Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-27 10:49:47
Üzenet elküldve: 2022-12-27 10:49:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Régi-új ismeretség//
//Második szál//
*Felpiszkálja fantáziáját a gondolat, hogy Orthus kipróbálna vele hajmeresztő dolgokat, hiszen nincs is izgalmasabb annál, amikor valaki határait feszegetheti. Megnézné a férfit kivetkőzve önmagából, bár egyszer már rosszul sült el kísérletezése, és Samonyrt annyira a végletek felé lökdöste, hogy képtelen lett onnan visszatérni.*
- Akkor majd alkalmat kerítünk rá.
*Bár ez leginkább Orthuson múlik, hiszen ő lehet képes Hodaril beszerzésére, de ilyen részleteken most nem szívesen akad meg.*
- Oh igen, azt még át kell gondolnom, de amint megírtam a listát, levélben elküldetem valakivel.
*Egyetértően bólint, hiszen neki tetszőek a feltételek. Apróbb döntéseket nyugodt szívvel bízz a többiekre, talán még jól is esik a többiek számára, hogy némi bizalmat szavaz nekik, akkor is ha számára jelentéktelen dologban. A fontosabbakat pedig úgyis megtárgyalják ketten a férfival.*
- Megfelel.
*Felhörpinti borának utolsó kortyait, majd izgatottan csillannak fel szemei Orthus további szavaira.*
- Milyen figyelmes, nagyra értékelem.
*Valódi öröm sejlik fel arcán, hiszen ha valamit nagyon szeret Relael, az az ünneplés, főleg ha bódító szerekkel is jár. Ez persze óva inthetné a férfit, de mielőtt az gyanút foghatna az elf esetleges függőségeiről, a leány bátorkodik átnyúlni az asztalon és gyengéden megérinteni a kereskedő kézfejét.*
- Köszönöm.
*Egy bizalmas mosoly is kíséri határfeszegető lépését, de nem időzik sokat, hiszen nem kurtizán és nem szeretné olyan mederbe terelni beszélgetésüket, ami nem volna méltó hozzá. Játszadozni viszont szeret, ezzel is láncol olyan sikeresen magához mindenkit.*
- Nos, akkor azt hiszem tényleg mindent megbeszéltünk. Szeretne itt éjszaka megpihenni, kedves Orthus? Igazán a szívemre venném, ha esetleg bármi atrocitás érné ezen a szörnyű, vad vidéken.
//Második szál//
*Felpiszkálja fantáziáját a gondolat, hogy Orthus kipróbálna vele hajmeresztő dolgokat, hiszen nincs is izgalmasabb annál, amikor valaki határait feszegetheti. Megnézné a férfit kivetkőzve önmagából, bár egyszer már rosszul sült el kísérletezése, és Samonyrt annyira a végletek felé lökdöste, hogy képtelen lett onnan visszatérni.*
- Akkor majd alkalmat kerítünk rá.
*Bár ez leginkább Orthuson múlik, hiszen ő lehet képes Hodaril beszerzésére, de ilyen részleteken most nem szívesen akad meg.*
- Oh igen, azt még át kell gondolnom, de amint megírtam a listát, levélben elküldetem valakivel.
*Egyetértően bólint, hiszen neki tetszőek a feltételek. Apróbb döntéseket nyugodt szívvel bízz a többiekre, talán még jól is esik a többiek számára, hogy némi bizalmat szavaz nekik, akkor is ha számára jelentéktelen dologban. A fontosabbakat pedig úgyis megtárgyalják ketten a férfival.*
- Megfelel.
*Felhörpinti borának utolsó kortyait, majd izgatottan csillannak fel szemei Orthus további szavaira.*
- Milyen figyelmes, nagyra értékelem.
*Valódi öröm sejlik fel arcán, hiszen ha valamit nagyon szeret Relael, az az ünneplés, főleg ha bódító szerekkel is jár. Ez persze óva inthetné a férfit, de mielőtt az gyanút foghatna az elf esetleges függőségeiről, a leány bátorkodik átnyúlni az asztalon és gyengéden megérinteni a kereskedő kézfejét.*
- Köszönöm.
*Egy bizalmas mosoly is kíséri határfeszegető lépését, de nem időzik sokat, hiszen nem kurtizán és nem szeretné olyan mederbe terelni beszélgetésüket, ami nem volna méltó hozzá. Játszadozni viszont szeret, ezzel is láncol olyan sikeresen magához mindenkit.*
- Nos, akkor azt hiszem tényleg mindent megbeszéltünk. Szeretne itt éjszaka megpihenni, kedves Orthus? Igazán a szívemre venném, ha esetleg bármi atrocitás érné ezen a szörnyű, vad vidéken.
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-27 10:26:49
Üzenet elküldve: 2022-12-27 10:26:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//Haldrian//
*Haldrian lelkesen előzi meg, ami elégedettséggel tölti el, akkor is ha csak egy komolytalan kikötői félvérről van szó, de kinek ne esne jól ha ennyire oda vannak érte. Követi a fattyút fel a lépcsőn, majd be a szobába.*
- Remélem is.
*Bár incselkedően mosolyog, de szavai fenyegető jellegét még ez sem veszi el. Bátorkodik a kulcsot ráfordítani, hogy véletlenül se zavarják meg. Vagy azért, hogy Haldrian ne tudjon olyan könnyen menekülni.*
- Nem szeretem ha csalódást okoznak nekem.
*Búgja, miközben a félvér elé lép és annak nadrágszíjával bajlódik. Ha Haldrian esetleg csókért nyújtózkodna, akkor Relael mutatóujjával találkoznának ajkai. Az elf nem tesz egyebet, csak a szíjtól megfosztja a félvér nadrágját, de nem nyúl hozzá, csak huncut pillantásokkal igyekszik megtartani a másik érdeklődését. Miután befejezte munkálkodását, gyengéden megfordítja Haldriant, és mellkasára téve kézfejét lassan az ágy felé tolja. Ha nem ütközik ellenállásba, akkor rövidesen elérkeznek az ágy széléhez.*
- Csüccs!
*Érkezik a parancs és az enyhe lökés, aminek eredményeként remélhetőleg Haldrian az ágyon landol.*
- Tudod, az én érdeklődésemet is fel kell kelteni.
*Kezd bele, közbe a szíjat félbe, majd negyedbe hajtja.*
- Honnan tudjam, hogy tényleg igazat mondasz, és értékes információid vannak számomra? Honnan tudjam, hogy nem használsz ki és versz át? Győzz meg!
*Fejét félrebillentve szemérmetlenül térképezi fel a fiút, a játék kedvéért időnként hosszabb ideig mélázik tekintete övön aluli tájékokon.*
- Kedvelem a bőbeszédű férfiakat, akit pedig kedvelek, azt bőségesen megjutalmazom.
*Most először közeledik igazán a másikhoz, mutatóujjával szórakozotton megrajzolja a fiú állkapcsának vonalát, majd tovább halad a nyakán át a kulcscsontig, ahol megállapodik.*
//Haldrian//
*Haldrian lelkesen előzi meg, ami elégedettséggel tölti el, akkor is ha csak egy komolytalan kikötői félvérről van szó, de kinek ne esne jól ha ennyire oda vannak érte. Követi a fattyút fel a lépcsőn, majd be a szobába.*
- Remélem is.
*Bár incselkedően mosolyog, de szavai fenyegető jellegét még ez sem veszi el. Bátorkodik a kulcsot ráfordítani, hogy véletlenül se zavarják meg. Vagy azért, hogy Haldrian ne tudjon olyan könnyen menekülni.*
- Nem szeretem ha csalódást okoznak nekem.
*Búgja, miközben a félvér elé lép és annak nadrágszíjával bajlódik. Ha Haldrian esetleg csókért nyújtózkodna, akkor Relael mutatóujjával találkoznának ajkai. Az elf nem tesz egyebet, csak a szíjtól megfosztja a félvér nadrágját, de nem nyúl hozzá, csak huncut pillantásokkal igyekszik megtartani a másik érdeklődését. Miután befejezte munkálkodását, gyengéden megfordítja Haldriant, és mellkasára téve kézfejét lassan az ágy felé tolja. Ha nem ütközik ellenállásba, akkor rövidesen elérkeznek az ágy széléhez.*
- Csüccs!
*Érkezik a parancs és az enyhe lökés, aminek eredményeként remélhetőleg Haldrian az ágyon landol.*
- Tudod, az én érdeklődésemet is fel kell kelteni.
*Kezd bele, közbe a szíjat félbe, majd negyedbe hajtja.*
- Honnan tudjam, hogy tényleg igazat mondasz, és értékes információid vannak számomra? Honnan tudjam, hogy nem használsz ki és versz át? Győzz meg!
*Fejét félrebillentve szemérmetlenül térképezi fel a fiút, a játék kedvéért időnként hosszabb ideig mélázik tekintete övön aluli tájékokon.*
- Kedvelem a bőbeszédű férfiakat, akit pedig kedvelek, azt bőségesen megjutalmazom.
*Most először közeledik igazán a másikhoz, mutatóujjával szórakozotton megrajzolja a fiú állkapcsának vonalát, majd tovább halad a nyakán át a kulcscsontig, ahol megállapodik.*
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-27 10:03:17
Üzenet elküldve: 2022-12-27 10:03:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//Relael//
*Nem állja a smaragd szemeket, még csak kísérletet sem tesz rá. Olyan érzése van tőle, mintha belevilágítana az elméjébe és látná azt a sok romlott gondolatot benne. A gőzölgő csészét bámulva várja a választ, s csak akkor pillant fel, amikor a szépséges elf feláll az asztaltól. Az az első benyomása, hogy faképnél hagyja majd; ez esetben könnyen megússza. De a következőkre kis híján az asztalon kell keresnie az állát meglepetésében.*
-Az a... Az a... Fürdő melletti. *Nyögi ki, miközben kisebb nehézségek árán maga feltápászkodik az asztal mellől. Egészen kiszárad a szája, ahogy végigpillant az elfen és áldja az eszét, amiért ilyen magasról indította az árat. Arra számított, hogy Relael majd kineveti és tesz egy ellenajánlatot. Lám, egy olyan utcakölyök is révbe érhet egy kis sütnivalóval, mint ő.*
-Nem fogsz csalódni. Mármint jó információim vannak.
*Nehezen tudná palástolni elégedettségét. Persze kihívás is akad a dologban bőven, az elf korábbi szavai feladták a leckét. Öles léptekkel siet előre, hogy mutassa az utat a lépcsőn fel. Egyrészt izgatott és komoly tempót diktál, másrészt így társasága sem látja izgatottsága eredményét. Igyekszik roppant komoly képet vágni, mintha mindennapos dolog lenne, hogy elfeket cipel a szobájába. Amennyiben Realel követi, úgy meg sem áll a szobáig, s fel is tárja az ajtót. Közben persze az is eszébe jut, hogy ezt bizony úgy sem hiszi el senki neki a Lakónegyedben.*
//Relael//
*Nem állja a smaragd szemeket, még csak kísérletet sem tesz rá. Olyan érzése van tőle, mintha belevilágítana az elméjébe és látná azt a sok romlott gondolatot benne. A gőzölgő csészét bámulva várja a választ, s csak akkor pillant fel, amikor a szépséges elf feláll az asztaltól. Az az első benyomása, hogy faképnél hagyja majd; ez esetben könnyen megússza. De a következőkre kis híján az asztalon kell keresnie az állát meglepetésében.*
-Az a... Az a... Fürdő melletti. *Nyögi ki, miközben kisebb nehézségek árán maga feltápászkodik az asztal mellől. Egészen kiszárad a szája, ahogy végigpillant az elfen és áldja az eszét, amiért ilyen magasról indította az árat. Arra számított, hogy Relael majd kineveti és tesz egy ellenajánlatot. Lám, egy olyan utcakölyök is révbe érhet egy kis sütnivalóval, mint ő.*
-Nem fogsz csalódni. Mármint jó információim vannak.
