Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-21 21:54:50
Üzenet elküldve: 2025-09-21 21:54:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* A megjegyzés, hogy gyengébb, mint egy öt éves, bár fáj neki, de nem éri váratlanul. Mondtak már neki sokkal rosszabbat is, vágtak már a fejéhez sokkal fájóbb dolgokat - szó szerint is, nem csak szavakkal. Mégis, valamiért most olyan állapotban van, amikor érzelmileg nyitottabb az ilyesmi kritikára. Talán pont ezért dönti el, hogy ő bizony mászni fog. El is indul, amikor az előzőhöz hasonlóan fogja, és rántja őt vissza az elf. Mogorván pillant fel rá, már közel sem olyan engedékeny, mint alig pár perccel ezelőtt volt. *
- Kérlek! Ezt még egy ötéves is megmászná. * Visszhangozza a szavakat, esdeklő tekintettel. Szüksége van rá, hogy teljesítsen, és egy kis sikerélmény érje. Megpróbál kiszabadulni a szorításból, láthatóan nagyon szeretne mászni. *
- Majd utána eszünk valamit. A vendégem vagy, meghívlak. * Ajánlkozik tovább, és ha szabaddá válik az út, akkor a falhoz szökken. Nem tudja, hogy kezdjen neki, hiszen még sose csinált ilyet. Jobb híján olyan kiálló köveket keres, amiket meg tud fogni, nagyjából akkorák, mint a tenyere. Viszont ami már sokkal nehezebb, hogy nincs hozzászokva ahhoz, hogy karból tartsa magát, és a szorítása sem túl erős. Láthatóan már az elején is küszköd, nem tudja, hogy merre és hogyan induljon tovább. A fogát összeszorítva próbál visszapillantani a hosszú életűre. *
- Mennyire magasan van? * Teszi fel a kérdést, és lábával keresi a kapaszkodót, ahol meg tudná magát támasztani. Lehet, hogy sokkal nehezebb ügyet csinál abból, mint amennyire komoly ez az egész lenne, de a tapasztalatlanság és az ördögvigyor tompító hatása bizony olyan eredményeket szül, amit talán egyikük sem várt. Például azt, hogy sikerül elszakítsa a térdénél a nadrágját, és hangos szisszenéssel veszi tudomásul, hogy bizony a térdéről is lejött a bőr. Megrezdül, de nem adja fel, próbál mászni tovább. *
//Füstös//
* A megjegyzés, hogy gyengébb, mint egy öt éves, bár fáj neki, de nem éri váratlanul. Mondtak már neki sokkal rosszabbat is, vágtak már a fejéhez sokkal fájóbb dolgokat - szó szerint is, nem csak szavakkal. Mégis, valamiért most olyan állapotban van, amikor érzelmileg nyitottabb az ilyesmi kritikára. Talán pont ezért dönti el, hogy ő bizony mászni fog. El is indul, amikor az előzőhöz hasonlóan fogja, és rántja őt vissza az elf. Mogorván pillant fel rá, már közel sem olyan engedékeny, mint alig pár perccel ezelőtt volt. *
- Kérlek! Ezt még egy ötéves is megmászná. * Visszhangozza a szavakat, esdeklő tekintettel. Szüksége van rá, hogy teljesítsen, és egy kis sikerélmény érje. Megpróbál kiszabadulni a szorításból, láthatóan nagyon szeretne mászni. *
- Majd utána eszünk valamit. A vendégem vagy, meghívlak. * Ajánlkozik tovább, és ha szabaddá válik az út, akkor a falhoz szökken. Nem tudja, hogy kezdjen neki, hiszen még sose csinált ilyet. Jobb híján olyan kiálló köveket keres, amiket meg tud fogni, nagyjából akkorák, mint a tenyere. Viszont ami már sokkal nehezebb, hogy nincs hozzászokva ahhoz, hogy karból tartsa magát, és a szorítása sem túl erős. Láthatóan már az elején is küszköd, nem tudja, hogy merre és hogyan induljon tovább. A fogát összeszorítva próbál visszapillantani a hosszú életűre. *
- Mennyire magasan van? * Teszi fel a kérdést, és lábával keresi a kapaszkodót, ahol meg tudná magát támasztani. Lehet, hogy sokkal nehezebb ügyet csinál abból, mint amennyire komoly ez az egész lenne, de a tapasztalatlanság és az ördögvigyor tompító hatása bizony olyan eredményeket szül, amit talán egyikük sem várt. Például azt, hogy sikerül elszakítsa a térdénél a nadrágját, és hangos szisszenéssel veszi tudomásul, hogy bizony a térdéről is lejött a bőr. Megrezdül, de nem adja fel, próbál mászni tovább. *
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-21 21:45:26
Üzenet elküldve: 2025-09-21 21:45:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*A nő nem tudja elképzelni, hogy ő is képes volna belecsúszni a függésbe, már ami a bódítókat illeti. Azt már tapasztalta a bőrén, hogy milyen hátra hagyni valamit, amit ismert és aminek a hiánya megannyi zavart okoz, de mégis megállja, hogy újra a régi munkájának éljen, pedig számára az volt az egyetlen, ami tovaűzte a nem oda való képzeteket. Talán szavai is volnának a helyzetre, de képtelen ennyire belemászni valaki életébe. Elvenni könnyebben tudná.*
- Ezt egy ötéves is megmászná.
*Mondja, de ráébred, hogy nem most van annak az ideje, hogy egy gyenge lelkűt ugrasson. Magára erőltet hát egy leheletnyi mosolyt, hogy érezze belőle; nem gondolta komolyan.
Hogy segíteni próbál kissé terelni, még teljességgel önös érdek, s zavarja, mikor belerondít az érzés, hogy kezd megenyhülni egy teljesen idegen irányába, akiről csak feltételezi, hogy valakije lehet. Ámbár akkor sem lenne több mint egy idegen, némi válasszal. Legalábbis nem szerepel a tervei között, hogy bárki megérintse, mégis zavart attól, hogy valaki a kedvéért tönkreteszi az egyetlen ruháját, amije van. Kissé dühös is, hogy terhet pakol rá a másik azzal, hogy ezt be is ismeri. Azzal még nagyobbat, hogy képes és tovább kedveskedik. Kimérten nyúl az anyag felé, ki akarja venni a kezéből, hogy bekösse magának a sebet, amire egyébként sincs szerinte semmi szükség, de megáll a mozdulat, s csak tartja, hogy ennyit is ledobjon magáról azzal, hogy megengedi, hogy ellássa. A tréfálkozása miatt is jobb ötletnek tűnik.*
- Majd kitisztítom később. *Morogja, majd mikor nekiiramodna, hogy másszon, a korábbi módon nyúl utána, hogy a ruhájánál fogva húzza vissza.*
- Hagyd. Menjünk le.
*Tudja, hogy mit fog tenni, de igyekszik nem hosszasan megrágni még gondolatban sem igazán a szavakat. Ha ilyen ramaty állapotban van a másik, akkor vele tarthat, úgyis enni van kedve a még benne dolgozó ördögvigyor miatt. Ha ezen a „meghíváson” elmélkedne, lehet önmaga ugrana le a szirtről.*
- Éhen döglök.
//Füstös//
*A nő nem tudja elképzelni, hogy ő is képes volna belecsúszni a függésbe, már ami a bódítókat illeti. Azt már tapasztalta a bőrén, hogy milyen hátra hagyni valamit, amit ismert és aminek a hiánya megannyi zavart okoz, de mégis megállja, hogy újra a régi munkájának éljen, pedig számára az volt az egyetlen, ami tovaűzte a nem oda való képzeteket. Talán szavai is volnának a helyzetre, de képtelen ennyire belemászni valaki életébe. Elvenni könnyebben tudná.*
- Ezt egy ötéves is megmászná.
*Mondja, de ráébred, hogy nem most van annak az ideje, hogy egy gyenge lelkűt ugrasson. Magára erőltet hát egy leheletnyi mosolyt, hogy érezze belőle; nem gondolta komolyan.
Hogy segíteni próbál kissé terelni, még teljességgel önös érdek, s zavarja, mikor belerondít az érzés, hogy kezd megenyhülni egy teljesen idegen irányába, akiről csak feltételezi, hogy valakije lehet. Ámbár akkor sem lenne több mint egy idegen, némi válasszal. Legalábbis nem szerepel a tervei között, hogy bárki megérintse, mégis zavart attól, hogy valaki a kedvéért tönkreteszi az egyetlen ruháját, amije van. Kissé dühös is, hogy terhet pakol rá a másik azzal, hogy ezt be is ismeri. Azzal még nagyobbat, hogy képes és tovább kedveskedik. Kimérten nyúl az anyag felé, ki akarja venni a kezéből, hogy bekösse magának a sebet, amire egyébként sincs szerinte semmi szükség, de megáll a mozdulat, s csak tartja, hogy ennyit is ledobjon magáról azzal, hogy megengedi, hogy ellássa. A tréfálkozása miatt is jobb ötletnek tűnik.*
- Majd kitisztítom később. *Morogja, majd mikor nekiiramodna, hogy másszon, a korábbi módon nyúl utána, hogy a ruhájánál fogva húzza vissza.*
- Hagyd. Menjünk le.
