Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

180. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-20 14:54:07
 ÚJ
>Rasdeher Clion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

*Egészen furcsa ez így a madár mindig figyelő tekintete nélkül. Nincs ott a társ, ki mindig figyelte a hátát, s óvta őt a maga idegesítő, sajátos módján minden egyes veszélyforrástól. Mostantól azonban senki sem fogja figyelmeztetni, így kétszeres odafigyeléssel kell vizslatnia paranoiás tekintetével a sötét sikátorok minden apró zugát. Nem lesz ez így egyszerű, de legalább Nori miatt nem kell aggódnia állandóan, ami jelenleg igen sokat segít neki abban, hogy saját problémáira is tudjon időt szakítani.
Mielőtt azonban tényleg betérne az egyik kocsmába szüksége van némi friss levegőre, ami kitisztítja a fejében kavargó gondolatokat. Ezért van most itt, a világítótorony gigászi építménye mellett. Nem időzik sokáig, csak éppen gondolkodni szeretne, és ez a hely a legmegfelelőbb erre a célra.
Hiába, még így is folyton visszajáró vendég tudatába pártfogoltja. Nem hagyja nyugodtan szövögetni terveit, sőt arra ösztönzi, hogy tegyen még valamit érte. Valamit, ami kockázatos ugyan, de talán nagyobb sikerrel jár, mint értelmetlen traktusokkal teletömni szegény fiatal fejét. Megfogalmazódik benne egy ötlet, mit hamarosan szeretne kipróbálni.
Miután úgy érzi eleget időzött már egymagában visszaindul, hogy igyon valamit a Rumosban.*


179. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-17 12:47:55
 ÚJ
>Sernowey Donosrad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Kárhozottak leszünk!//

*Tökéletes társaságot biztosítanak egymásra. Szavak nélkül, csendbe burkolózva még kellemesebbnek bizonyul Wae, mint mikor a fogadóban iszogattak. Nem rohannak sehova, ha Kormoson múlik, akár az egész napot itt tölthetik. Ez egy kikötő. Ha elszalasztja az egyik hajót, jön egy másik. Nem is szabad elsietnie a döntést, tökéletes legénységhez szeretne szegődni, értelmes kapitányhoz egy csodás hajóra. Ez persze szubjektív. Csak egy egyszerű, kényelmesen tágas kalózhajó lehet megfelelő az ő elvárásainak. Marcona nőstények, engedelmes férfiak, mindenki tudja, hol a helye. Milyen szép is lenne, ha elsőre sikerülne megtalálnia álmai kis ladikját. Aztán a másik is megy a dolgára. Keres magának egy sötét sikátort, egy kis kondért, meg valakit, aki megfizeti majd a szolgálatait. Vajon ki kapja meg előbb, amire vágyik?
Hallja, ahogy feltápászkodik mellőle a másik. Felpillant, hogy lássa, indul-e, de úgy tűnik, csak nyújtózkodik. Ser is kinyújtóztatja magát fektében. Feje fölé emeli a karjait, egész háta megfeszül, nagyokat roppan. Jól esett egy kis pihenő, de nem lett tőle okosabb. Fogalma sincs, merre mehetnének tovább. Az lenne a legcélravezetőbb, ha kiülne a kikötőbe, hogy figyelhesse a befutó hajókat. Ez viszont borzalmasan unalmas lenne.*
-Megyünk tovább?
*Ül fel, tekintetével a nőstényét keresi.*


178. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-17 09:13:00
 ÚJ
>Waerra Dryaalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kárhozottak leszünk!//

*Meg kell hagyni, Sernowey még szavak nélkül is kellemes társaságnak tűnik. Annak pláne örvend fakóbőrűnk, hogy egy fajabelivel töltheti az időt, nem pedig valami ismeretlen emberrel, vagy fattyúval kell megértetnie dolgokat, kultúrákat, gondolatokat. Hiszen olybá tűnik, Sernowey megért mindent, még ha nem is ért egyet. Persze ott van az áthidalhatatlannak tűnő véleménykülönbségük, hogy tenger, avagy szárazföld, hajó, avagy inkább egy barlang vagy kastély nyugalma. Amikor a másik hanyatt vágja magát, csak nyugodtan figyeli egy ideig, ahogy amaz a felettük elhaladó felhőket nézegeti, de továbbra sem érzi szükségesnek, hogy bármit is mondjon. Dolga egyikőjüknek sem túl sietős, hajók is jönnek-mennek, de Waerra számára sem életbevágóan fontos, hogy azon nyomban munkát találjon, amint partot ér ezen az idegen helyen. Nem is várhatja el, hiszen sötételf, ráadásul nem harcos, így jobb híján várnia kell, míg valakibe bele nem botlik, akinek esetleg szüksége lenne a munkájára. Végül, miután talán már egy óra is eltelt ebben a jótékony csendben, felhőbámulásban, pihengetésben, Waerra felkel a földről, kissé leporolja magát, majd tesz néhány lépést, kizsibbasztva elgémberedett tagjait. Indulni ugyan nem tervez sehová, nem is tudja, hova kéne mennie, vagy hova mehetne, de jól esik neki kissé kinyújtózni. Sernoweyra pillant, hogy az vajon követi-e példáját, vagy az eltelt idő alatt eszébe jutott-e valami, amire kíváncsi, vagy ahova menni akar. Talán most már jól esne valami kis verekedés vagy konfliktus Waerrának, de nem ragaszkodik hozzá.*


177. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-16 22:33:39
 ÚJ
>Sernowey Donosrad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Kárhozottak leszünk!//

*A másik szavaira csak bólint. Épp eleget fecsegtem már, Ser sem szeret megállás nélkül beszélni, hát még hallgatni mások kínját. Ez így pont jó. Megbeszélték, ami éppen az eszükbe jutott, de most csak nyújtóznak egymás mellett. Néhány perc ücsörgés után hanyatt is vágja magát, a kalap leesik a fejéről, de ezzel nem foglalkozik. Ha egyedül lenne, még a szemeit is lehunyná, de Wae társaságában nem meri. Nem ismeri a nőstényt, bármikor rávethetné magát, kést szoríthatna a torkához, hogy a vagyonát követelje. Jobb az elővigyázatosság. Így jobb híján a délutáni, felhős eget bámulja. Esőre áll az idő, a napot gomolygó felhők takarják, az idő kifejezetten kellemes. Gyakrabban vissza fog ide térni, ez már biztos. Itt egyedül lehet, már ha éppen nem hoz ide senkit. Remélhetőleg nem lesz belőle rendszer.
Ha a másik nem szól, néma csendben heverészik csaknem fél órán át. Nem siet sehova, ha van is hajó, amire felfogadnák, úgyis jön másik. Nem is tervez indulni még egy jó darabig, úgyhogy ha Wae nem pattan fel, hogy tovább álljon, ő sem mozdul fektéből.*


176. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-16 21:00:59
 ÚJ
>Waerra Dryaalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kárhozottak leszünk!//