*Nehezen tudná palástolni elégedettségét. Persze kihívás is akad a dologban bőven, az elf korábbi szavai feladták a leckét. Öles léptekkel siet előre, hogy mutassa az utat a lépcsőn fel. Egyrészt izgatott és komoly tempót diktál, másrészt így társasága sem látja izgatottsága eredményét. Igyekszik roppant komoly képet vágni, mintha mindennapos dolog lenne, hogy elfeket cipel a szobájába. Amennyiben Realel követi, úgy meg sem áll a szobáig, s fel is tárja az ajtót. Közben persze az is eszébe jut, hogy ezt bizony úgy sem hiszi el senki neki a Lakónegyedben.*
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-27 09:06:34
Üzenet elküldve: 2022-12-27 09:06:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//Haldrian//
- Vagy úgy.
*Természetesen nem hiszi el ezt a kijelentést, de abban biztos, hogy nála többet tud Haldrian és akár hasznos információk is lehetnek ott. A fiú belemegy játékukba, tehát Relael elérte a célját, már csak az a kérdés, hogy számtalan lehetősége közül melyiket választja. Az elf imád tesztelgetni másokat, szereti várni válaszukat, s közben nézne az arcokat, ahogy némi tépelődés után megszületik a döntés.
Tovább játszadozik a csésze szélével miközben Haldrian felvezetőjét hallgatja. Helyeslően biccent, hiszen ezek érdeklik őt, véletlenül sem az, hogy hol a legkevésbé ihatatlan a sör, vagy melyik örömlánynak van meg a legtöbb foga.*
- Ühüm.
*Ismét helyeslően biccent, és befejezi a csésze birizgálását, helyette kezével az asztalon könyökölve megtámasztja rajta fejét.
Csalódás. Ez az amit Relael érez. Sóhajtani, szemeit forgatni volna kedve, de szeme sem rebben, helyette most ő fontolgatja lehetőségeit. A sugallatok már érkeznek is, a suttogó hangok számtalan tanáccsal látják el, amikben szerepel pofon, vagy néma faképnél hagyás is, elvégre ilyen méltatlan felvetést máshogy nem is kezelhetne.*
- Azt mondják?
*Kérdez vissza és közben ismét Haldriannal néz farkasszemet, hátha sikerül elbizonytalanítania a pimasz félvért.*
- Én is hallottam már ezt.
*Sóhajtva feláll, betolja székét, és tesz pár lépést távolabb az asztaltól, majd válla felett hátrapillantva a fattyúra pillant.*
- Melyik is a te szobád?
*Egy hamiskás mosoly költözik Relael szép arcára, miközben az szenvtelen utcakölyköt várja kissé már türelmetlenül.*
//Haldrian//
- Vagy úgy.
*Természetesen nem hiszi el ezt a kijelentést, de abban biztos, hogy nála többet tud Haldrian és akár hasznos információk is lehetnek ott. A fiú belemegy játékukba, tehát Relael elérte a célját, már csak az a kérdés, hogy számtalan lehetősége közül melyiket választja. Az elf imád tesztelgetni másokat, szereti várni válaszukat, s közben nézne az arcokat, ahogy némi tépelődés után megszületik a döntés.
Tovább játszadozik a csésze szélével miközben Haldrian felvezetőjét hallgatja. Helyeslően biccent, hiszen ezek érdeklik őt, véletlenül sem az, hogy hol a legkevésbé ihatatlan a sör, vagy melyik örömlánynak van meg a legtöbb foga.*
- Ühüm.
*Ismét helyeslően biccent, és befejezi a csésze birizgálását, helyette kezével az asztalon könyökölve megtámasztja rajta fejét.
Csalódás. Ez az amit Relael érez. Sóhajtani, szemeit forgatni volna kedve, de szeme sem rebben, helyette most ő fontolgatja lehetőségeit. A sugallatok már érkeznek is, a suttogó hangok számtalan tanáccsal látják el, amikben szerepel pofon, vagy néma faképnél hagyás is, elvégre ilyen méltatlan felvetést máshogy nem is kezelhetne.*
- Azt mondják?
*Kérdez vissza és közben ismét Haldriannal néz farkasszemet, hátha sikerül elbizonytalanítania a pimasz félvért.*
- Én is hallottam már ezt.
*Sóhajtva feláll, betolja székét, és tesz pár lépést távolabb az asztaltól, majd válla felett hátrapillantva a fattyúra pillant.*
- Melyik is a te szobád?
*Egy hamiskás mosoly költözik Relael szép arcára, miközben az szenvtelen utcakölyköt várja kissé már türelmetlenül.*
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-27 00:20:19
Üzenet elküldve: 2022-12-27 00:20:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//Relael//
*Noha a nevet nem hallotta azelőtt, megjegyzi. Nem is nehéz, egészen hangzatos, a maga elfesen dallamos mivoltában.
Lassan bólint a feltételezésre, miközben szórakozottan követi a finom ujjakat, ahogy a csésze szélén játszanak. Nem is hazugság, valóban ismeri a Kikötőt. Jobban mondva csak a Kikötőt ismeri, de azt nagyon.*
-Mindent tudok a Kikötőről. *Kissé önelégült, gödröcskés mosolyt csal arcára a szituáció. No lám, mégiscsak hasznára lehet az elfnek. Sőt! Persze bolond lenne azt gondolni, hogy mindent tud a Kikötőről. Még a rejtélyes Patkánykirály, vagy kicsoda sem tud mindent, ebben biztos. Viszont szokása nagyot mondani, s ezzel is fontosabbnak látszani, mint amilyen valójában.*
-Talán megosztanám. ~Te pedig bár az ágyad osztanád meg velem!~ *Ajkához emeli a csészét, s felette méricskéli szürke tekintetével az elfet. Ezúttal óvatosabb, de a tea már kellően kihűlt hozzá, hogy ne okozzon problémát neki a fogyasztása.
Végül a csészét az asztalra helyezve nyalja le ajkairól az italt, s még hagy is magának némi időt, mielőtt válaszolna. Tetszik neki, hogy egy kicsit kezében érezheti a gyeplőt. Főleg, ha Relael az, aki a másik végén van.
De vajon milyen árat kellene kérnie a szolgálataiért? Egyáltalán, meri-e megkérni ezt az árat? Mármint más helyzetben bizonyosan nem oly nagy dolog ez, de az elfel nem mer olyan hangot megütni... Főleg az eddigiek tapasztalatában. Bár jobban belegondolva, az elf csak óva intette, nem pedig eltántorította szándékától. Bárhogy is, ez most vissza nem térő lehetőségnek tűnik.*
-Patkányok? Viharfiak? Csatornalakók? Mindent tudok róluk. De az információnak ára is van. *Ismét csak nagyot mond, de ez most a legkevésbé sem zavarja. Szeme villan csak mohóságában, ahogy izgatottan fészkelődni kezd. Megköszörüli torkát, s folytatja.*
-Khm... Azt mondják, az ágyban ered meg leginkább a férfi nyelve. * A tőle telhető legszofisztikáltabb virágnyelvet üti meg. Legrosszabb esetben kidobják innét. Legjobb esetben pedig... Hogy is? "Olyan helyzetbe kerül, ami túl nagy falat számára". Mert nincs kétsége afelől, hogy az elf valóban nem ámítja a szóban forgó falat méretével. Persze hiába a nagy szavak, a zöldeket közben nem meri megkeresni magának. Csészéjét bámulja helyette meredten, buzgó vérrel várva a választ.*
//Relael//
*Noha a nevet nem hallotta azelőtt, megjegyzi. Nem is nehéz, egészen hangzatos, a maga elfesen dallamos mivoltában.
Lassan bólint a feltételezésre, miközben szórakozottan követi a finom ujjakat, ahogy a csésze szélén játszanak. Nem is hazugság, valóban ismeri a Kikötőt. Jobban mondva csak a Kikötőt ismeri, de azt nagyon.*
-Mindent tudok a Kikötőről. *Kissé önelégült, gödröcskés mosolyt csal arcára a szituáció. No lám, mégiscsak hasznára lehet az elfnek. Sőt! Persze bolond lenne azt gondolni, hogy mindent tud a Kikötőről. Még a rejtélyes Patkánykirály, vagy kicsoda sem tud mindent, ebben biztos. Viszont szokása nagyot mondani, s ezzel is fontosabbnak látszani, mint amilyen valójában.*
-Talán megosztanám. ~Te pedig bár az ágyad osztanád meg velem!~ *Ajkához emeli a csészét, s felette méricskéli szürke tekintetével az elfet. Ezúttal óvatosabb, de a tea már kellően kihűlt hozzá, hogy ne okozzon problémát neki a fogyasztása.
Végül a csészét az asztalra helyezve nyalja le ajkairól az italt, s még hagy is magának némi időt, mielőtt válaszolna. Tetszik neki, hogy egy kicsit kezében érezheti a gyeplőt. Főleg, ha Relael az, aki a másik végén van.
De vajon milyen árat kellene kérnie a szolgálataiért? Egyáltalán, meri-e megkérni ezt az árat? Mármint más helyzetben bizonyosan nem oly nagy dolog ez, de az elfel nem mer olyan hangot megütni... Főleg az eddigiek tapasztalatában. Bár jobban belegondolva, az elf csak óva intette, nem pedig eltántorította szándékától. Bárhogy is, ez most vissza nem térő lehetőségnek tűnik.*
-Patkányok? Viharfiak? Csatornalakók? Mindent tudok róluk. De az információnak ára is van. *Ismét csak nagyot mond, de ez most a legkevésbé sem zavarja. Szeme villan csak mohóságában, ahogy izgatottan fészkelődni kezd. Megköszörüli torkát, s folytatja.*
-Khm... Azt mondják, az ágyban ered meg leginkább a férfi nyelve. * A tőle telhető legszofisztikáltabb virágnyelvet üti meg. Legrosszabb esetben kidobják innét. Legjobb esetben pedig... Hogy is? "Olyan helyzetbe kerül, ami túl nagy falat számára". Mert nincs kétsége afelől, hogy az elf valóban nem ámítja a szóban forgó falat méretével. Persze hiába a nagy szavak, a zöldeket közben nem meri megkeresni magának. Csészéjét bámulja helyette meredten, buzgó vérrel várva a választ.*
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-26 23:39:29
Üzenet elküldve: 2022-12-26 23:39:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//Haldrian//
*Relaelt egy dolog élteti igazán, az pedig a közösség, huzamosabb ideig igen rosszul viseli az egyedüllétet, nem hiába dönt Haldrian társasága mellett. No meg persze még érdekes számára a fiú, aki szerény körülmények közül valónak tűnik és mégis egy díszes mesterkarddal tért be a fogadóba, hogy utána majd a földet suvickolja.*
- Örvendek, kedves Haldrian.
*Relael óvatosan kortyol az italába, közbe megrezzen a szeme sarkában lévő izom, amikor nagyságának nevezik őt. Nem kedveli ezt a megszólítást, feltehetően azért, mert Ezmee inkább gúnyosan akasztotta rá, és úgy látszik mások is rákaptak erre.*
- Relael, a lae'Natar családból.
*Tudja jól, hogy nemesi családjának neve aligha mond bármit is a fiú számára, talán még Artheniorban sem annyira ismert, mindenesetre érdekli, hogy kap e bármi érdemi reakciót erre. Ő viszont szándékosan elengedi fülei mellett a fogadót illető megjegyzést, és inkább másra tereli a témát.*
- Ide valósi vagy, igaz? Gondolom jól ismered a kikötőt és annak környékét.
