Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-05 18:29:36
Üzenet elküldve: 2019-03-05 18:29:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Előadóművészek//
-Hát, nem rég kezdtem el. Először sok munkám volt, de ebben mindig is jó voltam. Hajlékony és ügyes. Pár éve döntöttem el, hogy artista akarok lenni, bár akkor már azért felnőtt voltam.
*Válaszol a férfinak a gyakorlása előtt.*
-Nem zavar ha nézel és az sem ha beszélsz, hiszen az előadások során is nézni fognak a beszédről nem is beszélve. Így csak még jobban megszokom és a csend csak zavarna. Jobb ha hallok valakit, vagy valakiket beszélni.
Hát az óriásoknál magasabban szoktam lenni, tehát 5-10 méter között.
Persze, ahol elsőnek lépek fel, ott alacsonyan, 5-6 méternél kezdem, hogy ha majd később visszatérnék akkor magasabban, de csak 1 méterrel. Marketing fogás.
*Mondja, és mosolyog Delyasra, mikor lejön a kötélről.*
-Nem túl magas, de lehet, hogy egy kicsit nehéz lenne.
*Nézi, ahogy Delyas a fabotokat próbálgatja. Ő is mosolyog férfival és elveszi átveszi a fabotokat.*
-Csak sokat kell gyakorolni, és nagyon erősen kell koncentrálni, utána megy már csak úgy jön.
*Zsonglőrködik a mondandója közben, hogy megmutassa, hogy mennyire könnyű.*
-Én azért megpróbálnék zenélni a hangszereden. Mármint ezen.
*Mosolyog és kezébe veszi Delyas hangszerét. Először óvatosan pengeti a húrokat, utána egy kis zenére emlékeztető ritmusok összessége, de nem csinálja jobban mint a férfi.*
-Szerintem jobb ha én is inkább artista maradok.
*Adja vissza Delyasnak a hangszerét.*
//Előadóművészek//
-Hát, nem rég kezdtem el. Először sok munkám volt, de ebben mindig is jó voltam. Hajlékony és ügyes. Pár éve döntöttem el, hogy artista akarok lenni, bár akkor már azért felnőtt voltam.
*Válaszol a férfinak a gyakorlása előtt.*
-Nem zavar ha nézel és az sem ha beszélsz, hiszen az előadások során is nézni fognak a beszédről nem is beszélve. Így csak még jobban megszokom és a csend csak zavarna. Jobb ha hallok valakit, vagy valakiket beszélni.
Hát az óriásoknál magasabban szoktam lenni, tehát 5-10 méter között.
Persze, ahol elsőnek lépek fel, ott alacsonyan, 5-6 méternél kezdem, hogy ha majd később visszatérnék akkor magasabban, de csak 1 méterrel. Marketing fogás.
*Mondja, és mosolyog Delyasra, mikor lejön a kötélről.*
-Nem túl magas, de lehet, hogy egy kicsit nehéz lenne.
*Nézi, ahogy Delyas a fabotokat próbálgatja. Ő is mosolyog férfival és elveszi átveszi a fabotokat.*
-Csak sokat kell gyakorolni, és nagyon erősen kell koncentrálni, utána megy már csak úgy jön.
*Zsonglőrködik a mondandója közben, hogy megmutassa, hogy mennyire könnyű.*
-Én azért megpróbálnék zenélni a hangszereden. Mármint ezen.
*Mosolyog és kezébe veszi Delyas hangszerét. Először óvatosan pengeti a húrokat, utána egy kis zenére emlékeztető ritmusok összessége, de nem csinálja jobban mint a férfi.*
-Szerintem jobb ha én is inkább artista maradok.
*Adja vissza Delyasnak a hangszerét.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-04 20:30:16
Üzenet elküldve: 2019-03-04 20:30:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Előadóművészek//
*Mély hangon nevet a zsarolásra.*
- Az ég óvjon attól, kedves Wielien, hogy megharagudj rám!
*A szemezős kísérletből kiderül, hogy egy határozott, s valószínűleg tapasztalt nővel van dolga, ez pedig igen megkapó. Nem óhajt azonban messzire menni, ezért játssza meg a zavartat, pedig valójában nagyon élvezte a helyzetet. Tetszik neki, hogy a lány érti a tréfát, és felveszi a kétértelmű elszólások fonalát. Megint nevet röviden a kötél feszességének taglalásán.*
- Helyes, úgy az igazi.
*Rákacsint, majd arrébb áll, és összefont karokkal lezseren dől neki egy fának, hogy ne legyen útban. Kedvtelve nézi a bemelegítő mozdulatokat, melyek közé bizonyára nyújtás is vegyül, ezek különösen kellemes látványt nyújtanak.*
- Mióta csinálod? Mármint a kötéltáncot.
*Somolyog csibészen. Mikor Wielien a kötélhez lép, ellöki magát a fától, azt gondolja, felajánlja a kezét vagy bakot tart neki, de szívesen fel is emeli, ám vélhetően erre a nőnek már nem lesz szüksége, így visszatér a helyére. Egy kis ideig figyelmesen nézi, milyen macskaügyességgel egyensúlyoz, szemöldökei megemelkednek.*
- Ez igen!
*Elképzeli, milyen félelmetes látvány lehet, ha a magasban teszi ugyanezt.*
- Zavar, ha beszélek hozzád, miközben gyakorolsz?
*Persze azt se kérdezte meg, hogy zavarja-e, ha bámulja, de hát az mégiscsak más. Ha megengedi a nő, hogy szóljon, akkor él a lehetőséggel.*
- Milyen magasan szoktál előadni?
*Elnézi, milyen könnyedén és légiesen mozog, a fabotokkal hogy tart egyensúlyt.*
- Remek ritmusérzék! Eláll a szavam, annyira figyelek.
*Nevet megint. Mikor a gyakorlatozásban szünetet tart Wielien, és felkínálja neki a lehetőséget, megint felszaladnak a szemöldökei és szemei nevetnek.*
- Hogy én? Ezer esztendő alatt se tudnék ilyet csinálni! Legfeljebb ezzel a kettővel, a földön állva *nyúl két fabotért és egy-egy kézbe veszi őket, próbálgatja a fogásukat, súlyelosztásukat, de nem dobja fel őket.*
- Hm, tévedtem. Azt hiszem, eggyel.
*Nyújtja vissza vigyorogva a másikat. Az ajánlatra megvakarja a tarkóját.*
- Nocsak! Hát... nagyon szívesen meghallgatom, amit játszol, de sajnos cserébe nem tudok a te fegyvernemedben küzdeni. Igazán.
*Visszaadja a maradék fabotot is és restelkedőn néz.*
- Zsonglőrködni már próbáltam, de sosem sikerült megtanulnom. A kötél meg… oda ilyen könnyed, légies alak való, mint a tiéd.
*Mutat a nőre.*
//Előadóművészek//
*Mély hangon nevet a zsarolásra.*
- Az ég óvjon attól, kedves Wielien, hogy megharagudj rám!
*A szemezős kísérletből kiderül, hogy egy határozott, s valószínűleg tapasztalt nővel van dolga, ez pedig igen megkapó. Nem óhajt azonban messzire menni, ezért játssza meg a zavartat, pedig valójában nagyon élvezte a helyzetet. Tetszik neki, hogy a lány érti a tréfát, és felveszi a kétértelmű elszólások fonalát. Megint nevet röviden a kötél feszességének taglalásán.*
- Helyes, úgy az igazi.
*Rákacsint, majd arrébb áll, és összefont karokkal lezseren dől neki egy fának, hogy ne legyen útban. Kedvtelve nézi a bemelegítő mozdulatokat, melyek közé bizonyára nyújtás is vegyül, ezek különösen kellemes látványt nyújtanak.*
- Mióta csinálod? Mármint a kötéltáncot.
*Somolyog csibészen. Mikor Wielien a kötélhez lép, ellöki magát a fától, azt gondolja, felajánlja a kezét vagy bakot tart neki, de szívesen fel is emeli, ám vélhetően erre a nőnek már nem lesz szüksége, így visszatér a helyére. Egy kis ideig figyelmesen nézi, milyen macskaügyességgel egyensúlyoz, szemöldökei megemelkednek.*
- Ez igen!
*Elképzeli, milyen félelmetes látvány lehet, ha a magasban teszi ugyanezt.*
- Zavar, ha beszélek hozzád, miközben gyakorolsz?
*Persze azt se kérdezte meg, hogy zavarja-e, ha bámulja, de hát az mégiscsak más. Ha megengedi a nő, hogy szóljon, akkor él a lehetőséggel.*
- Milyen magasan szoktál előadni?
*Elnézi, milyen könnyedén és légiesen mozog, a fabotokkal hogy tart egyensúlyt.*
- Remek ritmusérzék! Eláll a szavam, annyira figyelek.