*Tudja, hogy mit fog tenni, de igyekszik nem hosszasan megrágni még gondolatban sem igazán a szavakat. Ha ilyen ramaty állapotban van a másik, akkor vele tarthat, úgyis enni van kedve a még benne dolgozó ördögvigyor miatt. Ha ezen a „meghíváson” elmélkedne, lehet önmaga ugrana le a szirtről.*
- Éhen döglök.
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-21 21:14:18
Üzenet elküldve: 2025-09-21 21:14:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* Rosszul esik neki, hogy bár őszintén felel, egyből behunyja a szemét a másik, ahogy megtudja, hogy ő is csak egy Hodaril függő. Pedig elmondja neki, hogy már tiszta, de belátja, hogy ő se hinné ezt csak úgy el, ha valaki bizonygatná. Újabb ok, hogy még jobban utálja önmagát.
Helyette inkább a sérülésekre terelődik a szó, és miután szépen feltérképezi a másik tenyerét, anélkül, hogy jósolna annak vonalaiból, hamarosan érkezik is a magyarázat, hogy miért is kellene neki az életét kockáztatnia némi virág érdekében. Ismét a sziklapárkányra pillant, majd az alattuk lévő részre, ami nem elég ahhoz ugyan, hogy gyorsan érje a halál, de a bokáját még ebben is pont ki tudná törni, úgy pedig aztán tényleg nem tudna visszamászni. Bár az előbb még kész volt eldobni az életét, megborzong annak a lehetőségére, hogy hosszú és kínzó legyen a halála a gyors és fájdalommentes helyett. Megcsóválja a fejét. *
- Ha nagyon akarod, megpróbálhatom, de kétlem, hogy sikerülne. Nem vagyok jó mászásban, és az előbb még azt mondtad, hogy elbaszná a napod, ha látnád, hogy végem. * Mutat rá, és felhúzza a karján a ruhát, elővillantva fogpiszkáló vékony karjait. A kötszer kapcsán érkező kérdésre csodálkozva néz fel. *
- Szerinted ez kevés, vagy miért? * Érkezik a magától értetődő kérdés, és ahogy leesik neki, hogy a ruháról van szó, szégyellősen húzza el a száját. * Ha lenne másik ruhám, akkor nem ezt hordanám.
* Mondja ki őszintén amit gondol, a toldozott-foltozott, piszkos darabra pillantva. Csak most érti meg, hogy tönkretett megint egy darabot, amit nehéz lesz pótoljon. Ismét a rögtönzött kötszerre pillant. *
- Azért elfogadod? Hogy ne menjen kárba. * Nyújtja, mert belátja, hogy az elf nem szeretné, ha ő kötözné be a kezét. *
- Bár lehet, hogy szükségem lesz rá, amikor leesek. * Nevet fel halkan, miközben választ sem várva a sziklafal felé indul. Úgy dönt, hogy fog hozni kövirózsát, mert ezt kérték tőle. Legrosszabb esetben esés közben megpróbálja kidobni a nőnek. *
//Füstös//
* Rosszul esik neki, hogy bár őszintén felel, egyből behunyja a szemét a másik, ahogy megtudja, hogy ő is csak egy Hodaril függő. Pedig elmondja neki, hogy már tiszta, de belátja, hogy ő se hinné ezt csak úgy el, ha valaki bizonygatná. Újabb ok, hogy még jobban utálja önmagát.
Helyette inkább a sérülésekre terelődik a szó, és miután szépen feltérképezi a másik tenyerét, anélkül, hogy jósolna annak vonalaiból, hamarosan érkezik is a magyarázat, hogy miért is kellene neki az életét kockáztatnia némi virág érdekében. Ismét a sziklapárkányra pillant, majd az alattuk lévő részre, ami nem elég ahhoz ugyan, hogy gyorsan érje a halál, de a bokáját még ebben is pont ki tudná törni, úgy pedig aztán tényleg nem tudna visszamászni. Bár az előbb még kész volt eldobni az életét, megborzong annak a lehetőségére, hogy hosszú és kínzó legyen a halála a gyors és fájdalommentes helyett. Megcsóválja a fejét. *
- Ha nagyon akarod, megpróbálhatom, de kétlem, hogy sikerülne. Nem vagyok jó mászásban, és az előbb még azt mondtad, hogy elbaszná a napod, ha látnád, hogy végem. * Mutat rá, és felhúzza a karján a ruhát, elővillantva fogpiszkáló vékony karjait. A kötszer kapcsán érkező kérdésre csodálkozva néz fel. *
- Szerinted ez kevés, vagy miért? * Érkezik a magától értetődő kérdés, és ahogy leesik neki, hogy a ruháról van szó, szégyellősen húzza el a száját. * Ha lenne másik ruhám, akkor nem ezt hordanám.
* Mondja ki őszintén amit gondol, a toldozott-foltozott, piszkos darabra pillantva. Csak most érti meg, hogy tönkretett megint egy darabot, amit nehéz lesz pótoljon. Ismét a rögtönzött kötszerre pillant. *
- Azért elfogadod? Hogy ne menjen kárba. * Nyújtja, mert belátja, hogy az elf nem szeretné, ha ő kötözné be a kezét. *
- Bár lehet, hogy szükségem lesz rá, amikor leesek. * Nevet fel halkan, miközben választ sem várva a sziklafal felé indul. Úgy dönt, hogy fog hozni kövirózsát, mert ezt kérték tőle. Legrosszabb esetben esés közben megpróbálja kidobni a nőnek. *
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-21 21:06:20
Üzenet elküldve: 2025-09-21 21:06:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Érzi tenyere alatt, hogy szinte csak csontot fog. Igyekszik jobban átlátni a helyzetet, nem csupán egy szempárra koncentrálni, de olyan húsbavágó az élmény, ha hasonlót lát az övéhez, még ha csak nyomokban is, hogy képtelen a megszokott módon gondolkodni. Ha józanabb is, mint szeretne lenni, akkor is bevonja tudatát a hiányzó emlékeinek mérge.*
- Mi a… *Megtorpan, s behunyja a szemeit. Ő maga szívesebben érezné annak hatását egy éjjelen, mint azét, amit épp pöfékel. Fogalma sincs, hogy honnan szerezhetné be, ez a kölyök pedig előtte hajítja le a mélybe. De kettejük közül őt nem vezérli semmiféle függés, csupán meggyászolja néhány másodpercben azt, amit szívesen fogyasztott volna. Forgatja gondolatai közt a másik szavait, de még nem megy bele. Nem tudja miféle vékony jégen táncol, így nem kezd okításba, nem az ő dolga. Mindössze meg akarja tudni, hogy ki ez a fiú. Lehet-e hozzá köze.
Mikor amaz a kezéhez ér, összevonja szemöldökét. Nem kellemes számára, ha bárki érinti, de most tűrnie kell, ha valamit meg kíván fejteni, s nem volna okos húzás betörnie az orrát, mint az előzőnek, aki sárgás szemet villantott. Viszont ahogy belekezd a beszédbe az idegen, megenyhül. Ismeri a növényeket, ami önmagában nem volna elég a szimpátiához, de még egy hasonlóság, amit felfedezhet. Megborzong a tudattól.*
- Nem a kezemre kell, hanem mert nem tudok így felmászni érte. *Hazudja, mert sosem tartotta még vissza néhány seb. Lustán hordozza végig lélektükreit az alakon.* - Honnan ismered ilyen jól a gyógynövényeket? *Bár nem egyedi a dolog, mégsem szabadul a képzetétől. Majd' hátra hőköl, mikor leszakajt egy darabot a ruhájából a fiú, s azzal kötözné be a kezét. Nem túl ismeretes számára a gondoskodás, nehezen tudta mindig is hová tenni, ha ilyesfajta inger éri. Megfeszül az állkapcsa.*
- Ugye van másik…? *Kérdi csak halkan, hiszen végignézve a fiatalon, ebben nem lehet biztos. És a köszönömre nem áll rá a szája a döbbenet miatt, ahogy arra sem, hogy megossza vele, hogy pontosan tudja, hogy mit kell tegyen.*
//Füstös//
*Érzi tenyere alatt, hogy szinte csak csontot fog. Igyekszik jobban átlátni a helyzetet, nem csupán egy szempárra koncentrálni, de olyan húsbavágó az élmény, ha hasonlót lát az övéhez, még ha csak nyomokban is, hogy képtelen a megszokott módon gondolkodni. Ha józanabb is, mint szeretne lenni, akkor is bevonja tudatát a hiányzó emlékeinek mérge.*
- Mi a… *Megtorpan, s behunyja a szemeit. Ő maga szívesebben érezné annak hatását egy éjjelen, mint azét, amit épp pöfékel. Fogalma sincs, hogy honnan szerezhetné be, ez a kölyök pedig előtte hajítja le a mélybe. De kettejük közül őt nem vezérli semmiféle függés, csupán meggyászolja néhány másodpercben azt, amit szívesen fogyasztott volna. Forgatja gondolatai közt a másik szavait, de még nem megy bele. Nem tudja miféle vékony jégen táncol, így nem kezd okításba, nem az ő dolga. Mindössze meg akarja tudni, hogy ki ez a fiú. Lehet-e hozzá köze.
