véresre vert képű lánykát, aki rosszkor volt rossz helyen és most itt is erről van szó. Kedves mosolya azonnal el is vész és helyette a gunyoros pofa terül el, ami már annyira jellemző rá. Nem szól semmit akkor, amikor ruhája, ami tegyük hozzá az egyetlen tiszta volt már, amin nem volt piafolt, összekoszolódik. Ez benne van a pakliban, ha az ember egy tavernában lakik, azonban amikor a nő keze elhagyja a kalóz arcát, lejjebb már csak próbálkozásba fullad, hiszen a férfi nemes egyszerűséggel ellöki a leány ujjait, véletlenül sem megengedve, hogy összetaperolja őt.* ~Most fürödtem, miért kell ez?~ *Az érintésre undor ül ki az arcára. A jobbik keze pedig egyértelműen ráfog a kardjára, amin eddig csak úgy nyogodott.*
-Azt hiszem félreértettük egymást. *Fúrja bele tekintetét előbb az egyik, majd a később megszólaló másik lány szemeibe is.*
-Először és utoljára szólok. A helynek vannak lányai, nem akarok külsős kurvákat meglátni itt, csak ha fizettek a helynek. Nyugodtan megmondhatjátok a barátotoknak is, hogy felvágom a beleit, ha még több kurvát hoz. Stricheljetek a Rumosban vagy bánom is én, de itt ne rontsátok az üzletet, mert baj lesz! *Azzal hátralép, hogy a két lány nyugodtan kimehessen, ha akar, ő pedig nem tartóztatja fel őket. Közben pillantását le sem véve a kettősről, szól a fehérhajúnak, akit a legkompetensebbnek vél jelenleg a feladatra.*
-Myyna, légy szíves takaríts fel kiömlött a bor. *Egyetlen pillanatra néz csak oda az italra, ami kis tócsává vált a padlón.*
-Inkább a vérem folyna, mint a jó bor! *Sóhajt egyet halkan.*
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-11 10:24:06
Üzenet elküldve: 2023-01-11 10:24:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nälahye Läinaleia, Myynarinna Weloryon,
Leon Descobrat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Köszönöm az italt.
* Biccent. Hogy ténylegesen mennyire lesz hálás érte, az majd az ízéből kiderül. Figyeli, ahogy Leia meglötyögteti a pohár tartalmát, felét szétlocsolva. Pislog párat, majd kérdőn felvonja a szemöldökét. *
~ Valaki kissé félreértelmezi a technikát. ~
* Óvatosan belekortyol a magáéba. Aztán már azt kívánja, bár ne tette volna. Összenéz a lánnyal, ő mit szól az ízvilághoz, de amaz úgy látszik, valami szivárványos felhőn üldögél unikornisokat kergetve, lélekben. *
~ Érdekes. Ez még a sellőházi pezsgő lenne?. ~
* Egy másodpercre becsukja a szemét és azt kívánja, bár máshol lenne. Két ujjával megszorítja kissé az orrnyergét. *
~ Ez bizony idetart. ~
* A fickó, akinek a vörös integetett, úgy tűnik felhívásként értelmezte a dolgot, és miért ne tette volna? Sorel gyorsan Leia-ra pislant és megállapítja, hogy az bizony, enyhén szólva is beszámíthatatlan, kissé ittas. A mézesmázas becézéstől torkán akad a korty bor, és köhögcsélve próbál úrrá lenni a fuldoklásán, miközben a diszkrétnek nem mondható tapperolást kíséri figyelemmel. *
- Ó, üdv.
* Nyögi ki végül. *
~ Szóval helyi fiú. ~
* Értetlenül bámul Leia-ra. *
- Fogalmam sincs miről beszélsz kedves, de ne igyál többet.
* Szűri mosolyogva a fogai között. Aggodalmasan ráncolja a homlokát aztán. *
~ Vagy nagyon, de nagyon nem bírja az italt, vagy valami belekerült a poharába. ~
* Suta mozdulattal, mintha be lenne csípve és a saját poharáért nyúlna, leveri mindkettőt a pultról. *
- Ó, hoppá, bocsánat, milyen ügyetlen vagyok!
* Drámaian a szája elé kapja a kezeit. *
~ Egy gond megoldva. Most próbáljunk meg élve és sértetlenül kikerülni a helyzetből. ~
* Leon mosolyát figyelve, valószínűleg előbb vágnák gerincre, mint tűznék karóra őket, de sosem lehet tudni. A legmagasabb fokozatra csavarja hát a mosolyát és édelgő arckifejezést vesz fel. *
- Minden a legnagyobb rendben, uram. A barátnőm kicsit sokat ivott, legjobb lesz, ha hazaviszem.
* Elkapja a vörös kezét, mielőtt oda nyúl, ahová nem kéne és finoman megpaskolja a sajátjával. Csábosan hunyorít a férfira. *
- Köszönjük az érdeklődést. Nem vagyunk egyedül, csak a társunk épp kiment... vizelni. Most megyünk és megkeressük.
* Kecsesen lecsusszan a székről, hogy magával cibálja a vöröst. *
Leon Descobrat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Köszönöm az italt.
