Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

140. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-04 17:47:47
 ÚJ
>Pihekezű Ord avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Waia//

* Innentől tehát ismét csak kettesben róják a sötét utcákat ebben a sötét városban. Útközben Waia bebizonyítja, hogy sosem fogy ki az érdekes teóriákból. Most azonban már Ordot is jobban leköti a dolog, hiszen immáron a saját meglátása is bele van némileg szőve a dologba. Mármint az, hogy nem lehet az, hogy nem léteznek az istenek, ha egyszer látták őket. Ez persze nem feltétlenül van így, de most feltételesen így lesz, mivel Ord a legkevésbé sem tudós, hogy ilyeneken gondolkodjon. Számára amit lát, az van - amit nem lát, az nincs. Így azért könnyebb átvészelni a mindennapokat, mintha még azon is gondolkodnia kéne közben, hogy léteznek-e istenek, vagy sem. Most azonban - hála Waiának - mégis ezen kell gondolkodnia. Jó, a gondolkodás talán kicsit túlzás, mindenesetre hallgatja társa vélekedését. *
- Aha... * Bólogat hevesen. Úgy érzi, már ő is hisz abban, amiben a szerzetes, de valójában csak érti, hogy a másik miről beszél - köszönhetően a szemléletes példának -, ez pedig számára már majdnem felér a hittel. *
- Értem, ez igaz! * Mármint igaz az, amit a példában állít a férfi, s így igaznak kell lennie annak is, amit állít. Az az istenes dolog, amiből már alig tudna valamit visszamondani orkunk. Neki sokkal kellemesebb a példában felhozott dologban gondolkodni, mivel házat már látott (igaz, olyat nem, amiből nem lehet kijönni, de ez részletkérdés) és az embereket is ismeri annyira, hogy tudja: tényleg valami ilyesmi lenne a reakciójuk az imént említett esetben. *
- Már csak azt nem értem... * Vakarja meg kobakját, szemöldök ráncolva. * Hogy miért nem másznék ki az ablakon akkor? Vagy hát... Az istenek miért nem másznak ki a maguk ablakán? Talán valamiféle börtönben vannak abban a... Másik világban? Igen, így már könnyebben el tudom képzelni a dolgot. Nincs is semmiféle ház, aminek nincs ajtaja. Az istenek börtönökben vannak, hiszen nem tudnak átjönni ebbe a világba, viszont a rácsokon keresztül átláthatnak ide! * Lelkesen tekint Waiára, hátha kap néhány dicsérő szót, vagy ilyesmit a gondolatmenetéért. *
- A Ryrin az a lovag, ugye? * Teszi fel a másik fontos kérdést. Sajnos nem sikerült még megjegyeznie, hogyan hívták azt a harcost a vérkertben, de ki más is lehetne, mint ő? * Szóval ő ilyen... Hírnök? Aki a rácson kívül van és megmondja, amit az istenek mondani akarnak? * Őszintén reméli, hogy Waia is marad majd ennél a börtönös-rácsos dolognál, mivel máshogy nehezen tudja elképzelni ezt a dolgot. Mindenképpen kell neki valami kézzel fogható példa, ami egyértelmű, mivel majd' minden nap látja rá a bizonyítékot.
A kaja kérdéskörére bosszúsan sóhajt egyet, de nem áll le bosszankodni, mert minél több időt pocsékol ilyesmire, annál később jut ételhez. Pedig már tényleg nagyon éhes és szomjúságát sem tagadhatja. Úgyhogy ő is tüstént megfordul és elindul az ellenkező irányba. *
- Waia. Örvendek. * Hozza szokásához híven ezt a városiak dumát, miszerint „örvend”. Nem tudja pontosan, miért kell örvendezni egy névnek, de elég régóta él Artheniorban, hogy ne is gondoljon bele, hogy minek örvend. Kissé leegyszerűsíti a másik nevét, de legalább helyesen mondja vissza. A név többi része bonyolult - mindenféle sárkányok, medvék, meg tüzek vannak benne, amiket, ha Ord jól értelmez, valamiféle titulusként említ meg a másik. Ám beszélgetés során úgysem fogják egymást Sárkányszívű Tűzmedvének, meg ilyesminek hívni, tehát orkunk úgy véli, teljesen felesleges megjegyeznie ezeket. Ő is mondhatná, hogy Pihekezű Ord, Arthenior városának lakosa, de egyrészt az nem hangzik olyan jól, másrészt senki nem fogja így hívni. Legalábbis így, hogy nem mondja, biztosan nem. *



139. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-04 17:28:05
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Nos, amíg a srác tetoválása készül, úgysincs jobb dolga, mint Aregeorral cseverészni, így a második hívogató szóra már felkel a fűből, s Are mellett foglal helyet. Még mindig olyan érzése van, mint mikor egy elhagyatott házba invitálja egy fura hang azt kántálva, hogy "Gyere! Gyere csak közelebb! Nem foglak bántani!", aztán mikor belép az ajtón rögtön felfalja egy hatalmas démon, de ez csak egy gyerekkori rémálma. Nagyon kicsi az esélye, hogy itt és most ilyesmi történjen, mivel itt nincs elhagyatott ház, és Aregeor sem hasonlít egy démonra, bár neki is vannak fura dolgai. Az Arkkal való kapcsolata épp elég bizonyíték arra, hogy ő sem normális.
Most már tehát Aregeor mellett ül, és hallgatja a férfi halk beszédét.*
- Azért abban biztos vagyok, hogy nem vennéd "flörtölősre" a dolgot, ha egy ork lennék, vagy valami ilyesmi. Ne is tagadd, te is csak egy férfi vagy, még ha az értékrended kicsit más is, mint az átlagé.
*Mivel halkan beszélnek, így pár magánjellegű információt is elhinthet a mágusnak, hisz a fiatal srác a tetoválással van elfoglalva, Snalgort pedig, -akinek most már a nevét is tudja- jobban érdekli a külseje, mint az, amit mond.*
- Egy patkánylyukban nőttem fel a föld alatt. Embereken kísérleteztek különböző szerekkel, és az én feladatom volt a valószínűleg halálos mérgek tesztelése az áldozatokon. Cserébe adtak enni, saját szobám volt, de soha nem hagyhattam el a rejtekhelyet. Valóban olyan volt, mint egy börtön, még ha nem is voltam a szó szoros értelmében fogságban. Tizenöt évesen meguntam ezt az egészet, és amikor csak páran voltak velem odalenn, megöltem őket és elmenekültem. Egyedül, mert nem volt senki aki segített volna. Még ő is cserbenhagyott, aki addig a lelket tartotta bennem. Feljöttem a felszínre, és a nap szinte kiégette a szemeimet. Azóta is gyűlölöm a fényét. Az a valaki pedig, akiről az előbb beszéltem, hogy cserbenhagyott, az a hollós fickó, akiről Snalgor beszélt.
*Itt abbahagyja a történetet, mert úgy szeretné folytatni, hogy a többi részét már Ark is hallja, hisz most szeretné elmondani, mit is akarhat tőle Clion. Közben a srác tetoválása elkészül, ő pedig köszönetet nyilvánít Nori felé, amiért maga elé engedte, de nem is tudhatja, hogy ezzel inkább ő tett szívességet Norinak, késleltetve a szenvedését.*
- Igazán nincs mit. Örömömre szolgált. Minden jót! *Köszön el tőle, majd újra Aregeor felé fordul.*
- Egyébként Are, én eddig nem tudtam Ark igazi nevét.
*Kacsint a férfire, jelezvén, hogy ezt most elszúrta, és Ark, azaz Idya nagyon-nagyon mérges lesz rá, ha megtudja, hogy nem az ő szájából tudta meg Nori, hogy is hívják valójában.
A válaszra már nem hagy időt a férfinek, felugrik mellőle, és újra helyet foglal a fűben. Ruhája pántját lehajtja, és megpróbál mindent elmesélni amit szeretne, amíg a lány sétál egyet, mert a beszéd tetoválás közben valószínűleg kivitelezhetetlen lesz.*
- Szóval egy régi barátomról van szó. Itt él a kikötőben, nekem pedig távoznom kellett a városból. Felkerestem, és segítséget kértem tőle. Ha minden jól megy, mostanra már elintézte a szállásomat a kikötőben, de ahogy hallom olyan dolgokkal is foglalkozik, amikhez semmi köze. Mivel nem akartam hazudni neki, elmondtam, hogy téged kereslek, Ark. Fogalmam sincs, miért akar ilyen hirtelen megtalálni téged. Gondolom miattam. Hat évvel ezelőtt magamra hagyott, mikor segíthetett volna. Talán jóvá akarja tenni a hibáját, csak azt nem látja be, hogy most nincs szükségem arra, hogy megmentsen, mert pontosan tudom, hogy mit csinálok.
*Idya -nehéz lesz megszokni ezt a nevet-, közben visszaül elé, így hozzá is lehet néhány halkabb szava, amit szeretne, ha csak ő hallana.*
- A szegénynegyedben történtekről csak annyit mondtam neki, hogy megismertelek téged, és te segíthetsz nekem helyretenni azt a káoszt, ami a fejemben kavarog. Valahogy a kibelezett tündérről szóló mesém jobban érdekelte. Kezd elegem lenni a tündérekből.
*Nevet picit. Közben, hogy ez a néhány perc se teljen el meglepetés nélkül, Snalgor előadja, mit is szeretne magára tetováltatni.*
- Na tessék, nesze nektek eredeti ötlet! *Máris jobban kedveli a fickót.* Na jó, kezdjük!
*Szól Idyának, hogy készen áll a tetoválásra, azaz ő csak azt hitte. Az első tűszúrás még kibírható, de a második, harmadik után már kezdi érteni miről is beszélt a lány, amikor azt mondta, borzasztóan fájni fog. Hangosan felnyüszít, könnyei is azonnal kicsordulnak, amik valószínűleg a tetoválás végére teljesen el fogják mosni arcán a fekete festéket. Egész teste megfeszül, fogait összeszorítja, hogy ne mocorogjon, de nem bírja sokáig.*
- Állj meg! Hagyd abba! *Most már rendesen sír, szaporán veszi a levegőt.* Gyakran... gyakran tarts szünetet, jó? Nem akarok belemozdulni, mert akkor elrontod...
*Egy-két percet vár, amíg újra megnyugszik. Most már legalább tudja mire számítson, így fel tud készülni a fájdalomra.*
- Jó, folytasd!


138. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-04 15:38:03
 ÚJ
>Snalgor Kyzic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Éppen csak élvezi a dekoratív hölgyek látványát, máris mindenféle szörnyűséget gondolnak szerencsétlen Snalgorról. Pedig csak arról van szó, hogy a házas élet igen megviseli a férfiak libidóját. Meg van kötve a keze, a neje az őrületbe kergeti, s nem szórakozhat kedvére mint fiatal süldő korában. Pedig a férfi az az állatfaj, ami igen nehezen viseli, ha korlátozzák a lehetőségeit, és egyetlen nőhöz kötik.
Ezért is válik olykor néhány kapcsolat egészen kaotikussá. A nő házsártos bestiává változik, a férj pedig egyszerűen más finomságok után kezd el koslatni.
De jelen esetben kedves kocsmatöltelékünk semmi olyan dolgot nem tesz, mi akár egy picit is megközelítené a házasságtörés fogalmát. Egyszerűen csak megvizsgálja a tetoválásra várakozó hölgyemények látványos idomait. De valójában semmi különleges nincs bennük. Ha hozzájuk hasonlóra vágyakozna férfiassága egyszerűen mélyebbre kellene nyúlnia erszényébe, s már sorakoznának is előtte a férfiak szórakoztatására szakosodott kurtizánok. Kár, hogy ebben az oldalán csüngő lapos erszénye gátolja csak meg.
Mivel senki nem foglalkozik vele különösebben, és el sem zavarják, így csendben figyeli az eseményeket, a tetoválóművész ügyes kézmozdulatait, na meg olykor a fekete hajú, szégyenlős szépség domborulatait. Mondhatni csorgatja kicsit a nyálát, ha már ide tévedt.*
-Snalgor!
*Morogja az orra alá, mikor végre megszólítják. Nem veszi a szívére a becenevet, megszokta már, hogy a kikötői népek ilyen szellemes megszólításokkal bombázzák egymást.*
-Snalgor a nevem.
*Ismétli meg, hogy értsék mit is akar ezzel az egyetlen szóval mondani. Közben pedig elgondolkozik azon, hogy vajon akar-e valamit magára tetováltatni, vagy inkább hagyja a francba, és menjen az útjára? Az asszony már biztos ideges, és ha nem is várja haza, minden bizonnyal aggódik, hogy hazatalál-e valaha. Bár biztos nem bánná, ha valamelyik sikátorba kivéreztetnék drága urát, de sajnos nincs akkora szerencséje.*
-Én is tetováltatnék, igen.
*Egész részeges útja során azon töprengett, hogy ideje lenne változtatni, és most itt a lehetőség, hogy megtegye az első lépést. Egy tetoválás emlékeztetné eddigi életére, és talán új irányba terelné a sorsát. Legalábbis ezt reméli tőle, azonban még ki kell találnia mit is akar tulajdonképpen. Ez egy olyan kardinális kérdés, mit még ő sem dönthet el pillanatok alatt... mégis megteszi.*
-Egy újszülött csecsemőt akarok a karomra egy fokossal a koponyájában!
*Furcsa kérés lehet, de nem véletlen a választás. Ez örökké emlékeztetni fogja a múltjára.*


137. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-04 14:28:39
 ÚJ
>Lataronel Al'Lovern avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Ahogy a nő rámordul egyből vissza is ül. Pedig nagyon remélte már, hogy végeztek. Nem az idő miatt, még ráér. Nem szokott ő hozzá, hogy tűvel bökdösik. Persze, persze, ő kérte, de hát akkor is. Még finomítgat rajta itt-ott, tökéletesítgeti a munkát. A vért és a tintát letörölve telesen kirajzolódik a minta, ő pedig elégedetten bólint. Ha a vörösség is eltűnik majd idővel, pont úgy fog kinézni, ahogy ő gondolta. A térképrészlet, mellette a nyugatra mutató iránytű...*
- Tökéletes! *Bólint egyet elégedetten. Visszagondolva már nem is tűnik neki olyan vészesnek. Persze, azért nem csinálná meg minden nap, de abszolút megérte. Visszaigazítja az ingujját, fölveszi a kabátját, na meg persze a térképet sem felejti ott, még véletlenül sem. Elő is halássza a zsebéből a 45 aranyat, hogy aztán átnyújtsa Idya Rotannak. *
- Köszönöm még egyszer! És azt is, hogy ilyen gyorsan megoldhattuk. *A tömeg felé fordul, leginkább a lány felé, aki olyan gyorsan félre ugrott előre. Természetes tisztában van vele, hogy nem azért, mert annyira udvarias akart lenni, de akkor is elé engedte. Kedvesen elmosolyodik.* Tőled meg elnézést kérek, most már tiéd a terep. Annyira tényleg nem vészes, mint amilyennek látszik. Fájni fog, de... Kibírható.
*Gyors búcsút int, aztán már el is indul abba az irányba, ahonnan jött. Lépteit felgyorsítja, hogy biztosan visszaérjen a szépséghez, és nehogy a végén beleunjon a várakozásba.*


136. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-04 13:55:46
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Mindig is utálta a tömeget. A legkisebb, legunalmasabb lényekkel körülvéve is rosszul érzi magát. Utálja a szagot, ami árad belőlük; utálja a közelségüket; ha hozzá érnek, egyszerűen utál mindent. Nem hitte volna, hogy a tetoválása tömegeket fog a toronyhoz vonzani. Direkt egy eldugott, sötét és kietlen helyszínt választott, hogy csak az érdeklődők jöhessenek, ne tévedjen erre senki véletlenül. Erre a kocsmatöltelék is idetámolygott, pedig rá aztán végképp semmi szüksége. Kivéve persze, ha fizet, de itt még nem tartunk. A fiatalabb viszont rögtön a lényegre tér, mutatja az ábrát, tűri az ingét és már kezdhetik is. Gyorsan, de aprólékosan dolgozik, tudja, hogy a másiknak sietős, de ő ettől függetlenül nem fog heveny, ócska munkát kiadni a kezéből. Bárhova is siet, biztosan tud várni. A szúrások fájdalmasak, de Helyes pofi jól bírja őket, nem ugrál félre, így nem kell meg-megállnia, hogy megvárja, míg visszaül.
Munka közben fél szemmel figyeli az eseményeket. Nem tűnik fel neki a bozontos bambulása, nem mintha érdekelné, hogy kire csorgatja a nyálát, amíg nem ő a kiszemelt. Ki is kaparná a szemét annak, aki olyan kéjes, vágyakozó pillantásokat vetne rá, mint a férfi Norira. Még szerencse, hogy Aregeor fejében sem tud olvasni, és nem látja azokat a vágyképeket, mint ő, különben lenne hozzá néhány keresetlen szava. Nem a szexxel van baja, voltak már egy éjszakás kalandjai, habár a partner nem feltétlen érte meg a hajnalt, de az mind csak a saját szórakoztatására volt. Ahhoz nagyon kivételesnek kell lennie valakinek, hogy irgalmasan életben hagyja egy intim együttlét után. A mágussal még nincsenek ilyen kapcsolatban, talán soha nem is lesznek, de ez csak rajta múlik. Idya nyitott bárkire, aki alárendeli magát az akaratának. Ilyen például a tetoválás, amit rá akar varrni.*
-Akkor majd, miután mindenkivel végeztem maradj itt Riennel, mindkettőtökre megcsinálom a tetoválást.
*Már tudja is, mi lesz az, amit a bőrükön kell viselniük, és örökre összeköti őket. Nem csak vele, de egymással is. A kis páros el is vonul diskurálni, így nem hallhatja, miről beszélnek. Nem mintha érdekelné, biztosan unalmas, hétköznapi csevejt folytatnak; esetleg ahogy a férfit ismeri, megpróbálja befűzni a feketeséget. Miközben sutymorognak, nagyjából elkészül a tetoválással.*
-Ne rohanj el, még nincs teljesen kész!
*Mordul a fiúka, mikor az nagyon mocorogni kezd.*
-Még néhány finomítást megejtek rajta, aztán szabad vagy.
*A rongyot a tűre váltja, és a már befestett vonalak mentén újabb sebeket ejt, finomítgatja a rajzot. Pár perc, és újabb adag festék bedörzsölése után kész is van.*
-Na, most van kész! *Szusszantja. Letörölgeti a tűt, a vizes ronggyal Lataronel karját, hogy ne legyen csurom vér és tinta, majd legyint felé jelezve, hogy mehet, amerre akar.* Harminc arany a minta, plusz a 15, úgyhogy 45-öt kérek!
*Tartja a markát. Amint megkapta a pénzt, addigra talán a bozontos is kitalálta, akar-e valamit varratni magára, vagy csak bámészkodni jött. Ha az utóbbi, akkor hamar el lesz zavarva, annyival kevesebben lesznek itt.*
-Rien, gyere! *Szól a lánynak, hogy helyet foglalhat a fűben, miközben ő meg feláll, hogy járjon egyet. Jó pár órája görnyed előre, muszáj megmozgatnia magát egy kicsit, mielőtt nekikezd a hollónak. Ha ki is kell színezni, akkor az legalább négy óra görnyedést jelent. A páros beszélgetéséből sikerül elcsípnie néhány félmondatot, amit fel is keltik az érdeklődését. Lehet mégsem annyira érdektelen dolgokról folyt a szó.*
-Meséltél valakinek rólam? *Ez váratlanul éri. Nori magányos farkasnak tűnt, nem valami barátkozó fajta, hát mégis kinek említhette.* És mit mondtál? Elmesélted neki, ami a szegénynegyedben történt?
*Hangja halk, közömbös; nem tűnik idegesnek, de aki ismeri a tündért az tudhatja, hogy belülről fortyog a haragtól.*
-Ha Bozont úr is szeretne valamit *Fordul a kujonhoz.* akkor ő jön a lány után. Szóval... *Egy pillanatra elhallgat, neki is össze kell szednie a gondolatait.* Rien, Bozont, aztán megint szünet, és ti ketten még kaptok valamit. Haj, de hosszú lesz.
*Sóhajt látványosan. Szívesen csinálja a tetoválást, az utolsó kettőt még külön élvezni is fogja, de azért fárasztó. A szárnyait is kezdi megviselni a bezártság. Amint csak hárman maradnak, kiszabadítja szegényeket, hogy szabadon lehessenek, mielőtt teljesen bepállnak. Már így is érzi, hogy minden egyes szívdobbanására hogy lüktetnek a vékony hártyák.*
-Na, folytassuk! *Zuttyan vissza a helyére.* Tedd szabaddá a lapockád, és kezdjük.
*A vázlat már fenn van, úgyhogy rögtön belecsapnak a közepébe.*


135. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-04 09:25:17
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Aniyä elkészül és búcsút is int a csapatnak. Ő is gazdagodott egy szép tetoválással igen jutányos áron, szóval elégedett lehet.
Elfként benne is csordogál az a vér, ami miatt saját magát sokkal többre tartja sok más egyéntől. Főleg ettől az alkoholistától, aki a lába nyomába sem érhet. Természetesen ezt nem fogja bizonygatni, hát nehogy már! Egyszerűen csak rájuk kell nézni... a különbség szemmel láthatóan óriási.
A srác papírja felé kíváncsian nyújtogatja nyakát, de természetesen semmit sem sikerül kivenni belőle.
Are nem a hideg ujjak miatt borzong meg, de ezt Idya szerinte tökéletesen tudja. Nyúltak már hozzá máshol máshogyan, sokkal intimebb és fájdalmasabb tájékon. Nem. Are érzi, hogy Idya érintése felkorbácsolja szenvedélyét. Olyan érzéseket csalogat elő, ami jó ideje szunnyad lelkének egy mély, kietlen, elfeledett pontján.*
-Tudom... *súgja alig hallhatóan vissza. Érezni akarja a tündér fekete ajkait! Legszívesebben mohón szippantaná magába, de nem teheti. Egyrészről most ez nem alkalmas, másrészről nem akar meghalni. A hegyes körmök érintésétől kéjes képek tömkelege zúdul lelki szemei elé, amit alig képes feldolgozni. Mind egy szálig azt mutatják, ahogyan Are és Idya láncai lehullanak és szenvedélyesen ölelkeznek, majd átcsap olyan vadságba, amivel élvezetes fájdalmakat okoznak egymásnak.
Feje végül hamar kitisztul. Jó lesz vigyázni az ilyenekkel, különben olyat tesz, ami végzetes lehet számára.*
-Lehet róla szó. *bólint a tündérnek. Egyáltalán nem ódzkodik a dologtól, legfeljebb majd eltakarja, ha nagyon nem tetszik.
A kérdezősködős témára ő is felkapja a fejét.*
-Talán csak véletlen egybeesés. *veti fel, majd figyelme elsősorban Rienre szegeződik.*
-Megesik. *vonja meg a vállát.* -Gyere közelebb, és elmondom. *invitálja ismét Rient maga mellé, majd ha odajön és leül mellé, akkor legalább halkabban beszélhet hozzá.* -Ne légy elszállva magadtól. Jól nézel ki, de hidd el, nem akarok rád mászni. Csupán azért veszem néha flörtölősebbre a dolgot, mert a rabságban nem volt rá alkalmam és most élem ki magam. Érdekes vagy és kíváncsivá tettél, hiszen sok lehet bennünk a közös, és még Idyat is ismered. Id... Ark, nos. *pillant a tündérre, majd vissza Rienre.* -Ő valóban különleges.
*Nem is mond semmi egyebet, ellenben Rien kicsit kiakad arra a hollós valakire.*
-Mit akar tőle az ipse? *kérdezi Rientől.*


134. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-04 01:42:46
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Valóban egy kicsit nagy lett a tömeg. Eddig halálra unta magát a várakozásban, most pedig hirtelen annyi minden történik, hogy nem is tudja, hová kapja a fejét. A legkevésbé meglepő esemény talán Aniyä távozása. A lány tetoválása elkészült, és ahogy az várható volt, elköszön, majd távozik. Nori csak egy kósza integetéssel búcsúzik tőle, miközben elfoglalja új helyét a földre dobált cuccai mellett, hogy átadhassa helyét a srácnak, akit oly udvariasan maga elé engedett. Mi tagadás, jelen helyzetben örül, hogy nem a hölgyeké az elsőbbség. Az istenért sem vallaná be a többiek előtt, de Ark jól tudja, mennyire fél tőle.
A másik két fickó csak hab a tortán. A szakállas tekintetét végig magán érezte, miközben megszabadult a bővértjétől. Mocskos kéjenc, annyi már biztos. Mondjuk tőle nem is várt mást. Tipikus kikötői polgár, már ha egyáltalán nevezhető ez a csőcselék polgárságnak. Ha ez még nem lenne elég, Aregeor is meglehetősen félreérthetően invitálja őt beszélgetni. Mi a fészkes fene folyik körülötte? Levette magáról a köpenyét, vértjét, egy kis lenge fekete felsőben ücsörög, és máris mindenki potenciális játéknak nézi őt, vagy mi?
~Meg a jó édes anyátokat, azt!~
Mérgelődik magában, de kívülről próbál nyugodtságot mutatni. Ha ez még nem lenne elég, Ark és Aregeor kapcsolata is egyre gyanúsabb. A férfi talán csak önuralmának köszönhetően nem pirul bele a művész érintésébe. Nori kívánságlistájának azonban még az alján sem szerepel az, hogy Ark tapogassa. Pedig hamarosan ez következik. Legalább a tetoválása szép lesz, ahogy a lány mondja. Ez már egy jobb hír. Nagyot sóhajt, összeszedi magát, majd közelebb egyáltalán nem megy Aregeorhoz, de a kérdésére azért válaszol.*
- Nem is tudom pontosan, mikor jöttem, csak azt, hogy két napja menekülnöm kellett onnan. Tudod, rossz voltam. *Húzza a száját amolyan kislányos mosolyra, de semmit említve arról, mi is az a rosszaság, ami miatt távozni kényszerült a városból.* De mondd csak, miért érdekellek én ennyire? Nem Ark a kiszemelted?
*Most már nem akar tovább találgatni, inkább egyenesen rákérdez a dologra. Kíváncsi mind Ark, mind pedig Are reakciójára, közben pedig a megmaradt sebeit vizslatja, amit most megritkult ruházata miatt a körülötte lévők is jól láthatnak. Ark felé pillantva jelenlegi páciensén látja a kín jeleit, pedig ő férfi. Bármennyire is szeretné titkolni, látszik mennyire szenved, pedig ő csak a karjára kérte a tetoválást. Ahogy telik-múlik az idő, Nori kezd rájönni, hogy valóban nem lesz egy leányálom Ark tűi elé ülni.
Hogy is állunk? Bunkó fickó perverz tekintetekkel, nőcsábász mágus, akinek mindkettő kell egyszerre, Ark tűvel a kezeiben. Te jó ég, mi jöhet még? Nori azt hinné ennyi meglepetés elég erre a pár percre, de nagyot téved. A szakállas egy férfiről beszél, nála egy hollóval, aki Arkot keresi. Ez a személyleírás egyetlen emberre lehet csak igaz. Reméli, hogy Ark nem figyelt fel a dologra, de sajnos nincs szerencséje. Azonnal kérdőre vonja őket, ráadásul egyenesen rá néz.*
~Baszd meg Clion! Hogy soha nem bírsz a fenekeden maradni! Nem azért meséltem neked Arkról, hogy utána az egész kikötőben világgá kürtöld, hogy én őt keresem!~
*Idegesen csóválja a fejét, és egyszerűen nem tudja elhinni, hogy milyen kicsi a világ. Segítséget kér Clionról, mond neki pár szót Arkról, aztán két óra múlva már maga Ark hallja vissza egy vadidegentől a történteket.*
- Ja. Valakinek említettem, hogy téged kereslek, és ezek szerint képtelen megmaradni a nyamvadt seggén anélkül, hogy ki akarná deríteni a teljes igazságot.
*Nem véletlenül mondott csak részleteket a dologról Clionnak. Egyszerűen nem rá tartozik. Nori tudhatná, hogy a férfi csak aggódik érte, és bizonyára ezért kérdezősködött Arkról, de számára csak annyi jön le az egészből, hogy Clion már megint olyasmibe akarja ütni az orrát, amihez semmi köze.*


133. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-04 01:20:39
 ÚJ
>Lataronel Al'Lovern avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

- Na az remek! *Fölszed két nagyobb kődarabot a földről, azzal fogja le a térképet, nehogy a szél elfújja, márpedig itt aztán erős. A térkép ugyan régi és ócska, de egyrészt jó pénzért el lehet adni, másfelől meg még kelleni fog neki, ha még egyszer el akar jutni oda. Felhajtja a felsője ujját, hogy Ark hozzáférjen a tetoválandó felülethez, majd leül elé ül, hogy neki is lássanak. Még sosem csináltatott, de már régebb óta gondolkodik rajta. Most, hogy lehetősége is adódott rá, ki nem hagyná. A nő gyorsan felskicceli az ábrát, Lataronelnek pedig a szája elégedett mosolyra húzódik. Pont ilyesmire gondolt, mintha csak olvasna a gondolataiban.*
- Áh, annyira szőrnyű nem lehet. *Legyint egyet Ark figyelmeztetésére. ~Sok mindenkin van tetoválás, és mindannyiuk túlélte, hát akkor nem lesz ez olyan borzasztó!~ *Persze ahogy nekiáll tűvel a munkának, egyből eltorzul az arca, szája grimaszra húzódik. ~Vagy mégis?...~ Sírni ugyan nem sír, de csak mert sikerül visszatartani könnyeit. ~Hogy nézne már ki, most komolyan? Férfi vagyok, az istenit!~
-Khm... Annyira nem is rossz... Egész kibírható Mondtam én... *Nyögi, bárarca egészen másról árulkodik. Ha Ark csak egy pillanatra is szünetet tart, akkor Lataronel megkönnyebbülten sóhajt egyet, és megnézi magának a félkész munkát. Azon felül, hogy pokolian fáj neki, nem bánta meg még mindig. Igaz, néha-néha elejt egy-két szitkozódást a legcifrább fajtából, de egyébiránt férfiasan tartja magát. Legalábbis ő így gondolja, de elég csak ránézni az arcára, hogy gyorsan megcáfolják ezt a körülötte lévők. Arra, hogy Ark felszámol neki egy kis plusz pénzt, komoran bólint egyet. Nem az összeggel van a baja, csak fél, hogy kisfiús nyögésen kívül más nem jönne ki a torkán. Végre valahára a tetováló leteszi a tűt, bár a dörzsölés sem sokkal jobb.*
- Kész is? *Rázza meg magát, mintha mi sem történt volna.* Éltem már át rosszabbat is, ez egész... Kellemes volt. *Erre még ő is felnevet, ekkorát nem tud már hazudni.*


132. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-03 23:52:38
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Rien még pontosít pár dolgot a tetoválását illetően. Idya kezd belezavarodni. Mintha túl akarná bonyolítani, hogy egyedinek tűnjön, de lehet, csak csúnyaság lesz belőle. Ha egy sematikus, egyszerű hollóárnyékot rajzol, akkor nem néz ki olyan jól, hogy befelé csavarodnak a lábai, és a húsba váj. Ha viszont térbeli, kifelé forduló minta lesz, az sokkal tovább tart, aprólékosan meg kell rajzolni a tollait, árnyékolni... De mit érdekli ez őt, több pénzt kap a hosszabb munkáért.*
-Rendben.
*Bólint a kívánságokra. Valahogy biztosan megoldja. Aztán Aregeor jön, hogy megvizsgálja a tetoválását, mielőtt belekezd a következőbe. Nem meglepő, hogy a férfit kirázza a hideg, mindenki beleborzong a jeges érintésbe. Sokan a félelemtől, hiszen mintha a halál csontos ujjai futnának a bőrükön, de egyesek beteges vágytól vagy csak meglepettségtől.*
-Nincs mitől félned! *Súgja misztikusan a füléhez hajolva. Játszik vele, húzza az idegeit. Tisztában van vele, hogy nem fél tőle, ennek többször jelét is adta, mégis úgy rezzent össze az érintésére, mintha egy szellem suhant volna el mellette.* Az én kezeim között biztonságban vagy.
*Húzza végig az érzékeny, frissen tetovált felületen a körmei hegyét. Imádja, ha látványos reakciót képes kiváltani másokból, legyen az félelem, rettegés, bizonytalanság, netalántán öröm. Ez utóbbira igen ritkán van példa. Legutóbb a szakállas szerzetes szemében látta, hogy őszintén élvezte a társaságát, annak ellenére is, hogy félt tőle.
Nori hátára felrajzolja a kívánt mintát, ami végül nem sematikus, hanem kidolgozott, részletekbe menően pontos ábra lett.*
-Szép tetoválásod lesz.
*Jegyzi meg, miután alaposabban szemügyre veszi a rajzot. Kifejezetten tetszik neki. Nem is olyan rossz ötlet, ez a holló, bár az övé jobb. Erről jut eszébe.*
-Are, lehet rád is varratnék még valamit. Teljesen ingyen, de örülnék, ha rajtad lenne.
*Nem árulja még el, mi lenne az, előbb hallani szeretné, mit szól hozzá. Kíváncsi, hogyan fog kinézni a madárka, miután elkészült, ám ez nem mostanában fog megtörténni. Újabb vendég, akinek sietős a dolga. Rövid tanácskozás után a lány átengedi (szó szerint elvetődik Idya elől) a helyét a fiatal fiúnak, aki már mutatja is, mit szeretne magán tudni.*
-Persze. *Nem nagyon lehet olyat mutatni neki, amit nem tud feltetoválni.* Csüccs le ide elém, mutasd, hova szeretnéd.
*Amint ez kiderül, és szabaddá teszi a megfelelő bőrfelületet, a tűt ismét ceruzára váltja, hogy halványan felskiccelje a szigetet és az iránytűt. Nem túl bonyolult, a hollónál jóval gyorsabban megvan, és pár percen belül el is kezdheti a varrást.*
-Ez lehet kicsit kellemetlen lesz ~Rohadtul fájni fog.~ de pár perc és megszokod. ~Talán a végére belejössz, és kiszárad a könnycsatornád.~
*A fiataloknak alacsonyabb az ingerküszöbük, szinte biztos benne, hogy könny fog szökni a fiúcska szemébe. Közben visszakapcsolódik a beszélgetésbe, de tekintetét a munkáján tartja.*
-Rólam kérdezősködtek? *Húzza fel a szemöldökét.* Mégis ki?
*Nem a kocsmatöltelékre néz, hanem Norira. Gyanús, hogy egy hollót kér magára, miközben Idya felől egy hollós férfi kérdezősködött. Lehet, hogy puszta véletlen egybeesés, de nem hinné.*
-Óradíj van. *Válaszol a kérdésre.* 15 arany minden megkezdett óra után. Neked felszámolok plusz 15 aranyat az áron felől, mert be kellett tolakodnod. *Fordul Lataronel felé.* Te meg engedményt kapsz, mert olyan engedelmesen félreugrottál. *Pillant Rienre.* De ezt majd a végén rendezzük.
*Közben a szalmakalapos lány itt hagyta őket. Akkora lett az elmúlt percekben a tömeg, észre sem vette, mikor lelépett, csak a mellette heverő pénzes erszény juttatja eszébe, hogy nemrég még velük volt. A pénzt elteszi a ruhája zsebébe, majd a tűt tintát rongyra váltja, és jó erősen beledörzsöli a sziget körvonalaiba a festéket.*


131. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-03 23:26:44
 ÚJ
>Waia Syunddar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ord//

*Szinte tökéletes helyet találnak a félájult lánynak, aki valószínűleg legközelebb kétszer is meggondolja, hogy Sa'Tereth-féle lényekkel cimboráljon.*
- Szerintem Eeyr is oda teremtette *erősíti meg Ordot hitében, miszerint a lánynak megfelelő fekhelyet sikerült biztosítani. Waia bízik benne, hogy a részeg matrózok sem késlekednek sokáig, hogy gondjaikba vegyék. Vagy ilyenek... A következő kérdés már csak az, ők maguk mihez kezdjenek ezután. Elvégre az ork vissza akar menni a városba, ez jó dolog. Waia viszont nem egészen biztos a dolgában. Talán itt kéne maradnia a kikötőben, és önjelölt igazságosztóként ténykedni, ha már az őrség nem teszi itt a dolgát.*
- Én mást mondok... ez egy jóval vadabb teória. Szóval képzeld el, hogy az istenek valójában nem is folytak át a mi világunkba. Csatáztak, persze, és hatalmas erejük volt, de azóta síri csend és hullaszag. Szerintem csak egy rövid időre jöhettek át. Hiszen láttad azóta bármelyiküket? A szolgáik igyekeznek fenntartani a látszatot ugyan, de valójában... nincsenek is itt. Legfeljebb egy kép róluk, egy illúzió. De valójában tényleges hatalom nincs mögötte, és így a halandók a rossz irányba vitték a tanaikat. De ők nem tehetnek semmit. Például ez a Ryrin is ilyen. Szemléletes példával, mintha te egy ház ablakán néznél ki. Nem juthatnál ki, mert az ajtó zárva, de az ablakon keresztül mutogathatnád magad, és a környéken mindenki retteghetne, hogy egyszer majd kijutsz. Ez pedig igazán érdekes kérdéseket vet fel.
*Például, hogy a valódi Eeyr milyen lenne? Tökéletes, hófehér jóság? Akkor mégis van olyan isten, akit Waia szívesen követne. A probléma persze továbbra is a hogyan kérdése. Miközben a szerzetes vezetésével haladnak - aki pedig esküszik rá, hogy tudja, merről jött, noha elsőre jár a kikötőben -, kicsit talán túlszaladnak az egyik irányban, és így egy meglehetősen érdekes, és ismeretlen részén kötnek ki a kikötőnek. A fejét vakargatja, és közben hallgatja Ord élelemre vonatkozó kérdését.*
- Persze, van, csak... ahhoz másik irányba kell menni. Igen, szólhattál volna hamarabb is... de semmi gond, akkor visszafordulunk.
*Azzal máris megfordul, hogy a menetet a dokkok felé irányítsa újból. Azt a részt biztosan látta, amikor a vérkert felé ment, szóval valahol ott tévedhettek el.*
- Waia vagyok, Waia Syunddar, a Sárkánytűz jövendőbeli Sárkány ura, akit Medve a Sárkánytanonc névvel bélyegzett *jelenti be büszkén, noha Ord valószínűleg sosem hallott a rendről, nem ismeri a titulus lényegét, és Medvével sem találkozott soha. Pedig őt meglepően sokan ismerik.*


130. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-03 22:56:47
 ÚJ
>Lataronel Al'Lovern avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Odapillant az Ark előtt ülő lányra. Elhúzza a száját, ahogy számolgatja magában, mennyi idő alatt lenne így kész. Ymra lehetőségét meg mégsem szalaszthatja el, már csak maga miatt sem. Már éppen kezdett felé nyitni a lány, és biztos benne, hogy ha még egy kicsit megerőlteti magát, estére már az ágyában tudhatja a szépséget. Akkor már inkább őt választja, tetoválásért meg majd visszajön máskor. Egy kis szervezéssel azonban sikerül megoldani a dolgot. Hálásan elmosolyodik, és közelebb is lép a nőhöz.*
- Köszönöm! *Lehámozza a magáról a kabátját és leteszi a cuccával együtt maga mellé a földre*
- Az alkaromra gondoltam tintával. És mintának pedig... Várj csak egy kicsit! *Kutatni kezd a táskájában, kidobálva egy-két felesleges kacatot és papírdarabot. Pár pillanat múlva előhúz egy régi, megsárgult térképet, amit kiterít Ark elé is, ujjával pedig egy szigetecskére bök rajta az óceán közepén. Nem túl nagy, egy nap alatt körbe lehetne járni. Körülötte kisebb szigetcsoportok.* Ezt rám tudnád tetoválni? És mellé egy iránytűt, ami nyugat felé mutat.


129. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-03 21:15:36
 ÚJ
>Snalgor Kyzic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Az alpári megnyilvánulásának meg is született az eredménye, rögtön mindenki mint egy bunkó, tapló parasztot kezdi el kezelni. A társaság egyedüli hímtagja, ki oly nagy mellénnyel, szinte már színpadiasan böki oda gúnyos kis megjegyzését az újonnan érkező orra elé egyáltalán nem nyújt egy szimpatikus képet. Na nem mintha Snalgor a maga csapzott, alkoholtól bűzlő küllemével női alsóneműket eláztató daliás lovagként jelenne meg a nagyközönség előtt, de magáról mégis azt gondolja, hogy mérföldekkel jobb ennél a csuklyás bohócnál. Mert rá nincs más jó szó. Egyszerűen egy bohóc, ki a csinos hölgyikék előtt kíván felvágni. ~Undorodom az ilyenektől!~
Nem is kíván több értékes figyelmet neki szentelni. A hozzáhasonló férgeket úgy lehet a legjobban lerázni, ha nem foglalkoznak velük. Ha valamit, hát ezt megtanulta. Ellenben itt van ez a két, csinosabbnál csinosabb hölgyike, kik között ha olyan lehetősége adódna, hogy választania kellene, a részeges melák sem biztos, hogy könnyen tudna dönteni.
Az egyik egy hollófekete hajú szépség, ki hamar megszabadul a felsőjétől is, hogy ezzel is jobban megvizsgálhassa a csapat legférfiasabb tagja. Egy pillanatra meg is akad emiatt egy jó adag nyál a torkán, és egy rövidebb köhögőroham majdnem megfojtja. Nincs ő arra felkészülve, hogy mindennemű fizetés nélkül szemrevaló hölgyemények vetkőzzenek előtte. Bár őszintén szólva nem annyira bánja.
Aztán ott a másik finomság, a sárkánycombú menyecske, kinek csülkei elkápráztatják még a sokat látott favágónkat is. Meg is dobban a szíve rögtön... bár úgy tűnik a szíve másra is hatással van a teste egészen más tájékán. Ez igazán furcsa.
De nem felejtkezik el ám megvizsgálni magát a művészt sem, aki akárcsak fajtájának összes többi képviselője igen fura külsővel rendelkezik. Nem is tudja hirtelen hova tenni, így egyelőre azon még el kell gondolkoznia, hogy mit is gondoljon róla.
Az újonnan érkező egészen nyápicnak kinéző kölyökről szinte tudomást sem vesz, annyira eltöpreng azon miféle szerzet is ez a tetoválóművészek legapróbbika, kinek neve mint kiderül, Ark.*
-Ark...
*Ízlelgeti csendben magában, míg a többiek jól elvannak egymással.*
-Ismerős a neved, te tetoválós! Valami fickó nem is olyan rég rólad kérdezősködött a dokkoknál. Volt egy ilyen madara is, ilyen fekete. Azt hiszem holló vagy varjú volt.
*Csak eszébe jutott a dolog, és amilyen értelmesen tudja jelenlegi tompa állapotában elmeséli ezt Arknak. Azonban a képességei felkeltik az érdeklődését.*
-Mennyibe kerül egy ilyen tetoválás?


128. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-03 20:51:04
 ÚJ
>Aniyä Eorithra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Nyílt//

*Minden fájdalom ellenére kicsit talán elbóbiskol, hiszen mindenki körülötte olyan jól elbeszélget, ő pedig nem igazán érzi, hogy érdemben hozzá tudna szólni a témához. Éppen eléggé leköti minden gondolatát az éppen készülő tetoválása, már alig várja, hogy készen legyen. Nem csak azért csináltatja, hogy villoghasson vele mások előtt, de azért benne van a pakliban, hogy milyen fantasztikusan fog kinézni, amikor combot villant. Vagyis laza szoknyájának köszönhetően az idő minden részében.
Fel sem tűnik neki, hogy Idya abbahagyja a bőre szurkálását, csak akkor eszmél fel, amikor a tündér szól neki. Feltápászkodik a hanyatt fekvésből, jobb lábát behajtja, hogy a bal combját teljes egészében tudja megcsodálni. Széles mosoly kúszik az arcára, amikor látja, hogy a sárkány csaknem olyan, mint a papíron díszlő tusrajz.*
- Nagyon szép lett.
*Jegyzi meg, miközben még mindig az újdonsült tetoválását csodálja. Készségesen előkotorja batyujából a pénzes erszényét, hogy odaadja a 60 aranyat Idya Rotannak.
Még megvárja Aregeort, hogy megszemlélhesse a férfi tetoválását. Kendőzetlenül megbámulja a férfi hátát, s majd mivel másokon még nincs ilyen remekmű, nem ácsorog tovább a világítótoronynál.*
- Köszönöm a tetoválást, a többieknek pedig kitartást hozzá!
*Mondja, kicsit meghajol a hirtelen kialakult tömeg előtt, majd hátat fordít nekik és eloldalog arra, amerről 3 órával ezelőtt jött.*


127. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-03 17:21:19
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Gyűlnek a népek. A végén még annyian lesznek, hogy mulatságot rendezhetnek, vagy feláldozhatnak valakit Sa'Tereth isten színe előtt. Elég széles a skála, amit ennyien csinálni lehet, szóval biztosan nem fognak unatkozni.
A fiatal fiú a megjelenésével és a hajba túrással olyan, mintha kicsit melegecske lenne, de lehet, hogy csak Are ilyen rosszalló. Kicsit durcás, hogy eddig itt volt három szemrevaló, érdekes pipivel, most meg ide tolja a képét két másik kakas. Persze ez Idya bulija, ahol nem az a lényeg, hogy az elf csurgassa a nyálát, vagy egyéb testnedve elcsöppenjen, hanem az üzlet, a pénz.*
-Legyen óhajod szerint, Idya. Amúgy sem rossz. Are. *ízlelgeti kicsit. Idya érintésétől kirázza a hideg és teljesen libabőrös lesz, amit természetesen látható is. Olyan mámorító érzéssel tölti el a haláltündér jeges érintése, hogy már-már perverz módon élvezi. Hogy miért? Arra egyelőre még nem tudja a választ, pedig nem buta. Mikor Idya elveszi kezét Are hátranyúl... vagyis nyúlna, de félúton, valahol az arcánál megállítja kezét és megvakarja, hogy azt higgyék viszket az arca.*
~Kérlek, érints! Az érintésedtől... megrészegülök.~
*Ezt persze nyilván nem mondja ki. Nem itt, nem most. Egyébként is Idyaval óvatosan kell az ilyesmit közölni.*
-Tökéletes. *ismétli lágy hangon, persze könnyen lehet, hogy nem ugyanarra gondolnak.
Riennel is feltétlenül le kell egyszer ülnie egy pohárka ital mellett cseverészni, mivel sok sötét dolgot oszthatnak meg egymással. Egy olyan torz, fájdalmas múlt emlékeit, amit mások nem érthetnek meg.
A véres tőrökre vet egy kósza, futó pillantást.*
~Anyukám... biztos nem lekvárt, vagy festéket kevergettél vele.~
*A vért egyébként is nehéz összekeverni az ilyesmivel. Rien végül nagyon kedvesen előre engedi a fiút, Are pedig int a holló tetoválásra várónak, hogy jöjjön közelebb.*
-Gondoltam, amíg a művész dolgozik, kicsit közelebb kerülhetnénk egymáshoz. Már persze ha nincs ellene kifogásod. Például így első ízben elmondhatnád, hogy mióta vagy itt Artheniorban, meg hasonlók. Csevegjünk kicsit!
*Közben rápillant Idyara. Még mindig az előző érzései fölött próbál napirendre térni.*
~Nem, az nem lehet.~ *mondogatja magának.* ~De mégis... akkor miért?~


126. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-03 14:30:14
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Igen. Szinte biztos, hogy Aregeornak és Arknak köze van egymáshoz. Olyan jókedvűen piszkálják egymást, mint egy párocska, akikben épp a legintenzívebben lángol a szerelem. Arra azért nem fogadna, hogy valóban egy párról van szó. Valahogy sem Arkhoz, sem pedig a mágusforma elfhez nem illik a szerelem.
Mindenesetre vicces a látvány, Aregeor pedig a csipkelődéssel még némi segítséget is ad Ark igazi nevének kitalálásában, bár sokra ezzel sem megy. Úgysem fogja megtudni a lány teljes nevét, amíg az be nem mutatkozik neki.*
- Igen, Are. Majd egyszer mesélek.
*Kezdi használni ő is a férfi új becenevét.
Aniyä tetoválása időközben elkészül, Ark pedig int, hogy ő a következő áldozat. A hollóját már annyi oldalról megvitatták, miért is nem a legeredetibb ötlet, hogy ő is azon gondolkozik, mit kéne változtatni rajta, amíg még lehet.*
- A csőre nézzen a vállam felé, a szárnyai pedig legyenek... tépettek. A karmai pedig, ha meg tudod csinálni, nézzenek ki úgy, mintha épp a húsomba mártaná őket.
*Maga sem tudja, honnan jött az ötlet, és sokkal eredetibb valószínűleg így sem lesz az ábra, de mégis testhezállóbb az ő lelkivilágához, mint egy egyszerű madár.
Már épp elkezdene vetkőzni, amikor egy férfi zavarja meg a társaságukat. Ránézésre egy tipikus kocsmatöltelék. Egy kikötői barom, aki nem él másnak, mint a piának, hogy még a maradék eszét is elvegye valami. Nori véleménye a fickó megszólalása után sem változik. Csak egy bunkó paraszt, akinek valószínűleg nincs jobb dolga, mint a lányokat stírölni és piszkálni. Ahhoz az idiótához tudná hasonlítani, aki képtelen volt leszállni róla és Nolieról a fogadóban. Igen, a hasonlóság egyértelmű a két alak között, és neki most ennek a jelenlétében kéne levetkőznie. Emiatt viszont nem akar hisztizni, így elkezdi fegyvereit leszedegetni az övéről. Leveszi köpenyét, és a földre dobja, amin két tőre és ostora landol ezután Ark mellett. A tőrei persze most is úsznak a rászáradt vérben, még nem volt ideje lemosni őket. Kiköti hátán bőrpáncélja fűzőszerű zsinórjait, majd az egyéb csatokat is kinyitja. Egy-két percbe beletelik, mire le tudja hámozni magáról a vértet, és csak a fekete, ujjatlan felsője marad rajta. Lecsüccsen Ark elé a fűbe, végül fekete felsője pántjait is lehajtja, hogy lapockái szabadon lehessenek, de mégse legyen felül meztelen két férfi társaságában.
Eddig tartott Nori nagy szája. Tudja ő jól, hogy nem bírja annyira a fájdalmat, mint szeretné, na meg Arkról van szó. A lány már úgy halálra rémítette a szegénynegyedben, hogy hozzá sem ért. Most meg itt ül előtte úgy, hogy a másiknak tű van a kezében. Egész testében reszket. Ekkor érkezik meg a helyszínre még valaki, akinek az időzítése tökéletes, akárcsak egy mesebeli hősé.*
- Ja, izé, persze! Nyugodtan csináld az övét előbb!
*Norinak még fel kell készülnie erre az egészre. Nem a tetoválástól és a fájdalomtól fél, hanem Arktól, de tőle nagyon. Úgy iszkol el a lány elől, és mászik odébb cuccai mellé, mint egy nyúl, akit épp kerget a vadász. Vissza már persze nem öltözik teljesen, csak az egyetlen rajta maradt felsőt igazítja meg.*


125. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-03 12:13:08
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Hirtelen hogy megszaporodtak az emberek. Már attól félt, csak a "kedves" ismerősei, és a szalmakalapos lány érdeklődik a munkássága iránt, de az elmúlt pár percben még két érdeklődő befutott. Lehet nem is lesz ebből tragédia vagy vérontás, túl jól megy a bolt. Először egy bozontos, mogorva férfi csatlakozik hozzájuk. A kérdésből kiderülhet, hogy nem a tetoválás miatt jött, csak erre járt, de tökéletes alkalom, hogy róla is legomboljon jó pár aranyat. Aregeor meg is válaszolja a kérdést a maga stílusában, de azért, mint jó házi asszony, kiegészíti.*
-Tetoválást készítek. *Bólint, mindegy megerősítve az előtte szóló szavait.*Ha érdekel, nyugodtan csatlakozhatsz. Feket tintás és hegtetoválást vállalok.
*Ennyi reklám elég is lesz, ideje visszatérni a többiekhez. A lány sárkányával végzett, el is engedi, de mielőtt Rienébe belekezdene, megnézi, hogy áll a férfi hátán a hatalmas minta.*
-Ne gúnyológj! *Szól kissé sértődötten.* Neked van a leghosszabb neved, ne csodálkozz, ha szeretnék lefaragni belőle, és nem mindig A-re-ge-or-nak nevezni. *Direkt hosszan, szaggatottan ejtette ki a nevet, hogy érezze, mennyire macerás minden egyes betűt kimondani.
Jeges ujjai finoman végigfutnak a minta körvonala mentén. Kitüremkedéseket, elszíneződést vagy vérzést keres, ami fertőzésre utalhat. Néhány percig simogatja a hátát, de nem talál semmi érdekes elváltozást, ami említést érdemelne.*
-Tökéletes. *Jelenti ki önelégült mosollyal.* Hiszen én csináltam.
*Teszi még hozzá.*
-Na, akkor Riennek egy hollót!
*Kiropogtatja a hátátés ujjait, majd neki is áll, hogy felrajzolja a lány jobb lapockájára az állatkát. Néhány könnyed vonal, egy két aprólékos kiegészítés, és meg is van, nem túl bonyolult. Már éppen nekikezdene, hogy megtegye az első szúrást, mikor újabb jövevény érkezik. Egy magas, kellemes arcú fiú robban be közéjük. Kimerültnek tűnik, és úgy beszél, mintha rögtön sietne is tovább.*
-Én vagyok Ark.
*Mondja, ha nem lenne teljesen nyilvánvaló. Lassan kihámozza az elhadart mondatokból, mit is szeretne tőle.*
-Hát, mint láthatod, vannak előtted.
*Vakargatja meg a tarkóját. Nem szalaszthat el egyetlen fizető vendéget sem, de mégis csak Rien lenne a következő.*
-Megcsinálhatom előtted a srácot? *Kérdezi a lány füle mellé hajolva.* Utána már mindenképpen te jössz!
*Ígéri. A válaszától függetlenül Lataronelhez intézi a következő kérdéseit.*
-Milyen mintát szeretnél? Milyen technikával; tinta vagy hegtetoválást? Hova szeretnéd?
*Csak a szokásos kérdések, amiket mindenképpen tudnia kell, mielőtt bármibe belekezd.*


124. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-03 10:49:39
 ÚJ
>Lataronel Al'Lovern avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Maga mögött hagyva a kikötőt, elindul a világítótorony felé. Néha megáll körbenézni, hiszen lélegzetelállító táj tárul elé. A tenger midig is vonzotta. Egy hajón, vagy csak a parton ücsörögve sokkal jobban otthon érzi magát, mint egy meleg ágyban szunyókálva, várva a szolgálókat a reggelivel. Itt olyan, mintha nem létezne semmi más a világon, csak ő, és a végtelen horizont. Egyébiránt a kikötő felé tartó hajókat bámulva egy nagyszerű ötlet jut eszébe a tetoválást illetően. Nem is érti, eddig erre hogy is nem gondolt, hiszen annyira egyértelmű. Viszonylag hamar megtalálja a társaságot. Vagyis reméli, hogy őket találja meg, de ki más lehetne itt? A tömegből egyből kitűnik egy fekete hajú nő, akinek arca különféle mintákkal borított, kezében tű. Így most már teljesen megbizonyosodik róla, hogy ők lesznek azok.*
- Üdv! Arkot keresem, a tetoválás miatt. Jó helyen járok ugye? *Lép oda határozottan, majd mosolyra húzódik az ajka, és beletúr hajába, hogy amit a szél összeborzolt, megigazítsa. Elvégre olyan nincs, hogy ő nem tökéletes.* Ühm...*Ránéz az órájára. ~Mikorra is beszéltem meg azzal a szépséggel?~* Annyi, hogy nekem csak 2-3 órám lenne. Megoldható?

