Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-12-13 13:10:40
Üzenet elküldve: 2023-12-13 13:10:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
// kereséspróba: sikeres //
*Hogy Armarkhtur ne érne rá a sok idézéstől? Már a puszta feltételezésre is csípőre teszi a kezeit!*
- Nem vagyok én annyira eladósodva!
*Megpróbálja a lányka orrát felpöccinteni, a magáét meg méltatlankodva felhúzza.*
- Mellesleg két hold van az égen, és mindegyiknek minden alakja leköthető, plusz az Együttállás is! _Szervezés_ kérdése az egész!
*Amilyen nyomatékkal mondja, valószínűleg szükség is van arra a szervezésre. Abból viszont nem csinál ügyet, hogy Lily elszökött a megmentője elől. Csupán széttárja a kis pilinszka karjait egy rettenetesen csúnya grimasz kíséretében.*
- Ha nem ígérted meg neki, hogy nem szöksz meg…
*Eddig jutnak, amikor lekerül a ponyva a hajóról, és minden terv füstbe megy.
Mielőtt azonban a manó válaszolna Nawanthirinek, Ukrom olyat kérdez, amivel magára vonja az apróság figyelmét.*
- SEMENNYI! *mérgében akkorát toppant, hogy felrúgja magát a levegőbe* Ez egy postahajó. *sóhajt nagyot* Itt van az otthona. Bárhonnan magától hazajön, de - most nézd meg! - ekkora lékkel el se tudott volna indulni!
*Újabb, lemondó sóhaj.*
- Nézzünk körbe, rosszabb már úgysem lehet…
*Nawanthiri neki is áll átkutatni a barlangot, amennyire a fáklya fénye engedi. Az egyik beugróban két hosszú, görbe botot talál. Vagy inkább… enyhe ívben hajlókat, mert elég szabályosnak tűnnek, és kéreg sincs rajtuk. Egy hüvelyk vastagok, feketék, mint a hajó.*
- Ezek jók lehetnek valamire?
// kereséspróba: sikeres //
*Hogy Armarkhtur ne érne rá a sok idézéstől? Már a puszta feltételezésre is csípőre teszi a kezeit!*
- Nem vagyok én annyira eladósodva!
*Megpróbálja a lányka orrát felpöccinteni, a magáét meg méltatlankodva felhúzza.*
- Mellesleg két hold van az égen, és mindegyiknek minden alakja leköthető, plusz az Együttállás is! _Szervezés_ kérdése az egész!
*Amilyen nyomatékkal mondja, valószínűleg szükség is van arra a szervezésre. Abból viszont nem csinál ügyet, hogy Lily elszökött a megmentője elől. Csupán széttárja a kis pilinszka karjait egy rettenetesen csúnya grimasz kíséretében.*
- Ha nem ígérted meg neki, hogy nem szöksz meg…
*Eddig jutnak, amikor lekerül a ponyva a hajóról, és minden terv füstbe megy.
Mielőtt azonban a manó válaszolna Nawanthirinek, Ukrom olyat kérdez, amivel magára vonja az apróság figyelmét.*
- SEMENNYI! *mérgében akkorát toppant, hogy felrúgja magát a levegőbe* Ez egy postahajó. *sóhajt nagyot* Itt van az otthona. Bárhonnan magától hazajön, de - most nézd meg! - ekkora lékkel el se tudott volna indulni!
*Újabb, lemondó sóhaj.*
- Nézzünk körbe, rosszabb már úgysem lehet…
*Nawanthiri neki is áll átkutatni a barlangot, amennyire a fáklya fénye engedi. Az egyik beugróban két hosszú, görbe botot talál. Vagy inkább… enyhe ívben hajlókat, mert elég szabályosnak tűnnek, és kéreg sincs rajtuk. Egy hüvelyk vastagok, feketék, mint a hajó.*
- Ezek jók lehetnek valamire?
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-12-13 09:19:04
Üzenet elküldve: 2023-12-13 09:19:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Csak hamar le is leplezik a csak félig metaforikus fátylat nagy problémájuk megoldásáról: egy csónak. Nem tudja pontosan körülírni, mire is számított, így ez a felháborítóan egyszerű segítőeszközük majdnem hogy csalódást váltana ki az orkból, ha nem kedvelné ennek az agyonfaragott faszálkának a színezetét. De mielőtt még bármi elhatározásra tudna jutni, mit mond a manónak, amaz sopánkodása hamarabb reá tereli figyelmét; mordul is a szürkebőrű, először ő sem érti, minek a hirtelen óbégatás. Hát nem ezért jöttek? A szerzetes felé buzgón kell nyújtogatnia nyakát, hogy ő is megnézze magának a valóban nem elhanyagolható méretű rést: Sejti, ha ezzel elindulnak, hamarabb megtelnek vízzel, minthogy vissza tudnának fordulni. Feltéve ha egyáltalán rendesen megtanulja használni azokat a túlméretezett lapátokat, amiket akár fegyverként is lehet lengetni. És ahogy hallja, még két másik fontosnak hangzó eszköz is hiányzik vízi törzsükhöz.
Fel is hangzik az ajánlat, hogy ezen problémákat halasszák holnapra, amit legalább fél-elf társuk támogat. Ukrom elgondolkodik, keresztbe tett kezekkel nézve tökéletlen kenujukat. Való igaz, hogy nem maradhatnak itt örökké, de kétli, hogy ilyen mélységben segíteni fog nekik a nappali fény tájékozódni, maximum csak megkönnyíti az útjukat befelé-kifelé menet. Hanem az ork egyáltalán nem akarja álomra hajtani a fejét úgy, hogy ezt a dilemmát még meg sem próbálták oldani. Tény, hogy egyikőjük sem asztalos, így ha még mindig ezzel a kiélezett rúddal akarnak vízre szállni, akkor bízniuk kell abban, hogy Armarkhturnak kis kezei megszerelik ezt a csónakot. Feltéve, ha megvannak neki a kellő anyagok, de amiatt csak keveset aggódik; deszkát, na azt azt nem lesz nehéz szerezniük. Vagy marad a Kikötő, aminek senki nem fog örömmel előre nézni.*
- Armarkhtur, mennyi az esélye annak, hogy ezt befoltozni hozták ide? *Egy hiún reménykedő kérdés, de fel kell tennie, hátha.* - Ma még körülnézhetünk ebben a fészekben a hiányzó részekért; valami azt sugallja, nem hagyhatták itt ezt a kenut magában. Akármi lenne a keresésünk eredménye, azzal viszont valóban csak holnap tudnánk továbbhaladni.
*Csak hamar le is leplezik a csak félig metaforikus fátylat nagy problémájuk megoldásáról: egy csónak. Nem tudja pontosan körülírni, mire is számított, így ez a felháborítóan egyszerű segítőeszközük majdnem hogy csalódást váltana ki az orkból, ha nem kedvelné ennek az agyonfaragott faszálkának a színezetét. De mielőtt még bármi elhatározásra tudna jutni, mit mond a manónak, amaz sopánkodása hamarabb reá tereli figyelmét; mordul is a szürkebőrű, először ő sem érti, minek a hirtelen óbégatás. Hát nem ezért jöttek? A szerzetes felé buzgón kell nyújtogatnia nyakát, hogy ő is megnézze magának a valóban nem elhanyagolható méretű rést: Sejti, ha ezzel elindulnak, hamarabb megtelnek vízzel, minthogy vissza tudnának fordulni. Feltéve ha egyáltalán rendesen megtanulja használni azokat a túlméretezett lapátokat, amiket akár fegyverként is lehet lengetni. És ahogy hallja, még két másik fontosnak hangzó eszköz is hiányzik vízi törzsükhöz.
Fel is hangzik az ajánlat, hogy ezen problémákat halasszák holnapra, amit legalább fél-elf társuk támogat. Ukrom elgondolkodik, keresztbe tett kezekkel nézve tökéletlen kenujukat. Való igaz, hogy nem maradhatnak itt örökké, de kétli, hogy ilyen mélységben segíteni fog nekik a nappali fény tájékozódni, maximum csak megkönnyíti az útjukat befelé-kifelé menet. Hanem az ork egyáltalán nem akarja álomra hajtani a fejét úgy, hogy ezt a dilemmát még meg sem próbálták oldani. Tény, hogy egyikőjük sem asztalos, így ha még mindig ezzel a kiélezett rúddal akarnak vízre szállni, akkor bízniuk kell abban, hogy Armarkhturnak kis kezei megszerelik ezt a csónakot. Feltéve, ha megvannak neki a kellő anyagok, de amiatt csak keveset aggódik; deszkát, na azt azt nem lesz nehéz szerezniük. Vagy marad a Kikötő, aminek senki nem fog örömmel előre nézni.*
- Armarkhtur, mennyi az esélye annak, hogy ezt befoltozni hozták ide? *Egy hiún reménykedő kérdés, de fel kell tennie, hátha.* - Ma még körülnézhetünk ebben a fészekben a hiányzó részekért; valami azt sugallja, nem hagyhatták itt ezt a kenut magában. Akármi lenne a keresésünk eredménye, azzal viszont valóban csak holnap tudnánk továbbhaladni.
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-12-12 16:08:10
Üzenet elküldve: 2023-12-12 16:08:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Árvánk ültében csodálja a barlang kialakítását. Még el is képzeli, ahogy egy maréknyi manó, apró csákányokkal felszerelve, készíti a termet. Mókás látvány lehetett. Közben pedig igyekszik szóba elegyedni Armarkhturral. Nem titkolva, hogy ezzel is szeretné kihúzni magát a nehéz kicsomagolgatás alól.*
- Holdtölte? Nem akkor lehet megidézni téged? Mi lesz, ha akkor is szüksége lesz rád valakinek? Talán épp Ukromnak.
