Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-09 18:36:05
Üzenet elküldve: 2022-12-09 18:36:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hölgyek és savanyúságok//
*Lassan végre elérkezik a pillanat, hogy a vendégek csatlakoznak hozzá. A fiatal először, de miközben megindul a morcos is követi. Így kényelmes tempóban szedi a lépcsőfokokat az emeletre. Nem gondolta, hogy csevegnie is kell majd, de Haldrian csak megtöri a csendet.*
- Nem mondtam.
*Válaszolja kurtán, ahogy a válla fölött hátrapillant rá. Aztán a kulcsokat morzsolgatva fordul vissza előre. Idegesíti a cipő és ettől kezd morcos lenni. Talán az nem lenne baj, ha attól megszabadulna. Csak nem nézik épp a lábát majd.*
- Egyébként Myyna.
*Várja be végül Haldriant, hogy mellette haladjon tovább. Ha már ő beszélgetni akar. Relael említésére összevonja a szemöldökeit. Persze, hogy nem kerüli el a figyelmét a "kényelembe helyezés". Na nem mert olyan kíváncsian bámulná, hanem a kedves vendég nem végzi el túlságosan burkoltan. De nem botránkozik meg. Mi olyan nagy kaland egy kissé dudorodó nadrágban? Majd elmúlik. Viszont lassan azért leesik neki, hogy valószínűleg a dudor kiváltó oka épp kedves főnökasszonyának látványa. Akárhogy is, azért ezen muszáj elvigyorodnia. De a sok gondolatot, mit ez szül inkább megtartja magának, mert nem biztos, hogy a fiú szívesen hallaná.*
- Az. Nem semmi.
*Hagyja is rá a dolgot ennyivel, mert érdemben úgy sem sokat tudna mondani. Na persze tudná ő dicsérni, hogy milyen csinos és kedves nő. Mert engedi, hogy itt legyen. Meg az a hátsimítás is jól esett. De bizonyára a fiút nem ezek az erények ragadták meg ennyire.
Közben hátra pillantgat, hogy a morcos képű is jön-e még. Amikor megbizonyosodik, hogy igen visszafordulva pillant a félvér arcára. Hát nem olyan rossz képű, de persze, hogy az ilyen suhancokat mindig az érett, csinos nők érdeklik. Meg az olcsó utcalányok. Hát ő meg egyikbe sem tartozik bele.*
- Van, csak még nem olyan felszerelt. Én is ott mosakodtam és azt hiszem Ezmee is oda fogja vinni az úr vizét.
*Biccent hátra a fejével, hogy az úr alatt Leont érti. Mert hát hallotta, hogy neki már készül a víz.
Közben pedig a szobákhoz is megérkeznek. Itt le is fékezi a lépteit, hogy Leont bevárva nyissa az első szobát. Természetesen a kulcsot már a zárban hagyva a férfinak.*
- Kellemes pihenést!
*Hajol meg kurtán, majd pár ajtóval tovább haladva dugja a másik kulcsot a zárba. A be nem fejezett kérdésre viszont megtorpan menet közben és kékjei gyorsan siklanak rá a fiúra.*
- Vagy?
*Hát csak azért is rákérdez, majd végül kattan a zár és tárja is ki az ajtót. Ezután a kezeit csípőre pakolva vonogatja meg a vállait.*
- Csak segítek. Egyelőre. Amiben tudok és ahol szükség van rám, ott igyekszem hasznossá tenni magam. Ha kapok enni és van hol aludnom igazából bármit megcsinálok itt.
*Újabb vállvonás kíséretében tekint is vissza a közelmúltban, ahol a dézsában sikálták le róla a koszt meg a szagot. Még azt is bevállalta, hogy ne dobják ki. Meg ezt a francos cipőt is, a lányos ruhával együtt. De az úgy sem elég és nem is helyes, hogy csak illegesse magát. Hasznos akar lenni így vagy úgy.*
- Esetleg segíthetek még valamiben az uraknak?
*Lassan végre elérkezik a pillanat, hogy a vendégek csatlakoznak hozzá. A fiatal először, de miközben megindul a morcos is követi. Így kényelmes tempóban szedi a lépcsőfokokat az emeletre. Nem gondolta, hogy csevegnie is kell majd, de Haldrian csak megtöri a csendet.*
- Nem mondtam.
*Válaszolja kurtán, ahogy a válla fölött hátrapillant rá. Aztán a kulcsokat morzsolgatva fordul vissza előre. Idegesíti a cipő és ettől kezd morcos lenni. Talán az nem lenne baj, ha attól megszabadulna. Csak nem nézik épp a lábát majd.*
- Egyébként Myyna.
*Várja be végül Haldriant, hogy mellette haladjon tovább. Ha már ő beszélgetni akar. Relael említésére összevonja a szemöldökeit. Persze, hogy nem kerüli el a figyelmét a "kényelembe helyezés". Na nem mert olyan kíváncsian bámulná, hanem a kedves vendég nem végzi el túlságosan burkoltan. De nem botránkozik meg. Mi olyan nagy kaland egy kissé dudorodó nadrágban? Majd elmúlik. Viszont lassan azért leesik neki, hogy valószínűleg a dudor kiváltó oka épp kedves főnökasszonyának látványa. Akárhogy is, azért ezen muszáj elvigyorodnia. De a sok gondolatot, mit ez szül inkább megtartja magának, mert nem biztos, hogy a fiú szívesen hallaná.*
- Az. Nem semmi.
*Hagyja is rá a dolgot ennyivel, mert érdemben úgy sem sokat tudna mondani. Na persze tudná ő dicsérni, hogy milyen csinos és kedves nő. Mert engedi, hogy itt legyen. Meg az a hátsimítás is jól esett. De bizonyára a fiút nem ezek az erények ragadták meg ennyire.
Közben hátra pillantgat, hogy a morcos képű is jön-e még. Amikor megbizonyosodik, hogy igen visszafordulva pillant a félvér arcára. Hát nem olyan rossz képű, de persze, hogy az ilyen suhancokat mindig az érett, csinos nők érdeklik. Meg az olcsó utcalányok. Hát ő meg egyikbe sem tartozik bele.*
- Van, csak még nem olyan felszerelt. Én is ott mosakodtam és azt hiszem Ezmee is oda fogja vinni az úr vizét.
*Biccent hátra a fejével, hogy az úr alatt Leont érti. Mert hát hallotta, hogy neki már készül a víz.
Közben pedig a szobákhoz is megérkeznek. Itt le is fékezi a lépteit, hogy Leont bevárva nyissa az első szobát. Természetesen a kulcsot már a zárban hagyva a férfinak.*
- Kellemes pihenést!
*Hajol meg kurtán, majd pár ajtóval tovább haladva dugja a másik kulcsot a zárba. A be nem fejezett kérdésre viszont megtorpan menet közben és kékjei gyorsan siklanak rá a fiúra.*
- Vagy?
*Hát csak azért is rákérdez, majd végül kattan a zár és tárja is ki az ajtót. Ezután a kezeit csípőre pakolva vonogatja meg a vállait.*
- Csak segítek. Egyelőre. Amiben tudok és ahol szükség van rám, ott igyekszem hasznossá tenni magam. Ha kapok enni és van hol aludnom igazából bármit megcsinálok itt.
*Újabb vállvonás kíséretében tekint is vissza a közelmúltban, ahol a dézsában sikálták le róla a koszt meg a szagot. Még azt is bevállalta, hogy ne dobják ki. Meg ezt a francos cipőt is, a lányos ruhával együtt. De az úgy sem elég és nem is helyes, hogy csak illegesse magát. Hasznos akar lenni így vagy úgy.*
- Esetleg segíthetek még valamiben az uraknak?
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-09 08:37:05
Üzenet elküldve: 2022-12-09 08:37:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Hölgyek és savanyúságok//
//Rel, Haldrian, Myyna//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Dehogy semmiség! Ha tudná, milyen rosszul tudja magát érezni az ember enélkül! *Emeli meg az üveget, nem is palástolva, hogy alkoholizmusa már rég elhatalmasodott rajta és ő ezt már nem is bánja.*
-Leszarom, mit kér ki. *Vonja meg a vállát.*
-Akkor áll az alku? *Nem mutatja ki az érzelmeit, pedig egy kicsit most örül, ha nem is nagyon, hogy van rendes fedél a feje fölött és kapott egy olyan munkát, ami úgy egyébként nem is olyan rossz. Beverheti emberek képét egy kocsmában, ingyen piáért.* ~Hát ezt csinálom amúgy is minden nap!~ *Ha minden rendben van, ő maga elindul a fehérhajú lány után, aki meg lett bízva a kísérgetésükkel. A kalóznak ehhez nem annyira fűlik a foga, de hát azt sem tudja merre kéne menni, hogy végre ledőlhessen az ágyba a már beígért fürdője után. Ahogy elnézte az óriásasszonyt, az még egy kicsit távolabb van. Nem tud megszabadulni a kardos ficsúrtól sem, hiszen jön ő is a szobákhoz.* ~Nemsokára magamra zárhatom az ajtót legalább.~ *Hagyja kibontakozni a fiút. Annyira nem rossz ember ő, hogy megfosszon egy gyereket egy kurvától azzal, hogy ott liheg a nyomukban. Szépen két lépésre lemarad, hogy megbeszélhessék a dolgaikat. Leon csak a szobájába akar már végre bejutni és megvárni Ezmeet a dézsáival.*
//Rel, Haldrian, Myyna//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Dehogy semmiség! Ha tudná, milyen rosszul tudja magát érezni az ember enélkül! *Emeli meg az üveget, nem is palástolva, hogy alkoholizmusa már rég elhatalmasodott rajta és ő ezt már nem is bánja.*
-Leszarom, mit kér ki. *Vonja meg a vállát.*
-Akkor áll az alku? *Nem mutatja ki az érzelmeit, pedig egy kicsit most örül, ha nem is nagyon, hogy van rendes fedél a feje fölött és kapott egy olyan munkát, ami úgy egyébként nem is olyan rossz. Beverheti emberek képét egy kocsmában, ingyen piáért.* ~Hát ezt csinálom amúgy is minden nap!~ *Ha minden rendben van, ő maga elindul a fehérhajú lány után, aki meg lett bízva a kísérgetésükkel. A kalóznak ehhez nem annyira fűlik a foga, de hát azt sem tudja merre kéne menni, hogy végre ledőlhessen az ágyba a már beígért fürdője után. Ahogy elnézte az óriásasszonyt, az még egy kicsit távolabb van. Nem tud megszabadulni a kardos ficsúrtól sem, hiszen jön ő is a szobákhoz.* ~Nemsokára magamra zárhatom az ajtót legalább.~ *Hagyja kibontakozni a fiút. Annyira nem rossz ember ő, hogy megfosszon egy gyereket egy kurvától azzal, hogy ott liheg a nyomukban. Szépen két lépésre lemarad, hogy megbeszélhessék a dolgaikat. Leon csak a szobájába akar már végre bejutni és megvárni Ezmeet a dézsáival.*
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-08 14:48:07
Üzenet elküldve: 2022-12-08 14:48:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//Rel, Leon zárás, Myna//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Hamar szertefoszlanak színes képzetei, ahogy az elf a mesterfegyverért nyúl. Hisz végig csak az a fránya kard állt a figyelem középpontjában. Tudhatta volna.
Persze átnyújtja a kardot Relaelnek, akaratlanul is meghajtva magát közben. Nem tart attól, hogy a nemeskisasszony meglopja vagy ilyesmi. Nem olyanak látszik.
Miközben a veszélyesnek látszó alak sajátos módját választja annak, hogy a Taverna berkeibe kerüljön, van ideje úrrá lenni magán. Ő biztos nem alkalmazná ezt a fickót, pláne az elhangzottak után. Egy biztos, itt tartózkodása alatt igyekszik majd kerülni a goromba frátert.
Közben ha visszakapja a kardot, ha nem, biccent a fehérhajú lány felé. Felőle indulhatnak. Persze reméli, hogy visszakapja a fegyvert, de ha nem, az sem baj. Legalább lesz alkalma felkeresni az elfet...*
-Mit is mondtál, mi a neved? *Szippant nagyot taknyán végre, ahogy hallótávolságon kívülre érnek Mynával. Lehetőleg az emberleány után nekiindul a lépcsőfordulónak.*
-Azért nem semmi a "Naccsága". *Jóval bátrabb már, hogy csak ketten vannak. Annak rendje és módja szerint túr gatyájába és igazítja kényelmesre szerszámát. Nem bánja, ha újdonsült kísérője tanúja ennek; nem tűnik épp annak az úrilánynak.*
-Figyelj... Van itt fürdő? Ha van, akkor az ahhoz eső legközelebbi szobát szeretném. *Az efféle helyeken még olyan úri huncutságok is lehetnek, mint a fürdő. Talán akad egy lyuk a falon, vagy ilyesmi... Csak meg kell tudnia legújabb szövetségesétől, az óriásasszonytól, mikor fürdőzik a "Naccsága".*
-És Te? Csak segítesz itt, vagy... *Nem fejezi be a mondatot, a leányon végigsikló tekintet beszédes lehet a szavak helyett is.*
//Rel, Leon zárás, Myna//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Hamar szertefoszlanak színes képzetei, ahogy az elf a mesterfegyverért nyúl. Hisz végig csak az a fránya kard állt a figyelem középpontjában. Tudhatta volna.
Persze átnyújtja a kardot Relaelnek, akaratlanul is meghajtva magát közben. Nem tart attól, hogy a nemeskisasszony meglopja vagy ilyesmi. Nem olyanak látszik.
Miközben a veszélyesnek látszó alak sajátos módját választja annak, hogy a Taverna berkeibe kerüljön, van ideje úrrá lenni magán. Ő biztos nem alkalmazná ezt a fickót, pláne az elhangzottak után. Egy biztos, itt tartózkodása alatt igyekszik majd kerülni a goromba frátert.