Mikor amaz a kezéhez ér, összevonja szemöldökét. Nem kellemes számára, ha bárki érinti, de most tűrnie kell, ha valamit meg kíván fejteni, s nem volna okos húzás betörnie az orrát, mint az előzőnek, aki sárgás szemet villantott. Viszont ahogy belekezd a beszédbe az idegen, megenyhül. Ismeri a növényeket, ami önmagában nem volna elég a szimpátiához, de még egy hasonlóság, amit felfedezhet. Megborzong a tudattól.*
- Nem a kezemre kell, hanem mert nem tudok így felmászni érte. *Hazudja, mert sosem tartotta még vissza néhány seb. Lustán hordozza végig lélektükreit az alakon.* - Honnan ismered ilyen jól a gyógynövényeket? *Bár nem egyedi a dolog, mégsem szabadul a képzetétől. Majd' hátra hőköl, mikor leszakajt egy darabot a ruhájából a fiú, s azzal kötözné be a kezét. Nem túl ismeretes számára a gondoskodás, nehezen tudta mindig is hová tenni, ha ilyesfajta inger éri. Megfeszül az állkapcsa.*
- Ugye van másik…? *Kérdi csak halkan, hiszen végignézve a fiatalon, ebben nem lehet biztos. És a köszönömre nem áll rá a szája a döbbenet miatt, ahogy arra sem, hogy megossza vele, hogy pontosan tudja, hogy mit kell tegyen.*
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-21 16:40:04
Üzenet elküldve: 2025-09-21 16:40:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* Gondolatban már épp felkészülne az ugrásra, amikor hirtelen talpra rántják. Samryn csont és bőr, életében még sose volt alkalma arra, hogy elhízzon, és izmokban is hiányt szenved, úgyhogy nem nyom túl sokat, ezért kétli, hogy az elfnek problémát okozna a talpra rántás. Nem is erőlködik, tudja, hogy mik azok a harcok, amiket nem nyerhet meg. Egyébként is megszokta már, hogy utasítgatják, és a túlélési ösztönök is azt diktálják, hogy engedelmeskedjen, akkor nem esik bántódása. Magában azzal nyugtatja magát, hogy másnap is ugyan ilyen szép lesz a táj, majd akkor vet véget tyúkszaros életének. *
- Hodarilt. * Mondja gondolkodás nélkül, mivel bekapcsolt a fuss vagy üss reflexe, ezért nem kezd hazudni. * Már két nyara nem használtam, de ma majdnem igen. Megesküdtem, hogy többet nem használom. Gyenge vagyok. * Kezd önsajnálatba, amiből hamar kirántják, ahogy a viseltes tenyeret dugják orra elé. Megvizsgálja, és megcsóválja a fejét. *
- Nem kövirózsa kell neked, hanem vízi rhysa, vagy észak reménye. * Jelenti ki, ahogy kézbe veszi, és szeméhez közelebb húzza a tenyereket. * Ezek még friss sebek, nem tudott varasodni sem. Ügyelned kellene rá, hogy tisztán tartsd.
* Megrovó hangszín ez, ahogy a gyermekeket dorgálják, ha valami rosszat csinálnak. Gondolkodás nélkül nyúl ruhája alá, és tép le a hasát fedő anyagból egy keveset, ami láthatóan sokkal tisztább, mint a köpeny, amivel védi. Csak ekkor kap észbe, és néz bután maga elé, a rögtönzött kötszerrel. *
- Ki kellene tisztítanunk, mielőtt bekötözzük.
//Füstös//
* Gondolatban már épp felkészülne az ugrásra, amikor hirtelen talpra rántják. Samryn csont és bőr, életében még sose volt alkalma arra, hogy elhízzon, és izmokban is hiányt szenved, úgyhogy nem nyom túl sokat, ezért kétli, hogy az elfnek problémát okozna a talpra rántás. Nem is erőlködik, tudja, hogy mik azok a harcok, amiket nem nyerhet meg. Egyébként is megszokta már, hogy utasítgatják, és a túlélési ösztönök is azt diktálják, hogy engedelmeskedjen, akkor nem esik bántódása. Magában azzal nyugtatja magát, hogy másnap is ugyan ilyen szép lesz a táj, majd akkor vet véget tyúkszaros életének. *
- Hodarilt. * Mondja gondolkodás nélkül, mivel bekapcsolt a fuss vagy üss reflexe, ezért nem kezd hazudni. * Már két nyara nem használtam, de ma majdnem igen. Megesküdtem, hogy többet nem használom. Gyenge vagyok. * Kezd önsajnálatba, amiből hamar kirántják, ahogy a viseltes tenyeret dugják orra elé. Megvizsgálja, és megcsóválja a fejét. *
- Nem kövirózsa kell neked, hanem vízi rhysa, vagy észak reménye. * Jelenti ki, ahogy kézbe veszi, és szeméhez közelebb húzza a tenyereket. * Ezek még friss sebek, nem tudott varasodni sem. Ügyelned kellene rá, hogy tisztán tartsd.
* Megrovó hangszín ez, ahogy a gyermekeket dorgálják, ha valami rosszat csinálnak. Gondolkodás nélkül nyúl ruhája alá, és tép le a hasát fedő anyagból egy keveset, ami láthatóan sokkal tisztább, mint a köpeny, amivel védi. Csak ekkor kap észbe, és néz bután maga elé, a rögtönzött kötszerrel. *
- Ki kellene tisztítanunk, mielőtt bekötözzük.
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-21 16:23:43
Üzenet elküldve: 2025-09-21 16:23:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Bár nevet, hamar el kell engednie a rátört jókedvet. Még a ködön át is képes annyira józan lenni, hogy felismerje, hogy nincs valami rendben. Meg kellett tanulnia már rég, hogy bármi is módosítson a tudatán, valamelyest tudjon józanul gondolkodni. Megannyiszor volt szüksége ugyanis arra, hogy néhány kupica rum után is véghez vigye feladatát. Most, ha nem is érdekli feltétlenül egy kimúlt lélek, van oka arra, hogy ne hagyja, hogy a másik közel hozzá, vagy akár távol tőle véget vessen önnön életének.*
- Faszt.
*Mondja halkan, miközben felsóhajt, s visszaveszi pipáját. Fogai közé szorítja annak szárát, majd a feláll, s cseppet sem gondoskodó módon ragadja meg a másik rongyosnak tűnő felsőrésze vállát, hogy ezzel felállítsa az idegent.*
- Gyere!
*Feltett szándéka kissé arrébb vinni Samyrnt és elterelni a gondolatait. Tán akkor tud belőle kiszedni valami olyat is, aminek több értelme van, mint leugrani a szirtről. A felhajtott felsőrésze magától omlik vissza, eltakarva hasát, ahogy nekiindul. *
- Mit dobtál el?
*Kérdi, bár utál csevegni, most lehet szükség lesz rá. Ha megindul vele a fiú, akkor lejjebb vezeti a magaslatról, hogy egy nem túl veszélyes, mászható részig vihesse. Onnan is leeshet, ha akar, de még a fejét sem törné be.*
- Már fáj a kezem, segíts. *Mutatja megviselt tenyerét.* - Amott feljebb szokott lenni kövirózsa, mássz fel nekem érte. Tudod hogy néz ki?
//Füstös//
*Bár nevet, hamar el kell engednie a rátört jókedvet. Még a ködön át is képes annyira józan lenni, hogy felismerje, hogy nincs valami rendben. Meg kellett tanulnia már rég, hogy bármi is módosítson a tudatán, valamelyest tudjon józanul gondolkodni. Megannyiszor volt szüksége ugyanis arra, hogy néhány kupica rum után is véghez vigye feladatát. Most, ha nem is érdekli feltétlenül egy kimúlt lélek, van oka arra, hogy ne hagyja, hogy a másik közel hozzá, vagy akár távol tőle véget vessen önnön életének.*
- Faszt.
*Mondja halkan, miközben felsóhajt, s visszaveszi pipáját. Fogai közé szorítja annak szárát, majd a feláll, s cseppet sem gondoskodó módon ragadja meg a másik rongyosnak tűnő felsőrésze vállát, hogy ezzel felállítsa az idegent.*
- Gyere!
*Feltett szándéka kissé arrébb vinni Samyrnt és elterelni a gondolatait. Tán akkor tud belőle kiszedni valami olyat is, aminek több értelme van, mint leugrani a szirtről. A felhajtott felsőrésze magától omlik vissza, eltakarva hasát, ahogy nekiindul. *
- Mit dobtál el?
