Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

600. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-07-28 19:28:12
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Ralas //

* Kíváncsian figyeli amit, a férfi mond. Jó lehet még azt se tudja, hogy miről beszél. Éjszaka érkezett ide és túlzottan nem vett észre semmit, ami félelemre adott volna okot. Ma reggel se látott olyat, amitől félnie kellett volna. És mégis mindenki azt mondja, hogy durva környék. A pletykák a városban a tengerész és még Ralas is. Eddig még csak az alvó szörnyeteget látta volna? Egy biztos, hogy nemsokára a saját szemével győződhet meg róla. Most már nagyon kíváncsi rá, hogy mit ért azon a gyönge változáson. A szénre vonatkozó kérdésen, el kell gondolkodnia, hogy megtalálja a megfelelő szavakat rá.*
– Emlékeztetni fog, ha ránézek, hogy mit vittem ma véghez. Egyrészről arra, hogy olyat mertem megcsinálni ami tilos. Mert nem hiába őrzik a helyet. Nem szoktam szembe menni a törvénnyel. Másrészről viszont ostoba és meggondolatlan dolog volt. Majdnem meghaltam, ráadásul azt se tudom, hogy miért tettem. Mondjuk ennek köze lehet a sok fura bölcs beszédeidhez. Ezt se szabad felednem, hogy ne legyek ostoba. És végül jó érzés ezt a haszontalan dolgot a magaménak tudni, mivel szinte értéktelen, de mégis rengeteg munkába került, hogy hozzá jussak.* Ekkor mintha valami kattanna a fejében. Amíg friss a dolog, addig kérdez rá. Nem is kérdez, inkább határozottan kijelenti.*
– Várjunk csak egy pillanatot! Nem tudom, mit tettél eddig a helyért, de nagyon úgy beszéltél, mint én. Neked ez a hely a szened igaz? Rengeteg munkád van benne és még az életed is majdnem ráment. Csak nem a gyémántot keresed a szén közepében?* Ez olyan nagy bölcsesség tőle, hogy még maga is meglepődik rajta. Úgy néz ki, hogy a férfival töltött rövid idő alatt, csak fejlődőt valamit. Álmok és célok. Szinte tettre késztetik a szavak. Eszébe jutnak a szegény árvák akikkel a negyedben találkozott. Sajnálta, hogy nem tudott segíteni nekik és most mégis úgy érzi valamit tennie kell ez ügyben. Azt még nem tudja hogyan, de célnak egyelőre megfelel. Persze még mindig első a birtok, utána ha az meg van majd ráér gondolkodni, hogy mit tegyen. Mikor Ralas megáll ő is úgy tesz. ~ Na ezzel legalább nem mondott újat.~*
– Eddig se köteleztem el magam sehova. Minden istennek és még az elementálnak megadom a tiszteletet. Eddig se volt jó döntés, ha elköteleztem magam bárki mellet, inkább semleges maradok és akkor nagy eséllyel békén hagynak. A legjobb az arany közép út.* Furcsa kérdés érkezik megint, de erre gondolkodás nélkül is tud válaszolni.*
– Nem gyűlölöm őket, miért tenném? Bármelyik városban ugyan úgy megtorolták volna a tettüket. Vétkeztek a törvény ellen és megfizettek érte. Ott a sötételfek taposták el az embereket, máshol fordítva van. Erős kézzel kormányoznak és rend is van ott az utcákon. Az alja népnek meg mindenütt rossz sora van. De jártam itt a szegénynegyedben és azt kell, hogy mondjam, nem túl biztató. Az igaz, hogy a mi családunk sokat dolgozott, de jutott enni való és tető a fejünk fölé. Mellesleg nem rokkantunk bele anyagilag abba se, hogy anyámat ápolni kellett. Miután elkobozták a házat se kerültem utcára, hanem ott volt a munkás szálló. Itt meg az ember a saját mocskukban alszanak és koldulnak. Az a baj, hogy lusták dolgozni és nincs aki felrázza őket ebből. Ha tényleg ilyen veszélyes hely a kikötő, miért nem vezényelnek ki katonákat. Mert nincs erőskezű vezető aki ezt meg tudná tenni.* Fejezi be a beszédet. Meglehet maga ellen is beszélt, de ez az igazság a saját belátása szerint. Kezdi ez a sok furcsa bölcs beszéd kizökkenteni. Lassan már ott tart, hogy a birtok vételben is meg ing. Aztán gyorsan megacélozza magát. Nem hagyja, hogy eltántorítsák. Neki nyugodt, csöndes és lassú életre van szüksége. Azért jól figyel továbbra is, mert hasznos dolgok ezek, ha nem kavarodik bele az ember.*


599. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-07-28 16:32:17
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Wrexan//