*A csészét az asztalra teszi, mutatóujjával pedig a vékonyka perem vonalát követve köröket ír le.*
- Biztos van számomra pár hasznos tanácsod, ugye?
*Feltehetően megint meglepi a félvért, akit az előbb enyhén lekezelt, most pedig saját szintjére emel azzal, hogy kikéri a véleményét.*
- Kikkel érdemes vigyázni. Kikkel érdemes jó viszonyt ápolni.
*Révetegen mered az ifjú fattyú arcára, alaposabban is szemügyre veszi vonásait.*
- Ilyesmik.
*Már csak az a kérdés, hogy a félvér tolvaj meg akarja e osztani vele ezeket, hiszen Relael jól tudja, mindennek ára van, s a legmagasabb ár az információkért kérhető. De talán ha elég szívélyes lesz, akkor ezt az üzletet is olcsón megússza.*
- Talán meg is osztanád velem őket...
//Haldrian//
*Relaelt egy dolog élteti igazán, az pedig a közösség, huzamosabb ideig igen rosszul viseli az egyedüllétet, nem hiába dönt Haldrian társasága mellett. No meg persze még érdekes számára a fiú, aki szerény körülmények közül valónak tűnik és mégis egy díszes mesterkarddal tért be a fogadóba, hogy utána majd a földet suvickolja.*
- Örvendek, kedves Haldrian.
*Relael óvatosan kortyol az italába, közbe megrezzen a szeme sarkában lévő izom, amikor nagyságának nevezik őt. Nem kedveli ezt a megszólítást, feltehetően azért, mert Ezmee inkább gúnyosan akasztotta rá, és úgy látszik mások is rákaptak erre.*
- Relael, a lae'Natar családból.
*Tudja jól, hogy nemesi családjának neve aligha mond bármit is a fiú számára, talán még Artheniorban sem annyira ismert, mindenesetre érdekli, hogy kap e bármi érdemi reakciót erre. Ő viszont szándékosan elengedi fülei mellett a fogadót illető megjegyzést, és inkább másra tereli a témát.*
- Ide valósi vagy, igaz? Gondolom jól ismered a kikötőt és annak környékét.
*A csészét az asztalra teszi, mutatóujjával pedig a vékonyka perem vonalát követve köröket ír le.*
- Biztos van számomra pár hasznos tanácsod, ugye?
*Feltehetően megint meglepi a félvért, akit az előbb enyhén lekezelt, most pedig saját szintjére emel azzal, hogy kikéri a véleményét.*
- Kikkel érdemes vigyázni. Kikkel érdemes jó viszonyt ápolni.
*Révetegen mered az ifjú fattyú arcára, alaposabban is szemügyre veszi vonásait.*
- Ilyesmik.
*Már csak az a kérdés, hogy a félvér tolvaj meg akarja e osztani vele ezeket, hiszen Relael jól tudja, mindennek ára van, s a legmagasabb ár az információkért kérhető. De talán ha elég szívélyes lesz, akkor ezt az üzletet is olcsón megússza.*
- Talán meg is osztanád velem őket...
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-26 22:52:36
Üzenet elküldve: 2022-12-26 22:52:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//Relael//
*Úgy hiszi, ha valaki megengedheti, hogy másokat korukkal hecceljen, az egy elf. Épp ezért tűri, még ha nyelve hegyén lenne is a csípős válasz. Na meg azért, mert véleménye szerint ezúttal nem akárki áll vele szemben.*
-Erőm teljében. *Jegyzi azért meg korához, még egy félmosolyt is megenged. Nem azért, hogy bosszantsa vele a nőt, inkább azért, hogy ne tűnjön teljesen kukának. Meg persze azért egy minimális kihívás is rejlik szavai mögött, még sem annyi, hogy az sértő legyen házigazdájára nézve.
Teát kap. Legalábbis az elf ezzel kínálja, s nem is hagy túl sok választási lehetőséget. Annak rendje és módja szerint helyet is foglal, várva az italt. Az asztalra könyökölve támaszkodik meg, szemei az elfet kísérik, ahogy tesz-vesz a pult mögött. Várakozás közben azzal szórakoztatja magát, hogy megpróbálja kitalálni, milyen is lehet a nő. A nyakát tenné rá, hogy nem is bújik ágyba mással, csak hosszúéletűekkel. És még azok közül se az összessel, csak nagyurakkal. De nem a vénséges, gyönge és pénzes fajtából, hanem hatalmas harcosokkal. Olyanokkal, akiknek nem nagy falat az elf és ki tudják csavarni, mint egy citromot.
Úgy gondolta, hogy a Nagyságos asszony majd őt faképnél hagyva tér vissza elfoglaltságaihoz, de olybá tűnik, időt szakít rá. Az elf azonban leül vele szemben, s ezen annyira meglepődik, hogy még izgatottságát is elfeledi.
Nem gyakorlott teafogyasztó, így beleesik abba a hibába, hogy rögtön ajkához érinti a forró italt.*
-A nevem Haldrian. *Igyekszik rábírni arcizmait, hogy ne adják jelét fájdalomnak. Ajkába harapva igyekszik enyhíteni a múló agóniát, de hamar felhagy vele, tekintettel rá, hogy könnyen félreértheti az elf.*
-De hívtak már sokféleképpen. És Nagyságáé micsoda? *Felmeri tenni a kérdést. Közben szép lassan visszatér a halovány izgatottság is. Vajon mit akarhat tőle az elf? Vajon akar-e bármit, vagy csak feltérképezi a lehetőségeket? És vajon mik lennének azok a lehetőségek? Elég sok mindenre hajlandó lenne az elf kegyeiért... Ebben már most bizonyos. De még azt sem zárná ki, - már csak a saját fantáziájának megelégedésének végett sem - hogy valahol ínyére van a nőnek. Szerencséjére az elf nem láthat keresztül az asztalon, pedig a gondolat ismét csak megmozgatja a félvért. Igyekszik nem huzamosabb ideig bámulni az elfet, habár ez nem is olyan könnyű feladat, mint amilyennek tűnik.*
-Nagyon szép... Fogadó. *Bukik ki belőle a tömjénezés helyett valami véletlenszerű, majd a csésze köré fonja ujjait és kimered az ablakon.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.26 22:53:38
//Relael//
*Úgy hiszi, ha valaki megengedheti, hogy másokat korukkal hecceljen, az egy elf. Épp ezért tűri, még ha nyelve hegyén lenne is a csípős válasz. Na meg azért, mert véleménye szerint ezúttal nem akárki áll vele szemben.*
-Erőm teljében. *Jegyzi azért meg korához, még egy félmosolyt is megenged. Nem azért, hogy bosszantsa vele a nőt, inkább azért, hogy ne tűnjön teljesen kukának. Meg persze azért egy minimális kihívás is rejlik szavai mögött, még sem annyi, hogy az sértő legyen házigazdájára nézve.
Teát kap. Legalábbis az elf ezzel kínálja, s nem is hagy túl sok választási lehetőséget. Annak rendje és módja szerint helyet is foglal, várva az italt. Az asztalra könyökölve támaszkodik meg, szemei az elfet kísérik, ahogy tesz-vesz a pult mögött. Várakozás közben azzal szórakoztatja magát, hogy megpróbálja kitalálni, milyen is lehet a nő. A nyakát tenné rá, hogy nem is bújik ágyba mással, csak hosszúéletűekkel. És még azok közül se az összessel, csak nagyurakkal. De nem a vénséges, gyönge és pénzes fajtából, hanem hatalmas harcosokkal. Olyanokkal, akiknek nem nagy falat az elf és ki tudják csavarni, mint egy citromot.
Úgy gondolta, hogy a Nagyságos asszony majd őt faképnél hagyva tér vissza elfoglaltságaihoz, de olybá tűnik, időt szakít rá. Az elf azonban leül vele szemben, s ezen annyira meglepődik, hogy még izgatottságát is elfeledi.
Nem gyakorlott teafogyasztó, így beleesik abba a hibába, hogy rögtön ajkához érinti a forró italt.*
-A nevem Haldrian. *Igyekszik rábírni arcizmait, hogy ne adják jelét fájdalomnak. Ajkába harapva igyekszik enyhíteni a múló agóniát, de hamar felhagy vele, tekintettel rá, hogy könnyen félreértheti az elf.*
-De hívtak már sokféleképpen. És Nagyságáé micsoda? *Felmeri tenni a kérdést. Közben szép lassan visszatér a halovány izgatottság is. Vajon mit akarhat tőle az elf? Vajon akar-e bármit, vagy csak feltérképezi a lehetőségeket? És vajon mik lennének azok a lehetőségek? Elég sok mindenre hajlandó lenne az elf kegyeiért... Ebben már most bizonyos. De még azt sem zárná ki, - már csak a saját fantáziájának megelégedésének végett sem - hogy valahol ínyére van a nőnek. Szerencséjére az elf nem láthat keresztül az asztalon, pedig a gondolat ismét csak megmozgatja a félvért. Igyekszik nem huzamosabb ideig bámulni az elfet, habár ez nem is olyan könnyű feladat, mint amilyennek tűnik.*
-Nagyon szép... Fogadó. *Bukik ki belőle a tömjénezés helyett valami véletlenszerű, majd a csésze köré fonja ujjait és kimered az ablakon.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.26 22:53:38
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-26 21:12:28
Üzenet elküldve: 2022-12-26 21:12:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//Haldrian//
*Nincs is kellemesebb annál, ha férfiakat tarthat sakkban, akkor is ha közel sem jelentenek neki kihívást mint ahogy Haldrian sem. Szórakoztatónak szórakoztató, egy picit az önbecsülését is simogatja, különösen miután olyan sok évtizedet kellett fordított helyzetben töltenie. Most viszont nála van a gyeplő, a félvér pedig készségesen meghúzza magát.*
- Vagy úgy. Milyen fiatal.
*Kóstolgatja tovább a fattyút, ahogy a macska játszik az egérrel. Izgatottan várja, hogy miként reagál rá. Meghunyászkodik? Csípős megjegyzést tesz? Kikéri magának?
Kérdésére kérdés a válasz, ezért úgy dönt eloszlatja a kétségeket és az esetleg fellobbanó vágyakat, s konkretizálja mire is gondolt.*
- Egy teát hozzak esetleg?
*Meg sem várja a választ, úgy dönt hogy hoz maguknak teát. Haldrian kijelentésére elégedett mosollyal biccent.*
- Rendben, helyezd magad kényelembe.
*Ezt követően fürge léptekkel siet a pult mögé, hogy ott némi felfordulás okozzon. Ezmee szerint biztos rend van, s láthatóan mindennek megvan a helye, de Relael még nem érti az óriásasszony logikáját. Dobozokat nyit ki, vászonrongyokat teker ki, végül talál egy adag régi teát. Megszagolja, s meglepetten tapasztalja, hogy nincsen kellemetlen dohos szaga. Eltűnik a konyhában, ahol akad még némi forró víz. Előkészíti a poharakat, a teafüvet, a szűrőt, majd leforrázza a szárított növényeket. Megint lázasan kutatni kezd és felforgat mindent, mézet keres, de csak egy kicsit összeragadt cukros bödönt lel.*
- Megteszi.
*Dünnyögi maga elé, s bátorkodik Haldrian italát megédesíteni ezzel. Hamarosan a két csészével kezében sétál oda a félvér által választott asztalhoz, ahova leteszi a teákat, majd kihúz egy széket magának, s helyet foglal ott.*
- Milyen néven is szólíthatom kedves vendégünket?
