Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-07-02 21:05:23
Üzenet elküldve: 2022-07-02 21:05:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ezt elhiszem. Én biztos nem csinálnám.* Ritka pillanatok egyike, hogy mutat némi megértést, de azért még csiszolhatna rajta. De ez nem is lényeges, hiszem hamarosan már a pikánsabb részletekről mesél neki a férfi, amit véletlenül kotyogott ki. Rengeteg kérdése van, amire amúgy már kapott választ. Szinte issza azokat a szavakat. Nagyon be van lelkesedve. Ezt le se tagadhatná.*
- Jaj, de irigy vagyok. Nagy kár, hogy nem férfinak születtem. Én aztán is kipróbáltam volna mindent.* Tényleg irigy rá, de csak férfi mivolta miatt. Nem szívesen lenne, amúgy törékeny kis elf fiúcska.*
- Wegtorenben megtehettem volna, de itt? Nem én, csak elrontaná a hírem. Otthon sokkal elfogadóbbak.* Hárít gyorsan. Ami talán végszó is lesz ezen beszélgetésükben. Helyette megint sértő megjegyzést tesz, még ha ez neki nem is számít annak.*
- Gyengébb vagy, ráadásul ilyen női munkát végeztél, ráadásól szinte már nőiesnek tűnik a finom tested. Ez az oka, hogy a férfi partnereid uralkodni akartak rajtad.* Rántja meg a vállait. Ő aztán kimondja azt amit igazságnak vél.*
- Ha még találsz pár olyat, mint én, akkor mehetsz is. Ma már kétszáz aranyat kerestél rajtam. Nem is rossz.* Biztos, hogy van ebben egy olyan is, hogy emlékeztesse mennyit fizetett neki. Nem csupán viccelődött vele.*
- Én viszont még nem életem eleget.* Húzza fel, majd a csendbe vész. Amikor megtöri már határozott céljai vannak.*
- Jaj, ne sírjál már. Itt is kidobhatnálak, ha meg akarnálak ölni. Az én istenem pedig nem Sa'Tereth, hogy feláldozzalak, vagy tán olyannak tűnök? Abba pedig inkább bele sem gondolnék, hogy milyen perverzségre gondoltál.* El is indul lefelé, de lent megáll majd.*
- Fent nehezteltél, amiért női jelzővel illettelek. Nem akarod megmutatni, hogy milyen férfi vagy?* Pillant rá, de mielőtt félre értené felemeli a kezeit.*
- Bokszoljunk egyet. Csak ütünk párat és kész. Na mit szólsz vörös cica?* Cukkolja, mert borzasztóan kíváncsi, hogy mennyi mennyire tökös az exsellő.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ezt elhiszem. Én biztos nem csinálnám.* Ritka pillanatok egyike, hogy mutat némi megértést, de azért még csiszolhatna rajta. De ez nem is lényeges, hiszem hamarosan már a pikánsabb részletekről mesél neki a férfi, amit véletlenül kotyogott ki. Rengeteg kérdése van, amire amúgy már kapott választ. Szinte issza azokat a szavakat. Nagyon be van lelkesedve. Ezt le se tagadhatná.*
- Jaj, de irigy vagyok. Nagy kár, hogy nem férfinak születtem. Én aztán is kipróbáltam volna mindent.* Tényleg irigy rá, de csak férfi mivolta miatt. Nem szívesen lenne, amúgy törékeny kis elf fiúcska.*
- Wegtorenben megtehettem volna, de itt? Nem én, csak elrontaná a hírem. Otthon sokkal elfogadóbbak.* Hárít gyorsan. Ami talán végszó is lesz ezen beszélgetésükben. Helyette megint sértő megjegyzést tesz, még ha ez neki nem is számít annak.*
- Gyengébb vagy, ráadásul ilyen női munkát végeztél, ráadásól szinte már nőiesnek tűnik a finom tested. Ez az oka, hogy a férfi partnereid uralkodni akartak rajtad.* Rántja meg a vállait. Ő aztán kimondja azt amit igazságnak vél.*
- Ha még találsz pár olyat, mint én, akkor mehetsz is. Ma már kétszáz aranyat kerestél rajtam. Nem is rossz.* Biztos, hogy van ebben egy olyan is, hogy emlékeztesse mennyit fizetett neki. Nem csupán viccelődött vele.*
- Én viszont még nem életem eleget.* Húzza fel, majd a csendbe vész. Amikor megtöri már határozott céljai vannak.*
- Jaj, ne sírjál már. Itt is kidobhatnálak, ha meg akarnálak ölni. Az én istenem pedig nem Sa'Tereth, hogy feláldozzalak, vagy tán olyannak tűnök? Abba pedig inkább bele sem gondolnék, hogy milyen perverzségre gondoltál.* El is indul lefelé, de lent megáll majd.*
- Fent nehezteltél, amiért női jelzővel illettelek. Nem akarod megmutatni, hogy milyen férfi vagy?* Pillant rá, de mielőtt félre értené felemeli a kezeit.*
- Bokszoljunk egyet. Csak ütünk párat és kész. Na mit szólsz vörös cica?* Cukkolja, mert borzasztóan kíváncsi, hogy mennyi mennyire tökös az exsellő.*
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-06-29 21:04:07
Üzenet elküldve: 2022-06-29 21:04:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Jól gondolja, de ez soha nem is volt titok. A sellő lét fárasztó, sokszor visszataszító, megalázó, netalán veszélyes volt. A magánéletem teljesen külön áll tőle a kezdetektől fogva. *Ahogy az a téma is amit ezt követően kezdenek el boncolgatni, Dalaf pedig nem tudja nem észrevenni mennyire is furcsa miatta a kezdetektől a nő. ~Mint aki szívott valamit~ jut egyből eszébe az a Sellőházban is használt „ellazító” szer. Azt kellett volna a kezdetektől a nő arcába fújnia, biztosan megkönnyítette volna a dolgát. Mindeközben más feltételes módot is felhoz a szöszi. ~Én is kíváncsi lettem volna rá~ ezt nem is tagadhatja. Sőt! Konkrétan még a nő előtt ki is mondta. Inkább folytatja is a betekintés nyújtást, mígnem a másik kicsikét félreérti az olaj jelenlétét a mesélt aktus során. ~Valójában csak egy helyre jutott, bár így belegondolva csöpögött... Azt hiszem illúzió romboló lenne, ha most kijavítanám őt.~ Sőt! Az ajkait elnézve, talán az élete is múlhat ezen a hallgatáson. ~Igazán... furcsa. Még mindig nem tudom eldönteni ki a fenéhez vonzódik vagy talán pont nem ez a némber~ de hát van még mondanivalója, így nem állhat meg a szavakkal, de a túlrégóta rajta ragadt „vendég” ezúttal megzavarja ijesztő lelkesedéssel. Szerencsére eredeti mondandójában a kérdések legtöbbje már szerepelt, így csak a végét változtatja még meg a következőkkel*
- Elég sokáig dolgoztam a szakmában, így konkrétan elkerülhetetlen volt a női változat. Bár nem panaszkodom. Ami a kérdést illeti maga az érzés ugyanolyan, de közben egyáltalán nem. Teljesen más egy férfira ráfeküdni, egyetlenegy szituációban látni megnyílni és érzelmesnek lenni, felfedezni, hogy képes érzelmeket kifejezni az arca. Azt mondanám elég... varázslatos látvány és mindeközben valahogy mégis ugyanazok az erős, vad hímek maradnak. Ráadásul jobban is élvezik, azt hallottam a testi felépítésünk eltérése miatt. Persze ez nem veszi el a nők varázsát, de talán mégis jobbnak nevezném. A partnerem akiről meséltem úgy fogalmazott, hogy olyan érzés mintha egyetlenegyszer kiürülne a feje és átadná magát az életnek anélkül, hogy a végén még mindig irányítani akarná, majd pedig amint ez az érzés véget ér ismét meg kell küzdenie az egójával és annak sérelmeivel, csak már boldog és elégedett az a bizonyos része. Ha ennyire érdekli a dolog és nem sértem meg vele, talán találnia kéne két férfit, akit megnézhet.*Gondolatmenetét azonban hamar eltereli egy újdonságnak valószínűleg nem szánt megjegyzés*
- Nőként kezelt?! Elnézést tudtam, hogy nem tisztel, de hogy még a nőként is... ~Egyáltalán hogy bánhat így valakivel aki a szemében nőnek számít? Átkozott irányításmámiás, tömött vállú lovas k... ami pedig a folyó dolgokat illeti, valójában kimondottan izgalmas és nem csak két hely van hozzá, hogy hol végezzen a partner. Emlékszem amikor a hasába masszíroztam annak a szőkének... Mi a fene most meg kezet nyújt?~ *azért elfogadja, már csak a tapasztalat megszerzésének kedvéért is*
- Éltem én eleget, nem kell nekem több férfi meg a keresésükkel kezdődő gondjaik. Én már csak a nyugdíjat tervezgetem nagy túlzással *nevet fel*
- Mi elfek amúgy is halottak lennénk már emberként ilyen korral. *Ezzel szépem bele is vesznek a csendbe. Dalaf gondolatai elkalandoznak arra mikorra is láthatja újból kislányát, végig járja lelkiszemével a leendő házukat és érzi az anyjának adott ölelést, amivel köszönetet mond mindenért. Ebből a gyönyörű képből rázza fel a másik a hangja. ~Hogy hová akar menni és kérdem én mi a faszért?! Átkozott némber, megint azokkal a lenéző szemeivel jön itt nekem miközben halottakat akar háborgatni! Azonban még soha nem voltam efféle helyen és a mágia, a fenébe is érdekes lehet, de gyerekem van!~*
- Ott akarja elrejteni a holttestemet? *mered a nőre jó hosszú ideig komoly tekintettel*
- Elkísérem, de az ön lelkén szárad, ha a lányom árván nő fel. Csakhogy tudja, ha úgy adódik én nagyon gonosz halott leszek. Oh és azért jobb leszögezni, nem vállalok pajzán dolgokat efféle helyeken.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Jól gondolja, de ez soha nem is volt titok. A sellő lét fárasztó, sokszor visszataszító, megalázó, netalán veszélyes volt. A magánéletem teljesen külön áll tőle a kezdetektől fogva. *Ahogy az a téma is amit ezt követően kezdenek el boncolgatni, Dalaf pedig nem tudja nem észrevenni mennyire is furcsa miatta a kezdetektől a nő. ~Mint aki szívott valamit~ jut egyből eszébe az a Sellőházban is használt „ellazító” szer. Azt kellett volna a kezdetektől a nő arcába fújnia, biztosan megkönnyítette volna a dolgát. Mindeközben más feltételes módot is felhoz a szöszi. ~Én is kíváncsi lettem volna rá~ ezt nem is tagadhatja. Sőt! Konkrétan még a nő előtt ki is mondta. Inkább folytatja is a betekintés nyújtást, mígnem a másik kicsikét félreérti az olaj jelenlétét a mesélt aktus során. ~Valójában csak egy helyre jutott, bár így belegondolva csöpögött... Azt hiszem illúzió romboló lenne, ha most kijavítanám őt.~ Sőt! Az ajkait elnézve, talán az élete is múlhat ezen a hallgatáson. ~Igazán... furcsa. Még mindig nem tudom eldönteni ki a fenéhez vonzódik vagy talán pont nem ez a némber~ de hát van még mondanivalója, így nem állhat meg a szavakkal, de a túlrégóta rajta ragadt „vendég” ezúttal megzavarja ijesztő lelkesedéssel. Szerencsére eredeti mondandójában a kérdések legtöbbje már szerepelt, így csak a végét változtatja még meg a következőkkel*
- Elég sokáig dolgoztam a szakmában, így konkrétan elkerülhetetlen volt a női változat. Bár nem panaszkodom. Ami a kérdést illeti maga az érzés ugyanolyan, de közben egyáltalán nem. Teljesen más egy férfira ráfeküdni, egyetlenegy szituációban látni megnyílni és érzelmesnek lenni, felfedezni, hogy képes érzelmeket kifejezni az arca. Azt mondanám elég... varázslatos látvány és mindeközben valahogy mégis ugyanazok az erős, vad hímek maradnak. Ráadásul jobban is élvezik, azt hallottam a testi felépítésünk eltérése miatt. Persze ez nem veszi el a nők varázsát, de talán mégis jobbnak nevezném. A partnerem akiről meséltem úgy fogalmazott, hogy olyan érzés mintha egyetlenegyszer kiürülne a feje és átadná magát az életnek anélkül, hogy a végén még mindig irányítani akarná, majd pedig amint ez az érzés véget ér ismét meg kell küzdenie az egójával és annak sérelmeivel, csak már boldog és elégedett az a bizonyos része. Ha ennyire érdekli a dolog és nem sértem meg vele, talán találnia kéne két férfit, akit megnézhet.*Gondolatmenetét azonban hamar eltereli egy újdonságnak valószínűleg nem szánt megjegyzés*
- Nőként kezelt?! Elnézést tudtam, hogy nem tisztel, de hogy még a nőként is... ~Egyáltalán hogy bánhat így valakivel aki a szemében nőnek számít? Átkozott irányításmámiás, tömött vállú lovas k... ami pedig a folyó dolgokat illeti, valójában kimondottan izgalmas és nem csak két hely van hozzá, hogy hol végezzen a partner. Emlékszem amikor a hasába masszíroztam annak a szőkének... Mi a fene most meg kezet nyújt?~ *azért elfogadja, már csak a tapasztalat megszerzésének kedvéért is*
- Éltem én eleget, nem kell nekem több férfi meg a keresésükkel kezdődő gondjaik. Én már csak a nyugdíjat tervezgetem nagy túlzással *nevet fel*
- Mi elfek amúgy is halottak lennénk már emberként ilyen korral. *Ezzel szépem bele is vesznek a csendbe. Dalaf gondolatai elkalandoznak arra mikorra is láthatja újból kislányát, végig járja lelkiszemével a leendő házukat és érzi az anyjának adott ölelést, amivel köszönetet mond mindenért. Ebből a gyönyörű képből rázza fel a másik a hangja. ~Hogy hová akar menni és kérdem én mi a faszért?! Átkozott némber, megint azokkal a lenéző szemeivel jön itt nekem miközben halottakat akar háborgatni! Azonban még soha nem voltam efféle helyen és a mágia, a fenébe is érdekes lehet, de gyerekem van!~*
- Ott akarja elrejteni a holttestemet? *mered a nőre jó hosszú ideig komoly tekintettel*
- Elkísérem, de az ön lelkén szárad, ha a lányom árván nő fel. Csakhogy tudja, ha úgy adódik én nagyon gonosz halott leszek. Oh és azért jobb leszögezni, nem vállalok pajzán dolgokat efféle helyeken.