* Biccent. Hogy ténylegesen mennyire lesz hálás érte, az majd az ízéből kiderül. Figyeli, ahogy Leia meglötyögteti a pohár tartalmát, felét szétlocsolva. Pislog párat, majd kérdőn felvonja a szemöldökét. *
~ Valaki kissé félreértelmezi a technikát. ~
* Óvatosan belekortyol a magáéba. Aztán már azt kívánja, bár ne tette volna. Összenéz a lánnyal, ő mit szól az ízvilághoz, de amaz úgy látszik, valami szivárványos felhőn üldögél unikornisokat kergetve, lélekben. *
~ Érdekes. Ez még a sellőházi pezsgő lenne?. ~
* Egy másodpercre becsukja a szemét és azt kívánja, bár máshol lenne. Két ujjával megszorítja kissé az orrnyergét. *
~ Ez bizony idetart. ~
* A fickó, akinek a vörös integetett, úgy tűnik felhívásként értelmezte a dolgot, és miért ne tette volna? Sorel gyorsan Leia-ra pislant és megállapítja, hogy az bizony, enyhén szólva is beszámíthatatlan, kissé ittas. A mézesmázas becézéstől torkán akad a korty bor, és köhögcsélve próbál úrrá lenni a fuldoklásán, miközben a diszkrétnek nem mondható tapperolást kíséri figyelemmel. *
- Ó, üdv.
* Nyögi ki végül. *
~ Szóval helyi fiú. ~
* Értetlenül bámul Leia-ra. *
- Fogalmam sincs miről beszélsz kedves, de ne igyál többet.
* Szűri mosolyogva a fogai között. Aggodalmasan ráncolja a homlokát aztán. *
~ Vagy nagyon, de nagyon nem bírja az italt, vagy valami belekerült a poharába. ~
* Suta mozdulattal, mintha be lenne csípve és a saját poharáért nyúlna, leveri mindkettőt a pultról. *
- Ó, hoppá, bocsánat, milyen ügyetlen vagyok!
* Drámaian a szája elé kapja a kezeit. *
~ Egy gond megoldva. Most próbáljunk meg élve és sértetlenül kikerülni a helyzetből. ~
* Leon mosolyát figyelve, valószínűleg előbb vágnák gerincre, mint tűznék karóra őket, de sosem lehet tudni. A legmagasabb fokozatra csavarja hát a mosolyát és édelgő arckifejezést vesz fel. *
- Minden a legnagyobb rendben, uram. A barátnőm kicsit sokat ivott, legjobb lesz, ha hazaviszem.
* Elkapja a vörös kezét, mielőtt oda nyúl, ahová nem kéne és finoman megpaskolja a sajátjával. Csábosan hunyorít a férfira. *
- Köszönjük az érdeklődést. Nem vagyunk egyedül, csak a társunk épp kiment... vizelni. Most megyünk és megkeressük.
* Kecsesen lecsusszan a székről, hogy magával cibálja a vöröst. *
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-10 20:02:41
Üzenet elküldve: 2023-01-10 20:02:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sorelvyth Salvas, Myynarinna Weloryon,
Leon Descobrat//
*Egyre jobb hangulatban van, bár nem teljesen érti, hogy mitől. Vajon attól a rosszfiús, ám sármos pasitól, akinek csak úgy heccből intett, de most elindult felé? Kicsit kezd homályosodni az elméje, kezdi elfelejteni...*
~Öö... mit is? Késdobálós? Ja, hogy a hely késdobálós. Ahaa... Mi van velem? Pedig itt még nem is ittam semmit... Apropóó~
- Ja, most meghívlak én.
*Előránt a köpenye egy mály zsebéből10 aranyat, ésMyynarinna Weloryon elé csúsztatja.
. Kezébe fogja a borospoharat, picit elmélázva nézi. A tartalma nem néz ki túl jól, picit zavaros. Mindenesetre teli töltötték a poharat. Ebből is látszik, hogy nem túl úri hely. Otthon, kislányként látta, hogy a felnőttek mindig megpörgetik a pohárban a bort, majd csak ezután kortyolnak bele. Meg se gondolja, mit csinál: lassan elkezdi pörgetni a teli borospoharat, nyilván a tartalmának kis hányada a földön végzi. És nem csak. Amint a földön levő borcseppeket bámulja, megakad a szeme két lábon is. Jó nagy méret, biztos férfié. Ezt még így, kótyagosan is észreveszi. A szemei felkúsznak a lábakhoz tartozó testen, egészen az arcig. Nem tulajdonít sok figyelmet a férfi ruhájának, ami szintén kapott egy kis bort.*
- Szia édes, te is eljöttél?
*Leteszi a borospoharat a pultra, és végigsimít a férfi orcáján, kulcscsontján, kezét lehúzza egészen a furulyáig.*
- Milyen szép darab.
*Fogalma nincs, miről beszél, vagy mit csinál. A férfit pedig életében nem látta még, tekintve, hogy ma érkezett legelőször a Kikötőbe. Már meg se kérdezi magától, hogy mi a baja. Hisz tudja, csak egyetlen pohár pezsgőt ivott. Olyan szép kéket a Sellőházban.*
- Asszem, valami baj van velem... Vajon valaki valamit...?
*Mondja picit szaggatottan.*
- Ilyenkor is késeket szoktak dobálni?
*Kérdezi teljesen komolyan Soreltől.*
Leon Descobrat//
*Egyre jobb hangulatban van, bár nem teljesen érti, hogy mitől. Vajon attól a rosszfiús, ám sármos pasitól, akinek csak úgy heccből intett, de most elindult felé? Kicsit kezd homályosodni az elméje, kezdi elfelejteni...*
~Öö... mit is? Késdobálós? Ja, hogy a hely késdobálós. Ahaa... Mi van velem? Pedig itt még nem is ittam semmit... Apropóó~
- Ja, most meghívlak én.
*Előránt a köpenye egy mály zsebéből10 aranyat, ésMyynarinna Weloryon elé csúsztatja.
