Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-17 19:36:30
Üzenet elküldve: 2019-11-17 19:36:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*A nő megjegyzésére csupán egy sokatmondó vigyor jelenik meg az arcán.*
-HA vééletlenül megesne a dolog, ismerek olyan nőt, aki nem jön zavarba a látványtól, majd őt megkérem, hogy segítse vissza rám. Láttam, hogy milyen gyakorlottan végzi ezt a tevékenységet. *Megrázza egy kicsit a csípőjét, hogy tesztelje a nadrág tartását, egyelőre nincs vele probléma. Közben haladnak, lassan elhagyják a dokkoknál várakozó hajómonstumokat, amik a lemenő sugarak fényénél ringatóznak a kedélyes habokon, azok pedig gyengéden ringatják álomba a környéket. Ha sokáig nézné őket, talán még meg is babonázná a végtelen kékség, annyira, hogy kedve legyen útra is kelni, megismerni. Eztán érkezik a kérés a vörös irányából, ami érdemi beszélgetésre sarkallja és mozgásra bírja lagymatag agytekervényeit.*
-Kinek? Kinek nem. *Mosolyodik el sokatmondóan.* - Sokfajta ok létezhet rá, csalódott suhancok, rivális kereskedő társulások, esetleg politikai célzatú befolyás vagy megfélemlítése eszközének egyaránt el lehet képzelni. Ez a legfontosabb része az egésznek. *A politika és a számítás egyaránt fontos egy kereskedő életében, neki egyik sem fekszik, mind a kettőtől igyekszik távol tartani magát. *
-Még soha sem jártam hajón. *Hosszú percek elteltével válaszol csak, mikor már egészen közel járnak, mert nem igazán tudja, mit és hogyan adjon elő.*
-Apám is főleg tárgyalt, nem utazott, ha nem volt muszáj, azt is előszeretettel szárazföldön tette. *Mindig is úgy tartották, ezt neki is nem egyszer hangoztatta, hogy a tenger sokkal kiszámíthatatlanabb és veszélyesebb, mint a szárazföld. Azt pedig, hogy egy ilyen úszó szigetre száműzze magát, ahol bármilyen esemény megtörténhet, akár a legénység elégedetlensége nyomán, akár az arany vonzása miatt vagy csupán egy merényletnek is hamarabb lesz áldozata ott, önhatalmú, ahol a kapitány a törvény, jó esetben.*
-De nem zárkózom el tőle, mindig is szerettem a tenger nyugtató hangját, a matrózok mindig azt mondták, csupán azért mert még nem jártam rajta. *Nevet fel kényszeredetten. Ekkor már kint járnak a sziklákon, lassan felérnek a toronyhoz, de talán nem feltétlen kellene ahhoz nagyon közel letelepedni.*
-Itt jó lesz? *Áll meg egy pillanatra nem túlságosan kinn a szirt szélén, mert nem kockáztatná, hogy az egyik elkóborolt széllökés megfossza őket valamelyik pokrócuktól.*
-Lehet, hogy inkább még a fáknál kéne letelepednünk? *Jut eszébe, hogy esetleg azok a gyanús felhő csoportosulások még gondokat okozhatnak, talán azóta az este óta lett ennyire óvatos.*
*A nő megjegyzésére csupán egy sokatmondó vigyor jelenik meg az arcán.*
-HA vééletlenül megesne a dolog, ismerek olyan nőt, aki nem jön zavarba a látványtól, majd őt megkérem, hogy segítse vissza rám. Láttam, hogy milyen gyakorlottan végzi ezt a tevékenységet. *Megrázza egy kicsit a csípőjét, hogy tesztelje a nadrág tartását, egyelőre nincs vele probléma. Közben haladnak, lassan elhagyják a dokkoknál várakozó hajómonstumokat, amik a lemenő sugarak fényénél ringatóznak a kedélyes habokon, azok pedig gyengéden ringatják álomba a környéket. Ha sokáig nézné őket, talán még meg is babonázná a végtelen kékség, annyira, hogy kedve legyen útra is kelni, megismerni. Eztán érkezik a kérés a vörös irányából, ami érdemi beszélgetésre sarkallja és mozgásra bírja lagymatag agytekervényeit.*
-Kinek? Kinek nem. *Mosolyodik el sokatmondóan.* - Sokfajta ok létezhet rá, csalódott suhancok, rivális kereskedő társulások, esetleg politikai célzatú befolyás vagy megfélemlítése eszközének egyaránt el lehet képzelni. Ez a legfontosabb része az egésznek. *A politika és a számítás egyaránt fontos egy kereskedő életében, neki egyik sem fekszik, mind a kettőtől igyekszik távol tartani magát. *
-Még soha sem jártam hajón. *Hosszú percek elteltével válaszol csak, mikor már egészen közel járnak, mert nem igazán tudja, mit és hogyan adjon elő.*
-Apám is főleg tárgyalt, nem utazott, ha nem volt muszáj, azt is előszeretettel szárazföldön tette. *Mindig is úgy tartották, ezt neki is nem egyszer hangoztatta, hogy a tenger sokkal kiszámíthatatlanabb és veszélyesebb, mint a szárazföld. Azt pedig, hogy egy ilyen úszó szigetre száműzze magát, ahol bármilyen esemény megtörténhet, akár a legénység elégedetlensége nyomán, akár az arany vonzása miatt vagy csupán egy merényletnek is hamarabb lesz áldozata ott, önhatalmú, ahol a kapitány a törvény, jó esetben.*
-De nem zárkózom el tőle, mindig is szerettem a tenger nyugtató hangját, a matrózok mindig azt mondták, csupán azért mert még nem jártam rajta. *Nevet fel kényszeredetten. Ekkor már kint járnak a sziklákon, lassan felérnek a toronyhoz, de talán nem feltétlen kellene ahhoz nagyon közel letelepedni.*
-Itt jó lesz? *Áll meg egy pillanatra nem túlságosan kinn a szirt szélén, mert nem kockáztatná, hogy az egyik elkóborolt széllökés megfossza őket valamelyik pokrócuktól.*
-Lehet, hogy inkább még a fáknál kéne letelepednünk? *Jut eszébe, hogy esetleg azok a gyanús felhő csoportosulások még gondokat okozhatnak, talán azóta az este óta lett ennyire óvatos.*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-10-13 19:41:11
Üzenet elküldve: 2019-10-13 19:41:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zárás//
*Mintha ez az önismereti tanmese idézte volna meg, Yeza meglát valamit a viharos tengeren. Nem tudja teljesen jól kivenni az esőfüggönyön át, de csak arra tud gondolni, hogy az a hajó az. A nyílt víz felé meredve áll néhány szívdobbanásig. Nem is érzi, hogy a fal mellől eltávolodva máris bőrig ázik. Csorog a víz a rőt tincseken, de nem érdekli.*
- Most mennem kell *közli mindenféle magyarázkodás nélkül a csuhás férfival és már indul is. Igyekszik, de azért óvatos, nehogy megcsússzon a köveken. Ironikus lenne, ha most szegné nyakát ilyen balesetben. A Dokkok felé veszi az irányt. Ott akar lenni, ha befut az a hajó. Mindenképp ott akar lenni.*
//Zárás//
*Mintha ez az önismereti tanmese idézte volna meg, Yeza meglát valamit a viharos tengeren. Nem tudja teljesen jól kivenni az esőfüggönyön át, de csak arra tud gondolni, hogy az a hajó az. A nyílt víz felé meredve áll néhány szívdobbanásig. Nem is érzi, hogy a fal mellől eltávolodva máris bőrig ázik. Csorog a víz a rőt tincseken, de nem érdekli.*
- Most mennem kell *közli mindenféle magyarázkodás nélkül a csuhás férfival és már indul is. Igyekszik, de azért óvatos, nehogy megcsússzon a köveken. Ironikus lenne, ha most szegné nyakát ilyen balesetben. A Dokkok felé veszi az irányt. Ott akar lenni, ha befut az a hajó. Mindenképp ott akar lenni.*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-10-12 21:16:43
Üzenet elküldve: 2019-10-12 21:16:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
* A bónusz arany meghozza a kívánt hatást, mert az árus készséggel segít neki felvenni a kampót. Még ellenőrzi is, hogy elég jól tart-e. A folyamat végeztével a zsebébe csúsztatja a szakállgyűrűket és egy köszönés után tovább áll. A világító torony felé veszi az irányt. Ezzel kicsit hátra hagyja a kikötő zsivaját. Keres egy magasabb sziklát és a tetejéről szét néz. Időközben madara is csatlakozik hozzá. A magaslaton állva nézelődik egy darabig. Élvezi, ahogy a sós víz simogatja az arcát. A tenger békésen hullámzik alatta. ~ Talán ki kéne próbálnom ezt az új kampót. Gyakoroljunk egy kicsit!~ Lesétál a partra és előveszi a kardját. Képzeletbeli ellenfelére támad és közben próbál néhány új technikát belecsempészni a mozdulataiba. A keze új lehetőségeket nyit meg előtte. Védekezésben és támadásban egyaránt hasznosnak tűnik. Igaz, hogy nem pótolhat egy rendes kezet, de legalább olyan halálos tud lenni. Egészen sokáig gyakorol, majd miután kellemesen elfáradt vissza indul a kikötő felé.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-10-11 10:32:28
Üzenet elküldve: 2019-10-11 10:32:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa//
-Ühm.
*Bátyja unszolására ő is enni kezd. Sosem értette azokat a kis udvari lánykákat, akikről pletykákat hallhatott legfeljebb, hogy nem is esznek, hogy minél vékonyabbak legyenek. ~De akkor hogy a fenébe védik meg magukat? Hogy segítenek a férfiaknak bármiben is? Nem értem.~ Fejét csóválja, miközben ezekre gondol, majd tovább falatozik. Persze talán nem úgy, mint Orm, de azért igyekszik erejénél maradni, amiből a konyhai meló jócskán kivesz.*
-Nem hiszem. Tudom, hogy nem, bátyó.
*Mondja kedves mosollyal az arcán, és némi büszkeséggel.*
-Jóvanna. hagyjá' már!
*Böki oda, majd kissé durcásan eszik tovább, csak úgy, ahogy a lányok szoktak. Semmi komoly. Egészen addig, míg el nem fogy a kis elemózsia, amit úgy hozott magával.*
-Ez jól hangzik! Bár azt sem tudjuk merre van az a hely.
*Gondolkodóba esik, hisz nem tudja, hogy hogy találnak majd oda el.*
-Talán meg kéne kérdeznünk valakit. Hmm.
*Azzal feláll, kicsit megigazítja a ruháját, majd Ormtól függően elindul, ha ő is. Illetve ha marad, úgy persze megvárja, hogy mit szeretne a másik.*
-Ühm.