*Alaposan megfigyeli a reakciókat, érdekes módon kíváncsian fürkészi ezt a kölyköt, akit valójában még szinte alig ismer. Jóllehet egy hang a fülében továbbra is azt kiabálja, hogy senkiben sem bízzon, így ezt elérni nagyon nehézkes lesz bárki számára, azonban ez nem képezi akadályát annak, hogy életéről meséljen. Arca immár ismét hűvös, s kissé elkalandozó, útjának még a felénél sem jár, s máris mennyi új és hasznos ismeretet szerzett a kikötőről. Akad még lélek, akin segíteni tudna, s elsődleges célja, saját hatalmának kiterjesztésén túl, többnyire ez. Biccent, miközben a lejtőn lefelé indul el, s int a férfinak, hogy kövesse.*
- Hogy megérte-e? Ez majd akkor derül ki, ha meghalok. Ha ez gyorsan történik, soha nem tudom meg, de hiszem, hogy megmozdult valami itt, a kikötőben, mióta itt vagyunk. Nem ismerlek, de látszólag értékes számodra az az egyszerű tárgy, *Utal a széndarabra.* inkább mondd meg te, hogy miért? *Pillant futólag Wrexanra.*
- Hogy boldog vagyok-e? Hiszem, hogy igen és ez a legfontosabb. A hit. Elsősorban magadban, másodsorban azokban, akik körbevesznek. *Megvonja a vállát, de arca nem árulkodik érzelmekről, nem akarja kimutatni őket, ahogyan Zammiriáról sem mesél még.*
- Álmaim voltak Wrexan, s egy idő után, egy hasonló lökés következtében, mit tán most én adhatok neked, az álmaimból célok lettek. *Folytatja rejtélyesen.*
- Álmodozónak tartanak, talán mindig az is maradok, de immár nem félek tenni az álmaimért, akár vér kell hozzá... akár erő. Ház és birtok, család, gyermekek... ezek is szép álmok, sokban nem különböznek az enyémtől, de az én gyermekem más... majd meglátod. *Halkul el, s folytatja útját, miközben Wrexan a családjáról mesél. Nem volt egyszerű élete az ifjúnak sem. Egy két mondatnál a férfira pillant, s homlokára szaladó szemöldöke hűen jelzi érdeklődését.*
- Ha hozzám csatlakozol, egyet kell megtanulnod! *Áll meg, s hátratett kézzel fordul Wrexan felé.*
- Mindegy, hogy Eeyr, hogy Sa'thereth, hogy Patkányok, hogy Arthenior, vagy thargok, sose kötelezd el magad egyetlen oldal mellett sem, Wrexan. Semlegesnek kell maradnod, az érzéseid tedd háttérbe, miképp túl közel se engedj magadhoz soha senkit, maximum egyetlen embert... vagy más szerzetet. Nem számít a rang, s nem számít a nem sem. Mi, mi vagyunk, s a céljaink tesznek egyenlővé, nem pedig egyéb más... soha nem leszünk lázadó csoport. *Villan meg ismét a tekintet.*
- Apád hibázott, egy olyan államban lett lázadó, hol esélye sem volt fajának... azonban fel kell tennem egy kérdést... meggyűlölted a sötételfeket?
*Addig nem is indul tovább, míg erre a kérdésre választ nem kap. Pirtianes... rengeteget olvasott már a katonaállamról, hol mélységiek irányítanak. Diktatórikus és harci eszközökkel, agresszívan és kegyetlenül.*
- Úgy vélem, hogy tudok segíteni az ügyedben. De előbb megmutatom, hogy milyen környezetben élünk, hogy megismerd, s adott esetben, ha meg is vennéd a hőn áhított birtokot, dönthess másképp is. Sokat szenvedtél... önhibádon kívül, erősítsen ez, s a késztetés, hogy gyermekednek ne kelljen ezt átélnie. *Ismét a hideg tekintet, merev arcél és penge vékonyra szorított száj.*


598. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-07-28 15:01:29
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Ralas //

* A visszakapott széndarabot gondosan a zsebébe süllyeszti. Érdeklődve hallgatja amit Ralas mond, mert úgy tűnik ezek a számára néha nehezen értelmezhető dolgok, bizony igen hasznosnak bizonyulhatnak. Az eleje kicsit zavaros számára, de már valamit kezd sejteni. A széndarabbal, viszont ráhibázott, mert úgy hiszi tényleg valami fontosat tanult meg vele. Csak némán bólint, mikor erről beszél a férfi. A következő részre a kikötővel kapcsolatban már szóra nyitná a száját, mikor a kezébe nyomják a kis zacskó aranyat. Döbbenten mered Ralasra, mivel a súlyából ítélve jóval több lehet benne, mint amit ma elköltött. Érti is meg nem is a pénz dolgát, de mivel elég határozottan nyomták a kezébe, hát elteszi. Sokat jelent ez Wrexannak, mert eddig még senki nem becsülte meg ily módon a munkáját. És itt most nem a pénzen van a hangsúly, hanem a szándékon.*
– Köszönöm. * Ejti ki a szavakat. Azon is elmélázik, hogy Ralas, hogy kezdte a dolgot.~ Az első száz aranyát, ily piszkos módon szerezte és mégis, most úgy fest nem szenved hiányt az aranyból. Biztos hosszú út vezet idáig, de vajon megérte neki?~ Úgy dönt, hogy csak megkérdezi ezt tőle, hátha le tud vonni belőle valamit.*
– Azt mondod te is hasonló módon kezdted, mint én. Látom mostanság, már nem szenvedsz hiányt az aranyból. Van házad, istállód, munkásaid meg még amit meg se említettél. Ha tényleg úgy van ahogy mondod, akkor meg is küzdöttél azért, hogy ez mind meglegyen. Tiszteletre méltó dolognak tartom. Csak azt áruld el nekem, hogy megérte ez neked? Boldogabb vagy így? Mond azt, hogy én egyszerű ember vagyok egyszerű igényekkel, de én biza nem csinálnám azt a mit te. Fognám a pénzem és vennék egy házat vagy birtokot egy csendes helyen. Családot alapítanék és nyugodtan élném az életem. * Mondja a másiknak és közben az arcát fürkészi, hogy milyen érzelmek jelennek meg rajta. Miután ezt kitárgyalták kezd bele a családjáról való mesélésbe.*
– Nekem már nincsenek meg a szüleim. Pirtianesből származom, azon kevés emberek közzé tartozom, akik ott élnek. Nem jó arra embernek lenni. * Sóhajt egyet, majd folyatja.*
– Anyám lebetegedett tízéves koromban. Öt évig tartó betegeskedés után halt meg. Addig én ápoltam az apám meg a bányában dolgozott. Anyám halála után én is ott kezdtem el dolgozni. Az apám el akart költözni, de ahhoz pénz kellet volna. Mint később kiderült, beállt egy magukat lázadóknak nevező csoportba, hogy több pénzhez jusson. Persze ezek a lázadók elkezdtek rabolni. A pénz elvakította őket és szép lassan az ügyük a feledésbe merült. Közönséges banditák lettek, akik éjszaka a szállítmányokat fosztogatták. Nem kell mondanom, hogy rajta vesztek a dolgon. Az ottani katonaság elég erős. Szépen tőrbe csalták őket és aki nem halt meg az tömlöcbe került. Én nem tudtam semmiről, mivel nem avattak be. Jól megkínoztak, mire ezt a következtetést levonták. Végig kellett néznem a kivégzést. Az apámat is az nap ölték meg. Aztán lefoglalták a házat, mondván a károk fedezésére. Onnantól munkásszálláson éltem. Egy este egy fura alak állított meg. Azt mondta az apám vett egy olcsó birtokot itt. Még papírt is adott róla. Segített kijutni a városból is. Persze mikor a földért folyamodtam kiderült hiába fizetett az apám annyit érte. Azért a földért elég szép összegre lesz még szükségem. A városba meg hiába kerestem munkát, nem akadt semmi. Egy tengerész mondta, hogy itt mindig akad valami. Hát most itt vagyok. * Fejezi be a beszédet a fiú.*


597. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-07-27 22:35:02
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Wrexan//

*Egy darabig csendben és mosolyogva figyel, ám a válasz hamar lelombozza. Persze ezúttal nem lesz ideges, attól a fiú jóval többet tanúsított. Bólintva visszaadja neki a szenet, valójában, utólag végiggondolva, még tetszik is neki, amit hallott, de ettől függetlenül a leckének még nincs vége.*
- Az én érdekem, hogy ne érezd magad rosszul a történtek miatt. A te érdeked, hogy ne járj rosszul a történtek miatt. Hogy érdekeink egyezzenek, muszáj kompromisszumra jutnunk valahogy. Én pénzt kínálok neked valamiért, ami nem eladó. Ezt megértem és úgy hiszem sejtem miért is fontos neked ez a széndarab. *A tenyerében egy pillanatra megszorítja a dobótőrt, amit Zammiriától kapott. Kezével pedig a kabáton futnak végig ujjai.*
- Sokan sok mindenhez kötődnek, ám legtöbben az életükhöz ragaszkodnak. Lehet, hogy ez a széndarab, most valamiért az életed jelenti, mert vagy olyat adott, ami segít az életben maradáshoz, vagy pedig emlék, mely azt mutatja, hogy túléltél valamit, mindkettő nagyon fontos. *Bólint, majd a szirt felé tekint.*
- Nekem fontos ez a hely, több okból is, melynek részleteivel most nem untatlak. Ellenben, a kikötő nagy és láthatóan te nem túlságosan ismered, ha itt szeretnél maradni, engedd meg, hogy megmutassam a mélységét is, ha már a magasságát láttad. Azonban előtte... *A férfit nézve lassan zsebébe nyúl, s Wrexan Glunsz részére egy apró erszényt ad át, benne 100 arannyal. Egy darabig hallgat, figyeli a reakciókat, majd ismét megszólal.*
- Tudom, hogy hűséget és lojalitást nem lehet pénzen megváltani. De azt is hiszem, hogy az utat, mely ahhoz vezet, nem lehet adóssággal és önzéssel kikövetelni. Kértem valamit, melyet te megtettél, ezt köszönöm! A pénz csupán egy eszköz, a mögötte lévő szándék, mely azt sugallja, hogy sokat jelentett nekem amit most tettél, az a fontos. Jelenleg ezt másképp nem tudom kimutatni, így tedd el. *Határozott és kemény, hangja ellentmondást nem tűrő, mégsem kioktató, vagy lenéző.*
- Az első száz aranyamat egy öreg, rusnya nő kielégítéséért kaptam, úgy hiszem, te még egész jól jártál. *Kuncog fel hidegen, ez is hamar elhal.*
- Menjünk tovább. *Biccent lefelé.* Addig mesélj a családodról, ha van, ha nincs arról, miért nincs.


596. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-07-27 22:04:11
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Ralas //

* Pihegve fordul hátra. A többi őr most végzett az edzéssel. Úgy néz ki, hogyha tovább marad bent valószínűleg lebukott volna. Meglepődött, mert nem gondolta volna, hogy ilyen marhaságot fog művelni valaha is az életben. Ráadásul sikerült is neki véghez vinnie. Meglepetését Ralas még tovább tetőzi. Először is azzal, hogy a mocskos széndarabot a kezébe veszi, ezzel bepiszkolva magát. Aztán meg azzal jön, hogy megvenné tőle. Gondolkodóba esik mennyit mondjon neki.*
– Nem kell érte a pénzed, csak add vissza nekem. Fontosabb nekem az amit tanított nekem. Érdekek és diplomácia. ~ Két kacifántos szó, de mind a kettő csak is a pénzről szól.~ *Állapítja meg magában ezt a tényt.*


595. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-07-27 21:41:19
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Wrexan//