- Senki nem ér többet a másiknál, míg be nem bizonyítja ellenkezőjét. *Waerra szereti azt gondolni, hogy általában így is viseltet mások iránt. Nyilván, legfőképpen saját fajába tartozók iránt, hiszen mint oly sok fajtársa, az ő gondolkodását is meghatározza a többi faj irányába viseltetett gondolkodásmód. Ez persze, például Wae esetében nem feltétlen jelenti, hogy egy elf ne vihetne véghez olyan dolgokat, melyek naggyá teszi, de ha megdolgozik érte, akkor csak nyugodtan, érezze többnek magát. Waerra sem gondolja úgy, hogy többet érne Sernoweynál, még akkor sem igazán, ha saját munkáit többre tartja az ostoba vagdalkozásnál. Azonban, minden bizonnyal harcban alulmaradna gyakorlatilag bárki ellen, így természetes, hogy elismeri a kardok erejét is. Kinek, mi. Amikor megérkeznek a toronyhoz, jótékony csend telepszik rájuk, így Ser megjegyzését a helyről egy egyetértő hümmögéssel nyugtázza. Az egyetlen moraj, a tenger halk, s valamelyest még Waerra számára is megnyugtató zaja, jólesően cseng a fülnek, főleg a kikötői zajongás után. Szavak nélkül csatlakozik társához, kényelmesen elhelyezkedik a földön, köpenyét maga köré borítva, mintha csak egy szerető ölelésével burkolná be magát. Most valóban nem kellenek szavak, nem kell a fecsegés és kérdések. Csak a nyugodt, pihentető csendesség.*


175. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-16 19:32:00
 ÚJ
>Sernowey Donosrad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Kárhozottak leszünk!//

*Kormos csak forgatja a szemeit a hallottakra. Ő is hasonlóan vélekedik, mégsem érti, hogy lehetnek ennyire kétségbeejtően korlátozottak egyesek. Belőle szinte kiverték a hagyományok tiszteletét. Kalóz családba született, kalózként nevelkedett, csakis a tenger törvényeit ismeri, semmi mást.*
-Szomorú, hogy egy fajba tartozó lények hogy lehetnek ennyire különbözőek. Már csak mi ketten is. Mindketten a felszínen nevelkedtünk, mégis, biztosra veszem, különböző nevelési módszerekkel találkoztunk. Teljesen másképpen látjuk a világot, mégsem morgunk egymásra, hogy jobbak vagyunk.
*Szánalmas. Erre nincsen jobb kifejezés, pedig nem szívesen ócsárolja saját fajtársait. Több szó nem is esik a témáról, de másról sem. Mindkettőjük némaságba burkolózik, úgy érik el a tornyot. Egész gyorsan ment. Ugyanazt az utat követték, mint idefelé jövet, majd a dokkoknál átvágva fel a dombra, és már ott is álltak az égbe nyúló épület tövében.*
-Hangulatos.
*Jegyzi meg inkább magának, mintsem Waének. Ő is láthatja a saját szemével. Hideg szél mardossa a bőrüket, a tenger morajlása egészen mélyről, a sziklaperem alól hallatszik feléjük.*
-Nincs sok látnivaló, mégis úgy gondolom, az egyik legkellemesebb hely a környéken. Nyugodt és csendes.
*Nem is rontaná el a hely báját felesleges fecsegéssel. Lehuppan a földre, keresztbe teszi a lábait. Mélyen magába szívja a sós víz mámorító illatát. Alig várja, hogy ismét hajóra szállhasson.*


174. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-12 22:29:40
 ÚJ
>Rasdeher Clion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Norileina Vylrien//

*Még mindig tartja magát ahhoz a tényhez, hogy nem tehet arról, hogy a Kikötőben ilyen gyorsan terjednek a hírek. Azonban így legalább van némi esélye Ark figyelmét is felkelteni, mert egyre kíváncsibbá teszi ez a titokzatos idegen, ki hirtelen ilyen közel került Norihoz. Ha tudná most mennyire sötétben tapogatózik, és valójában itt egyáltalán nem egy rossz barátról van szó, ki beleviheti mindenféle meggondolatlan dologba a naiv lányt. Ark ennél sokkal veszedelmesebb ellenfél lehet még a kannibál számára is. Bár azt senki sem tudhatja mit hoz a leendő találkozásuk, ha egyszer végre rátalál. Talán a várakozásainak ellenkezőleg egy erős szövetségest ismerhet meg a személyében. Ennek azonban igen csekély az esélye.
Sajnos a pöttöm, tűzről pattant leányzó nem adja könnyen magát, és továbbra is ostromolja Ras idegeit, amik a másik szövegelése nélkül is cérnavékonnyá koptak az elmúlt éjszaka miatt. Nagyot kell nyelnie, hogy ne vágja rögtön a másik fejéhez, amit gondol. Tanult a barlangban történtekből, ezért minden erejével próbálja visszaküzdeni magába a dühöt.*
-Fogd be azt a csinos kis szádat, Nori! Én nem kívánom megmondani, hogy te mit tegyél, te se próbálj meg engem irányítani. Bízom benned, amit talán egyszer meg fogok bánni, ráadásul segíteni akarok neked. Szóval ne magyarázd meg mit csinálhatok, és mit nem! Örülök, hogy Ark tud rólam, annak még inkább örülnék, ha be is mutatnál neki. Szeretném megismerni a barátaidat.
*Erre biztos nemet fog mondani a lány, de mindegy is. Annyira kezdi felpaprikázni ez az Ark sztori, hogy tényleg meg fogja keresni. Ha a lány elvezeti hozzá, akkor legalább ő is hallhatja a beszélgetésüket, ha nagyon ellenkezik, akkor sem fog a madaras meghátrálni. Felkeresi egymaga.*
-Egyébként is, mit tud neked adni ez a bizonyos személy, amire én nem vagyok képes? A szeretőd netán, és ezért nem akarsz bemutatni neki? Vagy valami dilinyós, aki az istenek prófétájának hiszi magát? Az olyanokat tudod, hogy ki nem állhatom.
*A holló nem tér vissza gazdája vállára, úgy dönt inkább egy ideig Norival utazik, ami Rasnak sincs ellenére. Nem baj, ha jobban megismerik egymást, így ha kell Éjfél is könnyebben tudja követni. Elhatározza magát, mindent megtesz azért, hogy a másik biztonságban legyen. Úgy látszik nem ismeri még eléggé a jelenkori Norit, és valóban úgy tekint rá, mint egy kislányra. Persze ezt próbálja a legnagyobb mértékben titkolni.*
-Áh, szóval nő! Akkor nem lehet a szeretőd... vagy mégis? Akkor világos lenne, hogy miért nem engem választottál helyette!
*Egy bohókás, kissé gúnyos vigyorral próbálja oldani a nő, és a saját feszültségét is. Nem akarja, hogy újból összekapjanak. Azzal megint nem jutna előrébb a jelenlegi helyzet megismerésében. Viszont ez egy újabb fontos információ, amit megtudott.*
-Hanyagoljuk most ezt az Arkot, egyelőre csak mindkettőnket felbosszant, ha róla beszélünk. Inkább elmesélem útközben, hogy mi okozta ezt.
*Mikor megemlíti a sebét fejében újra érzi a fájdalmat, mit akkor érzett, mikor az a kovácsolt nyílhegy átszúrta a húsát. Átmozgatja a balját, hogy agyából is száműzze a szenvedés gondolatát. Hála a csodalöttynek percek alatt begyógyult a sérülése.*
-Most mi mást mondhatnék, ha egyszer éhezem... neked nem kellett egy nyílvesszővel egy majd nyolcvan kilós nőt végigcipelned az erdőn! De akkor meséljek vagy ne?
*Ha helyeslő válasz érkezik Noritól akkor belekezd a mondókájába, és mindent részletesen elmagyaráz, ami a múlt éjszaka történt.*


173. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-12 20:25:22
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Rasdeher Clion//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Persze, hogy jogos a reakciója. Gyakorlatilag Clion az oka annak, hogy a tegnapi találkozó nem úgy alakult Nori számára, ahogy azt szerette volna. Nem, nem tudott róla igazából semmit, de hála Clion túl kíváncsi természetének, ezúttal sem lett okosabb. Csak egy névvel lett gazdagabb, de azzal nem megy semmire. Egyáltalán nem biztos, hogy Idya Ark valódi neve.*
- Arról nem tehetsz, hogy mástól tudtam meg, arról viszont igen, hogy egyáltalán ilyesmit kellett hallanom. Arról viszont csakis te tehetsz, hogy elmondok neked egy olyan dolgot, amit csak neked szántam, aztán szétkürtölöd az egész kikötőben, hogy még többet tudj meg. Nem véletlenül mondtam csak ennyit, és nem véletlenül nem engedtem, hogy velem gyere. Baszd meg! Ark tudja, hogy nem vagyok egyedül, tudja, hogy őt keresed. Így kurva nehéz lesz a bizalmába férkőznöm.
*Forgatja a szemeit. Igazából Idyának is legszívesebben megmondaná, hogy szakadjon le a témáról, és főleg Clionról addig, amíg a lánynak semmi problémája nem adódik belőle. Tiszteli anélkül, hogy bármit tudna róla, felajánlja neki, hogy szolgálni fogja, és azon lovagol, milyen kapcsolatokat ápol Nori a magánéletében. Clion pedig képtelen tartani a száját. Hogy lehet ennyi balfékkel körülvéve. Morog magában.
Az egyetlen különbség a két személy között, hogy Idyától rendesen fél, míg Cliontól csak egy egészséges mértékben tart, így szerencsétlen férfi issza meg Nori tehetetlenségéből fakadó vergődésének levét.*
- Szóval elmondom még egyszer. Nem szeretném, ha tovább faggatnád a kikötő népét Arkról. Inkább kérdezz engem, de ezek után nem vagyok benne biztos, hogy bármit el fogok árulni neked. Ha nem beszélek neked róla, már tudhatnám, hogy néz ki a csaj.
*De nem, mert mert... áh. Nem is idegeskedik tovább. Még hogy ő a meggondolatlan. Na persze. Hála barátjának, aki elméletileg segíteni akar neki, most csak annyival lett okosabb, hogy Ark meglepően könnyű teremtés. Csóválja a fejét, majd hangulatát meg nem hazudtolva vág vissza Clion szavaira.*
- Ja. Semmi bajom. Úgy látszik, én jobban tudok vigyázni magamra, mint te.
*Az ölelést azért engedi. Az mindig jó, még akkor is ha kifejezetten morcos a férfire. Nagyot sóhajt, hogy lenyugtassa magát, majd elhúzódik tőle, és higgadtabban folytatja.*
- Sejtettem, hogy nem te hordasz szoknyát, és amúgy már kiválogattam, ami kell nekem. Még ebben is egy lépéssel előtted járok.
*Piszkálja tovább a kannibált. Ott piszkálja őt, ahol csak éri. Valahogy le kell vezetnie azt a hatalmas mennyiségű dühöt, ami felhalmozódott benne az éjszaka.
Aztán Rasdeher megszemléli Nori tetoválását, természetesen megjegyzéseket is tesz rá, majd Éjfél is inkább Norit választja gazdája helyett. Szerencse, hogy a madár a másik vállára száll, mint amelyiken a tetoválás van, különben biztosan visítana. Nem csak vörös a háta, de rendkívül érzékeny is. A holló karmok pedig nem a legjobb dolgok, amik ilyenkor hozzáérhetnek a lapockájához.*
- Valaki. *Nem, most azért sem mondja el, hogy Idya készítette a tetoválását. Érezze magát Clion szégyellve, büntetésben, amiért feleslegesen kíváncsiskodott.*
- Éhes vagy? Csak ennyit tudsz erre mondani? *Akad ki megint.* Amúgy ja. Kéne neked is valami normális ruha, mégsem mászkálhatsz mellettem ilyen rongyosan.
*És ismét piszkálni kezdi barátját. Az csak egy dolog, hogy amíg át nem öltözött, ő is úgy nézett ki mint egy mocskos hajléktalan.*
- Menjünk le a dokkokhoz. Ott biztos találunk némi ételt, és árut is. Hátha lesz neked ruha is.


172. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-12 17:10:18
 ÚJ
>Rasdeher Clion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Norileina Vylrien//

*Valamilyen szinten jogos Nori reakciója arra a tényre, hogy a kannibál beleüti az orrát olyan dolgokba is, amikhez elméletileg semmi köze. Elméletileg. Gyakorlatilag, míg ő biztosít menedéket a lány számára rá is tartoznak ezek az ügyek. Véletlen sem szeretné, ha szervezetükről olyan kétes alakok is tudomást szerezzenek, mint ez az Ark nevű fickó. Azt hogy ezt régi barátja nem képes elfogadni azzal nem tud mit tenni, mert az óvatossággal ugyanúgy szeretné védeni őt is, mint a Kárhozottakat. Mikor eddig beszéltek a művészről nem tűnt úgy, hogy túl sokat tud róla a lány.
Bár őszintén nem hitte volna, hogy ilyen hamar a másik fülébe jut kíváncsisága. Ha megtudja ki kotyogta el neki a dolgot el fog vele beszélgetni kettesben, ez egyszer biztos. Azonban ez a leglényegtelenebb dolog, ami az eszébe juthat. Norileina dühkitörése úgy is aggodalomra ad okot, hogy a férfi a külvilág felé semmit nem mutat érzéseiből. Csak egy olyan mosolyt tud az ajkaira erőltetni, mivel még egy ötéves kisgyereket sem tudna becsapni. De úgy tűnik mégis beválik, és a hiszti is alábbhagy. Nagyszerű, most már beszélhetnek normálisan. Ezt legközelebb is be fogja vetni, ha így alakulnak a dolgok.*
-Nem az én hibám, hogy mástól kellett megtudnod. Én csak azt tettem, amit helyesnek láttam. Nem várhatod el tőlem még te sem, hogy teljesen vakon rohanjak a segítségedre, ha bajba kerülsz! Azt mondod nem vagy már gyerek, mégis úgy viselkedsz.
*Gondol itt az előbbi értelmetlen nyavalygására, mivel csak rontott Rasdeher helyzetén. Még szerencse, hogy volt nála egy ital, mitől a fájdalmak alábbhagytak, sőt ha most belesne a kötés alá láthatná, hogy a seb is varázsütésre begyógyult. Ám annyira belemerül a lány kiosztásába, hogy észre sem veszi ezeket a változásokat.*
-De azért örülök, hogy nem esett bajod...
*Végül átöleli a kisírt szemű, számára még mindig ártatlan kislányt, akit már csak maga miatt is védenie kell. Csak ekkorra eszmél rá, hogy minden gond nélkül tudja mozgatni a bal karját is. Minimális a fájdalom, amit érez. Az ilyen löttyök még nagyon is jól jöhetnek a későbbiekben.*
-Nem az enyémek. Nem mondtam, hogy kettő... illetve a mai nappal együtt három napja érkeztem a Kikötőbe? Az előttem ott lakó nőé voltak ezek a göncök. Még nem volt időm rá, hogy kivágjam a holmijait, de ha szükséged van még pár rongyra előtte körülnézhetsz ott. Én nem tudok velük mit kezdeni.
*Most hogy így belegondol elég sok dolga lesz még. Először is a szállását kellene rendbe tennie, aztán pedig elkezdhet a komolyabb dolgokkal, na meg Norival foglalkozni. Ráfér az ében hajú szépségre is, meg a Kárhozottakra is, hogy rendbe szedje valaki. Ras pedig önkényesen elhatározta: Ő lesz ez a "valaki"!*
-Egy holló? Nézd csak Éjfél, ha eltekintünk a részletektől pont olyan mint te! Egy buta madár, aki saját gazdájának árt a legtöbbet.
*A madár csőrére csap, miközben beszél, amit azonban Éjfél sem hagy annyiban. Előbb belemártja karmait a férfi húsába, majd mielőtt ezt megtorolná a férfi átszáll a nő vállára, ahol aztán gúnyos károgásba kezd.*
-Átkozott holló! *Már csak viccesen jegyzi meg, hozzászokott már a viselkedéséhez.* Úgy tűnik hirtelen két madarad is lett. Egyébként jól néz ki, de rohadt vörös a hátad. Ki készítette?
*Lassan kezdi összerakni a képet. A szóbeszédek szerint Ark valamiféle művész. Nori pedig a vele való találkozás után egy tetoválással tér vissza a férfihez. Minden bizonnyal a kirakós egy újabb részletét pattinthatja így össze a madaras fickó.*
-Én már piszkosul éhes vagyok, de vennem kellene valami normális ruhát is... A francba is, van itt ebben a koszfészekben egyáltalán valahol egy értelmes szabó?


171. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-12 01:42:04
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Rasdeher Clion//

*Egy átlagos napon ő sem ilyen reakcióra számított volna magától, de ma minden más. Túlságosan ideges volt ahhoz, hogy egy egyszerű üvöltözéssel letudja Clion újboli eltűnését. Arról nem is beszélve, hogy teljesen berágott rá, amiért Ark felől kérdezősködött a kikötőben.
Rasdeher teljesen közömbösen viselkedik. Nori nagyon meg is lepődik a hideg, félmondatos válaszokon, viszont pont ez a nyugodtság és közömbösség az, ami Norit is le tudja most nyugtatni. A férfi semmilyen stílusa mellett még ő szégyelli magát, hogy ilyen hisztit levágott. Vesz egy nagy levegőt, majd kifújja, letörli a könnyeit, majd már sokkal nyugodtabban néz újra a másik szemeibe.*
- Be. *Utal arra, hogy abbahagyja a hisztizést, de hosszabb válaszra nem méltatja, mert még mindig haragszik rá az Ark ügy miatt.* De szeretném, ha legközelebb nem egy jöttment kocsmatölteléktől kéne informálódnom arról, hogy te megint olyan dolgokba ütöd az orrodat, ami nem tartozik rád.
*Nem, ő most képtelen addig várni, míg leülnek valami eldugott helyen, és négyszemközt megbeszélik a dolgokat. Ő most rögtön közölni akarja a másikkal pici lelkének gondját-baját.*
- Az meg amúgy varázsital. Ha szerencséd van, összeforrasztja a sebedet, de a legrosszabb esetben sem fog tovább vérezni.
*Funkcionál élő használati utasításként most a lány, miközben Clion megissza a varázsitalt, aminek talán már azonnal érezheti is a hatását.
A kislányozásnak nem örül, a fejsimogatásnak még kevésbé, de ez annyira elenyésző probléma most a többi között, hogy nem ad hangot nemtetszésének.*
- Kösz. A szobádban találtam őket. Csak arra nem jöttem rá, miért tartasz női ruhákat a hálószobádban.
*A dicséret már jobban esik neki. Ezek szerint sikerült a megfelelő ruhadarabokat kiválasztania, még ha borzasztó nehéz is megszokni a szoknyát. Az viszont tényleg érdekelné, mit is kerestek ezek a darabok egy férfi szobájában.
Közben attól függetlenül, hogy Norinak be nem áll a szája, folyton csak akadékoskodik, panaszkodik, elindulhatnak.
Sétálás közben eszébe jut valami. Valami, amit már alig várt, hogy megmutathasson Clionnak, és most itt az alkalom.*
- Várj! Nézd ezt!
*Hátat fordít neki, felsőjét lehúzza a válláról, hogy megmutassa neki a tépett szárnyú hollót, aminek még mindig nagyon örül. Talán ez a tetoválás mondható tegnapi napjának legjobb élményének, még akkor is, ha kín és szenvedés volt az elkészítése.*


170. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-12 01:14:56
 ÚJ
>Rasdeher Clion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Norileina Vylrien//

*Sok mindenre számított szegény lánytól, de ez a reakció a viszontlátására pont nem fordult meg a fejében, mint opció. Várta, hogy számonkérik, amiért nem volt a megbeszélt helyen, az is benne volt a pakliban, hogy duzzogva magára hagyja őt a másik, de az hogy hisztirohamot kap egyből, amint meglátja... Na ez az, amire még gondolni sem gondolt.
Mivel elég apró lányról van szó még ebben az állapotban sem vágódik el, ahogy a mellkasának csapódik a pici Nori kobak. De bizony a fene sem hinné el ha azt mondaná ebbe a kislányba több erő szorult, mint némely magától egészen elaléló férfiemberbe. A fájdalmak tehát csak sokasodnak, mikor rajta vezeti le az összes felgyülemlett feszültséget. Próbál férfi maradni, de sajnos nem sikerül maradéktalanul. Felszisszen, majd nyög egyet a kínok hatására.*
-Befejezted?
*Arca teljesen eltorzul, amikor próbálja elfojtani magában a fájdalmat, s még mikor a nő felpillant rá akkor is ezzel küszködik. Fáj neki a fenébe is! Kinek ne fájna, ha egy hosszú íj méterekről átüti a vállát? Az a csoda, hogy nem károsodott jobban a válla. Egy rövid időbe beletelik, mire összeszedi magát, és az ajkaira erőltet egy hazug mosolyt.*
-Kérdésekre válaszoltam.
*Röviden ennyi lenne, ám ha hosszan belemenne valószínűleg a végére itt helyben rogyna össze. Nem akar mindent itt rögtön elmagyarázni a másiknak, jobbnak látja, ha elhúzódnak valahova. Lehet ez akár a barlang, vagy valami olyan hely, ahol ellátják a sebeit, és pihenhet egy keveset.
Illetve mint később kiderül nem is biztos, hogy a szokásos értelembe véve helyre kellene pofozni a vállát, mert a koromfekete hajú kislány átnyújt neki valamiféle löttyöt, amire úgy gondolja, hogy hasznára válhat.*
-Mi ez?
*Nincs túl beszédes kedvében egyelőre, de bízik annyira a lányban, hogy még mielőtt válaszolna leöblítse a zöld trutyival a torkát. Miközben várja a hatását jobban szemügyre veszi Norileinat is.*
-Úgy látom mindkettőnknek lesz mit mesélnie, kislány! Így sokkal jobban nézel ki, mint azokban a szakadt göncökben!
*Egészséges kezét a fejére helyezi, és kicsit összeborzolja gyönyörű, selymes haját. Tényleg kezdi úgy érezni magát, mintha a húgával beszélgetne.*
-Menjünk valami nyugodtabb helyre, ahol pihenhetek kicsit, aztán mindent elmagyarázok!

Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.

169. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-12 00:41:20
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Rasdeher Clion//

*Egészen belefeledkezik a tenger bámulásába, a gondolatokba, meg a kellemes reggeli szellő okozta élvezetekbe. Nem is figyel a háta mögé, így viszonylag könnyű célpont lehetne, ha valaki esetleg hátba akarná szúrni. Úgy látszik ma nagyobb szerencséje van, hisz senki nem vetemedik ilyesmire, sőt, egy ismerős férfi hang zökkenti ki őt álomvilágából.
Azonnal felkapja a fejét, s hátrafordulva megpillantja Cliont és a madarát. Most nem gondolkodik, felpattan, és rohanni kezd felé, mígnem szinte ágyúgolyóként csapódik Rasdeher mellkasába, de akkor már keservesen sír.*
- Hol a francba voltál?! Hová tűnsz mindig, mikor igazán szükségem lenne rád?!
*Üvölt vele, miközben a másik ruhájába kapaszkodva zokog. Az Idyával való találkozása miatti csalódás mellett az sem esett neki túl jól, hogy Clion nem volt a megbeszélt helyen tegnap éjjel. Úgy érezte, megint csak magára hagyta, ahogy tette eddig minden alkalommal.*
- Annyira, de annyira hülye vagy! *Kislányos mozdulatokkal, gyengén ütögeti a férfi mellkasát, miközben kijön belőle minden feszültség, így a madaras számára talán megint érthetetlen lesz, amit beszél, de ez most egyáltalán nem érdekli.*
- Felejtsd el Ark nevét! Felejtsd el, mintha soha nem is létezett volna! Ne keresd tovább, megtiltom, hogy a közelébe menj!
*Ekkor néz fel először Clionra. Szemeiben látszik a másnaposság, a kialvatlanság, de leginkább a feszültség és tanácstalanság. A férfi így sérülten biztosan nem viseli jól, hogy Nori a hisztizés hevében még összevissza rángatja is a kannibált, így sikerül észrevennie vállából szivárgó vért.*
- Mit műveltél? Mi történt veled? Hol voltál egyáltalán, és ki bántott?
*Mindent tudni akar. Mindent tudni akar, és teljesen biztos benne, hogy megérdemli az információkat. Clion olyasmibe ütötte az orrát, ami nem tartozik rá. Eltűnt egy szó nélkül, és még nem is vigyázott magára. Nori teljesen jogosan követel magyarázatot.
Mivel nagyon megijed a vér látványától, azonnal odaad 1 db Világoszöld varázsitalt Rasdeher Clion-nak . Úgy gondolja, valami nagyon súlyos sérülésről van szó, és ha valamit most egyáltalán nem akar, az az, hogy Clionnak komoly baja essen.*
- Voltam a barlangnál, nem jöttél. Bementem, nem voltál sehol. Vártalak, de nem érkeztél meg. Direkt csinálod ezt velem?
*Most már csak szipog, picit megnyugodott, hogy újra látja gyerekkori barátját, csak tényleg csalódott és ideges volt, s most mindez kijött belőle.*


168. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-12 00:17:00
 ÚJ
>Rasdeher Clion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Norileina Vylrien//

*A nap lassan átveszi az uralmat az égbolton, és vakító napsugarai szinte kitépik helyéről a madaras fickó szeme világát. Úgy tűnik az az égen lebegő galád fénykorong csak nem pusztult bele öccsével folytatott éjszakai hadakozásukba, sőt újra itt van, hogy bosszantsa a megfáradt, megsebzett halandókat. Illetve jelen esetben Rast, mert rajta kívül alig van valaki az utcákon. Úgy tűnik nem csak neki volt nehéz éjszakája.
Az a két átkozott elf rendesen megkeserítette a dolgát, de szerencsére végül sikerrel járt, és Tania segített neki választ találni a mára már megfásult lelkében kavargó kérdésekre. Így már biztos benne, hogy megmentheti Norit. Ezért is hagyta ott az elhagyatott raktárban az elf nőt. Kezeit, lábait szorosabbra húzta, és száját is betömte, míg nem tér hozzá vissza. Fontosabb most, hogy rendbe tegye a karját, és megtalálja pártfogoltját. El kell mondania neki néhány dolgot, ráadásul ott van az az Ark is, akiről semmit sem tud, mégis van egy olyan érzése, hogy ha a lány vele marad abból nem születne semmi jó.
Ő az egyetlen, aki segíthet rajta. Igen, ebben biztos. Csak ő értheti meg a múltjából jókora szeletet kiharapó nővé érett kislány érzéseit.
Éjfél a vállán trónol, ő pedig igyekszik vissza a barlangba, hátha ott találja már a másikat. Úgy beszélték meg, hogy az éjszaka a rejtekhely bejáratánál találkoznak, de mivel azóta a nap is felkelt... nem hiszi, hogy ott meg fogja találni. Ezért tesz egy akkora kerülőt, amekkora jelenlegi erejébe belefér, így kerül a világítótoronyhoz is. Alig áll a lábán részben a fáradtságtól, részben pedig a tetemes vérveszteségtől. Mert hiába látta el ő a sebet, eléggé kontár munkát végzett. A kötés bíborszínben pompázik, karja egyre jobban zsibbad, és nem is nagyon érzi már.
Éppen azzal foglalatoskodik, hogy megigazgassa magán a vérzést elszorító rongyot, amikor szeme sarkából egy aprócska, magányosan ücsörgő nőt vesz észre.*
-Mi a...? Nori?
*Elkerekednek a szemei. A franc sem gondolta, hogy ez a kitérő valóban hatásos lesz, mégis megtalálja most a keresett személyt.*


167. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-11 19:50:02
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

*Rohan és rohan, át a kikötőn, át mindenen. Nem tudná megmagyarázni mitől, de valamitől borzalmasan megijedt. Annyira megijedt, hogy ösztönösen egy olyan helyre menekül, amit már jól ismer. A világítótorony. Itt töltötte egy egész napját, szinte már bármelyik követ személyesen ismeri. Nem, soha többé nem szabad egyedül kalandoznia ilyen démoni helyeken. Először a sellőház, majd a vérkert. Egyáltalán nem érti mi történik vele.
Inkább megrázza a fejét, és próbálja elfelejteni az egészet. Most itt van újra a toronyál. Korán reggel, egyedül, semmitől sem zavartatva. Valószínűleg túlreagálta a gondokat, és ismét az elméje szórakozik vele. Annyival jobb lenne most Nolieval a Pegazusban egy csirkesültet eszegetni. Valahogy sokkal jobban érezte magát mint... mint most. Sajnos egy időre elfelejtheti a vágyait, hisz nem mehet még Arthenior falának a közelébe sem, mert egy-kettő és egy tömlöcbe zárva találná magát.
Inkább a tenger felé fordulva leül, lehunyja a szemeit, és próbál rendbetenni mindent magában, hogy újult erővel gondolkozhasson tovább azon, mi is legyen Idyával és Clionnal.*


166. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-11 11:17:07
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A Pokol kapuja//