*Relael hallgat s figyel, ajkaihoz emelve csészéjét megfújja a tea gőzölgő felszínét. Láthatóan töpreng és elemez, mintha valóban egy sakkjátszmában venne részt és éppen a befejező lépésére készülne.*
//Haldrian//
*Nincs is kellemesebb annál, ha férfiakat tarthat sakkban, akkor is ha közel sem jelentenek neki kihívást mint ahogy Haldrian sem. Szórakoztatónak szórakoztató, egy picit az önbecsülését is simogatja, különösen miután olyan sok évtizedet kellett fordított helyzetben töltenie. Most viszont nála van a gyeplő, a félvér pedig készségesen meghúzza magát.*
- Vagy úgy. Milyen fiatal.
*Kóstolgatja tovább a fattyút, ahogy a macska játszik az egérrel. Izgatottan várja, hogy miként reagál rá. Meghunyászkodik? Csípős megjegyzést tesz? Kikéri magának?
Kérdésére kérdés a válasz, ezért úgy dönt eloszlatja a kétségeket és az esetleg fellobbanó vágyakat, s konkretizálja mire is gondolt.*
- Egy teát hozzak esetleg?
*Meg sem várja a választ, úgy dönt hogy hoz maguknak teát. Haldrian kijelentésére elégedett mosollyal biccent.*
- Rendben, helyezd magad kényelembe.
*Ezt követően fürge léptekkel siet a pult mögé, hogy ott némi felfordulás okozzon. Ezmee szerint biztos rend van, s láthatóan mindennek megvan a helye, de Relael még nem érti az óriásasszony logikáját. Dobozokat nyit ki, vászonrongyokat teker ki, végül talál egy adag régi teát. Megszagolja, s meglepetten tapasztalja, hogy nincsen kellemetlen dohos szaga. Eltűnik a konyhában, ahol akad még némi forró víz. Előkészíti a poharakat, a teafüvet, a szűrőt, majd leforrázza a szárított növényeket. Megint lázasan kutatni kezd és felforgat mindent, mézet keres, de csak egy kicsit összeragadt cukros bödönt lel.*
- Megteszi.
*Dünnyögi maga elé, s bátorkodik Haldrian italát megédesíteni ezzel. Hamarosan a két csészével kezében sétál oda a félvér által választott asztalhoz, ahova leteszi a teákat, majd kihúz egy széket magának, s helyet foglal ott.*
- Milyen néven is szólíthatom kedves vendégünket?
*Relael hallgat s figyel, ajkaihoz emelve csészéjét megfújja a tea gőzölgő felszínét. Láthatóan töpreng és elemez, mintha valóban egy sakkjátszmában venne részt és éppen a befejező lépésére készülne.*
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-26 18:07:29
Üzenet elküldve: 2022-12-26 18:07:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//Relael//
*Tisztában van vele, mi a dolga... Tulajdonképpen semmi. De egy efféle dorgálás még aligha töri le szarvát. Szereti próbálgatni a fehérnépeket, tőle telhetően ravasz zsákutcákba csalni őket. Kideríteni, van-e esély rá, hogy széttárják combjuk, vagy ha más nem, hát zavarba hozni őket. Tisztában van vele, hogy az előtte magasodó elf más alomból való, mint azok a lányok, de végtére is, ahogy Relael mondta: ő a vendég.
A következő szólamokra azonban már alaposan összezsugorodik az a pernahajder férfibecsülete. Egészen kedvére van még, ahogy az elf előrehajol. Futólag pillant fel, hogy felmérhesse magának bájait, de az elhangzó kérdés nyomán a méregzöld íriszek már kifognak rajta.*
-Huszonkettő-huszonhárom... *Feleli, habár senki sem kényszeríti válaszra. Nagyjából ennyi lehet. Hiába igyekszik közben tartani a szemkontaktust, szeme rebben. Nagyot nyelve pillant félre, pedig egy gyenge kis hang elméjének szegletéből épp az ellenkezőjéről biztatja. Ki tudja, mennyit nőhetne az elf szemében, ha itt és most a sarkára állna?
A következőkre beharapja ajkát. Ez nem olyan játékos incselkedés, mint az imént Myynával a szobában. Mármint számára biztosa nem. A Nagysága itt az erőviszonyokat tisztázza vele, s tiltakozzon bármennyire ez ellen az az aprócska hang agyában, egyet kell értsen vele. Azért még fel-felpillant Realelre, s a közeli látvány még mozgásra is bírja nadrágja redői között, épp ezért még készségesebben tápászkodik fel, ahogy az elf int neki. Mert lehet, hogy a szarvát letörték, de a vágy a legkevésbé sem csökkent benne a nagysága iránt. Épp ellenkezőleg!*
-Hmm? *Az utolsó kérdéstől egészen felpörögnek agytekervényei. Fogalma sincs, hogy az elf szándékosan használta-e ezt a frázist, vagy csupán óvatlan volt. Száz és száz pimasz, egyenesen kihívó válasz ugrik be számára, szemtelen szójátéktól egészen a félreérthetetlen ajánlatig. Talán még pozitívan is elsülhetne ez az egész egy merész válasszal. Elég azonban belepillantania a zöld íriszekbe hozzá, hogy gyomrát érje a bukfenc. Összébb húzza magát és tarkóját simítgatva megrázza fejét.*
-N.. Nem, megvárom ott. *Int sután egy félreeső asztal felé.* -Míg visszatérnek. *Teszi hozzá még gyorsan.*
//Relael//
*Tisztában van vele, mi a dolga... Tulajdonképpen semmi. De egy efféle dorgálás még aligha töri le szarvát. Szereti próbálgatni a fehérnépeket, tőle telhetően ravasz zsákutcákba csalni őket. Kideríteni, van-e esély rá, hogy széttárják combjuk, vagy ha más nem, hát zavarba hozni őket. Tisztában van vele, hogy az előtte magasodó elf más alomból való, mint azok a lányok, de végtére is, ahogy Relael mondta: ő a vendég.
A következő szólamokra azonban már alaposan összezsugorodik az a pernahajder férfibecsülete. Egészen kedvére van még, ahogy az elf előrehajol. Futólag pillant fel, hogy felmérhesse magának bájait, de az elhangzó kérdés nyomán a méregzöld íriszek már kifognak rajta.*
-Huszonkettő-huszonhárom... *Feleli, habár senki sem kényszeríti válaszra. Nagyjából ennyi lehet. Hiába igyekszik közben tartani a szemkontaktust, szeme rebben. Nagyot nyelve pillant félre, pedig egy gyenge kis hang elméjének szegletéből épp az ellenkezőjéről biztatja. Ki tudja, mennyit nőhetne az elf szemében, ha itt és most a sarkára állna?
A következőkre beharapja ajkát. Ez nem olyan játékos incselkedés, mint az imént Myynával a szobában. Mármint számára biztosa nem. A Nagysága itt az erőviszonyokat tisztázza vele, s tiltakozzon bármennyire ez ellen az az aprócska hang agyában, egyet kell értsen vele. Azért még fel-felpillant Realelre, s a közeli látvány még mozgásra is bírja nadrágja redői között, épp ezért még készségesebben tápászkodik fel, ahogy az elf int neki. Mert lehet, hogy a szarvát letörték, de a vágy a legkevésbé sem csökkent benne a nagysága iránt. Épp ellenkezőleg!*
-Hmm? *Az utolsó kérdéstől egészen felpörögnek agytekervényei. Fogalma sincs, hogy az elf szándékosan használta-e ezt a frázist, vagy csupán óvatlan volt. Száz és száz pimasz, egyenesen kihívó válasz ugrik be számára, szemtelen szójátéktól egészen a félreérthetetlen ajánlatig. Talán még pozitívan is elsülhetne ez az egész egy merész válasszal. Elég azonban belepillantania a zöld íriszekbe hozzá, hogy gyomrát érje a bukfenc. Összébb húzza magát és tarkóját simítgatva megrázza fejét.*
-N.. Nem, megvárom ott. *Int sután egy félreeső asztal felé.* -Míg visszatérnek. *Teszi hozzá még gyorsan.*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-26 17:16:59
Üzenet elküldve: 2022-12-26 17:16:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//Haldrian//
*Kicsit talán elhamarkodta reakcióját, és sikeresen ráijeszt ezzel Haldrianra, de ha belegondolna talán rájönne, hogy valahol szórakoztatja, hogy ilyen hatást ér el a félvérnél. A fattyú nem is rest magyarázkodásba kezdeni, amit Relael gyanakvóan fogad, még szemei is összeszűkülnek a magyarázatot hallva.*
- Üüühüüm.
*Hangzik tőle elnyújtottan, miközben láthatóan emésztgeti a hallottakat.*
- Nem a te dolgod semmit befejezni mások után.
*Morogja orra alatt, ami talán meglepő kontraszt lehet ahhoz képest amilyen szívélyesen fogadta őket az elején.
Csípőre tett kézzel szigorúan méregeti a lekorholt vendéget, aki látványosan bámulja őt. Ezzel még meg is tudna békélni, ám Haldrian pimasz lépésre szánja el magát, közben pedig azt a hibát követi el, hogy Relael íriszeibe bámul. Az egykori nemes viszont elég jól ismeri már a lélek rejtelmeit ahhoz, hogy átlásson Haldrian gyönge próbálkozásán. Egy szempillantásnyi ideig tépelődik, majd dönt, s ahelyett, hogy elengedné a félvér szavait hegyes fülei mellett, úgy dönt, hogy inkább rátesz egy lapáttal.
Combjain támaszkodva előrébb hajol, kihívóan bámul a merész utcakölyök szemeibe, ez idő alatt pedig egyszer sem pislog. Kíváncsi, hogy vajon Haldrian is képes tartani a szemkontaktust avagy sem.*
- Hány éves is vagy, fiú?
*Ártalmatlan kérdésnek tűnhet csupán, ami viszont azt szolgálja, hogy éreztesse a kettejük között lévő jelentős különbségeket.*
- Csak óva intenélek, még mielőtt olyan helyzetbe kevernéd magadat, ami...
*Drámai szünete közben nagyot sóhajt, most először pedig leveszi tekintetét a másikról, hogy futólag felmérje őt.*
- Túl nagy falat volna a számodra.
*Egy lélegzetvételnyi ideig kitartja ezt a feszült pillanatot, illetve arca komolyságát, aztán felegyenesedik és egy könnyed mosoly telepedik arcára.*
- Nos, a fizető vendégek dolga a pihenés, és az, hogy jól érezzék magukat.
*Int Haldriannak, hogy álljon fel ültéből, ha eddig még nem tette volna meg.*
- Hamarosan hoznak a többiek némi kedélyjavítót, addig is tehetek valamit a kényelmed érdekében?
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.26 17:18:18
//Haldrian//
*Kicsit talán elhamarkodta reakcióját, és sikeresen ráijeszt ezzel Haldrianra, de ha belegondolna talán rájönne, hogy valahol szórakoztatja, hogy ilyen hatást ér el a félvérnél. A fattyú nem is rest magyarázkodásba kezdeni, amit Relael gyanakvóan fogad, még szemei is összeszűkülnek a magyarázatot hallva.*
- Üüühüüm.
*Hangzik tőle elnyújtottan, miközben láthatóan emésztgeti a hallottakat.*
- Nem a te dolgod semmit befejezni mások után.
*Morogja orra alatt, ami talán meglepő kontraszt lehet ahhoz képest amilyen szívélyesen fogadta őket az elején.