*Nevet megint. Mikor a gyakorlatozásban szünetet tart Wielien, és felkínálja neki a lehetőséget, megint felszaladnak a szemöldökei és szemei nevetnek.*
- Hogy én? Ezer esztendő alatt se tudnék ilyet csinálni! Legfeljebb ezzel a kettővel, a földön állva *nyúl két fabotért és egy-egy kézbe veszi őket, próbálgatja a fogásukat, súlyelosztásukat, de nem dobja fel őket.*
- Hm, tévedtem. Azt hiszem, eggyel.
*Nyújtja vissza vigyorogva a másikat. Az ajánlatra megvakarja a tarkóját.*
- Nocsak! Hát... nagyon szívesen meghallgatom, amit játszol, de sajnos cserébe nem tudok a te fegyvernemedben küzdeni. Igazán.
*Visszaadja a maradék fabotot is és restelkedőn néz.*
- Zsonglőrködni már próbáltam, de sosem sikerült megtanulnom. A kötél meg… oda ilyen könnyed, légies alak való, mint a tiéd.
*Mutat a nőre.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-03 16:55:04
Üzenet elküldve: 2019-03-03 16:55:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Előadóművészek//
-Nem kell. Tetszenek a bókjaid. Ha abbahagynád akkor megharagszom.
*Mosolyog a férfira.*
-Nem kell bocsánatot kérned.
*Nyugtatja meg Delyast.*
-Azok a fák jók lesznek.
*Megy Delyas után. A férfi közelebb lép hozzá és mélyen a szemébe néz. Állja a férfi tekintetét, a férfi zavartságára még el is mosolyodik.*
-Nem kell olyan magasra tenni. Így jó.
*Megfogja a kötél másik végét, elviszi a másik fához és ott megköti a kötelet.*
-Jó. Így elég feszes lesz. Mármint a kötél.
*Mosolyodik el. Kicsit bemelegít, majd feláll a kötélre. Először csak a kötél egyik végéből a másik végébe sétál, hogy bemelegítsen. Utána jöhet a zsonglőr. Először egy helyben állva, majd lassan elindul. A kötél végén magasabbra dobja a fabotokat és gyorsan megfordul, hogy újra megtegye az utat. A mutatványok után leszáll a kötélről és közelebb megy Delyashoz.*
-Megpróbálod? Nem olyan nehéz.
*Mondja Delyasnak.*
-Ha kipróbálod, akkor én is játszok neked egy dalt. Már ha megengeded.
//Előadóművészek//
-Nem kell. Tetszenek a bókjaid. Ha abbahagynád akkor megharagszom.
*Mosolyog a férfira.*
-Nem kell bocsánatot kérned.
*Nyugtatja meg Delyast.*
-Azok a fák jók lesznek.
*Megy Delyas után. A férfi közelebb lép hozzá és mélyen a szemébe néz. Állja a férfi tekintetét, a férfi zavartságára még el is mosolyodik.*
-Nem kell olyan magasra tenni. Így jó.
*Megfogja a kötél másik végét, elviszi a másik fához és ott megköti a kötelet.*
-Jó. Így elég feszes lesz. Mármint a kötél.
*Mosolyodik el. Kicsit bemelegít, majd feláll a kötélre. Először csak a kötél egyik végéből a másik végébe sétál, hogy bemelegítsen. Utána jöhet a zsonglőr. Először egy helyben állva, majd lassan elindul. A kötél végén magasabbra dobja a fabotokat és gyorsan megfordul, hogy újra megtegye az utat. A mutatványok után leszáll a kötélről és közelebb megy Delyashoz.*
-Megpróbálod? Nem olyan nehéz.
*Mondja Delyasnak.*
-Ha kipróbálod, akkor én is játszok neked egy dalt. Már ha megengeded.
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-03 13:07:30
Üzenet elküldve: 2019-03-03 13:07:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor Arnul//
*A köpönyeg elhelyeződik a vállain a mélységinek, és ettől neki most kicsit jobb. Tény, hogy nem túl hosszú számára, viszont lényegesen jobb állapotban van mint azok a vitorlavászonból készült rongyok amiket jelenleg ruha néven visel. Nem igazán érzi magát meggyőzve a másik által, viszont túlságosan csábító ajánlat a gazdagság vágyálma, hogy nemet mondjon.*
-Nem tudom, nem vagy túlságosan meggyőző, de nem látom mi hátrányom lehet abból, ha veled tartok. Szóval mehetünk ahova menni akarsz.*Hanglejtéséből kihallható a hitetlenkedés, de némileg jobban megbízik most a másikban mint találkozásuk elején. Legalábbis, nem igazán tűnik logikusnak, hogy amaz csapdába akarja csalni mint bűnöző, hiszen valószínűleg komolyabb energiabefektetés nélkül is el tudta volna fogni, nem kéne ilyen körülményes módszert használnia.*
-Mágus? Nem, szerintem sose találkoztam olyannal aki mágiát használt volna.*Összeráncolja a homlokát, mintha az segítene a gondolkodásban, de így se jut eszébe senki akit varázsolni látott volna. Persze régebben még a városban messziről látott pár mágikusnak kinéző alakot, de az régen volt és általában csak egy-egy pillantás erejéig találkoztak az utcán.*
-Azt mondod régen tündérkert volt a neve a helynek? Sosem hallottam róla, de nem túlzottan ismerem a környéket a kikötőt leszámítva. Merre fele kell mennünk?*Egy fél lépéssel lemarad a gnóm mögött, hogy szüksége esetén reagálni tudjon a másikra, hiszen mi van ha amaz valamiért mégiscsak megtámadja, bár egyelőre nem igazán tűnik úgy mintha ez egy nagy valószínűséggel előforduló eshetőség lenne.*
*A köpönyeg elhelyeződik a vállain a mélységinek, és ettől neki most kicsit jobb. Tény, hogy nem túl hosszú számára, viszont lényegesen jobb állapotban van mint azok a vitorlavászonból készült rongyok amiket jelenleg ruha néven visel. Nem igazán érzi magát meggyőzve a másik által, viszont túlságosan csábító ajánlat a gazdagság vágyálma, hogy nemet mondjon.*
-Nem tudom, nem vagy túlságosan meggyőző, de nem látom mi hátrányom lehet abból, ha veled tartok. Szóval mehetünk ahova menni akarsz.*Hanglejtéséből kihallható a hitetlenkedés, de némileg jobban megbízik most a másikban mint találkozásuk elején. Legalábbis, nem igazán tűnik logikusnak, hogy amaz csapdába akarja csalni mint bűnöző, hiszen valószínűleg komolyabb energiabefektetés nélkül is el tudta volna fogni, nem kéne ilyen körülményes módszert használnia.*
-Mágus? Nem, szerintem sose találkoztam olyannal aki mágiát használt volna.*Összeráncolja a homlokát, mintha az segítene a gondolkodásban, de így se jut eszébe senki akit varázsolni látott volna. Persze régebben még a városban messziről látott pár mágikusnak kinéző alakot, de az régen volt és általában csak egy-egy pillantás erejéig találkoztak az utcán.*
-Azt mondod régen tündérkert volt a neve a helynek? Sosem hallottam róla, de nem túlzottan ismerem a környéket a kikötőt leszámítva. Merre fele kell mennünk?*Egy fél lépéssel lemarad a gnóm mögött, hogy szüksége esetén reagálni tudjon a másikra, hiszen mi van ha amaz valamiért mégiscsak megtámadja, bár egyelőre nem igazán tűnik úgy mintha ez egy nagy valószínűséggel előforduló eshetőség lenne.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-03 10:56:46
Üzenet elküldve: 2019-03-03 10:56:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Ingon Lilliath //
* A gnómnak továbbra sincs hátsó szándéka, így a sötételf gond nélkül veheti magához a köpenyt. Ami egyébként kopott és nem mellesleg kicsi is, hiszen gnóm méretre lett szabva. Arra viszont teljesen alkalmas, hogy egy kicsit melegítse viselőjét. *
– Pedig alighanem előfordul. Sok mindent hallottam és, ha csak a fele is igaz, akkor nem hiába van annyi követőjük. * Hogy pontosan mennyi, azt nem tudja. Őszintén szólva még senkivel nem találkozott, aki hangoztatta volna, hogy Sa'Tereth hívő, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek követői szerte a világban.