Közben ha visszakapja a kardot, ha nem, biccent a fehérhajú lány felé. Felőle indulhatnak. Persze reméli, hogy visszakapja a fegyvert, de ha nem, az sem baj. Legalább lesz alkalma felkeresni az elfet...*
-Mit is mondtál, mi a neved? *Szippant nagyot taknyán végre, ahogy hallótávolságon kívülre érnek Mynával. Lehetőleg az emberleány után nekiindul a lépcsőfordulónak.*
-Azért nem semmi a "Naccsága". *Jóval bátrabb már, hogy csak ketten vannak. Annak rendje és módja szerint túr gatyájába és igazítja kényelmesre szerszámát. Nem bánja, ha újdonsült kísérője tanúja ennek; nem tűnik épp annak az úrilánynak.*
-Figyelj... Van itt fürdő? Ha van, akkor az ahhoz eső legközelebbi szobát szeretném. *Az efféle helyeken még olyan úri huncutságok is lehetnek, mint a fürdő. Talán akad egy lyuk a falon, vagy ilyesmi... Csak meg kell tudnia legújabb szövetségesétől, az óriásasszonytól, mikor fürdőzik a "Naccsága".*
-És Te? Csak segítesz itt, vagy... *Nem fejezi be a mondatot, a leányon végigsikló tekintet beszédes lehet a szavak helyett is.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-08 12:04:34
Üzenet elküldve: 2022-12-08 12:04:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hölgyek és savanyúságok//
*Megtette, amit elvileg meg kell tennie. Nagyjából hasznossá teszi magát a táraságban. Bár így egyedül maradva kissé nehéz, de amennyire Nellben megbízott, akkora bizalmat szavaz Relnek is. Éppen ezért nem akar csalódást okozni, így nem is vág pofákat a morcosabbik fickó lekezelő stílusára. Mert azt mondták neki, hogy viselkedjen. Hát viselkedni fog, mosolyog, meg mifene. Még akkor is, ha már kezd beállni tőle az arcizma.
Meg azért sokat segít Relael bátorító érintése is, így jobban belép a társaságba. Ennek köszönhetően figyel fel a fiatal fiú biccentgetésére is. Persze csak a szeme sarkából, de elpillant a lépcső felé. Érti ő a célzást, hát csinálja a dolgát tovább.*
- Nem is zavarkodom tovább. Ha az úr kész elvonulni a szobába állok szolgálatára.
*Hajol meg Leon felé semmitmondó arccal, majd ahogy kiegyenesedik már Haldriané a figyelme. Nem vár a másik fickóra. Egyikőjük sincs összekötve a másikkal. Ha végzett, akkor is ráér őt is kísérgetni, ha szükséges.*
- Ha készen áll, akkor fel is kísérem.
*Ejt meg egy félmosolyt, majd a kezében lévő két kulcsra pillant. Egy rövid idejű hümmögés után megindul a lépcső irányába, minek alján a társaság felé fordul újból. Aztán már csak vár türelmesen, hogy kit kísérgessen. Jobb itt a félreeső helyen. Nem szeret láb alatt lenni, a figyelmet sem szereti. Az olyan megvető modort, mint a mogorva fickóé meg főleg nem. Jutott elég belőle a kikötőben, mikor a szemetet túrták ennivaló vagy kidobott ruha után. A sok flancos városi pojáca. Meg azok, akik utálnak mást, mert csak. De ennek ellenére mosolyog, mint egy hülye, mert azt mondták, hogy az így jó. De kezd egy kicsit kellemetlen lenni a helyzete így egyedül. Nem bánná, ha legalább Ranen a közelben lenne. De majd beleszokik. Muszáj, ha rendesen csinálni akarja a dolgát. Mint most is. Készen várakozik, s indul is fel, ha valamelyik "úriember" kész távozni a szobába.*
*Megtette, amit elvileg meg kell tennie. Nagyjából hasznossá teszi magát a táraságban. Bár így egyedül maradva kissé nehéz, de amennyire Nellben megbízott, akkora bizalmat szavaz Relnek is. Éppen ezért nem akar csalódást okozni, így nem is vág pofákat a morcosabbik fickó lekezelő stílusára. Mert azt mondták neki, hogy viselkedjen. Hát viselkedni fog, mosolyog, meg mifene. Még akkor is, ha már kezd beállni tőle az arcizma.
Meg azért sokat segít Relael bátorító érintése is, így jobban belép a társaságba. Ennek köszönhetően figyel fel a fiatal fiú biccentgetésére is. Persze csak a szeme sarkából, de elpillant a lépcső felé. Érti ő a célzást, hát csinálja a dolgát tovább.*
- Nem is zavarkodom tovább. Ha az úr kész elvonulni a szobába állok szolgálatára.
*Hajol meg Leon felé semmitmondó arccal, majd ahogy kiegyenesedik már Haldriané a figyelme. Nem vár a másik fickóra. Egyikőjük sincs összekötve a másikkal. Ha végzett, akkor is ráér őt is kísérgetni, ha szükséges.*
- Ha készen áll, akkor fel is kísérem.
*Ejt meg egy félmosolyt, majd a kezében lévő két kulcsra pillant. Egy rövid idejű hümmögés után megindul a lépcső irányába, minek alján a társaság felé fordul újból. Aztán már csak vár türelmesen, hogy kit kísérgessen. Jobb itt a félreeső helyen. Nem szeret láb alatt lenni, a figyelmet sem szereti. Az olyan megvető modort, mint a mogorva fickóé meg főleg nem. Jutott elég belőle a kikötőben, mikor a szemetet túrták ennivaló vagy kidobott ruha után. A sok flancos városi pojáca. Meg azok, akik utálnak mást, mert csak. De ennek ellenére mosolyog, mint egy hülye, mert azt mondták, hogy az így jó. De kezd egy kicsit kellemetlen lenni a helyzete így egyedül. Nem bánná, ha legalább Ranen a közelben lenne. De majd beleszokik. Muszáj, ha rendesen csinálni akarja a dolgát. Mint most is. Készen várakozik, s indul is fel, ha valamelyik "úriember" kész távozni a szobába.*
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-07 18:38:48
Üzenet elküldve: 2022-12-07 18:38:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Régi-új ismeretség//
//Második szál//
*Látható érdeklődéssel hallgatja Relaelt. A Patkányok említésénél a jobb szemöldöke enyhén megemelkedik, és egy apró bólintással veszi tudomásul, majd figyel tovább ugyanazzal az érdeklődéssel.
A bűnbanda említése láthatóan nem háborítja fel és nem is lepi meg túlzottan. Kereskedőként ő is tökéletesen tisztában van azzal, hogy a hatalmat sehol nem lehet megkerülni, és hogy a hatalom nem mindig a törvény oldalán áll. Helyi intézőjétől tudja, hogy még ő is fizet valamiféle védelmi pénzt a raktárház után. És arra is volt már példa, hogy a riválisaiknak fizetett valamilyen tengeri rakomány biztonságos megérkezéséért. Az ilyesmit egy kereskedőnek tudomásul kell vennie - és bele kell kalkulálni a vételárba.
Miután végighallgatott mindent, amit Relael mond, nem szólal meg azonnal. Ő is hátradől kissé, és pár csendes másodpercig tűnődőn pillant vendéglátójára. Részben azért teszi, hogy lássa miként reagál erre Relael. Végül megszólal.*
- Nagyra értékelem az ajánlatát és a nyíltságát. Hasonló nyiltsággal felelek rá. Mint talán hallhatott róla, a családom mindig is egy nagyon exkluzív ügyfélkör kiszolgálására törekedett, amit Artheniorban egykor a nemesség jelentett, de most is van ilyen réteg. A többi városban szintúgy. Ennek megfelelően a termékek, amikkel általában kereskedek, szintén a legmódosabb rétegek számára elérhetőek. Időbe telt elérni ezt a szintet, de most már megengedhetem magamnak, hogy ne bajlódjak tömegárukkal, és nagy mennyiségekkel.
Mindazonáltal úgy látom, hogy egy ilyen megállapodás közöttünk járhat olyan előnyökkel a Házam számára, amelyekért érdemes lehet belevágni.
Ha másvalaki ajánlja fel ezt, nem biztos, hogy egyáltalán foglalkoznék az ajánlattal, mert látok benne olyan kockázatot, amit nem kell már felvállalnom. De kegyed tudja, hogyan tegyen vonzóvá egy ajánlatot.
*mondja, megengedve egy apró, elismerő félmosolyt. Ami most nem csak Relael külsejének szólt, hanem annak is, hogy milyen ügyesen szőtte bele az információszerzést, a rátermett harcosokat és a diszkréciót a beszélgetésbe.*
- Azt azonban meg kell értenie, hogy ha bármilyen árukereskedelmet folytatok Önökkel, akkor az csak a legtisztább, legtörvényesebb módon történhet, aminek kitudódása semmilyen formában nem vethet árnyékot a nevemre. Meglehet, hogy teljesen felesleges az aggodalmam, de még nem igazán látom át, hogy kegyed itt pontosan milyen tevékenységet végez.
Ha alaptalanok az aggodalmaim a társaságuk kapcsán, akkor minden a legnagyobb rendben, és fogadja bocsánatkérésemet a bizalmatlanságért.
De ha nem... nos, akkor találnunk kell valakit, aki elég feddhetetlen ahhoz, hogy a neve az enyém mellé kerülhessen egy szerződésen.
*teszi hozzá jelezve, hogy az üzlet akkor is megköttethet egy megfelelő strómanon keresztül. És hogy attól a személytől hová vándorol tovább a Morthimer ház portékája, azt Orthusnak nem kell tudnia, és probléma esetén kellő felháborodással döbbenhet meg rajta. Nem célja, hogy mindenki feddhetetlennek tartsa, beéri azzal is, ha soha senki nem vonhatja kétségbe nyíltan a feddhetetlenségét.*
//Második szál//
*Látható érdeklődéssel hallgatja Relaelt. A Patkányok említésénél a jobb szemöldöke enyhén megemelkedik, és egy apró bólintással veszi tudomásul, majd figyel tovább ugyanazzal az érdeklődéssel.
A bűnbanda említése láthatóan nem háborítja fel és nem is lepi meg túlzottan. Kereskedőként ő is tökéletesen tisztában van azzal, hogy a hatalmat sehol nem lehet megkerülni, és hogy a hatalom nem mindig a törvény oldalán áll. Helyi intézőjétől tudja, hogy még ő is fizet valamiféle védelmi pénzt a raktárház után. És arra is volt már példa, hogy a riválisaiknak fizetett valamilyen tengeri rakomány biztonságos megérkezéséért. Az ilyesmit egy kereskedőnek tudomásul kell vennie - és bele kell kalkulálni a vételárba.
Miután végighallgatott mindent, amit Relael mond, nem szólal meg azonnal. Ő is hátradől kissé, és pár csendes másodpercig tűnődőn pillant vendéglátójára. Részben azért teszi, hogy lássa miként reagál erre Relael. Végül megszólal.*
- Nagyra értékelem az ajánlatát és a nyíltságát. Hasonló nyiltsággal felelek rá. Mint talán hallhatott róla, a családom mindig is egy nagyon exkluzív ügyfélkör kiszolgálására törekedett, amit Artheniorban egykor a nemesség jelentett, de most is van ilyen réteg. A többi városban szintúgy. Ennek megfelelően a termékek, amikkel általában kereskedek, szintén a legmódosabb rétegek számára elérhetőek. Időbe telt elérni ezt a szintet, de most már megengedhetem magamnak, hogy ne bajlódjak tömegárukkal, és nagy mennyiségekkel.
Mindazonáltal úgy látom, hogy egy ilyen megállapodás közöttünk járhat olyan előnyökkel a Házam számára, amelyekért érdemes lehet belevágni.
Ha másvalaki ajánlja fel ezt, nem biztos, hogy egyáltalán foglalkoznék az ajánlattal, mert látok benne olyan kockázatot, amit nem kell már felvállalnom. De kegyed tudja, hogyan tegyen vonzóvá egy ajánlatot.
*mondja, megengedve egy apró, elismerő félmosolyt. Ami most nem csak Relael külsejének szólt, hanem annak is, hogy milyen ügyesen szőtte bele az információszerzést, a rátermett harcosokat és a diszkréciót a beszélgetésbe.*
- Azt azonban meg kell értenie, hogy ha bármilyen árukereskedelmet folytatok Önökkel, akkor az csak a legtisztább, legtörvényesebb módon történhet, aminek kitudódása semmilyen formában nem vethet árnyékot a nevemre. Meglehet, hogy teljesen felesleges az aggodalmam, de még nem igazán látom át, hogy kegyed itt pontosan milyen tevékenységet végez.
Ha alaptalanok az aggodalmaim a társaságuk kapcsán, akkor minden a legnagyobb rendben, és fogadja bocsánatkérésemet a bizalmatlanságért.
De ha nem... nos, akkor találnunk kell valakit, aki elég feddhetetlen ahhoz, hogy a neve az enyém mellé kerülhessen egy szerződésen.
*teszi hozzá jelezve, hogy az üzlet akkor is megköttethet egy megfelelő strómanon keresztül. És hogy attól a személytől hová vándorol tovább a Morthimer ház portékája, azt Orthusnak nem kell tudnia, és probléma esetén kellő felháborodással döbbenhet meg rajta. Nem célja, hogy mindenki feddhetetlennek tartsa, beéri azzal is, ha soha senki nem vonhatja kétségbe nyíltan a feddhetetlenségét.*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-07 12:02:01
Üzenet elküldve: 2022-12-07 12:02:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//Régi-új ismeretség//
//Második szál//
*A kikötő adta lehetőségek tárgyalásánál felfigyel arra, hogy Orthus komolyabb érdeklődést mutat. Ezt érdekesnek találja, de egyelőre nem tud pontos következtetéseket levonni, ahhoz még tovább kell puhatolóznia, hogy mi érdekli leginkább a kereskedő férfit.
Relaelnek valóban nehéz nemet mondani, de gondoskodik is róla, hogy így legyen. Előszeretettel hálóz be másokat szívességekkel, arról nem is beszélve milyen remek érzékkel tapint rá arra, hogy mivel kenyerezheti le környezetét. Hamarosan kiderül, hogy vajon megérzései ezúttal sem hagyják cserben, vagy esetleg tévedne.*
- Nos.
*Megköszörüli torkát, ezúttal kényelmesebb testtartást enged meg magának, és peckes ülés helyett a pad támlájának dönti hátát.*
- Már önmagában az is kedvező mindkettőnk számára, hogy olyan piaci kínálatot hozhatnánk létre, amire igény ugyan volna, de senki nem mer itt terjeszkedni. Joggal, persze, még én is csupán egyszer tárgyaltam a Patkányokkal, és kérdőjeles hogy sikerül jó kapcsolatot kialakítani velük.