Csípőre tett kézzel szigorúan méregeti a lekorholt vendéget, aki látványosan bámulja őt. Ezzel még meg is tudna békélni, ám Haldrian pimasz lépésre szánja el magát, közben pedig azt a hibát követi el, hogy Relael íriszeibe bámul. Az egykori nemes viszont elég jól ismeri már a lélek rejtelmeit ahhoz, hogy átlásson Haldrian gyönge próbálkozásán. Egy szempillantásnyi ideig tépelődik, majd dönt, s ahelyett, hogy elengedné a félvér szavait hegyes fülei mellett, úgy dönt, hogy inkább rátesz egy lapáttal.
Combjain támaszkodva előrébb hajol, kihívóan bámul a merész utcakölyök szemeibe, ez idő alatt pedig egyszer sem pislog. Kíváncsi, hogy vajon Haldrian is képes tartani a szemkontaktust avagy sem.*
- Hány éves is vagy, fiú?
*Ártalmatlan kérdésnek tűnhet csupán, ami viszont azt szolgálja, hogy éreztesse a kettejük között lévő jelentős különbségeket.*
- Csak óva intenélek, még mielőtt olyan helyzetbe kevernéd magadat, ami...
*Drámai szünete közben nagyot sóhajt, most először pedig leveszi tekintetét a másikról, hogy futólag felmérje őt.*
- Túl nagy falat volna a számodra.
*Egy lélegzetvételnyi ideig kitartja ezt a feszült pillanatot, illetve arca komolyságát, aztán felegyenesedik és egy könnyed mosoly telepedik arcára.*
- Nos, a fizető vendégek dolga a pihenés, és az, hogy jól érezzék magukat.
*Int Haldriannak, hogy álljon fel ültéből, ha eddig még nem tette volna meg.*
- Hamarosan hoznak a többiek némi kedélyjavítót, addig is tehetek valamit a kényelmed érdekében?
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.26 17:18:18
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-26 16:50:39
Üzenet elküldve: 2022-12-26 16:50:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
*Kiüresedett elmével koncentrál a munkára. Berögződés, amit a Fekete Gályán vett magára. Egészen jól kitudja kapcsolni az agyát a monoton munkák során, s olyan kis részletekben elveszni, miként tűnik el egy-egy folt vagy lábnyom a súrolásának eredményeképp. Nem kérdez, nem gondol, csinál. Ezek voltak a felügyelőjük szavai.
Jajszóra ocsúdik rögtönzött feladatából, s ahogy felpillant, meg is pillantja a felé igyekvő Relaelt. Nem tudja hirtelen, hogy feltápászkodjon-e, maradjon négykézláb vagy hogyan kellene reagálnia. Előbbi talán ostobaság lenne, még kihívásnak vélné az elf... Utóbbi pedig úgy tűnhetne, mintha a felé intézett szavakat ignorálni próbálná. A legjobb, amit tehet, hogy hátrahőkölve ül fenekére maga mögött megtámaszkodva, mintha roppant kényelmet élvezne ott a földön és nem zavartatná magát túlságosan a helyzettől. Talán akkor nem is tudják megragadni a grabancát és kihajítani innét.
Némi dühöt vél felfedezni a smaragdzöld szemekben, amire kicsit megszeppen és nem is szól rögtön. Csak tekintetével kíséri, ahogy az elf letérdel és felnyalábolja a takarítóeszközöket.*
-Nem, nem... Nem kért meg rá senki. Az úgy volt, hogy Myyna takarított, én pedig segítettem neki, mert nem nagy dolog... Aztán dolga akadt az óriás nagyságával, én meg be akartam fejezni ezt a részt, mert hát időm engedi meg nem jó félbehagyni semmit ugyebár... *Hadarja, majd nagyot nyel.*
-Nem? *Teszi az ostobát félrepillantva, közben egyik kezével orrtövét vakarja meg. Valami ilyesmit mondott Myyna is, hogy a vendégek nem dolgoznak. Nem hülye ő, akkor is pontosan tudta.
Ültében akad módja rá, hogy lopva végigmérhesse az elfet... S meg kell állapítania, hogy testközelből is ugyanúgy lenyűgözi, ahogy eddig. Kicsit kidülleszti mellét, majd kölcsönözve magának lókötő valójából némi bátorságot megkeresi magának a méregzöld szempárt.*
-Akkor mit tesznek itt a fizető vendégekkel? *Teszi fel az ártatlan kérdést, s lopva megnedvesíti alsó ajkát. Hisz tudja a választ, de alig várja, hogy az elf szájából hallhassa: "Kiszolgáljuk őket." Szinte kéjes élvezet lenne hegyes füleinek ezt a "Nagyságától" hallania.*
*Kiüresedett elmével koncentrál a munkára. Berögződés, amit a Fekete Gályán vett magára. Egészen jól kitudja kapcsolni az agyát a monoton munkák során, s olyan kis részletekben elveszni, miként tűnik el egy-egy folt vagy lábnyom a súrolásának eredményeképp. Nem kérdez, nem gondol, csinál. Ezek voltak a felügyelőjük szavai.
Jajszóra ocsúdik rögtönzött feladatából, s ahogy felpillant, meg is pillantja a felé igyekvő Relaelt. Nem tudja hirtelen, hogy feltápászkodjon-e, maradjon négykézláb vagy hogyan kellene reagálnia. Előbbi talán ostobaság lenne, még kihívásnak vélné az elf... Utóbbi pedig úgy tűnhetne, mintha a felé intézett szavakat ignorálni próbálná. A legjobb, amit tehet, hogy hátrahőkölve ül fenekére maga mögött megtámaszkodva, mintha roppant kényelmet élvezne ott a földön és nem zavartatná magát túlságosan a helyzettől. Talán akkor nem is tudják megragadni a grabancát és kihajítani innét.
Némi dühöt vél felfedezni a smaragdzöld szemekben, amire kicsit megszeppen és nem is szól rögtön. Csak tekintetével kíséri, ahogy az elf letérdel és felnyalábolja a takarítóeszközöket.*
-Nem, nem... Nem kért meg rá senki. Az úgy volt, hogy Myyna takarított, én pedig segítettem neki, mert nem nagy dolog... Aztán dolga akadt az óriás nagyságával, én meg be akartam fejezni ezt a részt, mert hát időm engedi meg nem jó félbehagyni semmit ugyebár... *Hadarja, majd nagyot nyel.*
-Nem? *Teszi az ostobát félrepillantva, közben egyik kezével orrtövét vakarja meg. Valami ilyesmit mondott Myyna is, hogy a vendégek nem dolgoznak. Nem hülye ő, akkor is pontosan tudta.
Ültében akad módja rá, hogy lopva végigmérhesse az elfet... S meg kell állapítania, hogy testközelből is ugyanúgy lenyűgözi, ahogy eddig. Kicsit kidülleszti mellét, majd kölcsönözve magának lókötő valójából némi bátorságot megkeresi magának a méregzöld szempárt.*
-Akkor mit tesznek itt a fizető vendégekkel? *Teszi fel az ártatlan kérdést, s lopva megnedvesíti alsó ajkát. Hisz tudja a választ, de alig várja, hogy az elf szájából hallhassa: "Kiszolgáljuk őket." Szinte kéjes élvezet lenne hegyes füleinek ezt a "Nagyságától" hallania.*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-26 16:31:49
Üzenet elküldve: 2022-12-26 16:31:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//Haldrian//
*Nem füllik a foga a munkához, de hát ráfanyalodott ha társasága nincsen. A mozgolódó emberekre csak egy futó pillantást vet, Haldriannak sem szentel ennél több figyelmet, főleg mert egészen beleveszik a porolgatásba és nyomasztó gondolataiba. Amikor visszafordul, már nem is látja a pult mögül a félvért, s bár furcsállja a dolgot, hiszen éppen most érkezett, de nem tulajdonít neki komolyabb jelentőséget. Csak akkor fogja fel, hogy Haldrian nem tűnt el, amikor már kitartóan hallja a súrolás hangjait valahol a földről. A pulton támaszkova, lábujjhegyre állva les ki onnan, és reménykedik benne, hogy a neszezés irányában nem egy patkányt pillant meg, amikor még annál is szörnyűségesebb látvány tárul elé.*
- Jaj!
*A rongyot ott ahol van eldobja, és megkerüli a fa építményt, majd sietős léptekkel a félvérhez szalad.*
- Valamelyik naplopó kért meg erre? Mit mondtak?
*Szegezi a kérdést a fiúnak, aki ha felpillant rá haragot láthat a nemes elf leány arcán. Relael letérdel hozzá, és elveszi tőle az eszközöket, persze nem túl durván, elvégre nem szeretne udvariatlan lenni.*
- Nem tudom máshol mi a szokás, de mi itt nem dolgoztatjuk a fizető vendégeket.
*Magyarázza, miközben lassan felegyenesedik. Biztos benne, hogy Myyna kérte erre Haldriant, hiszen látta őket beszélgetni, és önmagától egyébként is ki akarná a mocskos deszkákat sikálni.*
//Haldrian//
*Nem füllik a foga a munkához, de hát ráfanyalodott ha társasága nincsen. A mozgolódó emberekre csak egy futó pillantást vet, Haldriannak sem szentel ennél több figyelmet, főleg mert egészen beleveszik a porolgatásba és nyomasztó gondolataiba. Amikor visszafordul, már nem is látja a pult mögül a félvért, s bár furcsállja a dolgot, hiszen éppen most érkezett, de nem tulajdonít neki komolyabb jelentőséget. Csak akkor fogja fel, hogy Haldrian nem tűnt el, amikor már kitartóan hallja a súrolás hangjait valahol a földről. A pulton támaszkova, lábujjhegyre állva les ki onnan, és reménykedik benne, hogy a neszezés irányában nem egy patkányt pillant meg, amikor még annál is szörnyűségesebb látvány tárul elé.*
- Jaj!
*A rongyot ott ahol van eldobja, és megkerüli a fa építményt, majd sietős léptekkel a félvérhez szalad.*
- Valamelyik naplopó kért meg erre? Mit mondtak?
*Szegezi a kérdést a fiúnak, aki ha felpillant rá haragot láthat a nemes elf leány arcán. Relael letérdel hozzá, és elveszi tőle az eszközöket, persze nem túl durván, elvégre nem szeretne udvariatlan lenni.*
- Nem tudom máshol mi a szokás, de mi itt nem dolgoztatjuk a fizető vendégeket.
*Magyarázza, miközben lassan felegyenesedik. Biztos benne, hogy Myyna kérte erre Haldriant, hiszen látta őket beszélgetni, és önmagától egyébként is ki akarná a mocskos deszkákat sikálni.*
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-26 16:18:29
Üzenet elküldve: 2022-12-26 16:18:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
*Épp azon lenne, hogy meggyőze Myynát, hogy igenis még tudnak várni egy keveset odakinn rájuk, mikor a helyiségbe robban az óriásasszony. Roppant csalódottan kecmereg fel az ágyból, másrészről öröm az ürömben, hogy legalább nem letolt gatyával talált rá a méretes szolgáló.
Kissé bosszúsan tépi le fejéről a rongyot, majd csapja le maga mellé az ágyra. Úgy érzi, a zsebében volt már a fehérhajú... Vagy legalábbis kapható lett volna erre-arra. Kissé tűnődve bámul utána. Alighanem meg kell várnia, míg az incselkedő kis fehérhajú visszatér az útjáról, hogy választ kapjon.
Maga is biccent Ezmee irányába, habár a bosszúságot nem tudja lemosni arcáról. Maga is feltápászkodik, s követi a párost ki a helyiségből, majd le a lépcsőn. A rongyok még a földön, így jobbnak látja befejezni, amit elkezdett. Még akkor is, ha ez egyesek szemében biztos furcsán hat majd.