. Kezébe fogja a borospoharat, picit elmélázva nézi. A tartalma nem néz ki túl jól, picit zavaros. Mindenesetre teli töltötték a poharat. Ebből is látszik, hogy nem túl úri hely. Otthon, kislányként látta, hogy a felnőttek mindig megpörgetik a pohárban a bort, majd csak ezután kortyolnak bele. Meg se gondolja, mit csinál: lassan elkezdi pörgetni a teli borospoharat, nyilván a tartalmának kis hányada a földön végzi. És nem csak. Amint a földön levő borcseppeket bámulja, megakad a szeme két lábon is. Jó nagy méret, biztos férfié. Ezt még így, kótyagosan is észreveszi. A szemei felkúsznak a lábakhoz tartozó testen, egészen az arcig. Nem tulajdonít sok figyelmet a férfi ruhájának, ami szintén kapott egy kis bort.*- Szia édes, te is eljöttél?
*Leteszi a borospoharat a pultra, és végigsimít a férfi orcáján, kulcscsontján, kezét lehúzza egészen a furulyáig.*
- Milyen szép darab.
*Fogalma nincs, miről beszél, vagy mit csinál. A férfit pedig életében nem látta még, tekintve, hogy ma érkezett legelőször a Kikötőbe. Már meg se kérdezi magától, hogy mi a baja. Hisz tudja, csak egyetlen pohár pezsgőt ivott. Olyan szép kéket a Sellőházban.*
- Asszem, valami baj van velem... Vajon valaki valamit...?
*Mondja picit szaggatottan.*
- Ilyenkor is késeket szoktak dobálni?
*Kérdezi teljesen komolyan Soreltől.*
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-10 11:58:05
Üzenet elküldve: 2023-01-10 11:58:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Pultolás//
*Ha tisztában lenne vele, hogy a nyakékes fickó felismerte, vagy legalábbis felismerni vélte, biztosan torkon ragadná, hogy elhúzza egy hátsó helyiségig némi csevejre. Vannak, kik hallottak róla, efelől nem lehet kétsége. De hogy itt, a Kikötőben bárki arcról felismerné, azt sosem gondolná. Hovatovább roppant gyanúsnak vélné.
Az elf olybá tűnik, felülni látszik a rögtönzött kis játékának, de mielőtt válaszolhatna bármelyiküknek is, a ház valódi úrnője veszi ki kezéből a lehetőséget. Hátát a pultnak vetve követi az elfet, ahogy tesz egy tiszteletkört és átveti combjait a pulton. Elmorzsol egy somolygást a szavakra, mik akár egy sellőházi pillangótól is érkezhettek volna. Ugyanakkor nem kíván ramazurit rendezni Relael közvetlen társaságában, így nem is folytatja a színjátékot. Utóbbi amúgy is véget érni látszik, tekintettel az emberre.*
-Izgalmasan. *Ismétli meg a feketébe öltözött férfi cinikus válaszát.*
-Ha a kisasszony végzett önnel, talán találhatunk ennél is izgalmasabb elfoglaltságot. *Eloldalaz Adrastus mellett, s jelentőségteljesen libbenti meg az alak oldalán lógó tőrt. Bár a tetszelgő szavak hallatán egyre kevésbé érezné kihívásnak a dolgot. Kik magasztosan bánnak a szavakkal, azok kevésbé teszik ezt a fegyverrel. Ez az ő megfigyelése legalábbis. Mielőtt távozna a trióból, még megragadja poharát és jól bevált kancsóját, majd Dalthondanhoz fordul.*
-Egyet s mást tudok a varjakról. Nem kell megteríteni nekik a vacsorához. *Acélszürke tekintete szórakozottan állapodik meg Adrastuson, még egy halovány mosolyt is megejt, ahogy biccent mindkettőjük felé. Relaelre csak egy futó pillantást vet, s abban bizony magvas gondolatok rejlenek sajátos kapcsolatukról, na meg a korábbi invitációról. Visszaballag az asztalához és letelepedik. Kitölt még egy pohár bort, majd hátradől. Szigorú tekintetét viszont ott tartja, ahonnét eljött.*
*Ha tisztában lenne vele, hogy a nyakékes fickó felismerte, vagy legalábbis felismerni vélte, biztosan torkon ragadná, hogy elhúzza egy hátsó helyiségig némi csevejre. Vannak, kik hallottak róla, efelől nem lehet kétsége. De hogy itt, a Kikötőben bárki arcról felismerné, azt sosem gondolná. Hovatovább roppant gyanúsnak vélné.
Az elf olybá tűnik, felülni látszik a rögtönzött kis játékának, de mielőtt válaszolhatna bármelyiküknek is, a ház valódi úrnője veszi ki kezéből a lehetőséget. Hátát a pultnak vetve követi az elfet, ahogy tesz egy tiszteletkört és átveti combjait a pulton. Elmorzsol egy somolygást a szavakra, mik akár egy sellőházi pillangótól is érkezhettek volna. Ugyanakkor nem kíván ramazurit rendezni Relael közvetlen társaságában, így nem is folytatja a színjátékot. Utóbbi amúgy is véget érni látszik, tekintettel az emberre.*
-Izgalmasan. *Ismétli meg a feketébe öltözött férfi cinikus válaszát.*
-Ha a kisasszony végzett önnel, talán találhatunk ennél is izgalmasabb elfoglaltságot. *Eloldalaz Adrastus mellett, s jelentőségteljesen libbenti meg az alak oldalán lógó tőrt. Bár a tetszelgő szavak hallatán egyre kevésbé érezné kihívásnak a dolgot. Kik magasztosan bánnak a szavakkal, azok kevésbé teszik ezt a fegyverrel. Ez az ő megfigyelése legalábbis. Mielőtt távozna a trióból, még megragadja poharát és jól bevált kancsóját, majd Dalthondanhoz fordul.*
-Egyet s mást tudok a varjakról. Nem kell megteríteni nekik a vacsorához. *Acélszürke tekintete szórakozottan állapodik meg Adrastuson, még egy halovány mosolyt is megejt, ahogy biccent mindkettőjük felé. Relaelre csak egy futó pillantást vet, s abban bizony magvas gondolatok rejlenek sajátos kapcsolatukról, na meg a korábbi invitációról. Visszaballag az asztalához és letelepedik. Kitölt még egy pohár bort, majd hátradől. Szigorú tekintetét viszont ott tartja, ahonnét eljött.*
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-10 11:24:43
Üzenet elküldve: 2023-01-10 11:24:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Myynarinna, Adrastus, Rel, Denjaar//
*A pincér hölgy válaszát várja és már bele is kezd mondandójába, de befejezni már nem tudja, mert egy másik vendég megszólal, aki magát a tulajnak adja ki. Közelebb húzza magát a pulthoz, hogy a nyakékes férfin keresztül a tulajt is jobban szemügyre vegye.