*Zöld íriszei érdeklődően fürkészik Orthus arcát, Relael kíváncsi, hogy a férfi hogyan reagál a kikötői csoportosulás neve hallatán.*
- Rendszeresen szükségünk volna szeszes ital ellátmányra, Ördögvigyorra, Hodarilra, és így tovább. Persze jó áron, hogy az itteni szegényebb rétegnek is megfizethető lehessen.
*Lassan, tagoltan beszél, közben továbbra is éberen vizslatja a másikat, aki bármikor megszakíthatja, ha úgy kívánja.*
- Persze ezen felül nyitott szemmel járunk, s mint tudjuk a legnagyobb hatalom az információ.
*Ujjbegyeivel gyengéden piszkálgatni kezdi kézfején puha bőrét, ami sajnos utóbbi időben kicsit durvábbá vált, de még mindig kellemes tapintású.*
- Természetesen diszkrécióval kezelünk mindent, s ezt viszont is elvárjuk. Valamint akadnak itt elismerésreméltó harcosok is, ha szükség volna rájuk.
//Második szál//
*A kikötő adta lehetőségek tárgyalásánál felfigyel arra, hogy Orthus komolyabb érdeklődést mutat. Ezt érdekesnek találja, de egyelőre nem tud pontos következtetéseket levonni, ahhoz még tovább kell puhatolóznia, hogy mi érdekli leginkább a kereskedő férfit.
Relaelnek valóban nehéz nemet mondani, de gondoskodik is róla, hogy így legyen. Előszeretettel hálóz be másokat szívességekkel, arról nem is beszélve milyen remek érzékkel tapint rá arra, hogy mivel kenyerezheti le környezetét. Hamarosan kiderül, hogy vajon megérzései ezúttal sem hagyják cserben, vagy esetleg tévedne.*
- Nos.
*Megköszörüli torkát, ezúttal kényelmesebb testtartást enged meg magának, és peckes ülés helyett a pad támlájának dönti hátát.*
- Már önmagában az is kedvező mindkettőnk számára, hogy olyan piaci kínálatot hozhatnánk létre, amire igény ugyan volna, de senki nem mer itt terjeszkedni. Joggal, persze, még én is csupán egyszer tárgyaltam a Patkányokkal, és kérdőjeles hogy sikerül jó kapcsolatot kialakítani velük.
*Zöld íriszei érdeklődően fürkészik Orthus arcát, Relael kíváncsi, hogy a férfi hogyan reagál a kikötői csoportosulás neve hallatán.*
- Rendszeresen szükségünk volna szeszes ital ellátmányra, Ördögvigyorra, Hodarilra, és így tovább. Persze jó áron, hogy az itteni szegényebb rétegnek is megfizethető lehessen.
*Lassan, tagoltan beszél, közben továbbra is éberen vizslatja a másikat, aki bármikor megszakíthatja, ha úgy kívánja.*
- Persze ezen felül nyitott szemmel járunk, s mint tudjuk a legnagyobb hatalom az információ.
*Ujjbegyeivel gyengéden piszkálgatni kezdi kézfején puha bőrét, ami sajnos utóbbi időben kicsit durvábbá vált, de még mindig kellemes tapintású.*
- Természetesen diszkrécióval kezelünk mindent, s ezt viszont is elvárjuk. Valamint akadnak itt elismerésreméltó harcosok is, ha szükség volna rájuk.
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-07 07:31:14
Üzenet elküldve: 2022-12-07 07:31:14
ÚJ
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Amíg a víz melegszik mellette, addig Ezmee kibontja a Haldriantól kapott pénzt. Félrelök minden poharat és tányért ami útban van, majd kiszórja az aranyérméket, de csak óvatosan, nehogy a végén leesen egy és örökre elvesszen az egyik repedésben. Kis oszlopokat állít fel, először ötösével, majd tízesével sorakoztatja fel az érméket, időnként pedig kiles, hogy türelmetlenkednek már miatta, de úgy látja Leon jól elfoglalja magát egyelőre.*
- Egy, kettő, három.
*Kezd bele lassan, alaposan a számolásba, közben igyekszik nem elszédülni ennyi arany láttán. Soha nem volt ilyen sok vagyona, s kedve lenne elkölteni, de mint tapasztalt nélkülöző felmerül benne, hogy "mi van ha elfogy?". Bár itt kosztot, és lakhatást kap, így igazából mire is kellene költenie igazán? Ha Relael nem dönt úgy, hogy valami gondja van vele, akkor sem éhezni, sem pedig utcára kerülni nem fog. Talán megvehetné magának azt a ruhát, amit a múltkor látott a dokkoknál.*
- Ha megvan még.
*Azért kacérkodik a gondolattal, közben ismét átszámolja az oszlopokat.*
- Egy, kettő, három...
*Akárhogy csűri csavarja, de úgy tűnik a félvér nem verte át, s ha hiányzik is egy-két tallér, de legjobb számításai szerint nagyjából annyi van nála, amennyinek lennie kell. Már csak az a következő lépés, hogy kitalálja az üzlet ráeső részét miként oldja meg.*
- Egy, kettő, három.
*Kezd bele lassan, alaposan a számolásba, közben igyekszik nem elszédülni ennyi arany láttán. Soha nem volt ilyen sok vagyona, s kedve lenne elkölteni, de mint tapasztalt nélkülöző felmerül benne, hogy "mi van ha elfogy?". Bár itt kosztot, és lakhatást kap, így igazából mire is kellene költenie igazán? Ha Relael nem dönt úgy, hogy valami gondja van vele, akkor sem éhezni, sem pedig utcára kerülni nem fog. Talán megvehetné magának azt a ruhát, amit a múltkor látott a dokkoknál.*
- Ha megvan még.
*Azért kacérkodik a gondolattal, közben ismét átszámolja az oszlopokat.*
- Egy, kettő, három...
*Akárhogy csűri csavarja, de úgy tűnik a félvér nem verte át, s ha hiányzik is egy-két tallér, de legjobb számításai szerint nagyjából annyi van nála, amennyinek lennie kell. Már csak az a következő lépés, hogy kitalálja az üzlet ráeső részét miként oldja meg.*
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-07 07:20:37
Üzenet elküldve: 2022-12-07 07:20:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdő//
*Végre sikerült elszakadnia a harsány társaságtól, és kicsit megpihenhet a fürdőben egyedül. Egy darabig hátát az ajtónak vetve hallgatózik, de a hangok továbbra is távolinak tűnnek, feltehetően senki nem fog utána eredni. Miért is tennék? Aligha érdekel bárkit is egy olyan jelentéktelen alak, mint ő.
Ezen felbátorodva elkezd levetkőzni. Lassan kigombolja az ingét, majd leveti nadrágját is. A forró víz miatti gőz már kellemes meleggel tölti el a teret, egyéb dolga sincs mint a vödröket összeönteni. Ujjaival ellenőrzi a hőmérsékletet, és ha szükséges, akkor igazít rajta. Végül bemászik a dézsába, és nyakig merül a forró vízbe. Ezúttal kifejezetten jól esik számára ez a túlzott meleg, amire bőre is pírral reagál, de egészen úgy érzi, hogy a sok utcakövön töltött éjszaka miatt csontig átfagyott, amin csupán ez segíthet.
Egészen kellemesen lelazul végre, elméjét is kitisztítja a gőz, még az aggodalom is alább hagy, ami igen ritka az ő esetében. Persze a tétlen ücsörgés sem maradhat sokáig így, ezért a közelben lévő már leharcolt rongyért nyúl, hogy jó alaposan átdörzsölje vele bőrét. Kissé kíméletlennek kell lennie, de az őt beszennyező kosz már régóta pihen rajta és makacsul ragaszkodik Ranendylhez.
Ezzel igen sokáig elbíbelődik, végül elégedett a végeredménnyel. Persze a finnyás nemes kisasszony biztos találna kifogásolható foltot rajta, kezdetnek viszont ez is megteszi. Legalább az illata már kellemesebb.
A homályos vízbe beleengedi ruháit is, majd a szappannal átdörzsöli azokat. Ezúttal sokkal hanyagabb, de már nincs türelme túl sok energiát fektetni a tisztálkodásba. Mikor már többnyire fehérhez közelítő színe van felső ruházatának jó alaposan kicsavarja, majd kirázza azt, végül pedig egy szabad felületre teríti. Egyelőre vár, hogy megszáradjon valamelyest, legalább annyira, hogy ne fázzon meg, addig törölközővel áttörölgeti magát és haját is.*
*Végre sikerült elszakadnia a harsány társaságtól, és kicsit megpihenhet a fürdőben egyedül. Egy darabig hátát az ajtónak vetve hallgatózik, de a hangok továbbra is távolinak tűnnek, feltehetően senki nem fog utána eredni. Miért is tennék? Aligha érdekel bárkit is egy olyan jelentéktelen alak, mint ő.
Ezen felbátorodva elkezd levetkőzni. Lassan kigombolja az ingét, majd leveti nadrágját is. A forró víz miatti gőz már kellemes meleggel tölti el a teret, egyéb dolga sincs mint a vödröket összeönteni. Ujjaival ellenőrzi a hőmérsékletet, és ha szükséges, akkor igazít rajta. Végül bemászik a dézsába, és nyakig merül a forró vízbe. Ezúttal kifejezetten jól esik számára ez a túlzott meleg, amire bőre is pírral reagál, de egészen úgy érzi, hogy a sok utcakövön töltött éjszaka miatt csontig átfagyott, amin csupán ez segíthet.
Egészen kellemesen lelazul végre, elméjét is kitisztítja a gőz, még az aggodalom is alább hagy, ami igen ritka az ő esetében. Persze a tétlen ücsörgés sem maradhat sokáig így, ezért a közelben lévő már leharcolt rongyért nyúl, hogy jó alaposan átdörzsölje vele bőrét. Kissé kíméletlennek kell lennie, de az őt beszennyező kosz már régóta pihen rajta és makacsul ragaszkodik Ranendylhez.
Ezzel igen sokáig elbíbelődik, végül elégedett a végeredménnyel. Persze a finnyás nemes kisasszony biztos találna kifogásolható foltot rajta, kezdetnek viszont ez is megteszi. Legalább az illata már kellemesebb.
A homályos vízbe beleengedi ruháit is, majd a szappannal átdörzsöli azokat. Ezúttal sokkal hanyagabb, de már nincs türelme túl sok energiát fektetni a tisztálkodásba. Mikor már többnyire fehérhez közelítő színe van felső ruházatának jó alaposan kicsavarja, majd kirázza azt, végül pedig egy szabad felületre teríti. Egyelőre vár, hogy megszáradjon valamelyest, legalább annyira, hogy ne fázzon meg, addig törölközővel áttörölgeti magát és haját is.*
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-06 17:54:16
Üzenet elküldve: 2022-12-06 17:54:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Régi-új ismeretség//
//Második szál//
*Ha vél is látni valami árnyat Relael tekintetében, amikor a thargokról beszél, nem adja jelét. Ez még korántsem az őszinte véleménycsere ideje. Most még úgy kell beszélni, ahogy a társadalom elvárja. Vagy ki tudja, talán csak Orthus gondolja így, akinek a nemes jelenlétében visszatért a reflex-szerűvé vált agyongyakorolt társasági viselkedése.
Ő maga is nagyon szereti a saját hangját, főleg ha bölcs lehet, de amiket most mond, az inkább csak a megkövetelt, hallani kívánt szöveg.
De úgy tűnik, lassan maguk mögött hagyják a múltidézést és a tiszteletköröket. Talán kicsit gyorsabban is, mint számított rá, de ő aztán csak örül, hogy nem kell semmitmondó nosztalgiázással húzniuk az időt.
A lehetőség szó hallatán villan valami a tekintetében, valódi érdeklődés és kíváncsiság, némi óvatossággal tompítva.*
- Valóban, a kikötőben sokféle lehetőség kínálkozik, és egyik imponálóbb lehet a másiknál. Olykor előfordul, hogy fontosabb dolgok történnek itt, mint Arthenior főterén. De azért sose árt vigyázni, hogy az ember irányt választja.
*mondja, majd hozzáteszi.*
- Természetesen szívesen állok rendelkezésére, ha az elképzelései valóban mindkettőnk számára hasznosak és nem veszélyeztetik hosszútávú érdekeinket sem. Elvégre, nehéz nemet mondani egy ilyen elragadó teremtésnek, mint kegyed.
*talán az utolsó mondat az első jele annak, hogy Orthusra is hatással vannak Relael bájai. Most hogy végre az üzletről van szó, róla is kezd lemállni a protokolláris maszk. Ugyanakkor azért nem vesz alább az éberségéből. A vonzalomból kötött üzlet sose ideális.*
- Van talán valamilyen konkrét elképzelése, amiben együtt tudnánk működni?
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.06 17:55:41
//Második szál//
*Ha vél is látni valami árnyat Relael tekintetében, amikor a thargokról beszél, nem adja jelét. Ez még korántsem az őszinte véleménycsere ideje. Most még úgy kell beszélni, ahogy a társadalom elvárja. Vagy ki tudja, talán csak Orthus gondolja így, akinek a nemes jelenlétében visszatért a reflex-szerűvé vált agyongyakorolt társasági viselkedése.
Ő maga is nagyon szereti a saját hangját, főleg ha bölcs lehet, de amiket most mond, az inkább csak a megkövetelt, hallani kívánt szöveg.
De úgy tűnik, lassan maguk mögött hagyják a múltidézést és a tiszteletköröket. Talán kicsit gyorsabban is, mint számított rá, de ő aztán csak örül, hogy nem kell semmitmondó nosztalgiázással húzniuk az időt.
A lehetőség szó hallatán villan valami a tekintetében, valódi érdeklődés és kíváncsiság, némi óvatossággal tompítva.*
- Valóban, a kikötőben sokféle lehetőség kínálkozik, és egyik imponálóbb lehet a másiknál. Olykor előfordul, hogy fontosabb dolgok történnek itt, mint Arthenior főterén. De azért sose árt vigyázni, hogy az ember irányt választja.
*mondja, majd hozzáteszi.*
- Természetesen szívesen állok rendelkezésére, ha az elképzelései valóban mindkettőnk számára hasznosak és nem veszélyeztetik hosszútávú érdekeinket sem. Elvégre, nehéz nemet mondani egy ilyen elragadó teremtésnek, mint kegyed.