Ahogy átkel rajta, körbepillant azért a helyiségben, hogy nyugtázza a foghíjas vendégseregletet magában. Néhányan épp készülnek valahova, a finom kis "naccsága" a pult mögött törülget, ő pedig négykézlábra ereszkedik, hogy befejezhesse a suvickolást. Nem tervez sokáig itt idétlenkedni, csak ezt a néhány métert hajlandó itt letakarítani Myyna kedvéért. Talán a fehérhajú is engedékenyebb lesz visszatértekor, ha látja, mit meg nem tesz érte. Heves mozdulatokkal kezdi hát el sikálni a padlót, hogy csak úgy csillogjon.*
*Épp azon lenne, hogy meggyőze Myynát, hogy igenis még tudnak várni egy keveset odakinn rájuk, mikor a helyiségbe robban az óriásasszony. Roppant csalódottan kecmereg fel az ágyból, másrészről öröm az ürömben, hogy legalább nem letolt gatyával talált rá a méretes szolgáló.
Kissé bosszúsan tépi le fejéről a rongyot, majd csapja le maga mellé az ágyra. Úgy érzi, a zsebében volt már a fehérhajú... Vagy legalábbis kapható lett volna erre-arra. Kissé tűnődve bámul utána. Alighanem meg kell várnia, míg az incselkedő kis fehérhajú visszatér az útjáról, hogy választ kapjon.
Maga is biccent Ezmee irányába, habár a bosszúságot nem tudja lemosni arcáról. Maga is feltápászkodik, s követi a párost ki a helyiségből, majd le a lépcsőn. A rongyok még a földön, így jobbnak látja befejezni, amit elkezdett. Még akkor is, ha ez egyesek szemében biztos furcsán hat majd.
Ahogy átkel rajta, körbepillant azért a helyiségben, hogy nyugtázza a foghíjas vendégseregletet magában. Néhányan épp készülnek valahova, a finom kis "naccsága" a pult mögött törülget, ő pedig négykézlábra ereszkedik, hogy befejezhesse a suvickolást. Nem tervez sokáig itt idétlenkedni, csak ezt a néhány métert hajlandó itt letakarítani Myyna kedvéért. Talán a fehérhajú is engedékenyebb lesz visszatértekor, ha látja, mit meg nem tesz érte. Heves mozdulatokkal kezdi hát el sikálni a padlót, hogy csak úgy csillogjon.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-26 15:29:03
Üzenet elküldve: 2022-12-26 15:29:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hölgyek és savanyúságok//
*Azokat a témákat már inkább hagyja, hogy itt ki milyen, azt is, hogy Haldrian meg tudná e szerezni magának a Főnökasszonyt vagy sem. Neki itt nem dolga az, hogy ítélkezzen vagy alkotott véleményét bárkinek az orrára kösse. Így csak vállat vonogatva hunyorog fel a plafonra.
Viszont a következő téma már jobban megragadja a figyelmét, amire ismét csak egy kósza vigyorral von vállat.*
- Lehet, hogy hamar végeznél, de kétlem, hogy lenne rá idő.
*Ezt bizonyítja a mérgelődő óriás asszony is, akinél nem zavartatja magát, hogy a jövetele tapintatos volt vagy sem. Mert csak a fiú mellett ücsörög, az igaz, hogy eléggé elkényelmesedve.
Annyi esze azért neki is akad, hogy tisztában legyen azzal, hogy most nem arra van ideje, hogy kiélje a magánéletét. Amit amúgy nem is akart, de nem fog szabadkozni, mert tudja, hogy az csak nagyobb bosszankodást szokott okozni. Így az arcába vágott rongyot félrehúzva vigyorog ki a félvérre.*
- Azt hiszem ezt majd máskor vitatjuk meg.
*A rongyot tovább is passzolja a fiú fejére ejtve, majd lepattanva siet Ezmeehez.*
- Adtam neki fánkot. Azt mondta éhes.
*Bújik ki az óriásasszony mellett, majd már a folyosón fordul vissza hozzá.*
- Indulásra kész vagyok, ahogy eddig is. Bocsánat, hogy eltűntem. Elbeszélgettük az időt. Na menjünk.
*Nyúl vissza, hogy az asszony kezére fogjon és finoman húzza maga után. Nem akarja felmérgesíteni. A szoba takarítását is azért vállalta magára is, hogy ne csak Ezmee feladata legyen minden ilyen. Szimpatikus neki a nő, nem szeretne vele rosszban lenni.*
*Azokat a témákat már inkább hagyja, hogy itt ki milyen, azt is, hogy Haldrian meg tudná e szerezni magának a Főnökasszonyt vagy sem. Neki itt nem dolga az, hogy ítélkezzen vagy alkotott véleményét bárkinek az orrára kösse. Így csak vállat vonogatva hunyorog fel a plafonra.
Viszont a következő téma már jobban megragadja a figyelmét, amire ismét csak egy kósza vigyorral von vállat.*
- Lehet, hogy hamar végeznél, de kétlem, hogy lenne rá idő.
*Ezt bizonyítja a mérgelődő óriás asszony is, akinél nem zavartatja magát, hogy a jövetele tapintatos volt vagy sem. Mert csak a fiú mellett ücsörög, az igaz, hogy eléggé elkényelmesedve.
Annyi esze azért neki is akad, hogy tisztában legyen azzal, hogy most nem arra van ideje, hogy kiélje a magánéletét. Amit amúgy nem is akart, de nem fog szabadkozni, mert tudja, hogy az csak nagyobb bosszankodást szokott okozni. Így az arcába vágott rongyot félrehúzva vigyorog ki a félvérre.*
- Azt hiszem ezt majd máskor vitatjuk meg.
*A rongyot tovább is passzolja a fiú fejére ejtve, majd lepattanva siet Ezmeehez.*
- Adtam neki fánkot. Azt mondta éhes.
*Bújik ki az óriásasszony mellett, majd már a folyosón fordul vissza hozzá.*
- Indulásra kész vagyok, ahogy eddig is. Bocsánat, hogy eltűntem. Elbeszélgettük az időt. Na menjünk.
*Nyúl vissza, hogy az asszony kezére fogjon és finoman húzza maga után. Nem akarja felmérgesíteni. A szoba takarítását is azért vállalta magára is, hogy ne csak Ezmee feladata legyen minden ilyen. Szimpatikus neki a nő, nem szeretne vele rosszban lenni.*
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-26 11:12:40
Üzenet elküldve: 2022-12-26 11:12:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
*Relael megint egyedül marad, amit csak rövid ideig képes tolerálni, hiszen hamar elunja magát. Ezt megelőzvén kényelmes ténykedésbe kezd, aminek első lépéseként szerez egy papirost és egy tintás üveget, utóbbinak éppen csak az alján lötyög valami, de egyelőre megteszi. Felírja sorban a szobák számát, majd mellé neveit azoknak, akik már kaptak kulcsot, s ezzel hivatalosan is a személyzet tagjává váltak. Myyna nevét viszont nem tudja, hiába töpreng képtelen felidézni, ezért oda csak egy aprócska kérdőjelet tesz egyelőre. A papírt gondosan összehajtja, és a kulcsokkal teli ládikába helyezi, majd azt vissza viszi a pult mögé.*
- Ennek is kellene valami biztosabb hely.
*Állapítja meg magában, majd hagyja is ezt a gondolatot tovaszállni. Visszaül az asztalhoz és szomorúan veszi szemügyre pipáját, amiben tényleg nem maradt már semmi, pedig csupán egy pár szippantásnyi Ördögvigyorra volna igénye. Sóhajtva dobja le az asztallapra, majd magát a székre, ahol egy darabig ücsörög, dudorászik, lóbálja a lábát, nézi ahogy Ezmee jön-megy és Leon is betoppan. Ugyan nincsen kedve dolgozni, de a semmittevésnél talán még az is jobb, ezért a pult mögé sétál és ott a poharak törölgetésével üti el idejét.*
*Relael megint egyedül marad, amit csak rövid ideig képes tolerálni, hiszen hamar elunja magát. Ezt megelőzvén kényelmes ténykedésbe kezd, aminek első lépéseként szerez egy papirost és egy tintás üveget, utóbbinak éppen csak az alján lötyög valami, de egyelőre megteszi. Felírja sorban a szobák számát, majd mellé neveit azoknak, akik már kaptak kulcsot, s ezzel hivatalosan is a személyzet tagjává váltak. Myyna nevét viszont nem tudja, hiába töpreng képtelen felidézni, ezért oda csak egy aprócska kérdőjelet tesz egyelőre. A papírt gondosan összehajtja, és a kulcsokkal teli ládikába helyezi, majd azt vissza viszi a pult mögé.*
- Ennek is kellene valami biztosabb hely.
*Állapítja meg magában, majd hagyja is ezt a gondolatot tovaszállni. Visszaül az asztalhoz és szomorúan veszi szemügyre pipáját, amiben tényleg nem maradt már semmi, pedig csupán egy pár szippantásnyi Ördögvigyorra volna igénye. Sóhajtva dobja le az asztallapra, majd magát a székre, ahol egy darabig ücsörög, dudorászik, lóbálja a lábát, nézi ahogy Ezmee jön-megy és Leon is betoppan. Ugyan nincsen kedve dolgozni, de a semmittevésnél talán még az is jobb, ezért a pult mögé sétál és ott a poharak törölgetésével üti el idejét.*
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-25 21:08:59
Üzenet elküldve: 2022-12-25 21:08:59
ÚJ
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Telik az idő, és nagyjából dolgait is befejezte. Még Leon is befejezi a fürdést, de Myyna még mindig sehol, amivel egyelőre nem foglalkozik, helyette kihozza az üstöt, a vödröket, és felületesen ki is takarítja az egyik dézsát. Éppen viszi le az összegyűjtött és koszos holmikat, de továbbra sincs sehol a hóhajú leány.*
- Persze, jobb alkalmat sem találhatott volna, hogy leszopjon valami korcs kölyköt! Pont most kell ezt...
*Zsörtölődik magában, és a konyhába viszi az összeszedett kellékeket. A törölközőket, rongyokat kimossa később, egyelőre egyetlen vödörbe dobálja őket, majd visszasétál a szobák felé. Nem tudja pontosan melyikben vannak, ezért sorra elkezdi lenyomni a kilincseket. Termetes lépteit talán már hallhatják a többiek, ha éppen nem merülnek el mélységesen egymásban, végül pedig az óriásasszony nem túl tapintatosan rájuk is tör.*
- Hát itt vagy! Rád várunk, de má mióta! A kefélést hagyd máskorra, most szedd a lábaidat mielőtt a naccsága mérges lesz!
*Rongy az mindig akad a kötényének zsebében, így ha Myyna nem elég gyors, akkor lehet hozzá is vágja.*
- Az istenekre mondom, hogy bemártalak, ha hisztissé válik, mert nem kapja meg időben az itókáját!
*Csak egy futó pillantást vet Haldrianra, ami valamelyest lenyugtatja őt. Apró biccentéssel kívánja jelezni felé, hogy nem feledkezett el róla, meg egyezségükről, de ezt nyilván nem kívánja mások előtt emlegetni.*
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Telik az idő, és nagyjából dolgait is befejezte. Még Leon is befejezi a fürdést, de Myyna még mindig sehol, amivel egyelőre nem foglalkozik, helyette kihozza az üstöt, a vödröket, és felületesen ki is takarítja az egyik dézsát. Éppen viszi le az összegyűjtött és koszos holmikat, de továbbra sincs sehol a hóhajú leány.*
- Persze, jobb alkalmat sem találhatott volna, hogy leszopjon valami korcs kölyköt! Pont most kell ezt...