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-06-29 17:37:35
Üzenet elküldve: 2022-06-29 17:37:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Saját határai emlegetésére, csak megemeli a szemöldökét. Nem fog fennakadni ezen most.*
- Csak nem kényelmetlenebb téma a sellőlét, a magánéletinél?* Kérdez rá, de a válasz már nem változtat továbbiakon. Kérdése mélyebb sebet ejt, mint bármely penge, és jobban fáj, mint égő vas. Cserébe pénzt ígér neki, ami ugyan nem minden, de mégis elég jó motiváló eszköz.*
~ Ez az! ~* Majdnem felkiált örömében. Mellé is guggol, de még közelebb is hajol, hogy még véletlenül se hagyjon ki egyetlen kósza mondatott se. Szinte remeg a gyönyörtől, ahogy hallja miket mond a vörös. Még az ajkába is harap.*
- Jaj, a férfiak és az ő irányítási vágyuk. Én mondjuk kifejezetten szeretem ezt a harcot. Egy férfi legyen heves és vad.* Nem valami érzéki típus, sejtheti Dalaf, ha nem szűz a lány, akkor olyan, mint egy állat az ágyban. Vagyis ott is olyan. Tovább folytatódik a mesélés, amitől még inkább lázba jön a szöszi. Vörös lesz az arca, ami látható, de még be is nedvesedik ezektől a szavaktól, ami nem látható. Izeg mozog fészkelődik, mint aki be van sózva. Magától értetődik, hogy arra vágyakozik, hogy fojtassa tovább.*
- Ó, pedig kíváncsi lettem volna kis úri fiúcskára.* Csalódottan konyul le a kis szája egy pillanatra, de folytatja tovább.*
- Olajtól csúszós testek.* Harap megint ajkaiba, miközben igyekszik nem megzavarni Dalafot, de mégis kiszalad a sok kérdés.*
- Benne voltál? Nőben is voltál már így? Melyik a jobb? Volt ő is benned? Milyen volt?* A végére az is kiderül, hogy ez már elmúlt. De a végére még mond valamit az elf, amiben Nixa magára ismer.*
- Aztán majdnem egy nő ölt meg. Egy faszfej, aki megpróbált nőként kezelni.* Dobja oda ezeket a szavakat. aztán látványosan elfintorodik.*
- Ble. Milyen megalázó. A hajadba markol és ledominál, mint valami állatott. Aztán meg vagy az arcodra vagy a szádba folyik. Undorító. Nőknél ez más, de férfiaknál.* Fel is tápászkodik, ez mindig kiborítja. Viszont tartja a szavát. Egy újabb 100 aranyas erszény gazdája leszDalaf a tűzdémon.
*
- Megdolgoztál érte, a végén még összeszedsz tőlem egy házra valót.* Nyújtja a kezét, hogy felhúzza a férfit. Talán mégiscsak nézi valamibe. Viszont ezután a kilátó széléhez sétál és újból a tengert kezdi el kémlelni.*
- Nincs hozzá közöm, de talán mégse kéne elengedni ezt a dolgot. Talán alkalmi kapcsolatokat létesíthetnél, ha találsz valakit. A házasság csak problémákat szül, de az életet szabad még élvezni, de ez a te dolgod.* Tova sétál a másik oldalra, ami a kikötőre néz. Azt kezdi el szótlanul nézni. Elmerül a hely látképében egy jó darabig. Majd csak nagy sokára szólal meg.*
- Sokat hallottam már a Vérkertről. Látni akarom azt a helyet. Van elég bátorságod eljönni velem oda?* Pillantása kihívó, mintha nem nézni ki ebből a mihaszna elfből, hogy ilyesmit meg mer csinálni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Saját határai emlegetésére, csak megemeli a szemöldökét. Nem fog fennakadni ezen most.*
- Csak nem kényelmetlenebb téma a sellőlét, a magánéletinél?* Kérdez rá, de a válasz már nem változtat továbbiakon. Kérdése mélyebb sebet ejt, mint bármely penge, és jobban fáj, mint égő vas. Cserébe pénzt ígér neki, ami ugyan nem minden, de mégis elég jó motiváló eszköz.*
~ Ez az! ~* Majdnem felkiált örömében. Mellé is guggol, de még közelebb is hajol, hogy még véletlenül se hagyjon ki egyetlen kósza mondatott se. Szinte remeg a gyönyörtől, ahogy hallja miket mond a vörös. Még az ajkába is harap.*
- Jaj, a férfiak és az ő irányítási vágyuk. Én mondjuk kifejezetten szeretem ezt a harcot. Egy férfi legyen heves és vad.* Nem valami érzéki típus, sejtheti Dalaf, ha nem szűz a lány, akkor olyan, mint egy állat az ágyban. Vagyis ott is olyan. Tovább folytatódik a mesélés, amitől még inkább lázba jön a szöszi. Vörös lesz az arca, ami látható, de még be is nedvesedik ezektől a szavaktól, ami nem látható. Izeg mozog fészkelődik, mint aki be van sózva. Magától értetődik, hogy arra vágyakozik, hogy fojtassa tovább.*
- Ó, pedig kíváncsi lettem volna kis úri fiúcskára.* Csalódottan konyul le a kis szája egy pillanatra, de folytatja tovább.*
- Olajtól csúszós testek.* Harap megint ajkaiba, miközben igyekszik nem megzavarni Dalafot, de mégis kiszalad a sok kérdés.*
- Benne voltál? Nőben is voltál már így? Melyik a jobb? Volt ő is benned? Milyen volt?* A végére az is kiderül, hogy ez már elmúlt. De a végére még mond valamit az elf, amiben Nixa magára ismer.*
- Aztán majdnem egy nő ölt meg. Egy faszfej, aki megpróbált nőként kezelni.* Dobja oda ezeket a szavakat. aztán látványosan elfintorodik.*
- Ble. Milyen megalázó. A hajadba markol és ledominál, mint valami állatott. Aztán meg vagy az arcodra vagy a szádba folyik. Undorító. Nőknél ez más, de férfiaknál.* Fel is tápászkodik, ez mindig kiborítja. Viszont tartja a szavát. Egy újabb 100 aranyas erszény gazdája leszDalaf a tűzdémon.