*Kérdez őszinte sajnálattal. Amennyiben sokaknak tartozik az életével, az sem kizárt, hogy sosem mehetett még el erre a bálra. Aztán elgondolkodva pislog néhányat maga elé.*
- Tudod, én is az életemmel tartozom valakinek. Tulajdonképpen két és fél életemmel. Mégis elszöktem előle.
*Sóhajt fel fájdalmasan.*
- Na nem azért mert egy hálátlan dög lennék. Csak... Hát... Izé... Az ő életmódja nagyon távol áll az enyémtől.
*A kis tolvaj nem igazán tudja, miért osztotta ezt meg a manóval. Talán valami feloldozásra vágyhat tőle. Vagy azt reméli, hogy ezzel is higíthatja a bűntudatát. Mindegy is. Hamar elreppenek a gondolati Illidaryról, mikor Armarkhtur felkiált. A lány még majdnem meg is ijed. Aztán sikerül is neki amint kiderül, hogy mi is a jajveszékelés oka. A hajóról, amihez hasonlót sem látott Lily, hiányoznak alkatrészek. Ha pedig ez nem lenne elég, még lyukat is fúrtak rá, hogy végképp ne lehessen vele kihajózni.*
- Azt akarod mondani, hogy a semmiért jöttünk el idáig?
*Kérdez mikor már odaér a többiekhez. Szerencsére a szerzetes nem adja fel ilyen könnyen és arról érdeklődik, hogy javítható-e még a hullámok lovasa. A félvér pedig attól kezd rettegni, hogy ez az éjszaka sosem fog véget érni. Persze Nawanthiri ennek is elejét veszi.*
- Bizony! Reggel, újúlt erővel, okosabbak leszünk. Akkor többet is láthatunk majd. Ugyanis ez a fáklya már nem húzza sokáig.
*Árvánk ültében csodálja a barlang kialakítását. Még el is képzeli, ahogy egy maréknyi manó, apró csákányokkal felszerelve, készíti a termet. Mókás látvány lehetett. Közben pedig igyekszik szóba elegyedni Armarkhturral. Nem titkolva, hogy ezzel is szeretné kihúzni magát a nehéz kicsomagolgatás alól.*
- Holdtölte? Nem akkor lehet megidézni téged? Mi lesz, ha akkor is szüksége lesz rád valakinek? Talán épp Ukromnak.
*Kérdez őszinte sajnálattal. Amennyiben sokaknak tartozik az életével, az sem kizárt, hogy sosem mehetett még el erre a bálra. Aztán elgondolkodva pislog néhányat maga elé.*
- Tudod, én is az életemmel tartozom valakinek. Tulajdonképpen két és fél életemmel. Mégis elszöktem előle.
*Sóhajt fel fájdalmasan.*
- Na nem azért mert egy hálátlan dög lennék. Csak... Hát... Izé... Az ő életmódja nagyon távol áll az enyémtől.
*A kis tolvaj nem igazán tudja, miért osztotta ezt meg a manóval. Talán valami feloldozásra vágyhat tőle. Vagy azt reméli, hogy ezzel is higíthatja a bűntudatát. Mindegy is. Hamar elreppenek a gondolati Illidaryról, mikor Armarkhtur felkiált. A lány még majdnem meg is ijed. Aztán sikerül is neki amint kiderül, hogy mi is a jajveszékelés oka. A hajóról, amihez hasonlót sem látott Lily, hiányoznak alkatrészek. Ha pedig ez nem lenne elég, még lyukat is fúrtak rá, hogy végképp ne lehessen vele kihajózni.*
- Azt akarod mondani, hogy a semmiért jöttünk el idáig?
*Kérdez mikor már odaér a többiekhez. Szerencsére a szerzetes nem adja fel ilyen könnyen és arról érdeklődik, hogy javítható-e még a hullámok lovasa. A félvér pedig attól kezd rettegni, hogy ez az éjszaka sosem fog véget érni. Persze Nawanthiri ennek is elejét veszi.*
- Bizony! Reggel, újúlt erővel, okosabbak leszünk. Akkor többet is láthatunk majd. Ugyanis ez a fáklya már nem húzza sokáig.
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-12-11 20:59:11
Üzenet elküldve: 2023-12-11 20:59:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A nedvesség - és így a csúszós algák - a kis terem előtt pár lépéssel érnek véget. A levegő itt is nagyon párás, de ezt leszámítva a terem száraznak mondható. Másfél-két öl lehet a belmagassága, a fáklyafényben látszik is a kormos mennyezet. A bejárattal szemközt keskeny, embermagas hasadék húzódik a falon. Lily oldalvást valószínűleg be tudna kúszni rajta, de Ukromnak és a szerzetesnek biztosan szűk lenne. A falak simák, látszik, hogy halandó kéz alakította ki a helyiség mostani méretét. A különféle nyílások, beugrók is felfedezhetőek, de egyik sem szélesebb a Pegazus szobáiban levő ablakoknál. Némelyikben fadarabok, öreg avar, ökölnyi kövek lapulnak. Átkutatva talán más is akadhat bennük. A mélységüket csak találgatni lehet.*
- Az életemmel tartozom nekik *feleli Armarkhtur a lánykának a melákok felé intve* és a manókat mindig köti az ígéretük. Szendergóc báljára majd elmegyek a következő holdtöltekor!
*Eközben a szürkebőrű és Nawanthiri leleplezik a hajót. Armarkhtur amint meglátja, a fejéhez kap.*
- Nem, nem, nem, NEM!
*Odarohan a felfordított hajótesthez, apró kezeivel rémülten tapogatja végig.*
- Elvitték! Elrontották! Széjjelszedték!!! Meg is fúrták!!!!! El is törték…
*A hajótestet egyetlen, vastag fatörzsből faragták ki. Ilyen fa nem terem a Vaserdőben: nagyon könnyű, nagyon kemény, és természetes fekete színű. Szemre négy öl hosszú, három láb széles, két láb mély: egy nagy kenu. Még négy evező is van hozzá, ugyanabból a fából. Egyetlen nyilvánvaló gond van vele: a jobb oldala alján tátongó ökölnyi lyuk. A szerzetes megfogja a manó egyik kezecskéjét.*
- Na-na, nyugodj meg… mit vittek el róla?
- Hogyhogy mit?! Hát szerinted vízre lehet így tenni???
*Nawanthiri szelíden megrázza a fejét, és megpróbálja máshogy kérdezni.*
- Látom, hogy kilyukadt. Ha befoltozzuk, jó lehet?
- Nem jó…!
- Hogyhogy?
- Mert hiányzik róla két ilyen… IZÉ!
- Izé?
- Két ilyen fa, ami egyenesen tartja!
*Mandulaszem értetlenül pislog.*
- Ha ezt a hajót így vízre teszed, felborítják a hullámok! *magyarázza Armarkhtur valamelyest lehiggadva* Kell jobbra is, balra is egy hosszú fa, ami egyenesben tartja!
*Nawanthirishardipandra életében nem látott még ilyet, de ha a manó mondja, hisz neki. Felsóhajt. Ez egy nagyon, nagyon hosszú estének ígérkezik.*
- Nem baj, ha csak holnap javítjuk meg?
*A nedvesség - és így a csúszós algák - a kis terem előtt pár lépéssel érnek véget. A levegő itt is nagyon párás, de ezt leszámítva a terem száraznak mondható. Másfél-két öl lehet a belmagassága, a fáklyafényben látszik is a kormos mennyezet. A bejárattal szemközt keskeny, embermagas hasadék húzódik a falon. Lily oldalvást valószínűleg be tudna kúszni rajta, de Ukromnak és a szerzetesnek biztosan szűk lenne. A falak simák, látszik, hogy halandó kéz alakította ki a helyiség mostani méretét. A különféle nyílások, beugrók is felfedezhetőek, de egyik sem szélesebb a Pegazus szobáiban levő ablakoknál. Némelyikben fadarabok, öreg avar, ökölnyi kövek lapulnak. Átkutatva talán más is akadhat bennük. A mélységüket csak találgatni lehet.*
- Az életemmel tartozom nekik *feleli Armarkhtur a lánykának a melákok felé intve* és a manókat mindig köti az ígéretük. Szendergóc báljára majd elmegyek a következő holdtöltekor!
*Eközben a szürkebőrű és Nawanthiri leleplezik a hajót. Armarkhtur amint meglátja, a fejéhez kap.*
- Nem, nem, nem, NEM!
*Odarohan a felfordított hajótesthez, apró kezeivel rémülten tapogatja végig.*
- Elvitték! Elrontották! Széjjelszedték!!! Meg is fúrták!!!!! El is törték…
*A hajótestet egyetlen, vastag fatörzsből faragták ki. Ilyen fa nem terem a Vaserdőben: nagyon könnyű, nagyon kemény, és természetes fekete színű. Szemre négy öl hosszú, három láb széles, két láb mély: egy nagy kenu. Még négy evező is van hozzá, ugyanabból a fából. Egyetlen nyilvánvaló gond van vele: a jobb oldala alján tátongó ökölnyi lyuk. A szerzetes megfogja a manó egyik kezecskéjét.*
- Na-na, nyugodj meg… mit vittek el róla?
- Hogyhogy mit?! Hát szerinted vízre lehet így tenni???
*Nawanthiri szelíden megrázza a fejét, és megpróbálja máshogy kérdezni.*
- Látom, hogy kilyukadt. Ha befoltozzuk, jó lehet?
- Nem jó…!
- Hogyhogy?
- Mert hiányzik róla két ilyen… IZÉ!
- Izé?
- Két ilyen fa, ami egyenesen tartja!
*Mandulaszem értetlenül pislog.*
- Ha ezt a hajót így vízre teszed, felborítják a hullámok! *magyarázza Armarkhtur valamelyest lehiggadva* Kell jobbra is, balra is egy hosszú fa, ami egyenesben tartja!