*Kérdi, bár utál csevegni, most lehet szükség lesz rá. Ha megindul vele a fiú, akkor lejjebb vezeti a magaslatról, hogy egy nem túl veszélyes, mászható részig vihesse. Onnan is leeshet, ha akar, de még a fejét sem törné be.*
- Már fáj a kezem, segíts. *Mutatja megviselt tenyerét.* - Amott feljebb szokott lenni kövirózsa, mássz fel nekem érte. Tudod hogy néz ki?
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-21 15:43:48
Üzenet elküldve: 2025-09-21 15:43:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* A visszakapott pipába boldogan szív bele megint. Régóta nem érezte az ördögvigyor jótékony hatását, és most, hogy újra tapasztalja, kedve is kezd javulni. Ahogy megint lenéz, egy furcsa alakot lát a sziklákon, bár túl messze van ahhoz, hogy igazán kivehető legyen, képzeletét ez nem érdekli. Egy véres karú nő integet neki, és hívja, hogy csatlakozzon hozzá. Megfájdul a szíve, ahogy felé néz, és mielőtt jöhetne az önutálat, gyorsan a hodarilra pillant, amit még mindig a kezében szorongat. Egy hirtelen mozdulat, ahogy a drága, és nehezebb megszerzett kis szütyőnek utat enged, olyan messzire dobva magától, amennyire csak tudja. Nincs rá szüksége, hiszen nemsokára csatlakozik a lenti nőhöz. Csak még kiélvezi kicsit a jelent, és ezt a pillanatot. Szép emlékekkel, és szép gondolatokkal akar távozni erről a világról. *
- Majd odébb teszem, ahol nem látod. * Biztosítja inkább a tetovált elfet, mert nem szeretne hálátlan lenni, és kellemetlen élményt okozni neki, ha már volt olyan kedves, és megosztotta vele ezt a füstöt. *
- Biztos, hogy a világítótorony túloldalán is szép. Talán még szebb is. * Próbál nem tudomást venni az alattuk elterülő sziklákról érkező hívogatásról. Tudja, hogy meghasadt tudata játszadozik vele, de mégis érzi magában a késztetést, hogy ugorjon, és megszabaduljon a múlt fájdalmaitól. Csak még egy kicsit tompább akar lenni előtte. *
//Füstös//
* A visszakapott pipába boldogan szív bele megint. Régóta nem érezte az ördögvigyor jótékony hatását, és most, hogy újra tapasztalja, kedve is kezd javulni. Ahogy megint lenéz, egy furcsa alakot lát a sziklákon, bár túl messze van ahhoz, hogy igazán kivehető legyen, képzeletét ez nem érdekli. Egy véres karú nő integet neki, és hívja, hogy csatlakozzon hozzá. Megfájdul a szíve, ahogy felé néz, és mielőtt jöhetne az önutálat, gyorsan a hodarilra pillant, amit még mindig a kezében szorongat. Egy hirtelen mozdulat, ahogy a drága, és nehezebb megszerzett kis szütyőnek utat enged, olyan messzire dobva magától, amennyire csak tudja. Nincs rá szüksége, hiszen nemsokára csatlakozik a lenti nőhöz. Csak még kiélvezi kicsit a jelent, és ezt a pillanatot. Szép emlékekkel, és szép gondolatokkal akar távozni erről a világról. *
- Majd odébb teszem, ahol nem látod. * Biztosítja inkább a tetovált elfet, mert nem szeretne hálátlan lenni, és kellemetlen élményt okozni neki, ha már volt olyan kedves, és megosztotta vele ezt a füstöt. *
- Biztos, hogy a világítótorony túloldalán is szép. Talán még szebb is. * Próbál nem tudomást venni az alattuk elterülő sziklákról érkező hívogatásról. Tudja, hogy meghasadt tudata játszadozik vele, de mégis érzi magában a késztetést, hogy ugorjon, és megszabaduljon a múlt fájdalmaitól. Csak még egy kicsit tompább akar lenni előtte. *
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-21 14:57:05
Üzenet elküldve: 2025-09-21 14:57:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Talán csak képzeleg az ördögvigyortól, s a fiú, aki mellé ült csak egy egyszerű utcagyerek, semmi más. Visszanéz felé, mikor felocsúdik az első sokkból, amit szemeinek színe okozott, de alig tud szóra nyílni a szája. Visszaveszi a pipát, majd mélyet szív bele, sokkal mélyebbet, mint az élvezhető, így egy alig látható fintorral vissza is nyújtja. Ha nem a saját víziói mentén tekintene a másikra, hamar észre venné talán a jeleket, amiket réges-rég olyan ügyesen használt fel. De most mást sem lát, csak a napfényben sárgálló íriszeket. A lenntartott füstöt felé fújja, mintha azt várná, hogy mire elillan, eltűnik vele a másik is, de ugyanúgy ott van. Tán egy karnyújtásnyira. A hangjában ismerőset kutat, de teljesen hiába; ugyanúgy nem szerepel emlékei között sem hang, sem arc, sem semmi, ami a családjához közelebb vinné.
Túlságosan is figyel most ahhoz, hogy ne hallja meg a nyelvéről legördülő igazságot. Nem sűrűn nevet, s most is csak a szernek köszönhető, de végre megszólal ő is, bár talán nem efféle szavakat várnának tőle.*
- Itt tényleg jó lehet.
*Előre is hajol, hogy jobban rálásson a mélységre, majd hátrafelé nyújtja a kezét, hogy visszakaphassa a vigyort.*
- De ne baszd el azzal a napom, hogy nekiiramodsz.
*Teszi hozzá, ámbár cseppet sem érdekli, ha valaki itt kívánja bevégezni, de a szemek tulajdonosa még nem árult el magáról annyit, hogy tudhassa, nincs vele dolga. *
//Füstös//
*Talán csak képzeleg az ördögvigyortól, s a fiú, aki mellé ült csak egy egyszerű utcagyerek, semmi más. Visszanéz felé, mikor felocsúdik az első sokkból, amit szemeinek színe okozott, de alig tud szóra nyílni a szája. Visszaveszi a pipát, majd mélyet szív bele, sokkal mélyebbet, mint az élvezhető, így egy alig látható fintorral vissza is nyújtja. Ha nem a saját víziói mentén tekintene a másikra, hamar észre venné talán a jeleket, amiket réges-rég olyan ügyesen használt fel. De most mást sem lát, csak a napfényben sárgálló íriszeket. A lenntartott füstöt felé fújja, mintha azt várná, hogy mire elillan, eltűnik vele a másik is, de ugyanúgy ott van. Tán egy karnyújtásnyira. A hangjában ismerőset kutat, de teljesen hiába; ugyanúgy nem szerepel emlékei között sem hang, sem arc, sem semmi, ami a családjához közelebb vinné.
Túlságosan is figyel most ahhoz, hogy ne hallja meg a nyelvéről legördülő igazságot. Nem sűrűn nevet, s most is csak a szernek köszönhető, de végre megszólal ő is, bár talán nem efféle szavakat várnának tőle.*
- Itt tényleg jó lehet.
*Előre is hajol, hogy jobban rálásson a mélységre, majd hátrafelé nyújtja a kezét, hogy visszakaphassa a vigyort.*
- De ne baszd el azzal a napom, hogy nekiiramodsz.