*Zsörtölődik magában, és a konyhába viszi az összeszedett kellékeket. A törölközőket, rongyokat kimossa később, egyelőre egyetlen vödörbe dobálja őket, majd visszasétál a szobák felé. Nem tudja pontosan melyikben vannak, ezért sorra elkezdi lenyomni a kilincseket. Termetes lépteit talán már hallhatják a többiek, ha éppen nem merülnek el mélységesen egymásban, végül pedig az óriásasszony nem túl tapintatosan rájuk is tör.*
- Hát itt vagy! Rád várunk, de má mióta! A kefélést hagyd máskorra, most szedd a lábaidat mielőtt a naccsága mérges lesz!
*Rongy az mindig akad a kötényének zsebében, így ha Myyna nem elég gyors, akkor lehet hozzá is vágja.*
- Az istenekre mondom, hogy bemártalak, ha hisztissé válik, mert nem kapja meg időben az itókáját!
*Csak egy futó pillantást vet Haldrianra, ami valamelyest lenyugtatja őt. Apró biccentéssel kívánja jelezni felé, hogy nem feledkezett el róla, meg egyezségükről, de ezt nyilván nem kívánja mások előtt emlegetni.*
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-24 09:27:59
Üzenet elküldve: 2022-12-24 09:27:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az első mindig különleges//
*Ha nagyon őszinte akarna lenni, ez a Patkányokkal kötött alku jócskán bűzlik neki. A markukban tartanak már néhány fogadót a környéken, legjobb tudomása szerint viszont mindegyikük erős függésben áll attól a csürhétől. Nem csoda hát, hogy az a belengetett elég nagyfokú szabadság nehezen hihetőnek tűnik, főleg, hogy még összecsődült társaságuk nem éke túl hosszú ideje a Kikötőnek. Vagy ha mégis komolyan lehet venni a dolgot, akkor arra kénytelen gondolni, Relael hogyan vette rá őket erre? Tagadhatatlanul hatással van az emberekre, saját bőrén tapasztalta, de mivel nyilvánvalóan teljesen új, tapasztalatlan tényező ebben a világban, lehet, hogy a Patkányok tényleg csak gyorsan ki akarják írni a színről. Mindenesetre egyelőre felesleges tovább ezen morfondírozni, előbb vagy utóbb úgyis kiderül.
Nagyon úgy tűnik a bácsika most kihagyja ezt a mókát, s hogy végül ez azt jelenti, a félvér lesz a társa, egy rideg hümmentéssel nyugtázza. Még ha ez nem is hallható, a lelkesedés hiánya homályosan ott dereng a kifürkészhetetlen fekete szempárban. Megvan a véleménye a fattyúkról. A hosszúéltűek többségétől eltérően nem az elfek ősi vérének egyébként valóban felháborító felhígítása zavarja, elvégre az istenek kegyesek voltak annyira, hogy terméketlenné tették fajtájukat. Ami sokkal inkább bosszantja a félvériségük elhanyagolhatatlan ténye, amely mélyen beleitta magát jellemükbe. Két egymáshoz igencsak hasonlatos mégis merőben más világ kitaszítottjai, még ha meg is tűrik a fajok maguk mellett őket. Persze ez a dinamika sokkalta jellemzőbb északra, errefelé - főleg itt a koszos Kikötőben - jóval kevésbé érződik hatása. A kisebb vagy nagyobb nyomorúság azonban az összes félvéren látványosan érződik, s tapasztalatai alapján ingataggá teszi őket.
Egy darabig még nézi, ahogy Relael feláll asztaluktól és elsétál. Hogy mire gondol, mint általában, most is lehetetlen volna leolvasni arcáról. Elgondolkodva megdörzsöli állát, majd fehér hajúra pillant.*
- Kérdezzünk körbe előtte, ne rontsunk ajtóstól a háznak. *szakad fel belőle egy halkabb, kelletlenül beismerő sóhajt.* - Én azt mondanám kezdjük a Rumosban mielőtt a címhez mennénk. A részeg matrózok pletykásabbak, mint a vénasszonyok, néhány kupicán vehetünk talán hasznos információt.
*Ha nagyon őszinte akarna lenni, ez a Patkányokkal kötött alku jócskán bűzlik neki. A markukban tartanak már néhány fogadót a környéken, legjobb tudomása szerint viszont mindegyikük erős függésben áll attól a csürhétől. Nem csoda hát, hogy az a belengetett elég nagyfokú szabadság nehezen hihetőnek tűnik, főleg, hogy még összecsődült társaságuk nem éke túl hosszú ideje a Kikötőnek. Vagy ha mégis komolyan lehet venni a dolgot, akkor arra kénytelen gondolni, Relael hogyan vette rá őket erre? Tagadhatatlanul hatással van az emberekre, saját bőrén tapasztalta, de mivel nyilvánvalóan teljesen új, tapasztalatlan tényező ebben a világban, lehet, hogy a Patkányok tényleg csak gyorsan ki akarják írni a színről. Mindenesetre egyelőre felesleges tovább ezen morfondírozni, előbb vagy utóbb úgyis kiderül.
Nagyon úgy tűnik a bácsika most kihagyja ezt a mókát, s hogy végül ez azt jelenti, a félvér lesz a társa, egy rideg hümmentéssel nyugtázza. Még ha ez nem is hallható, a lelkesedés hiánya homályosan ott dereng a kifürkészhetetlen fekete szempárban. Megvan a véleménye a fattyúkról. A hosszúéltűek többségétől eltérően nem az elfek ősi vérének egyébként valóban felháborító felhígítása zavarja, elvégre az istenek kegyesek voltak annyira, hogy terméketlenné tették fajtájukat. Ami sokkal inkább bosszantja a félvériségük elhanyagolhatatlan ténye, amely mélyen beleitta magát jellemükbe. Két egymáshoz igencsak hasonlatos mégis merőben más világ kitaszítottjai, még ha meg is tűrik a fajok maguk mellett őket. Persze ez a dinamika sokkalta jellemzőbb északra, errefelé - főleg itt a koszos Kikötőben - jóval kevésbé érződik hatása. A kisebb vagy nagyobb nyomorúság azonban az összes félvéren látványosan érződik, s tapasztalatai alapján ingataggá teszi őket.
Egy darabig még nézi, ahogy Relael feláll asztaluktól és elsétál. Hogy mire gondol, mint általában, most is lehetetlen volna leolvasni arcáról. Elgondolkodva megdörzsöli állát, majd fehér hajúra pillant.*
- Kérdezzünk körbe előtte, ne rontsunk ajtóstól a háznak. *szakad fel belőle egy halkabb, kelletlenül beismerő sóhajt.* - Én azt mondanám kezdjük a Rumosban mielőtt a címhez mennénk. A részeg matrózok pletykásabbak, mint a vénasszonyok, néhány kupicán vehetünk talán hasznos információt.
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-23 22:49:57
Üzenet elküldve: 2022-12-23 22:49:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//Myyna//
-Persze, hogy jó oka van rá. Szén került a seggébe. *Tartja a véleményét a fickóról. Nála alaposan elvágta magát, mikor a kardért tett ajánlatot. Persze tudja, hogy ez Leont a legkevésbé sem érdekli.*
-Ezmee jó fej. Egyszerű. *Szórakozottan teszi tarkóra kezeit és dől hátra keresztben az ágyon, míg keze nem éri a falat maga mögött. Valóban annak tartja az óriás asszonyt. A maga együgyű módján.*
-Honnan tudod, meddig maradok? Addig maradok, amíg kedvem tartja. Érdekes itt. Mozgalmas. *Persze ezek is nagy szavak. A pénze ugyan még nem járja a végét, de azért hatokig nem fog tudni szobát bérelni. Plusz, Ezmeet és a megrendelt bugyogót mindenképp meg kell várnia. Anélkül nem távozik.*
-Ch. Nem hiszed, hogy meg tudnám fűzni? *Persze maga sem gondolja, de azért egy csekélyke remény él benne aziránt, hogy esetleg Myyna kinézi belőle. Jobban belegondolva, még erre sem lát sok esélyt.*
-Én úgy látom, jól csinálod, amit csinálsz. Kedvelnek. Vagyis nekem úgy tűnt... Aztán ki tudja. Az is lehet, hogy utálnak.
*A számára felettébb kihívó megjegyzésre a lány felé fordítja tekintetét, de csak egy pillanatra. Lassan emészti meg a hallottakat, habár agya vadul zakatol.*
-És ha... Egy vendég kedvére tennél? Úgy értem tényleg... *Beharapja ajkait, tekintete kitartóan a mennyezeten függ. Ki tudja, talán szerezhet magának egy gyors... Megkönnyebbülést itt. Úgy érzi, a lány határozottan szimpatizál vele. Ami végső soron kölcsönös, bár ő abból a kifejezett szempontból elég sok mindenkivel szimpatizál. Végül megköszörüli a torkát, s csak a miheztartás végett, de rákérdez a dologra.*
-Voltál már fiúval? *A tippje persze az, hogy igen. Itt kevesen ússzák meg ennyi ideig, meg hát végső soron miért is tennék, legalábbis az ő elgondolása ez. De a sok cserfes válaszból nem sikerült még kisilabizálnia, hogy Myyna hányadán áll ilyen téren.*
//Myyna//
-Persze, hogy jó oka van rá. Szén került a seggébe. *Tartja a véleményét a fickóról. Nála alaposan elvágta magát, mikor a kardért tett ajánlatot. Persze tudja, hogy ez Leont a legkevésbé sem érdekli.*
-Ezmee jó fej. Egyszerű. *Szórakozottan teszi tarkóra kezeit és dől hátra keresztben az ágyon, míg keze nem éri a falat maga mögött. Valóban annak tartja az óriás asszonyt. A maga együgyű módján.*
-Honnan tudod, meddig maradok? Addig maradok, amíg kedvem tartja. Érdekes itt. Mozgalmas. *Persze ezek is nagy szavak. A pénze ugyan még nem járja a végét, de azért hatokig nem fog tudni szobát bérelni. Plusz, Ezmeet és a megrendelt bugyogót mindenképp meg kell várnia. Anélkül nem távozik.*
-Ch. Nem hiszed, hogy meg tudnám fűzni? *Persze maga sem gondolja, de azért egy csekélyke remény él benne aziránt, hogy esetleg Myyna kinézi belőle. Jobban belegondolva, még erre sem lát sok esélyt.*
-Én úgy látom, jól csinálod, amit csinálsz. Kedvelnek. Vagyis nekem úgy tűnt... Aztán ki tudja. Az is lehet, hogy utálnak.
