Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-27 22:19:37
Üzenet elküldve: 2018-02-27 22:19:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Felvételi//
*Sejtette, hogy így lesz, vagy legalábbis nagyon remélte, mégis nagy megkönnyebbüléssel tölti el, mikor Aleimord beleegyezik az ajánlatába mindennemű kötözködés nélkül.
Próbálja a nemes előtt legjobb formáját hozni, és nem akar túlságosan alábbvalónak tűnni, így válasz- és köszönetképp egyaránt fejet hajt előtte.*
- Akkor ezt megbeszéltük!
~Hát ez gyorsan megvolt, hála a isteneknek. Iga, igaz, nem tűnik túl boldognak, de legalább belement. Végül is ezek csak akkor örülnek, ha pénz üti a markukat.~
- Megköszönném, ha valaki megmutatná a szobát, ahol alhatok. Illetve, van kint egy hátasom. Jó lenne, ha bevihetném az istállóba.
~Csak van neki.~
- Az árukat pedig, ha kicsit nagyobb a szoba, oda is be tudom rakni, nem lesz egyelőre szükségem másra.
*Valójában de, szüksége lenne egy külön helyiségre, ahol tárolhatja az eladó dolgait, de jobbnak látja, ha kicsit később, úgy pár hat múlva kérdez rá erre, ha már sikerült lenyelnie Aleimordnak, hogy mostantól itt fog téblábolni.*
*Sejtette, hogy így lesz, vagy legalábbis nagyon remélte, mégis nagy megkönnyebbüléssel tölti el, mikor Aleimord beleegyezik az ajánlatába mindennemű kötözködés nélkül.
Próbálja a nemes előtt legjobb formáját hozni, és nem akar túlságosan alábbvalónak tűnni, így válasz- és köszönetképp egyaránt fejet hajt előtte.*
- Akkor ezt megbeszéltük!
~Hát ez gyorsan megvolt, hála a isteneknek. Iga, igaz, nem tűnik túl boldognak, de legalább belement. Végül is ezek csak akkor örülnek, ha pénz üti a markukat.~
- Megköszönném, ha valaki megmutatná a szobát, ahol alhatok. Illetve, van kint egy hátasom. Jó lenne, ha bevihetném az istállóba.
~Csak van neki.~
- Az árukat pedig, ha kicsit nagyobb a szoba, oda is be tudom rakni, nem lesz egyelőre szükségem másra.
*Valójában de, szüksége lenne egy külön helyiségre, ahol tárolhatja az eladó dolgait, de jobbnak látja, ha kicsit később, úgy pár hat múlva kérdez rá erre, ha már sikerült lenyelnie Aleimordnak, hogy mostantól itt fog téblábolni.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-27 11:41:40
Üzenet elküldve: 2018-02-27 11:41:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
*Az igazság az, hogy bármennyire szerette volna, valahogy egyáltalán nem sikerült belemerülni a könyvbe, ami a sorok között minden bizonnyal az általa vágyott mágia titkait tartalmazza, persze nyilván pont csak akkor, ha jól figyel minden egyes sorra és bekezdésre, ami most egyáltalán nem megy.
Lau vidám hangjára aztán azonnal félre is rakja ágya szélére, és az ő ajkai is vidám mosolyra húzódnak. Persze, talán korai mindössze egyetlen jókedvű köszönésből messzemenő következtetéseket levonni, még is úgy érzi, hogyha Lau így köszön rá, akkor tényleg örül annak, hogy most találkoznak, nem csak udvariasságból nézett hozzá át, ettől pedig természetesen ő maga is felderül. Akárcsak a virágoktól, és a bókoktól, amiket a lánytól kap.
El kell ismernie, hogy sokkal lendületesebb nála, és ezért csodálja őt, mert amennyire észrevette magán, ő sokkal lassabb és körülményesebb, bármit is mond, vagy éppen csinál.*
- Jól köszönöm, és remélem te is. *válaszol a kérdésre, bár igazából most leginkább attól érzi jól magát, hogy nem kell egyedül lennie, és, hogy pont Lau látogatta meg. A virágokat is boldog mosollyal az arcán veszi el. Kicsit ugyan furcsának találja a gesztust, de mivel természetesen még virágot sem kapott soha senkitől, tényleg nagyon örül neki, nem csak úgy tesz, mint aki örül.*
- Nagyon kedves vagy, köszönöm! Azért ugye nem kellett reggel csak ezért kimenned a piacra? Tényleg nem kellett volna hoznod semmit. Ettől persze még nagyon örülök neki és tetszik is. Csak kis türelmet akkor, mindjárt jövök. Amikor beköltöztem valahogy nem számítottam rá, hogy egy napon vázára is szükségem lesz még. *mondja, miközben arca és tekintete tényleg alátámasztja minden egyes szavát. Kék szemei vidáman csillognak, ugyanakkor talán látszik rajta, hogy nem csak udvariasságból reméli, hogy Launak nem kellett nagyobb sétát tennie a városba egy virágcsokorért, miközben neki sokkal egyszerűbb dolga volt, csak ki kellett takarítania amúgy is tiszta szobáját, és lemenni a konyhába.
Miközben most újra odamegy, hogyha vázát így hirtelen nem is talál, legalább egy nagyobb, vízzel teli poharat szerezzen, azon gondolkodik, hogy talán pár növény feldobná szobáját. Mindez azonban csak pár röpke pillanatig tart, addig ameddig eszébe nem jut, hogyha úgy veszi akkor egész életében az erdőben, tulajdonképpen csupa növény között élt. Pont ahogyan odahaza nem lenne képes kőházat elképzelni, főleg nem ekkorát, mint Aleimord háza, itt, a kőrengeteg közepén is elég furcsa lenne, ha növényekkel zöldítene be maga körül mindent. Jobb, ha az erdő megmarad erdőnek, a város pedig városnak.
Ettől még a csokornak jó helye lesz. Mosolyogva rakja le az asztalra, az ételek közé a pohárból rögtönzött vázában.*
- Remélem szereted ezeket. *mutat az asztalra gyűjtött ételekre.*
- Az igazat megvallva nem vagyok valami nagy szakácsnő, és nem volt jobb ötletem. Persze anya megtanított erre-arra, és van leves is, amit egész finoman el tudok egyedül is készíteni, de annyira nem néztem még körül az itteni konyhában. Nem tudom, hogy vannak-e megfelelő fűszerek hozzá, és azt se hiszem, hogy a szolgálók örülnének neki, ha túl sokat mászkálnék le hozzájuk, és zavarnám őket a munkájukban, meg amúgy is, levest reggelire... *próbál csevegni, hogy leplezze valamennyire a zavart, amit azért még mindig érez. De hát a zavar már csak ilyen, minden bizonnyal csak akkor múlhat el, ha a másik lány jelenléte már annyira természetes lesz számára, mint az, hogy játéknyulai vele vannak, és az ágyán ülve figyelek őt csendben.
Már-már elkalandoznának erre gondolatai, amikor eszébe jut, hogy korábban bókokat is kapott, amiket illene viszonozni.*
- Köszönöm, te is nagyon jól nézel ki. *fogalmaz kicsit talán sután, de megint csak őszintén. Lau már elsőre is tetszett neki, így elég természetes, hogy most is szépnek találja.*
- Imádom ezt a ruhát, viszont csak félig az én érdemem. *ismeri el aztán.* Igaz, hogy én választottam magamnak, még is, ez Nai egyik gyerekkori ruhája, szóval igazából, vagy az ő ízlését dicséri, vagy az apjáét, vagy valamelyik más rokonáét, akitől esetleg ajándékba kapta.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.27 11:44:42
//Egy csendes délelőtt//
*Az igazság az, hogy bármennyire szerette volna, valahogy egyáltalán nem sikerült belemerülni a könyvbe, ami a sorok között minden bizonnyal az általa vágyott mágia titkait tartalmazza, persze nyilván pont csak akkor, ha jól figyel minden egyes sorra és bekezdésre, ami most egyáltalán nem megy.
Lau vidám hangjára aztán azonnal félre is rakja ágya szélére, és az ő ajkai is vidám mosolyra húzódnak. Persze, talán korai mindössze egyetlen jókedvű köszönésből messzemenő következtetéseket levonni, még is úgy érzi, hogyha Lau így köszön rá, akkor tényleg örül annak, hogy most találkoznak, nem csak udvariasságból nézett hozzá át, ettől pedig természetesen ő maga is felderül. Akárcsak a virágoktól, és a bókoktól, amiket a lánytól kap.