*talán az utolsó mondat az első jele annak, hogy Orthusra is hatással vannak Relael bájai. Most hogy végre az üzletről van szó, róla is kezd lemállni a protokolláris maszk. Ugyanakkor azért nem vesz alább az éberségéből. A vonzalomból kötött üzlet sose ideális.*
- Van talán valamilyen konkrét elképzelése, amiben együtt tudnánk működni?
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.06 17:55:41
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-06 08:35:23
Üzenet elküldve: 2022-12-06 08:35:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//Régi-új ismeretség//
//Második szál//
*Az illedelmes bók hallatán természetesen el van ragadtatva, legalábbis látszólag, persze mi tagadás önbecsülésének jót tesz, hogy ilyen nagy távot hajlandóak a kedvéért megtenni, akkor is ha ez nem a személyének szól, csupán üzleti érdekek vezérlik a másik felet.
Részvétnyilvánításkor már bánja, hogy felemlegette a lázadást illetve családját, mert most úgy kell tennie, mintha valóban bánná azt ami történt. Igazából nem, főleg úgy nem, hogy családja nem a lázadáskor omlott össze, annál valamivel hamarabb, persze ezeket az egymástól nem annyira távoli eseményeket nagyon könnyű összemosni.*
- Köszönöm.
*Udvarias mosolya lassan kezd visszamerészkedni arcára, de még mindig csak enyhén, amennyire éppen illendő.
A Thargokat illető negatív megítélés természetesen nem kerüli el figyelmét, s kedve lenne felszólalni, hogy Orthus félreértette őt, ám rájön, hogy talán nem annyira érdemes. Feltehetően a férfi osztja a városi nézeteket, ami szerint a barbárok szörnyű, vad alakok, akik csak falvak felégetésére képesek, és most igazán nincs szükség közöttük ilyesfajta ellentétre. Rövid töprengést követően tehát egy egyetértő biccentéssel nyugtázza a férfi kijelentését.
Végre nem csak ő mesél, mert bár úgy tűnhet, hogy az öntelt elf leányzó mást sem szeret, mint saját hangját hallatni, valójában jobb kedveli ha mások beszélnek helyette. Magát már sajnos túl jól ismeri, időnként elege is van belőle, ellenben másokról vagy másoktól minél többet megtudni rendkívül hasznos lehet. Sosem becsülheti alá egy érdektelen csevejből szerzett információfoszlány jelentőségét.*
- Ühüm.
*Aktívan figyel Orthusra, beszéd közben apró bólintásokkal adja ezt a tudtára ha érdeklődő zöldjei nem lennének elegendőek.*
- Az isteneknek hála, hogy ez így történt.
*Nagy levegőt vesz és boráért nyúl, hogy egy aprócskát kortyoljon belőle. Amint megérzi az alkoholos ital édes ízét nyelve hegyén, máris jobb kedve támad.*
- Megértem édesapját. Engem a mai napig végtelen dühvel tölt el a pórnép akkori viselkedése, ahogy az Őrség bukása is, hogy ezt megakadályozza.
*Kicsit valóban kezdi lehangolni ahogy lelki szemei előtt megjelennek a feldúlt város képei, ahogy ismét megérzi orrában annak az ocsmány alaknak illatát, aki kis híján szörnyű dolgokat tett vele. Nyel egyet, s kipislogja szemeiből az emlékeket, hogy a jelenre tudjon összpontosítani.
Szerencsére partnere is úgy véli, hogy eleget időztek a lázadások kitárgyalásán és aktuális helyzetük felé tereli az irányt.*
- A lehetőségek.
*A poharat óvatosan az asztallapra teszi, ez idő alatt szavai megválogatásán gondolkodik.*
- Artheniorba nem kívánkozom vissza, talán érthető miért. Túl sok rossz emlék köt oda. Itt viszont burjánzik a lehetőség, persze nagy a kockázat is, de a nyeremény is kecsegtetőbb.
*Hagyja hogy Orthus ízlelgesse a hallottakat, véleményt formáljon, s ezt a véleményt esetleg megkísérli kiolvasni tekintetéből.*
- Ezért volna szükségem Önre, egy megbízható emberre. Természetesen nem csak az anyagi haszonban tudjuk egymást segíteni.
*Egyelőre csupán puhatolózik, nem akar semmi konkrétumra kitérni, előbb látni szeretné, hogy mi kelti fel jobban a férfi érdeklődését.*
//Második szál//
*Az illedelmes bók hallatán természetesen el van ragadtatva, legalábbis látszólag, persze mi tagadás önbecsülésének jót tesz, hogy ilyen nagy távot hajlandóak a kedvéért megtenni, akkor is ha ez nem a személyének szól, csupán üzleti érdekek vezérlik a másik felet.
Részvétnyilvánításkor már bánja, hogy felemlegette a lázadást illetve családját, mert most úgy kell tennie, mintha valóban bánná azt ami történt. Igazából nem, főleg úgy nem, hogy családja nem a lázadáskor omlott össze, annál valamivel hamarabb, persze ezeket az egymástól nem annyira távoli eseményeket nagyon könnyű összemosni.*
- Köszönöm.
*Udvarias mosolya lassan kezd visszamerészkedni arcára, de még mindig csak enyhén, amennyire éppen illendő.
A Thargokat illető negatív megítélés természetesen nem kerüli el figyelmét, s kedve lenne felszólalni, hogy Orthus félreértette őt, ám rájön, hogy talán nem annyira érdemes. Feltehetően a férfi osztja a városi nézeteket, ami szerint a barbárok szörnyű, vad alakok, akik csak falvak felégetésére képesek, és most igazán nincs szükség közöttük ilyesfajta ellentétre. Rövid töprengést követően tehát egy egyetértő biccentéssel nyugtázza a férfi kijelentését.
Végre nem csak ő mesél, mert bár úgy tűnhet, hogy az öntelt elf leányzó mást sem szeret, mint saját hangját hallatni, valójában jobb kedveli ha mások beszélnek helyette. Magát már sajnos túl jól ismeri, időnként elege is van belőle, ellenben másokról vagy másoktól minél többet megtudni rendkívül hasznos lehet. Sosem becsülheti alá egy érdektelen csevejből szerzett információfoszlány jelentőségét.*
- Ühüm.
*Aktívan figyel Orthusra, beszéd közben apró bólintásokkal adja ezt a tudtára ha érdeklődő zöldjei nem lennének elegendőek.*
- Az isteneknek hála, hogy ez így történt.
*Nagy levegőt vesz és boráért nyúl, hogy egy aprócskát kortyoljon belőle. Amint megérzi az alkoholos ital édes ízét nyelve hegyén, máris jobb kedve támad.*
- Megértem édesapját. Engem a mai napig végtelen dühvel tölt el a pórnép akkori viselkedése, ahogy az Őrség bukása is, hogy ezt megakadályozza.
*Kicsit valóban kezdi lehangolni ahogy lelki szemei előtt megjelennek a feldúlt város képei, ahogy ismét megérzi orrában annak az ocsmány alaknak illatát, aki kis híján szörnyű dolgokat tett vele. Nyel egyet, s kipislogja szemeiből az emlékeket, hogy a jelenre tudjon összpontosítani.
Szerencsére partnere is úgy véli, hogy eleget időztek a lázadások kitárgyalásán és aktuális helyzetük felé tereli az irányt.*
- A lehetőségek.
*A poharat óvatosan az asztallapra teszi, ez idő alatt szavai megválogatásán gondolkodik.*
- Artheniorba nem kívánkozom vissza, talán érthető miért. Túl sok rossz emlék köt oda. Itt viszont burjánzik a lehetőség, persze nagy a kockázat is, de a nyeremény is kecsegtetőbb.
*Hagyja hogy Orthus ízlelgesse a hallottakat, véleményt formáljon, s ezt a véleményt esetleg megkísérli kiolvasni tekintetéből.*
- Ezért volna szükségem Önre, egy megbízható emberre. Természetesen nem csak az anyagi haszonban tudjuk egymást segíteni.
*Egyelőre csupán puhatolózik, nem akar semmi konkrétumra kitérni, előbb látni szeretné, hogy mi kelti fel jobban a férfi érdeklődését.*
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-05 18:32:39
Üzenet elküldve: 2022-12-05 18:32:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Régi-új ismeretség//
//Második szál//
- Azért, hogy Önnel találkozhassak, egyáltalán nem fáradtság akármekkora utat megtenni.
*feleli.
Amint Relael a családja vesztét megemlíti, Orthus egy pillanatra megtorpan, és szabad kezét a nő kezére helyezi.*
- Kérem fogadja részvétemet! Nem tudtam, hogy ilyen kegyetlenségek történtek a családjával.
*aztán el is engedi a kezét és tovább haladnak, hiszen ez a mozdulat nem volt semmilyen formában se tolakodó. Inkább a részvétnyilvánításkor megkövetelt etikett újabb tökéletes, patikamérlegen kimért mintapéldája.
Ahogy beljebb lépnek, ismét megszólal.*
- Minden elismerésem, ezt a helyet a lehetőségekhez mérten igazán kiválóan helyrehozták!
*Érdekes módon talán most először vélhet Relael a kötelezőn felül valódi elismerést kicsengeni Orthus szavaiból. A férfi sok utazása miatt a fogadók világát behatóan ismeri, arról nem is beszélve, hogy a családi vagyon a nagyapja még egy kocsmával alapozta meg. Ez utóbbiról valóban nem beszélnek, főleg nem nemesek előtt.*
- A Thargok, valóban? Nos, örülök hogy szerencsésen maga mögött tudhatja azokat a megpróbáltatásokat.
*hogy ezalatt a zavargásokat, vagy a Thargokat érti, az nem egyértelmű, de talán nincs is jelentősége.
Amikor Relael a bort kínálja neki, egy hálás főhajtással jelzi, hogy azt választaná. Relael kérdésére azt követően válaszol, hogy a nő már mindkettejüknek töltött és elhelyezkedett.*
- Azt mondhatom, hogy magát a zavargást szerencsésen átvészeltük. Habár családom sokszor élvezhette a kiváltságosok figyelmét és társaságát, mi magunk nem vagyunk nemesek. Így a csőcselék haragja nem érintett minket jobban, mint más, vagyonos polgárokat. Azokban a napokban egyszerűen bezárkóztunk néhány felfogadott testőrrel, és így sikerült fennmaradnunk, amíg nagyjából rendeződött a helyzet.
*ez így mondjuk nem minden ízében felel meg a valóságnak, mert egész szép pénzt költöttek arra, hogy a megfelelő alvilági alakoktól még időben védelmet vegyenek a zavargások idejére. Így a csőcselék valahogy mindig békén hagyta nem csak az otthonukat, de az érdekeltségeiket is.*
- De a régi rend bukása mindannyiunkat mélyen megrendített, apám szellemét szinte meg is törte.
*ebben már éppenséggel van igazság, bár Orthus ezt is ugyanazon a formálisan érzelmes hangon adja elő, amin eddig szinte mindent, így Relael nem tudhatja, hogy ez is csak alakoskodás-e vagy sem.
De ami azt illeti, Orthus apjában valóban megtört valami, amikor a nemességet felszámolták Artheniorban. Okkal bizakodott abban, hogy Orthus révén, vagy esetleg egy generációval később, de még az ő életében nemesi rangra emelheti a Morthimer házat. Aztán "az utca mocska" - ahogy ő nevezte a lázadókat - csak úgy elvette tőle azt, amiért élete legnagyobb részében olyan állhatatosan küzdött. Ezután tényleg már csak árnyéka volt régi önmagának.
Ami Orthust illeti, ő a helyzetben sokkal inkább lehetőséget lát, mint veszteséget. Talán valóban beteljesülhetett volna apja vágya, és nemessé válhattak volna. Lenézett, hátuk mögött kinevetett, mellőzött, "mondvacsinált" nemesekké, akik kapcsán a valódi nemesek kijelenthetik, hogy lám, hígul már a dicső arisztokrácia. De Orthus azt is tudja, hogy egy-két generáción belül a vagyonos réteg megint összeszedi majd a bátorságát, hogy valamilyen nevet aggasson magára és ezzel különbséget tegyen önmaga és a közönséges tömegek között. Lehet, hogy nem nemesek lesznek, hanem mondjuk patríciusok, első polgárok vagy valami hasonlóan tetszetős réteg, de igényük lesz rá, hogy mindenki különbként kezelje őket. És amikor ez így lesz, a Morthimer ház az elsők között léphet be az új rendben. Nem Orthus. Talán majd a fia, vagy az unokája, amint időt talál a házasodásra.
Bár Relael viselkedésében és szavaiban abszolút nincs semmi kivetnivaló, Orthus valahogy érzi rajta, hogy ezek a nemesi szóvirágok és szerepek számára is erőltetettek. A férfi jó emberismerő(nek tartja magát), vagy talán csak felismeri a jeleket. Ahogy Relaelnek is feltűnhet, hogy a férfi arisztokratikus allűrjeiből hiányzik a szív. Mindent pontosan úgy csinál, ahogy kell, de nem a lényéből fakadóan. Mennyivel másabb lenne köztük egy "nyílt sisakos" beszélgetés. De ahhoz olyan mértékű bizalom - vagy érdek - kellene, amitől még nagyon messze vannak. Marad hát az alakoskodás.*
- És mi hozta ide, a kikötőbe?
//Második szál//
- Azért, hogy Önnel találkozhassak, egyáltalán nem fáradtság akármekkora utat megtenni.
*feleli.
Amint Relael a családja vesztét megemlíti, Orthus egy pillanatra megtorpan, és szabad kezét a nő kezére helyezi.*
- Kérem fogadja részvétemet! Nem tudtam, hogy ilyen kegyetlenségek történtek a családjával.
*aztán el is engedi a kezét és tovább haladnak, hiszen ez a mozdulat nem volt semmilyen formában se tolakodó. Inkább a részvétnyilvánításkor megkövetelt etikett újabb tökéletes, patikamérlegen kimért mintapéldája.
Ahogy beljebb lépnek, ismét megszólal.*
- Minden elismerésem, ezt a helyet a lehetőségekhez mérten igazán kiválóan helyrehozták!