*Nawanthirishardipandra életében nem látott még ilyet, de ha a manó mondja, hisz neki. Felsóhajt. Ez egy nagyon, nagyon hosszú estének ígérkezik.*
- Nem baj, ha csak holnap javítjuk meg?
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-12-10 09:42:14
Üzenet elküldve: 2023-12-10 09:42:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A sok hátráltató körülmény ellenére mind a hárman baleset nélkül elmászkálnak a sziklák között, Armakhturral az lépteik között. Beharapott ajkakkal kell először koncentrálnia, hogy megszokja az egyenetlen terepet, míg a barlang sima, bár nem kevésbé csúszós járatait el nem érik; addig nem is nagyon akarja, hogy bármi élőlény bármi szándékkal az irányába szólaljon meg. Miután csakugyan lent van, vet egy pillantást Nawanthirire, hátra veti egy pillanatra tekintetét a most mögötte morgolódó tengerre, majd ő is bemászik a szurdokba. Itt már nem tart sokáig, míg újra eléri Lillyennt is.*
- Azt hittem szóltam hogy lassíts... *Méri végig őt rosszallóan. De legalább egyikükért sem kellett visszafordulni. Nem sokáig tart ezután, míg világosságot teremtenek magunknak, de csak kevesebbel lesz az ork bölcsebb. A felépítése ennek a... "rejtekhelynek" erősen szembemegy azokkal a száraz lyukakkal, amikkel Ukromnak voltak inkább tapasztalatai még jó régen, a méretekről még csak nem is beszélve; Még közel sem látja a szürkebőrű ennek a nyílásnak a végét! Nem is lát bányászati tevékenységekre utaló nyomokat sem, ez akkor azt jelenti, hogy ez az egész magától lett ekkora? A nedvesség és tengerszag legalább továbbra is megvan, ami azt jelenti, hogy még mindig ugyanott vannak. Érdekes.
Veszélyektől tartva követi a manó lépteit, amit nem segít, hogy a fáklya fényén túl nem sokat lát akkor is, amikor nyilvánvaló út rejlik általában előttük. Minden mozgással eltelt perccel egyre inkább csodálkozik ennek a barlangnak a méretén. Egy pontnál azonban eltűnnek szeme elől a falak, ami azt jelenti, hogy egy helyiségben lehetnek. Aztán hogy az is természet alkotta e, azt nem tudja. Hanem ő is észreveszi a letakart tárgyat, ami az felkelti a kíváncsiságát. Szerencsére elhangzik az utasítás is, miszerint legyen megmutatva a világnak, mi is ez, és Ukrom nem rest segíteni ebben. A szerzetes mellett terem, inkább minthogy ellene húzzon, és ő is megmarkol egyet a vászon végéből. Elég magabiztos, hogy ketten együtt nem lesz probléma lerántani a nehéz anyagot.*
*A sok hátráltató körülmény ellenére mind a hárman baleset nélkül elmászkálnak a sziklák között, Armakhturral az lépteik között. Beharapott ajkakkal kell először koncentrálnia, hogy megszokja az egyenetlen terepet, míg a barlang sima, bár nem kevésbé csúszós járatait el nem érik; addig nem is nagyon akarja, hogy bármi élőlény bármi szándékkal az irányába szólaljon meg. Miután csakugyan lent van, vet egy pillantást Nawanthirire, hátra veti egy pillanatra tekintetét a most mögötte morgolódó tengerre, majd ő is bemászik a szurdokba. Itt már nem tart sokáig, míg újra eléri Lillyennt is.*
- Azt hittem szóltam hogy lassíts... *Méri végig őt rosszallóan. De legalább egyikükért sem kellett visszafordulni. Nem sokáig tart ezután, míg világosságot teremtenek magunknak, de csak kevesebbel lesz az ork bölcsebb. A felépítése ennek a... "rejtekhelynek" erősen szembemegy azokkal a száraz lyukakkal, amikkel Ukromnak voltak inkább tapasztalatai még jó régen, a méretekről még csak nem is beszélve; Még közel sem látja a szürkebőrű ennek a nyílásnak a végét! Nem is lát bányászati tevékenységekre utaló nyomokat sem, ez akkor azt jelenti, hogy ez az egész magától lett ekkora? A nedvesség és tengerszag legalább továbbra is megvan, ami azt jelenti, hogy még mindig ugyanott vannak. Érdekes.
Veszélyektől tartva követi a manó lépteit, amit nem segít, hogy a fáklya fényén túl nem sokat lát akkor is, amikor nyilvánvaló út rejlik általában előttük. Minden mozgással eltelt perccel egyre inkább csodálkozik ennek a barlangnak a méretén. Egy pontnál azonban eltűnnek szeme elől a falak, ami azt jelenti, hogy egy helyiségben lehetnek. Aztán hogy az is természet alkotta e, azt nem tudja. Hanem ő is észreveszi a letakart tárgyat, ami az felkelti a kíváncsiságát. Szerencsére elhangzik az utasítás is, miszerint legyen megmutatva a világnak, mi is ez, és Ukrom nem rest segíteni ebben. A szerzetes mellett terem, inkább minthogy ellene húzzon, és ő is megmarkol egyet a vászon végéből. Elég magabiztos, hogy ketten együtt nem lesz probléma lerántani a nehéz anyagot.*
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-12-08 15:26:41
Üzenet elküldve: 2023-12-08 15:26:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Armarkhtur megválaszolja a lány kérdését. Ezzal azonban csak jobban összezavarja szerencsétlent.*
~Hóbele, micsoda?!~
*Próbálja visszhangozni magában. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ám így sem sikerül rájönnie, hogy miről lehet szó. Már legyintene is, gondolván biztos valami manó dolog lehet, amit ő nem érthet. De ekkor kiderül, hogy a komisz szerzet csupán viccelt. A valódi válasz viszont újult erővel tölti fel a félvért.*
- Az már nem sok. Talán fél lábon is kibírnám.
*Mosolyodik el megkönnyebbülve. A rejtekhely szó hallatán pedig elkerekednek a kékjei. Még az is megfordul a fejében, hogy érdemes lehet jobban körbepislpgni azt a barlangot. Hiszen az istenek, az istenek, no meg a manók tudják, mi mindent rejtegetnek ott a hajón kívül. Aztán hamar elkergeti a gondolatot. Először is, mert már most sincs ereje barlangászni. Másodszor pedig, nem szeretne rossz benyomást kelteni a barátai barátjában. Kisvártatva el is érik a szurdokot, ahol árvánk meg is bánja a fél lábas kijelentését. Ellenben nem olyan fából faragták, hogy épp itt adja fel. Helyette elsőként indul meg lefelé. Minden maradék erejét összeszedve, tatyójának fülével a szájában kapaszkodik lefelé a sziklákon. Még Ukrom szavai is megütik a fülét. Pedig ilyen fáradtan már nem hajlamos figyelni másokra.*
- Migildim. Lint tililkizink.
*Feleli, már amennyire a fogai között tartott táska engedi, félúton. Aztán megvárja míg a többiek csatlakoznak hozzá odalent. Miután a fákja is meggyújtásra került, semmi sem állítja meg a kis csapatot, hogy kövessék Armarkhturt. Ő pedig a barlang egy nagyobb termében irányítja őket. Ahol utasítja is őket az előttük álló akármi kicsomagolására.*
- Igazad van. Bízzuk az erősekre!
*Jelenti ki miközben helyet foglal a manó mellett. Nem törődik sem az algával, sem a nedves talajjal. Egyedül az érdekli, hogy végre megpihenhet.*
- Egyébként nem bánod, hogy nem mentél a bálba? Éhes nem vagy véletlenül?
*Armarkhtur megválaszolja a lány kérdését. Ezzal azonban csak jobban összezavarja szerencsétlent.*
~Hóbele, micsoda?!~
*Próbálja visszhangozni magában. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ám így sem sikerül rájönnie, hogy miről lehet szó. Már legyintene is, gondolván biztos valami manó dolog lehet, amit ő nem érthet. De ekkor kiderül, hogy a komisz szerzet csupán viccelt. A valódi válasz viszont újult erővel tölti fel a félvért.*
- Az már nem sok. Talán fél lábon is kibírnám.
*Mosolyodik el megkönnyebbülve. A rejtekhely szó hallatán pedig elkerekednek a kékjei. Még az is megfordul a fejében, hogy érdemes lehet jobban körbepislpgni azt a barlangot. Hiszen az istenek, az istenek, no meg a manók tudják, mi mindent rejtegetnek ott a hajón kívül. Aztán hamar elkergeti a gondolatot. Először is, mert már most sincs ereje barlangászni. Másodszor pedig, nem szeretne rossz benyomást kelteni a barátai barátjában. Kisvártatva el is érik a szurdokot, ahol árvánk meg is bánja a fél lábas kijelentését. Ellenben nem olyan fából faragták, hogy épp itt adja fel. Helyette elsőként indul meg lefelé. Minden maradék erejét összeszedve, tatyójának fülével a szájában kapaszkodik lefelé a sziklákon. Még Ukrom szavai is megütik a fülét. Pedig ilyen fáradtan már nem hajlamos figyelni másokra.*
- Migildim. Lint tililkizink.
*Feleli, már amennyire a fogai között tartott táska engedi, félúton. Aztán megvárja míg a többiek csatlakoznak hozzá odalent. Miután a fákja is meggyújtásra került, semmi sem állítja meg a kis csapatot, hogy kövessék Armarkhturt. Ő pedig a barlang egy nagyobb termében irányítja őket. Ahol utasítja is őket az előttük álló akármi kicsomagolására.*
- Igazad van. Bízzuk az erősekre!