*Kényelmesen nézi a távolodó ifjú alakját, egy kicsit meglepődik azon, hogy gondolkodás nélkül rohanni kezd, aztán rájön, hogy valójában ezt várta el tőle. Azért aggódni is kezd, mert kezdi megkedvelni ezt a csendes férfit, persze nem bízik benne, sohasem tenné, már nem. Elhelyezkedik, arra gondol, hogy bizonyára most jól mutatna a kezében egy füstölgő szivar, de nem akar túllőni a célon. A Sellő megvásárlásakor egyetlen dolgot fogadott meg magában, hogy sohasem felejti el honnan jött, s az allűröket is mellőzi. Nem véletlen a tegeződés, ahogy az sem, hogy a saját nevén szólíttatja magát. Fülét hegyezi, de nem hall sem ordibálást, sem pedig fegyvercsörgést, valójában drukkol a férfinak, reméli, hogy sikerülni fog neki. Egy idő után kezét szeme fölé helyezi, s úgy kémlel, bár túl feltűnően sem akarja, nehogy az őrök miatta legyenek éberek. Aztán megjelenik. Látszólag sértetlenül, térdére támaszkodva egyenesedik fel, s miközben Wrexan közeledik futólag végigméri, nincs e rajta sérülés.*
- Bizonyítékot? *Szalad feljebb szemöldöke, miközben előrenyúl és a széndarabot elveszi a férfitól. Valóban meleg, ami bizonyítja, hogy a világítótorony tűzfészkéből való. Ismét felpillant, s a levegőbe dobva elkapja a szenet, mint korábban a követ. Tekintetén elismerés látszik.*
- Ügyes! *Bólint komolyan.* De még nem végeztünk. Megveszem tőled ezt a szenet, amit nagy nehézségek árán szereztél. Vajon mennyit ér neked? *Mosolyodik el rejtélyesen.*
- Húsz arany? Esetleg harminc? *Kezében folytonosan jár a kő, fel és alá, miközben szúrós tekintete ismét aprót villan a férfira nézve.*


594. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-07-27 21:23:41
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Ralas //

* Úgy néz ki, minta Ralas nem igazán hinne neki a Thargokat illetően. ~ Tőlem aztán hihet, amit akar.~ Arra viszont, hogy menjen fel a toronyba elég furcsán néz. Végig hallgatja amit, mielőtt elindulna. Futás közben egyre, csak azon gondolkodik, amit a férfi mondott. ~ Egymáshoz fűződő érdekek meg diplomácia.~ Közben eléri az épületet. Kicsit távolabb az épülettől, felfedez néhány katonát, akik éppen reggeli testedzést tartanak. ~ Remek legalább nem velem vannak elfoglalva.~ Torkában dobog a szíve, mikor belép a helyre. Kevés fény szűrődik be az ablakon. Egy-két fáklya még világít a helységben. Előtte egy faasztal és néhány szék van. A székeken két őr alszik. Valószínűleg az asztalon heverő üres kancsónak is van ebben szerepe. Hagyja hát őket aludni. Minimális zajt keltve halad felfelé. A következő fordulónál lévő részen két őr beszélget egymással. A fiú óvatosan kémleli őket. Szerencsére az egyik kikönyököl az ablakon és a zátonyokról kezd el beszélni a másiknak. Amaz is az ablakhoz lép. Erre az alkalomra várt Wrexan. Gyorsan és halkan tovább halad a lépcsőn. Innen már nincs sok hátra a csúcsig. A tetőre érve viszont nagyon rosszul jár. Egy idősödő szakállas őrbe botlik bele. Amaz rögtön kardot ránt és a falhoz szegezi.*
– Mit keresel itt te kölyök? Csak egy okot mondj, hogy miért nem öljelek meg azonnal.* Wrexan azt se tudja, hogy mit mondjon, csak hebeg-habog.*
– Tudod mit, most lemegyünk és a többiekkel, majd jól ellátjuk a bajod. A véres testedből a sirályok fognak lakmározni.* Azzal nagyot taszít a fiún az ajtó felé. Szegény fiú pörög az agya, hogy mit kéne tennie. Hirtelen eszébe jut, amit Ralas nem is olyan rég mondott. ~ Érdekek és diplomácia. Ez az!~*
– Várjon egy percet! Egy ööö fogadás kapcsán jöttem fel ide. Igen egy fogadás.* Végül is ezzel nem hazudott túl nagyot.*
– Ez engem nem érdekel. Lódulj ha mondom! Böki meg a kardjával.* Wrexan nem adja fel folytatja.*
– Úgy kelet volna feljönnöm, hogy senki nem vesz észre. Talán lenne egy lehetőség amiben mindketten jól járnánk. Mit szólna, ha adnék némi aranyat azért, hogy behunyd a szemed egy kicsit? Maga is jól járna meg én is. Na? *Kérdezi reménykedve a fogva tartójától. Közben jelentőségteljesen rácsap a zsebére, amiben megcsörren az arany.*
– Ha megöllek akkor is elvehetem az aranyad.* A fiú kicsit kétségbe esik, ezért gondolkodóra fogja.*
– Na igen, de akkor a többiekkel kell, hogy osztozkodj. Még ha le is dobod a testem a vér itt marad. Ha elengedsz minden magától megoldódik.*Tessék itt van 50 arany. Ezzel az őr Mesélő (Daidalos) kezébe nyomja a pénzt. Emberünk mindjárt barátságosabbá válik.*
– Nem is vagy te olyan hülye fiacskám. Jól van legyen, de meg ne lássalak itt még egyszer.* Nagy kő esik le a szívéről. Mielőtt még távozna magához vesz egy kis szén darabot, amit a tűz mellől kapar ki.*
– Lenne itt még valami. Középtájt tereld már el annak a kettőnek a figyelmét, amíg elsurranok mögöttük.* Az öreg csak morogva bólint egyet.*
– Jól van gyere utánam, de ha lebuksz akkor biztos, hogy véged.* Innentől már sima ügy az egész. Gyorsan és észrevétlenül hagyja el a helyet. Vissza érve Ralashoz előveszi a szén darabot és a tenyerén tartva nyújtja a férfi felé.*
– Hoztam bizonyítékot is, hogy fennjártam. Még ki se hűlt teljesen. Érdekek és diplomácia a javából. * Reméli ez elég lesz, mert majdcsak minden pénzét otthagyta a toronyban.*



A hozzászólás írója (Wrexan Glunsz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.27 21:28:43


593. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-07-27 19:48:48
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Wrexan//