A soron következő kérdésre elmosolyodik. Szívesen megnyugtatni a másikat, de nem tudja mivel, hiszen valójában ő sem tud sokkal többet, mint a kérdező. Azért kibök valamit, nehogy elmenjen a kedve az esti sétától. *
– Én nem tudhatom, mit akarnak és miért cserébe. De nem hiszem, hogy csak áldozatot kérnek. Az kinek érné meg? Egy királynak is hatalma van a jobbágyai felett, mégsem parancsolja nekik, hogy vérüket ontsák, hiszen akkor ki termelné meg az élelmet? Ne is fecséreljük tovább a szót! Tehát… Velem tartasz a Vérkertbe? Hidd el, ott minden kérdésedre választ fogsz kapni! * A választól függetlenül kezébe veszi botját és feláll a földről. Leporolja nadrágját és felnéz a nőre. *
– Egyébként nem ismersz valakit, aki konyít a mágiához is? Én magam ugyan értek a varázsitalokhoz, meg ilyen-olyan dolgokhoz, de a mágia… Nos, az nem egy olcsó mulatság. * Közben tesz egy lépést a lakóépületek felé, hiszen a másik irányban csak a tenger van. Nem tudja teljesen biztosan, hogy hová kell menniük, de az biztos, hogy nem a tenger irányába. *
* A gnómnak továbbra sincs hátsó szándéka, így a sötételf gond nélkül veheti magához a köpenyt. Ami egyébként kopott és nem mellesleg kicsi is, hiszen gnóm méretre lett szabva. Arra viszont teljesen alkalmas, hogy egy kicsit melegítse viselőjét. *
– Pedig alighanem előfordul. Sok mindent hallottam és, ha csak a fele is igaz, akkor nem hiába van annyi követőjük. * Hogy pontosan mennyi, azt nem tudja. Őszintén szólva még senkivel nem találkozott, aki hangoztatta volna, hogy Sa'Tereth hívő, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek követői szerte a világban.
A soron következő kérdésre elmosolyodik. Szívesen megnyugtatni a másikat, de nem tudja mivel, hiszen valójában ő sem tud sokkal többet, mint a kérdező. Azért kibök valamit, nehogy elmenjen a kedve az esti sétától. *
– Én nem tudhatom, mit akarnak és miért cserébe. De nem hiszem, hogy csak áldozatot kérnek. Az kinek érné meg? Egy királynak is hatalma van a jobbágyai felett, mégsem parancsolja nekik, hogy vérüket ontsák, hiszen akkor ki termelné meg az élelmet? Ne is fecséreljük tovább a szót! Tehát… Velem tartasz a Vérkertbe? Hidd el, ott minden kérdésedre választ fogsz kapni! * A választól függetlenül kezébe veszi botját és feláll a földről. Leporolja nadrágját és felnéz a nőre. *
– Egyébként nem ismersz valakit, aki konyít a mágiához is? Én magam ugyan értek a varázsitalokhoz, meg ilyen-olyan dolgokhoz, de a mágia… Nos, az nem egy olcsó mulatság. * Közben tesz egy lépést a lakóépületek felé, hiszen a másik irányban csak a tenger van. Nem tudja teljesen biztosan, hogy hová kell menniük, de az biztos, hogy nem a tenger irányába. *
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-02 23:50:53
Üzenet elküldve: 2019-03-02 23:50:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor Arnul//
*Az istenes résznél ér elég közel a köpenyhez, hogy fel tudja venni azt. Ettől a fordulattól kénytelen megállítani törekvését meglepetésében. Szemöldökét felvonva vizsgálja a másikat.*
-Istenek? Hallottam pár pletykát, de arról még nem, hogy gazdaggá tennék a követőiket.*Bizonytalanul néz a másikra, miközben óvatosan lehajol a köpönyegért. Egy pillanatra se veszi a szemét a másikról, hiszen most van az ideális pillanat arra, hogy valamilyen erőszakos cselekedet áldozata legyen. Miközben lehajol érzi, hogy a térdén az egyik sérülése felszakad. Halkan felszisszen, majd felkapja a köpönyeget, és átöleli azt, mintha élete kincsét szerezte volna meg.*
-Elég vészjósló neve van, biztos vagy benne, hogy ezek az istenek nem csak áldozatot követelnek?*Nem igazán van meggyőzve, túl jól hangzik ahhoz, hogy valóságos legyen, de ennyi szenvedés után igazán jöhetne valami jó is.*
-Tudod mit? Veled tartok, ha elmondod mit kérnek ezk az istenek a jóért amit ígérnek.
*Az istenes résznél ér elég közel a köpenyhez, hogy fel tudja venni azt. Ettől a fordulattól kénytelen megállítani törekvését meglepetésében. Szemöldökét felvonva vizsgálja a másikat.*
-Istenek? Hallottam pár pletykát, de arról még nem, hogy gazdaggá tennék a követőiket.*Bizonytalanul néz a másikra, miközben óvatosan lehajol a köpönyegért. Egy pillanatra se veszi a szemét a másikról, hiszen most van az ideális pillanat arra, hogy valamilyen erőszakos cselekedet áldozata legyen. Miközben lehajol érzi, hogy a térdén az egyik sérülése felszakad. Halkan felszisszen, majd felkapja a köpönyeget, és átöleli azt, mintha élete kincsét szerezte volna meg.*
-Elég vészjósló neve van, biztos vagy benne, hogy ezek az istenek nem csak áldozatot követelnek?*Nem igazán van meggyőzve, túl jól hangzik ahhoz, hogy valóságos legyen, de ennyi szenvedés után igazán jöhetne valami jó is.*
-Tudod mit? Veled tartok, ha elmondod mit kérnek ezk az istenek a jóért amit ígérnek.
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-02 21:44:49
Üzenet elküldve: 2019-03-02 21:44:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Ingon Lilliath //
* Mosolyogva figyeli a sötételfet, ahogy lassan, de biztosan közelít felé. Habár próbálja nem őt nézni állandóan, de mégiscsak egy ismeretlenről van szó, akivel ezáltal érdemes lehet vigyázni. Nem mondaná ugyan, hogy fél tőle, hogy a másik hirtelen megváltoztatja külsejét és egy eredar terem előtte, hallott már erről-arról. *
– Minden elmúlik egyszer. * Jegyzi meg bölcsen, a következő kérdést viszont nem érti. Annak örül, hogy társa egy kicsit vidámabb lett, ám csak legyint magában a kérdés hallatán. ~ Miket élhetett át, amitől így gondolkodik? ~ Erről azonban nem akarja még faggatni, hiszen alig ismerik egymást, nem valószínű, hogy épp vele akarja megosztani élettörténetét. Vele, akihez még odamenni is csak félve mert. *
– Én ugyan semmit nem ígérhetek, de úgy gondolom, hogy az istenek előtt nincs akadály. ~ Ó, hogyha hallaná ezt a néhány évvel ezelőtt önmagam! Biztosan azt hinné, hogy megőrültem. "Még, hogy istenek!" ~
– Biztosan hallottál már Teysusról és Sa'Terethről. * A harmadik nem vág témába és Hornor nem is igazán tiszteli, úgyhogy marad az előbbi kettőnél. *
– Végtelen hatalmuk van és némi szolgálatért cserébe téged is részesítenek ebből a hatalomból. Képzeld el, hogy a legszebb ruhákban járhatsz, palotát vehetsz magadnak! A feltalálók és alkimisták előtt nem lenne többé akadály, talán örökké élhetnénk, mindezt egy szebb és igazságosabb világban! * Egész szép kis prédikációt tart, noha ő maga sincs mindennel tisztában. Mindössze azt vázolta fel, hogy ő milyennek képzeli el az Utópiát, amibe belecsöppenhetnének, ha sikerülne megszerezni Sa'Tereth és/vagy Teysus kegyeit. *
– Tudod, hol van a Vérkert nevezetű hely? Régebben talán Tündérkertnek hívták, amíg el nem foglalta a sötétség. Ott mindketten többet tudhatnánk meg erről az egészről. * Késő este, vagy inkább éjszaka van már, ideje lenne elindulni egy baljóslatú helyre egy idegennel. Egy olyan helyre, ahol a szóbeszéd szerint őrült csuhások áldoznak szüzeket, vagy egymást. Izgalmas egy hely, az már biztos. *
* Mosolyogva figyeli a sötételfet, ahogy lassan, de biztosan közelít felé. Habár próbálja nem őt nézni állandóan, de mégiscsak egy ismeretlenről van szó, akivel ezáltal érdemes lehet vigyázni. Nem mondaná ugyan, hogy fél tőle, hogy a másik hirtelen megváltoztatja külsejét és egy eredar terem előtte, hallott már erről-arról. *