*Jelenti ki miközben helyet foglal a manó mellett. Nem törődik sem az algával, sem a nedves talajjal. Egyedül az érdekli, hogy végre megpihenhet.*
- Egyébként nem bánod, hogy nem mentél a bálba? Éhes nem vagy véletlenül?
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-12-07 18:43:08
Üzenet elküldve: 2023-12-07 18:43:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Lily nem szeretné kiadni a cókmókját a kezéből. A szerzetes látja rajta, mennyire fáradt, de azt is megtanulta, hogy a segítségét senkire nem szabad ráerőltetni. Ha a lányka meggondolja magát, itt lesz vele. Nade nem is ez most a lényeg, hanem hogy mekkora egy parittyalövés?*
- Attól függ, hogy hóbelevanci vagy miskulánci parittyásról beszélünk! *jelenti ki a manó nagy fontoskodva, aztán elmosolyodik* Viccelek. Hatvan láb. *megemeli az egyik aprócska ujját* Kábéra! Ha nincs nagy szél!
*A szurdok, ahová a csapatnak le kell másznia, négy vagy öt öl széles lehet. Egy kisebb halászhajóval még át lehet siklani rajta, de a sziklák között, hullámverésben manőverezni már bátorságos feladat. Hosszabb utakra való kereskedőhajó nem volna képes kijutni a szurdokból.
Lily kérdésére Armarkhtur (immár a földön) a szürkebőrű felé fordul, és fél szemét lehunyva összeméricskéli a hüvelykujjával. Rövid fejszámolás után közli, hogy akár lapjára fektetve is el fog férni. Lakni pedig nem lakik senki a barlangban, tudniillik:*
- Ez egy rejtekhely!
*Nawanthiri vet egy rezignált pillantást a manóra, de nem fűz további kommentárt a témához. Megvárja, amíg a két barátja leér, ledobálja nekik a zsákjait meg a teherhordó rudat, és Armarkhtur után maga is lemászik.
A sziklapárkányon, ahová a barlang szája nyílik, át- meg átcsapnak a hideg hullámok. Dagálykor lehet, hogy az egész bejárat víz alá kerül.
Kicsivel bentebb Nawanthiri meggyújtja a tolvajlány fáklyáját, és a narancsvörös fényben egy tágas, enyhén emelkedő folyosó tűnik elő. Egykor talán a víz koptatta ki, de minden felülete annyira szabályos, hogy mostani formáját biztosan csákánnyal nyerte el. A padló csúszik a nedves algától, és szinte vágni lehet a tengerszagot.
A manó int a nyurgáknak, hogy kövessék. Pár percet kell csak sétálniuk, és egy kisebb terembe érnek, aminek a közepén egy koszos, nehéz vászonnal letakart, hosszú valami fekszik. A manó gyanakodva sandít körbe. Szemlátomást keres valamit, végül azonban csak annyit mond:*
- Szedjétek le róla a ponyvát!
*Nawanthiri félreteszi a málháját, és oda is megy a hosszú tárgy túlsó végéhez, hogy kicsomagolja. Ekkor már látszik, hogy hajó lesz ez, de másfajta, mint amilyenekkel tele a Kikötő. Ez egyetlen darabból van…*
*Lily nem szeretné kiadni a cókmókját a kezéből. A szerzetes látja rajta, mennyire fáradt, de azt is megtanulta, hogy a segítségét senkire nem szabad ráerőltetni. Ha a lányka meggondolja magát, itt lesz vele. Nade nem is ez most a lényeg, hanem hogy mekkora egy parittyalövés?*
- Attól függ, hogy hóbelevanci vagy miskulánci parittyásról beszélünk! *jelenti ki a manó nagy fontoskodva, aztán elmosolyodik* Viccelek. Hatvan láb. *megemeli az egyik aprócska ujját* Kábéra! Ha nincs nagy szél!
*A szurdok, ahová a csapatnak le kell másznia, négy vagy öt öl széles lehet. Egy kisebb halászhajóval még át lehet siklani rajta, de a sziklák között, hullámverésben manőverezni már bátorságos feladat. Hosszabb utakra való kereskedőhajó nem volna képes kijutni a szurdokból.
Lily kérdésére Armarkhtur (immár a földön) a szürkebőrű felé fordul, és fél szemét lehunyva összeméricskéli a hüvelykujjával. Rövid fejszámolás után közli, hogy akár lapjára fektetve is el fog férni. Lakni pedig nem lakik senki a barlangban, tudniillik:*
- Ez egy rejtekhely!
*Nawanthiri vet egy rezignált pillantást a manóra, de nem fűz további kommentárt a témához. Megvárja, amíg a két barátja leér, ledobálja nekik a zsákjait meg a teherhordó rudat, és Armarkhtur után maga is lemászik.
A sziklapárkányon, ahová a barlang szája nyílik, át- meg átcsapnak a hideg hullámok. Dagálykor lehet, hogy az egész bejárat víz alá kerül.
Kicsivel bentebb Nawanthiri meggyújtja a tolvajlány fáklyáját, és a narancsvörös fényben egy tágas, enyhén emelkedő folyosó tűnik elő. Egykor talán a víz koptatta ki, de minden felülete annyira szabályos, hogy mostani formáját biztosan csákánnyal nyerte el. A padló csúszik a nedves algától, és szinte vágni lehet a tengerszagot.
A manó int a nyurgáknak, hogy kövessék. Pár percet kell csak sétálniuk, és egy kisebb terembe érnek, aminek a közepén egy koszos, nehéz vászonnal letakart, hosszú valami fekszik. A manó gyanakodva sandít körbe. Szemlátomást keres valamit, végül azonban csak annyit mond:*
- Szedjétek le róla a ponyvát!
*Nawanthiri félreteszi a málháját, és oda is megy a hosszú tárgy túlsó végéhez, hogy kicsomagolja. Ekkor már látszik, hogy hajó lesz ez, de másfajta, mint amilyenekkel tele a Kikötő. Ez egyetlen darabból van…*
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-12-06 18:24:01
Üzenet elküldve: 2023-12-06 18:24:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Olyasfajta kijelentésre számított, hogy valami kapitányt keresnek éppen fel arra a hajóra, amire felszállnának. Miért van egy ilyen barlangban elrejtve egy hajó? És miért afelé tartanak, az az egyetlen lesz a megfelelő? Nem fekszik meg túl jól az orkban az új információ, de legalább tudja, merre mennek most. Ő is már meg van fáradva, de már olyan közel vannak, ezeket a lépéseket már egy lábon is le tudja, és erősen reméli, Nawanthiri és Lillyenn is így van ezzel. Morog egyet, de nem nyitja ki még egyszer száját. Most inkább spórolna a levegővel.
Megközelítik, majd elhagyják a világítótorony megfélemlítő testét, a sirályok itt túlszaporodott keselyűkre emlékeztetik; kisebbek, hangosabbak, de ugyanolyan étvággyal, ugyanannyira baljós neki a látványuk ebben a formában. Megfontoltan tud csak lefelé ereszkedni; nagy is ő, extra csomagokkal, és a szerzetessel ellentétben ő feleannyira sem nyúlékony. Megizzasztja az alattuk végtelenedő tenger látványa, tudja, hogy ha beleesik, akkor neki annyi. Ha nem a víz öli meg, akkor az alatta alattomosan bujdosó sziklák. A hosszú út számára eddig legstresszesebb része után Ukrom le akar ülni a megkönnyebbüléstől. Mikor a manó végre-valahára megkéri, tegye le, örömmel teszi. Aztán hitetlenkedően vakarja meg szabad tarkóját, a szurdokot nézve; a szürkebőrű nem egy tengeri szerzet, de ez a kőből kreált halálcsapda nem túl kicsi egy egész hajóhoz? Hogy jutnak ki vele?
A fél-elf kérdése viszont, az óriásneveltével ellentétben olyan másodlagos, olyan ösztönből jöttnek hangzik, hogy nem tudja megállni, hogy ne mosolyodjon el rajta. Itt van a leány az ereje végén, de még azt képzeli inkább, hogy nem lesz Ukromnak hely a várva várt bárkán. Hihetetlen.
Annyit már nem mosolyog, amikor a sziklákon kell mászkálnia. Nedves, instabil, és folyton omladozó kövek, rosszabb, mint az előbbi lemászás.*
- Lassíts, Lillyenn! *Szól is előre erőlködve, legalább ő várja meg a szerencsétlen orkot, hátha kihúzza, ha valóban a vízbe pottyan. Na meg, hogy túlzottan előre ne menjen amaz, sötét van ahhoz. Megvannak az eszközei a fáklyák felgyújtásához, de először szeretne egy valamelyes egyenes talajszinten is maradni.*
*Olyasfajta kijelentésre számított, hogy valami kapitányt keresnek éppen fel arra a hajóra, amire felszállnának. Miért van egy ilyen barlangban elrejtve egy hajó? És miért afelé tartanak, az az egyetlen lesz a megfelelő? Nem fekszik meg túl jól az orkban az új információ, de legalább tudja, merre mennek most. Ő is már meg van fáradva, de már olyan közel vannak, ezeket a lépéseket már egy lábon is le tudja, és erősen reméli, Nawanthiri és Lillyenn is így van ezzel. Morog egyet, de nem nyitja ki még egyszer száját. Most inkább spórolna a levegővel.
Megközelítik, majd elhagyják a világítótorony megfélemlítő testét, a sirályok itt túlszaporodott keselyűkre emlékeztetik; kisebbek, hangosabbak, de ugyanolyan étvággyal, ugyanannyira baljós neki a látványuk ebben a formában. Megfontoltan tud csak lefelé ereszkedni; nagy is ő, extra csomagokkal, és a szerzetessel ellentétben ő feleannyira sem nyúlékony. Megizzasztja az alattuk végtelenedő tenger látványa, tudja, hogy ha beleesik, akkor neki annyi. Ha nem a víz öli meg, akkor az alatta alattomosan bujdosó sziklák. A hosszú út számára eddig legstresszesebb része után Ukrom le akar ülni a megkönnyebbüléstől. Mikor a manó végre-valahára megkéri, tegye le, örömmel teszi. Aztán hitetlenkedően vakarja meg szabad tarkóját, a szurdokot nézve; a szürkebőrű nem egy tengeri szerzet, de ez a kőből kreált halálcsapda nem túl kicsi egy egész hajóhoz? Hogy jutnak ki vele?