*Érdekes módon talán most először vélhet Relael a kötelezőn felül valódi elismerést kicsengeni Orthus szavaiból. A férfi sok utazása miatt a fogadók világát behatóan ismeri, arról nem is beszélve, hogy a családi vagyon a nagyapja még egy kocsmával alapozta meg. Ez utóbbiról valóban nem beszélnek, főleg nem nemesek előtt.*
- A Thargok, valóban? Nos, örülök hogy szerencsésen maga mögött tudhatja azokat a megpróbáltatásokat.
*hogy ezalatt a zavargásokat, vagy a Thargokat érti, az nem egyértelmű, de talán nincs is jelentősége.
Amikor Relael a bort kínálja neki, egy hálás főhajtással jelzi, hogy azt választaná. Relael kérdésére azt követően válaszol, hogy a nő már mindkettejüknek töltött és elhelyezkedett.*
- Azt mondhatom, hogy magát a zavargást szerencsésen átvészeltük. Habár családom sokszor élvezhette a kiváltságosok figyelmét és társaságát, mi magunk nem vagyunk nemesek. Így a csőcselék haragja nem érintett minket jobban, mint más, vagyonos polgárokat. Azokban a napokban egyszerűen bezárkóztunk néhány felfogadott testőrrel, és így sikerült fennmaradnunk, amíg nagyjából rendeződött a helyzet.
*ez így mondjuk nem minden ízében felel meg a valóságnak, mert egész szép pénzt költöttek arra, hogy a megfelelő alvilági alakoktól még időben védelmet vegyenek a zavargások idejére. Így a csőcselék valahogy mindig békén hagyta nem csak az otthonukat, de az érdekeltségeiket is.*
- De a régi rend bukása mindannyiunkat mélyen megrendített, apám szellemét szinte meg is törte.
*ebben már éppenséggel van igazság, bár Orthus ezt is ugyanazon a formálisan érzelmes hangon adja elő, amin eddig szinte mindent, így Relael nem tudhatja, hogy ez is csak alakoskodás-e vagy sem.
De ami azt illeti, Orthus apjában valóban megtört valami, amikor a nemességet felszámolták Artheniorban. Okkal bizakodott abban, hogy Orthus révén, vagy esetleg egy generációval később, de még az ő életében nemesi rangra emelheti a Morthimer házat. Aztán "az utca mocska" - ahogy ő nevezte a lázadókat - csak úgy elvette tőle azt, amiért élete legnagyobb részében olyan állhatatosan küzdött. Ezután tényleg már csak árnyéka volt régi önmagának.
Ami Orthust illeti, ő a helyzetben sokkal inkább lehetőséget lát, mint veszteséget. Talán valóban beteljesülhetett volna apja vágya, és nemessé válhattak volna. Lenézett, hátuk mögött kinevetett, mellőzött, "mondvacsinált" nemesekké, akik kapcsán a valódi nemesek kijelenthetik, hogy lám, hígul már a dicső arisztokrácia. De Orthus azt is tudja, hogy egy-két generáción belül a vagyonos réteg megint összeszedi majd a bátorságát, hogy valamilyen nevet aggasson magára és ezzel különbséget tegyen önmaga és a közönséges tömegek között. Lehet, hogy nem nemesek lesznek, hanem mondjuk patríciusok, első polgárok vagy valami hasonlóan tetszetős réteg, de igényük lesz rá, hogy mindenki különbként kezelje őket. És amikor ez így lesz, a Morthimer ház az elsők között léphet be az új rendben. Nem Orthus. Talán majd a fia, vagy az unokája, amint időt talál a házasodásra.
Bár Relael viselkedésében és szavaiban abszolút nincs semmi kivetnivaló, Orthus valahogy érzi rajta, hogy ezek a nemesi szóvirágok és szerepek számára is erőltetettek. A férfi jó emberismerő(nek tartja magát), vagy talán csak felismeri a jeleket. Ahogy Relaelnek is feltűnhet, hogy a férfi arisztokratikus allűrjeiből hiányzik a szív. Mindent pontosan úgy csinál, ahogy kell, de nem a lényéből fakadóan. Mennyivel másabb lenne köztük egy "nyílt sisakos" beszélgetés. De ahhoz olyan mértékű bizalom - vagy érdek - kellene, amitől még nagyon messze vannak. Marad hát az alakoskodás.*
- És mi hozta ide, a kikötőbe?
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-05 11:49:59
Üzenet elküldve: 2022-12-05 11:49:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//Régi-új ismeretség//
//Második szál//
- Ugyan ugyan.
*Egy apró legyintéssel inti a férfit, hogy öltözete milyensége szóra sem érdemes.*
- Én rángattam ilyen messzire, ahova az istenek sem néznek, amit nem mellesleg köszönök. Sajnos a lovaglás még mindig nem tartozik kedvenc időtöltéseim közé.
*Már ami a hátasokat illeti. A felkínált karba nem szívesen, de belekapaszkodik, nyugtatja a tudat, hogy rövid távon kell csak ezt megtennie.*
- Igen, szornyű mivé lett Arthenior. Sokan meghaltak aznap. Családomból is csupán én maradtam egyedül.
*Hangja borús ugyan, valójában semmi részvétet nem tanusít elhunyt társai iránt, egyedül csak magát sajnálja. Persze féltestvérét nem említi, de ő már azelőtt elhagyta a családi fészket, hogy ez az egész megtörtént volna.*
- Engem is megfosztottak otthonomtól, rövidesen azután maradék vagyonom jelentős részétől, és még igazán hálás lehetek, hogy nem öltek meg. Elkorcsosult az a város.
*Rosszallóan ingatja fejét, mintha nem éppen a Kikötőben lennének, közben belépnek a fogadóba, ahol valóban kellemes meleg uralkodik. Jellemzően nem pazarolnak ennyi fát, talán sejtheti Orthus is, hogy ez az ő kényelme miatt van így. Relael a lépcsők felé veszi az irányt, hiszen az emeleten akad néhány privátabb, függönyökkel leválasztott asztal.*
- Szerencsémre a Thargok befogadtak, akik meglepően civilizáltabbak, mint amit a városiak beszélték róluk.
*Rövid beszámolója közben megérkeznek az említett asztalhoz, ahol helyet foglal a párnázott sarokpad egyik felén. Orthus láthatja, hogy a kárpit már nem mai darab, foltokban kikopott ahol sokat ülnek rajta, de Relael gondoskodott róla hogy legalább tiszta legyen. Ezmee biztosan sokáig átkozni fogja ezért őt.*
- Önnek hogyan sikerült átvészelnie ezeket a borzalmakat?
*Az asztalon két kancsó is van, mellettük két pohár, illetve egy gyertya. Relael a vörösboros kancsóért nyúl, és kérdőn pillant Orthusra, hogy megfelel neki vagy inkább a víz mellett dönt. A válasz függvényében kitölti neki az italt, majd magának a szokásos módon bort.*
//Második szál//
- Ugyan ugyan.
*Egy apró legyintéssel inti a férfit, hogy öltözete milyensége szóra sem érdemes.*
- Én rángattam ilyen messzire, ahova az istenek sem néznek, amit nem mellesleg köszönök. Sajnos a lovaglás még mindig nem tartozik kedvenc időtöltéseim közé.
*Már ami a hátasokat illeti. A felkínált karba nem szívesen, de belekapaszkodik, nyugtatja a tudat, hogy rövid távon kell csak ezt megtennie.*
- Igen, szornyű mivé lett Arthenior. Sokan meghaltak aznap. Családomból is csupán én maradtam egyedül.
*Hangja borús ugyan, valójában semmi részvétet nem tanusít elhunyt társai iránt, egyedül csak magát sajnálja. Persze féltestvérét nem említi, de ő már azelőtt elhagyta a családi fészket, hogy ez az egész megtörtént volna.*
- Engem is megfosztottak otthonomtól, rövidesen azután maradék vagyonom jelentős részétől, és még igazán hálás lehetek, hogy nem öltek meg. Elkorcsosult az a város.
*Rosszallóan ingatja fejét, mintha nem éppen a Kikötőben lennének, közben belépnek a fogadóba, ahol valóban kellemes meleg uralkodik. Jellemzően nem pazarolnak ennyi fát, talán sejtheti Orthus is, hogy ez az ő kényelme miatt van így. Relael a lépcsők felé veszi az irányt, hiszen az emeleten akad néhány privátabb, függönyökkel leválasztott asztal.*
- Szerencsémre a Thargok befogadtak, akik meglepően civilizáltabbak, mint amit a városiak beszélték róluk.
*Rövid beszámolója közben megérkeznek az említett asztalhoz, ahol helyet foglal a párnázott sarokpad egyik felén. Orthus láthatja, hogy a kárpit már nem mai darab, foltokban kikopott ahol sokat ülnek rajta, de Relael gondoskodott róla hogy legalább tiszta legyen. Ezmee biztosan sokáig átkozni fogja ezért őt.*
- Önnek hogyan sikerült átvészelnie ezeket a borzalmakat?
*Az asztalon két kancsó is van, mellettük két pohár, illetve egy gyertya. Relael a vörösboros kancsóért nyúl, és kérdőn pillant Orthusra, hogy megfelel neki vagy inkább a víz mellett dönt. A válasz függvényében kitölti neki az italt, majd magának a szokásos módon bort.*
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-05 07:30:54
Üzenet elküldve: 2022-12-05 07:30:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
*Haldriant nem csupán zavarba tudja hozni, de ennél látványosabb reakciót is képes kiváltani belőle, ami nevetésre készteti, de sikeresen elnyomja ezt. Szánja a kölyköt, és emiatt szórakoztató vele játszadozni, de nem kívánja túlzásba vinni mindezt. Az viszont rendkívül érdekes a számára, hogy hogyan kerül egy ennyire minőségi, drága fegyver egy Haldrian kaliberű utcakölyökhöz.*
- Szívesen megnézem, és meghallgatnám a történetét is.
*Hogy a félvér pontosan mit olvas ki ebből, az őt kivételesen nem foglalkoztatja, egyébként is kitartott kezei egyértelműen a kard érkezését várja. Persze Haldrian bármikor megtagadhatja tőle azt, hogy alaposabban szemügyre vehesse a pengét.*
- Kedvelem a ritkaságokat.
*Egészíti még ki, mielőtt figyelme ismét Leonra terelődik.*
- Semmiség.
*Jelenti ki szemérmesen, egy biccentés kíséretében, lelke mélyén viszont rendkívül elégedett. Semmit sem szeret jobban hallani mint azt az apró "adósod vagyok" mondatot.*
- Kell?
*Szemöldökei kérdőn megemelkednek. Kicsit provokatív, de csak óvatosan, mert Leonról már távolról látszik, hogy igazi "bajkeverő".*
- Persze vigyázunk egymásra, ez alól Ezmee sem kivétel, de lehet ő kikérné magának ezt.
*Leheletnyit közelebb hajolva és némileg visszafogva hangerejét mondja mindezt, kicsit bizalmasabb jelleget adva szavainak, mintha tényleg nem szeretné ha az óriásasszony meghallaná ezt és megsértse ezzel őt. Az viszont meglepetésként éri, hogy Leon nem utasítja el, pedig olyan alaknak tűnik a számára, aki ha valaki fehéret mond ő csak azért is feketét.*
- Oh, az éppenséggel akad bőven.
*Valójában nem nagy ár ez valaki szolgálataiért, főleg ha az élete kockáztatása a terítéken van.
Myyna érkezése egy újabb váratlan momentum, ez ki is ül arcára, főleg miután a szépen öltözött leány nevén nevezi. Egy rövid pillanatig töpreng, értelmezi a hallottakat, majd úgy dönt, hogy nem von senkit kérdőre, inkább természetesen igyekszik viselkedni.*
- Köszönöm, kedvesem!
*Szelíd mosollyal arcán érinti meg a törékenynek látszó leány hátát, mintegy bátorító jelleggel. Érzi, hogy kezd elhatalmasodni rajta a gondoskodásra és birtoklásra irányuló hajlama ahogy rápillant az ártatlan ifjú teremtésre. Ezek Relael kedvencei, rájuk kicsit vigyázva úgy érzi, mintha képes lenne a világ igazságtalansága ellen fellépni. Emlékszik még arra, amikor az ő szemeiben sem csillant hamis fény, amikor még lelkét nem emésztette a romlás, s ez a jóság nem csupán egy apró kellemetlenség volt bensőjében, amit könnyedén képes elnyomni.*
- Biztos kimerült a vendégünk, nem is tartom fel tovább.
*Mintha csak ő is kimerült lenne, leül az egyik székre, majd előveszi kopott pipáját. Még akad benne némi Ördögvigyor, ezért egy gyertya segítségével meggyújtja a dohányt, hogy hosszú benntartott levegővételét egy elégedett sóhajjal kifújja, s megtöltse a fogadót az édes illattal.*
*Haldriant nem csupán zavarba tudja hozni, de ennél látványosabb reakciót is képes kiváltani belőle, ami nevetésre készteti, de sikeresen elnyomja ezt. Szánja a kölyköt, és emiatt szórakoztató vele játszadozni, de nem kívánja túlzásba vinni mindezt. Az viszont rendkívül érdekes a számára, hogy hogyan kerül egy ennyire minőségi, drága fegyver egy Haldrian kaliberű utcakölyökhöz.*
- Szívesen megnézem, és meghallgatnám a történetét is.
*Hogy a félvér pontosan mit olvas ki ebből, az őt kivételesen nem foglalkoztatja, egyébként is kitartott kezei egyértelműen a kard érkezését várja. Persze Haldrian bármikor megtagadhatja tőle azt, hogy alaposabban szemügyre vehesse a pengét.*
- Kedvelem a ritkaságokat.
*Egészíti még ki, mielőtt figyelme ismét Leonra terelődik.*
- Semmiség.
*Jelenti ki szemérmesen, egy biccentés kíséretében, lelke mélyén viszont rendkívül elégedett. Semmit sem szeret jobban hallani mint azt az apró "adósod vagyok" mondatot.*
- Kell?
*Szemöldökei kérdőn megemelkednek. Kicsit provokatív, de csak óvatosan, mert Leonról már távolról látszik, hogy igazi "bajkeverő".*
- Persze vigyázunk egymásra, ez alól Ezmee sem kivétel, de lehet ő kikérné magának ezt.
*Leheletnyit közelebb hajolva és némileg visszafogva hangerejét mondja mindezt, kicsit bizalmasabb jelleget adva szavainak, mintha tényleg nem szeretné ha az óriásasszony meghallaná ezt és megsértse ezzel őt. Az viszont meglepetésként éri, hogy Leon nem utasítja el, pedig olyan alaknak tűnik a számára, aki ha valaki fehéret mond ő csak azért is feketét.*
- Oh, az éppenséggel akad bőven.