– Minden elmúlik egyszer. * Jegyzi meg bölcsen, a következő kérdést viszont nem érti. Annak örül, hogy társa egy kicsit vidámabb lett, ám csak legyint magában a kérdés hallatán. ~ Miket élhetett át, amitől így gondolkodik? ~ Erről azonban nem akarja még faggatni, hiszen alig ismerik egymást, nem valószínű, hogy épp vele akarja megosztani élettörténetét. Vele, akihez még odamenni is csak félve mert. *
– Én ugyan semmit nem ígérhetek, de úgy gondolom, hogy az istenek előtt nincs akadály. ~ Ó, hogyha hallaná ezt a néhány évvel ezelőtt önmagam! Biztosan azt hinné, hogy megőrültem. "Még, hogy istenek!" ~
– Biztosan hallottál már Teysusról és Sa'Terethről. * A harmadik nem vág témába és Hornor nem is igazán tiszteli, úgyhogy marad az előbbi kettőnél. *
– Végtelen hatalmuk van és némi szolgálatért cserébe téged is részesítenek ebből a hatalomból. Képzeld el, hogy a legszebb ruhákban járhatsz, palotát vehetsz magadnak! A feltalálók és alkimisták előtt nem lenne többé akadály, talán örökké élhetnénk, mindezt egy szebb és igazságosabb világban! * Egész szép kis prédikációt tart, noha ő maga sincs mindennel tisztában. Mindössze azt vázolta fel, hogy ő milyennek képzeli el az Utópiát, amibe belecsöppenhetnének, ha sikerülne megszerezni Sa'Tereth és/vagy Teysus kegyeit. *
– Tudod, hol van a Vérkert nevezetű hely? Régebben talán Tündérkertnek hívták, amíg el nem foglalta a sötétség. Ott mindketten többet tudhatnánk meg erről az egészről. * Késő este, vagy inkább éjszaka van már, ideje lenne elindulni egy baljóslatú helyre egy idegennel. Egy olyan helyre, ahol a szóbeszéd szerint őrült csuhások áldoznak szüzeket, vagy egymást. Izgalmas egy hely, az már biztos. *
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-02 20:19:40
Üzenet elküldve: 2019-03-02 20:19:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor Arnul//
*Lilliath még mindig nem bízik meg a másikban, viszont a köpönyeg nagyon csak hívogató. Mióta lecsukták nem volt rendes ruha rajta, és annak már évekkel ez előtt. Egy pillanatra feldereng előtte a régi szép évek emléke amikor még a városban lakott. De ez csak egy pillanatig tart, és már el is múlik.*
-Hmpf.*Konstatálja hümmögve, hogy azért mégiscsak valahol igaza lehet a másiknak, és meg kéne próbálni valamit kihozni a helyzetből. Annyira óvatosan indul meg a köpönyeg felé, hogy az akár lopakodásnak is tekinthető, mintha elosonhatna valaki elől akivel szemben áll és aki a figyelme szinte egészét rá fordítja.*
-Én is laktam Artheniorban, de elmúlt.*Valahol a vágyakozás és az undor keveréke vegyülne a hangjába a város nevét kimondva. Ez annak a tényében, hogy ott élte élete legszebb éveit, és azt, hogy a várostól mit kapott búcsúajándéknak annyira nem meglepő, legalábbis olyan számára, aki ismeri.*
-Élet ez?*Szinte már felkacag cinikusan. Viszont a pénz gondolata nagyon is csábító. Márt csak azért is, mivel gyomra bármikor megkordulhat elárulva ezzel az éhségét, melyet az napok óta erősen limitált mennyiségű étkezés ok-okozati együtthatójának végkifejlete.*
-Milyen pénzről van szó? Kitől? Miért?*Akármennyire is vonzó egy tál vacsora gondolata, a félelme és gyanakvása nem tűnik el egyik pillanatról a másikra. Bár lassan de biztosan eléri a köpönyeget, akkor is, ha a gnóm folyamatos hívogatása egyre ijesztőbbé teszi azt.*
*Lilliath még mindig nem bízik meg a másikban, viszont a köpönyeg nagyon csak hívogató. Mióta lecsukták nem volt rendes ruha rajta, és annak már évekkel ez előtt. Egy pillanatra feldereng előtte a régi szép évek emléke amikor még a városban lakott. De ez csak egy pillanatig tart, és már el is múlik.*
-Hmpf.*Konstatálja hümmögve, hogy azért mégiscsak valahol igaza lehet a másiknak, és meg kéne próbálni valamit kihozni a helyzetből. Annyira óvatosan indul meg a köpönyeg felé, hogy az akár lopakodásnak is tekinthető, mintha elosonhatna valaki elől akivel szemben áll és aki a figyelme szinte egészét rá fordítja.*
-Én is laktam Artheniorban, de elmúlt.*Valahol a vágyakozás és az undor keveréke vegyülne a hangjába a város nevét kimondva. Ez annak a tényében, hogy ott élte élete legszebb éveit, és azt, hogy a várostól mit kapott búcsúajándéknak annyira nem meglepő, legalábbis olyan számára, aki ismeri.*
-Élet ez?*Szinte már felkacag cinikusan. Viszont a pénz gondolata nagyon is csábító. Márt csak azért is, mivel gyomra bármikor megkordulhat elárulva ezzel az éhségét, melyet az napok óta erősen limitált mennyiségű étkezés ok-okozati együtthatójának végkifejlete.*
-Milyen pénzről van szó? Kitől? Miért?*Akármennyire is vonzó egy tál vacsora gondolata, a félelme és gyanakvása nem tűnik el egyik pillanatról a másikra. Bár lassan de biztosan eléri a köpönyeget, akkor is, ha a gnóm folyamatos hívogatása egyre ijesztőbbé teszi azt.*
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-02 19:32:33
Üzenet elküldve: 2019-03-02 19:32:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Ingon Lilliath //
* Úgy látszik, nem olyan könnyű megnyugtatni a másikat, mint ahogy azt elsőre hitte. ~ Csak tudnám, mi hasznom van ebből… ~ Felnéz az égre és érzi, hogy figyelik, úgyhogy visszatekint a mélységire. *
– Nem tudhatod. * Tárja szét kezét mosolyogva. A mások elméjébe látáshoz komoly mágikus tudás szükséges, ami Hornornak nincs és feltételezhetően a nőnek sem. *
– De, ha jobban belegondolok… Én honnan tudhatom, hogy te nem akarsz az életemre törni? Hacsak nincs valami módszered ennek bizonyítására, akkor kénytelenek leszünk kétségek között folytatni ezt a beszélgetést. * Közben kezeit tarkójára helyezi és megnyújtja öreg tagjait. Ebben a pózban beszélget tovább. *
– Biztosan nehéz megélni ezen a környéken. Nem fázol? Hideg van. * És már le is veszi palástját, hogy a nő felé nyújtsa. Eddig nem sikerült valami bizalmas kapcsolatot építeniük, így arra számít, hogy amaz egy lépéssel sem jön közelebb. Ha így van, a földre dobja, úgy másfél méterre magától. *
– Tudod én mindig is Artheniorban laktam. Habár fiatalabb koromban jártam erre-arra, de mindig oda mentem haza. Most viszont… Valahogy nem érzem a kötődést a város iránt. Jobban szeretek itt lenni, még ha veszélyes is. ~ És jó sok mélységi van. ~ Sőt! Mit is jelent az, hogy veszélyes? Veszélyes, ha egy farkassal nézel szembe, esetleg egy dühödt orkkal. Na, de ez… * Mutat a kikötő házai felé. * Ez inkább izgalmas. Az izgalomban benne van a kaland is, nem csak a veszély. * Észreveszi, hogy elkalandozott a gondolataiban, miközben próbálta enyhíteni a feszültséget, így megpróbál visszacsatolni. *
– Idejönnöd. * Mutat ezúttal a palástjára a földön. * Legfeljebb izgalmas, mintsem veszélyes. * Még mindig csak minimális esélyt lát arra, hogy sikerrel jár a beszéde, legalábbis olyan tekintetben, hogy a nő elég bátorságot szed össze ahhoz, hogy odamerészkedjen. Az viszont nem kizárt, hogy legalább egy kicsit megnyugodott időközben.
A lány látásáról szóló kérdést vagy elfelejtette, vagy nem akar rá válaszolni. Mindenesetre nem válaszol rá. *
– Te itt élsz? Nem gondolkodtál még azon, hogy jó lenne némi pénzhez jutni?