El kell ismernie, hogy sokkal lendületesebb nála, és ezért csodálja őt, mert amennyire észrevette magán, ő sokkal lassabb és körülményesebb, bármit is mond, vagy éppen csinál.*
- Jól köszönöm, és remélem te is. *válaszol a kérdésre, bár igazából most leginkább attól érzi jól magát, hogy nem kell egyedül lennie, és, hogy pont Lau látogatta meg. A virágokat is boldog mosollyal az arcán veszi el. Kicsit ugyan furcsának találja a gesztust, de mivel természetesen még virágot sem kapott soha senkitől, tényleg nagyon örül neki, nem csak úgy tesz, mint aki örül.*
- Nagyon kedves vagy, köszönöm! Azért ugye nem kellett reggel csak ezért kimenned a piacra? Tényleg nem kellett volna hoznod semmit. Ettől persze még nagyon örülök neki és tetszik is. Csak kis türelmet akkor, mindjárt jövök. Amikor beköltöztem valahogy nem számítottam rá, hogy egy napon vázára is szükségem lesz még. *mondja, miközben arca és tekintete tényleg alátámasztja minden egyes szavát. Kék szemei vidáman csillognak, ugyanakkor talán látszik rajta, hogy nem csak udvariasságból reméli, hogy Launak nem kellett nagyobb sétát tennie a városba egy virágcsokorért, miközben neki sokkal egyszerűbb dolga volt, csak ki kellett takarítania amúgy is tiszta szobáját, és lemenni a konyhába.
Miközben most újra odamegy, hogyha vázát így hirtelen nem is talál, legalább egy nagyobb, vízzel teli poharat szerezzen, azon gondolkodik, hogy talán pár növény feldobná szobáját. Mindez azonban csak pár röpke pillanatig tart, addig ameddig eszébe nem jut, hogyha úgy veszi akkor egész életében az erdőben, tulajdonképpen csupa növény között élt. Pont ahogyan odahaza nem lenne képes kőházat elképzelni, főleg nem ekkorát, mint Aleimord háza, itt, a kőrengeteg közepén is elég furcsa lenne, ha növényekkel zöldítene be maga körül mindent. Jobb, ha az erdő megmarad erdőnek, a város pedig városnak.
Ettől még a csokornak jó helye lesz. Mosolyogva rakja le az asztalra, az ételek közé a pohárból rögtönzött vázában.*
- Remélem szereted ezeket. *mutat az asztalra gyűjtött ételekre.*
- Az igazat megvallva nem vagyok valami nagy szakácsnő, és nem volt jobb ötletem. Persze anya megtanított erre-arra, és van leves is, amit egész finoman el tudok egyedül is készíteni, de annyira nem néztem még körül az itteni konyhában. Nem tudom, hogy vannak-e megfelelő fűszerek hozzá, és azt se hiszem, hogy a szolgálók örülnének neki, ha túl sokat mászkálnék le hozzájuk, és zavarnám őket a munkájukban, meg amúgy is, levest reggelire... *próbál csevegni, hogy leplezze valamennyire a zavart, amit azért még mindig érez. De hát a zavar már csak ilyen, minden bizonnyal csak akkor múlhat el, ha a másik lány jelenléte már annyira természetes lesz számára, mint az, hogy játéknyulai vele vannak, és az ágyán ülve figyelek őt csendben.
Már-már elkalandoznának erre gondolatai, amikor eszébe jut, hogy korábban bókokat is kapott, amiket illene viszonozni.*
- Köszönöm, te is nagyon jól nézel ki. *fogalmaz kicsit talán sután, de megint csak őszintén. Lau már elsőre is tetszett neki, így elég természetes, hogy most is szépnek találja.*
- Imádom ezt a ruhát, viszont csak félig az én érdemem. *ismeri el aztán.* Igaz, hogy én választottam magamnak, még is, ez Nai egyik gyerekkori ruhája, szóval igazából, vagy az ő ízlését dicséri, vagy az apjáét, vagy valamelyik más rokonáét, akitől esetleg ajándékba kapta.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.27 11:44:42
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-26 22:46:58
Üzenet elküldve: 2018-02-26 22:46:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Felvételi//
*Hosszasan elgondolkozik a férfi ajánlatán.*
~Ha most elkezdek alkudozni, az nagyon feltűnő.~
- Rendben, legyen!
*Mondja egy nagy sóhajtást követően, mintha megjátszaná, ez mennyire a terhére van, noha igazából örül, hogy akad még egy bevételi forrása ebben a rossz időkben.*
-Akkor? Körbenézne a házban, és a csomagjait is eltenné, nem?
*Jó lenne, ha végre túl lennének ezen az egészen. Kezd elege lenni a szerződésekből, az üzletelésből és egyébből, ami hirtelen a nyakába szakadt.*
*Hosszasan elgondolkozik a férfi ajánlatán.*
~Ha most elkezdek alkudozni, az nagyon feltűnő.~
- Rendben, legyen!
*Mondja egy nagy sóhajtást követően, mintha megjátszaná, ez mennyire a terhére van, noha igazából örül, hogy akad még egy bevételi forrása ebben a rossz időkben.*
-Akkor? Körbenézne a házban, és a csomagjait is eltenné, nem?
*Jó lenne, ha végre túl lennének ezen az egészen. Kezd elege lenni a szerződésekből, az üzletelésből és egyébből, ami hirtelen a nyakába szakadt.*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-26 19:40:31
Üzenet elküldve: 2018-02-26 19:40:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
*Izgatottan teszi meg a Luni szobájáig vezető utat. Az elmúlt napokban annyi váratlan dolog történt vele, hogy jól esik most végre egy délelőtt, amikor semmi megrázó nem vár rá, csak egy kellemes beszélgetés egy jó baráttal. Bár még csak nemrég ismeri Lunit, kezdi igazán megkedvelni a fiatal lányt. Kicsit talán azért is, mert a kishúgára emlékezteti, de annyi köztük a kinézetbeli és jellembeli különbség, hogy könnyen elválasztja gondolatban a két lányt. Az ajtóhoz közeledve aztán meghallja Luni lépteit a szobában, és elmosolyodik magában ~Biztos már ő is nagyon várja a közös reggelit!~ gondolja vidáman, majd pár határozott lépessel megteszi az ajtóig lévő távolságot, és bár azt nyitva találja, azért finoman bekopog rajta, hogy jelezze a szoba lakójának, vendége megérkezett.*
- Szia Luni! -*köszön vidáman, miközben beljebb lép a szobába*- Nem igazán tudtam, mit hozhatnék, de remélem, ennek örülni fogsz! -*nyújt át egy picinyke virágcsokrot, amit maga szedett reggel. Bár lányok közt talán furcsa lehet a virág adása ajándékként, de jelenleg sajnos nem igazán áll úgy, hogy bármi drágábbat vehetne Luninak, és Luni egyébként is határozottan biztosította róla, hogy nem kell hoznia semmit, ő majd mindent elintéz. Ám furcsának érezte volna mégis üres kézzel beállítani, így gyorsan leszaladt inkább a kertbe, és bár már nem sok virág volt még életben, annyit azért sikerült találnia, hogy egy csokorba gyűjtve nézzenek ki valahogy. Amennyiben Luni elveszi tőle a kis csokrocskát, elkezdi tüzetesebben szemügyre venni a szobát és tulajdonosát.*
- Nahát! Csodálatosan nézel ki! -*dicséri meg a sárga ruhát, amit a lány visel*- Ez a szín nagyon jól áll neked! Kiemeli a szemedet! -*folytatja tovább mosolyogva, de mivel sose értett nagyon a bókokhoz, nem igazán tud többet mondani, helyette a szobát kezdi méltatni.*
- Nagyon szép a lakosztályod! -*mondja őszintén, majd az ablakhoz sétálva a kilátást is megcsodálja*- Ez ám a gyönyörű látvány! -*lelkesedik érte, bár titokban egy másik gondolat is átfut az agyán ~Remélem, nem látott meg reggel, ahogy a virágot szedtem!~ kezdene el aggódni, de gyorsan félreteszi a gondolatot. Helyette inkább a szoba belsejét veszi jobban szemügyre. Bár észreveszi a reggelinek odakészített finomságokat, azokról egyelőre nem vesz tudomást, meghagyja Luninak a lehetőséget, hogy megkínálja majd, ha szeretné. Figyelmét inkább az ágyon lévő két figura ragadja meg, akiket láthatóan nagy gonddal öltöztetett és helyezett el gazdájuk*