A hozzászólás írója (Lataronel Al'Lovern) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.03 11:09:14


123. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-02 19:58:50
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*A hovatartozással éppenséggel neki sem lenne baja, hanem ez inkább fordítva van. Az elf népnek volt mindig baja Aregeornak, csak mert hitványabb példány a többiektől.
Rien annyiban hasonlít Idyara, hogy egyiken sem szeretik, hogyha kételkednek bennük. Na meg talán még sok másban is hasonlítanak, amit Aregeor még egyelőre nem tud.
Rien aztán elrohan majd vissza, bizonyára rájött a cifra, nem is kell bővebben belemenni a témába.*
-Aranyos történet. *mondja úgy, mintha kicsit sem hinné el az egészet.* -Nekem is volt egy társam, aki lebeszélt az öngyilkosságról és hatott a lelkemre, miközben börtönben sínylődtem. Engem is cserben hagytak... szar érzés. Semmi gond, majd legközelebb kibeszéljük. *kacsint. Ő sem csacsogna el rögtön mindent. Jól sejti, tényleg van valami az elf és a tündér között. Egyértelműen imádják egymást, csak nem vallják be. Vagyis leginkább Idya nem vallja be, Aregeornak nincs ezzel gondja.*
-Are? *mondja kicsit sértődötten, közben feltápászkodik.* -Szóval már csak simán Are... értem. Jövök, Id. *ölti ki a nyelvét a tündérre. Lekapja a köpenyt és az inget, hogy a tündérhez képest hatalmas hátát megmutassa.*
-Na, milyen? Megmaradok?
*Közben megjelenik valami közönséges figura, akire az elf felhúzza szemöldökét.*
-A fene sosem folyik, de jelen esetben más sem. *poénkodik.*
~Milyen kedves figura...~
-Kivéve a tetoválást. Na az folyik itt, leginkább festék formájában.


122. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-01 22:40:26
 ÚJ
>Snalgor Kyzic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*A sós tengeri levegő frissítő hatással van az elzüllött alakra. A bódító köd feloszlani látszik, s már nem csak fizikailag van jelen ebben a nyomorult valóságban. Túlságosan megszokta már az alkoholt is, így a felszabadító állapot, amibe egy méretes adag elfogyasztása után kerül sokkal hamarabb kitisztul a szervezetéből, mint korábban. Borzasztó, sőt felháborító, hogy most már az ital is csak egy ideiglenes menedék egy olyan álomvilágba, ahol valamilyen értéket is képvisel a férfi.
A vére tehát viszonylag már tiszta, de elméje még mindig nem a tökéletes. Továbbra is csak céltalanul bolyong, akárcsak eddigi hitvány életében. De vajon végre el is ér majd valamit, vagy újra visszasüllyed a szennybe, ahonnan elindult? Idővel kiderül.
Ezen bolyongásában jut el a világítótorony lábához, ahol is épp egy kisebb csapat foglalatoskodik valamin, mit távolról nem igen tud pontosan megállapítani. Ezért hát mi mást tehetne a kíváncsi ember fattya, minthogy közelebb merészkedik, s a kellő távolságból szemléli meg a történéseket?*
-Mi a fene folyik itt?
*Dörmögi mély orgánumán, mintha csak magától kérdezné, azonban hamar ráeszmél a környezetében tartózkodók jelenlétére is. Kár, hogy már nem tudja visszavonni egészen alpári megnyilvánulását, s most szívhatja a fogát még kissé tompa tudatállapota miatt.
Ellenben nem az a fajta aki elkezdene magyarázkodni, vagy bocsánatot kérni átgondolatlan felszólalásáért, ezért meg sem próbál korrigálni. Ezzel pedig egy tipikus tudatlan paraszt benyomását keltheti a tetoválásra várakozó társaságban.*


121. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-30 19:46:51
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

-Rein. *Még szoknia kell a valódi nevét.* Édesem, mi csak segíteni akarunk. Azért hangsúlyoztam, hogy nyomorultul fáj, mert felnőttként kezellek, és úgy gondolom, ha tisztában vagy a helyzettel, képes vagy egyedül is felelősségteljesen dönteni. Az, hogy hisztizel meg pattogsz csak arra enged következtetni, hogy mégis csak van benned valami gyerekes félelem. De ha a lapockádra akarod, hát oda kapod.
*Neki aztán édes mindegy, ha megkapja érte a pénzt. Az ajánlat viszont tetszetős. Sosem gondolkodott el azon, mit varrna, ha szabad kezet kapna, végre szabadjára engedhetné a fantáziáját.*
-Én mindig kíméletes vagyok. Gondolj csak Ajura. *Vigyorodik el a poénon, amit csak ők ketten érthetnek. Imádott veszekedni a démonnal, még ha fel is húzta az értetlenségével. Rázúdította minden feszültségét és haragját, szegény lány nem tudott mit kezdeni Idya stílusával.* De komolyan, elfogadom az ajánlatodat, és óvatos leszek.
*Az, hogy folyamatosan jártatja a száját, segít, hogy gyorsabban teljen az idő. Mikor Aregeort tetoválta, kicsit érdekesebb és értelmesebb dolgokról esett szó, mint ebben a társaságban, de nincs ellenére a fecsegés. Amúgy is szereti jártatni a száját, ezzel tudatni mindenkivel, mennyire jobb náluk.*
-Én csak azért nem varratnék hollót magamra, mert divatminta. Ha valami túl sok embernek tetszik, azt reflexből elutasítom, és eddig nem lett bajom belőle.
*Veti oda félvállról. Nem nagyon tud ennél többet hozzá fűzni, újfent. Mindenki azt varrat magára, amit akar, neki semmi beleszólása, maximum véleménye lehet, amit megoszt, ha kérdezik. Riennek is azért mondja el nyíltan és őszintén, mit gondol a mintáról, mert ismeri a lányt annyira, hogy tudja, ez nem fogja elrettenteni a varratástól. Nem az a fajta, aki tenne más véleményére, de erről majd idővel leszoktatja. Idya véleménye mindig fontos, ez alapelv.*
-Rendben, akkor ezt az utolsó részt még felszúrkálom neked, bedörzsölöm, letisztítom a bőrödet, és készen leszünk.
*Ez a feketeségnek is szólt, alig tíz perc, és ő jön. A férfi láthatóan nagyon unja magát. A tündér nem teljesen érti, minek rontja itt a levegőt, ha unatkozik, és még csak nem is a sorára vár, de ha nincs jobb dolga, hát maradjon. A kérdésre viszont önkéntelenül is felhorkan, és egy kíváncsi pillantást ő is megereszt a lány felé. Sok mindent tud róla, de ezt a történetet még ő sem hallotta. Sajnos ez sem az a nap, amikor mélyebb betekintést kap a múltjába, de úgy tűnt, nem zárkózik el a meséléstől teljesen.
Az utolsó adag festéket kezdi el dörzsölni a bőrbe, jó erősen, már a lány egész combja tocsog a tintában. Néhány perc, és a festékes rongyot vizesre cseréli, hogy tisztára törölje a lábát, és kirajzolódhasson a minta. A bőr megviselt, vörösen izzik, és Aniyä is érezheti, mintha belülről égne a bőr.*
-Készen is vagyunk. *Törli bele a tűt a rongyba.* 60 arany.
*Nyújtja a kezét, miközben a másikkal int Reinnek, hogy jöhet, elfoglalhatja a helyét a fűben.*
-Are, te is gyere ide, mutasd azt a tetoválást, hogy néz ki!

A hozzászólás írója (Idya Rotan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.30 19:51:14


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 792-811