* Úgy látszik, nem olyan könnyű megnyugtatni a másikat, mint ahogy azt elsőre hitte. ~ Csak tudnám, mi hasznom van ebből… ~ Felnéz az égre és érzi, hogy figyelik, úgyhogy visszatekint a mélységire. *
– Nem tudhatod. * Tárja szét kezét mosolyogva. A mások elméjébe látáshoz komoly mágikus tudás szükséges, ami Hornornak nincs és feltételezhetően a nőnek sem. *
– De, ha jobban belegondolok… Én honnan tudhatom, hogy te nem akarsz az életemre törni? Hacsak nincs valami módszered ennek bizonyítására, akkor kénytelenek leszünk kétségek között folytatni ezt a beszélgetést. * Közben kezeit tarkójára helyezi és megnyújtja öreg tagjait. Ebben a pózban beszélget tovább. *
– Biztosan nehéz megélni ezen a környéken. Nem fázol? Hideg van. * És már le is veszi palástját, hogy a nő felé nyújtsa. Eddig nem sikerült valami bizalmas kapcsolatot építeniük, így arra számít, hogy amaz egy lépéssel sem jön közelebb. Ha így van, a földre dobja, úgy másfél méterre magától. *
– Tudod én mindig is Artheniorban laktam. Habár fiatalabb koromban jártam erre-arra, de mindig oda mentem haza. Most viszont… Valahogy nem érzem a kötődést a város iránt. Jobban szeretek itt lenni, még ha veszélyes is. ~ És jó sok mélységi van. ~ Sőt! Mit is jelent az, hogy veszélyes? Veszélyes, ha egy farkassal nézel szembe, esetleg egy dühödt orkkal. Na, de ez… * Mutat a kikötő házai felé. * Ez inkább izgalmas. Az izgalomban benne van a kaland is, nem csak a veszély. * Észreveszi, hogy elkalandozott a gondolataiban, miközben próbálta enyhíteni a feszültséget, így megpróbál visszacsatolni. *
– Idejönnöd. * Mutat ezúttal a palástjára a földön. * Legfeljebb izgalmas, mintsem veszélyes. * Még mindig csak minimális esélyt lát arra, hogy sikerrel jár a beszéde, legalábbis olyan tekintetben, hogy a nő elég bátorságot szed össze ahhoz, hogy odamerészkedjen. Az viszont nem kizárt, hogy legalább egy kicsit megnyugodott időközben.
A lány látásáról szóló kérdést vagy elfelejtette, vagy nem akar rá válaszolni. Mindenesetre nem válaszol rá. *
– Te itt élsz? Nem gondolkodtál még azon, hogy jó lenne némi pénzhez jutni?
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-02 18:41:26
Üzenet elküldve: 2019-03-02 18:41:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor Arnul//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy a másik kitér a kérdései elől és ehelyett azonnal magyarázkodásba kezd.~Hazudik!~ Figyelmezteti magát. Mozdulatlanul hallgatja a szószátyárt apróságot, miközben próbálja eldönteni vajon mennyit hihet el neki. Beesett arcán a félelembe kíváncsiság keveredik, de ahogy a gnóm is mondja, a látás előnye egyelőre őt pártolja inkább, így a másiknak ez változás nem lehet oly mértékben feltűnő. Viszont nem szándékozik közelebb kerülni az alacsony lényhez, hiszen az akár egy csapda is lehet.*
-Honnan tudjam, hogy igazat mondasz-e? Ahogy te is mondtad a kikötő nem biztonságos.*Nem biztos abban, hogy mit kéne tennie, hiszen ösztönei már rég megbízhatatlanok a folyamatos veszélyérzet miatt, viszont azt is tudja, hogy jól nem jöhet ki a szituációból, ha időhúzásra játszik.*
-Honnan tudhatom, hogy nem kezdtek valakinek a szeszélyéből üldözni a tudtom nélkül? És miért kérdezed a látásom?*Egyre kaotikusabb és sorrend nélkülibb a kérdések sorozata, ahogy próbál egyszerre kiutat találni a szerinte életveszélyes szituációból, és hatalmasodik el rajta a pánik.*
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy a másik kitér a kérdései elől és ehelyett azonnal magyarázkodásba kezd.~Hazudik!~ Figyelmezteti magát. Mozdulatlanul hallgatja a szószátyárt apróságot, miközben próbálja eldönteni vajon mennyit hihet el neki. Beesett arcán a félelembe kíváncsiság keveredik, de ahogy a gnóm is mondja, a látás előnye egyelőre őt pártolja inkább, így a másiknak ez változás nem lehet oly mértékben feltűnő. Viszont nem szándékozik közelebb kerülni az alacsony lényhez, hiszen az akár egy csapda is lehet.*
-Honnan tudjam, hogy igazat mondasz-e? Ahogy te is mondtad a kikötő nem biztonságos.*Nem biztos abban, hogy mit kéne tennie, hiszen ösztönei már rég megbízhatatlanok a folyamatos veszélyérzet miatt, viszont azt is tudja, hogy jól nem jöhet ki a szituációból, ha időhúzásra játszik.*
-Honnan tudhatom, hogy nem kezdtek valakinek a szeszélyéből üldözni a tudtom nélkül? És miért kérdezed a látásom?*Egyre kaotikusabb és sorrend nélkülibb a kérdések sorozata, ahogy próbál egyszerre kiutat találni a szerinte életveszélyes szituációból, és hatalmasodik el rajta a pánik.*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-02 17:13:08
Üzenet elküldve: 2019-03-02 17:13:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Ingon Lilliath //
* Meglepődik azon, hogy milyen ijedt hangon figyel fel rá a másik. Hornor el is mosolyodik a nő kérdésein, de valójában esze ágában sincs megijeszteni, így hamar felel a kérdésekre. *
– Elnézést, azt hittem, hogy ismerjük egymást. ~ Ezek a sötételfek mind egyformák! ~ Én sem tudtam aludni, azért jöttem erre. Illetve az úgy volt, hogy leültem teázni a helyi fogadóban, de aztán elindultam a sötétben. Így kerültem ide. Úgyhogy elmondhatom, hogy nem küldött senki sem, hacsak nem egy istenség, aki közös célt tervez kettőnknek. * Közben a mélységi hátrál, mire Hornor megrázza fejét. *
– Kettőnk közül nekem több okom lenne félni. * Hogy bizonyítsa szándékának ártatlanságát, leül a hideg sziklára, botját pedig maga elé fekteti. *
– Gyere csak közelebb. Hogy hívnak? Én Hornor vagyok, néhai tudós, feltaláló, nemes. Neked van látásod, ugye? * Néz a másik szemébe, valamiféle fényt keresve, ami arról tanúskodik, hogy látja őt. Ezzel a látszólag egészen ostoba kérdéssel azt akarja biztosra venni, hogy nem a kocsmában megismert Világtalannal beszélget. Hiába, neki az összes sötételf egyforma. *
– Talán menekülsz valaki elől? * Kérdőn néz újdonsült beszélgetőpartnerére, közben ősz szakállát vakarja. Próbálja kitalálni, hogy ki, esetleg mi elől menekülhet a másik, hiszen valamitől mégiscsak megijedt. *
– Nem akarlak rémmesékkel untatni, de épp az imént láttam az utcán egy csúnya összetűzést. Hej, az egész egy lány miatt történt, ahogy leszűrtem. A kikötő nem épp a biztonságról híres, nem igaz?
* Meglepődik azon, hogy milyen ijedt hangon figyel fel rá a másik. Hornor el is mosolyodik a nő kérdésein, de valójában esze ágában sincs megijeszteni, így hamar felel a kérdésekre. *
– Elnézést, azt hittem, hogy ismerjük egymást. ~ Ezek a sötételfek mind egyformák! ~ Én sem tudtam aludni, azért jöttem erre. Illetve az úgy volt, hogy leültem teázni a helyi fogadóban, de aztán elindultam a sötétben. Így kerültem ide. Úgyhogy elmondhatom, hogy nem küldött senki sem, hacsak nem egy istenség, aki közös célt tervez kettőnknek. * Közben a mélységi hátrál, mire Hornor megrázza fejét. *
– Kettőnk közül nekem több okom lenne félni. * Hogy bizonyítsa szándékának ártatlanságát, leül a hideg sziklára, botját pedig maga elé fekteti. *
– Gyere csak közelebb. Hogy hívnak? Én Hornor vagyok, néhai tudós, feltaláló, nemes. Neked van látásod, ugye? * Néz a másik szemébe, valamiféle fényt keresve, ami arról tanúskodik, hogy látja őt. Ezzel a látszólag egészen ostoba kérdéssel azt akarja biztosra venni, hogy nem a kocsmában megismert Világtalannal beszélget. Hiába, neki az összes sötételf egyforma. *
– Talán menekülsz valaki elől? * Kérdőn néz újdonsült beszélgetőpartnerére, közben ősz szakállát vakarja. Próbálja kitalálni, hogy ki, esetleg mi elől menekülhet a másik, hiszen valamitől mégiscsak megijedt. *
– Nem akarlak rémmesékkel untatni, de épp az imént láttam az utcán egy csúnya összetűzést. Hej, az egész egy lány miatt történt, ahogy leszűrtem. A kikötő nem épp a biztonságról híres, nem igaz?
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-02 16:17:39
Üzenet elküldve: 2019-03-02 16:17:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Előadóművészek//
*Bocsánatkérőn mosolyog Wielienre.*
- Sajnálom, ezek a szavak csak úgy jönnek maguktól. De mindet komolyan gondolom. Nem mindenki ilyen nyitott és barátságos mindjárt elsőre. Azonban, tényleg szólj rám, hogyha soknak érzed. Akkor majd csak a fejemben szólnak tovább.