*Bátyja unszolására ő is enni kezd. Sosem értette azokat a kis udvari lánykákat, akikről pletykákat hallhatott legfeljebb, hogy nem is esznek, hogy minél vékonyabbak legyenek. ~De akkor hogy a fenébe védik meg magukat? Hogy segítenek a férfiaknak bármiben is? Nem értem.~ Fejét csóválja, miközben ezekre gondol, majd tovább falatozik. Persze talán nem úgy, mint Orm, de azért igyekszik erejénél maradni, amiből a konyhai meló jócskán kivesz.*
-Nem hiszem. Tudom, hogy nem, bátyó.
*Mondja kedves mosollyal az arcán, és némi büszkeséggel.*
-Jóvanna. hagyjá' már!
*Böki oda, majd kissé durcásan eszik tovább, csak úgy, ahogy a lányok szoktak. Semmi komoly. Egészen addig, míg el nem fogy a kis elemózsia, amit úgy hozott magával.*
-Ez jól hangzik! Bár azt sem tudjuk merre van az a hely.
*Gondolkodóba esik, hisz nem tudja, hogy hogy találnak majd oda el.*
-Talán meg kéne kérdeznünk valakit. Hmm.
*Azzal feláll, kicsit megigazítja a ruháját, majd Ormtól függően elindul, ha ő is. Illetve ha marad, úgy persze megvárja, hogy mit szeretne a másik.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-10-10 19:06:17
Üzenet elküldve: 2019-10-10 19:06:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa//
*Ő ilyesmire aztán végképp gondolni se szeretne, hogy milyen lehet egy olyan bárkát nap, mint nap ellavírozni a szeszélyes hullámok felett. Neki meg aztán nem kell kétszer mondani, hogy egyen, meg kínálgatni a kaját hosszú percekig, ő most éhes és zabálni fog, persze, azért próbálja türtőztetni magát és a harmadát, főleg a húsnak, meghagyni a húgának is.*
-Ez a tied. Egyél, neked is erősödnöd kell. *Mert itt sem engedhetik meg maguknak azt a könnyelműséget, hogy nem esznek rendesen és legyengülnek. Most talán még inkább szükség van a betevő zsíros falatokra, hogy bírják a munkát, főleg ő, bár kétsége sincs a felől, hogy a lányt is rendesen megdolgoztatják azok a semmirekellők. Gyldwa nyelvöltésére csak felhorkan, mintha nevetne, de a fél kenyér máris kirepül a fű közé. Aztán mindjárt tovaszáll ez a felhőtlen zabálás, mikor a lány az erejét meg a képességeit firtatja. Csak felszökik benne a férfi.*
-Há meg még mit nem! Azt hiszed, mert egy ilyen helyre jöttünk, elpuhultam a sok töketlentől? *Veri az öklével meg a mellkasát.*
-Inkább egyél, ne bosszants! *Inti oda a lányt is maga mellé.*
-Nem vagy gyerek, de még felnőtt se! Ne legyé úgy eltelve magaddal vakarcs. Ülj le! Oszt tömd a gyomrodat te is.*Mások előtt ilyet persze nem mondani a lányról, mert tudja, hogy a határozott fellépés és a tisztelet fontos az ilyen népekkel szemben, mert ha a gyengébbik arcodat mutatod, arra mindjárt ugranak. Közben hallgatja Gyldwa beszámolóját és hümmög nagyokat.*
-Azt egyék csak ők meg. *Utal a rossz fajta húsra. Aztán látja, hogy a lány valamiért úgy fellelkesült, bár az okát nem igazán érti, mert eddig mindig ő volt a nagyobb étkű és úgy sejti, ezt azóta se változott jelentősen. Annak viszont örül, hogy egyetért vele.*
-Akkor eszünk! De jót! Nem mintha ez nem lenne az… *Nem akarja úgy feltüntetni a dolgot, mintha ezért az ételért hálátlanabb lenne. Csak furdalja az oldalát a kíváncsiság.*
*Ő ilyesmire aztán végképp gondolni se szeretne, hogy milyen lehet egy olyan bárkát nap, mint nap ellavírozni a szeszélyes hullámok felett. Neki meg aztán nem kell kétszer mondani, hogy egyen, meg kínálgatni a kaját hosszú percekig, ő most éhes és zabálni fog, persze, azért próbálja türtőztetni magát és a harmadát, főleg a húsnak, meghagyni a húgának is.*
-Ez a tied. Egyél, neked is erősödnöd kell. *Mert itt sem engedhetik meg maguknak azt a könnyelműséget, hogy nem esznek rendesen és legyengülnek. Most talán még inkább szükség van a betevő zsíros falatokra, hogy bírják a munkát, főleg ő, bár kétsége sincs a felől, hogy a lányt is rendesen megdolgoztatják azok a semmirekellők. Gyldwa nyelvöltésére csak felhorkan, mintha nevetne, de a fél kenyér máris kirepül a fű közé. Aztán mindjárt tovaszáll ez a felhőtlen zabálás, mikor a lány az erejét meg a képességeit firtatja. Csak felszökik benne a férfi.*
-Há meg még mit nem! Azt hiszed, mert egy ilyen helyre jöttünk, elpuhultam a sok töketlentől? *Veri az öklével meg a mellkasát.*
-Inkább egyél, ne bosszants! *Inti oda a lányt is maga mellé.*
-Nem vagy gyerek, de még felnőtt se! Ne legyé úgy eltelve magaddal vakarcs. Ülj le! Oszt tömd a gyomrodat te is.*Mások előtt ilyet persze nem mondani a lányról, mert tudja, hogy a határozott fellépés és a tisztelet fontos az ilyen népekkel szemben, mert ha a gyengébbik arcodat mutatod, arra mindjárt ugranak. Közben hallgatja Gyldwa beszámolóját és hümmög nagyokat.*
-Azt egyék csak ők meg. *Utal a rossz fajta húsra. Aztán látja, hogy a lány valamiért úgy fellelkesült, bár az okát nem igazán érti, mert eddig mindig ő volt a nagyobb étkű és úgy sejti, ezt azóta se változott jelentősen. Annak viszont örül, hogy egyetért vele.*
-Akkor eszünk! De jót! Nem mintha ez nem lenne az… *Nem akarja úgy feltüntetni a dolgot, mintha ezért az ételért hálátlanabb lenne. Csak furdalja az oldalát a kíváncsiság.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-10-10 09:11:01
Üzenet elküldve: 2019-10-10 09:11:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa//
-De. De mind túléltük, nem igaz? És gondolj bele, aki nap mint nap oda-vissza járja ezeket az utakat.
*Bár azért itt ő is érzi, hogy kicsit felfordul a gyomra, és elfogja az a bizonyos rossz érzés, hogy arra gondol, minden egyes nap hajókázni kéne a vízen.*
-Van itt egy kis finomság. Egyél csak.
*Mondja kedvesen, mosolyogva.*
-Igen, valóban. Tényleg otthonosabb. És messzebb is van a víz, de vannak erdők. Tudom, hogy nem nyárson van.
*Nyújtja ki a nyelvét gúnyosan.*
-De az én nagy és erős bátyómnak nem jelenthet gondot levadászni egyet, nem igaz? Csak nem fog ki rajtad egy vadkaaan.
*Ezt picit még gúnyosabban mondja, hisz tudja, hogy erre nehezen található jó válasz úgy, hogy ne hozza szégyenbe magát Orm.*
-Gondoltam jól esne neked. És már nem vagyok gyerek!
*Határozottan zeng a hangja egy nőhöz képest, bár tudja, hogy valószínűleg süket fülekre talál a mondat. A fiatalabb testvérek már csak ilyenek.*
-Hát mindenfélét. Főleg ami olcsó. Krumplit meg tésztát. Leveseket, mert azt lehet jó nagy kondérba' főzni, és jut mindenkinek. Hús nem sok van, az se jó fajta.
*Fanyalodik el sajnálkozóan, mert tudja, hogy talán ha nem is nehezebb, de fizikailag sokkal megterhelőbb az a munka, amit Orm végez, és örülne, ha több ennivalót tudna neki adni, de sajnos csak ennyire futja ezen a konyhán. ~Talán ideje változtatni.~*
-Igen, szeretnék majd elmenni oda is, de előbb nézzünk utána annak a tengeri szörnynek!
*Mondja, miközben kezét ökölbe szorítva lóbálja a levegőben, mintha kész lenne egy nagy terv.*
-Ezek meg pukkadjanak meg itt! Még egy fedőt se akartak adni két rendes munkásnak.
-De. De mind túléltük, nem igaz? És gondolj bele, aki nap mint nap oda-vissza járja ezeket az utakat.
*Bár azért itt ő is érzi, hogy kicsit felfordul a gyomra, és elfogja az a bizonyos rossz érzés, hogy arra gondol, minden egyes nap hajókázni kéne a vízen.*
-Van itt egy kis finomság. Egyél csak.
*Mondja kedvesen, mosolyogva.*
-Igen, valóban. Tényleg otthonosabb. És messzebb is van a víz, de vannak erdők. Tudom, hogy nem nyárson van.
*Nyújtja ki a nyelvét gúnyosan.*
-De az én nagy és erős bátyómnak nem jelenthet gondot levadászni egyet, nem igaz? Csak nem fog ki rajtad egy vadkaaan.
*Ezt picit még gúnyosabban mondja, hisz tudja, hogy erre nehezen található jó válasz úgy, hogy ne hozza szégyenbe magát Orm.*
-Gondoltam jól esne neked. És már nem vagyok gyerek!
*Határozottan zeng a hangja egy nőhöz képest, bár tudja, hogy valószínűleg süket fülekre talál a mondat. A fiatalabb testvérek már csak ilyenek.*
-Hát mindenfélét. Főleg ami olcsó. Krumplit meg tésztát. Leveseket, mert azt lehet jó nagy kondérba' főzni, és jut mindenkinek. Hús nem sok van, az se jó fajta.
*Fanyalodik el sajnálkozóan, mert tudja, hogy talán ha nem is nehezebb, de fizikailag sokkal megterhelőbb az a munka, amit Orm végez, és örülne, ha több ennivalót tudna neki adni, de sajnos csak ennyire futja ezen a konyhán. ~Talán ideje változtatni.~*
-Igen, szeretnék majd elmenni oda is, de előbb nézzünk utána annak a tengeri szörnynek!
*Mondja, miközben kezét ökölbe szorítva lóbálja a levegőben, mintha kész lenne egy nagy terv.*
-Ezek meg pukkadjanak meg itt! Még egy fedőt se akartak adni két rendes munkásnak.
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-10-09 12:39:50
Üzenet elküldve: 2019-10-09 12:39:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa//
*Nem igazán tetszik neki, hogy a lány ilyen könnyedén veszi a szirt szélén való lengedezést, fel is emeli egy kicsit a karját, ha esetleg a szél meg akarná taszajtani azt, oda tudjon kapni és visszarántani a fűbe.