*- Megdolgoztál érte, a végén még összeszedsz tőlem egy házra valót.* Nyújtja a kezét, hogy felhúzza a férfit. Talán mégiscsak nézi valamibe. Viszont ezután a kilátó széléhez sétál és újból a tengert kezdi el kémlelni.*
- Nincs hozzá közöm, de talán mégse kéne elengedni ezt a dolgot. Talán alkalmi kapcsolatokat létesíthetnél, ha találsz valakit. A házasság csak problémákat szül, de az életet szabad még élvezni, de ez a te dolgod.* Tova sétál a másik oldalra, ami a kikötőre néz. Azt kezdi el szótlanul nézni. Elmerül a hely látképében egy jó darabig. Majd csak nagy sokára szólal meg.*
- Sokat hallottam már a Vérkertről. Látni akarom azt a helyet. Van elég bátorságod eljönni velem oda?* Pillantása kihívó, mintha nem nézni ki ebből a mihaszna elfből, hogy ilyesmit meg mer csinálni.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-06-28 23:12:24
Üzenet elküldve: 2022-06-28 23:12:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Még mindig a Sellőháznál van leragadva, meg sem lep a dolog. Élvezi, ha fölényeskedhet, vagyis fizethet~
- Azt hittem a magánéletemről beszélünk, nem a Sellő létről. Ott azért a legtöbb vendég tényleg nem térdelni jött, bár láttam már olyat, aki élvezi. Ha nem lennék régóta a szakmában még meg is sértené a férfiasságomat, hogy ennyire undorodik az ötlettől, de így mint mondtam csak betudom a saját határainak. *~Már csak az érdekelne arról mit gondol, hogy máshová dugják belé a dolgot, de a végén meghalok, ha megkérdezem~ ezzel valószínűleg le is tudják a témát, amit egy újabb követ. Dalaf persze nem először válaszol hasonlóra, de a szöszitől ez igencsak meglepő a számára. Sőt! A végére még profihoz nem méltó módon merül a gondolataiba és ezzel elrontja a gyorsan tervezett lezárását. a fejében pedig jókora káromlások indulnak meg míg ezt realizálja. ~Kétkapura, hogy mi? Ő ezt meg honnan... Oh hogy az a kurva élet! Ezt hangosan kimondtam~ a nő pedig ijesztően lelkes. ~Komolyan mi a fene... Már az sem lepne meg, ha benyögi, hogy valami durva nőfaló. Szabadidejében meg kikötöz néhány férfit~*
- Hatalmas szerencséje, hogy valamire való házat akarok venni... ~Perverz nőszemély~
- Viszont én ehhez már inkább leülnék *pontosabb szó hozzá az ezt követő földre roskadás ~Na Dalaf most találd ki hol kezdjed~*
- Kezdem az általánosítással. A férfiak általában szégyentelen, nagyravágyó lények, beteges irányítási kényszerrel. Ritka az, ha valamelyik behódol a másiknak. Általában véget nem érő dominancia harcot érdemes elképzelnie, amolyan agresszív adok-kapok játékkal. Általában senki nem vallja be, hogy élvez mondjuk pont térdelni is, de valójában megőrjíti őket. Ami nem is csoda, általában az épp kiszolgált fél igazán mocskos szavakkal bátorít és pontosan tudja, hogy erre minden férfi izgul. Utána nem igazán szokott senki összebújni, néha elhangzik egy-két vicc, hogy mennyivel könnyebb lenne egy férfivel összeházasodni, de nem gondolják komolyan. Kimarad a romantika. *Itt megáll és megvárja a nő reakcióját*
- Én nem voltam túl sok férfival, mert valljuk be egy sem jár a kapudra játszok táblával, plusz a legtöbb nem éppen vonzó lény és egy idő után kipróbáltad, de nem kell amit ad. Mégis ismertem egy kivételt és hülye voltam, hogy nem használtam ki. Elég fiatal voltam még, ahogy ő is. Annak a háznak volt az örököse, ahol lovászfiúként dolgoztam. Amolyan kedves, soha nem dolgozott fiú volt. Az a lágy úri beütéssel, aki mindig óvatosan kíváncsiskodott mi van a szobáján kívül. Röviden, összebarátkoztunk és életemben először észrevettem, hogy egy másik hím felfigyelt rám, szörnyen titkolta. Vele én irányítottam és ő annyira ügyetlen volt, de lágy. Hosszan csókolóztam vele a pajtában, az ölembe ültettem és csak tapogatóztunk. A dolgok egyszerűen nem mentek soha tovább és ennyi. Vége lett. Utána még forrt bennem a kíváncsiság és akkor ismertem meg az általánosított fajta férfiakat. Egyszer egybe teljesen bele is temetkeztem, de nem nevezném kivételnek. Ugyanolyan típus volt, mint a többi. Még úgy is engedett magába, hogy ő akart irányítani. Konkrétan magára locsolt egy folyékony franc tudja már mit, akkor nem érdekelt, csak tudtam, hogy kell és megragadta a kezemet, benne volt az ujjam és aztán tovább marcangoltuk egymást. *itt rásandít a nőre, hogy tovább részletezze e, majd ha úgy látja, hogy igen, akkor folytatja*
- A férfiak sokkal szűkebbek, de ugyanolyan forróak. Viszont jobban bírják a fájdalmat és van egy pont bennük, ami aztán ráveszi őket a többire, de ezt nem akarnád bárkivel megtenni. Csak aki tiszta és valamennyivel... más? Nem tudom megfogalmazni. Szóval végül teljesen rám nehezedett és az a súly az hiányzik a nőkkel... én pedig már nem csak az ujjammal élveztem őt. Aztán mikor kezdte elveszteni a fejét és a büszkeségét lenyomtam és talán egy kissé a matracba veszett. *itt büszkén elvigyorodik*
- Más érzés mint egy nővel, bármit is csinálsz, de én nagyon régen még a tapasztalatok elején úgy döntöttem, hogy ez elég volt. Nem akarok meghalni, erőszak áldozata lenni, pletykákat hallgatni vagy faszfejekkel véletlen összekerülni. Sok férfi akart már az évek során nőként kezelni, ami kiborító. Egynek sem hagynám. Nem érdekel, ha vonzónak találják, hogy hosszú a hajam vagy lágyabb a bőröm. Nem adják meg sem a tiszteletet sem a törődést, ezért nem is engedtem soha egyet sem, hogy végig vigye rajtam a dolgokat. Amúgy nem érezném, hogy elvenne a férfiasságomból. A térdelés viszont nagyon is rendben van, szeretem ahogy remegnek és a hajamba kapnak vagy könyörögnek, hogy folytassam, ez a kézimunkára is igaz. Ráadásul a hangjuk mély, a nyakhoz hajolva libabőrt okoz. Néha még kacérkodom a gondolatukkal, de az semmiség. Oh és nincs típusom, de engem sem vonzanak azok, akik a hölgyek szemében is csúnyák vagy taszítóak. Van még kérdése? *mert ő megpróbált minél gyorsabban túl lenni rajta*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Még mindig a Sellőháznál van leragadva, meg sem lep a dolog. Élvezi, ha fölényeskedhet, vagyis fizethet~
- Azt hittem a magánéletemről beszélünk, nem a Sellő létről. Ott azért a legtöbb vendég tényleg nem térdelni jött, bár láttam már olyat, aki élvezi. Ha nem lennék régóta a szakmában még meg is sértené a férfiasságomat, hogy ennyire undorodik az ötlettől, de így mint mondtam csak betudom a saját határainak. *~Már csak az érdekelne arról mit gondol, hogy máshová dugják belé a dolgot, de a végén meghalok, ha megkérdezem~ ezzel valószínűleg le is tudják a témát, amit egy újabb követ. Dalaf persze nem először válaszol hasonlóra, de a szöszitől ez igencsak meglepő a számára. Sőt! A végére még profihoz nem méltó módon merül a gondolataiba és ezzel elrontja a gyorsan tervezett lezárását. a fejében pedig jókora káromlások indulnak meg míg ezt realizálja. ~Kétkapura, hogy mi? Ő ezt meg honnan... Oh hogy az a kurva élet! Ezt hangosan kimondtam~ a nő pedig ijesztően lelkes. ~Komolyan mi a fene... Már az sem lepne meg, ha benyögi, hogy valami durva nőfaló. Szabadidejében meg kikötöz néhány férfit~*
- Hatalmas szerencséje, hogy valamire való házat akarok venni... ~Perverz nőszemély~
- Viszont én ehhez már inkább leülnék *pontosabb szó hozzá az ezt követő földre roskadás ~Na Dalaf most találd ki hol kezdjed~*
- Kezdem az általánosítással. A férfiak általában szégyentelen, nagyravágyó lények, beteges irányítási kényszerrel. Ritka az, ha valamelyik behódol a másiknak. Általában véget nem érő dominancia harcot érdemes elképzelnie, amolyan agresszív adok-kapok játékkal. Általában senki nem vallja be, hogy élvez mondjuk pont térdelni is, de valójában megőrjíti őket. Ami nem is csoda, általában az épp kiszolgált fél igazán mocskos szavakkal bátorít és pontosan tudja, hogy erre minden férfi izgul. Utána nem igazán szokott senki összebújni, néha elhangzik egy-két vicc, hogy mennyivel könnyebb lenne egy férfivel összeházasodni, de nem gondolják komolyan. Kimarad a romantika. *Itt megáll és megvárja a nő reakcióját*
- Én nem voltam túl sok férfival, mert valljuk be egy sem jár a kapudra játszok táblával, plusz a legtöbb nem éppen vonzó lény és egy idő után kipróbáltad, de nem kell amit ad. Mégis ismertem egy kivételt és hülye voltam, hogy nem használtam ki. Elég fiatal voltam még, ahogy ő is. Annak a háznak volt az örököse, ahol lovászfiúként dolgoztam. Amolyan kedves, soha nem dolgozott fiú volt. Az a lágy úri beütéssel, aki mindig óvatosan kíváncsiskodott mi van a szobáján kívül. Röviden, összebarátkoztunk és életemben először észrevettem, hogy egy másik hím felfigyelt rám, szörnyen titkolta. Vele én irányítottam és ő annyira ügyetlen volt, de lágy. Hosszan csókolóztam vele a pajtában, az ölembe ültettem és csak tapogatóztunk. A dolgok egyszerűen nem mentek soha tovább és ennyi. Vége lett. Utána még forrt bennem a kíváncsiság és akkor ismertem meg az általánosított fajta férfiakat. Egyszer egybe teljesen bele is temetkeztem, de nem nevezném kivételnek. Ugyanolyan típus volt, mint a többi. Még úgy is engedett magába, hogy ő akart irányítani. Konkrétan magára locsolt egy folyékony franc tudja már mit, akkor nem érdekelt, csak tudtam, hogy kell és megragadta a kezemet, benne volt az ujjam és aztán tovább marcangoltuk egymást. *itt rásandít a nőre, hogy tovább részletezze e, majd ha úgy látja, hogy igen, akkor folytatja*
- A férfiak sokkal szűkebbek, de ugyanolyan forróak. Viszont jobban bírják a fájdalmat és van egy pont bennük, ami aztán ráveszi őket a többire, de ezt nem akarnád bárkivel megtenni. Csak aki tiszta és valamennyivel... más? Nem tudom megfogalmazni. Szóval végül teljesen rám nehezedett és az a súly az hiányzik a nőkkel... én pedig már nem csak az ujjammal élveztem őt. Aztán mikor kezdte elveszteni a fejét és a büszkeségét lenyomtam és talán egy kissé a matracba veszett. *itt büszkén elvigyorodik*
- Más érzés mint egy nővel, bármit is csinálsz, de én nagyon régen még a tapasztalatok elején úgy döntöttem, hogy ez elég volt. Nem akarok meghalni, erőszak áldozata lenni, pletykákat hallgatni vagy faszfejekkel véletlen összekerülni. Sok férfi akart már az évek során nőként kezelni, ami kiborító. Egynek sem hagynám. Nem érdekel, ha vonzónak találják, hogy hosszú a hajam vagy lágyabb a bőröm. Nem adják meg sem a tiszteletet sem a törődést, ezért nem is engedtem soha egyet sem, hogy végig vigye rajtam a dolgokat. Amúgy nem érezném, hogy elvenne a férfiasságomból. A térdelés viszont nagyon is rendben van, szeretem ahogy remegnek és a hajamba kapnak vagy könyörögnek, hogy folytassam, ez a kézimunkára is igaz. Ráadásul a hangjuk mély, a nyakhoz hajolva libabőrt okoz. Néha még kacérkodom a gondolatukkal, de az semmiség. Oh és nincs típusom, de engem sem vonzanak azok, akik a hölgyek szemében is csúnyák vagy taszítóak. Van még kérdése? *mert ő megpróbált minél gyorsabban túl lenni rajta*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-06-28 17:57:59
Üzenet elküldve: 2022-06-28 17:57:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Elkanyarodik a beszélgetés nem csak az út. Nixa pofátlanul bombázza olyan kérdésekkel a férfit, amihez nem biztos, hogy volna bármi köze. Aztán pedig megbotránkozik a hallottak egyik részén.*
- Térdeljen a férfi, de én nem fogok. Mondhatsz amit akarsz, de én nem fogom senki farkát a számba venni. Pfee! Én, ha fizetnék egy sellőért, akkor szolgáltatást veszek.* Szúrja oda kurtán, éppen csak azt nem mondja ki, hogy nem tartja magával egyenrangúnak a megvásárolt hímet. Közben elindulnak felfelé is. Itt éri a vöröst az ő legpofátlanabb kérdése. Azért látható rajta, hogy meglepődött. Most az egyszer egy pillanatra el is szégyelli magát, egy pillanatra, mert sokkal kíváncsibb a válaszra, de csalódást okoznak neki.*
- Ezt sajnálattal hallom. Pedig biztos kapós lettél volna.* Húzza el a száját, mert ez a kérdés nagyon foglalkoztatta. Wylnurana istennőnek hála, viszont a férfi csak elszólja magát ott fent. Hirtelen nem fogja fel a hallottakat a lovagnő, annyira megbabonázza a látvány, ami odafent éri. Pedig szólna, csak ez a látvány még őt is magával ragadja egy időre. Mintha meg sem hallotta volna, de hallotta ő. Amint pedig szóhoz jut máris letámadja, mint valami csintalan gyermek.*
- Wáó! Szóval mégis két kapura játszol? Ez olyan izgalmas.* Lelkendezik.* Két nő tudja, hogy mire van szüksége. Ez a férfiaknál, hogy megy? Te szoktad csinálni, vagy neked csinálják. Mondd el! Fizetek is érte.* Csak úgy csillognak a szemei, közben meg csúnyán belegázol a másik magánszférájába, de legalább nem olyan merev, mint szokott.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Elkanyarodik a beszélgetés nem csak az út. Nixa pofátlanul bombázza olyan kérdésekkel a férfit, amihez nem biztos, hogy volna bármi köze. Aztán pedig megbotránkozik a hallottak egyik részén.*
- Térdeljen a férfi, de én nem fogok. Mondhatsz amit akarsz, de én nem fogom senki farkát a számba venni. Pfee! Én, ha fizetnék egy sellőért, akkor szolgáltatást veszek.* Szúrja oda kurtán, éppen csak azt nem mondja ki, hogy nem tartja magával egyenrangúnak a megvásárolt hímet. Közben elindulnak felfelé is. Itt éri a vöröst az ő legpofátlanabb kérdése. Azért látható rajta, hogy meglepődött. Most az egyszer egy pillanatra el is szégyelli magát, egy pillanatra, mert sokkal kíváncsibb a válaszra, de csalódást okoznak neki.*
- Ezt sajnálattal hallom. Pedig biztos kapós lettél volna.* Húzza el a száját, mert ez a kérdés nagyon foglalkoztatta. Wylnurana istennőnek hála, viszont a férfi csak elszólja magát ott fent. Hirtelen nem fogja fel a hallottakat a lovagnő, annyira megbabonázza a látvány, ami odafent éri. Pedig szólna, csak ez a látvány még őt is magával ragadja egy időre. Mintha meg sem hallotta volna, de hallotta ő. Amint pedig szóhoz jut máris letámadja, mint valami csintalan gyermek.*
- Wáó! Szóval mégis két kapura játszol? Ez olyan izgalmas.* Lelkendezik.* Két nő tudja, hogy mire van szüksége. Ez a férfiaknál, hogy megy? Te szoktad csinálni, vagy neked csinálják. Mondd el! Fizetek is érte.* Csak úgy csillognak a szemei, közben meg csúnyán belegázol a másik magánszférájába, de legalább nem olyan merev, mint szokott.*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-06-16 01:00:13
Üzenet elküldve: 2022-06-16 01:00:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Az utolsó kikötői hajót is maga után hagyja és néhány perc néma sétálást követően eléri a világítótornyot. Nem settenkedik, de próbál feltűnésmentes maradni, hiszen kikapcsolódni jött ide, nem ismeretlen alakokkal bájologni. Főleg nem egy ilyen nap után. Úgyhogy keres magának egy csendesebb zugot, ami legalább részben szélárnyékban van, hogy a tengeri fuvallat ne fújja arcába a sós vízcseppeket és ténylegesen el tudjon lazulni. Ha ezt a helyet megtalálta, hátát egy nagyobb sziklának támasztva leül és a végtelennek tűnő tengert és a fölötte repkedő tengeri madarakat kezdi pásztázni.