*Idya és Are hívása olyan hatást kelthet Rienben, mintha egy kígyó csábítgatná magához a gyanútlan kisegeret, hogy másszon bele a szájába. A különbség annyi, hogy ők megpróbálják észhez téríteni a kislányt és hellyel kínálják maguk mellett, míg a kígyó nem hagy esélyt az egérkének.
Mikor Idya lecsitteli csak megszívja a fogát.*
~Erre még visszatérünk.~
-Így van. Mi elrejtünk, ha kell. Ha már bizalom, meg ajándék... nekem is hozz valamit!
*Hiszen ketten vannak, így neki is jár. Például a hollós csávó feje egészen jó lenne kezdésnek, ámbár lehet egy csöppet túlzás.*
-Meglehet. *bólint a tündérnek, hiszen Rien nem szól semmit, bizonyára magában emészti a hallottakat.*
-Épp ideje volt. *mondja arra, hogy édes kettesben vannak.* -Már kezdtem becsavarodni ettől a sok féregtől. *köp ki oldalra. Hogy mindezek alatt kiket érti, az Idya számára teljesen világosnak kell hogy legyen.*
-Pedig egészen tetszetős. *ejt meg egy mosolyt, majd megemeli mutatóujját.* -Apropó, míg el nem felejtem. Ha azt akarod, hogy megmaradjon kettőnk közt ez a remek harmónia, drága barátném, akkor azt ajánlom, hogy ne csitegj le. Engem te ne csitíts, ne hallgattass el. *mondja olyan színtelen, érzelemmentes hangon, mintha arról csevegne, hogy mi volt az ebéd vagy milyen állagú volt a széklete.*
-Tudod, hogy elfogadom, hogy te vagy a főnök. Bár tapasztalataim szerint ezzel a szóval sokan olyanok is dobálóznak, kik nem szolgáltak rá. *vonja meg vállát. Őt aztán mocskosul nem érdekli, hogy ő vagy Idya e a góré, lényeg, hogy a kapocs működjön.*
-De ez nem azt jelenti, hogy kényed-kedved szerint leugatsz. Ne vívd ki a haragomat. *néz sejtelmesen mosolyogva, majd témát vált.* -Rien még gyermek, légy vele türelmes. Idővel be fogja látni, hogy rajtunk kívül nem lesznek, kik befogadják. Ő fog eljönni idővel hozzánk. Ismerem a hozzá hasonlókat, hidd el, igazam lesz.
*Lényegében Rientől hasonlóan vélekednek mindketten. Végignézi, ahogyan Idya szárnyai elszabadulnak a fogságból.*
-tudom irtózol az érintéstől meg attól a gondolattól, hogy bárki is taperoljon, de talán most tehetnél kivételt. Ha gondolod megmasszírozom a szárnyaidat. Mit szólsz?
*Szinte sejti a reakciót. Halálos fenyegetés, letorkolás, szidalmazás, gyilkos tekintet... uncsi, és elég kiszámítható.*
-Ha fázol rád terítem a köpenyemet. Ez majd melegen tart.


165. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-11 01:21:32
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//A Pokol kapuja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Síri csendben hallgatja most már csak végig Idyát. Még Aregeornak sem válaszol, pedig olyan szívesen közölné vele, hogy igen gyilkos, már nyolcéves kora óta, de nem teszi. Csak hallgat, és a fűszálak lengedezését figyeli a kellemes esti szélben. Mindent hall, és mindent fel is fog, de egy mukkot nem szól. Nincs is miért, mert amennyire sínen érezte magát, mióta megtalálta Arkot vagy Idyát, vagy tudja a fene most már, hogy hívják valójában, annyira csalódottnak érzi most magát, mely érzés csak nő benne, mikor egyedül hagyják a toronynál. Teljesen egyedül, mert végül Snalgor is távozik.
Nori most arra sem hajlandó, hogy egy intéssel köszönjön nekik, ahhoz túl sok minden kavarog a fejében.
Először is meg kell találnia Cliont, és el kell neki magyaráznia, hogy szálljon le Arkról. Felejtse el ezt a nevet, mintha soha nem is létezett volna. Ha valamiben, akkor abban biztos, hogy ha Idya egyszer megtalálja, annak nem lesz jó vége. A férfinek soha nem ismerné be, de félti őt. Főleg ezek után, hogy a mai napon megbizonyosodott arról, hogy ő az egyetlen, akire igazán számíthat. Rá számíthat, de nem tud rajta segíteni, bármennyire is szeretne. Idya viszont igen. Ő szinte Nori lelkébe lát, és Sa'Terethtel az oldalán képes lehet véget vetni Nori szenvedéseinek. Csak mint mindenben, ebben is van egy hatalmas probléma. Idya azt akarja, hogy szó nélkül engedelmeskedjen neki. Ezt egyáltalán nem akarja, mert gyerekkorában már átélte ugyanezt. Engedelmeskedett, cserébe eltartották, ma pedig mindezért mások bűnét gyónja. Egy szörnyeteggé változott azért, hogy életben maradhasson, és most ez a szörnyeteg az, ami minden napját árnyékként kíséri végig. Mi fog történni, ha teljesen aláveti magát Idyának? Ugyanez, mint évekkel ezelőtt? A szörnyetegből démon lesz, aki végül saját magát emészti fel az egész világgal együtt? Nem, ő nem akar ilyen lenni. Ott az a rohadt tündér is, akinek ördögi mosollyal ontotta ki a beleit, és forgatta benne a kést addig, amíg semmi nem maradt benne. Kurvára élvezte, de azóta saját magától is fél, és nem akar még egy ilyet átélni. Emiatt persze keresik is őt. Vadászból űzött vaddá vált, és csak Clionnak köszönheti, hogy nem egy híd alatt kell éjszakáznia emiatt. Egyszer viszont el fogják kapni, ez biztos, és akkor a játék majd véget ér.
Az a gondolat is átfut az agyán, hogy önként sétál vissza városba, és adja fel magát a városőrségen, hogy utána egy tömlöcbe csukják, és majd ott fog megrohadni, de akkor legalább mindenki élete biztonságban lesz tőle. Egy szép napon pedig, mikor már nem bírja a bezártságot, saját életét veszi majd el. Csendben és magányosan fogja lehunyni örökre a szemeit, hisz nem is érdemel mást. De nem! Nem akar meghalni, mert vannak ezen a világon olyanok, akiért még érdemes élni. Például a kis Nolie, aki őszinte örömmel ugrott a nyakába, mikor újra találkozhattak. Nem hagyhatja őt egyedül, mégsem tudja mi lenne a jobb. Idya mellett túlélné ezt az egész szarságot, de ki tudja mivé válna közben. Hiába szeretné megvédeni Noliet, ha többé a saját lénye miatt nem lenne biztonságban a kis tündér.
Megannyi kérdések közepette pillant fel a sötét, esőfelhőkkel borított égre, majd egy nagy sóhaj után kezeibe temeti az arcát. Egyáltalán nem tudja, mitévő legyen, de az biztos, hogy figyelmeztetnie kell Cliont, messziről kerülje el Idyát. Fel is ugrik ülő helyzetből, és miután megbizonyosodott arról, hogy minden holmija megvan, fáradtan ugyan, de gyors tempóban hagyja el ő is a világítótornyot.*


164. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-10 23:30:02
 ÚJ
>Snalgor Kyzic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A Pokol kapuja//