~Még nézni is rossz, amit csinál, ha meg lezúg még én lennék a felelős az egészért, hogy mér engedtem ilyen veszélyes helyekre felmászni? ~*
-Még hogy nem csinál semmit! Cöh! *Fonja karba a kezeit.*
-Hát nem azon hánykolódtunk és nem az dobált minket, mint a veszedelem? *Hogy is felejthetné el azokat a napokat, mély nyomot hagytak benne. ~És még ott van a hazaút, de azt inkább a hegyeken át tesszük meg. Ilyen tákolmányra én többet nem szállok fel! ~*
-Hát mutassad akkor mid van! *Nyúl a kosárért, és ha nem csap rá a lány a kezére ki is markol néhány szelet kenyérre.*
-Otthonosabbnak néz ki, mint itt. *Viszi a tekintetét arra, amerre a lány mutat, de nem sokkal lelkesebben felel most sem.*
-Ozt azt hittem már megtanultad, hogy a vadkan nem nyársastul rohangászik az erdőben. *Nevet fel, úgy, hogy az imént a képébe betolt kenyér csak úgy hullik alá a fű közé.*
-Éheztetni akarsz vagy eszünk is ma? Bámészkodni még lesz időd. *Jelenti ki, majd kikapja az egész kosarat és odébb megy, hogy ledobva magát a talajra nagyobb kotorászásba kezdjen, feltárva a többi dolgot, amit még rejt.*
-Rumot? Azt meg minek? Neked ez még nem való, ez férfi ital, abból meg azt keveset látni errefelé. Talán ezek itt nem is bírják. *Nézegeti az üveget, majd félrerakja a fűbe.*
-Azt miket főztök? *Már csorog a nyála, azért is kellett az a kenyér, hogy legyen mivel felitatni. Látja, hogy a húga nagyon nézegeti azt a részt, amit az imént neki is mutogatott.*
-El akarsz oda is menni? *Hiszen végül is azért vannak itt, hogy mindent lássanak. Megszenvedtek érte.*
-Te! Azt a tengeriszörnyeteget, amit a fajtárs említett, nem akarod e megkóstolni? *Hozakodik elő vele, hiszen neki meg már csak hatok óta ezen kattog az agya.*
*Nem igazán tetszik neki, hogy a lány ilyen könnyedén veszi a szirt szélén való lengedezést, fel is emeli egy kicsit a karját, ha esetleg a szél meg akarná taszajtani azt, oda tudjon kapni és visszarántani a fűbe.
~Még nézni is rossz, amit csinál, ha meg lezúg még én lennék a felelős az egészért, hogy mér engedtem ilyen veszélyes helyekre felmászni? ~*
-Még hogy nem csinál semmit! Cöh! *Fonja karba a kezeit.*
-Hát nem azon hánykolódtunk és nem az dobált minket, mint a veszedelem? *Hogy is felejthetné el azokat a napokat, mély nyomot hagytak benne. ~És még ott van a hazaút, de azt inkább a hegyeken át tesszük meg. Ilyen tákolmányra én többet nem szállok fel! ~*
-Hát mutassad akkor mid van! *Nyúl a kosárért, és ha nem csap rá a lány a kezére ki is markol néhány szelet kenyérre.*
-Otthonosabbnak néz ki, mint itt. *Viszi a tekintetét arra, amerre a lány mutat, de nem sokkal lelkesebben felel most sem.*
-Ozt azt hittem már megtanultad, hogy a vadkan nem nyársastul rohangászik az erdőben. *Nevet fel, úgy, hogy az imént a képébe betolt kenyér csak úgy hullik alá a fű közé.*
-Éheztetni akarsz vagy eszünk is ma? Bámészkodni még lesz időd. *Jelenti ki, majd kikapja az egész kosarat és odébb megy, hogy ledobva magát a talajra nagyobb kotorászásba kezdjen, feltárva a többi dolgot, amit még rejt.*
-Rumot? Azt meg minek? Neked ez még nem való, ez férfi ital, abból meg azt keveset látni errefelé. Talán ezek itt nem is bírják. *Nézegeti az üveget, majd félrerakja a fűbe.*
-Azt miket főztök? *Már csorog a nyála, azért is kellett az a kenyér, hogy legyen mivel felitatni. Látja, hogy a húga nagyon nézegeti azt a részt, amit az imént neki is mutogatott.*
-El akarsz oda is menni? *Hiszen végül is azért vannak itt, hogy mindent lássanak. Megszenvedtek érte.*
-Te! Azt a tengeriszörnyeteget, amit a fajtárs említett, nem akarod e megkóstolni? *Hozakodik elő vele, hiszen neki meg már csak hatok óta ezen kattog az agya.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-10-09 08:55:39
Üzenet elküldve: 2019-10-09 08:55:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa//
*Bár nehéz a konyhai meló, de becsülettel csinálja végig nap mint nap. Orm hamar megérkezik, s a szokásos mogorvaságba bújtatott aggódással viseltetik Gyldwa iránt. Nem sértődik meg, sosem tette igazából, hisz ismeri már némileg. Ilyen a stílusa.*
-Nem ragad ez el. Nem csinál ez semmit, csak van. Libeg oda,libeg oda. Fújja a szél, oszt ennyi.
*Vállat von, majd a kajára terelődik a szó.*
-Persze, én csináltam! Hagynak ezek főzni, mert lusták ott állni a tűz mellett. Inkább csak üldögélnek, meg csacsognak. Furcsa asszonyok azok. Nem olyanok, mint otthon. Letörne a kezük, ha dolgozni is kéne valamit.
*Köp ki a korlátról teljesen nőiesen.*
-Kis hús is van benne, meg kenyér. Alma, ilyesmik. Meg tudtam elhozni egy fél üveg rumot! Ha kéred...
*Nyújtja felé vigyorogva.*
-Nézd csak bátyó! Ott ni! Látod? Az valami városnak tűnik. Meg van ott egy nagy erdő is. Ott biztos nincs ilyen bűz, meg mocsok. Talán egy igazi vadkant is foghatnánk. Egy nyársa húzott vadkan...
*Szinte a nyála is csorog, ahogy elképzeli. Talán nem ilyennek képzelte a városi életet, persze nem is tudhatja, hogy ez csak a kikötői rész, nem Arthenior, vagy ilyesmi, így most kissé rosszul érzi magát, hogy ezért jöttek ide. De most csak ez a kilátás is elég, hogy újabb reményekkel töltse fel a lelkét.*
*Bár nehéz a konyhai meló, de becsülettel csinálja végig nap mint nap. Orm hamar megérkezik, s a szokásos mogorvaságba bújtatott aggódással viseltetik Gyldwa iránt. Nem sértődik meg, sosem tette igazából, hisz ismeri már némileg. Ilyen a stílusa.*
-Nem ragad ez el. Nem csinál ez semmit, csak van. Libeg oda,libeg oda. Fújja a szél, oszt ennyi.
*Vállat von, majd a kajára terelődik a szó.*
-Persze, én csináltam! Hagynak ezek főzni, mert lusták ott állni a tűz mellett. Inkább csak üldögélnek, meg csacsognak. Furcsa asszonyok azok. Nem olyanok, mint otthon. Letörne a kezük, ha dolgozni is kéne valamit.
*Köp ki a korlátról teljesen nőiesen.*
-Kis hús is van benne, meg kenyér. Alma, ilyesmik. Meg tudtam elhozni egy fél üveg rumot! Ha kéred...
*Nyújtja felé vigyorogva.*
-Nézd csak bátyó! Ott ni! Látod? Az valami városnak tűnik. Meg van ott egy nagy erdő is. Ott biztos nincs ilyen bűz, meg mocsok. Talán egy igazi vadkant is foghatnánk. Egy nyársa húzott vadkan...
*Szinte a nyála is csorog, ahogy elképzeli. Talán nem ilyennek képzelte a városi életet, persze nem is tudhatja, hogy ez csak a kikötői rész, nem Arthenior, vagy ilyesmi, így most kissé rosszul érzi magát, hogy ezért jöttek ide. De most csak ez a kilátás is elég, hogy újabb reményekkel töltse fel a lelkét.*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-10-08 19:41:36
Üzenet elküldve: 2019-10-08 19:41:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa//
*A húga megjegyzésén, amit még jókedvűen odavet neki, azért morog egy sort, nem igazán érti, hogy van még kedve viccelődni, miután annyiszor az orrára csapták az ajtót előtte.
~Javíthatatlan. A végén még a derűlátása fogja a sírba vinni. Meg engemet is. ~ Aztán még megüti néhányszor a csizmájával a mellette lévő ládát, ami Gyldwától elválasztja, jelezvén, hogy aludjon már végre és őt is hagyja békén.*
-No, Jóccakát! *Morogja még maga elé.*
//Napváltás//
*Reggel elég nyűgösen ébred, hiszen fedél volt a fejük fölött, de a padlótól már elszokott a háta, így csak megmozgatja az izmait, mielőtt kiteszik a lábukat az utcára.
~Ez a lány ki akar csinálni. ~ Ropogtatja meg a nyakát, mint egy vén aggastyán. Aztán nem kell sokat keresgélni, hogy hőn szeretett húga összehozza a munkát ővelük. Az előtte való estéből kiindulva nem gondolta, hogy ilyen hamar dűlőre fog jutni a munkakeresés terén, de a lány elég talpraesettnek bizonyul, a kikötői pereputty meg elég rászorultnak.*
-A konyhán? Mer azt hiszed, hogy majd fogják hagyni, hogy a zsírosbödön közelébe menjél? *Csóválja a fejét, de hát ez van, ezt kell neki is szeretni. Őszinte bevallása szerint, még örül is, hogy csak vissza nem pofázó dobozokat kell majd cipelnie. Ez a neki való munka.*
//Három hat múlva//
*Már napok óta rágja a fülét Gyldwa, hogy végre sétáljanak ki ahhoz a furcsa toronyhoz, amiből egyfolytában csak világítanak. Nem sok értelmét látta már akkor sem, hogy a kikötő szélére építették, úgy vélte csupán valami szokás lehet vagy hóbort, amit egy nagy kupac arannyal rendelkező uraság kedvel.*
-Aszongya csinál kaját nekem, biztos a konyháról hozott valami finomat. *Mozgatja meg a vállait, mert a mai nap különösen nehéz ládákat kellett emelgetnie, még hevederrel is meggyűlt az egyikkel a baja. A többiekre meg úgy kellett aztán ráförmednie, hogy ne őt használják igáslónak.
~Azok a mihasznák, csak henyélni tudnak meg naphosszat piálni! Már fél napkor szinte a lábukon is alig állnak meg egyenesen! ~ Veregeti meg a pofája oldalát, hogy valamilyen normális képet virítson, mert az este megint rosszul aludt, mint az elmúlt hetek többségében.