~ Talán mégiscsak be kéne próbálkoznom valamelyik bűnbandánál. Csakhogy… Semmihez sem értek. A Patkányoknak nem kellenék, legfeljebb ágyasnak. Biztos akad még más is, aki társakat keres ebben a nyomorult porfészekben! ~ Tűnődik magában. A kék égen vitorlázó madarakat figyeli és sikoltozásukat hallgatva eszébe jut egy régi mondóka. Nem emlékszik, hogy kitől és mikor hallotta, de olyan sok lehetőség nincs, ezért önkéntelenül is anyjával azonosítja az éneket. Magában dünnyögve próbálja felidézni a szövegét, de csak foszlányok ugranak be. Ellenben a dallama tisztán megmaradt, legalábbis nincs, aki kijavítsa, így jónak tűnik. *
Szép kék égen sirály száll…
…Bontsad már a vitorlát…
…Erős szélben feszülne…
…Elhajóznánk messzire.
~ Talán mégiscsak be kéne próbálkoznom valamelyik bűnbandánál. Csakhogy… Semmihez sem értek. A Patkányoknak nem kellenék, legfeljebb ágyasnak. Biztos akad még más is, aki társakat keres ebben a nyomorult porfészekben! ~ Tűnődik magában. A kék égen vitorlázó madarakat figyeli és sikoltozásukat hallgatva eszébe jut egy régi mondóka. Nem emlékszik, hogy kitől és mikor hallotta, de olyan sok lehetőség nincs, ezért önkéntelenül is anyjával azonosítja az éneket. Magában dünnyögve próbálja felidézni a szövegét, de csak foszlányok ugranak be. Ellenben a dallama tisztán megmaradt, legalábbis nincs, aki kijavítsa, így jónak tűnik. *
Szép kék égen sirály száll…
…Bontsad már a vitorlát…
…Erős szélben feszülne…
…Elhajóznánk messzire.
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-06-15 16:11:14
Üzenet elküldve: 2022-06-15 16:11:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~A sós tengeri levegő mi?~*
- Belegondolva lehet benne valami. *mosolyodik el, majd belevágnak egy igencsak pikás témába. Nem tudja nem észrevenni, hogy a nő bizony az ajkába is beleharap. Hirtelen egy ingatag másodpercben még az is átfut a fején, hogy a másiknak tetszhet amit mondott. Azonban ez a gondolat hamar elveszik. ~Undorító és megalázó, hogy mi van? Oh Dalaf, hogy most ne ölesd meg magadat~*
- A férfi is térdelhet. Jó párszor én is leszoktam. Az egész akkor válik megalázóvá, ha nem tiszteled a másikat. Az én partnereim azonban akkor és ott egyenlőek velem, teljesen mindegy ki térdel vagy irányít. Egyszer egy idősebb kolléganőm mondta azt, hogy valójában annál van a gyeplő, aki adott esetben engedelmesnek tűnik. Hiszen ha ő nem akarja, az egész megáll. Legalábbis nálam így van és így is kéne lennie. Azok már az ön saját határai, hogy mit tart „gusztustalannak”. Szerinte megérinteni bárhogy is a másikat soha nem lesz az, bár ez csak az én nézőpontom. Mindez amúgy is csakakkor nyer igazán értelmet, ha egyszer megkedvel valakit. Lehet ezért beszélget a legtöbb sellő is a vendégeikkel. Kell ott a nyilvánvaló illúzió. Még ha csak a hatoda is a rendesnek. Kis szerencsével. *Arra inkább nem reagál, hogy a szöszi mit tud elképzelni vagy mit sem. Azonban valami még átfut a fején még, ha magában is tartja azt. ~Egyre biztosabb vagyok benne, hogy szűz. Ami azért bevallom meglep. Olyan magabiztosnak tűnt egészen eddig, de ha belegondolok így is logikus. Senki nem elég jó hozzá. Túl büszke is. Talán, ha férfi lenne más lenne az egész~*
- Rendben, menjünk hát. *engedelmesen követi a másikat. Majd majdhogy félrenyeli saját nyálát is az ezt követő kérdés végett. ~Nem kell tudnia, csak bajom lenne belőle. Meg amúgy is maga a kérdés a többire nem tér ki. ~*
- Soha nem volt férfi vendégem a Sellőházban. Sőt! Azzal a feltétellel egyeztem meg velük, hogy egyet sem szolgálok ki. *Nem hazudott. A másik pedig már más végett merül áhítat alá. A saját gondolatai is elkalandoznak.*
- Ez nem az a világ, ahol megengedhetem, hogy szeressem őket. *motyogja maga elé és észre sem veszi, hogy mindezt hangosan kimondta. Rég elengedte már ezt az egészet. Egyszer régen talán még kedvelt is valakit az a néhány hím közül, talán pont hogy az elsőt, de az régen volt és vége van már. Ő pedig ugyanannyira boldog az asszonyokkal is, csak legalább nem kell annyira féltenie magát miatta az utcán. Na meg esetleg a másikat. Miért keresne bonyodalmakat? Ha nagyon akarná a dolgot, akkor is ott lenne a fantáziája. Ebben a változásban ő sem hisz. Még a jóságos férfiakban sem nagyon. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~A sós tengeri levegő mi?~*
- Belegondolva lehet benne valami. *mosolyodik el, majd belevágnak egy igencsak pikás témába. Nem tudja nem észrevenni, hogy a nő bizony az ajkába is beleharap. Hirtelen egy ingatag másodpercben még az is átfut a fején, hogy a másiknak tetszhet amit mondott. Azonban ez a gondolat hamar elveszik. ~Undorító és megalázó, hogy mi van? Oh Dalaf, hogy most ne ölesd meg magadat~*
- A férfi is térdelhet. Jó párszor én is leszoktam. Az egész akkor válik megalázóvá, ha nem tiszteled a másikat. Az én partnereim azonban akkor és ott egyenlőek velem, teljesen mindegy ki térdel vagy irányít. Egyszer egy idősebb kolléganőm mondta azt, hogy valójában annál van a gyeplő, aki adott esetben engedelmesnek tűnik. Hiszen ha ő nem akarja, az egész megáll. Legalábbis nálam így van és így is kéne lennie. Azok már az ön saját határai, hogy mit tart „gusztustalannak”. Szerinte megérinteni bárhogy is a másikat soha nem lesz az, bár ez csak az én nézőpontom. Mindez amúgy is csakakkor nyer igazán értelmet, ha egyszer megkedvel valakit. Lehet ezért beszélget a legtöbb sellő is a vendégeikkel. Kell ott a nyilvánvaló illúzió. Még ha csak a hatoda is a rendesnek. Kis szerencsével. *Arra inkább nem reagál, hogy a szöszi mit tud elképzelni vagy mit sem. Azonban valami még átfut a fején még, ha magában is tartja azt. ~Egyre biztosabb vagyok benne, hogy szűz. Ami azért bevallom meglep. Olyan magabiztosnak tűnt egészen eddig, de ha belegondolok így is logikus. Senki nem elég jó hozzá. Túl büszke is. Talán, ha férfi lenne más lenne az egész~*
- Rendben, menjünk hát. *engedelmesen követi a másikat. Majd majdhogy félrenyeli saját nyálát is az ezt követő kérdés végett. ~Nem kell tudnia, csak bajom lenne belőle. Meg amúgy is maga a kérdés a többire nem tér ki. ~*
- Soha nem volt férfi vendégem a Sellőházban. Sőt! Azzal a feltétellel egyeztem meg velük, hogy egyet sem szolgálok ki. *Nem hazudott. A másik pedig már más végett merül áhítat alá. A saját gondolatai is elkalandoznak.*
- Ez nem az a világ, ahol megengedhetem, hogy szeressem őket. *motyogja maga elé és észre sem veszi, hogy mindezt hangosan kimondta. Rég elengedte már ezt az egészet. Egyszer régen talán még kedvelt is valakit az a néhány hím közül, talán pont hogy az elsőt, de az régen volt és vége van már. Ő pedig ugyanannyira boldog az asszonyokkal is, csak legalább nem kell annyira féltenie magát miatta az utcán. Na meg esetleg a másikat. Miért keresne bonyodalmakat? Ha nagyon akarná a dolgot, akkor is ott lenne a fantáziája. Ebben a változásban ő sem hisz. Még a jóságos férfiakban sem nagyon. *
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-06-15 14:49:12
Üzenet elküldve: 2022-06-15 14:49:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Biztos a sós tengeri levegőtől lesznek ilyenek.* Bazsalyog az orra alatt. Ebből a levegőből pedig bőven van itt. Nixa tüdejét csordultig szívja vele, főleg, ahogy a sós bércek mellett lépkednek. Lehet ettől a levegődtől nem csak veszélyesek, de kíváncsiak is lesznek a nők errefelé, Nixomia biztosan, mert a férfi szexuális vágyairól faggatja. Dalaf pedig mesél, tehetne is mást, amikor azért fogadta fel, hogy szórakoztassa az úton. Nem várt sokat tőle, de mégis meglepő választ kap. Kíváncsian hallgatja végig, sőt még alsó ajkaiba is bele harap önkéntelenül is egy kicsit, ahogy bővebben elkezdi a vörös kifejteni.A térdepeléses résznél arca kicsit megrándul, de mégsem vág bele. Kivárja, amíg befejezi. Mintha az arca kicsit még bele is pirult volna a hallottakba, vagy ez csak az emelkedő miatt van?*
- Megalázó, hogy egy nő térdepeljen bármelyik férfi lábai előtt. Ahogyan az is , hogy a szájába vegye. Gusztustalan.* Vág fancsali pofát.* Amiket meg itt elsoroltál, hát elég nehéz elképzelni egy ilyen nyegle elftől.* Kételkedve pillant rá, hogy végig mérje, pedig ezt már biztos megtette párszor. Erről jut eszébe egy gondolat, amire rögtön lángvörös lesz az arca. El is fordítja rögtön a fejét, hogy tengert kezdje el fürkészni. Utána meg már a lovát kell kikötnie. Addig szótlan marad.*
- Menjünk fel a toronyba, látni szeretném a panorámát.* Szól és egyben indul el befelé. Látszik, hogy egy kérdés most még kikívánkozik belőle, amit végül fel is tesz felfelé menet.*
- Aztán ööö... ott a Sellőházban volt dolgod másokkal is, mármint tudod nem nőkkel, hanem olyan másfajta igényekkel?* Valamiért ez a kérdés elég nehezen kívánkozott ki belőle, pedig tőle biztosan kitelt volna egy olyan fapofás bunkó megjegyzés. Valamiért ez a kérdés különösen izgatja a lány fantáziáját. Ha kap is választ az út végén majd minden mellékvágányra kerül, mert a láng mellé érve a panoráma látványa fog előtérbe kerülni, ami egy pár pillanatra magával ragadja. Csak nézi a békésen hullámzó tenger némán.*