~Én úgy értesültem, hogy egy nő a tulaj. Vagy hazudik vagy rossz volt az információ. Vagy csak közben tulajdonos váltás történt.~
Éppen csak megpillantja a másik kezét a fegyvere markolatán, aztán már csak a férfi nyakát látja nagyjából, hisz Andrastus eltakarja előle a férfit, de már ez is elég, hogy leessen neki, hogy jobb ha türelmes lesz és óvatosabb, szelídebb hangnemet vegyen fel.
~Egy kicsit meggondolatlanság rögtön fenyegetőzni, nem? Hiszen még ha azt is hiszik, hogy ezzel az alakkal vagyok, még úgy sem igazán jelenthetünk veszélyt a saját házában. Vagy csak biztosra akar menni, hogy megmutassa, hogy ő itt a nagyúr.~
Inkább abba hagyja a kombinálást és mivel a jelek szerint a nyakékes átadja neki a szót, fel is teszi kérdését, de előbb feláll a helyéről, megkerülve Andrastust és Denjaart egy közelebbi helyet keresve ül le Denjaar mellé. Azért figyelmezteti a férfit, nehogy valami baj legyen belőle.*
-Átülök ide közelebb, hogy kényelmesen tudjunk beszélni.
*Amint helyet foglal felteszi kérdését.*
-Azért vagyok itt mert érdeklődnék a Varjak felől. Esetleg tud róluk valamit?
*Kérdését nem sokkal egy nő megjelenése követi, aki feltűnő módon foglal helyet a pulton és a nyakékes férfival kezd foglalkozni.
~Na ő már inkább lehetséges, hogy a tulaj, de várjuk ki a végét.~
Azok alapján, hogy Andrastus gyorsan reagál és elsőnek szól a nőhöz, egyértelművé téve, hogy őt kereste, elég nagy az esélye, hogy ő lesz az akit ő is keres, Relael Ellerin lae'Natar, bár ennek még semmi kézzel fogható bizonyítéka sincs.
~De akkor kicsoda ez a kancsós alak?~
Sandít kíváncsian Denjaar felé. Nem szakítja félbe Relt és Andrastust, hacsak nem kérdez tőle is Rel. Addig viszont kíváncsian figyeli az eseményeket.*
*A pincér hölgy válaszát várja és már bele is kezd mondandójába, de befejezni már nem tudja, mert egy másik vendég megszólal, aki magát a tulajnak adja ki. Közelebb húzza magát a pulthoz, hogy a nyakékes férfin keresztül a tulajt is jobban szemügyre vegye.
~Én úgy értesültem, hogy egy nő a tulaj. Vagy hazudik vagy rossz volt az információ. Vagy csak közben tulajdonos váltás történt.~
Éppen csak megpillantja a másik kezét a fegyvere markolatán, aztán már csak a férfi nyakát látja nagyjából, hisz Andrastus eltakarja előle a férfit, de már ez is elég, hogy leessen neki, hogy jobb ha türelmes lesz és óvatosabb, szelídebb hangnemet vegyen fel.
~Egy kicsit meggondolatlanság rögtön fenyegetőzni, nem? Hiszen még ha azt is hiszik, hogy ezzel az alakkal vagyok, még úgy sem igazán jelenthetünk veszélyt a saját házában. Vagy csak biztosra akar menni, hogy megmutassa, hogy ő itt a nagyúr.~
Inkább abba hagyja a kombinálást és mivel a jelek szerint a nyakékes átadja neki a szót, fel is teszi kérdését, de előbb feláll a helyéről, megkerülve Andrastust és Denjaart egy közelebbi helyet keresve ül le Denjaar mellé. Azért figyelmezteti a férfit, nehogy valami baj legyen belőle.*
-Átülök ide közelebb, hogy kényelmesen tudjunk beszélni.
*Amint helyet foglal felteszi kérdését.*
-Azért vagyok itt mert érdeklődnék a Varjak felől. Esetleg tud róluk valamit?
*Kérdését nem sokkal egy nő megjelenése követi, aki feltűnő módon foglal helyet a pulton és a nyakékes férfival kezd foglalkozni.
~Na ő már inkább lehetséges, hogy a tulaj, de várjuk ki a végét.~
Azok alapján, hogy Andrastus gyorsan reagál és elsőnek szól a nőhöz, egyértelművé téve, hogy őt kereste, elég nagy az esélye, hogy ő lesz az akit ő is keres, Relael Ellerin lae'Natar, bár ennek még semmi kézzel fogható bizonyítéka sincs.