- Sziasztok aranyoskáim! -*üdvözli őket lelkesen, szavait egyszerre intézve a nyuszikákhoz és Lunihoz. Majdnem meg is simogatja őket, de aztán felötlik benne a gondolat, hogy talán másnak nem szabad hozzá érniük. Neki is volt kiskorában egy játéka, amit mindenhová magával vitt, de hangos hisztibe csapott, ha bárki hozzá akart érni. Legalábbis ezt mesélte neki később az anyja, ő ugyanis már semmi ilyesmire nem emlékszik. Jobban belegondolva talán egész hirtelen berobbanása a szobába kicsit sok volt, és fél, hogy talán megijesztette Lunit a rázúdított szóáradattal. Így inkább tesz egy lépést hátra, és most először figyelmesebben szemügyre veszi házigazdáját:*
- Mi a helyzet? Hogy vagy? -*kérdezi hirtelen teljesen komolyan, mert amin Luni keresztül ment, az még sokkal nehezebb lehet, mint amin neki kellett, és talán ezért is igyekezett az előbb túlzott vidámsággal leplezni, hogy nehéz napok állnak mindkettejük mögött. Reméli, a körülményekhez képest valamennyire már sikerült megbirkózni a történtekkel a lánynak és amennyire lehet, helyrebillent már a lelki egyensúlya.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.26 19:43:58
//Egy csendes délelőtt//
*Izgatottan teszi meg a Luni szobájáig vezető utat. Az elmúlt napokban annyi váratlan dolog történt vele, hogy jól esik most végre egy délelőtt, amikor semmi megrázó nem vár rá, csak egy kellemes beszélgetés egy jó baráttal. Bár még csak nemrég ismeri Lunit, kezdi igazán megkedvelni a fiatal lányt. Kicsit talán azért is, mert a kishúgára emlékezteti, de annyi köztük a kinézetbeli és jellembeli különbség, hogy könnyen elválasztja gondolatban a két lányt. Az ajtóhoz közeledve aztán meghallja Luni lépteit a szobában, és elmosolyodik magában ~Biztos már ő is nagyon várja a közös reggelit!~ gondolja vidáman, majd pár határozott lépessel megteszi az ajtóig lévő távolságot, és bár azt nyitva találja, azért finoman bekopog rajta, hogy jelezze a szoba lakójának, vendége megérkezett.*
- Szia Luni! -*köszön vidáman, miközben beljebb lép a szobába*- Nem igazán tudtam, mit hozhatnék, de remélem, ennek örülni fogsz! -*nyújt át egy picinyke virágcsokrot, amit maga szedett reggel. Bár lányok közt talán furcsa lehet a virág adása ajándékként, de jelenleg sajnos nem igazán áll úgy, hogy bármi drágábbat vehetne Luninak, és Luni egyébként is határozottan biztosította róla, hogy nem kell hoznia semmit, ő majd mindent elintéz. Ám furcsának érezte volna mégis üres kézzel beállítani, így gyorsan leszaladt inkább a kertbe, és bár már nem sok virág volt még életben, annyit azért sikerült találnia, hogy egy csokorba gyűjtve nézzenek ki valahogy. Amennyiben Luni elveszi tőle a kis csokrocskát, elkezdi tüzetesebben szemügyre venni a szobát és tulajdonosát.*
- Nahát! Csodálatosan nézel ki! -*dicséri meg a sárga ruhát, amit a lány visel*- Ez a szín nagyon jól áll neked! Kiemeli a szemedet! -*folytatja tovább mosolyogva, de mivel sose értett nagyon a bókokhoz, nem igazán tud többet mondani, helyette a szobát kezdi méltatni.*
- Nagyon szép a lakosztályod! -*mondja őszintén, majd az ablakhoz sétálva a kilátást is megcsodálja*- Ez ám a gyönyörű látvány! -*lelkesedik érte, bár titokban egy másik gondolat is átfut az agyán ~Remélem, nem látott meg reggel, ahogy a virágot szedtem!~ kezdene el aggódni, de gyorsan félreteszi a gondolatot. Helyette inkább a szoba belsejét veszi jobban szemügyre. Bár észreveszi a reggelinek odakészített finomságokat, azokról egyelőre nem vesz tudomást, meghagyja Luninak a lehetőséget, hogy megkínálja majd, ha szeretné. Figyelmét inkább az ágyon lévő két figura ragadja meg, akiket láthatóan nagy gonddal öltöztetett és helyezett el gazdájuk*
- Sziasztok aranyoskáim! -*üdvözli őket lelkesen, szavait egyszerre intézve a nyuszikákhoz és Lunihoz. Majdnem meg is simogatja őket, de aztán felötlik benne a gondolat, hogy talán másnak nem szabad hozzá érniük. Neki is volt kiskorában egy játéka, amit mindenhová magával vitt, de hangos hisztibe csapott, ha bárki hozzá akart érni. Legalábbis ezt mesélte neki később az anyja, ő ugyanis már semmi ilyesmire nem emlékszik. Jobban belegondolva talán egész hirtelen berobbanása a szobába kicsit sok volt, és fél, hogy talán megijesztette Lunit a rázúdított szóáradattal. Így inkább tesz egy lépést hátra, és most először figyelmesebben szemügyre veszi házigazdáját:*
- Mi a helyzet? Hogy vagy? -*kérdezi hirtelen teljesen komolyan, mert amin Luni keresztül ment, az még sokkal nehezebb lehet, mint amin neki kellett, és talán ezért is igyekezett az előbb túlzott vidámsággal leplezni, hogy nehéz napok állnak mindkettejük mögött. Reméli, a körülményekhez képest valamennyire már sikerült megbirkózni a történtekkel a lánynak és amennyire lehet, helyrebillent már a lelki egyensúlya.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.26 19:43:58
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-26 16:11:26
Üzenet elküldve: 2018-02-26 16:11:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aleimord, Naty//
*Az őrök már meg sem állítják, hogy ki ő, vagy mégis miért jött. Annyit járt már itt, hogy szinte egyből felismerik, és fejet hajtva nyitják is neki a kaput. Nairada végiglibben a kikövezett úton szokottnál kicsit vastagabb, bundás gallérú ruhában, vállán pedig egy fekete, belülről jól kibélelt köpennyel.*
- Üdv! Aleimordot merre találom?
*Kérdi a lakájtól kedves mosollyal az arcán. A nő köpenyéért nyúlna a szolgáló, de Nai nem tervez sokáig maradni, ezért csak int, hogy köszöni, nem szükséges.
Amennyi időt már itt töltött, könnyen kiismeri magát a hatalmas házban, nem lenne fontos, hogy odavezessék az ebédlőbe, de mivel nyilvánvalóan a lakáj csak a munkáját végzi, amit kiadtak neki, nem szól közbe.
A nagy, robusztus ajtó tárva nyitva, látja, hogy Aleimord nincs egyedül, hanem Natyval beszélget. Illetve, a feleségével, ha úgy tetszik.
Bekopog, hisz nem biztos benne, hogy a társalgásuk közepette észrevették az érkező nőt, és nem szeretne csak úgy hirtelenjében rájuk törni.*
- Sziasztok! *Kecsesen odalépdel az asztalhoz, majd a következőket bár mindkettejükhöz intézi, inkább Aleimordra néz.*
- Remélem nem zavartam meg semmit, de nem is maradok sokáig. Csak elköszönni jöttem! Ma elutazom apámmal Lihanechbe.
*Mondandója végén barátnője felé is kedvesen elmosolyodik. Nem neheztel rá egyáltalán, sőt! Nagyon is szeretne már vele egy kicsit kettesben beszélgetni. A sors fintora csak, hogy eddig ez nem igazán jött össze.*
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.26 16:47:05
//Aleimord, Naty//
*Az őrök már meg sem állítják, hogy ki ő, vagy mégis miért jött. Annyit járt már itt, hogy szinte egyből felismerik, és fejet hajtva nyitják is neki a kaput. Nairada végiglibben a kikövezett úton szokottnál kicsit vastagabb, bundás gallérú ruhában, vállán pedig egy fekete, belülről jól kibélelt köpennyel.*
- Üdv! Aleimordot merre találom?
*Kérdi a lakájtól kedves mosollyal az arcán. A nő köpenyéért nyúlna a szolgáló, de Nai nem tervez sokáig maradni, ezért csak int, hogy köszöni, nem szükséges.
Amennyi időt már itt töltött, könnyen kiismeri magát a hatalmas házban, nem lenne fontos, hogy odavezessék az ebédlőbe, de mivel nyilvánvalóan a lakáj csak a munkáját végzi, amit kiadtak neki, nem szól közbe.
A nagy, robusztus ajtó tárva nyitva, látja, hogy Aleimord nincs egyedül, hanem Natyval beszélget. Illetve, a feleségével, ha úgy tetszik.