Amint viszont megpillantja a sziklafal széléhez érve a végtelen és haragos tengert, valami furcsa érzés kezdi megint hatalmába venni. Nem igazán szeret ilyen közel lenni ehhez a nyers erővel rendelkező teremtményhez. Majd elfordítja a fejét és végre szembe találja magát a lánnyal.*
-Ezt akartad? Azt majd felmászik és beránt, akkor meg mi lesz? *Állítgatja a kezével a pofázmányát gondterhelten, miközben néz lefelé.*
-Jó lesz itt biztosan? *Majd meglátja a húga kezében a kosarat és minden aggodalma elszáll.*
-Ne vacakoljunk akkor! Farkas éhes vagyok mit hoztál? Ehető? Te csináltad? Engedték vagy még mindig csak mosogatsz? *Kérdezősködik, ugyanis ő mostanában elég későn ér be a raktárba, akkor már nincs szíve felkelteni a lányt, az meg reggel már korán elmegy a dolgára.
~Ha a ladik befut, nincs mit tenni, menni kell kirakodni. ~ Jut eszébe, amit neki is mondtak, persze szívesen rávágná, hogy akkor pakolássza ő azt a hajót kifelé, de megfogadta, hogy segíteni fog a lánynak boldogulni. Szégyen lenne, ha miatta kéne hazabandukolniuk üres kézzel.*
*A húga megjegyzésén, amit még jókedvűen odavet neki, azért morog egy sort, nem igazán érti, hogy van még kedve viccelődni, miután annyiszor az orrára csapták az ajtót előtte.
~Javíthatatlan. A végén még a derűlátása fogja a sírba vinni. Meg engemet is. ~ Aztán még megüti néhányszor a csizmájával a mellette lévő ládát, ami Gyldwától elválasztja, jelezvén, hogy aludjon már végre és őt is hagyja békén.*
-No, Jóccakát! *Morogja még maga elé.*
//Napváltás//
*Reggel elég nyűgösen ébred, hiszen fedél volt a fejük fölött, de a padlótól már elszokott a háta, így csak megmozgatja az izmait, mielőtt kiteszik a lábukat az utcára.
~Ez a lány ki akar csinálni. ~ Ropogtatja meg a nyakát, mint egy vén aggastyán. Aztán nem kell sokat keresgélni, hogy hőn szeretett húga összehozza a munkát ővelük. Az előtte való estéből kiindulva nem gondolta, hogy ilyen hamar dűlőre fog jutni a munkakeresés terén, de a lány elég talpraesettnek bizonyul, a kikötői pereputty meg elég rászorultnak.*
-A konyhán? Mer azt hiszed, hogy majd fogják hagyni, hogy a zsírosbödön közelébe menjél? *Csóválja a fejét, de hát ez van, ezt kell neki is szeretni. Őszinte bevallása szerint, még örül is, hogy csak vissza nem pofázó dobozokat kell majd cipelnie. Ez a neki való munka.*
//Három hat múlva//
*Már napok óta rágja a fülét Gyldwa, hogy végre sétáljanak ki ahhoz a furcsa toronyhoz, amiből egyfolytában csak világítanak. Nem sok értelmét látta már akkor sem, hogy a kikötő szélére építették, úgy vélte csupán valami szokás lehet vagy hóbort, amit egy nagy kupac arannyal rendelkező uraság kedvel.*
-Aszongya csinál kaját nekem, biztos a konyháról hozott valami finomat. *Mozgatja meg a vállait, mert a mai nap különösen nehéz ládákat kellett emelgetnie, még hevederrel is meggyűlt az egyikkel a baja. A többiekre meg úgy kellett aztán ráförmednie, hogy ne őt használják igáslónak.
~Azok a mihasznák, csak henyélni tudnak meg naphosszat piálni! Már fél napkor szinte a lábukon is alig állnak meg egyenesen! ~ Veregeti meg a pofája oldalát, hogy valamilyen normális képet virítson, mert az este megint rosszul aludt, mint az elmúlt hetek többségében.
Amint viszont megpillantja a sziklafal széléhez érve a végtelen és haragos tengert, valami furcsa érzés kezdi megint hatalmába venni. Nem igazán szeret ilyen közel lenni ehhez a nyers erővel rendelkező teremtményhez. Majd elfordítja a fejét és végre szembe találja magát a lánnyal.*
-Ezt akartad? Azt majd felmászik és beránt, akkor meg mi lesz? *Állítgatja a kezével a pofázmányát gondterhelten, miközben néz lefelé.*
-Jó lesz itt biztosan? *Majd meglátja a húga kezében a kosarat és minden aggodalma elszáll.*
-Ne vacakoljunk akkor! Farkas éhes vagyok mit hoztál? Ehető? Te csináltad? Engedték vagy még mindig csak mosogatsz? *Kérdezősködik, ugyanis ő mostanában elég későn ér be a raktárba, akkor már nincs szíve felkelteni a lányt, az meg reggel már korán elmegy a dolgára.
~Ha a ladik befut, nincs mit tenni, menni kell kirakodni. ~ Jut eszébe, amit neki is mondtak, persze szívesen rávágná, hogy akkor pakolássza ő azt a hajót kifelé, de megfogadta, hogy segíteni fog a lánynak boldogulni. Szégyen lenne, ha miatta kéne hazabandukolniuk üres kézzel.*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-10-07 15:34:55
Üzenet elküldve: 2019-10-07 15:34:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa//
*Bár eleinte nehézkesen indul, de nem adja fel. Sorra kopogtat az ajtókon, de mindhiába. Ám hála Ormnak, találnak egy elhagyatott kis zugot.*
-Ez is megjárja bátyó! Legalább nem imbolyog.
*Szúrja oda mókásan, majd lehajtja fejét a zsákokra.*
-Jó éjt. Köszönöm...
*Ezt már csak halkan súgja, de talán hallhatja a másik. Tudja ő, hogy nem egyszerű ez testvérének, és hálás, hogy vigyáz rá.*
//Napváltás//
*Reggel korán kel, kipihenve, és reményekkel teli. Hamar el is indul, ha Orm nem marasztalta, hogy munkát keressen maguknak. Szerencséje van, hisz talál is egy a kikötőmenti kisebb épületet. Ott egy rövid beszélgetés és szemrebegtetés után sikerül munkát kapniuk.*
-Na! Azt mondja ez az Igric, hogy elférnék a konyhán ott ni.
*Mutat az épületre, ahol ehetnek a munkások, ilyesmik.*
-Te meg ha bírod rakodhatnád a hajókra a cuccokat. Mondtam neki, hogy három legjobb embere is kevés lenne ellened, így rábólintott.
*Mondja mosolyogva.*
-Jó lesz itt egyelőre, bátyó.
*Veregeti meg a vállát, majd még válaszol, ha mondd neki valamit Orm, majd elindul a konyha felé, mikőzben a szeme sarkából kiszúrja a magas tornyot.*
//Három hat múlva//
~Remélem eljőn. Azt mondta itt lesz. Biztos unhat már a sok rosszalló ember közt enni.~
*Gondolja magában, miközben a lépcsőkön halad felfelé, kis kosárkájával a kezében, melyben mindenféle finomság lapul. Szendvicsek, némi gyümölcs, és hasonlók. No meg egy kis hajós rum természetesen. Egész a tetejéig megy, ahonnan egész messzire ellátni. ~Hű, de szép.~ Szeme csak úgy ugrál a távolban ide-oda. Messzi tájakra, más városokra, mindenfelé, miközben várja, hogy Orm megérkezzen.*
*Bár eleinte nehézkesen indul, de nem adja fel. Sorra kopogtat az ajtókon, de mindhiába. Ám hála Ormnak, találnak egy elhagyatott kis zugot.*
-Ez is megjárja bátyó! Legalább nem imbolyog.
*Szúrja oda mókásan, majd lehajtja fejét a zsákokra.*
-Jó éjt. Köszönöm...
*Ezt már csak halkan súgja, de talán hallhatja a másik. Tudja ő, hogy nem egyszerű ez testvérének, és hálás, hogy vigyáz rá.*
//Napváltás//
*Reggel korán kel, kipihenve, és reményekkel teli. Hamar el is indul, ha Orm nem marasztalta, hogy munkát keressen maguknak. Szerencséje van, hisz talál is egy a kikötőmenti kisebb épületet. Ott egy rövid beszélgetés és szemrebegtetés után sikerül munkát kapniuk.*
-Na! Azt mondja ez az Igric, hogy elférnék a konyhán ott ni.
*Mutat az épületre, ahol ehetnek a munkások, ilyesmik.*
-Te meg ha bírod rakodhatnád a hajókra a cuccokat. Mondtam neki, hogy három legjobb embere is kevés lenne ellened, így rábólintott.
*Mondja mosolyogva.*
-Jó lesz itt egyelőre, bátyó.
*Veregeti meg a vállát, majd még válaszol, ha mondd neki valamit Orm, majd elindul a konyha felé, mikőzben a szeme sarkából kiszúrja a magas tornyot.*
//Három hat múlva//
~Remélem eljőn. Azt mondta itt lesz. Biztos unhat már a sok rosszalló ember közt enni.~
*Gondolja magában, miközben a lépcsőkön halad felfelé, kis kosárkájával a kezében, melyben mindenféle finomság lapul. Szendvicsek, némi gyümölcs, és hasonlók. No meg egy kis hajós rum természetesen. Egész a tetejéig megy, ahonnan egész messzire ellátni. ~Hű, de szép.~ Szeme csak úgy ugrál a távolban ide-oda. Messzi tájakra, más városokra, mindenfelé, miközben várja, hogy Orm megérkezzen.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-28 15:59:41
Üzenet elküldve: 2019-09-28 15:59:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem örül neki túlzottan, hogy a fickó követi, de nyilván nem sok hely van idefent, ahová be lehetne húzódni az eső elől. Úgy tervezi, hogy némán, ha lehet, felé se nézve ácsorogja végig az égiháborút, de a férfi megint olyan sületlenségeket kezd összehordani, hogy azt nehéz szó nélkül megállni.*
- Bosszút akarsz állni, a halakon? *gyűrődnek apró ráncok a szemöldökei közé. Aztán csak megrázza a fejét, hogy kitisztuljon belőle ez az ostobaság.* - Sokkal többen vannak, mint az emberek, ugye tudod? *húzza el a száját, de igazából nem is érti, miért hozta fel ezt az érvet. Talán kezd átragadni a tökkelütöttség.* - És különben is alja dolog csak azért kioltani egy életet, mert megteheted.
*Azt mondják, a pazarlás az egyik olyan bűn, ami az embereket megkülönbözteti az állatoktól. A pazarlás és az irigység. Talán egyszer majd ez lesz a vesztünk is.*
- Nem sokkal nyugatabbra attól, ahonnan én jöttem, csuhás, az eső elkerüli a földet majdnem egész évben. És tudod mi van arra? Homok. Kietlen, forró dűnék, ameddig a szem ellát. Semmi más. Az ottaniak megbecsülik az eső minden cseppjét. Imákat mondanak érte, mert arrafelé úgy tartják, az élet esőt lélegzik, és ha az eső nem esik, az élet belefúl a homokba.