~De akkor kicsoda ez a kancsós alak?~
Sandít kíváncsian Denjaar felé. Nem szakítja félbe Relt és Andrastust, hacsak nem kérdez tőle is Rel. Addig viszont kíváncsian figyeli az eseményeket.*
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-10 10:19:43
Üzenet elküldve: 2023-01-10 10:19:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
*Eszébe sem jut, hogy valójában az ő pénzét költi a lány. Mármint nem az övé, hisz neki adta... Nála egy lyukas arany sincs, s még a szokásosnál is legatyásodottabbnak érzi magát. Persze ez a tudat nem nyomasztja. Az annál inkább, hogy így aligha kaphatja meg a lányt, de még csak szobát se a fogadóban.*
-Megmondtam. *Mondja nem minden fennhéjazás nélkül, ahogy hátuk mögött hagyták Háromárbócos Grokkot. Igyekszik tudatosítani a lányban, hogy ő volt az, aki a boltot megkötötte. Ráadásul egész jól megúszták ezt a Kikötői túrát, kis szerencsével pedig Grokk nem is csapja be őket. Elvégre jó üzletet kötött. Ha pedig mégis átejtené... Nos, akkor tesz róla, hogy ez-az eltűnjön a fickó pultjáról, hogy kárpótolni tudja az elfet.
-Esetleg ha... Unatkozol, szívesen megmutatom a kardom. *Kajánul beharapja ajkát, mielőtt folytatná.* -Tudod, azt a mesterkardot a szobámban. *Nincs aranya. Addig óhajtja felinvitálni a lányt a szobájába, míg sajátjának tudhatja a fekhelyet.*
-Persze csak ha a Nagysága nem oszt rád feladatokat. *Egész néptelen volt még a fogadó, mikor eljöttek onnét. Ezzel szemben;
-Mi a fene?
*Kerekedik el szeme, ahogy belépnek a vendégtérbe. Valósággal hemzsegnek ott a népek. Szó szerint, hisz akad itt gyakorlatilag mindenből. Látja Myynácskát, a Leon nevezetű goromba tuskót, s a Nagyságát is, aki kimondottan elemében van a megtermett férfiak körében.*
-Ejha! *Pillant végig a vendégseregleten, rövid ideig időzve el a leányokon. Megigazítja göndörödő üstökét, majd Alissänához fordul.*
-Akkor... Megmutassam?
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.10 10:22:45
*Eszébe sem jut, hogy valójában az ő pénzét költi a lány. Mármint nem az övé, hisz neki adta... Nála egy lyukas arany sincs, s még a szokásosnál is legatyásodottabbnak érzi magát. Persze ez a tudat nem nyomasztja. Az annál inkább, hogy így aligha kaphatja meg a lányt, de még csak szobát se a fogadóban.*
-Megmondtam. *Mondja nem minden fennhéjazás nélkül, ahogy hátuk mögött hagyták Háromárbócos Grokkot. Igyekszik tudatosítani a lányban, hogy ő volt az, aki a boltot megkötötte. Ráadásul egész jól megúszták ezt a Kikötői túrát, kis szerencsével pedig Grokk nem is csapja be őket. Elvégre jó üzletet kötött. Ha pedig mégis átejtené... Nos, akkor tesz róla, hogy ez-az eltűnjön a fickó pultjáról, hogy kárpótolni tudja az elfet.
-Esetleg ha... Unatkozol, szívesen megmutatom a kardom. *Kajánul beharapja ajkát, mielőtt folytatná.* -Tudod, azt a mesterkardot a szobámban. *Nincs aranya. Addig óhajtja felinvitálni a lányt a szobájába, míg sajátjának tudhatja a fekhelyet.*
-Persze csak ha a Nagysága nem oszt rád feladatokat. *Egész néptelen volt még a fogadó, mikor eljöttek onnét. Ezzel szemben;
-Mi a fene?
*Kerekedik el szeme, ahogy belépnek a vendégtérbe. Valósággal hemzsegnek ott a népek. Szó szerint, hisz akad itt gyakorlatilag mindenből. Látja Myynácskát, a Leon nevezetű goromba tuskót, s a Nagyságát is, aki kimondottan elemében van a megtermett férfiak körében.*
-Ejha! *Pillant végig a vendégseregleten, rövid ideig időzve el a leányokon. Megigazítja göndörödő üstökét, majd Alissänához fordul.*
-Akkor... Megmutassam?
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.10 10:22:45
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-10 10:15:13
Üzenet elküldve: 2023-01-10 10:15:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki is//
//Denjaar, Dalthondan, Adrastus, majd Relael//
*Ranen most milyen büszke lenne rá, hogy dolgozik. Mert, hogy tényleg dolgozik, nem pedig mások zsebében turkál sunyi mód. Bár ez sem tűnik egyszerűbbnek, inkább csak veszélytelenebbnek, ami legalább még némi előnnyel is jár a számára.
Lassan mindenkit leinformál, hogy mit akarnak. A sötéthajú igényét ki is elégítette, így az elf idő közben megérkező kívánságára fókuszál.*
- Hát éppen most voltam az asztalnál és már...
*Aztán a szó belé is fojtódik, amint az asztaltól csatlakozik hozzájuk a harmadik férfi. Először csak értetlenül pislog, mert ő aztán majdnem biztosan tudja, hogy Relael a taverna góréja, de végül csak a vállát vonva biccent a férfi szavaira. Annyival kevesebbel kell neki törődnie. Meg az biztos olyan "fiús dolog", amihez ő nem ért és nem is akar.
Persze azért ideges egy kicsit, hogy ha ideér a Kisasszony, akkor mit fog reagálni. Bajba nem akar kerülni egy kis kakaskodás miatt.
S, mintha megérezte volna a gondolatot, a Kisasszony hamarosan csatlakozik is hozzájuk. Elsőre megint ideges lesz, de a kedves kérdés hallatára zavart vigyorral dörgöl a tarkójára.*
- Nem olyan vészes.