Bekopog, hisz nem biztos benne, hogy a társalgásuk közepette észrevették az érkező nőt, és nem szeretne csak úgy hirtelenjében rájuk törni.*
- Sziasztok! *Kecsesen odalépdel az asztalhoz, majd a következőket bár mindkettejükhöz intézi, inkább Aleimordra néz.*
- Remélem nem zavartam meg semmit, de nem is maradok sokáig. Csak elköszönni jöttem! Ma elutazom apámmal Lihanechbe.
*Mondandója végén barátnője felé is kedvesen elmosolyodik. Nem neheztel rá egyáltalán, sőt! Nagyon is szeretne már vele egy kicsit kettesben beszélgetni. A sors fintora csak, hogy eddig ez nem igazán jött össze.*
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.26 16:47:05
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-26 12:02:38
Üzenet elküldve: 2018-02-26 12:02:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
*Kinyitja ajtaját, hogy Lau biztosan megtalálja őt itt a ház felső szintjén, bár nem hiszi, hogy amúgy képes lenne eltéveszteni az ajtót.
Hogy izgatott, az meglehetősen pontatlan kifejezés arra, ahogyan jelenleg érzi magát a szobában, ahonnan igyekezett eltüntetni még az utolsó porszemet is, pedig hát eddig sem volt éppen nagy rendetlenség, vagy kosz.
Túl sok mindentől fél egyszerre most ahhoz, hogy kellemes izgatottság helyett ne igazi idegességet érezzen, olyat, ami már-már a hideg félelem határait súrolja. Fél tőle, hogy Lau unatkozni fog nála, fél, hogy olyat mond, amivel megsérti, esetleg túl személyes dologra kérdez rá, vagy éppen ellenkezőleg; túl félszeg lesz meg bártalan, és pont ez lesz a baj, hogy beszélgetésük csak jelentéktelen általánosságok körül forog forogni, ami végül majd eluntatja a másik lányt, és sorolhatná még sokáig félelmeit magának, ha nagyon belemelegedne, de a többibe inkább bele sem mer gondolni.
Persze tudja, hogy mindezt csak annak köszönheti, soha az életében nem volt még hétköznapi értelemben vett barátnője, Lau pedig, ha nem rontja el, akár az is lehetne, amennyiben most még nem az. Bárhogy is, hasonló mindenképpen boldoggá tenné.
De még így, hogy ezt átgondolja magában, zavarba ejti és meg is ijeszti az az ideges bizonytalanság, amit érez. A Nairadától ajándékba kapott szép, halványsárga ruhát, és az azt deréktájon összefogó vékony, zsinórszerű ezüstszín övet már most úgy igazgatja magán, és úgy nézegeti magát egész alakos tükrében, mintha nem is egy másik lányt, hanem legalább is egy fiatal férfit várna ide, akivel kölcsönösen érdeklődnek egymás iránt.
Még is, annyiból talán fontosabb találkozás lesz most ez, hogy első találkozásuk alkalmával nagyon sikerült a másik lányt megkedvelnie, és úgy érezte ez teljes mértékben kölcsönös. Most, bár igazából nem hiszi, még is fél tőle kicsit, hogy mindaz, ami aznap történt egy kissé elijesztette attól, hogy hosszú távra tervezzen errefelé. Érzése szerint kell neki legalább egy nyugodt délelőtt, hogy lássa, itt is úgy élnek az elfek, és egyéb népek, mint bárhol máshol. Általában nem történik semmi rémisztő, különös, vagy felkavaró. Az igazat megvallva magának pedig rá kell jönnie, hogy neki is pont erre van szüksége jelen pillanatban. Ez az a két ok, amiért megkérte a lányt, hogy nézzen át hozzá ma délelőtt, amikor ráér. Jobban belegondolva, talán mindkettőjüknek éppen arra van szüksége, hogy csak úgy beszélgessenek egy kicsit a semmiről, mintha két teljesen átlagos lány lennének mind a ketten, akik csak úgy találkoznak egy házban, ami pont olyan, mint az összes többi a Gazdagnegyedben.
Bár eléggé nehezen megy, még is csak próbál inkább nem is gondolni semmire, miközben még egyszer körbenéz. Szobája napfényes, elég tágas is, az ablakból pedig szép kilátás nyílik a kertre, így pedig az égre is, ha pedig bármelyiküknek is túl sok lenne a fény, akkor a függönyt még mindig behúzhatja. Ágya elég nagy, persze nem csak oda lehet leülni, van egy kisebb asztal is, négy székkel, meg egy kényelmesnek látszó fotel.
Ugyan ételek terén nincs valami nagy fantáziája, megtette itt is, amit tudott. A tűzrakó hely a kertben még nem készült el, (majd talán, ha jön a jobb idő) igaz, ha összerakta volna, valószínűleg akkor sem sült szalonnával, hagymával, vagy valamilyen másmilyen hússal várná a másik lányt. Most egyszerűen csak kenyeret hozott fel, sovány szelet sajtokat, és vékonyra szeletelt sonkát, némi kis zöldséggel, és gyümölccsel, meg egy üveg borral, ami tipikusan az a fajta, hogy még csak néhány éves, akinek kicsit több pénze van, mint a Szegénynegyed szerencsétlenjeinek bármikor megengedheti magának; semmi különleges, még is elég finom és édes ahhoz, hogy ne kelljen szégyenkeznie annak, aki felszolgálja. És hát hozott teát is, biztos, ami biztos, ha a lány esetleg nem szeretné pont borral elkezdeni ezt a napot.*
- Talán kicsit túlidegeskedtem ezt az egészet. *motyog magában, pontosan tudva, hogy hasonló már nem először fordul elő vele. Mint mindig, most is azokhoz fordul, akikre mindig számíthat, ha kis nyugalomra, vagy éppen tiszta, esetleg teljesen üres fejre van szüksége, amelyet nem gyötör egyetlen kétség, vagy egyetlen gonosz gondolat sem. Ágyához sétál, majd gyengéden megigazítja oda ültetett fehér játéknyulának rózsaszín ruhácskáját, és az ő zsemleszín párjának csinos kis ingét is, amelyeket olyan nagy műgonddal készített el annak idején.*
- Szépek vagytok, mint mindig! *simogatja meg a fejüket is, miközben kedvesen mosolyog, majd leül ágya szélére, és kezébe vesz egy könyvet, ami természetesen a mágiáról szól. Nem hiszi, hogy van jobb módja az idő elütésének az olvasásnál addig, ameddig Lau megérkezik, és a néhol szórakoztató, néhol pedig bonyolult sorok, amelynek felfogásához meg kell kissé erőltetnie az elméjét, talán elterelik a figyelmét a gyomrában megint gyűlni kezdő jeges félelemről is.*
//Egy csendes délelőtt//
*Kinyitja ajtaját, hogy Lau biztosan megtalálja őt itt a ház felső szintjén, bár nem hiszi, hogy amúgy képes lenne eltéveszteni az ajtót.
Hogy izgatott, az meglehetősen pontatlan kifejezés arra, ahogyan jelenleg érzi magát a szobában, ahonnan igyekezett eltüntetni még az utolsó porszemet is, pedig hát eddig sem volt éppen nagy rendetlenség, vagy kosz.
Túl sok mindentől fél egyszerre most ahhoz, hogy kellemes izgatottság helyett ne igazi idegességet érezzen, olyat, ami már-már a hideg félelem határait súrolja. Fél tőle, hogy Lau unatkozni fog nála, fél, hogy olyat mond, amivel megsérti, esetleg túl személyes dologra kérdez rá, vagy éppen ellenkezőleg; túl félszeg lesz meg bártalan, és pont ez lesz a baj, hogy beszélgetésük csak jelentéktelen általánosságok körül forog forogni, ami végül majd eluntatja a másik lányt, és sorolhatná még sokáig félelmeit magának, ha nagyon belemelegedne, de a többibe inkább bele sem mer gondolni.
Persze tudja, hogy mindezt csak annak köszönheti, soha az életében nem volt még hétköznapi értelemben vett barátnője, Lau pedig, ha nem rontja el, akár az is lehetne, amennyiben most még nem az. Bárhogy is, hasonló mindenképpen boldoggá tenné.
De még így, hogy ezt átgondolja magában, zavarba ejti és meg is ijeszti az az ideges bizonytalanság, amit érez. A Nairadától ajándékba kapott szép, halványsárga ruhát, és az azt deréktájon összefogó vékony, zsinórszerű ezüstszín övet már most úgy igazgatja magán, és úgy nézegeti magát egész alakos tükrében, mintha nem is egy másik lányt, hanem legalább is egy fiatal férfit várna ide, akivel kölcsönösen érdeklődnek egymás iránt.