*Furcsa, de amint elkezd beszélni, egyre inkább megered a nyelve. Vannak dolgok, amiket jobb kibeszélni és ezek egy idő után óhatatlanul a felszínre is kívánkoznak, bármennyire el akarjuk hallgattatni őket.*
- Tudod, az önbizalom olyan, mint egy háziállat. Segít nekünk, hogy jobban érezzük magunkat, törődik velünk, támogat. Magabiztosabbá tesz a puszta tényből, hogy mellettünk van, mert az ember így működik. Minél többen állnak mellette, minél többen néznek fel rá, annál erősebb. De az önbizalmat nem csak mi etetjük, hanem mindenki más is körülöttünk. És ha mindenki más rossz dolgokkal eteti, megbetegszik, legyengül, hiába próbálunk vigyázni rá *vonja meg a vállát keserűen.*
- Félre ne érts, tudom ki vagyok. De ezt nem az határozza meg, hogy mit mondok magamról. Azt, akik vagyunk, nem kell bemutatni, mint egy szánalmas kerítő teszi a pártfogoltjával. Vagyok, aki vagyok. Vagyok, ami vagyok. Nézz és láss vagy fordulj el és hallgass meséket másoktól arról, hogy kicsodák. *Kisöpör a homlokából egy ázott tincset és fázósan fonja össze maga előtt a karjait.*
- Megvan az előnye is, ha valakin átsiklik a figyelem. Eddig ezt nem igazán tapasztalhattam meg. De majd kitanulom. A változás mindig nehéz. Főleg, ha nem akarsz vele változni. Márpedig ez általában így van. *Már csak az irányt kellene megtalálnia.*
- Láttad már, hogy a mutatványosok vagy a táncosok miképp nevelik ki a produkciók hajlékony kis csillagait? Minden nap egy kicsit tovább feszítik azokat az izmokat, inakat és ízületeket. Fáj és sajog, de idővel enged és engedelmeskedik.
*Yeza finoman megemeli bal lábát. Lábfejét lefeszítve teljesen felhúzza a térdét, aztán a sarka alatt megfogja a bokáját és teljesen egyenesen a feje fölé nyújtja a lábát anélkül hogy cseppet is inogna.*
- Az én fajtám hajlik, nem törik *mondja, míg újra leteszi a lábát.* - De ettől még nem lesz könnyebb. Majd idővel *bólint inkább magának, mint a férfinak.*
*Nem örül neki túlzottan, hogy a fickó követi, de nyilván nem sok hely van idefent, ahová be lehetne húzódni az eső elől. Úgy tervezi, hogy némán, ha lehet, felé se nézve ácsorogja végig az égiháborút, de a férfi megint olyan sületlenségeket kezd összehordani, hogy azt nehéz szó nélkül megállni.*
- Bosszút akarsz állni, a halakon? *gyűrődnek apró ráncok a szemöldökei közé. Aztán csak megrázza a fejét, hogy kitisztuljon belőle ez az ostobaság.* - Sokkal többen vannak, mint az emberek, ugye tudod? *húzza el a száját, de igazából nem is érti, miért hozta fel ezt az érvet. Talán kezd átragadni a tökkelütöttség.* - És különben is alja dolog csak azért kioltani egy életet, mert megteheted.
*Azt mondják, a pazarlás az egyik olyan bűn, ami az embereket megkülönbözteti az állatoktól. A pazarlás és az irigység. Talán egyszer majd ez lesz a vesztünk is.*
- Nem sokkal nyugatabbra attól, ahonnan én jöttem, csuhás, az eső elkerüli a földet majdnem egész évben. És tudod mi van arra? Homok. Kietlen, forró dűnék, ameddig a szem ellát. Semmi más. Az ottaniak megbecsülik az eső minden cseppjét. Imákat mondanak érte, mert arrafelé úgy tartják, az élet esőt lélegzik, és ha az eső nem esik, az élet belefúl a homokba.
*Furcsa, de amint elkezd beszélni, egyre inkább megered a nyelve. Vannak dolgok, amiket jobb kibeszélni és ezek egy idő után óhatatlanul a felszínre is kívánkoznak, bármennyire el akarjuk hallgattatni őket.*
- Tudod, az önbizalom olyan, mint egy háziállat. Segít nekünk, hogy jobban érezzük magunkat, törődik velünk, támogat. Magabiztosabbá tesz a puszta tényből, hogy mellettünk van, mert az ember így működik. Minél többen állnak mellette, minél többen néznek fel rá, annál erősebb. De az önbizalmat nem csak mi etetjük, hanem mindenki más is körülöttünk. És ha mindenki más rossz dolgokkal eteti, megbetegszik, legyengül, hiába próbálunk vigyázni rá *vonja meg a vállát keserűen.*
- Félre ne érts, tudom ki vagyok. De ezt nem az határozza meg, hogy mit mondok magamról. Azt, akik vagyunk, nem kell bemutatni, mint egy szánalmas kerítő teszi a pártfogoltjával. Vagyok, aki vagyok. Vagyok, ami vagyok. Nézz és láss vagy fordulj el és hallgass meséket másoktól arról, hogy kicsodák. *Kisöpör a homlokából egy ázott tincset és fázósan fonja össze maga előtt a karjait.*
- Megvan az előnye is, ha valakin átsiklik a figyelem. Eddig ezt nem igazán tapasztalhattam meg. De majd kitanulom. A változás mindig nehéz. Főleg, ha nem akarsz vele változni. Márpedig ez általában így van. *Már csak az irányt kellene megtalálnia.*
- Láttad már, hogy a mutatványosok vagy a táncosok miképp nevelik ki a produkciók hajlékony kis csillagait? Minden nap egy kicsit tovább feszítik azokat az izmokat, inakat és ízületeket. Fáj és sajog, de idővel enged és engedelmeskedik.
*Yeza finoman megemeli bal lábát. Lábfejét lefeszítve teljesen felhúzza a térdét, aztán a sarka alatt megfogja a bokáját és teljesen egyenesen a feje fölé nyújtja a lábát anélkül hogy cseppet is inogna.*
- Az én fajtám hajlik, nem törik *mondja, míg újra leteszi a lábát.* - De ettől még nem lesz könnyebb. Majd idővel *bólint inkább magának, mint a férfinak.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-25 16:26:24
Üzenet elküldve: 2019-09-25 16:26:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Talán, bizonyos napokon jó hatással van rám, amikor nincs kedvem semmihez.
*Bár a fülét nem tudja elkerülni az a furcsa, bánatos felhang. Valami sötét és szomorú húzódik meg az egész beszélgetés alatt az árnyak közöt. A korábbi kérdésére, hogy nyomja-e valami a lelkét, nem kapott igazán egyenes választ. Ez valami új vérmágus praktika? Az őrületbe akarja kergetni a félválaszokkal? Komblard már semmin nem lepődne meg, ha ezekről a ravasz, kiszámíthatatlan szörnyetegekről van szó. És hamarosan érkezik is a következő trükk, ami pedig annak feltárása, hogy nem is vérmágus!
~ Át kell értékelnem a dolgaimat. Lehet, a nem-vérmágusok inkább az életemre törnek, mint a vérmágusok. Kegyetlen világ... ~
Nem érzi gondnak, sőt, picit még örül is neki, hogy az illető nem Xurra. Vacak lett volna pont egy olyan napon összecsapni a kikötő rettenetes vérmágusával, amikor nincs is kedve felkelni a földről. Rövid és kiábrándító összecsapás lett volna.
~ Fene essen bele, talán az idő kedvetlenített így el? ~
Közben pedig még egy dolog akad, ami hiányérzetet generál benne. Ennek kénytelen hangot adni, ha már a korábbi dolgokat visszanyelte.*
- Jó-jó, de látod, ez itt a baj. Túl sokat beszélsz arról, ki meg mi nem vagy. Helyette beszélhetnél arról, ki vagy te. Azt fogják hinni, nincs önbizalmad.
*Az önbizalom pedig nagyon fontos, Komblard is abból építkezik, mert hát más igazából nincs is neki. De kell más? Szükséges az egyáltalán, vagy pedig elég egy jó adag magabiztosság? Hiszen azt az undok sötételfet is lefegyverezte a kikötőben, akkor mégis igaz valami abból, amit hazudik magáról. Talán az élet maga erről szól, hazudunk, és várjuk, hogy a valóság beérje a szavainkat.*
- Höh...
*Hördül, amikor egy esőcsepp pottyan a homlokára. Azonnal letörli, és megszagolja. Víz. Nem vér. Akkor nem olyan nagy baj. Csak a csuhát nem kéne összesarazni, így feltápászkodik, és követi a menekülő lányt. Persze annyira nem kapkod, egy kis víz még nem ártott senkinek, így eltelhet néhány másodperc, mire felbukkan a világítótorony szárazabbik oldalán.*
- Jellemző, állandóan csak a víz... Ha nem tudnék jobbat, azt mondanám, a természet azt akarja, hogy megfulladjunk. Nézd csak meg, a halak oldalán áll! De megbosszulom én ezt, holnap kifogok és megsütök három halat, abból majd megtanulják. Vagy inkább ötöt... Amit nem tudok megenni, majd ott hagyom, mindegy, nem az evés a lényeg ebben, hanem hogy megmutassam, ki a főnök!
*Még ki is húzza magát picit, majd hátradobja a csuklyát a fejéről, vizesen kellemetlen, nehéz, meg a szemébe lóg.*
- Talán, bizonyos napokon jó hatással van rám, amikor nincs kedvem semmihez.
*Bár a fülét nem tudja elkerülni az a furcsa, bánatos felhang. Valami sötét és szomorú húzódik meg az egész beszélgetés alatt az árnyak közöt. A korábbi kérdésére, hogy nyomja-e valami a lelkét, nem kapott igazán egyenes választ. Ez valami új vérmágus praktika? Az őrületbe akarja kergetni a félválaszokkal? Komblard már semmin nem lepődne meg, ha ezekről a ravasz, kiszámíthatatlan szörnyetegekről van szó. És hamarosan érkezik is a következő trükk, ami pedig annak feltárása, hogy nem is vérmágus!
~ Át kell értékelnem a dolgaimat. Lehet, a nem-vérmágusok inkább az életemre törnek, mint a vérmágusok. Kegyetlen világ... ~
Nem érzi gondnak, sőt, picit még örül is neki, hogy az illető nem Xurra. Vacak lett volna pont egy olyan napon összecsapni a kikötő rettenetes vérmágusával, amikor nincs is kedve felkelni a földről. Rövid és kiábrándító összecsapás lett volna.