*Teszi hozzá, ámbár cseppet sem érdekli, ha valaki itt kívánja bevégezni, de a szemek tulajdonosa még nem árult el magáról annyit, hogy tudhassa, nincs vele dolga. *
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-20 17:16:08
Üzenet elküldve: 2025-09-20 17:16:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* Nem úgy néz az elfre, mint egy nőre, annál sokkal jobban leköti figyelmét a pipa és a füstje. Pedig ha megnézné magának, akkor biztos, hogy felkelté fantáziáját, hiába a szigorú arcvonások. Helyette inkább boldogan fogadja el a felé nyújtott szert. Jóleső érzéssel szív bele, és egy pillanatra még önutálata is megszűnik. Leszívva tartja, hagyja, hogy kitöltse a tüdejet, kavarogjon benne egy kicsit, mielőtt hosszan kifújná. Agya tudja, hogy milyen hatást kell elérjen vele, úgyhogy már korábban elkezdi élvezni a hatást, mint az ténylegesen végbe menjen, és ezért nagyon hálás a tudatának. Még bele szív egyet, és kínálja is vissza, szótlanul, ahogy a tengert és a horizontot figyeli. *
- Szép ez a hely. * Jegyzi meg halkan, és ha a dohány tulajdonosa elveszi a pipát, akkor két kézzel, ha nem, akkor csak eggyel támaszkodik meg maga mögött. Ha nála marad a drog, akkor boldogan szív bele harmadszor is, de számára jelenleg az is jó, ha csak a két kezdő slukk osztályrésze. Hagyja, hogy haját borzolja a szél, kicsit bele is tűr, hogy biztos ne lógjon a szemébe, mert nem szereti, ha a hajszálak szurkálják. *
- Itt jó lehet meghalni is. * Mormolja halkan, inkább magának, mint a nőnek. Hacsak nem fülel nagyon, akkor nehezen értheti ezeket a szavakat. Nem véletlenül választotta ezt öngyilkosságának helyszínéül. *
//Füstös//
* Nem úgy néz az elfre, mint egy nőre, annál sokkal jobban leköti figyelmét a pipa és a füstje. Pedig ha megnézné magának, akkor biztos, hogy felkelté fantáziáját, hiába a szigorú arcvonások. Helyette inkább boldogan fogadja el a felé nyújtott szert. Jóleső érzéssel szív bele, és egy pillanatra még önutálata is megszűnik. Leszívva tartja, hagyja, hogy kitöltse a tüdejet, kavarogjon benne egy kicsit, mielőtt hosszan kifújná. Agya tudja, hogy milyen hatást kell elérjen vele, úgyhogy már korábban elkezdi élvezni a hatást, mint az ténylegesen végbe menjen, és ezért nagyon hálás a tudatának. Még bele szív egyet, és kínálja is vissza, szótlanul, ahogy a tengert és a horizontot figyeli. *
- Szép ez a hely. * Jegyzi meg halkan, és ha a dohány tulajdonosa elveszi a pipát, akkor két kézzel, ha nem, akkor csak eggyel támaszkodik meg maga mögött. Ha nála marad a drog, akkor boldogan szív bele harmadszor is, de számára jelenleg az is jó, ha csak a két kezdő slukk osztályrésze. Hagyja, hogy haját borzolja a szél, kicsit bele is tűr, hogy biztos ne lógjon a szemébe, mert nem szereti, ha a hajszálak szurkálják. *
- Itt jó lehet meghalni is. * Mormolja halkan, inkább magának, mint a nőnek. Hacsak nem fülel nagyon, akkor nehezen értheti ezeket a szavakat. Nem véletlenül választotta ezt öngyilkosságának helyszínéül. *
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-20 17:02:33
Üzenet elküldve: 2025-09-20 17:02:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Kedveli ezt a helyet. Többnyire csendes, csak a távolban vívó őrök gyakorlatozásának fémes zaját hallja, ahogy keveredik a szél süvítésével. Hamar jótékony ködként ereszkedik rá elméjére a mélyre szívott füst. Térdén pihenteti karját, mikor épp nem az ördögvigyort ízleli, s élvezi a békét, ami olyan ritkán adatik meg. Nem csoda, hogy olykor szerekhez kell nyúlnia, hogy lecsendesedjen minden. Ha éppen nem a testét edzi, ha nem talál valami elfoglaltságot, idegenül zakatolnak a foszlányok, melyeket kibogozni sem tud, csupán zavarják az alaktalan képzetek. Sosem jut a végére, sosem érti meg talán. Eltűnnének, ha újra munkába állna, de nem teheti. Megígérte magának, megígérte Zävyr emlékének, noha úgy remeg néha azért az állapotért, mint azok, akik túlzón használják a természet adta bódítókat. Adnia kell magának valamit, ami legalább némileg visszaadja az érzetet, amit önként hagyott hátra.
Rezzenéstelen, tán hihetnék, hogy alszik, amikor épp nem mozdítja pipáját az ajkához, vagy épp nem eregeti ki a füstfelhőt. S, ha épp igen, akkor is csak mintha szobor elevenedne meg; nincs mellékes, nincs pótcselekvés, csak azok mozdulatok, amik feltétlenül szükségesek.
Nem törődik a neszeken túl a világgal, itt nem szokták megzavarni, épp ezért merészkedik fel olyan sokszor. Sosem volt olyan csalogató a külleme amúgy sem, hogy barátkozni kívánjanak vele, habár szemeknek talán kellemesen fest, a szigorú vonások nem hagynak kétséget afelől, hogy nem kell hozzá szólni sem. Egy ifjú mégis megteszi. Hagyhatná figyelmen kívül is, de pofátlansága olyasvalami, amire felé kell forduljon. Nem nézi meg tüzetesen, azonnal az élénk szemekbe tekint, s mellkasába vág egy felismerés, amit érzett már egyszer, de tévútra vitte. A sárgának tűnő szemek most sem ugyanolyanok, mint az övéi, de annyira szeretné azt látni, hogy szó nélkül nyújtja felé a füstölgő alkalmatosságot.*
- Mh. *Mond csak ennyit, majd a mélység felé fordul, hogy dűlőre jusson a homályon át azzal, amit érez. *
//Füstös//
*Kedveli ezt a helyet. Többnyire csendes, csak a távolban vívó őrök gyakorlatozásának fémes zaját hallja, ahogy keveredik a szél süvítésével. Hamar jótékony ködként ereszkedik rá elméjére a mélyre szívott füst. Térdén pihenteti karját, mikor épp nem az ördögvigyort ízleli, s élvezi a békét, ami olyan ritkán adatik meg. Nem csoda, hogy olykor szerekhez kell nyúlnia, hogy lecsendesedjen minden. Ha éppen nem a testét edzi, ha nem talál valami elfoglaltságot, idegenül zakatolnak a foszlányok, melyeket kibogozni sem tud, csupán zavarják az alaktalan képzetek. Sosem jut a végére, sosem érti meg talán. Eltűnnének, ha újra munkába állna, de nem teheti. Megígérte magának, megígérte Zävyr emlékének, noha úgy remeg néha azért az állapotért, mint azok, akik túlzón használják a természet adta bódítókat. Adnia kell magának valamit, ami legalább némileg visszaadja az érzetet, amit önként hagyott hátra.
Rezzenéstelen, tán hihetnék, hogy alszik, amikor épp nem mozdítja pipáját az ajkához, vagy épp nem eregeti ki a füstfelhőt. S, ha épp igen, akkor is csak mintha szobor elevenedne meg; nincs mellékes, nincs pótcselekvés, csak azok mozdulatok, amik feltétlenül szükségesek.
Nem törődik a neszeken túl a világgal, itt nem szokták megzavarni, épp ezért merészkedik fel olyan sokszor. Sosem volt olyan csalogató a külleme amúgy sem, hogy barátkozni kívánjanak vele, habár szemeknek talán kellemesen fest, a szigorú vonások nem hagynak kétséget afelől, hogy nem kell hozzá szólni sem. Egy ifjú mégis megteszi. Hagyhatná figyelmen kívül is, de pofátlansága olyasvalami, amire felé kell forduljon. Nem nézi meg tüzetesen, azonnal az élénk szemekbe tekint, s mellkasába vág egy felismerés, amit érzett már egyszer, de tévútra vitte. A sárgának tűnő szemek most sem ugyanolyanok, mint az övéi, de annyira szeretné azt látni, hogy szó nélkül nyújtja felé a füstölgő alkalmatosságot.*
- Mh. *Mond csak ennyit, majd a mélység felé fordul, hogy dűlőre jusson a homályon át azzal, amit érez. *
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-20 16:31:25
Üzenet elküldve: 2025-09-20 16:31:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* Samryn lassan szívja be a levegő sós illatát, ahogy lábát lógatja a világítótorony szirtjén. Baljában egy adag Hodaril, előtte pedig a tenger, alatta pedig a szinte végtelen szakadék. Gondolkodik, hogy mit tegyen, miközben próbálja nem teljesen átadni magát az önutálatnak. *
~ Nézz magadra, te szánalmas rohadék. ~
* Remegő kézzel markolja a drogot. *
~ Ledobjam? Elszívjam? Leugorjak? Miért vagyok ilyen szánalmas? ~
* Lenéz maga alá, és figyeli, ahogy a tenger vize az alatta fekvő szikláknak csapódik. Elképzeli, ahogy a teste neki csattan, és vérvörösre festi egy rövid időre, amíg a víz le nem mossa. Egyszerűbb lenne, ahogy mindennek vége szakad, nincs több fájdalom, nem kell meghozni több döntést. Felhúzza lábait, és guggoló helyzetből feltolja magát állóba. Hátra lép néhány lépést, hogy neki tudjon futni, és biztos elég messzire kerüljön a faltól, hogy ne tudjon megkapaszkodni benne zuhanás közben. Még egy utolsót sóhajt, miközben arra gondol mosolyogva, hogy legalább józanul teszi meg mindezt, elég erős maradt. Ekkor csapja meg az orrát az ördögvigyor illata. Végül is, egy kis lazulás nem okozhat bajt. Talán a csattanás se lesz annyira fájdalmas. Követi az orrát, ami a lehunyt szemű tetovált lányhoz vezeti. *
- Kérhetek belőle? * Teszi fel a kérdést néhány lépésre megállva. Tekintetében látszik, hogy régóta nem volt része a jótékony dohány kedvező hatásának. Már két éve csak alkoholt iszik, abból se sokat. Most viszont remeg egy kis füstért. *
//Füstös//
* Samryn lassan szívja be a levegő sós illatát, ahogy lábát lógatja a világítótorony szirtjén. Baljában egy adag Hodaril, előtte pedig a tenger, alatta pedig a szinte végtelen szakadék. Gondolkodik, hogy mit tegyen, miközben próbálja nem teljesen átadni magát az önutálatnak. *
~ Nézz magadra, te szánalmas rohadék. ~
* Remegő kézzel markolja a drogot. *
~ Ledobjam? Elszívjam? Leugorjak? Miért vagyok ilyen szánalmas? ~
* Lenéz maga alá, és figyeli, ahogy a tenger vize az alatta fekvő szikláknak csapódik. Elképzeli, ahogy a teste neki csattan, és vérvörösre festi egy rövid időre, amíg a víz le nem mossa. Egyszerűbb lenne, ahogy mindennek vége szakad, nincs több fájdalom, nem kell meghozni több döntést. Felhúzza lábait, és guggoló helyzetből feltolja magát állóba. Hátra lép néhány lépést, hogy neki tudjon futni, és biztos elég messzire kerüljön a faltól, hogy ne tudjon megkapaszkodni benne zuhanás közben. Még egy utolsót sóhajt, miközben arra gondol mosolyogva, hogy legalább józanul teszi meg mindezt, elég erős maradt. Ekkor csapja meg az orrát az ördögvigyor illata. Végül is, egy kis lazulás nem okozhat bajt. Talán a csattanás se lesz annyira fájdalmas. Követi az orrát, ami a lehunyt szemű tetovált lányhoz vezeti. *
- Kérhetek belőle? * Teszi fel a kérdést néhány lépésre megállva. Tekintetében látszik, hogy régóta nem volt része a jótékony dohány kedvező hatásának. Már két éve csak alkoholt iszik, abból se sokat. Most viszont remeg egy kis füstért. *
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-20 16:07:41
Üzenet elküldve: 2025-09-20 16:07:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*A nap sugarai, ha nem is tűznek már olyan erőteljesen, még adnak valamit a lassan eltűnő nyárból. Nem fog hiányozni a forrósága, tán csak a felhők közül kibukkanó fény, ami a Kikötőt mintha amúgyis elkerülné az idő nagy részében. Kissé kifulladva, erős pírral az arcán ül le a sziklaszirt szélén, térdeire könyökölve lehajtott fejjel próbálja normális ütemben venni a levegőt. Néhány perc múltán kiegyenesíti gerincét, majd tenyerét nézi, hogy mennyire kezdték ki az éles kövek. Sosem zavarták az apró sebek. Nagyot fújtatva emeli arcát az ég felé, majd felsőrészét fogja meg, s annak anyagát feljebb hajtja, hogy szabaddá váljon hasfala, így azt is érheti a kellemes magaslati szél. Talán egy fertályórát is áldoz a kellemes érzetnek, ennyi idő elég arra, hogy kipihenje magát, noha minden tagjában kellemesen érzi a gyötrést, amit az edzése okozott.