Még is, annyiból talán fontosabb találkozás lesz most ez, hogy első találkozásuk alkalmával nagyon sikerült a másik lányt megkedvelnie, és úgy érezte ez teljes mértékben kölcsönös. Most, bár igazából nem hiszi, még is fél tőle kicsit, hogy mindaz, ami aznap történt egy kissé elijesztette attól, hogy hosszú távra tervezzen errefelé. Érzése szerint kell neki legalább egy nyugodt délelőtt, hogy lássa, itt is úgy élnek az elfek, és egyéb népek, mint bárhol máshol. Általában nem történik semmi rémisztő, különös, vagy felkavaró. Az igazat megvallva magának pedig rá kell jönnie, hogy neki is pont erre van szüksége jelen pillanatban. Ez az a két ok, amiért megkérte a lányt, hogy nézzen át hozzá ma délelőtt, amikor ráér. Jobban belegondolva, talán mindkettőjüknek éppen arra van szüksége, hogy csak úgy beszélgessenek egy kicsit a semmiről, mintha két teljesen átlagos lány lennének mind a ketten, akik csak úgy találkoznak egy házban, ami pont olyan, mint az összes többi a Gazdagnegyedben.
Bár eléggé nehezen megy, még is csak próbál inkább nem is gondolni semmire, miközben még egyszer körbenéz. Szobája napfényes, elég tágas is, az ablakból pedig szép kilátás nyílik a kertre, így pedig az égre is, ha pedig bármelyiküknek is túl sok lenne a fény, akkor a függönyt még mindig behúzhatja. Ágya elég nagy, persze nem csak oda lehet leülni, van egy kisebb asztal is, négy székkel, meg egy kényelmesnek látszó fotel.
Ugyan ételek terén nincs valami nagy fantáziája, megtette itt is, amit tudott. A tűzrakó hely a kertben még nem készült el, (majd talán, ha jön a jobb idő) igaz, ha összerakta volna, valószínűleg akkor sem sült szalonnával, hagymával, vagy valamilyen másmilyen hússal várná a másik lányt. Most egyszerűen csak kenyeret hozott fel, sovány szelet sajtokat, és vékonyra szeletelt sonkát, némi kis zöldséggel, és gyümölccsel, meg egy üveg borral, ami tipikusan az a fajta, hogy még csak néhány éves, akinek kicsit több pénze van, mint a Szegénynegyed szerencsétlenjeinek bármikor megengedheti magának; semmi különleges, még is elég finom és édes ahhoz, hogy ne kelljen szégyenkeznie annak, aki felszolgálja. És hát hozott teát is, biztos, ami biztos, ha a lány esetleg nem szeretné pont borral elkezdeni ezt a napot.*
- Talán kicsit túlidegeskedtem ezt az egészet. *motyog magában, pontosan tudva, hogy hasonló már nem először fordul elő vele. Mint mindig, most is azokhoz fordul, akikre mindig számíthat, ha kis nyugalomra, vagy éppen tiszta, esetleg teljesen üres fejre van szüksége, amelyet nem gyötör egyetlen kétség, vagy egyetlen gonosz gondolat sem. Ágyához sétál, majd gyengéden megigazítja oda ültetett fehér játéknyulának rózsaszín ruhácskáját, és az ő zsemleszín párjának csinos kis ingét is, amelyeket olyan nagy műgonddal készített el annak idején.*
- Szépek vagytok, mint mindig! *simogatja meg a fejüket is, miközben kedvesen mosolyog, majd leül ágya szélére, és kezébe vesz egy könyvet, ami természetesen a mágiáról szól. Nem hiszi, hogy van jobb módja az idő elütésének az olvasásnál addig, ameddig Lau megérkezik, és a néhol szórakoztató, néhol pedig bonyolult sorok, amelynek felfogásához meg kell kissé erőltetnie az elméjét, talán elterelik a figyelmét a gyomrában megint gyűlni kezdő jeges félelemről is.*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-25 22:25:21
Üzenet elküldve: 2018-02-25 22:25:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Felvételi//
*Nem tudja, mi lehet a háttérben, de Aleimord eléggé könnyen látszik belemenni ebbe. Persze, biztosat még nem mondott, csak érdeklődik, de már az is több, mint a semmi. A legtöbb nemes pedig már rég elhajtotta volna, nemhogy még afelől kérdezné, mit tud ajánlani!*
- Amire én gondoltam, az mondjuk húsz százalék. Minden esetben. Ha összesen tíz aranyat kerestem egy nap, és akkor is, ha ezret.
~Bár utóbbi igen csak ritka, de neki erről nem kell tudnia.~
- Nos?
*Kíváncsian várja a férfi válaszát, hogy vajon ez is ínyére van-e még. Reméli, hogy így lesz, nincs kedve még egyszer eljátszani ezt a szomszédban.*
*Nem tudja, mi lehet a háttérben, de Aleimord eléggé könnyen látszik belemenni ebbe. Persze, biztosat még nem mondott, csak érdeklődik, de már az is több, mint a semmi. A legtöbb nemes pedig már rég elhajtotta volna, nemhogy még afelől kérdezné, mit tud ajánlani!*
- Amire én gondoltam, az mondjuk húsz százalék. Minden esetben. Ha összesen tíz aranyat kerestem egy nap, és akkor is, ha ezret.
~Bár utóbbi igen csak ritka, de neki erről nem kell tudnia.~
- Nos?
*Kíváncsian várja a férfi válaszát, hogy vajon ez is ínyére van-e még. Reméli, hogy így lesz, nincs kedve még egyszer eljátszani ezt a szomszédban.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-25 22:05:34
Üzenet elküldve: 2018-02-25 22:05:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Felvételi//
*Megint alig bírja visszatartani a nevetést, próbál inkább nagyon komolyan nézni, nehogy a férfi megsértődjön.*
~Ha saját magának sem jut elég, akkor mit tud adni nekem belőle? Egy lepukkant kereskedő?~
*Picit elgondolkozik, kicsit felméri a férfit, mielőtt döntést hozna.*
~Egyáltalán tudja, hogy milyen termékekkel foglalkozok?~
- Mennyi lenne az a bizonyos százalék?
*Már most tudja, hogy el fogja fogadni a férfi ajánlatát, ilyen borzasztó helyzetben minden lehetőséget meg kell ragadnia, de nem akarja, hogy úgy tűnjön, könnyen beadja a derekát.*
*Megint alig bírja visszatartani a nevetést, próbál inkább nagyon komolyan nézni, nehogy a férfi megsértődjön.*
~Ha saját magának sem jut elég, akkor mit tud adni nekem belőle? Egy lepukkant kereskedő?~
*Picit elgondolkozik, kicsit felméri a férfit, mielőtt döntést hozna.*
~Egyáltalán tudja, hogy milyen termékekkel foglalkozok?~
- Mennyi lenne az a bizonyos százalék?
*Már most tudja, hogy el fogja fogadni a férfi ajánlatát, ilyen borzasztó helyzetben minden lehetőséget meg kell ragadnia, de nem akarja, hogy úgy tűnjön, könnyen beadja a derekát.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:51:19
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:51:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Felvételi//
*Aleimord ráhagyja, hogy elmondja, mit gondolt a költségek állására. Ó pedig nem is rest a férfi elé tárni a számára nagyon is előnyös ajánlatot, amit már idefelé ügyesen kigondolt.*
- Én arra gondoltam, hogy kifejezett díjat a szállásomért nem kér. Viszont!
*Vágja rá gyorsan, mielőtt még megbotránkozna a nemes az ötleten.*
- Viszont amit az Ön termékeiből adok el, annak a teljes ára a magát illeti. A saját eladott áruimból szerzett bevételnek pedig megkapja egy bizonyos százalékát.
*Nagyon úgy próbálja előadni, hogy abból az jöjjön le, mennyire előnyös üzletet köt Aleimord, ha belemegy ebbe, és remélhetőleg sikerül is erről meggyőznie az elfet.*
*Aleimord ráhagyja, hogy elmondja, mit gondolt a költségek állására. Ó pedig nem is rest a férfi elé tárni a számára nagyon is előnyös ajánlatot, amit már idefelé ügyesen kigondolt.*
- Én arra gondoltam, hogy kifejezett díjat a szállásomért nem kér. Viszont!
*Vágja rá gyorsan, mielőtt még megbotránkozna a nemes az ötleten.*
- Viszont amit az Ön termékeiből adok el, annak a teljes ára a magát illeti. A saját eladott áruimból szerzett bevételnek pedig megkapja egy bizonyos százalékát.
