Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

240. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-11 22:01:04
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Ki a báb, és ki a bábos?//

-Én úgyszintén.
*Nem lőtt hát mellé, Horxagor tényleg itt volt legutóbb. Most kicsit fürgébben kecmereg ki börtönéből. A bábmester mozdulatait nem különösebben figyeli, mivel a látszat úgyis csal.*
-Ami azt illeti, igazán remekül. Ahogy elindultam tőled egyenesen a szegénynegyedbe mentem. Lefizettem a nőcit, akit mondtál, az meg bevezetett a szobába és végrehajtott valami rituálét, aminek következtében elájultam. Teysussal beszélt. Megtudtam, hogy Quantall a Pegazus fogadó szálláshelyén tartózkodik, én meg még aznap este odasiettem és felkerestem. Először bizalmatlan volt a mélységi, de végül sikerült túljárni az eszén. Őszintén szólva rohadtul untam már a pofázását, de ügyesen eljátszottam, hogy nemes célra kellenek az iratok. Ha kiderítette volna, hogy én másfelé ingázok, mint ő, aligha segített volna... de én megszerzem azt, amit kell és képes vagyok kígyóvá változni, kit a célpont a keblén melenget. *mosolyodik el sunyi módon.* -Vártam a fickóra két napot, mire visszatért a könyvtárból a másolatokkal. Fizettem is érte, nem is keveset. Majd a piacra mentem, ahol könyvet, tintát és tollat vettem, majd bevackoltam a könyvtárba és készítettem a másolatról is másolatot, méghozzá kettőt. Ezekből az egyiket hoztam el neked, a másik a könyvemben van. Nem volt megtiltva, hogy magam is birtokoljam az értékes iratokat, hát vettem a fáradtságot, hogy magamnak is megtartsam. Tényleg ritka iratok, nem holmi tűzre való ökörség. *nyújtja át a bábmesternek a lapokat, amire gondosan lemásolta Quantall könyvét.* -Amit neked hoztam az az, amit Quantall saját keze nyomán másolt, ami nekem van, azt már én másoltam a másolatról. Nagy vonalakban ennyi. *pillant a bábmesterre.* -Ez minden, ami történt. És most? Mi lesz? *kérdezi kíváncsian.*


239. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-11 21:44:30
 ÚJ
>Assentria Onaliida avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Nem várt találkozás//

*Amikor az őr rákiált, meglepődik. Mivel a kezébe temette arcát, így nem látni az undort. ~Ennyit a kimentésről.~ Amikor felnéz, már csak enyhe félelem látszik az arcán és remegő térdekkel feláll és elszalad. ~Na, tessék, végül mégis csak menekülök, ez szép… És még csak meg sem kaptam a csajszi értékeit…~ Arthenior felé veszi az irányt és tervezgeti, hogy mit csináljon most, hol találna munkát. Végül úgy dönt, hogy egy fogadó tökéletes helyszín lesz. Ott tud információkat szerezni, hogy kinek kínálhatná fel szolgálatait.*


238. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-11 19:03:50
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140

Játékstílus: Szelíd

//Nem várt találkozás//

*Az alkohol kétélű penge, ám úgy tűnik, matrózainknak ez csak előnyére válik. Hiába dőlnek bele egy-egy csapásba, vagy lépnek félre, vigyoruk egy pillanatra nem tűnik el sebhelyes képükről, és nem szeppennek meg az ellenállást látva. Tria végül a menekülés mellett dönt. Ott hagyja barátnéját a matrózok karmai között. Egészen a domb lábáig szalad, ahol az őrségben lévő két férfinak kezd könyörögni. Mogorván hallgatják a mondókáját, majd az egyik rá is förmed.*
-Nem kéne éjszaka kimerészkedni a lakásból, akkor nem kapnál el a grabancodat. *Morogja.* Na tűnés haza, majd mi elintézzük!
*Ha a lány nem mozdul, akkor meg is fenyegeti, de amint eltűnik a fehér kobak a dokkok között, felsétálnak a toronyhoz, hogy megnézzék, mi is történt.
Waének nincs szerencséje. A súlyos sérülés és a vérveszteség miatt hamar félkába állapotba kerül, a férfiak azt tehetnek vele, amit csak akarnak. Érzékeli a külvilágot, de nem tehet ellene semmit. Közben a "felmentősereg" is megérkezik, ám ezek nem a jófiúk Artheniorból, hanem a mocskos gazemberek a kikötőből, akik egy kis juss reményében őrszolgálatot teljesítenek a toronynál. Ahelyett, hogy elkergetnék a részeg bagázst, ők is beszállnak a buliba, és azt már csak szegény lány tudhatja, mi minden történt vele az éjszaka hátralévő részében.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.11 19:11:36


237. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-11 16:59:10
 ÚJ
>Assentria Onaliida avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Nem várt találkozás//

*Próbálkozásai hiábavalónak bizonyulnak. Technikája még nem eléggé kiforrott ahhoz, hogy ennyi életerős férfival elbánjon egyszerre, még akkor sem, ha részegek. Nem túl jó hír, hogy még egy matrózzal sem sikerült végeznie, így akiket kivont a forgalomból kis idő múltán ismét támadásba lendülnek majd. Láthatóan a férfiaknak meg sem fordul a fejében, hogy visszavonuljanak. Gyorsan elugrik a sebhelyes kardja elől és futásnak ered. Közben megpillantja Waerrát, ahogy vérben fekszik a két vigyorgó részeg között. Átfut a gondolataiban, hogy tennie kellene valamit, de az ész érvek mindig felülkerekedtek a tisztességen és az enyhén pislákoló jóságon a lelkében. Nem örül, hogy így történt, de egy percre sem áll meg. Fut, amíg a világító torony aljához nem ér az őrséghez. Ahogy zihálva megérkezik, piszkosan, ziláltan nem kell sokat színészkednie valószínűleg elhiszik majd, amit mond.*-Siessenek, gyorsan! Megtámadtak engem és a nővéremet, arra *mutat remegő kézzel abba az irányba, amerről menekült. ~Ha kinyiffan, így legalább a megmaradt értékeit szabadon elvihetem~ gondolja és a meséjét megerősítendő egy könnycsepp csordul végig az arcán.*-Kérem, gyorsan, segítsenek! *visítja majd térdre rogyva zokogást tettet. Reméli, hogy a kis színjáték elég lesz hozzá, hogy legalább egy őr elhagyja az őrhelyét és a nő segítségére siessen. ~Megtettem, amit megkövetelt az ismeretségünkből származó tisztesség~*


236. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-11 11:00:51
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239

Játékstílus: Vakmerő

//Ki a báb, és ki a bábos?//

*Egy darabig nem történik semmi, majd enyhén megremeg a föld, és megjelenik nem más, mint Horxagor maga. Ezúttal minden segítség nélkül teljesen egyedül mászik ki a föld alól.*
- Örvendek, Aregeor!
*Jegyzi meg, majd megigazgatja a láncait. Egyik csuklójával köröz egyet, és már benne is van egy papiros, míg a másikban egy szénrúd. Persze ez is csak figyelemelterelés, amíg a kezeit figyelik, hogy csal-e, senkinek nem fog feltűnni, hogyan került egy monokli a bal szemére.*
- Azt mondja, hogy... *kezd bele jelentőségteljesen* A te dolgod az volt, hogy Quantall könyvéből hozz egy másolatot. Ez hogy sikerült? Kérlek számolj be mindenről, ami történt.


235. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-09 22:54:46
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140

Játékstílus: Szelíd

//Nem várt találkozás//

*Wae-ben minden bizonnyal van annyi életösztön, hogy megpróbálja kivédeni a mélységi támadását, ám lassúnak bizonyul. A hím előre ugrik, kardja mélyen felhasítja a mellkasát. A vér forró patakokban ömlik a sebből. Alig egy pillanattal van társa mögött lemaradva a mogorva szakállas, aki a lány döbbenetét kihasználva a kezét veszi célba, amiben a tőrt szorongatja. A csapás hagy némi kívánnivalót maga után, nem súlyos a seb, de ahhoz elég, hogy elejtse a díszes fegyverét. A két támadó röhögve egymásra pillant áldozatukat látva, és felbátorodva a támadások sikerességén nem is indítanak újabb rohamot, csak hosszan élvezkednek a másik szenvedését látva.
A mélységi lassan közelebb sétál, kardját maga előtt tartja, készen a csapásra, és az elejtett tőrhöz érve lerúgja azt a szirtről a tengerbe.*
-Most már nem olyan nagy a szád, igaz, kisanyám?
*Húzódik füléig a beteg vigyor.
Assentria már valamivel előnyösebb helyzetben van. Sikerül a csel, a bozontos szemöldökű hosszú másodpercekre megvakul a szemébe szórt homoktól, ám ez nem elég ahhoz, hogy mögé tudjon kerülni, mivel ott van még a sebhelyes, aki a lánynak ugrik, így a fehér hajú kénytelen lesz a mihamarabbi visszavonulás mellett döntenie, ha nem akar felnyársalódni a kardjára. Minél hamarabb döntenie kell. Menekül, és itt hagyja Waét öt matróz kénye-kedvére, vagy harcba száll, és reménykedik, hogy sikerül ártalmatlanítania a sebhelyest, mielőtt a másik kettő ismét harcképes lenne.*


234. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-08 11:55:54
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Ki a báb, és ki a bábos?//

*Igyekszik meglelni azt a hasadékot, ahonnan Horxagor, más néven a bábmester bukkant elő. Elvileg az egykori hatalmasságnak tudnia kell, hogy az elf érkezik. Talán az is lehet, hogy mindvégig figyelemmel követte útját valahonnan a mélységből. Mikor eléri azt a helyet előbb körülnéz, majd mikor megbizonyosodik róla, hogy tiszta a terep, ünnepélyes hanghordozással megszólal.*
-Jöjj fel setét börtönödből, Horxagor, hagy legyek láncaid leverője! Meghoztam, amit kértél. *teszi azért hozzá. Fura érzés egy sziklával beszélgetni, de biztos abban, hogy itt beszélgetett legutóbb bábmester urasággal.
Nincs más hátra mint türelmesen várakozni. Lehetne türelmetlenül is, de Horxagor úgyis akkor jön, amikor akar. Aregeornak sok pénze van ebben a kis kiruccanásban, szóval azért reménykedik benne, hogy kap valami aprócska ajándékot a fáradozásaiért. Nincsenek nagy igényei, de szeretne valamit, ami Teysushoz köthető. Valami kézzel foghatót.*


233. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-06 12:00:44
 ÚJ
>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

// A lenyugvó nap fényében //

*Elmélázik, vagy egy órát üldögél ott kint, amíg majdnem rá sötétedik, s ha már kezd nagyon vörös lenni az ég alja, na akkor össze szedi magát, s elindul vissza felé. Mielőtt Adakver után néz be kell ugrania a dokkokhoz. Tanult az előző " csatából ", kell szereznie valami gyógyító löttyöt. Olyat amilyet az emberek is használnak. Bögre mesélt ezekről. Ha nem lett volna a törpe, se Sa'Trehről nem tudna, se a gyógyító löttyökről. Sokkal tartozik a kis szakállasnak. Ha egyszer oda kerül, vissza hozza az élők közé. Ez feltett szándéka lett az utóbbi fél órában.*
~ Ige', ez mán kűdetés, vagy mi. Vissza hozlak cimbora, ha 70 szűz lábai közül kell is kirángatni téged a tú'világró ~
-Höhhö.*Ércesen fel is kacag saját remek poénján, miközben a dokkok felé veszi az irányt. Valamelyik hajó rakományában csak akad olyasmi ami neki kell. Nem akar sokat tökölni, úgyhogy jó lenne gyorsan belefutni valakibe aki azt árulja amit ő keres.*


232. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-06 11:51:28
 ÚJ
>Sydnarus D'Qrwayoh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Az én utam//

*Reggel kissé törődötten ébred, egy torony tövében éjszakázni nem a legkényelmesebb pihenés. Nagyokat nyújtózva szedi össze magát és felszerelését, aztán a ló után néz. Persze az nem ment messzire, kikötve meglehetősen nehéz, ezért Sydnek nem sok dolga akad. Miután annak rendje és módja szerint ellátta az állatot, felszerszámozza, aztán elindul vissza, a kikötő házai felé. A nyeregből még hátra néz, egy pillantással búcsúzva a nyugati horizont felett még sötéten gomolygó éjszakától, aztán sarkával nógatva a hátast, galoppozva indul neki az útnak. Hosszú nap elé néz, tudja jól és feltett szándéka, hogy mindent kihoz belőle, amit csak lehetséges.*


231. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-06 11:32:46
 ÚJ
>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

// A lenyugvó nap fényében //

*Mikor legutoljára itt járt, még régi cimborájával, Bögrével tervezték a nagy pusztai hadműveletet, aminek az lett a vége, hogy ő Sa'Treh követője lett, a törpe meg halott.*
~ Kifürkészhetetlenek a Sa'trah útjai ~
*Nagyot sóhajt, s felkapaszkodik egészen a világító toronyig, maga utána húzva hű társát, bütyök-öt, a nagyobb póni méretű lovat, melyet egy fél-istentől kapott. S akitől ennek fényében, egyértelmű módon hatalmas dolgokat várhatunk. Azonban rejtett szuper képességeit Bütyök eddig jól titkolja. S leginkább csak a fűrágásban és a fingásban jeleskedik. De, nyilván csak nagyon jól titkolja. Lehet hogy titkos félisteni megfigyelő egység. Vagy beszivárgó. Ezek mind megfordultak óriásunk fejében. S időnként sandán is pillantgat hátra. Nem kap-e el egy gyanús mozdulatot ami felfedhetné Bütyök szándékait.
De megint csak bambán néz, nyerít, és tömi a fejét. Minden fajta fondorlatosságot mellőzve.*
-Ejhh, Bögre, ha látnád mindezt.*Huppan le egy sziklára, mert látja hogy sehol senki, semerre. Nyugodtan beszélhet magában.*
-Sose gondóta'm vóna, hogy te feldobod a praclit én meg itt maradok agyasnak.*Keserű vigyor. Fura egy leosztás, annyi szent.*


230. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-04 14:47:02
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nori megmondta, hogy ha valakit érdemesnek talál arra, hogy engedelmeskedjen neki, akkor minden további nélkül meg is fogja ezt tenni. Most már biztos benne, hogy ezen a világon nincs méltóbb személy erre, minte Idya.
~Kislány?~ Pislog nagyokat, miközben nyakánál fogva elkezdik felfelé húzni. Nyög egy picit, majd ügyetlenül feláll, hisz megfulladni nem akar.
Nem szól semmit, csak az őt vizslató íriszeket figyeli, miközben már szívesen szabadulna a hideg ujjak szorításából. Kezdi nagyon zavarni, de most már nem szólhat érte, nem lökheti el magától, mert megesküdött arra, hogy Idya bármit megtehet vele, de végül csak szabadul.
Tesz néhány lépést hátra, de továbbra is hallgat. A makacs, arrogáns lány eltűnt, most egy igazi kezesbárány vette át a helyét.*
- Mit? *Kérdez vissza halkan, erőtlenül, majd kíváncsian figyel, mit fog neki mutatni a másik. Sok mindenre gondol, de arra a látványra egyáltalán nem, mikor a fekete szárnyak kitárulkoznak a lány hátán. Megdermed egy pillanatra, nem is tudja mit kéne erre mondania, csak az jut eszébe, hogy milyen kellemetlenül szar érzés lehetett ezeket a szárnyakat egész éjszaka a fűző alatt tartani a szegénynegyedben.*
- Nagyon... szépek. *Szólal meg végül, majd eddigi semmitmondó tekintetén megjelenik egy apró mosoly.* De azért azok sokkal szebbek voltak, amiket egy másik tündérről vágtam le a szegénynegyedben, mielőtt kibeleztem.
*Kuncog halkan. Csak a miheztartás végett közli ezt, hogy jobb, ha a tündérke vigyáz a szárnyaira Nori közelében még akkor is, ha ő áll az alattvaló szerepében. Tündérke. Legutóbb, mikor a tetoválását csinálta, még Idya hívta őt tündérkének. Így utólag ez is nagyon viccesen fest.
Így még megalázóbb a helyzet. Egy tündér tehet arról, hogy üldözi a városőrség, szóval enyhén szólva is meggyűlik a baja a szárnyasokkal, erre most egy másik tündérnek fogad hűséget.*
- Nem számít, minek születtél. *Szólal meg végül újra.* Nem érdekel, hogy nézel ki, mert arról nem dönthettél. A sors önkényesen döntött arról, mi jut neked, de ami ott benned van, bőven kárpótol azért, hogy egy törékeny virágszál vagy.
*Most már érthető az is, miért érezte olyan könnyűnek, mikor Idya a hátán ült, bár az igaz, hogy még tündérhez is igen csak könnyű volt.*
- Akkor most kérdezek. Miért vagy ilyen hideg, s fehér? *Erre még választ szeretne kapni, mert aggasztó. Végre értelmet találna az életének, egy személyt, akiért élhet. Nem örülne, ha valami betegség miatt idő előtt eltávozna ebből a világból mellőle, mert akkor megint egyedül maradna.*

