Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

160. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-09 22:10:56
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*El sem hiszi, hogy vége. Mindenki megvolt. Nem is számolta, hány tetoválást varrt a nap folyamán, de túl sokat. Az ujjbegyei sajognak a tű szorongatása miatt, a szeme jojózik a közelre bámulástól és a koncentrálástól. Az egyetlen vigasza, hogy mindenki megfizette a munkáját, így legalább négyszáz aranyat sikerült összeszednie. Messze jobb a fizetése, mint egy nemesnek. Mondjuk azok nem is nagyon erőltetik meg magukat, csak lógatják a lábukat, dirigálnak egy sort... Igazából Idya is erre vágyik. Néhány hónap, és talán sikerül is megvalósítania mindent. Csak ahhoz még Sa'Terethre is szüksége van, akitől még mérföldek választják el. Le kell faragnia ebből a távolságból, különben sosem teljesítheti be a végzetét.
De egyelőre csak pihenni szeretne. Lehunyja sötét pilláit, mély levegőt vesz, és belesüpped a szúrós, kiégett növényzetbe. Hosszú percekig csak fekszik, mozdulatlan. Az elkövetkezendő napokat tervezi. Norit nem akarja magához láncolni, még nem. A lány most már találkozott vele, de még mindig nem ismeri a valódi énjét. Addig nem is fogja felfedni neki, míg nem tudja, biztosan vele marad-e. Eredetileg úgy tervezte, hogy amint mindenki elment, felfedi magát, de amikor meghallotta, hogy valami hollós baromnak fecsegett róla, megcsappant a bizalma. Nem akarja, hogy elárulják. Még szerencse, hogy csak nagy vonalakban tudott mesélni róla, különben már meg is találta volna a férfi. Gondolataiból a füle mellett roppanó gallyak reccsenése zökkenti ki.*
-Szép!
*Bólint, ahogy feltekint a fényesen világító égitestekre. Szereti ezt a napszakot. A sötétség leple borult a tájra, az eget szürke felhők díszítik. Ha szerencséje van, még az eső is elered. Imádja a nyári zivatarokat.*
-Igen, elég sötét van, és amúgy sem vagyok biztos benne, megérdemled-e. *Tekintetét nem veszi le a csillagok sokaságáról.* Ha felfedem magam előtted, azt is ugyanolyan rövid úton adod tovább valakinek, mint a találkozásunkat a szegénynegyedben? Remélem nem... *Legszívesebben próbára tenné a lányt, de hogy bízzon rá bármit is, ha nem bízik benne.* Van egy ötletem. *Mint mindig.* Nekem úgyis lenne egy kis dolgom, neked is biztos akadnak még elintéznivalóid. Találkozzunk két nap múlva ugyanitt, a torony tövében. Hozz nekem valami ajándékot. Ha elnyeri a tetszésemet, akkor adok neked egy esélyt. Ha nem, akkor visszamehetsz a hollós barátodhoz, és soha többé nem találkozunk.
*Nehéz dolga lesz Norinak, mivel nem ismeri a tündért, nem tudhatja, mi nyűgözi le igazán. Ha van egy kis sütnivalója, mástól érdeklődik, hátha valaki tájékozottabb. Annyi bizonyos, hogy most kivételesen nem (csak) a pénzre gondolt. Valami különlegeset vár tőle.*
-Are! *Könyököl fel fektéből, és magához inti a férfit.* Te szeretnéd most a kis billogodat, vagy majd inkább Riennel együtt? *A két hold elég fényt ad ahhoz, hogy elkészítse ezt a kis egyszerű mintát.* Ha nem, s nincs is dolgod, akkor... ha gondolod megmutatom, hol lakom, hátha lenne szükséged egy búvóhelyre. Nem nagy szám, egy aprócska raktár a negyedben, de szükség esetén beférsz.
*Mily' nagylelkű ajánlat a hideg lánykától. Arére szüksége lesz a tervéhez, és nem akarja, hogy elkallódjon. Az a legbiztosabb, ha maga mellett tartja.*


159. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-09 21:31:36
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//Nyílt//

*Sokáig tart a munka, szinte még kijózanodni is van ideje a társaságnak. De tapasztalt, megfontolt férfiak ezek, akiket a sok viszontagság és veszély megtanított arra, hogy mindig fel kell készülni minden bajra. Most is előkerül két üveg rum, amit bölcs előrelátással elhoztak a varratáshoz. Ezt iszogatják mértékletesen, hogy folyamatosan fent tudják tartani a részegség állapotát. Így aztán a tetoválás műveletét is jól bírják és ha el is morzsolnak egy-egy könnycseppet, a másik négy rögtön harsány röhögéssel biztatja a szenvedőt, tréfásan kérdezgetve, hogy vajon titokban lány-e, hogy így pityereg. Hiába tehát a hosszú munka, a társaság kitűnően érzi magát és nem nagyon fárasztják magukat olyasmivel, hogy azzal törődjenek, mások mit szólnak a viselkedésükhöz. Amint Idya végez, vígan mutogatják egymásnak új szerzeményeiket. A korábbi, a többieknél egy fokkal higgadtabb vezető lép elő, hogy rendezze a pénzügyeket.*
-Akkor 200 arany, ahogy ígértem.
*Nem vacakol a számolgatással. Fogja az egész erszényt, ami pontosan 200 aranyat tartalmaz és Idya Rotan kezébe nyomja. Hogy ezzel végeztek, állapotukhoz és véralkoholszintjükhöz képest illedelmesen köszönnek, még tesznek egy-két megjegyzést, amit a vájt fülűek Idya mesterségbeli tudását méltató szavaknak érthetnek, a többiek meg buja bunkóságnak, aztán távoznak a dokkok felé.*


158. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-08 18:01:50
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Azt hitte Snalgor érzelmeit jobban megmozgatja majd a frappáns kis szövege a fájdalom mértékéről, azonban csalódnia kell. A férfi szemeiben látja azt a lenéző tekintetet, amivel a szakállas őt illeti, miközben válaszra is alig méltatja a lányt. Úgy tűnik csak Idya képes halálra ijeszteni másokat. Pedig ő igazán megpróbálta...
Snalgor szenved, ami várható volt, az öt másik a maréknyi aranyát számolgatja, Aregeor pedig fapofával ücsörög. Nori sem sokkal jobb társaság most. A tetoválás teljesen elvette az erejét. Legszívesebben ledőlne arról a kőről, amin most ül, és elaludna pontosan abban a helyzetben, amibe az eldőlés következtében kerülne. Csak bambul maga elé, már az öt fickó humora sem igazán érdekli, Snalgor kínlódása meg még úgy se. A nap további része a hat férfi tetoválásának elkészítésével telik, miközben a társaság morálja a béka feneke alá zuhan. Mindenki fáradt már valamitől, és a tengeri medvék már említett humorának néhány pillanata csak még fárasztóbb.
Azért két jó dolog is van ebben a semmilyen helyzetben. Az egyik, hogy lett egy gyönyörű holló a lapockáján. Igazán tetszik neki, Idya tökéletesen megvalósította az elképzeléseit, megérdemli a pénzét. A másik kellemes csalódás, hogy közben beesteledik. A nap eltűnik a horizont alatt, helyét pedig az éjszakát megvilágító holdak veszik át a sötét ég trónján.
~Köszöntelek a világunkban, Nagyuram!~
Mosolyodik el, és könnyebbül meg egyszerre. Nori még mindig szentül hiszi, hogy az éjszaka Sa'Tereth birodalma. Ő az aki a nap kínzó fényét leváltja gyönyörű ezüstös csillogásra a holdak segítségével. Ha nem is így van, ő akkor is jobban érzi magát a sötétben. Már megszokta ugyan, de szemeinek még mindig kellemetlen érzés a nap erős fénye.
Szóval éjszakába nyúlóan ugyan, de a férfiak tetoválásai is elkészülnek, Idya pedig látszólag holtfáradtan dobja el magát a puha fűben. Ő is ezt szokta csinálni. Kifeküdni egy tisztásra, és csak bámulni az eget, miközben a sötétség átölel mindent, s mindenkit. Most is legszívesebben a lány mellé feküdne, de nem akarja tönkretenni a lapockáján ékeskedő remekművet. Aregeor viszont továbbra sem szól, untatja is Norit a némasága, így mégis Idya mellett foglal helyet, de csak ülve. Azért rá esett a választása, mert szinte biztos benne, hogy ettől a nőtől fél méterre ücsörögve biztosan nem fog unatkozni.*
- Olyan nyomott lett mindenki. *Sóhajt.* Szép, nem? *Teszi fel a hirtelen kérdést, mikor sejthetően a másik is az eget bámulja. Azt maga sem tudja miért kezd szimpla, semmitmondó beszélgetésbe a rejtélyes művésszel, ezért inkább témát is vált, hogy értelmet adjon az egésznek.*
- Amit rám és Aregeorra akartál még varrni, azzal mi lesz? Túl sötét van már hozzá.
*Nem akarja alábecsülni Idya képességeit, de nem hiszi, hogy éjjellátó szemei volnának, amikkel még ilyen sötétségben is képes dolgozni.*


157. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-08 15:56:08
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Jobb félni, mint megijedni. Nem értékelendő jobban egy önfejű, buta, balga egyén, aki fejjel megy a falnak fittyet hányva a veszélyre mint az, aki megfontolt és képes felmérni a helyzet lehetséges súlyosságát. Az ilyen részegekkel való összejövetel szinte sosem végződik jól, általában mindig balhé van belőle.
Idya szépen készíti a tetoválásait, Are pedig csupán csendes szemlélődője a dolgoknak. Azonban most már nem a tündér mellett, hanem bő öt méterrel távolabb, egy kövön ücsörög. Azon, amin akkor ült, mikor Nolieval cseverésztek.
Azért a hegtetoválás gazdáját nem irigyli, bár benyomva biztosan tompább a fájdalom. Csak figyelget és ücsörög, semmi egyéb. Vagyis egyelőre, mert azért nem alszik ám el.*


156. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-08 01:54:46
 ÚJ
>Snalgor Kyzic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Nem csak az ital miatt nem válaszol minden neki szegezett kérdésnek, egyszerűen elvonja figyelmét valami egészen más. Bár az is igaz, hogy még mindig tompa, s éjszaka szinte semmit nem aludt, hisz szabadidejének nagy részét a kocsmák füstös légkörében tölti. Ide is a Rumosból kecmergett el valahogy, bár már kezdi elfelejteni mégis milyen utat járt be idáig. De mindegy is, most inkább a lány csöppet kínos szenvedésével van elfoglalva. Fogalma sincs mennyire fájhat, csak azt tudja, hogy az övé többszörös kínokkal fog járni.
Ráadásul közbeszól egy csapat csavargó is, kik úgy sorolják mindenféle kívánságaikat, mintha Ark akármit képes lenne pillanatok alatt megjegyezni. Úgy tűnik nem is tévednek nagyot ezzel kapcsolatban. A művész olyan természetességgel kérdez vissza a pontosítás kedvéért az összes kuncsaftnak, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Snalgor első hallásra még az elsőt sem tudja megjegyezni, nem hogy az összes többit. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy nem is nagyon töri magát érte.*
-Kétlem.
*Ennyit válaszol Nori szellemes beszólására, azonban jobban szerette, mikor a nő a maga kis világában ragadva, a botot fogai között szorongatva szenvedett. Akkor valahogy elviselhetőbbnek tűnt. Most, hogy megszólalt egészen elvette a szakállas kedvét még attól is, hogy pénzt ajánljon fel neki némi ellenszolgáltatásért cserébe.
A fekete szépség semmit nem tud a férfi múltjáról, így nem is érzi súlyát annak, hogy figyelmeztette őt, mintha valami buta kisfiú lenne. Pedig ő jól tudja, legalábbis sejti mire vállalkozott, nem úgy ahogy a lány tette.*
-Kezdhetjük.
*Leül a kívánt helyre, majd mindenféle arcára tükröződő érzelem nélkül várja a húsába mélyedő tőrt. Az eleje nem kibírhatatlan, éppen csak össze kell szorítania ajkait. Ám ami azután jön leírhatatlan. Nem is gondolta volna, hogy egy ilyen pici dologgal ekkora fájdalmat lehet okozni. Arca teljesen eltorzul, és hangszálaira próbál koncentrálni. Véletlen sem akar semmilyen hangot kiadni, az a gyengesége jele, olykor mégis sikerül oroszlánszerű bömbölésbe kezdenie. Mikor a nő végzett, boldogan áll fel, és adja át a 100 aranyat Idya Rotan-nak. Azért nem gondolta, hogy ennyit le fog gombolni róla, de most már nincs mit tenni. A húsába maró kín sokkal inkább foglalkoztatja jelenleg.*


155. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-07 23:17:20
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*A részeges bagázs hallgatása közben sikerül befejeznie a hollót. Elég sokáig elbíbelődött vele, hogy tökéletes legyen. A fej a megfelelő irányba néz; a tollak tépettek, finoman árnyékoltak; a karmok a húsba vájnak; apró vércseppek serkennek a sebek mentén. Tökéletes, de milyen más is lehetne, hiszen ő csinálta. Nekiáll megtisztítani a lány hátát. A kulacsból vizet önt az egyik rongyra, majd óvatosan, nehogy túl mélyre menjen a víz és kimossa a festéket, körbetörli a mintát.*
-Akkor egy kis hordó, kis szablyák és kormánykerék, nagy kráken, közepes hajó és cápa.
*Ismétli el a kívánságokat, nehogy a varrás után derüljön ki, hogy valamit félre értett. Végzett a tisztogatással, lekászálódik Nori hátáról, majd kezébe nyomja a kézitükröt, hogy megcsodálhassa a vöröslő bőrén tündöklő tetoválását. Mielőtt nekiállna az új kliensnek, elkezdi letisztítani a tintától csöpögő tűt, kicsavarja a rongyot, majd nyújtózik is egyet. A háta beállt, már rég túl van azon a fázison, hogy sajogjon. Egyszerűen nem érzi, mintha egy drót tartaná ülő helyzetben a gerincénél fogva.*
-Ha hallgattál volna rám, nem kellett volna elviselnünk a nyafogásodat.
*Suttogja vissza, és a távozó felé tart egy még tiszta rongyot, hogy ha szeretné, letörölgethesse a könnyeit és az elfolyt sminkjét az arcáról.*
-Akkor hallgatsz rám, ha nem akarsz meghalni. Tündérke!
*Vág vissza egy mogorva pillantás kíséretében, majd végleg útjára engedi a kis sértődékenyt, hogy végre Snagakárkivel foglalkozhasson. A pénzt elteszi, és az újonnan megtisztított tűt a ceruzájára cseréli.*
-Csüccs, hadd haladjunk!
*Sürgeti meg kicsit a férfit. Nem hitte volna, hogy ilyen népszerű lesz a tetoválás, és nem akar másnap hajnalig itt rostokolni pár aranyért. Felskicceli a rettentően cuki mintát: újszülött bébi egy baltával a fejben, és neki is áll körbevágni a mintát. Nem a tűt használja, hanem a tőrjét húzza ki a cipőjéből, és egészen a hegyénél szorítja az ujjai közé, hogy minél pontosabban és aprólékosabban dolgozhasson. A rajz körbevágása még nem is olyan kibírhatatlan, egy sokat látott tengeri medvét biztos vágták már meg a karján, ez sem kellemetlenebb. Na de ami az után jön! Miután mindkét oldalról megrajzolta a körvonalat és a belső, kisebb szigetecskéket, visszaveszi a tűt, hogy hegyével felpiszkálja a bőr szélét, majd óvatosan, a tűvel segítve elkezdi lefejteni a húsról. Hosszú, és fájdalmas procedúra, vigyáznia kell, nehogy túl mélyre szakadjon, különben egyenetlen lesz a hegesedett seb felülete. Amint megvan a körvonal, felitatja a széles, sötét patakokban folyó vért, majd a részleteket is kidolgozza: a baba szemét, a száját, a kis ujjacskáit, mind-mind külön tortúra a férfi számára.*
-Kész vagyunk!
*Adja meg a végszót. Ez volt a legvéresebb tetoválás, amit eddig csinált, ő maga is csuklóig merült a vöröslő nedűben. Letisztítja a sebet, megtörli a kezeit, miközben tanácsokkal látja el Snalgort.*
-Minél többet legyen szabad levegőn, és semmiképpen se kezd el kenegetni valami kotyvalékkal, amitől gyorsabban gyógyul. Majd a tested megoldja. legkésőbb három hat múlvára teljesen be kell hegednie, ha nem történik meg, keress fel, és megnézem, mit tehetek.
*Kivágja. A legegyszerűbb és legkevesebb kockázattal járó megoldás.*
-Na, ki lesz az első?
*Fordul a hangoskodó banda fel. Amíg azok megvitatják, ki kezdi, a férfitől elkéri a pénzt a friss sebéért.*
-100 arany kereken. Remélem meg tudod fizetni.
*Néz rá gyanakodva. Még mielőtt elkezdte volna, tisztázta az árat, úgyhogy nem mondhatja, hogy nem hitte volna, hogy ilyen sok lesz. Így is lehet, hogy 25-tel kevesebbet kért, mint kellett volna, de azt vegye a ház ajándékának. Közben az első delikvens már helyet is foglalhatott előtte, szabaddá téve a kívánt bőrfelületet. Ismét tűt ragad, és nekiáll a varrásnak.
Legalább tizenkettő, de lehet még annál is több órát dolgozott az öt férfin összesen. Nehéz és fárasztó volt, csak kétszer tartott egy-egy tíz percet szünetet, hogy megmozgassa magát. A nap már rég lenyugodott, a hold fényesen beragyogja az éjszakai égboltot. Tiszta az ég, így az ezüstös fény is elég, hogy befejezze a munkáját.*
-És ezzel is végeztünk.
*Törli le az utolsó csepp festéket és vért is a férfi bőréről.*
-Remélem mindenki elégedett!
*Azt bizony rohadtul reméli, mert már rojtosak az ujjai, annyit szorongatta a vékony tűt közöttük. Amint megkapja a fizetségét, búcsút int a kis csapatnak, és hanyatt vágódik a fűben. Teljesen elgémberedett a háta, görcsbe álltak az izmai. Muszáj hevernie pár percet, különben úgy érzi, menten széthasad.*


154. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-07 22:13:10
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//Nyílt//

*A kérdésekre a tengerek nagy hangú vitézei vad vakarózásba fognak. Egyedül a krakenesnek van pontos elképzelése arról, hogy pontosan mit is szeretne.*
-Ide, a hátamra kéne, hogy fölfelé a feje, lefelé meg tekergeti a csápjait. Érted?! Jó nagyba'!
*A legjózanabb közben egy erszény tartalmát számolgatja.*
-Összesen 200 aranyunk van, tehát mindenki 40 aranyas varrást kap.
-Ehh, rajtam spóroljatok nyugodtan. Nekem egy kis hordó is elég, a vállamra kéne.
-Ja, a két szablya meg a kormány is mehet kicsibe', a karomra rámenjen. Mondjuk az jó nagy, höhö.
-Ne verd magad, egy merőkanalat nem bírsz megemelni. Na de akkor ami a hordóból kimarad, az mehet a krakenre. Úgyis mi nézzük majd, nem igaz?
-Hát van is mit nézni rajta, jó széles, mi?!
-Kussolj! Nekem akkor azért legyen 40 aranyas az a cápa! Fogak meg minden, jól nézzen ki! Meg akkor a hajó is mehet rendesen, jól mondom?
-Úgy-úgy, a lapockám alá, szépre, jóra!
*Most, hogy ezt így megbeszélték, várakozóan néznek a lányra, hogy mit szól ehhez.*



153. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-07 20:37:07
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Az öt tengeri medve jókedve valamelyest Norira is átragad. Azok ott öten olyan jól szórakoznak a favicceiken, hogy már a lány szája is mosolyra húzódik. Na nem, nem azért, mert neki is tetszett a vicc, inkább az tetszik neki, ahogy a férfiak örülnek maguknak. Idya pedig még megbánhatja a kijelentését, hogy egyedi dolgokat szeretne tetoválni, mert most aztán elöntik őt eredetibbnél eredetibb ötletekkel úgy, hogy ki sem fog látni alóluk.
Aregeort nem látja, hisz most mögötte ül, de a hallgatásából ítélve ő nem érzi magát olyan jól a társaságban. Snalgor pedig az ő szenvedését bámulja, és testhelyzetéből ítélve már tűkön ülve várja, hogy tűvel szurkálják őt is.
Azonban mielőtt a hosszú várakozás végéhez érne, még Norira vár egy újabb adag szenvedés. Idya most sem hazudtolja meg önmagát, és ezúttal sem hagyja, hogy a feketeséget csak a fizikai fájdalom gyötörje. A kis hízelgésére egy hátborzongató suttogással felel, aminek hallatán Noriban ismét megfagy a vér. Nem is mocorog a továbbiakban, sőt, még a hisztizést is igyekszik visszafogni, amennyire csak tudja. Újabb, lélegzetvételnyi szünetet kap, mikor művészünk -továbbra is az ő derekán ülve- egyeztet kérésükkel kapcsolatban az új vendégekkel. Nem sokáig élvezheti a pihenést, Idya bizonyára nem akarja húzni az időt, így még a többi vendéggel való diskurálás közben folytatja Nori "kínzását".
A lány túléli az utolsó keserves órát is, megkönnyebbülten sóhajt, miután felül, s megropogtatja az elzsibbadt gerincét, amit Idya sámlinak használt az elmúlt négy órában.*
- Igen túléltem. Azt hiszem. Ha hallgattam volna rád, az nem lett volna ilyen izgalmas. Szerintem így te is jobban élvezted.
*Az utolsó mondatát már szinte csak suttogja. Szinte biztos abban, hogy Idya nem csak az ilyen helyzetekre értette azt, hogy hallgasson rá, hanem minden esetben. Mindig, ahogy egy hűséges szolga teszi az úrnőjével, még akkor is, ha nincs igaza. Egyértelmű, hogy már most irányítani akarja. Nem fog azért ilyen könnyen behódolni neki, arról ne is álmodjon.*
- Akkor hallgatok rád, ha úgy találom jónak. *Mosolyodik el.* Tündérke?
*Pislog nagyokat Idyára. Még a végén ezek a mamlaszok őt fogják tündérnek nézni. Egyébként is minden álma az volt, hogy tündérnek nevezzék. Főleg, hogy jelenleg a háta közepére sem kívánja a tündéreket. Közben nadrágja zsebében kutat pénzét keresve. Előszedi aranyának egy részét, kiszámolja a megfelelő összeget. Bár az utólagos fájdalmak miatt megremegő kezéből néhány érme a földön landol, de átadja Idya Rotan számára a 75 aranyat. *
- Még nem vehetem vissza a bőrvértem, igaz?
*Kérdezi, miközben a visszaveszi a földről a tárgyait. Fegyvereit visszacsúsztatja az övébe, és ha az előbbi kérdésére nemleges választ kap, akkor a páncélját még nem veszi fel, csak köpenyét teríti magára.*
- Gyere, Snalgor! Te jössz! *Ennyiben is segíti Idya munkáját, hogy a vesztőhelyre inti a szakállast.* Ígérhetem, hogy borzalmasabb kínt fogsz átélni, mint a karodon lévő baba abban az utolsó pár pillanatban, mikor az a balta széttrancsírozta az aranyos kis fejecskéjét. Higgy nekem, tapasztalatból mondom.
*Tényleg borzalmasan fájt, és a hegtetoválás elméletileg még ennél is rosszabb, így jobb, ha Snalgor hallgat Norira. Miután összeszedte a földről a cuccait, kicsit még gyengén, kicsit megviselten foglal helyet újra Aregeor mellett.*


152. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-07 13:12:02
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Snalgor urasában biztosan van már pár pohár itóka, mivel a kérdések egy részére nem válaszol. Idya viszont nem az a fajta, aki más kedvéért ismételi önmagát, majd ő eldönti, mi lesz a válasz. természetesen az, amiért több pénzt kap. A hegtetoválás amúgy is drága, fájdalmas és hosszú mulatság, ha az úri ember nem pontosít a méretet illetően, több, mint száz aranyat is legombolhat róla. Már ha van nála annyi. Ha nincs, akkor fizetségképpen a kemény munkáért ki is kanyarítja a mintát a férfi karjából, és megtartja. Szóval mindkettőjüknek jobb, ha tud fizetni.
Közben szegény Norin még mindig dolgozik. Hosszú munka lesz, annyi aprósággal akarta megspékelni a lány a mintát, hogy ezzel még legalább egy órát rátett a munkaidejére. Már két adag festéken túl vannak, a holló fele készen van. A második órába érve a lány mintha elpilledt volna. Nem valószínű, hogy képes lenne bealudni ekkora fájdalmak közepette, inkább elájult. Agya az eszméletlenség megnyugtató, kellemes bugyraiba taszította az elméjét, ami a tündérnek is kapóra jön, hiszen nem mocorog alatta, sokkal szebb és pontosabb munkát tud végezni. Már épp kezdene megörülni, milyen meghitt hangulat telepedett rájuk, mikor rájuk ront az öt fickó, akik tetoválást szeretnének. Ők legalábbis ezt állítják, és Idyának semmi oka kételkedni a szavukban. Miért is lenne? Részegesek, hangosak, de úgy látszik, semmi ártó szándék nincs bennük, nem is érti, a többiek miért paráznak ennyire. Mintha Aregeor arcára is aggodalom ülne ki, pedig tőle sokkal többet várt volna.
Annyira az új érkezőkre figyelt, fel sem fogta, hogy Nori magához tért alatta, kissé meg is ijed, mikor megszólal. Ez éppen csak annyiban nyilvánul meg, hogy egy pillanatra elakad a lélegzete, arcára viszont a szokásos, gonosz mosoly ül ki.*
-Nem ismersz még eléggé. *Hajol a feketeség füléhez.* és ez még az egyik legjobb tulajdonságom.
*Most, hogy remélhetőleg a frászt hozta a lányra, van ideje a hirtelen beérkező öt rendeléssel foglalkoznia.*
-Egy kráken. *Pillant a megfelelő férfire.* Mekkora legyen? Ekkora? *Emeli fel két mutatóujját, köztük olyan húsz centis rést hagyva.* Esetleg ekkora? *Húzza széjjelebb őket, majdnem egy méterrel eltávolítva egymást.* Akkor az egész karod be lesz terítve válltól könyékig. A kisebb az négy órás munka lenne, a nagy legalább tíz.
*Elég sokáig elhúzódhat, ha mind az öten valami nagyon nagy és látványosat szeretnének. A nap már magasan jár az égen, már elhagyta az ég tetejét és lassan lefelé siklik a horizont felé. Lehet nem is jut idő mindenkire.*
-A cápával ugyanez a helyzet.
*Most már, hogy bemutatta, mi mekkora, visszatemetkezik a varrásba, de közben folytatja az egyeztetést. Nori hamarosan elkészül, el kell kezdenie a Bozontos hegtetoválását is, hogy ne fusson ki az időből.*
-A hajót nem tudom nagyon kicsiben megcsinálni, különben nagyon összefolynak a vonalak, legalább húsz centisnek annak is illik lennie, hogy látványos legyen. A hordó lehet, amekkora csak szeretnéd, azt a pár vonalat féltenyérnyi helyet is meg tudom csinálni. A szablyák pedig... az is szerintem rajtad áll, mekkorát szeretnél. Szóval? Az ár a mérettől függően változik, minden megkezdett óráért 15 arany, így 45 aranytól akár 150ig is terjedhet.
*Szerinte mindent elmondott, közben Nori tetoválása is szépen halad. Már csak néhány igazítás, pár kósza pötty a vonalak kiegyenlítéséhez, és az árnyékoláshoz, egy utolsó adag tinta dörzsölése, és kész.*
-Túlélted? *Kérdezi érzelemmentesen.* Remélem megtanultad a leckét, miszerint mindig hallgass rám. Ez a tetoválás ugyanolyan jól mutatna például a karodon is, látnád, és nem szenvedtél volna ennyit.
*A botot közben kifeszegeti a szájából, és messzire hajítja. Remélhetőleg másnak nm lesz rá szüksége.*
-75 arany lesz, tündérke.
*Mosolyog rá kedvesen, közben int Snalgornak, hogy jöhet. Fel kell pörögnie, ha mindenkit be szeretne fejezni napnyugta előtt. Mondjuk, erre az esély elég kicsi, mondhatni nulla, de hátha.*


151. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-07 11:29:22
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Szándékosan mondja a részeg bagázsnak, hogy szárnyakat keressenek, mivel Idya ezeket gondosan eltakarta. Ezzel szeretné összezavarni az ötösfogatot, kicsit elbizonytalanítani őket meg gonoszkodni velük.
Idya mogorva pillantására lefitymálóan pillant vissza. Úgy, ahogy egyébként nem szokott.*
~Ne játszd a hőst, drága barátném! Tökös csaj vagy, annyi szent, de lásd be... nélkülem elbuksz.~
*Amit amúgy halálosan komolyan is gondol. Idyanak és neki nagy terveik vannak. Még ha erről nem is pontosítottak még, de mintha szavak nélkül is tökéletesen értenék egymást. Ezzel olyan harmóniát és összhangot teremtenek egymás közt, ami később még akár veszélyessé is válhat. Szóval ezen tervek szálait nem kellene itt elvarrni esetleges, hirtelen tragikussággal bekövetkezett halállal. Lehet a tündér bármilyen ügyes karforgató akár, de amazok öten vannak. Az tíz kar, tíz láb, és legalább öt fegyver. Hiszen egy óriást is ledönt a túlerő, nem egy ilyen kis csipisz leánykát. Are már csak tudja, látott Wegtorenben óriást kidőlni. Nem kér nagy érzelemnyilvánítást a tündértől, nem is várná el, mert azzal Idya saját magát csúfolná meg. De egy aprócska azért jöhet.*
~Mutogattak mér pénzért, fajankók. Ennél valami egyedibbet kellene virítani.~
*Szóban nem reagál nekik, pusztán figyel és gondolatban ellenőrzi a cuccait.*
~Kard, tőr a köpeny alatt. Két dobókés szintén, egy pedig a csizmaszárnál.~
*Nem szeretne közelharcba bocsátkozni ha nem muszáj, mert valljuk be, akár rosszul is elsülhet. De azért jó érzés, hogy minden a keze ügyében van.*


150. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-06 23:52:36
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//Nyílt//