~ Fene essen bele, talán az idő kedvetlenített így el? ~
Közben pedig még egy dolog akad, ami hiányérzetet generál benne. Ennek kénytelen hangot adni, ha már a korábbi dolgokat visszanyelte.*
- Jó-jó, de látod, ez itt a baj. Túl sokat beszélsz arról, ki meg mi nem vagy. Helyette beszélhetnél arról, ki vagy te. Azt fogják hinni, nincs önbizalmad.
*Az önbizalom pedig nagyon fontos, Komblard is abból építkezik, mert hát más igazából nincs is neki. De kell más? Szükséges az egyáltalán, vagy pedig elég egy jó adag magabiztosság? Hiszen azt az undok sötételfet is lefegyverezte a kikötőben, akkor mégis igaz valami abból, amit hazudik magáról. Talán az élet maga erről szól, hazudunk, és várjuk, hogy a valóság beérje a szavainkat.*
- Höh...
*Hördül, amikor egy esőcsepp pottyan a homlokára. Azonnal letörli, és megszagolja. Víz. Nem vér. Akkor nem olyan nagy baj. Csak a csuhát nem kéne összesarazni, így feltápászkodik, és követi a menekülő lányt. Persze annyira nem kapkod, egy kis víz még nem ártott senkinek, így eltelhet néhány másodperc, mire felbukkan a világítótorony szárazabbik oldalán.*
- Jellemző, állandóan csak a víz... Ha nem tudnék jobbat, azt mondanám, a természet azt akarja, hogy megfulladjunk. Nézd csak meg, a halak oldalán áll! De megbosszulom én ezt, holnap kifogok és megsütök három halat, abból majd megtanulják. Vagy inkább ötöt... Amit nem tudok megenni, majd ott hagyom, mindegy, nem az evés a lényeg ebben, hanem hogy megmutassam, ki a főnök!
*Még ki is húzza magát picit, majd hátradobja a csuklyát a fejéről, vizesen kellemetlen, nehéz, meg a szemébe lóg.*
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-24 15:42:43
Üzenet elküldve: 2019-09-24 15:42:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nem könnyű felkapaszkodni a toronyhoz egy ilyen nyálkás időben. A szél is maximum annyit segít az életén, hogy hűti a testét, nehogy túlhevüljön a mászásban. Ahogy egyre feljebb kapaszkodik, egyre nyilvánvalóbbá válik a számára, hogy ha magasabban lesz akkor távolabb kerül a tengertől és ott nem lesznek halak. Ha felkapaszkodik, onnan nem fog tudni halat fogni. Megáll, hogy kifújja magát és átgondolja a kis kalandját.
Pár perc lihegés után elege lesz az egészből és dühében megragad egy nagyobb követ és a tenger irányába hajítja.*
- Ostoba tenger! Gyűlöllek! *Az éhség és fáradság nagy úr a mohos óriásnál és ha ilyen állapotban van nem csak agresszív, hanem igencsak lecsökken az intelligenciája is. Patkányai félve bújnak be üregükbe és jobbnak találják, ha nem kerülnek a gazdájuk szeme elé. Még a végén meg találja enni az egyiket és akkor mi lesz a másikkal alapon. Throgg liheg még pár percig és nagyokat morog. Be kell látnia, hogy ha gyorsan akar élelmet, akkor be kell mennie a városba, vagy valamiféle lakott területre. Elindul nagy kedvetlenül visszafelé.*
Pár perc lihegés után elege lesz az egészből és dühében megragad egy nagyobb követ és a tenger irányába hajítja.*
- Ostoba tenger! Gyűlöllek! *Az éhség és fáradság nagy úr a mohos óriásnál és ha ilyen állapotban van nem csak agresszív, hanem igencsak lecsökken az intelligenciája is. Patkányai félve bújnak be üregükbe és jobbnak találják, ha nem kerülnek a gazdájuk szeme elé. Még a végén meg találja enni az egyiket és akkor mi lesz a másikkal alapon. Throgg liheg még pár percig és nagyokat morog. Be kell látnia, hogy ha gyorsan akar élelmet, akkor be kell mennie a városba, vagy valamiféle lakott területre. Elindul nagy kedvetlenül visszafelé.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-19 18:27:47
Üzenet elküldve: 2019-09-19 18:27:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Egy kissé feltámad a szél, legalábbis a szirtnek ezen a résén, mintha hajba próbálna kóstolni, s a hullámokat megtornáztatva löki őket egyre feljebb és feljebb ritmikusan. Khul'ie, olykor a horizont felé figyel, s olykor lehunyt szemmel hagyja, hogy arcát is érje a hűvös, érzi a hideg évszak illatát, zsigereiben, s pezsgő vérében keveredik az avar és a száraz gally illata. Máskor ilyenkor már a sátrakat erősítenék, mint annak idején valamelyik nemes által rendelt gusztustalan kiküldetésen. Vyel kedves hangja mellett fél füllel, csendesen hallgatja Reyraa meséjét, a csodás mintákról, melyet bőre rejt, jóllehet a Sellőben, az ismerkedési est során néhány mondatot már talán beszélt róla.*
- Kastély... hmm? *Érinti meg merengve állát, miközben Vyelre fordítja tekintetét.* Tán valami elveszett hercegnő volnál, szépségem? *Kúszik egy halvány mosoly az ajkakra, ami végül azért csak szélesebbé válik, hogy jelezze nem bántás a mondat.*
- Mindenfajta munka akad. *Jegyzi meg hirtelen Reyraa és Milhen beszélgetésébe vágva.* Aki kitartó, aki tisztelettudó, aki nem csinál galibát... no annak van hely. Gyakorlatilag a hajléktalan csatornatölteléktől egészen a hajóskapitányig. *Csettint egyet ujjával, majd kissé kinyújtóztatva tagjait feláll, s leporolja magát. Egy pillanatra lepillantva végignéz a három grácián, majd elmosolyodva rázza meg a fejét, ha keresett volna sem talál három ennyire különböző nőt a vidéken. Szemeit Milhen smaragdjaiba fúrja, s úgy válaszol, mintha valamit sejtene a lány gondolataiból, persze, ez nem igaz.*
- Vagy mindnyájan megyünk, vagy senki sem. A feladat őrjárat, s a feladat megkérdőjelezhetetlen... *Összedörzsöli a két ujját.* ezért kapjuk ugyanis a bobót... mármint ti ketten még nem. *Kuncog fel egy pillanatra.*
- De nem bánnám, ha nem szóródnánk szét. Fogd rövidre Rey, hogy mihamarabb visszaérjünk, hátha kellünk, s ifjú Sellőnket és a tengeri boszorkánkat máris bemutathatjuk a főnököknek. Na, gyerünk szépségeim, Harcizom, majd mutatja az utat. *Hahotázik fel, aztán csak legyint.*
- Induljunk! *Fűzi hozzá komorabban, aztán lassan a Vérkert felé fordulva kezd lassú lépésbe, számszeríját hónaljtokjában megigazgatva, hogy kéznél legyen... ha kell.*
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Egy kissé feltámad a szél, legalábbis a szirtnek ezen a résén, mintha hajba próbálna kóstolni, s a hullámokat megtornáztatva löki őket egyre feljebb és feljebb ritmikusan. Khul'ie, olykor a horizont felé figyel, s olykor lehunyt szemmel hagyja, hogy arcát is érje a hűvös, érzi a hideg évszak illatát, zsigereiben, s pezsgő vérében keveredik az avar és a száraz gally illata. Máskor ilyenkor már a sátrakat erősítenék, mint annak idején valamelyik nemes által rendelt gusztustalan kiküldetésen. Vyel kedves hangja mellett fél füllel, csendesen hallgatja Reyraa meséjét, a csodás mintákról, melyet bőre rejt, jóllehet a Sellőben, az ismerkedési est során néhány mondatot már talán beszélt róla.*
- Kastély... hmm? *Érinti meg merengve állát, miközben Vyelre fordítja tekintetét.* Tán valami elveszett hercegnő volnál, szépségem? *Kúszik egy halvány mosoly az ajkakra, ami végül azért csak szélesebbé válik, hogy jelezze nem bántás a mondat.*
- Mindenfajta munka akad. *Jegyzi meg hirtelen Reyraa és Milhen beszélgetésébe vágva.* Aki kitartó, aki tisztelettudó, aki nem csinál galibát... no annak van hely. Gyakorlatilag a hajléktalan csatornatölteléktől egészen a hajóskapitányig. *Csettint egyet ujjával, majd kissé kinyújtóztatva tagjait feláll, s leporolja magát. Egy pillanatra lepillantva végignéz a három grácián, majd elmosolyodva rázza meg a fejét, ha keresett volna sem talál három ennyire különböző nőt a vidéken. Szemeit Milhen smaragdjaiba fúrja, s úgy válaszol, mintha valamit sejtene a lány gondolataiból, persze, ez nem igaz.*
- Vagy mindnyájan megyünk, vagy senki sem. A feladat őrjárat, s a feladat megkérdőjelezhetetlen... *Összedörzsöli a két ujját.* ezért kapjuk ugyanis a bobót... mármint ti ketten még nem. *Kuncog fel egy pillanatra.*
- De nem bánnám, ha nem szóródnánk szét. Fogd rövidre Rey, hogy mihamarabb visszaérjünk, hátha kellünk, s ifjú Sellőnket és a tengeri boszorkánkat máris bemutathatjuk a főnököknek. Na, gyerünk szépségeim, Harcizom, majd mutatja az utat. *Hahotázik fel, aztán csak legyint.*
- Induljunk! *Fűzi hozzá komorabban, aztán lassan a Vérkert felé fordulva kezd lassú lépésbe, számszeríját hónaljtokjában megigazgatva, hogy kéznél legyen... ha kell.*
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-19 07:35:35
Üzenet elküldve: 2019-09-19 07:35:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
-Szép. A vizen rengeteg a tetovált tengerész. Persze az övék nem ilyen...
*Naná, hogy nem. Sellő, horgony, miegymás. Nem oly rejtélyes, mint a leány bőrében húzódó jelek.*
-Munka? Amire csak megkérnek.
*Mosolyodik el szélesen. Úgy sem fognak komoly munkát adni neki, ami érthető is. Ő pedig el van partvisnyéllel a kezében is.
Feltápászkodik a földről, nem tud megülni a fenekén. Nagyot nyújtózik, még egy ásítást is lenyel. A többiekkel ellentétben neki nagyon is mehetnékje van már, kíváncsi a Sellőre, noha felcsigázva azért nincs.*
-A tengerről.