*Valójában nem nagy ár ez valaki szolgálataiért, főleg ha az élete kockáztatása a terítéken van.
Myyna érkezése egy újabb váratlan momentum, ez ki is ül arcára, főleg miután a szépen öltözött leány nevén nevezi. Egy rövid pillanatig töpreng, értelmezi a hallottakat, majd úgy dönt, hogy nem von senkit kérdőre, inkább természetesen igyekszik viselkedni.*
- Köszönöm, kedvesem!
*Szelíd mosollyal arcán érinti meg a törékenynek látszó leány hátát, mintegy bátorító jelleggel. Érzi, hogy kezd elhatalmasodni rajta a gondoskodásra és birtoklásra irányuló hajlama ahogy rápillant az ártatlan ifjú teremtésre. Ezek Relael kedvencei, rájuk kicsit vigyázva úgy érzi, mintha képes lenne a világ igazságtalansága ellen fellépni. Emlékszik még arra, amikor az ő szemeiben sem csillant hamis fény, amikor még lelkét nem emésztette a romlás, s ez a jóság nem csupán egy apró kellemetlenség volt bensőjében, amit könnyedén képes elnyomni.*
- Biztos kimerült a vendégünk, nem is tartom fel tovább.
*Mintha csak ő is kimerült lenne, leül az egyik székre, majd előveszi kopott pipáját. Még akad benne némi Ördögvigyor, ezért egy gyertya segítségével meggyújtja a dohányt, hogy hosszú benntartott levegővételét egy elégedett sóhajjal kifújja, s megtöltse a fogadót az édes illattal.*
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-05 06:51:58
Üzenet elküldve: 2022-12-05 06:51:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Hölgyek és savanyúságok//
*Leonnak a gyomra is felfordul az ilyen negédes, mindig vigyorgó nemesektől és legszívesebben a képébe is mondaná ezt. Ez nem olyan bugyuta mosoly, mint az óriásasszonyé, hanem az artheniori nemesek számító fogvillantása. Azonban hamar kénytelen leengedni a védelmét, hiszen a nő megtalálja a rést a pajzson és Leon úgy nyúl az italért, mintha valami gyémántokból kirakott ékszer lenne vagy valami még annál is értékesebb.*
-Nos, köszönöm! Adósod vagyok! *Teljesen komolyan mondja a dolgot, hiszen alkohollal kapcsolatban egy kalóz nem szokott hazudni.*
-Ez esetben nincs baj. A lényeg, hogy akkor nemsokára már lesz. *Hümment egyet a leendő pia reményére és áldja az eszét, meg a bakancsait, hogy valahogy ide terelték ebbe az eldugott tavernába.*
-Akkor azt hiszem, ha Ezmee vigyáz ránk, akkor valakinek rá is kell vigyázni. *Vonja meg a vállát, hiszen hónapok óta az óriás az egyetlen, aki igazán fel tudta vidítani, és aki úgy beszélgetett vele, hogy a kalóznak fel sem tűnt, hogy szalad az idő. Mindezek mellett Ezmee még nő is, és ami a legjobban tetszik Leonnak, hogy ennek ellenére nem úgy viselkedik, mint egy átlagos nő. Már csak körbenézni is elég itt és annyira tipikus lányokat lát mindenhol, hogy hányni tudna. Mindenki szép és mindenki kedves.* ~Rohadt képmutatók! A kisnaccságának is majd jól betöröm az orrát, aztán majd megnézheti, milyen édes kis pofija van!~ *Ez a gondolat még jobban felvidítja és el is dönti magában, hogy ha nem is őt, de keresni fog egy szép és fiatal nőt, akit elverhet.*
-Ha kapok elég piát és kaját és senki nem jön a szobámnak még a közelébe se, akkor állok rendelkezésre! *Aztán kicsit még sarkosítja a dolgot.*
-De nem leszek az alkalmazottad. Csak a szívesen megvédem ezt a helyet, mert kedvelem Ezmee pofáját meg a piát! *Lobálja meg az imént kapott üveget. Közben odaterelődik mellé a már említett bájos hölgyike, akire Leon csak úgy rámordul.*
-Szevasz! *De még csak fejét sem fordítja felé, mert végig Relt figyeli.*
*Leonnak a gyomra is felfordul az ilyen negédes, mindig vigyorgó nemesektől és legszívesebben a képébe is mondaná ezt. Ez nem olyan bugyuta mosoly, mint az óriásasszonyé, hanem az artheniori nemesek számító fogvillantása. Azonban hamar kénytelen leengedni a védelmét, hiszen a nő megtalálja a rést a pajzson és Leon úgy nyúl az italért, mintha valami gyémántokból kirakott ékszer lenne vagy valami még annál is értékesebb.*
-Nos, köszönöm! Adósod vagyok! *Teljesen komolyan mondja a dolgot, hiszen alkohollal kapcsolatban egy kalóz nem szokott hazudni.*
-Ez esetben nincs baj. A lényeg, hogy akkor nemsokára már lesz. *Hümment egyet a leendő pia reményére és áldja az eszét, meg a bakancsait, hogy valahogy ide terelték ebbe az eldugott tavernába.*
-Akkor azt hiszem, ha Ezmee vigyáz ránk, akkor valakinek rá is kell vigyázni. *Vonja meg a vállát, hiszen hónapok óta az óriás az egyetlen, aki igazán fel tudta vidítani, és aki úgy beszélgetett vele, hogy a kalóznak fel sem tűnt, hogy szalad az idő. Mindezek mellett Ezmee még nő is, és ami a legjobban tetszik Leonnak, hogy ennek ellenére nem úgy viselkedik, mint egy átlagos nő. Már csak körbenézni is elég itt és annyira tipikus lányokat lát mindenhol, hogy hányni tudna. Mindenki szép és mindenki kedves.* ~Rohadt képmutatók! A kisnaccságának is majd jól betöröm az orrát, aztán majd megnézheti, milyen édes kis pofija van!~ *Ez a gondolat még jobban felvidítja és el is dönti magában, hogy ha nem is őt, de keresni fog egy szép és fiatal nőt, akit elverhet.*
-Ha kapok elég piát és kaját és senki nem jön a szobámnak még a közelébe se, akkor állok rendelkezésre! *Aztán kicsit még sarkosítja a dolgot.*
-De nem leszek az alkalmazottad. Csak a szívesen megvédem ezt a helyet, mert kedvelem Ezmee pofáját meg a piát! *Lobálja meg az imént kapott üveget. Közben odaterelődik mellé a már említett bájos hölgyike, akire Leon csak úgy rámordul.*
-Szevasz! *De még csak fejét sem fordítja felé, mert végig Relt figyeli.*
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-04 17:31:24
Üzenet elküldve: 2022-12-04 17:31:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Régi-új ismeretség//
//A hozzászolás +16 jelenetet tartalmaz!//
//Második szál//
*Nem kell sokáig várnia, hogy Relael előkerüljön. Ahogy megpillantja a nőt, egy pillanatra megrohanják az emlékek. Ők ketten soha nem találkoztak ugyan, de Orthus is megtűrt/nem állandó tagja volt a házasság előtt álló "aranyifjak" társaságának, amikor a nemesség még összejárt. És amikor maguk között voltak, ezek az aranyifjak bizony éppúgy kitárgyalták az eladósorban lévő nemeskisasszonyokat, ahogyan teherhordók a cselédlányokat (vagy ahogy éppenséggel a nemeskiszasszonyok a nemes ifjakat).
Relael szépsége már akkor is szembeötlő volt, és ez párosulva a családja körül keringő pletykákkal mindig kissé szabadszájúbb véleményeket szült. Orthusnak ilyen társaságban persze nem volt illendő megszólalnia, és a véleményére amúgy se volt kíváncsi senki.
Aztán bevillan neki egy másik emlék is, amikor néhai atyjával éppen azt vették számba, mely családokkal lenne érdemes érdekházasságot kötni. A fő szempont az volt, hogy találjanak egy patinás nevű, de rossz anyagi helyzetben lévő nemesi házat, amelynek annyira kell a pénz, hogy valamelyik lányát hajlandó lenne egy Morthimernek adni. Arra is emlékszik, hogy Relael neve is felmerült. Hiába nem egy korosztály ők ketten, ez érdekházasságnál vajmi keveset számít. Végül azonban elvetették, így sose derült ki, hogy a lae'Natar ház feje egyáltalán hajlandó lett-e volna megfontolni az ajánlatot. Még arra is emlékszik, hogy ő volt az, aki végül lehúzatta a listáról Relaelt, mert ő jobban tisztában volt apjánál arról, hogy miket beszélnek egymás közt a nemesek a lae'Natar házról (a maguk gőgös, felsőbbrendű módján), így nem hitt abban hogy pont egy ilyen frigy emelte volna a családja ázsióját. Az meg, hogy Relael szemrevalóság tekintetében egyébként elég előkelő helyen szerepelt volna, nem számított - a kellem és Orthus effajta vágyai sem voltak mérlegelési szempontok.
Aztán egyébként az egész érdekházasodásdiból nem lett semmi, a megkörnyékezett családok több-kevesebb sértődöttséggel utasították vissza a közeledést, a Morthimerek pedig levonták a tanulságot: még több pénzre és befolyásra van szükségük. Aztán a forradalom szépen meg is oldotta a kérdést.
Most azonban, hogy ismét látja - mert látni azért látta már Relaelt társasági összejöveteleken, csak be nem mutatták őket egymásnak soha - kicsit meglepődik a változáson. Egyértelműen nőiesebb, sokkal határozottabb, és a hajgyűrűk még némi vadságot is kölcsönöznek a megjelenésének. De a viselkedése még ebben a szokatlan környezetben is megidézi a régi báltermeket, minden eleganciával és alakoskodással együtt. Orthus is mindjárt felveszi az ide illő testtartást, a pukedlit pedig az ehhez párosuló kifogástalan meghajlással viszonozza.*
- lae'Namar kisasszony, nagyon megtisztelő, hogy időt szán rám. Kérem, bocsássa meg az egyszerű öltözékemet, de üzleti úton vagyok, nem készültem társasághoz illő viselettel.
*feleli, majd amikor Relael beljebb invitálja, felajánlja karját a hölgynek és hagyja magát beljebb vezetni. Mindezek persze alakoskodások, amit Orthus a maga részéről éppúgy utált mindig, mint akár Relael. Mégis, van valami nosztalgikusan melengető a régi formalitások megismétlésében. Ilyesmire mostanában Orthusnak nincs szüksége. Miután fél életen át arra készült, hogy megfelelően viselkedjen társaságban, szinte már jól esik újra gyakorolni a régi praktikákat.*
- Bevallom, meglepett amikor megtudtam, hogy kegyedet itt találom. A régi nagy házak olyan sokfelé és váratlanul oszlottak szét a zavargások idején. Sokakról azóta sincs értesülésem. Öröm számomra a tudat, hogy egy ilyen régi család, mint az öné, át tudta vészelni azt az időszakot.
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.04 17:32:44
//A hozzászolás +16 jelenetet tartalmaz!//
//Második szál//
*Nem kell sokáig várnia, hogy Relael előkerüljön. Ahogy megpillantja a nőt, egy pillanatra megrohanják az emlékek. Ők ketten soha nem találkoztak ugyan, de Orthus is megtűrt/nem állandó tagja volt a házasság előtt álló "aranyifjak" társaságának, amikor a nemesség még összejárt. És amikor maguk között voltak, ezek az aranyifjak bizony éppúgy kitárgyalták az eladósorban lévő nemeskisasszonyokat, ahogyan teherhordók a cselédlányokat (vagy ahogy éppenséggel a nemeskiszasszonyok a nemes ifjakat).
Relael szépsége már akkor is szembeötlő volt, és ez párosulva a családja körül keringő pletykákkal mindig kissé szabadszájúbb véleményeket szült. Orthusnak ilyen társaságban persze nem volt illendő megszólalnia, és a véleményére amúgy se volt kíváncsi senki.
Aztán bevillan neki egy másik emlék is, amikor néhai atyjával éppen azt vették számba, mely családokkal lenne érdemes érdekházasságot kötni. A fő szempont az volt, hogy találjanak egy patinás nevű, de rossz anyagi helyzetben lévő nemesi házat, amelynek annyira kell a pénz, hogy valamelyik lányát hajlandó lenne egy Morthimernek adni. Arra is emlékszik, hogy Relael neve is felmerült. Hiába nem egy korosztály ők ketten, ez érdekházasságnál vajmi keveset számít. Végül azonban elvetették, így sose derült ki, hogy a lae'Natar ház feje egyáltalán hajlandó lett-e volna megfontolni az ajánlatot. Még arra is emlékszik, hogy ő volt az, aki végül lehúzatta a listáról Relaelt, mert ő jobban tisztában volt apjánál arról, hogy miket beszélnek egymás közt a nemesek a lae'Natar házról (a maguk gőgös, felsőbbrendű módján), így nem hitt abban hogy pont egy ilyen frigy emelte volna a családja ázsióját. Az meg, hogy Relael szemrevalóság tekintetében egyébként elég előkelő helyen szerepelt volna, nem számított - a kellem és Orthus effajta vágyai sem voltak mérlegelési szempontok.
Aztán egyébként az egész érdekházasodásdiból nem lett semmi, a megkörnyékezett családok több-kevesebb sértődöttséggel utasították vissza a közeledést, a Morthimerek pedig levonták a tanulságot: még több pénzre és befolyásra van szükségük. Aztán a forradalom szépen meg is oldotta a kérdést.
Most azonban, hogy ismét látja - mert látni azért látta már Relaelt társasági összejöveteleken, csak be nem mutatták őket egymásnak soha - kicsit meglepődik a változáson. Egyértelműen nőiesebb, sokkal határozottabb, és a hajgyűrűk még némi vadságot is kölcsönöznek a megjelenésének. De a viselkedése még ebben a szokatlan környezetben is megidézi a régi báltermeket, minden eleganciával és alakoskodással együtt. Orthus is mindjárt felveszi az ide illő testtartást, a pukedlit pedig az ehhez párosuló kifogástalan meghajlással viszonozza.*
- lae'Namar kisasszony, nagyon megtisztelő, hogy időt szán rám. Kérem, bocsássa meg az egyszerű öltözékemet, de üzleti úton vagyok, nem készültem társasághoz illő viselettel.