- Oly nyugodt, és békés, de mégis tud vad és szeszélyes lenni.* Szól áhítattól ittas hangon.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Biztos a sós tengeri levegőtől lesznek ilyenek.* Bazsalyog az orra alatt. Ebből a levegőből pedig bőven van itt. Nixa tüdejét csordultig szívja vele, főleg, ahogy a sós bércek mellett lépkednek. Lehet ettől a levegődtől nem csak veszélyesek, de kíváncsiak is lesznek a nők errefelé, Nixomia biztosan, mert a férfi szexuális vágyairól faggatja. Dalaf pedig mesél, tehetne is mást, amikor azért fogadta fel, hogy szórakoztassa az úton. Nem várt sokat tőle, de mégis meglepő választ kap. Kíváncsian hallgatja végig, sőt még alsó ajkaiba is bele harap önkéntelenül is egy kicsit, ahogy bővebben elkezdi a vörös kifejteni.A térdepeléses résznél arca kicsit megrándul, de mégsem vág bele. Kivárja, amíg befejezi. Mintha az arca kicsit még bele is pirult volna a hallottakba, vagy ez csak az emelkedő miatt van?*
- Megalázó, hogy egy nő térdepeljen bármelyik férfi lábai előtt. Ahogyan az is , hogy a szájába vegye. Gusztustalan.* Vág fancsali pofát.* Amiket meg itt elsoroltál, hát elég nehéz elképzelni egy ilyen nyegle elftől.* Kételkedve pillant rá, hogy végig mérje, pedig ezt már biztos megtette párszor. Erről jut eszébe egy gondolat, amire rögtön lángvörös lesz az arca. El is fordítja rögtön a fejét, hogy tengert kezdje el fürkészni. Utána meg már a lovát kell kikötnie. Addig szótlan marad.*
- Menjünk fel a toronyba, látni szeretném a panorámát.* Szól és egyben indul el befelé. Látszik, hogy egy kérdés most még kikívánkozik belőle, amit végül fel is tesz felfelé menet.*
- Aztán ööö... ott a Sellőházban volt dolgod másokkal is, mármint tudod nem nőkkel, hanem olyan másfajta igényekkel?* Valamiért ez a kérdés elég nehezen kívánkozott ki belőle, pedig tőle biztosan kitelt volna egy olyan fapofás bunkó megjegyzés. Valamiért ez a kérdés különösen izgatja a lány fantáziáját. Ha kap is választ az út végén majd minden mellékvágányra kerül, mert a láng mellé érve a panoráma látványa fog előtérbe kerülni, ami egy pár pillanatra magával ragadja. Csak nézi a békésen hullámzó tenger némán.*
- Oly nyugodt, és békés, de mégis tud vad és szeszélyes lenni.* Szól áhítattól ittas hangon.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-06-12 18:22:58
Üzenet elküldve: 2022-06-12 18:22:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Egy dolog érdekelne? Tényleg? Egyetlenegy? Talán a férfiak már nem is tudják, hogy vágyhatnának másra, de ha még is megtennék, önök miatt nem kapnák meg. Pedig van aki tenne érte. Meglepően sok tenne érte. ~*
- Noha még nem vágták el egy szeretőm nyakát sem, így sem szeretem ezt a helyet. Tudja, errefelé a nők a szokásosnál is veszélyesebbek *Finom célzásként rá is somolyog a szöszire. Végig hallgatja a nő istenítését, természetesen saját maga felé, majd végre valahára nyugodt szívvel kezd szégyentelen gondolataiba. Mindarra azonban egyáltalán nem számít, hogy Nix faarcot vágva képes rákérdezni a szexuális szokásaira és vágyaira. Az meg egyenesen megsérti amit ezek után feltételeznek róla. Fel is nevet rajta. *
- Elvesztené a fogadást. Nem tagadom, vannak érzelmeim, de azok nem tesznek egy unalmas, papucs fószerré, aki harmatként kezeli a partnereit. Ha ennyire érdekli mesélek, de ne pofozzon meg. Szeretem a pimasz nőket. ~A pimasz férfiakat is~ Az egész akkor válik izgalmassá, ha van benne harc. Vadság. Csábítás, pimaszság, játék. Szeretek csókolózni, a falhoz szorítani egy meleg testet és magamköré tekerni a lábait. Harapjon meg, markoljon a hajamba és a fallal szemben találja magát. Szeretek büntetni. Fenekelni, harapni, nyomokat hagyni a másik testén. Időnként meg is kötözöm őket. Jó csomót kötök, de nem veszem el a másik erejét. Mindig is olyanokkal voltam együtt, ha nem dolgoztam, akik még előttem térdelve is szemtelenek maradtak. Tudni akarom, hogy a másik mit akar, el is várom, hogy elmondja mit érez és mikor. Szeretek örömöt okozni, amíg az nem lesz egyoldalú. A Sellőház előtt durvább igényeket szolgáltam ki, olyanokat, akik szerettek engedelmeskedni, néhányan élvezték a fájdalmat is. Gyertya, ostor... Ezért nem rajongok a magánéletemben. Én akarom érezni a másikat. A férfiasságom nem múlik azon, hogy felül vagyok e, de én szeretek irányítani. Tudja milyen szórakoztató mikor az orgazmus határán áll meg a kényeztetéssel? Azok a dühös, esdekelő arcok. Az ilyen partnereim tudták, hogy mire számítsanak. Végül nem maradtak elégedetlenek. Sőt! A várakoztatás csak jobbá teszi a dolgokat. Ha lekéne önnek írnom a kedvenceimből egy estét... A faltól tartana az ágyig. Rengeteg csókkal, szócsatával, némi paranccsal, harapással, teljes közelséggel. Szemkontaktus és hevesség jellemezné. Magával ez nem működne. Túlságosan szeretünk irányítani. Vagy tévedek? Egyébként megérkeztünk. *A férfi most aztán nagyon elégedett*
- Ha gondolja még kérdezhet.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Egy dolog érdekelne? Tényleg? Egyetlenegy? Talán a férfiak már nem is tudják, hogy vágyhatnának másra, de ha még is megtennék, önök miatt nem kapnák meg. Pedig van aki tenne érte. Meglepően sok tenne érte. ~*
- Noha még nem vágták el egy szeretőm nyakát sem, így sem szeretem ezt a helyet. Tudja, errefelé a nők a szokásosnál is veszélyesebbek *Finom célzásként rá is somolyog a szöszire. Végig hallgatja a nő istenítését, természetesen saját maga felé, majd végre valahára nyugodt szívvel kezd szégyentelen gondolataiba. Mindarra azonban egyáltalán nem számít, hogy Nix faarcot vágva képes rákérdezni a szexuális szokásaira és vágyaira. Az meg egyenesen megsérti amit ezek után feltételeznek róla. Fel is nevet rajta. *
- Elvesztené a fogadást. Nem tagadom, vannak érzelmeim, de azok nem tesznek egy unalmas, papucs fószerré, aki harmatként kezeli a partnereit. Ha ennyire érdekli mesélek, de ne pofozzon meg. Szeretem a pimasz nőket. ~A pimasz férfiakat is~ Az egész akkor válik izgalmassá, ha van benne harc. Vadság. Csábítás, pimaszság, játék. Szeretek csókolózni, a falhoz szorítani egy meleg testet és magamköré tekerni a lábait. Harapjon meg, markoljon a hajamba és a fallal szemben találja magát. Szeretek büntetni. Fenekelni, harapni, nyomokat hagyni a másik testén. Időnként meg is kötözöm őket. Jó csomót kötök, de nem veszem el a másik erejét. Mindig is olyanokkal voltam együtt, ha nem dolgoztam, akik még előttem térdelve is szemtelenek maradtak. Tudni akarom, hogy a másik mit akar, el is várom, hogy elmondja mit érez és mikor. Szeretek örömöt okozni, amíg az nem lesz egyoldalú. A Sellőház előtt durvább igényeket szolgáltam ki, olyanokat, akik szerettek engedelmeskedni, néhányan élvezték a fájdalmat is. Gyertya, ostor... Ezért nem rajongok a magánéletemben. Én akarom érezni a másikat. A férfiasságom nem múlik azon, hogy felül vagyok e, de én szeretek irányítani. Tudja milyen szórakoztató mikor az orgazmus határán áll meg a kényeztetéssel? Azok a dühös, esdekelő arcok. Az ilyen partnereim tudták, hogy mire számítsanak. Végül nem maradtak elégedetlenek. Sőt! A várakoztatás csak jobbá teszi a dolgokat. Ha lekéne önnek írnom a kedvenceimből egy estét... A faltól tartana az ágyig. Rengeteg csókkal, szócsatával, némi paranccsal, harapással, teljes közelséggel. Szemkontaktus és hevesség jellemezné. Magával ez nem működne. Túlságosan szeretünk irányítani. Vagy tévedek? Egyébként megérkeztünk. *A férfi most aztán nagyon elégedett*
- Ha gondolja még kérdezhet.
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-05-21 21:12:37
Üzenet elküldve: 2022-05-21 21:12:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A szél fogást keres a papíron, ám Aashryn határozottan tartja meg azt, hogy ismét átfuthassa a sorokat csak hogy felfrissítse memóriáját. Talán nem olyan szerencsés egy ilyen hosszú út után rögtön egy másiknak neki vágni, ideálisabb volna először megismerkednie ezzel a közeggel, ám ez egy olyan lehetőség, amit vétek lenne kihagynia.
Gondosan összehajtja a pergament és csizmájának szárába csúsztatja, majd szapora léptekkel elindul, mielőtt még bármiről is lekésne, és a hajó nélküle kötne ki.*
Gondosan összehajtja a pergament és csizmájának szárába csúsztatja, majd szapora léptekkel elindul, mielőtt még bármiről is lekésne, és a hajó nélküle kötne ki.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-04-11 22:22:30
Üzenet elküldve: 2022-04-11 22:22:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Múltkor talán még nem így nézett ki ez a hely. Vagy de? Zopal rég nem mondható már helyinek ha valaha az is volt. Az itteni őrök egy ismeretlen orkot látnak benne akinek feleslegesen díszes a páncélja és eléggé viseletes. Hát igen. Megkopott a ráfestett pokolkutya, de olcsón megúszta így is a hajótörését. Mindenesetre azért jött ide mert úgy tudta az a mágustorony valahol itt van. De nem látja. Mikor rákérdez ki is lesz röhögve, hogy már rég nem itt van. Átköltözött a Lihanech tó mellé. Na, persze. Majd másutt is rá fog kérdezni mert ez elég hihetetlenül hangzik. Egy egész torony csak úgy átköltözött. Ott is hagyja ezeket a beképzelt barmokat.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2021-12-30 19:35:36
Üzenet elküldve: 2021-12-30 19:35:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A pöttöm és az óriás//
*A világítótorony aljánál állva hatalmas szemekkel bámul fel az építményre. Amúgy sem magasodik ki a méretével, de most itt tényleg kis törpének érzi magát. Valahogy itt is kettősek az érzelmei. A sziklákkal kerített toronyhoz vezető út veszélyesnek és nehéznek tűnik, viszont a környékét körbeölelő rendezett kert sokkal barátságosabbá varázsolja az egészet.*
- Mindig igazam van. Kivéve, ha nem, de általában akkor is.
*Bájmosollyal pillázik a férfira, de a mosoly lassan el is oszlik az arcáról, ahogy mélyen elgondolkodik a lovak témájában.*
- Festett lovak?