*Biccent a végtelen, kék horizont felé mosolyogva, mikor Vyliassa hozzá címezi kérdését. Khul felvetésére csak visszamosolyog. Nehezen tudná magát elképzelni testőrként, de ezt a világért sem tenné szóvá a marcona férfinek. Elég komolyanvehetetlen lenne, tekintettel a nyeszlett testfelépítésére.*
~A Vérkertbe?~
*Karba fonja kezeit, a zöld szemek pedig Khulra vándorolnak Reyraaról. Kíváncsi a feleletre, ha rajta múlna, biztosan nemet mondana. A Vérkert nem az a hely, ahová szívesen kísérné el újdonsült bandáját.*
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
-Szép. A vizen rengeteg a tetovált tengerész. Persze az övék nem ilyen...
*Naná, hogy nem. Sellő, horgony, miegymás. Nem oly rejtélyes, mint a leány bőrében húzódó jelek.*
-Munka? Amire csak megkérnek.
*Mosolyodik el szélesen. Úgy sem fognak komoly munkát adni neki, ami érthető is. Ő pedig el van partvisnyéllel a kezében is.
Feltápászkodik a földről, nem tud megülni a fenekén. Nagyot nyújtózik, még egy ásítást is lenyel. A többiekkel ellentétben neki nagyon is mehetnékje van már, kíváncsi a Sellőre, noha felcsigázva azért nincs.*
-A tengerről.
*Biccent a végtelen, kék horizont felé mosolyogva, mikor Vyliassa hozzá címezi kérdését. Khul felvetésére csak visszamosolyog. Nehezen tudná magát elképzelni testőrként, de ezt a világért sem tenné szóvá a marcona férfinek. Elég komolyanvehetetlen lenne, tekintettel a nyeszlett testfelépítésére.*
~A Vérkertbe?~
*Karba fonja kezeit, a zöld szemek pedig Khulra vándorolnak Reyraaról. Kíváncsi a feleletre, ha rajta múlna, biztosan nemet mondana. A Vérkert nem az a hely, ahová szívesen kísérné el újdonsült bandáját.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-18 06:02:38
Üzenet elküldve: 2019-09-18 06:02:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Vyl, ahogyan a sziklák partján tornyosuló épülethez érnek, próbálna Khul mellé kúszni, egyelőre csak beszélgetés céljából. Ekkor azonban a férfi az édes kettes helyett a csoportos beszélgetést választja, amit a könnyűvérű félvér nem nagyon preferál. Úgy hiszi, nem igazán nyerte el a többiek tetszését. ~ Bár nem is ez a célom. ~ Khul szavai valamiért melengetően hatnak rá, mintha valaki törődne vele. Ennek ellenére elteszi a kardot, nehogy tényleg baj legyen. Mosolyogva, bár sokkal kevésbé ledérebben válaszol.*
-Semmi különös, csak nem hagyhattam el a kastélyt, nem találkozhattam másokkal rajta és a komornán kívül. Szégyelte a fattyát. Persze ez a cselédeket nem akadályozta meg a pletykában. *Majd sóhajt egyet.* Igen, az akarok lenni. Gyerekem úgysem lehet, legalább hasznom legyen mások számára. *Azzal egyhangúan vállat von. Rey felé fordul, hogy válaszra nyissa száját.*
-Én veled tartanék, ha nem baj. Hátha még segítségedre is lennék. *Szemében pattogzik az a jellegzetes vad szikra, ami annyira jellemének része. Igen, képes eléggé feslettnek is lenni, de Vyliassa az Vyliassa. Betörhetetlen és céltudatos. ~ Talán ezért szeretett annyira a lovász is. ~ Ha senkit nem zavar, az eddig számára hallgatagnak tűnő Milhen mellé ülne le.*
-Szabad? *Kérdi kedvesen, s ha igen a válasz, le is ülne. Hallgatná a tengert és a szállingózó madarakat felettük (ha egyáltalán van olyan). Kérdezni szeretne és ha minden jól megy, fog is.*
-Te honnan érkeztél? *Mondja, hasonló hangnemben. Tényleg érdekli a tengerjárónak látszó, hallgatag ember, ha még nem is tud túl sok mindent róla. Talán választ is kaphat. Ha sikertelenül jár el, akkor csak nézi tovább az eget.*
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Vyl, ahogyan a sziklák partján tornyosuló épülethez érnek, próbálna Khul mellé kúszni, egyelőre csak beszélgetés céljából. Ekkor azonban a férfi az édes kettes helyett a csoportos beszélgetést választja, amit a könnyűvérű félvér nem nagyon preferál. Úgy hiszi, nem igazán nyerte el a többiek tetszését. ~ Bár nem is ez a célom. ~ Khul szavai valamiért melengetően hatnak rá, mintha valaki törődne vele. Ennek ellenére elteszi a kardot, nehogy tényleg baj legyen. Mosolyogva, bár sokkal kevésbé ledérebben válaszol.*
-Semmi különös, csak nem hagyhattam el a kastélyt, nem találkozhattam másokkal rajta és a komornán kívül. Szégyelte a fattyát. Persze ez a cselédeket nem akadályozta meg a pletykában. *Majd sóhajt egyet.* Igen, az akarok lenni. Gyerekem úgysem lehet, legalább hasznom legyen mások számára. *Azzal egyhangúan vállat von. Rey felé fordul, hogy válaszra nyissa száját.*
-Én veled tartanék, ha nem baj. Hátha még segítségedre is lennék. *Szemében pattogzik az a jellegzetes vad szikra, ami annyira jellemének része. Igen, képes eléggé feslettnek is lenni, de Vyliassa az Vyliassa. Betörhetetlen és céltudatos. ~ Talán ezért szeretett annyira a lovász is. ~ Ha senkit nem zavar, az eddig számára hallgatagnak tűnő Milhen mellé ülne le.*
-Szabad? *Kérdi kedvesen, s ha igen a válasz, le is ülne. Hallgatná a tengert és a szállingózó madarakat felettük (ha egyáltalán van olyan). Kérdezni szeretne és ha minden jól megy, fog is.*
-Te honnan érkeztél? *Mondja, hasonló hangnemben. Tényleg érdekli a tengerjárónak látszó, hallgatag ember, ha még nem is tud túl sok mindent róla. Talán választ is kaphat. Ha sikertelenül jár el, akkor csak nézi tovább az eget.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-17 21:45:01
Üzenet elküldve: 2019-09-17 21:45:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Mikor úgy látja, hogy bizony a többiek megpihennének, megadóan lelassítja lépteit. Milhen olyan ismerkedősen mellékúszik, már Rey azelőtt sejti, hogy kérdezni akar valamit, mielőtt az tényleg szóra nyitná a száját. Félreértés ne essék, nincs neki semmi baja a nővel, csak úgy általában mindenkivel. Kimaradt az eddigi életéből a szocializáció.
Meg sem lepődik, hogy a szőke a tetkókról kérdez. Észrevette, hogy előszeretettel érdeklődnek a furcsa mintázatai iránt, amióta társaságban él. Eddig fel se tűnt neki, hogy ennyire bevonzaná a tekinteteket.*
- Mindig megvoltak, amióta az eszemet tudom.
*Azt persze most sem teszi hozzá, hogy 9 évnyi sötét folt tátong az életében. Nem mintha annyira érzékenyen érintené, már rég túltette magát a sehova se tartozás traumáján. Csak nem szereti az ilyen infókat nagy dobra verni.*
- Egyesek azt mondták, biztos valami bandajel. Mások elfogult vallási szektákra és rituálékra gyanakodtak. Őszintén, ötletem sincs, mi lehet a konkrét jelentése, de már a részemmé váltak.
*Régen szerette volna elhinni, hogy ezek egy kiválasztott harcos jelei. De mára megtanulta, hogy jobb nem hinni semmibe.*
- És milyen munkára gondoltál konkrétan?
*Tereli gyorsan hivatalos mederbe a beszélgetést, mert nem igazán tud mit kezdeni a közvetlenebb helyzetekkel.
Még mielőtt választ kapna, lehuppan ő is a fűbe, jelezve, hogy beleegyezik a pihenésbe.
Szórakozottan nézi a félvért, amint éppen fegyverbemutatót tart, de nem szól semmit.*
- Ha senkinek sincs ellenére... Tehetnénk egy kitérőt a Vérkertbe.
*Néz Khulra óvatosan. Elvégre a Vérkert nem mindenféle jöttmentnek való hely. Mikor ráébred, hogy esetleg ezzel veszélybe is sodorhatja a többieket, gyorsan hozzáteszi.*
- Szívesen benézek oda egyedül is, megértem, ha nem akartok jönni. Csak kíváncsi vagyok, van-e valami köze a helynek a furcsa dolgokhoz, amik mostanában történnek.
~Nem kell engem félteni, elvégre az istenem szent helye az.~
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Mikor úgy látja, hogy bizony a többiek megpihennének, megadóan lelassítja lépteit. Milhen olyan ismerkedősen mellékúszik, már Rey azelőtt sejti, hogy kérdezni akar valamit, mielőtt az tényleg szóra nyitná a száját. Félreértés ne essék, nincs neki semmi baja a nővel, csak úgy általában mindenkivel. Kimaradt az eddigi életéből a szocializáció.
Meg sem lepődik, hogy a szőke a tetkókról kérdez. Észrevette, hogy előszeretettel érdeklődnek a furcsa mintázatai iránt, amióta társaságban él. Eddig fel se tűnt neki, hogy ennyire bevonzaná a tekinteteket.*
- Mindig megvoltak, amióta az eszemet tudom.
*Azt persze most sem teszi hozzá, hogy 9 évnyi sötét folt tátong az életében. Nem mintha annyira érzékenyen érintené, már rég túltette magát a sehova se tartozás traumáján. Csak nem szereti az ilyen infókat nagy dobra verni.*
- Egyesek azt mondták, biztos valami bandajel. Mások elfogult vallási szektákra és rituálékra gyanakodtak. Őszintén, ötletem sincs, mi lehet a konkrét jelentése, de már a részemmé váltak.
*Régen szerette volna elhinni, hogy ezek egy kiválasztott harcos jelei. De mára megtanulta, hogy jobb nem hinni semmibe.*
- És milyen munkára gondoltál konkrétan?
*Tereli gyorsan hivatalos mederbe a beszélgetést, mert nem igazán tud mit kezdeni a közvetlenebb helyzetekkel.
Még mielőtt választ kapna, lehuppan ő is a fűbe, jelezve, hogy beleegyezik a pihenésbe.
Szórakozottan nézi a félvért, amint éppen fegyverbemutatót tart, de nem szól semmit.*
- Ha senkinek sincs ellenére... Tehetnénk egy kitérőt a Vérkertbe.
*Néz Khulra óvatosan. Elvégre a Vérkert nem mindenféle jöttmentnek való hely. Mikor ráébred, hogy esetleg ezzel veszélybe is sodorhatja a többieket, gyorsan hozzáteszi.*
- Szívesen benézek oda egyedül is, megértem, ha nem akartok jönni. Csak kíváncsi vagyok, van-e valami köze a helynek a furcsa dolgokhoz, amik mostanában történnek.