*feleli, majd amikor Relael beljebb invitálja, felajánlja karját a hölgynek és hagyja magát beljebb vezetni. Mindezek persze alakoskodások, amit Orthus a maga részéről éppúgy utált mindig, mint akár Relael. Mégis, van valami nosztalgikusan melengető a régi formalitások megismétlésében. Ilyesmire mostanában Orthusnak nincs szüksége. Miután fél életen át arra készült, hogy megfelelően viselkedjen társaságban, szinte már jól esik újra gyakorolni a régi praktikákat.*
- Bevallom, meglepett amikor megtudtam, hogy kegyedet itt találom. A régi nagy házak olyan sokfelé és váratlanul oszlottak szét a zavargások idején. Sokakról azóta sincs értesülésem. Öröm számomra a tudat, hogy egy ilyen régi család, mint az öné, át tudta vészelni azt az időszakot.
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.04 17:32:44
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-04 11:03:46
Üzenet elküldve: 2022-12-04 11:03:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//Régi-új ismeretség//
//Második szál//
*A thargoknál töltött idő alatt sokat változott, köztük abban is, hogy miként viszonyul a nemesek világának alakoskodásához. Részben emiatt sincs különösebb kedve a találkozóhoz, ugyanakkor felismeri, hogy számára ez egy jó lehetőség lehet, s ha kellemetlen is, de nem szabad elszalasztania.
A régi idők emlékére ruhát visel, ami továbbra is kedvesebb számára, de egy nadrág jelentősen praktikusabb ebben a közegben. Természetesen ez is egyszerűbb, mint amit a Gazdagnegyedben hordott egykoron, de nem csak a túlzott figyelmet kívánja elkerülni, hanem itt nem áll rendelkezésére jó pár ügyes kezű cselédlány, hogy reggel órákig segítségére legyenek az elkészülésben. Ettől függetlenül megjelenése kifogástalan, erre nem szűnt meg igényesnek lenni. Haját apró fonatok díszítik, amik a tharg nőktől látott aszimmetrikus, természetesebb hatást keltő módon vannak jelen, ezeket pedig hajgyűrűkkel tette még hangsúlyosabbá. Talán szándékosan, talán nem, de fajára jellemző jellegzetes füleit nem takarják sötét tincsei, ahogy az azokban lógó jégfüggőket sem.
Orthus megjelenésére szinte rögvest kilép az ajtón, tehát a férfi sejtheti, hogy valaki figyelemmel kísérte érkezését. Relael a tőle megszokott bájos mosolyával és magabiztos fellépésével üdvözli a vendéget, közben a vállára terített bundát is megigazgatja.*
- Szép napot, uram!
*Egy gépiesen automatikus pukedlit mutat be, majd ujjait összefűzve maga előtt pihenteti karjait.*
- Remélem kellemes útja volt. Azt látom, hogy az istenek óvó tekintetüket Önre vetették.
*Relael apró biccentése is elég ahhoz, hogy egy ifjabb óriás fiúcska rögvest szaladjon is, hogy gondot viseljen Orthus hátasáról.*
- Jöjjön gyorsan, bent kellemes meleg van!
*Karját a férfi felé nyújtva invitálja be Orthust, aki közelebb érve megérezheti rajta a rózsaolaj illatát.*
//Második szál//
*A thargoknál töltött idő alatt sokat változott, köztük abban is, hogy miként viszonyul a nemesek világának alakoskodásához. Részben emiatt sincs különösebb kedve a találkozóhoz, ugyanakkor felismeri, hogy számára ez egy jó lehetőség lehet, s ha kellemetlen is, de nem szabad elszalasztania.
A régi idők emlékére ruhát visel, ami továbbra is kedvesebb számára, de egy nadrág jelentősen praktikusabb ebben a közegben. Természetesen ez is egyszerűbb, mint amit a Gazdagnegyedben hordott egykoron, de nem csak a túlzott figyelmet kívánja elkerülni, hanem itt nem áll rendelkezésére jó pár ügyes kezű cselédlány, hogy reggel órákig segítségére legyenek az elkészülésben. Ettől függetlenül megjelenése kifogástalan, erre nem szűnt meg igényesnek lenni. Haját apró fonatok díszítik, amik a tharg nőktől látott aszimmetrikus, természetesebb hatást keltő módon vannak jelen, ezeket pedig hajgyűrűkkel tette még hangsúlyosabbá. Talán szándékosan, talán nem, de fajára jellemző jellegzetes füleit nem takarják sötét tincsei, ahogy az azokban lógó jégfüggőket sem.
Orthus megjelenésére szinte rögvest kilép az ajtón, tehát a férfi sejtheti, hogy valaki figyelemmel kísérte érkezését. Relael a tőle megszokott bájos mosolyával és magabiztos fellépésével üdvözli a vendéget, közben a vállára terített bundát is megigazgatja.*
- Szép napot, uram!
*Egy gépiesen automatikus pukedlit mutat be, majd ujjait összefűzve maga előtt pihenteti karjait.*
- Remélem kellemes útja volt. Azt látom, hogy az istenek óvó tekintetüket Önre vetették.
*Relael apró biccentése is elég ahhoz, hogy egy ifjabb óriás fiúcska rögvest szaladjon is, hogy gondot viseljen Orthus hátasáról.*
- Jöjjön gyorsan, bent kellemes meleg van!
*Karját a férfi felé nyújtva invitálja be Orthust, aki közelebb érve megérezheti rajta a rózsaolaj illatát.*
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-02 22:05:58
Üzenet elküldve: 2022-12-02 22:05:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Régi-új ismeretség//
//Második szál//
*Magányos lovas poroszkál a Kikötőben, keresve a bezárt fogadót, aminek állítólag új lakói vannak.
Orthus Morthimer ránézésre egyszerű vándor, talán csak az árulkodó, hogy milyen tartással ül a nyeregben. Egyenes háttal, fegyelmezetten, nem holmi laza nyegleséggel. Öltözete viszont egyszerűbbnek mondható, hosszú utakra szánt öltözet. Igaz, se kosz se foszladozás nyoma nem látszik rajta.
A férfinak a városban van dolga, családja raktárházát ellenőrizte. A nagy épület igazán jó befektetésnek bizonyult, mindig van kinek kiadni, és csak ritkán fordul elő, hogy alaposabb takarításra szorulna - például, amikor valamilyen rakománnyal olyasmi is elszabadul, amivel a patkányfogó macskák már nem bírnak el.
Ittjártakor szokásához híven meghallgatta a szokásos pletykákat és váratlanul megütötte a fülét egy ismerősen csengő név: lae'Natar. Olyasvalakinek, akinek kívülről be kellett magolnia Athenior valamennyi nemesi házának nevét, ez bizony nagyon is beszédes. A pletykák alapján alaposan meggondolta, akar-e bármilyen kapcsolatot a megkopott nevű lányával, de némi mérlegelés után úgy döntött, megér egy próbát. Ezért aztán finoman elhintette a hírt, hogy szeretne találkozni Relael Ellerin lae'Natarral, és persze a családnevét se titkolta el. A Morthimer név talán mond valamit a lánynak, még ha Orthusszal eddig nem is találkozhatott.
Végül megtalálja az épületet, amin ott a varjas címer. Ezt persze felismeri, hiszen aki a nemesi házakat ismeri, annak a címerjeiket is ismerni kell.
Leszáll hát a lováról egy kantárszáron vezetve közelít az épülethez. Vélhetően valaki csak fogadja, hiszen számíthattak a jöttére.*
//Második szál//
*Magányos lovas poroszkál a Kikötőben, keresve a bezárt fogadót, aminek állítólag új lakói vannak.
Orthus Morthimer ránézésre egyszerű vándor, talán csak az árulkodó, hogy milyen tartással ül a nyeregben. Egyenes háttal, fegyelmezetten, nem holmi laza nyegleséggel. Öltözete viszont egyszerűbbnek mondható, hosszú utakra szánt öltözet. Igaz, se kosz se foszladozás nyoma nem látszik rajta.
A férfinak a városban van dolga, családja raktárházát ellenőrizte. A nagy épület igazán jó befektetésnek bizonyult, mindig van kinek kiadni, és csak ritkán fordul elő, hogy alaposabb takarításra szorulna - például, amikor valamilyen rakománnyal olyasmi is elszabadul, amivel a patkányfogó macskák már nem bírnak el.
Ittjártakor szokásához híven meghallgatta a szokásos pletykákat és váratlanul megütötte a fülét egy ismerősen csengő név: lae'Natar. Olyasvalakinek, akinek kívülről be kellett magolnia Athenior valamennyi nemesi házának nevét, ez bizony nagyon is beszédes. A pletykák alapján alaposan meggondolta, akar-e bármilyen kapcsolatot a megkopott nevű lányával, de némi mérlegelés után úgy döntött, megér egy próbát. Ezért aztán finoman elhintette a hírt, hogy szeretne találkozni Relael Ellerin lae'Natarral, és persze a családnevét se titkolta el. A Morthimer név talán mond valamit a lánynak, még ha Orthusszal eddig nem is találkozhatott.
Végül megtalálja az épületet, amin ott a varjas címer. Ezt persze felismeri, hiszen aki a nemesi házakat ismeri, annak a címerjeiket is ismerni kell.
Leszáll hát a lováról egy kantárszáron vezetve közelít az épülethez. Vélhetően valaki csak fogadja, hiszen számíthattak a jöttére.*
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-02 14:22:07
Üzenet elküldve: 2022-12-02 14:22:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//A hozzászolás +16 jelenetet tartalmaz!//
//Ezmee, Myna, Rel, Leon//
*Elkönyveli, hogy felesleges törnie magát illemtanból a törékenynek tűnő emberleány közelében. Ez némileg segítség, még egy felemás vigyorral is viszonozza a köszöntést. De hiába áll mellette készenlétben a hóhajú leányka, a társaság csevejre fogja, s teszi mindezt kisebb bosszúságára. Utóbbit az elhangzottakra azonban kezdi levetni magáról. Olybá tűnik, mégsem fogják kidobni innét.*
-Ó. *Nyögi végül ki a hozzá intézett szavakra. A házigazda fürkésző tekintetére csak nagyot nyel.* ~Hogy? Figyelemreméltó?~ *Lepillant maga is. A férfiagy hajlamos az ilyesmit sajátosan kezelni. Főleg, ha olyan kíméletlenül sok ideje mellőzi a női társaságot, mint az övé. Így azonnal lehetőségek, szituációk, pózok egész armadája önti el elméjét, melyeknek az elf a főszereplője, vagy épp elszenvedője. A smaragdzöld tekintet, na meg a veszélyes gondolatok bizony roppant hamar, s roppant feltűnő formában eredményeznek változásokat övétől lefelé.*
-A kard. Igen. Mutatós darab. Szívesen megmuta...Khm. *Visszhangozza a szavakat kiszáradt ajkakkal, ám a hozzáfűzött gondolatokat gyorsan elharapja. Majdnem kimutatta foga fehérjét egy pimasz húzással, de időben kapcsolt. Gyorsan hóna alá csapja a szóban forgó fegyvert, hogy feltűnésmentesen kulcsolhassa össze kezeit maga előtt, elejét véve a látványosságnak. Nem csinálna problémát a dologból, ha a dokkok mentén flangálna, vagy valami lakónegyedi céda incselkedne vele. Nem egy tanúja van rá, hogy nem egy beszari alak, ha ilyesmiről van szó. De most nem egy olyan közegben van, az elf pedig nem akármilyen kikötői luvnya.
Ahogy a másik vendég magára vonja az oly tökéletes idomokkal megáldott házigazdájuk figyelmét, kissé felszabadul a béklyók alól. Még kobakját is van lehetősége megvakarni. Relael szavaira csak egyetértően bólogat, ha annak a figyelme ráterelődik.* ~Ó, de még hogy megcsinálnám! Igen rendesen.~ *Lenyel egy vigyort, majd a fehér hajú lányra pillant. Megnedvesíti kiszáradt ajkait, majd jelentőségteljesen rábámul. Hevesen biccentget a lépcső irányába, habár lehet, hogy meg kell várnia, míg a másik fickó is végez. Ebben maximum annyi öröme lehet, hogy lopva meg-megbámulhatja az elfet. Nem túl sokáig, persze. Nem akar olajat önteni a már felgerjesztett tűzre.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.02 14:22:27
//A hozzászolás +16 jelenetet tartalmaz!//
//Ezmee, Myna, Rel, Leon//
*Elkönyveli, hogy felesleges törnie magát illemtanból a törékenynek tűnő emberleány közelében. Ez némileg segítség, még egy felemás vigyorral is viszonozza a köszöntést. De hiába áll mellette készenlétben a hóhajú leányka, a társaság csevejre fogja, s teszi mindezt kisebb bosszúságára. Utóbbit az elhangzottakra azonban kezdi levetni magáról. Olybá tűnik, mégsem fogják kidobni innét.*
-Ó. *Nyögi végül ki a hozzá intézett szavakra. A házigazda fürkésző tekintetére csak nagyot nyel.* ~Hogy? Figyelemreméltó?~ *Lepillant maga is. A férfiagy hajlamos az ilyesmit sajátosan kezelni. Főleg, ha olyan kíméletlenül sok ideje mellőzi a női társaságot, mint az övé. Így azonnal lehetőségek, szituációk, pózok egész armadája önti el elméjét, melyeknek az elf a főszereplője, vagy épp elszenvedője. A smaragdzöld tekintet, na meg a veszélyes gondolatok bizony roppant hamar, s roppant feltűnő formában eredményeznek változásokat övétől lefelé.*
-A kard. Igen. Mutatós darab. Szívesen megmuta...Khm. *Visszhangozza a szavakat kiszáradt ajkakkal, ám a hozzáfűzött gondolatokat gyorsan elharapja. Majdnem kimutatta foga fehérjét egy pimasz húzással, de időben kapcsolt. Gyorsan hóna alá csapja a szóban forgó fegyvert, hogy feltűnésmentesen kulcsolhassa össze kezeit maga előtt, elejét véve a látványosságnak. Nem csinálna problémát a dologból, ha a dokkok mentén flangálna, vagy valami lakónegyedi céda incselkedne vele. Nem egy tanúja van rá, hogy nem egy beszari alak, ha ilyesmiről van szó. De most nem egy olyan közegben van, az elf pedig nem akármilyen kikötői luvnya.