*Billenti félre a fejét. Nem igazán érti, hogy miért üzlet az, ha fehérként adnak el egy fekete lovat. Vagy éppen fordítva. De az üzleti ügyekhez abszolúte nem konyít, így sokáig nem is tűnődik a dolgon. Inkább a férfiba karolva ballag lassan fel a toronyba, hogy ő is élvezhesse a kilátást. Már amennyire kedveli a magasságot.*
- Azért elég ijesztő.
*Szusszan fel, ahogy elnéz a messzeségbe. Kicsit jobban a karjára markol, mint aki fél attól hogy lezuhan. Még ez valamennyire igaz is, így kis testével is jobban Rorkiréhoz simul.*
- A szamarak is édesek. Olyan kéne, csak azt mondják, hogy nagyon csökönyösek. Én meg nem vagyok valami határozott teremtés.
*Kuncog fel halkan, majd kissé már bátrabban engedi el a férfi karját. Lassacskán a félelem tovaszáll, s már csak a kilátást élvezi, meg ahogy a sós levegő összekócolja szőke hajzuhatagát.*
- Szinte már romantikus idefent.
*Nevet fel halkan, ahogy sunyi mosollyal pillant fel a férfira.*
- Olyan hely, ahol lehet utódokat nemzeni suttyomban, ha nem lennének őrök.
*Vigyorodik el szélesen, mint aki komolyan gondolja a kiejtett szavakat.*
*A világítótorony aljánál állva hatalmas szemekkel bámul fel az építményre. Amúgy sem magasodik ki a méretével, de most itt tényleg kis törpének érzi magát. Valahogy itt is kettősek az érzelmei. A sziklákkal kerített toronyhoz vezető út veszélyesnek és nehéznek tűnik, viszont a környékét körbeölelő rendezett kert sokkal barátságosabbá varázsolja az egészet.*
- Mindig igazam van. Kivéve, ha nem, de általában akkor is.
*Bájmosollyal pillázik a férfira, de a mosoly lassan el is oszlik az arcáról, ahogy mélyen elgondolkodik a lovak témájában.*
- Festett lovak?
*Billenti félre a fejét. Nem igazán érti, hogy miért üzlet az, ha fehérként adnak el egy fekete lovat. Vagy éppen fordítva. De az üzleti ügyekhez abszolúte nem konyít, így sokáig nem is tűnődik a dolgon. Inkább a férfiba karolva ballag lassan fel a toronyba, hogy ő is élvezhesse a kilátást. Már amennyire kedveli a magasságot.*
- Azért elég ijesztő.
*Szusszan fel, ahogy elnéz a messzeségbe. Kicsit jobban a karjára markol, mint aki fél attól hogy lezuhan. Még ez valamennyire igaz is, így kis testével is jobban Rorkiréhoz simul.*
- A szamarak is édesek. Olyan kéne, csak azt mondják, hogy nagyon csökönyösek. Én meg nem vagyok valami határozott teremtés.
*Kuncog fel halkan, majd kissé már bátrabban engedi el a férfi karját. Lassacskán a félelem tovaszáll, s már csak a kilátást élvezi, meg ahogy a sós levegő összekócolja szőke hajzuhatagát.*
- Szinte már romantikus idefent.
*Nevet fel halkan, ahogy sunyi mosollyal pillant fel a férfira.*
- Olyan hely, ahol lehet utódokat nemzeni suttyomban, ha nem lennének őrök.
*Vigyorodik el szélesen, mint aki komolyan gondolja a kiejtett szavakat.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2021-12-30 15:12:24
Üzenet elküldve: 2021-12-30 15:12:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A pöttöm és az óriás//
*Igazából Rorkir tényleg kissé ellentétes figura, legalábbis a külseje és a személyisége, bár lehet, hogy csak Ester bájos mosolya lágyítja így meg a férfi szívét. A szavakra csak bólint, s ahogy elkezdi megmászni a lépcsőket, remélhetőleg nem egyedül akkor érzi csak meg igazán.*
-Ügyesek ezek az építész mesterek. Miket ki nem találnak.
*Azért ez messze nagyobb teljesítmény, mint egy fakunyhó felhúzása, vagy kisebb házaké.*
-Igazad lehet.
*S amint érzi, hogy a karjába fonódik a másik egy pillanatra megáll, majd egy széles mosoly kíséretében tovább indul felfelé.*
-Szerintem bármivel át tudnak vágni. Hallottál már festett lovakról? Vagy egyszerűen csak az áráról hazudnak.
*Megvonja vállait, annyira nem ért a kereskedéshez, sőt igazából semennyire. De gond nélkül el tudja képzelni. Ahogy felérnek pedig igencsak gyönyörű látványban lehet részük. Rorkir el is csodálkozik, ami bizony kiül az arcára, tagadhatatlanul.*
-MIcsoda kilátás!
*Innen egész messzire ellátni, most úgy rémlik neki, mintha talán egyszer járt már volna itt, de nem biztos benne. Mindenesetre ez egy remek élmény, csak úgy szívja orrba a friss tengeri levegőt.*
-Szerintem olyan hátasból sok akad. Azt hiszem láttam mindenféle állatot, talán még nagyobbra nőtt ebet is, amit hátasként használhatnak a kisebb népek.
*Persze egy agyaras farkast vagy wargot ő is szívesen megülne, de az ő méreteire aligha találni ilyet.*
-Sőt még kos is akad ott, meg gwuffok meg mindenfélék. Biztosan találsz olyat, ami kedvedre való.
*Igazából Rorkir tényleg kissé ellentétes figura, legalábbis a külseje és a személyisége, bár lehet, hogy csak Ester bájos mosolya lágyítja így meg a férfi szívét. A szavakra csak bólint, s ahogy elkezdi megmászni a lépcsőket, remélhetőleg nem egyedül akkor érzi csak meg igazán.*
-Ügyesek ezek az építész mesterek. Miket ki nem találnak.
*Azért ez messze nagyobb teljesítmény, mint egy fakunyhó felhúzása, vagy kisebb házaké.*
-Igazad lehet.
*S amint érzi, hogy a karjába fonódik a másik egy pillanatra megáll, majd egy széles mosoly kíséretében tovább indul felfelé.*
-Szerintem bármivel át tudnak vágni. Hallottál már festett lovakról? Vagy egyszerűen csak az áráról hazudnak.
*Megvonja vállait, annyira nem ért a kereskedéshez, sőt igazából semennyire. De gond nélkül el tudja képzelni. Ahogy felérnek pedig igencsak gyönyörű látványban lehet részük. Rorkir el is csodálkozik, ami bizony kiül az arcára, tagadhatatlanul.*
-MIcsoda kilátás!
*Innen egész messzire ellátni, most úgy rémlik neki, mintha talán egyszer járt már volna itt, de nem biztos benne. Mindenesetre ez egy remek élmény, csak úgy szívja orrba a friss tengeri levegőt.*
-Szerintem olyan hátasból sok akad. Azt hiszem láttam mindenféle állatot, talán még nagyobbra nőtt ebet is, amit hátasként használhatnak a kisebb népek.
*Persze egy agyaras farkast vagy wargot ő is szívesen megülne, de az ő méreteire aligha találni ilyet.*
-Sőt még kos is akad ott, meg gwuffok meg mindenfélék. Biztosan találsz olyat, ami kedvedre való.
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2021-11-05 01:08:09
Üzenet elküldve: 2021-11-05 01:08:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
*Most, hogy dolgavégeztével tekint szét, jóval barátságosabbnak hat a Kikötő világa is. Nagyot szippant a sós, tengeri levegőből, ahogy felcaplat a kaptatón. A hátán lógó lándzsa bizony megfelelő helyre került. Ugyanakkor egy ilyen fegyver mit sem ér a megfelelő mágia nélkül, mit tárolni képes...
Ez azonban a jövő zenéje. Neki a jelennel van most dolga. Ez pedig Arthenior. Nem csodálkozik rajta túlságosan, hogy Bredoc nem küldött harcosokat. Nem is óhajtja számon kérni a férfit. Ugyanakkor ha nem egyedül lenne, könnyűszerrel érhetnének el változást a Kikötőben.
Megrántja vállán a pajzsot és a lándzsát, majd elindul lefelé. Hosszú út áll előtte, s nagyon reméli, megvan még a ló, amit a Sellőháznál hagyott. Nem szívesen kutyagolna a városig.*
Ez azonban a jövő zenéje. Neki a jelennel van most dolga. Ez pedig Arthenior. Nem csodálkozik rajta túlságosan, hogy Bredoc nem küldött harcosokat. Nem is óhajtja számon kérni a férfit. Ugyanakkor ha nem egyedül lenne, könnyűszerrel érhetnének el változást a Kikötőben.
Megrántja vállán a pajzsot és a lándzsát, majd elindul lefelé. Hosszú út áll előtte, s nagyon reméli, megvan még a ló, amit a Sellőháznál hagyott. Nem szívesen kutyagolna a városig.*
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2021-10-18 21:24:55
Üzenet elküldve: 2021-10-18 21:24:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
*Nagyot sóhajtva, némán fürkészi a végeláthatatlan horizontot. Valahogy sosem szívelte a tengert. Most még is gyönyörű, ahogy a nap utolsó sugarai narancsfényű ragyogásba öltöztetik a víztükröt. Eszébe jut, hogy talán utoljára tárul szeme elé ez a látvány... A gondolatot azonban gyorsan elhessegeti. Egy bajnok sosem gondolhat saját vesztére, különben idő előtt utoléri. Egy ilyen harcban elég egy kihagyás, egy rossz mozdulat, és mindennek vége.
Na nem az életét félti. Volt ideje megtanulni élete során, hogy ne tegye. A becsületét annál inkább. Noha nincsenek már embertömegek a lelátókon, akiknek meg óhajtana felelni, még is... Életében csak egyetlen egyszer állt a vesztes oldalon, s nem kívánja többször megízlelni. Ott és akkor meg kellett volna haljon, ám talán a sors fintorából fakadóan még sem tette. Most itt van és megmérkőzhet a Kikötő Bajnokával. Nem hagyna ki egy ilyen lehetőséget.*
Na nem az életét félti. Volt ideje megtanulni élete során, hogy ne tegye. A becsületét annál inkább. Noha nincsenek már embertömegek a lelátókon, akiknek meg óhajtana felelni, még is... Életében csak egyetlen egyszer állt a vesztes oldalon, s nem kívánja többször megízlelni. Ott és akkor meg kellett volna haljon, ám talán a sors fintorából fakadóan még sem tette. Most itt van és megmérkőzhet a Kikötő Bajnokával. Nem hagyna ki egy ilyen lehetőséget.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2021-07-20 16:43:37
Üzenet elküldve: 2021-07-20 16:43:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Théor felébred egy hordóhalom alól.*
~A fejem... Nagyon fáj.~
*Lelöki magáról a sok korhadt hordót, amik kisebb zajjal szétgurulnak a földön némelyikből kifolyik valami ismeretlen folyadék, amire egy Wyward figyel fel és egyből odafut inni a nedűt. Reggel van, csend, nem hallatszik a kikötő nyüzsgése, csak a Wyward léptei a nedűben.*
~Hm, milyen érdekes lény, hogy élvezi az egyszerű életet, nem úgy, mint mi, akik mindennél többre vágynak.~
*Gondolatát befejezve Théor felkel megigazítja koszos ruháját, és a távolba merengve dúdol magában egy vidám dallamot, amit gyerekkorában hallott az egyik bálon. Eszébe jut a tegnap este és ezzel együtt megszűnik a vidám dúdolása és egyből a zsebeihez nyúl, és szerencséjére semmi nem hiányzik. Théor felnevet miután mindene megvan és kezdi úgy érezni, hogy kitisztul, ezért nyújtózkodni kezd a reggeli edzéséhez.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.07.20 19:28:24, a következő indokkal:
Írásjelek pótlása
*Théor felébred egy hordóhalom alól.*
~A fejem... Nagyon fáj.~
*Lelöki magáról a sok korhadt hordót, amik kisebb zajjal szétgurulnak a földön némelyikből kifolyik valami ismeretlen folyadék, amire egy Wyward figyel fel és egyből odafut inni a nedűt. Reggel van, csend, nem hallatszik a kikötő nyüzsgése, csak a Wyward léptei a nedűben.*
~Hm, milyen érdekes lény, hogy élvezi az egyszerű életet, nem úgy, mint mi, akik mindennél többre vágynak.~
*Gondolatát befejezve Théor felkel megigazítja koszos ruháját, és a távolba merengve dúdol magában egy vidám dallamot, amit gyerekkorában hallott az egyik bálon. Eszébe jut a tegnap este és ezzel együtt megszűnik a vidám dúdolása és egyből a zsebeihez nyúl, és szerencséjére semmi nem hiányzik. Théor felnevet miután mindene megvan és kezdi úgy érezni, hogy kitisztul, ezért nyújtózkodni kezd a reggeli edzéséhez.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.07.20 19:28:24, a következő indokkal:
Írásjelek pótlása
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2021-06-05 17:54:20
Üzenet elküldve: 2021-06-05 17:54:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
*Dayaneer igyekszik óvatosan szedni a nyirkos fokokat. Egészen apró, megfontolt lépésekkel halad, lassúsága talán bosszantó lehet a másik számára, de ez őt nem zavarja különösebben. Túlságosan el van foglalva azzal, hogy ne zuhanjon le a meredek sziklafalon, de még így sem tud annyira koncentrálni, mint amennyire azt a művelet megkívánná. Gondolatai néha-néha elkalandoznak, ahogy maga elé képzeli a rendkívül kellemetlennek ígérkező beszélgetést az öreggel. Pedig már, mikor útnak indult, tudta, hogy a dolog gyakorlatilag elkerülhetetlen, pár napig talán tudta volna halogatni, de Antorac előbb vagy utóbb úgyis magához hívatta volna. Akárhogy is alakul az újra találkozás, abban egészen biztos, hogy annyira szörnyű nem lehet, mint Nolent viszont látni. Rá ugyanis nem számított, azt beszélték nincs a Kikötőben, ezért is mert idejönni. Lám, mégis itt araszol mögötte, a lány pedig kénytelen lelkiismeretfurdalástól, szégyenérzettől és haragtól fuldokolva úgy tenni, mintha ez a tény nem is érdekelné. Hogy mennyire sikerül elrejteni érzéseit a férfi elől, az persze kérdéses.*
- Néhányuk azért egészen ügyesen színleli az érettséget. Te valóban nem tartozol közéjük.