*A férfiak megtorpanni látszanak.*
-Nekem aszondták, akkora, mint egy tündér. De nekem mondjuk teljesen mindegy. *Kissé gyanakvóan méregeti a tündért. A kérdésre egy másiktól érkezik a válasz.*
-Bizony, hogy varratni. De nem nadrágot. *A "viccre" egy emberként röhög fel a társaság, ezzel el is vannak vagy egy percig, amíg mindenki legalább egyszer megcsapkodja a vicceskedő kolléga hátát, hogy "hát ez jó volt". Mikor csitulnak a kedélyek, az először szóló férfi újra Idya felé fordul.*
-Úgy van, ahogy mondod, Ark. Varratni szeretnénk. Ez az én Trev cimborám egy krákent szeretne a karjára. Én beérem egy cápával is. A többiek meg majd mondják maguk. *Elő is lépnek is mondják is, amit akarnak.*
-Én egy hajót akarok. Három árbóc, nagy fedélzet, a főárbócon meg zászló. De lobogjon, mintha délről vihar jönne!
-Nekem egy boros hordó kéne.
-Mi van, hülye vagy? Egy hordó?
-Mér', hát én azt szeretem. Apámnak még volt is egy kis szőlője innen észak-keletre, nem messze...
-Jól van, kuss! Én meg két szablyát kérek, keresztbe. Az egyik legyen kicsorbulva, a másik meg frissen élezve! Alájuk meg egy hajó kormányt, de pácolt tölgyből ám!
-Észnél vagy? Hogyan varrja rád a pácolt tölgyet? Há' nem látszik...
-Mondjuk szöggel meg kalapáccsal rávarrhatja, höhö...
-Kussolj!
-Elég legyen! *Megint a szószóló beszél.* Ezek a kívánságok. Meg tudod csinálni? És ha igen, mennyibe lesz?
*Aregeor megjegyzésére kap néhány szúrós pillantást, de aztán vigyorba fordul a méregetés.*
-Nézz már oda, ugat a varjú! Hallottál már ilyet?
-Csoda, én mondom neked. Azt hinnéd, károgni fog, amilyen fekete. Erre ugat. Pénzér' kéne mutogatni.
*Aztán vissza is fordulnak, nem törődve tovább a férfivel.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.06 23:55:35


149. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-06 01:19:57
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Egy nyolcéves forma lány sétál a kikötő silány utcáin. Haja szénfekete, szemei pedig riadtan merednek a külvilágra. Egy szakadt, fekete ruhát visel, amelyre a legnagyobb jóindulattal sem fogható rá, hogy megvédené az időjárás viszontagságaitól. Mert szakad az eső. Szakad, és a szerencsétlen lány mezítláb rohangál a raktárépületek közt. Minden ablakból, minden lyukból, minden sarokról szempárok figyelnek rá, amikhez végtelenbe nyúló árnyak társulnak. A szemek egyre csak nőnek, s nőnek, közelednek hozzá, mígnem a sötét árnyak végleg be nem kebelezik kis testét. Most már semmit sem lát. Semmit sem lát, és moccanni sem bír. Úgy érzi, forog körülötte a világ, miközben a keserves kín és szenvedés hangjait kénytelen hallgatni. Néha felvillan egy groteszk kép. Egy kép valami emberi lényről, ami annyira felismerhetetlen, hogy inkább a szörnyeteg szó illik rá. A hangok közt azonban van egy, ami teljesen más. Egy mély, kellemes orgánum, ami megnyugtatja a kis lelkét. Ezt a hangot már nem egy torz forma követi, hanem egy szokványos emberi alak. Felé nyúlna, ám akkor hirtelen minden eltűnik, a fekete vásznat karmazsinvörös vér színezi át. Minden olyan gyorsan történik, és a következő pillanatban már a vakító fény kínozza őt.
Ekkor tér Nori újra magához. Az emberi agy néha különös dolgokra képes, például egy látogatásra a múltba. Legalábbis ő valóságként élte meg az előbbieket, míg a többiek csak a lány kínlódó kapirgálását és nyögdécselését vehették észre. A teste lassan hozzászokik a fájdalomhoz, ami annyiban nyilvánul meg, hogy nem ássa tovább körmeivel azt a csinos kis lyukat a földbe, és nem próbál minden áron szabadulni a helyzetéből. A fájdalomérzet ugyanolyan borzalmas marad, aztán hirtelen enyhülni kezd. Idya biztosan szünetet tart. Nori ekkor nyitja ki az időközben szorosan lecsukott szemeit. Nehezen szokja meg újra a valóságot, először csak a hangokra lesz figyelmes. Azokra is azért, mert jóval hangosabbak lettek, mintha még valakik érkeztek volna a helyszínre. Miután úgy-ahogy összeszedi magát, fejét a hang irányába fordítja, bebizonyítva magának, hogy nem téved. Valóban öt, Snalgorhoz hasonló fickóval gyarapodott a társaságuk. A hátán ülő lánnyal folytatott beszélgetésükből még arra is rájön, hogy ők is a tetoválás miatt érkeztek, csak a megszokott pökhendi, bunkó, kikötői stílust hordják magukon. Snalgor hozzájuk képest egy igazi úr.
Amíg a szünet tart, a fájdalom még jobban enyhül, ekkor már arra is van ideje, hogy egy kicsit viccelődjön a művésszel.*
- Azt még nem is mondtad, hogy rémálmok előidézésére is képes vagy.
*Persze Idyának ehhez semmi köze. Nori agyszüleménye volt az egész. Az alakította át néhány múltbéli emlékét saját kénye-kedve szerint.
A szünet nem tart sokáig, minden kezdődik elölről. Azaz nem minden. Most már annyira legalább megszokta a fájdalmat, hogy az elméje nem szórakozik vele, és képes éber maradni a további pöttyök elkészítése közben is, habár továbbra is hangosan hisztizik a földön fekve. A tűszúrások után következő művelet pedig annak ellenére, hogy fogalma sincs épp mit dolgoznak a lapockáján, egész kellemes élményt nyújt.*


148. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-06 00:29:55
 ÚJ
>Snalgor Kyzic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

-Nem számít, hegtetoválás lesz.
*Mindenféle érzelemtől mentesen böki oda a művésznőnek ezt a rövid tőmondatot. Elhatározta magát, és ha ő valamit eldönt, akkor az úgy is lesz. Már ha az élet más tényezői közbe nem szólnak. Sajnos sokszor közbeszólnak.
A többiek bőszen beszélgetnek, a fekete hajú szépség szinte már kisgyerekként bömböl, Snalgor pedig csak nyugodtan ül, s figyeli az eseményeket. Nem kíván ő komolyabban belefolyni ezekbe a világi dolgokba. Nem több ő, mint egy egyszerű favágó, legalábbis egyelőre. Mert bizony azt reméli ettől a tetoválástól, hogy végre fenekestől felfordítja az eddigi unalmas, megszokottá vált életét.
Mikor megjelenik a csürhe, ő továbbra sem tesz semmit, mivel hozzá nem szóltak nem érzi indokát annak, hogy beleavatkozzon. A kikötő íratlan törvényeinek egyike, hogy ne avatkozz bele mások dolgába. Pláne akkor ne, ha nem is ismered az illetőt. De azért jó lenne, ha egyelőre nem kezdene el balhézni ez az öt ficsúr, mert akkor ő is később kerül sorra. Sokáig pedig már nem bír várni.*


147. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-05 22:15:00
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Miközben mászkál, az úriembernek is megered a nyelve, hogy pontosítsa a kívánságát. Hegtetoválás. Arra még nem szabott összeget, de macerásabb, mocskosabb és jóval fájdalmasabb, mint a tinta, így mindenképpen drágább lesz.*
-A hegtetoválás rohadt fájdalmas. Fájdalmasabb, mint a csont fölé szurkálni egy tűvel. *Bök Nori felé, akire hamarosan ez a sors vár.* Nem mellesleg mivel vastag vonalakból, kitöltött ábrákból áll össze, nem lehet olyan részletes és kidolgozott.
*Nem lebeszélni akarja, neki csak több pénzt jelent, de mint a lány esetében is, illik felkészíteni.*
-Ha a hegtetoválásnál marad, 25 arany lesz óránként. Mekkora legyen a minta? A seb akkor lesz igazán látványos, ha minél nagyobb.
*Ez már csak egy kósza jó tanács. Közben vissza is ért a helyére, hogy nekikezdjen a hollónak. Nem jut messzire. A kis feketeség az első pillanattól kezdve látványosan szenved, nem bír nyugton maradni. Idyának muszáj megőriznie a hidegvérét, hogy ne szedje le a butus kis fejét a nyakáról. Nem megmondta, hogy nem fogja bírni? Nem szólt előre, hogy fájdalmas? Dehogynem! Hát most megnézheti magát! Legalább négy órát ki kell bírnia a tündér karmai között, miközben a poklok poklát éli át egyetlen nyavalyás tetoválásért.
Szerencsére mindenre van megoldás, és ő tisztában is van vele. Jelen pillanatban Rien kényelme másodlagos, a legfontosabb, hogy tökéletes körülményeket biztosítson a varráshoz. Mindenki kérdés nélkül követi a kis parancsokat, hamarosan a lányon csücsülve folytathatja a munkát. Aregeor még kedvesen a szájába is nyomja a botocskát, így már erre sincsen gondja. Nem éppen a legpraktikusabb pózt veszi fel, hamar be fog állni a háta, de van az a pénz, amiért kibírja. Amúgy sem az a nyafogós fajta.*
-Egyelőre nem kell. *Nem tudja, meddig fogja nyugton bírni, remélhetőleg minél tovább. Ha le kell fogni, akkor ott már bajok vannak. Az ő pihe teste nem igazán akadályozza meg a ficánkolásban, de talán ha követi a tanácsait, akkor ki fogja bírni ezt a pár órát egy-két rövidebb szünettel. Ha nem, hát nem lesz holló a lapockáján.
Hosszú, számára is kínkeserves percek óta dolgozik az állatka sziluettjén, mikor öt gyanúsan vidám alak tűnik fel a torony mellett. Nagyon reméli, hogy nem ide jönnek, hanem csak a tornyot szeretnék megcsodálni. Csalódnia kell. A kis csapat nem csak véletlenül tévedt erre, személy szerint őt keresik a maguk pofátlan módján. A tű megáll a kezében, bele kell harapnia a nyelvébe, hogy ne csússzon ki egy sértődött "Parancsolsz?" a száján. Amíg a kuncsaft, pontosabban Snalgor itt van, nem akarja felfedni a valódi, kiállhatatlan és utálkozó énjét, kénytelen visszafogni magát. Magában a legcifrább jelzővel illetve a férfiakat, felpillant sötét pillái alól, és szóra nyitja a száját.*
-Azt hiszem, engem keresnek. De nem tündér. *Javítja ki a valószínűleg csak nyelvbotlást. Nagyon figyelt, hogy elrejtse a szárnyait, a bő ruhák sem fedik fel a fajára jellemző vékony alkatot. Kissé tart attól, hogy a férfi tudatosan nevezte annak, ami, és már ismeri őt régebbről, de az állapotából ítélve, minden szava megkérdőjelezhető.* Ark vagyok. Varratni szeretnének?
*Teszi fel az ominózus kérdést. Ha legalább az egyik igennel felel, akkor folytatja is a kérdések áradatát.*
-Milyen mintát és hova? Hegtetoválás lesz vagy tintás? Mennyire bírja a fájdalmat?
*Igen, úgy tűnik, az utolsó is szükséges, mert egyesek nem hiszik el, amit mond. Majd ha elmondta, mennyire bírja a fájdalmat, akkor ő eldönti, hova hajlandó varrni, különben megint akkora hepaj lesz, mint most Nori körül. Közben Aregeor felé is küld egy mogorva pillantást, amiért az belepofázik az ő dolgába. Mások biztosan hálásak lennének, amiért kiáll mellettük, de Idyának semmi szüksége segítségre, egyedül is el tudja intézni. Ha erőszakra kerülne a sor, akkor biztosan hálás lesz a férfinek, ha a védelmére kel, és... de ilyen úgysem fog megtörténni. A válaszokat hallgatva visszafordul a készülő munkához. Hagyott épp elég időt pihenni a lánynak, nem szeretné túl sokáig elhúzni a pötyögést, különben a vér beleszárad a korábban készültekbe. Amint elkészült egy nagyobb adag pöttyöcskével, a tűt a tintás rongyra váltja, újabb adagot önt rá az üvegcséből, és alaposan bedörzsöli vele a mintát.*


146. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-05 20:15:03
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Rien valóban rosszul viseli a megpróbáltatásokat. Eszerint szavaik süket fülekre leltek. Hiába mondták a tündérrel neki, hogy fájni fog, ő csak erősködött, hogy nem. Hát, tessék, most jön a pofára esés.*
-Hozok.
*Hamar lel botot, így máris meglehet a megoldás, vagyis részben.*
-Na, harapj rá, te rossz kislány! *nyomja Rien orra alá a botot, megelőzve ezzel a haláltündért. Egyre gondolnak tehát.* -Hamarabb szabadulsz, ha nem ficánkolsz annyit.
*Persze attól még mozgolódhat, de a fájdalmának nagy részét levezetheti a száján keresztül a botra. Nagyon hatásos módszer, Are már csak tudja.*
-Segítsek lefogni? *pillant Idyara. Are jobb súlyban van azért, talán ha mindkét kezével lenyomja Rient a lapockájánál, akkor Idya nyugodtabban tud dolgozni.*
-Nagyon is jól tudom. *kacsint a tündérre.
Hangoskodós csapat érkezik, akik cseppet sem nyerik el az elf tetszését. Na nem a részegségük miatt, hanem az esetleges balhé miatt. Ugyanis szinte biztos benne, hogy itt zűrök lesznek.*
~Lássuk csak. Vagyok én, Snalgor, Idya meg Rien az öt kivénhedt tengeri medve ellen.~
*A bogárka megnevezésen csak elmosolyodik.*
~Pff, barmok. Ezzel rácsesztetek.~
-Amelyiknek szárnya van. *veti oda a csürhének.*
-Hallgass a haverodra, Trev.
~Na, ez is halott, csak még nem tud róla.~
*Lehet szüksége lesz az elfnek egy nyugtató érintésre a tündértől, ugyanis elég hamar elgurul a gyógyszere, ha olyan napja van.*


145. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-05 19:04:25
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//Nyílt//

*Egy kisebb társaság, öt férfi közeledik. Vidámak, hangosak, látszik, már néhányszor a pohár fenekére néztek és sejthető, szívesen néznének fiatal nők fenekére is. Ember mindahány, öltözékükön, tartásukon, minden mozdulatukon látszik, hogy tengeren keményedett, viharban edzett, sós vízben pácolt férfiak. Ahogy megérkeznek, a jelen lévőkkel mit sem törődve hangos óbégatással igyekeznek Idya tudtára adni, hogy vendégei érkeztek, akik igénylik, hogy foglalkozzon velük.*
-Hé, hol az a tündér, aki varr? He, melyik az? Na bújj elő, bogárka, nem bántunk, munkát hoztunk!
-Én lehet, hogy bántanám egy kicsit... *Az egyik pityókás pasas megjegyzését követő röhögése nem hagy kétséget afelől, hogy pontosan mire gondol.*
-Kussolj, Trev, mert elriasztod, azt' akkor nem lesz krakened! *Így a másik és ettől egy kicsit rend is lesz. Aztán megállnak és egy pillanatnyi csendben nézelődnek, hogy hol a tetováló művész, akit keresnek.*


144. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-05 00:13:45
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Aregeor frappáns módon kivágja magát a hibája alól. Ami azt illeti, sikeresen el is bizonytalanította Norit abban, hogy az előbb valóban a lány igazi nevét hallotta tőle.
Most viszont legkisebb gondja is nagyobb annál, mint megtudni, hogy is hívják a mögötte ülő tűt szorongató nőnemű lényt.
Nem, ő egyszerűen ezt nem bírja ki. Azt hitte nem lesz ilyen rossz, hisz átsétált az egész városon azok után, hogy az a nyavalyás tündér szétszabdalta a karjait, és egy aranyos kis vágást ejtett az oldalán, amibe utána még egyszer sikerült beleszúrnia. Ezek után gondolhatta, csak nem lesz kibírhatatlan, de sajnos tévedett. Nagyon is kibírhatatlan. Szinte érzi, ahogy a tű hegye már lapockacsontját kapargatja. Borzalmas érzés. Visítani tudna tőle, de mégsem kéne a kikötő egész népét idecsődítenie az ordítozással. Ráadásként könnyeitől már semmit sem lát, de akkor sem fog ki rajta a tetoválás! Azt mondta ki fogja bírni, hát ki fogja bírni. Szerencsére a mellette lévők is partnerek a dologban, és a tőlük telhető módon segíteni próbálnak neki, biztatják őt. Bár a "Jó kezekben vagy." mondathoz nem épp kellemes emlékek fűzik, mert erről is az ártatlan áldozatai jutnak eszükbe. Vagy ő mondta ezt nekik, mielőtt végleg megfulladtak volna a méregtől, vagy neki mondták azok, akik a föld alatt tartották. Nem, nem volt ő rabszolga sem, legalábbis nem nevezné magát annak. Majd ezt később azért tisztázza Aregeorral.
A tetoválása tehát el fog készülni akkor is, ha élete legborzalmasabb szenvedését is éli át. Jobb híján követi Idya utasításait, reszketve a hasára fekszik, kényelmesen elhelyezkedik, és a szájába veszi az addigra már bizonyára megkapott ágat. Arra egyáltalán nem számított, hogy az új pozitúra arról fog szólni, hogy Idya majd rajta foglal helyet. Rendesen frászt is kap, hisz a lány érintése, amit akarva, akaratlanul is megtapasztalhat, valóban nem hétköznapi.
~Mi a franc ez? Olyan, mintha egy már rég kihűlt hulla tapogatna. Kiráz tőle a hideg!~
Na ez már azért kicsit sok egy napra. Nem elég, hogy elé kellett ülnie hátat fordítva, megismerheti őt teljesen testközelből is. A hideg érintésén kívül még valami feltűnik neki, miközben egy kicsit még mocorog Idya alatt.
~Milyen könnyű! Túl könnyű... miféle szerzet lehet? Talán csak egyszerűen csontsovány. Ez megmagyarázná az érintése kellemetlenségét is.~
Még a végén megsajnálná Idyát, ha végigfutna az agyán az, hogy szerencsétlen nem talál magának elég élelmet, de ismeri annyira, hogy ne egy rossz sorssal megáldott koldus legyen a lány.
A súlya mindenesetre arra pont elég, hogy Nori ha akarna se tudjon hirtelen mozdulatokat tenni, amivel megzavarná a művészt alkotás közben.
Minden a helyén, a munka folytatódik. Nori ismét megfeszül, egész testét a földhöz szorítja, miközben már szinte visítozik, de azt a szájában lévő ág valamelyest tompítja. Könnyei patakokban folynak az arcán, miközben kezeivel lassan mászik előre, ahogy ujjaival kínjában aranyos kis lyukat kapar a földbe. Neki most az lenne a legjobb, ha a fájdalomtól elájulna, de sajnos a sors ma nem ilyen kegyes hozzá. Éberen kell tűrnie a fájdalmat. A sikítása egy ponton nem szűnik meg, de hallhatóan alább hagy, valami akkor eltörik benne. Tágra nyílt szemekkel mered a messzeségbe, nem néz, csak bambul. Régen látott, vagy épp megélt rémálmait éli át újra legbelül, csak sajnos most nagyon is ébren van. A testében lévő idegek továbbra is küldik a jeleket az agyának, hogy a rémképek illúziói mellett a kegyetlen fájdalomérzet se múljon el. Ujjait már karmokká formálta magának, és tovább kaparássza a földet, miközben most már rendszertelen nyögéseket hallat, Idya pedig rajta ülve érezheti az ugyanolyan rendszertelen légzését is, miközben Nori ha tudna, szabadulna onnan, de a rajta ülő tündér miatt mozdulni sem bír.*


143. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-04 23:10:33
 ÚJ
>Snalgor Kyzic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Úgy tűnik nem rázza meg különösebben a többieket a marcona alak ötlete, ami a tetoválást illeti. Mindenki egész jól fogadja, sőt mintha eredetiségét díjaznák is. Pedig egyáltalán nem volt célja elkápráztatni a nagyközönségét. Egyszerűen csak ez a kép volt ami először bevillant neki a múltjáról.
A fia még a mai napig egyfajta lidércnyomásként nehezedik szemeire, mikor lehunyja őket. Eladta őt minden lelkifurdalás nélkül, ezért pedig bűnhődnie kell. A fizikai fájdalom pedig egyfajta módja ennek, amellett, hogy a tetoválás örökké emlékeztetni fogja tetteire.*
-Hegtetoválás lesz.
*Nem valami bőbeszédű alak, s mintha elég keveset is mosolyogna. De mivel mikor idejött, hallotta Ark egyik kuncsaftjához intézett kérdését, mely az elkészítési technikára vonatkozott, így tudja, hogy van választási lehetősége.
Ez biztosan sokkal fájdalmasabb lesz, de jelenleg ez izgatja a legkevésbé. Minél nagyobb a fájdalom, annál hamarabb nyer feloldozást. Már ha valaha sikerül feloldoznia saját bűnös lelkét.
Miután úgy érzi mindent elrendezett leül a fűben, kellő távolságot tartva a többiektől. Míg várakozik az is megfordul a fejében milyen nagyszerű lenne most némi ital is. Akkor biztosan gyorsabban telne az idő.
A többiek társalgására csak félig figyel, csak mondatfoszlányokat kap el, s raktároz el a memóriában. Mondhatni csak azokat, mik érdekesnek tűnnek. Egy egyszerű favágó, nincs akkora kapacitása az agyának, hogy mindenféle apróságot megjegyezzen. Hisz ezért is kell a tetoválás! Így biztosan sosem felejt.
Amikor a művészhölgy rámászik a nekivetkőzött lánykára azonban rögtön felocsúdik, és kíváncsian figyeli az eseményeket. Még talán a fantáziáját is megmozgatja ez az érdekes megoldás.*


142. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-04 21:09:37
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Idya már sok mindent megélt, túl sokat. Lopott, hazudott, csalt, ölt, és még egy pár órácskára elmegyógyintézetbe is került. Nem tartott sokáig, mint kiderült, őt tévesen vitték be, de hát ez van akkor, ha az ember lánya úgy néz ki, mint a két lábon járó halál. És talán nem is volt akkora tévedés, mint azt a többiek gondolák. Soha senkinek nem mesélte el a történetét. Se Norinak, mikor meghitten ücsörögtek egy szegénynegyedi kis viskóban, se Aregeornak, mikor tetoválás közben lelkiztek. Nem nyílik meg olyan könnyedén akárkinek.
A pénzt elrakja, amit a Cukipofa ad neki a munkájáért, közben Snalgor is ismerteti a kívánságát. Elég beteg, szokatlan ábrát kér, a tündér nehezen tudja visszafogni a vigyorát. Végre valaki, akinek van ízlése. Nem is tudja igazán, miért rejtegeti már magát. Aregeor ismeri a valódi kilétét, hamarosan Norinak is megmutatja magát, a bozontos úriember pedig lehet, hogy olyan állapotban van, hogy másnap arra sem fog emlékezni, hogy találkozott egy tetoválóművésszel. Hogy meg fog lepődni, mikor meglátja a csecsemőt a karján!*
-Legyen!
*Bólint rá az ötletre. Most már, hogy ilyen családiasan maradtak, sokkal lazábbnak és őszintébbnek tűnik. A kedves mosoly eltűnt az arcáról, a megszokott közömbös arckifejezés vetette meg lábát a festett pofin.*
-Szóval van egy önjelölt őrangyalod, aki meg akar menteni tőlem? Csodás!
*Forgatja a szemeit. Mindig is kerülte a feltűnést, a kikötői tömeg tökéletes volt, hogy elvegyüljön, eltűnjön a világ szeme elől. Erre nem akkor taperolja le egy részeg csuklyás! Ez volt Aregeor, akinek ugyan nem bocsájtott meg, már nem akarja kikaparni a szemeit. Fizet neki, nem is keveset, és ez elég, hogy elnézze a ballépéseit.*
-Ez egy jó hír. Nem tud túl sokat rólam, csak egy nevet. Ezzel nem megy sokra. *Mindig is jó volt abban, hogy eltűnjön, ha el akart. Több néven ismerik, több leírással, kis eséllyel találja meg az, akiről nem szeretné, hogy megtalálja. Visszasétál Rienhez, és leguggol mellé.* Ami pedig a buksidat illeti... *Böki meg óvatosan a halántékát.* Majd rendbe teszlek. Remélem azért megjegyezted azt, amit a szegénynegyedben mondtam.
*Nem akarja újra elismételni, legalább egy órás beszéd lenne, amihez semmi kedve. Ha annyi megmaradt a lányban, hogy ne tartsa magát sokra, amíg nem tett semmit, ne Sa'Terethtől várja a segítséget, hanem magától, az már elég. Elfoglalja a már kiült helyét a fűben, és előkészíti a megtisztított tűt a művelethez. Meg van győződve róla, hogy Nori nem fog sokáig nyugton maradni. Azt már megtudhatta róla, hogy a nagy szája ellenére igazán aranyos kezesbárány tud lenni, lehet a fájdalommal sem áll akkora barátságban, mint azt gondolja.*
-Vegyél egy mély levegőt!
*Utasítja, amint elkezdi a pöttyözést. Ez segít elviselni a fájdalmat, persze csak abban a néhány másodpercben. Utána már pokolian fáj, és ha nem tudja sehogy levezetni vagy elharapni, akkor tompítatlanul jut el az agyáig. Nem telik bele öt perc, és a kis feketeség szinte fuldoklik a könnyeitől. A tündér észre sem vette, mennyire nem bírta, amíg hangot nem adott neki.*
-Én mondtam! *Morogja a fejét csóválva, és elveszi a tűt a bőrtől.* Ez így nem lesz jó. Nem tarthatok kétpercenként szünetet, mert megtelnek vérrel az apró sebeid, és nem fogja befogni őket a festék. Ha pedig minden megállás előtt bedörzsölném, valamelyikbe túl sok tinta jutna, valamelyikbe jóval kevesebb és egyenleten lenne a körvonal.
*És ő nem csinál egyenletlen vonalakat. Inkább beledöglik a lány a fájdalomba, de a tetoválás tökéletes lesz.*
-Próbáljunk meg valami mást. Feküdj a hasadra! Are, hozz egy erős botot, amire majd ráharaphat! *Adja ki az utasításokat. Ha a férfi kerít neki egy ágacskát, azt kicsit leöblíti a kulacs vízzel, majd a lány szájához emeli.* Vedd a szádba! Nem fogok percenként szünetet tartani, úgyhogy jól figyelj! Próbáld meg minden lehetséges módon elvezetni a fájdalmadat! A homlokodat szorítsd szorosan a földre, a fogaiddal harapj rá erősen a fára, a testedet feszítsd be.
*Szerencsére nem egy izmos alkat, szinte semmi nincs a lapockájánál, így az nem fog zavarni a minta készülése közben.*
-Na, akkor próbáljuk meg még egyszer! *Muszáj pózt váltania, hogy elérje a kívánt testfelületet.* Bocsi, ezt nem tudom máshogyan megoldani.
*Dörmögi, miközben rámászik Norira. Nem nehéz, és kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a miatt a negyven kiló miatt siránkozzon, ami a hátára nehezedik. Amennyire lehet, kényelmesen elhelyezkedik, majd mélyen előre hajolva folytatja a munkát.*
-Te már csak tudod!
*Pillant fel a mágusra.*


141. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-04 20:32:40
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*A Szépfiú végül itt hagyja őket. Are csupán egy hanyag biccentést ereszt meg felé, és még ennek is nagyon örülhet. Jönnek és mennek, mintha a főtéren vagy a fogadóban lennének.
Snalgor kérése már valamivel egyedibb, vagy inkább ritkább, mint a többieké.*
~Egy újabb beteg alak... pacsi nektek, istenek.~
*Szépen egyesével bevonulhatnának az Artheniori elmegyógyintézetbe. Kivétel nélkül mindenkit felvennének és nem is kellene magukat nagyon összetörni érte.*
~Beteg banda...~
-Az ork csajok is csinik. Mint mondtad, az értékrendem átlagon feletti. *kacsint egyet. Aztán Rien végül szépen fejtegetni kezdi a történetét.*
-Szóval rabszolga voltál. Sajnálom. *mondja teljesen őszintén.* -Rémes életed volt. És egészen véletlenül a hollós fickó is itt fogott partot. *simít végig állán.* -Érdekes. Mit tervezel vele? *érdeklődik és mielőtt menne, ő is beszél múltjáról kicsit.*
-Lihanechben éltem. Mivel silányabb voltam a többi elftől, mindig bántottak. Végül az lett, ami nálad... meguntam. Fogtam a késemet és belemártottam a rohadék gyomrába, majd kikötöztem egy fához és célbalövőset játszottam. Hát, mit mondjak... nem maradt sok minden a fejéből a dögkeselyűknek. Nem nagy dolog. *vonja meg közömbösen a vállát.* -Bárkivel megesik. Ha meg annyi verést és csesztetést kap valaki, mint én, akkor rájön, hogy a késeléses, tűpárnás megoldás nem is elvetendő megoldás. Aztán kidobtak és eladtak egy rabszolga-kereskedőnek. Rabszolga voltam hosszú éveken keresztül, és sajnos én voltam a nő a rabságban. *pillant Rienre. Nyilván nem kell kifejtenie, hogy mivel jár ez a tisztség.* -Végül az uram felszabadított, mert megmentettem a hitvány, tyúkszaros kis életét, hogy elnyerjem a szabadságot. Egy mély sebhelyért igazán megérte. Aztán az óriások között kerestem menedéket, akik jók voltak hozzám. Segítettem nekik mindenben, majd mikor megszedtem magam felpattantam a hajóra, itt pedig kiléptem a partra. Röviden és tömören ennyi.
*Az igazi névvel kapcsolatban halkan felnevet.*
-Azt senki sem tudja, Rien.
*Elvégre is nem tudhatja, hogy mi is a tündér neve. Ha majd Idyanak szólítja legfeljebb tetteti a hülyét, vagy azt mondja, hogy egy újabb álnév. Mellesleg az igazi nevet is pofon egyszerű megváltoztatni, szóval nem parázik emiatt.
Rien úgy fest kevésbé bírja a fájdalmat, mivel potyognak a könnyei. Ismerős érzés és egyáltalán nem gáz, az elf is ordított volna legszívesebben.
Feláll és karnyújtásnyira áll meg a művész és Rien mellett. Karba teszi kezeit, úgy figyelget.*
-Nem lesz gond, Rien. Jó kezekben vagy.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 792-811