*Szusszan fel megkönnyebbülten, majd mikor a Kisasszony is kész az urakkal foglalkozni, ő szépen ki is oson a képből. Innentől ez már nem az ő dolga, így van ideje most már a hozzá hasonlóan apró hölgyekkel foglalkozni.*
//Sorelvyth Salvas, Nälahye Läinaleia, majd kicsit Leon//
*Visszasétál eléjük, várva, hogy megszülessen a gondolat, hogy kell-e intézkednie. Így is adódik, így bólintva húzza maga elé a kancsót, majd fordul, hogy két poharat is magával ragadjon. Serényen megtölti mind a kettőt, ami közben még nyelve hegyét is kidugja kissé, hogy odakoncentrálva igyekezzen mindkettőbe ugyan annyit tölteni. Nagyjából elégedett az eredménnyel, így a hölgyek elé tolja a poharakat.*
- Akkor ez pontosan...
*Vékony ujjai járnak a pult alatt eldugva, amíg kiszámolja velük, hogy öt meg öt az mennyi is. Valakit meg kell fűznie, hogy gyakorolja vele a számolgatást meg az ilyeneket. Mert tudja ő a lényegét, csak lassan és sosem biztos magában. Az írás, meg olvasás, hajaj...*
- Tíz. *Böki ki végül büszkén.* Pontosan tíz arany lesz.
*Ekkor villan a fejébe, hogy a fekete hajútól kapott hét aranyat el ne felejtse odaadni Relnek. A végén még azt hiszik lopni akar.
Közben Leon is megérkezik, csak ő a lányok társaságát választja. Szinte el is képed, hogy milyen kedvesen beszél velük. Bezzeg, amikor vele találkozott meg milyen mogorva volt. Kicsit azért puffog magában, de igazából még ezt is megérti. Van hova fejlődnie még szépség terén, de azt nem gondolta volna, hogy ebből az lesz a hátránya, hogy sokan lesznek vele undokok.
Aztán meghallja a nevét is, majd homlokon csapja magát a felismerés után.*
- Leon... Tudtam én, hogy L betűs.
*Dünnyögi, majd észbe kapva sandít a hármasra, s torok köszörülve vigyorodik el halványan.*
- Egészségükre!
*Biccent a bor felé, majd szusszanva áll is odébb, hogy így dolga végeztével kifújhassa magát. A nagyok kézbe vették a dolgokat. Piáért meg majd sikítanak, ha kell valakinek. Addig, ha nem tartóztatják, akkor odébb is oldalog, hogy végre kiszakadjon a középpontból.
Most milyen jó lenne, ha itt lenne Nell, Ranen vagy az a Haldrian. Velük könnyedén lehetett beszélgetni. Most hogy kibeszélné magából ezt az izgalmas kis időt. Annak ellenére, hogy be van szarva, azért büszke, hogy nem volt annyira ügyetlen. De egyikőjük sincs itt a közelben, hogy ezzel elbüszkélkedjen. Haldriant valami lánykával látta eltűnni. Csak meg lett neki egy elf. Kicsit el is húzza a száját. Valahol előnyös, de időnként bántó, hogy rá nem kapnak úgy rá a fiúk, mint a többiekre. Talán a Kisasszony nem venné zokon, hogy ha egyszer, valamikor a szabadidejében kérne tőle pár tanácsot. Bár ahogy kinéz ez nem most fog megtörténni.
Egy időre így el is veti az ötletet, most inkább a pult legvégébe húzódva könyököl annak lapjára, hogy a többieket figyelve pihenje ki az izgalmas perceket.*
//Denjaar, Dalthondan, Adrastus, majd Relael//
*Ranen most milyen büszke lenne rá, hogy dolgozik. Mert, hogy tényleg dolgozik, nem pedig mások zsebében turkál sunyi mód. Bár ez sem tűnik egyszerűbbnek, inkább csak veszélytelenebbnek, ami legalább még némi előnnyel is jár a számára.
Lassan mindenkit leinformál, hogy mit akarnak. A sötéthajú igényét ki is elégítette, így az elf idő közben megérkező kívánságára fókuszál.*
- Hát éppen most voltam az asztalnál és már...
*Aztán a szó belé is fojtódik, amint az asztaltól csatlakozik hozzájuk a harmadik férfi. Először csak értetlenül pislog, mert ő aztán majdnem biztosan tudja, hogy Relael a taverna góréja, de végül csak a vállát vonva biccent a férfi szavaira. Annyival kevesebbel kell neki törődnie. Meg az biztos olyan "fiús dolog", amihez ő nem ért és nem is akar.
Persze azért ideges egy kicsit, hogy ha ideér a Kisasszony, akkor mit fog reagálni. Bajba nem akar kerülni egy kis kakaskodás miatt.
S, mintha megérezte volna a gondolatot, a Kisasszony hamarosan csatlakozik is hozzájuk. Elsőre megint ideges lesz, de a kedves kérdés hallatára zavart vigyorral dörgöl a tarkójára.*
- Nem olyan vészes.
*Szusszan fel megkönnyebbülten, majd mikor a Kisasszony is kész az urakkal foglalkozni, ő szépen ki is oson a képből. Innentől ez már nem az ő dolga, így van ideje most már a hozzá hasonlóan apró hölgyekkel foglalkozni.*
//Sorelvyth Salvas, Nälahye Läinaleia, majd kicsit Leon//
*Visszasétál eléjük, várva, hogy megszülessen a gondolat, hogy kell-e intézkednie. Így is adódik, így bólintva húzza maga elé a kancsót, majd fordul, hogy két poharat is magával ragadjon. Serényen megtölti mind a kettőt, ami közben még nyelve hegyét is kidugja kissé, hogy odakoncentrálva igyekezzen mindkettőbe ugyan annyit tölteni. Nagyjából elégedett az eredménnyel, így a hölgyek elé tolja a poharakat.*
- Akkor ez pontosan...