*Jegyzi meg epésen, amint azonban váratlanul elhangzik a már-már atyai figyelmeztetés, csizmája megcsúszik a nedves kövön. Csak egy pillanatra veszti el egyensúlyát, ijedtségében elkapja a fattyú karját maga mögött, de szerencsére nem akkora erővel, hogy lerántsa szegényt. Szíve ki is hagy egy ütemet, száján kicsúszik pár szitokszó a régi wegtoreni nyelven, amit általában még azok is értenek, akik nem beszélik. Elereszti a segítő tagot, amint mély levegőt véve sikerül összeszednie magát.*
- Sajnos nem teljesült a kívánságod.
*Biztosra veszi, hogy Nolen valahol reménykedett benne, hogy leesik, ezen a kósza feltételezésen kicsit fel is bosszantja magát. Igazán mérges azonban csak az elkövetkező utasítástól lesz. Ahogy helyet foglal a partnál hullámzó csónakban, az idegesítő tengerész máris hatalmas úrnak képzelve magát parancsolja Dayát az evezőkhöz, aki a bátorságán egészen megilletődött tekintettel pillant vissza rá. Először nem szól, mintha egy kis egérutat akarna adni a másiknak, megadja neki a lehetőséget, hogy visszaszívja a viccelődését. Merthogy ez szerinte csakis tréfa lehet... vagy mégsem az?*
- Arra ugyan várhatsz, hogy evezzek, szépfiú *fonja össze karjait maga előtt* - Nem én akarok a ladikhoz menni. Tőlem aztán itt ringatózhatunk hajnalig.
*A kikötői ismerheti már annyira, hogy tudja, elég makacs ahhoz, hogy valóban a csónakban ücsörögjön órákon keresztül. Legfeljebb még abba megy bele, hogy mind a ketten lapátot ragadjanak, s ha ezt fel is veti a férfi, szemforgatva és duzzogva ugyan, de belemegy.*
*Dayaneer igyekszik óvatosan szedni a nyirkos fokokat. Egészen apró, megfontolt lépésekkel halad, lassúsága talán bosszantó lehet a másik számára, de ez őt nem zavarja különösebben. Túlságosan el van foglalva azzal, hogy ne zuhanjon le a meredek sziklafalon, de még így sem tud annyira koncentrálni, mint amennyire azt a művelet megkívánná. Gondolatai néha-néha elkalandoznak, ahogy maga elé képzeli a rendkívül kellemetlennek ígérkező beszélgetést az öreggel. Pedig már, mikor útnak indult, tudta, hogy a dolog gyakorlatilag elkerülhetetlen, pár napig talán tudta volna halogatni, de Antorac előbb vagy utóbb úgyis magához hívatta volna. Akárhogy is alakul az újra találkozás, abban egészen biztos, hogy annyira szörnyű nem lehet, mint Nolent viszont látni. Rá ugyanis nem számított, azt beszélték nincs a Kikötőben, ezért is mert idejönni. Lám, mégis itt araszol mögötte, a lány pedig kénytelen lelkiismeretfurdalástól, szégyenérzettől és haragtól fuldokolva úgy tenni, mintha ez a tény nem is érdekelné. Hogy mennyire sikerül elrejteni érzéseit a férfi elől, az persze kérdéses.*
- Néhányuk azért egészen ügyesen színleli az érettséget. Te valóban nem tartozol közéjük.
*Jegyzi meg epésen, amint azonban váratlanul elhangzik a már-már atyai figyelmeztetés, csizmája megcsúszik a nedves kövön. Csak egy pillanatra veszti el egyensúlyát, ijedtségében elkapja a fattyú karját maga mögött, de szerencsére nem akkora erővel, hogy lerántsa szegényt. Szíve ki is hagy egy ütemet, száján kicsúszik pár szitokszó a régi wegtoreni nyelven, amit általában még azok is értenek, akik nem beszélik. Elereszti a segítő tagot, amint mély levegőt véve sikerül összeszednie magát.*
- Sajnos nem teljesült a kívánságod.
*Biztosra veszi, hogy Nolen valahol reménykedett benne, hogy leesik, ezen a kósza feltételezésen kicsit fel is bosszantja magát. Igazán mérges azonban csak az elkövetkező utasítástól lesz. Ahogy helyet foglal a partnál hullámzó csónakban, az idegesítő tengerész máris hatalmas úrnak képzelve magát parancsolja Dayát az evezőkhöz, aki a bátorságán egészen megilletődött tekintettel pillant vissza rá. Először nem szól, mintha egy kis egérutat akarna adni a másiknak, megadja neki a lehetőséget, hogy visszaszívja a viccelődését. Merthogy ez szerinte csakis tréfa lehet... vagy mégsem az?*
- Arra ugyan várhatsz, hogy evezzek, szépfiú *fonja össze karjait maga előtt* - Nem én akarok a ladikhoz menni. Tőlem aztán itt ringatózhatunk hajnalig.
*A kikötői ismerheti már annyira, hogy tudja, elég makacs ahhoz, hogy valóban a csónakban ücsörögjön órákon keresztül. Legfeljebb még abba megy bele, hogy mind a ketten lapátot ragadjanak, s ha ezt fel is veti a férfi, szemforgatva és duzzogva ugyan, de belemegy.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2021-06-04 07:04:51
Üzenet elküldve: 2021-06-04 07:04:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
*A parázs kis évődés akár még a régi időket is idézhetné, de a Velasco'rra nem hagyja magát becsapni az emlékek szebbik oldalának bűvkörében sem. Ha nem is látszik, közel tartja magához azt az érzést, amikor ráébredt a lány árulására. Az érzést, ami megölte, épp csak annyi életet hagyva benne, hogy gúnyolódva kacaghasson összetört tántorgásán. Nem, nem felejtette el. És nem fogja hagyni Dayaneernek sem. Soha.
Nem vág vissza a megjegyzésekre, csak kajánul mosolyog, mint akinek sokkal nagyobb ütőkártya lapul a zsebe mélyén, mint holmi élre fent szócskák.
Lefelé menet azért figyel. Ő már megszokta a meredek, esőtől és hullámveréstől csúszós lépcsőkön való közlekedést, de a wegtoreninek még meggyűlhet vele a baja.*
- Én meg mindig azt hittem, hogy a fehérnépek hitvallásként állítják: a férfiak sosem nőnek fel igazán *válaszolja. A hangjából kiérződik, hogy nem feltétlenül állna bele ennek a feltételezésnek a cáfolatába.* - Előre nézz! *figyelmezteti a lányt közben. Ez a józanság be is zárja a kölyök-férfi dilemma kiismerhetetlen metszetét. Amikor leérnek, Nolen megragadja a pányvát és közelebb húzza a csónakot. Megfogja, hogy Dayaneer biztonságosan be tudjon szállni az ingatag kis lélekvesztőbe.*
- Az evezőkhöz! *utasítja a lányt, ha esetleg tétovázna vagy máshová akarna leülni.* - Én majd navigálok. *Azzal ő is beugrik a csónakba és kényelmesen helyet foglal a csónak farában, mintha sétahajókázásra befizetett uracska lenne a Lihanechi nagy tavon. Az összetekert pányvát ledobja a fenékre maga mellé, aztán a lábát hanyagul megtámasztva a sziklafalon taszít egyet rajta, hogy a csónakot ellökje az apró, védett öblöcske peremétől.*
*A parázs kis évődés akár még a régi időket is idézhetné, de a Velasco'rra nem hagyja magát becsapni az emlékek szebbik oldalának bűvkörében sem. Ha nem is látszik, közel tartja magához azt az érzést, amikor ráébredt a lány árulására. Az érzést, ami megölte, épp csak annyi életet hagyva benne, hogy gúnyolódva kacaghasson összetört tántorgásán. Nem, nem felejtette el. És nem fogja hagyni Dayaneernek sem. Soha.
Nem vág vissza a megjegyzésekre, csak kajánul mosolyog, mint akinek sokkal nagyobb ütőkártya lapul a zsebe mélyén, mint holmi élre fent szócskák.
Lefelé menet azért figyel. Ő már megszokta a meredek, esőtől és hullámveréstől csúszós lépcsőkön való közlekedést, de a wegtoreninek még meggyűlhet vele a baja.*
- Én meg mindig azt hittem, hogy a fehérnépek hitvallásként állítják: a férfiak sosem nőnek fel igazán *válaszolja. A hangjából kiérződik, hogy nem feltétlenül állna bele ennek a feltételezésnek a cáfolatába.* - Előre nézz! *figyelmezteti a lányt közben. Ez a józanság be is zárja a kölyök-férfi dilemma kiismerhetetlen metszetét. Amikor leérnek, Nolen megragadja a pányvát és közelebb húzza a csónakot. Megfogja, hogy Dayaneer biztonságosan be tudjon szállni az ingatag kis lélekvesztőbe.*
- Az evezőkhöz! *utasítja a lányt, ha esetleg tétovázna vagy máshová akarna leülni.* - Én majd navigálok. *Azzal ő is beugrik a csónakba és kényelmesen helyet foglal a csónak farában, mintha sétahajókázásra befizetett uracska lenne a Lihanechi nagy tavon. Az összetekert pányvát ledobja a fenékre maga mellé, aztán a lábát hanyagul megtámasztva a sziklafalon taszít egyet rajta, hogy a csónakot ellökje az apró, védett öblöcske peremétől.*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2021-06-01 21:37:40
Üzenet elküldve: 2021-06-01 21:37:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
*A megnyugvó mosolyra csupán lopva pillant, éppen csak feltűnés nélkül siklik át rajta a tekintete, azonban ez is elég ahhoz, hogy egy kis időre úrrá legyen rajta valami régen nem tapasztalt, bosszantó érzés. Kapkodva hessegeti el a becsmérlő gondolatokat, amelyek alattomosan, keselyűk módjára keringenek ingatag higgadtsága felett, várva az alkalmat, hogy lecsaphassanak. Vesz egy mély levegőt észrevétlenül, sikeresen leküzdi a késztetést, hogy tegyen még egy megjegyzést.