~Nem kell engem félteni, elvégre az istenem szent helye az.~
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-17 18:10:23
Üzenet elküldve: 2019-09-17 18:10:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Rég járt erre, s tekintete egy kicsit el is időzik merengve a szirtet csapdosó hullámokon, mik olykor játszi szelídséggel simítja körbe, s olykor a maga szilaj vadságával támadja, akár egy jótékony szerető. Mindentől eltekintve meglehetősen élvezi a sétát és természetesen a társaságot is, melyre merengése közepette is szakít azért időt. Nem csoda, ostrom alatt áll és nem is kicsi alatt, ezt egy vak is észrevenné, de jótékonyan csak somolyog orra alatt.*
- Nem haragszom, kicsi, magam is szabad szájú vagyok. *Göcög fel, s megvonja a vállát is, majd tekintve, hogy Milhen is kényelembe helyezi magát, hát maga is úgy tesz.*
- Rey, kicsit megpihenhetünk. *Mondja, bár felesleges, mozdulatai pontosan mutatják szándékát. Nem fáradt, de sosem baj egy kis szemlélődés, ha úgy tetszik. Meglepve nevet a lányra, ki vívókardját oly hevesen kapja elő, hogy alig tudja lekövetni szemmel... kis túlzással persze.*
- Azzal meg mi a célod kicsi lány, ne villogtasd, félreértik az őrök és bevarrnak egy éjre. Ügyes kezed van, annyi bizonyos! *Nevet.* Dobd le magad, szivi! *Lapogatja meg a társaság mellett a füvet. Milhen gondolatától eltérően nem kettecskén, sokkal inkább velük foglal helyet, ha teheti, majd szórakozottan tép le egy fűszálat, s tűzi szája sarkába. Két kezét feje alá fonja, majd kényelembe helyezi magát, aztán rögtön fel is kacag, amolyan jó ízűen.*
- Héj, szépségem, lazíts, még be sem mutattalak! *Kacsint a lányra.* Milhent és téged, Reyraaval bemutatunk a Sellő vezetésének, aztán ők döntenek sorsotokról, bár... *Mindkét nőt alaposan megnézi.* azt gondolom, megvan a helyetek. *Biccent elismerően.*
- Nem bírtad? Hát mit csinált az öreg? *Szalad fel szemöldöke, s kissé előrehajol érdeklődve, mikor a lány életére térnek.* Egyébként, ha jól gondolom, Sellőlány szeretnél lenni, igaz? Az adottságaid minden bizonnyal megvannak hozzá! *Vigyorodik el szélesen.*
- Te meg majd leszel a főnök testőre, vagy jössz velünk járőrbe. *Mosolyog Milhenre.*
- Rey! Van még célunk, amit kinéztél, vagy innen, irány hazafelé? *Kérdezi odafordulva a mélységi lányhoz. Egy kicsit teszteli, pusztán kíváncsiságból, bár nem kérte senki rá, de menő.*
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Rég járt erre, s tekintete egy kicsit el is időzik merengve a szirtet csapdosó hullámokon, mik olykor játszi szelídséggel simítja körbe, s olykor a maga szilaj vadságával támadja, akár egy jótékony szerető. Mindentől eltekintve meglehetősen élvezi a sétát és természetesen a társaságot is, melyre merengése közepette is szakít azért időt. Nem csoda, ostrom alatt áll és nem is kicsi alatt, ezt egy vak is észrevenné, de jótékonyan csak somolyog orra alatt.*
- Nem haragszom, kicsi, magam is szabad szájú vagyok. *Göcög fel, s megvonja a vállát is, majd tekintve, hogy Milhen is kényelembe helyezi magát, hát maga is úgy tesz.*
- Rey, kicsit megpihenhetünk. *Mondja, bár felesleges, mozdulatai pontosan mutatják szándékát. Nem fáradt, de sosem baj egy kis szemlélődés, ha úgy tetszik. Meglepve nevet a lányra, ki vívókardját oly hevesen kapja elő, hogy alig tudja lekövetni szemmel... kis túlzással persze.*
- Azzal meg mi a célod kicsi lány, ne villogtasd, félreértik az őrök és bevarrnak egy éjre. Ügyes kezed van, annyi bizonyos! *Nevet.* Dobd le magad, szivi! *Lapogatja meg a társaság mellett a füvet. Milhen gondolatától eltérően nem kettecskén, sokkal inkább velük foglal helyet, ha teheti, majd szórakozottan tép le egy fűszálat, s tűzi szája sarkába. Két kezét feje alá fonja, majd kényelembe helyezi magát, aztán rögtön fel is kacag, amolyan jó ízűen.*
- Héj, szépségem, lazíts, még be sem mutattalak! *Kacsint a lányra.* Milhent és téged, Reyraaval bemutatunk a Sellő vezetésének, aztán ők döntenek sorsotokról, bár... *Mindkét nőt alaposan megnézi.* azt gondolom, megvan a helyetek. *Biccent elismerően.*
- Nem bírtad? Hát mit csinált az öreg? *Szalad fel szemöldöke, s kissé előrehajol érdeklődve, mikor a lány életére térnek.* Egyébként, ha jól gondolom, Sellőlány szeretnél lenni, igaz? Az adottságaid minden bizonnyal megvannak hozzá! *Vigyorodik el szélesen.*
- Te meg majd leszel a főnök testőre, vagy jössz velünk járőrbe. *Mosolyog Milhenre.*
- Rey! Van még célunk, amit kinéztél, vagy innen, irány hazafelé? *Kérdezi odafordulva a mélységi lányhoz. Egy kicsit teszteli, pusztán kíváncsiságból, bár nem kérte senki rá, de menő.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-16 17:34:58
Üzenet elküldve: 2019-09-16 17:34:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Kihúzza magát a szavakra és elmosolyodik.* ~Nocsak, szemmel láthatóan elkél a Sellőknél a penge.~
*Csak biccent egyet, nem ragozza tovább a dolgot. Nem is nagyon tudná, hisz ez a szablya itt mutatóban az oldalán tegnap ilyenkor még nem is volt a birtokában, s ahogy híján van harctéri tapasztalat terén, úgy a kardforgatás tudását se nagyon sajátította még el. Ő inkább meglóg, mintsem hogy acélt pörgessen. Még kiszúrná vele a saját szemeit.
Bárhogy is, nincs vele problémája, ha a kettős harcosnak gondolja. Talán annál nagyobb lesz a renoméja ott a Sellőben.
Fenn a dombon csak leheveredik a Világítotorony hűs tövébe, kezeit tarkójára téve piheg, míg a többiek végzik a dolguk, legyen bármi is az. Ő most jó helyen van a társaságukban, legalábbis biztonságban. Látva Reyraa sietségét, feltápászkodik a földről és kérdőn Khul felé pislog, aki igen csak jól eldiskurál közben a könnyűvérű félvérrel.
Bárhogy is, Reyraa után ered. Talán a Khul-Vyliassa duó némi magányra vágyik, vagy valami ilyesmi.*
-A tetoválások... Honnan?
*Zárkózik fel Reyraa mellé, s alaposan szednie kell hozzá a lábait. Kíváncsian csillan a szeme a magának való sötételfre, de közben nem átallja alaposan végigmérni a nőstényt. Ő nem helyezi a fegyvereit úgy kirakatba, mint ő... Olybá tűnhet, mintha nem is lenne, de a hosszú ruha sok mindent elfedhet a kíváncsi szemek elől. Szeme rebben egy pillanatra, de az arcára csakhamar visszakúszik a jól bevált, barátságos mosoly.*
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Kihúzza magát a szavakra és elmosolyodik.* ~Nocsak, szemmel láthatóan elkél a Sellőknél a penge.~
*Csak biccent egyet, nem ragozza tovább a dolgot. Nem is nagyon tudná, hisz ez a szablya itt mutatóban az oldalán tegnap ilyenkor még nem is volt a birtokában, s ahogy híján van harctéri tapasztalat terén, úgy a kardforgatás tudását se nagyon sajátította még el. Ő inkább meglóg, mintsem hogy acélt pörgessen. Még kiszúrná vele a saját szemeit.
Bárhogy is, nincs vele problémája, ha a kettős harcosnak gondolja. Talán annál nagyobb lesz a renoméja ott a Sellőben.
Fenn a dombon csak leheveredik a Világítotorony hűs tövébe, kezeit tarkójára téve piheg, míg a többiek végzik a dolguk, legyen bármi is az. Ő most jó helyen van a társaságukban, legalábbis biztonságban. Látva Reyraa sietségét, feltápászkodik a földről és kérdőn Khul felé pislog, aki igen csak jól eldiskurál közben a könnyűvérű félvérrel.
Bárhogy is, Reyraa után ered. Talán a Khul-Vyliassa duó némi magányra vágyik, vagy valami ilyesmi.*
-A tetoválások... Honnan?
*Zárkózik fel Reyraa mellé, s alaposan szednie kell hozzá a lábait. Kíváncsian csillan a szeme a magának való sötételfre, de közben nem átallja alaposan végigmérni a nőstényt. Ő nem helyezi a fegyvereit úgy kirakatba, mint ő... Olybá tűnhet, mintha nem is lenne, de a hosszú ruha sok mindent elfedhet a kíváncsi szemek elől. Szeme rebben egy pillanatra, de az arcára csakhamar visszakúszik a jól bevált, barátságos mosoly.*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-16 13:18:30
Üzenet elküldve: 2019-09-16 13:18:30
ÚJ
![>Relton Miirphys [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11054_1512945538_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rorkir, Relton//
~A hülyéje. Az előbb még nem sietett? Most meg neki áll tájat nézni.~
*A francnak van kedve felszaladgálni, hogy utána visszafelé megtegye.
Epekedve nézi a kaptatón felmászó izom tömeget. Letelepedik egy sziklára, hogy pihentesse a gyenge lábait.*
- Tényleg szép a táj!
*Súgja magának. Közelgő Rorkir láttára feláll a helyéről.*
- Most akkor mehetünk? Hosszú az út.
~Amíg kiérünk a kikötőből.~
-Ne hosszabbítsad feleslegesen!
~A kikötőn kívül pedig...~
~A hülyéje. Az előbb még nem sietett? Most meg neki áll tájat nézni.~
*A francnak van kedve felszaladgálni, hogy utána visszafelé megtegye.
Epekedve nézi a kaptatón felmászó izom tömeget. Letelepedik egy sziklára, hogy pihentesse a gyenge lábait.*
- Tényleg szép a táj!
*Súgja magának. Közelgő Rorkir láttára feláll a helyéről.*
- Most akkor mehetünk? Hosszú az út.
~Amíg kiérünk a kikötőből.~
-Ne hosszabbítsad feleslegesen!
~A kikötőn kívül pedig...~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 937-956