*Hallgat el sunyin. A „még nem is láttál mindent” elhangzásakor elnyom egy szemtelen mosolyt és ereszkedő tekintetét gyorsan felrántja Wielien arcára.*
- Hmmm… kíváncsivá tettél…
*Aztán elmosolyodik.*
- Bocsánat, nem akartam tiszteletlen lenni.
*Hálásan fejet hajt a csatlakozási engedélyre, és kifejezetten érdeklődőn várja a neki szánt szerepet, noha nem épp arra számít, ami történik. A kötelet a kezében nézve felnevet.*
- Boldogan, amit a hölgy parancsol! Bátran rendelkezz velem!
*Körbeforgatja a fejét, hogy megfelelő helyet keressen.*
- Mit szólnál ezekhez a fákhoz?
*Mutat néhány sudár példányra, melyek nem túl magasak, hiszen elég zord idefent, ám a nő enyhe súlyát biztosan megtartják. Ha Wielien beleegyezik, akkor arrafelé indul, s a közelben egy bokor aljába támasztja a lantot és a zsákot.*
- Hogyan szeretnéd?
*Lép a nőhöz halk baritonnal és egyenesen a szemébe néz. Aztán zavart mímelve köhint.*
- Khm, úgy értem, milyen magasra tegyem…
*Fordul a legközelebbi fatörzshöz titkon somolyogva. Felemeli fejmagasságba viszonyításként, hátha ez megfelelő, illetve ehhez mérten mondhassa a nő, hogy feljebb vagy lentebb kell tenni. Mármint a kötelet.*
A hozzászólás írója (Delyas Kruspent) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.02 16:19:33
//Előadóművészek//
*Bocsánatkérőn mosolyog Wielienre.*
- Sajnálom, ezek a szavak csak úgy jönnek maguktól. De mindet komolyan gondolom. Nem mindenki ilyen nyitott és barátságos mindjárt elsőre. Azonban, tényleg szólj rám, hogyha soknak érzed. Akkor majd csak a fejemben szólnak tovább.
*Hallgat el sunyin. A „még nem is láttál mindent” elhangzásakor elnyom egy szemtelen mosolyt és ereszkedő tekintetét gyorsan felrántja Wielien arcára.*
- Hmmm… kíváncsivá tettél…
*Aztán elmosolyodik.*
- Bocsánat, nem akartam tiszteletlen lenni.
*Hálásan fejet hajt a csatlakozási engedélyre, és kifejezetten érdeklődőn várja a neki szánt szerepet, noha nem épp arra számít, ami történik. A kötelet a kezében nézve felnevet.*
- Boldogan, amit a hölgy parancsol! Bátran rendelkezz velem!
*Körbeforgatja a fejét, hogy megfelelő helyet keressen.*
- Mit szólnál ezekhez a fákhoz?
*Mutat néhány sudár példányra, melyek nem túl magasak, hiszen elég zord idefent, ám a nő enyhe súlyát biztosan megtartják. Ha Wielien beleegyezik, akkor arrafelé indul, s a közelben egy bokor aljába támasztja a lantot és a zsákot.*
- Hogyan szeretnéd?
*Lép a nőhöz halk baritonnal és egyenesen a szemébe néz. Aztán zavart mímelve köhint.*
- Khm, úgy értem, milyen magasra tegyem…
*Fordul a legközelebbi fatörzshöz titkon somolyogva. Felemeli fejmagasságba viszonyításként, hátha ez megfelelő, illetve ehhez mérten mondhassa a nő, hogy feljebb vagy lentebb kell tenni. Mármint a kötelet.*
A hozzászólás írója (Delyas Kruspent) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.02 16:19:33
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-02 15:52:41
Üzenet elküldve: 2019-03-02 15:52:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor Arnul//
*Riadtan kapja hátra a fejét az idegen hang irányába. Azonnal felpattan és félelemmel teli tekintettel méri végig az gnómot. Próbálja kitalálni vajon honnan kéne ismernie a másikat.~Vajon valamelyik helyi bűnszervezetnek kerültem a látásterébe? Meg akarnak ölni? Mivel haragíthattam magamra őket?~Egy óvatos lépést tesz hátra, hogy a tenger fele menekülhessen ha a másik ténylegesen megtámadja.*
-Honnan kéne ismernem téged? Miért vagy itt? Ki küldött?*Biztos benne, hogy nem elég értékes és veszélyes ahhoz, hogy valamilyen fontos személy jöjjön el érte, de ettől még nem szeretné magára haragítani a gnómot, hiszen esélytelennek látja, hogy túlélje ha a másik meg akarja ölni, és nem menekül el elég gyorsan.~Azonban, ha meg akarna ölni miért szólított meg?~Fut át rajta a felismerés.~Lehet, hogy élve akarnak elkapni? De vajon mit akarhatnak tőlem? Megkínoznak? Vagy azt akarják, hogy szolgáljam őket?~Az elméje fokozatosan egybemossa az előtte állót egy teljes bűnszövetkezettel, és egyre közelebb kerül a pánikhoz.*
*Riadtan kapja hátra a fejét az idegen hang irányába. Azonnal felpattan és félelemmel teli tekintettel méri végig az gnómot. Próbálja kitalálni vajon honnan kéne ismernie a másikat.~Vajon valamelyik helyi bűnszervezetnek kerültem a látásterébe? Meg akarnak ölni? Mivel haragíthattam magamra őket?~Egy óvatos lépést tesz hátra, hogy a tenger fele menekülhessen ha a másik ténylegesen megtámadja.*
-Honnan kéne ismernem téged? Miért vagy itt? Ki küldött?*Biztos benne, hogy nem elég értékes és veszélyes ahhoz, hogy valamilyen fontos személy jöjjön el érte, de ettől még nem szeretné magára haragítani a gnómot, hiszen esélytelennek látja, hogy túlélje ha a másik meg akarja ölni, és nem menekül el elég gyorsan.~Azonban, ha meg akarna ölni miért szólított meg?~Fut át rajta a felismerés.~Lehet, hogy élve akarnak elkapni? De vajon mit akarhatnak tőlem? Megkínoznak? Vagy azt akarják, hogy szolgáljam őket?~Az elméje fokozatosan egybemossa az előtte állót egy teljes bűnszövetkezettel, és egyre közelebb kerül a pánikhoz.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-02 15:46:37
Üzenet elküldve: 2019-03-02 15:46:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Előadóművészek//
-Kedves és szépséges? Már megint bókok? Kezdem azt hinni csak bókokban tud beszélni, és mindenkinek ilyeneket mond. Biztos a zenészet egyik hátulütője.
*Mosolyog a férfira*
-Ne félj, nem bántásnak szántam. Örülök a sok bóknak.
*Nyugtatja meg a férfit, hátha szíven ütötte amit mondott.*
-Az a tervem, hogy ebből élek meg. De még nem is láttál mindent.
*Utal a kötéltáncos színdarabjára.*
-Persze, nyugodtan csatlakozhatsz. Majd találok valamilyen neked való munkát.
*Mosolyog rejtélyesen.*
-Még nem tudtam gyakorolni a kötéltáncos bemutatómat. Ha akarsz segíthetsz eme törékeny leánynak, hogy valahova kifeszíthesse a kötelét és gyakorolhassa a bemutatóját.
*Mosolyog és a kezében lévő kötél egyik végét a férfi kezébe nyomja.*
//Előadóművészek//
-Kedves és szépséges? Már megint bókok? Kezdem azt hinni csak bókokban tud beszélni, és mindenkinek ilyeneket mond. Biztos a zenészet egyik hátulütője.
*Mosolyog a férfira*
-Ne félj, nem bántásnak szántam. Örülök a sok bóknak.
*Nyugtatja meg a férfit, hátha szíven ütötte amit mondott.*
-Az a tervem, hogy ebből élek meg. De még nem is láttál mindent.
*Utal a kötéltáncos színdarabjára.*
-Persze, nyugodtan csatlakozhatsz. Majd találok valamilyen neked való munkát.
*Mosolyog rejtélyesen.*
-Még nem tudtam gyakorolni a kötéltáncos bemutatómat. Ha akarsz segíthetsz eme törékeny leánynak, hogy valahova kifeszíthesse a kötelét és gyakorolhassa a bemutatóját.
*Mosolyog és a kezében lévő kötél egyik végét a férfi kezébe nyomja.*
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-02 15:27:44
Üzenet elküldve: 2019-03-02 15:27:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Ingon Lilliath //
* Már épp indulna vissza a fogadóba, mikor észrevesz egy sötét alakot térdekli a parton. Eleinte nem törődik vele sokat, aztán a szürkés hajzuhatag mégis megállásra, sőt visszafordulásra készteti.