- Az, igen. Felelősségteljes. *Mondja szűkszavúan, s kíváncsian várja a thargokra adott választ, nem bánná, ha lenne egy ember, aki valamennyire kiigazodik az ottani viszonyok között. Bár Zammiria sok értékes információt hozott, azonban ez egyelőre nem elegendő.*
- Valóban nem? Hmm... ez érdekes... *Ejti állát tenyerébe, s simítja végig néhai szakálla helyén lévő apró borostát.* Pedig híresek, feltörekvők és bátrak. De ha nem, hát nem, végtére is ez most egyelőre nem fontos. *Zárja le, majd inkább tovább lép.*
- Becsületre méltó. *Bólint dicsérően.* De nem oda és vissza gondoltam, hanem fel és le... az őrök mellett, észrevétlenül. *Villan meg tekintete, s int fejével a világítótorony felé.*
- De mielőtt nekiindulnál... *Jelezvén, hogy komolyan gondolta.* válaszolnék. Az élet ugyanolyan nehéz itt, mint bárhol máshol, az embere válogatja, hogy ki, hogyan boldogul és kikkel veszi körbe magát. *Vonja meg a vállát.* Igazad van, hogy nem ugranál le, hiszen nem minden a pénz és a hatalom. Én sem tenném, nem fűződik hozzá érdekem és neked sem. *Bólint.* Az egymáshoz fűződő érdekek gyakran keresztezik egymást, de megfelelő diplomáciával azért el lehet lavírozni, persze nem egyszerű. *Pillant maga is a szirt felé, aztán a bal zsebében található követ egy határozott mozdulattal hajítja le a mélybe. Nem foglalkozik azzal, hogy Wrexan nem biztos, hogy érti pontosan mire is gondol, egy kicsit saját magának is beszél, hangosan gondolkodik.*
- Indulj! *Biccent.* Nem a gyorsaság a lényeg, hanem, hogy ne vegyenek észre. Itt várlak. *Ül le egy kőre, s könyökén megtámaszkodva figyeli az ifjút, egyelőre többet nem szól.*


592. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-07-27 17:50:19
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Ralas //

* Nem tudja mi lett volna az a vizes munka, és nem is akarja megtudni, azok után amit hall róla. Ahogy a torony felé halad, egyre meredekebb lesz a terep, de ez neki nem jelent túl nagy nehézséget. A bányákban megesett, hogy sokkal rosszabb volt a terep, ráadásul ott még megesett az is, hogy az embernek az érceket is tolnia kellett maga előtt. Most már azt is tudja, hogy mit csinálnak azok a kifutó fiúk és azt is felfogja, hogy ennek milyen jelentősége van.*
– Akkor ez nagyon felelősség teljes munka lehet. Nem ismerem azokat a Thargokat akikről beszélsz. Csak néhány napja érkeztem a városba.* Eddig elég kevés pénz kereset a bányában, itt se várt sokall többet. Az ígéret, hogy később több pénz kaphat fellelkesíti. ~ Csak keményen kell dolgoznod és hamar összegyűlik a pénz arra a földre.~*
– Nem tudom mennyi időbe telne, de elfuthatok oda meg vissza. * Ajánlja fel Ralasnak. Ha elküldik ő lefutja a távot, ha nem akkor csak vállat von és sétál tovább. A toronyhoz érve, végre van rá lehetősége, hogy testközelből vegye szemügyre az építményt. Lenyűgözi a látvány. Az elé táruló kilátás a madarak és a tenger. Tökéletes összhangban vannak egymással. Az öngyilkosságra odasétál a szélére és lenéz a mélybe. A látványtól visszahőköl, még belegondolni is rossz, hogy mi történne ha leesne.*
– Gondolom itt se könnyű az élet. Az emberek mindig keresztbe tesznek egymásnak.* Nem akar kíváncsiskodni, mert az nem vezet semmi jóra. Mondott is valamit, meg nem is, ha akarja úgyis elmondja, ha meg nem akkor eleve nem is tartozik rá.*
– Hát az ésszerűség határán belül igen. Azért mondjuk nem ugranék le innen, mert azt szeretnéd.* Válaszolja és közben hátrébb húzódik, mert az a nézés nem tetszik neki.*


591. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-07-27 15:42:01
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Wrexan//

*Csendesen, hang nélkül bólogat, talán néha olykor hümment egyet, a fiú nőkre adott reakciója kissé megmosolyogtatja. Persze csak átfutó árnyat lát, de nem akarja ettől kellemetlenebb helyzetbe hozni, valójában annyira nem is biztos benne, hogy sikerülne.*
- Nem tudsz úszni? Akkor azt hiszem a munka azon részét elvethetjük, nem akarlak megölni. *Pedig minden bizonnyal azzal járna. Ami fejében motoszkáló gondolat marad, az elég gyilkos tevékenység, nem véletlenül nem saját maga akarja megpróbálni, mert bár kikötői gyerekként ő maga megtanult, de a merülés soha nem volt az erőssége. Felpillant, s körbenéz az egyre meredekebb oldalról. A világítótorony kissé feljebb helyezkedik el, nem véletlenül. A kikötő messze elnyúló területe felett kell lennie, hogy minden hajónak jelezhessen. A kaptató nem olyan nehéz, de aki nem szokta, márpedig Ralas annyira ezt nem szokta, lassan megy.*
- Híreket visz és hoz, olykor csomagokat. Más szerveződésekhez indul üzenetekkel, üzleteket szentesít, ilyesmi. *Lehet kissé túlértékelte a munkát.* Elég mozgékonynak és találékonynak kell hozzá lenni, olykor feltehetnek neki keresztkérdéseket. Például a thargok, na azok nem egyszerű esetek. Ismerted őket? * Kérdezi Wrexantól. Az sokat jelentene, ezidáig csapatából csupán hárman voltak a thargok között, abból egy már szőrén szálán eltűnt.*
- Mindjárt felérünk. *Jegyzi meg.* Mindent megmutatok majd, úgy döntöttem tehetünk egy próbát, de eleinte alamizsnát és nem minőségi munkát kapsz, hogy lássam, hogy boldogulsz. Nem tudom például mennyire vagy fürge? *Kérdezi, s előrepillantva a világítótoronyra mutat.*
- Mennyi idő alatt érsz fel, s vissza? Öt perc? Vagy hat? *Vizslatja a távolságot.*
- Valaha ennek a szirtnek a szélén álltam, s ugrani készültem. *Vonja meg a vállát szórakozottan, de nem megy a széle közelébe, nem bízik az ifjúban. Hidegen megvillan tekintete.*
- Minden utasítást kérdés nélkül teljesítesz? *Fürkészi ismét kíváncsian.* Persze pénzért.

