//Az út kezdete//
*Ránéz a szablyára, amit Denjaar mutat. Ő ugyan gyilokszerszámot ilyesmire nem használna, de végül is ha a társának nincsenek ilyen fenntartásai, akkor neki mindegy.*
- Nekem jó lesz.
*feleli. Ahogy a lapát ötlete elvetésre kerül, és a háló váltja fel, így szól.*
- Legyen! Bár, ha már egyszer lekényszerítetted a földre, ahol amúgy se annyira magabiztos, már beűzheted egy jó medvecsapdába.
*mutat rá, de nem erőlteti. Fagyott még a föld, tízszer olyan nehéz ásni. Ő azért előbb-utóbb biztos vesz magának egy ásót. Nem is érti, hogyan maradhatott ki, amikor ezeket az eszközöket beszerezte azzal a Baarcas nevű kalmárral.
A kérdésre megvakarja az üstökét.*
- Hát, nem igazán. Lándzsával úgy-ahogy csak találkoztam, ha a kezem ügyébe került. Lovasok ellen nagyon hasznos. De a hajítófegyverekkel nem vagyok valami jó. Majd gyakorlom az úton.
*feleli, némi bosszúsággal a hangjában. Hatázottan nem szeret nem érteni dolgokhoz.
Ahogy a nők kitárgyalására térnek vissza, az ő arcán is megjelenik az a kaján ragadozómosoly.*
- Igen, néha izgalmas látni, mit csinál egy nő, ha ő mondhatja meg, mi legyen. Van, aki attól vadul be igazán. És akkor valami hihetetlen izgalmasak tudnak lenni.
*Fejti ki saját véleményét. Persze ő se mondható egy Casanovának, de aki hozzá hasonló lelkesedéssel hajszolja a szoknyát, az olykor-olykor alá is férkőzik. Hol pénzért, hol mosolyért, vagy a kalandért.
Zsoldostársainak megadatott, hogy erővel is csillapítsák a vágyaikat, a "tisztes fosztogatás" szabályai szerint: vagyis ha beígért zsoldjuk részét képezte, hogy vihessék a legyőzöttől, amit akarnak. Mykael ebből kimaradt, mire ő harcos korba ért, a Fekete Hatosoknak már másfajta megbízásaik adódtak - kinn a mezőn, távol a falvaktól. Így azt se tudhatja, hogy ha lehetősége lett volna rá, megtette volna vagy sem, hogy egy lányt kényszerítsen. Sokak szemében az ilyesmi nyilvánvaló bűn, de ő zsoldosok között nevelkedett, neki más értékrend jutott. De legalább tisztes zsoldosok között, akik csak akkor vetemedtek ilyesmire, ha a szerződésük is megengedte. Így Mykaelnek se jutna eszébe például itt a városban berántani egy széplányt a sikátorba.
A kovácsműhelyről már sokat hallott, de nem fordult meg még benne. Talán úgy érezte, nem elég vagyonos még ahhoz, hogy másoktól megörökölt fegyvereit sajátra cserélje. De talán éppen ezért olyan kíváncsi is a helyre.
Olyannyira, hogy amikor belépnek, Yezát csak késve veszi észre, mert minden más jobban leköti a figyelmét. Mikor meglátja, végigméri, bár a medveprém eléggé takarja a lényeget.*
- Ejha!
*jegyzi meg elismerően és hosszabb biccentés és megnyerőnek szánt félmosoly kíséretében, de aztán tovább kezd nézelődni a kovácsműhelyben, elengedve tekintetével a vöröshajú szépséget. Egyrészt hosszú vándorút előtt nem érdemes elterelnie a figyelmét, másrészt Yezát láthatóan sokkal jobban érdekli Denjaar. Mykael nem irigy vagy féltékeny fajta, hagyja őket évődni egymással. Ha visszatérnek a vadonból, majd bepróbálkozik a nőnél. Ennek az ígérete benne volt a mosolyában, amikor Yezára nézett, és bár most már nem őt nézi, azért a szája szegletében ott bujkál még mindig.*
A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.28 17:22:48