~ Ez a nő követ engem. ~ Legalábbis ez a gondolat fut át az agyán. Talán csak fél óra telt el azóta, hogy otthagyta a Rumos Rókalyukat, benne pedig a Világtalant és az Elmebeteget. A sziklán térdelő nő inkább a Világtalanra hasonlít, habár egyelőre csak hátulról látja őt a gnóm. Némi habozás után elindul a nő felé, majd megállva néhány méterrel mögötte szólal meg. *
– Mit csinálsz itt? Nem tudsz aludni? * Habár Hornor értelmiséginek nevezné magát, a sötételfek alvási szokásairól nem sokat tud. Mindenesetre ez ma este nagyjából a negyedik mélységi, akibe akarva-akaratlanul belebotlik. Remélhetőleg ez lesz a nyerő, aki nem tűnik el úgy, mint fajtársai.
~ Ha ennyi mélységivel találkozok, az biztosan jelent valamit! Talán Sa'Tereth küldte őket, csak én bolond elfelejtettem őket megkérdezni! ~ Fut át az agyán egy lehetséges indok, miközben valamiféle reakcióra vár Lilliath-tól, akiről egyelőre azt hiszi, hogy a kocsmában látott mélységi – bizonyára ezért hagyta ki a bemutatkozást, köszönést és egyéb formulákat. *
* Már épp indulna vissza a fogadóba, mikor észrevesz egy sötét alakot térdekli a parton. Eleinte nem törődik vele sokat, aztán a szürkés hajzuhatag mégis megállásra, sőt visszafordulásra készteti.
~ Ez a nő követ engem. ~ Legalábbis ez a gondolat fut át az agyán. Talán csak fél óra telt el azóta, hogy otthagyta a Rumos Rókalyukat, benne pedig a Világtalant és az Elmebeteget. A sziklán térdelő nő inkább a Világtalanra hasonlít, habár egyelőre csak hátulról látja őt a gnóm. Némi habozás után elindul a nő felé, majd megállva néhány méterrel mögötte szólal meg. *
– Mit csinálsz itt? Nem tudsz aludni? * Habár Hornor értelmiséginek nevezné magát, a sötételfek alvási szokásairól nem sokat tud. Mindenesetre ez ma este nagyjából a negyedik mélységi, akibe akarva-akaratlanul belebotlik. Remélhetőleg ez lesz a nyerő, aki nem tűnik el úgy, mint fajtársai.
~ Ha ennyi mélységivel találkozok, az biztosan jelent valamit! Talán Sa'Tereth küldte őket, csak én bolond elfelejtettem őket megkérdezni! ~ Fut át az agyán egy lehetséges indok, miközben valamiféle reakcióra vár Lilliath-tól, akiről egyelőre azt hiszi, hogy a kocsmában látott mélységi – bizonyára ezért hagyta ki a bemutatkozást, köszönést és egyéb formulákat. *
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-02 14:27:52
Üzenet elküldve: 2019-03-02 14:27:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Lilliath magabiztos léptekkel halad előre. A dokkok ismerős veszélye után némi nyugalomra van szüksége, és a tenger zavarosságában stabilan álló világítótorony a magány és biztonság érzetét kelti benne. Ez a két érzés pedig az elmúlt évek ismeretében egyre komolyabb barátjává vált, pedig sosem voltak ellenségei. Vékony ujjaival megtörli homlokát mielőtt megérkezik. Óvatos biccentéssel üdvözli az épület felügyelőit. Régebben talán lenézően elcsörtetett volna mellettük, viszont az elmúlt időszak ínsége megtanította viselkedni, különösen olyanokkal akik fegyvert birtokolnak. Egy pillanatra megáll, majd a sötétségbe burkolózva odasétál egy ponthoz ahonnan a rálát a holdfényben csillogó tengerre, majd a lábait maga alá húzva letérdel, és megfáradt tekintettel szemlél bele az éjszakába.*
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-01 20:40:58
Üzenet elküldve: 2019-03-01 20:40:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Előadóművészek//
*Egészen békés napnak ígérkezik ez a mai. A természet lassanként fellélegzik, a szívekbe tavasz költözik, élénken zubog a vér a testben, még a sirályok is izgatottan zsibonganak a parton. Delyas is kiszabadul az egyhangú hétköznapok szürkeségéből, bár lecseréli munkaruháját szürke nadrágra fekete csizmával és bő, fehér ingre szintén szürke mellénnyel. Úgyhogy viselete nem kifejezetten színes. Az ing lezser nyakú, bebújós fazonú, hisz most a kényelem a legfőbb szempont, ha már pihenőnapja van. Lekerül a bélelt kabát, s a könnyebb köpönyeget vidáman táncoltatja meg a szellő, miképp összeborzolja a szabad hajtincseket. Egy barna vászonzsákot cipel a hátára kötve, hóna alatt pedig a lantját, egyébként kezeit zsebre téve fütyörészik, még most is dallamok járnak a fejében. A nőt megpillantván a fütyörészésből elismerő füttyentés lesz egy csibészes mosollyal, aztán tovább közeledik felé, mert látja, hogy abbahagyja a gyakorlatozást és várakozón integet felé. Visszainteget.*
- Micsoda szerencsés napom van ma!
*Mosolyog elégedetten.*
- Csak nem a kedves és szépséges Wielien kisasszonyba boltok ezen a festői helyen?
*Megáll előtte, úgy két lépésnyi távolságban.*
- Igazán jól csinálod, ebből kéne élned *kacsint.*
- Ugye nem zavarlak? Lehetek a nézőközönség?
//Előadóművészek//
*Egészen békés napnak ígérkezik ez a mai. A természet lassanként fellélegzik, a szívekbe tavasz költözik, élénken zubog a vér a testben, még a sirályok is izgatottan zsibonganak a parton. Delyas is kiszabadul az egyhangú hétköznapok szürkeségéből, bár lecseréli munkaruháját szürke nadrágra fekete csizmával és bő, fehér ingre szintén szürke mellénnyel. Úgyhogy viselete nem kifejezetten színes. Az ing lezser nyakú, bebújós fazonú, hisz most a kényelem a legfőbb szempont, ha már pihenőnapja van. Lekerül a bélelt kabát, s a könnyebb köpönyeget vidáman táncoltatja meg a szellő, miképp összeborzolja a szabad hajtincseket. Egy barna vászonzsákot cipel a hátára kötve, hóna alatt pedig a lantját, egyébként kezeit zsebre téve fütyörészik, még most is dallamok járnak a fejében. A nőt megpillantván a fütyörészésből elismerő füttyentés lesz egy csibészes mosollyal, aztán tovább közeledik felé, mert látja, hogy abbahagyja a gyakorlatozást és várakozón integet felé. Visszainteget.*
- Micsoda szerencsés napom van ma!
*Mosolyog elégedetten.*
- Csak nem a kedves és szépséges Wielien kisasszonyba boltok ezen a festői helyen?
*Megáll előtte, úgy két lépésnyi távolságban.*
- Igazán jól csinálod, ebből kéne élned *kacsint.*
- Ugye nem zavarlak? Lehetek a nézőközönség?
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-01 17:58:34
Üzenet elküldve: 2019-03-01 17:58:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Dalyas//
*Lassan elér a világítótorony közelébe. Szép hely, főleg a gyakorlásra. Keres magának egy csendes helyet, ami elég megnyugtató hely ahhoz, hogy koncentrálhasson. Először nyújt, majd bemelegít, hogy a gyakorlás közben lehetséges sérüléseket elkerülje. Most inkább nem próbálkozna a kötéltánccal. Ezért inkább előveszi fabotjait, hogy majd azokon gyakorolja mutatványait. Már jó ideje gyakorol, mikor megpillant a távolban egy ismerős arcot. Lehet, hogy Delyas őhozzá jön, de az is lehetséges, hogy itt szokott ihletett meríteni dalaihoz.*
-Szia Del.
*Köszön a férfinak hangosan és integet neki, hogy a Delyas is észrevegye.*
//Dalyas//
*Lassan elér a világítótorony közelébe. Szép hely, főleg a gyakorlásra. Keres magának egy csendes helyet, ami elég megnyugtató hely ahhoz, hogy koncentrálhasson. Először nyújt, majd bemelegít, hogy a gyakorlás közben lehetséges sérüléseket elkerülje. Most inkább nem próbálkozna a kötéltánccal. Ezért inkább előveszi fabotjait, hogy majd azokon gyakorolja mutatványait. Már jó ideje gyakorol, mikor megpillant a távolban egy ismerős arcot. Lehet, hogy Delyas őhozzá jön, de az is lehetséges, hogy itt szokott ihletett meríteni dalaihoz.*
-Szia Del.