A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.27 15:52:19


590. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-05-27 19:43:22
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Túl gyenge még, hogy egyedül szálljon szembe az árral. Tán akkor is az lesz, ha birtokában lesz a vágyott tudás. Már így is annyi mindent szipolyozott magába a Vérkertben, mint még soha azelőtt. Úgy tűnik, igen csak fogékony rá. De mindenekelőtt társakra lesz szüksége. Persze hasonló mentalitással, mint az övé.
Haloványan elmosolyodik, ahogy ott áll a Világítótorony tetején. Lábai előtt hever az egész város és a hullámzó, végtelen víztömeg... Kedvére való a hely. Az "ártatlan" kikötő, a hebehurgya patkányok, az állandó, sós íz a szájában... És a szabadság. Életében először azt tehet, amit akar. Nem kötik szavak vagy betűk, ígéretek vagy hála.
Egy impozáns hajó köt ki éppen a szürkületben, fedélzetén köteleket cipelő matrózok ténykednek. A horgony pedig innen, a toronyból is jól hallhatóan csattan nagyot a vízben. Megannyi, mit sem érő élet odalenn... De értelmet nyernek majd, vagy így, vagy úgy. Az érmének mindig két oldala van. Vagy a sötétséget választják, vagy a... Nos, a sötétséget. De más az, ha szabad akaratból teszi az ember... Kit akar áltatni? Ugyanaz az eredmény.
Vigyorodik el a gondolatmenet végére, majd hátat fordít a tengernek, hogy a lefelé vezető lépcső felé vegye az irányt. Köszöntenie kell Urát.*


589. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-04-16 17:46:08
 ÚJ
>Wagzal Hororin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt


//Egyedül//

* Ork hősünk boldogan megy végig az utcákon a tömegben, hiszen hamarosan -tervei szerint- egy romantikus pihenést töltenek el együtt a sötételf nővel. Hatalmas termetével nincs túl nagy gondja az emberek kikerülésével. Megteszik ők ezt helyette is. Még az sem tudja megzavarni, mikor Dreyia odaszól neki.*
-Rendben, a világítótorony tövénél megvárlak.
* Mosolyogva trappol tovább, épp csak vállán keresztül visszanézve mondja ezt. És hamarosan elvesztik egymást, de nem épp ugyan úgy gondolva erre.*
~ Biztos a szokásos "még valamit elintézek" történet. Ezek a mélységi nők mindig valamit gyorsan még elintéznek. Este is eltűnt, Zammiria is csak pár napra felszívódik, folyton folyvást hol felbukkannak, hol megint valamit elintézni elmennek.~
* Nem neheztel emiatt a papnőre. Sokkal fontosabb most számára, hogy nyugodt maradjon. Ha idegeskedik, akkor verekedésbe keveredik. És ezzel tönkre tenné a találka hangulatát. Megfogadja magában, hogy olyan békés lesz, mint egy halott.
A vihar kitör és ő az esőben állva nézi a hatalmas hullámokat egy magas kő tetejéről. Karba font kézzel órákon át ismétli magában, hogy ő bizony most nem türelmetlen, mert csak meg kell várnia pár órával ezelőtti partnerét.
Nem foglalkoztatja a gondolat, hogy a rossz idő miatt valószínűleg elmarad a délelőtti program. Hiszen egy ekkora orkot nem fog elfújni egyetlen szellő. És már ismerjük őt annyira, hogy amit a fejébe vesz, azt végig is csinálja.*



588. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-04-08 19:29:03
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Amint felér, tétován néz széjjel, hajába belekap a szél, mely az eltelt idő kapcsán már válla alá ér. A hullámok messze alatta nyaldossák a szirtet, véget nem érő éjszakai tánc, melynek sokszor csak hangja hallatszik, csak a világítótoronyból áradó fény világítja meg olykor a habokat. Hideg van. A nappal tétova langyos melegsége már tovaszállt. Összehúzza magán a kabátot és lábát egy kőre helyezve fürkészi a láthatárt. Érzi a csendet, a fülében fütyülő szél zaját hallgatva végez néhány mozdulatot kezével. Elmacskásodott válla a meneteléstől egy kissé fáj. Szerencsére ujja helye már nem, csak az időváltozásra érzékeny kissé. Ideje megpihenni. Hajó ma már nem indul, vagy, ha igen, hát nem foglalkozik vele. Egy nagyobb követ szúr ki magának, melyre komoran letelepszik, s elkölti vacsoráját. Éjszakára szállás után kell néznie. Egy helyet sem ismer, de nem számít, majd keres egyet. Egyelőre azonban marad a pihenés. Ráfér. Hosszú útról érkezett.*


587. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-04-08 00:29:01
 ÚJ
>Milhen Reyhael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Ásítva támaszkodik a Világítótorony falának, csendesen szemlélve a zúgolódó tenger horizontját. A tengerészek gyakran látogatják a tornyot, mikor erre járnak, fejtisztításra vagy némi testedzésre ideális. Neki most előbbire van szüksége.*
~A tenger egy ribanc.~
*Mosolyodik el a régi tengerészmondásra. A szebb ajkúak ezt "hálátlan szerető"-ként mondják, de neki így jobban tetszik. Erősebb és kifejezőbb.
Végül is... Hosszú még a nap, alakíthat a szerencséjén. És fog is. A Rókalyukba nem megy vissza, még az kéne, hogy belefusson abba az arrogáns mélységibe, akit megrövidített ötven arannyal. Nem. Oda kell mennie, ahova eleve indulni kívánkozott, a Sellőbe.*


586. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-04-04 01:05:37
 ÚJ
>Ingrtan Moer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*A fiatal elf gondolataiba mélyedve érkezik meg a kikötő valószínűleg leglényegesebb épületéhez. Ábrándozó tekintete elárulja, hogy valahol a a távolban jár az elméje, valószínűleg még csak nem is ennek a valóságnak a síkján. Lépései rendszertelenek, nincs kettő amelyik ugyan olyan gyors és hosszú lenne, legalábbis külső szemlélő számára így tűnhet a dolog, Moer számára pedig fel se tűnik a dolog, hiszen tudata fegyelmezetlenül kalandozik a mágia szálain. Fokozatosan megérkezik a céljához, és már már rutinosan helyezkedik el a tenger fele fordulva. Lótuszülésbe helyezkedvén, mintha visszatérne a valóságba, kitisztul a tekintete, és érdeklődve vizsgálja meg környezetét.*
-És ismét visszatértem.*Mintha enyhe sajnálkozás csengene a hangjában, ahogy ezt a halk megjegyzést elejti magának. Még egyszer alaposan körbenéz, majd a tenger és az ég találkozását megcélozva lassan behunyja a szemét, és a környezetére kezd koncentrálni. Halkan füleli a tenger ritmikus hullámzását, és azt ahogy ezek a hullámok megérintik a partot, majd egy hangos csobbanást követően visszahúzódnak. Ismét belesüpped a környezetét teljesen hátrahagyó elmélkedésbe, és órákra elveszik a tudatalattijában. Órák telnek miközben a meditáció teljesen belefeledkezteti az idő múlásába. Már szinte teljesen lemegy a nap, és vörös az ég amikor visszatér, és némileg meglepődve konstatálja, hogy repül az idő. Óvatosan tápászkodik fel, ügyelve, hogy elzsibbadt végtagjai, ha esetlegesen felmondanák a szolgálatot, akkor ne nagyon törje össze magát. Némi nyújtózkodással megindítja ismét a vérkeringést, majd miután még egyszer megrázza magát, megindul vissza a település mélyébe.*


585. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-04-01 14:36:59
 ÚJ
>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt


//A tengerparton//

* A Rumos Rókalyukban ahogy evett kicsit, hamarosan megint az utcákon találjuk a sötételfet, ahogy a lova hátán, zöld palástjában halad lefelé. Egy bazárban találja magát és érdeklődve nézi a kínálatot, de azért szemét a gyanús alakokon is rajta tartja.
Szinte észre sem veszi, hogyan jut el végül a nyüzsgő tömegből egy csendes tengerpartra. A sziklák magasan a víz habjai fölé tornyosulnak és nem az a hely, ahol a fürdőzők szeretnének bemerészkedni a hullámok közé. Igazi vadregényesnek mondhatnánk a tájat, ha nem tudnánk, hogy pár száz méterrel odébb a civilizáció ural mindent.
Egy orkot vesz észre ücsörögni a világítótorony mellett. Nagyon úgy tűnik, hogy pihen és meditál. Leszáll a Hifeti fiú a paripáról és lassan feléje sétál.*
-Szia! Van kedved vívást gyakorolni? Épp iskolázáshoz partnert keresek.
* Lyukas szalmakalapja egészen hátra van nyomva, látszik még a homloka is és a napfénytől a karimával beárnyékolt mosolya. Egyetlen fegyvere a kardja, de az állatnál egész halom kacat maradt még különböző eszközökből. Egyedül a világító gombák nem látszanak és a térkép sehol.
De ezekről Ewoulbertnek nem is kell tudnia.*



584. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-29 04:53:54
 ÚJ
>Ewoulbert Nedrenrickge avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Mikor kilép a Sellőház ajtaján kellemes napsütés fogadja. A városban lassan halad, nem siet sehova. Kicsit még nézelődni is van ideje. Bár reménykedett benne, hogy korábban ébredt mint a lakók, de tévedett. Sokan már fent vannak, főleg a tengerészek, matrózok. Nekik muszáj, ilyen korán kelni. Hajó bármikor jöhet rakománnyal megpakolva. Úgyhogy nekik folyton éberen kell figyelniük. Így még mindig készenlétben van, bármilyen támadásra. Viszont úgy tűnik ma sokkal több a munka, mint a kötözködés. Bár, ha este menne a városban akárhova, akkor biztos összefutna néhány olyan alakkal, aki szívesen belé kötne. Mikor eléri a Világítótornyot, leül egy kisebb sziklára, hogy kipihenje magát. A torony magasan nyúlik az égbe, majdnem leesik a szikláról amin ül, annyira felfelé néz. Ez a magasság biztos sokat segít, hogy a hajók észrevegyék a fényét.*


583. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-09 11:23:00
 ÚJ
>Delyas Kruspent avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Előadóművészek//