*A tetoválása elkészül, s utána a részeges matrózok következnek, kik Arknak méretes hasznot hozhatnak. Snalgor nem kívánja őket megvárni, nem látja értelmét, hogy sokáig időzzön, ám ha jobban belegondol haza sem szívesen menne, így csak az jut eszébe, hogy félrevonul pihentetni a karját. Igaza volt a lánynak, ez piszkosul fájt, s még a művész le is gombolt róla száz aranyat. Ha ezt neje megtudja kitör egy újabb háború, ami megint a nő fizikai fájdalmaival zárulna. Ebben az esetben pedig küszködhetne tovább már így is rothadó lelkiismeretével.
Képtelen a bentlakó félelmeivel bármit is kezdeni. Hiába kelti egy erős ember látszatát belül egy gyenge, félős kis nyuszi, ki saját családját képtelen megvédeni. A konfliktusokat igyekszik elkerülni, de emellett törekszik arra is, hogy határozottnak tűnjön. Valójában ez néha igen nehezére esik, és jelenleg is azon morfondírozik hogy számolja el feleségének az elvesztett pénzt. Ha épp a kezébe pottyanna egy tetemesebb összeg... akkor még az örökké dühös asszonyt jobb kedvre is tudná deríteni. Igen, ez lenne az egyetlen megoldás, és mennyire kapóra jön az, hogy távozás előtt pont hallja, mikor Ark a raktáráról társalog az ugató varjúnak titulált férfivel. Valószínűleg oda viszi majd az itt összeszedett összeget, amit egy ügyes tolvaj gyorsan elcsenhetne onnan. Ez egy jó lehetőség lenne a szakállas számára, hogy egy kis plusz bevételre tegyen szert, és felesége szemében is nőjön egy keveset.
Innen jön az ötlet, hogy eltávolodik a csoporttól, meghúzza magát valahol, és ha az apró termetű nő haza indul követi. Sajnos azzal nem számol, hogy a köpenyes alak is vele tart, de már nincs mit tenni. Megpróbálja őket a sötétség leple alatt tisztes távolból követni, hátha sikerrel jár.*


163. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-10 23:08:29
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//A Pokol kapuja//

*Minden elsötétedik, minden elcsendesül. Mintha az időjárás is Idyát szeretné engesztelni a hosszú munkájáért. Már csak a szárnyait kéne kiengednie, ahogy azt eredetileg is tervezte, de meggondolta magát. Rien egy hiszit kislány ként adja elő a gondját, amivel csak leégeti magát. Nagyon figyelnie kell magára, hogy ne ragadtassa el magát. Ha nem vezetné le a feszültséget ökölbe szoruló ujjaiban, akkor már rég a lány torkának ugrott volna.*
-Úgy érzem nem értetted meg annak a találkozónak a lényegét. Nem egyszer ki lett hangsúlyozva, hogy mindennek titokban kell maradnia, ami elhangzott, akik elmentek, a találkozó létezéséről sem tudhatna senki. Te meg elfecseged az első havernak, mert miért ne. Ezek után... *Ül fel fektéből, hogy a éj fekete bogarakba tekinthessen.* Ne csodálkozz, hogy nem várlak tárt karokkal.
*Hangja meg-megremeg, ahogy a harag és csalódottság egyre gyűl benne. Őszintén hitt Noriban, hogy ő méltó lesz arra, hogy maga mellé fogadja, és nagy embert csináljon belőle.*
-Félreértetted a céljaimat, bár az előzők után, ez nem meglepő. *Hogy nem vette észre, hogy ennyire fafejű lénnyel van dolga.* Én nem a barátod akarok lenni. A Clion gyerek legyen csak a gyerekkori barátod, akinek majd a vállán sírsz, ha összetörik a szíved. Én viszont a világot adhatom a kezedbe. Nem, még nincs nagy hatalmam és befolyás, mint láthatod. *Tárja szét a karjait, mutatva a nyilvánvalót.* De segíthetek rajtad. Elvezethetlek Sa'Tereth-hez, ha szeretnéd. Csupán egy lehetőség. És azzal, hogy foglalkozom veled, már csak azért is, mert időt pazarolok erre a teljesen felesleges beszélgetésre, én teszek szívességet neked.
*Norit meglepheti Idya közvetlensége és higgadtsága. Túlságosan elfáradt a nap folyamán, hogy érzelmes vitába kezdjen, és már megtanulta, hogy a lány is jobban befolyásolható, ha egyenlő félként van kezelve. Ha túlságosan lekezeli, csak megsértődik, azt meg nem akarja végig hallgatni, ahogyan hisztizik. Közben Aregeor is becsatlakozik a beszélgetésbe, határozottan az ő oldalán, amit egy már születésekkor meghalt mosollyal hálál meg. Nincs szüksége segítségre, de legalább tudhatja, hogy a férfi mellette áll.*
-Csitt! *Emeli a mutatóujját a mágus felé, le sem véve a szemét a lányról.* Rien, mi el tudunk rejteni mindenki elől. Elrejtünk és megvédünk, de ehhez el kell nyerned a bizalmunkat. *Hirtelen többes számra váltott. Két ember mégis csak hitelesebben ígér védelmet, mint egyetlen egy.* Kössünk egy alkut! *Újabb alku, ami talán jobban fog tetszeni a másiknak.* Ha két nap múlva eljössz, és olyat mutatsz, amivel elnyered a bizalmamat, nem kérdezek többet.
*Ennél nagyobb szívességet még soha senkinek nem adott, de nem akarja elveszíteni a feketeséget. Látta szinte minden oldalát, és felkeltette az érdeklődését. Hatalmas erő lakozik benne, ami rögtön felkeltette az érdeklődését a szegénynegyedben, csak kérdés, képes lesz-e hatalmába keríteni és engedelmességre bírni. Ezzel le is zárta a beszélgetést, levakarja arcáról a fájdalmasan odaerőltetett együtt érző tekintetet, és Are felé fordul.*
-Akkor szerintem ez volt a végszó. *Pattan fel a földről, leporolja a fordos szoknyát, kicsit a haját is megrázza, de így is marad benne néhány kósza, száraz fűszál. Riennek csak int egyet, ezzel el is engedte. Mehet, amerre akar, de addig sem tetkó, sem szárnyak, amíg nem beszélték meg, mit is akarnak egymástól.* Úgy látszik, ketten maradtunk. *Jegyzi meg, miközben elindul lefelé a toronytól, mutatva az utat a lakónegyed felé.*
-Azért ne szokj nagyon hozzá ehhez az engedékeny, bájos oldalamhoz. *Grimaszol. Még mindig be vannak állva az arcizmai, amiért vissza kellett tartania az üvöltését. Nem sokon múlt, hogy minden haragját a lányra zúdította volna.* De Riennek szüksége van arra, hogy babusgassák. Ha elég erős ahhoz, hogy szót fogadjon, kinevelem belőle ezt a felesleges... akármit. Halandó hóbort.
*Rázza meg a fejét lemondóan. Nem érti ezeket a női becsípődéseket. Franc akarja, hogy megértsék! Amint eléggé eltávolodtak a toronytól, és a sötétben már nem is látja a távolodó dombot, eszébe jut, hogy éppen itt lenne az ideje kiszabadítani a szárnyait.*
-Várj egy pillanatot!
*Megáll, és el is fordul, hogy a férfi ne láthassa. Kicsatolja a fűzőt, letekeri magáról a sálat, és a hatalmas szárnyak fájdalmasan nyújtózkodnak elő rabságukból. Gyűröttek, az erek megduzzadtak, és rohadtul fájnak. A fűzőt nem tudja visszavenni, de a fekete sálat a mellkasára tekeri, elvezetve a szárnyai alatt, így habár kicsit lengén öltözött az időhöz képest, de legalább kényelmesen van.*
-Na, mehetünk!


162. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-10 11:16:17
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*A csillagok számára nem mondanak semmit. Volt idő, hogy a börtönön keresztül az égen lévő fényes pontokat bámulta, amolyan reményképpen, hogy hátha az apró kis fények meglátják és megsegítik őt. Kapaszkodott beléjük, mint szopós malacok az anyjuk csecseibe. Aztán rájött, hogy a fényes pontok csak rontják az összképet, méghozzá a sötétség totális burkát, amivel körülöleli Lanawint. A csillagfény pedig képes átszűrődni a sötétségen, megmutathatja és felfedheti a rejtőzőket. Szóval úgy igazából nem is kedveli a csillagokat.
Elf lévén nagyon élesek a fülei. Ha valamit, akkor ezt imádja fajtájából! Így olyan apróságokra is felfigyelhet, ami felett a többiek elsiklanak. Ami most a figyelmét leköti az nem más, mint Rien és Ark diskurálása. Közben az ötösfogat fizet és távozik, így nem következik be a balhé, pedig Are még fogadott is volna arra, hogy baj lesz. Jól tette, hogy nem tette, ugyanis tévedett. Nem mintha jelen helyzetben ezt a tévedését bánná.
Rien szépen küzd és felvonja a pajzsot, amire Are magában elmosolyodik.*
~Hasztalan ellenszegülnöd...~
*Persze nem mindenki részegül meg Idya puszta látványától, mint Are, szóval valahol érthető Rien védekezése. Mikor a "kibelezett tündér" részhez ér Rien, akkor Are felpattan és odasétál melléjük.*
-A tisztelet manapság mit sem ér. *sóhajt tettetett bánatossággal.* -A rettegés és a félelem tartja fenn a tiszteletet. *pillant egy kicsit Idyara, majd vissza Rienre.* -Persze csak addig, amíg a rettegés nem csap át őrületbe, mert az akár végzetes is lehet.
*Enyhe célzás ez Idyanak. A tündér ha visszaemlékezik tudhatja, hogy hasonlókat ecseteltek korábban a mágussal. Ha Rien megőrül Idya fennhatósága miatt, akkor szól a hollós barátjának, vagy bárki másnak és ízzé-porrá törik a haláltündért. Szóval valahogy azon a ponton kellene egyensúlyozni, ahol még megtartja Rien érdeklődését és nem haragítja maga ellen.*
-Szóval gyilkos vagy. *fonja össze mellhasa előtt két karját a szőke elf.* -Üdv a klubban! A városőrség vérebei mindenütt ott vannak, és akár be is épülhetnek bizonyos körökben. Nem árt az óvatosság, hacsak nem akarsz börtönben megrohadni. Hagyd azt a hollós szerencsétlent! Csatlakozz hozzánk és meglásd, hatalmasabbak leszünk, mint bárki más! *mondja kábé úgy, mintha ő maga lenne a Sötét Nagyúr. Hanghordozásában van valami mélységesen ünnepélyes beütés, érezhetően ő ezt tényleg komolyan gondolja.* -Pihenj csak. *mondja Idyanak.* -Ma dolgoztál már eleget. Az a jó, ha nem nagy szám, így nem fog feltűnést kelteni. Búvóhelyre pedig nagy szükségem lesz. Mire várunk még? *érdeklődik türelmetlenül.*


161. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-09 23:21:13
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*A dolgok túl simán mentek. Ő is balhéra számított, mint talán mindenki más is, de nem. Idya egyszerűen megkapja a pénzét munkájáért, az öt férfi pedig hozzájuk képest meglehetősen udvariasan távozik. Társaságuk száma tehát megcsappan, a hangulat viszont egész családiassá válik. Talán Snalgor az egyetlen aki egy kicsit kakukktojás négyük közül, de a beteg ötletei miatt kezdi megkedvelni a fazont. Na meg utálja is amiatt, mert pont itt, pont most kellett felbukkannia, és pont Clionról kellett fecsegnie pont Idyának.
A sors néha kegyetlen, és úgy látszik ma is ezt az oldalát mutatta, legalábbis ami a feketeség életét illeti. Snalgor nem tehet róla, de a napja legrosszabb pár pillanatát mesélte el a legrosszabb személynek. Idya pedig nem is hagyja szó nélkül a dolgot, sőt, sokkal drasztikusabban reagál, amire egyáltalán nem számított. Most már nem is tartja olyan jó ötletnek a vele való társalgást, de mivel ő ült mellé, magának köszönheti.
Csak ajakiba harap, miközben a lány szavait hallgatja, belül azonban forrong. Clionnak most az az egyetlen szerencséje, hogy Norinak fogalma sincs merre jár, különben nem úszná meg a dolgot. Mindent tönkretett, amit ő olyan nehezen épített fel. Idya hangjában érzi a lekezelő stílust, de nem is kell az ilyen külső jelekre figyelnie, a lány hangot is ad annak, hogy jelenleg nem kér a feketeségből. Magában igazán cifra jelzőkkel illeti Cliont, miközben mélységesen megalázva érzi magát Idyával szemben.*
- Soha nem mondtam, hogy négyünk közt marad a szegénynegyedi találkozó. Clion mellett nőttem fel.
*Abba bele sem gondol, hogy a férfi nevét talán nem kéne említenie, mert az csak még több problémát szül.*
- Tetszik neked, vagy sem, ő többet tett már értem, mint te. Ő valódi segítség volt, és még most is több hasznom származik belőle. Te egyelőre csak azzal törődsz, hogy neked miért lesz jó, ha követlek. Megmondtam neked a szegénynegyedben is. Szolgálni foglak, ha képes vagy irányítani, és nekem is hasznom származik belőle. Ez viszont koránt sem jelenti azt, hogy a cérnákra fűzött bábud leszek.
*Amikor meghallja, hogy Idya mit akar engesztelésül a hibájáért, amit ő maga nem is tart problémának, kételkedve húzza fel a szemöldökét. Sőt, ha lenne folyadék a szájában, azt most ki is köpné az ötlet hallatán.*
- Persze, figyeljek arra, hogy a városőrség ne kapjon el, amiért kibeleztem azt a nyamvadt tündért, mellette meg azon gondolkozzak, hogy mit adjak a Kisasszony születésnapjára. Legközelebb meg a cipődet nyaljam tisztára? Tudod, nem te vagy az egyetlen esélyem, és inkább meg kéne becsülnöd, hogy tisztellek.
*Noriban beindul a védelmi mechanizmus. A hallottak nagyon felidegesítik, és talán többet is hisztizik, mint a helyzet azt megkívánná. Na meg abban sem lehet biztos, hogy nem Idya az egyetlen esélye céljai elérésére, de ezeket most észre sem veszi. Nem, nem és nem. Ő aztán nem fogja kiröhögtetni magát. Ha ez nem lenne elég, még döntésképtelen is mellé. Clion és Idya is mondott dolgokat, amik nem feltétlenül férnek meg egymás mellett. Vajon melyik a helyes út? Nagyon nem akar, de hamarosan döntenie kell.
Közben Idya Nori füle hallatára meghívja Aeregort az otthonába, sőt, neki felajánlja, hogy most rögtön elkészíti a billogot is. Nori most már tényleg teljesen megalázva érzi magát. Mit tud az a mágus jobban nála? Mégis mit?! Vet néhány mogorva pillantást Aregeor felé, majd mindkettejüktől elfordulva nézi tovább az eget, aztán kicsit később megszólal újra.*
- Itt leszek két nap múlva.
*Ennyit mond csak. Nem részletezi, mert még maga sem tudja mit fog tenni. Abban sem biztos, hogy valóban eljön ide a két nap letelte után, de ha el is jön, azt akkor sem tudja, mit fog most csinálni.*

A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.09 23:21:54


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 792-811