*Nagyon úgy próbálja előadni, hogy abból az jöjjön le, mennyire előnyös üzletet köt Aleimord, ha belemegy ebbe, és remélhetőleg sikerül is erről meggyőznie az elfet.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:43:22
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:43:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Felvételi//
*Aleimord a sok uramozástól, tiszteletadástól és hajlongástól kezd rosszul lenni. Hiányzik neki Alenia, a szülei, és Nairada is. Őket nem kell magáznia, nem számít, hogy milyen peckesen jár, vagy hogy milyen kócosan kel ki reggel az ágyból. A sok felszínes, nemesi maszlagtóból kezd elege lenni. Most mindenki tőle vár mindent, Aleimordnak kell tartania a vállát, megmondani mindenkinek, hogy mi legyen, hogy legyen, vállalni mindenért a felelősséget, csinos mosolyt mutatni az utálkozói felé... fiatalon pont ezek ellen lázadt. Ezért ne fogadott szót az apjának, ezért tagadták ki és lám, megint ebben a helyzetbe keveredik, és egyre jobban belesüllyed.*
~Francba a főnemesekkel!~
*Magára ölti a szokásos magabiztos álcáját, amit az üzletkötéseknél szokott alkalmazni, még a végén kitudódok, hogy milyen érzések kavarognak a lelkében.*
- Engem jobban érdekelne, hogy ön mire gondolt.
*Aleimord a sok uramozástól, tiszteletadástól és hajlongástól kezd rosszul lenni. Hiányzik neki Alenia, a szülei, és Nairada is. Őket nem kell magáznia, nem számít, hogy milyen peckesen jár, vagy hogy milyen kócosan kel ki reggel az ágyból. A sok felszínes, nemesi maszlagtóból kezd elege lenni. Most mindenki tőle vár mindent, Aleimordnak kell tartania a vállát, megmondani mindenkinek, hogy mi legyen, hogy legyen, vállalni mindenért a felelősséget, csinos mosolyt mutatni az utálkozói felé... fiatalon pont ezek ellen lázadt. Ezért ne fogadott szót az apjának, ezért tagadták ki és lám, megint ebben a helyzetbe keveredik, és egyre jobban belesüllyed.*
~Francba a főnemesekkel!~
*Magára ölti a szokásos magabiztos álcáját, amit az üzletkötéseknél szokott alkalmazni, még a végén kitudódok, hogy milyen érzések kavarognak a lelkében.*
- Engem jobban érdekelne, hogy ön mire gondolt.
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:25:14
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:25:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Felvételi//
- Azt megköszönöm!
*A legoptimálisabb talán az volna, ha nem is kéne foglalkoznia Aleimord dolgaival, de hát ez csak szép álom. Ha el akarja érni a célját, kell a kompromisszum.
Na meg elég csak körbenéznie. Valószínűleg nem ingyen fogja neki megengedni a nemes, hogy itt éljen, és egy szobáért annyi pénzt kérhet el, amennyit nem szégyell. Neki meg azért olyan sok nincs, hogy kényelmesen odadobálja neki hatonta agy havonta.*
- Tökéletesen megfelel.
*Köszönetképp enyhén meghajtja a fejét.*
- Térjünk rá arra, mennyivel tartozom a szállásért! Nekem biztos, fix bevételem nincs, viszont talán efelől is megegyezhetünk másképp. De természetesen az Ön szava az első!
- Azt megköszönöm!
*A legoptimálisabb talán az volna, ha nem is kéne foglalkoznia Aleimord dolgaival, de hát ez csak szép álom. Ha el akarja érni a célját, kell a kompromisszum.
Na meg elég csak körbenéznie. Valószínűleg nem ingyen fogja neki megengedni a nemes, hogy itt éljen, és egy szobáért annyi pénzt kérhet el, amennyit nem szégyell. Neki meg azért olyan sok nincs, hogy kényelmesen odadobálja neki hatonta agy havonta.*
- Tökéletesen megfelel.
*Köszönetképp enyhén meghajtja a fejét.*
- Térjünk rá arra, mennyivel tartozom a szállásért! Nekem biztos, fix bevételem nincs, viszont talán efelől is megegyezhetünk másképp. De természetesen az Ön szava az első!
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:24:58
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:24:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ez még mindig egy fokkal jobb. Akik a húgomat elrabolták biztos, hogy ismerik Nairadát, már csak az apja miatt. Még ha le is mondd mindenéről tudják, hogy milyen jó üzletasszony, és ha az a cél, hogy kisemmizzenek, akkor ezzel nem igazán érnék el a céljaikat. Nem bízhatunk egy ilyen alakokban. A lelki sebei beforrnak, de ha bosszúból megölik...
*Nem folytatja, érzi, hogy túlságosan elérzékenyülne.*
- Senkiben sem bízok nagyon ezek után. Meg meglátjuk, hogy mi fog történni.
*Igaz, van sejtése, hogy ki áll a dolgok mögött, de nem fog meggyanúsítani senkit sem, amíg nincs bizonyítéka. Könnyen meglehet, hogy téved, és nem szeretne újabb kellemetlen helyzetekbe bonyolódni. Azokból akadt egy pár mostanában.*
- Ez még mindig egy fokkal jobb. Akik a húgomat elrabolták biztos, hogy ismerik Nairadát, már csak az apja miatt. Még ha le is mondd mindenéről tudják, hogy milyen jó üzletasszony, és ha az a cél, hogy kisemmizzenek, akkor ezzel nem igazán érnék el a céljaikat. Nem bízhatunk egy ilyen alakokban. A lelki sebei beforrnak, de ha bosszúból megölik...
*Nem folytatja, érzi, hogy túlságosan elérzékenyülne.*
- Senkiben sem bízok nagyon ezek után. Meg meglátjuk, hogy mi fog történni.
*Igaz, van sejtése, hogy ki áll a dolgok mögött, de nem fog meggyanúsítani senkit sem, amíg nincs bizonyítéka. Könnyen meglehet, hogy téved, és nem szeretne újabb kellemetlen helyzetekbe bonyolódni. Azokból akadt egy pár mostanában.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:14:12
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:14:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Felvételi//
- Ez csak természetes, én is így tennék.
*Bólint egyetértően.*
~De ápoltabban. Nem értem, miért nem képes normális ruhát felvenni. Nem drágát, hanem kevésbé megviseltet. Kereskedő, Eeyr hatalmára!~
- Olyasmit választunk majd magának, ami a legoptimálisabb természetesen.
*Még mindig kételkedve néz a férfira. Ha nem egyedül kellene fenntartania ezt az átkozott lakást, és nem fogyna vészesen az aranya, valószínűleg nemet mondana. De így több ideje lesz foglalkozni azzal, hogy új ügyfeleket keressen.*
- Így megfelel önnek?
- Ez csak természetes, én is így tennék.
*Bólint egyetértően.*
~De ápoltabban. Nem értem, miért nem képes normális ruhát felvenni. Nem drágát, hanem kevésbé megviseltet. Kereskedő, Eeyr hatalmára!~
- Olyasmit választunk majd magának, ami a legoptimálisabb természetesen.
*Még mindig kételkedve néz a férfira. Ha nem egyedül kellene fenntartania ezt az átkozott lakást, és nem fogyna vészesen az aranya, valószínűleg nemet mondana. De így több ideje lesz foglalkozni azzal, hogy új ügyfeleket keressen.*
- Így megfelel önnek?
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:05:35
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:05:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Natynak is van húga, pontosan tudja, hogy milyen, de ha neki kellett volna választania, nem így csinálta volna.*
- Nem akartad Nairadát belekeverni? *Sóhajt.* De hát már így is bele van keverve… *Szomorú pillantással néz a férfira.* el akarod venni nem? *Az asztalra könyökölve, állát kézfejére támasztja, s egy pillanattal tovább tartja lehunyva a szemeit, mint aki napirendre próbál térni.*
- Mindegy, már így van… * Lapoz, s másra tereli a szót, ami szintén érdekli.* Ha nem a városőrséget béreled fel, akkor kiket? Kikben bízol annyira?
*Lehet, hogy túl sok a kérdés, Naty úgy érzi magát, mint ha vallatna, és talán a férfi is annak érzi, de az a legkevesebb, hogy minden kérdésre válaszol. Legalábbis Naty úgy gondolja, ennyi jár neki. *
*Natynak is van húga, pontosan tudja, hogy milyen, de ha neki kellett volna választania, nem így csinálta volna.*
- Nem akartad Nairadát belekeverni? *Sóhajt.* De hát már így is bele van keverve… *Szomorú pillantással néz a férfira.* el akarod venni nem? *Az asztalra könyökölve, állát kézfejére támasztja, s egy pillanattal tovább tartja lehunyva a szemeit, mint aki napirendre próbál térni.*
- Mindegy, már így van… * Lapoz, s másra tereli a szót, ami szintén érdekli.* Ha nem a városőrséget béreled fel, akkor kiket? Kikben bízol annyira?