Lustán húzza maga mellé a levetett táskáját, majd elővesz belőle egy apró szütyőt, na meg egy keskeny pipát, amit megtölt az kis zsák tartalmával. Nem látni tekintetén érzelmet azon túl, hogy még az eszköz megtöltése is fegyelmezett. Mikor műveletével végez, ajkai közé veszi a pipát, majd maga mellől kisebb száraz növényi szálakat gyűjt, s apró kis fészekké formálja, majd kovakő és dobótőre segítségével halovány lángra lobbanva meggyújtja a már bekészített ördögvigyort. Mélyet szív bele, s lezárt szemhéjakkal élvezi annak első belélegzett füstjét, ahogy szétárad benne. Lassan fújja ki, terjeng körötte az összetéveszthetetlen illat, melyet messzire visz a szellő.
Helyezkedik. Hátát egy nagyobb kőnek veti, s mit sem törődve a külvilággal adja át magát jutalmának.*
//Füstös//
*A nap sugarai, ha nem is tűznek már olyan erőteljesen, még adnak valamit a lassan eltűnő nyárból. Nem fog hiányozni a forrósága, tán csak a felhők közül kibukkanó fény, ami a Kikötőt mintha amúgyis elkerülné az idő nagy részében. Kissé kifulladva, erős pírral az arcán ül le a sziklaszirt szélén, térdeire könyökölve lehajtott fejjel próbálja normális ütemben venni a levegőt. Néhány perc múltán kiegyenesíti gerincét, majd tenyerét nézi, hogy mennyire kezdték ki az éles kövek. Sosem zavarták az apró sebek. Nagyot fújtatva emeli arcát az ég felé, majd felsőrészét fogja meg, s annak anyagát feljebb hajtja, hogy szabaddá váljon hasfala, így azt is érheti a kellemes magaslati szél. Talán egy fertályórát is áldoz a kellemes érzetnek, ennyi idő elég arra, hogy kipihenje magát, noha minden tagjában kellemesen érzi a gyötrést, amit az edzése okozott.
Lustán húzza maga mellé a levetett táskáját, majd elővesz belőle egy apró szütyőt, na meg egy keskeny pipát, amit megtölt az kis zsák tartalmával. Nem látni tekintetén érzelmet azon túl, hogy még az eszköz megtöltése is fegyelmezett. Mikor műveletével végez, ajkai közé veszi a pipát, majd maga mellől kisebb száraz növényi szálakat gyűjt, s apró kis fészekké formálja, majd kovakő és dobótőre segítségével halovány lángra lobbanva meggyújtja a már bekészített ördögvigyort. Mélyet szív bele, s lezárt szemhéjakkal élvezi annak első belélegzett füstjét, ahogy szétárad benne. Lassan fújja ki, terjeng körötte az összetéveszthetetlen illat, melyet messzire visz a szellő.
Helyezkedik. Hátát egy nagyobb kőnek veti, s mit sem törődve a külvilággal adja át magát jutalmának.*
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-19 08:44:24
Üzenet elküldve: 2025-09-19 08:44:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ökölbarát//
*Az óriás kihívására csak mosolyog. Bolond lenne kihagyni egy jó ökölviadalt. Legalább öt lépést tesz hátra, ujjait megropogtatja. Vaskos kezeit ökölbe szorítja, maga előtt tartja őket. Kisebb ugrásokat is végez, hogy izmait kicsit felébressze. Persze futkorászása bőven megfelelő bemelegítés volt. Mind a ketten támadó állást vesznek fel. Pár másodpercig csak állnak egymásnak szemben. Várva, hogy vajon ki támad elsőnek. Dzsurzum nem vár tovább. Most nagy lépésekkel közelít, melynek hála két lépés alatt ellenfele előtt terem és egy jól célzott ütéssel meglendíti öklét, az óriás hasát célozva. A másik magassága nehézzé teszi, hogy a fejét támadja, öv alá meg nem becsületes és dicsőséges dolog ütni. Főleg férfiak esetében. Az óriás biztosan erős ellenfélnek fog bizonyulni. Régebben is mindig Ghrul volt az aki többször nyert. Főleg annak kitartása az ami sokat segít neki. Ezért is kell gyorsan a földre terítenie az óriást. Más különben nincs sok reménye a győzelemre, még akkor sem, ha ez csak barátságos párviadal.*
*Az óriás kihívására csak mosolyog. Bolond lenne kihagyni egy jó ökölviadalt. Legalább öt lépést tesz hátra, ujjait megropogtatja. Vaskos kezeit ökölbe szorítja, maga előtt tartja őket. Kisebb ugrásokat is végez, hogy izmait kicsit felébressze. Persze futkorászása bőven megfelelő bemelegítés volt. Mind a ketten támadó állást vesznek fel. Pár másodpercig csak állnak egymásnak szemben. Várva, hogy vajon ki támad elsőnek. Dzsurzum nem vár tovább. Most nagy lépésekkel közelít, melynek hála két lépés alatt ellenfele előtt terem és egy jól célzott ütéssel meglendíti öklét, az óriás hasát célozva. A másik magassága nehézzé teszi, hogy a fejét támadja, öv alá meg nem becsületes és dicsőséges dolog ütni. Főleg férfiak esetében. Az óriás biztosan erős ellenfélnek fog bizonyulni. Régebben is mindig Ghrul volt az aki többször nyert. Főleg annak kitartása az ami sokat segít neki. Ezért is kell gyorsan a földre terítenie az óriást. Más különben nincs sok reménye a győzelemre, még akkor sem, ha ez csak barátságos párviadal.*
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-17 13:12:34
Üzenet elküldve: 2025-09-17 13:12:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ökölbarát//
*Keblére fogadja Dzsurzumot. Régi barátjával végre újra találkozhat.*
-Megvagyok te bugyuta ork. Különben nem lennék ilyen jó erőben.
*Megfeszíti bicepszét, melynek hatására izmai megfeszülnek, megmutatva annak vaskos méreteit.*
-Ahogy jól látom te sem voltál rest.
*Néz végig az orkon. Akár csak régen, amaz nem fél megmutatni testét. Ezzel nincs baja, habár ő maga ilyet nem tenne. Ahhoz sokkal szemérmesebb. Viszont mindig is csodálta az ork bátorságát. Pedig Ghrulnak sincs mit szégyellnie.*
-Vajon tudod is-e használni azokat az izmokat?