*Vékony ujjai járnak a pult alatt eldugva, amíg kiszámolja velük, hogy öt meg öt az mennyi is. Valakit meg kell fűznie, hogy gyakorolja vele a számolgatást meg az ilyeneket. Mert tudja ő a lényegét, csak lassan és sosem biztos magában. Az írás, meg olvasás, hajaj...*
- Tíz. *Böki ki végül büszkén.* Pontosan tíz arany lesz.
*Ekkor villan a fejébe, hogy a fekete hajútól kapott hét aranyat el ne felejtse odaadni Relnek. A végén még azt hiszik lopni akar.
Közben Leon is megérkezik, csak ő a lányok társaságát választja. Szinte el is képed, hogy milyen kedvesen beszél velük. Bezzeg, amikor vele találkozott meg milyen mogorva volt. Kicsit azért puffog magában, de igazából még ezt is megérti. Van hova fejlődnie még szépség terén, de azt nem gondolta volna, hogy ebből az lesz a hátránya, hogy sokan lesznek vele undokok.
Aztán meghallja a nevét is, majd homlokon csapja magát a felismerés után.*
- Leon... Tudtam én, hogy L betűs.
*Dünnyögi, majd észbe kapva sandít a hármasra, s torok köszörülve vigyorodik el halványan.*
- Egészségükre!
*Biccent a bor felé, majd szusszanva áll is odébb, hogy így dolga végeztével kifújhassa magát. A nagyok kézbe vették a dolgokat. Piáért meg majd sikítanak, ha kell valakinek. Addig, ha nem tartóztatják, akkor odébb is oldalog, hogy végre kiszakadjon a középpontból.
Most milyen jó lenne, ha itt lenne Nell, Ranen vagy az a Haldrian. Velük könnyedén lehetett beszélgetni. Most hogy kibeszélné magából ezt az izgalmas kis időt. Annak ellenére, hogy be van szarva, azért büszke, hogy nem volt annyira ügyetlen. De egyikőjük sincs itt a közelben, hogy ezzel elbüszkélkedjen. Haldriant valami lánykával látta eltűnni. Csak meg lett neki egy elf. Kicsit el is húzza a száját. Valahol előnyös, de időnként bántó, hogy rá nem kapnak úgy rá a fiúk, mint a többiekre. Talán a Kisasszony nem venné zokon, hogy ha egyszer, valamikor a szabadidejében kérne tőle pár tanácsot. Bár ahogy kinéz ez nem most fog megtörténni.
Egy időre így el is veti az ötletet, most inkább a pult legvégébe húzódva könyököl annak lapjára, hogy a többieket figyelve pihenje ki az izgalmas perceket.*
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-10 09:11:00
Üzenet elküldve: 2023-01-10 09:11:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Rel//
-Mind a kettőnkben van valami figyelemreméltó, úgy tűnik! *Vonogatja meg szemöldökét az elfnek, de maga sem gondolja komolyan.*
-Furcsa is, hogy ennyien lettünk. *Nyugtázza ő is, hiszen általában a Pegazusnak van ekkora forgalma ilyen időben, nem pedig egy ilyen igazából eldugott helynek, amiről még sosem hallott egy olyan nagy alkoholista sem, mint Leon.*
-Mostanában biztos nem kell nekem kurva. A piával jobb a viszonyom. *Tárja szét karjait, aztán pedig gondoljon a nő, amit akar, őt nem feltétlenül érdekli. Már ennyiből is átjött neki, hogy Relael eléggé szabad szelleműen tartja a beosztottjait.*
-Akkor menjünk. Ahogy látom, nekem is integet valaki. *Húzódik cápavigyorra a képe, ahogy a már említett két lányka egyike integet neki, méghozzá elég kedvesen, ami szokatlan egy ilyen rosszarcú fickónak.*
//Nälahye Läinaleia, Sorelvyth Salvas//
*Kezét kardja markolatján tartva, kidülleszti mellét, de mielőtt elindulna, még jól felhörpinti a maradék fél pohár lőrét. Kellemes hányingert hoz maga után a pocsék ital, de már régen megtanította az élet Leonnak, hogy az az ital, ami visszajön, még jobb, mint ami nem, hiszen kevesebbe került. Jelen esetben ingyen volt. Az üres poharat kezében tartva, komótos léptekkel vonul oda a lányokhoz.*
-Nahát, nahát, milyen kis apróságokat fújt ide a kikötő szele! *A tetemes mennyiségű pia, amit ma megivott, már eléggé érződik a fejében és még régi jómodorából is visszacsempészet valamit a sokadik pohár bor.* ~Lehet jobb kezdés lenne, ha kiraknám a farkam az asztalra, ha már a Naccságánál nem tettem meg?~ *Ezen még el is mosolyodik, de végül nem tesz egyebet, csak poharát lerakja az asztalukra.*
-Leon vagyok. Én vagyok a kidobó fiú a helyen, afféle ajtónálló. Gondoltam, megkérdezem, hogy minden rendben van-e. Ritkán látok a kikötőben lányokat egyedül, főleg ilyeneket! *Méri fel őket tekintetével, mintha csak valami szép darab hús lenne a két fiatal.*
-Mind a kettőnkben van valami figyelemreméltó, úgy tűnik! *Vonogatja meg szemöldökét az elfnek, de maga sem gondolja komolyan.*
-Furcsa is, hogy ennyien lettünk. *Nyugtázza ő is, hiszen általában a Pegazusnak van ekkora forgalma ilyen időben, nem pedig egy ilyen igazából eldugott helynek, amiről még sosem hallott egy olyan nagy alkoholista sem, mint Leon.*