A fél-elf kérdése viszont, az óriásneveltével ellentétben olyan másodlagos, olyan ösztönből jöttnek hangzik, hogy nem tudja megállni, hogy ne mosolyodjon el rajta. Itt van a leány az ereje végén, de még azt képzeli inkább, hogy nem lesz Ukromnak hely a várva várt bárkán. Hihetetlen.
Annyit már nem mosolyog, amikor a sziklákon kell mászkálnia. Nedves, instabil, és folyton omladozó kövek, rosszabb, mint az előbbi lemászás.*
- Lassíts, Lillyenn! *Szól is előre erőlködve, legalább ő várja meg a szerencsétlen orkot, hátha kihúzza, ha valóban a vízbe pottyan. Na meg, hogy túlzottan előre ne menjen amaz, sötét van ahhoz. Megvannak az eszközei a fáklyák felgyújtásához, de először szeretne egy valamelyes egyenes talajszinten is maradni.*
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-12-05 16:11:27
Üzenet elküldve: 2023-12-05 16:11:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Ahogy a kis társaság tovább halad, árvánk is egyenesen arányosan lesz fáradtabb. Mintha egy hatalmas, kövérre tömött takaró borulna rá. De nem az a meleg, ölelős fajta. Inkább amelyik szinte megfojtja az elf lányát. Ám bármerre és bárhogyan gyűri, nem képes belőle kiszabadulni. Érzi is a félvér, hogy mozdulatai egyre lassulnak. Még Nawanthiri kérdését is kénytelen visszhangozni a fejében mire sikerül megértenie azt.*
- Nem köszönöm. Boldogulok vele.
*Válaszolja. Ám tekintetén látszik, hogy inkább kényszerből, mintsem őszintén. Nem mintha nem bízna a szerzetesben. Ellenben az utcán töltött majdnem két év sok dologra megtanította a lányt. Többek között, hogy soha ne vegye le kékjeit a holmiáról. Mert annak bizony lába kélhet. Mondjuk gyakrabban növesztett ő végtagokat mások dolgaira, mint fordítva. Azonban ebből a szemszögből pislogva a világra talán több oka is van vigyázni mindenre, ami az övé. Aztán ballag is tovább a csapat, Lily pedig fáradtságában át esik annak a bizonyos lónak a másik oldalára. Ez először abban nyilvánul meg, hogy a megszokottnál is gyakrabban nyitja ki a száját. Lényegében mindent kimond, ami csak eszébe jut. Például, hogy miért nem lehet kényelmesre kitaposott úton caplatni. Mire Armarkhtur egy igazán érdekes választ ad.*
- És mekkora egy parittyalövés?
*Érdeklődik tovább. Ha már hármat kell még belőle legyalogolni, legalább legyen némi sejtése, hogy mennyi az. Közben elhaladnak a világítótorony mellett. A félvér nem is rest felnézni rá. De csak aprónak érzi magát mellette. Csodálja, mivel még sosem látta ilyen közelről. A fáradsági szintje viszont előhalászta a pesszimizmusát.*
- A sirályok nem alszanak?
*Morogja nem létező bajusza alatt, amint megpillantja őket. Már amit a köd látni enged belőlük. A szurdokhoz érve Armarkhtur újabb utasításokat, no meg némi információ morzsát ad a csapatnak. Például, hogy ő lesz a hajó kapitánya. Ezen árvánk annyira meglepődni, hogy még panaszkodni is elfelejt. Helyette egy mókás kép jelenik meg lelki szemei előtt. Ezen Ukrom egy manókra méretezett hajóba van beszorulva.*
- Mondd csak! Ukrom is kényelmesen el fog férni ezen a bárkán?
*Kérdezi választ nem várva. Helyette csak kuncog egy rövidet, majd elsőként kezdi el a lemászást. Talán a többieknél hamarabb ér le. Így előkészítheti a fáklyáját. Talán valamelyik barátja meg is gyújtja. A barlangban valószínűleg szükségük lesz rá.*
*Ahogy a kis társaság tovább halad, árvánk is egyenesen arányosan lesz fáradtabb. Mintha egy hatalmas, kövérre tömött takaró borulna rá. De nem az a meleg, ölelős fajta. Inkább amelyik szinte megfojtja az elf lányát. Ám bármerre és bárhogyan gyűri, nem képes belőle kiszabadulni. Érzi is a félvér, hogy mozdulatai egyre lassulnak. Még Nawanthiri kérdését is kénytelen visszhangozni a fejében mire sikerül megértenie azt.*
- Nem köszönöm. Boldogulok vele.
*Válaszolja. Ám tekintetén látszik, hogy inkább kényszerből, mintsem őszintén. Nem mintha nem bízna a szerzetesben. Ellenben az utcán töltött majdnem két év sok dologra megtanította a lányt. Többek között, hogy soha ne vegye le kékjeit a holmiáról. Mert annak bizony lába kélhet. Mondjuk gyakrabban növesztett ő végtagokat mások dolgaira, mint fordítva. Azonban ebből a szemszögből pislogva a világra talán több oka is van vigyázni mindenre, ami az övé. Aztán ballag is tovább a csapat, Lily pedig fáradtságában át esik annak a bizonyos lónak a másik oldalára. Ez először abban nyilvánul meg, hogy a megszokottnál is gyakrabban nyitja ki a száját. Lényegében mindent kimond, ami csak eszébe jut. Például, hogy miért nem lehet kényelmesre kitaposott úton caplatni. Mire Armarkhtur egy igazán érdekes választ ad.*
- És mekkora egy parittyalövés?
*Érdeklődik tovább. Ha már hármat kell még belőle legyalogolni, legalább legyen némi sejtése, hogy mennyi az. Közben elhaladnak a világítótorony mellett. A félvér nem is rest felnézni rá. De csak aprónak érzi magát mellette. Csodálja, mivel még sosem látta ilyen közelről. A fáradsági szintje viszont előhalászta a pesszimizmusát.*
- A sirályok nem alszanak?
*Morogja nem létező bajusza alatt, amint megpillantja őket. Már amit a köd látni enged belőlük. A szurdokhoz érve Armarkhtur újabb utasításokat, no meg némi információ morzsát ad a csapatnak. Például, hogy ő lesz a hajó kapitánya. Ezen árvánk annyira meglepődni, hogy még panaszkodni is elfelejt. Helyette egy mókás kép jelenik meg lelki szemei előtt. Ezen Ukrom egy manókra méretezett hajóba van beszorulva.*
- Mondd csak! Ukrom is kényelmesen el fog férni ezen a bárkán?
*Kérdezi választ nem várva. Helyette csak kuncog egy rövidet, majd elsőként kezdi el a lemászást. Talán a többieknél hamarabb ér le. Így előkészítheti a fáklyáját. Talán valamelyik barátja meg is gyújtja. A barlangban valószínűleg szükségük lesz rá.*
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-12-03 21:53:41
Üzenet elküldve: 2023-12-03 21:53:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Mandulaszem szótlanul követi Ukromot, de idővel érzékeli, hogy a félvér lánykán kezd erőt venni a fáradtság. Maga is úgy van vele, hogy jó lesz már letáborozni. Hiába aludta át a délelőttöt, sokat nem pihent, ha belegondol, már harmadik napja. Az akarat viszi előre, meg az otthon felszedett állóképesség. Amikor Lily másodjára zárkózik fel lihegve hozzájuk, megkérdezi tőle:*
- Vigyem a pakkod?
*A teherhordó rúdon van még hely bőven, árvánknak meg pár kiló is könnyebbség. Csak nem mennek olyan messzire!
Ami azt illeti, ez az árkon-bokron át menetelés mind a félelfben, mind a szürkebőrűben felvet kérdéseket. A zsoldos még le is lassít a nyomaték kedvéért.*
- Három parittyalövésre a Világítótoronytól van egy barlang, ami a tengerre néz. De csak az találja meg, aki egyenesen oda tart. *válaszolja a manó magabiztosan* Ott lesz a hajótok!
*Nawanthiri könnyen elfogadja a választ, ha másért nem, hát mert Armarkhturt köti az ígérete, máshoz pedig nem fordulhat segítségért. A manó ugyanakkor bővebben nem szándékozik belemenni a részletekbe: "Majd meglátjátok!" Nagyjából ez a válasza a hajót - de főleg a legénységet - firtató kérdésekre, meg néhány huncut kacsintás. Nem mindennapi bárka lehet abban a barlangban…*
*Ha a társaság továbbindul, rézsút fogják a tengert megközelíteni. Sokat nem látni belőle az éjszakától és a ködtől, de a Világítorony fénye minden utazónak igazodási pont. Talán száz lépésre haladnak el mellette. Fölötte-körülötte tucatszám keringenek a sirályok, mint a dögevők.
A nehéz, párás levegő, meg a meredek part valamennyire megfogja a hullámverés hangját. A tenger nyugodt, és ahogy a csapat lassan eléri a sziklákat, hallani, ahogy az apró üregekben meg a kövek között gurgulázik a víz. Armarkhtur végül egy látszólag jellegtelen szakaszon megkéri a zsoldost, hogy tegye le a földre, mert megérkeztek.