*Lehet, hogy túl sok a kérdés, Naty úgy érzi magát, mint ha vallatna, és talán a férfi is annak érzi, de az a legkevesebb, hogy minden kérdésre válaszol. Legalábbis Naty úgy gondolja, ennyi jár neki. *
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:04:44
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:04:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Felvételi//
- Valóban, nagyon sok munka lehet.
~Főleg a szolgálóidnak.~
*Gyakran jár nemeseknél, főleg nyugaton, ott már ismerik. Néhány gazdagabb azon a környéken tőle szerez be ezt-azt, így van egy kis betekintése a nemesi életbe. Nagyon máshogy Arthenirban sem folyhatnak a dolgok a felsőbb körökben, legalábbis Darenahr így gondolja. Aztán majd kiderül, ha sikeresen meg tudja győzni az elfet.*
- Valóban, értek hozzá, hogyan lehet jutányos áron eladni a dolgokat. Van benne tapasztalatom. Viszont szeretnék a saját üzletemmel is foglalkozni emellett, elvégre ezért jöttem a városba.
*Úgy tűnik, jól áll a szénája egyelőre, nem küldte el egyből Aleimord, sőt, még mintha érdeklődne is. De persze lehet, hogy ez csak a nagyon jól használt álcája, amit Nairadánál is magára öltött.*
- Valóban, nagyon sok munka lehet.
~Főleg a szolgálóidnak.~
*Gyakran jár nemeseknél, főleg nyugaton, ott már ismerik. Néhány gazdagabb azon a környéken tőle szerez be ezt-azt, így van egy kis betekintése a nemesi életbe. Nagyon máshogy Arthenirban sem folyhatnak a dolgok a felsőbb körökben, legalábbis Darenahr így gondolja. Aztán majd kiderül, ha sikeresen meg tudja győzni az elfet.*
- Valóban, értek hozzá, hogyan lehet jutányos áron eladni a dolgokat. Van benne tapasztalatom. Viszont szeretnék a saját üzletemmel is foglalkozni emellett, elvégre ezért jöttem a városba.
*Úgy tűnik, jól áll a szénája egyelőre, nem küldte el egyből Aleimord, sőt, még mintha érdeklődne is. De persze lehet, hogy ez csak a nagyon jól használt álcája, amit Nairadánál is magára öltött.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-25 20:54:23
Üzenet elküldve: 2018-02-25 20:54:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Felvételi//
*Teljesen bízik Ydriss képességeiben a szobamegmutatás ügyét tekintve, így minden figyelmét az állítólagos kereskedőnek szentelik.*
- Igen, nagyon valószínű.
*Ha a férfi tudná, hogy mennyi bonyodalommal jár egy nemes élete, ha tehetné, valószínűleg már másnap azzá válna. De hacsak nem tervez rablást, ilyesmi nem fog megtörténni.
Ige, hogy Aleimord gyakran nem lát ki a munka alól, és mindenféle hazugságot terjesztenek a háza mögött, de aki ilyen környezetben nő fel, más életet nem tud elképzelni.
Mikor az idegen a feltételekről kezd kérdezősködni, hosszasan elgondolkozik, majd végül eszébe jut valami.*
- Ha hiszi ha nem, egy ilyen házat nem kis munka fenntartani. Van, hogy hatokon keresztül minden nap, reggeltől esetig csak az üzlettel foglalkozok ez elég fárasztó. Jól jönne valaki, aki segítene az egyszerűbb feladatokban.
*Teljesen bízik Ydriss képességeiben a szobamegmutatás ügyét tekintve, így minden figyelmét az állítólagos kereskedőnek szentelik.*
- Igen, nagyon valószínű.
*Ha a férfi tudná, hogy mennyi bonyodalommal jár egy nemes élete, ha tehetné, valószínűleg már másnap azzá válna. De hacsak nem tervez rablást, ilyesmi nem fog megtörténni.
Ige, hogy Aleimord gyakran nem lát ki a munka alól, és mindenféle hazugságot terjesztenek a háza mögött, de aki ilyen környezetben nő fel, más életet nem tud elképzelni.
Mikor az idegen a feltételekről kezd kérdezősködni, hosszasan elgondolkozik, majd végül eszébe jut valami.*
- Ha hiszi ha nem, egy ilyen házat nem kis munka fenntartani. Van, hogy hatokon keresztül minden nap, reggeltől esetig csak az üzlettel foglalkozok ez elég fárasztó. Jól jönne valaki, aki segítene az egyszerűbb feladatokban.
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-25 20:34:44
Üzenet elküldve: 2018-02-25 20:34:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Felvételi//
- Ugyan. Én köszönöm, hogy fogad.
*Ha minden igaz, ketten maradtak, illetve ha mégsem, akkor is most már áttértek Darenahr ügyére.
Miután elé tárja a kérését, látja a férfin, hogy nevetségesnek gondolja ezt az egészet.*
~Pont ezért fog kifolyni a markából a pénz. Túl biztos a dolgában, mindig így szokott ez lenni.~
- Áh, szóval maguk is azok! Nyilvánvalóan egy másik fajtáját űzik a mesterségnek, mint jómagam.
*És nyilván már a család egy jó régi tagja kezdte el kiépíteni az üzletet, akivel meg most beszél, csak megörökölte a pökhendiségével együtt.*
~Persze, két nemzedékkel később az én utódaim is így fognak élni abból, amiért én jártam le a lábam. Könnyű magas lóról beszélni, mikor csak felpakolták oda.~
- Mik volnának a feltételei?
*Kérdi, most már rátérve a tárgyra.*
- Ugyan. Én köszönöm, hogy fogad.
*Ha minden igaz, ketten maradtak, illetve ha mégsem, akkor is most már áttértek Darenahr ügyére.
Miután elé tárja a kérését, látja a férfin, hogy nevetségesnek gondolja ezt az egészet.*
~Pont ezért fog kifolyni a markából a pénz. Túl biztos a dolgában, mindig így szokott ez lenni.~
- Áh, szóval maguk is azok! Nyilvánvalóan egy másik fajtáját űzik a mesterségnek, mint jómagam.
*És nyilván már a család egy jó régi tagja kezdte el kiépíteni az üzletet, akivel meg most beszél, csak megörökölte a pökhendiségével együtt.*
~Persze, két nemzedékkel később az én utódaim is így fognak élni abból, amiért én jártam le a lábam. Könnyű magas lóról beszélni, mikor csak felpakolták oda.~
- Mik volnának a feltételei?
*Kérdi, most már rátérve a tárgyra.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-25 20:08:48
Üzenet elküldve: 2018-02-25 20:08:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Felvételi//
*Mikor látja, hogy Ydriss elteszi a papírt és össze is hajtja Aleimord úgy érzi, mint ha macskák karmolnák a bőrét.*
~Összehajtott. Egy szerződést... Erdeiek...~
- Ydriss!
*Szól a nőhöz, majd felmutatja a szerződés tökéletes másolatát.*
- Ezt is írja alá. És vigyázzon arra, amit adtam, ha elhagyja, vagy olvashatatlanná válik nem tudja bizonyítani, hogy ki kell fizetnem. Mi van, ha kiderül, hogy csak át akarom verni? Akkor hogyan hajtja fel rajtam a pénzt? Nem mintha ilyesmit terveznék.
*Szélesen elmosolyodik.
Ha át akarná verni erdei fajtársát, akkor ezt nem mondta volna el. A tündérrel is aláirtatja a másik papírt, legalábbis megpróbálja.*
- Ydriss, megmutathatná Vokattänak, hogy merre találja a szobákat, amíg mi az úrral tárgyalunk?
*Ezek után végre feláll a székből, és kezet fog az elég érdekes kinézetű férfival.*
~Miért engednek be ilyeneket a házamba?~
- Aleimord Sayqueves.
*Mutatkozik be formaiasan a kézrázás közben.*
- Ne haragudjon, hogy meg kellett váratnom.
*Meghallgatja a férfi kívánságát, és alig bírja ki, hogy ne nevesse el magát.*
~Mi vagyok én, fáradt utazók elszállásolója? Ez most viccel?~
*Morog magában egy kicsit, nem érti, hogy mégis minek nézik, de azért úgy dönt, mégis belemegy a játékba. Kíváncsi, hogy mi sül ki belőle.*
- A mi családunk is kereskedő, biztosan meg tudunk egyezni.