Szerencsére régen látott cimborája, ha csak egy rövid időre is, de feledteti vele, mennyire idegesíti a Velasco'rra jelenléte. Tekintete cseverészésük közben akaratlanul is a őrmester nyakán éktelenkedő nyomokra kúszik, de sietve talál vissza a megfáradt szemekhez. Az az átkozott kikötői hát mégsem hazudott, vagy legalább is részben igazat beszélt. Szíve szerint rákérdezne. Elrángatná magával valamelyik lepukkant ivóba a régi idők emlékére, hogy a férfi elmesélhesse, mégis mi történt, de a lány úgy érzi, nem szívesen beszélne róla neki.*
- Azért, ha már nagyon már unnád a kikötői rumokat meg a lányokat, keress meg! Jól jönne egy magadfajta odaát, még ha ilyen vén szamár is.
*Húzódik széles vigyorra a szája, de Almar érezheti, hogy nem tréfálkozik. Bizonyára nem szívesen szegődne a volt őrmester épp az ő szolgálatába, de a kreol bizony boldog lenne, ha ezután a kellemetlen kirándulás után mégiscsak vele tartana. Bár csupán az istenek a megmondhatói, mikor szabadul majd el innen, ha egyáltalán elszabadul még valaha.
A finom fenyegetésén derülő bajszos mosoly bizony egyáltalán nem teszik neki. Egyik szemöldöke hirtelen emelkedik meg, ugrik homloka közepére, de a pimasz megjegyzésre már az ő szájának sarka is akaratlanul kunkorodik felfelé. Azonban inkább gúnyosan, mint derűsen.*
- Ez valamiféle új képesség? *zöldjeiben álnok módon dereng a malícia, miközben feltűnően végig méri a fattyút* - Bárcsak szert tettél volna rá hamarabb.
*Fejét szomorúan ingatja meg, de vélt fölénye máris semmivé lesz, ahogy grabancon ragadják és visszahúzzák. Már megint. Ezt még csak-csak lenyelné, elvégre nem akar jelenetet rendezni Almar előtt, de ahogy Nolen undok módon beszámol a lakónegyedben történtekről és még át is karolja, érzi, hogy egy pillanat alatt az összes vér az arcába szökik. Hegyes könyöke kíméletlenül igyekszik eltalálni a faragatlan matrózt, hogy minél hamarabb szabadulhasson a közeléből.*
- Legfeljebb a képzeletedben
*Morran orra alatt a visszacsókolás dolgára, aztán többet nem is szól, hagyja, hadd szórakozza csak ki magát a kikötői. Belül persze veszettül tombol, ha csak ketten lennének, bizonyosan megajándékozná még egy józanító pofonnal azt a bosszantó, önelégült képét. Régi cimborájától persze mosolyogva búcsúzik, ha az nem tart már velük, de amint megindul a lépcsőn, máris fenyegető vipera módjára sziszeg halkan a fattyúnak.*
- Ha ennyire arra vágysz Velasco'rra, hogy tőrhüvelynek használjam combod, elég, ha szépen kéred.
*Azzal már lépdel is tovább. Szeretne visszakozni, legszívesebben gyáva nyúl módjára megfutamodva rohanna vissza a toronyhoz, minden lehetséges eszközt megragadna azért, hogy elkerülje a rá váró találkozást. Nem akar visszamenni a Szhyllára és a legkevésbé sem akarja látni az öreget. Antorac jó volt hozzá, mikor önfejű kamaszként itt töltött egy évet a Kikötőben, még közvetlenül az incidens előtt is melegszívvel fogadta őt, Daya pedig kíméletlenül, csalárdul hátba szúrta. Talán ma sem cselekedne másképp, hisz Cressyshez hűséges, de hazugság lenne azt állítani, hogy egy kicsit sem bánja tettét.*
- Azt hittem már elég nagyfiú vagy ahhoz, hogy magad intézd az ilyesmit. *Szól még hátra dörmögve, majd végül visszafogott sóhajjal veszi végül tudomásul sorsát.*
*A megnyugvó mosolyra csupán lopva pillant, éppen csak feltűnés nélkül siklik át rajta a tekintete, azonban ez is elég ahhoz, hogy egy kis időre úrrá legyen rajta valami régen nem tapasztalt, bosszantó érzés. Kapkodva hessegeti el a becsmérlő gondolatokat, amelyek alattomosan, keselyűk módjára keringenek ingatag higgadtsága felett, várva az alkalmat, hogy lecsaphassanak. Vesz egy mély levegőt észrevétlenül, sikeresen leküzdi a késztetést, hogy tegyen még egy megjegyzést.
Szerencsére régen látott cimborája, ha csak egy rövid időre is, de feledteti vele, mennyire idegesíti a Velasco'rra jelenléte. Tekintete cseverészésük közben akaratlanul is a őrmester nyakán éktelenkedő nyomokra kúszik, de sietve talál vissza a megfáradt szemekhez. Az az átkozott kikötői hát mégsem hazudott, vagy legalább is részben igazat beszélt. Szíve szerint rákérdezne. Elrángatná magával valamelyik lepukkant ivóba a régi idők emlékére, hogy a férfi elmesélhesse, mégis mi történt, de a lány úgy érzi, nem szívesen beszélne róla neki.*
- Azért, ha már nagyon már unnád a kikötői rumokat meg a lányokat, keress meg! Jól jönne egy magadfajta odaát, még ha ilyen vén szamár is.
*Húzódik széles vigyorra a szája, de Almar érezheti, hogy nem tréfálkozik. Bizonyára nem szívesen szegődne a volt őrmester épp az ő szolgálatába, de a kreol bizony boldog lenne, ha ezután a kellemetlen kirándulás után mégiscsak vele tartana. Bár csupán az istenek a megmondhatói, mikor szabadul majd el innen, ha egyáltalán elszabadul még valaha.
A finom fenyegetésén derülő bajszos mosoly bizony egyáltalán nem teszik neki. Egyik szemöldöke hirtelen emelkedik meg, ugrik homloka közepére, de a pimasz megjegyzésre már az ő szájának sarka is akaratlanul kunkorodik felfelé. Azonban inkább gúnyosan, mint derűsen.*
- Ez valamiféle új képesség? *zöldjeiben álnok módon dereng a malícia, miközben feltűnően végig méri a fattyút* - Bárcsak szert tettél volna rá hamarabb.
*Fejét szomorúan ingatja meg, de vélt fölénye máris semmivé lesz, ahogy grabancon ragadják és visszahúzzák. Már megint. Ezt még csak-csak lenyelné, elvégre nem akar jelenetet rendezni Almar előtt, de ahogy Nolen undok módon beszámol a lakónegyedben történtekről és még át is karolja, érzi, hogy egy pillanat alatt az összes vér az arcába szökik. Hegyes könyöke kíméletlenül igyekszik eltalálni a faragatlan matrózt, hogy minél hamarabb szabadulhasson a közeléből.*
- Legfeljebb a képzeletedben
*Morran orra alatt a visszacsókolás dolgára, aztán többet nem is szól, hagyja, hadd szórakozza csak ki magát a kikötői. Belül persze veszettül tombol, ha csak ketten lennének, bizonyosan megajándékozná még egy józanító pofonnal azt a bosszantó, önelégült képét. Régi cimborájától persze mosolyogva búcsúzik, ha az nem tart már velük, de amint megindul a lépcsőn, máris fenyegető vipera módjára sziszeg halkan a fattyúnak.*
- Ha ennyire arra vágysz Velasco'rra, hogy tőrhüvelynek használjam combod, elég, ha szépen kéred.
*Azzal már lépdel is tovább. Szeretne visszakozni, legszívesebben gyáva nyúl módjára megfutamodva rohanna vissza a toronyhoz, minden lehetséges eszközt megragadna azért, hogy elkerülje a rá váró találkozást. Nem akar visszamenni a Szhyllára és a legkevésbé sem akarja látni az öreget. Antorac jó volt hozzá, mikor önfejű kamaszként itt töltött egy évet a Kikötőben, még közvetlenül az incidens előtt is melegszívvel fogadta őt, Daya pedig kíméletlenül, csalárdul hátba szúrta. Talán ma sem cselekedne másképp, hisz Cressyshez hűséges, de hazugság lenne azt állítani, hogy egy kicsit sem bánja tettét.*
- Azt hittem már elég nagyfiú vagy ahhoz, hogy magad intézd az ilyesmit. *Szól még hátra dörmögve, majd végül visszafogott sóhajjal veszi végül tudomásul sorsát.*
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2021-05-31 05:50:32
Üzenet elküldve: 2021-05-31 05:50:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
*Jót tesz a hűvös levegő meg a szél rohamaiban az arcába csapó hideg esőpermet. Lehűti a fejét. Egy füstös kocsmában ez sokkal kevésbé menne, hiszen a wegtoreni minden alkalmat kihasznál, hogy szítsa a tüzet.*
- Igazad lehet *biccent egy megnyugvó mosollyal Jyzellie kapcsán. Egy kicsit magát is meglepi, ezúttal milyen profizmussal rázza le magáról a provokációt. Az igazság viszont az, hogy nagyon is aggódik a lány miatt. Annyira, hogy még Dayaneer szavaiba is örömmel kapaszkodik bele. ~Nem lesz baja~ mantrázza, de igyekszik most inkább a jelen feladatokra koncentrálni. De mint mindent, természetesen ezt is megnehezíti a tovább pimaszkodó némber. A célozgatás kezdi dühíteni, mert tényleg nem tudja, mi is az a titok, amit Daya úgy lenget előtte, mint valami vörös posztót. A tűnődést egy kicsit háttérbe szorítja az elébük érkező Almar, aki kedélyesen fogadja a rég nem látott ismerőst. Annak idején is próbálta mentegetni a lányt, vagy legalábbis elkenni a dologban a felelősségét, pedig nagyobb vonalakban tudta, mi történt. Ő már csak ilyen. Megtanulta, hogy jobb az egymásnak feszülő frakcióktól egy lépéssel hátrébb szemlélni mindent és nem törni lándzsát egyetlen ügy vagy eszme érdekében sem. A nyakán lévő hegek egy idő óta még nagyobb hangsúllyal figyelmeztetik erre. A viharkabát gallérjánál kikandikáló nyomok beszédesen mutatnak rá, hogy Nolenar valószínűleg nem hazudott, amikor azt mondta, az egykori őrmestert felkötötték. Valószínűleg nem sokon múlt, hogy lógva is maradjon.
Nolen nem háborog a mellőzöttség miatt. Pár lépéssel lemaradva a kettős mögött, tartja a gyertyát a baráti édelgéshez, bár inkább Almar miatt, mint a lány kedvéért.*
- Hát tudod *rántja meg a vállát a városőri mundért toronyőrire cserélt férfi* - a kikötői rum nem a legjobb, viszont legalább erős, mint az öszvérrúgás. A lányok nyelve éles, de ha egyszer a combjuk közé kerülsz... És a fizetség se rossz, főleg ha jön hozzá egy kis mellékes *kacsint.
Amikor Dayaneer magához húzza a bizalmas sugdolózásra, a Velasco'rra nem ágál. Csak a bajsza alatt húzódik a mosolya egyre szélesebbre.*
- Egy óra alatt csodákra vagyok képes *pimaszkodik kajánul. Már-már úgy tűnhet, a feltételek megállnak a lábukon, ám Nolen egy pillanattal később Dayaneer után nyúl és a grabancánál fogva húzza vissza, mint egy elkanászodott kölyköt.* - De csak veled, drágám!
*Ő nem suttog.* - A csónak? *pillant ki Almarra, aki csak biccentve jelzi, hogy a helyén van. Nolenar háttal egészen maga elé húzza a lányt és átkarolja (bár valószínűleg ez csak az elgondolásban lesz ilyen egyszerű).*
- Mindig csak fúj rám, pedig odalent a Rumos előtt majdnem visszacsókolt *mondja, mintha csak két cimbora diskurálna, Daya meg ott sem volna.*
- Lepofozott? *húzódik vigyorra Almar képe.*
- De le ám. *Nolen elneveti magát, aztán a szirt felé billenti a fejét, ahol meredek lépcső vezet lefelé a sziklák lábához.* - Gyere! Nem érünk rá egész nap.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 346-365