A telihold fénye átsejlik a ködön, és letekintve hőseink egy szűk, a parttal párhuzamosan futó szurdokot láthatnak, amit a hullámok vájtak az élő sziklába. A közelebbi vége zárt, a másik a tengerbe torkollik. Hatvan lépés hosszú és két ölnyi mély lehet, vagy nem sokkal több.*
- Ha itt lemásztok, egy kis párkányra lépve bejuthattok a barlangba. Lemegyek veletek, mert én leszek a kapitány!
*A manó ezen kijelentésén már a szerzetes is pislog egyet. Aztán lenéz a szurdokba.*
- Lakik itt valaki, Armarkhtur?
*Arra inkább nem akar rákérdezni, hol tanulta meg egy mocsárlakó manó a tengerjárást, mert fél, hogy választ kap rá…*
*Mandulaszem szótlanul követi Ukromot, de idővel érzékeli, hogy a félvér lánykán kezd erőt venni a fáradtság. Maga is úgy van vele, hogy jó lesz már letáborozni. Hiába aludta át a délelőttöt, sokat nem pihent, ha belegondol, már harmadik napja. Az akarat viszi előre, meg az otthon felszedett állóképesség. Amikor Lily másodjára zárkózik fel lihegve hozzájuk, megkérdezi tőle:*
- Vigyem a pakkod?
*A teherhordó rúdon van még hely bőven, árvánknak meg pár kiló is könnyebbség. Csak nem mennek olyan messzire!
Ami azt illeti, ez az árkon-bokron át menetelés mind a félelfben, mind a szürkebőrűben felvet kérdéseket. A zsoldos még le is lassít a nyomaték kedvéért.*
- Három parittyalövésre a Világítótoronytól van egy barlang, ami a tengerre néz. De csak az találja meg, aki egyenesen oda tart. *válaszolja a manó magabiztosan* Ott lesz a hajótok!
*Nawanthiri könnyen elfogadja a választ, ha másért nem, hát mert Armarkhturt köti az ígérete, máshoz pedig nem fordulhat segítségért. A manó ugyanakkor bővebben nem szándékozik belemenni a részletekbe: "Majd meglátjátok!" Nagyjából ez a válasza a hajót - de főleg a legénységet - firtató kérdésekre, meg néhány huncut kacsintás. Nem mindennapi bárka lehet abban a barlangban…*
*Ha a társaság továbbindul, rézsút fogják a tengert megközelíteni. Sokat nem látni belőle az éjszakától és a ködtől, de a Világítorony fénye minden utazónak igazodási pont. Talán száz lépésre haladnak el mellette. Fölötte-körülötte tucatszám keringenek a sirályok, mint a dögevők.
A nehéz, párás levegő, meg a meredek part valamennyire megfogja a hullámverés hangját. A tenger nyugodt, és ahogy a csapat lassan eléri a sziklákat, hallani, ahogy az apró üregekben meg a kövek között gurgulázik a víz. Armarkhtur végül egy látszólag jellegtelen szakaszon megkéri a zsoldost, hogy tegye le a földre, mert megérkeztek.
A telihold fénye átsejlik a ködön, és letekintve hőseink egy szűk, a parttal párhuzamosan futó szurdokot láthatnak, amit a hullámok vájtak az élő sziklába. A közelebbi vége zárt, a másik a tengerbe torkollik. Hatvan lépés hosszú és két ölnyi mély lehet, vagy nem sokkal több.*
- Ha itt lemásztok, egy kis párkányra lépve bejuthattok a barlangba. Lemegyek veletek, mert én leszek a kapitány!
*A manó ezen kijelentésén már a szerzetes is pislog egyet. Aztán lenéz a szurdokba.*
- Lakik itt valaki, Armarkhtur?
*Arra inkább nem akar rákérdezni, hol tanulta meg egy mocsárlakó manó a tengerjárást, mert fél, hogy választ kap rá…*
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-09-14 20:14:27
Üzenet elküldve: 2023-09-14 20:14:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tenger és tetoválások//
- Egyszer majd kipróbálom.
*feleli mosolyogva, olyan magabiztossággal a hangjában, hogy valószínűleg tényleg kipróbálja majd egyszer a tengeri utazást. Azonban egyelőre bőven beéri azzal, hogy távolról nézi a hajókat és próbál rájönni, mégis hogyan alkották meg őket és hogyan képesek átszelni velük a végtelen tengereket.*
- Azért csak óvatosan Artheniorban. Hogy velem nem kötekedtek, az nem jelenti azt, hogy veled se fognak.
*mondja azért a lánynak. Mykaelnek több olyan tulajdonsága van, ami miatt nem nagyon kell tartania senkitől. Kisebb részt azért, mert elég keménykötésűnek tűnik ahhoz, hogy eltántorítsa tőle az embereket. Na meg azért, mert egyszerűen nem provokál senkit. De leginkább azért, mert annyira ágrólszakadt a külseje, hogy semmi hasznot nem lehet remélni a kötekedésből.
Ugyanezért jár-kel olyan nyugodtan a kikötőben is. A leányzó intő szavaira azért bólint, főleg az utolsóra, amitől elvigyorodik. Ha a húgai is ilyen szemrevalóak, nehéz lesz megfogadni a tanácsot. És ha valahogy kikeveredik a bajból, talán majd utólag okul belőle valamit.*
- Köszönöm, és viszlát! Érezd jól magad Artheniorban! A két legnagyobb fogadó, a Pegazus és a Wegtoreni kalmár jó helyek, egész tűrhető áron.
*ad még egy tanácsot útravalóul.
Ő maga még ottmarad egy ideig, aztán viszont elindul megkeresni magának azt az öreg fickót, akitől talán megtanulhat ezt-azt a tetoválásról.*
- Egyszer majd kipróbálom.
*feleli mosolyogva, olyan magabiztossággal a hangjában, hogy valószínűleg tényleg kipróbálja majd egyszer a tengeri utazást. Azonban egyelőre bőven beéri azzal, hogy távolról nézi a hajókat és próbál rájönni, mégis hogyan alkották meg őket és hogyan képesek átszelni velük a végtelen tengereket.*
- Azért csak óvatosan Artheniorban. Hogy velem nem kötekedtek, az nem jelenti azt, hogy veled se fognak.
*mondja azért a lánynak. Mykaelnek több olyan tulajdonsága van, ami miatt nem nagyon kell tartania senkitől. Kisebb részt azért, mert elég keménykötésűnek tűnik ahhoz, hogy eltántorítsa tőle az embereket. Na meg azért, mert egyszerűen nem provokál senkit. De leginkább azért, mert annyira ágrólszakadt a külseje, hogy semmi hasznot nem lehet remélni a kötekedésből.
Ugyanezért jár-kel olyan nyugodtan a kikötőben is. A leányzó intő szavaira azért bólint, főleg az utolsóra, amitől elvigyorodik. Ha a húgai is ilyen szemrevalóak, nehéz lesz megfogadni a tanácsot. És ha valahogy kikeveredik a bajból, talán majd utólag okul belőle valamit.*
- Köszönöm, és viszlát! Érezd jól magad Artheniorban! A két legnagyobb fogadó, a Pegazus és a Wegtoreni kalmár jó helyek, egész tűrhető áron.
*ad még egy tanácsot útravalóul.
Ő maga még ottmarad egy ideig, aztán viszont elindul megkeresni magának azt az öreg fickót, akitől talán megtanulhat ezt-azt a tetoválásról.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-09-14 12:17:02
Üzenet elküldve: 2023-09-14 12:17:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tenger és tetoválások//
-És még nem is szálltál hajóra! Onnan kezdődik csak igazán a világ. *Felel csillogó szemekkel. Az ő számára a tenger az élet, melynek a Kikötő is visszatérő eleme.*
-Nem bánom, ha kevésbé közvetlenek. Tudod, ha egy egész életet töltöttél le olyanok között, kik zokszó nélkül megfejelnek vagy a seggedre csapnak... Esetleg mindkettőt... Akkor vágysz a változatosságra. Persze hiányozna ez a légkör, ha nem volna. *Nagyot szippant a levegőből, mintha csak magába tudná szívni e hely szellemét. Ő sem különb. Noha talán első pillantásra nem látszik meg rajta, az erőszakosabb fajtából való.
Egy kevés ideig még üldögél ott, elnézve a horizontot, majd szép lassan feltápászkodik.*
-Ha adhatok egy tanácsot; légy észrevétlen. A firkászgatás a dokkok mentén nem egy ilyen ténykedés. Ó, és kerüld a vörös üstököket. Van néhány húgom... Egy darab kenyeret sem bíznék rájuk. *Félmosolyba húzódnak ajkai. Egyik-másikat szívesen elagyabugyálná, csak a miheztartás végett.*
-Viszlát, Mykael. *Pillant hátra még válla felett a legényre, mielőtt elindulna lefelé ugyanazon az úton, mint ami ide vezette őket. Valahogy megnyugtatta lelkét e társalgás. Nem érezte magát feszélyezve és attól sem kellett tartania, melyikük ránt előbb pengét. Érdekes változatosság... Talán pont ez az, amiről a férfiú is beszélt. Arthenior. Vajon mindenki ilyen ott?*
-És még nem is szálltál hajóra! Onnan kezdődik csak igazán a világ. *Felel csillogó szemekkel. Az ő számára a tenger az élet, melynek a Kikötő is visszatérő eleme.*
-Nem bánom, ha kevésbé közvetlenek. Tudod, ha egy egész életet töltöttél le olyanok között, kik zokszó nélkül megfejelnek vagy a seggedre csapnak... Esetleg mindkettőt... Akkor vágysz a változatosságra. Persze hiányozna ez a légkör, ha nem volna. *Nagyot szippant a levegőből, mintha csak magába tudná szívni e hely szellemét. Ő sem különb. Noha talán első pillantásra nem látszik meg rajta, az erőszakosabb fajtából való.