*Hívja ki a másikat, megszabadulva a felesleges köpenyétől. Ökölbe zárja kezeit és harci állást vesz fel.*
-Na, vagy-e annyira tökös, hogy megtámadj?
*Cukkolja az ork férfit, tudva hogy persze, hogy támadni fog. Annyira csak nem változott meg.*
*Keblére fogadja Dzsurzumot. Régi barátjával végre újra találkozhat.*
-Megvagyok te bugyuta ork. Különben nem lennék ilyen jó erőben.
*Megfeszíti bicepszét, melynek hatására izmai megfeszülnek, megmutatva annak vaskos méreteit.*
-Ahogy jól látom te sem voltál rest.
*Néz végig az orkon. Akár csak régen, amaz nem fél megmutatni testét. Ezzel nincs baja, habár ő maga ilyet nem tenne. Ahhoz sokkal szemérmesebb. Viszont mindig is csodálta az ork bátorságát. Pedig Ghrulnak sincs mit szégyellnie.*
-Vajon tudod is-e használni azokat az izmokat?
*Hívja ki a másikat, megszabadulva a felesleges köpenyétől. Ökölbe zárja kezeit és harci állást vesz fel.*
-Na, vagy-e annyira tökös, hogy megtámadj?
*Cukkolja az ork férfit, tudva hogy persze, hogy támadni fog. Annyira csak nem változott meg.*
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-16 12:40:51
Üzenet elküldve: 2025-09-16 12:40:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ökölbarát//
*Hevesen liheg. Érzi, hogy ez a mozgás most jót tett, sokkal teljesebbnek érzi tőle magát. Mintha visszaszerezte volna azt, amit már rég kergetett. Boldogan fekszik, szemeivel a felhőket követi, míg vissza nem nyeri újdonsült erejét. Hatalmas tenyerével végigsimít mellkasán, letörölve az izzadságot. Szegényes felsőruházata mellé majd vennie kell valamit, ami a hidegebb idő beköszöntével sokat fog segíteni. Nagy levegőt vesz és lassan kifújja. Már készülne arra, hogy felkeljen és folytassa, amikor egy ismerős hang szólal meg. A Kikötő felől jön. Jobbra fordítja fejét. Egy magas alak közeledtét látja. Egy óriás sziluettjét. A magassága elárulja a másik származását, de az is sokat segít, hogy sokan nem hívhatják Dzsurzumot barátjuknak. Csak is egy valaki. Mégpedig Ghrulbog, az óriás. Vidáman pattan fel a földről.*
-Barátom!
*Köszön vissza, majd keblére fogadja régi ismerősét. Pontosabban ő az aki a másik mellkasával ölelkezik.*
-Rég láttalak.
*Mondja zengő, mély hangján.*
-Hogy vagy te melák?
*Kérdezi mosolyogva és vidám hangján.*
*Hevesen liheg. Érzi, hogy ez a mozgás most jót tett, sokkal teljesebbnek érzi tőle magát. Mintha visszaszerezte volna azt, amit már rég kergetett. Boldogan fekszik, szemeivel a felhőket követi, míg vissza nem nyeri újdonsült erejét. Hatalmas tenyerével végigsimít mellkasán, letörölve az izzadságot. Szegényes felsőruházata mellé majd vennie kell valamit, ami a hidegebb idő beköszöntével sokat fog segíteni. Nagy levegőt vesz és lassan kifújja. Már készülne arra, hogy felkeljen és folytassa, amikor egy ismerős hang szólal meg. A Kikötő felől jön. Jobbra fordítja fejét. Egy magas alak közeledtét látja. Egy óriás sziluettjét. A magassága elárulja a másik származását, de az is sokat segít, hogy sokan nem hívhatják Dzsurzumot barátjuknak. Csak is egy valaki. Mégpedig Ghrulbog, az óriás. Vidáman pattan fel a földről.*
-Barátom!
*Köszön vissza, majd keblére fogadja régi ismerősét. Pontosabban ő az aki a másik mellkasával ölelkezik.*
-Rég láttalak.
*Mondja zengő, mély hangján.*
-Hogy vagy te melák?
*Kérdezi mosolyogva és vidám hangján.*
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-16 10:44:25
Üzenet elküldve: 2025-09-16 10:44:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ökölbarát//
*Gondolataiba merülve lépked. Nagy és nehéz talpa halk dobbanásokkal viszi előre. Előre egy olyan helyre, ahol már rég volt. Egy olyan személyhez, akivel már rég nem találkozott. Persze arra nem számít, hogy bárkivel is találkozni fog. Főleg nem azzal, akivel nagyon akart, csak nem tudott.
Lépteivel együtt veszi a levegőt, hangos szuszogást hallatva. Sosem kedvelte ezt a sós levegőt, mégis kedves barátja lévén hozzászokott. Már jó pár éve a Kikötőben dolgozik, kihasználva erejét, hogy azok segítségére legyen, akiknek arra szükségük van. Ghrul céltudatosan megy előre, ahol egy halk, de ismerős morgásra lesz figyelmes. Felnéz talpáról és egy orkot pillant meg. A pletykák ellenére ő tudja, hogy nem minden ork kegyetlen. Pontosan ugyanezt tudja Dzsurzumról is.*
-Barátom!
*Kiabál hangosan a földön fekvő orkhoz.*
*Gondolataiba merülve lépked. Nagy és nehéz talpa halk dobbanásokkal viszi előre. Előre egy olyan helyre, ahol már rég volt. Egy olyan személyhez, akivel már rég nem találkozott. Persze arra nem számít, hogy bárkivel is találkozni fog. Főleg nem azzal, akivel nagyon akart, csak nem tudott.
Lépteivel együtt veszi a levegőt, hangos szuszogást hallatva. Sosem kedvelte ezt a sós levegőt, mégis kedves barátja lévén hozzászokott. Már jó pár éve a Kikötőben dolgozik, kihasználva erejét, hogy azok segítségére legyen, akiknek arra szükségük van. Ghrul céltudatosan megy előre, ahol egy halk, de ismerős morgásra lesz figyelmes. Felnéz talpáról és egy orkot pillant meg. A pletykák ellenére ő tudja, hogy nem minden ork kegyetlen. Pontosan ugyanezt tudja Dzsurzumról is.*
-Barátom!
*Kiabál hangosan a földön fekvő orkhoz.*
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-16 09:45:30
Üzenet elküldve: 2025-09-16 09:45:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Magában van. A szél hevesen belekap ruházatába. A sziklaszirthez tart. Nem megy el annak a széléig. Legalább három lépéses távolságra van a szirttől. Törökülésben leül és hallgatja, ahogy a tengervíz nekicsapódik a meredek sziklafalnak, majd ugyanezt csinálja. Újra és újra. Egyenes háttal ül, szemét becsukja. Hallgatja a környezetét. A szél és a tenger sokat más hangot elnyom, de attól még nem süket az, aki itt pihen. Beletűr a rövid fűbe. Enyhén nedves a tapintása. Nem is meglepő. Ha megkóstolná, akkor még sót is érezne benne. Persze annyira nem bolond.
A meditálása végeztével feláll. Nyújtózik. De nem csak úgy mint aki az elgémberedett tagjait akarja megmozgatni. A szakavatott szem láthatja, hogy ez komolyabb célt szolgálnak. Kis felkészülés után kocogásba kezd. Távolodik a szirttől. Balja felől a Kikötő, míg jobbján a Világítótorony. Egyenesen fut, majd vissza. Ugyanazt a kört teszi meg újra és újra. Teste az enyhe szellő ellenére izzadt, nedves. Magában morog, ahogy egyre jobban érzi a fáradságot lábaiban és tüdejében. Hamar a földre kerül, lihegve és kimelegedve. Persze ez még távol sem volt komoly mozgás. Ez még csak bemelegítésnek volt jó. Hosszú ideje nem tudott mozogni. Most viszont szabad.*
A meditálása végeztével feláll. Nyújtózik. De nem csak úgy mint aki az elgémberedett tagjait akarja megmozgatni. A szakavatott szem láthatja, hogy ez komolyabb célt szolgálnak. Kis felkészülés után kocogásba kezd. Távolodik a szirttől. Balja felől a Kikötő, míg jobbján a Világítótorony. Egyenesen fut, majd vissza. Ugyanazt a kört teszi meg újra és újra. Teste az enyhe szellő ellenére izzadt, nedves. Magában morog, ahogy egyre jobban érzi a fáradságot lábaiban és tüdejében. Hamar a földre kerül, lihegve és kimelegedve. Persze ez még távol sem volt komoly mozgás. Ez még csak bemelegítésnek volt jó. Hosszú ideje nem tudott mozogni. Most viszont szabad.*
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-08-15 12:21:32
Üzenet elküldve: 2025-08-15 12:21:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A sziklaszirtekről bámulja a habzó tengert. A hullámok ereje, mellyel a lenti zöldes-algás köveknek csapódnak, elképesztő. Olvasta egyszer, hogy ezek a hullámok folyamatosan koptatják és morzsolják a követ, és évszázadok-ezredek alatt akár egy teljes hegyet is képesek megenni, ez a morzsalék pedig másutt a lerakódik, és ez adja a homokos tengerpartokat a világnak.