*A számára felettébb kihívó megjegyzésre a lány felé fordítja tekintetét, de csak egy pillanatra. Lassan emészti meg a hallottakat, habár agya vadul zakatol.*
-És ha... Egy vendég kedvére tennél? Úgy értem tényleg... *Beharapja ajkait, tekintete kitartóan a mennyezeten függ. Ki tudja, talán szerezhet magának egy gyors... Megkönnyebbülést itt. Úgy érzi, a lány határozottan szimpatizál vele. Ami végső soron kölcsönös, bár ő abból a kifejezett szempontból elég sok mindenkivel szimpatizál. Végül megköszörüli a torkát, s csak a miheztartás végett, de rákérdez a dologra.*
-Voltál már fiúval? *A tippje persze az, hogy igen. Itt kevesen ússzák meg ennyi ideig, meg hát végső soron miért is tennék, legalábbis az ő elgondolása ez. De a sok cserfes válaszból nem sikerült még kisilabizálnia, hogy Myyna hányadán áll ilyen téren.*
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-23 20:41:12
Üzenet elküldve: 2022-12-23 20:41:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hölgyek és savanyúságok//
//Haldrian//
*Továbbra sem érti, hogy miért olyan nagy ügy egy elffel együtt lenni. De, ha Haldriannak az a kedvére való, hát akkor az. Szebek. Meglehet. Jobbak? Minden fajnál van feketebárány. Miért éppen ők maradnának ki? Emberek és félvérek között is látott már olyan szép lányokat, akiktől ugyan úgy irigyelte ezt a tulajdonságukat, mint ahogy Relaeltől is irigyli. Az meg miért olyan nagy kaland, hogy sokáig élnek? Van akinek az lenne a kínzás, az igazi bánat. Például, ha az ő életét veszi elő, akkor neki tökéletes, hogy meg vannak számlálva a napjai. Ki akarna ilyen életet sokáig elhúzni? De ezeket a gondolatokat inkább megtartja magának. Nem az a feladata, hogy mások kedvenc dolgaiban kezdjen kötekedni.*
- Háááát... annyira nem tűnik rossznak, mint elsőre gondoltam. Tudod ő ajánlotta fel a Főnökasszonynak, hogy elkísér minket. Az meg, hogy olyan fura... *Megvonja a vállait.* Biztos neki is jó oka van rá.
*Az, hogy mennyit fognak beszélgetni és mennyit nem, hát van sejtése. Valószínűleg ő Ezmee és Leon után fog kullogni, mint harmadik kerék. De nem meri és nem is akarja mondani Nagyságának, hogy inkább maradna és segítene a szobákkal.*
- Gondolom mire visszaérünk legjobb pajtik leszünk mi hárman.
*Vihog fel, majd a szája elé kapja a kezét lassan az ajtó felé sandítva. Nem lenne egészséges dolog, ha kihallatszódna a szemtlenesége.
Mikor senkit nem lát a szoba előtt sétálgatni megkönnyebbült sóhajjal fordul vissza a fiúhoz.*
- Hát valószínűleg nem maradsz addig, hogy erre a rejtélyre fény derüljön.
*Kacsint a fiúra, majd az igen magabiztos kijelentésre megforgatja a szemeit.*
- Ja, persze. Én is simán lehetnék gazdag, ha akarnék.
*Bólogat rá hevesen, mint aki teljesen egyetért a dologgal. Közben igyekszik minden erejét összeszedni, hogy ezen kijelentésének ne legyen túl epés a hangvétele. De a gonosz vigyor az arcán nem sokat segít.*
- Még nem hinném. Egy kis idő belefér. Az igazat megvallva amúgy sem nagyon szeretnék szem előtt lenni. Szeretnék jó benyomást kelteni, de azért a frusztráló, ha mindig valaki szemét kell szúrnom érte. Szívesebben dolgozgatnék így az elején csendben és feltűnésmentesen.
*Sóhajt fel, ahogy Haldrian mellé huppan az ágyra, majd hanyatt dőlve pislog a plafonra.*
- Aztán meg lehet tényleg azt hiszik, hogy egy vendég kedvére teszek. Az jó, nem? Csak, ha lemegyünk akkor vágjál nagyon elégedett képet, hogy azt higgyék mekkora mestere vagyok a dolgoknak.
*Röhögcsél fel, miközben a szeme sarkából a fiúra pillant.*
//Haldrian//
*Továbbra sem érti, hogy miért olyan nagy ügy egy elffel együtt lenni. De, ha Haldriannak az a kedvére való, hát akkor az. Szebek. Meglehet. Jobbak? Minden fajnál van feketebárány. Miért éppen ők maradnának ki? Emberek és félvérek között is látott már olyan szép lányokat, akiktől ugyan úgy irigyelte ezt a tulajdonságukat, mint ahogy Relaeltől is irigyli. Az meg miért olyan nagy kaland, hogy sokáig élnek? Van akinek az lenne a kínzás, az igazi bánat. Például, ha az ő életét veszi elő, akkor neki tökéletes, hogy meg vannak számlálva a napjai. Ki akarna ilyen életet sokáig elhúzni? De ezeket a gondolatokat inkább megtartja magának. Nem az a feladata, hogy mások kedvenc dolgaiban kezdjen kötekedni.*
- Háááát... annyira nem tűnik rossznak, mint elsőre gondoltam. Tudod ő ajánlotta fel a Főnökasszonynak, hogy elkísér minket. Az meg, hogy olyan fura... *Megvonja a vállait.* Biztos neki is jó oka van rá.
*Az, hogy mennyit fognak beszélgetni és mennyit nem, hát van sejtése. Valószínűleg ő Ezmee és Leon után fog kullogni, mint harmadik kerék. De nem meri és nem is akarja mondani Nagyságának, hogy inkább maradna és segítene a szobákkal.*
- Gondolom mire visszaérünk legjobb pajtik leszünk mi hárman.
*Vihog fel, majd a szája elé kapja a kezét lassan az ajtó felé sandítva. Nem lenne egészséges dolog, ha kihallatszódna a szemtlenesége.
Mikor senkit nem lát a szoba előtt sétálgatni megkönnyebbült sóhajjal fordul vissza a fiúhoz.*
- Hát valószínűleg nem maradsz addig, hogy erre a rejtélyre fény derüljön.
*Kacsint a fiúra, majd az igen magabiztos kijelentésre megforgatja a szemeit.*
- Ja, persze. Én is simán lehetnék gazdag, ha akarnék.
*Bólogat rá hevesen, mint aki teljesen egyetért a dologgal. Közben igyekszik minden erejét összeszedni, hogy ezen kijelentésének ne legyen túl epés a hangvétele. De a gonosz vigyor az arcán nem sokat segít.*
- Még nem hinném. Egy kis idő belefér. Az igazat megvallva amúgy sem nagyon szeretnék szem előtt lenni. Szeretnék jó benyomást kelteni, de azért a frusztráló, ha mindig valaki szemét kell szúrnom érte. Szívesebben dolgozgatnék így az elején csendben és feltűnésmentesen.
*Sóhajt fel, ahogy Haldrian mellé huppan az ágyra, majd hanyatt dőlve pislog a plafonra.*
- Aztán meg lehet tényleg azt hiszik, hogy egy vendég kedvére teszek. Az jó, nem? Csak, ha lemegyünk akkor vágjál nagyon elégedett képet, hogy azt higgyék mekkora mestere vagyok a dolgoknak.
*Röhögcsél fel, miközben a szeme sarkából a fiúra pillant.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-23 19:25:01
Üzenet elküldve: 2022-12-23 19:25:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//Myyna//
*Csak bosszankodva megvakarja tarkóját a piszkálódásra. Biztos elfogja még ezt hallgatni egy darabig, de úgy sem fog tudni mit kezdeni ezzel a helyzettel. Az elf Nagysága lehengerlő számára, bár azt is tudni véli, hogy az olyan körökben a magafajtáknak nem sok lapot osztanak.
A felé intézett bókokra vállat von. Nehezen jön zavarba a küllemét dicsérő szavakra. Finom vonásokat örökölt a hosszúéletű vonalról, a lányoknak szokott tetszeni.*
-Az elfek szebbek és jobbak, mint más népek. És nagyon sokáig élnek. És még sosem voltam... Elfel. *Ami azt illeti, emberen és fél-elfen kívül nem sok mindenhez volt szerencséje. De itt, a Kikötőben, főleg azokban a körökben, melyekben mozog, főleg ők akadnak horogra.*
-Pff! Leon úrral? Az az a fickó, aki a Nagyságával beszélget ott lenn? *Elereszt egy vigyort. Főleg úgy mer így beszélni, hogy az alak nincs jelen.*
-Szerintem szén szorult a seggébe, azért ilyen mogorva. *Most ő tesz egy kört a helyiségben, szórakozottan járatva körbe tekintetét. Nem esik nehezére elképzelni, mennyi kedve van Myynának ehhez a túrához.*
-Biztos jókat fogtok beszélgetni út közben, nem? *Hunyorgással adja tudtára a fehérhajúnak, mennyire hiszi ezt.
A következőkre csak még inkább összeszűkül tekintete, úgy fürkészi a lányt. Nehezen tudja eldönteni, hogy mennyire viccel és mennyire incselkedik.*
-Nem tudhatom. *Von vállat, miközben most ő huppan le az ágyra, ahonnét Myyna az imént felállt. Nem mondaná, de azért kicsit reméli, hogy igaz.*
-Keveset tudok rólad. Nem láttam még eleget. *Ajkába harapva nyomja el a kéjenc vigyort, de azért a "fogadó szépségének" hallatán hamar leolvad arcáról.
Karjaival megtámaszkodik maga mögött ültében, kissé révetegen bámulva az ajtóra.*
-Simán megkaphatnám őt, ha akarnám. *Tudja, hogy hatalmas szavak azok, amik elhagyják száját, de azért igyekszik megvédeni férfiúi becsületét. Plusz hiúságát simogató gondolat.*
-Maradhatunk. De csak ha biztos, hogy nem várnak. *Nem venné jó néven, ha a Leon nevű rájuk rontana türelmetlenségében. Mert ha valaki, az biztos, hogy ő türelmetlen.*
//Myyna//
*Csak bosszankodva megvakarja tarkóját a piszkálódásra. Biztos elfogja még ezt hallgatni egy darabig, de úgy sem fog tudni mit kezdeni ezzel a helyzettel. Az elf Nagysága lehengerlő számára, bár azt is tudni véli, hogy az olyan körökben a magafajtáknak nem sok lapot osztanak.
A felé intézett bókokra vállat von. Nehezen jön zavarba a küllemét dicsérő szavakra. Finom vonásokat örökölt a hosszúéletű vonalról, a lányoknak szokott tetszeni.*
-Az elfek szebbek és jobbak, mint más népek. És nagyon sokáig élnek. És még sosem voltam... Elfel. *Ami azt illeti, emberen és fél-elfen kívül nem sok mindenhez volt szerencséje. De itt, a Kikötőben, főleg azokban a körökben, melyekben mozog, főleg ők akadnak horogra.*
-Pff! Leon úrral? Az az a fickó, aki a Nagyságával beszélget ott lenn? *Elereszt egy vigyort. Főleg úgy mer így beszélni, hogy az alak nincs jelen.*
-Szerintem szén szorult a seggébe, azért ilyen mogorva. *Most ő tesz egy kört a helyiségben, szórakozottan járatva körbe tekintetét. Nem esik nehezére elképzelni, mennyi kedve van Myynának ehhez a túrához.*
-Biztos jókat fogtok beszélgetni út közben, nem? *Hunyorgással adja tudtára a fehérhajúnak, mennyire hiszi ezt.
A következőkre csak még inkább összeszűkül tekintete, úgy fürkészi a lányt. Nehezen tudja eldönteni, hogy mennyire viccel és mennyire incselkedik.*
-Nem tudhatom. *Von vállat, miközben most ő huppan le az ágyra, ahonnét Myyna az imént felállt. Nem mondaná, de azért kicsit reméli, hogy igaz.*
-Keveset tudok rólad. Nem láttam még eleget. *Ajkába harapva nyomja el a kéjenc vigyort, de azért a "fogadó szépségének" hallatán hamar leolvad arcáról.
Karjaival megtámaszkodik maga mögött ültében, kissé révetegen bámulva az ajtóra.*
-Simán megkaphatnám őt, ha akarnám. *Tudja, hogy hatalmas szavak azok, amik elhagyják száját, de azért igyekszik megvédeni férfiúi becsületét. Plusz hiúságát simogató gondolat.*
-Maradhatunk. De csak ha biztos, hogy nem várnak. *Nem venné jó néven, ha a Leon nevű rájuk rontana türelmetlenségében. Mert ha valaki, az biztos, hogy ő türelmetlen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1099-1118