-Mostanában biztos nem kell nekem kurva. A piával jobb a viszonyom. *Tárja szét karjait, aztán pedig gondoljon a nő, amit akar, őt nem feltétlenül érdekli. Már ennyiből is átjött neki, hogy Relael eléggé szabad szelleműen tartja a beosztottjait.*
-Akkor menjünk. Ahogy látom, nekem is integet valaki. *Húzódik cápavigyorra a képe, ahogy a már említett két lányka egyike integet neki, méghozzá elég kedvesen, ami szokatlan egy ilyen rosszarcú fickónak.*
//Nälahye Läinaleia, Sorelvyth Salvas//
*Kezét kardja markolatján tartva, kidülleszti mellét, de mielőtt elindulna, még jól felhörpinti a maradék fél pohár lőrét. Kellemes hányingert hoz maga után a pocsék ital, de már régen megtanította az élet Leonnak, hogy az az ital, ami visszajön, még jobb, mint ami nem, hiszen kevesebbe került. Jelen esetben ingyen volt. Az üres poharat kezében tartva, komótos léptekkel vonul oda a lányokhoz.*
-Nahát, nahát, milyen kis apróságokat fújt ide a kikötő szele! *A tetemes mennyiségű pia, amit ma megivott, már eléggé érződik a fejében és még régi jómodorából is visszacsempészet valamit a sokadik pohár bor.* ~Lehet jobb kezdés lenne, ha kiraknám a farkam az asztalra, ha már a Naccságánál nem tettem meg?~ *Ezen még el is mosolyodik, de végül nem tesz egyebet, csak poharát lerakja az asztalukra.*
-Leon vagyok. Én vagyok a kidobó fiú a helyen, afféle ajtónálló. Gondoltam, megkérdezem, hogy minden rendben van-e. Ritkán látok a kikötőben lányokat egyedül, főleg ilyeneket! *Méri fel őket tekintetével, mintha csak valami szép darab hús lenne a két fiatal.*
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-10 09:05:21
Üzenet elküldve: 2023-01-10 09:05:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Wegtoren sötétsége //
// Myynarinna, Denjaar, Relael, Sorelvith és a többiek //
* Észleli a sötét alak pillantását, de nem törődik vele, látványosan figyelmen kívül hagyja. Tekintetével a pult felé sétáló nőt követi odaadóan. Elvonja a figyelmét a közelében ülő vörös hosszúéletű, aki a Taverna vezetőségét keresi. Alig láthatóan felvonja a szemöldökét. *
~ De sűrű nap ez a mai. ~
* Látómezejére bekúszik egy nagydarab férfi képe, akit gyors pillantással nyugtáz. *
~ Denjaar Krultos, személyesen. Tele van a mai nap meglepetésekkel. ~
* Ízlésének kicsit túl sok van itt a városból, újabb gyors pillantást vet a fekete hajú nő irányába. *
~ Véletlen volna? ~
* Érdeklődve pislant Denjaar kardján nyugvó kezére. Arca híján minden érzelemnek, miközben felvonja a szemöldökét. Hagyja előbb az elfet beszélni, csak aztán jegyzi meg. *
- Izgalmasan hangzik, de akit én keresek... az meg is érkezett.
* Hangja egy szerető dorombolásához hasonlít, mialatt szemeivel Relaelt fixírozza, aki hatásos belépővel landol a beszélgetésben. Finom ujjaival a medálját babrálja, mire Adrastus elneveti magát. Kíváncsi lenne, mire megy ki a játék. *
- Itt van hát, már kerestem.
* Szívdöglesztően mosolyog és kezét a mellkasára teszi. *
- Azt hiszem az enyém az elsőbbség, remélem nem zavarom meg semmiben. Üzleti ajánlatom volna az Ön számára.
* Dorombolja Relael szemébe nézve, mielőtt gyorsan lepillantana a medálját tartó kézre. *
- Esetleg félre tudna vonulni velem egy pillanatra?
* Mosolya csak még szélesebb lesz. *
// Myynarinna, Denjaar, Relael, Sorelvith és a többiek //
* Észleli a sötét alak pillantását, de nem törődik vele, látványosan figyelmen kívül hagyja. Tekintetével a pult felé sétáló nőt követi odaadóan. Elvonja a figyelmét a közelében ülő vörös hosszúéletű, aki a Taverna vezetőségét keresi. Alig láthatóan felvonja a szemöldökét. *
~ De sűrű nap ez a mai. ~
* Látómezejére bekúszik egy nagydarab férfi képe, akit gyors pillantással nyugtáz. *
~ Denjaar Krultos, személyesen. Tele van a mai nap meglepetésekkel. ~
* Ízlésének kicsit túl sok van itt a városból, újabb gyors pillantást vet a fekete hajú nő irányába. *
~ Véletlen volna? ~
* Érdeklődve pislant Denjaar kardján nyugvó kezére. Arca híján minden érzelemnek, miközben felvonja a szemöldökét. Hagyja előbb az elfet beszélni, csak aztán jegyzi meg. *
- Izgalmasan hangzik, de akit én keresek... az meg is érkezett.
* Hangja egy szerető dorombolásához hasonlít, mialatt szemeivel Relaelt fixírozza, aki hatásos belépővel landol a beszélgetésben. Finom ujjaival a medálját babrálja, mire Adrastus elneveti magát. Kíváncsi lenne, mire megy ki a játék. *
- Itt van hát, már kerestem.
* Szívdöglesztően mosolyog és kezét a mellkasára teszi. *
- Azt hiszem az enyém az elsőbbség, remélem nem zavarom meg semmiben. Üzleti ajánlatom volna az Ön számára.
* Dorombolja Relael szemébe nézve, mielőtt gyorsan lepillantana a medálját tartó kézre. *
- Esetleg félre tudna vonulni velem egy pillanatra?
* Mosolya csak még szélesebb lesz. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1093-1112