Egy kevés ideig még üldögél ott, elnézve a horizontot, majd szép lassan feltápászkodik.*
-Ha adhatok egy tanácsot; légy észrevétlen. A firkászgatás a dokkok mentén nem egy ilyen ténykedés. Ó, és kerüld a vörös üstököket. Van néhány húgom... Egy darab kenyeret sem bíznék rájuk. *Félmosolyba húzódnak ajkai. Egyik-másikat szívesen elagyabugyálná, csak a miheztartás végett.*
-Viszlát, Mykael. *Pillant hátra még válla felett a legényre, mielőtt elindulna lefelé ugyanazon az úton, mint ami ide vezette őket. Valahogy megnyugtatta lelkét e társalgás. Nem érezte magát feszélyezve és attól sem kellett tartania, melyikük ránt előbb pengét. Érdekes változatosság... Talán pont ez az, amiről a férfiú is beszélt. Arthenior. Vajon mindenki ilyen ott?*
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-09-11 22:05:33
Üzenet elküldve: 2023-09-11 22:05:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tenger és tetoválások//
*Ahogy követi a matrózlányt, a figyelme a világítótorony felé terelődik, hiszen azt már messziről is jól látni. Nagyjából tisztában van a funkciójával, de mint igazi "szárazföldi patkány", nem érti pontosan, hogy miért és hogyan segít a torony. De kétségtelenül impozáns látvány. Sőt, ami azt illeti, eddig talán a legtakarosabb épület, amit a kikötőben látott. A Sellőházat nem számítva. Lelkesedése ezért is visszatér, ahogy leplezetlen csodálattal nézi az épületet.
Tirät eddig hidegen hagyta a megjegyzése, nem mintha olyan nagyon egyértelművé tette volna a dolgot. Meg aztán, tényleg nincs most olyan nagyon kiéhezve a mókázásra, hála a Sellőházban töltött pazar éjszakának. Így nem is nagyon erőlteti a dolgot. A tengerészlány függőségeinek pedig nem látja komoly nyomát. Van, amikor meglátszik az. A tekinteten, a mozgáson, a beszéden. A fogak állapotán, a leheleten. A katonák közt éppúgy találni függőket, Mykaelnek volt is alkalma nem egy bódító szer hatásait látni. Részben ezért ő maga még csak nem is dohányzik. Igaz, az italt nem veti meg, bár nem is nagyon gyakorlott vedelő még.*
- Hát... mi tagadás...
*feleli a leány megjegyzésére, hogy itt ihletet kaphat. Ha azt nem is, de mindenképpen élményszámba megy a látvány.*
- Ezekről a sziklákról oda, a tengerbe?
*kérdi érezhető megdöbbenéssel. Ha helyi lenne, biztosan ő is csinálta volna gyerekként, de most lenézve a mélybe, és a kősziklákon tajtékot verő haragos tengeri hullámok láttán nem tartja bölcs dolognak. Persze, nem nagyobb hülyeség, mint éles karddal hadonászni, vagy nagy vadkanokra vadászni - vagyis olyan dolgoknál, amikkel ő a szárazföldön gyerekként kísértette a szerencséjét.*
- Na, ebben bíztam, hogy csak találok itt valakit, aki ért a tetováláshoz.
*feleli elégedetten. Egyelőre nem veszi elő a papírost és a széndarabokat, inkább csak nézelődik.*
- Egy hatig, talán. Többet terveztem, de úgy tűnik lesz némi munka másfelé. Aztán majd visszajövök, mert ennek a helynek kevés egy hat.
*mondja elmerengve, majd hozzáteszi.*
- Te meg mész Artheniorba? Jó hely. Szép házak, jó fogadók, munka akad dögivel. Csak az emberek kissé... nem is tudom, hűvösebbek?
*fejti ki a véleményét, bár az utolsó jelzőben nem biztos. Kétségtelenül arrafelé kimértebb, távolságtartóbb népek laknak. Legalábbis, amerre ő megfordult.*
*Ahogy követi a matrózlányt, a figyelme a világítótorony felé terelődik, hiszen azt már messziről is jól látni. Nagyjából tisztában van a funkciójával, de mint igazi "szárazföldi patkány", nem érti pontosan, hogy miért és hogyan segít a torony. De kétségtelenül impozáns látvány. Sőt, ami azt illeti, eddig talán a legtakarosabb épület, amit a kikötőben látott. A Sellőházat nem számítva. Lelkesedése ezért is visszatér, ahogy leplezetlen csodálattal nézi az épületet.
Tirät eddig hidegen hagyta a megjegyzése, nem mintha olyan nagyon egyértelművé tette volna a dolgot. Meg aztán, tényleg nincs most olyan nagyon kiéhezve a mókázásra, hála a Sellőházban töltött pazar éjszakának. Így nem is nagyon erőlteti a dolgot. A tengerészlány függőségeinek pedig nem látja komoly nyomát. Van, amikor meglátszik az. A tekinteten, a mozgáson, a beszéden. A fogak állapotán, a leheleten. A katonák közt éppúgy találni függőket, Mykaelnek volt is alkalma nem egy bódító szer hatásait látni. Részben ezért ő maga még csak nem is dohányzik. Igaz, az italt nem veti meg, bár nem is nagyon gyakorlott vedelő még.*
- Hát... mi tagadás...
*feleli a leány megjegyzésére, hogy itt ihletet kaphat. Ha azt nem is, de mindenképpen élményszámba megy a látvány.*
- Ezekről a sziklákról oda, a tengerbe?
*kérdi érezhető megdöbbenéssel. Ha helyi lenne, biztosan ő is csinálta volna gyerekként, de most lenézve a mélybe, és a kősziklákon tajtékot verő haragos tengeri hullámok láttán nem tartja bölcs dolognak. Persze, nem nagyobb hülyeség, mint éles karddal hadonászni, vagy nagy vadkanokra vadászni - vagyis olyan dolgoknál, amikkel ő a szárazföldön gyerekként kísértette a szerencséjét.*
- Na, ebben bíztam, hogy csak találok itt valakit, aki ért a tetováláshoz.
*feleli elégedetten. Egyelőre nem veszi elő a papírost és a széndarabokat, inkább csak nézelődik.*
- Egy hatig, talán. Többet terveztem, de úgy tűnik lesz némi munka másfelé. Aztán majd visszajövök, mert ennek a helynek kevés egy hat.
*mondja elmerengve, majd hozzáteszi.*
- Te meg mész Artheniorba? Jó hely. Szép házak, jó fogadók, munka akad dögivel. Csak az emberek kissé... nem is tudom, hűvösebbek?
*fejti ki a véleményét, bár az utolsó jelzőben nem biztos. Kétségtelenül arrafelé kimértebb, távolságtartóbb népek laknak. Legalábbis, amerre ő megfordult.*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-09-11 14:23:01
Üzenet elküldve: 2023-09-11 14:23:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tenger és tetoválások//
*Nem esik le a tantusz, már ami Mykael kétértelmű szavait illeti. Ő az egyenes beszédhez szokott; ha bárki szándékkal közelítette, hát kimondta. Általában roppant trágár szókörnyezetben. Hogy e habitus mennyire eredményes nála, az vitatható. Hogy széttárt combok vagy ököl viszonozta-e a felkérést, az nagyban függött attól, mivel csábították. Tirä ugyanis függő, habár ezt Mykael aligha tudhatja. Elmegy a falig és azon is túl, ha ilyesmivel kecsegtetik. Fiatal utcakölyökként és hajósinasként még kereste a romantikát, a szeretetet, s persze az élvezetet a testiségben, de ebben manapság már nem leli annyi örömét, mint egykoron.
Mykael sem kápráztatta még el, nem is nagyon volt miért. Érdekesnek találja a rajztudását és a kíváncsiságát, de különösebb vonzalom nem fűzi a férfiúhoz.
Felcaplat hát a társaságában a Világítótorony lábához, s nem is kell túlságosan kilépni hozzá, hogy sikerrel vegyék az akadályt.*
-Kölyökkoromban sokat jártunk ide. Ugráltunk a sziklákról a vízbe, ilyesmi. *Vállat von. A szentimentális emlékek úgy peregnek le róla, mint a víz a kellően megmunkált hajódeszkáról.*
-Itt is volnánk. *Mutat a távolba. A sziklák és a világítótorony alatt elterül a Kikötő, azon túl pedig a végtelen víztömeg. Még talán ijesztő látvány is lehet annak, ki először látja.*
-Talán itt jobban ihletődsz, mint odalenn. Nem messze lakik innen egy vén varrómester. Testvarró. *Teszi hozzá magyarázólag, tekintetét le sem véve a horizontról.*
-Talán ha meglátogatod, hajlandó némi arany ellenében tanítani. *Helyet foglal egy kiszögellésen. Nincs már benne félsz a fiút illetően. Kötve hiszi az eddigiek fényében, hogy ártó szándékok vezérelnék.*
-Meddig maradsz? A Kikötőben. *Pillant végül a fiúra.*
*Nem esik le a tantusz, már ami Mykael kétértelmű szavait illeti. Ő az egyenes beszédhez szokott; ha bárki szándékkal közelítette, hát kimondta. Általában roppant trágár szókörnyezetben. Hogy e habitus mennyire eredményes nála, az vitatható. Hogy széttárt combok vagy ököl viszonozta-e a felkérést, az nagyban függött attól, mivel csábították. Tirä ugyanis függő, habár ezt Mykael aligha tudhatja. Elmegy a falig és azon is túl, ha ilyesmivel kecsegtetik. Fiatal utcakölyökként és hajósinasként még kereste a romantikát, a szeretetet, s persze az élvezetet a testiségben, de ebben manapság már nem leli annyi örömét, mint egykoron.