A mélység szédítő. Csábító. Nem kellene tennie semmi mást, mint egyet lépni, és máris véget érne a szenvedés. Nem kéne az istenek miatt aggódnia, a pirtianesi papok elől menekülnie, és nem lenne több Savarreth sem. Most is ott bújuk az árnyékában valahol, lapul, mint kígyó a kő alatt, várva, hogy lecsaphasson.
~ Vajon meg tudná akadályozni? ~
Válla fölött hátrapillant árnyékára: semmilyen mozgást nem végez. Alszik talán? Tekintete visszavándorol a mélységre, a megváltásra.
Csak egy lépés.
De ahelyett, hogy előre tenné meg, inkább hátrafelé szedi lábait. A fenekére huppan, lesápad és leizzad. Ültében igyekszik ziháló lélegzetét kicsit lecsillapítani.
~ Ehhez is gyáva vagyok, szánalmas... ~ˇ
Egyszer majdnem megtapasztalta már, milyen a halál. Nem szeretné még egyszer átélni, legalábbis még nem áll készen rá. Megoldást keres a problémájára, nem pedig gyors kibúvót.
Egy kicsit elnyújtózik a szirteken, és midőn úgy érzi, lábai elbírják a saját súlyát remegés nélkül, megindul a kikötő irányába.*
A mélység szédítő. Csábító. Nem kellene tennie semmi mást, mint egyet lépni, és máris véget érne a szenvedés. Nem kéne az istenek miatt aggódnia, a pirtianesi papok elől menekülnie, és nem lenne több Savarreth sem. Most is ott bújuk az árnyékában valahol, lapul, mint kígyó a kő alatt, várva, hogy lecsaphasson.
~ Vajon meg tudná akadályozni? ~
Válla fölött hátrapillant árnyékára: semmilyen mozgást nem végez. Alszik talán? Tekintete visszavándorol a mélységre, a megváltásra.
Csak egy lépés.
De ahelyett, hogy előre tenné meg, inkább hátrafelé szedi lábait. A fenekére huppan, lesápad és leizzad. Ültében igyekszik ziháló lélegzetét kicsit lecsillapítani.
~ Ehhez is gyáva vagyok, szánalmas... ~ˇ
Egyszer majdnem megtapasztalta már, milyen a halál. Nem szeretné még egyszer átélni, legalábbis még nem áll készen rá. Megoldást keres a problémájára, nem pedig gyors kibúvót.
Egy kicsit elnyújtózik a szirteken, és midőn úgy érzi, lábai elbírják a saját súlyát remegés nélkül, megindul a kikötő irányába.*
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-08-14 20:36:24
Üzenet elküldve: 2025-08-14 20:36:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
* A világítótorony sosem üres, és ez így van most is. Ishala némán kémleli a tengert, a sós víz szagát mélyen magába szívja. Arról, hogy miképp úszta meg legutóbbi kalandját, és hozta vissza őt a sors, nem kíván megemlékezni. Inkább a kulacsába töltött vízzel nedvesíti meg ajkait és torkát, és hallgatja, ahogy a hullámok megtörnek a sziklákon. Érzi, hogy nagy dolgokat tartogat számára a jövő, de persze ilyen illúziói voltak már korábban is, és azok se bizonyultak igaznak. Ezúttal talán szerencséje lesz, és utol éri a halál. *
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-08-13 13:39:27
Üzenet elküldve: 2025-08-13 13:39:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Akiket a szél hazasodor//
*Útja a dokkok felől egyelőre csak a Világítótorony felé vezeti. Átutazóban van, de ez nem jelenti azt, hogy nincs ideje elbeszélgetni pár helyivel, hiszen két év alatt szinte biztosan történtek olyan jelentős dolgok, melyekről nyugaton nem volt alkalma hallani.
Nem telik sok időbe elhagynia a Kikötő sűrűbben lakott területeit, és míg van egy kis forgalom a torony felé vezető úton, Frandr zavartalanul juthat el oda.
Járt már itt, és még ha ismerni nem is ismeri a helyi fegyvereseket, tudja, hogy szívesen gyakorolnak az erre járókkal, és a beszélgetés sincs ellenükre. Nem érzi úgy, mintha különösebben ellustult volna, és most szívesebben cserélne híreket egy kis jóleső testmozgás közben, mint egy rosszhírű kocsmában.
Megérkezve tehát nem is telik sok időbe, míg már gyakorlófegyverekkel méri össze harci tudását pár izmosabb legénnyel, egy-egy összecsapás közben barátságosan beszélgetve. Gyakorlópartnereit nem célja a földbe tiporni, nem nyerésre játszik, így nem vet be piszkosabb trükköket, és kicsit hagyja magát.
Így tudja meg, hogy a Vihar Fiai szorulnak ki a Kikötőből, és azt is, hogy Artheniorban megint változnak a dolgok - elárasztották a Meredélyt, és új városrész épült a gazdagoknak.*
~Csak az idő kérdése volt.~
*Igazából nem érdekli különösebben a Levegő Városának politikája, legfeljebb csak annyira, hogy vannak-e határvillongások. Amon Ruadhra viszont már kíváncsibb, még ha nincs is sok hír róla. Mintha gyűlnének a harcosok, de nincs nagy mozgolódás.
Aztán szóba kerül a kürtszó, mely egyszerre érkezett mindenhonnan és sehonnan, úgy, hogy senki sem tud róla, valójában mit jelent, habár mindenkinek van egy kedvenc magyarázata, Kagan visszatértétől a keleti nomádokon keresztül egészen Abogr mester egy újabb próbatételéig.
Aztán már csak jelentéktelenebb, helyi ügyekre futja, meg persze kérdésekre, melyekből még párat megválaszol, majd elkezd készülődni a távozásra. Kiderítette, amit akart, és a napi edzést is letudta. Már csak egy dolog van hátra.
Félrevonul kicsit, és zsákjából előhúzza vértezetét. Nem viseli folyton, csak ha csatába indul, vagy ha veszélyes területen utazik. Előbbire nem számít, de utóbbi miatt nem kockáztatna, így rövidesen már az Őrzőktől kapott félvértjét viselve hagyja el a Világítótornyot.*
*Útja a dokkok felől egyelőre csak a Világítótorony felé vezeti. Átutazóban van, de ez nem jelenti azt, hogy nincs ideje elbeszélgetni pár helyivel, hiszen két év alatt szinte biztosan történtek olyan jelentős dolgok, melyekről nyugaton nem volt alkalma hallani.
Nem telik sok időbe elhagynia a Kikötő sűrűbben lakott területeit, és míg van egy kis forgalom a torony felé vezető úton, Frandr zavartalanul juthat el oda.
Járt már itt, és még ha ismerni nem is ismeri a helyi fegyvereseket, tudja, hogy szívesen gyakorolnak az erre járókkal, és a beszélgetés sincs ellenükre. Nem érzi úgy, mintha különösebben ellustult volna, és most szívesebben cserélne híreket egy kis jóleső testmozgás közben, mint egy rosszhírű kocsmában.
Megérkezve tehát nem is telik sok időbe, míg már gyakorlófegyverekkel méri össze harci tudását pár izmosabb legénnyel, egy-egy összecsapás közben barátságosan beszélgetve. Gyakorlópartnereit nem célja a földbe tiporni, nem nyerésre játszik, így nem vet be piszkosabb trükköket, és kicsit hagyja magát.
Így tudja meg, hogy a Vihar Fiai szorulnak ki a Kikötőből, és azt is, hogy Artheniorban megint változnak a dolgok - elárasztották a Meredélyt, és új városrész épült a gazdagoknak.*
~Csak az idő kérdése volt.~
*Igazából nem érdekli különösebben a Levegő Városának politikája, legfeljebb csak annyira, hogy vannak-e határvillongások. Amon Ruadhra viszont már kíváncsibb, még ha nincs is sok hír róla. Mintha gyűlnének a harcosok, de nincs nagy mozgolódás.
Aztán szóba kerül a kürtszó, mely egyszerre érkezett mindenhonnan és sehonnan, úgy, hogy senki sem tud róla, valójában mit jelent, habár mindenkinek van egy kedvenc magyarázata, Kagan visszatértétől a keleti nomádokon keresztül egészen Abogr mester egy újabb próbatételéig.
Aztán már csak jelentéktelenebb, helyi ügyekre futja, meg persze kérdésekre, melyekből még párat megválaszol, majd elkezd készülődni a távozásra. Kiderítette, amit akart, és a napi edzést is letudta. Már csak egy dolog van hátra.
Félrevonul kicsit, és zsákjából előhúzza vértezetét. Nem viseli folyton, csak ha csatába indul, vagy ha veszélyes területen utazik. Előbbire nem számít, de utóbbi miatt nem kockáztatna, így rövidesen már az Őrzőktől kapott félvértjét viselve hagyja el a Világítótornyot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 345-364