*A lantot hát visszaadja, és az üveget felkínálja, aztán ő is iszik belőle, de valamivel többet, mint a nő. Jólesőn ereszti ki a levegőt.*
- Kedvelem ezt a fajta bort. Mind az íze, mind a hatása miatt. Jobban szeretem, mint a szőlőből készültet. Igyál még nyugodtan, ha szeretnél.
*Leteszi az üveget mindkettejük keze ügyébe és a batyut kezdi méregetni.*
- Hoztam egy kis elemózsiát is. Csak némi sajt, cipó és alma, de szívesen megosztom veled.
*Felhúzza az egyik térdét és a karját megtámasztja rajta, a másik lábát maga elé hajlítja be. A felhangzó dallam alatt minden figyelmét annak élvezetének szenteli. Kellemesen surran közöttük egy enyhe szellő, játékosan bele-belekap a hajukba, ruháik szabadon mozgó hajtásaiba. Delyas tekintete nem egyetlen konkrét helyen pihen, érinti a húrt pengető, finom kezeket, Wielien arcát, szélben táncoló hajfürtjeit, kényelemben ülő alakját. Magányos szabadnapra számított, de sokkal jobb megosztani egy kedves ismerőssel, akivel összebarátkozni egy pillanat műve volt, és aki nem nézi le azért, amivel foglalkozik. A tanításra való felkérésen kissé megemelkedik a szemöldöke, aztán elneveti magát.*
- Úgy érzem, túlzottan szigorú vagy önmagaddal. Közted és köztem legfeljebb a gyakorlással töltött órák száma a különbség. Esetleg több dalt ismerek. De ha szeretnéd, megtanítok neked egyet. Az egyik kedvencemet.
*Hajol bizalmasan közelebb lehalkított hangon, sokat ígérő, féloldalas mosollyal.*
- Azt is megmutathatom, mire kell figyelni, amikor eljátszod. Szeretnéd hallani?
*S ha Wielient érdekli a dolog, akkor a hangszerért nyúl, véletlennek tetszőn megérintve az ujjait egy pillanatra.*
- Ha gondolod, addig majszolj az elemózsiából.
*Teszi az ölébe előbb a lantot és kibontja a batyut, amiben a korábban felsorolt étkek rejlenek egy kisebb bicskával. Aztán iszik még egyszer a borból, mielőtt a hangszert a kezébe igazítja. Andalító, lágy dallamot vezet fel, tekintete a tengerre siklik, a szirteken durván megtörő, tajtékos hullámok felé, aztán figyelme megoszlik a húron és a nő között. A zene érzelmes, a lelket nyugalommal és melegséggel telítőn indul, mintha csak két lélek és két szív közös boldogságát fejezné ki. Aztán disszonánsabb hangok vegyülnek bele, megtelik feszültséggel, keménységgel, akárha fájdalmat és indulatokat festene le. A dallam kettéválik, melyek távolodnak egymástól. Aztán a feszültség újra visszatér és a tetőfok után elcsendesül, megnyugszik, majd lezárul ugyanazzal a melegséggel, mellyel indult. Az utolsó hang elhalása után még vesz egy mély levegőt és Wielienre néz.*
- Engem mindig jobb kedvre derít. Mit gondolsz?


582. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-08 18:02:13
 ÚJ
>Wielienmi Sjenkegry avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Előadóművészek//

*Öül neki, hogy a férfinak tetszik a játéka, úgyhogy elfogadja, hogy újra játszon rajta.*
-Egy kortyot elfogadok. Lehet, higy vele könnyen megy.
*Mosolyog és iszik egy nagy kortyot az üvegből. Utána elkezd lassan a fajánál hallott ritmusokat játszani, bár nem hiszi, hogy ez annyira szép.*
-Nem lenne kedved tanítani inkább. Te végül is jobb vagy ebben és lehet, hogy te megtudnál tanítani.
*Mosolyog szépen Delyasra, hogy ezzel is meggyőzze, hogy tanítsa őt.*
-Na. Mi lesz?


581. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-03-06 20:29:14
 ÚJ
>Delyas Kruspent avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Előadóművészek//

*Figyelmesen hallgatja Wielien beszámolóját karrierje kezdeteiről. Hálásan bólint, hogy megengedi a beszélgetést gyakorlatozása közben. Amikor megosztja vele, hogy milyen magasan jár a kötélen, elismerően füttyent egyet.*
- Az igen! Én még fára se mászok szívesen olyan magasságba.
*A biztatásra, hogy menne neki is mindez, csak halkan nevet.*
- Idővel talán tényleg menne a zsonglőrködés.
*Köt vele kompromisszumot.*
- A kötéltánc... nos, arra már nem sok esélyem van, attól tartok.
*Kuncog fejrázva, a példamutató produkciót látva pedig lenyűgözötten néz.*
- Ez neked olyan könnyen megy, azt hiszem, erre születtél.
*A hangszerén való játék említésén szemtelenül elvigyorodik. A kiigazítás után viszont lebiggyeszti szájszéleit.*
- Na, már azt hittem...
*Befejezetlen mondattal, de vidám szemekkel indul a bokorhoz, ahová a lantot állította és odaadja a lánynak.*
- Megtisztelsz. Addig én kicsomagolok, ha nem bánod... mármint a zsákomból.
*Bök fejével szintén a bokor aljába és először is egy vékony pokrócot húz elő, amit három rétegre meghajtva leterít. Int Wieliennek, hogy foglaljon helyet, van elég mindkettejüknek. Előhúz egy almaboros üveget és egy tiszta kendőbe csavart csomagot. Közben élvezettel figyeli a zenét, amit Wielien előcsal a lantból. Mikor visszakapja hangszerét, értetlenül visszakérdez.*
- Miért? Szerintem nagyon kellemes hangokat szólaltattál meg, a ritmussal se volt semmi baj. Ha van kedved, folytasd nyugodtan!
*Nyújtja vissza a lantot. Ha a lány nem kéri, akkor pedig leteszi maga mellé.*
- Almabort? Sajnos poharat nem hoztam magammal, de ez egy új üveg, nem ittam bele.

A hozzászólás írója (Delyas Kruspent) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.06 20:30:36


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 792-811