Mykael sem kápráztatta még el, nem is nagyon volt miért. Érdekesnek találja a rajztudását és a kíváncsiságát, de különösebb vonzalom nem fűzi a férfiúhoz.
Felcaplat hát a társaságában a Világítótorony lábához, s nem is kell túlságosan kilépni hozzá, hogy sikerrel vegyék az akadályt.*
-Kölyökkoromban sokat jártunk ide. Ugráltunk a sziklákról a vízbe, ilyesmi. *Vállat von. A szentimentális emlékek úgy peregnek le róla, mint a víz a kellően megmunkált hajódeszkáról.*
-Itt is volnánk. *Mutat a távolba. A sziklák és a világítótorony alatt elterül a Kikötő, azon túl pedig a végtelen víztömeg. Még talán ijesztő látvány is lehet annak, ki először látja.*
-Talán itt jobban ihletődsz, mint odalenn. Nem messze lakik innen egy vén varrómester. Testvarró. *Teszi hozzá magyarázólag, tekintetét le sem véve a horizontról.*
-Talán ha meglátogatod, hajlandó némi arany ellenében tanítani. *Helyet foglal egy kiszögellésen. Nincs már benne félsz a fiút illetően. Kötve hiszi az eddigiek fényében, hogy ártó szándékok vezérelnék.*
-Meddig maradsz? A Kikötőben. *Pillant végül a fiúra.*
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-06-16 21:28:57
Üzenet elküldve: 2023-06-16 21:28:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Jobbjával a kőfalnak támaszkodva szemléli a tengert egy darabon. Barnáival hajót keres a dokkok mentén. Olyat, amin még nem járt természetesen. Azokon már aligha van keresnivalója, még ha padlót mosni is jelentkezne. Tudják már, miféle és kiféle. Nagyot horkan, ahogy meglátja az épp kifutó Ráját. Úgy lépett meg a kapitány papagájával - na meg némi arannyal - hogy a szóban forgó kapitány kipeckelt szájjal és letolt gatyával várta a megmentőjét a hajófenékben.* ~Kár azért a madárért! Még beszélni is tudott!~ *Na nem a kapitányra gondol, hanem a papagájra. Persze eladta, ahogy kikötöttek.
Kissé jobb kedvre deríti a merengés, s már úton is van. Rumos vagy a dokkok? Ahová viszi a lába.*
Kissé jobb kedvre deríti a merengés, s már úton is van. Rumos vagy a dokkok? Ahová viszi a lába.*
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-03-30 23:03:22
Üzenet elküldve: 2023-03-30 23:03:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Első útja nem a Vérkertbe vezet. Kerüli, mint deák a szigorú tanítóját, ámbár tudja, hogy végül úgy sem húzhatja a látogatását. Borzong, s mégis imádja az ott rejlő oltárt. Borzong, mert lelkébe lát, s imádja, mert a lelkén ülő sötétség mágnesként vonzza oda.
Balját a jobbján húzódó madáralakon nyugtatja, miközben végighordozza tekintetét a horizonton. Végül a Kikötő felé fordul, fakó-üres tekintettel. Emlékek örvénylenek fel, vereségről és kudarcról egyaránt. Jó ideig bámészkodik itt gondolatai közé veszve, de hamar földet kapar rá. Nem szabad a múlton merengenie. Ezt megtanulta, mióta lelkébe ette magát a feketeség. Rideg logika kell, hogy vezérelje. Az emlékek azonban felszínre hozzák a megannyi... Érzést. Ajkába harapva húzza összébb magán a vékonyka kabátot, majd elindul lefelé a kaptatón. A Vérkert miatt érkezett, hát nem fogja sokáig kerülgetni.*
Balját a jobbján húzódó madáralakon nyugtatja, miközben végighordozza tekintetét a horizonton. Végül a Kikötő felé fordul, fakó-üres tekintettel. Emlékek örvénylenek fel, vereségről és kudarcról egyaránt. Jó ideig bámészkodik itt gondolatai közé veszve, de hamar földet kapar rá. Nem szabad a múlton merengenie. Ezt megtanulta, mióta lelkébe ette magát a feketeség. Rideg logika kell, hogy vezérelje. Az emlékek azonban felszínre hozzák a megannyi... Érzést. Ajkába harapva húzza összébb magán a vékonyka kabátot, majd elindul lefelé a kaptatón. A Vérkert miatt érkezett, hát nem fogja sokáig kerülgetni.*
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-02-24 10:53:39
Üzenet elküldve: 2023-02-24 10:53:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Felpillant a hatalmas építményre, noha a világért sem mászná meg. Nem. Helyette megül a sziklapárkányon, hogy végigpásztázza a tengert. Nagyot szippant az enyhén csípős, sós levegőből, s hosszan elmereng.*
~Tudod, mi a teendő.~ *Mintha nem is a saját hangját hallaná. Nem. A sámánasszonyt hallja fejében, ki felkente harcossá. Nem lehet ez más, csakis az ősök szava. Legalábbis az ő elgondolásában.*
~Nagy útra indulsz s rögösre. Véred folyt véred által, s nem ez az utolsó. Töltsd ki a bosszúd, hogy a kör bezárulhasson.~
*Noha saját elméje szüli őket, ő az Ősök Akaratának bélyegzi azokat. Egy dolog azonban biztos; nem érti őket. Legalábbis nem nyertek értelmet még számára.*
~Tudod, mi a teendő.~ *Mintha nem is a saját hangját hallaná. Nem. A sámánasszonyt hallja fejében, ki felkente harcossá. Nem lehet ez más, csakis az ősök szava. Legalábbis az ő elgondolásában.*
~Nagy útra indulsz s rögösre. Véred folyt véred által, s nem ez az utolsó. Töltsd ki a bosszúd, hogy a kör bezárulhasson.~
*Noha saját elméje szüli őket, ő az Ősök Akaratának bélyegzi azokat. Egy dolog azonban biztos; nem érti őket. Legalábbis nem nyertek értelmet még számára.*
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-01-23 14:59:53
Üzenet elküldve: 2023-01-23 14:59:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*A kutatás során többször is belebotlott a világítótoronyba, és eszébe jutnak a szép emlékek még arról az időről, amikor először ideérkezett a hegyen túlról. Azóta megannyi dolog történt vele, szomorúak és szépek egyaránt. Áldoz egy kis időt rá, hogy ismét megmássza a tornyot és onnan nézzen szét egy kicsit. Régen járt erre, így ez most tökéletes alkalom lehet a számára hogy a sós levegőt mellkasába szívja. A hullámok még mindig megborzasztják, ~Vajon ezek a tengerészek hogy nem lesznek betegek?~ Nos egyértelműen Rorkir csak a szárazföldön veszélyes, de ha a szellemek is úgy akarják nem kell tengerre szállnia.*
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-01-22 16:27:17
Üzenet elküldve: 2023-01-22 16:27:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A hajó sehol. Egy próbát viszont megért a dolog. Alighanem időről-időre le fog merészkedni ide, hogy szemmel tarthassa a horgonyzó bárkákat. Ha azt a setétbőrű kapitányt vissza eszi ide a fene, hát lelécel innét egykettőre.
Tudja, a Patkányok nagy ívben szarnak a körözési listákra, adja ki azt bármelyik város. Ez a nagy szerencséje. Lassan nincs olyan hely, ahol ne keresnék. Nem, mintha bánná a dolgot. Azokban a körökben, ahol ő mozog, az ilyesmi nagyszerű ajánlólevél.
Kinyújtóztatja tagjait, majd távozóra fogja. Visszatér a kalyibába, amit az erdőségben húzott fel. Bujkál még egy darabig, míg nem ér vissza a csempész. Addig pedig... Megszedi magát, már amennyire tudja. Egy-két fajankó horogra akadhat még, mint azok a némberek, akik felfogadták a fogadó kifosztására.*
Tudja, a Patkányok nagy ívben szarnak a körözési listákra, adja ki azt bármelyik város. Ez a nagy szerencséje. Lassan nincs olyan hely, ahol ne keresnék. Nem, mintha bánná a dolgot. Azokban a körökben, ahol ő mozog, az ilyesmi nagyszerű ajánlólevél.
Kinyújtóztatja tagjait, majd távozóra fogja. Visszatér a kalyibába, amit az erdőségben húzott fel. Bujkál még egy darabig, míg nem ér vissza a csempész. Addig pedig... Megszedi magát, már amennyire tudja. Egy-két fajankó horogra akadhat még, mint azok a némberek, akik felfogadták a fogadó kifosztására.*
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-01-20 18:13:50
Üzenet elküldve: 2023-01-20 18:13:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megunja kicsit a sok embert akivel kénytelen volt egy levegőt szívni az elmúlt hatokban, úgyhogy úgy dönt kiszellőzteti a fejét. Erre pedig a legjobb hely amit ismer a közelben az a vilagítótorony. Fel is captat a tetejére, jól ismer itt már minden egyet követ és lépcsőt, talán még az őröket is. Biccent ahol kell és máris élvezheti azt, amiért idejött. ~Kéne már egy jó zsíros meló, unom a kibaszott száraz kenyeret. A sör se esik olyan jól ilyen hidegben, ha nincs a fejem fölött egy rendes tető! Na de majd most!~*
*Megunja kicsit a sok embert akivel kénytelen volt egy levegőt szívni az elmúlt hatokban, úgyhogy úgy dönt kiszellőzteti a fejét. Erre pedig a legjobb hely amit ismer a közelben az a vilagítótorony. Fel is captat a tetejére, jól ismer itt már minden egyet követ és lépcsőt, talán még az őröket is. Biccent ahol kell és máris élvezheti azt, amiért idejött. ~Kéne már egy jó zsíros meló, unom a kibaszott száraz kenyeret. A sör se esik olyan jól ilyen hidegben, ha nincs a fejem fölött egy rendes tető! Na de majd most!~*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 939-958