*Köszön a férfinak hangosan és integet neki, hogy a Delyas is észrevegye.*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-02-26 21:21:52
Üzenet elküldve: 2019-02-26 21:21:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Nagyot nyújtózik, az íjat tarkójától emeli fel feje felé. A tenger feketén ásít a távolba, megfoghatatlanul, legyőzhetetlenül. Most megint a maga ura, még is célt kell keressen. Nem olyan könnyű ez.
Kiül a sziklára, nem láthatja senki és nem is zavarhatja senki. Odahaza tisztelet és félelem vette körbe, még akkor is, ha ez nénje miatt volt. Olyan akar lenni ő is. Matróna, ki ha kell, vérrel vívja csatáit. Ezen a földön nem sok nagy mélységi családról hallani, egyet azonban még odahaza is emlegettek.*
-Dwirinthalenek...
*Fintorodik el és köp a mélybe.* ~Vérünk árulói, emberek közt búvók, csúszómászók.~
*Nem, mintha lett volna dolga valaha is Dwirinthalennel, de hallott eleget róluk.
Megpihen a jókora sziklán, furcsamód kényelmes. A szirtek között nincsenek vizslató szemek, sem kósza kések. Hátradől, a tenger lassú moraja és a szikláknak csapódó hullámok pedig hamar álomba ringatják.*
Kiül a sziklára, nem láthatja senki és nem is zavarhatja senki. Odahaza tisztelet és félelem vette körbe, még akkor is, ha ez nénje miatt volt. Olyan akar lenni ő is. Matróna, ki ha kell, vérrel vívja csatáit. Ezen a földön nem sok nagy mélységi családról hallani, egyet azonban még odahaza is emlegettek.*
-Dwirinthalenek...
*Fintorodik el és köp a mélybe.* ~Vérünk árulói, emberek közt búvók, csúszómászók.~
*Nem, mintha lett volna dolga valaha is Dwirinthalennel, de hallott eleget róluk.
Megpihen a jókora sziklán, furcsamód kényelmes. A szirtek között nincsenek vizslató szemek, sem kósza kések. Hátradől, a tenger lassú moraja és a szikláknak csapódó hullámok pedig hamar álomba ringatják.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-02-05 03:46:00
Üzenet elküldve: 2019-02-05 03:46:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Nella a világítótoronyban üldögél, egy kockás takaróba bugyolálva. Lábait felhúzva, térdeire fektetve a kis könyvét, írogat. A mellette sorakozó fahasábokból olykor egyet-egyet a jelzőtűzre vet.*
- Hmm.
~ Nem is tudom, az legyen-e benne? Vagy az már túlzás lenne? Áh, nem kéne túlcsavarni se. Mi legyen az első szörny a labirintusban? Minotaurusz… egy szfinx vagy… nem, nem a gorgónak a labirintus végén kellek lennie. A panteon előtt. És ott... a hárpiák őrizik az aranygyapjút… vagy egy háromfejű óriás kutya őrizzen egy aranyalmát? Jaj, már megint nagyon előre szaladtam fejben. Közben még az elejét se tudom, és azt se, hogy hol írjam bele az Élet Folyóját. ~
- Ah, zúg az agyam.
~ Jobb, ha most hagyom a fenébe. ~
*A félvér leányzó összecsukja a könyvet és az ölébe csúsztatja. Két kézzel dörgöli meg arcát, füle mögé igazgatja tincseit.*
~ Pepita sincs meg, ilyen sokáig még soha nem maradt távol. Jaj, cilám. Lemegyek, megkérdem az őröket, hátha látták. ~
*Nella felkel, elteszi a könyvét, eligazgatja magán a kockás pokrócát és letipeg a lépcsőn. A torony körül strázsál a két őr. A nagydarab, Barqus és a nyurga szikár Myrvir.*
- Szép napot fiúk. Ma se láttátok Pepitát?
*Azok egyszerre fordulnak felé, aztán a két őr összenéz, majd Barqus válaszol.*
- Nem Nellus – hangzik el a bizalmas megszólítás, mert hát régóta ismerik már egymást –, nem láttuk. Sajnáljuk, mi is.
- Aj, értem. Köszi.
*Sétálgatni kezd a világítótorony körül és elkiáltja magát.*
- Pepita! Cic-cic-cic!
*Nem sokra rá.*
- Nyik!
*Hangzik fel a háta mögött egy cingár nyarvikolás. Nella azon nyomban megfordul. Egy cirmos-tarka kölyökmacska az.*
- Kiscicaaa! De helyes kis jószág vagy.
*Nella felveszi a kis jövevényt és megy megmutatni az őröknek is.*
- Nézzétek! Milyen cukiságot találtam.
*Barqus és Myrvir odasétálnak hozzájuk, Nella leteszi a földre a kiscicát, akit körbeállva, mind a hárman leguggolnak hozzá. A kiscica az oldalára eldőlve mórikálja magát. A két őr is 'pacallá olvadva' vakargatják meg a kölyökmacska pocakját.*
- Mi legyen a neve?
*Néz rájuk Nella, de azok csak összenézve, a vállukat vonják meg.*
- Én is jókat kérdezek. Valahol csak bárdolatlan bumburnyákok vagytok. Hmm. Akkor legyen a neve Cyrano.
*Myrvir kérdez rá meglepetten, akinek azért több sütni valója van, mint a nagydarab őrtársának.*
- Hát nem nőstény macska?
*Nella felvonva a szemöldökeit, fennhangon elkacagja magát.*
- Jaj, hát nem látod? Egy kis kandúr. Én is csak az előbb vettem észre, hogy hanyatt dobta magát.
A hozzászólás írója (Bar'Nella Terkida) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.05 03:53:27
- Hmm.
~ Nem is tudom, az legyen-e benne? Vagy az már túlzás lenne? Áh, nem kéne túlcsavarni se. Mi legyen az első szörny a labirintusban? Minotaurusz… egy szfinx vagy… nem, nem a gorgónak a labirintus végén kellek lennie. A panteon előtt. És ott... a hárpiák őrizik az aranygyapjút… vagy egy háromfejű óriás kutya őrizzen egy aranyalmát? Jaj, már megint nagyon előre szaladtam fejben. Közben még az elejét se tudom, és azt se, hogy hol írjam bele az Élet Folyóját. ~
- Ah, zúg az agyam.
~ Jobb, ha most hagyom a fenébe. ~
*A félvér leányzó összecsukja a könyvet és az ölébe csúsztatja. Két kézzel dörgöli meg arcát, füle mögé igazgatja tincseit.*
~ Pepita sincs meg, ilyen sokáig még soha nem maradt távol. Jaj, cilám. Lemegyek, megkérdem az őröket, hátha látták. ~
*Nella felkel, elteszi a könyvét, eligazgatja magán a kockás pokrócát és letipeg a lépcsőn. A torony körül strázsál a két őr. A nagydarab, Barqus és a nyurga szikár Myrvir.*
- Szép napot fiúk. Ma se láttátok Pepitát?
*Azok egyszerre fordulnak felé, aztán a két őr összenéz, majd Barqus válaszol.*
- Nem Nellus – hangzik el a bizalmas megszólítás, mert hát régóta ismerik már egymást –, nem láttuk. Sajnáljuk, mi is.
- Aj, értem. Köszi.
*Sétálgatni kezd a világítótorony körül és elkiáltja magát.*
- Pepita! Cic-cic-cic!
*Nem sokra rá.*
- Nyik!
*Hangzik fel a háta mögött egy cingár nyarvikolás. Nella azon nyomban megfordul. Egy cirmos-tarka kölyökmacska az.*
- Kiscicaaa! De helyes kis jószág vagy.
*Nella felveszi a kis jövevényt és megy megmutatni az őröknek is.*
- Nézzétek! Milyen cukiságot találtam.
*Barqus és Myrvir odasétálnak hozzájuk, Nella leteszi a földre a kiscicát, akit körbeállva, mind a hárman leguggolnak hozzá. A kiscica az oldalára eldőlve mórikálja magát. A két őr is 'pacallá olvadva' vakargatják meg a kölyökmacska pocakját.*
- Mi legyen a neve?
*Néz rájuk Nella, de azok csak összenézve, a vállukat vonják meg.*
- Én is jókat kérdezek. Valahol csak bárdolatlan bumburnyákok vagytok. Hmm. Akkor legyen a neve Cyrano.
*Myrvir kérdez rá meglepetten, akinek azért több sütni valója van, mint a nagydarab őrtársának.*
- Hát nem nőstény macska?
*Nella felvonva a szemöldökeit, fennhangon elkacagja magát.*
- Jaj, hát nem látod? Egy kis kandúr. Én is csak az előbb vettem észre, hogy hanyatt dobta magát.
A hozzászólás írója (Bar'Nella Terkida) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.05 03:53:27
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 938-957