~Csak úgy tűnik, tehetségesebbek vagyunk a szakmában.~
*Elég nyíltan fejezi ki, hogy sokkal feljebbvalónak érzi magát az embertől, ha az akar valamit, akkor bizony elég jó ajánlatot kell majd tennie.*
*Mikor látja, hogy Ydriss elteszi a papírt és össze is hajtja Aleimord úgy érzi, mint ha macskák karmolnák a bőrét.*
~Összehajtott. Egy szerződést... Erdeiek...~
- Ydriss!
*Szól a nőhöz, majd felmutatja a szerződés tökéletes másolatát.*
- Ezt is írja alá. És vigyázzon arra, amit adtam, ha elhagyja, vagy olvashatatlanná válik nem tudja bizonyítani, hogy ki kell fizetnem. Mi van, ha kiderül, hogy csak át akarom verni? Akkor hogyan hajtja fel rajtam a pénzt? Nem mintha ilyesmit terveznék.
*Szélesen elmosolyodik.
Ha át akarná verni erdei fajtársát, akkor ezt nem mondta volna el. A tündérrel is aláirtatja a másik papírt, legalábbis megpróbálja.*
- Ydriss, megmutathatná Vokattänak, hogy merre találja a szobákat, amíg mi az úrral tárgyalunk?
*Ezek után végre feláll a székből, és kezet fog az elég érdekes kinézetű férfival.*
~Miért engednek be ilyeneket a házamba?~
- Aleimord Sayqueves.
*Mutatkozik be formaiasan a kézrázás közben.*
- Ne haragudjon, hogy meg kellett váratnom.
*Meghallgatja a férfi kívánságát, és alig bírja ki, hogy ne nevesse el magát.*
~Mi vagyok én, fáradt utazók elszállásolója? Ez most viccel?~
*Morog magában egy kicsit, nem érti, hogy mégis minek nézik, de azért úgy dönt, mégis belemegy a játékba. Kíváncsi, hogy mi sül ki belőle.*
- A mi családunk is kereskedő, biztosan meg tudunk egyezni.
~Csak úgy tűnik, tehetségesebbek vagyunk a szakmában.~
*Elég nyíltan fejezi ki, hogy sokkal feljebbvalónak érzi magát az embertől, ha az akar valamit, akkor bizony elég jó ajánlatot kell majd tennie.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-25 09:44:02
Üzenet elküldve: 2018-02-25 09:44:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Felvételi//
~Egy szerződés? El kell magam ide köteleznem?~ *Kis émelygés fogja el attól a gondolattól, hogy bármilyen papírt is aláírjon. Gyanakvással kell gondolni az ilyen dolgokra, hiszen könnyen pórul járhat. Épp ezért meglepetten veszi át a papírt és alaposan át tanulmányozza, hogy a háta mögött nem módosították-e az elhangzottakat. Nem sok írás van rajta, csak annyi hogy Aleimord Sayqueves alkalmazni kívánja Vokattä Lunderlont. Az alkimista kap kosztot és kvártélyt, továbbá biztosított számára minden lehetőség ami a munkájához kell. Cserébe a tündér alkímiai varázsitalokat kever a családtagoknak és a birtokon dolgozóknak.*
~Minél rövidebb annál jobb. Egy egyszerű levelet a későbbiekben nem lehet félre magyarázni majd a hatóságok előtt, ha esetleg arra kerülne a sor.~
*Aláírja a lapot ahol az ő nevének kell szerepelnie, majd beteszi azt a kabátja belső zsebébe.*
-Köszönöm a lehetőséget Sayqueves úr. *Kényelmetlen dolog, hogy folyamatosan égimeszelők veszik körül és fel kell rájuk nézni. Érzi hogy a nyaka el fog zsibbadni, ha tartani akarja itt mindenkivel a szemkontaktust.*
~Egy szerződés? El kell magam ide köteleznem?~ *Kis émelygés fogja el attól a gondolattól, hogy bármilyen papírt is aláírjon. Gyanakvással kell gondolni az ilyen dolgokra, hiszen könnyen pórul járhat. Épp ezért meglepetten veszi át a papírt és alaposan át tanulmányozza, hogy a háta mögött nem módosították-e az elhangzottakat. Nem sok írás van rajta, csak annyi hogy Aleimord Sayqueves alkalmazni kívánja Vokattä Lunderlont. Az alkimista kap kosztot és kvártélyt, továbbá biztosított számára minden lehetőség ami a munkájához kell. Cserébe a tündér alkímiai varázsitalokat kever a családtagoknak és a birtokon dolgozóknak.*
~Minél rövidebb annál jobb. Egy egyszerű levelet a későbbiekben nem lehet félre magyarázni majd a hatóságok előtt, ha esetleg arra kerülne a sor.~
*Aláírja a lapot ahol az ő nevének kell szerepelnie, majd beteszi azt a kabátja belső zsebébe.*
-Köszönöm a lehetőséget Sayqueves úr. *Kényelmetlen dolog, hogy folyamatosan égimeszelők veszik körül és fel kell rájuk nézni. Érzi hogy a nyaka el fog zsibbadni, ha tartani akarja itt mindenkivel a szemkontaktust.*
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-24 22:46:27
Üzenet elküldve: 2018-02-24 22:46:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Felvételi//
*Lassacskán meg is beszélik a dolgokat, a szerződések is előkerülnek, aminek Darenahr nagyon is örül. Jó lenne már végre az ő ugyére is rátérni, hogy tudja, húzza-e még itt az időt, vagy keressen magának egy másik gazdag nemeset. Nem ér rá egész nap, még a piacra is el akart látogatni, de ilyen tempóban ezt az ötletet el is vetheti.*
~Legalább a bor finom, és ingyen van.~
*Odaadja Ydrissnek és Vokának is a papírt, ebből pedig egyenesen következtet rá, hogy az elf nő is egy szolgáló. Azt hitte, valami rokon, hogy csak így rá volt bízva a ház.
Amint Aleimord és a tündér elintézte a saját dolgát, Darenahr feláll, és odamegy a nemeshez, hogy kicsit megsürgesse a dolgokat.*
- Akkor szeretnék én is bemutatkozni én is! *Kézfogásra nyújtja felé a kezét.* Darenahr Vemriss. Nyugatról érkezett kereskedő vagyok, és egy jó ideig Artheniorban kívánok maradni. Amiért itt vagyok önnél, az az lenne, hogy bár amim van, az közel sem nagy vagyon, valahol mégis tárolnom kell. Illetve magamat is el kell tennem valahova éjszakára. Reménykedtem benne, hogy valahogy meg tudok egyezni Önnel ezzel kapcsolatban. Természetesen nem ingyen kérném.
*Kissé meghajol a végén, hisz a nemesek ugyebár szeretik, ha fényezik a nevük, vagy éppenséggel elismerik nemlétező tekintélyüket, amit nagyrészt a semmittevéssel örököltek.*
*Lassacskán meg is beszélik a dolgokat, a szerződések is előkerülnek, aminek Darenahr nagyon is örül. Jó lenne már végre az ő ugyére is rátérni, hogy tudja, húzza-e még itt az időt, vagy keressen magának egy másik gazdag nemeset. Nem ér rá egész nap, még a piacra is el akart látogatni, de ilyen tempóban ezt az ötletet el is vetheti.*
~Legalább a bor finom, és ingyen van.~
*Odaadja Ydrissnek és Vokának is a papírt, ebből pedig egyenesen következtet rá, hogy az elf nő is egy szolgáló. Azt hitte, valami rokon, hogy csak így rá volt bízva a ház.
Amint Aleimord és a tündér elintézte a saját dolgát, Darenahr feláll, és odamegy a nemeshez, hogy kicsit megsürgesse a dolgokat.*
- Akkor szeretnék én is bemutatkozni én is! *Kézfogásra nyújtja felé a kezét.* Darenahr Vemriss. Nyugatról érkezett kereskedő vagyok, és egy jó ideig Artheniorban kívánok maradni. Amiért itt vagyok önnél, az az lenne, hogy bár amim van, az közel sem nagy vagyon, valahol mégis tárolnom kell. Illetve magamat is el kell tennem valahova éjszakára. Reménykedtem benne, hogy valahogy meg tudok egyezni Önnel ezzel kapcsolatban. Természetesen nem ingyen kérném.
*Kissé meghajol a végén, hisz a nemesek ugyebár szeretik, ha fényezik a nevük, vagy éppenséggel elismerik nemlétező tekintélyüket, amit nagyrészt a semmittevéssel örököltek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952