Ahogy a másik vendég magára vonja az oly tökéletes idomokkal megáldott házigazdájuk figyelmét, kissé felszabadul a béklyók alól. Még kobakját is van lehetősége megvakarni. Relael szavaira csak egyetértően bólogat, ha annak a figyelme ráterelődik.* ~Ó, de még hogy megcsinálnám! Igen rendesen.~ *Lenyel egy vigyort, majd a fehér hajú lányra pillant. Megnedvesíti kiszáradt ajkait, majd jelentőségteljesen rábámul. Hevesen biccentget a lépcső irányába, habár lehet, hogy meg kell várnia, míg a másik fickó is végez. Ebben maximum annyi öröme lehet, hogy lopva meg-megbámulhatja az elfet. Nem túl sokáig, persze. Nem akar olajat önteni a már felgerjesztett tűzre.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.02 14:22:27
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-02 11:08:48
Üzenet elküldve: 2022-12-02 11:08:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hölgyek és savanyúságok//
//Ezmee, Haldrian, Leon, Rel//
*Végre csak elérkezik a pillanat, hogy hasznossá tegye magát. Ennek örömére egy bájos mosolyt villant az óriás asszonyra, ahogy rá is bólint annak szavaira, jelezve, hogy meg is értette a feladatot. Na nem mintha olyan bonyolult lenne a dolga.
Az urak említésére meg is állapodnak kékjei Leonon, majd Haldrianon is. Noha a ficsúrtól érkező megszólításra először zavartan pillázik párat, hisz őt mindennek titulálták eleddig, csak éppen hölgynek nem. De ne okozzon csalódást, így az ellesett illemből valamit összekaparva varázsol ismét mosolyt magának, s aprót biccent köszönésként.*
- Szia!
*Vigyorodik végül el, mert nem is ő lenne, ha az egész igyekezetet nem dobná sutba egy kis Myynás oktondisággal. De mentségére legyen mondva, hogy csinosnak már csinosabb, de ugyan olyan neveletlen, mint mikor idejött. A nyeszlettet pedig bizonyosan kikérné azért magának.
Aztán elindul a pult felé, hogy azon átmászva -mert megkerülni hülyeség- kapjon le két szobakulcsot. Mire pedig megfordul addigra már Rel is kiszakad a másik társaságból, hogy a két újabb vendéget köszönthesse. Szóval itt az ideje, hogy ismét ne zavarjon. Addig kényelmesen lemászik a pultról és pár lépéssel odébb vár. Úgy tűnik az idősebb férfi egyelőre mellőzi a szobába vonulást, így már kíváncsi tekintete a fiatalabbikra vándorol. Muszáj megmosolyognia a zavarát, amit ki tudja, hogy a hely, a helyzet vagy Rel jelenléte váltott ki belőle. A lényeg, hogy ismeri ezt az érzést, hisz ő is bővelkedett benne, a paranoiás Ranenről pedig nem is beszélve. Ezen észbe kapva pillant is körbe a fiú után, s csalódottan kell konstatálnia, hogy sehol sem látja. Reméli, hogy tényleg csak rendbe szedi magát, nem pedig arról van szó, hogy lelépett volna a lány nélkül. Amikor már úgy érzi, hogy nagyjából szabad a terep, a szobák kifizetésre is kerültek, óvatosan célozza meg a hármast.*
- Szép napot Rel kisasszony! Elnézést a zavarásért.
*Hajol egy aprót a nő felé, majd ugyan ezt megismétli már a két férfihoz intézve.*
- Önöknek is uraim!
*Szinte magát is meglepi, hogy ha akar és igyekszik mennyire illemtudó tud ő lenni. Bár kérdéses, hogy ez meddig tart majd ki nála.*
- A szobák kulcsait előhoztam. Amint készek szívesen felkísérem Önöket.
*Kiegyenesedve ereszt meg egy újabb mosolyt, amit egy biccentéssel zár. Aztán ismét odébb lép, hogy ne legyen láb alatt. Addig legalább az arcára tud masszírozni, mert most úgy érzi, hogy ennyi mosolygástól a nap végére izomlázas lesz a képe. De, ha egyszer nem akar csalódást okozni. Így is elég furcsa egy helyzet, hogy képes nyugton maradni egy helyben és várni, hogy valakit fel kell-e kísérnie.*
//Ezmee, Haldrian, Leon, Rel//
*Végre csak elérkezik a pillanat, hogy hasznossá tegye magát. Ennek örömére egy bájos mosolyt villant az óriás asszonyra, ahogy rá is bólint annak szavaira, jelezve, hogy meg is értette a feladatot. Na nem mintha olyan bonyolult lenne a dolga.
Az urak említésére meg is állapodnak kékjei Leonon, majd Haldrianon is. Noha a ficsúrtól érkező megszólításra először zavartan pillázik párat, hisz őt mindennek titulálták eleddig, csak éppen hölgynek nem. De ne okozzon csalódást, így az ellesett illemből valamit összekaparva varázsol ismét mosolyt magának, s aprót biccent köszönésként.*
- Szia!
*Vigyorodik végül el, mert nem is ő lenne, ha az egész igyekezetet nem dobná sutba egy kis Myynás oktondisággal. De mentségére legyen mondva, hogy csinosnak már csinosabb, de ugyan olyan neveletlen, mint mikor idejött. A nyeszlettet pedig bizonyosan kikérné azért magának.
Aztán elindul a pult felé, hogy azon átmászva -mert megkerülni hülyeség- kapjon le két szobakulcsot. Mire pedig megfordul addigra már Rel is kiszakad a másik társaságból, hogy a két újabb vendéget köszönthesse. Szóval itt az ideje, hogy ismét ne zavarjon. Addig kényelmesen lemászik a pultról és pár lépéssel odébb vár. Úgy tűnik az idősebb férfi egyelőre mellőzi a szobába vonulást, így már kíváncsi tekintete a fiatalabbikra vándorol. Muszáj megmosolyognia a zavarát, amit ki tudja, hogy a hely, a helyzet vagy Rel jelenléte váltott ki belőle. A lényeg, hogy ismeri ezt az érzést, hisz ő is bővelkedett benne, a paranoiás Ranenről pedig nem is beszélve. Ezen észbe kapva pillant is körbe a fiú után, s csalódottan kell konstatálnia, hogy sehol sem látja. Reméli, hogy tényleg csak rendbe szedi magát, nem pedig arról van szó, hogy lelépett volna a lány nélkül. Amikor már úgy érzi, hogy nagyjából szabad a terep, a szobák kifizetésre is kerültek, óvatosan célozza meg a hármast.*
- Szép napot Rel kisasszony! Elnézést a zavarásért.
*Hajol egy aprót a nő felé, majd ugyan ezt megismétli már a két férfihoz intézve.*
- Önöknek is uraim!
*Szinte magát is meglepi, hogy ha akar és igyekszik mennyire illemtudó tud ő lenni. Bár kérdéses, hogy ez meddig tart majd ki nála.*
- A szobák kulcsait előhoztam. Amint készek szívesen felkísérem Önöket.
*Kiegyenesedve ereszt meg egy újabb mosolyt, amit egy biccentéssel zár. Aztán ismét odébb lép, hogy ne legyen láb alatt. Addig legalább az arcára tud masszírozni, mert most úgy érzi, hogy ennyi mosolygástól a nap végére izomlázas lesz a képe. De, ha egyszer nem akar csalódást okozni. Így is elég furcsa egy helyzet, hogy képes nyugton maradni egy helyben és várni, hogy valakit fel kell-e kísérnie.*
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-02 09:15:21
Üzenet elküldve: 2022-12-02 09:15:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//Leon, Haldrian//
*Relael vegyes reakciókat vált ki érkezésével, ez pedig valahol szórakoztatja. Figyelme első felét a félvérnek szenteli aki látszólag zavarban van. Nem látta ugyan a korábbi viselkedését, csupán futólag pillantott rá asztaláról, de nem vélt felfedezni rajta ilyen vagy ehhez hasonló feszültséget, ezért bátorkodik azt a következtetést levonni, hogy ez miatta van. Ennek okán mosolya kicsit kiszélesedik, elégedettebbé válik.*
- Oh, igazán nem zavar senkit.
*Haldriant talán meglepheti, de Relaelnek a félvérekkel különösebb baja nincsen, főleg ha tisztességesen fizettek érte, s mivel Ezmee felől nem hallott panaszokat, ezért nem feltételez semmi rosszat.*
- Hm, igazán figyelemreméltó.
*Zöld íriszei Haldrian övének környékét mustrálják, majd a félvér arcán állapodnak meg ismételten.*
- Mármint a kard. Mutatós, díszes darab. Bizonyosan drága volt.
*Pimasz mosolya kétségeket ébreszthet bárkiben, hogy szándékosan igyekszik az ifjú zavarát erősíteni, vagy valóban véletlen elszólás volna mindez. Azután tekintete a határozott fellépésű Leonra vándorol, aki nem tűnik kedélyes társaságnak, persze ez nem zavarja különösebben az elf lányt, aki töretlenül mosolyog rá.*
- Nos, csak ennyivel tudom esetleg kellemesebbé tenni az itt létet.
*A korábban Vasbordától kapott üvegecskét kezében tartva felkínálja a férfinek.*
- Ajándékba kaptam, de örömmel odaadom.
*Azt persze gondosan elhallgatja, hogy ő ennél sokkal jobb borokhoz szokott, ezért is válna meg tőle szívesen, főleg ha az a vendégek elégedettségét is növelheti.*
- Sajnálom, hogy ilyen kellemetlenségben van részük, a szállítmánynak már rég meg kellett volna érkeznie.
*Egy sóhajjal fejezi ki azt, hogy mennyire bosszantják ezek az apró akadályok.*
- Atyám bölcsen mindig azt mondta, hogyha azt szeretnéd, hogy valami rendesen legyen megcsinálva, akkor magad kell megtenned.
*Bár elsősorban Leonhoz beszél, de tekintete minduntalan Haldrianra is vándorol, hogy a félvér se érezze elhanyagolva magát. Ebből csak az zökkenti ki, hogy a férfi elismerő szavakkal illeti az egyébként nem túl szívélyes személyzetet. Relaelnek voltak s vannak kétségei afelől, hogy a csípős megjegyzéseket tevő, és kelletlen óriás mennyire volt jó választás, azt pedig dicséretnek véli, hogy úgy tűnik megérzései mégsem vezették tévútra.*
- Oh, Ezmee vigyáz ránk, meg többnyire a vendégekre is, bár a közöttük lévő konfliktusba nem szeretném ha beleütné az orrát. Ezen kívül meg mindenki vigyázzon magára, elvégre a Kikötőben vagyunk, elvárható ez, nemde?
*Némi szünetet tart, láthatóan gondolkodik, ezután újra szólásra nyílnak ajkai.*
- Netalántán kedves uram szeretne a védelemért felelős személyzet tagja lenni?
//Leon, Haldrian//
*Relael vegyes reakciókat vált ki érkezésével, ez pedig valahol szórakoztatja. Figyelme első felét a félvérnek szenteli aki látszólag zavarban van. Nem látta ugyan a korábbi viselkedését, csupán futólag pillantott rá asztaláról, de nem vélt felfedezni rajta ilyen vagy ehhez hasonló feszültséget, ezért bátorkodik azt a következtetést levonni, hogy ez miatta van. Ennek okán mosolya kicsit kiszélesedik, elégedettebbé válik.*
- Oh, igazán nem zavar senkit.
*Haldriant talán meglepheti, de Relaelnek a félvérekkel különösebb baja nincsen, főleg ha tisztességesen fizettek érte, s mivel Ezmee felől nem hallott panaszokat, ezért nem feltételez semmi rosszat.*
- Hm, igazán figyelemreméltó.
*Zöld íriszei Haldrian övének környékét mustrálják, majd a félvér arcán állapodnak meg ismételten.*
- Mármint a kard. Mutatós, díszes darab. Bizonyosan drága volt.
*Pimasz mosolya kétségeket ébreszthet bárkiben, hogy szándékosan igyekszik az ifjú zavarát erősíteni, vagy valóban véletlen elszólás volna mindez. Azután tekintete a határozott fellépésű Leonra vándorol, aki nem tűnik kedélyes társaságnak, persze ez nem zavarja különösebben az elf lányt, aki töretlenül mosolyog rá.*
- Nos, csak ennyivel tudom esetleg kellemesebbé tenni az itt létet.
*A korábban Vasbordától kapott üvegecskét kezében tartva felkínálja a férfinek.*
- Ajándékba kaptam, de örömmel odaadom.
*Azt persze gondosan elhallgatja, hogy ő ennél sokkal jobb borokhoz szokott, ezért is válna meg tőle szívesen, főleg ha az a vendégek elégedettségét is növelheti.*
- Sajnálom, hogy ilyen kellemetlenségben van részük, a szállítmánynak már rég meg kellett volna érkeznie.
*Egy sóhajjal fejezi ki azt, hogy mennyire bosszantják ezek az apró akadályok.*
- Atyám bölcsen mindig azt mondta, hogyha azt szeretnéd, hogy valami rendesen legyen megcsinálva, akkor magad kell megtenned.
*Bár elsősorban Leonhoz beszél, de tekintete minduntalan Haldrianra is vándorol, hogy a félvér se érezze elhanyagolva magát. Ebből csak az zökkenti ki, hogy a férfi elismerő szavakkal illeti az egyébként nem túl szívélyes személyzetet. Relaelnek voltak s vannak kétségei afelől, hogy a csípős megjegyzéseket tevő, és kelletlen óriás mennyire volt jó választás, azt pedig dicséretnek véli, hogy úgy tűnik megérzései mégsem vezették tévútra.*
- Oh, Ezmee vigyáz ránk, meg többnyire a vendégekre is, bár a közöttük lévő konfliktusba nem szeretném ha beleütné az orrát. Ezen kívül meg mindenki vigyázzon magára, elvégre a Kikötőben vagyunk, elvárható ez, nemde?
*Némi szünetet tart, láthatóan gondolkodik, ezután újra szólásra nyílnak ajkai.*
- Netalántán kedves uram szeretne a védelemért felelős személyzet tagja lenni?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1093-1112