A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.04 14:52:39


229. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-04 01:25:26
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Idya, azok után, amiken keresztül mentek, el is várja Noritól, hogy meghunyászkodjon, és kivert kutyaként könyörögje vissza magát. Nem azért, mert akkora hatalma lenne. Nagy eséllyel, ha a feketeség minden erejét beleadva küzdene ellene, leteperné a tündérkét. De elhiszi magáról, hogy tökéletes és legyőzhetetlen, és ez elég, hogy mindenki el is higgye. A lány elismételi a szavait, leteszi az esküjét, de az ujjak nem engednek.*
-Okos kislány!
*Vigyorodik el, és felhúzza. Nem bírná el a súlyát egyetlen kézzel, így Norinak is mozdulnia kell, hogy végül ismét talpra állhasson. Olcsón megúszta, de őket most már eskü köti össze életük végéig. Még Idya sem tudja, mit tenne, ha bármit is megszegne az elmondottakból, de haragja mindent elsöprő, akárcsak azon a csodás napon, mikor édesanyja próbálta meggyőzni arról, miért is lenne jó kereskedőnek állnia.
Most viszont azt kell eldöntenie, mit kezd újdonsült szolgájával. Az első, amin minél hamarabb túl szeretne lenni, a szárnyai megmutatása. Mindig is gyűlölte, mikor le kellett kötöznie őket, de most felfedheti, és nem kell tovább szenvednie.*
-Mutatok neked valamit.
*Jelenti ki teljesen nyugodtan, elengedi a torkát, és hátat fordít a feketeségnek. Letolja a ruhája felső részét, lefejti a mellkasára és derekára tekert fekete sálat, és kipattannak alóla a hatalmas, éjszín szárnyai, mely árnyékot vet rá a holdfényben. Pár pillanatig gyönyörködhet vagy akár öklendezhet a látványtól, majd visszaveszi a ruháját, és visszafordul várva a reakciót. Így is ugyanolyan önként engedelmeskedik neki, hogy tudja, egy egyszerű, törékeny tündérről van szó? Ha nem, akkor ezt még most kell megvitatniuk, mielőtt mindketten komolyabb terveket vagy reményeket fűznének egymáshoz.*


228. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-04 00:40:04
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Borzasztóan megalázó ez a helyzet. A porban térdel valaki előtt, akit még nem is ismer igazán, de sikerült annyira megfélemlítenie, annyira befúrnia magát a lányka lelkébe, hogy képtelen lenne máshogy viselkedni. Igen, tudta, hogy egyszer eljön a nap, és talál majd valakit akit szolgálhat. Ez a nap most jött el, Idya méltó rá, hogy úrnőjeként tisztelje.
Pici nyöszörgés hallatszik, mikor a hideg, csontos ujjak torkára fonódnak. Nem ellenkezik, engedi, hogy fejét felemeljék, a még mindig csalódást, szenvedést, reménytelenséget tükröző barna szemekkel néz Idyára.
Hallgatja, amit mond, közben a másik érezheti, ahogy Nori egy nagyot nyel, és újabb gombóc szalad le a torkán, aztán ismételni kezdi a hallottakat, bár ebben a pozícióban kissé nehézkes a beszéd.*
- Szolgálni foglak. Érted és az elvárásaid szerint cselekszem. Nem kételkedek, nem árullak el, hűséges leszek hozzád, míg a halál el nem választ.
*Újabb hatalmas sóhaj, ami most már annak szól, hogy innen nincs visszaút. Elkötelezte magát, és ez a kötelezettség a sírig fogja kísérni. Talán rabszolga lesz belőle, vagy egy hűséges társ, esetleg egy kedv szerint irányítható bábu, ez már csak Idyán múlik.*
- Eszküszöm, Úrnőm...
*Mondja ki végül az első varázsszót, mit kimondatnak vele. Tudja jól, hogy innentől kezdve vége a szabadságának, legalábbis a szabad akaratának biztosan. Örül, s végtelenül bánatos egyszerre, mert ezt a szabadságot nem szívesen dobta el magától, de szüksége van Idya útmutatására, hogy az élete végre értelmet nyerjen, s érdemes legyen még léteznie ebben a világban.*


227. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-03 22:47:47
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A lány hitetlen szavaira halványan elmosolyodik. Régen volt alkalma bárkin is szórakozni, azok a drága barbárok is nagyon a szívükre vették a ledegradáló szavakat. Látja rajta, hogy ideges, ami büszkeséggel tölti el a szívét. Hiába volt bizonytalan, és nem rohant a karjaiba az első adandó alkalommal, még mindig, hatokkal később is retteg az apró termetű tündérkétől. Ez kedves. Aztán legnagyobb meglepetésére Nori térdre ereszkedik előtte, és úgy esdekel, hogy elfogadja úrnőjének, és szolgálni szeretné. Idya arcán a mosoly vigyorrá szélesedik. Mégis csak megjött az esze, és tudja, hogyan kell stílusosan és meggyőzően előadni azt, amit szeretne. De ez még nem elég. Hiába az esdeklés, ha egyszer ott hagyta őt, nem volt biztos a tiszteletében vagy félelmében, nem volt hajlandó behódolni egy nyomorult madaras féreg miatt, aki telebeszélte a fejét mindenfélével. Jeges ujjai a másik torkára fonódnak, úgy billenti felfelé a fejét, hogy rá nézzen. Koromfekete pillantását a barna íriszekbe fúrja, és érzelemmentes hangon megszólal.*
-Innentől kezdve szolgálni fogsz. Minden, amit teszel, azt értem és csakis az én elvárásaimnak megfelelően fog megtörténni. Nem kételkedsz, nem hazudtolsz meg, és sosem árulsz el. Hűséges leszel hozzám, míg a halál el nem választ. *Vigyorodik el. Ujjai kissé megfeszülnek a puha bőrön, de még mindig nem fájón.* Esküszöl?
*Most jött el a döntő pillanat a kapcsolatukban, ez az egy válasz megpecsételi a jövőjüket. Még jobb is, hogy Aregeor nem tartott vele, csak hőbörgött volna, hogy ő is akarja Norit. De nem! Nori csakis Idyáé, az ő imádni való, kegyetlen gyilkosa lesz, aki minden óhaját lesni fogja. Addig a férfi meg azt csinál, amit akar, semmi köze hozzá.*


226. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-03 19:06:08
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Idya a már megszokott nyugodtsággal, és az ő szájából kissé groteszk mód ható kedvességgel köszönti őt. Nori valamiért nem tudja elképzelni, hogy ez a lány bárminek is örüljön, mégis mindig úgy üdvözli, mintha az egyik legjobb barátja volna.*
- Gondolom mennyire.
*Teszi hozzá a kedves szavakhoz ahelyett, hogy ő is köszönne. Belegondolva Nori sokkal udvariatlanabbul viselkedik, mint Idya, de ez most nem számít, nem ezért vannak itt. Megígérte, hogy ma eljön, és azt is, hogy döntést fog hozni.
Szoknyáját gyűrögeti, de most nem azért, mert nem szokta még meg a viseletet, hanem mert ideges. Izgul, mert tudja, hogy tényleg döntenie kell, és a fejében már el is határozta, mit fog tenni, de vajon tényleg ez a helyes döntés?
Felnyög egy kicsit, majd megrázza a fejét és egészen közel lépked a másikhoz.*
- Én... *Nehezen kezd mondandójába, és Idya szemeibe is azok után, hogy bebizonyosodott, mindenben igaza van a lánynak. Végül térdre is ereszkedik előtte, hogy mondandója még hatásosabb legyen, és a földet bámulva beszélni kezd.*
- Szükségem van rád. Szükségem van arra, hogy utat mutass ebben a sötét világban. Éppen ezért... Éppen ezért elfogadlak úrnőmnek, vezetőmnek, és örökké szolgálni foglak.
*A szavak lassan, s kimérten hagyják el a száját, mert tudja, hogy döntésének súlya hatalmas, és bármi is történik innentől kötelezi a szó. Talán nem lett volna szükség ilyen ünnepélyes, ilyen megalázkodó bejelentésre, de Nori számára nagyon fontos dologról van szó.
Végül elhallgat, de nem néz fel a földről, nem is mozdul, csak reszketve várja a választ. A könyörtelen világ az utóbbi pár napban annyiszor vágta pofon, annyszor törte derékba az álmait, hogy döntése végül egyértelművé vált. Minden előbbi szavát komolyan gondolta, de vajon Idyának mindez elég lesz-e? Reméli, mert ez az utolsó esélye egy jobb élet reményében.*


225. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-03 17:46:10
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nem beszéltek meg konkrét időpontot, mégis alig kell várnia a feketeségre. Negyed órát, ha ücsörgött a meglepően kényelmes sziklán, mikor a távolban felsejlik egy közeledő, apró alak sziluettje. Nem lehet más. Nem áll fel, nem mozdul, míg a lány egészen közel nem ér hozzá, és meg nem szólítja.*
-Talán.
*Még mindig haragszik Arére, amiért elkotyogta a nevét. Noriban nem bízik. Labilis és kiismerhetetlen személyiség, nem tudhatja, mikor támad kedve elárulni, beköpni őt bárkinek. Nem keresik sokan, de akik mégis, busásan megjutalmazzák a nyomravezetőt.*
-Örülök, hogy látlak.
*Tényleg örül, mert ez azt jelenti, van elég esze, és nem a hollós fickót választja biztosítékként. Talán még nem tudja, de ők sokkal nagyobban gondolkodnak, mint bárki más a kikötőben. Ha a lány fejlődni akar, tanulni és megismernie önmagát, Idyával van erre a legtöbb esélye. Nem mellesleg a tündér használni szeretné, de nem feltétlenül kihasználni. Tetőt biztosít a feje fölé, megtaníthatja sok mindenre, ha érdekli, és szeretne egy kis lexikális tudást is felhalmozni a "hite" mellé. Nem árt, ha tudja az ember lánya, hogyan lehet gyorsan, lassan megölni másokat, vagy úgy kivéreztetni, hogy csak az utolsó pillanatban halljon bele a vérveszteségbe, és végig kelljen néznie, ahogy körülötte minden vörösbe borul.*
-Remélem azért vagy itt, mert úgy döntöttél, velem... velünk tartasz.
*Aregeorról sem feledkezik el, bár jelenleg nem számít, mi van vele. Nem jött el a nagy összeborulásra, magára vessen. Amint ezt tisztázták, rá is térhetnek a lényegre, de Nori szájából szeretné hallani, hogy miatta jött ide, szüksége van rá, és szolgálni fogja. Az utóbbit ki sem kell mondania, azt majd a tündér megoldja.*


224. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-03 16:21:07
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Egy viszonylag hűvösebb napra ébred, de ma nem az időjárás lesz a legnagyobb gondja. Ezen a napon kell újra találkoznia Idyával. Torkában gombóc, gyomrában pillangók repkednek, ahogy belegondol. Nagyon fél még mindig, de nincs más választása. Az elmúlt napok nem úgy alakultak, ahogy azt ő szerette volna. A kettejük közt lévő mentális harcot Idya megnyerte, Nori pedig kénytelen belátni, hogy szüksége van a titokzatos nőre, ha nem akar továbbra is egy helyben toporogni.
A jó a rosszban, hogy ruhái legalább tiszták. Clionnak hála sikerült néhány új darabot szereznie, és a régieket is kimosnia, de sajnos ez az egyetlen pozitívum amit elmondhat kettejük kapcsolatáról. Egymás meg nem értése, veszekedések, viták, kiabálások övezik a kannibál és a tündérgyilkos minden együtt töltött percét, ami csak egyre jobban és jobban őrli fel a lány amúgy is labilis elméjét.
Mindenesetre eddigi lila-fekete öltözékét teljesen feketére cserélte. Kedvenc lila köpenyét egy új, fekete darabra cserélte, de még a combközépig érő rakott szoknyájába bújtatott öve is teljesen fekete. Lenge felsőjére csatolja fel bőrvértjét, magához veszi fegyvereit, és indulhat is. Kapucniját most nem húzza a fejére, a kikötőben teljesen felesleges. Itt nem üldözik. Az út nem hosszú, de a világítótoronyhoz felvezető meredek dombon még mindig kellemetlen felmászni, na meg persze minden egyes lépéssel egyre jobban izgul. Ez az utolsó lehetősége, nem szúrhatja el, ami még inkább tudatosul benne, mikor a toronyhoz felérve megpillantja az ismerős alakot.*
- Idya? *Szólítja meg a mágustól megtudott nevén. Hogy ez már tényleg a sajátja-e, azt még mindig nem tudja, de nem is számít.
Közelebb lépked hozzá, miközben a szél is feltámad kissé meglobogtatva Nori frissen mosott, kiengedett haját. A feketeség arcán egyértelműen látszanak az elmúlt napok fájdalmai, csalódásai. A kétségbeesés, hogy a dolgok irányítása kicsúszott a kezéből, és a felismerés, hogy semmi nem úgy történik körülötte, ahogy azt szeretné. A vereség az élettel és Idyával szemben. Nori most már tudja, hogy egyedül semmire sem fog menni, és az egyetlen, ki megtaníthatja arra, hogy tisztán lásson, s ne csak tapogatózzon a sötétben, az az előtte álló lány.*


223. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-03 15:11:11
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Ritka pillanatok egyike, amikor fogalma sincs, mi fog történni. Norit az első találkozásukkor a markában tartotta, bármit megtett volna neki csak azért, mert erős volt a kisugárzása. Ezen sokat rontott a következő találkozásukkor, hogy a tetoválásért érkezők előtt jó pofiznia kellett, bájologni, és néha még egy mosolyt is az arcára erőltetett, hogy hitelesebb legyen. A lány azt hitte, már nem az, akit a szegénynegyedben megismert, pedig ő tudhatná a legjobban, hogy azon a találkozón mindketten sokkal őszintébbek voltak egymáshoz, mint később bármikor. Szüksége van Norira. Nem azért, mert egyedül vagy Aregeorral képtelen lenne valamit véghez vinni, hanem mert egy befolyásolható, irányítható személyiség, aki bármikor jól jöhet, mikor a sötét Úr színe elé járulnak. Nem mellesleg, szórakoztató is a szélsőséges jellemek között vergődő kis lelke; sosem tudhatjuk, éppen szende, aranyos kislány lesz, vagy a végletekig küzdő, arrogáns hívő, esetleg egy életunt senki.
A szokásos fekete ruhájában jelent meg, a szárnyait is lekötötte, hogy ne rögtön a megdöbbenéssel kezdjék a találkozójukat. Amint biztosította róla, hogy elköteleződik mellette, megmutatja neki a szárnyait, és majd a raktárhoz is elvezeti. Hárman még kényelmesen elférnek ott, négyen talán szűkösen lennének, de öt már sehogy sem fog beférni. Nem is akar tömeget. Hárman tökéletes csapatot alkothatnak, és ha valami csoda folytán egy negyedik embert is méltónak talál arra, hogy maguk közé fogadják. Arenak könnyű dolga volt, Idyával a maguk elmebeteg, önimádó módján nagyon egy húron pendültek, és habár a céljaik eltérőek, az útjuk közös. Norival már nem a sors hozta össze, hanem valaki egészen más. Egy ismeretlen, aki a leveleket küldte nekik, ehet direkt kitervelte, hogy összehozza a sötétség híveit. Jeso, vagy Lorew, vagy akárkicsodát azóta sem látta, pedig biztosan vele is érdekes dolgok törtétek. Annak viszont csak örülni tud, hogy Aju nem bukkant fel újra. Már neki volt kellemetlen, hogy a velejéig romlott, kegyetlen démonok babusgatni akarják az élőket, és erkölcsi dilemmát folytatnak vele az emberevésről. Szánalmas.
Letelepszik a torony tövében egy nagyobb sziklára, összefonja a karjait, és a kikötőből vezető utat figyelve várja, felbukkan-e a fekete lány, vagy örökre le kell mondania a szolgálatairól.*


222. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-09-03 14:33:05
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

*Szereti ezt a helyet. Nem tudja, miért, de szívesebben tölti itt az idejét, mint a Vérkertben. Próbálta, de sosem érezte úgy, hogy ott tényleg szabad lehet, megszabadulhat a sok mocsoktól, amit mások aggatnak rá. A világítótorony kiégett környéke egészen más, mint a vértől nedves, csutakos kert. Kevesen járnak erre, hiszen a nyomorult hívőket nem érdekli, és a kikötő lakossága sem kedveli. Kisétál, egészen a szirt szélére, hogy lenézhessen az alatta zúgó tengerre. Milyen szép is volt, mikor először járt itt. Érezte Sa'Tereth közelségét, az erőt, jobban, mint bárhol máshol, és ennek hála meg is ismerkedett egy félistennel, aki azóta sem kereste. Ő ugyan nem fogja magához szólítani, és kérni, hadd végezzen el egy munkát vagy küldetést. Nem fog azért könyörögni, hogy bepiszkolhassa a kezét. Azt amúgy is megteszi, ha olyan kedve van, de elvárná Lilithtől, hogy gondoljon rá, és keresse fel, ha szükséges. Ez eddig nem történt meg, ami csak tovább növelte keservesen unalmas napjainak a számát. Unja magát, de borzalmasan, és még Are sincs itt, hogy elszórakoztassa.
Hamarosan vissza kell térnie a kikötőbe. Kezd hűvösre fordulni az idő, fagyos fél marja érzékeny bőrét. Hogy mit tervez a nap hátralévő részén, azt még nem tudja. Lehet megint megkeresi az elosztókat, hátha talál náluk valami érdekeset, de ez már csak a nagyon sokadik terve lehet. Egyelőre hazamegy, előtúrja a szőrme kabátot, ami a hűvösebb időkben megmentheti az életét, és csak utána hajlandó ismét kidugni az orrát.*


221. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-30 08:47:58
 ÚJ
>Assentria Onaliida avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Nem várt találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Elugrik jobbra, majd balra, hogy megtévessze az ellenfeleit. Közben egy marék homokot vesz a kezébe és a vastag szemöldökű arca felé hajítja. Ha sikerül őt egy percre megvakítani, akkor kihasználva az időt, megpróbál mögé kerülni és a kését a torkához szegezi. Majd a másik felé fordul vicsorogva. Arcán eltökéltség látszik. Ha kell, átvágná a férfi torkát. Ezt bizonyítva kissé megnyomja a tőr élét, hogy kicsorduljon a férfi vére. Mély, halk kacaj hagyja el száját. Ha a férfi kitér a homok elől, akkor tovább hátrál a Világítótorony őrségének irányába.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 792-811